Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:45:42
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz!//

*Sejtette ő, hogy a sok dicséret még a végén a fejébe száll a lánynak. Nem is lepődik meg rajta. Senki sem tagadhatja meg teljesen a természetét végül is.*
- Nyugi van, azért még nem akarlak bevinni egy bokor mögé. *villant újabb szemtelennek szánt mosolyt az elf megjegyzésére a sok bókról, ami egész pontosan kettő volt. Ami azt illeti, még csak bóknak sem különösebben nevezné őket. Pusztán elismerte azt, ami vitathatatlan. Ha elf a másik lány, ha nem, ennyi tiszteletet csak érdemel azok után, hogy mégiscsak segít neki.*
- Azért érdekes, hogy a büszke orkot bóknak vetted. Na persze én valami olyasminek szántam *cáfol rá kissé szavaival pár pillanattal ezelőtti gondolataira* de fogadni mernék, hogy az elfek többsége a legkevesebb kést rántana ezért, vagy ilyesmi. Mondtam, hogy fura vagy.
*Utóbbi mondatát ráadásul Valea következő szavai is alátámasztják.*
- Te tudod, én azért szeretek parancsolgatni, ha úgy hozza a helyzet. Mégiscsak hercegnő vagyok. A véremben van az ilyesmi. *teszi hozzá. Nem is hazudik, mégis inkább azért mondja csak mindezt, hogy ugrassa útitársát.
Groteszk módon egészen kellemes és tartalmas beszélgetésüket aztán kisvártatva furcsa közjáték szakítja meg.
Ez ma tényleg egy különös nap. Előbb egy apró ló rohan hozzá bizalommal, nem is sejtve, hogy talán bármely más napon az ő reggelijévé változott volna hamarosan, majd egy tündér és egy elf lánnyal akad össze, akik egészen normálisak ahhoz képest, hogy nem orkok.
Most pedig valaki majdnem úgy les rá és Valeára, mint ahogyan neki kellene egy portya közben rájuk, támadás előtt.
Bízik a megérzéseiben. Talán a jóscsontok és törzse számtalan babonája nevelte erre, most azonban több okból sem érez veszélyt, de az első leginkább az, hogyha valaki lesből támadni akarna, akkor nyilván nem jönne ennyire közel. Meg nem csinálná úgy, hogy még egy elf is kiszúrja, beszélgetés közben.
Valea reakciója ellenben eléggé megdöbbenti. Ugyan nem tart egy hosszú beszédet, mégis ahonnan ő jön, ott a hasonló helyzeteket, körülbelül annyival szokás elintézni, hogy; "Ki vagy? Gyere elő!" Még annyit sem tesznek hozzá, hogy "most azonnal" vagy, hogy "feltartott kezekkel." Utóbbi az előző két tőmondat elhangzása után már azért eléggé egyértelmű.
Beleszimatol a levegőbe, mint egy kutya. Persze csak játékból. Ha olyan jó lenne a szaglása, mint egy rühes dögnek, már nyilván megérezte volna, hogy valaki les rájuk a közelből. Mégis az idegenek általában összecsinálják magukat hasonló gesztusoktól, mert sokan annyira tudatlanok, hogy azt hiszik ork orra ezer lépésről is megéri merre bujkálnak éppen előle.
Elővillant egyet "tündéri" mosolyai tárházából is. De azért nem kellemetlen előérzete ellenére sem teljesen hülye, vagy felelőtlen.
Lélekben felkészül rá, hogy talán elszámította magát, és a következő pillanatban talán majd elő kell kapnia valamelyik fegyverét.
Most is éppen csak azért nem teszi meg, hogy ne önmagát tegye első célponttá, ha mégis elfajulnának a dolgok. Egészen megkedvelte az elf lányt, aki mellészegődött, de hát saját magát azért mégiscsak sokkal jobban szereti. Ezt még maga Valea se nagyon vethetné szemére.*
- Ja, gyere elő! *mondja egyszerűen. Nem híve a sok beszédnek ilyenkor.*
- Nem eszlek meg, ha nem támadsz. Van kajám.


A hozzászólás írója (Vivrithari Voggarogh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 20:56:43

1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 20:03:53
 ÚJ
>Arnulf Molina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Ogadel, Svir, Arnulf//

*A gyilkos igencsak nagy tévedésben van, Arnulf nem az életére tör. Gondolhatja ezt már abból is Glothus, hogy a kopasz szakállas fickónál nincsenek fegyverek - ám igen hatékonyan verekszik.*
- Add meg magad. *vicsorogja bele a ködbe, miközben egy sunyi viszontvágást hatástalanít. Glothus van alul, a sérült jobb kezén, mert Arnulf balról csapódott be és döntötte le. Talán ezért úszta meg a jó szerzetes, hogy felnyissák a hasát. Miközben kivédi a szúrást, azonnal megpróbál ráfogni a tőrt tartó csuklóra baljával, jobbja pedig Glothus nyakát próbálja oldalsó, majd hátsó guilottin-fogásba húzni, hogy befojthassa, ájulásba kergesse a lovagfélét. Ám megölni nem akarja, nem gyilkos ő, már jó ideje nem.*
- Elkaptam! *rikolt kifelé, hogy Svirnek is jelezzen.* - De nem adja könnyen magát a beste! *pedig milyen jó is lenne. Feldobnák a kordéra és irány a legközelebbi bíró.*

1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 13:56:13
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //

*Az ork nőstény felháborodásán jobban nem is szórakozhatna, esze ágában sincs beleszólni és megzavarni. Csak vigyorogva bólogat, éppen nem nevet rajta.*
~ Persze persze, hogyne. ~
- Büszke ork, most meg okos is. Túl sok lesz a bókokból, nemde? *Nem érzi azt, hogy egy cipőben járnának. Valamelyest meg tudja érteni Vivrithari elszökésének okát, de a körülmények egészen mások. Valea nem gondolja azt, hogy annyira szörnyű dolga lett volna, bár az tagadhatatlanul igaz, hogy az ő természetével szög egyenes dolgokra akarták kényszeríteni, de ezzel aligha van egyedül. A nők elég jól ismerik az áldozathozatalt és a szabadság feladását.*
- Igen, van valami fogalmam róla. Plusz nem csak fogadni, de osztani sem kifejezetten szeretem a parancsokat. A ranggal meg a vagyonnal márpedig ez jár. Bár elsőszülött vagyok, szerencsére nem egyke, ezért az öröklési probléma hamar megoldódott. Engem emiatt nem nagyon hiányoltak otthonról. *Az ork nőstényre pillant jégkék íriszeivel.* Neked gondolom nincs testvéred, vagy tévedek?
- Sötétedés előtt nem érünk már oda szerintem, de számomra sem indokolt a pihenés. Ebben a tempóban maximum még 8-10 óra az út, az nem olyan nagy táv. *Szeme sarkából valami oda nem illő lesz figyelmes, erre önkéntelenül is megrándul, és az idegen irányába fordul, hogy szembe legyen vele. Így már lehetősége is van szemügyre venni, hogy mi lapul az út szélén, ami nem más mint egy elf nő.*
- Az istenek szerelmére! *Hangosan sóhajt, láthatóan nem örül neki, hogy egy idegen mozdulatlanul, csendben bujkál az út szélén. Kézfeje ökölbe szorul, ha szükséges könnyen eltöri az orrát amennyiben útonállóval van dolguk. Fejét forgatva fürkészi a tájat, hogy esetleg nem mozgolódik-e gyanúsan a növényzet. Mások is rejtőzködhetnek a közelben, elvégre előfordul, hogy csapatostul várják az utazókat.*
- Már meg se haragudj, de nem túl szerencsés az út szélén settenkedni. Most joggal hihetem azt, hogy ránk akarsz támadni, ebben az esetben pedig kénytelen lennék megvédeni magamat.
~ És kicsipkézni a szép arcocskádat. ~
- Remélem nem ilyen szándékok vezérelnek, ugyebár? *Persze ennyi erővel hazudhat is neki fajtársa, főleg ha célja ténylegesen ez lett volna, de már bizonyosan nem éri meg neki, amennyiben egyedül van ahogy látszik is. Valea egymaga is kihívást jelenthetne neki, tekintve, hogy sosem szép kárpitokon meresztette fenekét, az ork nőstény pedig erre csak rátenne, így aligha akasztanák össze a bajszukat.*

