Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 123 (2441. - 2460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
2460. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:01:01
Üzenet elküldve: 2019-04-03 16:01:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* A gnóm terve nem jár sikerrel, a lány megfogja a lovat, és nehezen ugyan, de megfékezi. Bár az, hogy mennyire volt nehéz, valójában relatív, de Rhalkumnnak annak tűnt. Zia határozottnak tűnik azzal kapcsolatban, hogy nem fogják őket követni, a férfi pedig túl fáradt és öreg ahhoz, hogy vitatkozni kezdjen vele. *
- Legyen ahogy gondolod, Iwa. Akkor nem fognak. * Jelenti ki halkan, bár meggyőződése, hogy tévednek, de valószínűleg a terve sem járna sikerrel, kiszúrnák a nyomaikat, és azt, hogy ketté váltak, és így megtalálnák őket. Legalább nem vesznek össze a vörös hajú nővel, miközben a végeredmény nem változik. *
- Veled maradok, egyelőre. Amúgy is, a sérüléseidet végül nem látta el senki rendesen. Keressünk gyógynövényeket. * Sóhajt, és körbenéz. * Gondolom tudod, hogy milyenek lennének jók a sérülésedre. Egy folyót is jó lenne találni, hogy kitisztíthassuk. * Teszi még hozzá halkan, és bicegve meg is indul, az egyik irány épp olyan jó, mint a másik, úgyhogy nem is nézi, hogy merre. A lényeg, hogy találjanak valamit, amivel túlélhetik ezt az egészet. Ételt se lenne rossz, ha lelnének, bár ahhoz a házak felé kellene vegyék az irányt, a város felé, ami ötlete sincs most, hogy merre lehet. *
- Nem tudom, hogy hol vagyunk, Iwa. Eltévedtem. Te tudod, hogy merre menjünk? * Teszi fel a kérdést, ha nem hagyta magára a másik. Azt se bánja, ha igen. Egész életében egyedül volt, most is boldogulna. *
* A gnóm terve nem jár sikerrel, a lány megfogja a lovat, és nehezen ugyan, de megfékezi. Bár az, hogy mennyire volt nehéz, valójában relatív, de Rhalkumnnak annak tűnt. Zia határozottnak tűnik azzal kapcsolatban, hogy nem fogják őket követni, a férfi pedig túl fáradt és öreg ahhoz, hogy vitatkozni kezdjen vele. *
- Legyen ahogy gondolod, Iwa. Akkor nem fognak. * Jelenti ki halkan, bár meggyőződése, hogy tévednek, de valószínűleg a terve sem járna sikerrel, kiszúrnák a nyomaikat, és azt, hogy ketté váltak, és így megtalálnák őket. Legalább nem vesznek össze a vörös hajú nővel, miközben a végeredmény nem változik. *
- Veled maradok, egyelőre. Amúgy is, a sérüléseidet végül nem látta el senki rendesen. Keressünk gyógynövényeket. * Sóhajt, és körbenéz. * Gondolom tudod, hogy milyenek lennének jók a sérülésedre. Egy folyót is jó lenne találni, hogy kitisztíthassuk. * Teszi még hozzá halkan, és bicegve meg is indul, az egyik irány épp olyan jó, mint a másik, úgyhogy nem is nézi, hogy merre. A lényeg, hogy találjanak valamit, amivel túlélhetik ezt az egészet. Ételt se lenne rossz, ha lelnének, bár ahhoz a házak felé kellene vegyék az irányt, a város felé, ami ötlete sincs most, hogy merre lehet. *
- Nem tudom, hogy hol vagyunk, Iwa. Eltévedtem. Te tudod, hogy merre menjünk? * Teszi fel a kérdést, ha nem hagyta magára a másik. Azt se bánja, ha igen. Egész életében egyedül volt, most is boldogulna. *
2459. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-03 09:23:38
Üzenet elküldve: 2019-04-03 09:23:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
- Nem tudom Effy. Egyáltalán mi volt ez az egész?
*Ő tényleg nem érti, először elrabolják, egy éjjen át valami ketrecben tartják, utána meg simán elengedik? Holott azzal fenyegették, hogy eladják annak az embernek, akitől a világon a legjobban fél, remélte, hogy őt is elsöpörte az artheniori népharag, de úgy tűnik, hogy Terwy Burghre örök túlélő, sőt ha Aenae jobban belegondol, akkor arra jut, hogy nemcsak megúszta ezt a lázongást, hanem részt is vett benne, talán ő a felelős anyja haláláért, a házuk feldúlásáért. Ha ez így van, akkor hatalmas mázlijuk volt, hogy nem akadtak össze vele, mikor Briwallal ott jártak.*
- Annyira sajnálom, hogy megütöttek. Bár én kaptam volna.
*Mondja szomorkás hangon és megöleli barátnőjét, akinek arcán nyomot hagyott a pofon. Mióta elcsattant, azóta azt kívánja, hogy bár ő kapta volna.*
- Nem tudom, hogy mit mondhatnánk. A bátyáid kiakadnának és szerintem Waldran is. Meg Nirs. Nirs biztosan begőzölne. Nem lehetne, hogy inkább ne mondjuk el? Bár ne ütöttek volna meg.
*Tétován odanyúl Effy sérült arcához és újra azt kívánja, hogy bár ő viselné a sérülést.
Persze ezen már nem tud változtatni, így kénytelen belenyugodni, Effynek többet kellett elviselnie, mint neki. Nyeregbe kászálódik, miután elengedte a barátnőjét és újra elgondolkodik azon, hogy kilovagol a világból és többé vissza sem néz.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
- Nem tudom Effy. Egyáltalán mi volt ez az egész?
*Ő tényleg nem érti, először elrabolják, egy éjjen át valami ketrecben tartják, utána meg simán elengedik? Holott azzal fenyegették, hogy eladják annak az embernek, akitől a világon a legjobban fél, remélte, hogy őt is elsöpörte az artheniori népharag, de úgy tűnik, hogy Terwy Burghre örök túlélő, sőt ha Aenae jobban belegondol, akkor arra jut, hogy nemcsak megúszta ezt a lázongást, hanem részt is vett benne, talán ő a felelős anyja haláláért, a házuk feldúlásáért. Ha ez így van, akkor hatalmas mázlijuk volt, hogy nem akadtak össze vele, mikor Briwallal ott jártak.*
- Annyira sajnálom, hogy megütöttek. Bár én kaptam volna.
*Mondja szomorkás hangon és megöleli barátnőjét, akinek arcán nyomot hagyott a pofon. Mióta elcsattant, azóta azt kívánja, hogy bár ő kapta volna.*
- Nem tudom, hogy mit mondhatnánk. A bátyáid kiakadnának és szerintem Waldran is. Meg Nirs. Nirs biztosan begőzölne. Nem lehetne, hogy inkább ne mondjuk el? Bár ne ütöttek volna meg.
*Tétován odanyúl Effy sérült arcához és újra azt kívánja, hogy bár ő viselné a sérülést.
Persze ezen már nem tud változtatni, így kénytelen belenyugodni, Effynek többet kellett elviselnie, mint neki. Nyeregbe kászálódik, miután elengedte a barátnőjét és újra elgondolkodik azon, hogy kilovagol a világból és többé vissza sem néz.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására tenyeréből megfakadó vízsugár a közepes vagy gyengébb sérüléseket (max. 3. kategória) összeforrasztja. Rosszabb esetben egy fokkal csökkenti a súlyosságot.
2458. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-03 01:38:38
Üzenet elküldve: 2019-04-03 01:38:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Éhes is, szomjas is, és fáradt is, de nagyon. Muszáj meg is állnia pihenni egy kis időre, hogy sajgó lábait kicsit csak kinyújtóztathassa. Igyekszik egy eldugottabb helyet találni magának, nem messze az úttól, de mégsem közvetlen amellett. Tudja, hogy sietnie kell, mert tart tőle, hogyha sokat vesztegel egy helyben, akkor még rásötétedik, és azt semmiképpen sem szeretné. Galambocskáját óvatosan előveszi zsebéből, hogy szemügyre vegye ő miként viseli az utazást. Nem túl jól, de jobban, mint utitársa. Kis szusszanás után feltápászkodik, kis barátját biztonságos rejtekébe teszi újra, majd fabotjára támaszkodva és azzal megsegítve magát folytatja útját. Van ami motiválja.*
2457. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:09:54
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:09:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Engedelmesen, szótlanul követi a gnóm utasításait, irányítja a lovat a megjelölt irányba, csak halk köhögése zavarja az erdő hajlani csendjét. A derekát ölelő karok kínjait már nehezen növelhetnék, így azokkal mit sem törődik.
Nem érti ugyan, miért kell leszállni, de arra sem talál okot, hogy a nyeregben maradjon. Kecmereg le maga is a gnómot követve, öléből a takaró hullik a földre terheitől tompán, jelezve nem csak melegen tartó szövetet kaptak. Tartja Végzet kantárszárát, és kapaszkodik bele erősebben, mikor a ló megugrik. Ez már jelentősebb kínokat, újabb friss vérfoltokat eredményez kötésén, de sikerül megfékeznie Végzetét, talán mert Rhalkumn nem volt képes elég nagyot csapni rá, talán mert jámbor jószág ez lelke mélyén.*
-Hóóó! Ne, nyugalom Végzet, nyugalom.
*Csendesíti a derék sötét szín hátast, majd fordul értetlenkedve a gnóm felé.*
-Miért csináltad? Elszökhetett volna!
*Zavartan hallgatja Rhalkumnt, majd reménykedve tekint arra, merről érkeztek.*
-Gondolod?
*És máris eltökélten rázza fejét.*
-Nem.
*Szipog fel szomorúan újra, és törli orrát hálóingje ujjába.*
-Nem jön utánunk senki. És gyalogosan lassúak is lennék.
*Pillant le saját meztelen talpára, kétséges, hogy képes lenne sietni az erdő zord talaján, a gnómot pedig sebe lassítja.
Valójában persze nem is akar sietni, arra vágyik bár követnék, bár újra rátalálnának. Persze a gnómot nem sodorná veszélybe.*
-Ha szerinted követnek menj, én elcsalogatom őket. De jobb lenne együtt maradni, és lóháton gyorsabbak is vagyunk.
*Engedelmesen, szótlanul követi a gnóm utasításait, irányítja a lovat a megjelölt irányba, csak halk köhögése zavarja az erdő hajlani csendjét. A derekát ölelő karok kínjait már nehezen növelhetnék, így azokkal mit sem törődik.
Nem érti ugyan, miért kell leszállni, de arra sem talál okot, hogy a nyeregben maradjon. Kecmereg le maga is a gnómot követve, öléből a takaró hullik a földre terheitől tompán, jelezve nem csak melegen tartó szövetet kaptak. Tartja Végzet kantárszárát, és kapaszkodik bele erősebben, mikor a ló megugrik. Ez már jelentősebb kínokat, újabb friss vérfoltokat eredményez kötésén, de sikerül megfékeznie Végzetét, talán mert Rhalkumn nem volt képes elég nagyot csapni rá, talán mert jámbor jószág ez lelke mélyén.*
-Hóóó! Ne, nyugalom Végzet, nyugalom.
*Csendesíti a derék sötét szín hátast, majd fordul értetlenkedve a gnóm felé.*
-Miért csináltad? Elszökhetett volna!
*Zavartan hallgatja Rhalkumnt, majd reménykedve tekint arra, merről érkeztek.*
-Gondolod?
*És máris eltökélten rázza fejét.*
-Nem.
*Szipog fel szomorúan újra, és törli orrát hálóingje ujjába.*
-Nem jön utánunk senki. És gyalogosan lassúak is lennék.
*Pillant le saját meztelen talpára, kétséges, hogy képes lenne sietni az erdő zord talaján, a gnómot pedig sebe lassítja.
Valójában persze nem is akar sietni, arra vágyik bár követnék, bár újra rátalálnának. Persze a gnómot nem sodorná veszélybe.*
-Ha szerinted követnek menj, én elcsalogatom őket. De jobb lenne együtt maradni, és lóháton gyorsabbak is vagyunk.
2456. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:42:27
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Szüksége van időre, hogy feldolgozza ezt. Bámul még szótlanul maga elé, mint borjú az új kapura, aztán barátnője példáját követve ő is könnyít magán. Amikor végez, elrendezi a ruházatát és a lovakhoz bandukol.*
- Jó.
