Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4163-4182
760. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:41:25
Üzenet elküldve: 2016-10-08 21:41:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítő osztag//
*Aoneer a buzogányos harcos leszerelésén fáradozik, amit még meg is tehet, hiszen nem egyszerre többen támadják. Koncentrációját teljesen bele tudja adni, így sikerül neki a tervezett mozdulat. A lándzsa tompa végét meglendítve éppen annyit taszít az ellenfelén, hogy a láncos buzogány elszáguld mellette és a földet döngöli meg igencsak keményen. A néhány másodperc alatt van ideje arra, hogy végezzen a támadójával, méghozzá úgy, hogy a pajzsa mellett elszúrva az oldalába böki a mesterpengét. A rúnának köszönhetően ez is bőséggel elegendő támadás ahhoz, hogy kivonja a holtat a harcból.
Próbál a városőr kitörni a támadói sorából, de a dolgát megnehezíti valami. A háta mögött egy erőteljesebb suhanást hall, majd egy irdatlan nagy csattanást, ütést érez a vértjén, amint becsapódik az ellenséges sereg egyetlen csatabárdja.
Szerencsére egykezes az eszköz, és így nem olyan súlya van, hogy meg is ölje a férfit azzal, hogy átszakítja a vértjét és a húsában áll meg, de kellő fájdalmat okoz így is az irdatlan ütés. Sajnos előrefelé megtántorodik Aoneer, és féltérdre esik, ami miatt rés nyílik a védekezésén. A legyilkolt buzogányos mellett lévő két katona szinte egyszerre támadja a férfit. Az egyik bal, a másik jobb oldalról, egyenesen a feje irányába. A szeme sarkából még láthatja, hogy egy nyílvessző fúródik az egyik combjába, ám ez nem veti vissza őt a támadásban. A két fegyver valószínűleg közel egyszerre fog lesújtani rá.
Risztin a több oldalról őt érő fenyegetés miatt úgy tűnik, kezd széthullani. Nem nagyon tudja, hogy melyik fronton is harcoljon állandóan, és így hol ide enged el egy vesszőt, hol pedig amoda. Mindig ott harcol, ahol kell, ugyanakkor ennek is megvan a hátránya. Fogytán van a vesszője, jóllehet, hogy néhány körig még kitart. Talán ez a tény egyáltalán nem jut eszébe, amikor az eddig jól működő fejlövéses technika helyett egy újat vezet be, a lábon lövést. Az első harctéri tapasztalata már meg is születik, miszerint teljességgel hatástalan a lövése, mert noha beleáll az Aoneert támadó egyik halott combjába, az a fegyverét tovább lendíti, mintha semmi baj nem érte volna a világon. Az is nyilvánvalóvá válik a számára, hogy pánikhelyzetben, amikor megosztja a frontvonalon a figyelmét, meglehetősen veszélyes a társa ellen harcoló ellenség közé lőni, mert ha egy kicsit is elhibázza, eltalálhatja a városőrt is.
Mégis olybá tűnik, hogy nem marad más választása a következő lövésnél sem. Láthatja ugyanis, hogy Aoneert hátba dobják egy csatabárddal, és ennek lendületétől térdre esik, hogy a vele majdnem szemben tartózkodó ellenfelei lesújthassanak rá. Talán ezt még képes lesz kivédeni a férfi, mert az esetleges fájdalmai ellenére legalább látja a támadóit, ellentétben azzal a halottal, aki félrelöki az eldobott fegyver miatt fegyvertelenné vált társát. Kezében egy rövid kard van, és nem kétséges, hogy mit szeretne tenni: Igyekszik Aoneerhez, hogy míg az a társaival viaskodik, ő elvághassa a torkát, vagy hátba szúrja. Erre még a legendás harcos sem figyelhet, így lénygében Risztin kezében van az élete. Most nem szabad hibáznia. Az egyetlen aggodalmat az nyújthatja, hogy az imént mellette eldübörgő bestia egy pillanatra megtorpan, és mögötte a csatatérre kísérteties csend telepedik.
Daranel viszont nem jár túl jól, ugyanis a bestia elől nem sikerül elugrania, az eléri a vetődő férfi lábfejét. Hatalmasat üt rajta, aminek következtében a férfi lendületének iránya úgy kilencven fokkal megváltozik, s szemével még láthatja, amint az izmos lény dereka közeledik felé, majd egy ütést érez a homlokán és elsötétül körülötte minden. Kevéssel később az eddig rohanó lény mérsékli a tempóját, majd megáll, és az első lába megrogyik. Néhány másodpercig így marad, mire újra sikerül talpra állnia majd.*
*Aoneer a buzogányos harcos leszerelésén fáradozik, amit még meg is tehet, hiszen nem egyszerre többen támadják. Koncentrációját teljesen bele tudja adni, így sikerül neki a tervezett mozdulat. A lándzsa tompa végét meglendítve éppen annyit taszít az ellenfelén, hogy a láncos buzogány elszáguld mellette és a földet döngöli meg igencsak keményen. A néhány másodperc alatt van ideje arra, hogy végezzen a támadójával, méghozzá úgy, hogy a pajzsa mellett elszúrva az oldalába böki a mesterpengét. A rúnának köszönhetően ez is bőséggel elegendő támadás ahhoz, hogy kivonja a holtat a harcból.
Próbál a városőr kitörni a támadói sorából, de a dolgát megnehezíti valami. A háta mögött egy erőteljesebb suhanást hall, majd egy irdatlan nagy csattanást, ütést érez a vértjén, amint becsapódik az ellenséges sereg egyetlen csatabárdja.
Szerencsére egykezes az eszköz, és így nem olyan súlya van, hogy meg is ölje a férfit azzal, hogy átszakítja a vértjét és a húsában áll meg, de kellő fájdalmat okoz így is az irdatlan ütés. Sajnos előrefelé megtántorodik Aoneer, és féltérdre esik, ami miatt rés nyílik a védekezésén. A legyilkolt buzogányos mellett lévő két katona szinte egyszerre támadja a férfit. Az egyik bal, a másik jobb oldalról, egyenesen a feje irányába. A szeme sarkából még láthatja, hogy egy nyílvessző fúródik az egyik combjába, ám ez nem veti vissza őt a támadásban. A két fegyver valószínűleg közel egyszerre fog lesújtani rá.
Risztin a több oldalról őt érő fenyegetés miatt úgy tűnik, kezd széthullani. Nem nagyon tudja, hogy melyik fronton is harcoljon állandóan, és így hol ide enged el egy vesszőt, hol pedig amoda. Mindig ott harcol, ahol kell, ugyanakkor ennek is megvan a hátránya. Fogytán van a vesszője, jóllehet, hogy néhány körig még kitart. Talán ez a tény egyáltalán nem jut eszébe, amikor az eddig jól működő fejlövéses technika helyett egy újat vezet be, a lábon lövést. Az első harctéri tapasztalata már meg is születik, miszerint teljességgel hatástalan a lövése, mert noha beleáll az Aoneert támadó egyik halott combjába, az a fegyverét tovább lendíti, mintha semmi baj nem érte volna a világon. Az is nyilvánvalóvá válik a számára, hogy pánikhelyzetben, amikor megosztja a frontvonalon a figyelmét, meglehetősen veszélyes a társa ellen harcoló ellenség közé lőni, mert ha egy kicsit is elhibázza, eltalálhatja a városőrt is.
Mégis olybá tűnik, hogy nem marad más választása a következő lövésnél sem. Láthatja ugyanis, hogy Aoneert hátba dobják egy csatabárddal, és ennek lendületétől térdre esik, hogy a vele majdnem szemben tartózkodó ellenfelei lesújthassanak rá. Talán ezt még képes lesz kivédeni a férfi, mert az esetleges fájdalmai ellenére legalább látja a támadóit, ellentétben azzal a halottal, aki félrelöki az eldobott fegyver miatt fegyvertelenné vált társát. Kezében egy rövid kard van, és nem kétséges, hogy mit szeretne tenni: Igyekszik Aoneerhez, hogy míg az a társaival viaskodik, ő elvághassa a torkát, vagy hátba szúrja. Erre még a legendás harcos sem figyelhet, így lénygében Risztin kezében van az élete. Most nem szabad hibáznia. Az egyetlen aggodalmat az nyújthatja, hogy az imént mellette eldübörgő bestia egy pillanatra megtorpan, és mögötte a csatatérre kísérteties csend telepedik.
Daranel viszont nem jár túl jól, ugyanis a bestia elől nem sikerül elugrania, az eléri a vetődő férfi lábfejét. Hatalmasat üt rajta, aminek következtében a férfi lendületének iránya úgy kilencven fokkal megváltozik, s szemével még láthatja, amint az izmos lény dereka közeledik felé, majd egy ütést érez a homlokán és elsötétül körülötte minden. Kevéssel később az eddig rohanó lény mérsékli a tempóját, majd megáll, és az első lába megrogyik. Néhány másodpercig így marad, mire újra sikerül talpra állnia majd.*
759. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:45:58
Üzenet elküldve: 2016-10-07 21:45:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Óriási dilemma előtt van a leányzó, a két társa bajban van, de nem tud mindkettőnek egyszerre segíteni, ahogy látja, nem volt eredményes a hegyes nyílvessző, nagy valószínűséggel a gyújtónyilak sem érnek túl sokat ha nem az altestére céloznak.
Ahogy az Aoneernek úgy Risztin is kezd ki fogyni az erejéből, sajnos nincs hozzászokva az efféle megerőltető tempóhoz, s egyre jobban fárad, szerencsére a két társa lefoglalja a két ellenséges csapatot, ezért csak annyi a dolga, hogy segítse őket.*
~ Remélem Daranel fel tudja tartani még egy kis ideig azt a borzalmat. Az őrmestert pedig minél hamarabb szabaddá kell tenni, hogy hárman mehessünk neki annak bestiának.~
*Félvér nem fél, hanem nagyon aggódik, mivel az egy dolog, hogy jól céloz, de ezt addig tudta megtenni, míg erejének teljében volt, emiatt kockázatos lenne, közvetlenül a buzogányos élőholtat megtámadni, mivel két probléma adódhat.
Az egyik, hogy az első lövésnél tapasztalta, miszerint, ha nem úgy találja el a mozgó tetemet, akkor még vissza tud támadni, a testlövés meg nagy valószínűséggel hatástalan, mivel a félsötételf szerint, azok a hullák aligha érezhetnek fájdalmat, csak beléjük táplált ösztön hajthatja őket előre, ezért ha az egyik lövéssel csak szimplán felgyújtaná akkor a társának nemcsak a hullával kell küzdeni hanem a rajta lévő lángokkal is, ami nem lenne túl előnyös.*
~ Legalább le tudnám őket lassítani akkor nem kéne egyből az összessel megküzdeni, vagy legalábbis kevesebbel.~
*Ezért inkább a másik lehetőséget választja egyből, hogy amelyik még nem támadta azzal kezdeni, hogy minél később kelljen hadakozni egy újabb ellenféllel. Gyorsan ki kell találni, hogy hová céloz, mert azt nem teheti meg, mint egy embernél, hogy egy szimpla testes lövéssel leteríti, hanem azon agyal, hogy mivel lebénítani meg őket. Gerincre oszlopra felesleges célozni, akkor ennyire erővel folytathatná a fejlövést, de sajnos tart attól a ténytől, hogyha nem megfelelően találja el akkor tovább tud mozogni.
A Monstrumtól megpróbál eltávolodni, közben keresi a megfelelő szöget, mert a kis rengések most már befolyásolhatják a sikerét. Végül nem sokat tétovázik, sebesen elővesz egy nyílvesszőt, a kanócot meggyújtja, és az őrmester bekerítő hullák felé céloz.*
~ Sietnem kell.~
*Megfeszíti a húrt céloz és az egyik élőholtnak a lábát célozza be. Nem kell végzetesnek lennie, csak mozgás képtelenné kell tennie, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennyivel is csökkentse a támadók számát.*
*Óriási dilemma előtt van a leányzó, a két társa bajban van, de nem tud mindkettőnek egyszerre segíteni, ahogy látja, nem volt eredményes a hegyes nyílvessző, nagy valószínűséggel a gyújtónyilak sem érnek túl sokat ha nem az altestére céloznak.
Ahogy az Aoneernek úgy Risztin is kezd ki fogyni az erejéből, sajnos nincs hozzászokva az efféle megerőltető tempóhoz, s egyre jobban fárad, szerencsére a két társa lefoglalja a két ellenséges csapatot, ezért csak annyi a dolga, hogy segítse őket.*
~ Remélem Daranel fel tudja tartani még egy kis ideig azt a borzalmat. Az őrmestert pedig minél hamarabb szabaddá kell tenni, hogy hárman mehessünk neki annak bestiának.~
*Félvér nem fél, hanem nagyon aggódik, mivel az egy dolog, hogy jól céloz, de ezt addig tudta megtenni, míg erejének teljében volt, emiatt kockázatos lenne, közvetlenül a buzogányos élőholtat megtámadni, mivel két probléma adódhat.
Az egyik, hogy az első lövésnél tapasztalta, miszerint, ha nem úgy találja el a mozgó tetemet, akkor még vissza tud támadni, a testlövés meg nagy valószínűséggel hatástalan, mivel a félsötételf szerint, azok a hullák aligha érezhetnek fájdalmat, csak beléjük táplált ösztön hajthatja őket előre, ezért ha az egyik lövéssel csak szimplán felgyújtaná akkor a társának nemcsak a hullával kell küzdeni hanem a rajta lévő lángokkal is, ami nem lenne túl előnyös.*
~ Legalább le tudnám őket lassítani akkor nem kéne egyből az összessel megküzdeni, vagy legalábbis kevesebbel.~
*Ezért inkább a másik lehetőséget választja egyből, hogy amelyik még nem támadta azzal kezdeni, hogy minél később kelljen hadakozni egy újabb ellenféllel. Gyorsan ki kell találni, hogy hová céloz, mert azt nem teheti meg, mint egy embernél, hogy egy szimpla testes lövéssel leteríti, hanem azon agyal, hogy mivel lebénítani meg őket. Gerincre oszlopra felesleges célozni, akkor ennyire erővel folytathatná a fejlövést, de sajnos tart attól a ténytől, hogyha nem megfelelően találja el akkor tovább tud mozogni.
