Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-10-24 23:50:06
Üzenet elküldve: 2014-10-24 23:50:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Keleti nyitás - Felderítés - Akheel és Salanel//
*Az óriások nem nagyon vannak benne a buliba. Akheelt is így, vagy úgy, de Niana szépe lenyugtatja. Mivel dolgozni nincs túl sok kedve, ellentétben Morwonnal, akit szinte erőszakkal sem lehetne letéríteni a "van munka?" - pályáról, csak durcásan ücsörög egy darabig az egyik fa tövében. Nem tetszik neki ez a kaland. Salanel hangjára pattan csak fel, reménykedve benne, hogy vadásztársa valami jó kis terven törte eddig az agyát, most pedig ők ketten a nyakukba veszik a vidéket és itt hagyják a bandát.*
-Jó, jó, jó! Megyek!
*Egy kilőtt nyílvessző sebességével száguld is elfelé Salanellel karöltve.*
-Bah, azt hittem sose mehetek mán' el!
*Dünnyög és már-már futólépésben szedi a lábait.*
-Gyere, gyere! Ne maradj el!
*Szerencse, hogy megfeledkezett a készülő vacsoráról, így már semmi sem tarthatja vissza!*
-Amíg ezek itt tanulják hogy kell hagymát szeletelni meg jelzőkötelet húzni, addig mi előremegyünk, oszt' elfoglalunk mindent! Persze először felderítjük, megfigyeljük! *Lopózik egyik fától a másikig csak úgy, a játék kedvéért.*
-Aztán támadunk!
*Ugrik a félvér elé képzeletbeli íját megfeszítve.*
-Aztán hazamegyünk Kaganhoz és ő előléptet első számú vadonjáróvá! *Húzza ki magát diadalmasan, majd tovább slattyog kidüllesztett mellkassal.* -Kettős első számú vadonjáró erdőjáró titkos harci-páros leszünk! Kitanítjuk majd a másik lányt, azt a... aki a tollakat adta! És akkor nem kell majd nekünk őrködni mindég! Az lesz a kiképzése első része. Amúgy izé... Elenyelről nem tudsz valamit? Rég láttam.
*Csivitel a félvérnek.*
*Az óriások nem nagyon vannak benne a buliba. Akheelt is így, vagy úgy, de Niana szépe lenyugtatja. Mivel dolgozni nincs túl sok kedve, ellentétben Morwonnal, akit szinte erőszakkal sem lehetne letéríteni a "van munka?" - pályáról, csak durcásan ücsörög egy darabig az egyik fa tövében. Nem tetszik neki ez a kaland. Salanel hangjára pattan csak fel, reménykedve benne, hogy vadásztársa valami jó kis terven törte eddig az agyát, most pedig ők ketten a nyakukba veszik a vidéket és itt hagyják a bandát.*
-Jó, jó, jó! Megyek!
*Egy kilőtt nyílvessző sebességével száguld is elfelé Salanellel karöltve.*
-Bah, azt hittem sose mehetek mán' el!
*Dünnyög és már-már futólépésben szedi a lábait.*
-Gyere, gyere! Ne maradj el!
*Szerencse, hogy megfeledkezett a készülő vacsoráról, így már semmi sem tarthatja vissza!*
-Amíg ezek itt tanulják hogy kell hagymát szeletelni meg jelzőkötelet húzni, addig mi előremegyünk, oszt' elfoglalunk mindent! Persze először felderítjük, megfigyeljük! *Lopózik egyik fától a másikig csak úgy, a játék kedvéért.*
-Aztán támadunk!
*Ugrik a félvér elé képzeletbeli íját megfeszítve.*
-Aztán hazamegyünk Kaganhoz és ő előléptet első számú vadonjáróvá! *Húzza ki magát diadalmasan, majd tovább slattyog kidüllesztett mellkassal.* -Kettős első számú vadonjáró erdőjáró titkos harci-páros leszünk! Kitanítjuk majd a másik lányt, azt a... aki a tollakat adta! És akkor nem kell majd nekünk őrködni mindég! Az lesz a kiképzése első része. Amúgy izé... Elenyelről nem tudsz valamit? Rég láttam.
*Csivitel a félvérnek.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-09-26 12:38:06
Üzenet elküldve: 2014-09-26 12:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A szántóföldeket elérve Mordach még haloványan látja maga mögött a nap lemenő fényében hullámzani a tengert, valahol nagyon messze. Csillogó szemeiben visszatükröződik az őszbe nyúló táj, s ahogy visszapillant a kikötőre, nagyot sóhajt. Még nagyon erősen élnek benne az emlékek, melyeket minden bizonnyal nem egyhamar fog feledni, főleg mert ezeknek nyoma fejében is ott él, egy szokatlan varázslat képében, melyet minden bizonnyal nagyon-nagyon kevesen ismernek csak a Vörösen kívül. Ezért is érzi magát megtisztelve, hiszen nem csak úgy ráakadt eme bűbájra, hanem nagyon is megdolgozott érte! Szinte átszelte utána a fél világot, s csaknem ott hagyta a fogát a barlangban. A hínárlényekről ne is beszéljünk, akik meg kis híján elragadták őt a csónakkal együtt, melyben utazott. Még szerencse, hogy ott volt Kavics... Függetlenül attól, hogy a csillogó pengéknek szentelte az életét, s eleinte a mágiát egy sötét világnak képzelte, mostanra teljesen megváltozott róla a véleménye, hiszen a tudás inkább kincs, mintsem átok.
Ezeken töprengve fordítja vissza tekintetét végleg a szántóföldek felé, majd megindul a kis poros, köztes úton. Kezdetben már rég nem művelt, gazakkal benőtt földek mellett halad el, ám hamarosan elér olyan területre is, melyet tisztességesen ápolnak. A távolban még látja, ahogy a földművesek a felszerelésekkel együtt vonulnak vissza falvaik felé, mikor hirtelen orra bukik! El sem tudja képzelni, hogy miben eshetett el, ám ahogy a földön fetrengve maga mögé pillant, hamar megpillantja a baj okozóját, mégpedig egy kis kutyakölyök képében. Így már mindjárt más a helyzet... A kis állat nem mozdul, ám hallja jól nyüszögését. Érthető, hogy nem vette észre Mordach, hiszen bundája barnás, koszos, s szinte elveszik az út porában. Ahogy közelebb kúszik hozzá, amaz bátortalanul próbál elmászni, sajnos sikertelenül.*
- Hé, jófiú! Semmi baj!
*Nyújtja felé lassan kezét, s megsimítja a hátát. Úgy tűnik, hogy a lábával van valami baj, viszont nem a Vörös hatására. Mintha el lenne törve neki, s igazából úgy tűnik, hogy valaki nagyon helyben hagyta szerencsétlent! Egy kis ideig még simogatja, s mikor a kutya érzékeli, hogy a férfi nem akarja bántani, gyöngén megnyalogatja a kezét, s csóválni kezdi megtépázott farkát.*
- Hát veled meg mi történt...
*Kérdi a levegőbe, s mikor mélyen belenéz az állat szemébe, hirtelen eszébe ötlik, hogy de hiszen ő megtudhatná, mi történt! Csupán el kell mormolnia egy igét, s teljesen rá kell hangolódnia az ebre. Egy ideig ugyan még hezitál, ám hamar rájön, hogy igazából semmi akadálya sincs annak, hogy beszéljen vele. Úgyhogy megköszörüli torkát, majd elmondja az igét lehunyt szemmel, miközben megérinti mindkét tenyerével a kutya hátát. Még nem olyan gyakorlott ebben a varázslatban, így eleinte igyekszik mindent bevetni a sikeresség kedvéért.
S láss csodát! Ahogy kinyitja vérszín íriszeit, mintha minden megváltozott volna! Az állatba mintha sokkal több értelem szorult volna, úgy pillant rá Mordachra.*
- Bácsi?
*Mondja az eb, mire a Vörös szemei elkerekednek... Hiába tudja a varázslatot, ettől függetlenül még mindig szokatlan neki ez a csoda!*
- Mi történt veled, kicsi? *kérdez vissza, mire a kutya bele is kezd a történetbe*
- Kidobtak egy szekérből, mert megharaptam egy gyereket. De az ő hibája volt! Mindig ütött, folyamatosan húzta a farkamat, még egyszer annál fogva fel is emelt! Belevágott a szőrömbe, rózsaszín ruhákba öltöztetett, és még sorolhatnám. Nem bírtam már, így megharaptam, mire megütött és kidobott a szekérből az apja! A lábam pedig eltört... Már több órája itt vagyok, nem tudom, hogy mit csináljak! *nyöszörög tovább búsan, mire a Vörös szíve meglágyul, s óvatosan felemeli az állatot*
- Gyere, majd én segítek.
*Azzal ölébe fogja, s megindul az úton, egyenesen a romos malom felé, hogy ott meghúzzák magukat éjszakára.*
A varázsló megköszörüli torkát, melynek hatására képes lesz megérteni a kívánt (egy) fajba tartozó állatok nyelvét, illetve beszélni azt. Hatása 3 körig tart.
Ezeken töprengve fordítja vissza tekintetét végleg a szántóföldek felé, majd megindul a kis poros, köztes úton. Kezdetben már rég nem művelt, gazakkal benőtt földek mellett halad el, ám hamarosan elér olyan területre is, melyet tisztességesen ápolnak. A távolban még látja, ahogy a földművesek a felszerelésekkel együtt vonulnak vissza falvaik felé, mikor hirtelen orra bukik! El sem tudja képzelni, hogy miben eshetett el, ám ahogy a földön fetrengve maga mögé pillant, hamar megpillantja a baj okozóját, mégpedig egy kis kutyakölyök képében. Így már mindjárt más a helyzet... A kis állat nem mozdul, ám hallja jól nyüszögését. Érthető, hogy nem vette észre Mordach, hiszen bundája barnás, koszos, s szinte elveszik az út porában. Ahogy közelebb kúszik hozzá, amaz bátortalanul próbál elmászni, sajnos sikertelenül.*
- Hé, jófiú! Semmi baj!
