Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-18 17:08:54
Üzenet elküldve: 2019-04-18 17:08:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 396
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a városba//
*Nem meglepő módon még mindig nem döntötte el, mihez is fog kezdeni magával amint Artheniorba ér, de már kezd egészen hozzászokni a bizonytalansághoz. Akármennyire is megveti a várost, valahogy mégis mindig ott köt ki. Ennyire kiszámítható és gyáva emberré vált volna, hogy inkább választja a megszokottat és unalmast az új és izgalmas helyett?
Egyelőre még egész jól bírja az utat, nem érzi úgy, hogy pihennie kellene és jelenleg az éhsége is elviselhető. Pár pillanatra áll csak meg, míg kémleli a tájat, majd el is indul a jól ismert úton a tisztás felé.*
*Nem meglepő módon még mindig nem döntötte el, mihez is fog kezdeni magával amint Artheniorba ér, de már kezd egészen hozzászokni a bizonytalansághoz. Akármennyire is megveti a várost, valahogy mégis mindig ott köt ki. Ennyire kiszámítható és gyáva emberré vált volna, hogy inkább választja a megszokottat és unalmast az új és izgalmas helyett?
Egyelőre még egész jól bírja az utat, nem érzi úgy, hogy pihennie kellene és jelenleg az éhsége is elviselhető. Pár pillanatra áll csak meg, míg kémleli a tájat, majd el is indul a jól ismert úton a tisztás felé.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-15 19:06:57
Üzenet elküldve: 2019-04-15 19:06:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Változtat bármit is a dolgokon, hogy fattyú vagy?
*Az ő szemében abszolút semmit és úgy hiszi, ez Kagannak sem számított. Nagyon nehezen, de rájött már arra, hogy akármit is mondjon, az emberek gondolkodását pusztán szavakkal egyik napról a másikra nem fogja tudni megváltoztatni, bármennyire szeretné.*
- Én megértem a fájdalmadat. Ez bármelyik lánnyal megtörténhet, velem is megtörténhetett volna, amikor... Nos, meg is történt, de azt akarom mondani, hogy én is csináltam hasonlót, amikor Daranellel voltam, csak nekem szerencsém volt. De fogunk megoldást találni az esetedre.
*Megint csak mély sóhajok hagyják el a száját, ahogy barátnője saját szavaival ostorozza önmagát. Egy ilyen tegnap esti "kiruccanás" után nem csodálkozik azon, hogy ilyen állapotban van, meg amúgy sem. Mikor látja, hogy Aenae távolodik a lovával, erőt vesz magán és szinte abban a pillanatban közelebb húzódik a sajátjával, miközben felé hajol, hogy lássa az arcát.*
- Úgy beszélsz, mintha látnod kellett volna előre a jövőt! De egyébként én is éreztem ilyeneket, amikor annyi évig veszekedtem atyámmal, vagy amikor Briwallal és Tizioval összeütköztünk legutóbb... Vagy most is, amikor hatokig nem szóltam Waldranhoz. Sok marhaságot csináltunk és még fogunk is csinálni, de ezeknek meg kell történni, hogy tanuljunk belőlük. Legközelebb okosabbak leszünk. Csak engedd el ezeket, jó? Legalább az én kedvemért.
*Ha Aenae ránéz, biztatón rámosolyog.*
- Olyanok vagyunk így most ketten, mint két hülye terhes liba lóháton.
*Elvigyorodik a szerencsétlenségükön, még ilyen nyomorúságos este és nyomorúságos gondolatok után is. Elhatározza továbbá, hogyha hazaérnek, bocsánatot kér Waldrantól, és amikor találkozik velük, a testvéreitől is. Mindezt természetesen azután, hogy kirámolta az éléskamrát az erődben.*
- Változtat bármit is a dolgokon, hogy fattyú vagy?
*Az ő szemében abszolút semmit és úgy hiszi, ez Kagannak sem számított. Nagyon nehezen, de rájött már arra, hogy akármit is mondjon, az emberek gondolkodását pusztán szavakkal egyik napról a másikra nem fogja tudni megváltoztatni, bármennyire szeretné.*
- Én megértem a fájdalmadat. Ez bármelyik lánnyal megtörténhet, velem is megtörténhetett volna, amikor... Nos, meg is történt, de azt akarom mondani, hogy én is csináltam hasonlót, amikor Daranellel voltam, csak nekem szerencsém volt. De fogunk megoldást találni az esetedre.
*Megint csak mély sóhajok hagyják el a száját, ahogy barátnője saját szavaival ostorozza önmagát. Egy ilyen tegnap esti "kiruccanás" után nem csodálkozik azon, hogy ilyen állapotban van, meg amúgy sem. Mikor látja, hogy Aenae távolodik a lovával, erőt vesz magán és szinte abban a pillanatban közelebb húzódik a sajátjával, miközben felé hajol, hogy lássa az arcát.*
- Úgy beszélsz, mintha látnod kellett volna előre a jövőt! De egyébként én is éreztem ilyeneket, amikor annyi évig veszekedtem atyámmal, vagy amikor Briwallal és Tizioval összeütköztünk legutóbb... Vagy most is, amikor hatokig nem szóltam Waldranhoz. Sok marhaságot csináltunk és még fogunk is csinálni, de ezeknek meg kell történni, hogy tanuljunk belőlük. Legközelebb okosabbak leszünk. Csak engedd el ezeket, jó? Legalább az én kedvemért.
*Ha Aenae ránéz, biztatón rámosolyog.*
- Olyanok vagyunk így most ketten, mint két hülye terhes liba lóháton.
*Elvigyorodik a szerencsétlenségükön, még ilyen nyomorúságos este és nyomorúságos gondolatok után is. Elhatározza továbbá, hogyha hazaérnek, bocsánatot kér Waldrantól, és amikor találkozik velük, a testvéreitől is. Mindezt természetesen azután, hogy kirámolta az éléskamrát az erődben.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-15 11:23:25
Üzenet elküldve: 2019-04-15 11:23:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Most mi van? Fattyú vagyok, vagy nem?
*Megrántja a vállát, nincsen ezzel problémája, bár tény, hogy voltak idők, mikor kiakasztó volt a gondolat, hogy a barbár hadúr fattya, meg az, hogy valakinek a fattya, hiszen ő szerető családban nőtt fel, apuci pici lánya volt, elég volt a szempilláját megrebegtetni ahhoz, hogy bármit elérjen apjánál, vagyis annál a férfinél, akit apjának hitt.*
- Fattyú a gyerek is a hasamban.
*Újabb flegma vállrándítással néz maga elé.*
- Meg kell szabadulnom tőle, Effy. Én ezt nem akarom. Nemhogy fattyút, de egyáltalán. Ráadásul nem emlékszem a dologra, annyit ittunk. Felébredtem és ott fekszünk tök pucéran, alig bírtam kimászni a karja alól úgy, hogy ne ébredjen fel. Egek, nem lett volna szabad otthagynom.
*Megint feltámad benne a bűntudat, nem a fattyú miatt, nem a részeg liezon miatt, hanem amiatt, hogy otthagyta, miután elkapták és addig verték, hogy alig maradt benne élet.*
- Az a baj, hogy házasodni sem akarok. De ő annyira akarja, én meg már annyit bántottam. Mindenkit csak bántok. Nem lett volna szabad magammal rángassalak, akkor soha nem ütnek meg és nem kell olyanoktól félj, hogy megvernek meg megerőszakolnak. Egek, erre gondolni sem akarok. Az én hibám ez is. Egek, nem szabad a családod közelébe mennem, mert csak romlást hozok rátok...
*Olyan megreccsenve mered maga elé, hogy látszik rajta, hogy ő teljesen komolyan gondolja azt, amit mond, kicsit el is húzza lovát, hogy eltávolodjon Effytől menet közben, még mielőtt valami újabb szörnyűség történik.*
- Most mi van? Fattyú vagyok, vagy nem?
*Megrántja a vállát, nincsen ezzel problémája, bár tény, hogy voltak idők, mikor kiakasztó volt a gondolat, hogy a barbár hadúr fattya, meg az, hogy valakinek a fattya, hiszen ő szerető családban nőtt fel, apuci pici lánya volt, elég volt a szempilláját megrebegtetni ahhoz, hogy bármit elérjen apjánál, vagyis annál a férfinél, akit apjának hitt.*
- Fattyú a gyerek is a hasamban.
*Újabb flegma vállrándítással néz maga elé.*
- Meg kell szabadulnom tőle, Effy. Én ezt nem akarom. Nemhogy fattyút, de egyáltalán. Ráadásul nem emlékszem a dologra, annyit ittunk. Felébredtem és ott fekszünk tök pucéran, alig bírtam kimászni a karja alól úgy, hogy ne ébredjen fel. Egek, nem lett volna szabad otthagynom.
*Megint feltámad benne a bűntudat, nem a fattyú miatt, nem a részeg liezon miatt, hanem amiatt, hogy otthagyta, miután elkapták és addig verték, hogy alig maradt benne élet.*
- Az a baj, hogy házasodni sem akarok. De ő annyira akarja, én meg már annyit bántottam. Mindenkit csak bántok. Nem lett volna szabad magammal rángassalak, akkor soha nem ütnek meg és nem kell olyanoktól félj, hogy megvernek meg megerőszakolnak. Egek, erre gondolni sem akarok. Az én hibám ez is. Egek, nem szabad a családod közelébe mennem, mert csak romlást hozok rátok...
*Olyan megreccsenve mered maga elé, hogy látszik rajta, hogy ő teljesen komolyan gondolja azt, amit mond, kicsit el is húzza lovát, hogy eltávolodjon Effytől menet közben, még mielőtt valami újabb szörnyűség történik.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-12 08:20:48
Üzenet elküldve: 2019-04-12 08:20:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Próbál megrovón nézni a lányra, már amennyire maradék életerejéből telik még.*
- Aenae.
*Mondja mindezt olyan hanggal, mint mikor anya szidalmazza a gyerekét - vagy épp egyik terhes és nyűgös barátné a másik terhes és nyűgöst barátnét.*
- De hát ennek örülnöd kellene! Bár... Ha Briwaltól tudtad meg, akkor már értem miért nem örülsz.
*~Egyáltalán Briwal ebbe miért kotnyeleskedett bele?~ Nem tud ő semmi részletet erről és ha leülne ezt fivérével megbeszélni, minden bizonnyal lüktető fejfájás lenne a dolog vége mindkét részről. Ettől, az előző éjszakára való tekintettel, szívesen megkímélné magát még minimum pár napig.*
- Majd kitalálunk valamit.