A Monstrumtól megpróbál eltávolodni, közben keresi a megfelelő szöget, mert a kis rengések most már befolyásolhatják a sikerét. Végül nem sokat tétovázik, sebesen elővesz egy nyílvesszőt, a kanócot meggyújtja, és az őrmester bekerítő hullák felé céloz.*
~ Sietnem kell.~
*Megfeszíti a húrt céloz és az egyik élőholtnak a lábát célozza be. Nem kell végzetesnek lennie, csak mozgás képtelenné kell tennie, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ennyivel is csökkentse a támadók számát.*
758. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:41:28
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:41:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Kérdés az, hogy ha nem reagál semmit akkor mi történik? Valószínűleg az, ami most, hogy a Szikla elindul feléjük, hogy agyonnyomja őket, csak legfeljebb két kör múlva, miután kiütötte a lovakat. Elvégre is ha nem teljesen gyogyós a Szikla akkor nem nézi végig, hogy két íjász rommá lövi az ő által vezetett kis kompániát.
A nyilai belecsapódtak hát a dögbe, amik majd legfeljebb beletörnek, ha sokáig ugrál. Nincs más hátra, mint ugrani. Most már csak az ügyességére és gyorsaságára számíthat, mondjuk ezekben megbízhat, hiszen roppant ügyes és gyors... kevesek érnek a nyomába.
Az biztos, hogy fölfelé nem ugrik, az tűnik a legkevésbé járható opciónak, hiszen a másfél méteres marmagasságú lényt álltó helyből szinte képtelenség lenne átugrani még egy ruganyos és könnyű ruházatú embernek is.
Mivel íját jobb kezében tartja, ezért azt választja, hogy egy szép nagyot ugrik balra, mint a szöcske. Ha sikerrel jár oldalt megdobja magát, hogy egy gurulás után talpra, vagy féltérdre tudjon érkezni. Hogy ezután majd mit cselekszik az nagyban függ majd a történésektől, egyelőre beéri azzal, ha az ugrásával sikerrel jár.*
*Kérdés az, hogy ha nem reagál semmit akkor mi történik? Valószínűleg az, ami most, hogy a Szikla elindul feléjük, hogy agyonnyomja őket, csak legfeljebb két kör múlva, miután kiütötte a lovakat. Elvégre is ha nem teljesen gyogyós a Szikla akkor nem nézi végig, hogy két íjász rommá lövi az ő által vezetett kis kompániát.
A nyilai belecsapódtak hát a dögbe, amik majd legfeljebb beletörnek, ha sokáig ugrál. Nincs más hátra, mint ugrani. Most már csak az ügyességére és gyorsaságára számíthat, mondjuk ezekben megbízhat, hiszen roppant ügyes és gyors... kevesek érnek a nyomába.
Az biztos, hogy fölfelé nem ugrik, az tűnik a legkevésbé járható opciónak, hiszen a másfél méteres marmagasságú lényt álltó helyből szinte képtelenség lenne átugrani még egy ruganyos és könnyű ruházatú embernek is.
Mivel íját jobb kezében tartja, ezért azt választja, hogy egy szép nagyot ugrik balra, mint a szöcske. Ha sikerrel jár oldalt megdobja magát, hogy egy gurulás után talpra, vagy féltérdre tudjon érkezni. Hogy ezután majd mit cselekszik az nagyban függ majd a történésektől, egyelőre beéri azzal, ha az ugrásával sikerrel jár.*
757. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:11:05
Üzenet elküldve: 2016-10-06 21:11:05
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aktív vértviselet//
*A városőr lassan kezd kifogyni az erejéből, de amíg tart addig szeretne minél több ellenfelével végezni. Az elsőnek annyi, még hat maradt, de kicsit sem vigasztalja a tudat, hogy ellenségei gyűrűjében hat hulla alól kell kivakarnia magát. A gyerekkori mesék hősei ilyenkor csak suhintottak egyet a kardjukkal és egyetlen csapással máris minden ellenfelüket a porba vágták, vagy épp leszedték a hétfejű szörnyszülött összes fejét. Na persze, ha ez olyan könnyen menne, hét izmos fej, hét keresztbe átszelt nyakcsigolya, tizennégy rétegnyi sziklakemény hüllőpikkely. Ő is szívesen leszedné ezt a hat holttestet magáról most és azonnal, de a szomorú valóság az, hogy ezekkel bizony egyesével kell foglalkoznia.
Amint az első dög kinyuvad már áll is elő a következő. Magabiztosan erősen egyenesen a fegyvernek megy neki, majd buzogányával próbál a városőrre sújtani. Nehéz helyzet, a láncos buzogány pedig egy meglehetősen gonosz szerkezet, mondhatni a maga fajta nehéz vérteseknek az egyik legkevésbé kedvelt ellenfele. Könnyen földre terítheti az embert ahonnan valószínűleg már nehezen lehetne felkelni, ha a pajzsát nyújtaná ellene a végén még eltörné a karját, és pikkelyvértet is inkább lándzsák és kardok ellen találták ki, mintsem nehéz láncon csüngő fémgolyók ellen.
Nem sok ideje van gondolkozni, vagy zavarba jönni. Úgy csinálja ahogy tanították neki, pontosabban szólva kicsit megcsavarja az alap technikát, de semmi igazán új nincs abban amit csinál. Ki kell törnie, el kell menekülnie mielőtt amazok bekerítik, és erre az egyetlen út a buzogányoson keresztül vezet. Kezdetnek hagyja, hogy a teremtmény ellökje a lándzsa fejét. Ha az ember már eleget gyakorolt alabárdokkal akkor pontosan tudja, hogy nem éri meg ellentartani egy efféle támadásnak, csak önmagát fegyverezné le vele, és tenné álló célponttá a buzogány számára. Aztán a lendülettel amit az ellenfele neki adott sikerül leeresztenie a lándzsa élesebbik végét a jobb oldalon, azzal a lendülettel meg is emeli annak életlen bal végét mégpedig egyenesen a buzogányt forgató kart célozva meg. A bestia remélhetőleg erről az oldalról nem várt támadást. Általában ezt a mozdulatot fordítva szokták csinálni, a tompa oldallal védenek és az élessel ellentámadnak, de jelen helyzetben senki nem pontozza a mutatványát. A lándzsa vasból van. Elég kemény és súlyos ahhoz, hogy akár el is törhesse vele az ellenfél karját, de ő jobban örülne, ha a buzogány csapás lendületét kihasználva sikerülne átfordítani, így annak fegyvere és pajzsa is ugyanarra az oldalra kerülne, és már már a hátát mutatná a városőr felé. Magára a buzogányra és a láncra nem meri a lándzsát emelni, az kiszámíthatatlan egy eszköz, a fene se tudja mi lenne belőle. A mozdulat mintegy nyomatékosítása végett épp lábával előrébb lép, hogy jobban tudja tolni a dögöt, és persze ha a buzogány mégis lesújt, akkor leginkább csak a mögötte lévő levegőt kaszálhassa. Ez a fegyver csak egy bizonyos távolságban működik, ha az ellenség túl közel van akkor már nem sok hasznát veszi. Ellenben a lándzsák és alabárdok hossza éppen attól függ, hogyan fogja meg a használó. Működhet akár úgy is, mint egy tőr, és úgy is mint egy balta, ezt az előnyt pedig egyetlen más harci eszköz sem képes megadni számára. Végül pedig, ha eddig minden simán ment, és a holt nem járt át az agyán akkor már csak egyetlen dolga van hátra. A lándzsa tompa fele fent van és előtte, azzal lökte el az ellenfelét. A mesterkard feje pedig lent és mögötte, azt lökte el korábban a pajzzsal. A holt pedig már nem tud védekezni, egyszerűen le kell sújtania az eszközzel, a kör bezárul, ő pedig a buzogányos eltolásához előre rakott épp lábával már ugorhat is ki az ellenfelei gyűrűjéből, készülve a következő nyomoroncra.
Ha az ellenfele előrelátó volna és a lándzsa aljának ütését hárítaná, mondjuk a buzogány nyelével a beállása akkor is tökéletes egy ellentámadáshoz, csak akkor inkább a védtelen kart venné célba, mintsem a fejet aminek védelmére ismét csak mozgósíthatja a nagy pajzsot. Ő pedig nem hisz még annyira a saját erejében, hogy fapajzsokat próbáljon felszabdalni, talán az is menne, csak nyilván sokkal kevesebb értelme van, mint rögtön és jó eséllyel megszabadulni a hatfős csapat reá legveszélyesebb eszközétől.
Ha pedig valami még ennél is rosszabb módon sülne el, akkor kénytelen minél közelebb nyomni magát a rá rohamozó bűzbombához, és tisztán rövidtávú eszközeivel támadnia. A sisak erre kialakított részével összehozni egy koponyatörést, vagy épp a pengeéles pajzzsal megkísérelni a buzogányt forgató kar lecsonkolását. Esetleg puszta erejével félredobni ellenfelét, ám ez már mindenképp csak másodlagos tervként jelentkezhet az elképzelései között.*
//Aktív vértviselet//
*A városőr lassan kezd kifogyni az erejéből, de amíg tart addig szeretne minél több ellenfelével végezni. Az elsőnek annyi, még hat maradt, de kicsit sem vigasztalja a tudat, hogy ellenségei gyűrűjében hat hulla alól kell kivakarnia magát. A gyerekkori mesék hősei ilyenkor csak suhintottak egyet a kardjukkal és egyetlen csapással máris minden ellenfelüket a porba vágták, vagy épp leszedték a hétfejű szörnyszülött összes fejét. Na persze, ha ez olyan könnyen menne, hét izmos fej, hét keresztbe átszelt nyakcsigolya, tizennégy rétegnyi sziklakemény hüllőpikkely. Ő is szívesen leszedné ezt a hat holttestet magáról most és azonnal, de a szomorú valóság az, hogy ezekkel bizony egyesével kell foglalkoznia.
Amint az első dög kinyuvad már áll is elő a következő. Magabiztosan erősen egyenesen a fegyvernek megy neki, majd buzogányával próbál a városőrre sújtani. Nehéz helyzet, a láncos buzogány pedig egy meglehetősen gonosz szerkezet, mondhatni a maga fajta nehéz vérteseknek az egyik legkevésbé kedvelt ellenfele. Könnyen földre terítheti az embert ahonnan valószínűleg már nehezen lehetne felkelni, ha a pajzsát nyújtaná ellene a végén még eltörné a karját, és pikkelyvértet is inkább lándzsák és kardok ellen találták ki, mintsem nehéz láncon csüngő fémgolyók ellen.
Nem sok ideje van gondolkozni, vagy zavarba jönni. Úgy csinálja ahogy tanították neki, pontosabban szólva kicsit megcsavarja az alap technikát, de semmi igazán új nincs abban amit csinál. Ki kell törnie, el kell menekülnie mielőtt amazok bekerítik, és erre az egyetlen út a buzogányoson keresztül vezet. Kezdetnek hagyja, hogy a teremtmény ellökje a lándzsa fejét. Ha az ember már eleget gyakorolt alabárdokkal akkor pontosan tudja, hogy nem éri meg ellentartani egy efféle támadásnak, csak önmagát fegyverezné le vele, és tenné álló célponttá a buzogány számára. Aztán a lendülettel amit az ellenfele neki adott sikerül leeresztenie a lándzsa élesebbik végét a jobb oldalon, azzal a lendülettel meg is emeli annak életlen bal végét mégpedig egyenesen a buzogányt forgató kart célozva meg. A bestia remélhetőleg erről az oldalról nem várt támadást. Általában ezt a mozdulatot fordítva szokták csinálni, a tompa oldallal védenek és az élessel ellentámadnak, de jelen helyzetben senki nem pontozza a mutatványát. A lándzsa vasból van. Elég kemény és súlyos ahhoz, hogy akár el is törhesse vele az ellenfél karját, de ő jobban örülne, ha a buzogány csapás lendületét kihasználva sikerülne átfordítani, így annak fegyvere és pajzsa is ugyanarra az oldalra kerülne, és már már a hátát mutatná a városőr felé. Magára a buzogányra és a láncra nem meri a lándzsát emelni, az kiszámíthatatlan egy eszköz, a fene se tudja mi lenne belőle. A mozdulat mintegy nyomatékosítása végett épp lábával előrébb lép, hogy jobban tudja tolni a dögöt, és persze ha a buzogány mégis lesújt, akkor leginkább csak a mögötte lévő levegőt kaszálhassa. Ez a fegyver csak egy bizonyos távolságban működik, ha az ellenség túl közel van akkor már nem sok hasznát veszi. Ellenben a lándzsák és alabárdok hossza éppen attól függ, hogyan fogja meg a használó. Működhet akár úgy is, mint egy tőr, és úgy is mint egy balta, ezt az előnyt pedig egyetlen más harci eszköz sem képes megadni számára. Végül pedig, ha eddig minden simán ment, és a holt nem járt át az agyán akkor már csak egyetlen dolga van hátra. A lándzsa tompa fele fent van és előtte, azzal lökte el az ellenfelét. A mesterkard feje pedig lent és mögötte, azt lökte el korábban a pajzzsal. A holt pedig már nem tud védekezni, egyszerűen le kell sújtania az eszközzel, a kör bezárul, ő pedig a buzogányos eltolásához előre rakott épp lábával már ugorhat is ki az ellenfelei gyűrűjéből, készülve a következő nyomoroncra.
Ha az ellenfele előrelátó volna és a lándzsa aljának ütését hárítaná, mondjuk a buzogány nyelével a beállása akkor is tökéletes egy ellentámadáshoz, csak akkor inkább a védtelen kart venné célba, mintsem a fejet aminek védelmére ismét csak mozgósíthatja a nagy pajzsot. Ő pedig nem hisz még annyira a saját erejében, hogy fapajzsokat próbáljon felszabdalni, talán az is menne, csak nyilván sokkal kevesebb értelme van, mint rögtön és jó eséllyel megszabadulni a hatfős csapat reá legveszélyesebb eszközétől.
Ha pedig valami még ennél is rosszabb módon sülne el, akkor kénytelen minél közelebb nyomni magát a rá rohamozó bűzbombához, és tisztán rövidtávú eszközeivel támadnia. A sisak erre kialakított részével összehozni egy koponyatörést, vagy épp a pengeéles pajzzsal megkísérelni a buzogányt forgató kar lecsonkolását. Esetleg puszta erejével félredobni ellenfelét, ám ez már mindenképp csak másodlagos tervként jelentkezhet az elképzelései között.*
756. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:09:34
Üzenet elküldve: 2016-10-06 20:09:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítő osztag//
*Aoneernek fáj ugyan a lába, de bizony, ha megtapogatja, érezheti, hogy nem deformálódott el, a fájdalom forrása csupán zúzódás, semmi több. Kár erre elfecsérelnie a gyógyitalt, bár kétségtelen, hogy a combján és a térde körül még napok múltán is látszódni fog egy hatalmas kék folt.