*Nyújtja felé lassan kezét, s megsimítja a hátát. Úgy tűnik, hogy a lábával van valami baj, viszont nem a Vörös hatására. Mintha el lenne törve neki, s igazából úgy tűnik, hogy valaki nagyon helyben hagyta szerencsétlent! Egy kis ideig még simogatja, s mikor a kutya érzékeli, hogy a férfi nem akarja bántani, gyöngén megnyalogatja a kezét, s csóválni kezdi megtépázott farkát.*
- Hát veled meg mi történt...
*Kérdi a levegőbe, s mikor mélyen belenéz az állat szemébe, hirtelen eszébe ötlik, hogy de hiszen ő megtudhatná, mi történt! Csupán el kell mormolnia egy igét, s teljesen rá kell hangolódnia az ebre. Egy ideig ugyan még hezitál, ám hamar rájön, hogy igazából semmi akadálya sincs annak, hogy beszéljen vele. Úgyhogy megköszörüli torkát, majd elmondja az igét lehunyt szemmel, miközben megérinti mindkét tenyerével a kutya hátát. Még nem olyan gyakorlott ebben a varázslatban, így eleinte igyekszik mindent bevetni a sikeresség kedvéért.
S láss csodát! Ahogy kinyitja vérszín íriszeit, mintha minden megváltozott volna! Az állatba mintha sokkal több értelem szorult volna, úgy pillant rá Mordachra.*
- Bácsi?
*Mondja az eb, mire a Vörös szemei elkerekednek... Hiába tudja a varázslatot, ettől függetlenül még mindig szokatlan neki ez a csoda!*
- Mi történt veled, kicsi? *kérdez vissza, mire a kutya bele is kezd a történetbe*
- Kidobtak egy szekérből, mert megharaptam egy gyereket. De az ő hibája volt! Mindig ütött, folyamatosan húzta a farkamat, még egyszer annál fogva fel is emelt! Belevágott a szőrömbe, rózsaszín ruhákba öltöztetett, és még sorolhatnám. Nem bírtam már, így megharaptam, mire megütött és kidobott a szekérből az apja! A lábam pedig eltört... Már több órája itt vagyok, nem tudom, hogy mit csináljak! *nyöszörög tovább búsan, mire a Vörös szíve meglágyul, s óvatosan felemeli az állatot*
- Gyere, majd én segítek.
*Azzal ölébe fogja, s megindul az úton, egyenesen a romos malom felé, hogy ott meghúzzák magukat éjszakára.*
A varázsló megköszörüli torkát, melynek hatására képes lesz megérteni a kívánt (egy) fajba tartozó állatok nyelvét, illetve beszélni azt. Hatása 3 körig tart.
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-09-15 17:59:39
Üzenet elküldve: 2014-09-15 17:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Túra a toronyhoz//
*Innen már nincs túl messze a mágustorony. Rhaden egészen a Pegazus fogadótól jutott el idáig, és itt úgy dönt, hogy lepihen kicsit. Bár számára nem megterhelő a séta, hisz miért is lenne? Számtalan utat bejárt már, és ő is jól tudja, hogy simán kibírná a toronyig. Viszont a vándort szokás szerint megfogta a táj, és a békés környezet. Leheveredik egy egyszerű útszéli fa tövébe, és onnan nézi az egyszerű földműves embereket. Ahogy hajtják állataikat, ahogy kaszálnak, és csendesen tekinti meg a mindennapi életük egy részét. Rhaden csupán ártatlan szemlélő egy ilyen hétköznapi, dolgos világban. Egyszer-kétszer még el is mosolyodik, vagy csak ül, és élvezi a hűvösen simogató szelet egy ilyen napos időben. Eltölt itt egy-két órát majd továbbáll. Ahogy halad a poros kis úton, elhajt mellette pár szénával megrakott szekér. Lát pár gyereket, kik az úttól nem messze játszadoznak. A gyerekek nevetését hallgatva arra gondol, hogy ő is ilyen volt, de valamiért mégsem vágyik vissza azokra az időkre, inkább csak egy kellemes emlék marad. Továbbhaladva a gyerekek nevetése, egyre halkul, és a végén már nem is hallani. Helyette viszont megmarad a varjak károgása, és a szél kellemes hangja, ahogy végigszántja a búzamezőt. Majd úgy dönt, hogy itt az ideje a távozásnak. Még megáll kicsit, majd elindul a folyó felé, hogy ott felszálljon egy hajóra, ami átviszi őt a túlpartra, onnan meg már gyalog eljut mágustoronyhoz.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.09.16 17:02:37, a következő indokkal:
Indokolatlan vesszők törlése, hiányzók pótlása, értelmetlen mondatok javítása, és nincs útjelző tábla
*Innen már nincs túl messze a mágustorony. Rhaden egészen a Pegazus fogadótól jutott el idáig, és itt úgy dönt, hogy lepihen kicsit. Bár számára nem megterhelő a séta, hisz miért is lenne? Számtalan utat bejárt már, és ő is jól tudja, hogy simán kibírná a toronyig. Viszont a vándort szokás szerint megfogta a táj, és a békés környezet. Leheveredik egy egyszerű útszéli fa tövébe, és onnan nézi az egyszerű földműves embereket. Ahogy hajtják állataikat, ahogy kaszálnak, és csendesen tekinti meg a mindennapi életük egy részét. Rhaden csupán ártatlan szemlélő egy ilyen hétköznapi, dolgos világban. Egyszer-kétszer még el is mosolyodik, vagy csak ül, és élvezi a hűvösen simogató szelet egy ilyen napos időben. Eltölt itt egy-két órát majd továbbáll. Ahogy halad a poros kis úton, elhajt mellette pár szénával megrakott szekér. Lát pár gyereket, kik az úttól nem messze játszadoznak. A gyerekek nevetését hallgatva arra gondol, hogy ő is ilyen volt, de valamiért mégsem vágyik vissza azokra az időkre, inkább csak egy kellemes emlék marad. Továbbhaladva a gyerekek nevetése, egyre halkul, és a végén már nem is hallani. Helyette viszont megmarad a varjak károgása, és a szél kellemes hangja, ahogy végigszántja a búzamezőt. Majd úgy dönt, hogy itt az ideje a távozásnak. Még megáll kicsit, majd elindul a folyó felé, hogy ott felszálljon egy hajóra, ami átviszi őt a túlpartra, onnan meg már gyalog eljut mágustoronyhoz.*
A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.09.16 17:02:37, a következő indokkal:
Indokolatlan vesszők törlése, hiányzók pótlása, értelmetlen mondatok javítása, és nincs útjelző tábla
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-09-12 20:22:11
Üzenet elküldve: 2014-09-12 20:22:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Szüzek vacsorája - Illetlen távozás//
*Az erdő szélén ébred, ott ahol a szántóföldek végtelen búzatábláin lengedeznek az aranyszín kalászok. Rettentően éhes és szomjas, hátán borzalmas horzsolásnyom díszeleg, a kezein lévő két fapánton pedig harapásnyomok láthatóak.
Fáj a feje, fáj a gyomra, a lába, a háta, a csuklója és úgy összességében mindene. ~Mi a pokol történhetett vele.~ Tapogatja meg homlokát ahol megérzi az odaszáradt vért. A seb nem nagy, szerencséje, hogy az ő népét kemény és göcsörtös fából faragták, bár nyilván még jobban járt volna ha a törpékhez hasonlóan az ő őseit is sziklából lágyította volna valamely istenség. A fején lévő seb egy patkó nyoma. Ahogy a nyomot jobban megvizsgálja vastag zöld ujjaival hirtelen felsejlenek benne bizonyos események. Egy szekér képét látja maga előtt amiből gyönyörű meztelen ember nőstények ugrálnak ki, végigfutva az erdőn, egy menekülő gnóm kocsist, egy pálcával hadonászó banyát, lovakat, orkokat és magát amint össze vissza jár kel és ostobaságokat mond. Mint egy átmulatott éjszaka szórványos emlékképei amik lassan sejlenek fel a tudatban.* -Megrúgott az a rohadt dög.- *Beszél magában. ~Vagy a banya csinált valamit.~ Emlékeinek összeszedését rendkívül megnehezíti a minden porcikáját átható éhség, mintha minden egyes tagja éhezne és a csontok izmok és zsigerek egymással acsarkodnának, próbálva eldönteni, melyik is eszi meg a másikat hamarabb.
Amint felül szembetalálkozik egyik ebével, aki örömében végig is nyalja koszos nyelvével, Gravak még koszosabb képét.* -Hát te?- *Kezd megint társalogni az állattal.* -Te húztál ki az erdőből?- *Teszi fel a költői kérdést, csak, hogy ne üljön ott az árokban mint egy liszteszsák.
Nehézkesen feltápászkodik, kinyújtóztatja ízületeit, ezt egy nagy ásítás követi amire egy még nagyobb gyomorkorgás felel. Számtalan nagy kérdés van amit hirtelenjében fel kéne boncolnia. Hol van? Hova indult? Kikkel indult el? Mit is akart csinálni? Valóságos volt-e az a tegnapi dolog, vagy csak részeg álom? Miért üres a pálinkásüvege?... És még megannyi más mely egy ilyen ostoba kobakkal megáldott orknak rendkívül nehéz, viszont a gyomorkorgás mellett még csak kedve sincs gondolkozni rajta. Ki tudja miért, a kikötő felé veszi az irányt. Arra mégis több esélye van mintha megpróbálná egy gazda házától elvitatni a tyúkokat.
Sokáig megy mikor először találkozik szembe valakivel. Tollas sapkájú, ember egy nagy barna ló hátán, oldalán karddal. Valami ficsúr egy gazdagabb földműves családból.* -Na mi-van gané, megkergettek?- *Szól le az orknak, aki utálattól vegyes, dühvel, néz vissza rá. Mi is lehetne ennek a találkozásnak a végeredménye. Talán Gravaknak hagynia kéne a ficsúrt tovább menni, vagy megvárni a következő kis sértést. Korábban ha megkérdezték volna a zöldbőrűt, hogy ki is ő csak annyit válaszol: "Lewonor Gravak, a füves pusztai marhapásztor." De ez mára megváltozott. Azóta kifosztották, megalázták, elkergették a városból, pálcával ütötték... Az emberiesség tíz évnyi vakolata hamar lekopott róla. És ha visszafordítanák a dolgokat? Ha megint lennének marhái, lenne otthona, sörözhetne a Zöldsárkányban, vagy adhatna hajnalig tartó vendégségeket? Akkor a vakolat ugyanilyen gyorsan épülne vissza rá és megint boldogan fizetné az adót ha szükséges.
