Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:21:16
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:21:16
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Szellemes védelem – éjszakai csibészek//
*Valami hatalmas égi óvhatja a Tündérkirálynőt lelkesen, mondjuk nincs is ebben semmi meglepő. Egy tündérmesében. Először érte a párost az a csodával határos szerencse, hogy Gigi csatlakozott hozzájuk, aztán most ez; a békésen néma felső szint. Ahol Úrnőjük ki tudja pihenni a menekülés fáradalmait, és ahol még a legóvatosabb, szakképzett osonó-besurranó or és egyéb dolgok gyilkosának léptei is árulkodóan nyikorognak majd a hangtalanságban.
Az Őrző figyelmeztető szavai ugyan teljesen feleslegesek abban a lovagi magaslatban hol Gigi jelenleg tartózkodik, de mint feljebbvalója parancsát egy engedelmes bólintással el és megfogadja. Bal oldalról támasztja meg az ajtó melletti falat, a széklábat már előre megfelelő suhintási pozícióba állítva, legközelebb a kulcslyukhoz. Apró intéssel adja Kipp tudtára, hogy részéről mehet a mészárlás, és hölgyvédés.
Türelmetlenül várja ki az őrizendő személy fedezékbe vonulását, Egynél még megtörli tenyerét nadrágjába, nehogy egy izzadtságtól elcsúszott mozdulaton bukjon el minden, belégzés, és erős szuggeszció a végtagokba, ne merjenek most remegni. Kettőnél profi módon illeszkedik a kulcs, és késlekedés nélkül fordul, háromra már régen visszahúzta jobbját, és immár két kézzel szorongatja a széklábat, tettre készen, hogy beugorjon az Őrző mellé és ripity cafatokra csépeljen mindenféle amúgy láthatatlan szörnyet.*
*Valami hatalmas égi óvhatja a Tündérkirálynőt lelkesen, mondjuk nincs is ebben semmi meglepő. Egy tündérmesében. Először érte a párost az a csodával határos szerencse, hogy Gigi csatlakozott hozzájuk, aztán most ez; a békésen néma felső szint. Ahol Úrnőjük ki tudja pihenni a menekülés fáradalmait, és ahol még a legóvatosabb, szakképzett osonó-besurranó or és egyéb dolgok gyilkosának léptei is árulkodóan nyikorognak majd a hangtalanságban.
Az Őrző figyelmeztető szavai ugyan teljesen feleslegesek abban a lovagi magaslatban hol Gigi jelenleg tartózkodik, de mint feljebbvalója parancsát egy engedelmes bólintással el és megfogadja. Bal oldalról támasztja meg az ajtó melletti falat, a széklábat már előre megfelelő suhintási pozícióba állítva, legközelebb a kulcslyukhoz. Apró intéssel adja Kipp tudtára, hogy részéről mehet a mészárlás, és hölgyvédés.
Türelmetlenül várja ki az őrizendő személy fedezékbe vonulását, Egynél még megtörli tenyerét nadrágjába, nehogy egy izzadtságtól elcsúszott mozdulaton bukjon el minden, belégzés, és erős szuggeszció a végtagokba, ne merjenek most remegni. Kettőnél profi módon illeszkedik a kulcs, és késlekedés nélkül fordul, háromra már régen visszahúzta jobbját, és immár két kézzel szorongatja a széklábat, tettre készen, hogy beugorjon az Őrző mellé és ripity cafatokra csépeljen mindenféle amúgy láthatatlan szörnyet.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:57:20
Üzenet elküldve: 2014-10-14 18:57:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szellemes védelem – éjszakai csibészek//
*A lépcső tetején állva mintha egy más világba csöppentek volna. Csönd van. Egyszerűen csönd, néha-néha hallani egyes szobákban a padló reccsenését, némi halk, sutyorgás szerű beszédfoszlányt, de összességében némaság honol a fenti részen.*
- Legyünk készültségben, ki tudja mi várhat minket az ajtó mögött. *a hangerejét lejjebb véve, most, hogy véletlenül sincsen néző és közvetlen hallóközönség, kicsit jobban beleéli magát szerepébe. Óvatosabb járásba kezd kissé összegörnyedt testtel, mint, aki tényleg le akar vadászni valakit vagy valamit az ajtajuk mögött megindul a kis lovaggal szobájuk felé.*
- Azt hiszem az a szoba lesz az. *súgja Giginek mikor a reményei szerint megfelelő helyhez érnek és az ajtófélfa jobb oldalára somfordál, hogy ott nekisimuljon a falnak.*
- Felkészült lovag? *még mindig csöndesen szól, sőt, most a legnémább, nehogy az esetlegesen szobában lévő gonosz gyanút fogjon.*
- Dugja be a kulcsot a zárba, én kettőig számolok, háromra benyitok, legyen felkészülve mindenre, bármi fogad odabent bennünket. Egy a fő, a Hölgyünket az életünk árán is meg kell védenünk!*egy kis fanatizálás és adrenalin növelés kipipálva, már csak a tündér királylányt kell arrébb tessékelni, nehogy eltalálja egy kósza penge vagy valami hasonló bajos dolog.*
- Úrnőm, legyen szíves jöjjön ide mellé, itt biztonságosabb. *pillant, majd beszél maga elé alig hallhatóan, mintha ott lenne egy csodaszép királykisasszony, pedig csak a nagy semmi van ott, ámbár ez most senkit nem érdekel, a lényeg, hogy mellé kerüljön az, akihez szól.*
- Egy, *nagy levegő* - kettő *lélegzet visszafojt, ha a kulcs kattant már a zárban és csak arra várnak, hogy nyíljon az ajtó.*
- És három! *nekifeszül, ahogy csak bír, hirtelen tárja szélesre a sötét szoba ajtaját, várva, hogy szembetalálkoznak a legnagyobb gaztevők vezérével.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.14 19:10:16, a következő indokkal:
Kérlek, vedd figyelembe a rendszer helyesírás-ellenőrzője által felajánlott javításokat.
*A lépcső tetején állva mintha egy más világba csöppentek volna. Csönd van. Egyszerűen csönd, néha-néha hallani egyes szobákban a padló reccsenését, némi halk, sutyorgás szerű beszédfoszlányt, de összességében némaság honol a fenti részen.*
- Legyünk készültségben, ki tudja mi várhat minket az ajtó mögött. *a hangerejét lejjebb véve, most, hogy véletlenül sincsen néző és közvetlen hallóközönség, kicsit jobban beleéli magát szerepébe. Óvatosabb járásba kezd kissé összegörnyedt testtel, mint, aki tényleg le akar vadászni valakit vagy valamit az ajtajuk mögött megindul a kis lovaggal szobájuk felé.*
- Azt hiszem az a szoba lesz az. *súgja Giginek mikor a reményei szerint megfelelő helyhez érnek és az ajtófélfa jobb oldalára somfordál, hogy ott nekisimuljon a falnak.*
- Felkészült lovag? *még mindig csöndesen szól, sőt, most a legnémább, nehogy az esetlegesen szobában lévő gonosz gyanút fogjon.*
- Dugja be a kulcsot a zárba, én kettőig számolok, háromra benyitok, legyen felkészülve mindenre, bármi fogad odabent bennünket. Egy a fő, a Hölgyünket az életünk árán is meg kell védenünk!*egy kis fanatizálás és adrenalin növelés kipipálva, már csak a tündér királylányt kell arrébb tessékelni, nehogy eltalálja egy kósza penge vagy valami hasonló bajos dolog.*
- Úrnőm, legyen szíves jöjjön ide mellé, itt biztonságosabb. *pillant, majd beszél maga elé alig hallhatóan, mintha ott lenne egy csodaszép királykisasszony, pedig csak a nagy semmi van ott, ámbár ez most senkit nem érdekel, a lényeg, hogy mellé kerüljön az, akihez szól.*
- Egy, *nagy levegő* - kettő *lélegzet visszafojt, ha a kulcs kattant már a zárban és csak arra várnak, hogy nyíljon az ajtó.*
- És három! *nekifeszül, ahogy csak bír, hirtelen tárja szélesre a sötét szoba ajtaját, várva, hogy szembetalálkoznak a legnagyobb gaztevők vezérével.*
A hozzászólást Shiro (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.10.14 19:10:16, a következő indokkal:
Kérlek, vedd figyelembe a rendszer helyesírás-ellenőrzője által felajánlott javításokat.