Ha összeszedi magát, láthatja, hogy csupán egyetlen személy miatt nem kapott a távolból néhány vesszőt is, amivel a földnek szögezik, ez pedig nem más, mint a félvér amazon. Annak ellenére, hogy a monstrum feléjük rohant, egyik harcostársa sem hagyta cserben a városőrt, nem futottak el. Hogy ennek mi lesz hosszabb távon a következménye, az majd még kiderül, de nem is nagyon tud erre figyelni Aoneer, mert meg van a maga baja, méghozzá hét halott katona képében.
A férfi harci állást vesz fel, és talán ő az egyetlen a trióból, aki képes felvenni a hétszeres túlerő ellen is a harcot anélkül, hogy egyértelműsíthető lenne számára a veszteség.
Ha pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor csak hatszoros túlerővel, mert az élen elől haladó kicsi fémpajzzsal és egy hosszú karddal rendelkező ellenfelét egy jól irányzott mozdulattal kirántja a rohamozók sorából, majd elválassza a fejét a testétől. Visszajuttatta az egykori városőr társát oda, ahol lennie kell, a sírjába.
Ám a három-négy méteres lándzsa hossza nem elegendő biztosíték arra, hogy győzedelmeskedhet. A sorban a levágott ellenség mögötti halott a pajzsát nekicsapja a lándzsa oldalának és kísérletet tesz arra, hogy az ellenfele védelmét megtörve egy hatalmasat sújtson a láncos buzogányával Aoneerre. A fegyver hatótávolságán nem kérdés, hogy átjutott, de ám a többi nem követi a példáját. Hirtelen megállnak, és oldalazó mozgásba kezdenek, hogy míg társuk küzd az élővel, ők bekeríthessék.
Risztin sem késlekedik folytatni a harcot annak ellenére, hogy a tetőtől-talpig páncélozott monstrum alig tíz méterre rohant el előtte, hogy végezzen a társával. Lábaival még érezte is, hogy a föld beleremeg a bestia mozgásába, de a tényező káros hatását ki tudta szűrni, amint visszaemlékezett az íjászként elsajátított képességére. A levegőt kifújta, elcsendesedett előtte a világ, majd lőtt. Aztán pedig egy pillanat múlva egy újabb vesszőt is útnak indított, nem is sejtve, hogy ezzel kellően megzavarja a holt íjászok sorát, és így megmenti a közelharci egységekkel küzdő Aoneer életét. Kissé oldalazva álltak ugyanis, maradéktalanul megbízva abban, hogy a Szikla elvégzi a dolgát és a két íjászt kiiktatja. Az első lövés az egyik célra tartó íjászt érte, konkrétan átrepült a halántékán. Az így kapott ütés végett az elhanyatló test meglökte a mellette célzó másik katonát, aki így a vesszőt a semmibe lőtte ki. A másik vesszőt Risztin elvétette ugyan a célterületen történt mozgolódások és talán a fáradtsága miatt is, így nem fejbe sikerült lőnie a rothadó íjászt. Helyette csodával határos módon ellőtte a kezében tartott íves fadarabot, ami mivel éppen meg volt feszítve, megadta magát és a becsapódás helyénél, azaz nagyjából középen kettétört. A visszacsapódó fa homlokon vágta a holtat, aki ettől megtántorodott. Valószínűleg kelleni fog egy kis idő, mire újra harcképesek lesznek.
Daranel viszont egy akkorát hibázik, ami talán végzetes bajba sodorhatja őt. Elbízta magát és rátámaszkodott a reményre és a messze földön híres íjászi képességére, hogy kiiktassa a felé száguldó robusztus lényt. Kockáztatott és veszített, ugyanis az egymás után kilőtt vessző hajszálpontosan csapódott ugyan be a lény védtelenebb hajlati részébe, a fejpáncél és a hátpáncél közé, de érdemi eredményt nem hozott. Talán csak megzavarta egy kicsit a lényt, de az lendületéből és irányából mit sem veszítve robogott el a kormos társa előtt, egyenesen Daranel felé, aki úgy tűnik, nem fogja elkerülni az ütközést.
Egyetlen kérdés maradt csupán: Merre próbál meg a férfi elugrani? Fölfelé? Jobbra, netán balra? Vagy beletörődik a sorsába és hagyja magát eltaposni?
Akkor valószínűleg egy pillanatra hőssé válna, személyéről, a Zöld Légió íjászáról legendák zengenének szerte Lanawinon.*
*Aoneernek fáj ugyan a lába, de bizony, ha megtapogatja, érezheti, hogy nem deformálódott el, a fájdalom forrása csupán zúzódás, semmi több. Kár erre elfecsérelnie a gyógyitalt, bár kétségtelen, hogy a combján és a térde körül még napok múltán is látszódni fog egy hatalmas kék folt.
Ha összeszedi magát, láthatja, hogy csupán egyetlen személy miatt nem kapott a távolból néhány vesszőt is, amivel a földnek szögezik, ez pedig nem más, mint a félvér amazon. Annak ellenére, hogy a monstrum feléjük rohant, egyik harcostársa sem hagyta cserben a városőrt, nem futottak el. Hogy ennek mi lesz hosszabb távon a következménye, az majd még kiderül, de nem is nagyon tud erre figyelni Aoneer, mert meg van a maga baja, méghozzá hét halott katona képében.
A férfi harci állást vesz fel, és talán ő az egyetlen a trióból, aki képes felvenni a hétszeres túlerő ellen is a harcot anélkül, hogy egyértelműsíthető lenne számára a veszteség.
Ha pontosabban szeretnénk fogalmazni, akkor csak hatszoros túlerővel, mert az élen elől haladó kicsi fémpajzzsal és egy hosszú karddal rendelkező ellenfelét egy jól irányzott mozdulattal kirántja a rohamozók sorából, majd elválassza a fejét a testétől. Visszajuttatta az egykori városőr társát oda, ahol lennie kell, a sírjába.
Ám a három-négy méteres lándzsa hossza nem elegendő biztosíték arra, hogy győzedelmeskedhet. A sorban a levágott ellenség mögötti halott a pajzsát nekicsapja a lándzsa oldalának és kísérletet tesz arra, hogy az ellenfele védelmét megtörve egy hatalmasat sújtson a láncos buzogányával Aoneerre. A fegyver hatótávolságán nem kérdés, hogy átjutott, de ám a többi nem követi a példáját. Hirtelen megállnak, és oldalazó mozgásba kezdenek, hogy míg társuk küzd az élővel, ők bekeríthessék.
Risztin sem késlekedik folytatni a harcot annak ellenére, hogy a tetőtől-talpig páncélozott monstrum alig tíz méterre rohant el előtte, hogy végezzen a társával. Lábaival még érezte is, hogy a föld beleremeg a bestia mozgásába, de a tényező káros hatását ki tudta szűrni, amint visszaemlékezett az íjászként elsajátított képességére. A levegőt kifújta, elcsendesedett előtte a világ, majd lőtt. Aztán pedig egy pillanat múlva egy újabb vesszőt is útnak indított, nem is sejtve, hogy ezzel kellően megzavarja a holt íjászok sorát, és így megmenti a közelharci egységekkel küzdő Aoneer életét. Kissé oldalazva álltak ugyanis, maradéktalanul megbízva abban, hogy a Szikla elvégzi a dolgát és a két íjászt kiiktatja. Az első lövés az egyik célra tartó íjászt érte, konkrétan átrepült a halántékán. Az így kapott ütés végett az elhanyatló test meglökte a mellette célzó másik katonát, aki így a vesszőt a semmibe lőtte ki. A másik vesszőt Risztin elvétette ugyan a célterületen történt mozgolódások és talán a fáradtsága miatt is, így nem fejbe sikerült lőnie a rothadó íjászt. Helyette csodával határos módon ellőtte a kezében tartott íves fadarabot, ami mivel éppen meg volt feszítve, megadta magát és a becsapódás helyénél, azaz nagyjából középen kettétört. A visszacsapódó fa homlokon vágta a holtat, aki ettől megtántorodott. Valószínűleg kelleni fog egy kis idő, mire újra harcképesek lesznek.
Daranel viszont egy akkorát hibázik, ami talán végzetes bajba sodorhatja őt. Elbízta magát és rátámaszkodott a reményre és a messze földön híres íjászi képességére, hogy kiiktassa a felé száguldó robusztus lényt. Kockáztatott és veszített, ugyanis az egymás után kilőtt vessző hajszálpontosan csapódott ugyan be a lény védtelenebb hajlati részébe, a fejpáncél és a hátpáncél közé, de érdemi eredményt nem hozott. Talán csak megzavarta egy kicsit a lényt, de az lendületéből és irányából mit sem veszítve robogott el a kormos társa előtt, egyenesen Daranel felé, aki úgy tűnik, nem fogja elkerülni az ütközést.
Egyetlen kérdés maradt csupán: Merre próbál meg a férfi elugrani? Fölfelé? Jobbra, netán balra? Vagy beletörődik a sorsába és hagyja magát eltaposni?
Akkor valószínűleg egy pillanatra hőssé válna, személyéről, a Zöld Légió íjászáról legendák zengenének szerte Lanawinon.*
755. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:40:27
Üzenet elküldve: 2016-10-05 19:40:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aktív képesség: Sortűz//
*Risztin, azért furcsállta a dolgot, hiszen az erejüket eleve megosztotta az a monstrum. Létszám fölényük még inkább megosztotta volt a trió erejét.
Így csak megfeleződött a figyelem és nem harmadolódót, legalábbis laikus szemmel így érzi
Ezzel nem sokáig törődik ha hibás következtetést vont le, most ez a legkisebb próbléma.
Hiszen azzal tisztában van, hogy a közelharci harcosok az íjászokat védi, mivel az ősmester is igyekezett minél tovább feltartani azt a borzalmas Sziklát. Amikor látja Aoneert forogni a levegőben, nagyon megijed, s már rohanna is oda segíteni, mikor Daranel adja a következő utasítást, nem is beszélve arról, hogy a rusnya dög az íjász társát szemelte ki magának.
~ Remélem nem lesz bajuk.~
Mondja magában aggódva bajtársaiért.
Két íjász továbbra is fenyegetést jelent a számukra, nem is beszélve arról, amitől a legjobban tartott, hogy a többi gyalogos Előhalott harcos megmozdult.
Amíg ereje teljében van addig kihasználja azt alkalmat, hogy minél gyorsabban kilőjön kettő darab nyílvesszőt, hogy ennyivel is csökkentse az ellenség létszámát. Nagyon gyorsan cselekszik, még mielőtt a hullák megérkeznének, viszont a kanócos művelet nem olyan egyszerű, mint egy hagyományos nyílvesszőnél. Ezért rögtön meggyújt kettőt. Kockázatos lépés, de ezzel megspórol egy kis időt a két lövés között. Továbbra is a fejüket célozza, miszerint az tűnt eddig a leghatásosabbnak. Szerencsére már nincs az a sorfal ami védte a maradék íjászt, emiatt gyakorlatilag állócéltáblák amikre könnyedén célozhat. A távolságot igyekszik tartani az ellenfeleivel szemben.
Szerencsére ha a félsötételf, nem is valódi katona, ennek ellenére igyekszik kihasználni a célzási adottságát, ám tudja jól, hogy nincs olyan kondícióban, mint a két társa, viszont nem fogja cserben hagyni őket. Ami az erejéből telik aszerint fog cselekedni.*
//Aktív képesség: Sortűz//
*Risztin, azért furcsállta a dolgot, hiszen az erejüket eleve megosztotta az a monstrum. Létszám fölényük még inkább megosztotta volt a trió erejét.
Így csak megfeleződött a figyelem és nem harmadolódót, legalábbis laikus szemmel így érzi
Ezzel nem sokáig törődik ha hibás következtetést vont le, most ez a legkisebb próbléma.
Hiszen azzal tisztában van, hogy a közelharci harcosok az íjászokat védi, mivel az ősmester is igyekezett minél tovább feltartani azt a borzalmas Sziklát. Amikor látja Aoneert forogni a levegőben, nagyon megijed, s már rohanna is oda segíteni, mikor Daranel adja a következő utasítást, nem is beszélve arról, hogy a rusnya dög az íjász társát szemelte ki magának.
~ Remélem nem lesz bajuk.~
Mondja magában aggódva bajtársaiért.
Két íjász továbbra is fenyegetést jelent a számukra, nem is beszélve arról, amitől a legjobban tartott, hogy a többi gyalogos Előhalott harcos megmozdult.
Amíg ereje teljében van addig kihasználja azt alkalmat, hogy minél gyorsabban kilőjön kettő darab nyílvesszőt, hogy ennyivel is csökkentse az ellenség létszámát. Nagyon gyorsan cselekszik, még mielőtt a hullák megérkeznének, viszont a kanócos művelet nem olyan egyszerű, mint egy hagyományos nyílvesszőnél. Ezért rögtön meggyújt kettőt. Kockázatos lépés, de ezzel megspórol egy kis időt a két lövés között. Továbbra is a fejüket célozza, miszerint az tűnt eddig a leghatásosabbnak. Szerencsére már nincs az a sorfal ami védte a maradék íjászt, emiatt gyakorlatilag állócéltáblák amikre könnyedén célozhat. A távolságot igyekszik tartani az ellenfeleivel szemben.
Szerencsére ha a félsötételf, nem is valódi katona, ennek ellenére igyekszik kihasználni a célzási adottságát, ám tudja jól, hogy nincs olyan kondícióban, mint a két társa, viszont nem fogja cserben hagyni őket. Ami az erejéből telik aszerint fog cselekedni.*
754. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:51:57
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:51:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aktív képesség: Sortűz//
*Fragora kérdését kissé furcsállja, mert szerinte egyáltalán nem meglepő, hogy egy csapat igyekszik megvédeni az íjászait, hiszen úgy mind közelharci, mind távolsági harcokban egyaránt képviseltetik magukat. Az íjászok alappillérek egy "seregben", nélkülük elképzelhetetlen egy ütközet, csata, háború.
Ahogy egy kicsit oldalra kapja tekintetét meglátja, amint Aoneer párszor megforog és pofával fog talajt. Ha cirkuszban lennének gyönyörű mutatványnak számítana, még meg is tapsolná. Eztán jön Aoneer üvöltése. Daranel most olyat fog tenni, ami talán értelmetlen lesz, mégis meg kell próbálnia! Amennyire tud eltávolodik lovától, közben a sötételf, avagy egészen pontosan fogalmazva félsötételf felé kiabál.*
-Fragora! Felénk tart ez a... valami! A csapatot lődd!
*Daranel azon nyomban a Szikla felé fordul, vesz egy mély lélegzetet és egy hegyes elf nyílvesszőt tesz a húrra. Hogy miért? Egy pikkelyes és páncélos lényt felesleges lenne zúzni, semmi értelme. Ellenben a tűhegyes nyilak talán befúródhatnak a pikkelyek közé és olyan pontot találhatnak, ami meggyengítheti a dögöt.