Előkerül a két nagy bárd és a ficsúr feje a porba hullik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.13 09:24:49, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
*Az erdő szélén ébred, ott ahol a szántóföldek végtelen búzatábláin lengedeznek az aranyszín kalászok. Rettentően éhes és szomjas, hátán borzalmas horzsolásnyom díszeleg, a kezein lévő két fapánton pedig harapásnyomok láthatóak.
Fáj a feje, fáj a gyomra, a lába, a háta, a csuklója és úgy összességében mindene. ~Mi a pokol történhetett vele.~ Tapogatja meg homlokát ahol megérzi az odaszáradt vért. A seb nem nagy, szerencséje, hogy az ő népét kemény és göcsörtös fából faragták, bár nyilván még jobban járt volna ha a törpékhez hasonlóan az ő őseit is sziklából lágyította volna valamely istenség. A fején lévő seb egy patkó nyoma. Ahogy a nyomot jobban megvizsgálja vastag zöld ujjaival hirtelen felsejlenek benne bizonyos események. Egy szekér képét látja maga előtt amiből gyönyörű meztelen ember nőstények ugrálnak ki, végigfutva az erdőn, egy menekülő gnóm kocsist, egy pálcával hadonászó banyát, lovakat, orkokat és magát amint össze vissza jár kel és ostobaságokat mond. Mint egy átmulatott éjszaka szórványos emlékképei amik lassan sejlenek fel a tudatban.* -Megrúgott az a rohadt dög.- *Beszél magában. ~Vagy a banya csinált valamit.~ Emlékeinek összeszedését rendkívül megnehezíti a minden porcikáját átható éhség, mintha minden egyes tagja éhezne és a csontok izmok és zsigerek egymással acsarkodnának, próbálva eldönteni, melyik is eszi meg a másikat hamarabb.
Amint felül szembetalálkozik egyik ebével, aki örömében végig is nyalja koszos nyelvével, Gravak még koszosabb képét.* -Hát te?- *Kezd megint társalogni az állattal.* -Te húztál ki az erdőből?- *Teszi fel a költői kérdést, csak, hogy ne üljön ott az árokban mint egy liszteszsák.
Nehézkesen feltápászkodik, kinyújtóztatja ízületeit, ezt egy nagy ásítás követi amire egy még nagyobb gyomorkorgás felel. Számtalan nagy kérdés van amit hirtelenjében fel kéne boncolnia. Hol van? Hova indult? Kikkel indult el? Mit is akart csinálni? Valóságos volt-e az a tegnapi dolog, vagy csak részeg álom? Miért üres a pálinkásüvege?... És még megannyi más mely egy ilyen ostoba kobakkal megáldott orknak rendkívül nehéz, viszont a gyomorkorgás mellett még csak kedve sincs gondolkozni rajta. Ki tudja miért, a kikötő felé veszi az irányt. Arra mégis több esélye van mintha megpróbálná egy gazda házától elvitatni a tyúkokat.
Sokáig megy mikor először találkozik szembe valakivel. Tollas sapkájú, ember egy nagy barna ló hátán, oldalán karddal. Valami ficsúr egy gazdagabb földműves családból.* -Na mi-van gané, megkergettek?- *Szól le az orknak, aki utálattól vegyes, dühvel, néz vissza rá. Mi is lehetne ennek a találkozásnak a végeredménye. Talán Gravaknak hagynia kéne a ficsúrt tovább menni, vagy megvárni a következő kis sértést. Korábban ha megkérdezték volna a zöldbőrűt, hogy ki is ő csak annyit válaszol: "Lewonor Gravak, a füves pusztai marhapásztor." De ez mára megváltozott. Azóta kifosztották, megalázták, elkergették a városból, pálcával ütötték... Az emberiesség tíz évnyi vakolata hamar lekopott róla. És ha visszafordítanák a dolgokat? Ha megint lennének marhái, lenne otthona, sörözhetne a Zöldsárkányban, vagy adhatna hajnalig tartó vendégségeket? Akkor a vakolat ugyanilyen gyorsan épülne vissza rá és megint boldogan fizetné az adót ha szükséges.
Előkerül a két nagy bárd és a ficsúr feje a porba hullik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.13 09:24:49, a következő indokkal:
Jelek pótlása.
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-09-06 10:30:50
Üzenet elküldve: 2014-09-06 10:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*A nappalból éj lett, a nyugatból kelet, Felthys pedig irányérzékét végleg elvesztve keletnek vette az irányt és a Tündérkert helyett a szántóföldeket csípi el. Az éjjel komor, sötét szürkesége lassan a parasztházak ajtaján kopogtat, pontosan úgy, mint a férfi.
Sorra utasítják el, házról házra, de végül egy búzatábla mögötti apró faviskóban befogadják. Felajánlják neki a padlásteret, mint lakrészt, sőt, nagylelkűségüket kimutatandó, megengedik, hogy a szalmából alvóhelyet készítsen magának. Persze mindennek megvan az ára. A lakás csak akkor lehet lakás, nem pedig kilakoltatás, ha megdolgozik érte, kvázi a búzatábla felét le kell tarolnia, kávába fogni a learatott növényeket, majd szántani és újra vetni. A férfi első reakciója talán a szájhúzás, de amikor meglátja a kedves család annál kedvesebb egy szem leányát, a csóválás átágazik a bólogatásba, és felcuccolva a padlásra, holnap fogja folytatni munkáját.
Másnap nyűgösen ébred, kedves kis szobatársa kelti fel. A leányka, mosolyogva lökdösi vállát, miközben Felthys emlékei lassan kibontakoznak:
Parasztbuli volt az éjszaka, bort borra halmoztak, és a pityókás harcos szintén pityókás hálótársával megindult a padlás felé, és ami a lány és a férfi közt történt, az már csak reájuk tartozik. Most, hogy viszont már felébredt, rá kell döbbennie, hogy az éjjel hárman is voltak. A padláson helyet kapott nemrégiben egy kakas is, aki minden bizonnyal szörnyülködve nézte végig az éjjel az emberek disznóságait. Felthys, feltápászkodva a földről, és sajgó fejét megfogva kocog le a létrán, és mikor megbizonyosodik arról, hogy odalent nincs senki, csak a légy zümmög, leküldi a lányt is. Lassú, óvatos léptekkel indul ki a ház előrészébe, ha úgy tetszik, tornácára, ahol a gazdasszony még mindig szunyókál, az öreg pedig a pálinkásüveget tartva magyaráz az előtte ülő egérnek.*
-Örömteli reggelt kívánok, uram! Akkor nekiállok az aratásnak, igenis?
*A gazda csak kérdő fejjel néz a férfire, majd egy "Jajó!" dünnyögéssel nyugtázza. Felthys neki is áll, de mivel a kasza valahogy nem az ő kezébe termett, vértjét pallosával kezdi irtani az elvetemült búzaszálakat. Az estére végez is munkájával, de csak az aratási részével, viszont egy kis kardforgatási bemutatóért cserébe vacsorával is megkínálják. Tökéletes alkalom, hogy imponáljon a paraszthölgyeménynek, és egy újabb éjszakára megkapja édes és drága kegyeit.
Nagyjából három nap alatt végez minden egyes munkájával, és elköszönve a családtól, folytatja útját, remélhetőleg távol a szántóföldektől. A sok munkától izomláza van, és a lányka is kezdett túlságosan ráragadni.*
Sorra utasítják el, házról házra, de végül egy búzatábla mögötti apró faviskóban befogadják. Felajánlják neki a padlásteret, mint lakrészt, sőt, nagylelkűségüket kimutatandó, megengedik, hogy a szalmából alvóhelyet készítsen magának. Persze mindennek megvan az ára. A lakás csak akkor lehet lakás, nem pedig kilakoltatás, ha megdolgozik érte, kvázi a búzatábla felét le kell tarolnia, kávába fogni a learatott növényeket, majd szántani és újra vetni. A férfi első reakciója talán a szájhúzás, de amikor meglátja a kedves család annál kedvesebb egy szem leányát, a csóválás átágazik a bólogatásba, és felcuccolva a padlásra, holnap fogja folytatni munkáját.
Másnap nyűgösen ébred, kedves kis szobatársa kelti fel. A leányka, mosolyogva lökdösi vállát, miközben Felthys emlékei lassan kibontakoznak:
Parasztbuli volt az éjszaka, bort borra halmoztak, és a pityókás harcos szintén pityókás hálótársával megindult a padlás felé, és ami a lány és a férfi közt történt, az már csak reájuk tartozik. Most, hogy viszont már felébredt, rá kell döbbennie, hogy az éjjel hárman is voltak. A padláson helyet kapott nemrégiben egy kakas is, aki minden bizonnyal szörnyülködve nézte végig az éjjel az emberek disznóságait. Felthys, feltápászkodva a földről, és sajgó fejét megfogva kocog le a létrán, és mikor megbizonyosodik arról, hogy odalent nincs senki, csak a légy zümmög, leküldi a lányt is. Lassú, óvatos léptekkel indul ki a ház előrészébe, ha úgy tetszik, tornácára, ahol a gazdasszony még mindig szunyókál, az öreg pedig a pálinkásüveget tartva magyaráz az előtte ülő egérnek.*
-Örömteli reggelt kívánok, uram! Akkor nekiállok az aratásnak, igenis?
*A gazda csak kérdő fejjel néz a férfire, majd egy "Jajó!" dünnyögéssel nyugtázza. Felthys neki is áll, de mivel a kasza valahogy nem az ő kezébe termett, vértjét pallosával kezdi irtani az elvetemült búzaszálakat. Az estére végez is munkájával, de csak az aratási részével, viszont egy kis kardforgatási bemutatóért cserébe vacsorával is megkínálják. Tökéletes alkalom, hogy imponáljon a paraszthölgyeménynek, és egy újabb éjszakára megkapja édes és drága kegyeit.
