Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-25 20:59:20
Üzenet elküldve: 2014-09-25 20:59:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Hallgatja, ahogy Lazelit meséli egyik történetet a másik után, mintha csak ő is érezné, hogy most erre van mind a kettőjüknek szüksége. A hangja messze űzi a démonokat és kellemes álomittas hangulatba sodorja. Mikor a lovag befejezi az olvasást és a könyv végül becsukódik, hiányérzete támad, mintha a történetek, még el sem kezdődtek volna és újra akarná hallani őket. De későre jár az idő és erre most nem lesz már lehetőség, így nyújtózkodik egyet ültében és mosolyogva köszöni meg a szép felolvasást.*
-Ezután, már biztosan jobban alszom. Köszönöm neked! Az Istennők vigyázzák álmodat.
*Még küld egy mosolyt felé hálája jeléül, utána visszamegy Fibiennéhez és lefekszik aludni, tudja, hogy ma szépeket fog álmodni.*
*Hallgatja, ahogy Lazelit meséli egyik történetet a másik után, mintha csak ő is érezné, hogy most erre van mind a kettőjüknek szüksége. A hangja messze űzi a démonokat és kellemes álomittas hangulatba sodorja. Mikor a lovag befejezi az olvasást és a könyv végül becsukódik, hiányérzete támad, mintha a történetek, még el sem kezdődtek volna és újra akarná hallani őket. De későre jár az idő és erre most nem lesz már lehetőség, így nyújtózkodik egyet ültében és mosolyogva köszöni meg a szép felolvasást.*
-Ezután, már biztosan jobban alszom. Köszönöm neked! Az Istennők vigyázzák álmodat.
*Még küld egy mosolyt felé hálája jeléül, utána visszamegy Fibiennéhez és lefekszik aludni, tudja, hogy ma szépeket fog álmodni.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-24 09:33:41
Üzenet elküldve: 2014-09-24 09:33:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*Belépve a szobájába kicsit meglepődve veszi észre, hogy milyen rendezett pihenőhelye. Mostanság hozzászokott, hogy a fogadók ilyen helyei általában semmit nem érően, unalmas hely. Bár ez sem kifejezetten az a pompa, de mégis a mosakodó tál ami ott fogadja, már önmagában meglepetés.*
~ Mi a fene? Itt részeg matrózokon és henyélő öregembereken kívül még van valami elfogadható dolog is? ~
*Ajkát lebiggyeszti, ahogy ez a gondolat sor átfut az agyán végül megvonja a vállát és ledől az ágyára ruhástul, fegyverestül. Bár nem kifejezetten fáradt vagy álmos, pár pillanat múlva már halk horkolás és szuszogás közepette elalszik.*
~ Mi a fene? Itt részeg matrózokon és henyélő öregembereken kívül még van valami elfogadható dolog is? ~
*Ajkát lebiggyeszti, ahogy ez a gondolat sor átfut az agyán végül megvonja a vállát és ledől az ágyára ruhástul, fegyverestül. Bár nem kifejezetten fáradt vagy álmos, pár pillanat múlva már halk horkolás és szuszogás közepette elalszik.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-23 15:57:10
Üzenet elküldve: 2014-09-23 15:57:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Észreveszi Lazeliten, hogy zavarban van egy kissé és a kis szorongás, egy méretet nő benne is.*
~Talán nem volt jó ötlet, hogy kettesben maradjunk. De hát, nem kerülhetjük egymást el, BARÁTOK VAGYUNK! Valahogy, majdcsak megoldjuk! Még jó is, hogy ketten vagyunk, ha rajtam múlik a múlt démonai nem fognak közénk állni. Én Ziál Nimoden megküzdök velük, a tiéddel és az enyémmel is nem fogom hagyni, hogy a barátságunkat felfalják. Le fogom győzni őket!~
*Elszántan mosolyogva bátran közelebb lép Lazelithez és amennyire csak tudja elnyomja magában a bizonytalanságot. Felvonja kicsit a szemöldökét, mikor a lovag a táskájában kezd kutatni, kíváncsi vajon, mi kerül elő belőle, majd amikor a könyvet meglátja felcsillan a szeme. Kiskora óta vonzódik a könyvekhez és az írott betűhöz. Csodálatosnak tartja, ahogy egy egészen új világ kerekedik ki belőlük, vagy a tudomány messze elvivő gondolatai, egy másik nyelv, vagy egy másik nép. Csillogó szemmel veszi el és megcsodálja rajta az arany betűket végigsimítva rajta az ujját.*
-Ez nagyon szép! Mindig eltalálod mivel szerezhetsz nekem örömet. Köszönöm!
*Mondja kedvesen és a hangjában talán egy kis meghatottság is bujkál. Kicsit elgondolkozva kezd el nézni Lazelitre, aztán visszanyújtja neki a könyvet.*
-Olvasnál nekem belőle? Persze csak, ha van kedved hozzá.
~Legalább addig sem kell beszélgetnünk és megidéznünk a múlt démonait.~
-Ha van olyan, amit a legszebb történetnek tartasz az éppen jó lesz.
* Szemeivel kérlelőn néz és ajka nem fogy ki a mosolyból. Ha átadta a könyvet, akkor leül egy székre és a kis üveget a markába zárva az ölébe fekteti a kezeit, majd vár, hogy azon a dallamos hangon megelevenedjenek a könyv sorai.*
*Észreveszi Lazeliten, hogy zavarban van egy kissé és a kis szorongás, egy méretet nő benne is.*
~Talán nem volt jó ötlet, hogy kettesben maradjunk. De hát, nem kerülhetjük egymást el, BARÁTOK VAGYUNK! Valahogy, majdcsak megoldjuk! Még jó is, hogy ketten vagyunk, ha rajtam múlik a múlt démonai nem fognak közénk állni. Én Ziál Nimoden megküzdök velük, a tiéddel és az enyémmel is nem fogom hagyni, hogy a barátságunkat felfalják. Le fogom győzni őket!~
*Elszántan mosolyogva bátran közelebb lép Lazelithez és amennyire csak tudja elnyomja magában a bizonytalanságot. Felvonja kicsit a szemöldökét, mikor a lovag a táskájában kezd kutatni, kíváncsi vajon, mi kerül elő belőle, majd amikor a könyvet meglátja felcsillan a szeme. Kiskora óta vonzódik a könyvekhez és az írott betűhöz. Csodálatosnak tartja, ahogy egy egészen új világ kerekedik ki belőlük, vagy a tudomány messze elvivő gondolatai, egy másik nyelv, vagy egy másik nép. Csillogó szemmel veszi el és megcsodálja rajta az arany betűket végigsimítva rajta az ujját.*
-Ez nagyon szép! Mindig eltalálod mivel szerezhetsz nekem örömet. Köszönöm!
*Mondja kedvesen és a hangjában talán egy kis meghatottság is bujkál. Kicsit elgondolkozva kezd el nézni Lazelitre, aztán visszanyújtja neki a könyvet.*
-Olvasnál nekem belőle? Persze csak, ha van kedved hozzá.
~Legalább addig sem kell beszélgetnünk és megidéznünk a múlt démonait.~
-Ha van olyan, amit a legszebb történetnek tartasz az éppen jó lesz.
* Szemeivel kérlelőn néz és ajka nem fogy ki a mosolyból. Ha átadta a könyvet, akkor leül egy székre és a kis üveget a markába zárva az ölébe fekteti a kezeit, majd vár, hogy azon a dallamos hangon megelevenedjenek a könyv sorai.*
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-23 13:28:28
Üzenet elküldve: 2014-09-23 13:28:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor Ziál végre megérkezik, a szoba - ami amúgy is rendben volt szinte - már ragyog, Lazelit mégis úgy érzi, valami még nem stimmel. Azért beinvitálja a lányt, és próbál úgy tenni, mintha minden rendben volna vele. Tulajdonképpen rendben is van... csak azok a hülye érzések ne volnának, amiktől most annyira ostobán érzi magát.*
-Hát... ez itt az én szobám. *mondja zavartan a nőre mosolyogva.
A szoba ugyanolyan, mint Ziáléké, a berendezést és az ablak elhelyezkedését illetően is. Csak van néhány olyan holmi benne, ami a lányoknál nincs. Például egy hatalmas kard a falnak döntve.
Lazelit néhány másodpercig csak zavartan álldogál, majd rekedten felnevet a lány mondatán.*
-Nem vagyok túl éneklős hangulatomban most... de ha nagyon szeretnél... tudod mit?