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-12 21:52:54
Üzenet elküldve: 2014-10-12 21:52:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Immár egyedül//
*Szórakozottan pörgeti szobája kulcsát az egyik ujja körül. Határozott, mégis lassú léptekkel halad végig a folyosón, hogy csendben fülelve hallgatózzon egy kicsit. Szobájához ajtajához érve már ott lapul szája csücskében az a sokat sejtető hamiskás mosoly, hiszen lenti asztaltársai pont mellette kaptak lakrészt maguknak. A kulcsot elfordítja a zárban, s az egy halk kattanás kíséretében engedelmesen ki is nyílik, így akadály mentesen léphet be esti tartózkodási helyére. A helység teljesen megfelel ízlésének. Nincs benne nagy pompa, s arra szolgál, amire tényleg való. Jelen pillanatban arra, hogy egyszer rendesen kialudhassa magát. Az utóbbi időben nem mindig akadt kényelmes fekhely számára, de már megtanult nem panaszkodni sok fajta téren, így az is hozzá tartozik, hogy ott hajtja (vagy nem) álomra a fejét, ahol nagyjából biztonságban érzi magát, no meg ahol tud. Persze szívesen változtatna rajta, ha tehetné, de ami szokássá válik, az sokáig szokás is marad. Minden álarc lebomlik tekintetéről, ahogy hátra borul az ágy tetején, összegyűrve az alatta lévő, szépen kisimított takarókat. Meredten bámulja a plafont, s szöszi szomszédja tervén jár az esze.*
~Egy tolvaj céh... ~
*Még mindig fantasztikus ötletnek találja, s legszívesebben már ott is lapulna dübörgő szívvel, de egyenletes lélegzettel egy nemesi ház gazdag kúriájának kertjében. hogy a sűrű, fekete éj leple alatt megkönnyebbítse a szunnyadozó pocakos és rusnya csőcseléket néhány felesleges értéküktől. Behunyja szemét, s maga elé képzeli a helyzetet. Általában könnyen el tud ilyen dolgokat képzelni, de fantázia képét most megzavarja egy másik arc. Az Őrzőé. Ha pedig már ő felbukkant gondolatai között, hát a lovagináé is, aki meg kell hagyni, igen idegesítő kis teremtés. Még, hogy lovag! Csak tudná, hogy mi a fenét őriznek ezek ketten. Amit eddig megtudott, az eléggé dajka mese szerű, így hát nem is hisz neki. Őt aztán nem érdekli semmiféle gyermeki történet. Elég neki az élet valós dolgaival szembe néni. Azt hitte aludni fog, de lehet hosszú éjszakának néz elébe.*
*Szórakozottan pörgeti szobája kulcsát az egyik ujja körül. Határozott, mégis lassú léptekkel halad végig a folyosón, hogy csendben fülelve hallgatózzon egy kicsit. Szobájához ajtajához érve már ott lapul szája csücskében az a sokat sejtető hamiskás mosoly, hiszen lenti asztaltársai pont mellette kaptak lakrészt maguknak. A kulcsot elfordítja a zárban, s az egy halk kattanás kíséretében engedelmesen ki is nyílik, így akadály mentesen léphet be esti tartózkodási helyére. A helység teljesen megfelel ízlésének. Nincs benne nagy pompa, s arra szolgál, amire tényleg való. Jelen pillanatban arra, hogy egyszer rendesen kialudhassa magát. Az utóbbi időben nem mindig akadt kényelmes fekhely számára, de már megtanult nem panaszkodni sok fajta téren, így az is hozzá tartozik, hogy ott hajtja (vagy nem) álomra a fejét, ahol nagyjából biztonságban érzi magát, no meg ahol tud. Persze szívesen változtatna rajta, ha tehetné, de ami szokássá válik, az sokáig szokás is marad. Minden álarc lebomlik tekintetéről, ahogy hátra borul az ágy tetején, összegyűrve az alatta lévő, szépen kisimított takarókat. Meredten bámulja a plafont, s szöszi szomszédja tervén jár az esze.*
~Egy tolvaj céh... ~
*Még mindig fantasztikus ötletnek találja, s legszívesebben már ott is lapulna dübörgő szívvel, de egyenletes lélegzettel egy nemesi ház gazdag kúriájának kertjében. hogy a sűrű, fekete éj leple alatt megkönnyebbítse a szunnyadozó pocakos és rusnya csőcseléket néhány felesleges értéküktől. Behunyja szemét, s maga elé képzeli a helyzetet. Általában könnyen el tud ilyen dolgokat képzelni, de fantázia képét most megzavarja egy másik arc. Az Őrzőé. Ha pedig már ő felbukkant gondolatai között, hát a lovagináé is, aki meg kell hagyni, igen idegesítő kis teremtés. Még, hogy lovag! Csak tudná, hogy mi a fenét őriznek ezek ketten. Amit eddig megtudott, az eléggé dajka mese szerű, így hát nem is hisz neki. Őt aztán nem érdekli semmiféle gyermeki történet. Elég neki az élet valós dolgaival szembe néni. Azt hitte aludni fog, de lehet hosszú éjszakának néz elébe.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 05:31:29
Üzenet elküldve: 2014-10-06 05:31:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor Ziál elkezd beszélni arról, hogy nem tudja mi ilyenkor a szokás, és mit tesznek a lovagok a könyvekben, már ő sem bírja ki mosolygás, sőt vigyorgás nélkül. Úgy érzi, végre valami felszabadult benne, és a bánatot is próbálja elengedni, ahogyan csak tudja.*
- Tőlem kérdezed? Liliomtipró vagyok. *vigyorog.*- De ha akarod, felpattanhatunk Árvahajra, és ellovagolhatunk a naplementében... vagy ez esetben napfelkeltében. *mondja, s vigyora mosollyá szelídül.*
- Egyébként... jobb ha nem tudod mit tennék most legszívesebben... *dönti oldalra a fejét hunyorogva.*
- Nem éppen tisztességesek a szándékaim... *lesz egyszeriben gonosz a vigyora. Mint egy kisgyereké, aki nagyon nagyon rossz fát akar tenni a tűzre.*
- De egyelőre... mivel itt van Fibienne is... talán kezdetnek nem lenne rossz egy ház, ahol lakhatunk... azt hiszem sok minden van, amit majd meg kell beszélnünk...
*Elengedi Ziál kezét, és a másikat még mindig fogva elindul az ajtó felé, maga után húzva a lányt. Amikor odaérnek, kinyitja azt, és szembe fordul Ziállal.*
- De most jobb ha mész Fibiennehez... ne hagy egyedül egész éjszakára... és ha még pár percig maradsz... *nagyon mély levegőt vesz, jelezve, hogy tényleg jobb, ha megy. Majd lehajol a lányhoz, és ad egy apró csókot a szája sarkába.*
- Álmodj szépeket...
*Miután szabályszerűen kituszkolta Ziált a szobájából, hogy ne tegyen semmi meggondolatlanságot - bár jobban mondva nem is lenne egészen az - széles mosollyal zárja be az ajtót, és dől neki. Egy ideig csak előre mered, valamiféle bágyadt vigyorral az arcán, majd lassan az ágyhoz sétál, és útközben ledobálja magáról a ruháit. Mindenfélét gondolt erről a napról, de ezt végképp nem. S amikor már az ágyában fekszik, bármennyire is szeretné, egy jó ideig még nem nyomja el az álom. Csak a gondolatai cikáznak... és a tetejébe még az a váratlan boldogság is eltelíti, ami hirtelen szakadt a nyakába. Nem tudja még mihez kezdjen vele... de egyvalamiben biztos. Mostantól kezdve minden más lesz.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 05:34:03
*Mikor Ziál elkezd beszélni arról, hogy nem tudja mi ilyenkor a szokás, és mit tesznek a lovagok a könyvekben, már ő sem bírja ki mosolygás, sőt vigyorgás nélkül. Úgy érzi, végre valami felszabadult benne, és a bánatot is próbálja elengedni, ahogyan csak tudja.*
- Tőlem kérdezed? Liliomtipró vagyok. *vigyorog.*- De ha akarod, felpattanhatunk Árvahajra, és ellovagolhatunk a naplementében... vagy ez esetben napfelkeltében. *mondja, s vigyora mosollyá szelídül.*
- Egyébként... jobb ha nem tudod mit tennék most legszívesebben... *dönti oldalra a fejét hunyorogva.*
- Nem éppen tisztességesek a szándékaim... *lesz egyszeriben gonosz a vigyora. Mint egy kisgyereké, aki nagyon nagyon rossz fát akar tenni a tűzre.*
- De egyelőre... mivel itt van Fibienne is... talán kezdetnek nem lenne rossz egy ház, ahol lakhatunk... azt hiszem sok minden van, amit majd meg kell beszélnünk...
*Elengedi Ziál kezét, és a másikat még mindig fogva elindul az ajtó felé, maga után húzva a lányt. Amikor odaérnek, kinyitja azt, és szembe fordul Ziállal.*
- De most jobb ha mész Fibiennehez... ne hagy egyedül egész éjszakára... és ha még pár percig maradsz... *nagyon mély levegőt vesz, jelezve, hogy tényleg jobb, ha megy. Majd lehajol a lányhoz, és ad egy apró csókot a szája sarkába.*
- Álmodj szépeket...
*Miután szabályszerűen kituszkolta Ziált a szobájából, hogy ne tegyen semmi meggondolatlanságot - bár jobban mondva nem is lenne egészen az - széles mosollyal zárja be az ajtót, és dől neki. Egy ideig csak előre mered, valamiféle bágyadt vigyorral az arcán, majd lassan az ágyhoz sétál, és útközben ledobálja magáról a ruháit. Mindenfélét gondolt erről a napról, de ezt végképp nem. S amikor már az ágyában fekszik, bármennyire is szeretné, egy jó ideig még nem nyomja el az álom. Csak a gondolatai cikáznak... és a tetejébe még az a váratlan boldogság is eltelíti, ami hirtelen szakadt a nyakába. Nem tudja még mihez kezdjen vele... de egyvalamiben biztos. Mostantól kezdve minden más lesz.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 05:34:03
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 05:15:25
Üzenet elküldve: 2014-10-06 05:15:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Valamiért, azt gondolta, hogy erre a kérdésre, majd, a lovag adja meg a választ, elvégre ő nincs tisztában vele mik ilyenkor a szokások. Szabad, e engedni a vágyaknak, vagy nem. Nem akar rosszat tenni, vagy mondani, de szüksége lenne rá, hogy vezessék egy kicsit. Elmosolyodik és a szemében megcsillan a jól ismert fény.*
-Igazából nem tudom. A könyvben a legendákban, amit adtál, ilyenkor a lovag az ölébe kapja a lányt és az örök boldogságba viszi. De nem igazán tudom, nálatok mi ilyenkor a szokás.
*Megint félénken mosolyog, ami talán ez előtt még sohasem fordult elő vele.*
-Én azt hiszem rád bízom mgam. Legyen, amit szeretnél én megbízom benned.