Nagyjából három nap alatt végez minden egyes munkájával, és elköszönve a családtól, folytatja útját, remélhetőleg távol a szántóföldektől. A sok munkától izomláza van, és a lányka is kezdett túlságosan ráragadni.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-08-28 12:13:30
Üzenet elküldve: 2014-08-28 12:13:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Most már a szántóföldeken jár az elf, hamarosan megérkezik a városba. Bár, ha tudja elkerüli majd a várost, helyette egyből a Kikötőbe indul. Amerre csak néz végeláthatatlan sík terület és mindenhol a szántóföldek. Látja nem messze a Grombar kastélyt is, amiről már sokat hallott, de aztán nemsokára megpillantja az erdőt és a folyó is ott van a közelében, bár ezt nem hallja még az éles fülével sem, mert távol van. Napok óta úton van és alig jutott előbbre, legalábbis eddig ezt hitte. De most elmosolyodik, mikor látja, hogy ott van nemmessze tőle az Artheniori erdő. Nem evett, csak valami kis állatot, amit a sűrű fűben talált még a füves pusztán. Most viszont itt van mindjárt... *
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:18:20
Üzenet elküldve: 2014-07-24 15:18:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Szántóföldeken vezet át útja. A terep nem sík, valahol kaptatnak egy kicsit felfelé, máskor meg lefele visz az útjuk. A földeken idősebb emberek dolgoznak, de néhányan rápillantanak... Mutogatnak rá, talán nem mindennapi hajszíne, pontosabban hajszínei miatt. Íriszeit nem látják, de a kis mintát a közelebbiek észrevehetik. Nyilván furcsa az is, hogy drága lovon jár valaki itt. Az is látszik, hogy utazó, nagy csomagokkal jár.
Tervei közt szerepel, hogy kivesz egy szobát, hisz ott le tud pakolni, lovát az istállóba viszi, ahol megfelelő ellátást kaphat. Már nem kell olyan sokat mennie, hogy az Erdei ösvényen lovagoljon tovább, ott majd gyorsabb tempóra kapcsol.*
Tervei közt szerepel, hogy kivesz egy szobát, hisz ott le tud pakolni, lovát az istállóba viszi, ahol megfelelő ellátást kaphat. Már nem kell olyan sokat mennie, hogy az Erdei ösvényen lovagoljon tovább, ott majd gyorsabb tempóra kapcsol.*
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-07-14 19:15:17
Üzenet elküldve: 2014-07-14 19:15:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Örömtelien szemez újdonsült földjével, a gyönyörűen termő szőlővel. Ami még nem terem, maximum csak egy-két helyen leledzik egy-egy keserű és ajkakat egy csúnya fintorral összehúzó bogyó, melyből bort csak azok készítenek, akik a patkányszőrből takarót. De viszont ez a szőlőföld gyönyörűen van művelve, itt biztos nem lesz gond. Ekkor hű barátja, Cínó, az egér ráébreszti Morloryert a csúf valóságra: a szőlőtörzs olyan, mint a hegyoldalon a szerpentin, a kacsok mint a sírból kikelő holtak ide oda lifegő ujjai, a tőkék pedig mint a legolcsóbb szajha legkócosabb hajrészei. No meg a talaj minősége... Felveszed a kezedbe, és menten porrá változik. Hát igen, ez az ő szerencséje. De néhány nap és ebből még lehet valami. Néhány nap, és néhánynál biztosan több ember. Inkább erősen becsukja szemét és egy éles fordulattal a parasztház, a leendő borászház felé néz: a fal omlik, a helyzet romlik, és az új, vályogtéglák tömegébe vésett logó sem az igazi... "Athranus Borászat"... Ez még magában nem annyira hangzik rosszul, de a betűk rendezett káosza, kacskaringóssága inkább a rúnák értelmetlen zagyvaságának tetszik, mint valami borászat nevének. Inkább leveszi a kalapját és megeszi... Nem, nem, mégse, mert nem annyira ízletes, mint a szőlő zamata, inkább por- és egérürülék ízű, ezért mozdulatán módosítva a szájából a kalapot kikapva egyenesen a földre hajítja, majd megtapossa. Nincs annyi pénze, hogy felújítsa az épületet, pláne, hogy embereket is felfogadjon napszámba. Inkább unalmában mérgesen csattogtatja ostorát, majd mikor ezt is megunta, meggyalázott és megszégyenített kalapjára ráülve fogja a fejét. Soha nem volt a belső monológok, és a gondolkodás embere, hát még miután átesett a megőrülés megváltó szabadságának mámorító pillanatain, amely visszarántotta őt a gyermekkor gondtalan nyugalmába és zsibongásába, mely mégis egyfajta csend. De kezd visszazörrenni a felnőtt, sőt az öregkor viszályaiba, amely elől inkább édesded alvással próbál elbújni. Kijavítom: próbálna. Cínó ugyanis ilyenkor dönt úgy, hogy bolháit elereszti barátja alkarján, melyek vígan szívják ki új, (látszólag ízletesebb) gazdájuk éltető nedűjét, mely olyan viszketéssel társul, mely nem hagyja Mort az álmok világába költözni. Idegesen betrappol a "parasztháznak" nevezett domborzati képződménybe, mely felszereltsége leginkább Morloryer bicskájához hasonlít, és Morloryernek nincs bicskája. Egy poros számszeríj, melynek idege már rég elpattant, pont úgy mint az öregé, két betört ablak, öt nagyobb szikladarab, három darab egy hektoliteres hordó melyből egy lyukas, és egy szőlőpréseléshez használatos szerkezet, mellyel talán még a leglédúsabb szőlőfajtákból se lehetne akár egy cseppet sem... De ezen tényezők ellenére a házban nyüzsög az élet: olyan sok a csótány, hogy a deszkapadló mélyen repedezett felületét csak akkor lehet látni, ha egy nagy szőrös lapáttenyér a kívánt területen végigsimítja kezét. Olyan nincs, hogy egyet eltaposol az undort fakasztó élőlényekből, mert ha egy kidurran a lábad alatt, akkor bizony több is. Gondol egyet Mor, hát elengedi hű egerét, hátha előtör benne a gyilkolási vágy, és minimum néhányat leöl: kis híján az egeret ölte meg a hatalmas kitines tömeg. Végső elkeseredettségében a padlóból tépett le egy jó két láb hosszú deszkát, és őrült sebességgel csapkodta vele a bestiákat. "Placcs-placcs", utána egy "Fúj!" felkiáltás, ez jellemzi legjobban az irtást. Ugyanis ha egy fehérjedús, dagadt rovart kilapít valami, az amitől megdagadt, valahol távoznia kell, és ez a valami egy bűzös lé formájában egyenesen Mor arcára lövell ki. Mikor viszont végre sikerül megszabadulnia a kártevő albérlőktől, és a bolhák veszélye sem fenyegeti szegény pára testét, végül álomra hajtja fejét. Álma nem szól másról, mint borászatáról, mely hatalmas forgalomnak örvend. És kivételesen értelmes lények forgalmának, nem holmi csáprágós elvetemült bandának. Kora reggel ébred, szokásosan kakasszóra. Várjunk! Kakasszóra? Mor gyorsan kisiet a hang forrásához, és talál a vályogház és egy nagy cserjés között egy gyönyörű kakast, egy bögyös tyúkot, és hat szép tojást. Ez az elképzelés. A valóság viszont a nyomorék kakas, a sovány tyúk, és a hat tojás, melyből négy záp.*
-Cínó, van kajánk!
*Üvölti el magát örömteli mosollyal az arcán, majd a sovány tyúkot a bokrosba hajítva kikapkodja a két ép tojást, és egy forró kőre ütve szép lassacskán megsüti. Igen, a hajnal is már forró. Olyannyira forró, hogy az öreg dögszagú kalapját is leveszi, mellyel lihegve legyezgeti magát. A forró kő alatt az egér szerencséjére talál néhány gilisztát, mert a tojást nem volt hajlandó megenni az ebugatta! De persze a giliszta, kukac, és egyéb csúszómászó féreg nevéhez méltóan le is csúszik a torkán, de ha nem rágja össze rendesen akkor le is mászhat. A kiadósnak nem mondható reggeli után Mor leteszi az egeret a ház hűsébe, majd ráparancsol, hogy maradjon is itt, ő maga pedig kimegy megcsinálni a szőlőt. Legalább is úgy, ahogy. A tűző nap szikrája erősen sütötte az így is lében főtt agyát, melytől még gutaütöttebb lett, és elméje "perverz" gondolatai már azon ketyegtek, hogy milyen jó lesz, mikor meggazdagszik a borból, és mennyire élvezni fogja, mikor a pénzének nagy részét a bordélyházban fogja elverni. Bár, ez nem lenne valami jó ötlet, elnézve az itteni szajhákat. Egy-két szebb akad köztük, de az sem egy gyönyörűség. Gondolatai közben egy maga által eszkábált kalapáccsal ütögeti a karókat a törzsek mellé, majd illeszti finoman hozzájuk, hogy a szerpentinekből nyílegyenes fás szárak legyenek. Mikor ezzel kész van, úgy délutántájt, nekiáll a hajtások kifésülésének. Ez sokkal nagyobb energiát vesz igénybe, hisz a kócos hajból is sok fáradságot okozna szálanként kiszedegetni a szálakat, majd mindet pontosan a helyére igazítani. Mikor ezzel is kész van, nagyjából a következő nap hajnalára, még kezeivel letépkedi fél láb hosszúságban a kifésült hajtások elejét, s eközben a törzsről is letépkedi a hajtásokat. Az első hektárnyi terület lassan kezd pofásodni. Késő délelőtt fejezi be összmunkájának körülbelül a negyedét, vagyis egy hektárt a négyből, és egy mosolyt vetve a még mindig ott ülő Cínónak összeesik a küszöbön, majd mély horkolásba kezd.*
-Cínó, van kajánk!