El is lövi hát az első, majd pár szempillantás után a második hegyes nyílvesszőt is a Sziklára, lehetőleg a pikkelyei közé. Szemnek szinte követhetetlen gyorsasággal teszi meg azt, amire csak egy vérbeli íjász képes.
Van kockázat benne, de ha most ő is a csoport tagjait lövi és nem reagálnak semmiféle módon a Sziklára, akkor lehet, hogy oldalról telibe csapná őket. Így is lehet, hogy veszett fejsze nyele amit csinál, de kockázat nélkül nincs győzelem... a zöld ruhás pedig kockáztat.*
//Aktív képesség: Sortűz//
*Fragora kérdését kissé furcsállja, mert szerinte egyáltalán nem meglepő, hogy egy csapat igyekszik megvédeni az íjászait, hiszen úgy mind közelharci, mind távolsági harcokban egyaránt képviseltetik magukat. Az íjászok alappillérek egy "seregben", nélkülük elképzelhetetlen egy ütközet, csata, háború.
Ahogy egy kicsit oldalra kapja tekintetét meglátja, amint Aoneer párszor megforog és pofával fog talajt. Ha cirkuszban lennének gyönyörű mutatványnak számítana, még meg is tapsolná. Eztán jön Aoneer üvöltése. Daranel most olyat fog tenni, ami talán értelmetlen lesz, mégis meg kell próbálnia! Amennyire tud eltávolodik lovától, közben a sötételf, avagy egészen pontosan fogalmazva félsötételf felé kiabál.*
-Fragora! Felénk tart ez a... valami! A csapatot lődd!
*Daranel azon nyomban a Szikla felé fordul, vesz egy mély lélegzetet és egy hegyes elf nyílvesszőt tesz a húrra. Hogy miért? Egy pikkelyes és páncélos lényt felesleges lenne zúzni, semmi értelme. Ellenben a tűhegyes nyilak talán befúródhatnak a pikkelyek közé és olyan pontot találhatnak, ami meggyengítheti a dögöt.
El is lövi hát az első, majd pár szempillantás után a második hegyes nyílvesszőt is a Sziklára, lehetőleg a pikkelyei közé. Szemnek szinte követhetetlen gyorsasággal teszi meg azt, amire csak egy vérbeli íjász képes.
Van kockázat benne, de ha most ő is a csoport tagjait lövi és nem reagálnak semmiféle módon a Sziklára, akkor lehet, hogy oldalról telibe csapná őket. Így is lehet, hogy veszett fejsze nyele amit csinál, de kockázat nélkül nincs győzelem... a zöld ruhás pedig kockáztat.*
753. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:02:26
Üzenet elküldve: 2016-10-05 10:02:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aktív vértviselet//
*Az idő mintha még rá is játszana az egyébként lassan borzalmassá váló helyzetre. Az ég villog, az idő pocsék, a csata pedig lassan kezd kicsúszni a keze ügyéből. Az egy dolog, hogy a dög páncélozott, az egy másik, hogy élőholt lévén nem hat rá a kardba épített mágikus villám, de az, hogy összegömbölyödik és mint valami faltörő kos neki jöjjön, az már tényleg valahol a helyzet vesztét jelenti. A szikla méltóan létrehozója stílusához, rusnya, röhejes, mégis kellőképpen hatékony. Feléje pedig lassan, de biztosan közeledik a pajzsos baltás élőholtak sora. Legalább azokkal képes is kezdeni valamit, hiszen elsősorban emberi ellenfelek ellen van berendezkedve nem pedig guruló és pattogó labdákra.*
-Fussatok. *Üvölti első épp pillanatában, nem sokkal az esés után. Jól tud esni, lóról is, ló nélkül is talán ez az első dolog amit minden lovagnak meg kéne tanulnia. A probléma inkább a lábát ért találattal van. Mindenek előtt, és a szédülés alatt, megpróbálja megemelni a végtagot, próbálgatva azt, vajon történt e vele valami. Megrándult? Kibicsaklott? Eltört? Megrepedt? Esetleg ínszakadás, vagy csak egy kék folt amivel nem is kell foglalkoznia? Akárhogy is, van nála egy ital ami könnyűszerrel helyreteheti a problémát, már ha a probléma olyan természetű amit érdemes helyretenni, és nem olyan amit hagyni kell a francba, és persze ha az említett láb nem szakadt le tőből, mert akkor nyilvánvalóan nem sokat ér, meg ő is inkább elájul, mintsem varázsitalokkal tömje magát.
Tehát miután a varázsitalt megitta e vagy sem, lassan próbál felállni az ekkorra már közeledő hét harcos sora előtt, küzdve az ekkorra már talán alábbhagyó szédülésével. Az ellenség nagy hibát követett el azzal, hogy a megmaradt íjászait védtelenül hagyta, és azzal is, hogy nem küldött nyílzáport a tehetetlenül fekvő, vagy épp guruló őrmesterre. Ezt már nem pótolhatja.
Gondolkozni, vagy épp haditervet gyártani nincs sok ideje az ellenség jön, neki pedig készen kell állnia. Pajzsa mögé húzódva előre nyújtja lándzsáját és megpróbálja a rohamban elől haladó holt pajzsát az oldalra kiálló koponyazúzóval kirántani a sorból, lehetőleg magával a holttal együtt, majd ismételten a mesterpengét használva lefejezni azt. Persze csak akkor ha a holtaknak volt elég eszük és egy pajzsos harcost küldtek előre, már esetben akár könnyebben is levághatja a szerencsétlenjét, és már keresheti is a másodikat. A távolság egyelőre neki dolgozik. Teret kell nyernie, a hosszú szálfegyverrel visszatartani a dögöket, és valahogy kivágnia magát a helyzetből. Daranelnek és a félvérnek sajnos nem tud segíteni.
Ha nem képes talpra állni mire az ellenség hét harcosa eléri őt akkor maga fölé húzza a pengés élű pirtianesi pajzsot és a lándzsa egy suhintásával kísérletet tesz rá, hogy egyszerre több ellenfélnek is lecsapja a lábát, ezzel némileg késleltetve a közeledésüket, és vele egy síkba helyezni az amúgy fölényben lévő sereget.*
//Aktív vértviselet//
*Az idő mintha még rá is játszana az egyébként lassan borzalmassá váló helyzetre. Az ég villog, az idő pocsék, a csata pedig lassan kezd kicsúszni a keze ügyéből. Az egy dolog, hogy a dög páncélozott, az egy másik, hogy élőholt lévén nem hat rá a kardba épített mágikus villám, de az, hogy összegömbölyödik és mint valami faltörő kos neki jöjjön, az már tényleg valahol a helyzet vesztét jelenti. A szikla méltóan létrehozója stílusához, rusnya, röhejes, mégis kellőképpen hatékony. Feléje pedig lassan, de biztosan közeledik a pajzsos baltás élőholtak sora. Legalább azokkal képes is kezdeni valamit, hiszen elsősorban emberi ellenfelek ellen van berendezkedve nem pedig guruló és pattogó labdákra.*
-Fussatok. *Üvölti első épp pillanatában, nem sokkal az esés után. Jól tud esni, lóról is, ló nélkül is talán ez az első dolog amit minden lovagnak meg kéne tanulnia. A probléma inkább a lábát ért találattal van. Mindenek előtt, és a szédülés alatt, megpróbálja megemelni a végtagot, próbálgatva azt, vajon történt e vele valami. Megrándult? Kibicsaklott? Eltört? Megrepedt? Esetleg ínszakadás, vagy csak egy kék folt amivel nem is kell foglalkoznia? Akárhogy is, van nála egy ital ami könnyűszerrel helyreteheti a problémát, már ha a probléma olyan természetű amit érdemes helyretenni, és nem olyan amit hagyni kell a francba, és persze ha az említett láb nem szakadt le tőből, mert akkor nyilvánvalóan nem sokat ér, meg ő is inkább elájul, mintsem varázsitalokkal tömje magát.
Tehát miután a varázsitalt megitta e vagy sem, lassan próbál felállni az ekkorra már közeledő hét harcos sora előtt, küzdve az ekkorra már talán alábbhagyó szédülésével. Az ellenség nagy hibát követett el azzal, hogy a megmaradt íjászait védtelenül hagyta, és azzal is, hogy nem küldött nyílzáport a tehetetlenül fekvő, vagy épp guruló őrmesterre. Ezt már nem pótolhatja.
Gondolkozni, vagy épp haditervet gyártani nincs sok ideje az ellenség jön, neki pedig készen kell állnia. Pajzsa mögé húzódva előre nyújtja lándzsáját és megpróbálja a rohamban elől haladó holt pajzsát az oldalra kiálló koponyazúzóval kirántani a sorból, lehetőleg magával a holttal együtt, majd ismételten a mesterpengét használva lefejezni azt. Persze csak akkor ha a holtaknak volt elég eszük és egy pajzsos harcost küldtek előre, már esetben akár könnyebben is levághatja a szerencsétlenjét, és már keresheti is a másodikat. A távolság egyelőre neki dolgozik. Teret kell nyernie, a hosszú szálfegyverrel visszatartani a dögöket, és valahogy kivágnia magát a helyzetből. Daranelnek és a félvérnek sajnos nem tud segíteni.
Ha nem képes talpra állni mire az ellenség hét harcosa eléri őt akkor maga fölé húzza a pengés élű pirtianesi pajzsot és a lándzsa egy suhintásával kísérletet tesz rá, hogy egyszerre több ellenfélnek is lecsapja a lábát, ezzel némileg késleltetve a közeledésüket, és vele egy síkba helyezni az amúgy fölényben lévő sereget.*
752. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-04 21:29:10
Üzenet elküldve: 2016-10-04 21:29:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítő osztag//
*Daranel egyáltalán nem gondolkodik rosszul. Mozgásba helyezi a lovát és ezt tanácsolja Risztinnek is, hogy így is nehezítsék az íjászok munkáját. Álló célpontra sem lőttek túlzottan pontosan, ezek után pedig főleg a szerencsén fog múlni, hogy okoznak-e sérülést a hármasnak.
Azzal sem hibázik, hogy nem ismét az egyik íjászt célozza, hanem a védelmi vonal megbontására rendezkedik be és a zúzónyilat az egyik parasztruhában lévő, sarlóval és kis fapajzzsal rendelkező ellenségre irányítja. A húr pattan, az iszonyatos erejű vessző elszabadul, ám az íves repülés után az ellenség elé tartja a pajzsát. Ennek az a következménye, hogy a zúzónyíl kettészakítja a védőeszközt, majd tovább repülve, azon gellert kapva eltalálja a holt ellenség bordáját, ami hatalmas reccsenéseket hallatva törik szilánkosra. Sajnos nem végzetes a sérülés, ám az erőhatások miatt az íjász elérte a célját, a fal megbomolni látszik. Hátrafelé indul el a tehetetlen test, majd ahogy oldalra megcsavarodik és elvágódik, lök egyet a mellette álló társán is. Rés nyílt hát a pajzsfalon, ami a szintén tökéletesen célzó sötételf számára ismét kihagyhatatlan lehetőséggel kecsegtet. Ha elengedi a vesszőt, a keletkezett résen védtelenné váló újabb íjász esik áldozatul, amint ezt a szemgödrén át meglövi a nő. Van rajta sisak is, de olyan pontosan lő, hogy az orvédő mellett éppen befér, mintha oda is tervezték volna. Ez a lövés jobban sikerülhetett, mint a korábbi, mert az ellenség azonnal hanyatt vágódik és a vesszőről a tűz tovaterjed a ruhájára. Valószínűleg, ha a lövést túl is élte volna, a tűz hamar elemésztené. Az íjászok felét már ki is lőtték, a másik fele viszont a lovasok felé tüzel eredménytelenül. Mindegyik a földbe csapódik.
Aoneer végül lepattan a sérült lováról és szerencséjére nem is gyújtja fel a társaságot, vagy saját magát. Nem gondolkozik rosszul abban sem, hogy elébe megy a problémának és a Sziklát maga próbálja meg kiiktatni a mesterfegyverével. Csakhogy a támadója meglepi. Úgy tűnik, hogy a lénynek nagyon is helyén van az esze, mert nem rohan egyből bele a halálos pengébe, hanem előtte úgy egy méterrel hirtelen összegömbölyödik, hogy egy hatalmas szikla- és földgolyóként folytassa az útját. Értelem szerűen a penge így már lepattan a jól védett hátról, Aoneer pedig nem elég gyors ahhoz, hogy teljes mértékben elvetődjön előle, a bal lábát becsületesen eltalálja. A városőr az egyik pillanatban még az ellenfelét láthatja, a másikban a borús és megmagyarázhatatlan villanásokkal tarkított eget, majd végül a földet. Az utóbbi kettő látványa még körülbelül kétszer megismétlődik, majd amikorra kezdi elfelejteni, hogy merre is van a föld és merre az ég, hasra vágódik. Tekintetével a nagyjából eddigre tíz méterre keveredő és Daranel lova felé távolodó Sziklát láthatja, de ahhoz túlságosan szédül, hogy azonnal a nyomába eredhessen. Mert az ellenséges kolosszus nem állt meg, és egyáltalán nem is elégedett meg Aoneerrel. Úgy fest, hogy ténylegesen okos lehet, ha a mozgékony lovasok leszerelésére fordítja az energiát, ahogy ismét rohanó pozícióba vágja magát.
A háttérből sem feltétlen érkeznek biztató hangok, valamiféle csatakiáltásfélét hörögve megindulnak a harcosok, sebes tempóban felé, egyet kivéve. Az, akit Daranel eltalált, még csak most kászálódik fel, ő maradt egyedül csupán, akik vigyáz az íjászokra.*
*Daranel egyáltalán nem gondolkodik rosszul. Mozgásba helyezi a lovát és ezt tanácsolja Risztinnek is, hogy így is nehezítsék az íjászok munkáját. Álló célpontra sem lőttek túlzottan pontosan, ezek után pedig főleg a szerencsén fog múlni, hogy okoznak-e sérülést a hármasnak.