*A táskájához rohan, majd beletúr, és kisvártatva egy kisebb, bőrkötésű könyvet vesz ki belőle.
Az elejére arany, cikornyá betűkkel rótták a Lanawin Legszebb Legendái címet.*
-Bár nem dalok, hanem úgymond mesék és elvileg igaz történetek vannak benne, de szerintem neked tetszeni fog... *lép oda Ziálhoz, és átnyújtja neki a könyvet.*
*Mikor Ziál végre megérkezik, a szoba - ami amúgy is rendben volt szinte - már ragyog, Lazelit mégis úgy érzi, valami még nem stimmel. Azért beinvitálja a lányt, és próbál úgy tenni, mintha minden rendben volna vele. Tulajdonképpen rendben is van... csak azok a hülye érzések ne volnának, amiktől most annyira ostobán érzi magát.*
-Hát... ez itt az én szobám. *mondja zavartan a nőre mosolyogva.
A szoba ugyanolyan, mint Ziáléké, a berendezést és az ablak elhelyezkedését illetően is. Csak van néhány olyan holmi benne, ami a lányoknál nincs. Például egy hatalmas kard a falnak döntve.
Lazelit néhány másodpercig csak zavartan álldogál, majd rekedten felnevet a lány mondatán.*
-Nem vagyok túl éneklős hangulatomban most... de ha nagyon szeretnél... tudod mit?
*A táskájához rohan, majd beletúr, és kisvártatva egy kisebb, bőrkötésű könyvet vesz ki belőle.
Az elejére arany, cikornyá betűkkel rótták a Lanawin Legszebb Legendái címet.*
-Bár nem dalok, hanem úgymond mesék és elvileg igaz történetek vannak benne, de szerintem neked tetszeni fog... *lép oda Ziálhoz, és átnyújtja neki a könyvet.*
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:55:35
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:55:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
*Meghökken, de azért bólint egyet és suttogva nekikezd a számolásnak. De amikor Lazelit kiviharzik az ajtón, abba hagyja és mosolyogva rázza meg a fejét eszébe jut, amikor ő volt hasonló helyzetben és mindent kiszórt táskájából idegességében. Kicsit kuncognia kell saját magán, meg a gondolaton, hogy talán a férfi most ugyan ezt teszi és ijedten kapkodja fel a szétgurult tőröket és fegyvereket. Még egyszer Fibienne fölé hajol és hallgatja, ahogy a kislány békésen szuszog, majd úgy ítéli meg biztosan letelt már a 100 másodperc és elindul Lazelit szobájához, óvatosan behúzva maga mögött az ajtót. Nem akar egyből rárontani, ezért kicsit bekopog és, ha beinvitálják, akkor bemegy és körülnéz egy kicsit, mert itt még nem járt. Kellemes a csend és a gyertyafény, nagyon nyugtatóan hat rá, de lelke mélyén egy kis szorongás azért kezd útra kelni, ahogy becsukódott mögötte az ajtó. Kicsit kezd zavarba jönni, pedig ő csak egy kis békét keresett, most nem érti mi baja. Hiszen csak átjött beszélgetni. ujjai megint járni kezdenek és döbbenten állapítja meg, hogy a picike üveg ott maradt a kezében, mert elfelejtette letenni. Szerencsére olyan kicsi, hogy a markában is elfér.*
-Köszönöm, hogy fogadsz. Tudod odalenn nekem túl nagy a nyüzsgés és egy kis csend jól jön, de valahogy nem tudok aludni még.
*Kicsit körbejáratja a szemét a szobán.*
-Talán, ha énekelnél könnyebben menne.
*Mosolyog egyet Lazelit felé, hogy eszébe juttassa, volt ennél már zavarba ejtőbb helyzetük is, így ettől nincs mit tartani, de erről maga sincs meggyőzve.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.22 01:57:27
*Meghökken, de azért bólint egyet és suttogva nekikezd a számolásnak. De amikor Lazelit kiviharzik az ajtón, abba hagyja és mosolyogva rázza meg a fejét eszébe jut, amikor ő volt hasonló helyzetben és mindent kiszórt táskájából idegességében. Kicsit kuncognia kell saját magán, meg a gondolaton, hogy talán a férfi most ugyan ezt teszi és ijedten kapkodja fel a szétgurult tőröket és fegyvereket. Még egyszer Fibienne fölé hajol és hallgatja, ahogy a kislány békésen szuszog, majd úgy ítéli meg biztosan letelt már a 100 másodperc és elindul Lazelit szobájához, óvatosan behúzva maga mögött az ajtót. Nem akar egyből rárontani, ezért kicsit bekopog és, ha beinvitálják, akkor bemegy és körülnéz egy kicsit, mert itt még nem járt. Kellemes a csend és a gyertyafény, nagyon nyugtatóan hat rá, de lelke mélyén egy kis szorongás azért kezd útra kelni, ahogy becsukódott mögötte az ajtó. Kicsit kezd zavarba jönni, pedig ő csak egy kis békét keresett, most nem érti mi baja. Hiszen csak átjött beszélgetni. ujjai megint járni kezdenek és döbbenten állapítja meg, hogy a picike üveg ott maradt a kezében, mert elfelejtette letenni. Szerencsére olyan kicsi, hogy a markában is elfér.*
-Köszönöm, hogy fogadsz. Tudod odalenn nekem túl nagy a nyüzsgés és egy kis csend jól jön, de valahogy nem tudok aludni még.
*Kicsit körbejáratja a szemét a szobán.*
-Talán, ha énekelnél könnyebben menne.
*Mosolyog egyet Lazelit felé, hogy eszébe juttassa, volt ennél már zavarba ejtőbb helyzetük is, így ettől nincs mit tartani, de erről maga sincs meggyőzve.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.22 01:57:27
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:43:21
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziál//
*Mikor a nő ajánlja fel, hogy menjenek át hozzá, Lazelit igencsak meglepődik. És ugyanakkor megijed. Már csak több okból kifolyólag is.*
-Hát öööhm... ami azt illeti... de... dehogynem csak... kicsit... talán rendet kéne raknom... *vakarja meg zavartan a tarkóját, majd int kezével Ziálnak.*
-Jó, számolj százig, és gyere át! *mondja zavartan mosolyogva, majd a következő pillanatban már ott sincs; úgy hagyja el a szobát, mint a szélvész.
Igazából nem is kell olyan sokat pakolnia. Ahogy belép, szinte azonnal rendet tud rakni. Az ágy már amúgy is meg volt ágyazva, minden gondosan a helyén volt, csak néhány fegyver és ruhadarab hever szanaszéjjel, amiket begyűrkészik a szekrénybe, s máris kész a rend.
Aztán idegesen az ablakhoz sétál, majd kinyitja azt, hogy szellőzzön, de túl hideg van már odakint. Inkább bezárja, de így meg nem fog szellőzni, úgyhogy ismét kinyitja. Félig.
Aztán behúzza a sötétítőt, de úgy nagyon sötét lesz, viszont azt se akarja, hogy bárki belásson, a végén még folt esne Ziál tisztességén, hogy mit keres későn egy férfi szobájában... úgyhogy azt is félig húzza be.
Nagy nehezen kikotor egy gyertya csonkot a fiókja aljából, és kis ügyködés után meggyújtva teszi azt a kis szekrényére. Mivel nem ad elég fényt, elő guberál még vagy négy darabot, és azokat is elhelyezi itt ott a szobában.
Aztán elkezd fel alá járkálni, ujjaival a haját fésülgeti, és úgy szorít a mellkasa, mintha épp szívrohama volna.*
~Na jó, nyugodj meg Lazelit... nyugodj meg... átjön, beszéltek pár szót, aztán megy is... majd azt mondod, hogy fáradt vagy... vagy mittudomén...~
*Mikor a nő ajánlja fel, hogy menjenek át hozzá, Lazelit igencsak meglepődik. És ugyanakkor megijed. Már csak több okból kifolyólag is.*
-Hát öööhm... ami azt illeti... de... dehogynem csak... kicsit... talán rendet kéne raknom... *vakarja meg zavartan a tarkóját, majd int kezével Ziálnak.*
-Jó, számolj százig, és gyere át! *mondja zavartan mosolyogva, majd a következő pillanatban már ott sincs; úgy hagyja el a szobát, mint a szélvész.