*Üvölti el magát örömteli mosollyal az arcán, majd a sovány tyúkot a bokrosba hajítva kikapkodja a két ép tojást, és egy forró kőre ütve szép lassacskán megsüti. Igen, a hajnal is már forró. Olyannyira forró, hogy az öreg dögszagú kalapját is leveszi, mellyel lihegve legyezgeti magát. A forró kő alatt az egér szerencséjére talál néhány gilisztát, mert a tojást nem volt hajlandó megenni az ebugatta! De persze a giliszta, kukac, és egyéb csúszómászó féreg nevéhez méltóan le is csúszik a torkán, de ha nem rágja össze rendesen akkor le is mászhat. A kiadósnak nem mondható reggeli után Mor leteszi az egeret a ház hűsébe, majd ráparancsol, hogy maradjon is itt, ő maga pedig kimegy megcsinálni a szőlőt. Legalább is úgy, ahogy. A tűző nap szikrája erősen sütötte az így is lében főtt agyát, melytől még gutaütöttebb lett, és elméje "perverz" gondolatai már azon ketyegtek, hogy milyen jó lesz, mikor meggazdagszik a borból, és mennyire élvezni fogja, mikor a pénzének nagy részét a bordélyházban fogja elverni. Bár, ez nem lenne valami jó ötlet, elnézve az itteni szajhákat. Egy-két szebb akad köztük, de az sem egy gyönyörűség. Gondolatai közben egy maga által eszkábált kalapáccsal ütögeti a karókat a törzsek mellé, majd illeszti finoman hozzájuk, hogy a szerpentinekből nyílegyenes fás szárak legyenek. Mikor ezzel kész van, úgy délutántájt, nekiáll a hajtások kifésülésének. Ez sokkal nagyobb energiát vesz igénybe, hisz a kócos hajból is sok fáradságot okozna szálanként kiszedegetni a szálakat, majd mindet pontosan a helyére igazítani. Mikor ezzel is kész van, nagyjából a következő nap hajnalára, még kezeivel letépkedi fél láb hosszúságban a kifésült hajtások elejét, s eközben a törzsről is letépkedi a hajtásokat. Az első hektárnyi terület lassan kezd pofásodni. Késő délelőtt fejezi be összmunkájának körülbelül a negyedét, vagyis egy hektárt a négyből, és egy mosolyt vetve a még mindig ott ülő Cínónak összeesik a küszöbön, majd mély horkolásba kezd.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:37:20
Üzenet elküldve: 2014-07-12 23:37:20
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szívesen megy be a falvak közé, még kevésbé villanyozza fel a munkatalálás, legjobban viszont a végcél aggasztja. Arthenior.
Eljátszik a gondolattal nem lenne-e jobb valami fosztogató bagázsba becsatlakozni. Ez viszont csak egy szép álomkép a fejében. Hallotta régen micsoda pusztításokat csaptak a banditák, hány kereskedőt loptak meg, hány házat égettek fel. De annak a szép időnek már réges rég vége van.*
~A nagy ember figyel. A nagy ember akinek vörös toll áll ki a fejéből, aki ott ül a kősátor tetején, aki mindent megtehet és akivel semmit nem lehet megtenni, aki vasinget hord, vaskalap van a fejében, vasbot a kezében...~
*Az emberek sorra zárják ablakaikat, ahogy beér a községbe, a férfiak a vasvilláért nyúlnak, a nők aggódva figyelnek, a házőrzők összemordulnak a két hatalmas pusztai ebbel, vagy rémülten iszkolnak vissza a helyükre. Egy idő után megunja az egész hercehurcát és inkább elkerüli a falvakat, pár kút miatt áll csak meg inni, mielőtt hűsítés képen nyakon öntené magát egy-egy vödörnyi hideg kútvizet.*
~Este kellett volna elindulnom.~
*Gondolja mikor az égő napra néz.*
Eljátszik a gondolattal nem lenne-e jobb valami fosztogató bagázsba becsatlakozni. Ez viszont csak egy szép álomkép a fejében. Hallotta régen micsoda pusztításokat csaptak a banditák, hány kereskedőt loptak meg, hány házat égettek fel. De annak a szép időnek már réges rég vége van.*
~A nagy ember figyel. A nagy ember akinek vörös toll áll ki a fejéből, aki ott ül a kősátor tetején, aki mindent megtehet és akivel semmit nem lehet megtenni, aki vasinget hord, vaskalap van a fejében, vasbot a kezében...~
*Az emberek sorra zárják ablakaikat, ahogy beér a községbe, a férfiak a vasvilláért nyúlnak, a nők aggódva figyelnek, a házőrzők összemordulnak a két hatalmas pusztai ebbel, vagy rémülten iszkolnak vissza a helyükre. Egy idő után megunja az egész hercehurcát és inkább elkerüli a falvakat, pár kút miatt áll csak meg inni, mielőtt hűsítés képen nyakon öntené magát egy-egy vödörnyi hideg kútvizet.*
~Este kellett volna elindulnom.~
*Gondolja mikor az égő napra néz.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:24:20
Üzenet elküldve: 2014-07-01 16:24:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóföldeken viszonylag gyorsan áthalad, még a vállán pihenő teher ellenében is, amit magával cipel a kis vadászatukról elhozva. Van egy kis bűntudata, hogy Ranát ott hagyta, annak ellenére, hogy az ork volt az, aki először vetette fel annak lehetőségét, hogy a továbbiakban is együtt maradjanak, de már nem fog visszafordulni. Egy rész azért nem, mert neki is van becsülete, amit meg kell, hogy őrizzen, másrészről pedig, minden bizonnyal a szőkeség is továbbhaladt már onnan, elvégre mire várjon?
Pihenés gyanánt egy kis, füves placcon ledobja a tetemet válláról, majd ő is lefekszik a nőalak mellé.*
~Sietnem kéne, mielőtt szaga lenne ennek a bestiának, de hosszabb távon nem egy könnyű dolog, még ha eleinte nem is tűnt olyan súlyosnak...~
*Pár perc ücsörgés után felegyenesedik, majd végignéz a hárpián. Csodás alakkal és adottságokkal lett megáldva, mint fajtársainak nagy része, ha nem az összes. Toragg sosem értette, hogy lehet valami ennyire gyönyörű, mégis ennyire veszélyes, bár nem mintha annyira érdekelné a dolog. Igazából, csak a saját fajából származó nőstények azok, akikhez valóban vonzódik vagy vonzódott Toragg eddigi élete során is. Egy-egy kósza pillantásnál többet nem szánt a többi fajra, legalábbis ilyen irányultságban biztos, hogy nem. Miután kifújta magát, ismét felkapja vállára a testet, majd újból az erdő felé veszi az irányt. Bár, bizonyára találna egy s két gyógynövényt errefelé is, jelenleg nem akar időt és energiát pocsékolni ilyenekre.*
Pihenés gyanánt egy kis, füves placcon ledobja a tetemet válláról, majd ő is lefekszik a nőalak mellé.*
~Sietnem kéne, mielőtt szaga lenne ennek a bestiának, de hosszabb távon nem egy könnyű dolog, még ha eleinte nem is tűnt olyan súlyosnak...~
*Pár perc ücsörgés után felegyenesedik, majd végignéz a hárpián. Csodás alakkal és adottságokkal lett megáldva, mint fajtársainak nagy része, ha nem az összes. Toragg sosem értette, hogy lehet valami ennyire gyönyörű, mégis ennyire veszélyes, bár nem mintha annyira érdekelné a dolog. Igazából, csak a saját fajából származó nőstények azok, akikhez valóban vonzódik vagy vonzódott Toragg eddigi élete során is. Egy-egy kósza pillantásnál többet nem szánt a többi fajra, legalábbis ilyen irányultságban biztos, hogy nem. Miután kifújta magát, ismét felkapja vállára a testet, majd újból az erdő felé veszi az irányt. Bár, bizonyára találna egy s két gyógynövényt errefelé is, jelenleg nem akar időt és energiát pocsékolni ilyenekre.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:46:40
Üzenet elküldve: 2014-06-13 23:46:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Immár valamennyivel több, mint egy hetet töltött a karavánnal. Afféle kölcsönös nemtörődömség jellemezte eddig a kísérőkkel és a kereskedőkkel fenntartott viszonyát. Ehetett az ételükből, amiért néha átvette a terhet, figyelte az esetleges banditák közeledtét. Megajándékozták egy használhatóbb íjjal ahelyett a dorong helyett, amit sérülten kellett készítenie, cserébe vadászott nekik. Eddig szárított húson, szerencsés esetben gyógynövényeken kellett élniük, most ehettek vadhúst. A kísérők nem voltak annyira tapasztaltak, hogy bármit is nagyobb erőfeszítés nélkül tudtak volna fogni, és amúgy is, nem ez volt az ő dolguk. De Shatar tájismerete és tapasztalata megkönnyítette az életüket.
De az idő múlik, és végül a karaván elérte úti célját, Shatar pedig nem tervezte, hogy visszafordulna velük. Rövid, érzelemmentes búcsúval váltak el, meg is lepte, amikor az egyik kofa odalépett hozzá. "Fogd, hiszen nem voltál számunkra haszontalan." Mondta, és a kezébe nyomott egy nagyobb méretű szöveterszényt, néhány formátlan ruhadarabot és egy csokor szárított növényt.
A nő egyik darabra se értetlenkedett, habár nem tudta volna elsőre kitalálni, mit rejt az erszény. Mikor kinyitotta, elmosolyodott - acél nyílhegyeket rejtett a szövet, ráadásul nem keveset. A ruhákról eddig is beszéltek, az első pár nap azzal telt, hogy a kísérők hangoztatták, nem láttak még ennyire feltűnő teremtést, mint Shatar. Hiába, a puszta népe s a városi ember útja nem gyakran keresztezik egymást. De most szívesen vette magára a holmikat, a bő inget és nadrágot, sarut. Saját páncélját, sisakját durva szövettel bugyolálta be és dobta hátára, csak övét hagyta magán, hogy kéznél legyen csontkése. A késsel ellenben lógott tegze benne szükséges mennyiségű nyílvessző, vállán átvetve pihent az íj. Semmi feltűnő külső, viszont erős, üt mint a mennykő.
A gyógynövényeket is szintén övébe tűzte. Nyilvánvaló, miért kapta, eddig a kereskedő biztosította a napi adagot, de most, hogy útjaik elválnak, az út további részén szüksége lesz rá. Azt is elmondta, ha esetleg erdőn, mezőn találkozik vele, miről ismeri fel. Szüksége volt rá, hiszen a seb nem gyógyult. Már tudott járni, talán futni is, de halványan sántított a jobb lábára.
