Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Úton a város felé//
* Sajnos egyedül érkezik el a Thargok földjéről Arthenior határába hősnőnk. Nem kell részleteznem, hogy milyen csalódást jelent számára, hogy nem sikerült egy fajtársát befűznie lassan és észrevétlenül, hogy amolyan a ház nem hivatalos szolgálója legyen.*
~ Nagyszerűen hangozna, ha sikerülne rávennem néhányakat, hogy nekem dolgozzanak. Ha nem is állandó jelleggel, de számíthatnék rájuk, ha feladat lenne a számukra.
Kámorf Hifeti, a matróna.~
* Ízlelgeti még az új nevet, amit magára akar aggatni. De korábbi álneveivel ellentétben ez nem olyasmi, amit csak elmond egy mélységi a legközelebb szembejövő idegennek. Különbözik a Mocsoktól és a Sasszem Izuldától. Egy új sötételf családot vezető asszonnyá nem kijelentésekkel kell válni. Talán csak azért gondolja így, mert az ő famíliája már régen elvesztette ezt a státuszt. Még jóval a földalatti városok pusztulása vagy a korábban történt száműzetésük előtt. Igen, valahol ott, ahol elkezdhetett világossá válni egyik őse számára, hogy nem maradhatnak a népük kultúráját jelentő birodalomban.*
~ De vajon milyen feladatot tudnék nekik szánni? Magán testőrséget könnyen toborozni lehet a szegények negyedében, de a hűségük igen kérdéses és még nagyobb talány, hogy mivel lehetne profitot teremtő megbízásokat adni számukra.~
* Egyszer csak eszébe ötlik valami. Amire eddig nem is gondolt.*
~ Nyomda! Tudok írni és olvasni a legtöbb versenytársammal szemben. A könyvek kellően elitek, hogy egy ilyen foglalkozás rangot adjon nekem és jó bevételi forrás. A helyem pedig a tanulatlan szolgák között megkérdőjelezhetetlen lenne.~
* Már erősen túlgondolta, de legalább tervekkel telve érkezik a már jól ismert tisztás közelébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-06 23:07:54
Üzenet elküldve: 2018-12-06 23:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Óriásunk mit sem sejtve a bent zajló eseményekről, talán épp egy jó italról álmodozva ácsorog. Merthogy nem sokkal többet tesz, ha igazán őszinték akarunk lenni. Mivel fegyvereit le kellett raknia – meg amúgy sem lehet biztos benne, hogy egy démoni döggel néz farkasszemet –, így puszta kézzel kell megküzdenie a fenevaddal. Hacsak… Talán érdemes lett volna ezzel hamarabb megbirkózni, mindenesetre Morwon is fegyverek után néz. A legoptimálisabb a vasvilla lenne, amit Lastar a pajtánál hagyott. Más kérdés, hogy az óriás is észreveszi-e és, ha igen, van-e elég ideje, hogy megragadja és fenyegetően a "kutyusra" szegezze. Mert akármilyen naiv teremtés is ő, a hangokból ítélve mégsem lesz olyan egyszerű dolga. Tehát a vasvilla megtalálása és megfogása élvez elsőbbséget jelenleg, minden más azután jöhet. Ha ez sikerül és még nem vetette rá magát a vörös szempár tulajdonosa, úgy óvatosan hátrálni kezd, persze a fegyvert továbbra is előre tartva. Nos, ha a terv bárhol elakad, akkor további nagyszerű megoldások után kell majd nézni. *
* Óriásunk mit sem sejtve a bent zajló eseményekről, talán épp egy jó italról álmodozva ácsorog. Merthogy nem sokkal többet tesz, ha igazán őszinték akarunk lenni. Mivel fegyvereit le kellett raknia – meg amúgy sem lehet biztos benne, hogy egy démoni döggel néz farkasszemet –, így puszta kézzel kell megküzdenie a fenevaddal. Hacsak… Talán érdemes lett volna ezzel hamarabb megbirkózni, mindenesetre Morwon is fegyverek után néz. A legoptimálisabb a vasvilla lenne, amit Lastar a pajtánál hagyott. Más kérdés, hogy az óriás is észreveszi-e és, ha igen, van-e elég ideje, hogy megragadja és fenyegetően a "kutyusra" szegezze. Mert akármilyen naiv teremtés is ő, a hangokból ítélve mégsem lesz olyan egyszerű dolga. Tehát a vasvilla megtalálása és megfogása élvez elsőbbséget jelenleg, minden más azután jöhet. Ha ez sikerül és még nem vetette rá magát a vörös szempár tulajdonosa, úgy óvatosan hátrálni kezd, persze a fegyvert továbbra is előre tartva. Nos, ha a terv bárhol elakad, akkor további nagyszerű megoldások után kell majd nézni. *
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-06 13:14:23
Üzenet elküldve: 2018-12-06 13:14:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a város felé//
* Sajnos egyedül érkezik el a Thargok földjéről Arthenior határába hősnőnk. Nem kell részleteznem, hogy milyen csalódást jelent számára, hogy nem sikerült egy fajtársát befűznie lassan és észrevétlenül, hogy amolyan a ház nem hivatalos szolgálója legyen.*
~ Nagyszerűen hangozna, ha sikerülne rávennem néhányakat, hogy nekem dolgozzanak. Ha nem is állandó jelleggel, de számíthatnék rájuk, ha feladat lenne a számukra.
Kámorf Hifeti, a matróna.~
* Ízlelgeti még az új nevet, amit magára akar aggatni. De korábbi álneveivel ellentétben ez nem olyasmi, amit csak elmond egy mélységi a legközelebb szembejövő idegennek. Különbözik a Mocsoktól és a Sasszem Izuldától. Egy új sötételf családot vezető asszonnyá nem kijelentésekkel kell válni. Talán csak azért gondolja így, mert az ő famíliája már régen elvesztette ezt a státuszt. Még jóval a földalatti városok pusztulása vagy a korábban történt száműzetésük előtt. Igen, valahol ott, ahol elkezdhetett világossá válni egyik őse számára, hogy nem maradhatnak a népük kultúráját jelentő birodalomban.*
~ De vajon milyen feladatot tudnék nekik szánni? Magán testőrséget könnyen toborozni lehet a szegények negyedében, de a hűségük igen kérdéses és még nagyobb talány, hogy mivel lehetne profitot teremtő megbízásokat adni számukra.~
* Egyszer csak eszébe ötlik valami. Amire eddig nem is gondolt.*
~ Nyomda! Tudok írni és olvasni a legtöbb versenytársammal szemben. A könyvek kellően elitek, hogy egy ilyen foglalkozás rangot adjon nekem és jó bevételi forrás. A helyem pedig a tanulatlan szolgák között megkérdőjelezhetetlen lenne.~
* Már erősen túlgondolta, de legalább tervekkel telve érkezik a már jól ismert tisztás közelébe.*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:42:10
Üzenet elküldve: 2018-12-05 23:42:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
//Dongnor Arsenor//
*Dongnor legjobb tudása szerint menekül, így hallja, ahogy a hűlt helyén felszaggatják a padlófákat. Felállását nehezíti időszakos meglepődés, hogy bár a padlót tapodva láthatatlan darabokba ütközik a keze és volt ülőalkalmatosságának minden része elenyészik a szeme elől. Nincs ideje olyan gondolatokra, minthogy az esetleges láthatatlan szálkáknál idegesítőbb dolog ritkán létezhet, hisz ezeket meg is kell élni. Ahogy a ház sarka felé siet három dolog kelti fel a figyelmét, egyrészt a kályha, ami mellett elhalad, másrészt az ablak és az ajtó a sarokban. Mivel bőre mentése közben megfordul, hogy bizonyosan az az nővér követi, amire gondol, megjutalmazódik egy igenleges észrevétellel és a lény első sikeres támadásával, mely rézsútosan leszaggat párat láncinge szemeiből, amik elmosódnak a levegőben, valamint hátrébb lökik a kályha és ajtó közötti falhoz. Erős, otromba és már ocsmány bestia áll vele szemben, melyről pillanatok alatt végre lehullik az illúzió leple. A korcs lassan teljesen valódi formájára nyomorodik le, így megpúposodó háta legörnyeszti és bár most a jobb válla van előrébb a támadás volumene miatt, lendületét a bal karjába kezdi vinni, melyen ujjai egyenesen előre feszülnek.*
//Lastar Harg és Ishala Hietzyl//