1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 01:30:51
 ÚJ
>Navarentine Solichastra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

- Helyes! *bólint lelkesen* Vigyázz, ha lemaradsz, kénytelen leszek magamat megszöktetni! *neveti el magát, majd végül elhallgat, elvégre most még el van rabolódva. Nem sokáig bírja azonban némán, így folytatják a társalgást, bár az a kellemes témákról egyre kevésbé kellemesekre terelődik*
- Hát, hogy teljesen önzetlen volt-e, azt nem tudom. A pap a nagyi egyik régi ismerőse volt, szóval szerintem inkább amolyan szívességféléről volt szó... bár mindig gyanítottam, hogy esetleg van köztük valami! *jegyzi meg kajánul, ahogy visszaemlékszik gyerekkori különóráira. Érzékeli azonban a burkolt kritikát a papokat illetően, hiszen ő is sok mindent megtapasztalt ebből, ám egykori oktatójára való tekintettel még mindig nem szívesen mond rosszat róluk, így most sem tesz megjegyzést a témát illetően. Eltűnődik azonban a könyveket illető mondaton, melyet bár most hall először, határozottan tetszik neki.*
- Azt hiszem, igazad van. *mondja ki hangosan is a véleményét, majd figyelmét inkább a vándorlétnek szenteli. Bárhogy magyarázza is a fiú, neki azért még mindig nehezére esik elhinni, hogy valaki anélkül tud élni, hogy lenne akár egy egészen picike házacska is, ami este várja, hogy visszatérjen oda.*
- Az út? *kérdez vissza* De nem hiányzik egy saját hely, ahova mindennap visszatérhetsz? Nehezen tudom elhinni, hogy anélkül tényleg önmagad tudsz lenni. *gondolkodik a fiú szavain, hiszen neki az otthona biztonságit jelentő falain kívül néha nehezére esik, hogy tényleg és teljesen önmagát adja. ~Mindig szerepet játszunk... ~merül fel benne egy mondattöredék, amit régen olvasott, és megragadt benne.*
- Mindig így éltél? Sose maradtál sokáig egy helyen? *kérdezősködik tovább, az utolsó mondat azonban nem hagyja nyugodni, muszáj tovább firtatnia. Nem mintha az a kötözködő fajta lenne, inkább csak kíváncsi és mindenképp bizonyosságot kell nyernie, hogy tényleg létezhet ez az állapot*
- Tökéletesen jól? Az milyen? Én még sosem éreztem úgy magam. Mitől érzed magad tökéletesen jól? Honnan tudod, hogy ennél már nem lehetnél tökéletesen jobban? *kíváncsiskodik minden gonosz hátsó szándék nélkül, teljesen komoly választ várva a kérdéseire. ~Vajon milyen érzés lehet? Létezik egyáltalán? Meg fogom valaha tapasztalni?~ kérdezi magát szomorúan, annyira nehezére esik elhinni a dolgot. Persze a körülményeihez képest most is kifejezetten jól érzi magát, sőt, az elmúlt pár órában talán nagyon is jól érezte, az aggodalom azonban még mindig ott van a szíve mélyén. Nem csak anyja, hanem saját maga miatt is, és elképzelhetetlennek tűnik számára, hogy a kétely valaha is magára hagyja majd. ~Azzal pedig hogyan is lehetnék tökéletesen jól?~ teszi fel magának a kérdést, melyre nem tud válaszolni. Ezen gondolatok közepette csak fél füllel hallgatja az eddig ismeretlen útitársat illető szavakat, és nem is igen fogja fel, amit hall. Egyik kétkedőbb, bizonytalanabb, kellemetlenebb gondolata a másikat követi, miközben hangosan is próbálja értelmesen megfogalmazni, mi is a problémája, mikor hirtelen már azon kapja magát, hogy egy fa tövében ücsörög.*
- És mégis mikor? *kérdezi dühösen, nem engedve a vigasztaló szavaknak. Az ölelésnek azonban már nem bír ellenállni. A fiú közelsége megnyugtatólag hat rá, és szép lassan kezd elmúlni az összes lehangoló, nyomasztó gondolata.*
- Te is próbáltad? *fészkelődik picit, hogy a szemébe nézhessen, kíváncsian várva a folytatást, ám nem akarja kierőszakolni, ha az nem jön magától. Már az is elég neki, hogy találkozott valakivel, aki megérti, aki mellett úgy érzi, hogy minden rendbe jöhet, függetlenül attól, hogy a fiú szavai épp az előbb tűntek rácáfolni erre.*
- Én nem hiszem el! *rázza meg a fejét* Nem győzhet a gonoszság. Ez... ez... ez egyszerűen értelmetlen. *keresi a megfelelő szavakat, ám még a kimondásuk után sem biztos benne, hogy megtalálta őket, és a fiú érteni fogja, mire gondol. Csak annyit szeretne, hogy mindenkinek jó legyen, és senkinek ne kelljen szenvednie többé. Ugyanakkor borúsabb pillanataiban, mint ez a mostani, az egészet lehetetlennek látja, az ezért való küzdelmet pedig értelmetlennek. Hiába a jótékony ölelés, a negatív gondolatok újra kezdenek elhatalmasodni rajta. Pillanatnyi mélabújából csak az utolsó felkiáltás, majd az azt követő érintés rázza fel. Először fel sem fogja, mire készül a fiú, később azonban leesik neki, és egyáltalán nincs ellenére. Egyre hevesebben veti bele magát a dologba, egyik kezével a fiú mellkasára támaszkodva, mintha a csókon keresztül ő is megtapasztalhatná, milyen tökéletesen jól érezni magát. Nem sokkal később azonban szándékosan húzódik el*
- Ezt nem kellene. *suttogja a szavakat, melyeket láthatóan nehezére esik kimondania. Nem mintha nem élvezte volna a dolgot, ám tudja, bármennyire is kellemes a jelen, nemsokára újra egyedül fog maradni, és minél jobban belegabalyodik, annál nehezebb lesz csak neki után. Teljesen elhúzódni azonban most sem bír, továbbra is ott marad az ölelésben, fejét a fiú vállára hajtva. ~Milyen könnyen el tudnék így aludni~ fut át agyán a gondolat, ahogy lehunyja a szemét egy pillanatra.*