Most pedig, szinte lehetetlen volna megmondani, hogy helyi vadász-e, vagy távoli vidékről származó idegen. Jelenleg sorsát meg ő maga se tudná meghatározni. Csak megy előre, este letáborozik, maga fogja a vacsoráját, reggel felkel és tovább lép. Mintha űzné valami. Csakhogy ez elől nem lehet elmenekülni előbb-utóbb utolér. Shatar nagyon jól tudja mi az. A lábába hasogató fájdalom, a gond, ami kúszik fel az elméjébe és mérgezi a vérét. Amit csak ideig-óráig lehet hátráltatni, amíg kitart a gyógynövény. De segítség kell.*
De az idő múlik, és végül a karaván elérte úti célját, Shatar pedig nem tervezte, hogy visszafordulna velük. Rövid, érzelemmentes búcsúval váltak el, meg is lepte, amikor az egyik kofa odalépett hozzá. "Fogd, hiszen nem voltál számunkra haszontalan." Mondta, és a kezébe nyomott egy nagyobb méretű szöveterszényt, néhány formátlan ruhadarabot és egy csokor szárított növényt.
A nő egyik darabra se értetlenkedett, habár nem tudta volna elsőre kitalálni, mit rejt az erszény. Mikor kinyitotta, elmosolyodott - acél nyílhegyeket rejtett a szövet, ráadásul nem keveset. A ruhákról eddig is beszéltek, az első pár nap azzal telt, hogy a kísérők hangoztatták, nem láttak még ennyire feltűnő teremtést, mint Shatar. Hiába, a puszta népe s a városi ember útja nem gyakran keresztezik egymást. De most szívesen vette magára a holmikat, a bő inget és nadrágot, sarut. Saját páncélját, sisakját durva szövettel bugyolálta be és dobta hátára, csak övét hagyta magán, hogy kéznél legyen csontkése. A késsel ellenben lógott tegze benne szükséges mennyiségű nyílvessző, vállán átvetve pihent az íj. Semmi feltűnő külső, viszont erős, üt mint a mennykő.
A gyógynövényeket is szintén övébe tűzte. Nyilvánvaló, miért kapta, eddig a kereskedő biztosította a napi adagot, de most, hogy útjaik elválnak, az út további részén szüksége lesz rá. Azt is elmondta, ha esetleg erdőn, mezőn találkozik vele, miről ismeri fel. Szüksége volt rá, hiszen a seb nem gyógyult. Már tudott járni, talán futni is, de halványan sántított a jobb lábára.
Most pedig, szinte lehetetlen volna megmondani, hogy helyi vadász-e, vagy távoli vidékről származó idegen. Jelenleg sorsát meg ő maga se tudná meghatározni. Csak megy előre, este letáborozik, maga fogja a vacsoráját, reggel felkel és tovább lép. Mintha űzné valami. Csakhogy ez elől nem lehet elmenekülni előbb-utóbb utolér. Shatar nagyon jól tudja mi az. A lábába hasogató fájdalom, a gond, ami kúszik fel az elméjébe és mérgezi a vérét. Amit csak ideig-óráig lehet hátráltatni, amíg kitart a gyógynövény. De segítség kell.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-06-09 12:21:25
Üzenet elküldve: 2014-06-09 12:21:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Takumy a megérzéseit követve elérkezik a szántóföldekhez. A szemei könnybe lábadnak, mert előjönnek az emlékei. Ráadásul a gyermekkoráról ès családjáról. Nem néz körül. Életében először nem érdekli, hogy van-e bárki is a közelében vagy nem. Csak gondolkodni szeretne, de a tudat, hogy még nem érte el a célját nem hagyja nyugodni. Bármennyire is szeretne, de nem állhat meg. Pláne nem most. Kezd éhes lenni, ami azért jelent nagyon rosszat, mert semmi étel nincs nála. Lopni vagy elvenni pedig nem akarja. Pénze is kevés van és hogy lassan beesteledik fedélt kéne a feje fölé keresnie. Hát nehezen is, de erőt vesz magán. Elfelejti az összes emlékét. Minden jót, s rosszat. Senkire és semmire nem figyel. Érzi, hogy fivére erre lesz. Tovább indul, és az idő hiánya miatt szinte futó lépésben.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-06-05 14:14:22
Üzenet elküldve: 2014-06-05 14:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Hát, legalább a husáng a földre kerül, és az ork is beletörődni látszik, hogy a birka mégsem az ő gyomrában végzi be lanawini pályafutását. Keblükre azért nem ölelik ezek itt ketten, de ezen Drann nem is csodálkozik: inkább az ellenkezőjén csodálkozott volna. Az óriás begyűjti a kalapácsát, miközben jó alaposan szemrevételezi őket, egy kissé lehiggadtabb kedéllyel.*
- Groosh, Noosh *hajol meg félig komoly arccal, magában elvigyorodva a nevek hallatán. Szóval tényleg a birkáját hívja úgy a melák: vagyis Noosh.*
- A nevem Drann, a wegtoreni Morlák nemzetségéből *árulja el a nevét ő is, aztán némi kíváncsisággal az orkra pillant.*
- Feljelentést teszel??! *kérdezi aztán, érdeklődő és segítőkész hangszínnel, magában elmosolyodva, ahogy kis habozás után az óriás után maga is elindul egyelőre még a városba.*
- Én is gondoltam rá, hogy ezt kellene tennem... kiszakadt a varrás a felsőmön, ės ezek a szálkák... *csóválja a fejét, a kézfejét vizsgálgatva.*
- Lehet, hogy veszélyes vagy az artheniori lakosságra! Mondd, Te mit gondolsz erről?? *vigyorog az orkra, miközben bocsánatkérő nézéssel begyűjti a dobótőrét, ahogy elhalad mellette. Reméli, velük tart, legalább egy ideig, és nem csigázza tovább a kedélyeket azzal, hogy megpiszkálja az itthagyott tanyát.*
- Groosh, Noosh *hajol meg félig komoly arccal, magában elvigyorodva a nevek hallatán. Szóval tényleg a birkáját hívja úgy a melák: vagyis Noosh.*
- A nevem Drann, a wegtoreni Morlák nemzetségéből *árulja el a nevét ő is, aztán némi kíváncsisággal az orkra pillant.*
- Feljelentést teszel??! *kérdezi aztán, érdeklődő és segítőkész hangszínnel, magában elmosolyodva, ahogy kis habozás után az óriás után maga is elindul egyelőre még a városba.*
- Én is gondoltam rá, hogy ezt kellene tennem... kiszakadt a varrás a felsőmön, ės ezek a szálkák... *csóválja a fejét, a kézfejét vizsgálgatva.*
- Lehet, hogy veszélyes vagy az artheniori lakosságra! Mondd, Te mit gondolsz erről?? *vigyorog az orkra, miközben bocsánatkérő nézéssel begyűjti a dobótőrét, ahogy elhalad mellette. Reméli, velük tart, legalább egy ideig, és nem csigázza tovább a kedélyeket azzal, hogy megpiszkálja az itthagyott tanyát.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:51:46
Üzenet elküldve: 2014-06-04 20:51:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Drann, Rokhtar//
*A hatalmas óriás egy rövid pillanatig gyönyörködik a a kalapács becsapódásában. A sűrű gaz akár egy embert is meggátolna a gyors mozgásba, de a kalapács erejétől a gyökerestül szakad szakadnak ki a földből. De végül a megállíthatatlanak tűnő kalapács is áldozatul esik a növényzet fogságnak.*
-Grr. *morog, hogy a töpörtyűnek sikerült eltalálnia az orkot.*
-Elf? *kérdez vissza, hiszen számára hihetetlen, hogy Drann egy a hosszú életűek közül. Az igaz, hogy a mozgása kecset, és kifinomult, de ez még számára nem elég bizonyíték.*
-Megölnél minket? *háborodik fel, de azért ledobja a földre a husángot. Majd felkacag.* Egy ilyen karcolás miatt, azt hiszed, hogy legyőztél? *Utal a lábára.*
*Sántikálva elindul a kalapácsáért, közben az orkot vizsgálja, és próbálja memorizálni a kinézetét.*
~Elől varkocs, hátul copf. Vállvért, bőrnadrág, bakancs. Egykezes szekerce, Fa korsó? Tetoválások. Jah és hím.~
*Amikor oda ér az ork mellé, akkor megáll.*
-Ork tolvaj? *vár egy kicsit, aztán tovább halad a kalapácsa után. Össze szedi, és felakasztja az övére. Majd visszafelé a állítólagos elfet veszi szemügyre.*
~Pikkelyvért, hosszú kard. Fekete haj, összefogva, embernek tűnik. hosszú sötétkék felső.~
-Nem akarok harcolni. *mondja mind a kettőnek.* De azt nem hagyom, hogy kiraboljatok. *pillant megvetően az orkra.*
-A nevem Noosh. Titeket hogy hívnak? *veti oda a kérdést szinte ártalmatlanul, de a másik kettő sejtheti, hogy nem csak úgy kérdezi a hatalmas.*
-Amúgy nem érdekel a kastély.
*Oda megy a birkához, kicsit megsimogatja, s a hóna alá veszi a szerencsétlen lényt. A birka azonnal el kezd bégetni, de a óriás simogatására abba hagyja. Hogy most a félelem, vagy a biztonság érzése miatt, azt nehéz lenne eldönteni.*
-Nyugod meg, Groosh. Már nincs baj, ezek nem fognak soha bántani téged.
*Nyugodt léptekkel vissza meg a ház ajtajához, s becsukja a másik kettő elöl. Megáll mintha mondani akarna valamit, majd mégis szótlanul elindul a város felé, amikor eléri a ház szélét, akkor mégis csak megfordul.*
-Most a városba tartok, hogy feljelentselek titeket. Lopásért, *néz az orkra, majd az állítólagos efre néz.* és betörésért. Szerintem ideje imádkoznotok, ha van kihez.