*Lastar a lapát mellett dönt, mellyel el is dönti, hogy bár mágusnak nem épp a legjobb, azért bőven ki tud ásni egy és más gondolatot, meg egyebet a szörny fejéből. Azonban csapása csak azért állhatott bele a lény halántékába, mert a lény rajta átnézve finom elffalatokra vágyott. A szúrás a lény egyébként sem igényes kinézetén tovább is ront, arca elveszti szimmetrikus jellegét, a lapát nyoma pedig torz mosolyszerű lyukat váj a lény fejébe, melyből felbugyog a fekete anyag, mint fogak. Mint kifakadt genny, úgy húzódik össze jobbja és ahogy a lökés ereje hátrébb is löki, elnyúló nyakát csak később követi estének maradék része. Ha van is gerinces váza, bár erősen kétséges, úgy látszik elég jól alkalmazkodik a helyzet alakulásához. Lastar, ha úgy dönt, serény lapátnyi kátrányát abba törölheti, ami jól esik számára, bár feltételezi, hogy nem marad ezen támadása megbosszulatlan. Reméli, hogy az elf abbahagyta a futást és nem hagyta magára, melynek bizonyítéka egy, a lénybe suhanó vessző, mely tovább nyomorítva a már eddig is elfacsart fejét. A nyila szinte teljesen elsüpped a lény fejében, de a kiömlő fekete, sűrű könnyek nem hatják meg az íjászt. Lastar sem pihenhet, hisz a második csapásához már nem állnak össze úgy a csillagok, mint az elsőnél és a lény kiemelt figyelmét és nos... teljes gyűlöletét élvezi.*
//Morwon Loree Dedion legutolsó körének a másolata, hogy ne kelljen legörgetnie//
*Az eb morgása és étkezésének hangjai egy medvét is megszégyenítenének, a csontok zajosan ropognak a fogai alatt. Nem sok reakciót kap eleinte a hívogatásra, azonban a győzködés végén a raktár túloldaláról két, mélyvörös szempár fordul feléje, kivilágítva a sötétből és bár innen nehéz megállapítania, éppen hol van, valószínűleg közeledik feléje, lassan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 23:42:33
//Dongnor Arsenor//
*Dongnor legjobb tudása szerint menekül, így hallja, ahogy a hűlt helyén felszaggatják a padlófákat. Felállását nehezíti időszakos meglepődés, hogy bár a padlót tapodva láthatatlan darabokba ütközik a keze és volt ülőalkalmatosságának minden része elenyészik a szeme elől. Nincs ideje olyan gondolatokra, minthogy az esetleges láthatatlan szálkáknál idegesítőbb dolog ritkán létezhet, hisz ezeket meg is kell élni. Ahogy a ház sarka felé siet három dolog kelti fel a figyelmét, egyrészt a kályha, ami mellett elhalad, másrészt az ablak és az ajtó a sarokban. Mivel bőre mentése közben megfordul, hogy bizonyosan az az nővér követi, amire gondol, megjutalmazódik egy igenleges észrevétellel és a lény első sikeres támadásával, mely rézsútosan leszaggat párat láncinge szemeiből, amik elmosódnak a levegőben, valamint hátrébb lökik a kályha és ajtó közötti falhoz. Erős, otromba és már ocsmány bestia áll vele szemben, melyről pillanatok alatt végre lehullik az illúzió leple. A korcs lassan teljesen valódi formájára nyomorodik le, így megpúposodó háta legörnyeszti és bár most a jobb válla van előrébb a támadás volumene miatt, lendületét a bal karjába kezdi vinni, melyen ujjai egyenesen előre feszülnek.*
//Lastar Harg és Ishala Hietzyl//
*Lastar a lapát mellett dönt, mellyel el is dönti, hogy bár mágusnak nem épp a legjobb, azért bőven ki tud ásni egy és más gondolatot, meg egyebet a szörny fejéből. Azonban csapása csak azért állhatott bele a lény halántékába, mert a lény rajta átnézve finom elffalatokra vágyott. A szúrás a lény egyébként sem igényes kinézetén tovább is ront, arca elveszti szimmetrikus jellegét, a lapát nyoma pedig torz mosolyszerű lyukat váj a lény fejébe, melyből felbugyog a fekete anyag, mint fogak. Mint kifakadt genny, úgy húzódik össze jobbja és ahogy a lökés ereje hátrébb is löki, elnyúló nyakát csak később követi estének maradék része. Ha van is gerinces váza, bár erősen kétséges, úgy látszik elég jól alkalmazkodik a helyzet alakulásához. Lastar, ha úgy dönt, serény lapátnyi kátrányát abba törölheti, ami jól esik számára, bár feltételezi, hogy nem marad ezen támadása megbosszulatlan. Reméli, hogy az elf abbahagyta a futást és nem hagyta magára, melynek bizonyítéka egy, a lénybe suhanó vessző, mely tovább nyomorítva a már eddig is elfacsart fejét. A nyila szinte teljesen elsüpped a lény fejében, de a kiömlő fekete, sűrű könnyek nem hatják meg az íjászt. Lastar sem pihenhet, hisz a második csapásához már nem állnak össze úgy a csillagok, mint az elsőnél és a lény kiemelt figyelmét és nos... teljes gyűlöletét élvezi.*
//Morwon Loree Dedion legutolsó körének a másolata, hogy ne kelljen legörgetnie//
*Az eb morgása és étkezésének hangjai egy medvét is megszégyenítenének, a csontok zajosan ropognak a fogai alatt. Nem sok reakciót kap eleinte a hívogatásra, azonban a győzködés végén a raktár túloldaláról két, mélyvörös szempár fordul feléje, kivilágítva a sötétből és bár innen nehéz megállapítania, éppen hol van, valószínűleg közeledik feléje, lassan.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.05 23:42:33
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-04 11:13:06
Üzenet elküldve: 2018-12-04 11:13:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kandalló melege//
*Undorodva dobja el az anyagot, amibe kezét törölte, és átkozza magát, hogy hozzáért ahhoz a nőhöz.* ~Nem igaz, hogy nem tudnak fürdeni! És még ez akart rám mászni! Ki tudja, alul is biztos ilyen! Undorító!~ *Persze ez nem tart sokáig, mert kénytelen meghátrálni a morgó kutyaszörny elől. Morwon úgy tűnik nem hallgat rá, még beljebb megy a sötétbe. Lastarnak még annyi ideje sincs, hogy valami istennek elmormoljon egy fohászt, máris fordul, és felkapja a lapátot, fejszét és sarlót. Utóbbi kettőt még futtában az övébe teszi. A lapát tűnik a legészszerűbb fegyvernek, hiszen ő a bentiekről egyelőre nem tud, csak azt, hogy ez az ebdémon nagy valami, és nem akar nekimenni egy sarlóval. Azt is mérlegelte egy perc alatt, hogy ha a vasvilla még jobb lenne, de a kalapács aztán nem tűnik nagyon hasznosnak. Alig ér oda, már vágódik ki az ajtó, és az elf már lövésre is fordul, mintha valami legendáskönyvből kilépett harcos volna. Az ork nem tétovázik, hanem megpróbálja belevágni a lapátot a szörnyeteg fejébe, nyakába, Ahol éri. Nagy erőt visz bele a szúrásba, és reménykedik benne, hogy talál. Azért lábával igyekszik úgy állni, hogy a találat után elugorhasson, de ha esetleg nem talál, akkor legyen támasza és ne essen a lendülettől azonnal a szörnyeteg lába elé.*
*Undorodva dobja el az anyagot, amibe kezét törölte, és átkozza magát, hogy hozzáért ahhoz a nőhöz.* ~Nem igaz, hogy nem tudnak fürdeni! És még ez akart rám mászni! Ki tudja, alul is biztos ilyen! Undorító!~ *Persze ez nem tart sokáig, mert kénytelen meghátrálni a morgó kutyaszörny elől. Morwon úgy tűnik nem hallgat rá, még beljebb megy a sötétbe. Lastarnak még annyi ideje sincs, hogy valami istennek elmormoljon egy fohászt, máris fordul, és felkapja a lapátot, fejszét és sarlót. Utóbbi kettőt még futtában az övébe teszi. A lapát tűnik a legészszerűbb fegyvernek, hiszen ő a bentiekről egyelőre nem tud, csak azt, hogy ez az ebdémon nagy valami, és nem akar nekimenni egy sarlóval. Azt is mérlegelte egy perc alatt, hogy ha a vasvilla még jobb lenne, de a kalapács aztán nem tűnik nagyon hasznosnak. Alig ér oda, már vágódik ki az ajtó, és az elf már lövésre is fordul, mintha valami legendáskönyvből kilépett harcos volna. Az ork nem tétovázik, hanem megpróbálja belevágni a lapátot a szörnyeteg fejébe, nyakába, Ahol éri. Nagy erőt visz bele a szúrásba, és reménykedik benne, hogy talál. Azért lábával igyekszik úgy állni, hogy a találat után elugorhasson, de ha esetleg nem talál, akkor legyen támasza és ne essen a lendülettől azonnal a szörnyeteg lába elé.*
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:07:01
Üzenet elküldve: 2018-12-04 10:07:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Úgy tűnik, hogy jó ötlet volt a menekülés, ebben akkor bizonyosodik meg igazán az elf, amikor megtépik a ruháját. Az, hogy miféle Erdőszellemtelen elfajzott korcsok ezek, csak hab a tortán. Úgyhogy Ishala szalad, fut az ajtó felé, már azzal se törődve, hogy kiabáljon a fegyverekkel kapcsolatban. Ezek után elég egyértelmű lehet a helyzet Dongnor számára is. Azonban az ajtóban hirtelen megjelenik előtte az egyik "társa", úgyhogy az elf nem kezd el kombinálni, inkább hagyja, hogy az ösztönei vegyék át az irányítást. Ishala gyors, és ügyes, úgyhogy remélhetőleg lesz ideje az íjat felaljazni, és a lény pofájába küldeni egy nyilat. Ha lassítja, akkor még egyet. Azzal, hogy maga előtt tartja a fegyvert, nem csak lőni tud, de ha rávetné magát a kutyaszerű izé, akkor ezzel képes lehet távol tartani magától a pofáját. Talán addig az ork oldalba rúgja majd a korcsot. Talán itt hagyja a fenébe, ahogy ő tette volna Dongnorral. Bármit is hoz a jövő, az hamarosan eldől. Egyelőre az elf szerint ez minden esélye. *