1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-07 00:53:34
 ÚJ
>Neranie Camorte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Nem várt találkozás//

*Hősnőnk csak pár hete érkezett, de máris szüksége volt egy kis szellőztetésre odabent. Feldúltan hagyta ott a várost és csak idővel lassított a tempóján, mire azon kapta magát, hogy szántóföldek veszik körbe. Itt talán nyugta lesz néhány órácskára. Ezzel a céljával egy kitaposott út mentén - szinte tökéletesen kialakított kőből és ég felé meredő fűszálakból álló pihenőhelyen - leteszi magát.
Hátát a kődarabnak veti és a nem túl sűrű, de épp elég növényzet eltakarja őt a szabad szemektől. Csak akkor lehet észrevenni, ha a közvetlen közelében haladnak el. Lehunyja szemét, rendezi légzését, tőreit kitapintja és rajta is hagyja kezeit, készenlétben van, bármire kész.
De most egy kicsit nem akar kész lenni és képes ott rögtön elszundítani. Nem a legkényelmesebb, nem a legbiztonságosabb, de a szükség bizony nagy úr.
Viszont érzékszervei nem tompulnak annyira alvás közben sem, hogy ne vegye észre két pár láb kicsit sem összehangolt közelítését. Felriad, de nem mozdul, leszámítva az ébredéssel járó kellemetlen összerezzenést. Nem tudja mennyi feltűnést kelthet vagy kelthetett, de feszülten figyel a két alakra és hangra, még ha mást se hall csak a magában lejátszódó átkozódást, hogy sehol nincs esélye kipihennie magát.
Na de azt azért ő se gondolhatta komolyan, hogy majd a város felé vezető úton és közelében lesz lehetősége ilyesmire. Mindenesetre volt már boldogabb ennél a pillanatnál. *



A hozzászólás írója (Neranie Camorte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 00:57:00

1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-06 22:48:18
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*Nem tudja, hogy kimondja-e hangosan, de magában azért elismeréssel adózik az elfnek, amiért egy elejtett, viccesnek szánt megjegyzéséből gyakorlatilag mindent kitalált, amit nem mondott el, csak korábban egyszer majdnem. Gondolkodott rajta, mert hát tétje ebben az esetben nem sok van az igazságnak.
A továbbiakon csak nevet. Tetszik neki a másik lány csipkelődő, cinikus, saját népére emlékeztető humora, bár túlságosan is könnyen el tudja képzelni, hogy nem mindig és nem mindenhol aratott vele osztatlan sikert az élete folyamán.*
- Ugyan. *legyint nagylelkűen.* Most az egyszer elnézem. Még egy jós sem tudhatja örökké, hogy mi fog történni.
*Sose gondolta volna, hogy egy elf társasága valaha is képes lenne szórakoztatni, és még mindig alig hiszi el, hogy most valóban ez a helyzet.
Tagadni persze nem tagad semmit, inkább csak nemtörődöm arccal von vállat, amit megint csak egy vidám, kicsit talán büszke mosoly is követ.*
- Na, azt azért tisztázzuk, én nem is kértem útbaigazítást! *tiltakozik inkább ez ellen, mert büszkesége azért ennyit csak megkövetel tőle. És hát egyébként is, útnak sem indult volna akkor, ha nem hitt volna benne, hogy képes egyedül is boldogulni és eljutni a városig.*
- Legalább is nem úgy! Egyedül is kitaláltam volna az erdőből, csak azért így sokkal egyszerűbb, meg nem is annyira unalmas. *bizonygatja.*
- Hanem a többiben igazad van. Okos lány vagy te. *vigyorog ismét, elővillantva agyarait kicsit, úgy döntve, hogy ennyi elismerést azért Valea csak megérdemel, ha már ilyen jól összerakta magában a történetét az ő néhány szavából, legalábbis azt a részét, hogy nagyon is tilosban jár.*
- Amikor eljöttem nem igazán kértem sem engedélyt, sem pedig kíséretet. Gondolom, nem kell megmagyarázni miért. Azt sem, hogy miért döntöttem végül úgy, hogy elhagyom apám királyságát. *ejti ki az utolsó szót nem minden irónia nélkül, és hangjába sem vegyül bele semmi keserűség. Ha az elf lány jól képes mások arcáról és szemeiből olvasni, talán most leginkább olyasvalakit láthat maga előtt, aki nem csak biztos abban, hogy jó döntést hozott, hanem valóban büszke is erre.
Vivri mindenesetre nem szólal meg, ameddig nem érik el végre az utat amerre a lány vezeti, és nem fordulnak rá a helyes irányra.*
- Sok oka volt, hogy eljöttem. *mondja akkor.* Ha nemes vagy, vagy olyasmi, akkor biztos tudod, hogy mennyi nyűggel jár az egész a sok minden más mellett, ami inkább szórakoztató, vagy jó. Vagy mindkettő. Meg aztán te sem tűnsz éppen olyannak, aki szereti, ha mások mondják meg neki, hogy mit csináljon, vagy eldöntik, hogy milyen élete lesz, meg kivel. Okosabb egyedül dönteni az ilyesmiről. *állapítja meg a tőle telhető legösszeszedettebb szavakkal.
Félelmeiről és kétségeiről inkább nem beszél, azt nagyon megalázónak érezné, és hát hiába kezdi megkedvelni a másik lányt, ennyi előítélet azért csak akad benne még mindig. Mégiscsak elf. Fura lenne, ha ennél is jobban bizalmaskodna vele.
Meg amúgy sem nagyon volt sem túl sok félelem, sem túl sok bizonytalanság, ameddig vele és a tündérlánnyal össze nem találkozott véletlenül, egy több órás, magányos út után.
Eddig úgy tűnik, hogy néhány dologban hasonlít a lányra, de egy nagyon jelentős lelki vonásban biztosan nem.
Az elffel ellentétben ő mégiscsak ahhoz szokott, hogy mindig van kihez beszélnie, vagy kit hallgatnia. Társasági lény, nem is lehetne más talán azok után, ahol felnőtt. Márpedig, ott, ahol letelepedni készül még az is lehet, hogy hosszú napok lesznek, amikor nem fog tudni egy árva szót sem váltani önmagán kívül senkivel. Most nem teljesen biztos benne, hogy ép ésszel bírni fogja. Szerencséje, hogy a távoli jövőn való rágódás nem éppen az ő stílusa.*
- Elég gyorsan jöttem el, de azért hoztam ételt, igaz nem túl sokat. De kibírom a városig vele. Pihenés nélkül is. *tér vissza inkább a jelenlegi problémákra.* Ha nagyon nagyot alszunk, még a végén holnapig sem érünk oda.