*A kérdésre meggyötört pofával néz fel a lányra és bólogat egyet-kettőt.*
- Ahhoz képest, hogy pár órája még azt hittem, eladnak, megerőszakolnak, megvernek és talán sohasem juthatok vissza Amonra... Egész jól.
*Míg hazaérnek, van idejük fellélegezni és magukhoz térni kicsit. A külső szemlélődőknek persze könnyedén leeshet a kinézetükből adódóan, hogy valami nincs, illetve nem volt rendjén, próbálja magát tartani még.*
- Nézzük a jó oldalát. Kaptunk új lovakat.
*Bár maga se gondolja komolyan, hogy ez mekkora jó dolog egy éjszaka sínylődésért cserébe, azért próbál nem letargiába zuhanni.*
*Próbál megrovón nézni a lányra, már amennyire maradék életerejéből telik még.*
- Aenae.
*Mondja mindezt olyan hanggal, mint mikor anya szidalmazza a gyerekét - vagy épp egyik terhes és nyűgös barátné a másik terhes és nyűgöst barátnét.*
- De hát ennek örülnöd kellene! Bár... Ha Briwaltól tudtad meg, akkor már értem miért nem örülsz.
*~Egyáltalán Briwal ebbe miért kotnyeleskedett bele?~ Nem tud ő semmi részletet erről és ha leülne ezt fivérével megbeszélni, minden bizonnyal lüktető fejfájás lenne a dolog vége mindkét részről. Ettől, az előző éjszakára való tekintettel, szívesen megkímélné magát még minimum pár napig.*
- Majd kitalálunk valamit.
*A kérdésre meggyötört pofával néz fel a lányra és bólogat egyet-kettőt.*
- Ahhoz képest, hogy pár órája még azt hittem, eladnak, megerőszakolnak, megvernek és talán sohasem juthatok vissza Amonra... Egész jól.
*Míg hazaérnek, van idejük fellélegezni és magukhoz térni kicsit. A külső szemlélődőknek persze könnyedén leeshet a kinézetükből adódóan, hogy valami nincs, illetve nem volt rendjén, próbálja magát tartani még.*
- Nézzük a jó oldalát. Kaptunk új lovakat.
*Bár maga se gondolja komolyan, hogy ez mekkora jó dolog egy éjszaka sínylődésért cserébe, azért próbál nem letargiába zuhanni.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-10 18:11:57
Üzenet elküldve: 2019-04-10 18:11:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Fogalma sincs hol kell a pénzt keresni, és hogyan. Minderről nagyapja gondoskodott a számára létező két hónapban. Nagy sóhajjal nyugtázza, hogy így, magára maradva mennyire kilátástalan helyzete.
A Kámzsást illetően sem szeretne vitatkozni, lelkének egy része nagyon is egyetért a gnómmal, a másik fele sajnálja a roncsolt arcú férfit, és érveket sorakoztat fel magában védelmére. Marad mégis csendben, legyen csak igaza az öregnek, épp eleget szenvedett a Kámzsás miatt.*
-Elviseltem.
*Jegyzi meg halkan, mert tényleg zokszó nélkül tűrt mindent, még úgy hitte közel a vég. Könnyű volt úgy, immár sokkal nehezebb, tudva, hogy a kínok nem csak pár órára szólnak.
A kérdésre maga is csendesen, de szívből nevet fel, nem túl hosszú azonban ez az első önfeledt pillanat a rémálom óta, hamar fullad a kacagás köhögésbe.
Hosszasan köhécsel, majd még annyi ideig próbálja légzését nyugtatni nagyokat nyelve a hajnali hűs levegőből. Aztán szipog párat, és sorait rendezve tér vissza a halk szavakhoz, miközben a tájat kémleli.*
-Itt majd balra kell fordulni a fogadóhoz. De talán a birtokra is visszamehetnénk, vissza kellene mennem. Nagyapát el kell temetnem tisztességesen. És talán találunk valamit, ami épségben maradt.
*Hajtja le szomorúan fejét, a gyász csak most kezdi igazán környékezni.*
*Fogalma sincs hol kell a pénzt keresni, és hogyan. Minderről nagyapja gondoskodott a számára létező két hónapban. Nagy sóhajjal nyugtázza, hogy így, magára maradva mennyire kilátástalan helyzete.
A Kámzsást illetően sem szeretne vitatkozni, lelkének egy része nagyon is egyetért a gnómmal, a másik fele sajnálja a roncsolt arcú férfit, és érveket sorakoztat fel magában védelmére. Marad mégis csendben, legyen csak igaza az öregnek, épp eleget szenvedett a Kámzsás miatt.*
-Elviseltem.
*Jegyzi meg halkan, mert tényleg zokszó nélkül tűrt mindent, még úgy hitte közel a vég. Könnyű volt úgy, immár sokkal nehezebb, tudva, hogy a kínok nem csak pár órára szólnak.
A kérdésre maga is csendesen, de szívből nevet fel, nem túl hosszú azonban ez az első önfeledt pillanat a rémálom óta, hamar fullad a kacagás köhögésbe.
Hosszasan köhécsel, majd még annyi ideig próbálja légzését nyugtatni nagyokat nyelve a hajnali hűs levegőből. Aztán szipog párat, és sorait rendezve tér vissza a halk szavakhoz, miközben a tájat kémleli.*
-Itt majd balra kell fordulni a fogadóhoz. De talán a birtokra is visszamehetnénk, vissza kellene mennem. Nagyapát el kell temetnem tisztességesen. És talán találunk valamit, ami épségben maradt.
*Hajtja le szomorúan fejét, a gyász csak most kezdi igazán környékezni.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:38:29
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:38:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
- Lesz majd még. Ha tudod, hogy hol keresd, akkor egész könnyedén lehet pénzt szerezni. * Legyint az öreg, na persze ez nem igaz, mert ha tényleg ilyen könnyű lenne, akkor nem lenne hajléktalan, és annyit ihatna, amennyit csak szeretne. De nem akarja, hogy a lány most ezen kezdjen el stresszelni, vagy kellemetlenül érezze magát a gnóm nagylelkűségétől. * Egyébként is, megszállhattam nálatok, ételt és italt kaptam, friss ruhákat. Ez ahhoz képest csekélység.
* Teszi még hozzá a megnyugtató szavakat, majd szomorúan hallgatja a nő szavait, ahogy arról beszél, hogy mit látott, és mit hisz elrablójukról. Megrántja a vállát, megcsóválja a fejét, és kiköp maga mellé a földre. *
- Nem hiszem, hogy olyan könnyű lenne bántani. Ha pedig mégis megtörténik, olyan embernek tűnt, aki könnyen viseli. Megtalálta már a maga módját, hogy hogyan viselje ezt el. Másokon tölti ki a haragját és a dühét, így adja ki a fájdalmat és a feszültséget. Vannak ilyen emberek, több, mint a rendes, normális fajta. Ilyen világban élünk, Iwa. Nincs ezzel semmi baj, csak meg kell tanulni elviselni. * Sóhajt szomorúan, mert azért mégis csak van vele baj, sajnálja, és bántja a dolog. Na nem a Kámzsás, semmit nem érez a férfi iránt, és nem is sajnálja őt, de nem is veti meg. A világ formálta, tette ilyenné, ő ezt az utat járja, így éli az életét. *
- Szerinted miért sántikáltam? * Nevet fel az öreg, aztán legyint egyet. * A fájdalom az élet része, el kell viselni, és menni tovább előre. Ha a nyakamban, vagy a zsebemben hordtam volna a pénzem, alighanem megtalálják, és elveszik. Így viszont bebiztosítottam, egy kis fájdalomnak köszönhetően este nyugodt helyen hajthatom álomra a fejem, és még ételt is kapok. És téged is biztonságban tudhatlak. Szerintem megérte azt a kis fájdalmat.
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
- Lesz majd még. Ha tudod, hogy hol keresd, akkor egész könnyedén lehet pénzt szerezni. * Legyint az öreg, na persze ez nem igaz, mert ha tényleg ilyen könnyű lenne, akkor nem lenne hajléktalan, és annyit ihatna, amennyit csak szeretne. De nem akarja, hogy a lány most ezen kezdjen el stresszelni, vagy kellemetlenül érezze magát a gnóm nagylelkűségétől. * Egyébként is, megszállhattam nálatok, ételt és italt kaptam, friss ruhákat. Ez ahhoz képest csekélység.
* Teszi még hozzá a megnyugtató szavakat, majd szomorúan hallgatja a nő szavait, ahogy arról beszél, hogy mit látott, és mit hisz elrablójukról. Megrántja a vállát, megcsóválja a fejét, és kiköp maga mellé a földre. *
- Nem hiszem, hogy olyan könnyű lenne bántani. Ha pedig mégis megtörténik, olyan embernek tűnt, aki könnyen viseli. Megtalálta már a maga módját, hogy hogyan viselje ezt el. Másokon tölti ki a haragját és a dühét, így adja ki a fájdalmat és a feszültséget. Vannak ilyen emberek, több, mint a rendes, normális fajta. Ilyen világban élünk, Iwa. Nincs ezzel semmi baj, csak meg kell tanulni elviselni. * Sóhajt szomorúan, mert azért mégis csak van vele baj, sajnálja, és bántja a dolog. Na nem a Kámzsás, semmit nem érez a férfi iránt, és nem is sajnálja őt, de nem is veti meg. A világ formálta, tette ilyenné, ő ezt az utat járja, így éli az életét. *
- Szerinted miért sántikáltam? * Nevet fel az öreg, aztán legyint egyet. * A fájdalom az élet része, el kell viselni, és menni tovább előre. Ha a nyakamban, vagy a zsebemben hordtam volna a pénzem, alighanem megtalálják, és elveszik. Így viszont bebiztosítottam, egy kis fájdalomnak köszönhetően este nyugodt helyen hajthatom álomra a fejem, és még ételt is kapok. És téged is biztonságban tudhatlak. Szerintem megérte azt a kis fájdalmat.
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:25:02
Üzenet elküldve: 2019-04-09 13:25:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Kagan fattyú lányát.
