//Szörnyű éjszaka//
*Annyira belemerül a környezet figyelésébe, s úgy próbálja megállapítani a közeledő részeg csapat létszámát, érkezésének irányát és idejét, meg hogy mekkora veszélyt jelenthetnek rájuk, hogy közben szinte el is felejt figyelni a vele együtt közlekedőkre. Csak akkor eszmél, mikor rántást érez, méghozzá olyan erőset, hogy ő maga is kishíján eldől a másik kettővel.
Alig sikerül talpon maradjon, s ahogy végignéz a másik két lányon, egyre kevésbé érzi jónak a kilátásaikat. Az egyiknek a lábai adták meg magukat, a másik a fejét ütötte be alaposan - mintha nem lenne így is elég bajuk vele, s ráadásul ő maga is kezd már nagyon fáradni, két másik súlyát biztosan nem tartaná meg úgy, hogy megfelelő ütemben haladjanak is tovább a cél felé.*
- Hogy az a jó rohadt kóchengeres, tetves szakállú...
*Szitkozódik, de máris leguggol a másik kettő mellé, hogy gyorsan, az időhöz és lehetőségekhez mérten megvizsgálja őket.
Elsőként a kislányt veszi szemügyre.*
- Ne haragudj, majd kifizetem.
*Jelenti ki röviden, s máris levág egy újabb szeletet a köpeny aljából, majd a kislány sebére szorítja.*
- Megsérültél? Tudsz még járni? Azt hiszem, már nem fogjuk bírni cipelni, ráadásul egyikünknek szorítania is kellene a rongyot a sebre. Talán tényleg az lenne a jó megoldás, ha bekopogunk a környéken mindenhová, hátha kapunk valami segítséget. Akár csak szállást reggelig, valami ócska ruhákat, vagy hátha hajlandó valaki legalább orvost hívni, vagy elkísérni minket a fogadóig...
*Hadarja, s időnként a részeg alakok hangjainak irányába pillant türelmetlenül.*
- Azt hiszem, ölben talán még elbírom kicsit. De biztosan nem sokáig, és tartok tőle, hogy leejtem, vagy nem tudjuk megvédeni magunkat.
*Ismét félrepillant, s a biztonság kedvéért a keze ügyébe készíti kardját. Nem tartja jó ötletnek tétlenül bevárni a közeledő ittas alakokat, de más választásuk nem sok van. Hacsak nem jut eszébe a barna hajúnak is valami.*
- Egyéb ötlet?
*Kérdi még mindig gyorsan, sürgetve a lányt is. Igazán szeretne már túl lenni ezen az ostoba éjszakán. Ha ezt tudta volna előre, ki sem mozdul a meleg szoba kényelmes ágyából, s inkább virraszt ma éjjel is.*