Azzal sem hibázik, hogy nem ismét az egyik íjászt célozza, hanem a védelmi vonal megbontására rendezkedik be és a zúzónyilat az egyik parasztruhában lévő, sarlóval és kis fapajzzsal rendelkező ellenségre irányítja. A húr pattan, az iszonyatos erejű vessző elszabadul, ám az íves repülés után az ellenség elé tartja a pajzsát. Ennek az a következménye, hogy a zúzónyíl kettészakítja a védőeszközt, majd tovább repülve, azon gellert kapva eltalálja a holt ellenség bordáját, ami hatalmas reccsenéseket hallatva törik szilánkosra. Sajnos nem végzetes a sérülés, ám az erőhatások miatt az íjász elérte a célját, a fal megbomolni látszik. Hátrafelé indul el a tehetetlen test, majd ahogy oldalra megcsavarodik és elvágódik, lök egyet a mellette álló társán is. Rés nyílt hát a pajzsfalon, ami a szintén tökéletesen célzó sötételf számára ismét kihagyhatatlan lehetőséggel kecsegtet. Ha elengedi a vesszőt, a keletkezett résen védtelenné váló újabb íjász esik áldozatul, amint ezt a szemgödrén át meglövi a nő. Van rajta sisak is, de olyan pontosan lő, hogy az orvédő mellett éppen befér, mintha oda is tervezték volna. Ez a lövés jobban sikerülhetett, mint a korábbi, mert az ellenség azonnal hanyatt vágódik és a vesszőről a tűz tovaterjed a ruhájára. Valószínűleg, ha a lövést túl is élte volna, a tűz hamar elemésztené. Az íjászok felét már ki is lőtték, a másik fele viszont a lovasok felé tüzel eredménytelenül. Mindegyik a földbe csapódik.
Aoneer végül lepattan a sérült lováról és szerencséjére nem is gyújtja fel a társaságot, vagy saját magát. Nem gondolkozik rosszul abban sem, hogy elébe megy a problémának és a Sziklát maga próbálja meg kiiktatni a mesterfegyverével. Csakhogy a támadója meglepi. Úgy tűnik, hogy a lénynek nagyon is helyén van az esze, mert nem rohan egyből bele a halálos pengébe, hanem előtte úgy egy méterrel hirtelen összegömbölyödik, hogy egy hatalmas szikla- és földgolyóként folytassa az útját. Értelem szerűen a penge így már lepattan a jól védett hátról, Aoneer pedig nem elég gyors ahhoz, hogy teljes mértékben elvetődjön előle, a bal lábát becsületesen eltalálja. A városőr az egyik pillanatban még az ellenfelét láthatja, a másikban a borús és megmagyarázhatatlan villanásokkal tarkított eget, majd végül a földet. Az utóbbi kettő látványa még körülbelül kétszer megismétlődik, majd amikorra kezdi elfelejteni, hogy merre is van a föld és merre az ég, hasra vágódik. Tekintetével a nagyjából eddigre tíz méterre keveredő és Daranel lova felé távolodó Sziklát láthatja, de ahhoz túlságosan szédül, hogy azonnal a nyomába eredhessen. Mert az ellenséges kolosszus nem állt meg, és egyáltalán nem is elégedett meg Aoneerrel. Úgy fest, hogy ténylegesen okos lehet, ha a mozgékony lovasok leszerelésére fordítja az energiát, ahogy ismét rohanó pozícióba vágja magát.
A háttérből sem feltétlen érkeznek biztató hangok, valamiféle csatakiáltásfélét hörögve megindulnak a harcosok, sebes tempóban felé, egyet kivéve. Az, akit Daranel eltalált, még csak most kászálódik fel, ő maradt egyedül csupán, akik vigyáz az íjászokra.*
751. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:09:43
Üzenet elküldve: 2016-10-04 19:09:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Késleltetett halál. Ami nem túl biztató sajnos, főleg úgy, hogy még visszatámadásra is képes.*
- Miért nem támadnak együttes erővel? Miért védik ennyire az íjászokat? Nem tartod furcsának?
*Több kérdés is felmerül benne, hiszen jócskán létszám fölényben vannak nem is beszélve arról a szörnyetegről amivel épp küzd Aoneer.
Ezt esetleg az előnyükre tudnák fordítani. Két ötlet is eszébe jut a félsötételfnek, ami viszont helyzet függő, hogy melyiket fogják tudni alkalmazni.*
- Daranel valami itt nem stimmel, viszont ne hagyjunk időt, míg újra cselekednek.
*Csak pillanat hevében, mondja, ezért nincs teljesen átgondolva.
Igyekszik nem a sarkában lenni, a társának, viszont hallótávolságban legyen.*
- Két ötletem van az egyik nagyon kockázatos. Minél több gyújtónyilat lövünk egy helyre, amit utólag gyújtunk meg.
*A másik a ötlet az talán biztonságosabb, viszont több időt is vesz igénybe, ami nem biztos, hogy kedvez az őrmesternek.*
~ Hanem teszünk fel mindent egy lapra, akkor bíznunk kell Aoneer képességeiben, hogy fel tudja tartani azt a monstrumot, míg azokat íjászokat kilőjük.~
*Gyorsan végig gondolja a másik lehetőséget, még mielőtt folytatná a mondanivalóját, és közben kémleli az eget lehetséges nyílvesszők után, amit az ellenség küldene feléje. Az ellenfeleit nem nézi le, hiába néznek csapzottnak. Viszont az az érzése, hogy azok nem csak csoszogásra képesek, ha egyszer megindulnak. Nagy valószínűséggel azok a fegyverek nem csak dísznek vannak.*
- Egymás után lőjünk kis késleltetéssel. Ne egyszerre támadjuk különben rendezni tudják a soraikat, és az íjászaikat tovább tudják védeni.
*Egyelőre a távolság kettőjüknek kedvez, amit jó lenne kihasználni.
Az első lövésével óriási szerencséje volt, hogy oda talált ahová szánta eredetileg. Remélhetőleg újra meg tudja ismételni.*
*Késleltetett halál. Ami nem túl biztató sajnos, főleg úgy, hogy még visszatámadásra is képes.*
- Miért nem támadnak együttes erővel? Miért védik ennyire az íjászokat? Nem tartod furcsának?
*Több kérdés is felmerül benne, hiszen jócskán létszám fölényben vannak nem is beszélve arról a szörnyetegről amivel épp küzd Aoneer.
Ezt esetleg az előnyükre tudnák fordítani. Két ötlet is eszébe jut a félsötételfnek, ami viszont helyzet függő, hogy melyiket fogják tudni alkalmazni.*
- Daranel valami itt nem stimmel, viszont ne hagyjunk időt, míg újra cselekednek.
*Csak pillanat hevében, mondja, ezért nincs teljesen átgondolva.
Igyekszik nem a sarkában lenni, a társának, viszont hallótávolságban legyen.*
- Két ötletem van az egyik nagyon kockázatos. Minél több gyújtónyilat lövünk egy helyre, amit utólag gyújtunk meg.
*A másik a ötlet az talán biztonságosabb, viszont több időt is vesz igénybe, ami nem biztos, hogy kedvez az őrmesternek.*
~ Hanem teszünk fel mindent egy lapra, akkor bíznunk kell Aoneer képességeiben, hogy fel tudja tartani azt a monstrumot, míg azokat íjászokat kilőjük.~
*Gyorsan végig gondolja a másik lehetőséget, még mielőtt folytatná a mondanivalóját, és közben kémleli az eget lehetséges nyílvesszők után, amit az ellenség küldene feléje. Az ellenfeleit nem nézi le, hiába néznek csapzottnak. Viszont az az érzése, hogy azok nem csak csoszogásra képesek, ha egyszer megindulnak. Nagy valószínűséggel azok a fegyverek nem csak dísznek vannak.*
- Egymás után lőjünk kis késleltetéssel. Ne egyszerre támadjuk különben rendezni tudják a soraikat, és az íjászaikat tovább tudják védeni.
*Egyelőre a távolság kettőjüknek kedvez, amit jó lenne kihasználni.
Az első lövésével óriási szerencséje volt, hogy oda talált ahová szánta eredetileg. Remélhetőleg újra meg tudja ismételni.*
750. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-04 09:22:39
Üzenet elküldve: 2016-10-04 09:22:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Rögtön kiderül, hogy bizony a zúzónyíl, aminek ötlete Daranel fejéből pattant ki, nem is volt olyan hülyeség. Hrothgaar pedig tökéletesre készítette, hiszen a nehezebb fej nem húzza le a nyílvessző "törzsét". Első lövésre máris szétrobbant egy koponyát, ami azt is jelenti, hogy nem fog átváltani a hegyes nyilaira.
Miközben újabb nyílvesszőt tesz az idegre a Szikla megindul.*
-Aoneer! Az a dög a tiéd!
*Mivel elég masszívnak tűnik a Szikla külső pikkelye vagy páncélja, így talán nem lenne szerencsés, ha most azt kezdenék el lőni... Daranel véleménye szerint csak megcsiklandoznák kicsit, de lehet, hogy nincs igaza.
Az élőholtak rendeződnek, tehát mégsem teljesen ostobák azért. A zöld ruhás íjász célra tart, majd ki is lövi a második nyílvesszőt is a csatába rendeződött tömegbe. Őt személy szerint egyáltalán nem nyugtatja meg az ellenség pontatlan lövése, ugyanis könnyen lehet, hogy majd belejönnek. Most nem foglalkozik azzal, hogy eltalálja valamelyik íjászt, hiszen ahhoz az előttük álló falat alkotó harcosok mellett, vagy fölött kellene elsuhannia a nyílvesszőnek, ami sokkalta nehezebb lövés még egy profi íjásznak is. Inkább azokból a harcosokból választ egyet, akik a fal közepénél helyezkednek el, igyekezvén ezzel megbontani a rendszert és kényszeríteni a szélsőket, hogy mozduljanak be középre... szűkíteni a területüket, mondhatni így is. Fontos még az, hogy lehetőleg arra lő, aminél kisebb méretű pajzs van.*
-Fragora! Mozogjunk közben!
*Daranel pár métert odébb szalad, afféle cikk-cakk alakban, hogy ne legyenek folyamatosan fix célpont az ellenség íjászainak. Közben újabb nyílvessző után nyúl.*
*Rögtön kiderül, hogy bizony a zúzónyíl, aminek ötlete Daranel fejéből pattant ki, nem is volt olyan hülyeség. Hrothgaar pedig tökéletesre készítette, hiszen a nehezebb fej nem húzza le a nyílvessző "törzsét". Első lövésre máris szétrobbant egy koponyát, ami azt is jelenti, hogy nem fog átváltani a hegyes nyilaira.
Miközben újabb nyílvesszőt tesz az idegre a Szikla megindul.*
-Aoneer! Az a dög a tiéd!
*Mivel elég masszívnak tűnik a Szikla külső pikkelye vagy páncélja, így talán nem lenne szerencsés, ha most azt kezdenék el lőni... Daranel véleménye szerint csak megcsiklandoznák kicsit, de lehet, hogy nincs igaza.
Az élőholtak rendeződnek, tehát mégsem teljesen ostobák azért. A zöld ruhás íjász célra tart, majd ki is lövi a második nyílvesszőt is a csatába rendeződött tömegbe. Őt személy szerint egyáltalán nem nyugtatja meg az ellenség pontatlan lövése, ugyanis könnyen lehet, hogy majd belejönnek. Most nem foglalkozik azzal, hogy eltalálja valamelyik íjászt, hiszen ahhoz az előttük álló falat alkotó harcosok mellett, vagy fölött kellene elsuhannia a nyílvesszőnek, ami sokkalta nehezebb lövés még egy profi íjásznak is. Inkább azokból a harcosokból választ egyet, akik a fal közepénél helyezkednek el, igyekezvén ezzel megbontani a rendszert és kényszeríteni a szélsőket, hogy mozduljanak be középre... szűkíteni a területüket, mondhatni így is. Fontos még az, hogy lehetőleg arra lő, aminél kisebb méretű pajzs van.*
-Fragora! Mozogjunk közben!
*Daranel pár métert odébb szalad, afféle cikk-cakk alakban, hogy ne legyenek folyamatosan fix célpont az ellenség íjászainak. Közben újabb nyílvessző után nyúl.*
749. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-03 20:51:20
Üzenet elküldve: 2016-10-03 20:51:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aktív vértviselet//
-Egy. *Nem késlekedik a számolással, jobb szeretne mielőbb eljutni a lövésig hiszen amíg számolgatnak és előkészülnek addig az ellenségnek bőven van ideje észrevenni őket. Úgy tűnik a holtak érzékei sem nagyban különböznek az emberekétől, látnak, nyilván hallanak, különben nem hörögnének, és nem érzékelik a a csapat puszta szellemi jelenlétét, ez pedig szerencsés a számukra.*
-Kettő. *Talán másféle taktikával még ennél is nagyobb előnyre tettek volna szert, de már késő ezen gondolkodnia. Az öldöklés kezdetét veszi, és valóban mészárosoknak kell lenniük, ha meg akarják nyerni ezt a viadalt. Kedvére való a dolog.*
-Három. *A nyilak suhognak és előbb az egyik majd a másik hulla is eldől mint egy zsák, ellenségük ellentámadása első körben csapnivaló, de lassacskán kezdenek alakzatba rendeződni, amit sajnos nem hagyhat figyelmen kívül. Innentől a dolog csak nehezebb lesz.*
-Folytassátok a tüzelést. *Adja ki a parancsot, majd mielőtt bármi mást hozzáfűzhetne, nyerge alatt hirtelen megugrik a ló, és neki alig van ideje azt visszatartani. A fáklyát a félig szurtos mellé ejti, szerencsére nem a fűben állnak, meg nem is a pocsolyában így a tűz remélhetőleg nem fog sem elharapódzni, sem kialudni, a lány folytathatja a tüzelést, neki meg lesz két keze a megvadult állat megzabolázásához. Szerencsétlen egy helyzet. Az íjászok tüzelési képességei alapján csak a vak véletlennek képes tulajdonítani a ló eltalálását, így pedig neki nem lesz esélye rendesen letámadni az éppen feléjük induló teremtményt. Ám az őrmester eléggé konok ahhoz, hogy ne zavarja a hátas hiánya egy hasonló helyzetben, főleg ha az egész csapat élete a tét.*
-Lőjétek ki a szemeteket. *Mondja miközben meglehetősen ideges arckifejezéssel próbál lepattannia a hasznavehetetlen állatról. Egy valódi lovagnak általában két lóra van szüksége, egyre amin közlekedik, és egyre amin harcol. Neki csak egy ló jutott, így szegény párára nem lehetett rendes vértet adni. Most hiányolnia kell őt.*
-És meg ne pusztuljatok nekem.
*Ragadja meg mágikus lándzsáját, és bízva az íjászok szakértelmében, a csapatot hátrahagyva mint valami őrült indul meg a feléjük száguldó szikla irányába a páncélhoz mérten már szinte természetellenes sebességgel rohamozva a dög irányába, mintha maga is valamiféle óriástatunak, vagy acélbikának képzelné magát, természetesen feltett szándéka azonnal kivonni a dögöt a képből. A valamikori mesterkard pengéjét tartja előre megcélozva a dög feje feletti és hátpáncélja alatti területet, ahol véleménye szerint a rövid penge még épp képes beférni.
