// Táncra fel//
* Huncut mosoly szökik arcára, mikor kemény ökle célt ér, tisztán hallható a nő fogainak koccanása, ahogyan pillanatnyi zavara sem kerüli el a mélységi figyelmét. Nem hódol olyan beteges örömöknek, mint például a nők verése, de nem is élvezi kevésbé az ütésének nyomán kicsorduló friss vér látványát, mintha egy férfinak húzott volna be az imént. Egyenlő partnerként kezeli a hölgyeket, egy vérre menő küzdelemben nem számít a nem, a kor, vagy hasonló félrevezető tényezők; mindenkinek egy élete van, mit most könnyen elvehetne a másiktól, ha kihasználva röpke egyensúlyvesztését egy könnyed mozdulattal előre szökkenne, s tőrét mélyen a leányba mártaná. Mégsem teszi, helyette leengedi fegyverét, kicsit oldalra billenti fejét, érdeklődve várja, hogy mikor tér magához ellenfele.*
- Hogy ennyi telik-e tőlem? Nem tudom, próbáld ki!
* Hergelésnek szánja válaszát, de a nőstényt már nem kell tovább ingerelni, úgy tűnik, hogy közel áll hozzá, hogy elveszítse végre fejét, épp ahogy a hím akarta. Szemtől szemben támad, erővel és nem ésszel, bár sebessége azért így is figyelemre méltó, rendesen feladja a leckét a sötételfnek.
Vérvörös szemeivel követi a rideg penge útját, s közben villámgyorsan mozdul ő is; előbb oldalra lép jobbjával, majd baljával féloldalasan hátra, ám nem sikerül időben kifordulnia a szívét célzó szúrás elől, az éles acél feltépi köpönyegét, ingét, majd végigsiklik védtelen mellkasán. Nem egy életveszélyes sérülés, de a vágás hosszú; a hím nem tudja elfojtani hangját, hangosan felszisszen fájdalmában. Nem egészen így akarta, hogy csak egy hajszálon múljon élete, de a mozdulat bejött, a nő olyan közel került hozzá, hogy érezheti arcán a hóhajú leheletét, majd egy fél pillanattal később erős karok szorulnak torkára felfogva lendületét, jobb oldalának pedig újra nekifeszül a mélységi tőre. *
- No lám, újra csapdában, kisasszony? Most mit gondolsz, mennyi telik tőlem? Gondolatban hadarj el egy gyors imát, mielőtt megszabadítalak életedtől! * Szorosan magához húzza a nőt, ami nem egyszerű, hisz magasságuk nagyjából egyezik, s baljával egyre csak fokozza szorítását a másik nyakán. * - Három... kettő... egy...
* És hirtelen elereszti áldozatát, anélkül, hogy egy karcolást is ejtene rajta. Egyszerűen csak lesiklik róla keze, tőre pedig szárazon csusszan vissza övébe. *
- De az a baj, hogy kár lenne érted! Köszönöm a táncot, kisasszony, amennyiben nem akarsz megint megvagdosni a kardoddal. Ez is épp elég volt, főleg az arcom...
* Szürke képén persze már meg is alvadt vére, nem úgy, mint mellkasán, ahol széles csíkokban patakzik alá a friss, vörös nedű, lassan átitatva hasán éjfekete ingét. Egy lépést azért hátrál, valóban érezze a nő, hogy elmúlt a veszély, nem kell kardot lóbálva küzdenie életéért. Még a végén (ennél) komolyabban is megsérülne valaki. *
- Az az igazság, hogy szívesebben vágnám át annak a gnóm varázslónak a torkát, aki utánad küldött, számodra pedig lenne egy ajánlatom. Már ha beismered végre, hogy te is... olyan vagy mint én, nem épp egy békés, unalmas polgár.