Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Bár vannak már olyan jó barátnők, hogy természetesnek vehesse azt, hogy mindez így van, mégis nagyon jól esik hallani is azt, hogy Lau szintén örül annak, hogy tudnak még egy kis időt egymással tölteni mielőtt Thim és ő elindulnának. A most ajkaira kúszó mosoly ennek köszönhetően már sokkal vidámabb, mint a korábbi volt.*
- Szerencse, hogy úgy alakult, hogy te is korábban keltél kicsit ma, mint szoktál. De nem mentem volna el úgy sem úgy, hogy nem búcsúzom el pont tőled előtte. Inkább elindultam volna egy kicsit később. Ha pedig átaludtad volna az egész napot, akkor csak holnap reggel indultunk volna el. *jegyzi meg, miközben a képtelen gondolat, hogy Lau képes lenne átaludni egy egész napot, úgy, hogy előtte még éjszaka is aludt, szintén megmosolyogtatja.
A lány aggodalma is jól esik neki nagyon, ahogyan persze az is, hogy nem kell végig komoly dolgokról beszélgetniük.*
- Már mindent összekészítettem. *biztosítja róla.* Kicsit nehéz is a táskám, de inkább cipelek egy picivel többet, mint, hogy éhen maradjunk. Finoman fogalmazva sem vagyok éppen egy nagy vadász, szóval, hacsak nem akarunk út szélén talált gyümölcsökön élni, akkor azt kell majd ennünk, amink van. Bár nem tudom, nem ismerem még Thimet annyira, hogy tudjam, hogy mennyit eszik, de én kevéssel is jól tudok lakni a legtöbbször, szóval szerintem nem lesz gond, elég lesz annyi étel, amennyit elpakoltam.
*Most, hogy saját rossz érzéseiről és bűntudatáról elterelődött egy kicsit a figyelme Launak köszönhetően könnyen jönnek belőle a szavak, kicsit még majdnem hadar is. Bár a szó hagyományos értelmében véve nincsenek kötve az időhöz, valahogy mégis olyan érzése van most, hogy sokkal több mindent szeretne elmondani még, mint amennyire a Lauval most kettesben töltött idő lehetőséget fog adni.
Azért persze eszik és iszik is kicsit, nem csak beszél, és természetesen a másik lány szavaira is figyel közben, pont arra a megerősítésre vágyva, amit tulajdonképpen meg is kap tőle.
Lau tényleg nagyon jó barátnő. Nagyjából pontosan ugyanazt mondja neki, amit a lelke mélyén hallani szeretne. Mindez boldoggá teszi, ugyanakkor mégis legalább ennyire összeszorítja a szívét. Valamiért olyan érzése van, és ettől az érzéstől nem tud szabadulni, bármennyire is szeretne, hogy sokkal hosszabb időre búcsúzkodnak most, mint amilyen hamar ő vissza szeretne érni ide.*
- Ez igaz. *bólint komoly arccal a ezekre szavakra.* Tényleg meg kell találnom a saját utamat. A világ elől sem bujkálhatok itt örökké, bármennyire is jól esik.
- De miattatok is csinálom, nem csak magamért. *mondja halkabban, mintha kicsit bizonytalan lenne, pedig ilyen téren egyáltalán nincsen benne szemernyi kétség, vagy bizonytalanság sem.*
- Szerintem tényleg többet tudnék segíteni és hasznosabb is lennék, hogyha tudnám használnia a mágiát. *mondja, és ugyan nem mondja ki hangosan, mert fél tőle, hogy magához vonzza a bajt, úgy van vele, hogyha legközelebb veszélybe kerülne az életük, akkor mágiával megtámogatva azért jelentősen megnőnének a túlélési esélyeik. A lényeg, hogy ne csak magát, hanem a többieket is képes legyen megvédeni és megmenteni, ha baj lesz.
Ő ugyan nem mondja ki teljesen, amit gondol, Aleimord említése mindenesetre felidézi benne életének legsötétebb napjait, amikor több alkalommal maga az élete forgott veszélyben, vagyis éppen azokat a tapasztalatokat, amelyek elmélyítették benne a mágia tanulásának a vágyát.*
- Remélem jól van. Ő is és Alenia is. *mondja. Bár fogalma sincs arról, hogy Lau mit beszélt vele aznap este, amikor úgy tűnt, hogy nincsen a legjobb állapotban, azért azt tudja, hogy túl sok rossz történt vele egyszerre, ami nyilván megviselte. Saját értelmezése és az általa ismert események fényében mégis úgy gondolja, hogy Alenia sokkal többet szenvedett nála, ezért ami azt illeti, sokkal jobban is aggódik érte, és szívesebben találkozna vele, már csak azért is, hogy meggyőződhessen róla, hogy egyáltalán életben van.*
- De nem hiszem, hogy találkoznánk vele a toronyban, ahhoz túl régóta elment már. Hacsak persze nem táborozott le ő is a környéken, és nem jár vissza naponta. *gondolkodik hangosan tovább.*
- De mindenképpen megmondom neki, hogy üdvözlöd, és hogy nézzen be, hogyha erre jár. Hátha szerencsénk lesz és mégis találkozunk. *teszi hozzá.*
- Te is hiányozni fogsz nekem, nagyon. *mondja aztán kicsit erőtlen hangon, és miközben magában harcot vív az ismét rátörő szomorúsággal, ellenáll a kísértésnek, hogy az asztalon átnyúlva megfogja és gyengéden meg is szorítsa Lau kezét. Bármennyire is vágyik hasonlóra, valószínű, hogy egy kicsit azért furcsán venné ki magát a mozdulat, még annak ellenére is, hogy barátnők. Búcsúölelés nélkül azonban biztos, hogy nem fog elmenni, ezt már akkor elhatározta, amikor eldöntötte azt is, hogy el fog indulni innen a toronyhoz, amint eltöltött itt legalább egy hatot.*
- Ezért is fogok sietni vissza. *ígéri meg még egyszer.*
- De persze, igazad van. Ha már ott vagyunk, akkor nem fogok kapkodni és rohanni haza. Egyszerűbb egy alkalommal minél több dolgot megtanulni, mint sietni haza azért, hogy utána vissza kelljen menni valamiért, amit a nagy sietségben elmulasztottam megtanulni. *mondja, és, ha a közelgő elválás miatt szomorúságot is érez és fájdalmat, legalább az melengeti a lelkét, hogy ezt a helyet most már teljes nyugalommal az otthonának érezheti és nevezheti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-20 13:29:32
Üzenet elküldve: 2019-06-20 13:29:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Nagyon jó látni, hogy mindenki ilyen szorgalmasan igyekszik segíteni a kis gnóm lányon. Viel arra gondol, hogy ha Lyllinor magánál lenne, most biztosan nagyon zavarban volna a figyelemtől, amit kap, és váltig állítaná, hogy kutya baja. A gondolatra el is simítja arcából egyik vörös tincsét, és elmosolyodik. De a szomorú valóság hamar visszarántja, mert fontosabb dolguk is van az elmélkedésnél. YIlanda van olyan kedves, hogy hoz nekik vizet és törölközőt.*
- Nagyon köszönjük! *Mondja.* Ha sürgős segítség kellene, majd kiáltok. ¬*Azt még mindig nem tudja, hogy mi történt a félelffel, és hogy találkozott ezzel a férfival. Majd feltétlenül ki kell faggatnia. Manapság különleges dolog, ha valaki orvost talál ezen a vidéken. Kétségtelen, hogy nagy szerencséjük volt, és remélhetőleg még nagyobb lesz később. Viel issza Intath szavait, jó tudni, hogy ilyen szívesen magyaráz, nem parancsolja ki a lányt a buta kérdéseivel együtt.*
- Még sose hallottam pestisről. *Meglepő, de talán Viel szinte az egyetlen, aki nagyobb járványokkal még hallásból sem találkozott az erdei kis falujában. Mindenesetre a betegség nem hangzik túl szimpatikusnak, ezért örül, hogy az nincs Lyllinornak. Talán tényleg csak nagyon megfázott, semmi egyéb. Ekkor azonban a gnóm lány mocorogni és halkan motyogni kezd, és a tündér egy pillanatra meg is ijed, hogy talán valami fájdalmat okoztak neki.*
- Semmi baj, Lylli, minden rendben lesz. *Simogatja a haját, bár nem hiszi, hogy túl sokat segít vele.*
~ Bár lenne varázserőm… ~
*Az utasításra persze azonnal ugrik, és már hozza is a fapálcikát, Intath kezébe nyomja. Ezután odaölelve magához nagyjából ülésbe tornássza a beteget. Tényleg nem olyan nehéz, de azért nem is könnyű, biztosan nem tudná felemelni, amíg valaki áthúzza az ágyat, ez már mindenképpen YIlandára marad. Ahogy ebben a lehetetlen pózban van, és moccanni sem mer, meghallja Lau hangját.*
~ Remélem, YIla tényleg a konyhában van, és tud neki szólni. ~ *Egy másik hangra is figyelmes lesz, aki megint idegen a számára.* ~ Hogy az itt lakóknak mennyi furcsa barátja van! ~ *Még arról az Aleimordról sem volt lehetősége kérdezősködni, pedig kíváncsi lett volna a történetére.*
- Megjött a vezetőnk, Lau. *Tájékoztatja Intath-ot.* Elsietett gyógyfűért az előbb. Nem tudom, hogy sikerrel járt-e, de talán hasznát vennénk annak, amit hozott.
*Nagyon jó látni, hogy mindenki ilyen szorgalmasan igyekszik segíteni a kis gnóm lányon. Viel arra gondol, hogy ha Lyllinor magánál lenne, most biztosan nagyon zavarban volna a figyelemtől, amit kap, és váltig állítaná, hogy kutya baja. A gondolatra el is simítja arcából egyik vörös tincsét, és elmosolyodik. De a szomorú valóság hamar visszarántja, mert fontosabb dolguk is van az elmélkedésnél. YIlanda van olyan kedves, hogy hoz nekik vizet és törölközőt.*
- Nagyon köszönjük! *Mondja.* Ha sürgős segítség kellene, majd kiáltok. ¬*Azt még mindig nem tudja, hogy mi történt a félelffel, és hogy találkozott ezzel a férfival. Majd feltétlenül ki kell faggatnia. Manapság különleges dolog, ha valaki orvost talál ezen a vidéken. Kétségtelen, hogy nagy szerencséjük volt, és remélhetőleg még nagyobb lesz később. Viel issza Intath szavait, jó tudni, hogy ilyen szívesen magyaráz, nem parancsolja ki a lányt a buta kérdéseivel együtt.*
- Még sose hallottam pestisről. *Meglepő, de talán Viel szinte az egyetlen, aki nagyobb járványokkal még hallásból sem találkozott az erdei kis falujában. Mindenesetre a betegség nem hangzik túl szimpatikusnak, ezért örül, hogy az nincs Lyllinornak. Talán tényleg csak nagyon megfázott, semmi egyéb. Ekkor azonban a gnóm lány mocorogni és halkan motyogni kezd, és a tündér egy pillanatra meg is ijed, hogy talán valami fájdalmat okoztak neki.*
- Semmi baj, Lylli, minden rendben lesz. *Simogatja a haját, bár nem hiszi, hogy túl sokat segít vele.*
~ Bár lenne varázserőm… ~
*Az utasításra persze azonnal ugrik, és már hozza is a fapálcikát, Intath kezébe nyomja. Ezután odaölelve magához nagyjából ülésbe tornássza a beteget. Tényleg nem olyan nehéz, de azért nem is könnyű, biztosan nem tudná felemelni, amíg valaki áthúzza az ágyat, ez már mindenképpen YIlandára marad. Ahogy ebben a lehetetlen pózban van, és moccanni sem mer, meghallja Lau hangját.*
~ Remélem, YIla tényleg a konyhában van, és tud neki szólni. ~ *Egy másik hangra is figyelmes lesz, aki megint idegen a számára.* ~ Hogy az itt lakóknak mennyi furcsa barátja van! ~ *Még arról az Aleimordról sem volt lehetősége kérdezősködni, pedig kíváncsi lett volna a történetére.*
- Megjött a vezetőnk, Lau. *Tájékoztatja Intath-ot.* Elsietett gyógyfűért az előbb. Nem tudom, hogy sikerrel járt-e, de talán hasznát vennénk annak, amit hozott.
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-19 23:27:22
Üzenet elküldve: 2019-06-19 23:27:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Amúgy sem falánk, még amikor igazán éhes, akkor sem nagyon jellemző rá, hogy gyorsan egyen és mohón. Most ráadásul még próbál is a lehető leglassabban eltüntetni a tányérján lévő ételt, hogy ezzel is húzza kicsit az időt, ez által pedig többet tölthessen el Lauval, mielőtt Thim is megérkezik és el kell indulniuk.
Bár nagyon ízlik neki, amit készített, így kicsit talán mégis azt a benyomást keltheti, mintha csak turkálná az ételt, és nem esne jól neki. Tulajdonképpen hasonló utazás előtt akár ez is megmagyarázható lenne, Laun mindenesetre nem látszik, hogy feltűnne neki, ahogyan ő lehetőségeihez mérten próbálja legalább egy kicsit kicselezni az időt.