Igazából nem is kell olyan sokat pakolnia. Ahogy belép, szinte azonnal rendet tud rakni. Az ágy már amúgy is meg volt ágyazva, minden gondosan a helyén volt, csak néhány fegyver és ruhadarab hever szanaszéjjel, amiket begyűrkészik a szekrénybe, s máris kész a rend.
Aztán idegesen az ablakhoz sétál, majd kinyitja azt, hogy szellőzzön, de túl hideg van már odakint. Inkább bezárja, de így meg nem fog szellőzni, úgyhogy ismét kinyitja. Félig.
Aztán behúzza a sötétítőt, de úgy nagyon sötét lesz, viszont azt se akarja, hogy bárki belásson, a végén még folt esne Ziál tisztességén, hogy mit keres későn egy férfi szobájában... úgyhogy azt is félig húzza be.
Nagy nehezen kikotor egy gyertya csonkot a fiókja aljából, és kis ügyködés után meggyújtva teszi azt a kis szekrényére. Mivel nem ad elég fényt, elő guberál még vagy négy darabot, és azokat is elhelyezi itt ott a szobában.
Aztán elkezd fel alá járkálni, ujjaival a haját fésülgeti, és úgy szorít a mellkasa, mintha épp szívrohama volna.*
~Na jó, nyugodj meg Lazelit... nyugodj meg... átjön, beszéltek pár szót, aztán megy is... majd azt mondod, hogy fáradt vagy... vagy mittudomén...~
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:28:06
Üzenet elküldve: 2014-09-22 01:28:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelit//
-Nem tudnék most még aludni. De nem akarok a zsúfolt fogadóba sem visszamenni... túl nagy ott a zaj. Nem mehetnénk hozzád egy kicsit még át?
*Igazából fogalma sincs erre milyen választ fog kapni, de arra gondol egyszer már osztoztak egy szobán és most még csak ott sem kellene közösen aludniuk, így biztos nem nagy kérés és tényleg nem szeretné most a fogadó zaját maga körül. Suttogva mondta el a szavakat, nehogy Fibienne felébredjen. Várja, mit fog mondani Lazelit és közben a pici üveget szórakozottan forgatja az ujjai között, hogy a feszültségét oldja.*
-Nem tudnék most még aludni. De nem akarok a zsúfolt fogadóba sem visszamenni... túl nagy ott a zaj. Nem mehetnénk hozzád egy kicsit még át?
*Igazából fogalma sincs erre milyen választ fog kapni, de arra gondol egyszer már osztoztak egy szobán és most még csak ott sem kellene közösen aludniuk, így biztos nem nagy kérés és tényleg nem szeretné most a fogadó zaját maga körül. Suttogva mondta el a szavakat, nehogy Fibienne felébredjen. Várja, mit fog mondani Lazelit és közben a pici üveget szórakozottan forgatja az ujjai között, hogy a feszültségét oldja.*
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-20 18:38:21
Üzenet elküldve: 2014-09-20 18:38:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*Sikkantva ugrana hátra a hirtelen ébredéstől, de a gyermeki kacaj elnyomja azt, hiszen a csikizéstől mindenkinek nevetnie kell, ha akarja, ha nem. Próbál szabadulni a fogva tartó karoktól, de közben szeme csak úgy ragyog a jókedvtől. Végül a povakjára tett célzástól tényleg eszébe jut a hasa.*
-Egy kicsit.
*Vallja be őszintén az esetet.*
-És a te hasad mit enne reggelire? Mert az enyém rántottát!
*Kérdi kedvesen érdeklődve és egy burkolt célzással egyetemben megfűszerezve. Úgy látszik tele van felesleges energiákkal, amit ki kell alaposan fárasztani, ha egy nyugodtabb kislányt szeretne az illető.*
-És ma hova megyünk? Megint meditálunk együtt ott ahol azok a gyógynövények vannak? Tudod ahol volt az a szép pillangó is!
*Folyton nővérkéje mellett serteperkél, míg az el nem készül, hogy aztán lemehessenek reggelizni a fogadóba. Elcsacsogja, hogy mit alkotott tegnap a konyhába és hogy a vendégeg egy része milyen furcsa is a számára. Még egy szürke bőrű férfit is látott, akinek viszont nagyonszép öve volt, meg olyan elbűvölően kék szeme. Ja! És rámosolygott, mikor feltűnt neki, hogy pont őt nézi, de nem maradt sokáig. És persze a sokszor elhangzó kérdés: Mit csinálnak ma? Együtt.*
*Sikkantva ugrana hátra a hirtelen ébredéstől, de a gyermeki kacaj elnyomja azt, hiszen a csikizéstől mindenkinek nevetnie kell, ha akarja, ha nem. Próbál szabadulni a fogva tartó karoktól, de közben szeme csak úgy ragyog a jókedvtől. Végül a povakjára tett célzástól tényleg eszébe jut a hasa.*
-Egy kicsit.
*Vallja be őszintén az esetet.*
-És a te hasad mit enne reggelire? Mert az enyém rántottát!
*Kérdi kedvesen érdeklődve és egy burkolt célzással egyetemben megfűszerezve. Úgy látszik tele van felesleges energiákkal, amit ki kell alaposan fárasztani, ha egy nyugodtabb kislányt szeretne az illető.*
-És ma hova megyünk? Megint meditálunk együtt ott ahol azok a gyógynövények vannak? Tudod ahol volt az a szép pillangó is!
*Folyton nővérkéje mellett serteperkél, míg az el nem készül, hogy aztán lemehessenek reggelizni a fogadóba. Elcsacsogja, hogy mit alkotott tegnap a konyhába és hogy a vendégeg egy része milyen furcsa is a számára. Még egy szürke bőrű férfit is látott, akinek viszont nagyonszép öve volt, meg olyan elbűvölően kék szeme. Ja! És rámosolygott, mikor feltűnt neki, hogy pont őt nézi, de nem maradt sokáig. És persze a sokszor elhangzó kérdés: Mit csinálnak ma? Együtt.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-20 18:11:53
Üzenet elküldve: 2014-09-20 18:11:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*A Lazelittel töltött este nagyon kimerítette lelkileg, így nagyon várja már a szoba sötétjét. Mikor a lovag már biztonságban van szobájában ő is óvatosan benyit a sajátjába és halkan öltözik át esti viseletébe, nehogy felzavarja a láthatóan alvó húgocskáját. Mikor elkészül közelebb lép és a gyűrűt felveszi, aztán az éjjeli szekrényre rakja. Kicsit még ülve marad az ágy szélén és azon töpreng, vajon mekkora lelkében a mélység és mekkora a fény. Majd kimerülten dől le az ágyra. Hirtelen Fibienne átkarolja és ő meglepetésében kicsit hátrahőköl tőle, de azután szorosan öleli át a kislányt. Szorongó lelkének jó lesnek a szavai és megpróbálja a szomorúságáról elterelni a gondolatait.*
-Hát még nem aludtál? Kis huncut! Ne haragudj rám kérlek, sokáig hagytalak magadra. Remélem minden rendben volt.
*Hangja kicsit kimerültnek cseng. Felvonja a szemöldökét a kislány mese javaslatára és elmosolyodik. Szívében kezd oldódni a jég és kellemes könnyebbség árad szét benne. Kényelmesen elhelyezkedik a párnákon és jókedvűen hallgatja a történetet a hercegnőről és a lovagról. Közben akaratlanul is eszébe jut a sárkány, ami lovagjával mindkettőjük lelkében tombol és le kell győzniük, de mint Fibienne meséjében a végén biztos benne, hogy győzni fognak. Mikor a kislány befejezte a mesét és elszenderedett, gondosan betakargatja és puszit nyom az arcára, majd ő is elhelyezkedik és mély álomba merül. Reggel Fibienne hangjára ébred, de egy kis hunyorgás után úgy csinál, mint aki nem kelt fel. Hagyja, hogy a kislány ébresztgesse, majd hirtelen felpattan a szeme és jól megölelgeti kishúgát, majd meg csiklandozza a pocakját.*
-Jó reggelt kicsim! Illik ezt? Felkelteni a nővérkédet? *Szeme nevet és legbelül, úgy érzi ma szebb napra ébredt, mint amivel tegnap nyugovóra tért. Megint megcsiklandozza alaposan Fibienne pocakját, akit játékosan kap el, mikor szabadulna a kezeiből, majd nevetésben tör ki.*
-Valami azt súgja, hogy ebben a pocakban már alig, maradt valami! Éhes vagy? Lemenjünk reggelizni?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 18:15:09
*A Lazelittel töltött este nagyon kimerítette lelkileg, így nagyon várja már a szoba sötétjét. Mikor a lovag már biztonságban van szobájában ő is óvatosan benyit a sajátjába és halkan öltözik át esti viseletébe, nehogy felzavarja a láthatóan alvó húgocskáját. Mikor elkészül közelebb lép és a gyűrűt felveszi, aztán az éjjeli szekrényre rakja. Kicsit még ülve marad az ágy szélén és azon töpreng, vajon mekkora lelkében a mélység és mekkora a fény. Majd kimerülten dől le az ágyra. Hirtelen Fibienne átkarolja és ő meglepetésében kicsit hátrahőköl tőle, de azután szorosan öleli át a kislányt. Szorongó lelkének jó lesnek a szavai és megpróbálja a szomorúságáról elterelni a gondolatait.*
-Hát még nem aludtál? Kis huncut! Ne haragudj rám kérlek, sokáig hagytalak magadra. Remélem minden rendben volt.