*Javítja ki Effyt, hiszen valóban fattyú, ráadásul a városban nevelkedett egy egészen másik ember lányaként, csak nemrég tudta meg maga is az igazat. Bár ezek a haramiák túlságosan sokat tudtak, mert tudtak Pyctáról és Nirsről is. Vagy csak iszonyatosan jól tudnak tippelni és ezt úgy beállítani, mintha mindent tudnának.*
- Nirs meg akarja kérni a kezem. Persze mindenkinek hangoztatta, csak nekem kellett Briwaltól megtudni. Annyira kínos volt. Mindegy. Az éjjel átértékeltem kicsit. Ha végre engem is megkérdez erről, akkor igent fogok neki mondani. Talán kicsit kiengesztelhetném és meg is védene.
*Hiszen Nirs nagy mágus akar lenni, de amúgy Aenae nem arra gondol, hogy Nirs fizikailag védené meg, hanem arra, hogy a házasság maga védené meg. Persze nyilván hiú ábránd, mint ahogy az is, hogy Briwalnak nem esett volna baja, ha nem csak úgy elsunnyog mellőle.*
- Majd azt mondjuk, hogy a birtokodon voltunk az éjjel, vagy nemtom.
*Ez határozottan jó tervnek tűnik, de még mindig nem magyarázza meg a négy teljesen idegen ló fel- és a saját lovaik eltűnését.*
- Hát remélem, hogy mind megdöglik.
*Valószínűleg most kíván életében először úgy igazán rosszat bárkinek, ráadásul ez az első eset, hogy kicsit alpáribb a stílusa.*
- Jól vagy, Effy?
*Teszi fel a költői kérdést.*
- Kagan fattyú lányát.
*Javítja ki Effyt, hiszen valóban fattyú, ráadásul a városban nevelkedett egy egészen másik ember lányaként, csak nemrég tudta meg maga is az igazat. Bár ezek a haramiák túlságosan sokat tudtak, mert tudtak Pyctáról és Nirsről is. Vagy csak iszonyatosan jól tudnak tippelni és ezt úgy beállítani, mintha mindent tudnának.*
- Nirs meg akarja kérni a kezem. Persze mindenkinek hangoztatta, csak nekem kellett Briwaltól megtudni. Annyira kínos volt. Mindegy. Az éjjel átértékeltem kicsit. Ha végre engem is megkérdez erről, akkor igent fogok neki mondani. Talán kicsit kiengesztelhetném és meg is védene.
*Hiszen Nirs nagy mágus akar lenni, de amúgy Aenae nem arra gondol, hogy Nirs fizikailag védené meg, hanem arra, hogy a házasság maga védené meg. Persze nyilván hiú ábránd, mint ahogy az is, hogy Briwalnak nem esett volna baja, ha nem csak úgy elsunnyog mellőle.*
- Majd azt mondjuk, hogy a birtokodon voltunk az éjjel, vagy nemtom.
*Ez határozottan jó tervnek tűnik, de még mindig nem magyarázza meg a négy teljesen idegen ló fel- és a saját lovaik eltűnését.*
- Hát remélem, hogy mind megdöglik.
*Valószínűleg most kíván életében először úgy igazán rosszat bárkinek, ráadásul ez az első eset, hogy kicsit alpáribb a stílusa.*
- Jól vagy, Effy?
*Teszi fel a költői kérdést.*
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:48:01
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:48:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hallva a gnóm érveit egyrészt igazat tud adni neki, másrészt csökönyös dacából nehezen enged, mintha azzal veszítene. Nem tudja mit, valamit, talán nem is fontos dolgot. De nyerni szeretne, mert győzni jó érzés, és mert nem elégszik meg kevesebbel. Nagy sóhajjal nyugtázza a lelkében dúló kettősséget, majd kecmereg fájós háttal a nyeregbe csak mert kérik, és nemet mondani nehéz.
Elképedve szemléli az öreg műveletét, és a csizmából előkerülő erszényt. Most kapásból felrúgná amiért hülyére vette, másrészt valahol megérti, és sajnálja. Nehéz lehet egyik napról a másikra, úgy, hogy közelegnek azok a napok, mikor talán a betevőjét sem tudja megkeresni, és mellette nyomasztja a tudat, hogy nincs félre tett aranya.*
-Rám költenéd az utolsó pénzed?
*Döbben meg az önzetlenség ezen mértékén, és érzi újra a sírás kerülgeti.
Hallgatja a rövidke beszámolót önmagáról, arról aki volt, és aki lesz. Egyrészt büszkeség, elégedettség tölti el, másrészt indokolatlan bosszúság lesz úrrá rajta amiért nem értik, egyik se, se ez, se az a Kámzsás korcs balfasz. Utóbbi gondolatáért máris szégyelli el magát.*
-Azt hiszem bántottam őt, vagy bántották miattam, és most újra fogják.
*Pedig nem akar rosszat a Kámzsásnak, és aggódik érte máris, magában átkozva, hogy veszélyt vállalt miatta, azzal, hogy elengedte.
Az utolsó mondatok megnyugtatják, végül is, lehet ő megszűnik létezni, de attól még az a Ziana emlékezhet rá.*
-Rendben Rhalkumn bácsi.
*És ezt most tényleg, szívből megfogadja. Az öreg megtagadja tőle a mérget, a gyors halálát.
Tanulni, fejlődni? Húzza el száját, mert hogy jön ez a harmadosztályú kuruzsló, ahhoz, hogy kioktassa őt? Másrészt szívesebben tanulna a kedves öregtől, mint attól, aki folyton ilyen haragos, és kicsit sem kedves.*
-Rendben Rhalkumn bácsi.
*Hajol ki kicsit a nyeregből, közelebb az öreghez.*
-Nem nyomta a lábad az az erszényke?
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hallva a gnóm érveit egyrészt igazat tud adni neki, másrészt csökönyös dacából nehezen enged, mintha azzal veszítene. Nem tudja mit, valamit, talán nem is fontos dolgot. De nyerni szeretne, mert győzni jó érzés, és mert nem elégszik meg kevesebbel. Nagy sóhajjal nyugtázza a lelkében dúló kettősséget, majd kecmereg fájós háttal a nyeregbe csak mert kérik, és nemet mondani nehéz.
Elképedve szemléli az öreg műveletét, és a csizmából előkerülő erszényt. Most kapásból felrúgná amiért hülyére vette, másrészt valahol megérti, és sajnálja. Nehéz lehet egyik napról a másikra, úgy, hogy közelegnek azok a napok, mikor talán a betevőjét sem tudja megkeresni, és mellette nyomasztja a tudat, hogy nincs félre tett aranya.*
-Rám költenéd az utolsó pénzed?
*Döbben meg az önzetlenség ezen mértékén, és érzi újra a sírás kerülgeti.
Hallgatja a rövidke beszámolót önmagáról, arról aki volt, és aki lesz. Egyrészt büszkeség, elégedettség tölti el, másrészt indokolatlan bosszúság lesz úrrá rajta amiért nem értik, egyik se, se ez, se az a Kámzsás korcs balfasz. Utóbbi gondolatáért máris szégyelli el magát.*
-Azt hiszem bántottam őt, vagy bántották miattam, és most újra fogják.
*Pedig nem akar rosszat a Kámzsásnak, és aggódik érte máris, magában átkozva, hogy veszélyt vállalt miatta, azzal, hogy elengedte.
Az utolsó mondatok megnyugtatják, végül is, lehet ő megszűnik létezni, de attól még az a Ziana emlékezhet rá.*
-Rendben Rhalkumn bácsi.
*És ezt most tényleg, szívből megfogadja. Az öreg megtagadja tőle a mérget, a gyors halálát.
Tanulni, fejlődni? Húzza el száját, mert hogy jön ez a harmadosztályú kuruzsló, ahhoz, hogy kioktassa őt? Másrészt szívesebben tanulna a kedves öregtől, mint attól, aki folyton ilyen haragos, és kicsit sem kedves.*
-Rendben Rhalkumn bácsi.
*Hajol ki kicsit a nyeregből, közelebb az öreghez.*
-Nem nyomta a lábad az az erszényke?
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:15:13
Üzenet elküldve: 2019-04-08 20:15:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda makacsul megrázza a fejét, de amikor látja, hogy Zia hajthatatlan, akkor sóhajt, és széttárja a karjait. *
- Nézd lányom, a kengyel túl alacsonyan van, nem tudom beletenni a lábam. Ha sikerülne, akkor is jobban fájna, mint a séta. És emellett a férfiak számára a nyereg egy külön kínzóeszköznek minősül. * Joválisan mosolyog a lányra. * Hidd el, jobb nekem a séta. Neked viszont nem az, úgyhogy ülj fel szépen a nyeregbe. A kedvemért. * Teszi hozzá a kérést szelíden, és reméli, hogy így már úgy lesz, ahogy eltervezte. Megfogja a ló vezetőszárát, és el is indulna, amikor érkezik a kijavítás, miszerint koldusok. Vasborda jókedvűen felnevet. *
- Te még csak ma lettél koldus, lányom. Én már régebb óta vagyok az, mint számolni tudnám. * Legyint, és kihúzza a lábát a csizmájából. Belenyúl, és egy apró szütyőt emel ki belőle, benne csörgő arannyal. *
- A koldus undorító egy fajta. Mindig pénzt kér, de mindig van nála. * Legyint is egyet. * Ebből szűkösen, de két napig is megszállhatnánk a városban. * Nem szégyelli magát, amiért korábban pénzt kért, és hazudott, hogy milyen szegény. Végül is, attól, hogy van egy kis megtakarítása, még mindig az, és rászorul mások támogatására is. *
- Nem vagy szörnyű alak. * Legyint a felvetésre, ahogy visszahúzza a csizmáját a lábára. * Na jó, nem ismertelek, de hallottam a híredet. Híres gyógyító voltál a városban. Harcoltál másokért. Ne hagyd, hogy a fickó összezavarjon. És ha visszanyered az emlékeidet, akkor se hiszem, hogy az utóbbi napokat elfelejtenéd. Ha odafigyelsz, akkor nagyon sokat tanulhatsz abból, hogy ki volt Iwa, és ki volt Zia. Egy új ember születhet kettőtökből, mindkettőtök előnyeivel. Ne a rossz oldalát nézd a dolgoknak. * Mosolyog a lányra, bár nem nagyon hiszi el a szavakat, amiket mond, azért remélheti, hogy a nő hisz neki. *
- Ha szeretnéd, akkor veled maradok addig. * Bólint, amúgy se szerette volna magára hagyni, védtelenül. Zia meg tudja magát védeni, de Iwa nem. A kérésre megcsóválja a fejét. *
- Nem, Iwa. Szeretném, ha megvárnánk, hogy elkezdjenek visszajönni az emlékeid. Tanulj belőlük, és fejlődj. Csak azért akartalak korábban megölni, mert féltem, hogy megerőszakolnak, és megkínoznak. De nem hiszem, hogy halált érdemelnél. És amúgy se tudnálak megölni. Így már nem... * sóhajt hangosan és mélyen, fáradtan. * Kérlek, ne kérj ilyenre.