*Nem vár a válaszukra, hanem elindul a város felé.*
*A hatalmas óriás egy rövid pillanatig gyönyörködik a a kalapács becsapódásában. A sűrű gaz akár egy embert is meggátolna a gyors mozgásba, de a kalapács erejétől a gyökerestül szakad szakadnak ki a földből. De végül a megállíthatatlanak tűnő kalapács is áldozatul esik a növényzet fogságnak.*
-Grr. *morog, hogy a töpörtyűnek sikerült eltalálnia az orkot.*
-Elf? *kérdez vissza, hiszen számára hihetetlen, hogy Drann egy a hosszú életűek közül. Az igaz, hogy a mozgása kecset, és kifinomult, de ez még számára nem elég bizonyíték.*
-Megölnél minket? *háborodik fel, de azért ledobja a földre a husángot. Majd felkacag.* Egy ilyen karcolás miatt, azt hiszed, hogy legyőztél? *Utal a lábára.*
*Sántikálva elindul a kalapácsáért, közben az orkot vizsgálja, és próbálja memorizálni a kinézetét.*
~Elől varkocs, hátul copf. Vállvért, bőrnadrág, bakancs. Egykezes szekerce, Fa korsó? Tetoválások. Jah és hím.~
*Amikor oda ér az ork mellé, akkor megáll.*
-Ork tolvaj? *vár egy kicsit, aztán tovább halad a kalapácsa után. Össze szedi, és felakasztja az övére. Majd visszafelé a állítólagos elfet veszi szemügyre.*
~Pikkelyvért, hosszú kard. Fekete haj, összefogva, embernek tűnik. hosszú sötétkék felső.~
-Nem akarok harcolni. *mondja mind a kettőnek.* De azt nem hagyom, hogy kiraboljatok. *pillant megvetően az orkra.*
-A nevem Noosh. Titeket hogy hívnak? *veti oda a kérdést szinte ártalmatlanul, de a másik kettő sejtheti, hogy nem csak úgy kérdezi a hatalmas.*
-Amúgy nem érdekel a kastély.
*Oda megy a birkához, kicsit megsimogatja, s a hóna alá veszi a szerencsétlen lényt. A birka azonnal el kezd bégetni, de a óriás simogatására abba hagyja. Hogy most a félelem, vagy a biztonság érzése miatt, azt nehéz lenne eldönteni.*
-Nyugod meg, Groosh. Már nincs baj, ezek nem fognak soha bántani téged.
*Nyugodt léptekkel vissza meg a ház ajtajához, s becsukja a másik kettő elöl. Megáll mintha mondani akarna valamit, majd mégis szótlanul elindul a város felé, amikor eléri a ház szélét, akkor mégis csak megfordul.*
-Most a városba tartok, hogy feljelentselek titeket. Lopásért, *néz az orkra, majd az állítólagos efre néz.* és betörésért. Szerintem ideje imádkoznotok, ha van kihez.
*Nem vár a válaszukra, hanem elindul a város felé.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-06-04 19:44:34
Üzenet elküldve: 2014-06-04 19:44:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Egy biztos ma már nem eszi meg azt a birkát. Ezt halk morgás kíséretében nyugtázza magának. Sajnos nem volt annyi esze, hogy eltörje a nyakát mikor magához ragadta de ez már így sikeredett.
Az óriás kétség kívül már vesztett a harci erejéből, minden esetre az elffel még tudna hadakozni, de az a gondolata miszerint megölné mindkettőjüket vigyort csal az arcára és felröhög.*
- Na arra befizetnék kisember
*Persze tudja valójában, hogy Dann elf de neki egykutya mindegyik, éljen bármennyi évet, vagy legyen sötét bőre hosszú füllel, vagy anélkül.
Egy biztos, hosszú távon nem fog közösködni velük, de most ő is döntésképtelenségre jut, így inkább az óriás lesz a mérvadó a számára. Pusztán azért, hogy leakarja e csapni még, avagy már lelki békére talált.*
- Döntsön a nagy ember.
*Löki oda végül.*
Az óriás kétség kívül már vesztett a harci erejéből, minden esetre az elffel még tudna hadakozni, de az a gondolata miszerint megölné mindkettőjüket vigyort csal az arcára és felröhög.*
- Na arra befizetnék kisember
*Persze tudja valójában, hogy Dann elf de neki egykutya mindegyik, éljen bármennyi évet, vagy legyen sötét bőre hosszú füllel, vagy anélkül.
Egy biztos, hosszú távon nem fog közösködni velük, de most ő is döntésképtelenségre jut, így inkább az óriás lesz a mérvadó a számára. Pusztán azért, hogy leakarja e csapni még, avagy már lelki békére talált.*
- Döntsön a nagy ember.
*Löki oda végül.*
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-05-28 11:42:55
Üzenet elküldve: 2014-05-28 11:42:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Igazság szerint Drann, amikor a birkát kiejtette az ork a kezéből, egy pillanatra biztos volt benne, hogy az állat bevégzi a kalapács elé ugorva, ami véleménye szerint egészen megnyugtató és békés elrendezése lett volna a hármas összetűzésnek. Annál is inkább, mert mivel ezesetben kár lett volna veszni hagyni a jószágot, egy jó birkapörkölt mellett lenyugodhattak volna a felborzolt kedélyek.
Ám az ork is, és a birka is sikeresen kikerüli a hatalmas kovácsszerszámot, ami így valahol a susnyásban köt ki messzire zúgva.
A dobótőr viszont eltalálja a megforduló birkarablót, közben az óriás is lábraáll, a kalapács helyett a törött verandaoldalból magához véve egy jókora husángot.
A birka meg közben belegabalyodik valami kötélbe, ahogy megveszekedetten szaladni kezd, megszabadulva az orktól.
Drann most már a tárgyalásos konfliktuskezelés fázisára szavazna, igazából nem fűződik érdeke hozzá, hogy kardélre hányja őket, de hogyan csitítsa le ezt a kettőt?*
- Egy tolvaj ork, egy tanyagazda óriás és egy kardforgató, aki mellesleg elf: nem rossz csapat, ha belegondoltok. *Emeli fel a kezet csitítólag mindkét elszánt harcos felé, ahogy az óriás fickó mellé lép a karddal a jobbjában.(Lévén az előbb mögékerült.)*
- Mi lenne, ha nem ölnélek meg Benneteket? *vág elgondolkozó képet, aztán hozzáteszi, megvárva a reakciókat.*
- Na jó, mi lenne, ha nem aprítanánk egymást, hanem egyesítenénk erőinket? *néz kérdőn rájuk.* - Nekem jól jönne a Kastélyba egy kis segítség... *int fejével a nem messze álló elhagyatott, romos kastély irányába* - cserébe számíthattok a kardomra! Nos? *néz rájuk, egyelőre készenlétben állva mindenre.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.06.03 15:45:32, a következő indokkal:
Hangulatjel törlése.
Ám az ork is, és a birka is sikeresen kikerüli a hatalmas kovácsszerszámot, ami így valahol a susnyásban köt ki messzire zúgva.
A dobótőr viszont eltalálja a megforduló birkarablót, közben az óriás is lábraáll, a kalapács helyett a törött verandaoldalból magához véve egy jókora husángot.
A birka meg közben belegabalyodik valami kötélbe, ahogy megveszekedetten szaladni kezd, megszabadulva az orktól.
Drann most már a tárgyalásos konfliktuskezelés fázisára szavazna, igazából nem fűződik érdeke hozzá, hogy kardélre hányja őket, de hogyan csitítsa le ezt a kettőt?*
- Egy tolvaj ork, egy tanyagazda óriás és egy kardforgató, aki mellesleg elf: nem rossz csapat, ha belegondoltok. *Emeli fel a kezet csitítólag mindkét elszánt harcos felé, ahogy az óriás fickó mellé lép a karddal a jobbjában.(Lévén az előbb mögékerült.)*
- Mi lenne, ha nem ölnélek meg Benneteket? *vág elgondolkozó képet, aztán hozzáteszi, megvárva a reakciókat.*
- Na jó, mi lenne, ha nem aprítanánk egymást, hanem egyesítenénk erőinket? *néz kérdőn rájuk.* - Nekem jól jönne a Kastélyba egy kis segítség... *int fejével a nem messze álló elhagyatott, romos kastély irányába* - cserébe számíthattok a kardomra! Nos? *néz rájuk, egyelőre készenlétben állva mindenre.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.06.03 15:45:32, a következő indokkal:
Hangulatjel törlése.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-05-27 21:35:54
Üzenet elküldve: 2014-05-27 21:35:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Drann, Rokhtar//
*Nézi, ahogyan a kalapács megállíthatatlanul. Nehéz lenne megmondani, hogy a jóságos erők kegyelmeztek meg az orknak. Vagy csak a sötétség erői taszítsák mélyebbre az óriást. De az biztos, hogy az ork elkerülte az életét követelő repülő kalapácsot.*
~Megdöglesz te nyomorult ork!~
*Egy pillanatnyi megnyugvást ad az óriásnak, hogy az ő kedvenc kisállata legalább kiszabadult az ork karmai közül. A rémült birka gyorsan összeszedi magát, és visszafelé kezd szaladni, hogy minél messzebb legyen az orktól. Az ember már azt hinné, hogy a kis állat visszarohanna az óriástól, de amint meglátja a hatalmas férfit, ismét irányt vált. Bizonyára a világ végére szaladna, de a kötél, amiről megfeledkezett az ork is, hamar megfékezi a rémült állatott.*
*Nos kicsit értetlenül áll azelőtt, hogy előző ellenfele miért vesz fel harci állást az orkkal szemben, de amíg segít győzni, addig nem zavarja. Lassan megpróbál felállni, amit egy hatalmas ordítás kísér. Lenyúl a darabokra tőrt korlát darabjaihoz, hogy egy husángnak valót felvegyen, s avval várja a fejleményeket. Az orknak nem lehet biztató látvány, hogy az óriás még képes talpra állni, még ha csak egy korlát darab is van a kezében, de ketten állnak vele szemben, az elf karddal, és egy dühös óriás. Ha az elf teljesen elhiszi, hogy megbízhat az óriásban, akkor téved. Az óriást emlékezteti a sajgó lába, hogy az előbb komoly sérülést okozott neki. Jobb lesz, ha az elf nem felejti el, hogy háttal áll a dühös férfinak.*
*Nézi, ahogyan a kalapács megállíthatatlanul. Nehéz lenne megmondani, hogy a jóságos erők kegyelmeztek meg az orknak. Vagy csak a sötétség erői taszítsák mélyebbre az óriást. De az biztos, hogy az ork elkerülte az életét követelő repülő kalapácsot.*
~Megdöglesz te nyomorult ork!~
*Egy pillanatnyi megnyugvást ad az óriásnak, hogy az ő kedvenc kisállata legalább kiszabadult az ork karmai közül. A rémült birka gyorsan összeszedi magát, és visszafelé kezd szaladni, hogy minél messzebb legyen az orktól. Az ember már azt hinné, hogy a kis állat visszarohanna az óriástól, de amint meglátja a hatalmas férfit, ismét irányt vált. Bizonyára a világ végére szaladna, de a kötél, amiről megfeledkezett az ork is, hamar megfékezi a rémült állatott.*
*Nos kicsit értetlenül áll azelőtt, hogy előző ellenfele miért vesz fel harci állást az orkkal szemben, de amíg segít győzni, addig nem zavarja. Lassan megpróbál felállni, amit egy hatalmas ordítás kísér. Lenyúl a darabokra tőrt korlát darabjaihoz, hogy egy husángnak valót felvegyen, s avval várja a fejleményeket. Az orknak nem lehet biztató látvány, hogy az óriás még képes talpra állni, még ha csak egy korlát darab is van a kezében, de ketten állnak vele szemben, az elf karddal, és egy dühös óriás. Ha az elf teljesen elhiszi, hogy megbízhat az óriásban, akkor téved. Az óriást emlékezteti a sajgó lába, hogy az előbb komoly sérülést okozott neki. Jobb lesz, ha az elf nem felejti el, hogy háttal áll a dühös férfinak.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-05-27 08:39:45
Üzenet elküldve: 2014-05-27 08:39:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Drann; Noosh//
*Mondaná, hogy mire észre vették már messze jár és birkapörköltet vacsorázik, de sajnos ez nem így van. Lehet jobb lett volna, hogy miközben felkapja az elemózsiát arcon vágja, hogy a jószág kifeküdjön és ne bégessen itten. Viszont nem tud visszamenni az időben, ezért úgy látszik az állat szirénaként működő hangjára, a gazdája egyből felkapja a fejét.