* Úgy tűnik, hogy jó ötlet volt a menekülés, ebben akkor bizonyosodik meg igazán az elf, amikor megtépik a ruháját. Az, hogy miféle Erdőszellemtelen elfajzott korcsok ezek, csak hab a tortán. Úgyhogy Ishala szalad, fut az ajtó felé, már azzal se törődve, hogy kiabáljon a fegyverekkel kapcsolatban. Ezek után elég egyértelmű lehet a helyzet Dongnor számára is. Azonban az ajtóban hirtelen megjelenik előtte az egyik "társa", úgyhogy az elf nem kezd el kombinálni, inkább hagyja, hogy az ösztönei vegyék át az irányítást. Ishala gyors, és ügyes, úgyhogy remélhetőleg lesz ideje az íjat felaljazni, és a lény pofájába küldeni egy nyilat. Ha lassítja, akkor még egyet. Azzal, hogy maga előtt tartja a fegyvert, nem csak lőni tud, de ha rávetné magát a kutyaszerű izé, akkor ezzel képes lehet távol tartani magától a pofáját. Talán addig az ork oldalba rúgja majd a korcsot. Talán itt hagyja a fenébe, ahogy ő tette volna Dongnorral. Bármit is hoz a jövő, az hamarosan eldől. Egyelőre az elf szerint ez minden esélye. *
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-04 07:13:02
Üzenet elküldve: 2018-12-04 07:13:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
*Arsenor vadászféle volt mindig is. Ez nem az első kalandja, de akármit is látott nem tudta, azt a naiv, ártatlan világképet megölni benne. Így ő teljesen nyugodtan ücsörög. Bár tény, hogy a hallgatás már fura és benne is kezd szép lassan kikristályozódni, hogy van valami a házigazdáikkal. Viszont teljesen akkor bizonyosodik meg erről mikor az elf után kapó lány levedli az eddigi álcáját. Arsenor pedig bár nem egy sokat tapasztalt minden rejtett veszélyt egyből észrevevő kalandozó, de kalandozó és nem ijed meg olyan gyorsan. Bár hamar földre kerül nem tervezi könnyen adni magát. Mikor a lány felemeli a karjait igyekszik gyorsan cselekedni Kigurulni a lány elől és ha sikerül akkor lábra állni mielőtt jön a következő támadás. Most jól jönnének a fegyverei. Szerencsére a láncinge továbbra is rajta van, de az eddigiekből hamar leszűri, hogy az nem sokat ér most. Megpróbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen háttal se a másik "lánynak" se pedig az ajtónak ahol Elenor távozott.*
*Arsenor vadászféle volt mindig is. Ez nem az első kalandja, de akármit is látott nem tudta, azt a naiv, ártatlan világképet megölni benne. Így ő teljesen nyugodtan ücsörög. Bár tény, hogy a hallgatás már fura és benne is kezd szép lassan kikristályozódni, hogy van valami a házigazdáikkal. Viszont teljesen akkor bizonyosodik meg erről mikor az elf után kapó lány levedli az eddigi álcáját. Arsenor pedig bár nem egy sokat tapasztalt minden rejtett veszélyt egyből észrevevő kalandozó, de kalandozó és nem ijed meg olyan gyorsan. Bár hamar földre kerül nem tervezi könnyen adni magát. Mikor a lány felemeli a karjait igyekszik gyorsan cselekedni Kigurulni a lány elől és ha sikerül akkor lábra állni mielőtt jön a következő támadás. Most jól jönnének a fegyverei. Szerencsére a láncinge továbbra is rajta van, de az eddigiekből hamar leszűri, hogy az nem sokat ér most. Megpróbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen háttal se a másik "lánynak" se pedig az ajtónak ahol Elenor távozott.*
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-04 02:14:47
Üzenet elküldve: 2018-12-04 02:14:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
//Akik a házban vannak//
*Nyugtalanító pillanatok következnek, amikor Arsenor kérdésére kínos csend lesz a válasz és Ishala is inkább a kutya dolgát. Arsenor érezheti, ahogy a székének támláját megropogtatja a várakoztatás, majd elszabadul a pokol. Ishala menekülésére mintha morgás ütötte volna meg a fülük, nem e világról való. Velős, vad, vérszomjas. Az idill azonban csak akkor roppan össze egészében, mikor Emerin Ishala felé nyúl, hogy marasztalja, mely látszatra el sem éri őt, azonban a ruháját valami még is felszabdalta. Emerin kecsességéből több, mint mindent elveszít ezután, az illúzió szilánkokra roppan szét, megmutatva a lény valódi alakját. Humanoid alakját megtartja, azonban bármely intelligens faj egyedének nevezni merő gúny lenne. Húst és csontokat mint erővel ráfeszített vászon vonja be bőre, melyet helyenként kiszaggatnak éles csontos karmai és ezer tűfogként szolgáló szája is rágott magának egy csenevész lyukat a fején, melyet szájnak használ, zabálásra és melyből fekete kátrányszerű anyagot nyáladzik és amelytől maga is mocskos. Szemének üregét is ezen bőrlebeny takarja. Ha Ishala ezután képes még tovább menekülni, ki is csaphatja az ajtót, szinte belefutva Lastarba, ezzel Lastarnak az orra előtt csapva ki az ajtót, valamint szeme elé terítve a borzalmas képet.*
//Dongnor Arsenor//
*Arsenornak csak pár lélegzetvételnyi ideje marad véleményezni a szeme előtt kialakuló helyzetet mielőtt a másik nővér egyszerűen szétroppantja a szék támláját, valamint hátsó lábait és hamarosan egy kiegyensúlyozatlan földharcnak nézhet elébe, az életéért. A föld érzete mocskos és mintha egy furcsa anyagtól ragadna és a lány felemeli karjait, mielőtt lesújt velük, ha elég szűk és apró, pár szívdobbanásnyi lehetőséget nyújtva Arsenornak.*
//Lastar Harg//
*Amikor kint megtörlöd a kezed, felfedezed rajta, hogy a zsír inkább valami kátrányszerű anyag, utadon pedig még ha nem is jó, de nem teljesen haszontalan fegyvereket kaphatsz fel. A ház mögött egy lapátot, egy sarlót és egy kisebb fejszét látsz, ahogy a pajtának is van nekitámasztva egy vasvilla, kötél, kalapács és szögek egy kis szütyőben. Csak az egyik helyről veheted fel a tárgyakat, de onnan az összeset.*
//Ishala Hietzyl és Lastar Harg//
*A viszontlátás kevés örömmel jár, az ajtóhoz érve Ishala, mögötte pedig szorosan valami túlvilági borzalommal, ami hamarosan négylábra degenerálódik. Két dolog biztos, egyrészt, útban vannak egymásnak és veszélyben. Nincs idejük gondolkodni vagy megbeszélni a taktikát.*
//Morwon Loree Dedion//
*Az eb morgása és étkezésének hangjai egy medvét is megszégyenítenének, a csontok zajosan ropognak a fogai alatt. Nem sok reakciót kap eleinte a hívogatásra, azonban a győzködés végén a raktár túloldaláról két, mélyvörös szempár fordul feléje, kivilágítva a sötétből és bár innen nehéz megállapítania, éppen hol van, valószínűleg közeledik feléje, lassan.*
//Akik a házban vannak//
*Nyugtalanító pillanatok következnek, amikor Arsenor kérdésére kínos csend lesz a válasz és Ishala is inkább a kutya dolgát. Arsenor érezheti, ahogy a székének támláját megropogtatja a várakoztatás, majd elszabadul a pokol. Ishala menekülésére mintha morgás ütötte volna meg a fülük, nem e világról való. Velős, vad, vérszomjas. Az idill azonban csak akkor roppan össze egészében, mikor Emerin Ishala felé nyúl, hogy marasztalja, mely látszatra el sem éri őt, azonban a ruháját valami még is felszabdalta. Emerin kecsességéből több, mint mindent elveszít ezután, az illúzió szilánkokra roppan szét, megmutatva a lény valódi alakját. Humanoid alakját megtartja, azonban bármely intelligens faj egyedének nevezni merő gúny lenne. Húst és csontokat mint erővel ráfeszített vászon vonja be bőre, melyet helyenként kiszaggatnak éles csontos karmai és ezer tűfogként szolgáló szája is rágott magának egy csenevész lyukat a fején, melyet szájnak használ, zabálásra és melyből fekete kátrányszerű anyagot nyáladzik és amelytől maga is mocskos. Szemének üregét is ezen bőrlebeny takarja. Ha Ishala ezután képes még tovább menekülni, ki is csaphatja az ajtót, szinte belefutva Lastarba, ezzel Lastarnak az orra előtt csapva ki az ajtót, valamint szeme elé terítve a borzalmas képet.*
//Dongnor Arsenor//