* Vasborda makacsul megrázza a fejét, de amikor látja, hogy Zia hajthatatlan, akkor sóhajt, és széttárja a karjait. *
- Nézd lányom, a kengyel túl alacsonyan van, nem tudom beletenni a lábam. Ha sikerülne, akkor is jobban fájna, mint a séta. És emellett a férfiak számára a nyereg egy külön kínzóeszköznek minősül. * Joválisan mosolyog a lányra. * Hidd el, jobb nekem a séta. Neked viszont nem az, úgyhogy ülj fel szépen a nyeregbe. A kedvemért. * Teszi hozzá a kérést szelíden, és reméli, hogy így már úgy lesz, ahogy eltervezte. Megfogja a ló vezetőszárát, és el is indulna, amikor érkezik a kijavítás, miszerint koldusok. Vasborda jókedvűen felnevet. *
- Te még csak ma lettél koldus, lányom. Én már régebb óta vagyok az, mint számolni tudnám. * Legyint, és kihúzza a lábát a csizmájából. Belenyúl, és egy apró szütyőt emel ki belőle, benne csörgő arannyal. *
- A koldus undorító egy fajta. Mindig pénzt kér, de mindig van nála. * Legyint is egyet. * Ebből szűkösen, de két napig is megszállhatnánk a városban. * Nem szégyelli magát, amiért korábban pénzt kért, és hazudott, hogy milyen szegény. Végül is, attól, hogy van egy kis megtakarítása, még mindig az, és rászorul mások támogatására is. *
- Nem vagy szörnyű alak. * Legyint a felvetésre, ahogy visszahúzza a csizmáját a lábára. * Na jó, nem ismertelek, de hallottam a híredet. Híres gyógyító voltál a városban. Harcoltál másokért. Ne hagyd, hogy a fickó összezavarjon. És ha visszanyered az emlékeidet, akkor se hiszem, hogy az utóbbi napokat elfelejtenéd. Ha odafigyelsz, akkor nagyon sokat tanulhatsz abból, hogy ki volt Iwa, és ki volt Zia. Egy új ember születhet kettőtökből, mindkettőtök előnyeivel. Ne a rossz oldalát nézd a dolgoknak. * Mosolyog a lányra, bár nem nagyon hiszi el a szavakat, amiket mond, azért remélheti, hogy a nő hisz neki. *
- Ha szeretnéd, akkor veled maradok addig. * Bólint, amúgy se szerette volna magára hagyni, védtelenül. Zia meg tudja magát védeni, de Iwa nem. A kérésre megcsóválja a fejét. *
- Nem, Iwa. Szeretném, ha megvárnánk, hogy elkezdjenek visszajönni az emlékeid. Tanulj belőlük, és fejlődj. Csak azért akartalak korábban megölni, mert féltem, hogy megerőszakolnak, és megkínoznak. De nem hiszem, hogy halált érdemelnél. És amúgy se tudnálak megölni. Így már nem... * sóhajt hangosan és mélyen, fáradtan. * Kérlek, ne kérj ilyenre.
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:46:01
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:46:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Zavartan, homlokát ráncolva hallgatja a gnómot, aki nem a kérdéseire válaszol. Nagy sóhajjal, megtörten, mindent érteni vélve bólint, már keze a kápán, hogy egy fájdalmas lendületet véve felkecmeregjen újra, majd marad mégis a földön, fejét rázva.*
-Nem, sérült a lábad, szállj csak fel, én mögéd ülök. Ha te sétálsz, én se fogom magam lóháton hordoztatni, mint valami hercegnő.
*Tartja a lovat, és ha szükséges, vagy ha a gnóm hajlandóságot mutat segít neki nyeregbe szállni, és kecmereg mögé. Máskülönben, újfajta makacsságot szerezve bandukol maga is mellette. Akárhogy is elindulnak, és a szavak elhangzanak, elérik elméjét, megérintik lelkét.*
-Nincsen pénzünk. Koldusok vagyunk.
*Morog vissza halkan a fogadó említésére, ugyan miből is futna nekik szobára? Persze odaadhatnák cserébe a lovat. De az az ő Végzete. A Kámzsástól kapta, nem akar tőle megválni. Azért, Rhalkumn bácsi fontosabb, mint egy ló, szóval miatta mégis lemondana róla. Ha ez kell, hogy meleg helyen legyen, ellássák lábát, megpihenhessen. Vívódik magában, mintha két különböző személyiség lakná testét, de az együttérzés, segítőszándék kerekedik felül a gyerekes önzőségen.*
-Vagyis szörnyű alak vagyok.
*Összegzi a ki sem mondott szavakat.*
-Illetve leszek... hamarosan.
*Úgyis halni akart, de a tudat, hogy valami nagy gonosznak adja át helyét most mégis elborzasztja.*
-Velem maradsz addig?
*Kérdése már újból sírós hangon érkezik, egy haldokló esdeklésének tűnve.
Szipog kettőt a köszönetre, majd rázza fejét.*
-Ugyan mit? Csak a bajt hoztam rád. Nagyapa is bántott, a Kámzsás is bántott, elraboltak, megütöttek miattam, és arra kényszerítettek, hogy én is bántsalak.
*Égő szemmel, fojtogató érzéssel torkában tekint a gnómra, úgy fest elsírta már minden könnyét, alig maradt mi újra záporozhatna.
Köhög fel, halkan, de hosszasan, igazítja meg magán a takarót, szipog egy sort.*
-Rhalkumn bácsi?
*Kezdi halkan, könyörgőn.*
-Azt a mérgező növényt? Tudod. Megkeresnéd nekem újra?
*Zavartan, homlokát ráncolva hallgatja a gnómot, aki nem a kérdéseire válaszol. Nagy sóhajjal, megtörten, mindent érteni vélve bólint, már keze a kápán, hogy egy fájdalmas lendületet véve felkecmeregjen újra, majd marad mégis a földön, fejét rázva.*
-Nem, sérült a lábad, szállj csak fel, én mögéd ülök. Ha te sétálsz, én se fogom magam lóháton hordoztatni, mint valami hercegnő.
*Tartja a lovat, és ha szükséges, vagy ha a gnóm hajlandóságot mutat segít neki nyeregbe szállni, és kecmereg mögé. Máskülönben, újfajta makacsságot szerezve bandukol maga is mellette. Akárhogy is elindulnak, és a szavak elhangzanak, elérik elméjét, megérintik lelkét.*
-Nincsen pénzünk. Koldusok vagyunk.
*Morog vissza halkan a fogadó említésére, ugyan miből is futna nekik szobára? Persze odaadhatnák cserébe a lovat. De az az ő Végzete. A Kámzsástól kapta, nem akar tőle megválni. Azért, Rhalkumn bácsi fontosabb, mint egy ló, szóval miatta mégis lemondana róla. Ha ez kell, hogy meleg helyen legyen, ellássák lábát, megpihenhessen. Vívódik magában, mintha két különböző személyiség lakná testét, de az együttérzés, segítőszándék kerekedik felül a gyerekes önzőségen.*
-Vagyis szörnyű alak vagyok.
*Összegzi a ki sem mondott szavakat.*
-Illetve leszek... hamarosan.
*Úgyis halni akart, de a tudat, hogy valami nagy gonosznak adja át helyét most mégis elborzasztja.*
-Velem maradsz addig?
*Kérdése már újból sírós hangon érkezik, egy haldokló esdeklésének tűnve.
Szipog kettőt a köszönetre, majd rázza fejét.*
-Ugyan mit? Csak a bajt hoztam rád. Nagyapa is bántott, a Kámzsás is bántott, elraboltak, megütöttek miattam, és arra kényszerítettek, hogy én is bántsalak.
*Égő szemmel, fojtogató érzéssel torkában tekint a gnómra, úgy fest elsírta már minden könnyét, alig maradt mi újra záporozhatna.
Köhög fel, halkan, de hosszasan, igazítja meg magán a takarót, szipog egy sort.*
-Rhalkumn bácsi?
*Kezdi halkan, könyörgőn.*
-Azt a mérgező növényt? Tudod. Megkeresnéd nekem újra?
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:25:58
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:25:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Az öreg gnóm örül neki, hogy a nő úgy tesz, ahogy kéri, és felteríti magára a pokrócot. Nem tudja nem kiszúrni a csupasz lábát a lánykának, nagyon hideg lehet a föld, és ez így nem lesz jó. *
- Felülhetnél a nyeregbe, Iwa. * Mondja, kerülve a válaszadást a kérdésre. * Addig, amíg nem szerzünk neked valami cipő szerűséget, vagy nem süt ki a nap, addig mindenképp. Féloldalasan ülj fel, ahogy a városi lánykák szoktak, én pedig vezetem a lovad. Így nem töri fel a talpadon a bőrt a kengyel sem, és megmaradsz a lovon is. * Tanácsolja, persze parancsnak is tűnhet, de nem annak szánja. Tényleg csak jót szeretne, és elindulni egy irányba, majd mélyet sóhajt, mert még mindig nem tudja, hogy merre. *
- Valami fogadóról beszéltél, igaz? Mit szólnál, ha megszállnánk ott? Aztán kitaláljuk, hogy hogyan tovább. Az emlékeid is hamar visszatérnek, azt mondták. Akkor biztos megkapod a válaszaidat a kérdéseidre. Addig is vigyázni fogok rád, Iwa, és sose felejtelek el. * Kicsordul egy könnycsepp az öreg gnóm szeme sarkából, lassan folyva végig a ráncos bőrön, el kell kapnia a tekintetét, mert nem szeretné, hogy a másik lássa, milyen fájdalmat okoz ez a helyzet Vasbordának. *
- Még ha más nem is lesz, aki emlékezzen rád. Még ha csak rövid ideig is ismertelek, én attól még szerettelek, lányom. * Suttogja magának alig halható módon, a torkát kapargatja az elfojtott sírás, de megrázza magát, és mosolyt erőltet az arcára, ahogy ismét felnéz a vörös hajú lányra. *
- Köszönök mindent, amit tőled kaptam, Iwa.
