Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
SzarvasligetNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 99. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

99. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-26 18:28:18
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 579
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lau//

*Bár elveszi a teát, nem kortyol bele, csupán két vékony marka közé fogja, tartogatja, majd egy sóhajtás után leteszi a combjára, és bal kezével megtartja. Hiába szól rá Lau, a nemes csak megrántja a vállát, és néz rá továbbra is barna tekintetével.*
- Én *bólint válaszul. Nem érti, hogy miért kell ezt megerősítenie, hiszen abból, amit az előbb mondott egyértelműen kikövetkeztethető. Vagy mégsem?*
- Mert sokáig egyedül voltam, és ő gyakran meglátogatott *válaszolja fajtársa sok kérdésére.* Ide is ő vezetett el. Követtem az alakját a távolból.
*Aleimord szerint ez minden, csak nem véletlen. Mennyi az esélye, hogy pont ott esik össze, ahova régi "barátai" beköltöztek be aznap?*
- Mi a különbség? *Nem igazán érti, hogy ez most miért lényeges, így értetlenül ráncolja a homlokát.* Majd talán holnap elmagyarázom. Most nem. Nincs hozzá kedvem.
*Mikor Lau közli, vele hogy sajnálja Aleimord szüleit, a férfi csak felhorkant, és megrázza a fejét. Ezt nem hiszi el. Tipikusan olyan szóhasználat tűnik, amit csak azért használ valaki, mert illik, nem pedig azért, mert tényleg úgy gondolja. Inkább nem is válaszol rá egy fejrázásnál többet. Inkább folytatja a következő kérdéssel.*
- Mert szerintük jobb, és értelmesebb dolgokkal kellene töltenem az időmet. Nem hittek a mágiában, nem fogadták el, trükknek gondolták. Azt akarták, hogy kiválóan üzleteljek, hogy kardot forgassak, hogy belőlem is főnemes legyen. Hát, egyik sem lett. Bár üzletelni talán tudok valamennyire.
*Ha nem így lenne, már régen elfogyott volna a maradék pénze, ám szerencsére sikerült kihúznia a rosszabb időket. Ha az elf hónapokig egyedül van saját magával és a bűneivel, kell valami, ami kissé eltereli a figyelmét.*
- Vacsorát? *kérdez vissza, majd újra megrázza a fejét.* Ne. Nem is tudom, mióta nem ettem már rendesen, egy főtt krumplinál és répánál többet nem tudnék lenyelni.


98. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-25 22:36:37
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//

*Mintha valaki más irányítaná a testét, önkéntelenül viszi Lylli-t abba az irányba, amit jónak sejt. Elméje kikapcsolt, sokkolódott. Látja Lunit és Vielt, őket követi Lylli szobájába. Hallja, hogy Viel beszél Lyllihez, szóval tartja és érezteti a lánnyal, hogy itt mindenki vele van. Kétségtelen, hogy ez nagyon is kell ebben a helyzetben. Neki pedig erőt kell vennie magán, hogy példát vegyen a tündérlányról, elűzze saját sokkos állapotát és Lyllivel törődjön. Addigra, mire a bájos gnóm kérdéseket tesz fel neki, már sikerül visszaszereznie a józan eszét. Tudatosul benne, hogy Lylli kényelmetlenül érzi magát a karjában, amit teljesen meg tud érteni, ezért igyekszik minél gyorsabban az ágyába vinni*
- A barátaid, Laurentitia, Luninari és Vieljana épp a piacon voltak ma reggel, mikor arra jártam. Pont olyan kedvesek, mint ahogy leírtad őket, a családodat. Hálás vagyok nekik, hogy közöttetek lehetek és téged is újra látlak. Aludd ki magad, kérlek!


97. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-25 20:06:22
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

*Tompult elméje csak félig-meddig fogja fel a történéseket, mintha víz alatt lenne a feje. Vagy a fejében van a víz? Akárhogy is, legalább ismerős arcok és hangok veszik körbe, és örömmel töltik el amellett, hogy bűntudata van a korábbi feszültség miatt, s mert most kénytelenek ennyien vele foglalkozni. A két lánynak szintén nagyon megörül.*
- Luni! Viel! Igazán sebbi bajob, csak egy kicsit elfáradtab, azt hiszeb.
*Mosolyog gyengén. Feltehetően valóban az ágyában végzi, s nem mer nagyon ellenkezni, főleg, hogy Thim cipeli. Viel áztatott szövete a homlokán szinte jeges érintésű, végigborzong, s úgy általában véve is fázik, pedig YIlanda alaposan befűtött nála, és rendesen fel van öltözve. Luni ajándékát nem fogadja el, tágra nyílt szemekkel tolja vissza a varázsitalt.*
- Jaj, Luni, nagyon aranyos vagy! De ez hatalbas érték, neb szabad az én kis jelentéktelen náthábra pazarolnod! Neb tudnék nyugodtan aludni, ha ezt elfogadnáb. Ígéreb, bindent begteszek, hogy beggyógyuljak!
*Nagyon elszánt, vélhetően sikerül lebeszélnie Lunit erről a hatalmas nagylelkűségről, ami tényleg elrontaná lelki nyugalmát. Szeretne visszaadni 1 Vérvörös varázsitalt Luninari Heiphine számára. Viel kutyusa felugat, s erre még félholtan is felfigyel, bár azt hiszi, képzelődik már. A lány azonban felvilágosítja, és Lyll arcára nagy öröm ül ki.*
- Egy kutyus? Úúúú, Viel! Nagyon örülök neki! Alig várob, hogy…
*Egy kicsit megint megszédül, az arcáról kihűl a derű és lehunyja a szemeit. Erőt vesz magán, nem lehet, hogy csak úgy magára hagyja barátait.*
- Aranyos jószág lehet.
*Nyitja fel lázasan csillogó szemeit és jóindulatú tekintete a többiekét keresi egy fakó mosollyal.*
- És… bindent sikerült beszerezni? Thib, te… hogy kerültél ide? Egyébként... neb kell áb veleb foglalkoznotok, biztosan éhesek vagytok bár. Én is... habarosan begyek segíteni, csak egy kicsit... pihenek, jó?
*Laposakat pislog, s érzi, hogy kerülgeti az álmosság, ami ólmosan kapaszkodik szempilláiba.*


96. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-23 22:07:09
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Ale//