A másik lány nevetése mindenesetre most is felvidítja és meg is nyugtatja kissé. Egészen addig mindenképpen ameddig Uraság szóba nem kerül.
Igazság szerint valóban elég vegyesek az érzelmei Lau ajánlatával kapcsolatban. Egyszerre hatja és ijeszti meg, nem véletlen, hogy igyekszik is elhárítani magától amilyen gyorsan csak lehet, bármennyire is logikusan hangzik. Pedig az innen távol töltött időt lerövidítené, az biztos, ha pedig innen nézi, akkor nagyon nehéz nemet mondania még annak ellenére is, hogy muszáj.*
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad, de nem fogadhatom el. Tényleg nem. *bizonygatja komoly arccal, sűrű bólogatások közepette.*
- Nem olyan nehéz azért a táskám, hogy ne bírjam el, nem megyünk olyan nagyon messze sem, és szerintem rá itt nagyobb szükség is van, akár a piacra kell menni, akár itt fogni valami munkára. És tudom azt is, hogy mennyire ragaszkodsz hozzá. Félek tőle, hogy nem tudnék rá rendesen vigyázni. Nem nagyon értek a lovakhoz amúgy sem. Thim biztosan jobban, mint én, de mi van akkor, hogyha pont nekem kell csinálni valamit, amikor baj van, mert én vagyok vele, vagy rajta éppen? Egy ló megijedhet egy kígyótól, vagy egy állattól, ami hirtelen átszalad előttünk az úton. Sem lenyugtatni, sem megfékezni nem tudnám sajnos, ha megbokrosodna hirtelen, vagy el akarna szaladni esetleg. *mondja, és ugyan nem mondja ki, de biztosra veszi, hogy Lau úgy is tudja róla, hogy igazából fél a lovaktól, még a kisebbektől is.*
- De nem csak erről van szó. *halkítja le a hangját kicsit, mintha attól félne, hogy Thim az ajtó mögött áll és hallgatózik, pedig nyilvánvaló, hogy sohasem tenne ilyet, ő legalábbis nem képes elképzelni róla.
Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy megkéri Laut, ne nevesse ki, azért, amit éppen mondani készül, de aztán úgy van vele, hogy a másik lány biztos meg fogja majd érteni.*
- Kicsit furcsán érezném magam. *vallja be őszintén.*
- Mögéd vagy eléd mindenképpen felszállnék a nyeregbe, de én még... sohasem öleltem át férfit, és férfi sem engem. Persze, tudom, hogy ez nem olyan ölelés lenne, de valamelyikünknek akkor is át kellene fogni a másik derekát és egymásba kellene kapaszkodnunk egész úton. Így is félek kicsit, hogy untatni fogom őt, de, ha még ettől is zavarban lennék, lehet, hogy egy szót sem tudnék kibökni az egész út alatt. Akkor pedig még furcsábban érezném magam, ha én lovagolnék, ő pedig csak sétálna mellettem. Nem lenne szép tőlem, ha elvárnék hasonlót valakitől, aki van olyan kedves, hogy elkísér. *mondja ki hangosan a gondolatait, és szinte örül, amikor ismét Aleeimord kerül szóba. Bár úgy gondolja, hogy Lau előtt egyáltalán nem kell szégyellnie, amit az imént mondott, mégis még neki is nehéz kicsit erről beszélnie, és örül, hogy kicsit elterelődhet a szó saját félszegségeiről.*
- Megértem, ha szeretnéd tudni, hogy minden rendben van vele. *bólint komoly arccal egy nagyobb falat és egy kisebb korty tea előtt.*
- De Aleimord mindig is a saját útját járta, kétlem, hogy most is képes lenne túl sokáig leragadni egy helyen, még akkor is, ha az a hely maga a Mágustorony. Amit nekem magáról mesélt, vagy amit Aleniától hallottam róla, az alapján tényleg soha nem tudott nyugodtan egy helyben maradni. A kódorgás valahogyan mintha létszükséglet lett volna neki. Már akkor is ezt csinálta, amikor még minden rendben volt, és mint gazdag kereskedő és nemes élt egy hatalmas házban. Utazott, és ha nem is járta be a világot, azért elég sokat látott belőle már. Ismerte a Szegénynegyedet is, és sok ott élőnek munkát adott. Nem éppen egy tipikus artheniori nemes életét élte, azt hiszem. *meséli.*
- A történtek persze biztosan megviselték őt is. De elég erős és szerintem a lehetőségekhez képest jól van. *teszi még hozzá, és bár az előbb még örült, hogy beszélhet róla, most valamiért mégis olyan érzése van, hogy talán jobb nem feszegetnie ezt a témát. Az biztos, hogy kissé talán erőltetetten derűlátó szavaira eléggé rácáfol az, amilyen állapotban az elfet Lau oldalán utoljára látta. Azóta sem merte megkérdezni Lautól, hogy miről beszélgettek aznap este, amikor visszaértek a piacról, és valahogy most sem érzi alkalmasnak a pillanatot arra, hogy éppen ezt a kérdést tegye fel neki.*
- Amúgy nincs igazad. Bármennyire is izgalmas lesz, azért fel fog tűnni, hogy nem vagy velem. *mondja inkább mosolyogva a talán kellemetlen választ maga után vonó kellemetlen kérdések helyett.*
- De sietünk vissza tényleg, és megígérem, hogy vigyázunk magunkra. *mondja mosolyogva. Nagyon kedves Lautól, hogy így is hasznosnak tartja őt, és az is, hogy arra bátorítja, hogy magára és a saját vágyaira figyeljen, de ő azért még mindig nem teljesen biztos abban, hogy éppen most jó döntést hozott.
Mégis, édesanyja is biztosan hasonló szavakkal igyekezett volna támogatni őt most Lau helyében, ez pedig megint csak megnyugtatja.*
- Köszönöm! *mondja neki őszinte és szeretettel teli mosollyal.* Igazából anyától sem kaphattam volna több bátorítást és támogatást, mint most tőled. Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és nagyon köszönöm! Mindenképpen varázsolok neked valami szépet, amint képes leszek rá. Ez a legkevesebb szerintem.
*Persze tisztában van azzal, hogy Lau sohasem azért segített neki, mert viszonzást várt volna tőle, ahogyan természetesen ő sem azért támogatta eddig mindenben a másik lányt, amiben csak tudta, mert vissza akarta kapni mindazt, amid adnia sikerült. A barátság egészen egyszerűen nem úgy működik, mint valamiféle mérleg.
Ettől még nagyon szeretné Lau kedvességét viszonozni valamivel, és őszintén reméli, hogy erre minél hamarabb alkalma lesz majd. Már csak azért is, mert mindez azt jelentené, hogy a rájuk váró oda és visszaút tényleg nem lesz hosszú, és nem kell túl sok időt innen távol tölteniük.*
//A kezdet kezdete//
*Amúgy sem falánk, még amikor igazán éhes, akkor sem nagyon jellemző rá, hogy gyorsan egyen és mohón. Most ráadásul még próbál is a lehető leglassabban eltüntetni a tányérján lévő ételt, hogy ezzel is húzza kicsit az időt, ez által pedig többet tölthessen el Lauval, mielőtt Thim is megérkezik és el kell indulniuk.
Bár nagyon ízlik neki, amit készített, így kicsit talán mégis azt a benyomást keltheti, mintha csak turkálná az ételt, és nem esne jól neki. Tulajdonképpen hasonló utazás előtt akár ez is megmagyarázható lenne, Laun mindenesetre nem látszik, hogy feltűnne neki, ahogyan ő lehetőségeihez mérten próbálja legalább egy kicsit kicselezni az időt.
A másik lány nevetése mindenesetre most is felvidítja és meg is nyugtatja kissé. Egészen addig mindenképpen ameddig Uraság szóba nem kerül.
Igazság szerint valóban elég vegyesek az érzelmei Lau ajánlatával kapcsolatban. Egyszerre hatja és ijeszti meg, nem véletlen, hogy igyekszik is elhárítani magától amilyen gyorsan csak lehet, bármennyire is logikusan hangzik. Pedig az innen távol töltött időt lerövidítené, az biztos, ha pedig innen nézi, akkor nagyon nehéz nemet mondania még annak ellenére is, hogy muszáj.*
- Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled, hogy felajánlottad, de nem fogadhatom el. Tényleg nem. *bizonygatja komoly arccal, sűrű bólogatások közepette.*
- Nem olyan nehéz azért a táskám, hogy ne bírjam el, nem megyünk olyan nagyon messze sem, és szerintem rá itt nagyobb szükség is van, akár a piacra kell menni, akár itt fogni valami munkára. És tudom azt is, hogy mennyire ragaszkodsz hozzá. Félek tőle, hogy nem tudnék rá rendesen vigyázni. Nem nagyon értek a lovakhoz amúgy sem. Thim biztosan jobban, mint én, de mi van akkor, hogyha pont nekem kell csinálni valamit, amikor baj van, mert én vagyok vele, vagy rajta éppen? Egy ló megijedhet egy kígyótól, vagy egy állattól, ami hirtelen átszalad előttünk az úton. Sem lenyugtatni, sem megfékezni nem tudnám sajnos, ha megbokrosodna hirtelen, vagy el akarna szaladni esetleg. *mondja, és ugyan nem mondja ki, de biztosra veszi, hogy Lau úgy is tudja róla, hogy igazából fél a lovaktól, még a kisebbektől is.*
- De nem csak erről van szó. *halkítja le a hangját kicsit, mintha attól félne, hogy Thim az ajtó mögött áll és hallgatózik, pedig nyilvánvaló, hogy sohasem tenne ilyet, ő legalábbis nem képes elképzelni róla.
Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy megkéri Laut, ne nevesse ki, azért, amit éppen mondani készül, de aztán úgy van vele, hogy a másik lány biztos meg fogja majd érteni.*
- Kicsit furcsán érezném magam. *vallja be őszintén.*
- Mögéd vagy eléd mindenképpen felszállnék a nyeregbe, de én még... sohasem öleltem át férfit, és férfi sem engem. Persze, tudom, hogy ez nem olyan ölelés lenne, de valamelyikünknek akkor is át kellene fogni a másik derekát és egymásba kellene kapaszkodnunk egész úton. Így is félek kicsit, hogy untatni fogom őt, de, ha még ettől is zavarban lennék, lehet, hogy egy szót sem tudnék kibökni az egész út alatt. Akkor pedig még furcsábban érezném magam, ha én lovagolnék, ő pedig csak sétálna mellettem. Nem lenne szép tőlem, ha elvárnék hasonlót valakitől, aki van olyan kedves, hogy elkísér. *mondja ki hangosan a gondolatait, és szinte örül, amikor ismét Aleeimord kerül szóba. Bár úgy gondolja, hogy Lau előtt egyáltalán nem kell szégyellnie, amit az imént mondott, mégis még neki is nehéz kicsit erről beszélnie, és örül, hogy kicsit elterelődhet a szó saját félszegségeiről.*
- Megértem, ha szeretnéd tudni, hogy minden rendben van vele. *bólint komoly arccal egy nagyobb falat és egy kisebb korty tea előtt.*
- De Aleimord mindig is a saját útját járta, kétlem, hogy most is képes lenne túl sokáig leragadni egy helyen, még akkor is, ha az a hely maga a Mágustorony. Amit nekem magáról mesélt, vagy amit Aleniától hallottam róla, az alapján tényleg soha nem tudott nyugodtan egy helyben maradni. A kódorgás valahogyan mintha létszükséglet lett volna neki. Már akkor is ezt csinálta, amikor még minden rendben volt, és mint gazdag kereskedő és nemes élt egy hatalmas házban. Utazott, és ha nem is járta be a világot, azért elég sokat látott belőle már. Ismerte a Szegénynegyedet is, és sok ott élőnek munkát adott. Nem éppen egy tipikus artheniori nemes életét élte, azt hiszem. *meséli.*
- A történtek persze biztosan megviselték őt is. De elég erős és szerintem a lehetőségekhez képest jól van. *teszi még hozzá, és bár az előbb még örült, hogy beszélhet róla, most valamiért mégis olyan érzése van, hogy talán jobb nem feszegetnie ezt a témát. Az biztos, hogy kissé talán erőltetetten derűlátó szavaira eléggé rácáfol az, amilyen állapotban az elfet Lau oldalán utoljára látta. Azóta sem merte megkérdezni Lautól, hogy miről beszélgettek aznap este, amikor visszaértek a piacról, és valahogy most sem érzi alkalmasnak a pillanatot arra, hogy éppen ezt a kérdést tegye fel neki.*
- Amúgy nincs igazad. Bármennyire is izgalmas lesz, azért fel fog tűnni, hogy nem vagy velem. *mondja inkább mosolyogva a talán kellemetlen választ maga után vonó kellemetlen kérdések helyett.*
- De sietünk vissza tényleg, és megígérem, hogy vigyázunk magunkra. *mondja mosolyogva. Nagyon kedves Lautól, hogy így is hasznosnak tartja őt, és az is, hogy arra bátorítja, hogy magára és a saját vágyaira figyeljen, de ő azért még mindig nem teljesen biztos abban, hogy éppen most jó döntést hozott.
