//Szellemes védelem – éjszakai csibészek//
*Mindjárt gondolta, hogy a híres farm nem csak ebből a szűkös, dísztelen szobából állhat. Magában már egész szép kis kastélyt rittyentett elméletben hálószobája köré. Ami természetesen csak egy üres vendég szállás, vagyis nem az ő magán lakosztálya, semmiképp sem.*
-Tudok, igenis.
*Feleli határozott meggyőződéssel, végül is már nyolc éves, azok pedig értenek mindenhez, akár próbálták már, akár se. Történetesen a lovaglást ő már igen. Nincs abba semmi bonyolult, jó erősen kell kapaszkodni, közel bújni apához, vagy aki a nyeregben ül, és minél sebesebb a vágta, annál hangosabban sikítani. Sima ügy.
Hiányzott. Nyilvánvaló, még is igen jól eső a kijelentés, egyszerre oldja a kislány minden feszültségét, söpri el a múlt rémségeit, és csalja a megkönnyebbülés forró cseppjeit szemébe. Nem sír igazán, csak legördül egy pár hatalmas, csillogóan tiszta könny a maszatos arcon, mit egy nagy sóhaj követ, túl felnőttes, túl sokat látott egy apró gyermekhez képest, majd húzódik ismét hátra, neki dőlve a párnáknak felhúzott térdekkel kezd mesébe.*
-A nagypapi, az apa, és az anya, *Szakítja félbe a mondatot, mégis inkább máshol kezdve.* A papi nagyon mérges volt mikor elmentél, azt mondta többet nem vagy a fia, és ne is beszéljünk rólad, de inkább csak szomorúnak látszott.
*Jegyzi meg az utolsó félmondatot nagy komolyan, átölelve térdeit.*
-Azt mondta letagad téged, mert inkább a csirke és ló gondozást választottad a család helyett.
*Igyekszik emlékébe idézni azokat a borzasztó régi, vagy tán három-négy éve történt dolgokat, nem pont hűen adva vissza mindet, de valahol megragadva a lényeget. Talán a "gondozás" helyett a "fogó" és "kötő" szavak hangzottak el, Gigi beteg kis elméje mégis így dolgozta fel.*
-De apu, és anyu csak nevettek rajta. Mikor nem látta őket. Szerintük is kellenek csirkék, meg lovak.
*Vigyorog most ő is a régi cinkos kis titkon.*
-Akkor még nem voltam ekkora nagy, csak kisebb. Aztán nőttem, de nem ekkorára. És akkor egyik este jött a sárkány.
*Nagyot nyel, valahol még mindig rettegéssel tölti el a gondolat is.*
-És nagy tüzet csinált. És a végén elégett minden, csak én maradtam ott.
*Nem mondja ki, nem részletezi, hogyan pusztult el az otthona, hogy égett halálra a családja. Hogy tűzokádó szörnyeteg lett volna kétséges, inkább egy ostoba baleset, néhány rosszakaró. Apja kimentette, elsőként, majd visszatért anyjáért, és odalett ő is. Gigi pedig alig négy évesen sírva állt a pusztuló épület előtt hosszú órákon át.*
-Vártam sokáig, hogy majd jönnek.
*Pityeredik el csendesen, a torkába növekvő gombóctól nehezen formálva a szavakat. Várt egészen addig azon az éjszakán reménytelenül még meggyötört kis tudata szép lassan meghasadt, és maga küldött megmentőt önmagának.*
-Aztán Giervin lovag épp arra járt. Útban volt egy küldetésre, az ocsmány furdalok megtámadták a békés szirkákat, és rohant a seregével védelmükre. Megölte a sárkányt képzeld. Egyedül.
*Áhítatos, még könnyektől csillogó szemmel tekint Kippre a lovag említésekor, várva a hüledező, csodáló, és csodálkozó visszajelzést Giervin hősiességének hallatán.*