*Két kezét a lovagéban pihenteti és várja, hogy megmondja mit tegyen. Menjen, maradjon, beszéljen, szeresse. Akármit megtenne, hogy most boldognak tudhassa. Csak mosolyog kitartóan csillogó szemmel és vár.*
*Valamiért, azt gondolta, hogy erre a kérdésre, majd, a lovag adja meg a választ, elvégre ő nincs tisztában vele mik ilyenkor a szokások. Szabad, e engedni a vágyaknak, vagy nem. Nem akar rosszat tenni, vagy mondani, de szüksége lenne rá, hogy vezessék egy kicsit. Elmosolyodik és a szemében megcsillan a jól ismert fény.*
-Igazából nem tudom. A könyvben a legendákban, amit adtál, ilyenkor a lovag az ölébe kapja a lányt és az örök boldogságba viszi. De nem igazán tudom, nálatok mi ilyenkor a szokás.
*Megint félénken mosolyog, ami talán ez előtt még sohasem fordult elő vele.*
-Én azt hiszem rád bízom mgam. Legyen, amit szeretnél én megbízom benned.
*Két kezét a lovagéban pihenteti és várja, hogy megmondja mit tegyen. Menjen, maradjon, beszéljen, szeresse. Akármit megtenne, hogy most boldognak tudhassa. Csak mosolyog kitartóan csillogó szemmel és vár.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:54:56
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*A lány szavai először meghatják, majd halkan, alig halhatóan felnevet.*
- Nem nekem kellene ezt mondanom? Hogy vigyázok rád?
*Ziál arra kéri, hogy nézzen a szemébe... hát nem mindegy most már? Elengedi a lány hajtincsét, amit ujjai közé fogott egy pillanata, és felemelkedve Ziál hajából, belenéz a szikrázó zöld szemekbe. Először észre sem veszi a változást, csak a szavak ragadják magával, és a nő tekintete, aztán elcsodálkozik.*
- Nahát! *lép egy fél lépéssel távolabb tőle, hogy jobban megnézhesse, hol állnak. Minden olyan gyönyörű, minden olyan valóságos... és minden olyan hihetetlen. Aztán elmúlik a varázs, és a férfi visszanéz a nőre. Csend van egy ideig, aztán megszólal.*
- Én is szeretlek Ziál... szenvedélyesen...
*Egy pillanatra elkomorodik a tekintete. Nem tudni, hogy mi járhat a fejében. Csak megfogja a lány két kezét, és nézi, amint a kecses kis ujjak belesimulnak a tenyerébe.*
- Annyi minden van... amit mondanék neked... mi lesz most? Mi fog történni? *pillant Ziál szemeibe.*
- Vagy inkább... mi legyen?
*A lány szavai először meghatják, majd halkan, alig halhatóan felnevet.*
- Nem nekem kellene ezt mondanom? Hogy vigyázok rád?
*Ziál arra kéri, hogy nézzen a szemébe... hát nem mindegy most már? Elengedi a lány hajtincsét, amit ujjai közé fogott egy pillanata, és felemelkedve Ziál hajából, belenéz a szikrázó zöld szemekbe. Először észre sem veszi a változást, csak a szavak ragadják magával, és a nő tekintete, aztán elcsodálkozik.*
- Nahát! *lép egy fél lépéssel távolabb tőle, hogy jobban megnézhesse, hol állnak. Minden olyan gyönyörű, minden olyan valóságos... és minden olyan hihetetlen. Aztán elmúlik a varázs, és a férfi visszanéz a nőre. Csend van egy ideig, aztán megszólal.*
- Én is szeretlek Ziál... szenvedélyesen...
*Egy pillanatra elkomorodik a tekintete. Nem tudni, hogy mi járhat a fejében. Csak megfogja a lány két kezét, és nézi, amint a kecses kis ujjak belesimulnak a tenyerébe.*
- Annyi minden van... amit mondanék neked... mi lesz most? Mi fog történni? *pillant Ziál szemeibe.*
- Vagy inkább... mi legyen?
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:46:53
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:46:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazeliet//
*Tényleg nem tudja mi jön, vagy minek kell jönnie. Csak egyet tud, nem fél Lazelittől, tulajdonképpen senkitől nem fél. Csak Fibiennét és őt félti, de magát nem. Szorosabban öleli magához és halkan megerősíti, szavakkal is amit érez.*
-Nem félek tőled, mondtam már egyszer. Te nem fogsz bántani soha. A múltad egy őrült szomorú pillanata volt. De, ha mégsem, így lenne... én meg tudom védeni magam, ha kell. De nem tudom elképzelni, hogy te valaha bánts engem. Én vigyázok rád, vigyázok mind a kettőnkre. Mellettem nem kell félned semmitől, még saját magadtól sem.
*Nem tudja, most érthető volt, e amit mondott. Mióta Fibiennével gyakran megfordulnak a templomban, az ereje egyre csak nő. A mágiához való viszonya is egyre mélyül. Erősebb, mint eddig volt, de fél talán a szavak most sem voltak érthetőek. Lassan felemeli a fejét és Lazelit szemébe néz, a gyönyörű kék tekintetbe, aminek csillogása olyan nagyon leyűgözi mindig.*
-Nézz a szemembe, nézz bele mélyen!
*Koncentrál megkeresi magában az erő útját és eltéríti a lovag felé. A szoba lassan kezd eltűnni és a hűvösből a délutáni nap ragyogó meleg fénye kezdi őket körül venni. A víz kellemesen nyaldossa a lábukat. Ott állnak a folyó partján, ahol annak idején hiányos öltözetben és a nap lassan kezd lemenni rózsaszínbe vonva őket.*
-Szeretlek...
*Hallani a hagját, ami viszhangzik a távolban. Valahonan csillámló fény támad és beburkolja őket, majd a következő pillanatban szétesik a kép és újra a szobában állnak. Félénken mosoyog a férfira, tudja, most világos volt az üzenete. A férfinak is van mit tartania tőle, egálban vannak, ha nem ő már az erősebb.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 04:54:25
*Tényleg nem tudja mi jön, vagy minek kell jönnie. Csak egyet tud, nem fél Lazelittől, tulajdonképpen senkitől nem fél. Csak Fibiennét és őt félti, de magát nem. Szorosabban öleli magához és halkan megerősíti, szavakkal is amit érez.*
-Nem félek tőled, mondtam már egyszer. Te nem fogsz bántani soha. A múltad egy őrült szomorú pillanata volt. De, ha mégsem, így lenne... én meg tudom védeni magam, ha kell. De nem tudom elképzelni, hogy te valaha bánts engem. Én vigyázok rád, vigyázok mind a kettőnkre. Mellettem nem kell félned semmitől, még saját magadtól sem.
*Nem tudja, most érthető volt, e amit mondott. Mióta Fibiennével gyakran megfordulnak a templomban, az ereje egyre csak nő. A mágiához való viszonya is egyre mélyül. Erősebb, mint eddig volt, de fél talán a szavak most sem voltak érthetőek. Lassan felemeli a fejét és Lazelit szemébe néz, a gyönyörű kék tekintetbe, aminek csillogása olyan nagyon leyűgözi mindig.*
-Nézz a szemembe, nézz bele mélyen!
*Koncentrál megkeresi magában az erő útját és eltéríti a lovag felé. A szoba lassan kezd eltűnni és a hűvösből a délutáni nap ragyogó meleg fénye kezdi őket körül venni. A víz kellemesen nyaldossa a lábukat. Ott állnak a folyó partján, ahol annak idején hiányos öltözetben és a nap lassan kezd lemenni rózsaszínbe vonva őket.*
-Szeretlek...
*Hallani a hagját, ami viszhangzik a távolban. Valahonan csillámló fény támad és beburkolja őket, majd a következő pillanatban szétesik a kép és újra a szobában állnak. Félénken mosoyog a férfira, tudja, most világos volt az üzenete. A férfinak is van mit tartania tőle, egálban vannak, ha nem ő már az erősebb.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 04:54:25
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:16:29
Üzenet elküldve: 2014-10-06 04:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Lazelit végre úgy érzi, hogy kiteljesedett. Ugyanakkor mikor Ziál ajka elszakad az övétől, és hozzábújik, ő pedig átöleli a lányt, száguldani kezdenek a gondolatai. Hogyan tovább? Mi lesz most? Engedett, amit nem akart. Nem akarta, mert attól fél, a történtek fényében, minden tönkre megy majd. De ugyanakkor most ő nyílt meg... ő tehet róla legfőképpen... azt kellett volna mondania, amit eltervezett, mielőtt Ziál belépett az ajtón. Hogy elmegy. De nem ezt tette. És most fogalma sincs mi jön ezután.*
- Igen...
*Lehunyja a szemét, és arcát Ziál hajába temeti. Olyan erős vágyat érez, amit eddig még sohasem. És ez megijeszti.*
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Hogy... engem és... a múltamat? Nem tudhatod mi jön ezután... *ejti ki lassan a szavakat. Beszívja a nő hajának illatát, mely olyan bódító, mintha csak tömjént égetnének valahol, és elkábulna a felsőbb hatalmak tiszta erejétől.*
- Lehetek veszélyes... megtehetem újra... nem tudom, biztonságban lehetnél-e mellettem...
*Lazelit végre úgy érzi, hogy kiteljesedett. Ugyanakkor mikor Ziál ajka elszakad az övétől, és hozzábújik, ő pedig átöleli a lányt, száguldani kezdenek a gondolatai. Hogyan tovább? Mi lesz most? Engedett, amit nem akart. Nem akarta, mert attól fél, a történtek fényében, minden tönkre megy majd. De ugyanakkor most ő nyílt meg... ő tehet róla legfőképpen... azt kellett volna mondania, amit eltervezett, mielőtt Ziál belépett az ajtón. Hogy elmegy. De nem ezt tette. És most fogalma sincs mi jön ezután.*
- Igen...