*Eleinte nem segít Aenae-nek a lovak eloldozásában. Nem azért, mert nem akar, hanem mert valóban nem tudja hová tenni ezt az egészet. Még mindig iszonyatosan nagy a káosz a fejében.*
- Mit mondjunk az otthoniaknak?
*El nem bírja képzelni, hogy miként fognak reagálni, vagy hogy ők ketten miként fogják ezt előadni. Vakarja a feje búbját egy ideig, aztán észbe kap, hogy meg kéne mozdulni. Kiválasztja magának azt a két lovat, amelyeket Aenae nem foglalta épp le; egyiket ő is hasonlóképp a másik nyeregkápájához köti, s harmadik nekifutásra felül az előbbi hátasra.*
- Félek. Mindentől.
*Attól, hogy Waldran és a bátyjai mit szólnak majd, hogy miként fogja átrágni magát ezen az egészen, hogy mi lesz, ha valóban megint felbukkannak a kámzsások. Ha Aenae is elkészül, elindul lovával a szerinte hazafelé vezető úton. Lova tempója és testtartása tükrözi lelkiállapotát, mely meglehetősen megroggyant, fáradt és gyászos.*
*Szüksége van időre, hogy feldolgozza ezt. Bámul még szótlanul maga elé, mint borjú az új kapura, aztán barátnője példáját követve ő is könnyít magán. Amikor végez, elrendezi a ruházatát és a lovakhoz bandukol.*
- Jó.
*Eleinte nem segít Aenae-nek a lovak eloldozásában. Nem azért, mert nem akar, hanem mert valóban nem tudja hová tenni ezt az egészet. Még mindig iszonyatosan nagy a káosz a fejében.*
- Mit mondjunk az otthoniaknak?
*El nem bírja képzelni, hogy miként fognak reagálni, vagy hogy ők ketten miként fogják ezt előadni. Vakarja a feje búbját egy ideig, aztán észbe kap, hogy meg kéne mozdulni. Kiválasztja magának azt a két lovat, amelyeket Aenae nem foglalta épp le; egyiket ő is hasonlóképp a másik nyeregkápájához köti, s harmadik nekifutásra felül az előbbi hátasra.*
- Félek. Mindentől.
*Attól, hogy Waldran és a bátyjai mit szólnak majd, hogy miként fogja átrágni magát ezen az egészen, hogy mi lesz, ha valóban megint felbukkannak a kámzsások. Ha Aenae is elkészül, elindul lovával a szerinte hazafelé vezető úton. Lova tempója és testtartása tükrözi lelkiállapotát, mely meglehetősen megroggyant, fáradt és gyászos.*
2455. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:02:50
Üzenet elküldve: 2019-04-02 21:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
//Epilógus//
*Aenae nemigen tudja, hogy mi is történik, onnantól kezdve, hogy a főnök kimondja azt a nevet. Az éjszaka nagy részében csak bámul maga elé és minden zajra összerezzen, mert azt képzeli, hogy csörren a pénzeszacskó, amiben benne van az a plusz ezer arany, amivel felment az ára.
Az éjszaka nagy részében két érzés volt benne a legerősebb, a félelem és a vizelési inger és sajnos csak az utóbbi esetben tudott könnyíteni magán, de az sem volt olyan jóleső, mint máskor, hiszen körülöttük sürögnek az emberek.
A bénító félelem miatt egészen szürreálisnak látja az összes történést, mintha kívülről szemlélné önmagát, ezért elméjébe csak villanások jutnak el, előbb a pirkadat, majd az újonnan érkező, aztán az arcába üvöltő torz arc. A következő pillanatban meg már a parton állnak Effyvel és a hajó meg távolodik. Hol a hajóra pislog értetlenül, hol Effyre, hol a négy lóra.*
- Nemtom, hogy mi volt ez, de be fogok pisilni.
*Szerencsére tőle három lépésre van egy szimpatikus bokor, ami mögé be is guggol, nem mintha számítana, mert az éjjel egy halom kámzsás fickó látta a hófehéren világító hátsóját.*
- Vigyük a lovakat.
*Suttogja remegő hangon és neki is lát, hogy eloldozza a hátasokat, az ismeretleneket pedig odakötözze a sajátja nyergének kápájához.*
//Epilógus//
*Aenae nemigen tudja, hogy mi is történik, onnantól kezdve, hogy a főnök kimondja azt a nevet. Az éjszaka nagy részében csak bámul maga elé és minden zajra összerezzen, mert azt képzeli, hogy csörren a pénzeszacskó, amiben benne van az a plusz ezer arany, amivel felment az ára.
Az éjszaka nagy részében két érzés volt benne a legerősebb, a félelem és a vizelési inger és sajnos csak az utóbbi esetben tudott könnyíteni magán, de az sem volt olyan jóleső, mint máskor, hiszen körülöttük sürögnek az emberek.
A bénító félelem miatt egészen szürreálisnak látja az összes történést, mintha kívülről szemlélné önmagát, ezért elméjébe csak villanások jutnak el, előbb a pirkadat, majd az újonnan érkező, aztán az arcába üvöltő torz arc. A következő pillanatban meg már a parton állnak Effyvel és a hajó meg távolodik. Hol a hajóra pislog értetlenül, hol Effyre, hol a négy lóra.*
- Nemtom, hogy mi volt ez, de be fogok pisilni.
*Szerencsére tőle három lépésre van egy szimpatikus bokor, ami mögé be is guggol, nem mintha számítana, mert az éjjel egy halom kámzsás fickó látta a hófehéren világító hátsóját.*
- Vigyük a lovakat.
*Suttogja remegő hangon és neki is lát, hogy eloldozza a hátasokat, az ismeretleneket pedig odakötözze a sajátja nyergének kápájához.*
2454. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:48:31
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//Epilógus//
* Vasborda továbbra sem törődik a férfival, aki újabb módszerét találta ki a nő kínzásának. Ahogy megugrik a ló, igyekszik erősen kapaszkodni a derékba, nehogy leessen, és csak remélni tudja, hogy nem szorít túl erősen, és a nőnek nem lesz több baja. Az, hogy hátul van, előnyös kettejük részére, mert így nem kerüli el figyelmét az erős vasszag, ami arról árulkodik, hogy felszakadtak a vöröshajú lány hátán lévő sebek. Ahogy megállnak, hátra pillant, majd Ziára, végül a környezetüket veszi szemügyre. *
- Először is, szálljunk le. De ne itt, menjünk arra. * Mutat egy olyan pont felé, ahol avatatlan szeme szerint nehezebb a nyomukat olvasni. Ha a nő még mindig hallgat rá, és odamennek, akkor ott megkéri, hogy álljanak meg. *
- Gyere Iwa, szálljunk le itt. * Kéri csendesen, és ha így tesznek, akkor egy ügyetlen ugrással próbál ugyan úgy a ló seggére csapni, ahogy korábban a kámzsás tette. Ha a ló elkezd vágtatni, akkor egy másik irányba fordul. *
- Gyere, szerintem követnek minket. Biztos, hogy ez is csak egy újabb kínzás. Talán a ló eltereli őket egy kicsit, és van esélyünk meglógni. * Jegyzi meg fáradtan. Sérült lába miatt elég nehezen, és bicegve halad, már ha eljutottak idáig egyáltalán, mert Zián múlik mindez, ő ült a nyeregben, és a sérült, idős Rhalkumn nincs olyan állapotban se mentálisan, se fizikailag, hogy a másikra erőltesse az akaratát. *
//Epilógus//
* Vasborda továbbra sem törődik a férfival, aki újabb módszerét találta ki a nő kínzásának. Ahogy megugrik a ló, igyekszik erősen kapaszkodni a derékba, nehogy leessen, és csak remélni tudja, hogy nem szorít túl erősen, és a nőnek nem lesz több baja. Az, hogy hátul van, előnyös kettejük részére, mert így nem kerüli el figyelmét az erős vasszag, ami arról árulkodik, hogy felszakadtak a vöröshajú lány hátán lévő sebek. Ahogy megállnak, hátra pillant, majd Ziára, végül a környezetüket veszi szemügyre. *
- Először is, szálljunk le. De ne itt, menjünk arra. * Mutat egy olyan pont felé, ahol avatatlan szeme szerint nehezebb a nyomukat olvasni. Ha a nő még mindig hallgat rá, és odamennek, akkor ott megkéri, hogy álljanak meg. *
- Gyere Iwa, szálljunk le itt. * Kéri csendesen, és ha így tesznek, akkor egy ügyetlen ugrással próbál ugyan úgy a ló seggére csapni, ahogy korábban a kámzsás tette. Ha a ló elkezd vágtatni, akkor egy másik irányba fordul. *
- Gyere, szerintem követnek minket. Biztos, hogy ez is csak egy újabb kínzás. Talán a ló eltereli őket egy kicsit, és van esélyünk meglógni. * Jegyzi meg fáradtan. Sérült lába miatt elég nehezen, és bicegve halad, már ha eljutottak idáig egyáltalán, mert Zián múlik mindez, ő ült a nyeregben, és a sérült, idős Rhalkumn nincs olyan állapotban se mentálisan, se fizikailag, hogy a másikra erőltesse az akaratát. *
2453. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:39:31
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:39:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
//Epilógus//
~Tizennégyes.~
*Egy újabb furcsa gondolat, ismét semmi értelme, így Iwaa újfent nem törődik vele. Inkább foglalkozik a Kámzsással, és annak szavaival hitetlenkedve emelve rá tekintetét.*
-Vagyis még nincs neve?
*Valamiért, maga sem tudja miért örül ennek, és örül annak is, hogy a Kámzsás megdicsérte név választását. A továbbiakat úgy sem érti. Homlok ráncolva, szipogva figyel azért a szavakra, feltehetően azok megint nem neki szólnak, hanem annak a Ziananak, ki talán elméje mélyén lakozik. Értetlenül néz a pokrócra, onnan a férfira.*
-Nem értem.
*Keresi a hihetetlenül kék tekintetet sajátjával, egyre inkább kétségbe esve.*
-Néhány nap? De...
*Ezernyi kérdés szakadna fel belőle, de a Kámzsás még beszél, őt pedig ismét a sírás fojtogatja. Ez egészen búcsúnak tűnik, pláne a csók után, holott nem ebben állapodtak meg! Nem ezt ígérte!*
-Megígérted.
*Suttogja vissza csalódottan, vádlón, ám hiába minden, a ló megugrik alattuk, épp annyi lélekjelenléte marad, hogy erősen kapaszkodva a kantárba, sarkát az oldalához szorítva próbálja uralni, irányítani, megállásra késztetni.
Távolodnak még így is jócskán a harcos férfiaktól, kik pedig tőlük, utánuk fordulva alig látszódnak, már csak ülnek állóhelyben Végzet hátán, csak Iwaa könny fátyolos pillantása követi a Kámzsást, még az el nem tűnik tekintete elől.*
-Most mihez kezdjünk Rhalkumn bácsi?
*Szinte elhaló sóhaj csak kérdése, belegondolva lehetőségeibe pityeredik el újból. Nincs hová mennie, nincs miért élnie, őt már nem várja senki.*
//Epilógus//
~Tizennégyes.~
*Egy újabb furcsa gondolat, ismét semmi értelme, így Iwaa újfent nem törődik vele. Inkább foglalkozik a Kámzsással, és annak szavaival hitetlenkedve emelve rá tekintetét.*
-Vagyis még nincs neve?
*Valamiért, maga sem tudja miért örül ennek, és örül annak is, hogy a Kámzsás megdicsérte név választását. A továbbiakat úgy sem érti. Homlok ráncolva, szipogva figyel azért a szavakra, feltehetően azok megint nem neki szólnak, hanem annak a Ziananak, ki talán elméje mélyén lakozik. Értetlenül néz a pokrócra, onnan a férfira.*
-Nem értem.
*Keresi a hihetetlenül kék tekintetet sajátjával, egyre inkább kétségbe esve.*
-Néhány nap? De...
*Ezernyi kérdés szakadna fel belőle, de a Kámzsás még beszél, őt pedig ismét a sírás fojtogatja. Ez egészen búcsúnak tűnik, pláne a csók után, holott nem ebben állapodtak meg! Nem ezt ígérte!*
-Megígérted.
*Suttogja vissza csalódottan, vádlón, ám hiába minden, a ló megugrik alattuk, épp annyi lélekjelenléte marad, hogy erősen kapaszkodva a kantárba, sarkát az oldalához szorítva próbálja uralni, irányítani, megállásra késztetni.