*Arsenornak csak pár lélegzetvételnyi ideje marad véleményezni a szeme előtt kialakuló helyzetet mielőtt a másik nővér egyszerűen szétroppantja a szék támláját, valamint hátsó lábait és hamarosan egy kiegyensúlyozatlan földharcnak nézhet elébe, az életéért. A föld érzete mocskos és mintha egy furcsa anyagtól ragadna és a lány felemeli karjait, mielőtt lesújt velük, ha elég szűk és apró, pár szívdobbanásnyi lehetőséget nyújtva Arsenornak.*
//Lastar Harg//
*Amikor kint megtörlöd a kezed, felfedezed rajta, hogy a zsír inkább valami kátrányszerű anyag, utadon pedig még ha nem is jó, de nem teljesen haszontalan fegyvereket kaphatsz fel. A ház mögött egy lapátot, egy sarlót és egy kisebb fejszét látsz, ahogy a pajtának is van nekitámasztva egy vasvilla, kötél, kalapács és szögek egy kis szütyőben. Csak az egyik helyről veheted fel a tárgyakat, de onnan az összeset.*
//Ishala Hietzyl és Lastar Harg//
*A viszontlátás kevés örömmel jár, az ajtóhoz érve Ishala, mögötte pedig szorosan valami túlvilági borzalommal, ami hamarosan négylábra degenerálódik. Két dolog biztos, egyrészt, útban vannak egymásnak és veszélyben. Nincs idejük gondolkodni vagy megbeszélni a taktikát.*
//Morwon Loree Dedion//
*Az eb morgása és étkezésének hangjai egy medvét is megszégyenítenének, a csontok zajosan ropognak a fogai alatt. Nem sok reakciót kap eleinte a hívogatásra, azonban a győzködés végén a raktár túloldaláról két, mélyvörös szempár fordul feléje, kivilágítva a sötétből és bár innen nehéz megállapítania, éppen hol van, valószínűleg közeledik feléje, lassan.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:16:35
Üzenet elküldve: 2018-12-03 19:16:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Miután az elf helyet foglal, hamar valami nyugtalanító érzés keríti a markába. Olyan érzés ez, ami azokra jellemző, akik most látták, hogy a házigazdák szó nélkül eltüntették a fegyvereiket. Olyan házigazdák, akik amúgy is gyanúsak voltak. Nyugtalanító érzés az ilyen. *
- Elnézést... Én is megnézem a többieket. Jól látok a sötétben, jól jöhet a segítségem. Főleg ha izgága a kutya... * Tolja hátra a széket az elf, és indulna meg az ajtó felé hanyag eleganciával. Reméli, hogy nem tartóztatják, de ha mégis, akkor meglódul futva. Csak ki ebből a házból, kint már van elég hely, hogy felaljazhassa az íját, hogy célozhasson. Az is lehet, hogy egyszerűen paranoiás, az utóbbi időkben gyakran elgondolkodott azon, hogy üldözési mánia kerülgeti. De ha eddig bevált a bizalmatlanság, és még mindig él, akkor miért most legyen bizakodó. Azért ha futásra kell kapcsoljon, akkor odakiabál az asztalnál üldögélő férfinak "Eltűntek a fegyvereitek!". De erre csak akkor kerül sor, ha tényleg futnia kell. Amíg engedik nyugton távozni, úgy ő is nyugton marad, és csöndben. *
* Miután az elf helyet foglal, hamar valami nyugtalanító érzés keríti a markába. Olyan érzés ez, ami azokra jellemző, akik most látták, hogy a házigazdák szó nélkül eltüntették a fegyvereiket. Olyan házigazdák, akik amúgy is gyanúsak voltak. Nyugtalanító érzés az ilyen. *
- Elnézést... Én is megnézem a többieket. Jól látok a sötétben, jól jöhet a segítségem. Főleg ha izgága a kutya... * Tolja hátra a széket az elf, és indulna meg az ajtó felé hanyag eleganciával. Reméli, hogy nem tartóztatják, de ha mégis, akkor meglódul futva. Csak ki ebből a házból, kint már van elég hely, hogy felaljazhassa az íját, hogy célozhasson. Az is lehet, hogy egyszerűen paranoiás, az utóbbi időkben gyakran elgondolkodott azon, hogy üldözési mánia kerülgeti. De ha eddig bevált a bizalmatlanság, és még mindig él, akkor miért most legyen bizakodó. Azért ha futásra kell kapcsoljon, akkor odakiabál az asztalnál üldögélő férfinak "Eltűntek a fegyvereitek!". De erre csak akkor kerül sor, ha tényleg futnia kell. Amíg engedik nyugton távozni, úgy ő is nyugton marad, és csöndben. *
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:19:23
Üzenet elküldve: 2018-12-02 16:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 355
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorlás//
*Frandr a szántó határához érve megjutalmazza magát egy ebédszünettel. Víz, szárított hús és kenyérből áll az ebédje, és ebből sem fogyaszthat annyit, amennyit szeretne, hiszen nem tudhatja, mikor ér legközelebb folyóhoz, vagy településhez.
Mivel nem olyan rég aratták le a termést, itt már messzebbre is ellát. Több kisebb tanyát, magtárat is meglát, ám úgy dönt, egyelőre nem tér be egyikbe sem. Halad tovább folyamatosan, míg pár órával később elér egy nagyobb úthoz.
Mivel nincs sok helyismerete, egy pénzérmét kap elő. Az egyik felét megjelöli. Az érme azzal a felével felfele landol, így Frandr jobbra indul. Körülbelül félúton van a folyó felé (bár ő ezt még nem tudja), mikor figyelmes lesz rá, hogy a nap kezd eltűnni a horizonton.
Sok kedve nincs éjszaka caplatni, ám egy szántóföld közepén még úgy is, hogy tud tüzet gyújtani, nincs tűzifája, a tarló pedig hamarabb ég el, mintsem hogy tábortüzet lehessen belőle rakni.
Így gyalogol tovább az úton. Találkozik pár emberrel, legtöbbjük úgy néz ki, mint aki nyakába vette az egész életét, hogy aztán újrakezdje azt máshol. Pár kérdéssel később megtudja, hogy a helyet, amerre halad, Artheniornak hívják, és több értelme van elmenni onnan, mint meglátogatni.
Ezen rágódik egy keveset, aztán úgy dönt, hogy az, aki épp onnan jön, biztosan jobban tudja, jobb ötlet lehet inkább sodródni az árral.*
~Kellett nekem nyugatra jönni.~
*Valójában nem sok választása volt, de kezd rájönni, hogy mindenhol zűr van, nem csak otthon. Ahogy a menekültek mellett gyalogol, feltesz pár kérdést, hogy pontosan mi a helyzet.
Vegyes válaszokat kap attól függően, hogy kit kérdez, de annyit leszűr belőlük, hogy a népek ott egymást gyilkolják, és senki sem tudja garantálni a biztonságot.
Arra a kérdésre, hogy merre mennek, szintén vegyes válaszokat kap, páran egy utópiát emlegetnek, van, aki pedig csak egy helyet, ami befogadja azokat, akik menedéket kérnek, de minden történetben van valami közös: a Thargok és egy hely, ami jobb, mint ahonnan jönnek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.03 21:11:22, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
*Frandr a szántó határához érve megjutalmazza magát egy ebédszünettel. Víz, szárított hús és kenyérből áll az ebédje, és ebből sem fogyaszthat annyit, amennyit szeretne, hiszen nem tudhatja, mikor ér legközelebb folyóhoz, vagy településhez.
Mivel nem olyan rég aratták le a termést, itt már messzebbre is ellát. Több kisebb tanyát, magtárat is meglát, ám úgy dönt, egyelőre nem tér be egyikbe sem. Halad tovább folyamatosan, míg pár órával később elér egy nagyobb úthoz.
Mivel nincs sok helyismerete, egy pénzérmét kap elő. Az egyik felét megjelöli. Az érme azzal a felével felfele landol, így Frandr jobbra indul. Körülbelül félúton van a folyó felé (bár ő ezt még nem tudja), mikor figyelmes lesz rá, hogy a nap kezd eltűnni a horizonton.
Sok kedve nincs éjszaka caplatni, ám egy szántóföld közepén még úgy is, hogy tud tüzet gyújtani, nincs tűzifája, a tarló pedig hamarabb ég el, mintsem hogy tábortüzet lehessen belőle rakni.
Így gyalogol tovább az úton. Találkozik pár emberrel, legtöbbjük úgy néz ki, mint aki nyakába vette az egész életét, hogy aztán újrakezdje azt máshol. Pár kérdéssel később megtudja, hogy a helyet, amerre halad, Artheniornak hívják, és több értelme van elmenni onnan, mint meglátogatni.
Ezen rágódik egy keveset, aztán úgy dönt, hogy az, aki épp onnan jön, biztosan jobban tudja, jobb ötlet lehet inkább sodródni az árral.*
~Kellett nekem nyugatra jönni.~
*Valójában nem sok választása volt, de kezd rájönni, hogy mindenhol zűr van, nem csak otthon. Ahogy a menekültek mellett gyalogol, feltesz pár kérdést, hogy pontosan mi a helyzet.
Vegyes válaszokat kap attól függően, hogy kit kérdez, de annyit leszűr belőlük, hogy a népek ott egymást gyilkolják, és senki sem tudja garantálni a biztonságot.