*Lehunyja a szemét, és arcát Ziál hajába temeti. Olyan erős vágyat érez, amit eddig még sohasem. És ez megijeszti.*
- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Hogy... engem és... a múltamat? Nem tudhatod mi jön ezután... *ejti ki lassan a szavakat. Beszívja a nő hajának illatát, mely olyan bódító, mintha csak tömjént égetnének valahol, és elkábulna a felsőbb hatalmak tiszta erejétől.*
- Lehetek veszélyes... megtehetem újra... nem tudom, biztonságban lehetnél-e mellettem...
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 03:44:21
Üzenet elküldve: 2014-10-06 03:44:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Érzi magán az ujjak érintését, amik kellemes bizsergető, érzést hagynak maguk után. Valahogy végtelennek tetszik az idő, amíg egybeforrva állnak. Igazán egyek és most szavak nélkül is tudják. Legbelül a szenvedély parazsa lángra kezd lobbanni benne, de igyekszik elébe menni és csillapítani, mert ezúttal nem szeretne félrértést, sem eltávolodást. Egyszer, majd vehetne néhány lovag etika órát, hogy tudja ilyen helyzetre mit ír elő. Kelet erdejében, tudná, mit kell tennie egy sötételffel kinyilatkoztatása után, hiszen számtalan szertartás és hagyomány segítené, de itt egy lovaggal, merőben más a helyzet. Teste, mintha, mint mágnest vonzaná Lazelité nehezen tud csak elszakadni az ölelésből, de igyekszik urrá lenni ösztönein és lassan elválik ajka a férfiétól. Hiába, az akarata nem tud és nem akar még eltávolodni tőle, így csak feljebb viszi kezét a hátára és a vállain keres menedéket, ahová belefúrja fejét, majd megpihen rajta. Kis ideig nem mozdul még, mert nem akarja újra megtörni a varázst. Nehezeére esik megszólalni is egy ideig. Úgy pihen a lovag vállán, mintha ott akarna állva elaludni. Lassan szólal csak meg halkan, mint aki már álma ködéből beszél.*
-Olyan jó lenne mindig együtt maradni. Te én és Fibienne. Olyan jó lenne, minden nap arra ébredni, hogy együtt vagyunk.
*Most jut csak eszébe, hogy sok mindent nem mondott el magáról még és lehet ez nem tisztességes, elvégre ő minden apró részletet ismer már a lovag múljából, de ő még a felét sem tudja. Igaz megfogadta, hogy mindig őszinte lesz hozzá, de, ha nem kérdezi, akkor nem fogja elmondani. Nem akarja újabb próbára kényszeríteni a kapcsolatukat olyan nehéz volt ebben a sötétséggel teli világban egy kis békét találnia. Ráérnek még beszélni, vagy hallgatni fog örökre a szomorú dolgokról, elzárja mélyen elmélye legrejtetebb zugába, hogy ne zavarja meg mennyei békéjüket soha.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 03:52:28
*Érzi magán az ujjak érintését, amik kellemes bizsergető, érzést hagynak maguk után. Valahogy végtelennek tetszik az idő, amíg egybeforrva állnak. Igazán egyek és most szavak nélkül is tudják. Legbelül a szenvedély parazsa lángra kezd lobbanni benne, de igyekszik elébe menni és csillapítani, mert ezúttal nem szeretne félrértést, sem eltávolodást. Egyszer, majd vehetne néhány lovag etika órát, hogy tudja ilyen helyzetre mit ír elő. Kelet erdejében, tudná, mit kell tennie egy sötételffel kinyilatkoztatása után, hiszen számtalan szertartás és hagyomány segítené, de itt egy lovaggal, merőben más a helyzet. Teste, mintha, mint mágnest vonzaná Lazelité nehezen tud csak elszakadni az ölelésből, de igyekszik urrá lenni ösztönein és lassan elválik ajka a férfiétól. Hiába, az akarata nem tud és nem akar még eltávolodni tőle, így csak feljebb viszi kezét a hátára és a vállain keres menedéket, ahová belefúrja fejét, majd megpihen rajta. Kis ideig nem mozdul még, mert nem akarja újra megtörni a varázst. Nehezeére esik megszólalni is egy ideig. Úgy pihen a lovag vállán, mintha ott akarna állva elaludni. Lassan szólal csak meg halkan, mint aki már álma ködéből beszél.*
-Olyan jó lenne mindig együtt maradni. Te én és Fibienne. Olyan jó lenne, minden nap arra ébredni, hogy együtt vagyunk.
*Most jut csak eszébe, hogy sok mindent nem mondott el magáról még és lehet ez nem tisztességes, elvégre ő minden apró részletet ismer már a lovag múljából, de ő még a felét sem tudja. Igaz megfogadta, hogy mindig őszinte lesz hozzá, de, ha nem kérdezi, akkor nem fogja elmondani. Nem akarja újabb próbára kényszeríteni a kapcsolatukat olyan nehéz volt ebben a sötétséggel teli világban egy kis békét találnia. Ráérnek még beszélni, vagy hallgatni fog örökre a szomorú dolgokról, elzárja mélyen elmélye legrejtetebb zugába, hogy ne zavarja meg mennyei békéjüket soha.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.06 03:52:28
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 03:05:50
Üzenet elküldve: 2014-10-06 03:05:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Csak nézi a gyertyát. Olyan csodálatos is a tűz, és a viaszrudacskán táncoló, gondtalan, varázslatos lángnyelvecske szinte elbűvöli őt néhány pillanatra. Jó néha belefeledkezni a világba.
Aztán Ziál ismét beszélni kezd, és magához tér. Újra ott van benne az a borzalmas érzés, amit pár pillanattal ezelőtt próbált kiűzni magából. Amit mond, viszont... furcsa. Rápillant Ziálra, de próbál nem a szemébe nézni. Ekkor a nő átöleli a derekát, és egészen közel hajol hozzá. Beleremeg a mozdulatba, és az ajkait cirógató szavakba. Mit akar tenni?*
- Ziál... ha ezt most... *kezdené, de belé forr a szó. Azt akarta mondani, hogyha ezt most elkezdi, akkor annyi mindent von maga után következményként, de... de a szavak ezennel semmissé válnak.
Ziál megcsókolja, lágyan, és puhán, ő pedig néhány másodpercig megrendülve, törődötten érzi az édes ajkakat a száján... aztán megszűnik létezni a világ.
Szemhéjait úgy szorítja össze, hogy akarva akaratlanul is kiszökik egy könnycsepp az arcára, de ez most nem érdekli. Egyik kezével még szorosabban magához vonja a nőt, másikkal pedig megérinti az arcát. Csak aprón, és óvatosan, hogy aztán az ujjai végig kússzanak hegyes kis fülén át a tarkójára, és bele fúrja őket a hajába. Lassan az ő ajkai is szétnyílnak... s csak ott állnak ketten, a világ közepén, egy végtelen csókba összeforrva...*
*Csak nézi a gyertyát. Olyan csodálatos is a tűz, és a viaszrudacskán táncoló, gondtalan, varázslatos lángnyelvecske szinte elbűvöli őt néhány pillanatra. Jó néha belefeledkezni a világba.
Aztán Ziál ismét beszélni kezd, és magához tér. Újra ott van benne az a borzalmas érzés, amit pár pillanattal ezelőtt próbált kiűzni magából. Amit mond, viszont... furcsa. Rápillant Ziálra, de próbál nem a szemébe nézni. Ekkor a nő átöleli a derekát, és egészen közel hajol hozzá. Beleremeg a mozdulatba, és az ajkait cirógató szavakba. Mit akar tenni?*
- Ziál... ha ezt most... *kezdené, de belé forr a szó. Azt akarta mondani, hogyha ezt most elkezdi, akkor annyi mindent von maga után következményként, de... de a szavak ezennel semmissé válnak.
Ziál megcsókolja, lágyan, és puhán, ő pedig néhány másodpercig megrendülve, törődötten érzi az édes ajkakat a száján... aztán megszűnik létezni a világ.
Szemhéjait úgy szorítja össze, hogy akarva akaratlanul is kiszökik egy könnycsepp az arcára, de ez most nem érdekli. Egyik kezével még szorosabban magához vonja a nőt, másikkal pedig megérinti az arcát. Csak aprón, és óvatosan, hogy aztán az ujjai végig kússzanak hegyes kis fülén át a tarkójára, és bele fúrja őket a hajába. Lassan az ő ajkai is szétnyílnak... s csak ott állnak ketten, a világ közepén, egy végtelen csókba összeforrva...*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:51:46
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:51:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Megint érzi az eltávolodást, ami a varázst megtöri. Fogalma sincs mit mondott, vagy tett rosszul, de tudja, hogy megint mintha két nyelvet beszélnének. Egyszerűen nem érti mi sikerült félre. Tudja, hogy nem egy kultúrában nőttek, fel sőt ennél különbözőek nem is lehetnének, de, hogy ennyire ne tudja eljutatni hozzá a gondoltait, azért mégis csak érthetetlen. Sóhajt egy nagyot és odalép szorosan a férfi mellé, úgy tűnik világosabban kell fogalmaznia, de valajon, hogy tudna ennél is?*
-Tudod, néha az az érzésem, hogy a beszéd nem elég, ahhoz, hogy teljesen megértsük egymást.
*Szembe fordul vele és átöleli a derekát, majd ajkait egészen közel viszi a másikéhoz és belesuttogja.*
-Igen a szeretet az jó... ennek pedig adj te nevet, nevezd ahogy akarod, csak érezd, amit én.
