*Gyorsan el is éri célját, a rozzant, szegényesnek látszó házikót. Ezzel nem határolja jól körül, de elég, ha csak bizonyos személyek ismerik fel, hiszen a szerencsejáték még mindig büntetendő dolog. Természetesen, aki tisztában van a szabályokkal, annak egyszerűbb az élete. Csak előtte rá kell fázni párszor, természetesen. Például minden asztalnál ül egy balek. Ha körülötted nem látsz senkit, aki baleknak néz ki... akkor jó eséllyel érdemes felállni az asztaltól. Már, ha hagynak. Jobb taktika, ha bevonsz egy balekot és akkor hagynak menni. Nyerni jó és hasznos, de sokat nyerni életveszélyes is lehet. Érdemes ismerős társasággal játszani, így kevesebb eséllyel fojtanak meg a közeli sikátorban, hiszen tudják, hogy nekik is lesz majd jó napjuk. Meg nem minden asztalnál látnak szívesen. És, ami most számára a legfontosabb, mindenki számára a kártyázás az álca. Kicsit furcsa lehet, hiszen a kártyázást is éppen leplezik, de megszokható. Egy okos (és elég mocskos kezű) osztó képes úgy feltüntetni egy információszerzést, mintha csak a szerencse kevertetné megfelelő helyre az összegeket. Viszont, ha sokat kérdez, akkor ez a pénzáramlás kérés nélkül is elkezdődik. Visszafogottan kell és általában mindenki egyenlően jut szóhoz. Egyenlő arányban a pénzükkel és a hatalmukkal. Bekopog és egy öreg úr nyit neki ajtót. Meg sem kell szólalnia, őt itt szeretik. Főleg, amikor aranyak százait veri el a helységben. Ha meg nyer, az sem zavarja az öreget, ő mindenképpen jól jár ezzel. De még segítőkész is, hiszen a csövön ismeri a kopogáskódot és a leengedett létrával is már megbarátkozott. A tetőtér alacsony, azért nem keres ezzel olyan jól, hogy hatalmas helyiséget nyújtson, de az információnak nincs nagy helyigénye. Keverik a paklikat, de az osztó már gyakorlott. Öt helyre oszt, így megelőlegezve a magyarázkodását. Leül, köszönni az első nyílt lap előtt nem szokás, pénzes szütyőjéből kiönt egy kis presztízsösszeget. A kelletlen üdvözlések után még várakozik egy keveset, sosem kérdez egyből a leülése után. Pár apróságot kérdezget, hiszen egyik társa arcán új a sebhely és ahogy hallotta, ezért egy mélységi lakolni fog. Arról is tájékozódik, hogy masszív változások lehetnek a városőrségben, de ezt a negyedet állítólag nem érinti túlságosan. Jómaga csak egy megnyílni készülő fogadó hírével szolgálhat, viszont többet sajnos nem tudni.*
-Állítólag egy gazdag ficsúrnak végre eszébe jutott, hogy kezdjen valamit a régi jó Piás Patkánnyal. Látogatni lehet szabadon, de lopni csak annyira érdemes, mint itten. Elegánsan és nem a tulajtól. Még jó lesz az a hely valamire, talán a számunkra is. Még az idősebbek emlékezhetnek, hogy régen is volt.
*Nem reklámozza túl, hiszen nem akarja leleplezni az érdekeltségét az ivóban. Egy itt csak a pletykák gyűlnek össze, majd osztódnak tovább, másra minek. Viszont egy szerencsés osztásban pénz került hozzá, ezt ő annak értékeli, hogy tetszett nekik a hír. Hallgatja a legendáriumot a PiPa régi hírnevéről és az állítólagos alvilági eseményekről, amelyeknek a csíráztatója volt.*
~Ohh, ha még mindent tudnátok.~
*Viszont ezzel még mindig nincsen a kérdésénél, de most már csak lefele mehet az útja, így jobban teszi, ha gyorsan kérdez kiszáll.*
-Egyébként hol van a kedves Viperánk? Nem látom a pofázmányát éppenséggel. Nem mintha zavarna, csak nehéz elképzelni, hogy így hanyagol minket.
Börtönben. Egy napra fogdába zárták, mert nem akart védelmi pénzt fizetni. De tudod, milyen gyáva, már másnap át fogja nekik nyújtani a megfelelő összeget. *érkezik a válasz*
-Érdekfeszítő, mármint a tény, hogy élve hagyták. Viszont nagyon örültem a társaságuknak, de nem rabolom a drága idejüket tovább.
*Udvarias formalitásokkal elköszön, fogja a kis zsetonkáit és távozik. Hagyják, éppen máson jár az agyuk és nem nyert annyit, amiért pengét kéne rántani. Az öreg is szívélyes vele, távozáskor ki is fizeti neki a tiszteletdíját. Az öreg boldog és Zaranirban megfordul a gondolat, hogy a pénz konzerválta így meg a vénséget. Viszont így az is kétséges,hogy melyikük él tovább. Ilyen és hasonló gondolatokkal indul tovább, akkor más személyeket keresve, akitől bevasalhat pénzt. Legalábbis hat óráig, akkor engedik ki azt az idiótát. De legalább már megtanulta, hogy jár, aki nem fizet. Talán ez is a hasznára lesz.*