Arra a kérdésre, hogy merre mennek, szintén vegyes válaszokat kap, páran egy utópiát emlegetnek, van, aki pedig csak egy helyet, ami befogadja azokat, akik menedéket kérnek, de minden történetben van valami közös: a Thargok és egy hely, ami jobb, mint ahonnan jönnek.*
A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.03 21:11:22, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-29 22:27:21
Üzenet elküldve: 2018-11-29 22:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Elérnek a pajtához, ahol valami van. Ez még csak elviselhető fejlemény volna, de a valami nem tűnik olyan barátságosnak. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy az ork egyből pánikba esik és a távozik hímes mezejére lép – erre Morwon is visszahőköl, de inkább a meglepettségtől, semmint a félelemtől. Leginkább attól, hogy az ork megijed. *
– No, de várjál mán! * Szól utána, de ő aztán nem lesz az a bizonyos akadály, ami megállítja Lastart, ha nem akar. Nem nyúlszínű ez az óriás, ugyanakkor felesleges kockáztatásba sem szeretne kezdeni, így a bejárat előtt marad, onnan próbál kivenni valamit. Ha valóban olyan sötét van bent, bizonyára nem fog sokra jutni, ellenben a bent lévő vadat esetleg sikerül úgy felbosszantani, hogy kitámadjon. Na, nem mintha Morwonnak ez lenne a terve – ugyanis terve nincs is ezzel az egy helyben ácsorgással. *
– Hé, kutya! Gyi'csak ide! * Azért egy próbát lehet, hogy megér, nem akar megszégyenülve – kutya nélkül – visszatérni az épületbe, csak mert az ork rémeket lát. *
* Elérnek a pajtához, ahol valami van. Ez még csak elviselhető fejlemény volna, de a valami nem tűnik olyan barátságosnak. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy az ork egyből pánikba esik és a távozik hímes mezejére lép – erre Morwon is visszahőköl, de inkább a meglepettségtől, semmint a félelemtől. Leginkább attól, hogy az ork megijed. *
– No, de várjál mán! * Szól utána, de ő aztán nem lesz az a bizonyos akadály, ami megállítja Lastart, ha nem akar. Nem nyúlszínű ez az óriás, ugyanakkor felesleges kockáztatásba sem szeretne kezdeni, így a bejárat előtt marad, onnan próbál kivenni valamit. Ha valóban olyan sötét van bent, bizonyára nem fog sokra jutni, ellenben a bent lévő vadat esetleg sikerül úgy felbosszantani, hogy kitámadjon. Na, nem mintha Morwonnak ez lenne a terve – ugyanis terve nincs is ezzel az egy helyben ácsorgással. *
– Hé, kutya! Gyi'csak ide! * Azért egy próbát lehet, hogy megér, nem akar megszégyenülve – kutya nélkül – visszatérni az épületbe, csak mert az ork rémeket lát. *
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-27 20:03:26
Üzenet elküldve: 2018-11-27 20:03:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kandalló melege//
*Megtudják, hogy a jövőbeni felbérlőjük, az öreg, akinek itt kéne lenni, nagyon nincs itten, és méghozzá a városban van.* ~Vajon hazaér egyáltalán estére?~ *Mindenféle gondolatok jutnak eszébe, de főleg az, hogy sehol nem lát férfiakat a házban, csak a nőket. Ez azért tűnik fel neki, mert azt gondolta, hogy legalább egy jó beszélgetése lesz ma, vagy valami, de hát csak ilyen ledér nőszemélyek vannak. A haj zsíros érintésére normális esetben azonnal összerezzenne. Most sem tesz másképpen, bár próbálja visszafogni undorát. Csak kifelé menet törli meg egy a zsebében lévő zsebkendőbe a kezét. Aztán kiérnek, és már messziről látni, hogy valami nincs rendben az épülettel sem, nem csak a benti kevéssé átlagos családdal. Hirtelen eléggé megijed az ork, és rossz érzés költözik a gyomrába. Amikor fegyveréért nyúl, nyugtázza, hogy az bizony nincs nála, hiszen le kellett tennie a házban, bár egy ilyen valami ellen az se sokat érne. Azért gyorsan körbenéz, hátha talál valamit, ami fegyvernek használható. Akár egy vasvilla, vagy ásó, jobb híján egy nagyobb bot. Ha talál valamit, akkor felkapja, és fojtott hangon szól Morwnak.*
-Gyere Morw, menjünk vissza! De gyorsan! *Azzal elindul ház felé, és ha semmi akadályba nem ütközik, akkor megpróbál bemenni akárhogy is legyen, és azonnal a két másik kalandorhoz szól, ha bejutott, ha nem.*
-Itt valami nagyon nem stimmel! Fogjatok fegyvert! Van valami itt! *Ha mindez megvan, reméli, hogy az óriás követte. Ugyan az nem tűnik túl eszesnek, de talán nem olyan ostoba, hogy magánakcióba kezdjen, ha már Lastar megette ezt helyette. Ha talált valami fegyvert, szemével folytonosan pásztázza az ajtót, vagy ha bejutott, akkor a bent lévőket, valamint az épület irányába, ahol a karmolást látták.*
A hozzászólás írója (Lastar Harg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 20:34:38
*Megtudják, hogy a jövőbeni felbérlőjük, az öreg, akinek itt kéne lenni, nagyon nincs itten, és méghozzá a városban van.* ~Vajon hazaér egyáltalán estére?~ *Mindenféle gondolatok jutnak eszébe, de főleg az, hogy sehol nem lát férfiakat a házban, csak a nőket. Ez azért tűnik fel neki, mert azt gondolta, hogy legalább egy jó beszélgetése lesz ma, vagy valami, de hát csak ilyen ledér nőszemélyek vannak. A haj zsíros érintésére normális esetben azonnal összerezzenne. Most sem tesz másképpen, bár próbálja visszafogni undorát. Csak kifelé menet törli meg egy a zsebében lévő zsebkendőbe a kezét. Aztán kiérnek, és már messziről látni, hogy valami nincs rendben az épülettel sem, nem csak a benti kevéssé átlagos családdal. Hirtelen eléggé megijed az ork, és rossz érzés költözik a gyomrába. Amikor fegyveréért nyúl, nyugtázza, hogy az bizony nincs nála, hiszen le kellett tennie a házban, bár egy ilyen valami ellen az se sokat érne. Azért gyorsan körbenéz, hátha talál valamit, ami fegyvernek használható. Akár egy vasvilla, vagy ásó, jobb híján egy nagyobb bot. Ha talál valamit, akkor felkapja, és fojtott hangon szól Morwnak.*
-Gyere Morw, menjünk vissza! De gyorsan! *Azzal elindul ház felé, és ha semmi akadályba nem ütközik, akkor megpróbál bemenni akárhogy is legyen, és azonnal a két másik kalandorhoz szól, ha bejutott, ha nem.*
-Itt valami nagyon nem stimmel! Fogjatok fegyvert! Van valami itt! *Ha mindez megvan, reméli, hogy az óriás követte. Ugyan az nem tűnik túl eszesnek, de talán nem olyan ostoba, hogy magánakcióba kezdjen, ha már Lastar megette ezt helyette. Ha talált valami fegyvert, szemével folytonosan pásztázza az ajtót, vagy ha bejutott, akkor a bent lévőket, valamint az épület irányába, ahol a karmolást látták.*
A hozzászólás írója (Lastar Harg) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.27 20:34:38
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-27 16:04:55
Üzenet elküldve: 2018-11-27 16:04:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megy, mendegél ahogy csak bírja. Minden lépéséből asszonyos energiák sugároznak. Még most is, mikor jön a szürkület. Mint aki nem is egész álló nap a piacon tikkadt, a hidegben! Jól bírja, fiatal még ő, bár lassacskán kezd felette is eljárni az idő. Nem sok van már hátra a miniori portáig. De hát annyira korog a hasa, hát csak belenyúl a zöldséges-gyümölcsös zsákjába!
~Egy almát tán még nem vesz észre öreganyám!~
Aztán ahogy kutakodik a zsákjában menet közben, nem figyel oda s valami istenekverte kősziklában úgy megborul, hogy a keréknyomos földút adja a másikat!*
- Jaaaj!
*Jajong esés közben. A zsák szája közben nyitva van, aztán hullik a sok zöldség-gyümölcs, gurul mindenfelé! Kell neki egy kis idő, hogy fölocsúdjon, mert hát forog vele a világ, s csak azután fogja összeszedni a portékát.
~Jaj, olyan jó' fekszek itten. Mindjá' főkelek, no.~
Felkel hát a Gizu, aztán összeszedi a dolgait és caplat tovább hazafelé, mit sem sejtve, hogy valagán a csípés vajon miféle nyavalyát fog kiváltani nála.*
~Egy almát tán még nem vesz észre öreganyám!~
Aztán ahogy kutakodik a zsákjában menet közben, nem figyel oda s valami istenekverte kősziklában úgy megborul, hogy a keréknyomos földút adja a másikat!*
- Jaaaj!
*Jajong esés közben. A zsák szája közben nyitva van, aztán hullik a sok zöldség-gyümölcs, gurul mindenfelé! Kell neki egy kis idő, hogy fölocsúdjon, mert hát forog vele a világ, s csak azután fogja összeszedni a portékát.