* Az öreg gnóm örül neki, hogy a nő úgy tesz, ahogy kéri, és felteríti magára a pokrócot. Nem tudja nem kiszúrni a csupasz lábát a lánykának, nagyon hideg lehet a föld, és ez így nem lesz jó. *
- Felülhetnél a nyeregbe, Iwa. * Mondja, kerülve a válaszadást a kérdésre. * Addig, amíg nem szerzünk neked valami cipő szerűséget, vagy nem süt ki a nap, addig mindenképp. Féloldalasan ülj fel, ahogy a városi lánykák szoktak, én pedig vezetem a lovad. Így nem töri fel a talpadon a bőrt a kengyel sem, és megmaradsz a lovon is. * Tanácsolja, persze parancsnak is tűnhet, de nem annak szánja. Tényleg csak jót szeretne, és elindulni egy irányba, majd mélyet sóhajt, mert még mindig nem tudja, hogy merre. *
- Valami fogadóról beszéltél, igaz? Mit szólnál, ha megszállnánk ott? Aztán kitaláljuk, hogy hogyan tovább. Az emlékeid is hamar visszatérnek, azt mondták. Akkor biztos megkapod a válaszaidat a kérdéseidre. Addig is vigyázni fogok rád, Iwa, és sose felejtelek el. * Kicsordul egy könnycsepp az öreg gnóm szeme sarkából, lassan folyva végig a ráncos bőrön, el kell kapnia a tekintetét, mert nem szeretné, hogy a másik lássa, milyen fájdalmat okoz ez a helyzet Vasbordának. *
- Még ha más nem is lesz, aki emlékezzen rád. Még ha csak rövid ideig is ismertelek, én attól még szerettelek, lányom. * Suttogja magának alig halható módon, a torkát kapargatja az elfojtott sírás, de megrázza magát, és mosolyt erőltet az arcára, ahogy ismét felnéz a vörös hajú lányra. *
- Köszönök mindent, amit tőled kaptam, Iwa.
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:08:33
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:08:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Léptei biztosak, tartása egyenes, kezében sarlóját lassú mozdulattal tűzi övébe. Úton van, egyre közelebb és közelebb, nem foglalkozik az idő változásával, miképp azzal sem, hogy a nap már lassan lenyugszik a horizont mögött, fáradhatatlanul és szinte azonos ritmusban halad tovább, miközben elméje üres és fekete, mint az éj. Még csillagokként sem jelennek meg emlékei, marad a puszta homály, s a Hely emléke, mi képzeletében mindig él.*
- Holnaptól más lesz. Ortas hajóra száll. *Mormogja, s igyekszik kerülni az őt érő pillantásokat, mert erőteljesen közeledik a lakott területek felé. Legalábbis úgy gondolja, hogy tanyák lehetnek a közelben, ezt jelzik a távolban ég felé kúszó halvány és vékony füstcsíkok, melyeket feltételezhetően kémények engednek a magasba. Kissé hűvös van, de nem fázik, éjjel a holdak, nappal a nap élteti, vagy legalábbis megengedi, hogy csendes magányában elvegetáljon. Mások nem tudnának így élni, neki ez az élete, melyen mindmáig változtatni nem tudott. Valaha nem ilyen volt, valaha mások vették körbe, noha kacagásától soha nem volt hangos a táj, ajka gyakran húzódott mosolyra. Nem ilyen kifejezéstelen és érzelemmentes volt, mint most. Kaiykonak majdnem sikerült. A lánynak majdnem. Erre gondol, miközben a vaserdő fái előtte hajladoznak a néha fel-feltámadó szélben.*
- Holnaptól más lesz. Ortas hajóra száll. *Mormogja, s igyekszik kerülni az őt érő pillantásokat, mert erőteljesen közeledik a lakott területek felé. Legalábbis úgy gondolja, hogy tanyák lehetnek a közelben, ezt jelzik a távolban ég felé kúszó halvány és vékony füstcsíkok, melyeket feltételezhetően kémények engednek a magasba. Kissé hűvös van, de nem fázik, éjjel a holdak, nappal a nap élteti, vagy legalábbis megengedi, hogy csendes magányában elvegetáljon. Mások nem tudnának így élni, neki ez az élete, melyen mindmáig változtatni nem tudott. Valaha nem ilyen volt, valaha mások vették körbe, noha kacagásától soha nem volt hangos a táj, ajka gyakran húzódott mosolyra. Nem ilyen kifejezéstelen és érzelemmentes volt, mint most. Kaiykonak majdnem sikerült. A lánynak majdnem. Erre gondol, miközben a vaserdő fái előtte hajladoznak a néha fel-feltámadó szélben.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:05:16
Üzenet elküldve: 2019-04-08 19:05:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Fájdalmasan rándul arca a kijelentésre mely szerint nincs otthona. Tényleg nincs, már nincs. Az útirányt tekintve ő követné a Kámzsást, de a gnómot nem akarja bajba keverni, előbb jobb szeretné őt biztonságba tudni. A kérdésre így csak vállát vonja.
Az összefoglalót elrablóikról komor arccal hallgatja, csak szipogása töri meg a csendet.
Egy pillanatra bújik az ölelésbe, de ettől csak még inkább fáj lelke, még bőségesebben záporoznak könnyei. A nyugtató szavakra szipákol még párat, nyel nagyot, és erőt találva bólint engedelmesen. Teríti magára a köpenyt, szedi fel a földről fegyvereit rendezgeti el őket a nyeregkápára akasztva, vagyis mindent megtesz, hogy kerülje a gnóm pillantását, bár érezhető valamin rágódik, mit úgysem tud sokáig magában tartani.*
-Gondolkodtam pedig ezen. Miért vert meg az a férfi, miért küldött el majdnem mindenkit, miért akarta kezelni a sebeim, miért nem hagyta, hogy megmérgezz, miért nem indultunk tovább, ha olyan sietős volt, és annyira várt vezére, miért engedett el végül? És ha végig ez volt a terve? Lelassítani az egész csapatot, megszabadulni akitől csak lehet, aztán elengedni?
*Számára logikus, valahogy, valamilyen kifacsart módon, de az. És azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy ne lett volna kedves. Volt benne kedvesség. És mellette valami nagy szomorúság, sértettség is.
Újra kerüli a gnóm pillantását, meredten bámulja inkább saját szutykos lábait, szinte suttogva folytatja.*
-Azt hiszem épp annyira gyűlöl, mint amennyire szeret. Igazából egy gonosz, rossz ember vagyok, igaz Rhalkumn bácsi? Olyan, akit csak egy torz szörnyeteg képes szeretni.
*Pityeredik el ismét, máris bűntudat mardossa egy olyan ember tettei miatt, kiről semmit sem tud, de erős marad, és folytatja makacsul.*
-Mit tudsz erről a Zianáról? Hol élt? Várják valahol? Van családja? Társai? Vagy csak a tegnap esti martalócok között forgolódott?
*Fájdalmasan rándul arca a kijelentésre mely szerint nincs otthona. Tényleg nincs, már nincs. Az útirányt tekintve ő követné a Kámzsást, de a gnómot nem akarja bajba keverni, előbb jobb szeretné őt biztonságba tudni. A kérdésre így csak vállát vonja.
Az összefoglalót elrablóikról komor arccal hallgatja, csak szipogása töri meg a csendet.
Egy pillanatra bújik az ölelésbe, de ettől csak még inkább fáj lelke, még bőségesebben záporoznak könnyei. A nyugtató szavakra szipákol még párat, nyel nagyot, és erőt találva bólint engedelmesen. Teríti magára a köpenyt, szedi fel a földről fegyvereit rendezgeti el őket a nyeregkápára akasztva, vagyis mindent megtesz, hogy kerülje a gnóm pillantását, bár érezhető valamin rágódik, mit úgysem tud sokáig magában tartani.*
-Gondolkodtam pedig ezen. Miért vert meg az a férfi, miért küldött el majdnem mindenkit, miért akarta kezelni a sebeim, miért nem hagyta, hogy megmérgezz, miért nem indultunk tovább, ha olyan sietős volt, és annyira várt vezére, miért engedett el végül? És ha végig ez volt a terve? Lelassítani az egész csapatot, megszabadulni akitől csak lehet, aztán elengedni?
*Számára logikus, valahogy, valamilyen kifacsart módon, de az. És azt sem tudná egyértelműen kijelenteni, hogy ne lett volna kedves. Volt benne kedvesség. És mellette valami nagy szomorúság, sértettség is.
Újra kerüli a gnóm pillantását, meredten bámulja inkább saját szutykos lábait, szinte suttogva folytatja.*
-Azt hiszem épp annyira gyűlöl, mint amennyire szeret. Igazából egy gonosz, rossz ember vagyok, igaz Rhalkumn bácsi? Olyan, akit csak egy torz szörnyeteg képes szeretni.
*Pityeredik el ismét, máris bűntudat mardossa egy olyan ember tettei miatt, kiről semmit sem tud, de erős marad, és folytatja makacsul.*
-Mit tudsz erről a Zianáról? Hol élt? Várják valahol? Van családja? Társai? Vagy csak a tegnap esti martalócok között forgolódott?
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:44:25
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:44:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Ugyan pont Kagan lányát ne ismernék fel?
*Már megint nem tudja elképzelni, miket gondolhat magáról barátnője, de jelen helyzetben nem is akar vele vitába szállni a saját alacsony önbecsülése miatt.*
- Én tényleg nem tudom, mennyire jó ötlet ez, de... Legyen.
*Aztán majd cipeli magával a történteket, ameddig ép ésszel bírja. Aenae meglepődésére ő is meglepődik, így már ketten vannak nyomorúságuk közepette meglepődve azon, hogy Aenae meglepődött, és hogy nem utolsó sorban érintéssel sebet gyógyított.*
- Ezek szerint tudsz ilyet.
*Mosolyodik el egy egészen kicsit, de azt sem sokáig. Nem esik jól most neki a mosolygás.*
- Arra azért nem vennék mérget, de támogatnálak ebben a tervben, ha képes volnál rá. És akkor már az elrablóinkat se hagyd majd ki.
*Gyomra korgása végigkíséri szavait, de ha terülj-terülj asztalkám volna most előtte, akkor se tudna enni egy falatot sem. Inkább csak csücsül tovább csendben lova hátán, és azon agyal majd, mit mondjon Waldrannak, ha feltűnik neki, hogy az éjszakát nem az erődben töltötték.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 18:45:16
- Ugyan pont Kagan lányát ne ismernék fel?
*Már megint nem tudja elképzelni, miket gondolhat magáról barátnője, de jelen helyzetben nem is akar vele vitába szállni a saját alacsony önbecsülése miatt.*
- Én tényleg nem tudom, mennyire jó ötlet ez, de... Legyen.