*Bár azt a választ kapta, amit szeretett volna, mégsem tökéletesen elégedett vele, így egy darabig még összehúzott szemekkel szemléli a férfit, vajon hihet-e neki, mielőtt végül úgy döntene, igen és elindulna a konyha felé. Aggályai nem múlnak el azért teljesen, így igyekszik olyan gyorsan visszatérni Aleimordhoz, ahogy csak tud, két bögre gőzölgő teával. Az egyiket rögtön a férfi kezébe is nyomja*
- Addig idd meg, amíg még meleg! *jelenti ki ellentmondás nem tűrően, hiszen betegápolásban nem ismer tréfát, márpedig a nemes igencsak olyasvalakinek tűnik a szemében, akire ráfér a pihenés, hogy teljesen rendbe jöjjön. A másik bögrét közben megtartja magának és bele is kortyol, miután leül az ággyal szemközti székre, figyelmesen hallgatva a férfi szavait*
- Szóval te úgy döntöttél, követni akarod őt? *foglalja össze, amit Aleimord szavaiból kihámozni vél* Miért? Miért pont őt? Miért most? Miért ennyire? *zúdítja egyik kérdést a másik után a férfira. Nem titkolt szándéka kifárasztani annyira, míg magától alszik el, és nem próbál elszökni, de tényleg érdekli is a válasz. Nem mondhatni, hogy jól ismerte volna Aleimordot, mikor még gazdag és előkelő volt, vagy hogy az istenségek és mindenféle égi lények terén jártas lenne, így őszintén érdekli ennek a számára túlzónak tűnő fanatizmusnak az oka*
- Mi a különbség a mágiahasználó és a mágus között? *kíváncsiskodik tovább egy újabb korty tea után. Valaha őt is érdekelte a mágia, de mára már letett róla, inkább meghagyja azoknak, akik nála elkötelezettebbek és kitartóbbak ez irányban*
- A szüleidet, értem. Sajnálom, ami velük történt. *hangjában őszinte szomorúság csendül, hiszen abban nem kételkedik, hogy a férfi szülei már nincsenek az élők között, azt azonban nehezére esik elhinnie, tényleg Aleimord ölte meg őket. ~Biztos csak valami hagymázas lázálom, talán már azelőtt meghaltak, hogy odaért volna... ettől zavarodhatott meg szegény~ pillant sajnálkozva a férfira, hisz a szeretett családtagok elvesztéséről ő is tudna nyilatkozni, mennyire fájdalmas élmény is az. ~Nem sok hiányzott hozzá, hogy én is így végezzem!~ gondolja magában elborzadva. Talán a különös hasonlóság lehet az oka, de feltett szándéka, hogy segít a férfin, és nem hagyja magára gyászával, mely majdnem az eszét vette*
- Miért nem hagyták, hogy mágiát tanulj eddig? És miért tagadtak ki? Milyen leckét akartak megtanítani neked? *kérdezi, csak hogy szóval tartsa a férfit. Talán nem a legjobb kérdések ezek, de határozott elképzelése, a beszélgetés könnyít a lelken, márpedig úgy látja, ez az, amire most igencsak szüksége van a férfinak, az ennivalót leszámítva persze*
- Biztos ne hozzak valami vacsorát? *teszi azért még hozzá aggodalmas hangon, bár szinte biztos a nemleges válaszban.*


95. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-23 13:20:39
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 579
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Lau//

- Meg *bólint válaszul.* Egyszerűbb kiszökni, mikor alszotok *rántja meg a vállát. Bár tudja, hogy ha tényleg el akar szökni, akkor ezt nem kellett volna elmondania, ám valahogy mégsem képes ezt megtenni Lauval. Egy furcsa, ismeretlen érzés vetekszik a menekülési- és szabadságvágyával.*
- Tévedsz, Rielle nem akarja irányítani az életemet *rázza meg a fejét, miközben Lau szemeit fürkészi.* Az Úrnő javaslatot tesz, útmutatást ad, végtelen hatalmával belelát olyasmibe, amibe mi nem, és segíteni próbál, egyengetni az utunkat. A mi döntésünk, hogy követjük-e, vagy sem, hogy megfogadjuk-e a tanácsait, vagy miképpen értelmezzük a tanításait.
*Reméli, hogy Lau így már megérti a dolgot, mert nincs kedve újra elmagyarázni. A gyomra ég, azaz már egyenesen mar, gyengének érzi magát és fáradtnak.*
- Mit tennék? A szüleim… Ő már nem szólnak bele… *mondja kicsit zavartan. Mady is pont ezt a kérdést tette fel neki, és szinte azonnal tudta a választ.* Mágiát tanulnék. Azt mondták, tehetséges vagyok benne… Hogy sok tanulással nem csak mágiahasználó, hanem mágus is lehetnék.
*Régi álma, mi úgy tűnik, soha nem fog teljesüni. Túl gyengének és motiváltalannak érzi magát a hosszú éveken ét tartó magoláshoz, pedig a pénze és lehetősége meglenne rá.*
- Kit? De hisz már mondtam! *szalad ráncba a homoka.* A szüleimet. Mikor a lázadás után a külső birtokra mentem… Mikor közölték velem, hogy a kitagadás csak egy lecke volt… Az előbb mondtam… *Úgy tűnik, az, hogy Lau nem értette meg elsőnek, amit zavarodott elméje miatt össze-vissza hadovált, enyhe haraggal tölti el.*



94. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-22 00:42:17
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//

*Vielt legnagyobb örömére a kis csapat, vagyis Lau, Luni és Thim is örömmel, nem pedig neheztelve köszönti. A lány már nagyon régóta megszokta az egyedüllétet, mind vallási nézeteiben, mind életvitelében nem igazán talált társat, ezért nem ijedt meg egy ilyen aprócska kiruccanástól. Persze ettől függetlenül megérti, hogy a többiek csak az apró, törékeny tündéri mivoltát látják benne, ezzel együtt pedig hogy nem sok jóval kecsegtet magára hagyni.*
~ De most már ott van nekem Árnyék. ~ *Gondolja magában. A kutya még mindig elkíséri, arra az útra is, amellyel Luni, Thim és ő ellátják a ház körüli állatokat, de ezután eljön az elválás pillanata. Luni besiet, Viel pedig követné, de az ajtónál megáll, és leguggol Árnyékhoz.*
- Neked itt kint kell maradnod. *Magyarázza neki, megsimogatva okos buksiját. Az eb hevesen csóválja a farkát, nagyon vidámnak látszik, de semmi nyoma benne, hogy megértette volna, amit mondott. Amikor a tündér lép egyet az ajtó felé, Árnyék is lelkesen utánaindul.* Nem! Marad! *Próbálkozik a lány, és a kutya hirtelen, szinte varázsütésre leül a fenekére.*
- Ez könnyebben ment, mint hittem. *Állapítja meg boldogan, ám a házba érve a teljes fejetlenség fogadja. Az egy dolog, hogy ki kell pakolniuk, de még azt is látja, hogy Lau valamilyen ismeretlent vezet el. Megrázza a fejét, de rájuk bízza a dolgot, azonban egy jelenet megijeszti. Lyllinor nagyon esetlenül sétálgat, majd Thim karjaiban végzi, és Luni segíteni indul, amitől a lánynak elszorul a szíve. Felhagy azzal, hogy azonnal vacsorát akarjon főzni, inkább odaszalad a csapathoz, követi őket egészen a gnóm lány szobájába.*
- Lyllinor! Jaj, szegénykém! *Sopánkodik, és tekintetével végigpásztázza a terepet, hogy mindenki jól látja-e el a lányt. Úgy látja, Luni még egy varázsitalt is adott neki, ettől egy kissé megkönnyebbül. Közelebb megy hozzá, leül az ágy szélére, és megigazgatja feje alatt a párnát.* Pihenj egy nagyot!
*Közben tőrével levág kis ruhájából egy darabot, és vízbe mártva a lázas Lyllinor homlokára teszi. Mondana még neki mást is, de ekkor odakintről két harsány ugatás hallatszik, mely eltéveszthetetlenül az ő ablakuk alatt szólal meg. Viel úgy érzi, magyarázattal tartozik.*
- Lett egy kutyusom, Árnyék a neve. Biztosan jóban lesztek. Ő vigyáz a házra, meg az álmaidra is. *Mosolyog rá kedvesen, de azért a vidám külső ellenére belül nagyon aggódik a lányért, és azon gondolkodik, hogy ha ez így megy tovább, valamilyen gyógyítóra lesz szükségük. Ha kell, addig is hajlandó ott maradni, míg a lány el nem szundít, sápadt, reménykeltő arcával és fehér ruhácskájával tényleg mintha a holdfény lenne a sötét szobában.*


93. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-21 21:46:14
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Otthon//

*Bár továbbra se tudja kiszámítani a nemes viselkedését, annak mindenesetre örül, hogy hajlandó vele menni a már előkészített hálószobába. Menet közben, bár figyel Aleimord szavaira, nem szól többet, hiszen nem szeretne olyasmit mondani, ami miatt a férfi esetleg meggondolná magát. Csak akkor nyugszik meg kissé, amikor látja, Aleimord hajlandó leülni az ágyra*
- Ha kimegyek készíteni neked egy teát, megígéred, hogy megvárod itt, és nem szöksz el, amíg nem figyelek oda? *kérdezi kissé élesen, majd a válasz függvényében tesz egy kis kitérőt a konyhába, vagy marad inkább a szobában, hogy szemmel tartsa a férfit. Akárhogy alakul is, hamarosan kerít magának egy széket, hogy arra ülve folytassák a társalgást*
- Ha nem hagyod, hogy mások irányítsák az életed, akkor miért akarod az Úrnőt követni? Miért teszed azt, amit ő szeretne? *kérdezi megfontoltan. Tudja, szinte lehetetlen egy zavarodott elmével értelmes vitát folytatni, mégis megpróbálkozik vele, hátha sikerül lecsillapítania a férfit* Mit tennél, ha tényleg azt tehetnéd, amit te akarsz? Ha nem lenne Arthenior, nem lenne Rielle, nem lennének a szüleid? *néz mélyen a férfi szemébe, kissé előre is hajolva ültében. ~Hát tényleg nem látod be, jobb, hogyha itt maradsz?~ sóhajt fel magában, ahogy végül hátradől*
- Kit öltél meg? *szúrja még oda a végére, visszautalva a korábbi megjegyzésre. Ha már a kedvességgel eddig nem sok mindent ért el, igyekszik kicsit kizökkenteni a nemest, hátha pont ez kell neki, hogy helyreálljanak a fejében a dolgok. ~Mi történt veled, hogy ide jutottál?~ gondolja magában szomorúan, ahogy az egykor oly délceg kiállású férfira pillant.*


92. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-21 10:45:16
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 579
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

- Nem, semmit sem csináltam jól! *rázza a fejét, ám közben nem engedi el Lau karját. Látja, ahogyan az aggódó pillantást vet a többiek felé, Aleimord pedig közben rájön, hogy csak egy hatalmas púp a másik elf hátán. Ha nem lenne itt, nem tartaná fel, nem okozna neki gondot… Ha saját döntése által jött volna ide, akkor most magát hibáztatná, így viszont csak a világot, a sorsot hibáztathatja. Az istennőt… De az istennő sosem hibázik! Minden, amit tesz, annak oka van, márpedig láthatóan ezt a helyzetet ő idézte elő. Miért?
Lau közben azt kezdi el magyarázni, hogy bár nem tudja, a nemes mit tett, de biztos, hogy ezért nem érdemel halált. Aleimord megrázza a fejét.*
- Halálért halállal illik fizetni *teszi hozzá, azt remélve, hogy Lau így kicsit átértékeli magában a dolgokat.*
- Nem hagyom, hogy mások irányítsák az életemet helyettem *válaszolja ezt arra, hogy hogyan és mennyire fog hallgatni Laura a jövőben. Semennyire. Úgy élte le az életét, hogy másoknak kellett megfelelnie, ez soha többé nem történhet meg.
Úgy dönt végül, hogy könnyebb, ha elengedi a dolgot. Bemegy a szobába, leül az ágyra, majd Laut figyeli. Megvárja majd, amíg lefekszik mindenki, akkor nem lesz senki, aki visszarángatja majd.*



91. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-20 22:05:15
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Otthon//

*Bár erősen próbál figyelni, és valami összefüggést találni Aleimord szavai között, ez egyre nehezebben megy neki. Ehhez talán hozzájárul, hogy nem sokat tud a férfi múltjáról, a pletykákból pedig nem tudja, mi igaz és mi nem. Egyvalamiben azonban biztos*
- Nem miattad tört ki a lázadás, és egyedül nem tudtad volna megakadályozni. Nem a te hibád, ami történt! *igyekszik meggyőzni erről a nemest* Mindent jól csináltál, úgy, ahogy kellett! *beszél tovább, miközben még egy aggódó pillantást vet Lylli felé. Megnyugodva látja azonban, hogy a többiek a gondjaikba vették a lányt, így hamar vissza is fordítja figyelmét Aleimord felé*
- Nem tudtam, de nem volt szép tőlük, hogy ezt tették! *igyekszik becsatlakozni a beszélgetésbe, bár még mindig nem teljesen világos a számára, miről is folyik a társalgás. Meglepődik kicsit, mikor a férfi közelebb lép hozzá, és megszorítja a vállát, igyekszik azonban nem adni jelét annak, hogy feszélyezné a közelsége, inkább kezét Aleimord karjára téve próbálja a hálószoba felé terelni őt*
- Sajnálom, ami a húgoddal történt. Borzalmas lehetett... *mikor idáig ér a történet, önkéntelenül is megrázkódik kicsit, hiszen szinte sokkalja, amit hallott. Reméli, sikerült már annyira eltávolodnia a többiektől, hogy ne hallják őket, hiszen tudja, Luni igencsak kedvelte a lányt, így szeretné megkímélni a múlt felemlegetésétől. Úgy tűnik azonban, miközben egyre többet mesél, egyre jobban is magába roskad a nemes, így kénytelen új taktikához folyamodni. A folyosó közepén hirtelen megtorpan és a férfit magával szembefordítva megragadja a két vállát*
- Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el! Nem tudom, mit csináltál, de kizártnak tartom, hogy ezért halált érdemelnél. Ha vezekelni akarsz, holnap kitaláljuk a legmegfelelőbb módot erre. *néz mélyen Aleimord szemébe, remélve, hogy sikerül megértetnie magát a férfival*
- A sose mondasz ellent részt pedig kezdhetnéd azzal, hogy nem ellenkezel tovább, és kipihened magad végre! *míg beszél reményei szerint sikerült már annyit haladniuk, hogy az előkészített szoba elé érjenek* Ha szeretnéd, itt maradok veled. Meghallgatom, amit mondani szeretnél, de cserébe feküdj le az ágyra és engedd, hogy hozzak egy csésze teát, rendben? *fürkészi ismét a férfi arcát, vajon megértette-e, amit mondott neki, és hajlandó-e hallgatni a jó tanácsaira*
- Kérlek, maradj itt ma éjszakára! *szólal meg az előzőeknél kissé halkabban és kérlelőbben. Bár lehet, túlzottan nyersnek tűnhet viselkedése a nemes számára, határozottsága hátterében csak aggodalom áll, nem szeretné útjára engedni Aleimordot, bármennyire is tiltakozik a férfi a maradás ellen.*


90. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-20 19:05:29
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Otthon//

*Mindig is szeretett az állatokkal foglalkozni, most pedig, hogy már itt is vannak, ami azt illeti, még nehezebb lesz majd elhagynia ezt a helyet, amikor el kell majd mennie.
Egyelőre azonban még nagyon nem tart itt. Ahogyan azt Launak is megígérte korábban, legalább egy hatot itt fog maradni, segít berendezkedni, meg elkezdeni új életüket új otthonukban, csak utána fog elindulni a Mágustorony felé, hogy végre megvalósíthassa az álmait.
Elérhető közelségen van mindez, valahogy mégis olyan távolivá válik, amint Thimmel és tündérlánnyal nyomában visszaérnek a házba, ahol különös látvány fogadja.
Hallja az elf férfi és Lau beszélgetést, és, ha más nem, akkor a hang alapján kétsége sincsen, hogy pontosan kivel is beszélget Lau.*
- Aleimord? *motyogja maga elé döbbenten, de halkan. Nem szeretné még jobban összezavarni azzal az amúgy is zavarba ejtő helyzetet, hogy felismerteti magát váratlan vendégükkel, most, hogy már éppen Lauval beszél, pontosabban a lány láthatóan próbál gondoskodni róla és megnyugtatni őt.
Óhatatlanul is az a pillanat jut eszébe, amikor Alenia annak idején bevezette őt a Sayqueves Rezidencia étkezőjébe, hogy bemutassa a bátyjának, egy hosszú hajú, nagyon előkelő külsejű elf nemesnek, aki széles mosollyal fogadta be a családba, anélkül, hogy firtatta volna miért kellett egyáltalán elhagynia otthonát.
Mintha évekkel ezelőtt történt volna mindez, annyi minden történt azóta, és sokkal több rossz, mint jó. A mai nap már-már majdnem elfeledtette vele, és abba a hamis illúzióba ringatta, hogy mostantól minden rendben lesz, pedig a valóságtól úgy néz ki, hogy mi sem áll távolabb.
Első találkozásuk óta, Alenia levágott karjával együtt, ki tudja, hogy hol, a Gazdagnegyed romokban, a nemesek jelentős része pedig halott. Ami pedig magát Aleimordot illeti, ő láthatóan szörnyű állapotban van, sokkal rosszabban, mint, ahogyan legutoljára látta.
Olyan mélységes szomorúság járja át a felismerés hatására, hogy a Lau által támogatott férfi tényleg az az elf, aki nem is olyan régen még feje volt az őt befogadó családnak, hogy jó néhány hosszú pillanatig meg kell állnia földbe gyökerezett lábakkal.
Tovább is ott állna minden bizonnyal még sokáig, szintén a hideg, fehér falhoz fordulva egy kis támogatásért, mint Lylli, ha az előbotorkáló lányon nem látná, hogy ő is mennyire rosszul van ahhoz képest, mint amennyire legutoljára látta.
Nagyon hálás Thimnek, hogy gondolkodás nélkül segít, fel sem fogva, hogy ők ketten tulajdonképpen felismerték egymást az imént. Reméli Lilly hagyja neki, hogy a karjaiba vegye, a lány szobájába mindenesetre mindenképpen követi őket. Akkor is így tenne persze, ha nem pont maga Lau kérte volna erre.
Óvatosan megérinti Lilly homlokát, és amikor érzi rajta, hogy forró, sápadt arcához képest is belesápad az ennek köszönhetően rátörő emlékekbe.*
- Rakd ágyba szerintem, és takarjuk be! *javasolja Thimnek. Ennél és a hideg vizes borogatásnál nincsen jobb ötlete, hogy lemenjen a láza.
Előkeríti azokat a varázsitalokat, amiket még pont Aleimord adott neki, ezek közül is a vörös az, amit kezébe vesz.
Persze, tudja, hogy nem gyógyszer, és Lau súlyosan beteg húgán minden bizonnyal nem segített volna. De Lilly nyilván le van gyengülve, és ő sejti is, hogy miért.
Aleimord azt mondta erről a varázsitalról, hogy erősebbé teszi, azt, aki megissza, így úgy okoskodik magában, hogy mindez nyilván nem csak azt jelenti, hogy aki eddig nem tudott arrébb tolni egy sziklát ettől majd fog, hanem azt is, hogy aki le van gyengülve, az majd jobban lesz tőle.*
- Idd meg kérlek! *próbálja a lány kezébe nyomni a vérvörös varázsitalt.*
- Biztos nem olyan finom, mint a kakaó, vagy a nemes bor, de varázsital. Erősebb lesz tőle, aki megissza, te pedig most le vagy gyengülve. Jobban leszel, csak idd meg! *mondja gyengéd hangon, arcán kedves mosollyal, valahogy úgy, ahogyan édesanyja beszélt vele annak idején, amikor sokkal betegebb volt.
Odaad 1 Vérvörös varázsitalt Lyllinor Gramhinnek. *




89. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-20 16:20:06
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 579
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