Mégis, édesanyja is biztosan hasonló szavakkal igyekezett volna támogatni őt most Lau helyében, ez pedig megint csak megnyugtatja.*
- Köszönöm! *mondja neki őszinte és szeretettel teli mosollyal.* Igazából anyától sem kaphattam volna több bátorítást és támogatást, mint most tőled. Tényleg nagyon hálás vagyok érte, és nagyon köszönöm! Mindenképpen varázsolok neked valami szépet, amint képes leszek rá. Ez a legkevesebb szerintem.
*Persze tisztában van azzal, hogy Lau sohasem azért segített neki, mert viszonzást várt volna tőle, ahogyan természetesen ő sem azért támogatta eddig mindenben a másik lányt, amiben csak tudta, mert vissza akarta kapni mindazt, amid adnia sikerült. A barátság egészen egyszerűen nem úgy működik, mint valamiféle mérleg.
Ettől még nagyon szeretné Lau kedvességét viszonozni valamivel, és őszintén reméli, hogy erre minél hamarabb alkalma lesz majd. Már csak azért is, mert mindez azt jelentené, hogy a rájuk váró oda és visszaút tényleg nem lesz hosszú, és nem kell túl sok időt innen távol tölteniük.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-19 22:35:03
Üzenet elküldve: 2019-06-19 22:35:03
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
//A házban lévők figyelmébe//
*Seles egyre rosszabbul van. Szívesen elmondaná Launak, hogy milyen fiú- és lánynevet talált ki a kicsinek, és amúgy is örömmel veszi, hogy a lány szóval tartja, de a fájdalom miatt majdhogynem lefordul a lóról, és amint véget ér, csak arra tud gondolni, hogy ha még egy ilyen lesz, belepusztul. Már így is csoda, hogy ennyire jól viselte, még a nyeregben is megmaradt. Tompa gondolatai csak odáig viszik el, hogy le kell ülnie, feküdnie, valami. Teljesen kimerült, pedig nem is történt semmi. Szemével az útvonalat követi, a takaros kúriát nézi, mint utolsó mentsvárát. Addig már kibírja.*
- Csak menjünk! *Bólogat, nagyot fúj, mert úgy látszik, túl van a nehezén. Azonban az utolsó néhány lépésnél valami nedveset érez. Lepattan a ló hátáról, nehogy összekenje vele, de a falu asszonyainak beszámolójából már tudja, hogy mi is ez pontosan. Nagyon kínosnak érzi a jelenetet, Lau akár másnak is hiheti a dolgot, de túlteszi magát pillanatnyi szégyenén, és a lányba karolva belép a házba. Közben az elf lány másokat keres, őt pedig egy szobába viszi. Seles lezuttyan az ágyra, rémülten, koszosan mered maga elé, szinte várva a következő fájást.*
- Azt hiszem, szülni fogok. *Mondja, és a felismerésre, vagy a fájásra, nem is tudni, mire, de teljesen leizzad. Hanyatt dől az ágyon, mert annyi ereje sincs, hogy megoldja a problémát. Csak a rémület marad neki, no meg a plafon.* Most mihez kezdjek? *Kérdezi tőle kétségbeesetten.* Azt hittem, csak később jön. *Könyörgőn néz Laura.* Nem… Nem tudom, mit tegyek.
//A házban lévők figyelmébe//
*Seles egyre rosszabbul van. Szívesen elmondaná Launak, hogy milyen fiú- és lánynevet talált ki a kicsinek, és amúgy is örömmel veszi, hogy a lány szóval tartja, de a fájdalom miatt majdhogynem lefordul a lóról, és amint véget ér, csak arra tud gondolni, hogy ha még egy ilyen lesz, belepusztul. Már így is csoda, hogy ennyire jól viselte, még a nyeregben is megmaradt. Tompa gondolatai csak odáig viszik el, hogy le kell ülnie, feküdnie, valami. Teljesen kimerült, pedig nem is történt semmi. Szemével az útvonalat követi, a takaros kúriát nézi, mint utolsó mentsvárát. Addig már kibírja.*
- Csak menjünk! *Bólogat, nagyot fúj, mert úgy látszik, túl van a nehezén. Azonban az utolsó néhány lépésnél valami nedveset érez. Lepattan a ló hátáról, nehogy összekenje vele, de a falu asszonyainak beszámolójából már tudja, hogy mi is ez pontosan. Nagyon kínosnak érzi a jelenetet, Lau akár másnak is hiheti a dolgot, de túlteszi magát pillanatnyi szégyenén, és a lányba karolva belép a házba. Közben az elf lány másokat keres, őt pedig egy szobába viszi. Seles lezuttyan az ágyra, rémülten, koszosan mered maga elé, szinte várva a következő fájást.*
- Azt hiszem, szülni fogok. *Mondja, és a felismerésre, vagy a fájásra, nem is tudni, mire, de teljesen leizzad. Hanyatt dől az ágyon, mert annyi ereje sincs, hogy megoldja a problémát. Csak a rémület marad neki, no meg a plafon.* Most mihez kezdjek? *Kérdezi tőle kétségbeesetten.* Azt hittem, csak később jön. *Könyörgőn néz Laura.* Nem… Nem tudom, mit tegyek.
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-19 22:09:50
Üzenet elküldve: 2019-06-19 22:09:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Otthonkeresés//
//A házban lévők figyelmébe//
- Ha van kedved, segíthetsz majd kialakítani! *ajánlja fel Selesnek, ahogy szép lassan haladnak. Fél szemét azért továbbra is a lányon tartja, hogy ha valami baja lenne, rögtön segíteni tudjon neki*
- Végül is igazad van, az a lényeg, hogy egészséges legyen, nemde? *mosolyog rá* Esetleg neveken gondolkoztál már? *érdeklődik, ahogy egyre jobban megközelítik a házat. Talán ennek is köszönhető, hogy figyelme lankad egy kicsit, hisz magában már azt vizionálja, mi minden tennivaló vár rájuk, ha végre megérkeznek, így csak Seles megjegyzésére fordul aggódó arccal a lány felé*
- Kibírod az utat? Már nincs messze, ott, azon a kanyaron túl vezet hozzá egy kicsinyke út! *mutatja előttük az utat, hogy Seles is tudja, merre tartanak* Menjünk! *ösztönzi kicsit gyorsabb tempóra Uraságot, de szinte nem is figyel az útra, végig Selest nézi, nehogy egyszer csak leforduljon szegény a lováról. Akaratlanul is közelebb húzódik hozzá kissé, hogy ha ez mégis bekövetkezne, akkor el tudja kapni*
- Látod, az az! *közli lelkesen, mikor megpillantja a házat, bár valószínű, ez Selesnek is leesik, hisz közel s távol nem látni más épületet. A cél látványa kissé gyorsabb tempóra ösztönzi, amit remélhetőleg Seles is bír tartani, így hamarosan a bejáratnál találhatják magukat, ahol már szinte pattan is le Uraság hátáról*
- Hadd segítsek! *nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a lánynak, és utána is belekarol, nehogy összeessen, mielőtt még beérhetnének*
- Gyere, keresünk egy ágyat, ahová lefeküdhetsz! *int fejével a ház felé, és ha Seles is képes még sétálni, akkor betereli az ajtón*
- Hahó! Megjöttünk! Viel? Lylli? YIla? Van itt valaki? *kiabálja hangosan, ahogy átlépik a küszöböt, remélve, csak akad valaki, aki a házban van és tud segíteni nekik. Akár érkezik azonban valaki a fogadásukra, akár nem, hamarosan megindul a folyosón, hogy egy üres szobába vigye a lányt*
- Nyugalom, mindjárt jobb lesz. Mi a baj pontosan? Hol fáj? *érdeklődik, miközben már az ajtót nyitja a lány előtt, hogy végre megpihenhessen.*
//A házban lévők figyelmébe//
- Ha van kedved, segíthetsz majd kialakítani! *ajánlja fel Selesnek, ahogy szép lassan haladnak. Fél szemét azért továbbra is a lányon tartja, hogy ha valami baja lenne, rögtön segíteni tudjon neki*
- Végül is igazad van, az a lényeg, hogy egészséges legyen, nemde? *mosolyog rá* Esetleg neveken gondolkoztál már? *érdeklődik, ahogy egyre jobban megközelítik a házat. Talán ennek is köszönhető, hogy figyelme lankad egy kicsit, hisz magában már azt vizionálja, mi minden tennivaló vár rájuk, ha végre megérkeznek, így csak Seles megjegyzésére fordul aggódó arccal a lány felé*
- Kibírod az utat? Már nincs messze, ott, azon a kanyaron túl vezet hozzá egy kicsinyke út! *mutatja előttük az utat, hogy Seles is tudja, merre tartanak* Menjünk! *ösztönzi kicsit gyorsabb tempóra Uraságot, de szinte nem is figyel az útra, végig Selest nézi, nehogy egyszer csak leforduljon szegény a lováról. Akaratlanul is közelebb húzódik hozzá kissé, hogy ha ez mégis bekövetkezne, akkor el tudja kapni*
- Látod, az az! *közli lelkesen, mikor megpillantja a házat, bár valószínű, ez Selesnek is leesik, hisz közel s távol nem látni más épületet. A cél látványa kissé gyorsabb tempóra ösztönzi, amit remélhetőleg Seles is bír tartani, így hamarosan a bejáratnál találhatják magukat, ahol már szinte pattan is le Uraság hátáról*
- Hadd segítsek! *nyújtja a kezét, hogy segítsen leszállni a lánynak, és utána is belekarol, nehogy összeessen, mielőtt még beérhetnének*
- Gyere, keresünk egy ágyat, ahová lefeküdhetsz! *int fejével a ház felé, és ha Seles is képes még sétálni, akkor betereli az ajtón*
- Hahó! Megjöttünk! Viel? Lylli? YIla? Van itt valaki? *kiabálja hangosan, ahogy átlépik a küszöböt, remélve, csak akad valaki, aki a házban van és tud segíteni nekik. Akár érkezik azonban valaki a fogadásukra, akár nem, hamarosan megindul a folyosón, hogy egy üres szobába vigye a lányt*
- Nyugalom, mindjárt jobb lesz. Mi a baj pontosan? Hol fáj? *érdeklődik, miközben már az ajtót nyitja a lány előtt, hogy végre megpihenhessen.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-19 20:22:34
Üzenet elküldve: 2019-06-19 20:22:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Kivárja míg a kis tündérlány megszabadítja a felsőjétől a gnómot akit így legalább megvizsgálhat. Tud mosolygósabb is és kedvesebb is lenni, de még nem az. A kérdéseit feltette amikre érkeznek is a válaszok. Csak szigorúan ráncolja a homlokát és megvizsgálja a kislányt. A kérdésre tekintete a kis tündérlányra villan majd elkezd szakértő módon magyarázni miközben a pulzust is megnézi és elkezdi kopogtatni és nyomkodni a kis testet ami ott van előtte.*
-A betegség hatással van a testre. Sajnos, azt nem tehetjük meg, hogy mi orvosok belenézzünk a betegünkbe és úgy állapítsuk meg mi a baja, de bizonyos szerveket így is meg tudjuk vizsgálni és megnézve milyen változások álltak be ha ismerjük a betegség tüneteit és akár a gyógymódot is akkor a felépülést jelentősen elő lehet segíteni. Röviden most vizsgálom meg. Az biztos, hogy nem pestis.
*A kis torkot is megnyomkodja. A mozdulatai nem durvák. Fájdalmat nem okozhat csak ahogy mondta is megvizsgálja az előtte heverő testet. Mint egy iparos aki a készterméket vizsgálgatja. Az időközben érkező vörös csak egy biccentést kap és a doki már azzal se törődik, hogy távozott. Hirtelen a kosarára mutat és szól a tündérlányhoz.*
-Van benne egy kis lapos fapálcika. Idehoznád kérlek?
*Ha megkapta jön a következő kérés.*
-Kicsit fel tudod ültetni és kinyitni a száját jobban, hogy belenézzek?
*Kivárja míg a kis tündérlány megszabadítja a felsőjétől a gnómot akit így legalább megvizsgálhat. Tud mosolygósabb is és kedvesebb is lenni, de még nem az. A kérdéseit feltette amikre érkeznek is a válaszok. Csak szigorúan ráncolja a homlokát és megvizsgálja a kislányt. A kérdésre tekintete a kis tündérlányra villan majd elkezd szakértő módon magyarázni miközben a pulzust is megnézi és elkezdi kopogtatni és nyomkodni a kis testet ami ott van előtte.*
-A betegség hatással van a testre. Sajnos, azt nem tehetjük meg, hogy mi orvosok belenézzünk a betegünkbe és úgy állapítsuk meg mi a baja, de bizonyos szerveket így is meg tudjuk vizsgálni és megnézve milyen változások álltak be ha ismerjük a betegség tüneteit és akár a gyógymódot is akkor a felépülést jelentősen elő lehet segíteni. Röviden most vizsgálom meg. Az biztos, hogy nem pestis.
*A kis torkot is megnyomkodja. A mozdulatai nem durvák. Fájdalmat nem okozhat csak ahogy mondta is megvizsgálja az előtte heverő testet. Mint egy iparos aki a készterméket vizsgálgatja. Az időközben érkező vörös csak egy biccentést kap és a doki már azzal se törődik, hogy távozott. Hirtelen a kosarára mutat és szól a tündérlányhoz.*
-Van benne egy kis lapos fapálcika. Idehoznád kérlek?