1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-05 22:26:14
 ÚJ
>Taitos, a Zöldfülű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//Orcátlan meghívás//

*Taitos jól eljátszik, kapható mindenre és kifejezetten boldog, hogy Tina is veszi a lapot. Innen már csak egy kicsi kell és máris ő súg oda új dolgokat.*
-Figyelni fogom A Jelet!
*Sutyorog vissza cinkosul, mert ugye minden megfelelő pillanathoz van Jel. Persze a rablány nem rázza tovább láncait, úgy tűnik legalább próbálkozik, vagyis a csendes, szaggatott légzésből a rusnya elrabló így ítéli meg.*
-Nem baj, levegőt azért vegyél!
*Morogja.*
-Élve kellesz!
*A következő válaszon megrökönyödik.*
-Nem is tudtam, hogy a tekintélyük megengedi az önzetlen okítást.
*Hangjából kiérződik némi él azért. Talán nem is véletlenül.*
~Hangzatosak. Hangzatos dolgokra ugranak.~
*Innen persze inkább a témákra váltana ő is. Taitos sóhajt a vágy hallatán. Ismeri, nagyon jól ismeri ezeket a szavakat, melyek egyszer az ő száját is elhagyták. Meg mondkuk nem lepődik.*
-Könyvekből a láthatatlant megtanulni érdemes, minden mást nézni kell.
*Erre rá is erősít, mikor a vándorságra terelődik a szó.*
-Bizony.
*Aztán persze mosolyogva kell helyesbítenie.*
-Nem, ez az otthonom. Az út.
*Magyarázza.*
-Mindenhol otthon vagyok, hiszen az otthon az, ahol önmagad lehetsz, nem? Illetve pár hely van, ahol nem.
*Kicsit elhúzza a száját.*
-Taktikai okokból.
*Kicsit azért ez durvának tűnhet, így tisztázza véleményét.*
-Tökéletesen jól érzem magam.
~Talán néha magányosan~
*Vallja be magának, de nem ugrál a témán sokat.
Aztán változás áll be kissé a hangulatban. Tina megretten, Taitos kissé érzi is, hogy innen jobb lesz kevéssé kétértelműen fogalmaznia. Úgydönt kitálal.*
-Itt, ahol az erdőszélen hagytam. És nem hiszem, hogy a szokásosnál sértődöttebb lenne. Mert egy...
*Ekkor látja a lány arcán a gondolatok kiütközését, és noha Taitos alig átlagosan lát mások fejébe, úgy érzi a lánynál még kicsit felfokozottabban is érzi a gondterheltséget, márpedig most gondterhelt lesz egy pillanatra, így a befejezés várat magára, ahogyan a lány kitörése után a folytatás is.*
~Itt ezt a helyet? Szóval ez ő.~
*Már látja talán a kalickába zárt madarat is, aki valójában a félvér itt.*
-El fogsz reppenni innen.
*Zuttyan le a fa mellé.*
-És
*Sóhajt.*
-Ezt én is szeretném. De egy ember kevés ehhez.
*Emlékszik még mindenre. Átkarolja a lányt, elemeli a fától, magához húzza inkább. Erről neki is nehéz beszélnie. Emlékszik minden gaztettre, melyet Arthenior nemesei követtek el mikor beengedték.* ~Vagy tán meg is idézték Sa'argathotot.~
*Emlékszik a tehetetlen dühre, mit az istenek ténykedése hozott, a szegények jajveszékelésére, ahol csak hamis reményt tudott adni és fájdalmukból vehetett el egy keveset csupán.*
-Én is... Próbáltam.
*Vallja be és most először megtörik. Szeme üveges lesz kissé.*
-Próbáltam tenni, reméltem a jót. Hittem abban, hogy jótett jót hoz, de nem. A gazság súlya nagyobb a latban.
*Ingatja fejét.*
-Nem tudom miért van ez.
*Vallja be miközben töröl egyet szemén.*
-De ha rád nézek ilyeneket kell kérdeznem. A te hibád, asszony!
*Szól szinte vádlón. Aztán ahogy ezt kimondja, talán túlságosan is a szerepbe éli magát. Most ő gondol egy furcsát. Hirtelen ötlet keríti hatalmába. Vajon, ha ilyen szép szavak hagyták el azokat az ajkakat, akkor mennyire lehetnek édesek és puhák? Zöldfülűnk ezt igyekszik most kideríteni, kezével kérően megemeli a lány állát, és így lopja el azt, ami nem őt illeti.*

1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-05 17:25:20
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//
//Füstbomba//

*A suhintás remekül megy, pont olyan jól szeli át a sötétet, mint ahogy a világosat szokta. A jó része eddig tart a dolognak, sajnos nem érzi, hogy az egy egész Molthiert két szép félbe aprította volna vele. Öröm az ürömben, hogy Arnulf és Ogadel kettévágására sem kerül sor, annak ellenére sem, hogy Svir úgy saccolja, hogy egy következő vágásnak már mindketten biztosan az útjában lesznek.*
- Állj félre pap, még megsérülsz! Ha megadja magát, akkor megkíméljük. *Hangosan mondja bele a sötétbe, hogy Ogadel és a verekedők is jól hallják a szavait. Közben megtalálja a mellettük húzódó kerítést és megfogja azt a bal karjával. Kardot tartó jobbjával meg a szekér felé kaszál finoman, hogy felmérje, mekkora helye van. Meg aztán így útját is állhatja azoknak, akik rajta keresztül szeretnének a helyszínről meglógni. Többet nem tesz, úgy véli, hogy Arnulf elég ügyes birkózó Molthier lefegyverzéséhez, a kardjával a sötétben pedig csak többet ártana, mint használva. A sötétből persze megpróbálhatna kikecmeregni.*
- Elkaptad Arnulf? *Kérdi azért a biztonság kedvéért.*

1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-05 15:56:30
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //

̵ Persze, egyértelmű. Vezetők mindig mindenhol vannak, csak egy vándorló csapatnál gondolom valamivel másabbak a feladatkörök. Teszem azt egy Hordának inkább felderítőkre van szüksége, míg egy városnak őrségre. *Megint elhallgat, figyelmét a környezetre koncentrálja, elvégre ő a vezető, elég kellemetlen volna ha nagy társalgás közepette rossz irányba vezetné az ork nőstényt. Hamarosan láthatáron megjelenik előttük a város felé vezető út. Aligha lehetne eltéveszteni, ösvényekkel ellentétben sokkal szélesebb, jobban ki van taposva, és mélyen barázdált szekér nyomok jelzik, hogy gyakran járnak erre emberek. Legalábbis gyakrabban, mint máshol.*
̵ Hercegnő? *Erre azért csak-csak felkapja fejét, még szemöldökei is magasabbra kapaszkodnak.* Vagy úgy. Ejha, nem is sejtettem volna, hogy erdők közepén ilyen könnyű hercegnőkre bukkanni. Ha ezt tudom, hamarabb elkezdek ott keresgélni, talán még ki is öltözöm. *Természetesen csak vicces, ő senki kedvéért nem venne fel olyan maskarákat, ami az esztétikán kívül más célt nem szolgál. Egyébként sincs oka szégyenkezni, bár öltözete egyszerű, és az út pora jelzi, hogy komoly használatnak van kitéve, de nem is szakadt és anyagán is látszik, hogy nem olcsó vászon. Szüksége is van arra, hogy jó szolgálatot tegyen neki, nem rohangálhat mindennap a piacra.*
̵ Ha jól sejtem hercegnők nem járkálnak csak úgy kíséret nélkül, kérnek útbaigazítást idegenektől, és a többi. Mert ugyebár a hercegnőknek az esetek többségében van egy szigorú apja, aki azért jobb esetben aggódik is érte, így tehát az ilyen kiruccanások mondhatjuk úgy, hogy tiltottak. Gondolom azt is, hogy oka van annak, hogy hercegnők csak úgy eljönnek otthonról.
*Ennél szebben talán nem is tudta volna levezetni nyilvánvaló konklúzióját, amit már sejteget egy ideje, miszerint Vivri egy jobb élet reményében jött el, és mivel a vezérek csak úgy nem engedik el a lányukat, valószínűsíthetően megszökött. Tudott azonosulni ismételten a nősténnyel, bár ő nem annyira elszökött, inkább elzavarták. Mindegy minek nevezzük végül is, a lényeg ugyanaz, nem volt maradása akkoriban otthon.*
̵ Ha már ilyen szokatlan véletlenekről van szó, én bár ugyan nem vagyok senki vezérének lánya, de egykori édesapám nemes kereskedő volt. Szóval azt hiszem nemesnek számítok, bár én magam nem nevezném annak magamat, inkább csak a családom az, így nem teljesen ismeretlen a nevem bizonyos körökben. *Ha netalántán valaki úgyis ismeri, mint Valea, és nem mint lae'Natar, valószínűleg nem szép szavakkal beszél róla. Egy időben valamiféle botrány is volt abból, hogy mi zajlik a házuk tájékán, és akkor már kezdték sejteni azok a bizonyos idézőjeles barátok, hogy mennyi minden lapul a látszat alatt. Persze ha éppenséggel sikeresen bele is tenyereltek valamibe, az csak tört része volt az igazságnak, a többit természetesen kiegészítették pletykákkal. No de hát ilyen a gazdagok élete, Val pedig boldog, hogy nem vitte ezt tovább. Féltestvérének úgyis mindig sokkal jobban mentek ezek, mondhatni tehetséges másik aljas módon hátba szúrásában, hazudozásban, pénz költésben et cetera.*
̵ Személy szerint nem vagyok fáradt, csak felajánlottam, mert még messze Aerthenior. *Azt nem teszi hozzá, hogy a klasszikus értelemben mindig fáradt, elég nehezen megy neki az alvás, ugyanakkor imádja, hogy nap végén fájnak az izmai. Mindig azt érzi olyankor, hogy nem telt el haszontalanul az a napja.* Élelmet hoztál magaddal?


1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-04 11:15:43
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//

*A másik kissé hosszabb hallgatásaihoz valószínűleg már mindketten hozzászoktak. Őt legalábbis nem zavarja, hogy az elf lány nem beszél lyukat a hasába, és, ha a helyzet, vagy az általuk érintett téma úgy hozza, tud hallgatni is.
Ugyanakkor nem bánja azt sem, amikor a lány hirtelen faggatózni kezd, és pont olyan dolgokról, amelyekről neki nem túl szerencsés beszélnie. Még sem érzi árulásnak a választ.
Kicsit szaporábban is bólogat ezúttal, a beszéd közben szája sarkában bujkáló mosoly pedig azt jelzi, hogy élvezi a témát. Önmagukról végül is mindenki, - még az orkok is, - szeretnek beszélni szerinte. Ő pedig különösen.
Ráadásul nem is tud olyat mondani, amivel árthatna az általa elhagyott nagy családnak, vagy ami segítségével az elf lány árthatna nekik. Annak az esélye, hogy útjaik valaha is keresztezik majd egymást a lehető legkisebb.*
- Igen, mondjuk körülbelül akkora lehet, mint egy kisebb falu. És persze, van egyvalaki, akinek mindenki engedelmeskedik. A vezér. Meg vannak kisebb vezérek. És néha olyanok is, akik csak egy-egy feladat végrehajtására lesznek azok. Nekik akkor és ott engedelmeskedni kell, de ha valami nem sikerül, akkor ők viselik a felelősséget. *mesél.*
- Ez nyilván máshol is így működik. *teszi hozzá. Nehezen tudna elképzelni olyan világot, vagy inkább sehogyan sem, ahol nincsenek olyanok, akik parancsokat adnak, és olyanok, akik engedelmeskednek ezeknek a parancsoknak.*
- Nálunk volt egy jósnő is, bár mi magunk közt csak vén banyának hívtuk. Rá még a vezér is hallgatott. Mondjuk, ha ő azt mondta, hogy nem szerencsés most erre, vagy arra indulni, akkor mentünk másfelé.
*Kicsit eltűnődik ezen, miközben pillantása önkéntelenül is az övére akasztott csont tőrre téved. A banya nyilván elég mérges lehet rá, hogy távozóban még azért ellopta tőle ezt a különleges, bár nem éppen leghasznosabb és legokosabb fegyvert.*
- Csak hogy tudd, én igazából egy hercegnő vagyok, mert odahaza az apám a vezér. *teszi hozzá somolyogva az eddig mondottakhoz, szándékosan kényeskedő mozdulattal igazítva meg a hajpántját. Szavait és mozdulatát is ugyan viccnek szánja, még is azért jól esik számára, hogyha nagyon akar, akkor így gondolhat magára. És persze szokott is.*
- A kikötő pedig... *hallgat el itt kicsit, hogy átgondolja, amit mondani szeretne* igazából semmi különös. Csak éppen nem egy legyőzhetetlennek hitt ork tűnt már el ott örökre. Olyanok, akiknek a történeteit otthon még mindig mesélgetik. Valahogy könnyebb meghalni arrafelé, mint bárhol máshol. És akkor ez még csak a kikötő. Ott van a tenger is. Persze hallottam róla, hogy közülünk is sokan matróznak álltak, még sem hiszem, hogy az ilyesmit nekünk találták volna ki. Vagy akár nektek. Mindig is szárazföldi nép voltunk. A tenger isteneit kísérték csak az emberek. Ők a legjobbak ezekben a fura dolgokban.
*Ugyan utóbbi néppel sincsenek különösen jó tapasztalatai, mégis szinte tisztelettel beszél róluk. Ha van nép ezen a világon, amit félig-meddig ismeretlenül is csodál, az pont ők, akik csupa olyan dolgot tesznek, amely egyetlen más értelmes népnek sem jutna eszébe. Mondjuk várost építenek, ahová most is tartanak, olyat, amilyet korábban még nem jutott eszébe senkinek.*
- Nem vagyok fáradt. *jelenti ki végül a lány ajánlatára, hogy pihenjenek.* Ettől még kereshetünk egy árnyékos fát messze az úttól. Kis pihenés sose árthat. Csak nehogy még a végén túl nagyot aludjunk.