*Hangja kicsit kimerültnek cseng. Felvonja a szemöldökét a kislány mese javaslatára és elmosolyodik. Szívében kezd oldódni a jég és kellemes könnyebbség árad szét benne. Kényelmesen elhelyezkedik a párnákon és jókedvűen hallgatja a történetet a hercegnőről és a lovagról. Közben akaratlanul is eszébe jut a sárkány, ami lovagjával mindkettőjük lelkében tombol és le kell győzniük, de mint Fibienne meséjében a végén biztos benne, hogy győzni fognak. Mikor a kislány befejezte a mesét és elszenderedett, gondosan betakargatja és puszit nyom az arcára, majd ő is elhelyezkedik és mély álomba merül. Reggel Fibienne hangjára ébred, de egy kis hunyorgás után úgy csinál, mint aki nem kelt fel. Hagyja, hogy a kislány ébresztgesse, majd hirtelen felpattan a szeme és jól megölelgeti kishúgát, majd meg csiklandozza a pocakját.*
-Jó reggelt kicsim! Illik ezt? Felkelteni a nővérkédet? *Szeme nevet és legbelül, úgy érzi ma szebb napra ébredt, mint amivel tegnap nyugovóra tért. Megint megcsiklandozza alaposan Fibienne pocakját, akit játékosan kap el, mikor szabadulna a kezeiből, majd nevetésben tör ki.*
-Valami azt súgja, hogy ebben a pocakban már alig, maradt valami! Éhes vagy? Lemenjünk reggelizni?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.20 18:15:09
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-20 17:49:03
Üzenet elküldve: 2014-09-20 17:49:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziálnak még estére//
*Ahogy az ajtó becsukódik mozgolódni kezd, majd kinyitja a szemét. Első pillantása a gyűrűre téved, s így boldogan felcsillanó szemmel nyugtáza, hogy nővérkéje itt járt. Fel is ül az ágyban, s miután szeméből kitörli a fáradságot, magához veszi az ékszert, hogy jobban szemügyre vegye. Nagyon tetszik neki, ahogy a halványan beszűrődő fény megtörik a gyűrűn. Fel is próbállja húzni a saját kis ujjára, de a karika túl nagynak bizinyul. Vissza is rakja hát oda ahonnan elvette, majd ismételten elterül az ágyon, s nagyban fülel a sötétben. Nem tudná megmondani, hogy meddig hallgatta az éjszaka neszeit, de hirtelen halk beszélgetés csapja meg a fülét, majd a kilincs hangja. Gyorsan behunnya a szemét, mintha csak aludna, így Ziál nem sok változást tapasztalhat körülötte, mikor belép. Kicsit izgulva, de kivárja, míg nővérkéje is letelepszik az ágyra, s mikor nem számít rá, egyszer csak két ölelő kis karocska karolja át a nyakát hátulról.*
-Már kezdtél hiányozni!
*Hallatszik a sötétség ellenére is a tisztán csengő gyerekhang.*
-De ha álmos vagy, akkor mondok neked esti mesét. Azt mondtad, neked nem volt.
* S már bele is kezd egy hercegnős történetbe, hol a lovagnak kell legyőznie a gonosz sárkányt. A mese kedvéért befurakodja magát Ziál ölébe, s onnan adja elő történetét nagy beleéléssel. Mikor végez, jó éjszakát kíván, majd Ziál mellett nagy ásitozások közepette elszenderedik.*
//Reggel//
*Szinte az első betévedő sugarakkal kel, s mivel látja, hogy nővérkéje még alszik, lekászálódik az ágyról. Óvatosan belelép kis cipőjébe, majd az ablakhoz rohan, hogy kinézzen rajta. Szinte még senki sincs az utcán. A reggeli élet azonban szép lassan elkezdődik. Nem is vár többre, hanem Ziál mellé sasszézik, s kedvesen megsimogatja az arcát.*
-Jó reggelt! Ébresztő! A hasadra süt a napocska!
*Ha pedig Ziál végre kinyitja a szemét, két mosolygó szempárral találkozik, aki csak rá vár.*
*Ahogy az ajtó becsukódik mozgolódni kezd, majd kinyitja a szemét. Első pillantása a gyűrűre téved, s így boldogan felcsillanó szemmel nyugtáza, hogy nővérkéje itt járt. Fel is ül az ágyban, s miután szeméből kitörli a fáradságot, magához veszi az ékszert, hogy jobban szemügyre vegye. Nagyon tetszik neki, ahogy a halványan beszűrődő fény megtörik a gyűrűn. Fel is próbállja húzni a saját kis ujjára, de a karika túl nagynak bizinyul. Vissza is rakja hát oda ahonnan elvette, majd ismételten elterül az ágyon, s nagyban fülel a sötétben. Nem tudná megmondani, hogy meddig hallgatta az éjszaka neszeit, de hirtelen halk beszélgetés csapja meg a fülét, majd a kilincs hangja. Gyorsan behunnya a szemét, mintha csak aludna, így Ziál nem sok változást tapasztalhat körülötte, mikor belép. Kicsit izgulva, de kivárja, míg nővérkéje is letelepszik az ágyra, s mikor nem számít rá, egyszer csak két ölelő kis karocska karolja át a nyakát hátulról.*
-Már kezdtél hiányozni!
*Hallatszik a sötétség ellenére is a tisztán csengő gyerekhang.*
-De ha álmos vagy, akkor mondok neked esti mesét. Azt mondtad, neked nem volt.
* S már bele is kezd egy hercegnős történetbe, hol a lovagnak kell legyőznie a gonosz sárkányt. A mese kedvéért befurakodja magát Ziál ölébe, s onnan adja elő történetét nagy beleéléssel. Mikor végez, jó éjszakát kíván, majd Ziál mellett nagy ásitozások közepette elszenderedik.*
//Reggel//
*Szinte az első betévedő sugarakkal kel, s mivel látja, hogy nővérkéje még alszik, lekászálódik az ágyról. Óvatosan belelép kis cipőjébe, majd az ablakhoz rohan, hogy kinézzen rajta. Szinte még senki sincs az utcán. A reggeli élet azonban szép lassan elkezdődik. Nem is vár többre, hanem Ziál mellé sasszézik, s kedvesen megsimogatja az arcát.*
-Jó reggelt! Ébresztő! A hasadra süt a napocska!
*Ha pedig Ziál végre kinyitja a szemét, két mosolygó szempárral találkozik, aki csak rá vár.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:41:37
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Sajnos nem sokat tudott meg a gyerek beszédből, csak azt, hogy valószínűleg menekülhettek a szülők.*
~De vajon ki, vagy mi elől? Mi lehetett a munkájuk?~
*A kicsi lány kérdése váratlanul éri és most nincs előtte a maszk, ami általában takarja arca igazi érzéseit és lemerevíti vonásait. Arca fájdalmas kifejezést ölt, ahogy Fibienne a szüleiről kérdezi.*
-Nem. Nem játszottak sokat velem. Anyám inkább tanított, mint játszott, velem, apám pedig...
Tudod mit hagyjuk ezt most. Szerintem ideje nekilátni a fürdőnek. Szerintem te is éhes lehetsz. Odalent a sok finom falat csak arra vár, hogy egy éhes tiszta kislány megegye!