Távolodnak még így is jócskán a harcos férfiaktól, kik pedig tőlük, utánuk fordulva alig látszódnak, már csak ülnek állóhelyben Végzet hátán, csak Iwaa könny fátyolos pillantása követi a Kámzsást, még az el nem tűnik tekintete elől.*
-Most mihez kezdjünk Rhalkumn bácsi?
*Szinte elhaló sóhaj csak kérdése, belegondolva lehetőségeibe pityeredik el újból. Nincs hová mennie, nincs miért élnie, őt már nem várja senki.*
2452. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:18:17
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
//Epilógus//
- Talán igazad van.
*Csak suttogva mer megszólalni. Az elkövetkező percekben aztán valóban történik valami érdekes. A kámzsás vezér egy érkező illetővel kezd tárgyalni, s ki is sétál hozzá a fövenyre. Hogy ki lehet az a valaki, azt nem látja, ám ha eddig nem volt megrémülve, most aztán tényleg úrrá lesz rajta is a pánik.
A vezér hamarost visszatér s a ketrecbe rúg, amitől összerezzen. De lám, kit emleget? ~Terwy?~ Ettől nem hogy jobban értené a dolgokat, csak még inkább összezavarodik. Az előbb érkezett másik rejtélyes illető rövid időn belül távozik, Effi pedig jobbnak látja Aenae-hez bújni. Megszorítja egyik kezét és remegő, halk hangon szól hozzá.*
- Minden rendben lesz.
*Röpke szavaira nem érzi jobban magát, de valamit mégis mondania kellett. S hogy a helyzet még szebb legyen, most érkezik csak az igazi főnöke a haramiáknak. Ettől teljesen megfagy ereiben a vér, s pislogás nélkül, meredő tekintettel bámul a félhomályban a Kámzsásra. Hanem amikor a nagyvezér egy gyönyörű szép öklössel jutalmazza elrablójuk munkásságát, felsikkant s kezét szájához emeli. A parancsa pedig hab a tortán.
~Elengedni?~
Erre még inkább fokozódik feszültsége, mert szerinte biztosan nem arról fog szólni a dolog, hogy ők mostan hazamehetnek. Az emberek tehát engedelmeskednek főnöküknek, így őt és Aenae-t kitessékelik a pallóig. Itt még megállnak pár szóra a Kámzsással, s haloványan ugyan, de megtekintheti az arcát. Egy szó nem jön ki torkán, de nem is érzi szükségét semmiféle fölös beszédnek. Most sem pislog a félelemtől, az arckép talán örökké az emlékezetébe ég. Ilyen arc ugyanis e világon nem lehet még egy.
Az üvöltéstől megrémül, ma már sokadjára, s nem kell neki több, azon nyomban eliramodik a partra, biztos távolságban állva meg a hajótól. Visszafordul még egy pillanatra, hogy láthassa az elringatózó hajót, aztán értetlenül, zihálva, még mindig a rémület hatása alatt huppan le szimplán a mezítelen földre. A Kámzsás szavai újra meg újra lejátszódnak az elméjében és akárhogy rázza a fejét, nem tűnik el a gondolat.*
- Mondd azt, hogy csak álmodtunk, Aenae.
//Epilógus//
- Talán igazad van.
*Csak suttogva mer megszólalni. Az elkövetkező percekben aztán valóban történik valami érdekes. A kámzsás vezér egy érkező illetővel kezd tárgyalni, s ki is sétál hozzá a fövenyre. Hogy ki lehet az a valaki, azt nem látja, ám ha eddig nem volt megrémülve, most aztán tényleg úrrá lesz rajta is a pánik.
A vezér hamarost visszatér s a ketrecbe rúg, amitől összerezzen. De lám, kit emleget? ~Terwy?~ Ettől nem hogy jobban értené a dolgokat, csak még inkább összezavarodik. Az előbb érkezett másik rejtélyes illető rövid időn belül távozik, Effi pedig jobbnak látja Aenae-hez bújni. Megszorítja egyik kezét és remegő, halk hangon szól hozzá.*
- Minden rendben lesz.
*Röpke szavaira nem érzi jobban magát, de valamit mégis mondania kellett. S hogy a helyzet még szebb legyen, most érkezik csak az igazi főnöke a haramiáknak. Ettől teljesen megfagy ereiben a vér, s pislogás nélkül, meredő tekintettel bámul a félhomályban a Kámzsásra. Hanem amikor a nagyvezér egy gyönyörű szép öklössel jutalmazza elrablójuk munkásságát, felsikkant s kezét szájához emeli. A parancsa pedig hab a tortán.
~Elengedni?~
Erre még inkább fokozódik feszültsége, mert szerinte biztosan nem arról fog szólni a dolog, hogy ők mostan hazamehetnek. Az emberek tehát engedelmeskednek főnöküknek, így őt és Aenae-t kitessékelik a pallóig. Itt még megállnak pár szóra a Kámzsással, s haloványan ugyan, de megtekintheti az arcát. Egy szó nem jön ki torkán, de nem is érzi szükségét semmiféle fölös beszédnek. Most sem pislog a félelemtől, az arckép talán örökké az emlékezetébe ég. Ilyen arc ugyanis e világon nem lehet még egy.
Az üvöltéstől megrémül, ma már sokadjára, s nem kell neki több, azon nyomban eliramodik a partra, biztos távolságban állva meg a hajótól. Visszafordul még egy pillanatra, hogy láthassa az elringatózó hajót, aztán értetlenül, zihálva, még mindig a rémület hatása alatt huppan le szimplán a mezítelen földre. A Kámzsás szavai újra meg újra lejátszódnak az elméjében és akárhogy rázza a fejét, nem tűnik el a gondolat.*
- Mondd azt, hogy csak álmodtunk, Aenae.
2451. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-02 15:36:40
Üzenet elküldve: 2019-04-02 15:36:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//Epilógus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kámzsás fürkésző tekintettel figyeli a párost, elsősorban persze Iwát, hogyan boldogul a lóval. Csak kósza bólintással jelzi, hogy a lány, e csípős reggelen talán elindult a változás útján, végzetétől nem menekülhet senki.*
- Végzet! *Kapja fel a fejét, majd halkan felkuncog.* Kiváló választás, Ziana Yedhir! Magam sem találhattam volna jobbat. *Léptet hátra a lóval kissé, egészen a lány lovának nyaka mellé, majd megpaskolja azt. Röviden felméri a gnóm állapotát, aztán, a lány hátára is szentel némi figyelmet.*
- Remek. A tanulság és a bélyeg talán örök, bár az emlék mulandó, kedvesem. *Röhög fel ismét, közben a többieknek int, hogy induljanak előre.*
- Te gnóm! A lányé lett a sorsod, holott korábban fordítva gondoltad, mit szólsz ehhez, mily játékos az élet? *Kérdezi gúnyosan, majd laza mozdulattal, nyergéhez tekert pokrócot teker le és a lány ölébe dobja.*
- Itt van, eleget fagyoskodtál! Ideje, hogy a sorsod egy időre a saját kezedbe vedd, Ziana. *Felhúzza a kámzsát, hogy ajaktalan és hideg mosolya kiválóan látszódjon. Talán, hogy egy utolsó emléket adjon a lánynak valamiért.*
- Néhány nap múlva tudni fogod ki vagy, azonban, lesz oly emléked, mely egyelőre örökre rejtve marad előtted, köztük kettőnk viszonya és a ténykedésed is, mire a kiesett időben utasítást kaptál és végrehajtottál. Szerencsére sem Ald, sem Laor nem tud felvilágosítással szolgálni... *Kuncog halkan.* Pedig ők is tudják, egyikük még ott is volt, de jaj, az emlékek oly kegyetlenek és szeszélyesek. *Kissé közelebb hajol a lányhoz, ezért ismét hátrébb léptet a lóval. Iwa nyakába hajol, s apró érzelmes csókkal illeti nyaka oldalán.*
- Vannak... melyek örökre sötétségbe bújnak, ha ki nem csalogatják a fényre. *Suttogja fülébe, majd egy határozott mozdulattal csap Iwa lovának farára, mely felnyihogva kezd vágtába, a csapattal ellenkező iranyba.*
- Gyáááá! Innentől rajtatok múlik, hogyan tovább! De egyszer még... lehet, hogy találkozunk. Ki tudja? Talán a Végzet! *Öblös nevetéssel indul vágtára, s Iwáékkal ellenkező irányba indul el, egy rövid idő után már csak apró pont a láthatáron, aztán az is eltűnik, s a két páros végül egyedül sorsával egyedül marad, csak rémképeik és a csípős hajnali dér tekintetét érzik magukon.*
//Elveszett lelkek//
//Epilógus//
*A lassan, hajón készülődő csapat orrban őrt álló egyik tagja hirtelen felkiált.*
- Ott! Lovasok! *Mutat előre kezével, s a távoli sötétből lassan négy fekete lovas válik ki. A part menti fáklyák fényében lovukat az iménti helyhez pányvázzák ki, majd egy hatalmas alak döngő léptei alatt reccsen meg a padló.*
- Horgonyt fel, férgek! *Rivall rá a legközelebb álló alakra, aki egy ijedt meghajlást követően azonnal intézkedni kezd. Kagaenae lovasa, épp a ketrechez tart melyet a lány oly hévvel ráz meg. Kezére ütne, de aztán a Kámzsás elé siet.*
- Uram, foglyul ejtettünk... *Kezdene bele, majd egy hatalmas öklöstől terül el a földön.*
- Mi a faszt csináltál? Mondtam, hogy ejtsetek foglyokat!? *A Kámzsás zihál, láthatóan nagyon ideges, talán egy kissé ijedt is. A földről a lovas hamarost feltápászkodik, majd azonnal magyarázkodni kezdene, azonban a Kámzsás megvillanó tekintetére azonnal becsukja száját.*
- Engedjétek el őket, azonnal indulunk! *Hangzik el a parancs, mire emberek ugranak a ketrechez, s a két nőt kituszkolják a pallóig. A Kámzsás, egy intéssel állítja meg őket, s sötét alakja Kagaenae fölé tornyosul.*
- Kagaenae Thargodaar... *hangzik az elnyújtott, kissé cinikus kiköpött mondat, majd a Kámzsás lehúzza fejéről az arcát takaró anyagot. Feltárul torz arca, a fáklyák villogó fényében kiválóan látszik alsó ajak nélküli szája, foggyökerei, az állától egészen homlokáig tartó vágása és égési sebei.*
- Ephemia d'Aquista. Páratlan páros e vidéken. Más alkalommal tán eljátszhattunk volna. *Keze kinyúl, s a nők állát egy-egy kezével tekintete felé emeli.*
- De még nem most, leányok, még nem most. *Rázza meg a fejét.* TAKARODJATOK A HAJÓMRÓL! *Üvölt az arcukba közvetlen közelről, majd el is indul, de válla felett még visszanéz.* Egyszer talán még találkozunk... egyszer még... *Ha a két lány nem indul magától, hát letuszkolják, s otthagyják őket a parton. Méltósággal és nyikorogva, kiadott utasítások kiáltása közepette húzódik fel a vitorla, majd fordul el a vízen, hogy megkezdje locsogó ringatózását és távolodni kezdjen, az erősen tűző nap déli fényében. A két lány még láthatja egy darabig, ismertetőjegyet azonban nem lát rajta. Szerencsére a lovak még ott vannak, szám szerint négy, abból kettőt elvihetnek, ha akarnak, addig, amíg még lehet. Kagaenae és Ephemia fejében az utolsó mondatok visszacsenghetnek.*
- Egyszer még... egyszer még... *Ha az út szótlan lenne, vagy komor, hát ne csüggedjenek. Elveszett lelkek voltak, talán azok is maradnak, azonban van, ki hazavárja őket, a rémálom hirtelen, de talán nem nyom nélkül ér véget. Hogy a csapat ki volt, mit akart és miért? i vezetheti őket, kitől még a Kámzsás és a lovas is megrémül, nem tudni. Csupa talány és titok a világ, s e könyvnek lapjai bizony hiányoznak. Kiszaggatta őket egy hosszú és hatalmas vihar, a megcsonkolt, kemény borító üresen tátong. Talán egyszer teleírja valaki, vagy legalábbis borús énekekkel tölti meg.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.02 18:07:04