Találat esetén egy olyan nyaktörő mutatvány következne amelyet valószínűleg nem ismétel meg egyhamar, és ha látna bármi más lehetőséget a bestia tönkretételére akkor nyilván nem ezt a módszert használná. Ő maga az utolsó pillanatban kísérletet tesz rá, hogy félre ugorjon a bestia elől, neki bal oldali irányba, ezzel maga után rántva a lándzsa vasát és a páncélos dög erejét ellene fordítva, ráfeszít a dög nyaki csigolyáira. Jó esetben az ütőszeg és a kardbenge között megakad a mocsadék nyaka, ekkor a lény megállíthatatlan rohamával gyakorlatilag a saját fejét tépné le, vagy kellemetlenebb esetben saját vértes hátára fordítaná magát, ezzel kitéve a puha hasfalat egy következő támadásnak.
Ha a találat nem sikerül és a mesterkard lecsúszik a vértről, Aoneer akkor is könnyen kikerülheti a támadót, a másfél méteres magasságot még akár meg is ugorhatja. És remélheti, hogy ez a valami nem az íjászokat fogja megtámadni rögvest, hanem még vele marad egy kis játék erejére.*
//Aktív vértviselet//
-Egy. *Nem késlekedik a számolással, jobb szeretne mielőbb eljutni a lövésig hiszen amíg számolgatnak és előkészülnek addig az ellenségnek bőven van ideje észrevenni őket. Úgy tűnik a holtak érzékei sem nagyban különböznek az emberekétől, látnak, nyilván hallanak, különben nem hörögnének, és nem érzékelik a a csapat puszta szellemi jelenlétét, ez pedig szerencsés a számukra.*
-Kettő. *Talán másféle taktikával még ennél is nagyobb előnyre tettek volna szert, de már késő ezen gondolkodnia. Az öldöklés kezdetét veszi, és valóban mészárosoknak kell lenniük, ha meg akarják nyerni ezt a viadalt. Kedvére való a dolog.*
-Három. *A nyilak suhognak és előbb az egyik majd a másik hulla is eldől mint egy zsák, ellenségük ellentámadása első körben csapnivaló, de lassacskán kezdenek alakzatba rendeződni, amit sajnos nem hagyhat figyelmen kívül. Innentől a dolog csak nehezebb lesz.*
-Folytassátok a tüzelést. *Adja ki a parancsot, majd mielőtt bármi mást hozzáfűzhetne, nyerge alatt hirtelen megugrik a ló, és neki alig van ideje azt visszatartani. A fáklyát a félig szurtos mellé ejti, szerencsére nem a fűben állnak, meg nem is a pocsolyában így a tűz remélhetőleg nem fog sem elharapódzni, sem kialudni, a lány folytathatja a tüzelést, neki meg lesz két keze a megvadult állat megzabolázásához. Szerencsétlen egy helyzet. Az íjászok tüzelési képességei alapján csak a vak véletlennek képes tulajdonítani a ló eltalálását, így pedig neki nem lesz esélye rendesen letámadni az éppen feléjük induló teremtményt. Ám az őrmester eléggé konok ahhoz, hogy ne zavarja a hátas hiánya egy hasonló helyzetben, főleg ha az egész csapat élete a tét.*
-Lőjétek ki a szemeteket. *Mondja miközben meglehetősen ideges arckifejezéssel próbál lepattannia a hasznavehetetlen állatról. Egy valódi lovagnak általában két lóra van szüksége, egyre amin közlekedik, és egyre amin harcol. Neki csak egy ló jutott, így szegény párára nem lehetett rendes vértet adni. Most hiányolnia kell őt.*
-És meg ne pusztuljatok nekem.
*Ragadja meg mágikus lándzsáját, és bízva az íjászok szakértelmében, a csapatot hátrahagyva mint valami őrült indul meg a feléjük száguldó szikla irányába a páncélhoz mérten már szinte természetellenes sebességgel rohamozva a dög irányába, mintha maga is valamiféle óriástatunak, vagy acélbikának képzelné magát, természetesen feltett szándéka azonnal kivonni a dögöt a képből. A valamikori mesterkard pengéjét tartja előre megcélozva a dög feje feletti és hátpáncélja alatti területet, ahol véleménye szerint a rövid penge még épp képes beférni.
Találat esetén egy olyan nyaktörő mutatvány következne amelyet valószínűleg nem ismétel meg egyhamar, és ha látna bármi más lehetőséget a bestia tönkretételére akkor nyilván nem ezt a módszert használná. Ő maga az utolsó pillanatban kísérletet tesz rá, hogy félre ugorjon a bestia elől, neki bal oldali irányba, ezzel maga után rántva a lándzsa vasát és a páncélos dög erejét ellene fordítva, ráfeszít a dög nyaki csigolyáira. Jó esetben az ütőszeg és a kardbenge között megakad a mocsadék nyaka, ekkor a lény megállíthatatlan rohamával gyakorlatilag a saját fejét tépné le, vagy kellemetlenebb esetben saját vértes hátára fordítaná magát, ezzel kitéve a puha hasfalat egy következő támadásnak.
Ha a találat nem sikerül és a mesterkard lecsúszik a vértről, Aoneer akkor is könnyen kikerülheti a támadót, a másfél méteres magasságot még akár meg is ugorhatja. És remélheti, hogy ez a valami nem az íjászokat fogja megtámadni rögvest, hanem még vele marad egy kis játék erejére.*
748. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-03 20:15:34
Üzenet elküldve: 2016-10-03 20:15:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítő osztag//
*A taktikát kiválóan megszervezi a társaság. Előbb a távolsági fegyverrel rendelkező egységeket veszi célba a két íjász és csak tűzparancsra, visszaszámlálásra várnak.
Talán Aoneer nem is késlekedik ezt megtenni és a húrról már le is pattannak a kifinomult ujjak. Az íj húrjának a suhogása egyértelműen jelzi: elkezdődött.
A távolban a gyanútlanul menetelő élőholtak közül az egyik kardforgató oldalra néz a mellette bandukoló íjászra, majd szinte egy pillanat alatt végignézi, amint az erős zúzónyíl fejbe kapja azt. Az undorító hang nem hallatszik el a felderítőkig, amint a koponya gyenge csontja megadja magát és egy halk, toccsanós pukkanással apró szilánkokra repül.
A gazdája még néhány lépést előre lépdel, majd kidől a sorból.
A sötételfnek nincs ekkora szerencséje, noha a lövése hasonlóan tökéletesre sikerült. A másik íjásznak a tarkója fölött csapódik be a lángoló vessző, méghozzá úgy, hogy átüti a koponyacsontot, majd a szemgödrön keresztül nagyjából félig ki is jut az áldozatából.
A sérült íjász és az eseményt látó kardforgató nagyjából egyszerre ordít fel valamiféle síron túli hangot hallatva, mire az elől haladó Szikla a teste fölött hátrapillant. A megdöbbentő látványt egy hörgéssel nyugtázza, majd további kettő után a támadók felé fordul és előbb kocogva, majd egyre gyorsabbra fokozva a tempóját elindul a trió felé. Megdöbbentő látványt nyújthat, amint egy robusztus lény közel egy ló sebességével feléjük száguld, így talán még egy vesszőt lesz idejük kilőni a felderítőknek. Ehhez az is hozzájárul, hogy a látvány okozta terror mellett előbb egy különálló, majd további négy suhogást hallanak.
Ha esetleg valakinek van lélekjelenléte nem a közelgő lényre pillantani, hanem a hátteret vizsgálni, akkor láthatja, hogy mi történik. Ez elsősorban talán Daranelre, vagy a mélységire lesz igaz, hiszen talán éppen a célzással vannak még elfoglalva.
Az ellenség csatasorba rendeződik úgy, hogy feléjük a harcosok egy védelmi falat húznak, biztosítva a megmaradt íjászok védelmét.
Az íjászok vesszőt húznak elő, majd az idegre illesztik, és kilövik a csapat felé. A fejbe lőtt íjász ezt egy kicsit korábban megteszi, amint kihúzza a koponyájából a lángoló vesszőt és visszalövi. Szerencsére ez csak egy céltalan vesszőnek bizonyul, mert az ellövés pillanatában az is lángoló fejjel, élettelenül rogy össze.
Ha a felderítők lőnek, nagyjából velük egy időben engedhetik el a második vesszőt, így a négy vessző biztosan feléjük fog tartani. Abban is igazuk volt, hogy pontatlanok, négyből három el is süvít a harcosok mellett, de a negyedik belefúródik Aoneer lovának a vállába, lapockájába. Nem nagy sérülés, de arra elég, hogy ne tudjon olyan fürgén vágtázni, mint korábban, ráadásul a fájdalomtól a két hátsó lábára is ágaskodik, amitől a gazdájának kibillen az egyensúlya és csak a rutinjának köszönheti, hogy nem esik le róla.
Közben az ellenséges sejt lassú menetelésben megindul feléjük.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.03 20:17:45
*A taktikát kiválóan megszervezi a társaság. Előbb a távolsági fegyverrel rendelkező egységeket veszi célba a két íjász és csak tűzparancsra, visszaszámlálásra várnak.
Talán Aoneer nem is késlekedik ezt megtenni és a húrról már le is pattannak a kifinomult ujjak. Az íj húrjának a suhogása egyértelműen jelzi: elkezdődött.
A távolban a gyanútlanul menetelő élőholtak közül az egyik kardforgató oldalra néz a mellette bandukoló íjászra, majd szinte egy pillanat alatt végignézi, amint az erős zúzónyíl fejbe kapja azt. Az undorító hang nem hallatszik el a felderítőkig, amint a koponya gyenge csontja megadja magát és egy halk, toccsanós pukkanással apró szilánkokra repül.
A gazdája még néhány lépést előre lépdel, majd kidől a sorból.
A sötételfnek nincs ekkora szerencséje, noha a lövése hasonlóan tökéletesre sikerült. A másik íjásznak a tarkója fölött csapódik be a lángoló vessző, méghozzá úgy, hogy átüti a koponyacsontot, majd a szemgödrön keresztül nagyjából félig ki is jut az áldozatából.
A sérült íjász és az eseményt látó kardforgató nagyjából egyszerre ordít fel valamiféle síron túli hangot hallatva, mire az elől haladó Szikla a teste fölött hátrapillant. A megdöbbentő látványt egy hörgéssel nyugtázza, majd további kettő után a támadók felé fordul és előbb kocogva, majd egyre gyorsabbra fokozva a tempóját elindul a trió felé. Megdöbbentő látványt nyújthat, amint egy robusztus lény közel egy ló sebességével feléjük száguld, így talán még egy vesszőt lesz idejük kilőni a felderítőknek. Ehhez az is hozzájárul, hogy a látvány okozta terror mellett előbb egy különálló, majd további négy suhogást hallanak.
Ha esetleg valakinek van lélekjelenléte nem a közelgő lényre pillantani, hanem a hátteret vizsgálni, akkor láthatja, hogy mi történik. Ez elsősorban talán Daranelre, vagy a mélységire lesz igaz, hiszen talán éppen a célzással vannak még elfoglalva.
Az ellenség csatasorba rendeződik úgy, hogy feléjük a harcosok egy védelmi falat húznak, biztosítva a megmaradt íjászok védelmét.
Az íjászok vesszőt húznak elő, majd az idegre illesztik, és kilövik a csapat felé. A fejbe lőtt íjász ezt egy kicsit korábban megteszi, amint kihúzza a koponyájából a lángoló vesszőt és visszalövi. Szerencsére ez csak egy céltalan vesszőnek bizonyul, mert az ellövés pillanatában az is lángoló fejjel, élettelenül rogy össze.
Ha a felderítők lőnek, nagyjából velük egy időben engedhetik el a második vesszőt, így a négy vessző biztosan feléjük fog tartani. Abban is igazuk volt, hogy pontatlanok, négyből három el is süvít a harcosok mellett, de a negyedik belefúródik Aoneer lovának a vállába, lapockájába. Nem nagy sérülés, de arra elég, hogy ne tudjon olyan fürgén vágtázni, mint korábban, ráadásul a fájdalomtól a két hátsó lábára is ágaskodik, amitől a gazdájának kibillen az egyensúlya és csak a rutinjának köszönheti, hogy nem esik le róla.
Közben az ellenséges sejt lassú menetelésben megindul feléjük.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.03 20:17:45
747. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-02 16:13:59
Üzenet elküldve: 2016-10-02 16:13:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Amit gondolt azt nem tudja kimagyarázni, de ha mindenki tökéletesen lát akkor ennyivel kevesebb probléma van. Remélhetőleg ennyivel le lehet zárni ezt a tévedést.
Viszont a jelenlegi helyzetet nem fogja javítani, ha csak áll, mint a faszent. Élőholtat, eddig nem látott életében, most pedig van lehetősége egy párat megvizsgálni, nem is beszélve a túl méretezett taturól.
Risztin is bízik, hogy rosszul céloznak az ottani íjászok.
A félsötételf is jól céloz az tény is való, de szemmel látható, hogy minden másban alulmarad a társaival szemben.
Továbbá csak egyféle nyílvessző típussal rendelkezik, ezt pedig a gyújtónyíl.
Felhúzz egy nyilat az idegre és meggyújtja a kanócot.*
~ Vajon ha fejre célzok annak van értelme?~
*Természetellenesnek gondolja, hogy ami meghalt az ismét mozoghat, remélhetőleg nem atomjaira kell szedni az ellenfeleket. De egyelőre ez izgatja most a legkevésbé, hiszen most a társait kell támogatni, ami az erejéből tellik*
~ Adja az és, hogy igazad legyen, miszerint lesz lehetőségünk összezavarni őket.~
*Még most sem túl beszédes, s igyekszik ellátni a feladatát, s nem hátráltatni őket. Baloldali ellenséges íjászokra fókuszál először. Ahogy megkapja jelet el is engedi az ideget, és az előhalott fejét célozza.*
*Amit gondolt azt nem tudja kimagyarázni, de ha mindenki tökéletesen lát akkor ennyivel kevesebb probléma van. Remélhetőleg ennyivel le lehet zárni ezt a tévedést.
Viszont a jelenlegi helyzetet nem fogja javítani, ha csak áll, mint a faszent. Élőholtat, eddig nem látott életében, most pedig van lehetősége egy párat megvizsgálni, nem is beszélve a túl méretezett taturól.
Risztin is bízik, hogy rosszul céloznak az ottani íjászok.
A félsötételf is jól céloz az tény is való, de szemmel látható, hogy minden másban alulmarad a társaival szemben.
Továbbá csak egyféle nyílvessző típussal rendelkezik, ezt pedig a gyújtónyíl.