1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-03 19:35:40
 ÚJ
>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ogadel, Svir, Arnulf//

*Ellenfelei az életére törnek, ez már nem babra megy. Szerencsére ahogy arra számított, a sűrű füst hamar beteríti mindnyájukat és ha emlékezete nem csal, ez egy darabig így is marad. Egy pillanatra habozik, hiszen szakállas, kardos ellenfele közötte és a kiszemelt paripa között ácsorog, és ez a szerencséje. Fémes suhintás, majd csend. Kardforgató keze sérült, így bal karjával kivonja az aranymarkolatú tőrt és elindul a gomolygó füstben a ló vélt irányába.
Illetve csak indulna, mert deréktáj alatt egy erős ütést érez, ami magával rántja és egyensúlyát veszítve háttal a kemény földre zuhan, a test pedig rá. Ő sem rest tőrével has magasságban vaktában felfelé szúrni. Az orráig sem lát ugyan, de érzi magán a nehéz testet.*

1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-03 16:40:58
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Nem várt találkozás //
// A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz! //

*Mindig örömmel tölti el, mikor látja, hogy munkájának eredménye van, jelen esetben útjuk a cél felé vezet. A nehezén már túl vannak azzal, hogy sikeresen kitaláltak az erdőből, a szántókon eligazodni már nem kihívás. Csak bírják a gyaloglást.
Nem igazán érti, hogy mi lehetett amúgy olyan vicces, hogy az ork ilyen jóízűen nevet rajta, de nem kukacoskodik. Aztán lehet ténylegesen szórakoztató, csak nem is tud róla. Legközelebb elmegy udvari bolondnak, esetleg pénzért sértegetni másokat. Talán még működne is. A „büszke ork” részre kissé ráncolja homlokát. Nyilván nem sértésnek szánta Vivri, Val nem is veszi annak, azért egy pillanatig mégis elgondolkodik rajta, hogy örüljön ennek a jelzőnek, vagy jobb lenne magába néznie.*
̶ Azt hiszem értem. *Bólint. Ha már úgyis szóba került behatóbban Vivri hordájának felépítése úgy érzi, hogy itt az alkalom kérdezősködni.* Ez a „család” általánosságban mennyi főből áll? Mint mondjuk egy kisebb falu? Meg gondolom van ilyen abszolút vezető, vagy maradva a hasonlatodnál „családfő”, de vannak ilyen kisebb vezérek, vagy helyettesek? *Bízik benne, hogy érdeklődését a nőstény nem veszi rossz néven, ha már úgyis együtt utaznak valamennyi bizalmat csak neki szavazott, de lehet ilyen információkra való rákérdezés még túl korai.* Csak mert tudod általában az emberi, elf és egyéb fajok szerveződéseinél mindenkinek van valami mondvacsinált rangja, amolyan feladatmegosztásra hivatkozva.
*A neki feltett kérdésen hosszan eltöpreng, de csak óvatosan. Az ehhez hasonló számára komolynak számító témaköröket általában ügyesen kikerüli, mert a végén még belekerül abba a mocskos, sötét örvénylésbe, amit gondolkodásnak hívnak, végül pedig minden szorongása és önutálata elhatalmasodik rajta.*
̶ Azt hiszem. Nem tudom. Gondolom igen. *Elakad. Folytatni szeretné, de igazából azt sem tudja pontosan mit akar mondani, és amikor igen, akkor hogyan résszel vannak gondok.* Nem annyira vagyok társasági lény, túl alacsony a „hülyeségeket eltűrő” képességem. *Pár másodperces szünet után még kiegészíti szavait, hogy azért valamennyire normális választ is adjon a kérdésre.* Egyelőre nem tervezem semmit előre. Majd lesz ahogy lesz, valahogy mindig van. *Néha tekintetét a nőstényre emeli, de főképp a tájat fürkészi, esetenként lába elé is néz, hogy ne essen pofára. Bár az jól reprezentálná profizmusát.*
̶ Amúgy ha fáradt vagy, esetleg meg szeretnél állni, akkor szólj.
*Ezután hosszú hallgatásba burkolózik. Nem érzi, hogy lenne bármi érdemleges mondandója, ezt pedig nem akarja csak az udvariasság kedvéért megtörni. Számára nem kínos a csend. Aztán eszébe jut valami korábbi számára szokatlan megnyilvánulás, ami elkezdi foglalkoztatni őt.*
̶ Egyébként mi volt a kikötővel, ami ennyire heves reakciót váltott ki belőled?
*Valea csak valami személyesre tud gondolni, elvégre aligha van bármi olyan nagy rettenet a kikötőnél, ami megrémítene egy ereje teljében lévő ork nőstényt. Szerinte legalábbis. Persze tisztában van vele, hogy a kikötő nem Lanawin legpompásabb, és békésebb területe, főleg éjszaka nem, Valt mégsem tölti el félelemmel. Ahogy felmerül ez benne, belegondol abba is, hogy lehet megint csak az ő agyában van valami nagyon elromolva.*

1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-02 21:14:48
 ÚJ
>Vivrithari Voggarogh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nem várt találkozás//
//A hozzászólás 16+os jelenetet tartalmaz!//