- De itt nem a pincéről van szó! *feleli, bár a hangja el-elcsulik beszéd közben.* Rég nem… Semmi köze a pincéhez! Ha a szüleim nem tartottak volna aranyketrecben, ha azt tehetem, amit akarok… Nem is lett volna lázadás! Akkor véghez vittem volna, amit akarok… De nem tettem, én… *Hangjában érezni, hogy küzd a rátörő pánikroham ellen.*
- Én lassú voltam, ezért pedig meghaltak. Ha a szüleim nem gátoltak volna… Ha apám hagyja, hogy azt tegyem, amit akarok… Én… nem akartam.
*Csak úgy dőlnek belőle a szavak, és olyasmit mond el Launak, amit nem hitt volna, hogy valaha is megosztja ezt bárkivel is. A sírba akarta vinni - abba a sírba, ami hamarosan eléri őt, ám nem bírja tovább magában tartani a titkát.*
- Te tudtad, hogy hazudtak? Tudtad, hogy egész végig hazudtak nekem? Nektek… Mindenkinek... Azért éltük át a sok szörnyűséget… Soha nem tagadtak ki, csak azt mondták. Az egész… Soha nem volt hivatalos. Leckének szánták, azt hitték, ezzel majd rájövök, hogy nekik volt igazuk. Hogy rájövök, mennyire kemények a hasonló dolgok... Én pedig… Annyira mérges lettem. A lázadásban előtt tettem semmit, pedig tudtuk hogy meg fog történni. Mert visszatartottak… Mindig visszatartottak.
*Közelebb lép Lauhoz, és belemarkol a vállába.*
- Az egész város rajtam nevetett, nem emlékszek? A jegyesem is átvert… Elment másik férfival… A húgom meghalt… Én feküdtem rá, miközben tőből vágtuk le a karját. Még csak máktejet sem kapott... Úgy üvöltött… Tele volt minden a vérével... Visszamentem az egyik külső birtokunkra, és a szüleim ott voltak. Csak úgy közölték, hogy hazugság volt az egész. Hivatalosan sosem tagadtak ki. Az idióta leckéjük volt az egész. Annyira mérges lettem… Én… Én nem akartam bántani őket! Tényleg nem… Csak… Nem érdemlem meg az életet, hadd menjek el, kérlek! Hadd vigyen el Rielle tisztító tüzet, hadd kezdjem újra… Sosem mondok ellent nekik többször!
*Végül a hangja egy megtört, kétségbeesett kisgyermekéhez hasonlíthat, ki képtelen elviselni tettinek súlyát, megbocsájtani magának, és inkább a halált választja, mint hogy szembenézzen tetteivel és hibáival.*


88. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-19 23:11:35
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Otthon//

- Köszönöm szépen! *biccent YIla felé, szomorúan hallva, hogy a lány ezután nyugovóra térne. ~Úgy tűnik, mégis túl sokáig voltunk távol... Na mindegy, majd máskor tartunk akkor házavató ünnepélyt! Talán jobb is, ha van időnk rendesen felkészülni rá!~ mereng magában* Rendben, csak nyugodtan! Jó éjt! *búcsúzik a lánytól, ha esetleg nem találkoznának már többet a mai nap. Pont ezt a pillanatot választja azonban Thim is, hogy csatlakozzon hozzájuk*
- Ó, jó, hogy jössz! Azokat tedd csak a konyhába, kérlek! *mutatja a megfelelő irányt és az ehhez alkalmas segítőt* Ő YIla, nem hiszem, hogy találkoztatok már... *kezdene bele a bemutatásba, azonban úgy tűnik, Thim hirtelen talált valaki sokkal érdekesebbet, akire figyelhet, és YIla is igen fáradtnak tűnik, így nem erőlteti tovább a dolgot, hiszen az ő figyelmét hamarosan úgyis Aleimord vonja magára*
- Miről beszélsz? Nem halt meg senki, mind kijutottunk a pincéből, nem emlékszel? *nyújt segédkezet a férfinak, az arcát fürkészve az emlékezés jelei után. ~A lázadásnak vége, ugye tudod?~ fürkészi a nemes arcát. Fogalma sincs, mi történt vele, de abban biztos, hogy teljesen zavart a férfi, és így nem engedheti az útjára*
- A többiek életben vannak, mindenki megmenekült, nem hallottad? Nem volt hiábavaló a küzdelmed, sikerrel jártál! *már ő maga se tudja, az Artheniorban történtekről beszélnek-e, vagy sem, mindenesetre igyekszik olyasmit mondani, amiről azt hiszi, a segítségére lehet a férfi megnyugtatásában*
- Rendben, éhség, értem. *hagyja rá az egész úrnős dolgot, hiszen ezen a ponton tűnik számára a legzavarosabbnak Aleimord mondandója* És mi a helyzet a szomjúsággal? Hozhatok neked valamit inni vagy azt sem engedi Rielle? *próbálja kitapogatni a határokat, hiszen ha már láthatóan enni nem akar a nemes, reméli, legalább egy jó forró teát vagy hasonlót megitathat vele, hogy kicsit erőre kapjon*
- Vigyázzatok Lyllire! *fordul hátra a többiek felé, majd erősen megszorítva a férfi karját megpróbál elindulni vele az egyik szoba felé*
- És mi Rielle álláspontja az alvással kapcsolatban? Az csak nem lenne ellenére, hogy kipihend magad! *próbálja szóval tartani Aleimordot, remélve, hogy a beszéddel sikeresen eltereli a figyelmét arról, hogy pont most készül egy fűtött szobába dugni őt. ~Csak ne ellenkezz, kérlek!~ fohászkodik magában, reményei szerint már a szoba felé haladva.*


87. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-19 20:40:48
 ÚJ
>Aleimord Sayqueves avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 579
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

*Aleimord lelke főként önmagára haragszik, ezzel egy vonalban az egész világra, ebből pedig részlegesen következik, hogy minden lakójára.
Zavartan nézi, ahogyan az apró lány összeesik, és még így is azt mondogatja, hogy ne menjen el. A nemes csak azt nem érti, hogy miért, hiszen azok után, ami történt, senkinek nem kellene marasztalnia. Hallja, hogy még két személy érkezik, ám nem néz rájuk vagy pillant feléjük, a mostani állapotában nem igazán érdekli, hogy hányan jönnek még.*
- Nem, nem vár! *morogja, miközben Laura néz.* Nem tudom, hogy hol van, mi van vele... Azt se tudom, él-e... Én... Legalább őt mentsem meg, ha a többieket nem tudtam! Mindent megtudtam volna, de nem... Meghaltak! Mind meghaltak, pedig megmenthettem volna őket! Ez az én hibám!
*Muszáj megkapaszkodnia Lauban, mert egyre kevésbé áll a lábán. Levegőt is sokkal nehezebben kap, miközben lassan úrrá lesz rajta a pánik.* Az Úrnő szerint az éhség tüze megtisztít. Elmossa a hibáim, ezt nem veheted el tőlem!


86. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-19 11:53:42
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

*Kibotorkál a hangok után, kapaszkodva és támaszkodva, bizonytalanul állva a lábán. Nem érti, miért nem múlik a szédülés, s miért reszket hirtelen ilyen nagyon. Amint észleli, hogy megérkeztek barátaik, hatalmas megkönnyebbülést érezve mosolyodik el, bár az a mosoly az állapota miatt eléggé bágyadtra sikerül.*
- De jó, hogy itt vagytok!
*Még Ale is szerencsére, amire összeszorul a szíve.*
- Kérlek, hallgass Laura!
*Hosszabban nem tudja kérlelni a maradásra, mert megint megfordul vele a világ. Tán többen is ott teremnek a közelében, de elsőként egy nem várt hang üti meg a fülét.*
- Thib…?
*Pislog fel bágyadtan és értetlenül, de felismeréssel és éledező örömmel a szemeiben. Ellenkezni ugyan nem nagyon tud, amikor a férfi a karjába veszi, ellenben végtelenül zavarba jön tőle és behúzza a nyakát.*
- É-én… n-neb is tudob…
*Most már gondolkodni is képtelen, ám ezért részben a bizalmas közelség a felelős. Az arca pirosabb már nehezen lehetne, láza komolyan felszökött, így csupán lesütött szemei és testbeszéde jelezheti, hogy nincs ehhez hozzászokva.*
- Sajnálob… bindjárt jobban leszek és… segítek.
*Ha elkísérik a szobájához, akkor persze ellenkezni szintén nem nagyon tud, legfeljebb szóban, de most ő is érzi, hogy csak hátráltatná a többieket.*


85. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-16 14:40:31
 ÚJ
>YIlanda Hyths avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 22

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//

-Persze.*Felel egyszerűen és határozottan Lau azon kérésére, hogy segédkezzen a szekérről behordani az általuk vásárolt holmikat. Talán ennyi ereje még pont van, viszont arra már se ereje se türelme nem lenne, hogy ismét szópárbajt vívjon a lázadozó nemessel.*
-Viszont mi már ettünk, azaz én jóllaktam, ha nem bánod ez után nyugovóra térek.*Kiáltja még Lau után, hogy legalább egy valaki tudja, mi lett vele, bár, hogy ki hiányolná, azt nem tudja.*
~Innentől a te gondod kislány.~*Majd lepakolja a dolgokat a konyhában és talán pont most jut el a tudatáig, hogy Lau, mintha említett volna egy nevet.*
~Ezek összeszedtek az úton valakit?! Nah, szépen vagyunk ám, remélem nem még egy bolond nemest, mert akkor körbe rakom a szobám ajtaját egérfogokkal kívülről.~*Igazából azonban nem érdekli a dolog, Ale után már rosszabb nem jöhet valamint, ha ennél is fáradtabb lenne, már rég vízszintessé alakult volna a függőleges.*
~Már csak biztos pár holmi, aztán nekem vége a mai napnak.~*Ismét kiér a folyosóra és előbotorkál a kis gnóm lány, elég rosszul fest, bár eddig se nézett ki éppen fényesen. Majd az ajtóban hagyva néhány holmit, egy idegen elf férfi siet a segítségére.*
~Ma már ezen se lepődőm meg.~*Nyugtázza, talán ma már az se zavarná, hogy a folyosón elhaladva pelyhes kiskacsák szlalomoznának a lábai között vagy egy jól megtermett varangyos béka repkedne a fejük felett mekegve.
Felkapja a holmit és behordja szépen a konyhába az összeset, ami úgy tűnik oda való. Ez után még kisétál a szekérhez, ennyit még igazán megtehet a többiekért, majd amit még ott talál behordja, ha nem élelmiszernek tűnik, akkor csak leteszi a falhoz a konyha mellé, hiszen mit tudhatja ő, hogy azt mire fogják felhasználni. Ezeket letudva, immár nem szeretné, hogy mára több meglepetés vagy alacsonyan repülő elf nemes érje, így a szobája felé veszi az irányt, ahogy azt Launak is említette és magára zárja az ajtót. Reménykedik benne, hogy Angu a párnája alá rejtett ördögvigyort megtalálja, mit sem sejtve arról, hogy azt Lyllinor ügyesen a mosnivalóval együtt kihordta a fürdőbe. Már nem sok idő és a szépen bemelegített szoba és az egész napos tevékenységek meghozzák a kívánt eredményt. Idejét se tudja már, mikor aludt utoljára rendes ágyban, fedéllel a feje felett, így gyorsan el is nyomja az álom.*

//Napváltás//

*Nem sieti el, hiszen most nem kell rohannia sehonnan. Mióta egyedül maradt a nagyvilágban, nem is sürgeti senki, hogy márpedig pont vele szeretne piacra menni, mert a kék házban lakó nemes kisasszonynak olyan szép köves karkötője van, amit azonnal meg kell lovasítani. Azért megébredve, a szeme elé kúsznak a régi emlékek, most nincs más a szobában rajta kívül, szinte zavarja a csend. Odasétál az ablakhoz és kitárja, legalább odakintről szűrődjenek be az élet hangjai. A madárcsiripelés talán még a csendnél is szokatlanabb, hisz a városban kevesebbet hallja az ember, mint az egérkaparászást.
Miután felöltözött kisétál a szobájából, halkan fordítja a kulcsot, hiszen lehet, hogy a többiek még a tegnapi nap fáradalmait pihenik. Kisétál a konyhába, hogy valami egyszerűt nézzen magának, és egyből szembetűnik, hogy a mai nap még a pakolásról és a rendezkedésről fog szólni.*



84. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-15 21:20:03
 ÚJ
>Estrothim Rytl'or avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Otthon//

*Lunival együtt elindul, hogy ellássák az állatokat. Számára természetes, hogy előnyt élveznek azok, akikért felelősséget vállal egy elf, legyenek kecskék, lovak, vagy akár egy növény. Miközben körülöttük szorgoskodnak, feltűnik neki, hogy Luninari milyen szeretettel foglalkozik velük. Kedve volna kifejteni, hogy szerinte egy gyermekkel is nagyon jól boldogulna a lány, de ezt az ötletet azonnal kiveri a fejéből.
~ Kevés illetlenebb dolog létezik annál, mint egy félvér leánynak a gyerekeket emlegetni ~
Éppen egy vödör vízzel botorkál Urasághoz, hogy megitassa, amikor Viel is megérkezik. Szívderítő látvány a hazavárt apró hölgy, Árnyékkal együtt természetesen. Bár ő még alig ismeri, végig az volt az érzése, hogy nem szabadott volna egyedül hagyni. Minden porcikája azt súgta neki, hogy nem helyes.*
- Üdv nektek! Jó újra látni titeket.
*Mikor úgy véli, az állatok már mindent megkaptak tőle, amit megadhat nekik, visszatér a szekérhez, mert sok holmi van még rajta. Felvesz, amennyit biztonsággal elbír, és beviszi a hölgyek után. Mikor benyit, még éppen hallja, ahogy Lauren pont őt mutatja be néhány szóval.*
- Üdv! Már nem teljesen a szekér mellett, de maradt még rajta sok minden. Ezeket hová tegyem?
*Kérdi a kezében lévő tárgyakra gondolva. Hallja, hogy jelen van még valaki a közelben, akit jelenleg nem lát és különös érzése támad. Vészjósló hangulat járja át. Ha Lauren válaszol, alig hallja. Követi a hangot, a cuccokkal együtt, gondolván más irányba aligha mehetne. Kisvártatva meglátja Lyllinor Gramhint, akivel a folyónál ismerték meg egymást. Akkor Lylli segített egy bajba jutott macskán, erős volt és jókedvű, most viszont elhagyta az ereje. Thim kis híján leejti a dolgokat, de még idejében kapcsol és korrekt módon vágja le őket a sarokba. Lylli mellé guggol, támaszt nyújt neki. Ha Luni meg Viel, illetve maga Lylli sem ellenzik, akkor a karjába veszi.*
- Lylli! Thim vagyok, emlékszel még rám? Mi történt veled?


83. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-14 20:06:18
 ÚJ
>Laurentitia Sminderhen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Otthon//

- Igazad lehet... *bólint töprengőn Luni megjegyzésére Vielt illetően, és hamarosan megkönnyebbülten látja, tényleg beigazolódott a lány sejtése, és a kis tündér hű társával együtt tényleg sértetlenül visszatért hozzájuk*
- Ez remek, örülünk neki! *mosolyog a lányra, mielőtt beljebb indulna a házba. Hiába remélte, hogy itt majd egy kis nyugalomra lel, úgy tűnik, idehaza teljesen eluralkodott a fejetlenség, míg távol voltak*
- Meglehet, de akkor is örülnék, ha inkább maradna. *forgatja a szemét YIla javaslatára, hiszen biztos benne, a lány csak viccelt azzal, hogy Aleimordot dobják ki. Az azonban még jobban meglepi, hogy a férfi se tervez maradni. ~Ki az a Rielle? És mióta van fiad?~ próbálja magában döbbenten feldolgozni a férfi motyogását, bár kevés sikerrel. ~Biztos, hogy valami nincs rendben vele, így nem engedhetjük el... ~ szorul össze a szíve egy pillanatra, ahogy a nemesre mered. A helyzetet csak fokozza, amikor szép lassan befut előbb Luni és a nemrég visszatért Viel, majd pedig az igencsak betegnek tűnő Lylli. ~Már csak Angu hiányzik!~ gondolja magában ironikusan, bár jobban belegondolva tényleg gyanús neki, hogy eddig még nem is látta a férfit*
- Na jó! *sóhajt fel, ahogy a kavarodás kezd a tetőfokára hágni* Köszönöm! *biccent YIla felé, ahogy megkapja az iránymutatást a lánytól*
- Esetleg megkérhetnélek, hogy behozd a többi holmit is? Odakint vannak a szekéren, vélhetően egy új ismerős, Thim társaságában. Ő is itt tölti a mai éjszakát, ha nincs ellenetekre. *foglalja össze röviden a lánynak. Ennél díszesebb bemutatást akart keríteni az új érkezőnek, a jelen kaotikus körülmények azonban nem teszik ezt lehetővé, így inkább igyekszik a praktikusság irányába elvinni a dolgokat*
- Titeket pedig arra, hogy visszakísérjétek Lyllit a szobájába? És gondoskodjatok róla, jól be legyen takarva! *fordul Luni és Viel felé. Tisztában van vele, egyedül egyikük se igen képes elbírni a lányt, de reméli, hogy ketten együtt boldogulnak vele. Legszívesebben ő maga cipelné vissza szegényt a szobájába, annyira megviseltnek tűnik a kis gnóm, azonban kénytelen belátni, ha valakinek van esélye Aleimorddal szemben, hogy maradásra bírja, az csak ő lehet, így inkább neki szenteli a figyelmét, aggasztja ugyanis a férfi látszólag értelmetlen motyogása*
- Mi jól vagyunk, de te nem. A házad, a fiad, Rielle, mindenki megvár, de ma kérlek, ne menj már sehova! Töltsd itt az éjszakát, pihend ki magad. Itt biztonságban vagy, nem fenyeget senki! *közelít csitítólag az elfhez, majd ha hagyja, akkor a könyökénél fogva óvatosan megragadja, hogy a mondott szoba felé kezdje terelni*
- A lángok úrnője, gondolom, nem örülne egy, a végkimerültség küszöbén álló hívének, nem? Maradj itt csak ma éjjelre! Holnap nyugodtan mehetsz utadra, ha szeretnél, de ma pihenj meg a fedelünk alatt! *mosolyog biztatóan a férfira, remélhetőleg már a szoba felé haladva vele, miközben magában csak remélni tudja, a többiekkel legalább könnyebb dolga van, és vigyáznak Lyllire, Thimre, és a vásárolt holmikra.*


82. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-13 18:24:54
 ÚJ
>Luninari Heiphine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Úton-útfélen//
//Otthon//