Felhúzz egy nyilat az idegre és meggyújtja a kanócot.*
~ Vajon ha fejre célzok annak van értelme?~
*Természetellenesnek gondolja, hogy ami meghalt az ismét mozoghat, remélhetőleg nem atomjaira kell szedni az ellenfeleket. De egyelőre ez izgatja most a legkevésbé, hiszen most a társait kell támogatni, ami az erejéből tellik*
~ Adja az és, hogy igazad legyen, miszerint lesz lehetőségünk összezavarni őket.~
*Még most sem túl beszédes, s igyekszik ellátni a feladatát, s nem hátráltatni őket. Baloldali ellenséges íjászokra fókuszál először. Ahogy megkapja jelet el is engedi az ideget, és az előhalott fejét célozza.*
746. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-01 21:59:36
Üzenet elküldve: 2016-10-01 21:59:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Nem feltétlenül kell ide a nomád vérmérséklet. A gond az, hogy nem tudják, hogy az ellenfél íjászai mennyire pontosak. A ránézésre szedett-vetett banda nem tűnik nagy ellenfélnek, de a gond a létszámfölénynél lehet... sok lúd disznót győz mint mondják, meg az a pikkelyes jószág sem fest éppen a legjobban. Mondjuk az úgyis Aoneer reszortja lesz. A lopakodással csak minimálisan foglalkoznak, a kezdeti előny így is megvan. A fáklya fénye bizony remekül jön és ahogyan közelebb masíroznak csak meglesz az a bizonyos lövőtáv is. Daranel a vidék egyik legjobb íjásza, ráadásul nagyon gyors és ügyes is, de reméli, hogy Fragora sem marad el tőle túlságosan.*
-Elég sokan vannak... de nem megoldhatatlan.
*Érdekes lesz, mert ha adott esetben az első nyilakkal ki is terítenek kettőt a sorban, még akkor is a közelharci egységek közre tudják fogni őket. Az biztos, hogy ha egyszer elkezdődik, akkor nincs mese és záporoznia kell a nyílvesszőknek. A zöld ruhás másik erőssége a pusztakezes harc, szóval ha közelharcra kerül a sor ő abban fogja megmérettetni magát. Ha elég ügyes lesz, könnyűszerrel lefegyverzi az ellent. Na meg persze, ha egyesével jönnek libasorban és nem hatan különböző irányból!*
-Akkor hát Fragora... nyílvesszőt a húrra, aztán célra tarts.
*Ha már így hozza a helyzet, akkor ő a zúzónyilat választja ki így első ízben. Aztán ha nem válik be, még mindig ott a másik fajta.*
-Hat íjász van. *emeli maga elé íját.* -A két szélsőt szedjük ki, az kicsit jobban megtéveszti majd őket... mintha két irányból lőnék őket. Tehát... tiéd a bal, enyém a jobb oldali.
*Persze majd a nyilak, ha célt találnak egyenesen fognak betalálni és nem oldalról, de hátha nem lesz annyi eszük, hogy ez rögtön feltűnjön.*
-Aoneer. Számolj vissza. Mint a vadászatnál. *mosolyodik el és célba is veszi a hatos íjász brigádból a jobb szélsőt.* -Háromra lövünk Fragora és elkezdődik.
*Mikor Aoneer a háromhoz ér Daranel már összehúzza hátizmát, amivel ellazítja ujjait, majd azok szinte legördülnek az idegről. Aztán máris nyúl a következő nyílvesszőért.*
*Nem feltétlenül kell ide a nomád vérmérséklet. A gond az, hogy nem tudják, hogy az ellenfél íjászai mennyire pontosak. A ránézésre szedett-vetett banda nem tűnik nagy ellenfélnek, de a gond a létszámfölénynél lehet... sok lúd disznót győz mint mondják, meg az a pikkelyes jószág sem fest éppen a legjobban. Mondjuk az úgyis Aoneer reszortja lesz. A lopakodással csak minimálisan foglalkoznak, a kezdeti előny így is megvan. A fáklya fénye bizony remekül jön és ahogyan közelebb masíroznak csak meglesz az a bizonyos lövőtáv is. Daranel a vidék egyik legjobb íjásza, ráadásul nagyon gyors és ügyes is, de reméli, hogy Fragora sem marad el tőle túlságosan.*
-Elég sokan vannak... de nem megoldhatatlan.
*Érdekes lesz, mert ha adott esetben az első nyilakkal ki is terítenek kettőt a sorban, még akkor is a közelharci egységek közre tudják fogni őket. Az biztos, hogy ha egyszer elkezdődik, akkor nincs mese és záporoznia kell a nyílvesszőknek. A zöld ruhás másik erőssége a pusztakezes harc, szóval ha közelharcra kerül a sor ő abban fogja megmérettetni magát. Ha elég ügyes lesz, könnyűszerrel lefegyverzi az ellent. Na meg persze, ha egyesével jönnek libasorban és nem hatan különböző irányból!*
-Akkor hát Fragora... nyílvesszőt a húrra, aztán célra tarts.
*Ha már így hozza a helyzet, akkor ő a zúzónyilat választja ki így első ízben. Aztán ha nem válik be, még mindig ott a másik fajta.*
-Hat íjász van. *emeli maga elé íját.* -A két szélsőt szedjük ki, az kicsit jobban megtéveszti majd őket... mintha két irányból lőnék őket. Tehát... tiéd a bal, enyém a jobb oldali.
*Persze majd a nyilak, ha célt találnak egyenesen fognak betalálni és nem oldalról, de hátha nem lesz annyi eszük, hogy ez rögtön feltűnjön.*
-Aoneer. Számolj vissza. Mint a vadászatnál. *mosolyodik el és célba is veszi a hatos íjász brigádból a jobb szélsőt.* -Háromra lövünk Fragora és elkezdődik.
*Mikor Aoneer a háromhoz ér Daranel már összehúzza hátizmát, amivel ellazítja ujjait, majd azok szinte legördülnek az idegről. Aztán máris nyúl a következő nyílvesszőért.*
745. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 19:38:16
Üzenet elküldve: 2016-09-29 19:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
*Egyrészt örül Daranel harckészségének, másrészt kénytelen megint eszébe vésni, hogy a zöld vadász nem az a kifejezetten nomád típus, pedig jelenleg éppen erre volna szükségük. Számtalan előnyt lehetne szerezni abból ha az ellenség íjászainak mozgó célpontokra kellene összpontosítania, ha a holtak rossz lövők, ő márpedig annak tekinti őket, akkor ezzel gyakorlatilag verhetetlenek lettek volna, és az a nagy rusnya dög ami ott caplat előttük, na az se harapna olyan könnyen a tomporukba, ha egy lóval kellene versenyt futnia. Bár, hogy mi a fenét talált ki már megint az élőholtak vezetősége ebben a nagy szürke és első látásra felmérhetetlen sebességgel és képességekkel rendelkező izében, azt csak maga a boszorkány tudná megmondani. De úgy tűnik legalább neki is lesz méltó ellenfele.
Nincs este, az ég borult. A látási viszonyok tehát épp annyira kedveznek, vagy nem kedveznek a mélységinek mint az embereknek. A lopakodás szerinte olyan dolog amit három lóval, nehéz vértben, egy nagy vörös köpennyel a hátán marha nehéz végrehajtani, mert a ló nem képes lapos kúszásban megközelíteni a célszemélyt, ráadásul még mindig nem tudják a holtak hogyan érzékelik az embereket, vagy épp mitől ugranak, mitől támadnak. Ha emberi célpontok ellen mennének akkor valószínűleg már távolról látták volna őket és vagy fél órája hőbörögnének meg adnák le a figyelmeztető lövéseket. De szerencsére csak holtakról van szó.*
-Mielőbb szedjétek ki azt a hatot. *Mondja és engedi le a fáklyát a két íjásznak. Ezt talán fölösleges is említenie a holtak íjászai jelentik most az egyetlen valódi veszélyforrást a számukra. Ő még tudná kerülgetni az ellenséges csapatot, de gyanítható, hogy inkább a sziklával lesz dolga. Most Daranelen és Fragorán múlik minden. Ő legfeljebb a visszaküldött nyilakat próbálhatja meg a levegőben elkapkodni.*
-Ha baj van kapjatok lóra és meneküljetek. Később még újra megpróbálhatjuk. *Említi még meg a csapatnak és várja mi sül ki a táncból, és persze, hogy mennyire lőnek jól az élőholtak.*
*Egyrészt örül Daranel harckészségének, másrészt kénytelen megint eszébe vésni, hogy a zöld vadász nem az a kifejezetten nomád típus, pedig jelenleg éppen erre volna szükségük. Számtalan előnyt lehetne szerezni abból ha az ellenség íjászainak mozgó célpontokra kellene összpontosítania, ha a holtak rossz lövők, ő márpedig annak tekinti őket, akkor ezzel gyakorlatilag verhetetlenek lettek volna, és az a nagy rusnya dög ami ott caplat előttük, na az se harapna olyan könnyen a tomporukba, ha egy lóval kellene versenyt futnia. Bár, hogy mi a fenét talált ki már megint az élőholtak vezetősége ebben a nagy szürke és első látásra felmérhetetlen sebességgel és képességekkel rendelkező izében, azt csak maga a boszorkány tudná megmondani. De úgy tűnik legalább neki is lesz méltó ellenfele.
Nincs este, az ég borult. A látási viszonyok tehát épp annyira kedveznek, vagy nem kedveznek a mélységinek mint az embereknek. A lopakodás szerinte olyan dolog amit három lóval, nehéz vértben, egy nagy vörös köpennyel a hátán marha nehéz végrehajtani, mert a ló nem képes lapos kúszásban megközelíteni a célszemélyt, ráadásul még mindig nem tudják a holtak hogyan érzékelik az embereket, vagy épp mitől ugranak, mitől támadnak. Ha emberi célpontok ellen mennének akkor valószínűleg már távolról látták volna őket és vagy fél órája hőbörögnének meg adnák le a figyelmeztető lövéseket. De szerencsére csak holtakról van szó.*
-Mielőbb szedjétek ki azt a hatot. *Mondja és engedi le a fáklyát a két íjásznak. Ezt talán fölösleges is említenie a holtak íjászai jelentik most az egyetlen valódi veszélyforrást a számukra. Ő még tudná kerülgetni az ellenséges csapatot, de gyanítható, hogy inkább a sziklával lesz dolga. Most Daranelen és Fragorán múlik minden. Ő legfeljebb a visszaküldött nyilakat próbálhatja meg a levegőben elkapkodni.*
-Ha baj van kapjatok lóra és meneküljetek. Később még újra megpróbálhatjuk. *Említi még meg a csapatnak és várja mi sül ki a táncból, és persze, hogy mennyire lőnek jól az élőholtak.*
744. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 19:13:56
Üzenet elküldve: 2016-09-29 19:13:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Daranel, Aoneer//
*Risztin elkezdhet imádkozni, még mielőtt bármit is mondhatott volna, ők már cselekedtek, meg sem várták, válaszát.*
~ Csak létszám növelőnek jöttem, fantasztikus.~
*Daranel, ötlete, teljesen semmisé válik mikor az őrmesterrel együtt, máris nekik rontanak, az ismeretlennek. Pedig előtte még az íjász odafigyelt a csendre is, viszont a vakmerőségük elsőbbséget élvez.*
~ Parancs az parancs.~
*Némán tűri, s leszáll a lóról, beleszólása úgy sincs.
De ez a probléma első fele. Este van, és rosszak a látási viszonyok. Szerencsére a Félvér lát a sötétben, viszont a két férfiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható, hacsak nincs valami varázslatunk melyekkel ellentmondhatnak ennek a ténynek. Risztin részéről pedig teljesen új felszerelést kapott, jobban mondva az első. Az egy dolog, hogy a légy szemét is ki tudja lőni reptében, de messze nincs olyan kondícióban, mint a két társa. Jobban mondva felettesei. Gyújtónyilak nem olyanok, mint egy hagyományos nyílvessző. Örült, volna ha legalább 1 darab próba lövést csinálhatott volna.*
~ Magasságos ég!.~
*Egyre tisztában kivehetők azok a foltok, nem annyian vannak mint amire először számítottak. Nagyon rossz érzése, volt már a kezdetekben is, ami sajnos, úgy néz ki be is igazolódik.
Ha ekkora csörtetés mellett nem buktak még le akkor Daranel ruháját elkapja. Viszont ha már kiszúrták, őket.*
~ Azt hiszem tényleg kezdhetem mormolni azt az imát.~
*Pedig nem is szerzetes.*
//Daranel, Aoneer//
*Risztin elkezdhet imádkozni, még mielőtt bármit is mondhatott volna, ők már cselekedtek, meg sem várták, válaszát.*
~ Csak létszám növelőnek jöttem, fantasztikus.~
*Daranel, ötlete, teljesen semmisé válik mikor az őrmesterrel együtt, máris nekik rontanak, az ismeretlennek. Pedig előtte még az íjász odafigyelt a csendre is, viszont a vakmerőségük elsőbbséget élvez.*
~ Parancs az parancs.~
*Némán tűri, s leszáll a lóról, beleszólása úgy sincs.
De ez a probléma első fele. Este van, és rosszak a látási viszonyok. Szerencsére a Félvér lát a sötétben, viszont a két férfiről nem biztos, hogy ugyanez elmondható, hacsak nincs valami varázslatunk melyekkel ellentmondhatnak ennek a ténynek. Risztin részéről pedig teljesen új felszerelést kapott, jobban mondva az első. Az egy dolog, hogy a légy szemét is ki tudja lőni reptében, de messze nincs olyan kondícióban, mint a két társa. Jobban mondva felettesei. Gyújtónyilak nem olyanok, mint egy hagyományos nyílvessző. Örült, volna ha legalább 1 darab próba lövést csinálhatott volna.*
~ Magasságos ég!.~
*Egyre tisztában kivehetők azok a foltok, nem annyian vannak mint amire először számítottak. Nagyon rossz érzése, volt már a kezdetekben is, ami sajnos, úgy néz ki be is igazolódik.
Ha ekkora csörtetés mellett nem buktak még le akkor Daranel ruháját elkapja. Viszont ha már kiszúrták, őket.*
~ Azt hiszem tényleg kezdhetem mormolni azt az imát.~
*Pedig nem is szerzetes.*
743. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 18:40:02
Üzenet elküldve: 2016-09-29 18:40:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Felderítő osztag//
*A társaság végül a támadás mellett dönt. Mivel a csapat messze van, lő távon kívül, ezért a támadáshoz és a taktikázáshoz közelebb kell menniük. Egy darabig élvezik az észrevétlenséget, mivel az ellenség oldalt, vagy félig talán háttal is van nekik. A kezdeti előny tehát az övék, ha nem vágtáznak túl hangosan, akkor meg is tudják közelíteni a csapatot legalább annyira, hogy felmérjék, hogy pontosan mivel is állnak szembe.