//Epilógus//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kámzsás fürkésző tekintettel figyeli a párost, elsősorban persze Iwát, hogyan boldogul a lóval. Csak kósza bólintással jelzi, hogy a lány, e csípős reggelen talán elindult a változás útján, végzetétől nem menekülhet senki.*
- Végzet! *Kapja fel a fejét, majd halkan felkuncog.* Kiváló választás, Ziana Yedhir! Magam sem találhattam volna jobbat. *Léptet hátra a lóval kissé, egészen a lány lovának nyaka mellé, majd megpaskolja azt. Röviden felméri a gnóm állapotát, aztán, a lány hátára is szentel némi figyelmet.*
- Remek. A tanulság és a bélyeg talán örök, bár az emlék mulandó, kedvesem. *Röhög fel ismét, közben a többieknek int, hogy induljanak előre.*
- Te gnóm! A lányé lett a sorsod, holott korábban fordítva gondoltad, mit szólsz ehhez, mily játékos az élet? *Kérdezi gúnyosan, majd laza mozdulattal, nyergéhez tekert pokrócot teker le és a lány ölébe dobja.*
- Itt van, eleget fagyoskodtál! Ideje, hogy a sorsod egy időre a saját kezedbe vedd, Ziana. *Felhúzza a kámzsát, hogy ajaktalan és hideg mosolya kiválóan látszódjon. Talán, hogy egy utolsó emléket adjon a lánynak valamiért.*
- Néhány nap múlva tudni fogod ki vagy, azonban, lesz oly emléked, mely egyelőre örökre rejtve marad előtted, köztük kettőnk viszonya és a ténykedésed is, mire a kiesett időben utasítást kaptál és végrehajtottál. Szerencsére sem Ald, sem Laor nem tud felvilágosítással szolgálni... *Kuncog halkan.* Pedig ők is tudják, egyikük még ott is volt, de jaj, az emlékek oly kegyetlenek és szeszélyesek. *Kissé közelebb hajol a lányhoz, ezért ismét hátrébb léptet a lóval. Iwa nyakába hajol, s apró érzelmes csókkal illeti nyaka oldalán.*
- Vannak... melyek örökre sötétségbe bújnak, ha ki nem csalogatják a fényre. *Suttogja fülébe, majd egy határozott mozdulattal csap Iwa lovának farára, mely felnyihogva kezd vágtába, a csapattal ellenkező iranyba.*
- Gyáááá! Innentől rajtatok múlik, hogyan tovább! De egyszer még... lehet, hogy találkozunk. Ki tudja? Talán a Végzet! *Öblös nevetéssel indul vágtára, s Iwáékkal ellenkező irányba indul el, egy rövid idő után már csak apró pont a láthatáron, aztán az is eltűnik, s a két páros végül egyedül sorsával egyedül marad, csak rémképeik és a csípős hajnali dér tekintetét érzik magukon.*
//Elveszett lelkek//
//Epilógus//
*A lassan, hajón készülődő csapat orrban őrt álló egyik tagja hirtelen felkiált.*
- Ott! Lovasok! *Mutat előre kezével, s a távoli sötétből lassan négy fekete lovas válik ki. A part menti fáklyák fényében lovukat az iménti helyhez pányvázzák ki, majd egy hatalmas alak döngő léptei alatt reccsen meg a padló.*
- Horgonyt fel, férgek! *Rivall rá a legközelebb álló alakra, aki egy ijedt meghajlást követően azonnal intézkedni kezd. Kagaenae lovasa, épp a ketrechez tart melyet a lány oly hévvel ráz meg. Kezére ütne, de aztán a Kámzsás elé siet.*
- Uram, foglyul ejtettünk... *Kezdene bele, majd egy hatalmas öklöstől terül el a földön.*
- Mi a faszt csináltál? Mondtam, hogy ejtsetek foglyokat!? *A Kámzsás zihál, láthatóan nagyon ideges, talán egy kissé ijedt is. A földről a lovas hamarost feltápászkodik, majd azonnal magyarázkodni kezdene, azonban a Kámzsás megvillanó tekintetére azonnal becsukja száját.*
- Engedjétek el őket, azonnal indulunk! *Hangzik el a parancs, mire emberek ugranak a ketrechez, s a két nőt kituszkolják a pallóig. A Kámzsás, egy intéssel állítja meg őket, s sötét alakja Kagaenae fölé tornyosul.*
- Kagaenae Thargodaar... *hangzik az elnyújtott, kissé cinikus kiköpött mondat, majd a Kámzsás lehúzza fejéről az arcát takaró anyagot. Feltárul torz arca, a fáklyák villogó fényében kiválóan látszik alsó ajak nélküli szája, foggyökerei, az állától egészen homlokáig tartó vágása és égési sebei.*
- Ephemia d'Aquista. Páratlan páros e vidéken. Más alkalommal tán eljátszhattunk volna. *Keze kinyúl, s a nők állát egy-egy kezével tekintete felé emeli.*
- De még nem most, leányok, még nem most. *Rázza meg a fejét.* TAKARODJATOK A HAJÓMRÓL! *Üvölt az arcukba közvetlen közelről, majd el is indul, de válla felett még visszanéz.* Egyszer talán még találkozunk... egyszer még... *Ha a két lány nem indul magától, hát letuszkolják, s otthagyják őket a parton. Méltósággal és nyikorogva, kiadott utasítások kiáltása közepette húzódik fel a vitorla, majd fordul el a vízen, hogy megkezdje locsogó ringatózását és távolodni kezdjen, az erősen tűző nap déli fényében. A két lány még láthatja egy darabig, ismertetőjegyet azonban nem lát rajta. Szerencsére a lovak még ott vannak, szám szerint négy, abból kettőt elvihetnek, ha akarnak, addig, amíg még lehet. Kagaenae és Ephemia fejében az utolsó mondatok visszacsenghetnek.*
- Egyszer még... egyszer még... *Ha az út szótlan lenne, vagy komor, hát ne csüggedjenek. Elveszett lelkek voltak, talán azok is maradnak, azonban van, ki hazavárja őket, a rémálom hirtelen, de talán nem nyom nélkül ér véget. Hogy a csapat ki volt, mit akart és miért? i vezetheti őket, kitől még a Kámzsás és a lovas is megrémül, nem tudni. Csupa talány és titok a világ, s e könyvnek lapjai bizony hiányoznak. Kiszaggatta őket egy hosszú és hatalmas vihar, a megcsonkolt, kemény borító üresen tátong. Talán egyszer teleírja valaki, vagy legalábbis borús énekekkel tölti meg.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.02 18:07:04
2450. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:34:47
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* A gnóm felfogja a szavakat még most is, de tenni vagy nem akar, vagy nem tud a dolog ellen. Engedi, hogy átvezesse őt a lány, de nem kell egész éjszaka suttogjon és nyugtatgassa, annál sokkal hamarabb elájul az idős férfi, zsák krumpliként terül el a földön, ilyen helyzetben azzal sem tud törődni, hogy az a kevés ruha, ami rajta van van fedje a testét rendesen, pedig ha magánál lenne, akkor biztos foglalkona vele. Orvosként nagyon jól tudja, hogy milyen veszélyes lehet egy este a hidegben, alkoholistaként pedig pontosan tudja, hogy hogyan hányjon erre fittyet, mégis legtöbbször odafigyel magára. *
//Másnap hajnal//
* Egy mély és hangos levegővétellel tér magához másnap reggel, hirtelen, és még fel is ül, mielőtt a derekába kínzó fájdalom hasítana. *
- Ajj! * Ad hangot a dolognak, és oda is kap, mintha kézrátétellel képes lenne elűzni az érzést. Oldalra fordul, és így pihen egy kicsit, mielőtt felkelne. Ez alatt van ideje észrevenni, hogy az éjszakát nem töltötte fedetlen derékkal, valakinek gondja volt arra, hogy miután elájult, rendesen álljon rajta a ruha. *
- Köszönöm Iwa. * Suttogja a lánynak, mert nem gondolja, hogy bárki más gondját viselte volna. A lóhoz engedelmesen és némán sétál oda, de ott tanácstalanul áll, hiába, túl magasan van az állat marmagassága ahhoz, hogy egyedül felszálljon rá, ezért el kell fogadnia a segítséget. Amint ő is az állaton van, átkarolja a nő derekát, hiszen más kapaszkodót nem találhat. Talán ha fiatalabb lenne pár évtizeddel, de nem az. *
* A gnóm felfogja a szavakat még most is, de tenni vagy nem akar, vagy nem tud a dolog ellen. Engedi, hogy átvezesse őt a lány, de nem kell egész éjszaka suttogjon és nyugtatgassa, annál sokkal hamarabb elájul az idős férfi, zsák krumpliként terül el a földön, ilyen helyzetben azzal sem tud törődni, hogy az a kevés ruha, ami rajta van van fedje a testét rendesen, pedig ha magánál lenne, akkor biztos foglalkona vele. Orvosként nagyon jól tudja, hogy milyen veszélyes lehet egy este a hidegben, alkoholistaként pedig pontosan tudja, hogy hogyan hányjon erre fittyet, mégis legtöbbször odafigyel magára. *
//Másnap hajnal//
* Egy mély és hangos levegővétellel tér magához másnap reggel, hirtelen, és még fel is ül, mielőtt a derekába kínzó fájdalom hasítana. *
- Ajj! * Ad hangot a dolognak, és oda is kap, mintha kézrátétellel képes lenne elűzni az érzést. Oldalra fordul, és így pihen egy kicsit, mielőtt felkelne. Ez alatt van ideje észrevenni, hogy az éjszakát nem töltötte fedetlen derékkal, valakinek gondja volt arra, hogy miután elájult, rendesen álljon rajta a ruha. *
- Köszönöm Iwa. * Suttogja a lánynak, mert nem gondolja, hogy bárki más gondját viselte volna. A lóhoz engedelmesen és némán sétál oda, de ott tanácstalanul áll, hiába, túl magasan van az állat marmagassága ahhoz, hogy egyedül felszálljon rá, ezért el kell fogadnia a segítséget. Amint ő is az állaton van, átkarolja a nő derekát, hiszen más kapaszkodót nem találhat. Talán ha fiatalabb lenne pár évtizeddel, de nem az. *
2449. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:18:32
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:18:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Valami nem jó, valami nem stimmel a gnómmal, próbálja felültetni előbb, csendesen susogva fülébe, épp ahogy édesanyák nyugtatják, altatják gyermekük.*
-Semmi baj Rhalkumn bácsi, semmi baj.
*Támasztja meg az idős férfi hátát saját testével, mögé térdelve, miközben öleli át vállait.*
-Próbálj egyenletesen lélegezni, lassan. Ahogy én.
*Vesz egy nagy levegőt, tartja lenn, majd fújja ki, ismétli meg párszor a műveletet, majd akár segített, akár sem, segíti fel az öreget, hogy pár botorkáló lépéssel a tábortűz közelében ültesse le újra.*
-Lélegezz, lassan.
*Pátyolgatja tovább, még meg nem nyugszik, ha kell egész éjjel duruzsol neki.
Bár tiltakozott, sebeit mégis kötözték, de legalább a tépett hálóinget nem rángatták le róla, így most több soros pólyamenettel rögzítve van az is mellkasához, mintha csak szűk fűzőt vett volna fölé.
Aludni nem képes, ha szemét hunyja le máris elevenednek meg újra az éjszaka borzalmai, kuporog hát, a takaróba rejtőzve, bámul a lángokba, a semmibe, várja azt a hangot, mit a Kámzsás Zianának nevez, és ha szól, épp olyan értetlenül hallgatja, mint fogva tartóját eddig.*
//Másnap hajnal//
*Szipogva várja a többiek ébredését, az indulást, immár nem a sírás miatt, egészen biztos benne, hogy meghűlt. Nem pusztán a kabát hiányára írja ezt fel. A csupasz földön, a nedvességben, gúzsba kötött heverés is közre játszhat bőségesen. Nem számít azonban, a betegségnek semmi jelentősége ha valaki épp a halálba tart.
Tápászkodik fel a földről köhécselve, segíti a gnómot is, majd valóban lepődik meg a ló láttán.*
-Köszönöm.
*Rebegi teljesen megilletődötten, szipog kettőt, és kezdi máris simogatni a hátas nyakát gyengéd szeretettel. Majdhogynem örül, mint kicsi gyermek, ha ajándékot kap, bár tudja ez sem több, mint egy újabb eszköze végzetének.*
-A Végzet remek név lenne.
