//Egy lépés a ranglétrán//
//Valian de Bravadore, Hrothgaar Skyllagrimmson, Waldran Thargodar, Salanel Talwir, Harath Hardoghar//
*Rosszkedvű hallgatásba burkolózik. Valahogy balsejtelme támadt, noha még igazi előjele vagy indoka sincs. De már a piacon megmutatkozott, mikor a vásárlást a többiekre bízta. Ő inkább kémlelte a környéket, a házakat, falait, magasságukat. És persze a még arra lézengőket.
Ez a némasága kitart, a szegénynegyed ha lehet még inkább óvatosságra készteti, így kardmarkolatára helyezi fegyverforgató jobbját, úgy követi társait. Tündérük mutatja az utat, így akarva akaratlanul is mondhatni elfogadott vezetőjükké lép elő. S ő hagyja is, hiszen amaz már járt itt előtte, a helyismeret és szokások ismerete mindennél előbbre való. De Harr szeme ellentmond csöndes egykedvűség látszatának, mert ide -oda cikázik, ahogy végigméri a szűk utcákat, lerobbantabb környéket. Egérutat és támpontokat keres és talál. Csak bólint a tervre, miután leellenőrizte azt. Ez annyit tesz, hogy eltekint a mutatott irányokba, magában meghányja-veti a dolgot. Rajta nem fog múlni, ő készen áll. Ezt hangoztatja szó nélkül, de tettel. Meglazítja hüvelyében a nem is oly rég megélezett fegyverét, tegezét, íját és kabátját is megigazgatja. Alatta bőr alkarvédők és bőrvért hivatott testét védeni.*
~Hogy semmi se akadályozzék a mozgásban.~
*Konstatálja nagy nyugalommal, hogy társai és minden a legnagyobb rendben van. Utoljára elnéz az utca mindkét irányába, majd felgyorsuló pulzusszámmal, lélegzet visszafojtva figyeli Valian próbáját a benyitással. Aztán törpe társuk immár keményebb belépőjét kénytelen-kelletlen megélnie. Valahogy be kell jussanak, és egyikük sem igazi tolvaj. Tolvajkulcsot meg csak hallomásból ismeri.
Azonnal a tettek mezejére lép, és leköveti faltörő kosuk mozgását. Pillanatok alatt bent találja magát a boltban, és hamarjában körbepillant felmérni a terepet. Mekkora a hely, milyen tárgyak akadályozhatják majd avagy segíthetik. Kijárat, bejárat, ablak belső ajtó, ilyesmi. De törpéjük figyelmeztető szavaira néhány lépést oldalazva Hrothgaar háta mögül kimozog jobbra, hogy érvényesítsék mindhármuk tehetségét, ha a szükség úgy hozza. Végig ellát feje felett, hisz magasabb nálánál. Ezért valószínűleg hamar felfedezi az eléjük álló mélységit is.*
~Jó hír. Ezek szerint nem futottunk lukra.~
*Ez jó is, meg nem is. Mert hisz odabentről társalgás zaját hallotta, ámde azt mintha elvágták volna. Most nincs más, csak ők és a horihorgas sötételf. És valaki bentebb valahol, immár meglapulva.*
-Mond a neved, állj utunkból és talán megkímélünk! *Szűri fogai közt immár meztelen acélt tartva jobbjában. Amaz talán meg sem hallja meglepettségében és a közelgő vész terhe alatt zubogó adrenalinnal vérében, dobhártyáiban, és talán csak magának kotyogta el a fél-elf.
Gyorsan lepörög lelki szemei előtt az öt arckép mázolmánya, hogy a célszemélyt azonosítsa.*
A hozzászólás írója (Harath Hardoghar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 09:47:10