*Tereli el gyorsan kishúga figyelmét, mert kezd fájdalmas lenni számára a beszélgetés. Felkel és odalép a mosdótálhoz, majd teletölti vízzel és a kis üvegből önt egy keveset bele, amitől szép kék színe lesz a víznek és kellemes virág illata, aztán leteszi a mosdótálat, hogy Fibi könnyedén felérje, majd előkészíti a törölközőnek valót is, majd visszanyerve jókedvét mosolygó szemekkel kérdezi.*
-Vajon az ember kislányok szeretik a vizet? Mert, ha nem akkor lehet, hogy fel kell emeljelek és bele kell dobjalak?
*Direkt eltúlozza a kérdést, ujját a szájához emeli, úgy néz a kislányra, majd a vízre és úgy csinál, mint aki nagyon komolyan elgondolkozik ezen, de közben a szeme elárulja, hogy csak ugratja a kislányt és a végén nem bírja megállni mosolygás, majd nevetés nélkül.*
*Sajnos nem sokat tudott meg a gyerek beszédből, csak azt, hogy valószínűleg menekülhettek a szülők.*
~De vajon ki, vagy mi elől? Mi lehetett a munkájuk?~
*A kicsi lány kérdése váratlanul éri és most nincs előtte a maszk, ami általában takarja arca igazi érzéseit és lemerevíti vonásait. Arca fájdalmas kifejezést ölt, ahogy Fibienne a szüleiről kérdezi.*
-Nem. Nem játszottak sokat velem. Anyám inkább tanított, mint játszott, velem, apám pedig...
Tudod mit hagyjuk ezt most. Szerintem ideje nekilátni a fürdőnek. Szerintem te is éhes lehetsz. Odalent a sok finom falat csak arra vár, hogy egy éhes tiszta kislány megegye!
*Tereli el gyorsan kishúga figyelmét, mert kezd fájdalmas lenni számára a beszélgetés. Felkel és odalép a mosdótálhoz, majd teletölti vízzel és a kis üvegből önt egy keveset bele, amitől szép kék színe lesz a víznek és kellemes virág illata, aztán leteszi a mosdótálat, hogy Fibi könnyedén felérje, majd előkészíti a törölközőnek valót is, majd visszanyerve jókedvét mosolygó szemekkel kérdezi.*
-Vajon az ember kislányok szeretik a vizet? Mert, ha nem akkor lehet, hogy fel kell emeljelek és bele kell dobjalak?
*Direkt eltúlozza a kérdést, ujját a szájához emeli, úgy néz a kislányra, majd a vízre és úgy csinál, mint aki nagyon komolyan elgondolkozik ezen, de közben a szeme elárulja, hogy csak ugratja a kislányt és a végén nem bírja megállni mosolygás, majd nevetés nélkül.*
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:04:55
Üzenet elküldve: 2014-09-16 21:04:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
*A lépcsőkön ugrándozás igen jó mókának bizonyul, mivel a lépcső kellőképpen hosszú és még egy kanyar is van benne. A fenti szobák folyosóira érve avégen elterpeszkedő ablakot veszi észre legelőször, majd a kulcsccsörgés, illetve a zár halk kattanása utáni nyitott ajtót, melyet nővérkéje tárt fel. Nem is kell kétszer kéretni. Gyorsan a magabirtokába veszi a szálláshelyi egyszerű kis szobácskát. Az ágyat veszi célba elsőként, s mire Ziál beteszi maga mögött az ajtót, ő már el is terül a fehér takarón. Kipróbállja egy kis mocorgással, hogy mennyire is kényelmes az ágy, majd elégedetten fel ül, s nővérkéjét figyelve lóbállja a lábát, mely nem ér le a földig. A kérdés nagyon jól esik neki, főleg a hercegnő megszólítás végett, így hát mosolyogva, s nem csituló vidámsággal felel rá.*
-Nagyon tetszik! Az ágy olyan kényelmes, hogy én meg is tartom! És az a tükör is nagyon zetszik. Meg ez a kis szekrény is.
*S már pattan is fel, hogy áttanulmányozza a fiókokat. Az alsók sajnos azonban mind üresek, a felsőket meg nem éri fel. Nem is olyan kicsi az a szekrény. Végül a tükör elött állapodik meg, mikor Ziál a családjáról kezd érdeklődni.*
-Sok szobám volt, de csak egy volt ami igazán sokáig volt az enyém. Azt szerettem a legjobban. A fala zöld színű volt és anyu telerajzolta nekem nagyon szép képekkel meg virágokkal. Aztán menni kellett, mint utána mindig. Nagyon sajnáltam azt a szobát. Nem is akartam tovább menni, de utána apa elmagyarázta, hogy nekik ez a munkájukkal jár, s ha velük akarok maradni, akkor el kell búcsúznom a szobától. Persze nem hagytak volna ott, de azért akkor ott megijedtem. Utána nagyon sokat voltunk ilyen kis lakásokban, ráadásul a legtöbbször nem is kaptam külön szobát.
*Jó érzés valaki olyannak mesélni, akit úgy néz ki tényleg érdekell, s nem csak elbeszél a feje fölött. Persze vissza kérdezni még nem fog, hiszen mint a legtöbb gyerek, ő is inkább a tapasztalatokra épít.*
-Egyébként a papa nagyon vicces ember. Mindig bohócckodott meg játszott velem, amikor nem volt sok dolga vagy nem volt fáradt. Anya mindig azt mondta erre, hogy akár színésznek is elmehetne. Ezen apa mindig nagyon nevetett. A te szüleid sokat játszottak veled?
*Huppan le ismét az ágyra kíváncsian Ziálra meredve.*
*A lépcsőkön ugrándozás igen jó mókának bizonyul, mivel a lépcső kellőképpen hosszú és még egy kanyar is van benne. A fenti szobák folyosóira érve avégen elterpeszkedő ablakot veszi észre legelőször, majd a kulcsccsörgés, illetve a zár halk kattanása utáni nyitott ajtót, melyet nővérkéje tárt fel. Nem is kell kétszer kéretni. Gyorsan a magabirtokába veszi a szálláshelyi egyszerű kis szobácskát. Az ágyat veszi célba elsőként, s mire Ziál beteszi maga mögött az ajtót, ő már el is terül a fehér takarón. Kipróbállja egy kis mocorgással, hogy mennyire is kényelmes az ágy, majd elégedetten fel ül, s nővérkéjét figyelve lóbállja a lábát, mely nem ér le a földig. A kérdés nagyon jól esik neki, főleg a hercegnő megszólítás végett, így hát mosolyogva, s nem csituló vidámsággal felel rá.*
-Nagyon tetszik! Az ágy olyan kényelmes, hogy én meg is tartom! És az a tükör is nagyon zetszik. Meg ez a kis szekrény is.
*S már pattan is fel, hogy áttanulmányozza a fiókokat. Az alsók sajnos azonban mind üresek, a felsőket meg nem éri fel. Nem is olyan kicsi az a szekrény. Végül a tükör elött állapodik meg, mikor Ziál a családjáról kezd érdeklődni.*
-Sok szobám volt, de csak egy volt ami igazán sokáig volt az enyém. Azt szerettem a legjobban. A fala zöld színű volt és anyu telerajzolta nekem nagyon szép képekkel meg virágokkal. Aztán menni kellett, mint utána mindig. Nagyon sajnáltam azt a szobát. Nem is akartam tovább menni, de utána apa elmagyarázta, hogy nekik ez a munkájukkal jár, s ha velük akarok maradni, akkor el kell búcsúznom a szobától. Persze nem hagytak volna ott, de azért akkor ott megijedtem. Utána nagyon sokat voltunk ilyen kis lakásokban, ráadásul a legtöbbször nem is kaptam külön szobát.
*Jó érzés valaki olyannak mesélni, akit úgy néz ki tényleg érdekell, s nem csak elbeszél a feje fölött. Persze vissza kérdezni még nem fog, hiszen mint a legtöbb gyerek, ő is inkább a tapasztalatokra épít.*
-Egyébként a papa nagyon vicces ember. Mindig bohócckodott meg játszott velem, amikor nem volt sok dolga vagy nem volt fáradt. Anya mindig azt mondta erre, hogy akár színésznek is elmehetne. Ezen apa mindig nagyon nevetett. A te szüleid sokat játszottak veled?