*Suttogja a ló fülébe mosolyogva, abban a biztos tudatban, hogy van már neve, gazdája, és ismeretségük igen rövid életű lesz.
Az utasításra pattan fel azonnal, közel sem olyan kecsesen, mint azt tette volna egy nappal ezelőtt, hátán a sebek kínozzák, és nyílnak meg újra a mozdulattól.*
-Igen. *Morog vissza halkan.* Nadrágban, és a karámon belül.
*Nagy sóhajjal igazgatja kicsit hálóingének szélét, legalább annyi szövet legyen alteste, és a nyereg (vagy a ló szőre) között, majd nyújtja le karját a gnómnak.*
-Segítek felszállni Rhalkumn bácsi.
*Mindez a művelet, ha egyedül kell végezze, a harcosok beavatkozása nélkül további kínokat okoz, és további friss vérfoltokat kötésén, a fájdalomtól sziszegve mégis igyekszik az idős gyógyítót maga mögé emelni, hogy indulhassanak a megígért halálba.*
*Valami nem jó, valami nem stimmel a gnómmal, próbálja felültetni előbb, csendesen susogva fülébe, épp ahogy édesanyák nyugtatják, altatják gyermekük.*
-Semmi baj Rhalkumn bácsi, semmi baj.
*Támasztja meg az idős férfi hátát saját testével, mögé térdelve, miközben öleli át vállait.*
-Próbálj egyenletesen lélegezni, lassan. Ahogy én.
*Vesz egy nagy levegőt, tartja lenn, majd fújja ki, ismétli meg párszor a műveletet, majd akár segített, akár sem, segíti fel az öreget, hogy pár botorkáló lépéssel a tábortűz közelében ültesse le újra.*
-Lélegezz, lassan.
*Pátyolgatja tovább, még meg nem nyugszik, ha kell egész éjjel duruzsol neki.
Bár tiltakozott, sebeit mégis kötözték, de legalább a tépett hálóinget nem rángatták le róla, így most több soros pólyamenettel rögzítve van az is mellkasához, mintha csak szűk fűzőt vett volna fölé.
Aludni nem képes, ha szemét hunyja le máris elevenednek meg újra az éjszaka borzalmai, kuporog hát, a takaróba rejtőzve, bámul a lángokba, a semmibe, várja azt a hangot, mit a Kámzsás Zianának nevez, és ha szól, épp olyan értetlenül hallgatja, mint fogva tartóját eddig.*
//Másnap hajnal//
*Szipogva várja a többiek ébredését, az indulást, immár nem a sírás miatt, egészen biztos benne, hogy meghűlt. Nem pusztán a kabát hiányára írja ezt fel. A csupasz földön, a nedvességben, gúzsba kötött heverés is közre játszhat bőségesen. Nem számít azonban, a betegségnek semmi jelentősége ha valaki épp a halálba tart.
Tápászkodik fel a földről köhécselve, segíti a gnómot is, majd valóban lepődik meg a ló láttán.*
-Köszönöm.
*Rebegi teljesen megilletődötten, szipog kettőt, és kezdi máris simogatni a hátas nyakát gyengéd szeretettel. Majdhogynem örül, mint kicsi gyermek, ha ajándékot kap, bár tudja ez sem több, mint egy újabb eszköze végzetének.*
-A Végzet remek név lenne.
*Suttogja a ló fülébe mosolyogva, abban a biztos tudatban, hogy van már neve, gazdája, és ismeretségük igen rövid életű lesz.
Az utasításra pattan fel azonnal, közel sem olyan kecsesen, mint azt tette volna egy nappal ezelőtt, hátán a sebek kínozzák, és nyílnak meg újra a mozdulattól.*
-Igen. *Morog vissza halkan.* Nadrágban, és a karámon belül.
*Nagy sóhajjal igazgatja kicsit hálóingének szélét, legalább annyi szövet legyen alteste, és a nyereg (vagy a ló szőre) között, majd nyújtja le karját a gnómnak.*
-Segítek felszállni Rhalkumn bácsi.
*Mindez a művelet, ha egyedül kell végezze, a harcosok beavatkozása nélkül további kínokat okoz, és további friss vérfoltokat kötésén, a fájdalomtól sziszegve mégis igyekszik az idős gyógyítót maga mögé emelni, hogy indulhassanak a megígért halálba.*
2448. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:29:00
Üzenet elküldve: 2019-04-01 19:29:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
*Relael borzasztó könnyen elunja magát, ezért most sem kevésbé lehangoló, és egyhangú számára az utazás, de sok mindenre képes, hogyha viszi a vére. Persze várhatóan a férfi szemére fogja hányni, hogy mekkora utat megtett érte, na nem mintha egyébként ne találna módot arra, hogy Samonyr a kedvében járjon. Még a gondolkodás is untatja, ezért kénytelen az emlékeibe merülni, amikor ebből is elege lesz kénytelen az alkohol és egyéb tudatmódosítók ígéretével ösztönöznie magát, mielőtt még visszafordul a Vaskorsó felé.*
*Relael borzasztó könnyen elunja magát, ezért most sem kevésbé lehangoló, és egyhangú számára az utazás, de sok mindenre képes, hogyha viszi a vére. Persze várhatóan a férfi szemére fogja hányni, hogy mekkora utat megtett érte, na nem mintha egyébként ne találna módot arra, hogy Samonyr a kedvében járjon. Még a gondolkodás is untatja, ezért kénytelen az emlékeibe merülni, amikor ebből is elege lesz kénytelen az alkohol és egyéb tudatmódosítók ígéretével ösztönöznie magát, mielőtt még visszafordul a Vaskorsó felé.*
2447. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-31 21:24:08
Üzenet elküldve: 2019-03-31 21:24:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Effy a ketrec sarkába ül, de Aenae csak áll a rácsba kapaszkodva, úgy néz hol Effyre, hol pedig a körülöttük sürgölődő kámzsásokra. Feltűnik a legnagyobb hangú, a vezér, aki Effyt hozta a lován, miután Dak túlságosan fecsegős kedvében volt.*
- Nem tudom Effy. Lehet, hogy közük van hozzá? Azt mondta, hogy a csőcselék. Ezek túl szervezettek ahhoz.
*Lassan beszél, hangja és testbeszéde is sugározza, hogy mennyire rezignált. Mondjuk nem látott még igazi csőcseléket közelről, de úgy gondolja, hogy azok szervezetlenek, csak a dühük irányítja őket, nem pedig előre eltervezett szándékkal rabolnak el másokat.*
- Valami történik, Effy...
*Suttogja nem is barátnőjének, inkább csak magának, topázsárga tekintete követi a vezért, amint lesétál a hajóról, mintha tárgyalna valakivel. Egy beosztottjával talán, vagy egy reménybeli vevővel? Ez nem derül ki a lány számára, hallani nem hallja, azt, látni is csak korlátozottan, éppen nem esnek ki a megvilágított körből. Mikor feléjük mutat a vezér, akkor önkéntelenül is hátrahőköl, érzi magán a másik tekintetét. Aenae topáz tekintete a vezéren függ. Két kézzel fogja a rácsot, arcát saját ujjainak nyomja, mintha csak megpróbálná kipréselni a fejét a rácsok között. Ebben a pózban marad addig, míg a vezér meg nem áll előtte, ekkor úgy gondolja, hogy jobb hátralépni, merthogy nemigen akarja, hogy amaz megérinthesse, kartávolságon kívül igyekszik maradni. Megszeppenten hallgatja a szavait, pánikszerűen pillant hol Effyre, hol a vezérre. Eddig is pánikban volt, de most végképp kezd úrrá lenne rajta a páni félelem ennek a névnek a hallatán.*
- A bácsikám többet ad értem! Sokkal többet.
*Hangja remeg, pánikhelyzetekben mindig meggondolatlanságokat mond, most is ez a helyzet. Segélykérően néz Effyre, hogy erősítse meg ezt a kijelentését, lehetőleg még azelőtt, hogy Aenae bekuporodna a sarokba és bőgni kezdene.*
*Effy a ketrec sarkába ül, de Aenae csak áll a rácsba kapaszkodva, úgy néz hol Effyre, hol pedig a körülöttük sürgölődő kámzsásokra. Feltűnik a legnagyobb hangú, a vezér, aki Effyt hozta a lován, miután Dak túlságosan fecsegős kedvében volt.*
- Nem tudom Effy. Lehet, hogy közük van hozzá? Azt mondta, hogy a csőcselék. Ezek túl szervezettek ahhoz.
*Lassan beszél, hangja és testbeszéde is sugározza, hogy mennyire rezignált. Mondjuk nem látott még igazi csőcseléket közelről, de úgy gondolja, hogy azok szervezetlenek, csak a dühük irányítja őket, nem pedig előre eltervezett szándékkal rabolnak el másokat.*
- Valami történik, Effy...
*Suttogja nem is barátnőjének, inkább csak magának, topázsárga tekintete követi a vezért, amint lesétál a hajóról, mintha tárgyalna valakivel. Egy beosztottjával talán, vagy egy reménybeli vevővel? Ez nem derül ki a lány számára, hallani nem hallja, azt, látni is csak korlátozottan, éppen nem esnek ki a megvilágított körből. Mikor feléjük mutat a vezér, akkor önkéntelenül is hátrahőköl, érzi magán a másik tekintetét. Aenae topáz tekintete a vezéren függ. Két kézzel fogja a rácsot, arcát saját ujjainak nyomja, mintha csak megpróbálná kipréselni a fejét a rácsok között. Ebben a pózban marad addig, míg a vezér meg nem áll előtte, ekkor úgy gondolja, hogy jobb hátralépni, merthogy nemigen akarja, hogy amaz megérinthesse, kartávolságon kívül igyekszik maradni. Megszeppenten hallgatja a szavait, pánikszerűen pillant hol Effyre, hol a vezérre. Eddig is pánikban volt, de most végképp kezd úrrá lenne rajta a páni félelem ennek a névnek a hallatán.*
- A bácsikám többet ad értem! Sokkal többet.