~Jaj, olyan jó' fekszek itten. Mindjá' főkelek, no.~
Felkel hát a Gizu, aztán összeszedi a dolgait és caplat tovább hazafelé, mit sem sejtve, hogy valagán a csípés vajon miféle nyavalyát fog kiváltani nála.*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-26 05:04:52
Üzenet elküldve: 2018-11-26 05:04:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
*Bizony a ház ura távozott. Bár lassan igencsak hazaérhetne mert jó lenne beszélni azokról az eltűnésekről meg, hogy nekik mi dolguk lenne. Nem mintha a kutyahajkurászás olyan rossz dolog lenne, de nem ezért jöttek. Mikor Elenor távozik akkor ő biccent. Talán csak azért mert sokat beszéltek róla vagy a hosszú út miatt, de Arsenor is szívesen enne már. A lányok is éhesnek tűnnek. Úgy nézik, azt az ajtót mintha már egy éve nem ettek volna. De szólni nem szólnak. Arsenor-nak kell megtörnie a csendet.*
-Szóval vannak tyúkjaitok? Egyéb jószágokat is tartotok? Libát vagy disznót esetleg?
*Bizony a ház ura távozott. Bár lassan igencsak hazaérhetne mert jó lenne beszélni azokról az eltűnésekről meg, hogy nekik mi dolguk lenne. Nem mintha a kutyahajkurászás olyan rossz dolog lenne, de nem ezért jöttek. Mikor Elenor távozik akkor ő biccent. Talán csak azért mert sokat beszéltek róla vagy a hosszú út miatt, de Arsenor is szívesen enne már. A lányok is éhesnek tűnnek. Úgy nézik, azt az ajtót mintha már egy éve nem ettek volna. De szólni nem szólnak. Arsenor-nak kell megtörnie a csendet.*
-Szóval vannak tyúkjaitok? Egyéb jószágokat is tartotok? Libát vagy disznót esetleg?
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-26 01:57:40
Üzenet elküldve: 2018-11-26 01:57:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//A kandalló melege//
//Mindenki//
-Messze van, felment a városba.
*Elenor értetlenül néz arra, hogy ketten is a kutya után akarnak eredni, Marellára tekint, aki nehezen tudja mire vélni a helyzetet.*
-Csak aztán óvatosan, nehogy baja essék.
//Akik a házban maradtak//
*Amint elmegy a két ebkereső, feszült érdeklődés látszódik a háznépén, ahogy lassan vége lesz a sürgésnek és forgásnak.*
-Egy pillanat türelmet kérek, megnézem nekikezdhetünk-e a lakmározásnak.
*Majd a bejárattal szemközti ajtót résre nyitja, beles, mormog magában valamit, majd megindul egy nagyobb, nappaliszerű szobába. Az ajtón belátnak egy tömör fa szekrénysorra. Oktalan izgatottsággal várják a lányok, hogy ítélet szülessen az ebéd sorsa felől, azonban nem a saját székükre ülnek, hanem Emerin Ishala széktámlába támaszkodik, Marella pedig Arsenoréba, tekintetük pedig azt az ajtót vizslatja, hol anyjuk távozott. Nagyon szerethetnek enni, ha ennyire lesik már a szimpla ebéd kezdetét.*
//Akik elindultak//
*A ház mögött másfél tucat lépésnyire, Morwnak sokkal kevesebb, megtalálhatják a kisebb épületet, mely inkább raktár, mintsem istálló. Kétszárnyú ajtaja kétujjnyi tömör fából van, melyhez közel érve karmolás nyomait vehetik észre a rostokon, belülről mély, dörgő morgásra és csonttörő roppanásokra lehetnek fülelmesek. A karmolás hármas csíkokban ékesíti a falat és bőven egy karnyi hosszúak és bestiális vehemensségűek. Kétséges, hogy ilyet háziállat okoz. Belülre alig szűrődik be fény, csak a félig nyitott böhöm ajtó előtti üres zsákok látszanak összehordva. Az eb valahol meghúzódhatott a sötétben a falatkájával valahol a raktárban.*
//Lastar Harg//
*A lány szótlanul összehúzza magát kissé a fejbúblapogatásra és bár a kinézetére nem lehet panasz, a haja olyan zsíros, hogy Lastar érezni véli a kezén ezt. Úgy látszik ezen a vidéken a hajmosás nem divat vagy ennyire nem várták, hogy tényleg jön jelentkező a feladatra. Amikor az istálló közelébe érnek, nyugtalanító érzés keríti hatalmába és amikor hátra fordul meglátja Elenort, ki a hátsó ablakon őket figyelte, majd mogorván elhúzza a függönyt, amint az ork rája néz, de az anya odaadó figyelme még ha ezután is követné.*
//Ishala Hietzyl//
*Ishalát bármely székhez odaengedik ülni, azonban aggodalmából eredően egy zavaró részletet lát, pontosabban, éppen hogy nem tud észrevenni. Mégpedig Arsenor és a többiek letett fegyvereit egyáltalán nem látja az általa olybá fixírozott ajtó mellett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 02:15:23
//Mindenki//
-Messze van, felment a városba.
*Elenor értetlenül néz arra, hogy ketten is a kutya után akarnak eredni, Marellára tekint, aki nehezen tudja mire vélni a helyzetet.*
-Csak aztán óvatosan, nehogy baja essék.
//Akik a házban maradtak//
*Amint elmegy a két ebkereső, feszült érdeklődés látszódik a háznépén, ahogy lassan vége lesz a sürgésnek és forgásnak.*
-Egy pillanat türelmet kérek, megnézem nekikezdhetünk-e a lakmározásnak.
*Majd a bejárattal szemközti ajtót résre nyitja, beles, mormog magában valamit, majd megindul egy nagyobb, nappaliszerű szobába. Az ajtón belátnak egy tömör fa szekrénysorra. Oktalan izgatottsággal várják a lányok, hogy ítélet szülessen az ebéd sorsa felől, azonban nem a saját székükre ülnek, hanem Emerin Ishala széktámlába támaszkodik, Marella pedig Arsenoréba, tekintetük pedig azt az ajtót vizslatja, hol anyjuk távozott. Nagyon szerethetnek enni, ha ennyire lesik már a szimpla ebéd kezdetét.*
//Akik elindultak//
*A ház mögött másfél tucat lépésnyire, Morwnak sokkal kevesebb, megtalálhatják a kisebb épületet, mely inkább raktár, mintsem istálló. Kétszárnyú ajtaja kétujjnyi tömör fából van, melyhez közel érve karmolás nyomait vehetik észre a rostokon, belülről mély, dörgő morgásra és csonttörő roppanásokra lehetnek fülelmesek. A karmolás hármas csíkokban ékesíti a falat és bőven egy karnyi hosszúak és bestiális vehemensségűek. Kétséges, hogy ilyet háziállat okoz. Belülre alig szűrődik be fény, csak a félig nyitott böhöm ajtó előtti üres zsákok látszanak összehordva. Az eb valahol meghúzódhatott a sötétben a falatkájával valahol a raktárban.*
//Lastar Harg//
*A lány szótlanul összehúzza magát kissé a fejbúblapogatásra és bár a kinézetére nem lehet panasz, a haja olyan zsíros, hogy Lastar érezni véli a kezén ezt. Úgy látszik ezen a vidéken a hajmosás nem divat vagy ennyire nem várták, hogy tényleg jön jelentkező a feladatra. Amikor az istálló közelébe érnek, nyugtalanító érzés keríti hatalmába és amikor hátra fordul meglátja Elenort, ki a hátsó ablakon őket figyelte, majd mogorván elhúzza a függönyt, amint az ork rája néz, de az anya odaadó figyelme még ha ezután is követné.*
//Ishala Hietzyl//
*Ishalát bármely székhez odaengedik ülni, azonban aggodalmából eredően egy zavaró részletet lát, pontosabban, éppen hogy nem tud észrevenni. Mégpedig Arsenor és a többiek letett fegyvereit egyáltalán nem látja az általa olybá fixírozott ajtó mellett.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.11.26 02:15:23
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-24 11:22:17
Üzenet elküldve: 2018-11-24 11:22:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* Szépen beszállingóznak az épületbe, melyről hamar kiderül, hogy nem Morwon méretéhez, de talán nem is a csapat létszámához lett tervezve. *
– Hö? * Tekint le érdeklődően az asszonyra, mikor az megszólítja. A feladat egészen egyszerűen hangzik, így csak pár másodpercig néz egészen úgy, mintha nem értené, miről van szó, azután viszont bölcsen bólint és elégedetten távozik.
Odakint legalább már nem kell félnie attól, hogy beveri fejét a mennyezetbe, úgyhogy óriáshoz mérten ruganyos léptekkel szalad a ház mögé. *
– Merre vagyol te kutya?! * Hacsak Elenor nem hazudott, hamar meg is látja a pajtát és jobb híján elindul felé. Ekkortájt hallja az ork kérdését, alighanem a háta mögül, úgyhogy visszafordul, elgondolkozik, végül vállat von. *
– Jerr, felőlem! * Azzal tovább lépked a csűr bejárata felé, viszont valamivel lassabban, hogy esélyt adjon a zöldbőrűnek, hogy utolérje őt. *
– Visíts, ha ebet látol! * Szól hátra, majd odalép a bejárathoz és benéz. Most már csak meg kéne látnia a négylábút, ha eddig nem tette. S, ha meglátja, el is indul felé. Nem preparálja túl a dolgot – odamegy, megfogja, aztán elviszi az ólhoz. Bizonyára ez pontosan olyan egyszerű lesz, mint Morwon fejében. *
* Szépen beszállingóznak az épületbe, melyről hamar kiderül, hogy nem Morwon méretéhez, de talán nem is a csapat létszámához lett tervezve. *
– Hö? * Tekint le érdeklődően az asszonyra, mikor az megszólítja. A feladat egészen egyszerűen hangzik, így csak pár másodpercig néz egészen úgy, mintha nem értené, miről van szó, azután viszont bölcsen bólint és elégedetten távozik.