*Szelíden megcsókolja lovagját és a forróság úgy önti el kívül belül, mint a láva folyam.*
~Néz rám sors Istennője, őt szeretném a társamul. Immár kinyilatkoztattam előtted is és nem vonhatom vissza a szavam. Az övé vagyok és ő az enyém az idők végezetéig.~
*Megint érzi az eltávolodást, ami a varázst megtöri. Fogalma sincs mit mondott, vagy tett rosszul, de tudja, hogy megint mintha két nyelvet beszélnének. Egyszerűen nem érti mi sikerült félre. Tudja, hogy nem egy kultúrában nőttek, fel sőt ennél különbözőek nem is lehetnének, de, hogy ennyire ne tudja eljutatni hozzá a gondoltait, azért mégis csak érthetetlen. Sóhajt egy nagyot és odalép szorosan a férfi mellé, úgy tűnik világosabban kell fogalmaznia, de valajon, hogy tudna ennél is?*
-Tudod, néha az az érzésem, hogy a beszéd nem elég, ahhoz, hogy teljesen megértsük egymást.
*Szembe fordul vele és átöleli a derekát, majd ajkait egészen közel viszi a másikéhoz és belesuttogja.*
-Igen a szeretet az jó... ennek pedig adj te nevet, nevezd ahogy akarod, csak érezd, amit én.
*Szelíden megcsókolja lovagját és a forróság úgy önti el kívül belül, mint a láva folyam.*
~Néz rám sors Istennője, őt szeretném a társamul. Immár kinyilatkoztattam előtted is és nem vonhatom vissza a szavam. Az övé vagyok és ő az enyém az idők végezetéig.~
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:34:42
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:34:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Egy ideig csend van. Talán Ziál gondolkodik valamin? Elakarja őt küldeni ezek után? Vagy csak meglepte azzal, amiket mondott?
Aztán a nő felé fordul, de ő direkt nem néz rá. Nem mer ránézni. A szavak, amiket kiejt a száján, legalább olyan súlyosak, mint amilyeneket ő mondott.*
- Ne kérj érte bocsánatot... *válaszol halkan, és lenyeli könnyeit. Most nem sírhat, férfinak kell maradnia. Nem eresztheti ki őket a szempillái alól.*
- Üss meg, amennyiszer csak akarsz, ha ez az ára... megérdemeltem...
*Mély levegőt vesz.*
- A megbánás és az önmarcangolás még nem tesz jóvá mindent... és nem teszi jóvá az embert sem...
*Mikor Ziál felé fordítja a fejét, nem néz a szemébe. Szavai hallatán, hogy szereti őt, még hevesebben kezd el verni a szíve, aztán a nő áttér a szeretetre. Szeretet... szóval csak szeretet... ilyen kíméletesen akarja elmondani, hogy ne is számítson másra? De mire is számított volna ezek után.
Még inkább lesüti szemeit, elrejtőzve sötét pillái alatt, majd gyöngéden megérinti a nő kezeit, és lehúzza azokat arcáról.*
- Értem... *suttogja.* - A szeretet az... jó...
*Elengedi Ziál kezeit, és a kis asztalához sétál, mintha akarna ott valamit, de igazából semmit. Csak nézi a lágyan remegő gyertyalángot.*
- Akkor ezt... azt hiszem megbeszéltük... köszönöm, hogy megértesz...
*Egy ideig csend van. Talán Ziál gondolkodik valamin? Elakarja őt küldeni ezek után? Vagy csak meglepte azzal, amiket mondott?
Aztán a nő felé fordul, de ő direkt nem néz rá. Nem mer ránézni. A szavak, amiket kiejt a száján, legalább olyan súlyosak, mint amilyeneket ő mondott.*
- Ne kérj érte bocsánatot... *válaszol halkan, és lenyeli könnyeit. Most nem sírhat, férfinak kell maradnia. Nem eresztheti ki őket a szempillái alól.*
- Üss meg, amennyiszer csak akarsz, ha ez az ára... megérdemeltem...
*Mély levegőt vesz.*
- A megbánás és az önmarcangolás még nem tesz jóvá mindent... és nem teszi jóvá az embert sem...
*Mikor Ziál felé fordítja a fejét, nem néz a szemébe. Szavai hallatán, hogy szereti őt, még hevesebben kezd el verni a szíve, aztán a nő áttér a szeretetre. Szeretet... szóval csak szeretet... ilyen kíméletesen akarja elmondani, hogy ne is számítson másra? De mire is számított volna ezek után.
Még inkább lesüti szemeit, elrejtőzve sötét pillái alatt, majd gyöngéden megérinti a nő kezeit, és lehúzza azokat arcáról.*
- Értem... *suttogja.* - A szeretet az... jó...
*Elengedi Ziál kezeit, és a kis asztalához sétál, mintha akarna ott valamit, de igazából semmit. Csak nézi a lágyan remegő gyertyalángot.*
- Akkor ezt... azt hiszem megbeszéltük... köszönöm, hogy megértesz...
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:16:14
Üzenet elküldve: 2014-10-06 02:16:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Érzi magán a férfi kezét és most először az érzelem nem vad erővel tör fel belőle. Az érintéstől megborzong és olyan szelíd, mégis erős szeretetet érez magában, amilyet még soha nem tapasztalt. Nem gondolta volna, hogy az eddig olyan következetesen megvetett érzelem ilyen csodálatos lehet. Lazelit szavai megérintik belül és a lelkét szelíd simogatásként éri minden szó.*
~Ennyire... enyire fontos vagyok neked? Mindig eltaszítottál és én azt hittem azért, mert más vagyok... szeretsz engem, ahogy én téged.~
*Felemeli lassan a fejét. A lovag kifelé bámul az éjszakába, hirtelen azt szeretné, ha a szemébe nézne, ha attól elveszik benne és örökre együtt maradnak. Egy könnycsepp valahogy utat talál magának és végig gördül az arcán. Még meg is lepi, mikor megérzi, hiszen nem szomorú csak valami urcsa sorítást érez a szíve és a torka tájékán, de igazán boldog.*
-Lazelit... én... én is mondani akartam valamit neked. Bocsáss meg, amiért nem tudtam uralkodni magamon és megütöttelek. Tudod talán, azért van ez, mert más vagyok az érzelmek nagy erővel találnak meg. De tudod, ott az erdőben rájöttem, milyen jó vagy, sokkal jobb, mint én. Tudod, lehet, hogy számodra nem világos még valamiért, de a fájdalom, amit a tetted, miatt érzel csak a jó emberek sajátja. Ha rossz lennél nem éreznél ilyen poklot, akkor nem fájna ennyire. Szeretném, ha értenéd, én nem megbocsájtok neked, hanem... én szeretlek téged. Téged minden teteddel, bánatoddaal, vívódásoddal, jóságoddal és kedveségeddel együtt. Előtted soha nem éreztem szertetet és tudod számomra nem is könnyű érzés ez, de... varázslatos.
*Miután elmondta, amit akart lassan felemeli a karját és tenyerét szelíden a lovag arcához vezetve maga felé fodítja az ablaktól, hogy nézzen rá. Hadd lássa meg benne a köteléket, ami nem szakad el soha.*
*Érzi magán a férfi kezét és most először az érzelem nem vad erővel tör fel belőle. Az érintéstől megborzong és olyan szelíd, mégis erős szeretetet érez magában, amilyet még soha nem tapasztalt. Nem gondolta volna, hogy az eddig olyan következetesen megvetett érzelem ilyen csodálatos lehet. Lazelit szavai megérintik belül és a lelkét szelíd simogatásként éri minden szó.*
~Ennyire... enyire fontos vagyok neked? Mindig eltaszítottál és én azt hittem azért, mert más vagyok... szeretsz engem, ahogy én téged.~
*Felemeli lassan a fejét. A lovag kifelé bámul az éjszakába, hirtelen azt szeretné, ha a szemébe nézne, ha attól elveszik benne és örökre együtt maradnak. Egy könnycsepp valahogy utat talál magának és végig gördül az arcán. Még meg is lepi, mikor megérzi, hiszen nem szomorú csak valami urcsa sorítást érez a szíve és a torka tájékán, de igazán boldog.*
-Lazelit... én... én is mondani akartam valamit neked. Bocsáss meg, amiért nem tudtam uralkodni magamon és megütöttelek. Tudod talán, azért van ez, mert más vagyok az érzelmek nagy erővel találnak meg. De tudod, ott az erdőben rájöttem, milyen jó vagy, sokkal jobb, mint én. Tudod, lehet, hogy számodra nem világos még valamiért, de a fájdalom, amit a tetted, miatt érzel csak a jó emberek sajátja. Ha rossz lennél nem éreznél ilyen poklot, akkor nem fájna ennyire. Szeretném, ha értenéd, én nem megbocsájtok neked, hanem... én szeretlek téged. Téged minden teteddel, bánatoddaal, vívódásoddal, jóságoddal és kedveségeddel együtt. Előtted soha nem éreztem szertetet és tudod számomra nem is könnyű érzés ez, de... varázslatos.