*Hangja remeg, pánikhelyzetekben mindig meggondolatlanságokat mond, most is ez a helyzet. Segélykérően néz Effyre, hogy erősítse meg ezt a kijelentését, lehetőleg még azelőtt, hogy Aenae bekuporodna a sarokba és bőgni kezdene.*
2446. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-31 20:34:33
Üzenet elküldve: 2019-03-31 20:34:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kámzsás szemei tágra nyílnak, s szája Rhalkumn fogával elszorított üvöltésével együtt némán nyílik, ahogyan csak képzeli az égbekiáltó hangot. Formálódik is az ajak, a sistergéssel párhuzamban, közben halk sóhaj is száll, a nyögésekkel és a fuldokló fájdalommal. A vége gyorsan eljön, bár nem a gnómnak, kinek arcán máris látszik a végeredmény.*
- Majd annak fogod, majd annak. *Legyint a Kámzsás, aztán lassan feláll, s az utasítások elhangzanak. Iwával valóban nem foglalkoznak annyit, mint korábban, jóllehet azért mozgását felügyelik túlságosan messzire nem távolodnak tőle. A Kámzsás a fa tövében hátát annak támasztva, lassú mozdulatokkal veszi vissza a kámzsáját, hogy ismét azzá váljon, aki. Egy senkivé. A csapat, rendezi a tüzet, rendezi a tábor könyékét, a Kámzsás hangját az éjjel többet már nem hallják, hacsak valami esztelenséget nem találnak csinálni. Iwa sebeit ellátják, persze ez csupán tisztítást és kötözést jelent, ahogy Rhalkumn lábsebére is fordítanak időt. Úgy látszik a mai napra egyelőre ennyi elég volt. Persze, ha a páros úgy gondolja, még beszélhetnek, azonban immár mindenki elcsendesedik, s az őrök fürkésző pillantása mellett más már nem tűnhet fel.*
//Másnap hajnal//
*Ha a páros aludt, hát kellemetlen az ébredés. A nap még nem kelt fel, csupán félhomály borítja a tájat és dér. Nem olyan sok persze, mint hatokkal azelőtt, de azért hideg. Iwa bánhatja, hogy csupán takaróba burkolózva töltötte az éjszakát, mert érezhető a változás. Orra levedzik, ritkábban heves köhögés kínozza.*
- Ébresztő lusta banda, fel a lóra és indulj! *Hangzik egy ismerős kemény hang. A Kámzsás vagy nem aludt, vagy nagyon korán ébredt, mert gyakorlatilag készen áll. Iwa meglepődhet, mert számára külön lovat vezetnek elő.*
- A tiéd. Ülj fel. *Rivallja a Kámzsás, majd a ló nyakába kötelet hurkolnak, s a másik végét ő fogja kézre, saját lovát Iwáé elé vezeti.*
- A gnómot te viszed. Kiváló lovas vagy, megoldod. *Veszi szűkszavúra.*
- Lóra mindenki és indulunk! *A csapat készen áll, ha Iwáék is, akkor az út folytatódik.*
//Elveszett lelkek//
- Készülj. Takarítsd a tatot! Őrszemeket az orrba! Hol van ez a fasz?! *Felhangzanak a vezényszavak, s Ephemia lovasa nem kímél senkit és semmit. Kérdőn tekint a szárazföld felé, mintha várna valakire. Kint, a lovak szelíden és kipányvázva sorakoznak. A két nő mellett hatalmas a sürgés forgás, de egyelőre úgy látszik még nem indulnak, talán várnak valakire.*
- Ott van, ott van főnök! *Hangzik az orrból egy kiáltás és az őrszem karjával egy, a lovakhoz közeledő fickóra mutatnak. A vezér lassan lesétál a hajót, szárazfölddel összekötő pallóról. A part menti föveny kissé magasabban helyezkedik el, így a két lány mindent kiválóan láthat. Azt is, amint a vezér megáll a fickó előtt és hevesen gesztikulálni kezd, majd a távolba mutat vállát megvonva. A vele szemben álló alak is így tesz, aztán a vezér egészen pontosan hirtelen a két lány felé mutat. A figura arcát nem láthatják, de azt igen, hogy kezét szemellenzőként tartva kezdi bámulni a foglyokat. Kérdőn tekint aztán a kámzsásra, majd vissza a lányokra. Talán Kagaenaen akad meg leginkább a tekintete. Olybá tűnik nagyon izgatott lesz, majd, mintha egy erszényt akarna a kámzsás kezébe tuszkolni, amit a vezér nem fogad el, sőt, határozott mozdulattal üti ki a kezéből. Az ismeretlen férfi hirtelen mozdulattal hajol le, majd kezdi el szedegetni, mire a vezér még két mondatot szól és visszatér a fedélzetre. Néhány utasítást még kiad, aztán komótosan a ketrechez sétál, s nagy lendülettel rúg bele.*
- Hé! Kagaenae! *Köpi a szavakat.* Felment az árad kislány. *Röhög fel hangosan.* Terwy üdvözletét küldi. Azt mondtam neki, még ezer arany és vihet! *Ismét öblös röhögés, aztán a Kámzsás fejét rázva sétál tovább. Az ismeretlen alak mindeközben lassan összegyűjti a lovakat, s egy utolsó tekintést intéz a lányokra a parttól. Ahogy felugrik a lóra kezét nyújtja a ketrec felé, majd tenyere lassan marokra szorul. Két fordulat a lóval, majd az egész csapattal elvágtat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kámzsás szemei tágra nyílnak, s szája Rhalkumn fogával elszorított üvöltésével együtt némán nyílik, ahogyan csak képzeli az égbekiáltó hangot. Formálódik is az ajak, a sistergéssel párhuzamban, közben halk sóhaj is száll, a nyögésekkel és a fuldokló fájdalommal. A vége gyorsan eljön, bár nem a gnómnak, kinek arcán máris látszik a végeredmény.*
- Majd annak fogod, majd annak. *Legyint a Kámzsás, aztán lassan feláll, s az utasítások elhangzanak. Iwával valóban nem foglalkoznak annyit, mint korábban, jóllehet azért mozgását felügyelik túlságosan messzire nem távolodnak tőle. A Kámzsás a fa tövében hátát annak támasztva, lassú mozdulatokkal veszi vissza a kámzsáját, hogy ismét azzá váljon, aki. Egy senkivé. A csapat, rendezi a tüzet, rendezi a tábor könyékét, a Kámzsás hangját az éjjel többet már nem hallják, hacsak valami esztelenséget nem találnak csinálni. Iwa sebeit ellátják, persze ez csupán tisztítást és kötözést jelent, ahogy Rhalkumn lábsebére is fordítanak időt. Úgy látszik a mai napra egyelőre ennyi elég volt. Persze, ha a páros úgy gondolja, még beszélhetnek, azonban immár mindenki elcsendesedik, s az őrök fürkésző pillantása mellett más már nem tűnhet fel.*
//Másnap hajnal//
*Ha a páros aludt, hát kellemetlen az ébredés. A nap még nem kelt fel, csupán félhomály borítja a tájat és dér. Nem olyan sok persze, mint hatokkal azelőtt, de azért hideg. Iwa bánhatja, hogy csupán takaróba burkolózva töltötte az éjszakát, mert érezhető a változás. Orra levedzik, ritkábban heves köhögés kínozza.*
- Ébresztő lusta banda, fel a lóra és indulj! *Hangzik egy ismerős kemény hang. A Kámzsás vagy nem aludt, vagy nagyon korán ébredt, mert gyakorlatilag készen áll. Iwa meglepődhet, mert számára külön lovat vezetnek elő.*
- A tiéd. Ülj fel. *Rivallja a Kámzsás, majd a ló nyakába kötelet hurkolnak, s a másik végét ő fogja kézre, saját lovát Iwáé elé vezeti.*
- A gnómot te viszed. Kiváló lovas vagy, megoldod. *Veszi szűkszavúra.*
- Lóra mindenki és indulunk! *A csapat készen áll, ha Iwáék is, akkor az út folytatódik.*
//Elveszett lelkek//
- Készülj. Takarítsd a tatot! Őrszemeket az orrba! Hol van ez a fasz?! *Felhangzanak a vezényszavak, s Ephemia lovasa nem kímél senkit és semmit. Kérdőn tekint a szárazföld felé, mintha várna valakire. Kint, a lovak szelíden és kipányvázva sorakoznak. A két nő mellett hatalmas a sürgés forgás, de egyelőre úgy látszik még nem indulnak, talán várnak valakire.*
- Ott van, ott van főnök! *Hangzik az orrból egy kiáltás és az őrszem karjával egy, a lovakhoz közeledő fickóra mutatnak. A vezér lassan lesétál a hajót, szárazfölddel összekötő pallóról. A part menti föveny kissé magasabban helyezkedik el, így a két lány mindent kiválóan láthat. Azt is, amint a vezér megáll a fickó előtt és hevesen gesztikulálni kezd, majd a távolba mutat vállát megvonva. A vele szemben álló alak is így tesz, aztán a vezér egészen pontosan hirtelen a két lány felé mutat. A figura arcát nem láthatják, de azt igen, hogy kezét szemellenzőként tartva kezdi bámulni a foglyokat. Kérdőn tekint aztán a kámzsásra, majd vissza a lányokra. Talán Kagaenaen akad meg leginkább a tekintete. Olybá tűnik nagyon izgatott lesz, majd, mintha egy erszényt akarna a kámzsás kezébe tuszkolni, amit a vezér nem fogad el, sőt, határozott mozdulattal üti ki a kezéből. Az ismeretlen férfi hirtelen mozdulattal hajol le, majd kezdi el szedegetni, mire a vezér még két mondatot szól és visszatér a fedélzetre. Néhány utasítást még kiad, aztán komótosan a ketrechez sétál, s nagy lendülettel rúg bele.*
- Hé! Kagaenae! *Köpi a szavakat.* Felment az árad kislány. *Röhög fel hangosan.* Terwy üdvözletét küldi. Azt mondtam neki, még ezer arany és vihet! *Ismét öblös röhögés, aztán a Kámzsás fejét rázva sétál tovább. Az ismeretlen alak mindeközben lassan összegyűjti a lovakat, s egy utolsó tekintést intéz a lányokra a parttól. Ahogy felugrik a lóra kezét nyújtja a ketrec felé, majd tenyere lassan marokra szorul. Két fordulat a lóval, majd az egész csapattal elvágtat.*
2445. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-31 20:17:26
Üzenet elküldve: 2019-03-31 20:17:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Mielőtt leszállna a lóról, még megpillantja Aenae-t és Dakot, s amint szóváltásuk után a férfi ellovagol tőlük. Csak egyszer viszonozza a pillantását, de akkor sem fedezhető fel benne több, mint puszta félelem. A parancsra leszáll ő is a lóról, az ezt követő motozást szó nélkül tűri. Semmiféle fegyver nem található nála. Ugyan miért lett volna rá eleinte szüksége? Nem számított rá, hogy a piacra menet kámzsás haramiák felkapják és elrabolják Aenae-vel együtt.
Nem sokkal később a hajó fedélzetén a ketrec ajtaja reájuk záródik, ő pedig beül az egyik sarkába szótlanul. Nézi, ahogy barátnője a rácsot rázza, de hát ő is hamar belátja, hogy semmi esélyük a menekülésre. Akkor meg főleg nem, ha körülöttük mindenhol a folyam terül el. Még ha ki is jutnak a ketrecből, ugyan hová menekülhetnének? Végül a lány kérdésére szólal meg.*
- Nem a te hibád. Jó párszor megjártam már az utat a piacig, sokszor egyedül, és sohasem történt még ilyen. Biztonságosnak hittem a környéket, de úgy tűnik, hiba volt. Semmilyen hely nem lehet elég biztonságos.
*A semmibe meredő tekintettel tapogatja arcának azon felét, melyet az ütés érte. Sok-sok kusza gondolat pörög most a fejében. Nem a szabaduláson jár az agya épp, hanem azon, hogy miért pont ők, miért pont most, miért nem látták előre a napszállta veszélyét... Egyszóval, hogy miért.*
- Szerinted kik ők? *Kérdezi halkan.* Szektások? Egyszerű haramiák? Lehet, hogy nekik is van közük Briwal kínzásához.
*Inkább hátradől a ketrec falának és lehunyja a szemeit. ~Ez csak egy rémálom.~ De sajna amint újból kinyitja a szemét, nem meglepő mód rájön, hogy nem az.*
*Mielőtt leszállna a lóról, még megpillantja Aenae-t és Dakot, s amint szóváltásuk után a férfi ellovagol tőlük. Csak egyszer viszonozza a pillantását, de akkor sem fedezhető fel benne több, mint puszta félelem. A parancsra leszáll ő is a lóról, az ezt követő motozást szó nélkül tűri. Semmiféle fegyver nem található nála. Ugyan miért lett volna rá eleinte szüksége? Nem számított rá, hogy a piacra menet kámzsás haramiák felkapják és elrabolják Aenae-vel együtt.
Nem sokkal később a hajó fedélzetén a ketrec ajtaja reájuk záródik, ő pedig beül az egyik sarkába szótlanul. Nézi, ahogy barátnője a rácsot rázza, de hát ő is hamar belátja, hogy semmi esélyük a menekülésre. Akkor meg főleg nem, ha körülöttük mindenhol a folyam terül el. Még ha ki is jutnak a ketrecből, ugyan hová menekülhetnének? Végül a lány kérdésére szólal meg.*
- Nem a te hibád. Jó párszor megjártam már az utat a piacig, sokszor egyedül, és sohasem történt még ilyen. Biztonságosnak hittem a környéket, de úgy tűnik, hiba volt. Semmilyen hely nem lehet elég biztonságos.
*A semmibe meredő tekintettel tapogatja arcának azon felét, melyet az ütés érte. Sok-sok kusza gondolat pörög most a fejében. Nem a szabaduláson jár az agya épp, hanem azon, hogy miért pont ők, miért pont most, miért nem látták előre a napszállta veszélyét... Egyszóval, hogy miért.*
- Szerinted kik ők? *Kérdezi halkan.* Szektások? Egyszerű haramiák? Lehet, hogy nekik is van közük Briwal kínzásához.