Odakint legalább már nem kell félnie attól, hogy beveri fejét a mennyezetbe, úgyhogy óriáshoz mérten ruganyos léptekkel szalad a ház mögé. *
– Merre vagyol te kutya?! * Hacsak Elenor nem hazudott, hamar meg is látja a pajtát és jobb híján elindul felé. Ekkortájt hallja az ork kérdését, alighanem a háta mögül, úgyhogy visszafordul, elgondolkozik, végül vállat von. *
– Jerr, felőlem! * Azzal tovább lépked a csűr bejárata felé, viszont valamivel lassabban, hogy esélyt adjon a zöldbőrűnek, hogy utolérje őt. *
– Visíts, ha ebet látol! * Szól hátra, majd odalép a bejárathoz és benéz. Most már csak meg kéne látnia a négylábút, ha eddig nem tette. S, ha meglátja, el is indul felé. Nem preparálja túl a dolgot – odamegy, megfogja, aztán elviszi az ólhoz. Bizonyára ez pontosan olyan egyszerű lesz, mint Morwon fejében. *
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-22 17:45:28
Üzenet elküldve: 2018-11-22 17:45:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Papucs és bula//
*Kriyon szavait hallva kicsit elszégyelli magát. Nairadával nagyon rendes, ez vitathatatlan, és nyilvánvalóan a lány is látja ezt.*
- Bula? *felvont szemöldökkel néz a mágusra, arcáról lerí, hogy talán még életében nem hallotta ezt a szót.* Ez ilyen... Köznépi szinonimája a nőnek?
*Persze azért teljesen nem akad fenn ezen, figyel a többire is.*
- Ez kedves tőled! *Mondja Kriyonnak arcán őszinte mosollyal.* És köszönöm!
*Valóban nem volt a legbölcsebb döntés, bár ezt Nairada ezek után sem fogja beismerni. Főleg hogy jól is sült el, amit természetesen saját maga erényének tud be. Ezek után fel sem merül benne, hogy ez nem rajta múlott leginkább.*
- Egyébként meg majd kitanulod rendesen. A mágiát nem lehet elkapkodni de hát gondolom ezt te is tudod.
*Biztatóan pillant kísérőjére, még picit közelebb is lépteti lovát Kriyonéhoz.
Bólint a sürgetésre, ő is ott lenne már, hogy aztán minél hamarabb tovább is állhasson.*
- Aztán vigyázz magadra! ~Kelleni fogsz még...~ Megígérted, hogy utána ünneplünk. Mondd csak, van még abból, amit a múltkor adtál?
*Cinkosan kacsint a mágusra, aztán ügetésbe fogja kancáját.*
*Kriyon szavait hallva kicsit elszégyelli magát. Nairadával nagyon rendes, ez vitathatatlan, és nyilvánvalóan a lány is látja ezt.*
- Bula? *felvont szemöldökkel néz a mágusra, arcáról lerí, hogy talán még életében nem hallotta ezt a szót.* Ez ilyen... Köznépi szinonimája a nőnek?
*Persze azért teljesen nem akad fenn ezen, figyel a többire is.*
- Ez kedves tőled! *Mondja Kriyonnak arcán őszinte mosollyal.* És köszönöm!
*Valóban nem volt a legbölcsebb döntés, bár ezt Nairada ezek után sem fogja beismerni. Főleg hogy jól is sült el, amit természetesen saját maga erényének tud be. Ezek után fel sem merül benne, hogy ez nem rajta múlott leginkább.*
- Egyébként meg majd kitanulod rendesen. A mágiát nem lehet elkapkodni de hát gondolom ezt te is tudod.
*Biztatóan pillant kísérőjére, még picit közelebb is lépteti lovát Kriyonéhoz.
Bólint a sürgetésre, ő is ott lenne már, hogy aztán minél hamarabb tovább is állhasson.*
- Aztán vigyázz magadra! ~Kelleni fogsz még...~ Megígérted, hogy utána ünneplünk. Mondd csak, van még abból, amit a múltkor adtál?
*Cinkosan kacsint a mágusra, aztán ügetésbe fogja kancáját.*
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-22 12:29:34
Üzenet elküldve: 2018-11-22 12:29:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Papucs és bula//
*Ő maga is arra készül, hogy vad rikoltozás és visítás, na meg több lángolva üvöltő martalóc harcos haláltusája közepette fog távozni ebből a világból, ami csak részben olyan, mint amilyet elképzelt magának. Merthogy ő úgy szeretne meghalni, hogy - a rikoltozás és visítás megtartásával - ágyban, párnák között, egy Nairada jellegű leány "nyergében", szívszélhűdés keretében. Persze mivel szeretné, hogy ez az esemény a mai naptól úgy legalább nyolcvan év múlva legyen, ezért a lány legyen Nairada jellegű, csak nála legalább nyolcvan évvel fiatalabb, ugyebár.*
~ Ehe. Ehe. ~ *most viszont úgy tűnik, hogy nem csak Nairada jellegű lány, de semmilyen sem lesz, jelleggel vagy anélkül.*
- Öhm. Csak nagyon aggódtam érted. Az a bula veszélyes. És nem lett volna szabad megmondani neki, hogy értékeink vannak. *simán meghalhattak volna. Megkopogtatja a bőrét, ami a kérges bőr miatt jóval ellenállóbb még mindig.*
- Megijedtem, hogy bajod esik. És... *mered maga elé.*
- Dühít, hogy nem tudok lenyomni egy csapat bugrist... *szórakozottan meggyújtja az egyik öklét és a lángokat bámulja, távolabb tartva lovától, hogy az ne boruljon ki, Kriyon meg le. Sóvár pillantása Nairadára villan, ám mivel már régen bújtak össze, a kötelék lassan-lassan lazulni kezd, a különbségeket és az igazságot hamarosan már nem takarja el a bódulat felhője. De most még igen.*
- Menjünk, várnak minket. Én pedig fel akarok gyújtani valamit. *egy elmerándítással eloltja az öklét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
*Ő maga is arra készül, hogy vad rikoltozás és visítás, na meg több lángolva üvöltő martalóc harcos haláltusája közepette fog távozni ebből a világból, ami csak részben olyan, mint amilyet elképzelt magának. Merthogy ő úgy szeretne meghalni, hogy - a rikoltozás és visítás megtartásával - ágyban, párnák között, egy Nairada jellegű leány "nyergében", szívszélhűdés keretében. Persze mivel szeretné, hogy ez az esemény a mai naptól úgy legalább nyolcvan év múlva legyen, ezért a lány legyen Nairada jellegű, csak nála legalább nyolcvan évvel fiatalabb, ugyebár.*
~ Ehe. Ehe. ~ *most viszont úgy tűnik, hogy nem csak Nairada jellegű lány, de semmilyen sem lesz, jelleggel vagy anélkül.*
- Öhm. Csak nagyon aggódtam érted. Az a bula veszélyes. És nem lett volna szabad megmondani neki, hogy értékeink vannak. *simán meghalhattak volna. Megkopogtatja a bőrét, ami a kérges bőr miatt jóval ellenállóbb még mindig.*
- Megijedtem, hogy bajod esik. És... *mered maga elé.*
- Dühít, hogy nem tudok lenyomni egy csapat bugrist... *szórakozottan meggyújtja az egyik öklét és a lángokat bámulja, távolabb tartva lovától, hogy az ne boruljon ki, Kriyon meg le. Sóvár pillantása Nairadára villan, ám mivel már régen bújtak össze, a kötelék lassan-lassan lazulni kezd, a különbségeket és az igazságot hamarosan már nem takarja el a bódulat felhője. De most még igen.*
- Menjünk, várnak minket. Én pedig fel akarok gyújtani valamit. *egy elmerándítással eloltja az öklét.*
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-21 15:50:49
Üzenet elküldve: 2018-11-21 15:50:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
* A fiatal elfet senki nem inti meg, hogy fegyvereit magánál tartja, úgyhogy nem is zavartatja magát. Viszont az elhangzott információra felkapja a fejét, és megtöri hallgatását. *
- Messze van tán a gazda? * Teszi fel a kérdést, majd ismét némaságba burkolózik, ha választ kapott. A lányra csak ránéz, de még egy mosolyt se szán neki, csak néma biccentés a fiatalabbik testvér osztályrésze. A nevét azért megjegyzi, de nem nagyon kíván társalogni Emerinnel, ez testbeszédéből is kiolvasható. Az elf számára fura, hogy a hófehér hajú nőnek barna lányai születtek, de nem teszi természetesen szóvá, csak magában csodálkozik el rajta. Ha nem kényszerítik cselekvésre és beszédre, akkor szótlan foglal helyet az ajtóval szemben, már ha engedik neki, hogy ezt a helyet foglalja el. Ha nem, akkor természetesen nem ragaszkodik hozzá, és inkább egy az ablakkal szemben lévő széket céloz meg, ha talál magának ilyet. *
* A fiatal elfet senki nem inti meg, hogy fegyvereit magánál tartja, úgyhogy nem is zavartatja magát. Viszont az elhangzott információra felkapja a fejét, és megtöri hallgatását. *