*Ha megkapta jön a következő kérés.*
-Kicsit fel tudod ültetni és kinyitni a száját jobban, hogy belenézzek?
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-19 17:54:00
Üzenet elküldve: 2019-06-19 17:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Igazából örül, hogy nem kell közvetlenül megtapasztalnia, milyen rosszul is van már a kis gnóm. Szerencsére még soha nem volt semmi komolyabb baja, ha meg igen, akkor csak elviccelték, szerencséjére Virgin, aki talán a banda legidősebb tagja volt, némi fogalommal rendelkezett a gyógynövényekről és azok felhasználásáról. Talán ezt bánja még, az elváláson kívül, hogy nem figyelt oda jobban.
Közben a fürdő felé tart, ahol a vödörbe hideg vizet tesz, a vállára pedig két tiszta törölközőt, így indul meg visszafelé. Besétálva a szobába csak leteszi, hogy Vielke is láthassa olyan helyre, aztán biccent és kisétál.*
-Egy óra múlva visszajövök, akkor talán cserélhetnénk ágyneműt a kislány alatt. *Jegyzi még meg, úgy gondolja az sem tehet jót neki, ha a kétnapi verejtékes takaró alatt pihen. Persze nem várja el, hogy a félkezű doki, meg az apróság oldják meg, ennyit még megtehet értük.*
-Addig a konyhában leszek.*Be is csukja az ajtót és valóban a konyhába megy, először saját magának készít valamit. Majd úgy véli a többiek is éhesek lehetnek, így körbenéz, mit is tudna kezdeni a fellelhető alapanyagokból a saját hiányos főzőtudásával.*
~Ha itt lenne Angu biztos kitalálna valamit.~ *Emlékszik vissza, hogy alig pár alapanyagból milyen jó kis levest dobott össze az elf, de hát nem hagyatkozhat mindig másokra.*
*Igazából örül, hogy nem kell közvetlenül megtapasztalnia, milyen rosszul is van már a kis gnóm. Szerencsére még soha nem volt semmi komolyabb baja, ha meg igen, akkor csak elviccelték, szerencséjére Virgin, aki talán a banda legidősebb tagja volt, némi fogalommal rendelkezett a gyógynövényekről és azok felhasználásáról. Talán ezt bánja még, az elváláson kívül, hogy nem figyelt oda jobban.
Közben a fürdő felé tart, ahol a vödörbe hideg vizet tesz, a vállára pedig két tiszta törölközőt, így indul meg visszafelé. Besétálva a szobába csak leteszi, hogy Vielke is láthassa olyan helyre, aztán biccent és kisétál.*
-Egy óra múlva visszajövök, akkor talán cserélhetnénk ágyneműt a kislány alatt. *Jegyzi még meg, úgy gondolja az sem tehet jót neki, ha a kétnapi verejtékes takaró alatt pihen. Persze nem várja el, hogy a félkezű doki, meg az apróság oldják meg, ennyit még megtehet értük.*
-Addig a konyhában leszek.*Be is csukja az ajtót és valóban a konyhába megy, először saját magának készít valamit. Majd úgy véli a többiek is éhesek lehetnek, így körbenéz, mit is tudna kezdeni a fellelhető alapanyagokból a saját hiányos főzőtudásával.*
~Ha itt lenne Angu biztos kitalálna valamit.~ *Emlékszik vissza, hogy alig pár alapanyagból milyen jó kis levest dobott össze az elf, de hát nem hagyatkozhat mindig másokra.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:02:00
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:02:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Bújj, bújj, Doki//
*A komolyság súlyosan telepszik a szobára, kissé talán hűvösebbnek érződik a levegő. Lyllinor álmában különös hópelyheket lát, melyek szürkék, s komor szőnyeggé állnak össze a mezőn. Sűrűn hulló, hideg pelyhek, melyek nehezen kivehető alakokat rejtenek el tőle, úgy kőhajításnyira. Megborzong, de nem a szellemektől. Őket csak tágra nyílt szemmel, ragaszkodón nézi, hiszen ismeri őket. A szemeit csípi a szél, de alig mer pislogni, nehogy elveszítse a halvány körvonalakat. Megindul feléjük, a hó közben különös hanggal roppan a lába alatt. Egyik lépés követi a másikat, de egyre hidegebb van, látni véli saját kilehelt páráját az orra előtt. A szél hirtelen belekap a ruhájába, karjait felemeli, ettől nagyon fázni kezd, rázni kezdi a hideg. A halvány alakok moccanatlan várják, mégis úgy érzi, képtelen időben odaérni hozzájuk.
~Várjatok!~
Ered neki a távolságnak, ám nagyon hamar elfárad és lelassul, a hideg bebújik ruhája alá, szinte megdermeszti. De a legfurcsább az, hogy mikor megáll pihenni, a ropogás nem szűnik meg. Ekkor veszi csak észre, hogy nem is mezőn sétál, hanem a Lihanech jegén. Ugyan sokat álmodozott róla, milyen lenne a csodálatos tó, ha egyszer befagyna, de sosem láthatta még azelőtt. Leereszkedik, hogy megérintse a hóval fedett jeget, ám egy jókora repedés fut el a keze alatt. Majd hirtelen baljós ropogással megsűrűsödnek körülötte. Megpróbál elhátrálni a veszélytől, de bárhová lép, hangosan roppan, s félő, hogy bármelyik pillanatban megnyílik a lába alatt.
~Segítsetek!~
Kiáltana a halvány alakok felé, de nem jön ki hang a torkán. Mindeközben feltehetően fehér kis pántos alsóruhácskájában vizsgálják, hacsak le nem parancsolta róla azt is a gyógyítói szigor. Az álombéli nyugtalanság mocorgásban, didergésben, érthetetlen, halk motyogásban sejlik át a valóság szövetén.*
*A komolyság súlyosan telepszik a szobára, kissé talán hűvösebbnek érződik a levegő. Lyllinor álmában különös hópelyheket lát, melyek szürkék, s komor szőnyeggé állnak össze a mezőn. Sűrűn hulló, hideg pelyhek, melyek nehezen kivehető alakokat rejtenek el tőle, úgy kőhajításnyira. Megborzong, de nem a szellemektől. Őket csak tágra nyílt szemmel, ragaszkodón nézi, hiszen ismeri őket. A szemeit csípi a szél, de alig mer pislogni, nehogy elveszítse a halvány körvonalakat. Megindul feléjük, a hó közben különös hanggal roppan a lába alatt. Egyik lépés követi a másikat, de egyre hidegebb van, látni véli saját kilehelt páráját az orra előtt. A szél hirtelen belekap a ruhájába, karjait felemeli, ettől nagyon fázni kezd, rázni kezdi a hideg. A halvány alakok moccanatlan várják, mégis úgy érzi, képtelen időben odaérni hozzájuk.
~Várjatok!~
Ered neki a távolságnak, ám nagyon hamar elfárad és lelassul, a hideg bebújik ruhája alá, szinte megdermeszti. De a legfurcsább az, hogy mikor megáll pihenni, a ropogás nem szűnik meg. Ekkor veszi csak észre, hogy nem is mezőn sétál, hanem a Lihanech jegén. Ugyan sokat álmodozott róla, milyen lenne a csodálatos tó, ha egyszer befagyna, de sosem láthatta még azelőtt. Leereszkedik, hogy megérintse a hóval fedett jeget, ám egy jókora repedés fut el a keze alatt. Majd hirtelen baljós ropogással megsűrűsödnek körülötte. Megpróbál elhátrálni a veszélytől, de bárhová lép, hangosan roppan, s félő, hogy bármelyik pillanatban megnyílik a lába alatt.
~Segítsetek!~
Kiáltana a halvány alakok felé, de nem jön ki hang a torkán. Mindeközben feltehetően fehér kis pántos alsóruhácskájában vizsgálják, hacsak le nem parancsolta róla azt is a gyógyítói szigor. Az álombéli nyugtalanság mocorgásban, didergésben, érthetetlen, halk motyogásban sejlik át a valóság szövetén.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-18 15:32:46
Üzenet elküldve: 2019-06-18 15:32:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Viel bólint a névre, és megpróbálja az eszébe vésni, de Intath komolysága a lány szemében nem sok jót ígér, és ez kissé meg is ijeszti. Elvégre YIlanda szerint a fickó gyógyító, ha ennyire elkomorult, mikor belépett, talán nagyobb a baj még annál is, mint amit Viel hisz, vagy amit szeretne magával elhitetni. Annyi kérdés özönlik a fejébe, többek között szeretné megkérdezni, hogy YIla vajon honnan kerítette elő ezt a férfit, de most erre egyáltalán nincs idő. A tündér olyan hévvel szaladt be a szobába, hogy csak most kezdi felfogni, mennyi teendő van még.*
- Máris. Köszönjük a vizet, YIla! *Mondja a kisiető félelf kérésére. Felpattan térdeléséből, felhúzza ruhácskája ujját. Az ágy szélén elhelyezkedve, óvatos mozdulatokkal oldja ki Lyllinor ruháját, hogy Intath megvizsgálhassa. Nem olyan nehéz, mint gondolta: ahogy kissé megemeli a gnóm lány testét, érzi, hogy mennyire könnyű szegény. Bár a tündér csak egy gondolattal magasabb nála, és nem is valami erős, a szíve összeszorul a gondolatra, hogy szinte fel tudná kapni és megpörgetni kis barátnőjét. Ezután csak figyel – még mindig szigorúan, nehogy az idegen készüljön valamire Lyllinor kiszolgáltatott helyzetében –, és próbálja értelmezni, amit lát.*
- Azt nem tudom, mióta beteg, csak két napja, hogy először találkoztunk. Először csak nagyon náthásnak tűnt, folyt az orra, de tegnap este felülkerekedett rajta a láz. *Magyarázza.* Majdnem összeesett, ezért ágyba dugtuk. Borogattam, de azóta is pont ugyanolyan forró. És azóta is alszik, nem használta azt. *Utal az éjjeliedényre. Csak azt nem érti igazán, hogy függ mindez össze a hónaljjal.*
- Erre miért van szükség? *Kérdezi halkan, kételkedve. Egyelőre a férfi nem igazán nyerte el a bizalmát, de jó irányba halad.*
*Viel bólint a névre, és megpróbálja az eszébe vésni, de Intath komolysága a lány szemében nem sok jót ígér, és ez kissé meg is ijeszti. Elvégre YIlanda szerint a fickó gyógyító, ha ennyire elkomorult, mikor belépett, talán nagyobb a baj még annál is, mint amit Viel hisz, vagy amit szeretne magával elhitetni. Annyi kérdés özönlik a fejébe, többek között szeretné megkérdezni, hogy YIla vajon honnan kerítette elő ezt a férfit, de most erre egyáltalán nincs idő. A tündér olyan hévvel szaladt be a szobába, hogy csak most kezdi felfogni, mennyi teendő van még.*
- Máris. Köszönjük a vizet, YIla! *Mondja a kisiető félelf kérésére. Felpattan térdeléséből, felhúzza ruhácskája ujját. Az ágy szélén elhelyezkedve, óvatos mozdulatokkal oldja ki Lyllinor ruháját, hogy Intath megvizsgálhassa. Nem olyan nehéz, mint gondolta: ahogy kissé megemeli a gnóm lány testét, érzi, hogy mennyire könnyű szegény. Bár a tündér csak egy gondolattal magasabb nála, és nem is valami erős, a szíve összeszorul a gondolatra, hogy szinte fel tudná kapni és megpörgetni kis barátnőjét. Ezután csak figyel – még mindig szigorúan, nehogy az idegen készüljön valamire Lyllinor kiszolgáltatott helyzetében –, és próbálja értelmezni, amit lát.*
- Azt nem tudom, mióta beteg, csak két napja, hogy először találkoztunk. Először csak nagyon náthásnak tűnt, folyt az orra, de tegnap este felülkerekedett rajta a láz. *Magyarázza.* Majdnem összeesett, ezért ágyba dugtuk. Borogattam, de azóta is pont ugyanolyan forró. És azóta is alszik, nem használta azt. *Utal az éjjeliedényre. Csak azt nem érti igazán, hogy függ mindez össze a hónaljjal.*
- Erre miért van szükség? *Kérdezi halkan, kételkedve. Egyelőre a férfi nem igazán nyerte el a bizalmát, de jó irányba halad.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-18 10:57:09
Üzenet elküldve: 2019-06-18 10:57:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*A másik köhintése nem nagyon akasztja meg az elf röhögését. A szobában veszi csak fel a doktorbácsis stílust amire az jellemző, hogy eddigi énjéhez képest meglepően komoly. A feladatot kiadta és szenved a kesztyűjével mikor feltűnik egy kis ezüst gömbvillám és körbecikázik. A nevére is hamar fény derül mégpedig Viel. Felsegíti a kesztyűt az elfre és a lányhoz fordul. A doki meg csak pislog. Segítene. És ő lesz a vetkőztető. A bemutatkozásra a doki csak biccent. A vörös távozására oda se figyel.*
-Intath. Csak a felsőjét kell, hogy megvizsgálhassam. Mióta van ilyen állapotban? A lázon és bedugult orron kívül vannak más tünetek? Az éjjeli edénye már ki lett ürítve?