*Még a fák között, igaz mostanra már eléggé megritkult fák között járnak, amikor a másik lány válaszát hallgatja.
Utána rajta van a sor, hogy nevessen egy jót. Igazság szerint még meg is kell állnia ehhez, mert menet közben nem annyira kényelmes röhögéstől rázkódni, mint kicsit előrehajolva, saját térdeibe kapaszkodva.
Ami azt illeti, valahogy egyáltalán nem erre a válaszra és reakcióra számított. Sose hitte volna, hogy egy elf képes lesz megnevettetni, és egészen idáig bizony nem tudta volna elképzelni, hogy valaha is hallani fogja egy hosszú fülű szájából a "szarok rá" kifejezést. Meg mert volna esküdni, hogy így csak ők beszélnek otthon, maguk között, vagy áldozataiknak. Meg persze emberek, a félvérek, a törpe korcsok, és tulajdonképpen mindenki más, ha úgy adja a helyzet, éppen csak az elfek és a tündérek nem.*
- Mondom én, hogy fura vagy. *rázza meg ezek után a fejét kissé hitetlenkedve, de olyan mosollyal, ami után le sem tagadhatná, hogy egyre inkább kedveli az elfet.*
- Egy büszke ork veszett el benned. De komolyan. És persze igazad is van. Túl sokan akarják megmondani, hogy mit csináljunk. Én igazából itt sem lehetnék most például. *mondja ki az igazságot, bár nem részletezi. Nem feltétlen a szavak hiánya miatt, hiszen mesélni azt tudna, és lenne is mit bőven. De hát érthető módon a másik lány sem viszi túlzásba a szavakat. Mind a ketten éppen annyit mondanak el magukról, hogy következtetni lehessen belőlük igazságra, mégis bizonytalan maradjon minden. A maga részéről pedig mindezt teljesen természetesnek veszi. Hülyén is érezné magát nagyon, ha csak úgy elmesélné élete történetét az első valakinek, aki szembejön vele, így egy darabig megint nem beszél.*
- Na végre! *mondja aztán lelkesen, amikor végre tényleg kiérnek az egész elátkozott erdőből. Jó hosszan elnyújtja az "é" betűt a szó közepén.
Ezek után mindkét kezét az ég felé nyújtva, mellkasát kidüllesztve és fejét a napfény felé emelve ásít egy hatalmasat, akkorát ami kisebb kiabálásnak is beillik. Nem csak boldognak látszik, hanem talán megkönnyebbültnek is. Azt mindenképpen nagyon élvezi, hogy a nap végre süti és melegíti az arcát. Nem mintha a szemei elé kerülő látvány nem lenne legalább annyira unalmas, mint volt az erdő, de mostantól legalább majd nem kell fákat kerülgetniük.*
- Na keressünk meg azt az utat! *mondja ki feleslegesen az egyetlen szóba jöhető tervet, mert, ha tényleg a városba mennek, akkor nem nagyon tehetnek mást.*
- Értelek különben, azt hiszem. Nálunk a család kicsit azért bonyolultabb. Ha úgy vesszük mi együtt mind egy család voltunk. Egy nagy, hangos család. Jó, nem úgy, hogy mind vérrokonok vagyunk, de érted mire gondolok szerintem. *mondja válaszként, de azt azért elhallgatja, hogy azért némi kis átfedés és belterjesség csak akad. De hát ez tényleg csak az ő dolguk, ami nemigen tartozik másra, főleg nem idegenekre, és főleg nem elfekre, tűnjenek bármennyire is önmagához hasonlónak.
Nehéz manapság hordaként fennmaradni. Különösen, ha a szülőképes nőstények, mint jelen esetben ő, gondolnak egyet, és csak úgy meglépnek. Lenne rá egy fogadása, hogy akit odahaza éppen tele pofával szidnak, pontosan úgy hívják, mint őt magát, Vivritharinak.
Ugyanakkor inkább lesz közellenség, mint anya. Ha valamire nincs felkészülve az pont az, hogy pondrók kisebb seregét nevelgesse. Még csak gondolni sem akar erre, ezért is tér vissza inkább a faggatózáshoz. Pontosabban ezért is. Nem igazán fér a fejébe ugyanis, hogyha még benne is felmerült az igény, hogy legyen legalább egy csinos kis putrija tyúkokkal, meg nekik való óllal Arthenior szélén valahol, akkor az elfnek, hogyhogy nincsen legalább egy kis kunyhója valahol az erdőben, ahová behúzódhat, ha az idő barátságtalanná válik.*
- Nem is akarsz szerezni egy házat? Ha valaha volt otthonod, megértem, ha élvezed azt, hogy most nincs, és oda mész, ahová akarsz. De hidd el, ha sokáig nincs... előbb-utóbb úgy is akarsz majd egyet. *összegzi néhány egyszerű mondatban mindazt, amit gondol. Nem fejti ki külön, hogy pontosan mire gondol. Tartja annyira értelmesnek az elf lányt, hogy tudja, most kifejezetten falakkal, kerítéssel körülhatárolt otthonról beszél, nem pedig valami olyasmiről, amit lélekben annak érez.*


1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-04-01 17:17:48
 ÚJ
>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A nagy egyenlőség napja//
//Nyílt//

*Menetel a tömeg élén Ildhawal, a kereskedelmi utat lassan felváltják a szántóföldek, s a jós azon gondolkodik, hogy most megoldhatná Arthenior városának összes munkaerő problémáját. Persze esze ágában sincs ilyet tenni, az ő céljai sokkal magasztosabbak és fennköltebbek. Az is eszébe jut, hogy mennyivel hatásosabb lenne, ha lovon vonulna be a városba, mögötte támogatóival. De lova nincs, ha lenne sem tudná használni, életében nem ült még soha lovon, így marad a kutyagolás, persze ezt sem élvezi kevésbé. A nő kissé lemaradt, hogy elújságolja Ildhaw csókjának ízét, aminek borzasztóan megörül.*
~ Csak egy sötét kúria. Semmi másra nincs szükségem. Rozsdás és nyikorgó kapuval, pókhálós és elhagyatott pincével, sötét zegzugos szobákkal. Ha ez megvan elkezdődhet. ~ *Magában tervezgeti a folyamatot, ami ahhoz szükséges, hogy terveit kivitelezhesse. Ebben a trécselő tömeg persze nem segíti, nem győzi csitítani őket.*
- Hihetetlen, hogy nem fogytok ki a szóból! *Ordítja, mire ismét egymást látványosan pisszegik le a közvetlen körülötte gyaloglók. Tekintve, hogy gondolatait sem hallja, kósza ötlet jut eszébe.*
- Adjatok pergament és tintát! *Mondja a mellette haladóknak, s rövid időn belül hamarosan kerítenek eszközöket. Kusza gondolatait összeszedve a hangzavarban jelet kezd rajzolni, s ha a mozdulatok sikeresek, s a jel megfelelő, megkezdi memoárját, hogy élete, az istenek által adott ajándéktól végre beteljesedjen.*

A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.

1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-31 19:39:13
 ÚJ
>Ogadel Zujest avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Molthier, Svir, Arnulf//
//Füstbomba//

-Akkor ti sem vagytok jobbak. *feleli szigorúan a két férfinak, akik nagyon elhatározták, kioltják Molthier életét, vagyis kísérletet tesznek rá.*
-Gyilkosok akartok lenni? Megtenni azt az egy dolgot, ami az egy igaz istennőnél főbenjáró bűn? A vezeklésetek hosszú lesz, és gyötrelmes.
*Bizonyára ha amolyan "harcosok", akkor a gyötrelmet fizikai értelemben fogják értelmezni és nem úgy, ahogyan valójában kellene.
Kezei maradnak habitusa bő ujjába bújtatva.*
~Eeyr, én egyetlen, igaz istennőm! Halld szavam! Ne engedd, hogy még több drága vér áztassa földedet! Ne engedd! Ne engedd!~
*Különös, fekete füst telepedik a jelenlévőkre. Ogadel az orra hegyéig sem lát, vagy talán addig, de az ugye lényegében semmi.
A pap nem ugrál, nem kaszál, nem hadakozik. Rezzenéstelenül, merev szoborként áll, szeme se rebben, mintha nem történne semmi. Egyszerűen várja, míg a füst eloszlik, hogy megláthassa, mi a helyzet.*
~Gyilkosságra nem lehet gyilkossággal felelni. Vérért nem vehető el egy másik ember vér! Hisz tudod, ó én istennőm, Eeyr! Világosítsd meg őket! Ragyogó fényeddel űzd el a tébolyt, tisztítsd meg sötét gondolatokkal teli tudatukat! Jöjj, Eeyr! Jöjj hát!~

A hozzászólás írója (Ogadel Zujest) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.31 19:46:10

1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-31 16:48:36
 ÚJ
>Tepis Bavallis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ammunapi útján//