- Messze van tán a gazda? * Teszi fel a kérdést, majd ismét némaságba burkolózik, ha választ kapott. A lányra csak ránéz, de még egy mosolyt se szán neki, csak néma biccentés a fiatalabbik testvér osztályrésze. A nevét azért megjegyzi, de nem nagyon kíván társalogni Emerinnel, ez testbeszédéből is kiolvasható. Az elf számára fura, hogy a hófehér hajú nőnek barna lányai születtek, de nem teszi természetesen szóvá, csak magában csodálkozik el rajta. Ha nem kényszerítik cselekvésre és beszédre, akkor szótlan foglal helyet az ajtóval szemben, már ha engedik neki, hogy ezt a helyet foglalja el. Ha nem, akkor természetesen nem ragaszkodik hozzá, és inkább egy az ablakkal szemben lévő széket céloz meg, ha talál magának ilyet. *
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-21 07:56:54
Üzenet elküldve: 2018-11-21 07:56:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A kandalló melege//
*Az óriás egész érdekes fickónak tűnik, és bár a történetének csak egy részét hiszi el, azért figyelemmel kíséri a hatalmas izomkolosszust. Még akkor is éppen őt vizslatja, amikor egy női hang billenti ki érzelmi egyensúlyából. Azért a lábtörlést gondosan befejezi, ahogy azt tanították neki, és belép. Jót mulat Morw csetlésbotlásán. Mintha valami vásári komédiába csöppent volna.* ~A kutya elviszi a húst? Mi jön ezután? Varieté ének?~ *Ezután le kéne ülniük, azonban Lastar még nem szeretne. Inkább valamivel hasznosítaná magát, ha lehet, így újra az ajtó felé veszi az irányt, hogy megkereshesse a kutya nyomát. Ebben azonban egy nő akasztja meg, az ork legnagyobb döbbenetére. Ugyan az, aki előbb elmondta neki, hogy ne vegye le a cipőjét. Már alapból érdekesnek tartja a ház szokásait, de ezt csak tetézi a félreérthetetlen pillantás és a nosztalgikus három szó.* ~Ejha! Mintha tényleg a bordélyban lennék! Hát én egy tisztességes férfi vagyok! Hát mit gondolnak ezek rólam? Amúgy is, mi ez a gyász nő itten?~ *Nem szeret ő rosszakat gondolni senkinek a házáról, de nem azért jött, hogy ilyen szolgáltatásokkal éljen. Van neki elég ismerőse, akinél kaphat ingyen kört, ha akar. Mellesleg nem is akar. Pillantásával egyből Dongort találja meg, majd vissza a lányhoz, és belenéz a szemeibe.*
-Szia! Az enyém meg Lastar! Ha megbocsátasz, megyek segíteni az óriásunknak! Te meg kérlek segíts az asszonyodnak, ahogy látom el kell a segítség itt. Szép nagy ház, és sok a vendég! *Rándul meg egy pillanatra a szemöldöke. Már indulna is ki, aztán visszafordul, és ha engedi a lány, akkor picit meglapogatja a feje búbját, csak olyan finoman, mintha egy gyerek lenne.*
-Akkor ne haragudj, megyek megnézem azt a kutyakergetőt! Addig kereshetnél nekem valamit inni is akár? *Nem szeretné úgy faképnél hagyni a lányt, hogy nem ad neki feladatot, és amúgy is szomjas. Szervezete már tiltakozik a józanság állapota ellen.*
-Segíthetek, Morwon? *Szól oda kicsit hangossabban.*
*Az óriás egész érdekes fickónak tűnik, és bár a történetének csak egy részét hiszi el, azért figyelemmel kíséri a hatalmas izomkolosszust. Még akkor is éppen őt vizslatja, amikor egy női hang billenti ki érzelmi egyensúlyából. Azért a lábtörlést gondosan befejezi, ahogy azt tanították neki, és belép. Jót mulat Morw csetlésbotlásán. Mintha valami vásári komédiába csöppent volna.* ~A kutya elviszi a húst? Mi jön ezután? Varieté ének?~ *Ezután le kéne ülniük, azonban Lastar még nem szeretne. Inkább valamivel hasznosítaná magát, ha lehet, így újra az ajtó felé veszi az irányt, hogy megkereshesse a kutya nyomát. Ebben azonban egy nő akasztja meg, az ork legnagyobb döbbenetére. Ugyan az, aki előbb elmondta neki, hogy ne vegye le a cipőjét. Már alapból érdekesnek tartja a ház szokásait, de ezt csak tetézi a félreérthetetlen pillantás és a nosztalgikus három szó.* ~Ejha! Mintha tényleg a bordélyban lennék! Hát én egy tisztességes férfi vagyok! Hát mit gondolnak ezek rólam? Amúgy is, mi ez a gyász nő itten?~ *Nem szeret ő rosszakat gondolni senkinek a házáról, de nem azért jött, hogy ilyen szolgáltatásokkal éljen. Van neki elég ismerőse, akinél kaphat ingyen kört, ha akar. Mellesleg nem is akar. Pillantásával egyből Dongort találja meg, majd vissza a lányhoz, és belenéz a szemeibe.*
-Szia! Az enyém meg Lastar! Ha megbocsátasz, megyek segíteni az óriásunknak! Te meg kérlek segíts az asszonyodnak, ahogy látom el kell a segítség itt. Szép nagy ház, és sok a vendég! *Rándul meg egy pillanatra a szemöldöke. Már indulna is ki, aztán visszafordul, és ha engedi a lány, akkor picit meglapogatja a feje búbját, csak olyan finoman, mintha egy gyerek lenne.*
-Akkor ne haragudj, megyek megnézem azt a kutyakergetőt! Addig kereshetnél nekem valamit inni is akár? *Nem szeretné úgy faképnél hagyni a lányt, hogy nem ad neki feladatot, és amúgy is szomjas. Szervezete már tiltakozik a józanság állapota ellen.*
-Segíthetek, Morwon? *Szól oda kicsit hangossabban.*
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-11-21 03:16:14
Üzenet elküldve: 2018-11-21 03:16:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//A kandalló melege//
*Arsenor az a fajta kalandor, aki leginkább egy még fel nem nőtt gyerekhez hasonlítható. Mikor egy Arsenor-féle kalandortársaság összegyűlik valahol könnyen hasonlíthatják őket gyerekekhez akik arról mesélnek mit játszottak míg nem találkoztak. És most is ez történik. Arsenor a sárkányt teljes egészében persze nem hiszi el az óriásnak, de hogy valami hasonló történt azt igen. Persze így is érdekes történet. Törpe, harc, út a vad barbárokhoz. Tiszta izgalom. Arsenorr lelkesen vigyorog is.*
-Jól hangzik. Majd szívesen meghallgatnám. Meg nekem is vannak ám történeteim.
*Méghozzá olyanok is amiket nem ciki elmesélni. Jó kis kalandnak néznek elébe. Arsenor már alig várja. Beérve udvariasan mosolyog a lányoknak és köszönti őket.*
-Jó napot kívánok! Elnézést a zavarásért.
*A hús ellopását és a sürgés-forgást mosolyogva figyeli. Tetszik neki ez a hangulat, ami itt fogadta. Mindenki olyan kedves. A kisebb árulkodó jeleket a mosolyokból nem tudja észrevenni mert bár vadásznak ügyes, de egyéb téren ráfér némi fejlődés. A húsleves kérdésére is ártatlanul bókol.*
-Biztos vagyok benne. Alig várom.
*Majd helyet is foglal és mosolyogva figyeli a történéseket. Valahogy eszébe jut vajon mi lehet a régi házukkal amit eladott. Persze tudja jól, hogy a kalandozás nem egy olyan hivatás amit lehet lekötve végezni, de hiányzik a ház. Mégiscsak ott nőtt fel.*
*Arsenor az a fajta kalandor, aki leginkább egy még fel nem nőtt gyerekhez hasonlítható. Mikor egy Arsenor-féle kalandortársaság összegyűlik valahol könnyen hasonlíthatják őket gyerekekhez akik arról mesélnek mit játszottak míg nem találkoztak. És most is ez történik. Arsenor a sárkányt teljes egészében persze nem hiszi el az óriásnak, de hogy valami hasonló történt azt igen. Persze így is érdekes történet. Törpe, harc, út a vad barbárokhoz. Tiszta izgalom. Arsenorr lelkesen vigyorog is.*
-Jól hangzik. Majd szívesen meghallgatnám. Meg nekem is vannak ám történeteim.
*Méghozzá olyanok is amiket nem ciki elmesélni. Jó kis kalandnak néznek elébe. Arsenor már alig várja. Beérve udvariasan mosolyog a lányoknak és köszönti őket.*
-Jó napot kívánok! Elnézést a zavarásért.
*A hús ellopását és a sürgés-forgást mosolyogva figyeli. Tetszik neki ez a hangulat, ami itt fogadta. Mindenki olyan kedves. A kisebb árulkodó jeleket a mosolyokból nem tudja észrevenni mert bár vadásznak ügyes, de egyéb téren ráfér némi fejlődés. A húsleves kérdésére is ártatlanul bókol.*
-Biztos vagyok benne. Alig várom.
*Majd helyet is foglal és mosolyogva figyeli a történéseket. Valahogy eszébe jut vajon mi lehet a régi házukkal amit eladott. Persze tudja jól, hogy a kalandozás nem egy olyan hivatás amit lehet lekötve végezni, de hiányzik a ház. Mégiscsak ott nőtt fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4164-4183