*A kérdései kicsit pattogósak és katonásak. Azért van itt, hogy csináljon valamit és ez látszik is rajta. Ha a kis tündérke lesegíti a felsőjét a gnóm kislánynak akkor első dolga óvatosan és kellő távolságot tartva megvizsgálni a lány hónalját.*
*A másik köhintése nem nagyon akasztja meg az elf röhögését. A szobában veszi csak fel a doktorbácsis stílust amire az jellemző, hogy eddigi énjéhez képest meglepően komoly. A feladatot kiadta és szenved a kesztyűjével mikor feltűnik egy kis ezüst gömbvillám és körbecikázik. A nevére is hamar fény derül mégpedig Viel. Felsegíti a kesztyűt az elfre és a lányhoz fordul. A doki meg csak pislog. Segítene. És ő lesz a vetkőztető. A bemutatkozásra a doki csak biccent. A vörös távozására oda se figyel.*
-Intath. Csak a felsőjét kell, hogy megvizsgálhassam. Mióta van ilyen állapotban? A lázon és bedugult orron kívül vannak más tünetek? Az éjjeli edénye már ki lett ürítve?
*A kérdései kicsit pattogósak és katonásak. Azért van itt, hogy csináljon valamit és ez látszik is rajta. Ha a kis tündérke lesegíti a felsőjét a gnóm kislánynak akkor első dolga óvatosan és kellő távolságot tartva megvizsgálni a lány hónalját.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:31:59
Üzenet elküldve: 2019-06-17 20:31:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj, Doki//
*Az elf felszólalására csak megrándul az egyik szeme.*
~Vajon ez már az elf mérgezés tünete lenne? Nem hagyom, hogy bevegye magát a bőröm alá.~ *Köhint egyet, hátha azzal meg tudja akasztani a másik nevetését, az ábrázata is komorabb lesz, mikor megérkeznek az ajtóhoz. Miután beléptek és Int felmérte első látásra a szembetűnő tüneteket, kiadja a kérését is, amire összerezzen. Nem számított rá, hogy esetleg ilyesmire lesz szükség, nyel is egy nagyot, de ha muszáj, akkor muszáj. Ekkor cikázik be közöttük a kis tündér, akinek a gnóm eddigi ápolását köszönhetik nagy valószínűséggel.*
-De jó, hogy itt vagy Viel! *Hallatszik, hogy őszintén örül a lány feltűnésének, továbbá nézi, ahogy az elf szerencsétlenkedik, jót nevetne is rajta, ha nem volnának épp ilyen kétes helyzetben.*
-Intath gyógyító, remélem, tud segíteni Lyllinoron. *Bár nem látszik rajta, de főleg azért aggódik, mert egy járványt ő sem úszna meg ép bőrrel.*
-Talán jobb lenne, ha magad vetkőztetnéd le, a végén még megsértem valahol, nem az ilyen dolgokhoz van szokva a kezem. *Emeli meg mindkét kezét.*
-De vizet szívesen hozok, biztos szükség lesz rá, meg másik takarót, mert ez már biztos vizes, még hozzádobok egy törölközőt is, biztos, ami tuti.*Már fordul is ki a szobából, odakint pedig mély levegőt vesz.*
~Most már jó kezekben van, csak nem lesz semmi nagyobb baj.~
*Az elf felszólalására csak megrándul az egyik szeme.*
~Vajon ez már az elf mérgezés tünete lenne? Nem hagyom, hogy bevegye magát a bőröm alá.~ *Köhint egyet, hátha azzal meg tudja akasztani a másik nevetését, az ábrázata is komorabb lesz, mikor megérkeznek az ajtóhoz. Miután beléptek és Int felmérte első látásra a szembetűnő tüneteket, kiadja a kérését is, amire összerezzen. Nem számított rá, hogy esetleg ilyesmire lesz szükség, nyel is egy nagyot, de ha muszáj, akkor muszáj. Ekkor cikázik be közöttük a kis tündér, akinek a gnóm eddigi ápolását köszönhetik nagy valószínűséggel.*
-De jó, hogy itt vagy Viel! *Hallatszik, hogy őszintén örül a lány feltűnésének, továbbá nézi, ahogy az elf szerencsétlenkedik, jót nevetne is rajta, ha nem volnának épp ilyen kétes helyzetben.*
-Intath gyógyító, remélem, tud segíteni Lyllinoron. *Bár nem látszik rajta, de főleg azért aggódik, mert egy járványt ő sem úszna meg ép bőrrel.*
-Talán jobb lenne, ha magad vetkőztetnéd le, a végén még megsértem valahol, nem az ilyen dolgokhoz van szokva a kezem. *Emeli meg mindkét kezét.*
-De vizet szívesen hozok, biztos szükség lesz rá, meg másik takarót, mert ez már biztos vizes, még hozzádobok egy törölközőt is, biztos, ami tuti.*Már fordul is ki a szobából, odakint pedig mély levegőt vesz.*
~Most már jó kezekben van, csak nem lesz semmi nagyobb baj.~
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:54:16
Üzenet elküldve: 2019-06-17 19:54:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Bújj, bújj, Doki//
*Szégyellné magát, és restelkedve gyűrögetné szoknyáját, ha látná, mennyire gyámoltalan terhet jelent a társaságnak, amióta csak csatlakozott hozzájuk. Pedig szívében nagy erők lakoznak, tapasztalatlansága ellenére nem ostoba, csupán teste hagyja cserben. Talán épp azért, mert ösztöne érzi, hogy jó helyen van, s megpihenhet, hogy magával törődjön a világjobbító harc előtt. Orra egészen halkan sípol, sokkal inkább veszi a száján keresztül a levegőt, de így is nehézkesen. Bár mozgolódás van körülötte, még óvják a váratlan zajoktól, figyelmet orzó ingerektől, csupán lélegzetvételének ritmusa billen meg egy kissé, s tán egész leheletnyit rebbennek meg szempillái, pedig még nem ébred fel. Talán csak a szoba megváltozott hangulata teszi, amint belép a gyógyító, hogy segítsen neki legyőzni a kórt, akárha délceg, szőke lovag lenne, aki kihívja a tüzet fújó sárkányt. Az ismeretlen férfi szavaira leheletnyit moccan apró, vékony mutatóujja, de nem tudni, hogy pusztán a hang vagy pedig a mondanivaló miatt rezzen meg. Az ismerős hangok nem váltanak ki belőle ilyen reakciót. Egy nagyobbat szusszan talán Viel gyengéd, hűs érintésére meleg homlokán. Hogy szeretett volna vigyázni rá első éjszaka! Hiszen ők ketten a legkisebbek ebben a házban, és sok dologban éreznek nagyon hasonlóan. Sokkal fog tartozni neki mindezért és soha nem fogja úgy érezni, hogy sikerült viszonoznia. A hála persze többeket is illet.*
*Szégyellné magát, és restelkedve gyűrögetné szoknyáját, ha látná, mennyire gyámoltalan terhet jelent a társaságnak, amióta csak csatlakozott hozzájuk. Pedig szívében nagy erők lakoznak, tapasztalatlansága ellenére nem ostoba, csupán teste hagyja cserben. Talán épp azért, mert ösztöne érzi, hogy jó helyen van, s megpihenhet, hogy magával törődjön a világjobbító harc előtt. Orra egészen halkan sípol, sokkal inkább veszi a száján keresztül a levegőt, de így is nehézkesen. Bár mozgolódás van körülötte, még óvják a váratlan zajoktól, figyelmet orzó ingerektől, csupán lélegzetvételének ritmusa billen meg egy kissé, s tán egész leheletnyit rebbennek meg szempillái, pedig még nem ébred fel. Talán csak a szoba megváltozott hangulata teszi, amint belép a gyógyító, hogy segítsen neki legyőzni a kórt, akárha délceg, szőke lovag lenne, aki kihívja a tüzet fújó sárkányt. Az ismeretlen férfi szavaira leheletnyit moccan apró, vékony mutatóujja, de nem tudni, hogy pusztán a hang vagy pedig a mondanivaló miatt rezzen meg. Az ismerős hangok nem váltanak ki belőle ilyen reakciót. Egy nagyobbat szusszan talán Viel gyengéd, hűs érintésére meleg homlokán. Hogy szeretett volna vigyázni rá első éjszaka! Hiszen ők ketten a legkisebbek ebben a házban, és sok dologban éreznek nagyon hasonlóan. Sokkal fog tartozni neki mindezért és soha nem fogja úgy érezni, hogy sikerült viszonoznia. A hála persze többeket is illet.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-17 16:19:13
Üzenet elküldve: 2019-06-17 16:19:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Másnap//
//Lau//
*Viel nagyon szorgalmas és segítőkész, és imádja az állatokat, ezért csak halványan mosolyog Lau javaslatára. Az itthoni munkával kapcsolatban erőlteti meg magát jobban, mint ahogy jónak érzi, de a kis (és Árnyék és Uraság esetében nagy) barátai, illetve a rend is fontos neki, ha már végre hosszú idő után lett saját otthona. Launak igaza van azzal kapcsolatban is, hogy a saját határait feszegeti Lyllinor ápolásával, mert álmos és aggódik.*
- Ez csak egy kis nehézség, de túlleszünk rajta. Együtt megoldjuk, mint minden mást. *Mondja, remélve, hogy ha ezzel a pozitív gondolattal búcsúzik, minden rendben lesz. Figyeli, ahogy eszeget, és a hallottakon töpreng. Nem tudja, ki ez az Aleimord, de úgy veszi ki, hogy Lau ismeri.*
- Majd visszajön, ha szeretne. *Nyugtatgatja.* Tudja, hol találhat titeket, és ez számít.
*Nem is akarja feltartani Laut, elviszi a tálat, és elkísérve a lányt egy darabon a konyha felé fordulna.*
- Vigyázz magadra! *Kiáltja még utána.
//Bújj, bújj, Doki//
Ezután jó alaposan elmerül a pakolgatással, és csak később lesz arra figyelmes, hogy újabb vendégeik vannak. Pontosabban hogy YIlanda, akire éppen nem kintről, hanem bentről számítana, belép a házba, méghozzá nem is egyedül, valami idegen férfihangot is hall. Izgatottan szalad utánuk Lyllinor szobájába, és csak reméli, hogy megjött a felmentősereg. Ha YIlanda és az elf Lyllinorra néznek, láthatják, hogy a csuklóin és a homlokán is egy-egy hűvös borogatás pihen, ami a tündér keze munkája, és talán felhasználhatják. No meg magát a tündért is láthatják, amint könnyed kis lépteivel becikkan a helyiségbe. Az első pillantása még így is Lyllinorra villan, hátha jobban lett, de ezt erősen kétli, és nem is úgy tűnik, mintha így volna. Gyorsan felméri a helyzetet, és hacsak Intath ijedtében nem ugrik el, hopp, a két kis gyerekméretű tündérkéz már meg is ragadja az elf meglévő kezén a kesztyűt, és a helyére húzza. Csak ezután méri végig, és állapítja meg kosárkájáról, hogy segíteni jött.*
- Én is szívesen segítek. *Mondja, egyelőre csak Lyllinor mellé térdelve. Megtapintja a lány homlokát. Lau rábízta a kislány őrzését, komolyan figyeli az elf minden mozdulatát, hogy megítélje, biztosan bízhat-e a döntéseiben.*
- Viel vagyok. *Teszi hozzá udvariasan.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.17 16:21:34
//Lau//
*Viel nagyon szorgalmas és segítőkész, és imádja az állatokat, ezért csak halványan mosolyog Lau javaslatára. Az itthoni munkával kapcsolatban erőlteti meg magát jobban, mint ahogy jónak érzi, de a kis (és Árnyék és Uraság esetében nagy) barátai, illetve a rend is fontos neki, ha már végre hosszú idő után lett saját otthona. Launak igaza van azzal kapcsolatban is, hogy a saját határait feszegeti Lyllinor ápolásával, mert álmos és aggódik.*
- Ez csak egy kis nehézség, de túlleszünk rajta. Együtt megoldjuk, mint minden mást. *Mondja, remélve, hogy ha ezzel a pozitív gondolattal búcsúzik, minden rendben lesz. Figyeli, ahogy eszeget, és a hallottakon töpreng. Nem tudja, ki ez az Aleimord, de úgy veszi ki, hogy Lau ismeri.*
- Majd visszajön, ha szeretne. *Nyugtatgatja.* Tudja, hol találhat titeket, és ez számít.
*Nem is akarja feltartani Laut, elviszi a tálat, és elkísérve a lányt egy darabon a konyha felé fordulna.*
- Vigyázz magadra! *Kiáltja még utána.