*Huppan le ismét az ágyra kíváncsian Ziálra meredve.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-15 15:28:42
Üzenet elküldve: 2014-09-15 15:28:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Az ugrándozó kislány mögött lépdel a lépcsőn, míg az ugrál felfelé. Megkeresi szemével a szoba ajtaját, majd kinyitja, előtte és előre engedi, hadd ugráljon be. Leteszi a táskáját és kikotor belőle egy kis kék színű üvegcsét, amiben fürdéshez kellő olaj van, meg a kedvenc csontból készült fésűjét, aminek a szárába ügyes kezek faragtak virág díszítést és leteszi őket a tükrös asztalra. Aztán kicsit leül a székre és megpihen a nagy futkosás után. Végig néz a szobán és megállapítja, hogy mindent rendben talál. Igaz csak egy ágy van benne, de azon kényelmesen el fognak férni.*
-Na, hogy tetszik a lakosztály kis hercegnő? Ma tényleg pihe puha ágyban fogsz aludni.
*Elgondolkodva nézi egy ideig kishúgát és nem szívesen rontaná el a gyerek kedvét, de nem hagyja nyugodni, mi lehet a múltjában, amit olyan zavarosan sikerült eddig csak összeraknia. Most ketten vannak és senki nem zavarhatja őket, ideje lenne végre megtudni ki is valójában és mi történhetett a szüleivel. Nem akar egyenesen rákérdezni, mert tényleg nem szeretne sokkot okozni neki. Valószínűleg vannak olyan dolgok, amitől önmagát is védi a feledéssel csak óvatosan szabad erre rávezetni. Reméli sikerrel jár ezúttal.*
-Fibienne, mond csak, amíg a szüleiddel voltál, volt saját szobád? Kérlek próbálj visszaemlékezni, milyenek voltak és hol voltál velük utoljára, egy egész napot, amikor aludtatok is. Szeretném tudni milyen emberek, hiszen én nem ismerhetem őket.
*Összefonja ujjait az ölében és előre dől, mert nagyon figyel. Reméli közelebb jut az igazsághoz, Fibienne igazságához! Már a tisztáson kiderült, hogy valamitől, vagy valamitől védeni kell, hiszen feldúlták az otthonukat, de amíg nem tudja kitől, addig, hogy tudná jól védeni?*
*Az ugrándozó kislány mögött lépdel a lépcsőn, míg az ugrál felfelé. Megkeresi szemével a szoba ajtaját, majd kinyitja, előtte és előre engedi, hadd ugráljon be. Leteszi a táskáját és kikotor belőle egy kis kék színű üvegcsét, amiben fürdéshez kellő olaj van, meg a kedvenc csontból készült fésűjét, aminek a szárába ügyes kezek faragtak virág díszítést és leteszi őket a tükrös asztalra. Aztán kicsit leül a székre és megpihen a nagy futkosás után. Végig néz a szobán és megállapítja, hogy mindent rendben talál. Igaz csak egy ágy van benne, de azon kényelmesen el fognak férni.*
-Na, hogy tetszik a lakosztály kis hercegnő? Ma tényleg pihe puha ágyban fogsz aludni.
*Elgondolkodva nézi egy ideig kishúgát és nem szívesen rontaná el a gyerek kedvét, de nem hagyja nyugodni, mi lehet a múltjában, amit olyan zavarosan sikerült eddig csak összeraknia. Most ketten vannak és senki nem zavarhatja őket, ideje lenne végre megtudni ki is valójában és mi történhetett a szüleivel. Nem akar egyenesen rákérdezni, mert tényleg nem szeretne sokkot okozni neki. Valószínűleg vannak olyan dolgok, amitől önmagát is védi a feledéssel csak óvatosan szabad erre rávezetni. Reméli sikerrel jár ezúttal.*
-Fibienne, mond csak, amíg a szüleiddel voltál, volt saját szobád? Kérlek próbálj visszaemlékezni, milyenek voltak és hol voltál velük utoljára, egy egész napot, amikor aludtatok is. Szeretném tudni milyen emberek, hiszen én nem ismerhetem őket.
*Összefonja ujjait az ölében és előre dől, mert nagyon figyel. Reméli közelebb jut az igazsághoz, Fibienne igazságához! Már a tisztáson kiderült, hogy valamitől, vagy valamitől védeni kell, hiszen feldúlták az otthonukat, de amíg nem tudja kitől, addig, hogy tudná jól védeni?*
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-09-09 18:37:21
Üzenet elküldve: 2014-09-09 18:37:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
*Reggel nyűgösen ébred. Az éjszaka felét átfürdőzte, és talán jólesett neki egy kis magány, bármennyire is kínzó volt ez számára.
A nyűgöt lassan frissesség váltja fel, mint a sötétséget a pirkadat, és a harcos összecuccolva, vértjét felcsatolva, kardját és egyéb szerszámait magához véve indul el a folyosón.
A szálláshelyen lézengőkből ítélve nem csak számára volt hosszú az éjszaka: legalább hét személy dörzsölgeti álmosan szemeit és tátja oroszlánmód száját a friss reggeli levegőbe.
//A Kocsmában//
A fogadóba érve tapasztalja, hogy hajnalban már/még csak a törzsvendégek vannak itt, és a kocsma teljesen kihalt, üres.
Gyorsan átlép a fogadón, majd lovát felébresztve elindul.*
A nyűgöt lassan frissesség váltja fel, mint a sötétséget a pirkadat, és a harcos összecuccolva, vértjét felcsatolva, kardját és egyéb szerszámait magához véve indul el a folyosón.
A szálláshelyen lézengőkből ítélve nem csak számára volt hosszú az éjszaka: legalább hét személy dörzsölgeti álmosan szemeit és tátja oroszlánmód száját a friss reggeli levegőbe.
//A Kocsmában//
A fogadóba érve tapasztalja, hogy hajnalban már/még csak a törzsvendégek vannak itt, és a kocsma teljesen kihalt, üres.
Gyorsan átlép a fogadón, majd lovát felébresztve elindul.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-29 00:06:57
Üzenet elküldve: 2014-08-29 00:06:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer, némileg megnyugszik attól amit a lány mond, de még mindig ideges az miatt, hogy megsértette, hiszen a hölgy nem osztozik vele egy szobán. A távozó lány után, még egy búcsúzó intésre emeli kezét, majd csendben visszatér ágyába, hogy nyugovóra térjen. A nap eseményei, hogy ismét találkozott a lánnyal, pedig egyszer már szétváltak, és nem olyan kicsi a város, hogy az emberek ilyen nagy valószínűséggel összefussanak kétszer is.~Talán követett engem? Vagy valamilyen felsőbb hatalom, befolyásolja az eseményeket? Az egész nap olyan furcsa volt, aztán hogy velem egy szobában akart aludni, majd hirtelen meggondolta magát. Bár lehet azért volt, ami velem történt, vagyis a testemmel, de nem tudom az mi volt. Valahogy ki kéne deríteni, mi történt. De első sorban azt kéne kideríteni, mi közöm van Maouhoz, vagy inkább neki mi köze van hozzám, esetleg mi közünk van egymáshoz.~Gondolatai elég kuszák, hiszen ez a nap eléggé fárasztónak minősül, de esemény dússága miatt nem is igazán tud könnyen elaludni, de mikorra elalszik, olyan mély álomba merül, hogy még az álmok is elkerülik, pedig most aztán lenne miről álmodni, hiszen pörögnek az események itt a városban, és valószínűleg csak most jön a java. Az alvás jócskán belenyúlik a délelőttbe, már elég magasan jár a nap, mikorra Moernek felpattannak a szemei, de még nem akarja otthagyni az ágyát azonnal, de nem is enged sok hentergést meg magának, pár perc után felöltözik, majd megindul le a fogadóban, hogy felkészítse magát a napra, és mert ott szeretné megvárni a lányt, ha az nem előzi meg.*