*Aztán majd cipeli magával a történteket, ameddig ép ésszel bírja. Aenae meglepődésére ő is meglepődik, így már ketten vannak nyomorúságuk közepette meglepődve azon, hogy Aenae meglepődött, és hogy nem utolsó sorban érintéssel sebet gyógyított.*
- Ezek szerint tudsz ilyet.
*Mosolyodik el egy egészen kicsit, de azt sem sokáig. Nem esik jól most neki a mosolygás.*
- Arra azért nem vennék mérget, de támogatnálak ebben a tervben, ha képes volnál rá. És akkor már az elrablóinkat se hagyd majd ki.
*Gyomra korgása végigkíséri szavait, de ha terülj-terülj asztalkám volna most előtte, akkor se tudna enni egy falatot sem. Inkább csak csücsül tovább csendben lova hátán, és azon agyal majd, mit mondjon Waldrannak, ha feltűnik neki, hogy az éjszakát nem az erődben töltötték.*
A hozzászólás írója (Ephemia d'Aquista) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.08 18:45:16
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-08 17:51:46
Üzenet elküldve: 2019-04-08 17:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda figyelmesen hallgatja, ahogy a lány elmondja, hogy merre vannak, és merre mehetnek tovább. Már nem csodálkozik a dolgon, így, hogy tudja, sejtése igaz volt, és Iwa valóban nem létezik, csak egy kreálmány, az öregember elméjének szülöttje. Megvonja a vállát, egy megtört, és megfáradt öregember bölcs mosolyával néz a másikra. *
- Nekem mindegy, hogy merre megyünk. Ahogy neked, úgy nekem sincs otthonom. De talán az lenne a legjobb, ha nem követnénk őket. * Int abba az irányba, amerre elvágtattak nem túl kedves elrablóik. * Te merre szeretnél menni? Mit szeretnél csinálni?
* Teszi fel a kérdést. Nem tervez sokáig a vörös hajú nővel maradni, csak biztonságban akarja tudni, legalább addig, amíg visszatérnek az emlékei, hogy megvédhesse önmagát. A fegyvereket nézve megcsóválja a fejét. *
- Semmit sem tudok, hogy az elmúlt este óta miért történt, és mit jelent. Teljesen véletlenszerű volt a személyiségük, a hozzáállásuk, és minden, amit velünk csináltak. Mintha maguk se tudták volna, hogy mit akarnak elérni, vagy csinálni. Arra tudok gondolni, hogy meg akarták játszani magukat, csak nem sikerült. De szerintem sosem fogjuk megérteni ezt az egészet, úgyhogy nem is érdemes ezen gondolkodni. * Csóválja a fejét, és sután megpróbálja megölelni a síró lányt. *
- Nyugodj meg, maradj erős. Mindig menni kell tovább, előre. * Suttogja neki, majd lehajol, hogy visszavegye a kovácskalapácsot, derekára akasztva, ahogy korábban is hordta, köpenyének takarásában. * Terítsd magadra a takarót, meg ne fázz nekem. A hajnal hűvös, de ahogy feljön a nap, egykettőre jobb idő lesz.
* Vasborda figyelmesen hallgatja, ahogy a lány elmondja, hogy merre vannak, és merre mehetnek tovább. Már nem csodálkozik a dolgon, így, hogy tudja, sejtése igaz volt, és Iwa valóban nem létezik, csak egy kreálmány, az öregember elméjének szülöttje. Megvonja a vállát, egy megtört, és megfáradt öregember bölcs mosolyával néz a másikra. *
- Nekem mindegy, hogy merre megyünk. Ahogy neked, úgy nekem sincs otthonom. De talán az lenne a legjobb, ha nem követnénk őket. * Int abba az irányba, amerre elvágtattak nem túl kedves elrablóik. * Te merre szeretnél menni? Mit szeretnél csinálni?
* Teszi fel a kérdést. Nem tervez sokáig a vörös hajú nővel maradni, csak biztonságban akarja tudni, legalább addig, amíg visszatérnek az emlékei, hogy megvédhesse önmagát. A fegyvereket nézve megcsóválja a fejét. *
- Semmit sem tudok, hogy az elmúlt este óta miért történt, és mit jelent. Teljesen véletlenszerű volt a személyiségük, a hozzáállásuk, és minden, amit velünk csináltak. Mintha maguk se tudták volna, hogy mit akarnak elérni, vagy csinálni. Arra tudok gondolni, hogy meg akarták játszani magukat, csak nem sikerült. De szerintem sosem fogjuk megérteni ezt az egészet, úgyhogy nem is érdemes ezen gondolkodni. * Csóválja a fejét, és sután megpróbálja megölelni a síró lányt. *
- Nyugodj meg, maradj erős. Mindig menni kell tovább, előre. * Suttogja neki, majd lehajol, hogy visszavegye a kovácskalapácsot, derekára akasztva, ahogy korábban is hordta, köpenyének takarásában. * Terítsd magadra a takarót, meg ne fázz nekem. A hajnal hűvös, de ahogy feljön a nap, egykettőre jobb idő lesz.
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-05 21:56:47
Üzenet elküldve: 2019-04-05 21:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//El thargföldről//
*Hüledezve kapja mellkasához a kezét, majd rosszallóan néz Pyctára.*
- Még, hogy én?! Kikérem magamnak! Nem vagyok már szerzetes! *Sokáig nem bírja tartani a komolyságot, ismételten jó kedvre derül, aztán csak legyint. Kóklernek épp elég kókler ő, ebben az elfnek igaza van, annak is tartja magát. A nevetés nem csillapszik, persze ebben rásegít jelentősen Pycta kék pofázmánya, mely egyre inkább szétmázolódik a képén, ahogy keni, rettentő mulatságos látvány, még úgy is, hogy valójában tudja, hogy vérről van szó, ami valami oknál fogva megkékült. Komótosan teszi zsebre az apró zöld kristályt, majd ismét megtörli szemeit.*
- Nem! *Röhög.* Valóban nem nevetsz! De hagyd, már tökéletes lesz! *Pukkadozik még kicsit, aztán lassan alábbhagy a jókedv.*
- Rendben, a szeszfőzés az én reszortom lesz, te meg majd... ja nem... nem is kóstolod, eh, miféle száraz fickó vagy te? *Csóválja meg fejét kedélyesen, persze nem rossz szándékból, s úgy látszik végre az elf is magához tér, amire idülten vigyorog, tetszik neki a Tintás szó.*
- Baj? Baaaaj?! Hát mikor csináltam én bármilyen bajt? *Kérdezi ismét durcásan húzogatva szemöldökét.* A jóság mintaképe vagyok, kérem szépen! *Biccent egyet nagy komolyan, s immár a környéket kezdi fürkészni, mert érezhetően kedvezőbb lesz a talaj a szekérnek. Szántók között járnak már, a szántásban turkáló varjak és egyéb madarak hangosan rebbennek szét közeledtükre, Umon utánuk fordítja tekintetét, s halkan sóhajt fel. Hát ismét megpróbálja a lehetetlent, hogy egy bagázsba illeszkedjen be. Vajon sikerülni fog? Vagy eleve kudarcra van ítélve? Tekintve, hogy az egyetlen ember, aki ráadásul elf az, ki valaha elfogadta véleményét és minden marhasága ellenére vele maradt, de rajta kívül nincs senkije. Az újakat nem ismeri, a legújabbaknak már bemutatkozott, Lyzzel fogalma sincs hányadán áll. Szereti a lányt... de valahogy úgy érzi, soha nem lesznek egy gondolaton. Egy tétova pillanatra a kikötői erdőség felé fordítja vágyakozva tekintetét. Ha most leszállna, s csak eliramodna... ~ Francba. ~ *
- Rendben, Pycta, meggyújtjuk. *Bólint lassan, még mindig a tájat fürkészve csendesen. A nóta már ajkain rég elhalt. Pycta nem is tudja, mennyire beletrafált, mikor ráerősít Umon korábbi mondataira. Szomorúan mosolyodik el.*
- Öregszem, igen. *Biccent, s közben lendít egyet a gyeplőn.* Sokszor azt érzem ez már nem az én világom, Pycta. *Szélesedik aprót a halvány mosoly.*
- Korábban is egyedül voltam, gyakorlatilag, ha nem jössz, most is úgy vagyok. *Vonja meg a vállát.*
- Pihenjünk. *Hagyja jóvá, majd a kis liget felé irányítja Híjast a kordéval.* Szép hely. *Ismeri el, s mikor a szekér megáll, egy határozott ugrással a földön terem. A leszerszámozással nem bajlódik, úgyis hamarosan indulnak tovább. Kissé megpaskolja a ló hátát, majd hátra tett kézzel bámul a szántóföldek irányába.*
- Milyen végtelen. *Motyogja halkan.* Az embernek kedve támad csak úgy nekivágni és beleindulni, nem igaz? *Nevet fel zavartan, aztán segít Pyctának, ha valamiben szüksége van rá.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 22:00:37
*Hüledezve kapja mellkasához a kezét, majd rosszallóan néz Pyctára.*
- Még, hogy én?! Kikérem magamnak! Nem vagyok már szerzetes! *Sokáig nem bírja tartani a komolyságot, ismételten jó kedvre derül, aztán csak legyint. Kóklernek épp elég kókler ő, ebben az elfnek igaza van, annak is tartja magát. A nevetés nem csillapszik, persze ebben rásegít jelentősen Pycta kék pofázmánya, mely egyre inkább szétmázolódik a képén, ahogy keni, rettentő mulatságos látvány, még úgy is, hogy valójában tudja, hogy vérről van szó, ami valami oknál fogva megkékült. Komótosan teszi zsebre az apró zöld kristályt, majd ismét megtörli szemeit.*
- Nem! *Röhög.* Valóban nem nevetsz! De hagyd, már tökéletes lesz! *Pukkadozik még kicsit, aztán lassan alábbhagy a jókedv.*
- Rendben, a szeszfőzés az én reszortom lesz, te meg majd... ja nem... nem is kóstolod, eh, miféle száraz fickó vagy te? *Csóválja meg fejét kedélyesen, persze nem rossz szándékból, s úgy látszik végre az elf is magához tér, amire idülten vigyorog, tetszik neki a Tintás szó.*