//Bújj, bújj, Doki//
Ezután jó alaposan elmerül a pakolgatással, és csak később lesz arra figyelmes, hogy újabb vendégeik vannak. Pontosabban hogy YIlanda, akire éppen nem kintről, hanem bentről számítana, belép a házba, méghozzá nem is egyedül, valami idegen férfihangot is hall. Izgatottan szalad utánuk Lyllinor szobájába, és csak reméli, hogy megjött a felmentősereg. Ha YIlanda és az elf Lyllinorra néznek, láthatják, hogy a csuklóin és a homlokán is egy-egy hűvös borogatás pihen, ami a tündér keze munkája, és talán felhasználhatják. No meg magát a tündért is láthatják, amint könnyed kis lépteivel becikkan a helyiségbe. Az első pillantása még így is Lyllinorra villan, hátha jobban lett, de ezt erősen kétli, és nem is úgy tűnik, mintha így volna. Gyorsan felméri a helyzetet, és hacsak Intath ijedtében nem ugrik el, hopp, a két kis gyerekméretű tündérkéz már meg is ragadja az elf meglévő kezén a kesztyűt, és a helyére húzza. Csak ezután méri végig, és állapítja meg kosárkájáról, hogy segíteni jött.*
- Én is szívesen segítek. *Mondja, egyelőre csak Lyllinor mellé térdelve. Megtapintja a lány homlokát. Lau rábízta a kislány őrzését, komolyan figyeli az elf minden mozdulatát, hogy megítélje, biztosan bízhat-e a döntéseiben.*
- Viel vagyok. *Teszi hozzá udvariasan.*
A hozzászólás írója (Holdezüst Vieljana) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.17 16:21:34
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:22:06
Üzenet elküldve: 2019-06-17 13:22:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
*Halad valamennyit a házban, de úgy tűnik teljesen másik irányba indult el. Elér valami közösségi térhez, de ott nem talál senkit.*
-Hahó! Van itt valaki?
*A vörös jelenik meg mellette és ragadja karon. Ezen az elf csak jót vigyorog.*
-Ejha, milyen kis szenvedélyes valaki!
*Röhög is. Mikor a beteg szobájába ér akkor azért visszább vesz a jókedvéből. Nem néz ki jól a kislány. Pestis lenne? Lehet az már el is vitte volna? A tünetek mindenesetre megfelelnek, de lehet más is. A vörös szavaira bólint az asztalhoz sétál és elkezd a kosarában keresgélni. Közben mondja.*
-Ha levennéd a felsőjét és hoznál hideg vizet és egy rongyot az kezdetnek jó lenne.
*Közben ő a maga problémájával kerül szembe vagyis megtalálja a kesztyűjét és megpróbál félkézzel belebújni ami egy szép és szenvedős mutatvány.*
*Halad valamennyit a házban, de úgy tűnik teljesen másik irányba indult el. Elér valami közösségi térhez, de ott nem talál senkit.*
-Hahó! Van itt valaki?
*A vörös jelenik meg mellette és ragadja karon. Ezen az elf csak jót vigyorog.*
-Ejha, milyen kis szenvedélyes valaki!
*Röhög is. Mikor a beteg szobájába ér akkor azért visszább vesz a jókedvéből. Nem néz ki jól a kislány. Pestis lenne? Lehet az már el is vitte volna? A tünetek mindenesetre megfelelnek, de lehet más is. A vörös szavaira bólint az asztalhoz sétál és elkezd a kosarában keresgélni. Közben mondja.*
-Ha levennéd a felsőjét és hoznál hideg vizet és egy rongyot az kezdetnek jó lenne.
*Közben ő a maga problémájával kerül szembe vagyis megtalálja a kesztyűjét és megpróbál félkézzel belebújni ami egy szép és szenvedős mutatvány.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:20:38
Üzenet elküldve: 2019-06-16 23:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
- Ugyan, nem tudtam volna átaludni a napot, tudva, hogy most indultok! *rázza meg a fejét nevetve a képtelen ötlet hallatán. Bár ezt a világért se ismerné be a lánynak, de pont az ő indulásuk volt az, ami nem hagyta nyugodni az éjjel, és ami miatt ma már a szokásosnál is korábban ébren volt*
- Nem szeretnétek Uraságot elvinni? *ajánlja fel, ahogy a nehéz csomagok kerülnek szóba* Biztos elbírna mindkettőtöket! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, hogy meggyőzze Lunit, ne gyalog tegyék meg az utat. Tisztában van vele, hogy a lány ódzkodik kissé a nagy lótól, de kétségtelen, hogy Uraság hátán kényelmesebben és gyorsabban tehetnék meg az utat a Mágustoronyig, így szívesen kölcsönadja, ha esetleg igényt tartanának rá. Szeretne már előre mindent megtenni, hogy az utazás zökkenőmentességét biztosítsa, amennyire ez csak lehetséges, ha már személyesen nem lehet ott, hogy ezt felügyelje. Míg magában azon töpreng, mi az, amiről esetleg elfeledkeztek és ami feltétlen szükséges ahhoz, minden renden legyen az út során, szép lassan eszegeti a reggelire készített szendvicsét és kortyol néha egyet a teából*
- Biztos vagyok benne, hogy rátalálsz majd. És hogy sikerül megtalálnod a mágiában, amit keresel. *ereszt meg egy biztató mosolyt Luni felé, hiszen az az érzése, ez az út tényleg sorsfordító lehet a lány életében, és csak remélni tudja, hogy a várt eredményt sikerül majd elérnie vele*
- Így is hasznos vagy. *mosolyog a lányra* Ne ez motiváljon és ne töprengj az itteni dolgokon, vagy hogy mi lenne, ha... Most az a fontos, hogy magadra figyelj! *biztatja Lunit, hiszen tudja, mennyire fontos neki, hogy másokon segíthessen, épp ezért is tart tőle kicsit, hogy ha esetleg a lány mégse találja meg a számításait, akkor túlzottan a szívére fogja venni a kudarcot. ~De kívánom, hogy ne így legyen~ fohászkodik magában Luni sikeréért*
- Én is remélem. *feleli csendesen az Aleimordot és húgát érintő megjegyzésre. Úgy dönt, nem ez lenne a legjobb pillanat rá, hogy közölje Lunival Aleimord azon állítását, miszerint Alenia meghalt. Annyira zavartnak tűnt a férfi, nem tudja eldönteni, igazat beszélt, vagy csak feltételezéseit osztotta meg vele, esetleg csak képzelgett kimerültségében, és nincs szíve szeretett barátnőjének halálhírével terhelni Lunit az indulás előtt, míg biztosat nem tud Alenia sorsát illetően*
- Örülnék neki, ha ott lenne még... Jó lenne tudni, hogy biztonságban van, és nem kódorog ki tudja, hol? *jegyzi meg szomorúan, ahogy Aleimord holléte kerül szóba. Tényleg megnyugodna kissé, ha tudná, még mindig tanulással tölti idejét a férfi, hisz fél tőle, hogy az új tudás csak újabb meggondolatlan ötletekre sarkallja, és esetleg kárt tesz önmagában vagy másokban*
- Köszönöm. *biccenti meg a fejét Luni felé, hogy jelezze, igencsak hálás lenne, ha tényleg közvetítené üzenetét a nemes felé, ha keresztezi egymást az útjuk*
- Ugyan, a sok új és izgalmas tanulnivaló közepette fel se fog tűnni, hogy nem vagyok ott! *próbálja egy tréfával oldani kissé a hangulatot, elvégre ennek egy örömteli pillanatnak kéne lenne, hiszen Luni épp megvalósítani készül egy régi álmát*
- Már alig várom, hogy visszaérjetek és megmutassátok, mit tanultatok! *folytatja lelkesen, igyekezve kicsit feldobni Luni kedvét is, hogy ne az elválás fájdalma, de a várakozás izgalma legyen a reggel meghatározó hangulata*
- Azt hiszem, édesanyád büszke lenne rád, ha tudná, mire készülsz! *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen tisztában van vele, mennyire fontos a lánynak az édesanyja véleménye, és ha saját érzelmeit veszi alapul, elég jól el tudja képzelni, mit érezhetne lánya első szárnypróbálgatásait látva, lévén őt is valami hasonló járja át, ahogy az indulni készülő lányt szemléli.*
//A kezdet kezdete//
- Ugyan, nem tudtam volna átaludni a napot, tudva, hogy most indultok! *rázza meg a fejét nevetve a képtelen ötlet hallatán. Bár ezt a világért se ismerné be a lánynak, de pont az ő indulásuk volt az, ami nem hagyta nyugodni az éjjel, és ami miatt ma már a szokásosnál is korábban ébren volt*
- Nem szeretnétek Uraságot elvinni? *ajánlja fel, ahogy a nehéz csomagok kerülnek szóba* Biztos elbírna mindkettőtöket! *próbálkozik meg egy bátorító mosollyal, hogy meggyőzze Lunit, ne gyalog tegyék meg az utat. Tisztában van vele, hogy a lány ódzkodik kissé a nagy lótól, de kétségtelen, hogy Uraság hátán kényelmesebben és gyorsabban tehetnék meg az utat a Mágustoronyig, így szívesen kölcsönadja, ha esetleg igényt tartanának rá. Szeretne már előre mindent megtenni, hogy az utazás zökkenőmentességét biztosítsa, amennyire ez csak lehetséges, ha már személyesen nem lehet ott, hogy ezt felügyelje. Míg magában azon töpreng, mi az, amiről esetleg elfeledkeztek és ami feltétlen szükséges ahhoz, minden renden legyen az út során, szép lassan eszegeti a reggelire készített szendvicsét és kortyol néha egyet a teából*
- Biztos vagyok benne, hogy rátalálsz majd. És hogy sikerül megtalálnod a mágiában, amit keresel. *ereszt meg egy biztató mosolyt Luni felé, hiszen az az érzése, ez az út tényleg sorsfordító lehet a lány életében, és csak remélni tudja, hogy a várt eredményt sikerül majd elérnie vele*
- Így is hasznos vagy. *mosolyog a lányra* Ne ez motiváljon és ne töprengj az itteni dolgokon, vagy hogy mi lenne, ha... Most az a fontos, hogy magadra figyelj! *biztatja Lunit, hiszen tudja, mennyire fontos neki, hogy másokon segíthessen, épp ezért is tart tőle kicsit, hogy ha esetleg a lány mégse találja meg a számításait, akkor túlzottan a szívére fogja venni a kudarcot. ~De kívánom, hogy ne így legyen~ fohászkodik magában Luni sikeréért*
- Én is remélem. *feleli csendesen az Aleimordot és húgát érintő megjegyzésre. Úgy dönt, nem ez lenne a legjobb pillanat rá, hogy közölje Lunival Aleimord azon állítását, miszerint Alenia meghalt. Annyira zavartnak tűnt a férfi, nem tudja eldönteni, igazat beszélt, vagy csak feltételezéseit osztotta meg vele, esetleg csak képzelgett kimerültségében, és nincs szíve szeretett barátnőjének halálhírével terhelni Lunit az indulás előtt, míg biztosat nem tud Alenia sorsát illetően*
- Örülnék neki, ha ott lenne még... Jó lenne tudni, hogy biztonságban van, és nem kódorog ki tudja, hol? *jegyzi meg szomorúan, ahogy Aleimord holléte kerül szóba. Tényleg megnyugodna kissé, ha tudná, még mindig tanulással tölti idejét a férfi, hisz fél tőle, hogy az új tudás csak újabb meggondolatlan ötletekre sarkallja, és esetleg kárt tesz önmagában vagy másokban*
- Köszönöm. *biccenti meg a fejét Luni felé, hogy jelezze, igencsak hálás lenne, ha tényleg közvetítené üzenetét a nemes felé, ha keresztezi egymást az útjuk*
- Ugyan, a sok új és izgalmas tanulnivaló közepette fel se fog tűnni, hogy nem vagyok ott! *próbálja egy tréfával oldani kissé a hangulatot, elvégre ennek egy örömteli pillanatnak kéne lenne, hiszen Luni épp megvalósítani készül egy régi álmát*
- Már alig várom, hogy visszaérjetek és megmutassátok, mit tanultatok! *folytatja lelkesen, igyekezve kicsit feldobni Luni kedvét is, hogy ne az elválás fájdalma, de a várakozás izgalma legyen a reggel meghatározó hangulata*
- Azt hiszem, édesanyád büszke lenne rád, ha tudná, mire készülsz! *jegyzi meg halvány mosollyal, hiszen tisztában van vele, mennyire fontos a lánynak az édesanyja véleménye, és ha saját érzelmeit veszi alapul, elég jól el tudja képzelni, mit érezhetne lánya első szárnypróbálgatásait látva, lévén őt is valami hasonló járja át, ahogy az indulni készülő lányt szemléli.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:21:24
Üzenet elküldve: 2019-06-16 18:21:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Bújj, bújj Doki//
//Lyllinor szobája//
*A visszaszólásra, minthogy szépen félreértelmezte teljes szándékossággal, amit neki mondott csak egy grimaszt kap válaszul, majd elvezeti a pacit az istálló felé. Mikor odaérnek, beköti a jószágot az egyik karámba és bátortalanul megsimogatja a nyakát, ő talán jobban elnyerte a tetszését, mint a gazdája.*
~Milyen szép állat.~ *Mindig is szerette a lovakat, de még egyhez sem volt szerencséje eddig, közben önt neki vizet és ellátja amivel kell, hogy kipihenhesse a mai fáradalmakat.*
-Nagyon szép ló vagy, bizony ám. *Nézi még egy kicsit, ahogy az állat eszik, aztán sóhajtva, de el kell válniuk, hogy megkeresse a szöszit. Reményei szerint még nem juthatott nagyon messzire a ház berkein belül, talán a pincét kihagyhatja majd a kutatás során és a padlást. Odaérve a fakapuhoz belép a folyosóra és körbenéz, nagy léptekkel elindul az egyik irányba, ahonnan mocorgást hall, igaz, hogy elf, de most semmi oka hangtalan járni. Félig szalad, így mikor megpillantja a bóklászó szöszit belemar a karjába, hogy gyorsabban meg tudjon állni.*
-Na, akkor mutatnám merre. *Fordítja be menetirányba, belekarolva, majd ismét nagy léptekkel, magával húzva az elfet lassan odaérnek egy szobához. Kopog, hiszen udvariasság is van a világon, ismeri, de nem szokta használni, így mindjárt be is nyit, meg sem várva a választ, mivel nem tudhatja milyen állapotban van a gnóm lány. Akit éppen bent talál, annak biccent, amúgy meg mindjárt az ágy mellé navigál, ahol egyértelműen egy rosszabbodott állapotú kislány fogadja, lázálmokban vergődve.*
-Hajaj, ez nem néz ki túlságosan jól. Esetleg miben segíthetek? *Nyilván jobban ismeri a házat, így talán az lenne a legjobb, ha ő hozna vizet és egyéb dolgokat, ha szükséges.*
//Lyllinor szobája//
*A visszaszólásra, minthogy szépen félreértelmezte teljes szándékossággal, amit neki mondott csak egy grimaszt kap válaszul, majd elvezeti a pacit az istálló felé. Mikor odaérnek, beköti a jószágot az egyik karámba és bátortalanul megsimogatja a nyakát, ő talán jobban elnyerte a tetszését, mint a gazdája.*
~Milyen szép állat.~ *Mindig is szerette a lovakat, de még egyhez sem volt szerencséje eddig, közben önt neki vizet és ellátja amivel kell, hogy kipihenhesse a mai fáradalmakat.*
-Nagyon szép ló vagy, bizony ám. *Nézi még egy kicsit, ahogy az állat eszik, aztán sóhajtva, de el kell válniuk, hogy megkeresse a szöszit. Reményei szerint még nem juthatott nagyon messzire a ház berkein belül, talán a pincét kihagyhatja majd a kutatás során és a padlást. Odaérve a fakapuhoz belép a folyosóra és körbenéz, nagy léptekkel elindul az egyik irányba, ahonnan mocorgást hall, igaz, hogy elf, de most semmi oka hangtalan járni. Félig szalad, így mikor megpillantja a bóklászó szöszit belemar a karjába, hogy gyorsabban meg tudjon állni.*
-Na, akkor mutatnám merre. *Fordítja be menetirányba, belekarolva, majd ismét nagy léptekkel, magával húzva az elfet lassan odaérnek egy szobához. Kopog, hiszen udvariasság is van a világon, ismeri, de nem szokta használni, így mindjárt be is nyit, meg sem várva a választ, mivel nem tudhatja milyen állapotban van a gnóm lány. Akit éppen bent talál, annak biccent, amúgy meg mindjárt az ágy mellé navigál, ahol egyértelműen egy rosszabbodott állapotú kislány fogadja, lázálmokban vergődve.*
-Hajaj, ez nem néz ki túlságosan jól. Esetleg miben segíthetek? *Nyilván jobban ismeri a házat, így talán az lenne a legjobb, ha ő hozna vizet és egyéb dolgokat, ha szükséges.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-16 16:01:45
Üzenet elküldve: 2019-06-16 16:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Otthon//
*Hálás Luninak, Vielnek és Thimnek is kedves szavaikért, azt se tudja, hova legyen ennyi szeretettől. Mintha megint családi körben élne, testvérekkel. Tudja, hogy akik épp nincsenek körülötte, azok is törődnek vele és féltik őt. Pedig nem szeretne senkinek gondot okozni, hiszen ő akar segíteni a világ bajain. Ki kell pislognia egy gyűlni kezdő könnycseppet, mielőtt elfátyolosodna a tekintete.*
- Köszödöb nektek. Neb is tudob, hogy hálálob bajd beg bindezt. De begtalálob a bódját.