*Inkább hátradől a ketrec falának és lehunyja a szemeit. ~Ez csak egy rémálom.~ De sajna amint újból kinyitja a szemét, nem meglepő mód rájön, hogy nem az.*
2444. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-31 19:56:55
Üzenet elküldve: 2019-03-31 19:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elveszett lelkek//
*Némán agyal magában azon, hogy vajon ki is az, aki sokat mesélhetett róla és a "tüzes természetéről", merthogy nem gondolja magát különösebben tüzesnek ezért nagyon gondolkodik azon, hogy ki is mondhatott róla ilyet a régi ismerősei közül? Egyáltalán milyen régi ismerősről lehet szó? Csak ketten jutnak eszébe, akik esetleg nem túl hízelgően nyilatkozhatnának róla, az egyik Effy barátja, a Jaz nevű lányos arcú félvér, aki azt mondta, hogy túl nyálasan csókol. Nyilván levonhatott következtetéseket a laza erkölcseit illetően abból, hogy arra kérte, hogy csókolja meg. A másik meg Cha'yss, akire ráillik az, hogy beszerez ezt-azt, ráadásul az ő esetében bőven messzebb ment, mint egy ártatlan csók, a férfi meg arról beszélt, hogy mennyire megbántotta őt. Talán nemtelen bosszút forralt ellene? Nehezen hiszi el róla, mert eléggé becsületes fickónak tűnt, de hát megbántotta, szóval...
Dak megjegyzésére sem reagál, pedig elmondhatná, hogy ő legalább semmi olyat nem csinál, ami más emberek elrablásával, pofonnal és megöléssel fenyegetésével jár. Minek vitatkozzon Dakkal, nyilván nem érti a különbséget.
Gépiesen teszi amit mondanak neki, apatikusan tűrve, hogy megmotozzák, ezen a ponton mondjuk bánja egy kicsit, hogy nem állította a tőrét Bedán tökébe, most már nem is lesz erre lehetősége. A hajó fedélzetén a ketrecben meg már akörül forognak a gondolatai, hogy egyáltalán nem tud úszni, pedig nekifutásból vízbe ugorhatna. Parádés megmenekülés lenne, ha aztán egyből elsüllyedne, mint a nyeletlen balta.
Akkor eszmél csak fel igazán, mikor már egy ketrecbe lökték és kattant rajta a lakat. Rázza a rácsot egy percig, mintha lenne esélye arra, hogy kitépje a rácsokat, vagy felfeszítse az ketrecajtót. Miután sem a rácsok nem tépődnek ki, sem az ajtó nem feszül fel, így Effyhez fordul.*
- Sajnálom. Nem kellett volna magammal rángassalak. Vagy vissza kellett volna fordulnunk, mikor alkonyodni kezdett.
*Suttogó hangja remeg, talán a félelemtől, talán visszafojtott indulatoktól, aggodalomtól, talán mindentől egyszerre. Ha Effynek baja esik, akkor az csak és kizárólag az ő hibája lesz.*
*Némán agyal magában azon, hogy vajon ki is az, aki sokat mesélhetett róla és a "tüzes természetéről", merthogy nem gondolja magát különösebben tüzesnek ezért nagyon gondolkodik azon, hogy ki is mondhatott róla ilyet a régi ismerősei közül? Egyáltalán milyen régi ismerősről lehet szó? Csak ketten jutnak eszébe, akik esetleg nem túl hízelgően nyilatkozhatnának róla, az egyik Effy barátja, a Jaz nevű lányos arcú félvér, aki azt mondta, hogy túl nyálasan csókol. Nyilván levonhatott következtetéseket a laza erkölcseit illetően abból, hogy arra kérte, hogy csókolja meg. A másik meg Cha'yss, akire ráillik az, hogy beszerez ezt-azt, ráadásul az ő esetében bőven messzebb ment, mint egy ártatlan csók, a férfi meg arról beszélt, hogy mennyire megbántotta őt. Talán nemtelen bosszút forralt ellene? Nehezen hiszi el róla, mert eléggé becsületes fickónak tűnt, de hát megbántotta, szóval...
Dak megjegyzésére sem reagál, pedig elmondhatná, hogy ő legalább semmi olyat nem csinál, ami más emberek elrablásával, pofonnal és megöléssel fenyegetésével jár. Minek vitatkozzon Dakkal, nyilván nem érti a különbséget.
Gépiesen teszi amit mondanak neki, apatikusan tűrve, hogy megmotozzák, ezen a ponton mondjuk bánja egy kicsit, hogy nem állította a tőrét Bedán tökébe, most már nem is lesz erre lehetősége. A hajó fedélzetén a ketrecben meg már akörül forognak a gondolatai, hogy egyáltalán nem tud úszni, pedig nekifutásból vízbe ugorhatna. Parádés megmenekülés lenne, ha aztán egyből elsüllyedne, mint a nyeletlen balta.
Akkor eszmél csak fel igazán, mikor már egy ketrecbe lökték és kattant rajta a lakat. Rázza a rácsot egy percig, mintha lenne esélye arra, hogy kitépje a rácsokat, vagy felfeszítse az ketrecajtót. Miután sem a rácsok nem tépődnek ki, sem az ajtó nem feszül fel, így Effyhez fordul.*
- Sajnálom. Nem kellett volna magammal rángassalak. Vagy vissza kellett volna fordulnunk, mikor alkonyodni kezdett.
*Suttogó hangja remeg, talán a félelemtől, talán visszafojtott indulatoktól, aggodalomtól, talán mindentől egyszerre. Ha Effynek baja esik, akkor az csak és kizárólag az ő hibája lesz.*
2443. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-30 22:42:26
Üzenet elküldve: 2019-03-30 22:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
* Vasborda, ahogy arra számítani lehet, erősen ráharap a fára, és miközben állkapcsa rászorul teljes erejéből ordít, miközben teste megfeszül. Nehezen bírja a fájdalmat, és már az alkohol jótékony tompasága is hiányzik a szervezetéből. Hangosan zihál, kapkodja a levegőt, izzad, és a könnyek is folynak az arcán, még akkor is, amikor már végeztek. Csodával határos, hogy nem ájult el, bár még bármikor megteheti, főleg, hogy láthatóan hiperventillálni kezdett. Ezért fel se fog semmit abból, ami a továbbiakban történik. Ziana hiába beszél hozzá, nem reagál rá, bár valamennyire felfogja, amit hall, mégse képes logikusan gondolkodni, és cselekedni. Zsibbadás indul meg a sebből, minden egyes végtagja zsibbadni kezd, nem is érzi már a karjait, és a lábait, ami talán jó is lehetne, ha a pánikroham nem keresztezné. Ha ettől függetlenül Ziana megpróbálja felállítani, akkor sikerül, tétován lépdel mellette, hagyja, hogy vezesse őt, de a roham nem enyhül. *
* Vasborda, ahogy arra számítani lehet, erősen ráharap a fára, és miközben állkapcsa rászorul teljes erejéből ordít, miközben teste megfeszül. Nehezen bírja a fájdalmat, és már az alkohol jótékony tompasága is hiányzik a szervezetéből. Hangosan zihál, kapkodja a levegőt, izzad, és a könnyek is folynak az arcán, még akkor is, amikor már végeztek. Csodával határos, hogy nem ájult el, bár még bármikor megteheti, főleg, hogy láthatóan hiperventillálni kezdett. Ezért fel se fog semmit abból, ami a továbbiakban történik. Ziana hiába beszél hozzá, nem reagál rá, bár valamennyire felfogja, amit hall, mégse képes logikusan gondolkodni, és cselekedni. Zsibbadás indul meg a sebből, minden egyes végtagja zsibbadni kezd, nem is érzi már a karjait, és a lábait, ami talán jó is lehetne, ha a pánikroham nem keresztezné. Ha ettől függetlenül Ziana megpróbálja felállítani, akkor sikerül, tétován lépdel mellette, hagyja, hogy vezesse őt, de a roham nem enyhül. *
2442. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-30 19:46:09
Üzenet elküldve: 2019-03-30 19:46:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt homálya//
*Őrült ez az egész éjszaka, és egyik őrültség követi a másikat, ilyenek a Kámzsás szavai is, melyek értelmetlenül hullnak az események képtelensége mellé. Az egészből annyit ért, hogy a hazugságot nem bírják, holott ők maguk állítják a leghihetetlenebb dolgokat. Nagyapja nem hazudott, ő nem katona, nem gyógyító, nem hadnagy, nem az, kinek vélik. Mindez azonban, ha szóvá tenné félő csak újra haragra lobbantaná a Kámzsást.
Csendesen sírdogál, sodródik az eseményekkel, az éget hús szagától undorodva fordul el, máskülönben sincs ereje nézni, miként mar az izzó penge a bőrbe.
~Fel sem merült benned, hogy a Pofika ellen használd?~
Engedi a tőrt a Kámzsás kezébe, semmit sem törődve a gúnyos, élcelődő hanggal melyet csak ő maga hallhat. Tényleg eszébe sem jutott, idegen tőle minden olyan gondolat mellyel másnak árthat.
Veszik el újra fogva tartójának kék szemeiben megtörten, és ismétli a mondatot szemernyi meggyőződés nélkül, monoton hangon.*
-Ziana Yedhir hadnagy vagyok.
*Majd vált pillantása aggódóvá.*
-Nem érzem ezt igaznak.
~Nem is az, hogy is lehetnél én?!~
*Kacag fel megvetően valaki elméje mélyén, ami nem elég, hogy zavaró, de kifejezetten gyanút ébresztő is. Megőrült, ez lassan biztos. És hát csoda-e, mindazok után, mi ma történt? Legalább közel a vég, erről biztosítja a Kámzsás, miért továbbra is hálás neki.
Az események tovább pörögnek, utasítások hangzanak el, és úgy fest már közel sem fontos, hogy őt őrizzék, tétlen toporog a sok parancs között, majd hajol le a gnóm mellé, hogy segítsen rajta.*
-Próbálj felülni Rhalkumn bácsi, segítek.
*Támogatja a gnómot, majd ha másik három kísérőjük megérkezett sebesen bújik ki a kabátból és adja át annak, kitől kapta.*
-Tessék, hideg az éjszaka, nekem elég a pokróc is.
*Próbál segítségére lenni szinte mindenkinek, elébe megy két-két lépést a harcosoknak segíteni a cipekedésben, többet nem mer, és nem is akar eltávolodni újra a gnóm közeléből. Veszi át a takarókat, teríti egyiket a gnóm hátára, tartja annak lábát, még kötözik, kínálja vízzel, érinti homlokát ellenőrizendő elérte-e már a láza azt a hőfokot melytől saját maga szenved.
Mivel gyógykencével nem rendelkeznek marad a tiszta víz, a gyolcs, saját részről utóbbiból nem kér.*
-Jó így, felesleges az.
*Szorítja mellén össze a tépet hálóinget, takarót. Biztosan nem fogja felfedni kebleit ennyi férfi előtt, csak azért, hogy bekötözzék sebeit.
Ül le a gnóm közelében, mivel szabad beszélni, hát él a lehetőséggel.*
-Mit akar tőlünk Rhalkumn bácsi? Ha meg akar ölni, miért nem teszi meg? Miért nem megyünk tovább máris?
*Suttog halkan, és pillant megtörten az idős gyógyítóra, majd onnan szánakozva a sebes arcú Kámzsásra, miközben lábait húzza maga alá, igyekezve úgy fészkelődni, hogy minél több pucér bőrfelületét takarja a pokróc.*
-Annyira szomorúnak tűnik.
*Sóhajt fel bánatosan.*
*Őrült ez az egész éjszaka, és egyik őrültség követi a másikat, ilyenek a Kámzsás szavai is, melyek értelmetlenül hullnak az események képtelensége mellé. Az egészből annyit ért, hogy a hazugságot nem bírják, holott ők maguk állítják a leghihetetlenebb dolgokat. Nagyapja nem hazudott, ő nem katona, nem gyógyító, nem hadnagy, nem az, kinek vélik. Mindez azonban, ha szóvá tenné félő csak újra haragra lobbantaná a Kámzsást.
Csendesen sírdogál, sodródik az eseményekkel, az éget hús szagától undorodva fordul el, máskülönben sincs ereje nézni, miként mar az izzó penge a bőrbe.
~Fel sem merült benned, hogy a Pofika ellen használd?~
Engedi a tőrt a Kámzsás kezébe, semmit sem törődve a gúnyos, élcelődő hanggal melyet csak ő maga hallhat. Tényleg eszébe sem jutott, idegen tőle minden olyan gondolat mellyel másnak árthat.
Veszik el újra fogva tartójának kék szemeiben megtörten, és ismétli a mondatot szemernyi meggyőződés nélkül, monoton hangon.*
-Ziana Yedhir hadnagy vagyok.
*Majd vált pillantása aggódóvá.*
-Nem érzem ezt igaznak.
~Nem is az, hogy is lehetnél én?!~
*Kacag fel megvetően valaki elméje mélyén, ami nem elég, hogy zavaró, de kifejezetten gyanút ébresztő is. Megőrült, ez lassan biztos. És hát csoda-e, mindazok után, mi ma történt? Legalább közel a vég, erről biztosítja a Kámzsás, miért továbbra is hálás neki.