- Baj? Baaaaj?! Hát mikor csináltam én bármilyen bajt? *Kérdezi ismét durcásan húzogatva szemöldökét.* A jóság mintaképe vagyok, kérem szépen! *Biccent egyet nagy komolyan, s immár a környéket kezdi fürkészni, mert érezhetően kedvezőbb lesz a talaj a szekérnek. Szántók között járnak már, a szántásban turkáló varjak és egyéb madarak hangosan rebbennek szét közeledtükre, Umon utánuk fordítja tekintetét, s halkan sóhajt fel. Hát ismét megpróbálja a lehetetlent, hogy egy bagázsba illeszkedjen be. Vajon sikerülni fog? Vagy eleve kudarcra van ítélve? Tekintve, hogy az egyetlen ember, aki ráadásul elf az, ki valaha elfogadta véleményét és minden marhasága ellenére vele maradt, de rajta kívül nincs senkije. Az újakat nem ismeri, a legújabbaknak már bemutatkozott, Lyzzel fogalma sincs hányadán áll. Szereti a lányt... de valahogy úgy érzi, soha nem lesznek egy gondolaton. Egy tétova pillanatra a kikötői erdőség felé fordítja vágyakozva tekintetét. Ha most leszállna, s csak eliramodna... ~ Francba. ~ *
- Rendben, Pycta, meggyújtjuk. *Bólint lassan, még mindig a tájat fürkészve csendesen. A nóta már ajkain rég elhalt. Pycta nem is tudja, mennyire beletrafált, mikor ráerősít Umon korábbi mondataira. Szomorúan mosolyodik el.*
- Öregszem, igen. *Biccent, s közben lendít egyet a gyeplőn.* Sokszor azt érzem ez már nem az én világom, Pycta. *Szélesedik aprót a halvány mosoly.*
- Korábban is egyedül voltam, gyakorlatilag, ha nem jössz, most is úgy vagyok. *Vonja meg a vállát.*
- Pihenjünk. *Hagyja jóvá, majd a kis liget felé irányítja Híjast a kordéval.* Szép hely. *Ismeri el, s mikor a szekér megáll, egy határozott ugrással a földön terem. A leszerszámozással nem bajlódik, úgyis hamarosan indulnak tovább. Kissé megpaskolja a ló hátát, majd hátra tett kézzel bámul a szántóföldek irányába.*
- Milyen végtelen. *Motyogja halkan.* Az embernek kedve támad csak úgy nekivágni és beleindulni, nem igaz? *Nevet fel zavartan, aztán segít Pyctának, ha valamiben szüksége van rá.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.05 22:00:37
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-05 17:28:30
Üzenet elküldve: 2019-04-05 17:28:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//El thargföldről//
- Mindenkinek meg volt a saját baja. *Hagyja annyiban egy halovány mosolyfélével a régi tervekre vonatkozó részt. Valójában neki a templomi események végéig nem voltak tervei, saját akarata sem igazán, így csak onnantól számítja a tervezés kezdetét, hogy újra önmaga lett és elindultak az erdőbe otthont keresni.*
- Magad is egy kókler szerzetes vagy, nem igaz? *Kérdez vissza mosolyogva, ezúttal már sokkal élettel teltebben.*
- Majd te megpróbálod, engem nem érdekel a szeszfőzés. *Teszi hozzá megjegyzésként. Mivel nem fogyaszt semmiféle szeszt, nem is tartja fontosnak, hogy részt vegyen benne.*
- De ha a segítségem kell valamiben, nyugodtan szólj. *Ajánlja fel, hisz, ha Umon kérné, még cefrés hordókat is pakolna a kedvéért.
A strázsaként álló fák lassan elmaradnak mögöttük és már a gondosan rendben tartott földekkel határolt úton haladnak céljuk felé, de a nap lassan a horizont alá fog bukni, rájuk pedig sötétség borul.*
- Aha, nem rajtam, velem. *Morogja, ahogy próbálja út közben letörölni az arcáról a tintamaszatokat, melyek sebeiből kerültek bőrére.*
- Csak kár, hogy én nem nevetek. *Csóválja meg a fejét, ahogy újabb nedves törléssel próbálja megtisztítani arcát.
Umon esélylatolgatására felhagy a törölgetéssel és felé fordul a nyeregben. Érdeklődve figyeli a kristályt, amely eltörik, majd újra összeáll a szerzetes kezében.*
- Igen, én is találtam egyet, egy zöldet. Most hogy mondod... *Igyekszik visszaemlékezni arra a napra, amikor az erdőben rálelt a szilánkra.*
- Lehet, hogy velem is ez történt. Mármint, hogy magamba olvasztottam. *Szinte motyogva beszél, de Umon talán érti szavait. Csak most dereng neki valami, hogy jobban belegondol.*
- Úgy hiszed, talán ez okozhatta? *Kérdi hitetlenkedve, ahogy felnéz a kordé bakján utazó férfire.
Amikor Umon újra nevetni kezd, már maga sem bírja, elmosolyodik.*
- Adok én neked mindjárt tintát, te Tintás. *Tréfálkozik maga is.*
- Tőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak ne legyen baj belőle. A segítségedet pedig mindig szívesen fogadjuk a táborban. *Hagyja annyiban Umon terveit. Neki mindegy tényleg, hogy kocsma lesz vagy szeszfőző, csak akik odamennek, tiszteljék az erdőt és ne akarjanak ártani neki vagy nekik. Akkor békében megférnek majd egymás mellett.
Umon a nap utolsó sugaraiban füröszti arcát, amikor felhozza Lyzendrát. A páncélos szerzetes is elgondolkodik, bár azon nem kell gondolkodnia, hogy neki is hiányzik-e a szőke íjászlány.*
- Nekem is. *Mondja félmosollyal.*
- Ha visszaértünk, meggyújtjuk a tüzeket. Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, találkozunk. *Teszi hozzá mély meggyőződéssel.*
- Öregszel. Látszik is. *Tromfol rá kifejezéstelenséget erőltetve az arcára és hangjába, hadd egye a penész Umont.
A földek között haladva talán akad egy ligetes rész, ahol meghúzhatják magukat éjszakára. A lovaknak is jót tenne a pihenés és ha napkelte előtt útnak indulnak, akkor délre visszaérhetnek az erdőbe a táborba.*
- Megpihenünk ott? *Kérdi az egyik fásabb liget felé intve fejével két takaros földdarab között, amely jó táborhelynek tűnik.*
- Mindenkinek meg volt a saját baja. *Hagyja annyiban egy halovány mosolyfélével a régi tervekre vonatkozó részt. Valójában neki a templomi események végéig nem voltak tervei, saját akarata sem igazán, így csak onnantól számítja a tervezés kezdetét, hogy újra önmaga lett és elindultak az erdőbe otthont keresni.*
- Magad is egy kókler szerzetes vagy, nem igaz? *Kérdez vissza mosolyogva, ezúttal már sokkal élettel teltebben.*
- Majd te megpróbálod, engem nem érdekel a szeszfőzés. *Teszi hozzá megjegyzésként. Mivel nem fogyaszt semmiféle szeszt, nem is tartja fontosnak, hogy részt vegyen benne.*
- De ha a segítségem kell valamiben, nyugodtan szólj. *Ajánlja fel, hisz, ha Umon kérné, még cefrés hordókat is pakolna a kedvéért.
A strázsaként álló fák lassan elmaradnak mögöttük és már a gondosan rendben tartott földekkel határolt úton haladnak céljuk felé, de a nap lassan a horizont alá fog bukni, rájuk pedig sötétség borul.*
- Aha, nem rajtam, velem. *Morogja, ahogy próbálja út közben letörölni az arcáról a tintamaszatokat, melyek sebeiből kerültek bőrére.*
- Csak kár, hogy én nem nevetek. *Csóválja meg a fejét, ahogy újabb nedves törléssel próbálja megtisztítani arcát.
Umon esélylatolgatására felhagy a törölgetéssel és felé fordul a nyeregben. Érdeklődve figyeli a kristályt, amely eltörik, majd újra összeáll a szerzetes kezében.*
- Igen, én is találtam egyet, egy zöldet. Most hogy mondod... *Igyekszik visszaemlékezni arra a napra, amikor az erdőben rálelt a szilánkra.*
- Lehet, hogy velem is ez történt. Mármint, hogy magamba olvasztottam. *Szinte motyogva beszél, de Umon talán érti szavait. Csak most dereng neki valami, hogy jobban belegondol.*
- Úgy hiszed, talán ez okozhatta? *Kérdi hitetlenkedve, ahogy felnéz a kordé bakján utazó férfire.
Amikor Umon újra nevetni kezd, már maga sem bírja, elmosolyodik.*
- Adok én neked mindjárt tintát, te Tintás. *Tréfálkozik maga is.*
- Tőlem azt csinálsz, amit akarsz, csak ne legyen baj belőle. A segítségedet pedig mindig szívesen fogadjuk a táborban. *Hagyja annyiban Umon terveit. Neki mindegy tényleg, hogy kocsma lesz vagy szeszfőző, csak akik odamennek, tiszteljék az erdőt és ne akarjanak ártani neki vagy nekik. Akkor békében megférnek majd egymás mellett.
Umon a nap utolsó sugaraiban füröszti arcát, amikor felhozza Lyzendrát. A páncélos szerzetes is elgondolkodik, bár azon nem kell gondolkodnia, hogy neki is hiányzik-e a szőke íjászlány.*
- Nekem is. *Mondja félmosollyal.*
- Ha visszaértünk, meggyújtjuk a tüzeket. Ha az Erdő Szíve is úgy akarja, találkozunk. *Teszi hozzá mély meggyőződéssel.*
- Öregszel. Látszik is. *Tromfol rá kifejezéstelenséget erőltetve az arcára és hangjába, hadd egye a penész Umont.
A földek között haladva talán akad egy ligetes rész, ahol meghúzhatják magukat éjszakára. A lovaknak is jót tenne a pihenés és ha napkelte előtt útnak indulnak, akkor délre visszaérhetnek az erdőbe a táborba.*
- Megpihenünk ott? *Kérdi az egyik fásabb liget felé intve fejével két takaros földdarab között, amely jó táborhelynek tűnik.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:14:08
Üzenet elküldve: 2019-04-04 19:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Nem hittem, hogy rólam bárki tudja, hogy ki vagyok...
*Túlságosan jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárki ismerje, már legalábbis véletlenszerű fekete lovasokról nem gondolná, mert a vevője nyilván tudta, hogy kicsoda. De mennyi volt erre az esély?!*
- Nem szabad elmondanunk, Effy. Még az hiányzik, hogy ezentúl ne engedjenek ki az erődből. Vagy, hogy hajtóvadászatba kezdjen és bajba sodorja magát.
