*Ez már valóban nevetséges, ráadásul se vége se hossza. Ez a tyúkeszű liba észre se veszi magát, tiszteletet akar miközben egy fiatal lányt (gyereket) sérteget folyamatosan, és olyasmivel próbálja feldühíteni, amiről semmit sem tud, aztán meg a végén még magát fogja szerencsétlennek hinni. Egy olyant, aki egy sóhajtás miatt ilyen gusztustalan dolgokra vetemedik, azt még lábtörlőnek használni sem érdemes. Nem véletlenül tudja, hogy a nőstény szándékosan provokálja, nem egy ilyet látott. A legjobb módszer, ha gyávának nevezik a másikat, mert ez már a becsületébe tipor. És ha egy tizenéves lány becsületébe próbál belelépdelni egy nagyjából 40-50 nyarat, vagy annál is többet megélt vénség, az mindent érdemel, csak épp tiszteletet nem.
És még Ő ássa mélyebbre magát? Na, vegyük csak szépen sorjában. Hány éves is a kis nőstényke valójában? Mindössze csak 15. Ezzel az életévvel ő aztán nem ássa magát mélyebbre, ha egy ilyen vitában megvédi magát. Ellenben a vörös nőstény mennyi idős? Ráadásul ő kezdte az egészet, és még ki is kéri magának a tiszteletet. Akkor most kettejük közül ki ássa el magát?
Nem kívánja tovább folytatni ezt a vitát. Kettejük közül ő látja leginkább, hogy ennek se vége se hossza, így ő az okosabb. A vörös liba kezdte ezt a vitát, de ő rekeszti be, és ezt így is kell! Úgy viselkedik ez a magát felnőttnek állító tyúk, mint egy 8 éves kölyök. Egyáltalán nem játszik tiszta lapokkal, ő kezdeményezi a vitát, aztán még a saját igazát próbálja kiharcolni. Hát a kis nősténykének eddig se volt, és ezután se lesz kötelessége az ilyenek hallgatása, csak még meg akarta enni az ebédjét, és talán az a legnagyobb sértés, vagy megaláztatás a másik számára, ha ő most úgy ahogy van, minden válasz és reakció nélkül szó szerint a másik mondandójának a közepén feláll, és faképnél hagyja őt. Tisztelni? Ezt? Még szóra sem érdemes, hogy a kis nőstényke a továbbiakban méltassa, nem hogy még tiszteletet is kapjon…
Végül csak fél füllel, de mégis hallja a hitetlenkedő megjegyzést, amin egy pillanatra még el is mosolyodik, de csak a fejét csóválva halad tovább. Ismét félreértett valamit ez a tyúkeszű liba. Ő nem fenyegetőzött. Semmi szüksége rá. Ő csak figyelmeztette.
A szobájába érve olyan erővel vágja be maga után az ajtót, hogy még az ablaküveg is beleremeg. Szinte remeg az idegtől, amit az váltott ki nála, hogy ezt neki végig kellett játszania, pedig legszívesebben már az elején belevágta volna a pengéjét.*
- Gyűlölöm ezt az átkozott várost! Ha legközelebb meglátom, és adottak a lehetőségek, megölöm! *Nevetséges törvények, nevetséges szabályok és egy halom hasznavehetetlen részeges kutya, akik csak akkor kerülnek elő, ha valaki gyilkolni akar.*
~Haza akarok menni!~