*Mosolyog rájuk restelkedőn, laposakat pislogva. Szemhéjai nagyon elnehezültek már, s hamarosan mind berendezkednek éjszakára.*
//Másnap//
//Bújj, bújj Doki//
*Az aprócska, törékeny szervezet, bár elesetten hever az ágy melegében, valójában ádáz küzdelmet folytat a romboló folyamatok ellen, csendesen, észrevétlenül. Az égő arc, a verejtékezés magas lázat takar. Az apró lányka légzése nehézkes, gyakran nyugtalan, miképp felületes álmai is, melyekben lelke küzd. Rég elvesztett szerettei kísértik, hol fájdalmasan elérhetetlen távolságból pillantja meg őket, hol neheztelésükkel kell szembenéznie, pedig csupán ölelni vágyná őket, könnyeit nyelve. Nyugalmat sehogy sem lel, kívül és belül is reszket, de feladni mégis képtelen, szánakozást ébresztő törékenysége ellenére valahol nagy erő és tenni akarás lakozik benne, nem múlhat el az élete haszontalanul.
A gyengéd kezek, melyek szeretettel hűsítik homlokát nedves kendővel, fáradhatatlan munkát végeznek. Ha Lyll magához térne, gyengesége ellenére is lebeszélné a kedves tündért az ápolásról, igyekezne meggyőzni róla, hogy már jobban van, s nem tudna nyugodtan pihenni a tudattal, hogy valaki mellette virraszt egész éjszaka. Most azonban tehetetlen, a gondoskodásra szüksége is van. Tudata mélyén valahol érzi, hogy vigyáznak rá, csupán álmaiban elveszetten magányos és végtelenül szomorú. Néha motyog érthetetlenül, főleg nátháját figyelembe véve, és köhögni kezd. Reggelre kicsit csendesebb, de az arca égő vörös továbbra is, az orrán pedig egyáltalán nem kapna levegőt, ezért a száján át lélegzik.*
*Hálás Luninak, Vielnek és Thimnek is kedves szavaikért, azt se tudja, hova legyen ennyi szeretettől. Mintha megint családi körben élne, testvérekkel. Tudja, hogy akik épp nincsenek körülötte, azok is törődnek vele és féltik őt. Pedig nem szeretne senkinek gondot okozni, hiszen ő akar segíteni a világ bajain. Ki kell pislognia egy gyűlni kezdő könnycseppet, mielőtt elfátyolosodna a tekintete.*
- Köszödöb nektek. Neb is tudob, hogy hálálob bajd beg bindezt. De begtalálob a bódját.
*Mosolyog rájuk restelkedőn, laposakat pislogva. Szemhéjai nagyon elnehezültek már, s hamarosan mind berendezkednek éjszakára.*
//Másnap//
//Bújj, bújj Doki//
*Az aprócska, törékeny szervezet, bár elesetten hever az ágy melegében, valójában ádáz küzdelmet folytat a romboló folyamatok ellen, csendesen, észrevétlenül. Az égő arc, a verejtékezés magas lázat takar. Az apró lányka légzése nehézkes, gyakran nyugtalan, miképp felületes álmai is, melyekben lelke küzd. Rég elvesztett szerettei kísértik, hol fájdalmasan elérhetetlen távolságból pillantja meg őket, hol neheztelésükkel kell szembenéznie, pedig csupán ölelni vágyná őket, könnyeit nyelve. Nyugalmat sehogy sem lel, kívül és belül is reszket, de feladni mégis képtelen, szánakozást ébresztő törékenysége ellenére valahol nagy erő és tenni akarás lakozik benne, nem múlhat el az élete haszontalanul.
A gyengéd kezek, melyek szeretettel hűsítik homlokát nedves kendővel, fáradhatatlan munkát végeznek. Ha Lyll magához térne, gyengesége ellenére is lebeszélné a kedves tündért az ápolásról, igyekezne meggyőzni róla, hogy már jobban van, s nem tudna nyugodtan pihenni a tudattal, hogy valaki mellette virraszt egész éjszaka. Most azonban tehetetlen, a gondoskodásra szüksége is van. Tudata mélyén valahol érzi, hogy vigyáznak rá, csupán álmaiban elveszetten magányos és végtelenül szomorú. Néha motyog érthetetlenül, főleg nátháját figyelembe véve, és köhögni kezd. Reggelre kicsit csendesebb, de az arca égő vörös továbbra is, az orrán pedig egyáltalán nem kapna levegőt, ezért a száján át lélegzik.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:10:25
Üzenet elküldve: 2019-06-16 11:10:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1189
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//A háznál tartózkodók figyelmébe//
//Bújj, bújj Doki//
*A másik röhögését hallva csak egy hangos "chö" hangot hallat. Természetesen távol áll tőle, hogy valóban megsértődjön. Ahhoz, hogy őt igazán megsértsék ahhoz jó húrokat kell megpengetni. Ha az anyját szidná a vörös az se lenne elég. Mikor megérkeznek akkor elismerőn bólint. Szép kis hely ez. Úgy tűnik Luninari megfogta az isten lábát. Ennek őszintén örül a doki. A vörös leszáll és kifejti a véleményét, hogy egy elf nem tudna akkora hatást gyakorolni rá. Int is leszáll nehogy lelökjék a végén és csak utána jegyzi meg.*
-Egy nem? Oh, a kis telhetetlen.
*Vigyorog pimaszul és veszi el a kosarát. A lovát nem szívesen adja oda hisz egy vagyon, de remélhetőleg nem szökik meg vele a vörös.*
-Ja, persze vidd csak. Kösz.
*Majd útba is igazítják ami annyit jelent, hogy menjen be és majd csak találkozik valakivel. Végül is... Nem olyan gyámoltalan ő. El is indul befelé méghozzá úgy mintha teljesen természetes lenne.*
-Rendben.
*Szól vissza a lánynak aki remélhetőleg az istállóba viszi a lovát. Ő meg a csini kis fonott kosarával megy is be a házba.*
//Bújj, bújj Doki//
*A másik röhögését hallva csak egy hangos "chö" hangot hallat. Természetesen távol áll tőle, hogy valóban megsértődjön. Ahhoz, hogy őt igazán megsértsék ahhoz jó húrokat kell megpengetni. Ha az anyját szidná a vörös az se lenne elég. Mikor megérkeznek akkor elismerőn bólint. Szép kis hely ez. Úgy tűnik Luninari megfogta az isten lábát. Ennek őszintén örül a doki. A vörös leszáll és kifejti a véleményét, hogy egy elf nem tudna akkora hatást gyakorolni rá. Int is leszáll nehogy lelökjék a végén és csak utána jegyzi meg.*
-Egy nem? Oh, a kis telhetetlen.
*Vigyorog pimaszul és veszi el a kosarát. A lovát nem szívesen adja oda hisz egy vagyon, de remélhetőleg nem szökik meg vele a vörös.*
-Ja, persze vidd csak. Kösz.
*Majd útba is igazítják ami annyit jelent, hogy menjen be és majd csak találkozik valakivel. Végül is... Nem olyan gyámoltalan ő. El is indul befelé méghozzá úgy mintha teljesen természetes lenne.*
-Rendben.
*Szól vissza a lánynak aki remélhetőleg az istállóba viszi a lovát. Ő meg a csini kis fonott kosarával megy is be a házba.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-16 10:25:53
Üzenet elküldve: 2019-06-16 10:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A háznál tartózkodók figyelmébe//
//Bújj, bújj Doki//
*A született tehetség hallatán nem tudja visszafogni a nevetést, inkább csak elfordítja a fejét, de ez a hangot nem teszi kevésbé hallhatóvá. Ha az elf tudná, hogy a fél-elf is gyakorolja vele született adottságát és már kitapogatta a férfi deréktájéki dolgait, bizonyára kevésbé lett volna olyan készséges, hogy felszólítsa a kapaszkodásra.
Lassan megérkeznek a szögletes, kőből készült U alakú épülethez, ahol, amint megállnak le is ügyeskedi magát a nyeregből, talán kicsit tovább tart, mint kéne, de az eredmény tagadhatatlan, immár két lábbal áll a földön.*
-Tehát azt mondod, hogy ha leesnék, akkor felfognád az ütést? Milyen gáláns, bár szerintem jobban fájna, ha a csontos mellkasodra esnék, mint a puha földre. Valamint nem vagyok sértődékeny, egy elf nem tudna akkora hatást gyakorolni rám, de az ajánlatot valóban vissza kellene utasítsam.*Mosolyog gúnyosan és odaadja a férfinek a kosarát.*
~Sajnos olyan hányingerem lenne tőle, hogy két perc után a taccsot is kidobnám.~ *Forgatja a szemeit, de legszívesebben ledugná az ujját a torkán demonstrációként.*
-Ha szabad, bevinném az istállóba a jószágot és ellátnám, most nincs a közelben senki. *Valóban odakint nincs nagy mozgás, így miután az elf leszáll, megragadja a kantárszárat, hogy elvezesse a lovat a hátul lévő istálló felé. Őszintén még örül is, hogy végre jelentősebb távolságra kerülhet a szöszitől, nagyobb levegőt is vesz, mintha eddig nélkülöznie kellett volna azt. *
-Ha bemész az ajtón, biztos belebotolsz valakibe, aki elvezet Lyllinorhoz. *Mivel ő sem volt a házban, így nem tudja ki távozott és ki maradt pakolni esetleg rendezkedni.*
-Amint végeztem én is csatlakozom. *De csupán addig szándékozik a közelben maradni, míg megbizonyosodik róla, hogy a kis vakarcs jó kezekben van.*
//Bújj, bújj Doki//
*A született tehetség hallatán nem tudja visszafogni a nevetést, inkább csak elfordítja a fejét, de ez a hangot nem teszi kevésbé hallhatóvá. Ha az elf tudná, hogy a fél-elf is gyakorolja vele született adottságát és már kitapogatta a férfi deréktájéki dolgait, bizonyára kevésbé lett volna olyan készséges, hogy felszólítsa a kapaszkodásra.