*Természetesen Waldranra gondol, biztos benne, hogy megtorolná a lányokon esett sérelmeket, még Kaganról is úgy gondolja, hogy megtette volna. A d'Aquista fivérekről igazság szerint nem tudja, hogy mennyire vérszomjasak, vagy mennyire képzett harcosok, de nem gondolja, hogy különösebben azok lennének, ahogyan Nirs sem az. Minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy ezt elmondják.
Effy arcáról az ő érintése nyomán eltűnik a pofon nyoma, amin ő legalább annyira meglepődik, mint barátnője, még hátra is hőköl. Értetlenül néz a tenyerére, aztán Effyre és vissza.*
- Én... én... nem tudtam, hogy tudok ilyet... Csak azt akartam, hogy ne fájjon neked.
*Hebegi, kicsit ijesztőnek találja ugyanis ezt.*
- Én nem tudtam, hogy tudok ilyet...
*Aenaen látszik, hogy teljesen megrendült ettől, hogy nem tudja, hogy mi is történt.*
- Szerinted, ha azt akarnám, hogy haljon meg az az átkozott Terwy Burghre, akkor meghalna?
- Nem hittem, hogy rólam bárki tudja, hogy ki vagyok...
*Túlságosan jelentéktelen ő ahhoz, hogy bárki ismerje, már legalábbis véletlenszerű fekete lovasokról nem gondolná, mert a vevője nyilván tudta, hogy kicsoda. De mennyi volt erre az esély?!*
- Nem szabad elmondanunk, Effy. Még az hiányzik, hogy ezentúl ne engedjenek ki az erődből. Vagy, hogy hajtóvadászatba kezdjen és bajba sodorja magát.
*Természetesen Waldranra gondol, biztos benne, hogy megtorolná a lányokon esett sérelmeket, még Kaganról is úgy gondolja, hogy megtette volna. A d'Aquista fivérekről igazság szerint nem tudja, hogy mennyire vérszomjasak, vagy mennyire képzett harcosok, de nem gondolja, hogy különösebben azok lennének, ahogyan Nirs sem az. Minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy ezt elmondják.
Effy arcáról az ő érintése nyomán eltűnik a pofon nyoma, amin ő legalább annyira meglepődik, mint barátnője, még hátra is hőköl. Értetlenül néz a tenyerére, aztán Effyre és vissza.*
- Én... én... nem tudtam, hogy tudok ilyet... Csak azt akartam, hogy ne fájjon neked.
*Hebegi, kicsit ijesztőnek találja ugyanis ezt.*
- Én nem tudtam, hogy tudok ilyet...
*Aenaen látszik, hogy teljesen megrendült ettől, hogy nem tudja, hogy mi is történt.*
- Szerinted, ha azt akarnám, hogy haljon meg az az átkozott Terwy Burghre, akkor meghalna?
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:00:57
Üzenet elküldve: 2019-04-04 15:00:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Én sem értem. Az biztos, hogy tudják kik vagyunk. Arcról felismertek.
*Elrablásuk alatt sem értett abszolút semmit a haramiák szándékából, ám hogy így alakultak a dolgok, most még inkább nem érti a történteket. A hideg is kirázza, ha a múlt éjszakára gondol, ráadásul iszonyat fáradt és éhes is.*
- Ne mondd ezt. Nem nagy sérülés.
*Bár sajogni még mindig sajog, ha hozzáér az arcához. Az ölelés most kifejezetten jól esik neki, nem is engedi még el a lányt egy ideig.*
- Még gondolkodjunk rajta. Ha valakinek először meg fogom említeni, azok nem a fivéreim lesznek, bár nem tudom, meddig vagyok képes magamban tartani. Attól is félek, hogy Waldran mit szólna.
*Felelőtlenek voltak mindketten, hogy sötétedés után kóricáltak a környéken. Hisz ő nem csak magáért felel most, de a gyerekéért is. Ez voltaképp Aenae-re is igaz, bár az ő szándékai mások a gyermekével kapcsolatban.
Amikor barátnője hozzáér az arcához, először felszisszen az érintésre, aztán a következő pillanatban már nem is érez semmit. Meglepődik kicsit, tapodni kezdi az ütés nyomát, de ekkor sincs már nyoma a fájdalomnak.*
- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Hol tanultál ilyet?
*Ezt már akkor kérdezi, amikor mindketten lóháton ücsörögnek és hazafelé tartanak, fél kézzel továbbra is sérülése volt helyét piszkálva, mint egy értetlen kisgyermek.*
- Varázsolhattál volna vérző ragyákat a kámzsások képére... Bár a vezérüknek talán már nem számított volna.
*~Hisz annak amúgy is olyan forradásos arca volt, lehet nem is érez már fájdalmat.~ Menet közben néhány pillanatra lehunyja a szemét, bár nem akaratlagosan, hanem a fáradtságtól.*
- Én sem értem. Az biztos, hogy tudják kik vagyunk. Arcról felismertek.
*Elrablásuk alatt sem értett abszolút semmit a haramiák szándékából, ám hogy így alakultak a dolgok, most még inkább nem érti a történteket. A hideg is kirázza, ha a múlt éjszakára gondol, ráadásul iszonyat fáradt és éhes is.*
- Ne mondd ezt. Nem nagy sérülés.
*Bár sajogni még mindig sajog, ha hozzáér az arcához. Az ölelés most kifejezetten jól esik neki, nem is engedi még el a lányt egy ideig.*
- Még gondolkodjunk rajta. Ha valakinek először meg fogom említeni, azok nem a fivéreim lesznek, bár nem tudom, meddig vagyok képes magamban tartani. Attól is félek, hogy Waldran mit szólna.
*Felelőtlenek voltak mindketten, hogy sötétedés után kóricáltak a környéken. Hisz ő nem csak magáért felel most, de a gyerekéért is. Ez voltaképp Aenae-re is igaz, bár az ő szándékai mások a gyermekével kapcsolatban.
Amikor barátnője hozzáér az arcához, először felszisszen az érintésre, aztán a következő pillanatban már nem is érez semmit. Meglepődik kicsit, tapodni kezdi az ütés nyomát, de ekkor sincs már nyoma a fájdalomnak.*
- Nem tudtam, hogy ilyet is tudsz. Hol tanultál ilyet?
*Ezt már akkor kérdezi, amikor mindketten lóháton ücsörögnek és hazafelé tartanak, fél kézzel továbbra is sérülése volt helyét piszkálva, mint egy értetlen kisgyermek.*
- Varázsolhattál volna vérző ragyákat a kámzsások képére... Bár a vezérüknek talán már nem számított volna.
*~Hisz annak amúgy is olyan forradásos arca volt, lehet nem is érez már fájdalmat.~ Menet közben néhány pillanatra lehunyja a szemét, bár nem akaratlagosan, hanem a fáradtságtól.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:51:45
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:51:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Fáradtan, és szipogva hallgatja a gnómot, szomorúan nyugtázza, hogy a jó öreget épp úgy megtörték az események, mint őt magát. Sóhajt nagyot, mosolyodik el keserűen.
Gyógynövények és folyó, nos legalább az egyiket tudja merre találják. Halkan, szomorúan nevet fel a megjegyzésen, miszerint eltévedtek volna.*
-Én sosem tévedek el. A folyó arra van, amerre a harcosok tartottak. Nem messze vagyunk a szántóktól, ha a harcosokat követjük a kikötő előtti erdősségbe érünk, ha erre folytatjuk tovább akkor a vashegy erdejébe. Ez itt a kettő közötti szakasz, a nevét nem tudom, de azt igen merre kell tovább menni, ha megmondod mi a cél. A város van ide talán a legmesszebb. A vasfogadót lóháton hamar elérhetjük.
*Magyarázza csendesen fordulva az említett irányokba, miközben egy helyben állva toporog a hideg földön. Fázik, és biztosan Rhalkumn bácsi is fázik. Hajol le a takaróért, terítené ki, számára is meglepő módon abból fegyvereik kerülnek elő. Értetlenül, zavartan néz a gnómra.*
-Ez mit jelent? Miért adták vissza?
*Újabb pillantás a holmikra, azok között is a szép zöld tegezre és pityeredik el újból, némán hullanak könnyei, miközben ajkai remegnek a visszafojtott érzelmektől.*
-Ezt nagyapa készítette nekem.
*Érinti gyengéden a tegzet, simít végig rajta, emeli fel, és szorítja mellkasához. Ennyi maradt csak régi életében, egy íj, a hozzávalókkal. Ez is több, mint amiben még fél perce hitt, és ez is kínokat okoz, hiszen mindarra emlékezteti amit elvesztett a múlt éjszakán.*
*Fáradtan, és szipogva hallgatja a gnómot, szomorúan nyugtázza, hogy a jó öreget épp úgy megtörték az események, mint őt magát. Sóhajt nagyot, mosolyodik el keserűen.
Gyógynövények és folyó, nos legalább az egyiket tudja merre találják. Halkan, szomorúan nevet fel a megjegyzésen, miszerint eltévedtek volna.*
-Én sosem tévedek el. A folyó arra van, amerre a harcosok tartottak. Nem messze vagyunk a szántóktól, ha a harcosokat követjük a kikötő előtti erdősségbe érünk, ha erre folytatjuk tovább akkor a vashegy erdejébe. Ez itt a kettő közötti szakasz, a nevét nem tudom, de azt igen merre kell tovább menni, ha megmondod mi a cél. A város van ide talán a legmesszebb. A vasfogadót lóháton hamar elérhetjük.
*Magyarázza csendesen fordulva az említett irányokba, miközben egy helyben állva toporog a hideg földön. Fázik, és biztosan Rhalkumn bácsi is fázik. Hajol le a takaróért, terítené ki, számára is meglepő módon abból fegyvereik kerülnek elő. Értetlenül, zavartan néz a gnómra.*
-Ez mit jelent? Miért adták vissza?
*Újabb pillantás a holmikra, azok között is a szép zöld tegezre és pityeredik el újból, némán hullanak könnyei, miközben ajkai remegnek a visszafojtott érzelmektől.*
-Ezt nagyapa készítette nekem.
*Érinti gyengéden a tegzet, simít végig rajta, emeli fel, és szorítja mellkasához. Ennyi maradt csak régi életében, egy íj, a hozzávalókkal. Ez is több, mint amiben még fél perce hitt, és ez is kínokat okoz, hiszen mindarra emlékezteti amit elvesztett a múlt éjszakán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183