*Ahogyan első otthonáról, a szülőfalujáról mesélt, ismételten rá kellett döbbennie arra is, hogy az egykor komornak és nyomasztónak érzett hely, ami sohasem volt képes befogadni őt, a maga módján, innen távolról szemlélve, és főleg az Artheniorban látottak után, tulajdonképpen gyönyörű. Ugyanakkor az is tény, hogy honvágya nincs, édesanyján, a ház mögötti kis kerten és tűzrakón kívül nem is hiányzik onnan a világon semmi. Talán még az élet kiszámíthatósága, ha valamit minden áron akar még találni, az igen.
Mert ameddig nem sértett vallási tabut, addig tulajdonképpen, ha nem is érezte túl jól magát, legalább tudta, hogy mire számíthat. Száműzetésének első napjai óta ellenben az élet mindig meglepi valamivel, ami jó párszor kellemes ugyan, sokszor azonban nem csak meglehetősen kellemetlen, hanem egyben életveszélyes is.
A tündérlány hirtelen távozása ugyan nem tartozik az utóbbi kategóriába, nagyon reméli legalábbis, hogy nem, bár elég kellemetlen érzése lesz attól, hogy láthatóan nem ő az egyetlen, aki aggódik érte.*
- Végül is, Árnyék vele van, csak nem lesz majd semmi baj. *sóhajt Laura.* Mi tudjuk, hogy szelíd, de senki más nem tudja. Én biztos, hogy kétszer is meggondolnám, hogy belekössek-e egy tündérbe, akinek ekkora kutyája van.
*Persze csak szavai bizakodóak, azért az minden bizonnyal látszik rajta, hogy valójában azért kicsit aggódik. Pedig próbálja nyugtatni is magát. Végtére is, több kedvező előjelet is kaptak a mai nap folyamán. Például kezdetnek, a hóesés. Aztán a fénypászma. Ráadásul Viellel végül is a városban akadtak össze. Eddig, Árnyék nélkül is tudott vigyázni magára, semmi más nem indokolja azt, hogy most egy nagy, fekete kutya társaságában ne tudna. Meg hát, a lány mégiscsak tündér. Sokan lebecsülik őket apró, jelentéktelen termetük miatt. Ennek ellenére a kislány korában halott mesék közül soknak nem véletlenül éppen tündérek a hősei.
Bár figyel a többiekre, kicsit talán mégis gondolataiba merül az út során, ami így eléggé csendes lesz. El is szundít kicsit, magához ölelve a táskáját, így még rövidebbnek is tűnik a szekéren töltött idő, mint amikor reggel először indultak el az akkor még Arystor tulajdonában lévő birtokhoz és házhoz.
Végül aztán hazaérnek, amit már csak azért sem bán, mert most már azért tényleg kezd éhes lenni, a vacsorát pedig bármi is lesz, még el is kell majd készíteniük.
Amikor Lau hívó szavaira nem kapnak választ, valahogy eszébe sem jut aggódni, pedig az elmúlt hatok után akár meg is tehetné, és nem is vethetné a szemére senki.
Talán annak köszönhető mindez, hogy lélekben már régen eldöntötte, hogy ez a hely majd a béke szigete lesz, és amúgy is úgy van vele, hogy a várostól távol túl sok és túl nagy baj itt nem érheti őket. Az legalábbis egészen biztos, hogy nem veszi majd otthonukat dühös és végtelennek tetsző tömeg körbe, éppen az ő vérükre szomjazva.
Talán óvatlan kicsit, a maga részéről mindenesetre semmi különöset nem talál abban, hogy Lau szavaira senki sem válaszol. Végtére is jó nagy a birtok és a ház. Talán Lylli talált egy érdekes könyvet, azt nézegetik valahol, vagy valami ilyesmi történt, esetleg mégis ráleltek itt valami ételre és azt eszik éppen. Mindez önmagában a világon semmilyen aggodalomra nem ad okot.*
- Ó, persze, örömmel! *mondja is lelkesen Launak, kérdően nézve Thimre, hogy jön-e vele segíteni, persze reményei szerint nem úgy, mint, aki erőlteti a dolgot. Amúgy is van gyakorlata, így boldogul egyedül is.
Már-már indulna is, amikor megpillantja Vielt és Árnyékot az állat hátára valahogy felügyeskedett ásóval. Annyira megörül nekik, hogy a vidám mosoly, ami ajkaira húzódik tulajdonképpen nem tesz semmi mást, csak öntudatlanul is kifejezi éppen aktuális hangulatát.
Árnyék minden bizonnyal nagyon siethetett idáig, így érhette utol könnyedén az ő szekerüket, amit elég ráérősen vontatott idáig új lovuk, mindezen viszont nem gondolkodik, mert ehhez túl nagy megkönnyebbülés tölti el.*
- Tudjuk, hogy tudtok vigyázni magatokra, de azért legközelebb ne tűnjetek el ilyen hirtelen! *mondja a tündérlánynak szemmel láthatóan minden szemrehányás nélkül, leginkább vidáman és megkönnyebbülten, amikor odaér hozzá.
Ezek után hátán a táskájával neki is indul elhelyezni az állatokat, és megetetni őket a takarmánnyal, amit nekik hoztak. Biztos ők is éhesek már, mégsem sieti el a róluk való gondoskodást, nehogy megijessze őket egy-egy hirtelen mozdulattal.
Mindegyiküknek jut néhány kedves szó, mosoly és simogatás tőle, amelyik hagyja magát.
Persze, azzal tisztában van, hogy mondjuk egy tyúk, vagy egy kecske nem feltétlenül ért meg és fog fel olyan kis civilizációs finomságokat, mint egy kedves mosoly, de azért azt is pontosan tudja, hogy a haszonállatok jelentős többsége nagyon is megérzi és értékeli azt, hogyha szeretettel közelednek hozzájuk.
Miután Uraságot leszámítva az állatokat elhelyezte és gondoskodott róluk a Viellel együtt és neki segítve, vidáman indul vissza a többiekhez a tündérlány nyomában, nagyon remélve, hogy hamarosan majd ő is finom vacsorát kap és kényelmes ágyat.*



81. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-12 20:09:03
 ÚJ
>Holdezüst Vieljana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Úton-útfélen//
//Visszatérés//
//Otthon//

*Árnyék valóban a szél hátán szaladhatott át a városon, mert nem sokkal maradtak le a szekértől, Viel már messziről látja, hogy még le sincs pakolva. Ha a többiek odapillantanak, érdekes látványban lehet részük: a tündérlány mellett sétáló nagy, fekete, hosszúszőrű, Árnyék névre hallgató hátas ebe éppen egy ásót cipel a hátán elfektetve, amit a lány kicsit ügyetlenül ugyan, de kellő leleményességgel rákötött egy kötéllel, és kezével próbálja támogatni, hogy le ne csússzon. Mikor a birtokra érnek, mosolyogva megszabadítja az ebet terhétől, és integet az érkezőknek.*
- Megvan, amire szükségem volt! *Mondja lelkesen.* Nem történt semmi, ahogy ígértem. Árnyék vigyázott rám!
*Ha már mindenkit megnyugtatott, az ásót és a feltekert kötelet Árnyék kíséretével a melléképülethez viszi. A kutyus még mindig nagyon ragaszkodik hozzá, talán mert azt hiszi, hogy a városban van, de Viel úgy sejti, idővel meg kell szoknia, hogy ez a birtok az őrizendő otthona. Ha mást nem, akkor, ha a tündér hamarosan bemegy a házba, mert szó sem lehet róla, hogy a nagy kutyus kövesse. Közben ügyesen kerít neki egy tálkát is, melybe egy kis vödörből vizet önt, és Uraságnak és a kecskéknek is létrehoz egy kisebb itatót. Ahogy a nyikorgó holmikkal tesz-vesz, csak távolról hall valami kiabálásfélét, és abban sem biztos, hogy az volt. Kérdőn néz Laura, de közben izgatott is, mit szól majd Lyllinor az új barátjához. Viel arra is felkészül, hogy esetleg a gnóm lány megijed majd: már tudja, hogy Árnyék azt teszi, amire kéri, így ha nem szeretné, hogy piszkálja a lányt, akkor valószínűleg azt sem teszi meg.*


80. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2019-05-12 19:03:45
 ÚJ
>Lyllinor Gramhin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Vakmerő

//Otthon//

*Hiába kezdtek volna megnyugodni a kedélyek, elég volt egyetlen előre nem látható szikra, hogy szalmaláng csapjon fel a Menedék csendesnek remélt békéjében. Lyllre borzasztó bűntudat zuhan, most már őrá is haragszik Aleimord, pedig a legnagyobb jóindulattal igyekezett lenni iránta, mégis megbántotta. Amint felpattan a férfi, Lyll megrémül, hiszen lehet, hogy a halálába rohan miatta, de ahogy leugrik a székről, hogy YIlanda mellett ő is utána rohanjon, váratlan gyengeség és szédülés tör rá, s azonnal megfordul vele a világ. Érzi, hogy megüti a kemény padló, szeme előtt tótágast áll a szoba, tudatára tompa köd száll. Kábán keresi egyensúlyát a padlón ülve, rettentően szédülve és reszketve a hirtelen rátörő fagyosságtól. Arcán immár erősen megmutatkoznak a láz jelei, szeméből kibuggyanó könnycseppje forrónak tetszik a bőrén.*
- Ne… ne benj el…
*Motyogja maga elé erőtlenül, de a számára összefüggéstelenné olvadó kiabálás könnyedén elnyomja vékonyka hangját. Egy-két újabb könnycsepp gyűlik a szemében, tovább homályosítva a látását, kezeivel próbál kapaszkodót, falat találni, mert egy ültő helyéből nem sikerül felállnia a szédüléstől. Halkan szipog és reszket, de nem adja fel, megpróbál a hangok felé tartani a padlón mászva, mielőtt késő lesz.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 80-99