Az események tovább pörögnek, utasítások hangzanak el, és úgy fest már közel sem fontos, hogy őt őrizzék, tétlen toporog a sok parancs között, majd hajol le a gnóm mellé, hogy segítsen rajta.*
-Próbálj felülni Rhalkumn bácsi, segítek.
*Támogatja a gnómot, majd ha másik három kísérőjük megérkezett sebesen bújik ki a kabátból és adja át annak, kitől kapta.*
-Tessék, hideg az éjszaka, nekem elég a pokróc is.
*Próbál segítségére lenni szinte mindenkinek, elébe megy két-két lépést a harcosoknak segíteni a cipekedésben, többet nem mer, és nem is akar eltávolodni újra a gnóm közeléből. Veszi át a takarókat, teríti egyiket a gnóm hátára, tartja annak lábát, még kötözik, kínálja vízzel, érinti homlokát ellenőrizendő elérte-e már a láza azt a hőfokot melytől saját maga szenved.
Mivel gyógykencével nem rendelkeznek marad a tiszta víz, a gyolcs, saját részről utóbbiból nem kér.*
-Jó így, felesleges az.
*Szorítja mellén össze a tépet hálóinget, takarót. Biztosan nem fogja felfedni kebleit ennyi férfi előtt, csak azért, hogy bekötözzék sebeit.
Ül le a gnóm közelében, mivel szabad beszélni, hát él a lehetőséggel.*
-Mit akar tőlünk Rhalkumn bácsi? Ha meg akar ölni, miért nem teszi meg? Miért nem megyünk tovább máris?
*Suttog halkan, és pillant megtörten az idős gyógyítóra, majd onnan szánakozva a sebes arcú Kámzsásra, miközben lábait húzza maga alá, igyekezve úgy fészkelődni, hogy minél több pucér bőrfelületét takarja a pokróc.*
-Annyira szomorúnak tűnik.
*Sóhajt fel bánatosan.*
2441. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2019-03-30 18:12:05
Üzenet elküldve: 2019-03-30 18:12:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány gyengébb ugrándozás utáni megtorpanást követően a Kámzsás megtartja Iwát, majd, egy határozott mozdulattal oldja el a lábán lévő kötegeket. Iwa immár tulajdonképpen szabad is lenne, ha hátulról nem karolná át egy eszelős, aki a fülébe liheg.*
- Most még nem hiszed. *Vonja meg a vállát, de több szót nem pazarol.* Úgy-úgy, bátran, hadnagy. *Elégedetten duruzsoló barátságos hang, mindenféle gonosz él nélkül, mikor a lány megfogja az izzó penge markolatát, persze remegő mozdulatait árgus szemek kísérik, s, ha kell hát segítik tartani. Hamarost a gnóm lábánál állnak ketten, összesimulva és szinte romantikusan. Akár egy tánc, mindeközben persze függetlenül attól, hogy a gnóm nem ellenkezik, vasmarkok szorítják lábát és karjait is. Lábszára immár szabad, halvány bőre szinte az éjszakába olvad, csak a közeledő penge izzó fénye fest rá narancssárga lángokat. Mielőtt azonban a lány kétségbeesett próbálkozását megkísérelné, a Kámzsás ismét szól.*
- A hazugság, mindig büntetést érdemel. Az a férfi, aki a nagyapádnak adta ki magát, is hazudott, hosszú időn át. Gondolom ezt megérted te is. *Emeli tekintetét Rhalkmunra is.* Bizonyára tudod, hogy ennek így kell lennie. *Sóhajt fel, s engedi Zia kezét, azonban a pillanatnyi érintést hamarosan felváltják a hosszú másodpercek, mígnem hallani, ahogy sercen a bőr, s mászkos égett illat lengi körbe a csapatot, ahogy a forróság a húsba harap, s élvezettel törleszkedik benne.*
- Elég. *Engedi fel a lány kezét, majd kiveszi belőle a pengét és testtel maga felé fordítja, hogy szemébe nézhessen.* Most maradj itt a barátod mellett, de előtte... mondd... utánam: Ziana Yedhir hadnagy vagyok. Aztán megpihenhetsz és korán hajnalban indulunk, hogy megismerkedhess a végzeteddel. *Elmosolyodik, groteszk arcán megfeszül a bőr.* Meghalhatsz Ziana, amit mindig is szerettél volna. *Sóhajt fel, egy apró simítás után.*
- Hozzatok vizet és kötszert a gnómnak, bizonyára nagy fájdalmai lehetnek, még ha nem is mutatja ki. Lássátok el a hadnagyot is, utána ültessétek őket egymás mellé. Kapjanak takarót, mindent mi kell, hogy túléljék. Hajnalban indulunk. Nem baj, ha beszélnek. A gnóm pontosan tudja, hogy mit akarok. *Rövid és egyszerű utasítások, melyek felhangzanak, nem is túl agresszívan, a férfi sokkal inkább tűnik elégedettnek, mint feszültnek. A korábbi helyére ül vissza, a fa alá. Szemei a távolba merednek, szinte pislogás nélkül bámulja az éjszakát.*
//Elveszett lelkek//
*Gúnyos röhögés és vállrándítás Kagaenae válaszára, majd kérdésére, miközben már a parthoz közelednek, így a lány Ephemiát is észreveheti, amint még lovon ülve várakozik a vezér előtt.*
- Van egy fickó. Néha megtesz ezt azt, szerez be dolgokat, támogatja a főnököt. Olykor hosszabb időre a csapat tagja is, de nem nagyon ismerjük egymást a kámzsa miatt. *Vonja meg ismét a vállát, akárha Kagaenaetől tanulta volna.* Sokat mesélt rólad és tüzes természetedről. *Kuncog fel, aztán lassan Ephemiáék lova mellé poroszkál. Dak csak legyint a hozzá intézett kérdésre, majd foghegyről gyötrődve válaszol:*
- Miért, te talán elmentél napszámba? *Kérdezi, majd inkább elkanyarodik lovával és távolabb megy a két lánytól. Persze az kiválóan látható, hogy tekintete olykor Ephemiára fut. A lovát kipányvázza, a többi mellé, ahogyan Kagaenae lovasa is, egy hirtelen ugrással tesz.*
- Szálljatok le! *Hangzik el az utasítás, szinte egyszerre. Ha a lányok megteszik, hát most következik a motozás. Minden fegyverüktől megszabadítják őket, durván és parlagian.*
- Lóduljatok a hajóra! *Mondja a vezér, majd saját lovát is Dak társának adja, aki kiköti mindkettőt a part menti fákhoz.*
- Hamarosan ihattok! *Üvölt fel, mire hasonló üdvrivalgás a válasz.* Ezt a kettőt, zárjátok be a ketrecbe! *Kagaenae és Ephemia, hamarosan már a fedélzeten található egyik ketrecben találja magát, fegyvertelenül, s hangos csattanással kattan a lakat. Ezt követően bátran beszélgethetnek, hisz látszólag a sürgő forgó maszkosok, nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget egyik lánynak sem, van, aki az árbócra szalad fel, van, ki a fedélzetet súrolja, van, ki pusztán a távolba kémlel, kezét szemellenzőként használva az éjszakában.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 18:28:32
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Néhány gyengébb ugrándozás utáni megtorpanást követően a Kámzsás megtartja Iwát, majd, egy határozott mozdulattal oldja el a lábán lévő kötegeket. Iwa immár tulajdonképpen szabad is lenne, ha hátulról nem karolná át egy eszelős, aki a fülébe liheg.*
- Most még nem hiszed. *Vonja meg a vállát, de több szót nem pazarol.* Úgy-úgy, bátran, hadnagy. *Elégedetten duruzsoló barátságos hang, mindenféle gonosz él nélkül, mikor a lány megfogja az izzó penge markolatát, persze remegő mozdulatait árgus szemek kísérik, s, ha kell hát segítik tartani. Hamarost a gnóm lábánál állnak ketten, összesimulva és szinte romantikusan. Akár egy tánc, mindeközben persze függetlenül attól, hogy a gnóm nem ellenkezik, vasmarkok szorítják lábát és karjait is. Lábszára immár szabad, halvány bőre szinte az éjszakába olvad, csak a közeledő penge izzó fénye fest rá narancssárga lángokat. Mielőtt azonban a lány kétségbeesett próbálkozását megkísérelné, a Kámzsás ismét szól.*
- A hazugság, mindig büntetést érdemel. Az a férfi, aki a nagyapádnak adta ki magát, is hazudott, hosszú időn át. Gondolom ezt megérted te is. *Emeli tekintetét Rhalkmunra is.* Bizonyára tudod, hogy ennek így kell lennie. *Sóhajt fel, s engedi Zia kezét, azonban a pillanatnyi érintést hamarosan felváltják a hosszú másodpercek, mígnem hallani, ahogy sercen a bőr, s mászkos égett illat lengi körbe a csapatot, ahogy a forróság a húsba harap, s élvezettel törleszkedik benne.*
- Elég. *Engedi fel a lány kezét, majd kiveszi belőle a pengét és testtel maga felé fordítja, hogy szemébe nézhessen.* Most maradj itt a barátod mellett, de előtte... mondd... utánam: Ziana Yedhir hadnagy vagyok. Aztán megpihenhetsz és korán hajnalban indulunk, hogy megismerkedhess a végzeteddel. *Elmosolyodik, groteszk arcán megfeszül a bőr.* Meghalhatsz Ziana, amit mindig is szerettél volna. *Sóhajt fel, egy apró simítás után.*
- Hozzatok vizet és kötszert a gnómnak, bizonyára nagy fájdalmai lehetnek, még ha nem is mutatja ki. Lássátok el a hadnagyot is, utána ültessétek őket egymás mellé. Kapjanak takarót, mindent mi kell, hogy túléljék. Hajnalban indulunk. Nem baj, ha beszélnek. A gnóm pontosan tudja, hogy mit akarok. *Rövid és egyszerű utasítások, melyek felhangzanak, nem is túl agresszívan, a férfi sokkal inkább tűnik elégedettnek, mint feszültnek. A korábbi helyére ül vissza, a fa alá. Szemei a távolba merednek, szinte pislogás nélkül bámulja az éjszakát.*
//Elveszett lelkek//
*Gúnyos röhögés és vállrándítás Kagaenae válaszára, majd kérdésére, miközben már a parthoz közelednek, így a lány Ephemiát is észreveheti, amint még lovon ülve várakozik a vezér előtt.*
- Van egy fickó. Néha megtesz ezt azt, szerez be dolgokat, támogatja a főnököt. Olykor hosszabb időre a csapat tagja is, de nem nagyon ismerjük egymást a kámzsa miatt. *Vonja meg ismét a vállát, akárha Kagaenaetől tanulta volna.* Sokat mesélt rólad és tüzes természetedről. *Kuncog fel, aztán lassan Ephemiáék lova mellé poroszkál. Dak csak legyint a hozzá intézett kérdésre, majd foghegyről gyötrődve válaszol:*
- Miért, te talán elmentél napszámba? *Kérdezi, majd inkább elkanyarodik lovával és távolabb megy a két lánytól. Persze az kiválóan látható, hogy tekintete olykor Ephemiára fut. A lovát kipányvázza, a többi mellé, ahogyan Kagaenae lovasa is, egy hirtelen ugrással tesz.*
- Szálljatok le! *Hangzik el az utasítás, szinte egyszerre. Ha a lányok megteszik, hát most következik a motozás. Minden fegyverüktől megszabadítják őket, durván és parlagian.*
- Lóduljatok a hajóra! *Mondja a vezér, majd saját lovát is Dak társának adja, aki kiköti mindkettőt a part menti fákhoz.*
- Hamarosan ihattok! *Üvölt fel, mire hasonló üdvrivalgás a válasz.* Ezt a kettőt, zárjátok be a ketrecbe! *Kagaenae és Ephemia, hamarosan már a fedélzeten található egyik ketrecben találja magát, fegyvertelenül, s hangos csattanással kattan a lakat. Ezt követően bátran beszélgethetnek, hisz látszólag a sürgő forgó maszkosok, nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget egyik lánynak sem, van, aki az árbócra szalad fel, van, ki a fedélzetet súrolja, van, ki pusztán a távolba kémlel, kezét szemellenzőként használva az éjszakában.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.30 18:28:32
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183