*Miután elmondta, amit akart lassan felemeli a karját és tenyerét szelíden a lovag arcához vezetve maga felé fodítja az ablaktól, hogy nézzen rá. Hadd lássa meg benne a köteléket, ami nem szakad el soha.*
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-04 12:35:27
Üzenet elküldve: 2014-10-04 12:35:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre sötétebb az éj. A szálláshelyet az öreg lépcsőfokokon gyorsan felmászván közelíti meg Otiian, majd a fogadóstól kapott kulcsán lógó kis cédulát segítségül hívván kikeresi a szobáját a szűk folyosón. Léptei halkak, mint mindig, persze nem igazán érdekelné az sem, ha felverne valakit véletlenül. Végül is rálel az aznapi szálláshelyére az egyik oldalt elhelyezkedő kis szoba képében. Kulcsát a zárba helyezi, elfordítja. Az ajtó nagy meglepetésére szerencsére ki is nyílik, és a sötét végre beléphet a mai nyughelyére. A szobát meglátván a közömbösség csapja meg ismét, csakúgy, mint mindig. Megrázza a fejét, majd becsapja maga mögött az ajtót. A fejfájása valamiért hirtelen erősödni kezd. Nem bír tovább talpon maradni, hirtelen minden elsötétül, Ő pedig rögtön összecsuklik. Még szerencse, hogy az ágyba, és nem a-mellé esik. Hirtelen a szülőföldjén találja magát, éppen az apjával gyakorolja az íjászatot. Tudja, hogy valami nincs rendjén, de szemlátomást nem foglalkozik a dologgal. Felhúzza az íját, majd lő. Célt téveszt, újra... Az apja megrázza a fejét, majd amíg bemutatja ismét a feladatot, a sötét megvakarja a fejét. Amikor leemeli a kezét, valami furcsát vél felfedezni, hát felemeli a kézfejét, és maga felé fordítja azt.*
~ Vér? ~ *Hirtelen sebesen kezd verni a szíve, majd az apja felé fordul.*
-A...apám? *De az apjának már nem tudja kivenni az arcát, hirtelen minden homályos lesz, erős búgás, majd hirtelen kizökken a rémálomból. A földön találja magát, erős zihálás kíséretében, de nem biztos benne, hogy ébren van-e. Odasétál a tükörhöz, majd furcsa módon nem látja magát benne, ez valami furcsa érzéssel tölti el a sötétet. Hirtelen lehajol a mosdótálhoz, majd fejét a víz alá nyomja, s ott is tartja, míg el nem fogy a levegője. A jéghideg víz, és a levegőhiány hatására zihálni kezd, de szerencsére a búgó hang végre abbamaradt, és ismét minden a rendes kerékvágásban pörög. Rögtön felpakol, majd miután kinyitja a szoba ablakát, leereszkedik a Holdudvarra.*
~ Vér? ~ *Hirtelen sebesen kezd verni a szíve, majd az apja felé fordul.*
-A...apám? *De az apjának már nem tudja kivenni az arcát, hirtelen minden homályos lesz, erős búgás, majd hirtelen kizökken a rémálomból. A földön találja magát, erős zihálás kíséretében, de nem biztos benne, hogy ébren van-e. Odasétál a tükörhöz, majd furcsa módon nem látja magát benne, ez valami furcsa érzéssel tölti el a sötétet. Hirtelen lehajol a mosdótálhoz, majd fejét a víz alá nyomja, s ott is tartja, míg el nem fogy a levegője. A jéghideg víz, és a levegőhiány hatására zihálni kezd, de szerencsére a búgó hang végre abbamaradt, és ismét minden a rendes kerékvágásban pörög. Rögtön felpakol, majd miután kinyitja a szoba ablakát, leereszkedik a Holdudvarra.*
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-10-01 20:47:30
Üzenet elküldve: 2014-10-01 20:47:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Felballag a sokat megélt, nyikorgó falépcsőn, majd pár lépés után már a szoba ajtaja előtt áll. Kinyitja, belép és az ajtót kulcsra zárja. A kulcsot leteszi az asztalra, az asztalon álló mosdótálból egy kevés vizet löttyint az arcába, majd szélesre tárja az ablakot.
A hold erős fénye beszűrődik és a szoba távolabbi pontjait is láthatóvá teszi. A férfi arcán mosoly terül el. Régóta vágyik már erre a pihenésre. Pedig alig három napja még ebben a szobában aludt. Kiteszi a dohányzacskóját az asztalra, megtömi a pipáját, begyújtja és csak akkor ül le az ágyra, amikor már néhány karikát a levegőbe fújt. Maga alá húzza a lábait és nagyokat szippant a pipából. A zacskóban található jó erős dohányba belekevert hármat-négyet a szigeten talált gombákból. Már érzi is a fejében a hatást. Enyhe szédülést is tapasztal, de ez nem zavarja. Kiváltképp, mert gyorsan elmúlik.
Nemsokára Mordokhai már messze jár. Félig-meddig a szigeten van, félig-meddig máshol. Furcsa egy élmény volt. Egy hétre akartak menni, lám egy nap lett belőle. A férfi a farkassal való, igencsak rövid küzdelemre gondol. Megint varázslattal akarták megölni. De kicsoda? Azok a hínárhalmazok biztosan nem, a vándor feltevései szerint nem értenek a mágiához. Persze ő sem tévedhetetlen...
Talán az öreg lett volna? Ellenségnek hitte őket és így próbált védekezni? Vagy ez is az elijesztés része volt, csak egy kicsit durvábban sült el, mint kellett volna? Ez már sajnos sosem derülhet ki, pedig Mordokhai szereti tudni, hogy ki tör az életére. Csakhogy ő is tudja, vannak olyan dolgok, amiket hagyni kell eltűnni a feledés homályában.
Aztán ott volt az öreg. Meg az ő kis teremtménye. Valóban veszedelmes állat lehet, a hóhajú nem lenne annak a helyében, akit a kőmonstrum megtámad. Persze, Ő és a Vörös legyőztek már egy Trollt, de az nem tudott repülni.
Kettejüknek pedig volt két kísérője, vagy ha úgy tetszik, potyautasa. Mordokhainak a tündérrel csak annyi gondja akadt, hogy számára túlságosan is kényes volt a ruháira. A mélységi pedig... a vándor nem mondta ki, de Erf a sírba vitte őt a marhaságaival.*
~Hogy lehet valaki ennyire visszamaradott?~
*Szív egyet a pipájából, majd amikor a jellegzetes apró sercenő hang elmarad, kinyitja a szemét. Odakint koromsötét volt, de már lassan kezdett oszladozni. A pipa kialudt. Hová tűnt az éjszaka? Ilyen soká tartott volna az elmélkedés? A faszerkezet hamuját kiszórja az ablakon. Feltehetőleg nem fognak belőle ügyet csinálni.
Odalép az asztalon álló mosdótálhoz, megmossa az arcát, aztán beleiszik a vízbe. Nem pont ebből a célból lett odatéve, de Mordokhai torka olyan száraz, mint a sivatag, ilyenkor pedig elég sok dolgot hajlandó meginni az emberfia. Persze ez csak víz, még ha a kezeitől koszos is egy kicsit. Ellenben a hóhajúnak nem szokása kényeskedni. Leül az ágy szélére és megtörli a homlokát. Kifejezetten erős kombinációt alkot a szigeten talált gomba és a bivalyerős dohány kombinációja. Meditáláshoz tökéletes. Lassan kitisztulnak a gondolatai, a szédülése teljesen elmúlik, ő pedig elfekszik az ágyon, lehunyja a szemét és belezuhan az álomvilágba.*
A hold erős fénye beszűrődik és a szoba távolabbi pontjait is láthatóvá teszi. A férfi arcán mosoly terül el. Régóta vágyik már erre a pihenésre. Pedig alig három napja még ebben a szobában aludt. Kiteszi a dohányzacskóját az asztalra, megtömi a pipáját, begyújtja és csak akkor ül le az ágyra, amikor már néhány karikát a levegőbe fújt. Maga alá húzza a lábait és nagyokat szippant a pipából. A zacskóban található jó erős dohányba belekevert hármat-négyet a szigeten talált gombákból. Már érzi is a fejében a hatást. Enyhe szédülést is tapasztal, de ez nem zavarja. Kiváltképp, mert gyorsan elmúlik.
Nemsokára Mordokhai már messze jár. Félig-meddig a szigeten van, félig-meddig máshol. Furcsa egy élmény volt. Egy hétre akartak menni, lám egy nap lett belőle. A férfi a farkassal való, igencsak rövid küzdelemre gondol. Megint varázslattal akarták megölni. De kicsoda? Azok a hínárhalmazok biztosan nem, a vándor feltevései szerint nem értenek a mágiához. Persze ő sem tévedhetetlen...
Talán az öreg lett volna? Ellenségnek hitte őket és így próbált védekezni? Vagy ez is az elijesztés része volt, csak egy kicsit durvábban sült el, mint kellett volna? Ez már sajnos sosem derülhet ki, pedig Mordokhai szereti tudni, hogy ki tör az életére. Csakhogy ő is tudja, vannak olyan dolgok, amiket hagyni kell eltűnni a feledés homályában.
Aztán ott volt az öreg. Meg az ő kis teremtménye. Valóban veszedelmes állat lehet, a hóhajú nem lenne annak a helyében, akit a kőmonstrum megtámad. Persze, Ő és a Vörös legyőztek már egy Trollt, de az nem tudott repülni.
Kettejüknek pedig volt két kísérője, vagy ha úgy tetszik, potyautasa. Mordokhainak a tündérrel csak annyi gondja akadt, hogy számára túlságosan is kényes volt a ruháira. A mélységi pedig... a vándor nem mondta ki, de Erf a sírba vitte őt a marhaságaival.*
~Hogy lehet valaki ennyire visszamaradott?~
*Szív egyet a pipájából, majd amikor a jellegzetes apró sercenő hang elmarad, kinyitja a szemét. Odakint koromsötét volt, de már lassan kezdett oszladozni. A pipa kialudt. Hová tűnt az éjszaka? Ilyen soká tartott volna az elmélkedés? A faszerkezet hamuját kiszórja az ablakon. Feltehetőleg nem fognak belőle ügyet csinálni.