A távolról alaktalannak tűnő paca szépen alakot ölt, és tizenöt jól elkülöníthető lény sziluettje rajzolódik ki előttük. Van a többiektől védve hat íjász a társaság közepében, pórias felszereléssel. Őket körül veszik a közelharci egységek, szám szerint nyolcan vannak. Az egységek mindenféle védelemmel rendelkező összeverbuvált, szebb napot is megélt emberekből állnak. Van olyan íjász és harcos, akin van sodronying, sőt sisak is, de van olyan is, akin még a földműves ruha is foszladozik, majdhogynem mezítelen a felsőteste. A harcosoknak kivétel nélkül van a kezükben valamiféle pajzs. Kinél kisebb, kinél nagyobb méretű, fából és vasból egyaránt. A másik kezükben fegyvert szorongatnak, akad itt kard, buzogány, csatabárd, egy cséphadaró, sőt, egy sarló is.
Így menetel előre a csapat, élükön egy olyan lénnyel, amit még eddig egyiken sem láttak. Sa'argathot, mint hadvezér úgy nevezné őket, hogy "Szikla". Négy lábon sétáló, pikkelyes lény, akár csak a Wegtoren környéki szavannákat benépesítő tatu. Marmagassága nagyjából másfél méter, páncélja sárszínű, illetve a pikkelyei szürkék, akárcsak a szikla.*
*A társaság végül a támadás mellett dönt. Mivel a csapat messze van, lő távon kívül, ezért a támadáshoz és a taktikázáshoz közelebb kell menniük. Egy darabig élvezik az észrevétlenséget, mivel az ellenség oldalt, vagy félig talán háttal is van nekik. A kezdeti előny tehát az övék, ha nem vágtáznak túl hangosan, akkor meg is tudják közelíteni a csapatot legalább annyira, hogy felmérjék, hogy pontosan mivel is állnak szembe.
A távolról alaktalannak tűnő paca szépen alakot ölt, és tizenöt jól elkülöníthető lény sziluettje rajzolódik ki előttük. Van a többiektől védve hat íjász a társaság közepében, pórias felszereléssel. Őket körül veszik a közelharci egységek, szám szerint nyolcan vannak. Az egységek mindenféle védelemmel rendelkező összeverbuvált, szebb napot is megélt emberekből állnak. Van olyan íjász és harcos, akin van sodronying, sőt sisak is, de van olyan is, akin még a földműves ruha is foszladozik, majdhogynem mezítelen a felsőteste. A harcosoknak kivétel nélkül van a kezükben valamiféle pajzs. Kinél kisebb, kinél nagyobb méretű, fából és vasból egyaránt. A másik kezükben fegyvert szorongatnak, akad itt kard, buzogány, csatabárd, egy cséphadaró, sőt, egy sarló is.
Így menetel előre a csapat, élükön egy olyan lénnyel, amit még eddig egyiken sem láttak. Sa'argathot, mint hadvezér úgy nevezné őket, hogy "Szikla". Négy lábon sétáló, pikkelyes lény, akár csak a Wegtoren környéki szavannákat benépesítő tatu. Marmagassága nagyjából másfél méter, páncélja sárszínű, illetve a pikkelyei szürkék, akárcsak a szikla.*
742. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 12:34:07
Üzenet elküldve: 2016-09-29 12:34:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
//Aoneer, Fragora//
*Daranel is végül úgy dönt, hogy visszaül szépen a nyeregbe, elvégre is itt a szántóföldeken nagyon úgy sem lehet bujkálni. Meg ha még lehetne is, a lovakat úgyis kiszűrik, szóval úgy van vele, hogy teljesen mindegy.
Aoneer nincs bátorság híján és elég vakmerőnek is tűnik. Vajon bátor, vagy botor lépésre szánná el magát? Daranel úgy dönt, egye fene, ő is benne van a dologban. A közös vadászatuk során ezerféle szempontból közelítették meg a holtak kérdését és felvázolták az elképzeléseket, harchelyzeteket. Ezek után már csak elvből sem mondhatja azt, hogy menjenek szépen haza.*
-Csapjunk oda nekik. *mosolyodik el, majd szépen kezébe is veszi íját.* -Fragora... szerintem lóról elfelejthetjük a lövöldözést, úgyhogy ha lőtávolságban vagyunk szálljunk le és úgy adjunk nekik.
*A lovasíjászat akkor lenne jó, ha mindkettejüknél kicsi rövid íjak lennének, amikkel gyorsabban lehet lőni és könnyebb is. Azonban egy hosszú íjjal lőni lóról úgy, hogy pontosak is legyenek, meg ne is essenek le az már eléggé necces és bonyolultabb manőver. Aoneernek pedig szüksége lesz rájuk, úgyhogy talán nem a legjobb pillanat tesztelni a lóról való lövöldözés képességüket. A fáklya nem rossz ötlet, könnyen lehet, hogy szükség lesz rá. Eljő hát a pillanat, amikor Daranel is hozzáteheti a magáét a holtak elleni harchoz és ez valahogyan jó érzéssel tölti el.*
-Előre. *bólint egyet. Talán szerencséjük lesz az őszi búzával, ami megadhatja azt a bizonyos magasabb aljnövényzetet. Nincs más hátra, mint szembenézni azokkal a bizonyos lényekkel. Daranel nem diktál nagy tempót és Aoneer mögött marad, hiszen feltétlenül le kell majd szállnia, ha pontos lövéseket szeretne leadni. Daranel jó íjász, a vidék egyik legjobbja és most aztán tényleg letesztelheti azokat a bizonyos zúzónyilakat is.*
//Aoneer, Fragora//
*Daranel is végül úgy dönt, hogy visszaül szépen a nyeregbe, elvégre is itt a szántóföldeken nagyon úgy sem lehet bujkálni. Meg ha még lehetne is, a lovakat úgyis kiszűrik, szóval úgy van vele, hogy teljesen mindegy.
Aoneer nincs bátorság híján és elég vakmerőnek is tűnik. Vajon bátor, vagy botor lépésre szánná el magát? Daranel úgy dönt, egye fene, ő is benne van a dologban. A közös vadászatuk során ezerféle szempontból közelítették meg a holtak kérdését és felvázolták az elképzeléseket, harchelyzeteket. Ezek után már csak elvből sem mondhatja azt, hogy menjenek szépen haza.*
-Csapjunk oda nekik. *mosolyodik el, majd szépen kezébe is veszi íját.* -Fragora... szerintem lóról elfelejthetjük a lövöldözést, úgyhogy ha lőtávolságban vagyunk szálljunk le és úgy adjunk nekik.
*A lovasíjászat akkor lenne jó, ha mindkettejüknél kicsi rövid íjak lennének, amikkel gyorsabban lehet lőni és könnyebb is. Azonban egy hosszú íjjal lőni lóról úgy, hogy pontosak is legyenek, meg ne is essenek le az már eléggé necces és bonyolultabb manőver. Aoneernek pedig szüksége lesz rájuk, úgyhogy talán nem a legjobb pillanat tesztelni a lóról való lövöldözés képességüket. A fáklya nem rossz ötlet, könnyen lehet, hogy szükség lesz rá. Eljő hát a pillanat, amikor Daranel is hozzáteheti a magáét a holtak elleni harchoz és ez valahogyan jó érzéssel tölti el.*
-Előre. *bólint egyet. Talán szerencséjük lesz az őszi búzával, ami megadhatja azt a bizonyos magasabb aljnövényzetet. Nincs más hátra, mint szembenézni azokkal a bizonyos lényekkel. Daranel nem diktál nagy tempót és Aoneer mögött marad, hiszen feltétlenül le kell majd szállnia, ha pontos lövéseket szeretne leadni. Daranel jó íjász, a vidék egyik legjobbja és most aztán tényleg letesztelheti azokat a bizonyos zúzónyilakat is.*
741. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-09-29 10:39:32
Üzenet elküldve: 2016-09-29 10:39:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítő osztag//
-Végül az őrség is a vashegyre költözött. *Jegyzi meg Daranel szavaira. Bár még mindig csalódott az elmaradt csata miatt el kell ismernie, hogy a vashegy felszereltség terén verhetetlen. Artheniorban nem csak ezer aranyba került volna a villám kardba ültetése, hanem hosszú könyörgésbe és számtalan elutasításba is. Az ottani mágusok rettentő vakok és rettentő konokak tudnak lenni.*
-Egyébként örülök, hogy van aki pont ilyenkor kezdi meg a harcos utat, mikor minden nemesi vért az Artheniori paloták mélyén rozsdásodik. *És ez tényleg igaz, az már más kérdés később mihez kezd az itt megszerzett tudással. Tény a sötételfeknek van egy elég érdekes oldala amit még nem ismer eléggé, és amit talán nem is akar megismerni. Ha valamikor ellátogatna Pirtianesbe és megnézné azt az utópiát amit a mélység faja és az ork mocsok épített és tett megtörhetetlen katonai hatalommá, akkor lehet közelebb kerülne ehhez a megismeréshez, addig pedig marad a hegylánc ezen oldalán megszokott normáknál.*
-Látom. *Bólint mindkét irányba. Ő maga nem száll le a lóról és nem kezd el kúszni mászni. Rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban, ám már eldöntötte, hogy harcolni fog. Ha ez csak egy kilencvenkilenced része is az élőholt seregnek akkor is előbbre lesznek, ha elpusztítják az ellenfeleket. Egy tucatnyi csoszogó hulla amúgy sem képvisel nagy erőt és talpasokkal lovas íjászok ellen köztudottan nem lehet harcolni. Ha van köztük pár lövész, vagy egy hírnök akkor már érdekesebb lesz a történet, de egyelőre nem tűnik nehéz feladatnak.*
-Azt hiszem itt az ideje tesztelni az új nyilakat. Tartsátok a kényelmes távot, és szedjetek le közülük amennyit csak tudtok. Maradjatok mögöttem és ha előkerül valami nagyobb rusnyaság azt bízzátok csak rám. *Elvben a nála lévő pajzsot is egy Pirtianesi mesterkard anyagából kovácsolták, más szóval ellen kellene állnia egy szellem karmainak, de ezt mint sok mást még nem volt alkalma tesztelni. Beszéd közben előkotor, majd lóháton, szikrákat pattintva meggyújt egy fáklyát és magasra tartja. A másik kettő majd erről szedheti magának a tüzet, ha lángoló nyilakat akarnak zúdítani az ellenségre. A saját számszeríját nem kívánja felhasználni. Az egylövetű, nehéz újratölteni, maradjon csak tartalékban, ha valami meglepetés kerül eléjük, vagy gyorsan kell reagálni akkor akár ki is mentheti a bajból. Viharszárny lándzsája oldalára kötve várakozik arra az időre amikor majd a közelharc egyáltalán szóba jöhet.*
-Na gyerünk. *Mondja és ha nincs ellenvetés akkor a hármas csoport élén meg is indul a tömeg irányába, úgy kerülve, hogy a magas növényzet irányából támadhassanak, de ők maguk ne lehetőleg ne legyenek benne. Ami lehet learatatlan gabona, vagy kikapálatlan, lekaszálatlan gyom. Ha menekülni kell akkor ezt felgyújtva könnyen útját állhatják az utánuk özönlő ellenségnek, bár ennek lehet nincs sok értelme. Hiszen a lovak amúgy is gyorsabbak mint az egyszerű talpasok.*
-Végül az őrség is a vashegyre költözött. *Jegyzi meg Daranel szavaira. Bár még mindig csalódott az elmaradt csata miatt el kell ismernie, hogy a vashegy felszereltség terén verhetetlen. Artheniorban nem csak ezer aranyba került volna a villám kardba ültetése, hanem hosszú könyörgésbe és számtalan elutasításba is. Az ottani mágusok rettentő vakok és rettentő konokak tudnak lenni.*
-Egyébként örülök, hogy van aki pont ilyenkor kezdi meg a harcos utat, mikor minden nemesi vért az Artheniori paloták mélyén rozsdásodik. *És ez tényleg igaz, az már más kérdés később mihez kezd az itt megszerzett tudással. Tény a sötételfeknek van egy elég érdekes oldala amit még nem ismer eléggé, és amit talán nem is akar megismerni. Ha valamikor ellátogatna Pirtianesbe és megnézné azt az utópiát amit a mélység faja és az ork mocsok épített és tett megtörhetetlen katonai hatalommá, akkor lehet közelebb kerülne ehhez a megismeréshez, addig pedig marad a hegylánc ezen oldalán megszokott normáknál.*
-Látom. *Bólint mindkét irányba. Ő maga nem száll le a lóról és nem kezd el kúszni mászni. Rossz előérzete van a dologgal kapcsolatban, ám már eldöntötte, hogy harcolni fog. Ha ez csak egy kilencvenkilenced része is az élőholt seregnek akkor is előbbre lesznek, ha elpusztítják az ellenfeleket. Egy tucatnyi csoszogó hulla amúgy sem képvisel nagy erőt és talpasokkal lovas íjászok ellen köztudottan nem lehet harcolni. Ha van köztük pár lövész, vagy egy hírnök akkor már érdekesebb lesz a történet, de egyelőre nem tűnik nehéz feladatnak.*
-Azt hiszem itt az ideje tesztelni az új nyilakat. Tartsátok a kényelmes távot, és szedjetek le közülük amennyit csak tudtok. Maradjatok mögöttem és ha előkerül valami nagyobb rusnyaság azt bízzátok csak rám. *Elvben a nála lévő pajzsot is egy Pirtianesi mesterkard anyagából kovácsolták, más szóval ellen kellene állnia egy szellem karmainak, de ezt mint sok mást még nem volt alkalma tesztelni. Beszéd közben előkotor, majd lóháton, szikrákat pattintva meggyújt egy fáklyát és magasra tartja. A másik kettő majd erről szedheti magának a tüzet, ha lángoló nyilakat akarnak zúdítani az ellenségre. A saját számszeríját nem kívánja felhasználni. Az egylövetű, nehéz újratölteni, maradjon csak tartalékban, ha valami meglepetés kerül eléjük, vagy gyorsan kell reagálni akkor akár ki is mentheti a bajból. Viharszárny lándzsája oldalára kötve várakozik arra az időre amikor majd a közelharc egyáltalán szóba jöhet.*
-Na gyerünk. *Mondja és ha nincs ellenvetés akkor a hármas csoport élén meg is indul a tömeg irányába, úgy kerülve, hogy a magas növényzet irányából támadhassanak, de ők maguk ne lehetőleg ne legyenek benne. Ami lehet learatatlan gabona, vagy kikapálatlan, lekaszálatlan gyom. Ha menekülni kell akkor ezt felgyújtva könnyen útját állhatják az utánuk özönlő ellenségnek, bár ennek lehet nincs sok értelme. Hiszen a lovak amúgy is gyorsabbak mint az egyszerű talpasok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4163-4182