//Szellemes védelem – éjszakai csibészek//
*Egy pillanatra elgondolkodik a vad lovak szelídítésén, mert ő, mint állítólagos szakavatott lótenyésztő, csak-csak tudja, hogy miképp lehet betörni a zabolázatlan hátasokat. Így aztán erre is minimum valami éppen kielégítő választ kellene adnia.*
- Ahhoz, hogy megszelídítsük meg kell ismernünk. Beszélgetnünk kell vele, némiképp kiismernünk, mert csak azután látjuk meg, hányadán állunk. *tudja, hogy hosszú idő fog még eltelni addig, míg Riqet megismerik, ez nem csak a nő, hanem a férfi jelleméből is adódik. Az idő majd egyébként is megoldja, most viszont folytatódik a beszélgetés, a merengés hajnalig ráér.*
*Némán hallgatja Gigi meséjét, mely mögött tudja, hogy sokkal több rejtőzik, ő most mégis megelégszik a kislány történetével. Úgy gondolja lesz idejük akár holnap, akár később ezt kideríteni, talán nem kell minden fájó pontot ezen az éjjelen érinteniük. A megfelelő pontokon, mikor pillantásuk összefut biccent egyet, amolyan „értettem” jelleggel és egy őszintének ható mosolyt is elereszt ilyenkor kis társa felé.*
- Várj, várj, nem kell ezt elsietni. *vág közbe szélesen mosolyogva, mielőtt még teljessé válna az eluralkodó kétségbeesés a névválasztás miatt.*
- Mint korábban mondtam, előbb meg kell ismerni a lovat, és csak utána levonni a következtetéseket, ehhez tartozik a névadás is. Előbb ismerd meg, utána adj nevet, akkor nem lehet probléma. *egy csöppnyi, most kitalált, örökérvényűnek beállított bölcselet, de hát nincs mit tenni, hozni kell a sokat látott birtoktulajdonos nagybácsi szerepét, aki megélt már egy s mást mind a lovakkal, mind az élet egyéb területén.*
~Honnan szerzek lovakat?~
*Egyszerű, de alap kérdés vetődik fel elméjében, amire pár órán belül megoldást kell találnia. A legnagyobb baj az, hogy nem hogy minimum kettő, még egy saját lovat sem tud felmutatni. Venni szívesen venne, akár még hármat is, viszont egy negyed négylábúra sincs pénze. A feladat adott, foroghatnak azok a kerekek, ha tovább erőlteti ezt a témát.*
- Nem fog válaszolni, mert nem lesz neve, tőled fogja várni az elsőt. *mosolyog továbbra is, annak ellenére, hogy fejében cikáznak a különböző ló tolvajlási fogások, trükkök, mert per pillanat most ez látszik, no, nem a legegyszerűbbnek, de a legkézenfekvőbb megoldásnak.*
- Szerintem hunyjunk egyet, aztán reggel majd folytatjuk a beszélgetésünket. *tanácsolja a lánykának, majd ő is vízszintesbe helyezi magát az ágy túl felén.*
- Ha nem bánod, hogy ide feküdtem, akkor itt maradnék éjszakára. *igazítja meg feje alatt az egyik párnát, persze figyel a válaszra, és, ha gond, alszik ő akár a földön is.*