Odalép az asztalon álló mosdótálhoz, megmossa az arcát, aztán beleiszik a vízbe. Nem pont ebből a célból lett odatéve, de Mordokhai torka olyan száraz, mint a sivatag, ilyenkor pedig elég sok dolgot hajlandó meginni az emberfia. Persze ez csak víz, még ha a kezeitől koszos is egy kicsit. Ellenben a hóhajúnak nem szokása kényeskedni. Leül az ágy szélére és megtörli a homlokát. Kifejezetten erős kombinációt alkot a szigeten talált gomba és a bivalyerős dohány kombinációja. Meditáláshoz tökéletes. Lassan kitisztulnak a gondolatai, a szédülése teljesen elmúlik, ő pedig elfekszik az ágyon, lehunyja a szemét és belezuhan az álomvilágba.*
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-26 22:32:17
Üzenet elküldve: 2014-09-26 22:32:17
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*Kicsit sajnálja, hogy nem hangzik el egy újabb dal, de halvány, inkább belső mosollyal hagyja, hogy nővérkéje az ölébe vegye. *
-Lazelit sok dalt tud?
*Kérdi még mindig egy kissé kókadtan, de élénkebb érdeklődéssel. A reggi lustálkodásból bizony nem lenne elege, de a csikizés hatására valóban kacagni kezd, s nevetve ficánkol a fürge ujjak között, míg kegyelmet nem kér. Ezek után már nem tér vissza szemébe az álom, hanem nővérkéje segítségével megmosakszik, majd a lovagtól kapott kék ruha felvétele után már a tükör előtt üldögél csendben figyelve, hogy nővérkéje milyen szép frizurát varázsol neki. Tetszik neki a végeredmény, így neki is megjön a kedve a fodrászkodáshoz, hiszen bemennek a templomba valamiféle istennők miatt. Azok előtt bizonyára szépen ki kell öltözködni. Ziálnak ügyesen befonja a haját, hiszen ez az egyetlen hajviselet, melyet ő is el tud készíteni, majd a lenti forró kakaó mellett üldögélve kiböki azt a kérdést, mely már a templom szó elhangzása óta furdalja.*
-Ziál! Mire jók a templomok? Miért járnak oda sokszor az emberek?
*No meg a nem emberek, de hát ez ugye nem is olyan lényeges.*
*Kicsit sajnálja, hogy nem hangzik el egy újabb dal, de halvány, inkább belső mosollyal hagyja, hogy nővérkéje az ölébe vegye. *
-Lazelit sok dalt tud?
*Kérdi még mindig egy kissé kókadtan, de élénkebb érdeklődéssel. A reggi lustálkodásból bizony nem lenne elege, de a csikizés hatására valóban kacagni kezd, s nevetve ficánkol a fürge ujjak között, míg kegyelmet nem kér. Ezek után már nem tér vissza szemébe az álom, hanem nővérkéje segítségével megmosakszik, majd a lovagtól kapott kék ruha felvétele után már a tükör előtt üldögél csendben figyelve, hogy nővérkéje milyen szép frizurát varázsol neki. Tetszik neki a végeredmény, így neki is megjön a kedve a fodrászkodáshoz, hiszen bemennek a templomba valamiféle istennők miatt. Azok előtt bizonyára szépen ki kell öltözködni. Ziálnak ügyesen befonja a haját, hiszen ez az egyetlen hajviselet, melyet ő is el tud készíteni, majd a lenti forró kakaó mellett üldögélve kiböki azt a kérdést, mely már a templom szó elhangzása óta furdalja.*
-Ziál! Mire jók a templomok? Miért járnak oda sokszor az emberek?
*No meg a nem emberek, de hát ez ugye nem is olyan lényeges.*
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-26 22:03:21
Üzenet elküldve: 2014-09-26 22:03:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Meg könnyebbülve látja, hogy kishúga feszültsége oldódott. A kérésre, hogy énekeljen még lassan megrázza a fejét mosolyogva.*
-Tudod ezt a dalt a szél lovagja énekelte nekem. Én nem tudok sajnos másikat, ő meg sajnos nincs itt, hogy tanítson egyet. Talán később még tanít mind a kettőnknek új dalokat.
*Mosolyog vigasztalón, majd kihámozza magát finoman az ölelésből és ölbe kapja Fibiennét.*
-Na, de most már elég a lustálkodásból! Igaz korán reggel van, de szerintem lent, azért kapunk egy kis kakaót némi reggelivel. Aztán elmehetnénk a templomhoz, tudod az szent hely és nekem hálát kéne, adnom érte, hogy az sors nagy asszonya az utamba küldött egy okos kis húgocskát...
~Na és még meg kell kérnem, az éj Istennőjét, hogy segítsen elűzni a rossz álmaidat és segítsen, hogy kevesebb fájdalommal juss el a múltad darabjaihoz.~
-... akinek nagyon, nagyon csikis a pocakja!
*Mondja nevetve és gyorsan lerakja az ágyra, hogy jól megcsiklandozza a kislány hasát, mert szeretné hallani a boldog kacajt, ami a legjobb gyógyír lehet most a számára. Majd, ha a kislány felnevetett, akkor elkezdi előkeresni a ruháikat, hogy fel tudjanak öltözni. Haját ezúttal is szépen felfésüli, és egy gyönyörű fonatot varázsol bele, majd elővesz egy szép kék medált egy bőrláncon és a végére tekeri, hogy az tartsa a copfot a helyén*
-Ez nagyon jól fog menni a kék ruhádhoz!
*Mondja jó kedvűen, majd fel ajánlja kishúgának, hogy ő is megfésülheti, ha szeretné. El akarja terelni a gondolatait végleg. Elhatározza, hogy ma áldozatot visz a templomhoz, hogy segítsék őket az Istennők. Persze vér áldozat lenne a legjobb, de nem szándékozik egy kismadarat feláldozni, úgy dönt egy értékes kő a gyűjteményéből pont megfelel erre a célra. Fibiennének egyelőre nem szól a tervéről, majd, ha időszerű lesz nem akarja nyugtalanítani, ha nem muszáj. Amennyire emlékszik gyerekkorában nem szerette a szertartásokat és gyakran félt is tőlük, de azok hatását mélységesen tiszteli. Reméli ezúttal is megsegítik őt az Istennők, ahogy eddig sokszor tették már.*
*Meg könnyebbülve látja, hogy kishúga feszültsége oldódott. A kérésre, hogy énekeljen még lassan megrázza a fejét mosolyogva.*
-Tudod ezt a dalt a szél lovagja énekelte nekem. Én nem tudok sajnos másikat, ő meg sajnos nincs itt, hogy tanítson egyet. Talán később még tanít mind a kettőnknek új dalokat.
*Mosolyog vigasztalón, majd kihámozza magát finoman az ölelésből és ölbe kapja Fibiennét.*
-Na, de most már elég a lustálkodásból! Igaz korán reggel van, de szerintem lent, azért kapunk egy kis kakaót némi reggelivel. Aztán elmehetnénk a templomhoz, tudod az szent hely és nekem hálát kéne, adnom érte, hogy az sors nagy asszonya az utamba küldött egy okos kis húgocskát...
~Na és még meg kell kérnem, az éj Istennőjét, hogy segítsen elűzni a rossz álmaidat és segítsen, hogy kevesebb fájdalommal juss el a múltad darabjaihoz.~
-... akinek nagyon, nagyon csikis a pocakja!
*Mondja nevetve és gyorsan lerakja az ágyra, hogy jól megcsiklandozza a kislány hasát, mert szeretné hallani a boldog kacajt, ami a legjobb gyógyír lehet most a számára. Majd, ha a kislány felnevetett, akkor elkezdi előkeresni a ruháikat, hogy fel tudjanak öltözni. Haját ezúttal is szépen felfésüli, és egy gyönyörű fonatot varázsol bele, majd elővesz egy szép kék medált egy bőrláncon és a végére tekeri, hogy az tartsa a copfot a helyén*
-Ez nagyon jól fog menni a kék ruhádhoz!
*Mondja jó kedvűen, majd fel ajánlja kishúgának, hogy ő is megfésülheti, ha szeretné. El akarja terelni a gondolatait végleg. Elhatározza, hogy ma áldozatot visz a templomhoz, hogy segítsék őket az Istennők. Persze vér áldozat lenne a legjobb, de nem szándékozik egy kismadarat feláldozni, úgy dönt egy értékes kő a gyűjteményéből pont megfelel erre a célra. Fibiennének egyelőre nem szól a tervéről, majd, ha időszerű lesz nem akarja nyugtalanítani, ha nem muszáj. Amennyire emlékszik gyerekkorában nem szerette a szertartásokat és gyakran félt is tőlük, de azok hatását mélységesen tiszteli. Reméli ezúttal is megsegítik őt az Istennők, ahogy eddig sokszor tették már.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-26 21:35:18
Üzenet elküldve: 2014-09-26 21:35:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*A csititgatátás használ, s Fibienne szép lassan elcsendesedik, de továbbra sem emeli föl a fejét a biztonságos ölelésből. Az újra átélt élmények egyre jobban halványodnak, így mikor nővérkéje belekezd a dalba, már csak a félelem maró érzése szorongatja a lelkét egy kicsikét, hogy aztán az is feloldódjon a dallam hatására, mint cukor a forró teában. Még egy kicsit szipog, de már figyel az énekre, s mikor az véget ér, fejecskéjét oldalra fordítja, hogy beszélni tudjon.*
-Énekelsz még egyet? Ez nagyon szép volt.