*Moer, némileg megnyugszik attól amit a lány mond, de még mindig ideges az miatt, hogy megsértette, hiszen a hölgy nem osztozik vele egy szobán. A távozó lány után, még egy búcsúzó intésre emeli kezét, majd csendben visszatér ágyába, hogy nyugovóra térjen. A nap eseményei, hogy ismét találkozott a lánnyal, pedig egyszer már szétváltak, és nem olyan kicsi a város, hogy az emberek ilyen nagy valószínűséggel összefussanak kétszer is.~Talán követett engem? Vagy valamilyen felsőbb hatalom, befolyásolja az eseményeket? Az egész nap olyan furcsa volt, aztán hogy velem egy szobában akart aludni, majd hirtelen meggondolta magát. Bár lehet azért volt, ami velem történt, vagyis a testemmel, de nem tudom az mi volt. Valahogy ki kéne deríteni, mi történt. De első sorban azt kéne kideríteni, mi közöm van Maouhoz, vagy inkább neki mi köze van hozzám, esetleg mi közünk van egymáshoz.~Gondolatai elég kuszák, hiszen ez a nap eléggé fárasztónak minősül, de esemény dússága miatt nem is igazán tud könnyen elaludni, de mikorra elalszik, olyan mély álomba merül, hogy még az álmok is elkerülik, pedig most aztán lenne miről álmodni, hiszen pörögnek az események itt a városban, és valószínűleg csak most jön a java. Az alvás jócskán belenyúlik a délelőttbe, már elég magasan jár a nap, mikorra Moernek felpattannak a szemei, de még nem akarja otthagyni az ágyát azonnal, de nem is enged sok hentergést meg magának, pár perc után felöltözik, majd megindul le a fogadóban, hogy felkészítse magát a napra, és mert ott szeretné megvárni a lányt, ha az nem előzi meg.*
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-24 13:13:13
Üzenet elküldve: 2014-08-24 13:13:13
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Gaya, Yerougha//
*Egy fatalistának nehéz a lelkére beszélni. Meg sem próbálja. Jelen pillanatban ennyit tehetett. Hiába is próbálná visszatartani a lányt; az fejjel fog a falnak menni, és a keserű tapasztalatokból fog tanulni, ha ugyan tanul belőlük valamit. Vesz egy mély levegőt. Sajnálja a dolgot. Bár igen távol áll tőle az, ahogy Gaya viszonyult hozzájuk, valahol mégis gyönyörűnek, lélekbe markolónak találta. Kényelmes alkalma lehetne most a pihenésre, de nem marad, nem ő fizette ki a szobát. Így végül összeszedi magát és a holmijait, kilép az ajtón, majd becsukja maga mögött. A fogadóba tart, feltételezve, hogy Svir már biztosan elintézte a dolgait.*
*Egy fatalistának nehéz a lelkére beszélni. Meg sem próbálja. Jelen pillanatban ennyit tehetett. Hiába is próbálná visszatartani a lányt; az fejjel fog a falnak menni, és a keserű tapasztalatokból fog tanulni, ha ugyan tanul belőlük valamit. Vesz egy mély levegőt. Sajnálja a dolgot. Bár igen távol áll tőle az, ahogy Gaya viszonyult hozzájuk, valahol mégis gyönyörűnek, lélekbe markolónak találta. Kényelmes alkalma lehetne most a pihenésre, de nem marad, nem ő fizette ki a szobát. Így végül összeszedi magát és a holmijait, kilép az ajtón, majd becsukja maga mögött. A fogadóba tart, feltételezve, hogy Svir már biztosan elintézte a dolgait.*
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-24 12:46:51
Üzenet elküldve: 2014-08-24 12:46:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Gaya, Yerougha//
* A férfi reakciója megnyugtatja, de egyben eléggé felzaklatja. Elhúzódik tőle, zavartan, remegő hanggal válaszol.*
- Nem értesz. Nem vagy a napi kötelező fogás. Sosem tekintettelek annak. De már késő. Gondolom, hallottál az alakulófélben lévő bordélyházról. Már jelentkeztem. Meg fognak keresni. Nem én döntöttem így, még kiskoromban döntöttek helyettem. Már nem tudok változtatni.
* Hangja egyszínű, érzelemmentes. Feláll, és gyorsan felöltözik. Sietve távozik a szobából, hangosan becsapva maga után az ajtót.*
~ Mindennek vége!~
* A férfi reakciója megnyugtatja, de egyben eléggé felzaklatja. Elhúzódik tőle, zavartan, remegő hanggal válaszol.*
- Nem értesz. Nem vagy a napi kötelező fogás. Sosem tekintettelek annak. De már késő. Gondolom, hallottál az alakulófélben lévő bordélyházról. Már jelentkeztem. Meg fognak keresni. Nem én döntöttem így, még kiskoromban döntöttek helyettem. Már nem tudok változtatni.
* Hangja egyszínű, érzelemmentes. Feláll, és gyorsan felöltözik. Sietve távozik a szobából, hangosan becsapva maga után az ajtót.*
~ Mindennek vége!~
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-23 21:07:59
Üzenet elküldve: 2014-08-23 21:07:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Gaya, Yerougha//
*Ez is valami. Első ízben lát őszinte megnyilatkozást a lánytól. Eddig mintha delíriumban lett volna, beidegződött szavakkal, mozdulatokkal, minden idegszálával a vágykeltésre koncentrálva. Egy könnycseppjét többre tartja, mint az eddigi tetteit.*
- Nem, nem vagyok boldog *fordul Gaya felé teljes testtel, nem hagyva ki az alkalmat, hogy végigmérje a másikat.* - Tán örülnöm kéne mások nyomorúságának? Vagy ki kéne használnom azt?
*Az előbbi vizuális élményei alapján persze erősen hajlik arra, hogy ki kéne. A női bájak egyáltalán nem hagyják hidegen, de még mennyire, hogy nem. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Vesz is egy önbüntető mély levegőt, amiért nem képes a könnyebb utat választani.*
- Eszem ágában sincs elítélni *húzza fel a vállát, miközben a lány szemébe néz.* - Nem vagyok a helyedben, nem tudhatom, mit miért teszel. Viszont nem szeretnék a napi kötelező fogás lenni, annál többre tartom magam. Szóval ha ez teszi jobbá az életedet, és pénzre vágysz, kifizetem az estédet, de nem tartozol érte semmivel.
*Szándékoltan provokatív, hogy kibillentse Gayát a megszokott rutinjából. Szokatlan játékot játszik, aminek bizonytalan a kimenetele. Csak el ne felejtse később gyomron vágni magát, amiért kockáztatja, hogy elszalasztja az előtte álló, illetve ülő lehetőséget. Egyelőre annyit tesz, hogy közelebb ül, és egy finom kézmozdulattal letörli a lány könnyeit. Az első lépés ahhoz, hogy a saját életének az ura lehessen.*
*Ez is valami. Első ízben lát őszinte megnyilatkozást a lánytól. Eddig mintha delíriumban lett volna, beidegződött szavakkal, mozdulatokkal, minden idegszálával a vágykeltésre koncentrálva. Egy könnycseppjét többre tartja, mint az eddigi tetteit.*
- Nem, nem vagyok boldog *fordul Gaya felé teljes testtel, nem hagyva ki az alkalmat, hogy végigmérje a másikat.* - Tán örülnöm kéne mások nyomorúságának? Vagy ki kéne használnom azt?
*Az előbbi vizuális élményei alapján persze erősen hajlik arra, hogy ki kéne. A női bájak egyáltalán nem hagyják hidegen, de még mennyire, hogy nem. Az élet azonban nem ilyen egyszerű. Vesz is egy önbüntető mély levegőt, amiért nem képes a könnyebb utat választani.*
- Eszem ágában sincs elítélni *húzza fel a vállát, miközben a lány szemébe néz.* - Nem vagyok a helyedben, nem tudhatom, mit miért teszel. Viszont nem szeretnék a napi kötelező fogás lenni, annál többre tartom magam. Szóval ha ez teszi jobbá az életedet, és pénzre vágysz, kifizetem az estédet, de nem tartozol érte semmivel.