*A nap már magasan jár az égen, s mintha egész jó erőben lenne, úgy melegíti föl a földfelszín mindenségét. Tepis bokái fájnak a sok kutyagolástól, na meg a nehéz batyutól a hátán. Magában Ammunapihoz imádkozik, segítse meg a lábait. Eltelik egy óra, talán kettő, mire a segítség megérkezik, egy épp az út szélén pihenő kis karaván képében. Odamegy hát az épp ott pihenőkhöz, s szóba elegyedik velük.
Nem sokan vannak, pusztán egy földműves a két fiával s egy szem leányával. Az öregedő bácsi erős tájszólással magyarázza neki a dolgát, hogy Artheniorból tartanak épp hazafelé Szántószélre. Tepis is elmagyarázza, hogy ő meg épp Amon Ruadh felé tart, s megosztja az utazással kapcsolatos aggályait is.*
- Kedves úr, talán megegyezhetnénk, nim! Az út számomra veszélyes, nincs lovam, kevés az ételem, s ha az éj leszáll, a haramiák is megtámadhatnak.
*A földműves összeráncolja homlokát.*
- Nem a'. Mi vóna az a megegyezés, mongya!
*Tepis arca felderül.*
- Búne. Vigyen el legalább Kalácsfalváig, kérem! Onnantól már biztonságosan elérném az úti célom, nim!
*Az öreg megvakarja borostás állát.*
- Tudja-e mit? Hazamennénk Szántószé're, ott tőtenénk az éccakát, osztán onnét mennénk regge're Kalácsfa'vára. Jó vóna? 15 arany, oszt megvónánk.
*A fél-elf arca felderül, majd kezét nyújtja az öreg felé.*
- Búne! Jó!
*Az öreg furcsán néz Tepisre.*
- Miket mekeg?... No jó, legyen akkó'.
*S így kezet ráznak, Tepis pedig átad 15 aranyat a földművesnek [Mesélő (Vérborz)]. Felül az ember gyermekeivel együtt a ponyvás szekér hátuljára. A gyermekek már tizenévesek lehetnek, nem mellesleg igen bőbeszédűek, főleg a leány. Megtudja, hogy a család pár éve elveszítette az édesanyát, hogy az utóbbi években milyen jó termésük volt és hogy Artheniorban mennyi vevő akad rájuk a piactéren. Tepis is sokat mesél az ő életéről, a letűnt és szétszéledt ammunapra népről keleten, az elveszett kultúrájukról és különleges jóslásairól. A három gyermek szájtátva hallgatják őt, Tepi pedig mesél, mesél és mesél, Ammunapra istennő legendáiról. Az idő hamar eltelik, s kisebb-nagyobb megszakításokkal, de alkonyatra odaérnek a parasztbácsi és családja portájára, Szántószél falvacskája szélén.*

1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-29 19:55:46
 ÚJ
>Avalija Taldan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//A Mágia Fénye//

*Csendesen bandukolva haladnak leghátul, újra hidegre fordult az idő, ez is zavarja, de leginkább a sok aggasztó gondolat mi lefoglalja. Így az elől haladókkal mit sem törődik.
Szíve szerint húzná-halasztaná a megérkezést, és leginkább a továbbindulást a toronyba. Avagy összességében minden egyes olyan alkalmat, hol varázsolnia, olvasni, eddigi tudásáról beszámolnia kellhet.
Borzasztóan fél, leginkább a leleplezéstől, a sikertelenségtől, társai elvárásaitól, a csalódottságuktól, mi óhatatlanul bekövetkezik. Hamarosan.*

1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-29 16:24:30
 ÚJ
>Arnulf Molina avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//
//Füstbomba//

*Az előzőekben már Molthier oldalába került, kardtávolságon kívül. Svir kardja megvillan, és végigvág Glothuson, aki jobb kezével kardjához, bal kezével pedig valami fura dologhoz kap. Arnulf Glothus bal keze felé áll, vele szemben a gyilkos és a kerítés, tőle balra, Glothussal szemben Svir (és a lova), Glothus mögött, Arnulftól jobbra pedig Odadel. Ez a felállás, amikor a füst elszabadul. A pöcök kattanását pukkanás, majd kiömlő füst követi, és bár a szempillantás nem túl hosszú idő, de Arnulfnak elég arra, hogy elrugaszkodjon. Hallja Svir kardjának süvítését, ezért úgy ugrik, hogy Glothusnak derékmagasságban érkezzen, közben széles, kaszáló mozdulatot tesz karjaival, hogy ledöntse Glothust. Irányzéka nem teljesen egyenes, kicsit jobbra tartó, mert arra számít, hogy a lovagféle hátrafelé fog mozogni Svir vágása elől.*
~ Megvagy. ~ *Arnulf ügyes birkózó, és a fizikai felépítése, valamint fegyverzete is alkalmasabb arra, hogy legyűrje Glothust, mint hogy lekaszabolja. Úgy érzi, a férfi tette a törvényre tartozik, és nem nekik kell itt azonnali igazságot szolgáltatni.*

1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-28 18:42:45
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313

Játékstílus: Vakmerő

//Arnulf, Molthier, Ogadel, Svir//
//Füstbomba//

*Arnulf is teszi a dolgát, ez a kalandor szerint nagyon helyes. Svir úgy számítja, hogy a saját maga fegyverforgatási szakértelme is elég kell, hogy legyen a harcias és csöppet sem készséges gonosztevő lefegyverzéséhez. A lefegyverzés első lépéseként sikeres találatot visz be ellenfelének, a seb nem nagy, nem túlságosan vészes, de mégiscsak egy seb, méghozzá a kardforgató kézen.
A Molthier kezébe kerülő furcsa tárgyról nem tudja eldönteni, hogy mire való lehet, ő azért inkább kardot javasolna a helyébe, az harcoshoz illőbb. Közben amúgy, ha van rá ideje a másik felfedezheti, hogy Svir lova valamivel Svir mögött álldogál a kerítés és a szekér háta között. Svir viszont nem a lovára figyel, hanem a következő támadására. Éppen becélozná Molthier másik karját, hogy azon is sebet ejtsen, amikor a furcsa tárgyból sűrű, szemmel áthatolhatatlan füst kezd ömleni és szinte azonnal eltünteti a szeme elől ellenfelét.*
- A mindenit! *Mondja hangosan, hogy a többiek is tudják, hogy nem szűnt meg létezni, még ha nem is látszik.*
~Ki nem állhatom a mágiát. A gnómok találmányait pedig még jobban utálom.~
*A többi lehetséges okot a füstre már nem sorolja fel gondolatban sem, inkább cselekszik. A biztonság kedvéért suhint egyet a kardjával előre, amerre Molthiert sejti, aztán néhány lassú, óvatos lépést balra oldalaz, hogy baljával fogódzót találjon a mellettük húzódó kerítésen.*

1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-03-28 12:29:56
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Szelíd

//Ogadel, Svir, Arnulf, Molthier//
//Füstbomba//

*Ahogy a pöcök eltűnik a helyéről, halk pukkanás hallható, ami után a gyanús labdacsból azonnal dőlni, ömleni kezd a fekete, kormos füst, mint valami kiszabadított, gonosz szellem, aki hosszú rabság után kinyújtózik. Húsz lépéses körzetben egy szempillantás alatt nullára csökken a látótávolság, bár ebből a jelen lévők csak a körülményt érzékelik, a kiterjedését nem. A füsttől nem fulladnak, nem büdös, egyszerűen csak nem látnak tőle. Minden tájékozódási pont elveszik, az orrukig sem látnak. Tehát amit nem érintenek, annak elhelyezkedéséről nem tudhatnak biztosat.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.28 12:31:20

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183