*Hangja kicsit furcsának cseng saját maga számára, hiszen pár perccel ezelőtt még abban se volt biztos, hogy meg tud e szólalni. Ziál szerető ölébe gubózódva várja, hogy lesz e még folytatás, s ha igen, akkor szemeit újra becsukja, hogy úgy hallgathassa meg a következő altató dalt. Ha mégsem érkezne következö, akkor csak némán becsukja a szemét és még jobban átöleli nővérkéjét, hogy aztán elengedhesse és kényelmesen elhelyezkedjen annak ölében, mely most neki igen sokat jelent így, épp túl jutva az álom veszélyes határain.*
*A csititgatátás használ, s Fibienne szép lassan elcsendesedik, de továbbra sem emeli föl a fejét a biztonságos ölelésből. Az újra átélt élmények egyre jobban halványodnak, így mikor nővérkéje belekezd a dalba, már csak a félelem maró érzése szorongatja a lelkét egy kicsikét, hogy aztán az is feloldódjon a dallam hatására, mint cukor a forró teában. Még egy kicsit szipog, de már figyel az énekre, s mikor az véget ér, fejecskéjét oldalra fordítja, hogy beszélni tudjon.*
-Énekelsz még egyet? Ez nagyon szép volt.
*Hangja kicsit furcsának cseng saját maga számára, hiszen pár perccel ezelőtt még abban se volt biztos, hogy meg tud e szólalni. Ziál szerető ölébe gubózódva várja, hogy lesz e még folytatás, s ha igen, akkor szemeit újra becsukja, hogy úgy hallgathassa meg a következő altató dalt. Ha mégsem érkezne következö, akkor csak némán becsukja a szemét és még jobban átöleli nővérkéjét, hogy aztán elengedhesse és kényelmesen elhelyezkedjen annak ölében, mely most neki igen sokat jelent így, épp túl jutva az álom veszélyes határain.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-26 16:49:22
Üzenet elküldve: 2014-09-26 16:49:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Valahol az álom és az ébrenlét határán, érzékeli, hogy Fibienne felébredt. Érzékeny füle meghallja a kislány szipogását és mint a villám hasít belé a világos parancsoló gondolat az álom ködén át, mint a riadó kürt hangja.*
~ÉBREDJ FEL!~
*Szeme kipattan mikor a kislány sikítani kezd. Hirtelen ül fel és meglátja kishúgát, amint éppen szipog mellette, mint aki komoly rémálomból riadt fel. Már ölelné is magához, hogy nyugtassa, de a kislány megelőzi és belefúrja fejecskéjét az ölébe. Szorosan átöleli és simogatja a haját, hogy tudja biztonságban van.*
-Css... css... csitulj kicsim semmi baj, itt vagy velem, biztonságban vagy, csak rosszat álmodtál.
*Folyamatosan nyugtatgatja, de a kérdésre, hogy mit álmodott nem kap feleletet. Eszébe jut a szél lovagja, aki egy rossz rémálmot követően énekelt neki. Azóta ott cseng fülében a lovag dala. Most miközben a kishúgát nyugtatja szinte magától jön szájából a nyugtató ének, először csak egészen halkan, mintha csak dúdolna, de ahogy peregnek a sorok hangja is jobban halható. Közben aggódva nézi az ölébe fúrt arcocskát, megnyugszik, e tőle. A dal végén védelmezően öleli magához a gyereket és megpróbálja végleg megnyugtatni.*
-Semmi baj Fibienne én is szoktam néha rosszat álmodni, de nincs már semmi baj. Nézd hamarosan felkel a nap nem lesz már sötétség, szép új napra ébredünk és sokat nevetünk és játszunk jó?
*Már nem is tudja mit mondjon még neki, reméli jobban van. Kíváncsi rá vajon mit álmodhatott, de nem erőlteti, lesz még rá idő, de megérzése azt súgja az emlékek kísértettek rémálomként Fibienne fejében és szeretnének elszabadulni az elnyomás alól. Nem szeretné ezt siettetni, mert a kislány reakciója alapján, nagyon fájdalmas és félelmetes dolgot élhetett át és nála jobban talán senki nem tudja, hogy milyen jótékony is néha a feledés.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.26 16:54:02
*Valahol az álom és az ébrenlét határán, érzékeli, hogy Fibienne felébredt. Érzékeny füle meghallja a kislány szipogását és mint a villám hasít belé a világos parancsoló gondolat az álom ködén át, mint a riadó kürt hangja.*
~ÉBREDJ FEL!~
*Szeme kipattan mikor a kislány sikítani kezd. Hirtelen ül fel és meglátja kishúgát, amint éppen szipog mellette, mint aki komoly rémálomból riadt fel. Már ölelné is magához, hogy nyugtassa, de a kislány megelőzi és belefúrja fejecskéjét az ölébe. Szorosan átöleli és simogatja a haját, hogy tudja biztonságban van.*
-Css... css... csitulj kicsim semmi baj, itt vagy velem, biztonságban vagy, csak rosszat álmodtál.
*Folyamatosan nyugtatgatja, de a kérdésre, hogy mit álmodott nem kap feleletet. Eszébe jut a szél lovagja, aki egy rossz rémálmot követően énekelt neki. Azóta ott cseng fülében a lovag dala. Most miközben a kishúgát nyugtatja szinte magától jön szájából a nyugtató ének, először csak egészen halkan, mintha csak dúdolna, de ahogy peregnek a sorok hangja is jobban halható. Közben aggódva nézi az ölébe fúrt arcocskát, megnyugszik, e tőle. A dal végén védelmezően öleli magához a gyereket és megpróbálja végleg megnyugtatni.*
-Semmi baj Fibienne én is szoktam néha rosszat álmodni, de nincs már semmi baj. Nézd hamarosan felkel a nap nem lesz már sötétség, szép új napra ébredünk és sokat nevetünk és játszunk jó?
*Már nem is tudja mit mondjon még neki, reméli jobban van. Kíváncsi rá vajon mit álmodhatott, de nem erőlteti, lesz még rá idő, de megérzése azt súgja az emlékek kísértettek rémálomként Fibienne fejében és szeretnének elszabadulni az elnyomás alól. Nem szeretné ezt siettetni, mert a kislány reakciója alapján, nagyon fájdalmas és félelmetes dolgot élhetett át és nála jobban talán senki nem tudja, hogy milyen jótékony is néha a feledés.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.26 16:54:02
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:55:10
Üzenet elküldve: 2014-09-25 21:55:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*A fárasztó nap után pihentető az alvás. A mély, sötét álom hamar rátelepszik az emberre, ha nem érez semmi ellenerőt. Öntudatlan állapot ez, mely azonban nem kíméli az emberi agyat. Emlékeket szabadít fel, fantázia képeket hoz létre, s olykor felerősíti, olykor letompítja érzékszerveinket. Fibienne kobakjába lassan kúsznak be a képek, mint a fekete füst, hogy aztán élesen villanjanak be mozzanatok arról a napról. Kuporgás a lépcső alatt, egy fekete csizma hangos dobbanása az orra előtt, amint szép lassan lépked lefelé. Tudja, hogy nem feléjük, a félelem mégis eluralkodik rajta. Csak most veszi észre, hogy nem kap levegőt. Édesanyja túl erősen szorítja be a száját és az orrát egyszerre. Az egész teste megremeg, majd néma könnyek csorognak végig az arcán az erőlködéstőt. Végül enged a szorítás, de ő mégis elveszti eszméletét. A következő kép: a piac. Rengeteg ember. Mind kiálltozik és fekete az arcuk. Egyedül van, mert leszakadt. Ijedten próbál utat vágni magának a tömegben, mert tudja, hogy jön. Egyre csak rohan és rohan, de nem mer kiálltani, mert megtalálja. Ekkor mégis megpillantja...sikítva ül fel az ágyban, s könnyei patakokban folynak le az arcán. Egész kis testét rázza a hideg. Ez pár órával hajnal előtt történik. Szipogva bújik Ziál-hoz, ha az fölébredt volna rá, de ha megkérdezné mit álmodott, a választ újabb szipogás előzi meg.*
-Neeehe...tuhoohodom...
*S még szorosabban fúrja bele arcát nővérkéje ölébe.*
*A fárasztó nap után pihentető az alvás. A mély, sötét álom hamar rátelepszik az emberre, ha nem érez semmi ellenerőt. Öntudatlan állapot ez, mely azonban nem kíméli az emberi agyat. Emlékeket szabadít fel, fantázia képeket hoz létre, s olykor felerősíti, olykor letompítja érzékszerveinket. Fibienne kobakjába lassan kúsznak be a képek, mint a fekete füst, hogy aztán élesen villanjanak be mozzanatok arról a napról. Kuporgás a lépcső alatt, egy fekete csizma hangos dobbanása az orra előtt, amint szép lassan lépked lefelé. Tudja, hogy nem feléjük, a félelem mégis eluralkodik rajta. Csak most veszi észre, hogy nem kap levegőt. Édesanyja túl erősen szorítja be a száját és az orrát egyszerre. Az egész teste megremeg, majd néma könnyek csorognak végig az arcán az erőlködéstőt. Végül enged a szorítás, de ő mégis elveszti eszméletét. A következő kép: a piac. Rengeteg ember. Mind kiálltozik és fekete az arcuk. Egyedül van, mert leszakadt. Ijedten próbál utat vágni magának a tömegben, mert tudja, hogy jön. Egyre csak rohan és rohan, de nem mer kiálltani, mert megtalálja. Ekkor mégis megpillantja...sikítva ül fel az ágyban, s könnyei patakokban folynak le az arcán. Egész kis testét rázza a hideg. Ez pár órával hajnal előtt történik. Szipogva bújik Ziál-hoz, ha az fölébredt volna rá, de ha megkérdezné mit álmodott, a választ újabb szipogás előzi meg.*
-Neeehe...tuhoohodom...
*S még szorosabban fúrja bele arcát nővérkéje ölébe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370