Mivel háttal van az óriásnak így nem látja, hogy az elf olyan sebet ejtett rajta, amitől amaz jelentősen lelassul, így úgy dönt jobb szembefordulni vele. Mellesleg az előbb egy nevet ordított, így úgy gondolja az nem a birka hanem eddig egy mélyen lapuló kutya, csak tudná miért nem csaholt eddig. De tény és való a négylábú jószág hamarabb utol éri őt mintsem, hogy kereket oldjon.
Talán a sors akarta így, mivel egy kalapács tart felé, ami elől épp, hogy elugrik közbe kiejtve a hóna alól a birkát.
A dobótőrrel viszont már korán sincs ekkora szerencséje. Ha vértet viselne persze nem lenne vele semmi gond, viszont annak híjában a dobófegyver alaposan felvágja az oldalát, hogy kisvártatva már a vére is kibuggyan.
Az óriásnál nincs fegyver már szerencséjére, viszont az elfnél még ott a kardja így újra megmarkolja a fejszéjét és védekező állást vesz fel.*
*Mondaná, hogy mire észre vették már messze jár és birkapörköltet vacsorázik, de sajnos ez nem így van. Lehet jobb lett volna, hogy miközben felkapja az elemózsiát arcon vágja, hogy a jószág kifeküdjön és ne bégessen itten. Viszont nem tud visszamenni az időben, ezért úgy látszik az állat szirénaként működő hangjára, a gazdája egyből felkapja a fejét.
Mivel háttal van az óriásnak így nem látja, hogy az elf olyan sebet ejtett rajta, amitől amaz jelentősen lelassul, így úgy dönt jobb szembefordulni vele. Mellesleg az előbb egy nevet ordított, így úgy gondolja az nem a birka hanem eddig egy mélyen lapuló kutya, csak tudná miért nem csaholt eddig. De tény és való a négylábú jószág hamarabb utol éri őt mintsem, hogy kereket oldjon.
Talán a sors akarta így, mivel egy kalapács tart felé, ami elől épp, hogy elugrik közbe kiejtve a hóna alól a birkát.
A dobótőrrel viszont már korán sincs ekkora szerencséje. Ha vértet viselne persze nem lenne vele semmi gond, viszont annak híjában a dobófegyver alaposan felvágja az oldalát, hogy kisvártatva már a vére is kibuggyan.
Az óriásnál nincs fegyver már szerencséjére, viszont az elfnél még ott a kardja így újra megmarkolja a fejszéjét és védekező állást vesz fel.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:21:43
Üzenet elküldve: 2014-05-23 17:21:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Minden elég gyorsan zajlik, a veranda oldalától való búcsúvétel, és utána a szükségszerű támadás, és ez lefoglalja annyira, hogy ne azon agyaljon, vajon ki is végülis az ordibálás forrása. De az óriás is őrá koncentrál meg a kalapácsára, egészen addig, míg az elmélyült harc idilli zaját durván meg nem töri a birkabégetés.
Ez egy pillanattal előbb zökkenti ki a nagydarabot a koncentrációjából, mint őt, sőt, nemhogy kizökkenti, de egészen ki is hozza a sodrából! Annyira, hogy miközben a wegtoreni hosszúkard pengéjének annak rendje és módja szerint megadja magát az óriás térdkalács, a kalapács már röpül is, a bégetés és az addig békésen legelésző és rájuk sem hederítő birka irányába. A fickó térdrerogy, Drann épphogy mögé kerül, hogy megállva felegyenesedjen, és rácsodálkozzon a látványra: egy ork(!) igyekszik tova a birkával a hóna alatt.
Egyelőre még bizonytalan, hogy az orkot illeti a név, vagy a ~ na ne már... de... valami olyasmit magyarázott, hogy 'családtag'... vagy mi volt ~ , bár az elfet akkor teljesen hidegen hagyta a melák birkája. Most mit tegyen? Soká nincs ideje gondolkodni.
Az ott... meglép azzal a birkával. De hülye helyzet... nos, legyen. Ha hagyja elvinni, sose jut ezzel itt dűlőre. Márpedig... nem jönne rosszul egy ekkora harcos... meg egy ekkora kalapács: társnak... Nomeg: a tanya se egy időre.
Nem tudja még, lelassítja-e az orkot a kalapács (netán örökre), mindenesetre nem tétovázik: a súlyos kalapács után egy könnyű dobótőr is surrogva hasítja a levegőt az ork irányába.*
- Családtag!! *ordítja utána.* - Tán nem hallottad??
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.23 17:25:07
Ez egy pillanattal előbb zökkenti ki a nagydarabot a koncentrációjából, mint őt, sőt, nemhogy kizökkenti, de egészen ki is hozza a sodrából! Annyira, hogy miközben a wegtoreni hosszúkard pengéjének annak rendje és módja szerint megadja magát az óriás térdkalács, a kalapács már röpül is, a bégetés és az addig békésen legelésző és rájuk sem hederítő birka irányába. A fickó térdrerogy, Drann épphogy mögé kerül, hogy megállva felegyenesedjen, és rácsodálkozzon a látványra: egy ork(!) igyekszik tova a birkával a hóna alatt.
Egyelőre még bizonytalan, hogy az orkot illeti a név, vagy a ~ na ne már... de... valami olyasmit magyarázott, hogy 'családtag'... vagy mi volt ~ , bár az elfet akkor teljesen hidegen hagyta a melák birkája. Most mit tegyen? Soká nincs ideje gondolkodni.
Az ott... meglép azzal a birkával. De hülye helyzet... nos, legyen. Ha hagyja elvinni, sose jut ezzel itt dűlőre. Márpedig... nem jönne rosszul egy ekkora harcos... meg egy ekkora kalapács: társnak... Nomeg: a tanya se egy időre.
Nem tudja még, lelassítja-e az orkot a kalapács (netán örökre), mindenesetre nem tétovázik: a súlyos kalapács után egy könnyű dobótőr is surrogva hasítja a levegőt az ork irányába.*
- Családtag!! *ordítja utána.* - Tán nem hallottad??
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.23 17:25:07
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2014-05-22 15:45:41
Üzenet elküldve: 2014-05-22 15:45:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Drann; Rokhtar//
*Az ütés lecsúszik az elfről, de még ettől is megtántorodik. A tovább lendülő kalapács szilánkokra robbantja a veranda korlátját. Ettől elmosolyodik a hatalmas óriás. Az elf vértje jó szolgálatot tesz, hiszen most jó pár bordája eltört volna egy ekkora ütéstől.*
~Egy ütés a fejre.~ *Vigyorog a másikra, és már emeli is a kalapácsot a következő ütésre. Az elf lehajol, hogy minél alacsonyabban próbálja megközelíteni az óriást elkerülve a következő támadást.*
*Az ork ügyesen taktikázik, hiszen az óriás nem figyel fel rá, igaz a benti elterelő zajokra sem. Viszont amint felkapja a birkát, az azonnal el kezd bégetni, amire az óriás már viszont felfigyel.*
-Groosh! *kiálltja, nem törődve az elffel, és azonnal az ork után dobja a nehéz kalapácsát. Ennek viszont az az ára, hogy az elf pengéje mélyen az óriás térdébe fúródik. Az óriás még hatalmasabbat kiált fájdalmában, fél térdre rogy.*
*Az ütés lecsúszik az elfről, de még ettől is megtántorodik. A tovább lendülő kalapács szilánkokra robbantja a veranda korlátját. Ettől elmosolyodik a hatalmas óriás. Az elf vértje jó szolgálatot tesz, hiszen most jó pár bordája eltört volna egy ekkora ütéstől.*
~Egy ütés a fejre.~ *Vigyorog a másikra, és már emeli is a kalapácsot a következő ütésre. Az elf lehajol, hogy minél alacsonyabban próbálja megközelíteni az óriást elkerülve a következő támadást.*
*Az ork ügyesen taktikázik, hiszen az óriás nem figyel fel rá, igaz a benti elterelő zajokra sem. Viszont amint felkapja a birkát, az azonnal el kezd bégetni, amire az óriás már viszont felfigyel.*
-Groosh! *kiálltja, nem törődve az elffel, és azonnal az ork után dobja a nehéz kalapácsát. Ennek viszont az az ára, hogy az elf pengéje mélyen az óriás térdébe fúródik. Az óriás még hatalmasabbat kiált fájdalmában, fél térdre rogy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183