*Szándékoltan provokatív, hogy kibillentse Gayát a megszokott rutinjából. Szokatlan játékot játszik, aminek bizonytalan a kimenetele. Csak el ne felejtse később gyomron vágni magát, amiért kockáztatja, hogy elszalasztja az előtte álló, illetve ülő lehetőséget. Egyelőre annyit tesz, hogy közelebb ül, és egy finom kézmozdulattal letörli a lány könnyeit. Az első lépés ahhoz, hogy a saját életének az ura lehessen.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-17 21:55:32
Üzenet elküldve: 2014-08-17 21:55:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy felfelé megy a lépcsőn szemével a szobáját keresi, aminek kulcsa már a kezében van. Mikor végre megtalálja nagyon megkönnyebbül, igen csak fáradtak a tagjai. Hosszú út és hosszú nap után van. Kinyitja az ajtót és belép a szobába, majd körül néz. Az egyszerűen berendezett, de mégis kényelmesnek látszó szoba elnyeri tetszését. Hasonlít a régi szobájához, odahaza, amiben kislányként lakott. Beljebb megy és bezárja az ajtaját, leteszi a kardját és fegyvereit, majd elkezdi lehámozni magáról a ruhákat. Csak az alsó egyszerű bőrruha marad rajta és, így megkönnyebbülve a fémek súlyától rögtön, úgy érzi teste megpihen. A mosdótálhoz lép és belemártja a kezét a vízbe, majd megmosakszik alaposan. Mikor ezzel is végzett az ágyhoz megy és végigdől rajta. Kis gondolkodás után felkel és kardját felemeli, odaviszi az ágyhoz, majd odafekteti maga mellé elvégre sosem nem lehet tudni, az ember nem lehet elég óvatos. Teste kellemesen megpihen és igyekszik átgondolni a nap eseményeit. Eszébe jut mennyi mindenkivel összefutott, ahogy megérkezett a városba. Felidézi magában Magorit is. A nomád, aki a puszták szabadságából érkezett és, aki számtalan kalandban részt vett már. Harcedzett és erős keze van, halálos íja. Érdekes lenne egyszer összemérni vele az erejét gondolja szórakozottan. Mosolyog a gondolatra, milyen lenne, ha megküzdene vele. Ha ő győznél le és felül kerekedne rajta, valahogy csalódott lenne, de ha a nomád kerekedne felül, nos akkor? Gyorsan megállítja a gondolatmenetét nehogy a végén túl messzire ragadja és inkább megpróbálja kiüríteni az elméjét. Egyenletessé válik a légzése és szeme lassan lezárul, hogy végre az álom világba merüljön. Álmában vad csata kezdődik, a pusztában. A föld pora lova patái alatt felhősödik, ahogy az ellen felé vágtat. Majd meghallja a jelet és visszafelé fordítja lovát. Teljes erőből vágtat visszafelé, nyomában az ellenséggel. Hátra pillant, nemsokára utolérik, de nem érez félelmet inkább izgatott szorongást. Azután egyszer csak felhangzik a következő jel, mire megfordítja lovát és az üldözőkkel egyenesen szembe nézve harci kiáltással vágtat közéjük, kardjával kaszabolva az ellent. Az álom világában máris hős és megvívja élete nagy csatáját, ahogy mindig is álmodott róla.*
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-08-16 01:24:17
Üzenet elküldve: 2014-08-16 01:24:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Faelon//
*Érdeklődve figyeli a férfit, és teljes lényéből árad a nyugalom, ahogy méricskéli. Látja rajta a zavart, szinte azt is tudja, mi járhat a fejében, legalábbis van némi elképzelése róla. Londie szemei még némi meglepettséget is észrevesznek Faelonon. Talán másra számított? Arra, hogy elmenekül, segítségért kiált, vagy akár megtámadja? Igaz, az utóbbi egy pillanatra átfutott az agyán, de úgysem ért volna el vele semmit. Az álmok okozta téboly egyébként is különös, dinamikus erőt kölcsönöz az álmodónak. Ez ellen Londienak sem lett volna sok esélye, azután pedig a férfi agya kitisztult, így nem volt szükség arra, hogy rátámadjon. Akármikor kisétálhat az ajtón úgy, hogy vissza sem néz, ez ellen Faelon sem tenne semmit. Legalábbis Londie így gondolja.
Áll csak az ajtónak dőlve, némán, és várja a választ, ami egészen hosszú, néma csend után érkezik, ám egyáltalán nem lepik meg az elf nőstényt.
~Milyen utálkozó!~
A gondolatra elmosolyodik. Hát persze, legkönnyebb út a tagadás. Mosolya talán kissé gúnyosra sikeredik, de ő igazán jól mulat ezen a helyzeten. Végre megláthatott egy töredéket ebből a titokzatos férfiból és tudja már, mi a gyengepontja. Az álmok.*
-De igen, szükséged van rá, ezért tagadod.
*Halkan nevet, mert érzi, hogy lassan kvittekké válnak. A mérleg két oldala lassan kiegyenlítődik. Úgy tűnik, nincs ezen a világon olyan lény, akinek ne lennének mélyre ásott, sötét titkai.
A nevetés viszont nem tart sokáig, mert a férfi újra megszólal. Londienak nem volt szándéka ingerelni, feldühíteni a társát, azonban ez a mosoly, és a nevetés meglehet, hogy elég indok ehhez. A lány hirtelen kapcsol át, s komorrá válik.*
-Nem félek a haláltól - már megmondtam. Nem vagy ijesztő számomra, főleg most, hogy kiderült, mi a te Achilles-sarkad. Nem félek tőled.
*Ugyanúgy, ahogyan eddig is, teljes nyugalommal beszél, végig, bár ezúttal mintha kissé elhalkult volna a hangja. Talán csak nem akarja, hogy kintről bárki meghallja a beszélgetést, vagy őszintébbnek akar tűnni ezzel a hangvétellel.*
-Ha meg akarsz ölni, hát tedd meg. De nem adom olcsón a bőrömet.
*Teszi még hozzá ezt a pár mondatot egy újabb mosoly kíséretében. Ezzel valamelyest arra is utal, amit már előző este kénytelen volt belátni: a férfi erősebb nála. Egyebet nem fűz a mondandójához, mert jelen esetben az már tényleg sok lenne, bár így is kissé nehezére esik visszafojtani a további gondolatait.*
*Érdeklődve figyeli a férfit, és teljes lényéből árad a nyugalom, ahogy méricskéli. Látja rajta a zavart, szinte azt is tudja, mi járhat a fejében, legalábbis van némi elképzelése róla. Londie szemei még némi meglepettséget is észrevesznek Faelonon. Talán másra számított? Arra, hogy elmenekül, segítségért kiált, vagy akár megtámadja? Igaz, az utóbbi egy pillanatra átfutott az agyán, de úgysem ért volna el vele semmit. Az álmok okozta téboly egyébként is különös, dinamikus erőt kölcsönöz az álmodónak. Ez ellen Londienak sem lett volna sok esélye, azután pedig a férfi agya kitisztult, így nem volt szükség arra, hogy rátámadjon. Akármikor kisétálhat az ajtón úgy, hogy vissza sem néz, ez ellen Faelon sem tenne semmit. Legalábbis Londie így gondolja.
Áll csak az ajtónak dőlve, némán, és várja a választ, ami egészen hosszú, néma csend után érkezik, ám egyáltalán nem lepik meg az elf nőstényt.
~Milyen utálkozó!~
A gondolatra elmosolyodik. Hát persze, legkönnyebb út a tagadás. Mosolya talán kissé gúnyosra sikeredik, de ő igazán jól mulat ezen a helyzeten. Végre megláthatott egy töredéket ebből a titokzatos férfiból és tudja már, mi a gyengepontja. Az álmok.*
-De igen, szükséged van rá, ezért tagadod.
*Halkan nevet, mert érzi, hogy lassan kvittekké válnak. A mérleg két oldala lassan kiegyenlítődik. Úgy tűnik, nincs ezen a világon olyan lény, akinek ne lennének mélyre ásott, sötét titkai.
A nevetés viszont nem tart sokáig, mert a férfi újra megszólal. Londienak nem volt szándéka ingerelni, feldühíteni a társát, azonban ez a mosoly, és a nevetés meglehet, hogy elég indok ehhez. A lány hirtelen kapcsol át, s komorrá válik.*
-Nem félek a haláltól - már megmondtam. Nem vagy ijesztő számomra, főleg most, hogy kiderült, mi a te Achilles-sarkad. Nem félek tőled.
*Ugyanúgy, ahogyan eddig is, teljes nyugalommal beszél, végig, bár ezúttal mintha kissé elhalkult volna a hangja. Talán csak nem akarja, hogy kintről bárki meghallja a beszélgetést, vagy őszintébbnek akar tűnni ezzel a hangvétellel.*
-Ha meg akarsz ölni, hát tedd meg. De nem adom olcsón a bőrömet.
*Teszi még hozzá ezt a pár mondatot egy újabb mosoly kíséretében. Ezzel valamelyest arra is utal, amit már előző este kénytelen volt belátni: a férfi erősebb nála. Egyebet nem fűz a mondandójához, mert jelen esetben az már tényleg sok lenne, bár így is kissé nehezére esik visszafojtani a további gondolatait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370