Lassan megérkeznek a szögletes, kőből készült U alakú épülethez, ahol, amint megállnak le is ügyeskedi magát a nyeregből, talán kicsit tovább tart, mint kéne, de az eredmény tagadhatatlan, immár két lábbal áll a földön.*
-Tehát azt mondod, hogy ha leesnék, akkor felfognád az ütést? Milyen gáláns, bár szerintem jobban fájna, ha a csontos mellkasodra esnék, mint a puha földre. Valamint nem vagyok sértődékeny, egy elf nem tudna akkora hatást gyakorolni rám, de az ajánlatot valóban vissza kellene utasítsam.*Mosolyog gúnyosan és odaadja a férfinek a kosarát.*
~Sajnos olyan hányingerem lenne tőle, hogy két perc után a taccsot is kidobnám.~ *Forgatja a szemeit, de legszívesebben ledugná az ujját a torkán demonstrációként.*
-Ha szabad, bevinném az istállóba a jószágot és ellátnám, most nincs a közelben senki. *Valóban odakint nincs nagy mozgás, így miután az elf leszáll, megragadja a kantárszárat, hogy elvezesse a lovat a hátul lévő istálló felé. Őszintén még örül is, hogy végre jelentősebb távolságra kerülhet a szöszitől, nagyobb levegőt is vesz, mintha eddig nélkülöznie kellett volna azt. *
-Ha bemész az ajtón, biztos belebotolsz valakibe, aki elvezet Lyllinorhoz. *Mivel ő sem volt a házban, így nem tudja ki távozott és ki maradt pakolni esetleg rendezkedni.*
-Amint végeztem én is csatlakozom. *De csupán addig szándékozik a közelben maradni, míg megbizonyosodik róla, hogy a kis vakarcs jó kezekben van.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-15 22:55:09
Üzenet elküldve: 2019-06-15 22:55:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 511
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//A kezdet kezdete//
*Bár vannak már olyan jó barátnők, hogy természetesnek vehesse azt, hogy mindez így van, mégis nagyon jól esik hallani is azt, hogy Lau szintén örül annak, hogy tudnak még egy kis időt egymással tölteni mielőtt Thim és ő elindulnának. A most ajkaira kúszó mosoly ennek köszönhetően már sokkal vidámabb, mint a korábbi volt.*
- Szerencse, hogy úgy alakult, hogy te is korábban keltél kicsit ma, mint szoktál. De nem mentem volna el úgy sem úgy, hogy nem búcsúzom el pont tőled előtte. Inkább elindultam volna egy kicsit később. Ha pedig átaludtad volna az egész napot, akkor csak holnap reggel indultunk volna el. *jegyzi meg, miközben a képtelen gondolat, hogy Lau képes lenne átaludni egy egész napot, úgy, hogy előtte még éjszaka is aludt, szintén megmosolyogtatja.
A lány aggodalma is jól esik neki nagyon, ahogyan persze az is, hogy nem kell végig komoly dolgokról beszélgetniük.*
- Már mindent összekészítettem. *biztosítja róla.* Kicsit nehéz is a táskám, de inkább cipelek egy picivel többet, mint, hogy éhen maradjunk. Finoman fogalmazva sem vagyok éppen egy nagy vadász, szóval, hacsak nem akarunk út szélén talált gyümölcsökön élni, akkor azt kell majd ennünk, amink van. Bár nem tudom, nem ismerem még Thimet annyira, hogy tudjam, hogy mennyit eszik, de én kevéssel is jól tudok lakni a legtöbbször, szóval szerintem nem lesz gond, elég lesz annyi étel, amennyit elpakoltam.
*Most, hogy saját rossz érzéseiről és bűntudatáról elterelődött egy kicsit a figyelme Launak köszönhetően könnyen jönnek belőle a szavak, kicsit még majdnem hadar is. Bár a szó hagyományos értelmében véve nincsenek kötve az időhöz, valahogy mégis olyan érzése van most, hogy sokkal több mindent szeretne elmondani még, mint amennyire a Lauval most kettesben töltött idő lehetőséget fog adni.
Azért persze eszik és iszik is kicsit, nem csak beszél, és természetesen a másik lány szavaira is figyel közben, pont arra a megerősítésre vágyva, amit tulajdonképpen meg is kap tőle.
Lau tényleg nagyon jó barátnő. Nagyjából pontosan ugyanazt mondja neki, amit a lelke mélyén hallani szeretne. Mindez boldoggá teszi, ugyanakkor mégis legalább ennyire összeszorítja a szívét. Valamiért olyan érzése van, és ettől az érzéstől nem tud szabadulni, bármennyire is szeretne, hogy sokkal hosszabb időre búcsúzkodnak most, mint amilyen hamar ő vissza szeretne érni ide.*
- Ez igaz. *bólint komoly arccal a ezekre szavakra.* Tényleg meg kell találnom a saját utamat. A világ elől sem bujkálhatok itt örökké, bármennyire is jól esik.
- De miattatok is csinálom, nem csak magamért. *mondja halkabban, mintha kicsit bizonytalan lenne, pedig ilyen téren egyáltalán nincsen benne szemernyi kétség, vagy bizonytalanság sem.*
- Szerintem tényleg többet tudnék segíteni és hasznosabb is lennék, hogyha tudnám használnia a mágiát. *mondja, és ugyan nem mondja ki hangosan, mert fél tőle, hogy magához vonzza a bajt, úgy van vele, hogyha legközelebb veszélybe kerülne az életük, akkor mágiával megtámogatva azért jelentősen megnőnének a túlélési esélyeik. A lényeg, hogy ne csak magát, hanem a többieket is képes legyen megvédeni és megmenteni, ha baj lesz.
Ő ugyan nem mondja ki teljesen, amit gondol, Aleimord említése mindenesetre felidézi benne életének legsötétebb napjait, amikor több alkalommal maga az élete forgott veszélyben, vagyis éppen azokat a tapasztalatokat, amelyek elmélyítették benne a mágia tanulásának a vágyát.*
- Remélem jól van. Ő is és Alenia is. *mondja. Bár fogalma sincs arról, hogy Lau mit beszélt vele aznap este, amikor úgy tűnt, hogy nincsen a legjobb állapotban, azért azt tudja, hogy túl sok rossz történt vele egyszerre, ami nyilván megviselte. Saját értelmezése és az általa ismert események fényében mégis úgy gondolja, hogy Alenia sokkal többet szenvedett nála, ezért ami azt illeti, sokkal jobban is aggódik érte, és szívesebben találkozna vele, már csak azért is, hogy meggyőződhessen róla, hogy egyáltalán életben van.*
- De nem hiszem, hogy találkoznánk vele a toronyban, ahhoz túl régóta elment már. Hacsak persze nem táborozott le ő is a környéken, és nem jár vissza naponta. *gondolkodik hangosan tovább.*
- De mindenképpen megmondom neki, hogy üdvözlöd, és hogy nézzen be, hogyha erre jár. Hátha szerencsénk lesz és mégis találkozunk. *teszi hozzá.*
- Te is hiányozni fogsz nekem, nagyon. *mondja aztán kicsit erőtlen hangon, és miközben magában harcot vív az ismét rátörő szomorúsággal, ellenáll a kísértésnek, hogy az asztalon átnyúlva megfogja és gyengéden meg is szorítsa Lau kezét. Bármennyire is vágyik hasonlóra, valószínű, hogy egy kicsit azért furcsán venné ki magát a mozdulat, még annak ellenére is, hogy barátnők. Búcsúölelés nélkül azonban biztos, hogy nem fog elmenni, ezt már akkor elhatározta, amikor eldöntötte azt is, hogy el fog indulni innen a toronyhoz, amint eltöltött itt legalább egy hatot.*
- Ezért is fogok sietni vissza. *ígéri meg még egyszer.*
- De persze, igazad van. Ha már ott vagyunk, akkor nem fogok kapkodni és rohanni haza. Egyszerűbb egy alkalommal minél több dolgot megtanulni, mint sietni haza azért, hogy utána vissza kelljen menni valamiért, amit a nagy sietségben elmulasztottam megtanulni. *mondja, és, ha a közelgő elválás miatt szomorúságot is érez és fájdalmat, legalább az melengeti a lelkét, hogy ezt a helyet most már teljes nyugalommal az otthonának érezheti és nevezheti.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:13:24
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Másnap//
//Viel//
- Tényleg? Ez nagyszerű, köszönöm szépen! *biccenti meg hálásan a fejét a lány felé* De legközelebb szólj nyugodtan, nehogy túlvállald magad! *teszi még azért hozzá, hiszen tudja, a lány termetéből adódóan neki sokkal nagyobb erőfeszítést igényel gondoskodni az állatokról, mint ha mondjuk ő tenné meg ugyanezt*
- Igen, én is bízom benne, hogy ők tudnak segíteni! *helyezi reményeit az árusokba, hiszen ahol ő nőtt fel, ott kissé másfajta növények nőttek, mint amelyeket erre látott, így kénytelen lesz segítséget kérni tőlük. ~Talán Nistae is épp ott lesz megint!~ jut eszébe a kedves tündér lány, aki a múltkor is segített rajtuk*
- Bizony, hosszú út áll még előtte, mielőtt teljesen rendbe jön! *sóhajt fel, ahogy eszébe jut a Lyllike előtt álló hosszú gyógyulási folyamat*
- Örülök, hogy jól vagy! *mosolyog a lányra* Azért próbálj meg te is pihenni kicsit! Ha Lylli alszik, addig úgysem tehetsz érte semmit, és talán neked is jót tenne egy rövidke alvás. *igyekszik biztatni a lányt, hiszen jól tudja, betegápolás közben mennyire el tud feledkezni az ember saját igényeiről, pedig azok legalább olyan fontosak, mint a gyógyulni vágyóé. Míg ezen mereng, lassan hozzálát a reggeli elfogyasztásához*
- Jól vagyok, köszönöm. Csak aggódom Aleimord miatt. A férfi, aki tegnap érkezett, míg nem voltunk itt. *magyarázza a lánynak reggeli közben* Nem volt túl jó állapotban, és mire felébredtem, már elment. Remélem, jól van... *sóhajt fel, csendben fogyasztva el az utolsó falatokat*
- Igazán finom volt, köszönöm szépen! *dicséri meg a lány főztjét* Most viszont, ha nem haragszol, indulnék is, ne várakoztassuk meg szegény Lyllit! Mihamarabb a városba érek, annál hamarabb jöhetek is vissza a gyógynövényekkel! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, és ha Vielnek sincs több kérdése, akkor lassan tényleg távozóra fogja.*
//Viel//
- Tényleg? Ez nagyszerű, köszönöm szépen! *biccenti meg hálásan a fejét a lány felé* De legközelebb szólj nyugodtan, nehogy túlvállald magad! *teszi még azért hozzá, hiszen tudja, a lány termetéből adódóan neki sokkal nagyobb erőfeszítést igényel gondoskodni az állatokról, mint ha mondjuk ő tenné meg ugyanezt*
- Igen, én is bízom benne, hogy ők tudnak segíteni! *helyezi reményeit az árusokba, hiszen ahol ő nőtt fel, ott kissé másfajta növények nőttek, mint amelyeket erre látott, így kénytelen lesz segítséget kérni tőlük. ~Talán Nistae is épp ott lesz megint!~ jut eszébe a kedves tündér lány, aki a múltkor is segített rajtuk*
- Bizony, hosszú út áll még előtte, mielőtt teljesen rendbe jön! *sóhajt fel, ahogy eszébe jut a Lyllike előtt álló hosszú gyógyulási folyamat*
- Örülök, hogy jól vagy! *mosolyog a lányra* Azért próbálj meg te is pihenni kicsit! Ha Lylli alszik, addig úgysem tehetsz érte semmit, és talán neked is jót tenne egy rövidke alvás. *igyekszik biztatni a lányt, hiszen jól tudja, betegápolás közben mennyire el tud feledkezni az ember saját igényeiről, pedig azok legalább olyan fontosak, mint a gyógyulni vágyóé. Míg ezen mereng, lassan hozzálát a reggeli elfogyasztásához*
- Jól vagyok, köszönöm. Csak aggódom Aleimord miatt. A férfi, aki tegnap érkezett, míg nem voltunk itt. *magyarázza a lánynak reggeli közben* Nem volt túl jó állapotban, és mire felébredtem, már elment. Remélem, jól van... *sóhajt fel, csendben fogyasztva el az utolsó falatokat*
- Igazán finom volt, köszönöm szépen! *dicséri meg a lány főztjét* Most viszont, ha nem haragszol, indulnék is, ne várakoztassuk meg szegény Lyllit! Mihamarabb a városba érek, annál hamarabb jöhetek is vissza a gyógynövényekkel! *ereszt meg egy mosolyt a lány felé, és ha Vielnek sincs több kérdése, akkor lassan tényleg távozóra fogja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1360-1379