- Na, ez a beszéd!
*Bólint határozottan Syam felé, immáron egy igen őszinte mosollyal, mivel úgy látszik, végre megértette a hölgy kérését. Bár mintha Kinartoth egy enyhe sértődöttséget érezne még hangjában, ezt azonban már nem fogja neki megjegyezni. Remélhetőleg komolyan is gondolta...
Mikor a férfi elé áll, a hölgyemény újra azt hiszi, hogy ismét próbálkozni akar nála 'szorosabbra' fűzni a kapcsolatot, azonban váratlanul egy szúrást érez karjában. Mintha valami bogár csípte volna meg; először ezt is hiszi, majd mikor vízszintesen maga elé rakja tetovált kezét, egy jókora tű kandikál ki belőle. Felvont szemöldökkel tekint az elfre, majd egy nyugodt mozdulattal kitépi karjából a tűt, és Syam felé hajítja.
Azt tudni kell Kinartothról, hogy sajnos igen érzékeny a külsejére, ami talán a férfinek is feltűnhetett már. Nincsenek rajta sebek, hegek, arca is olyan, akár egy ritka porcelán. Ezért is érinti kissé 'érzékenyül', hogy ez az elf itt tűvel kezdi szurkálni, mintha csak egy hallucinogén anyagokat kedvelő egyén lenne, kinek elvették az eszét a gombák vagy a hasonló növények.*
- Syam, ezzel mégis mit akarsz bizonyítani?! *förmed rá* Hiába is próbálkozol, a rólad alkotott képem nem fog változni, és ezekkel az idióta próbálkozásokkal csak magadat ásod egyre mélyebbre, nem tűnt még fel?!
*Már szinte kiáltja felé, majd az asztalra pillant, ahol az ellenszer pihenget. Pár másodperc alatt végez fejben némi számolást, hogy a körülményeket nézve minek mennyi lenne az esélye, végül gúnyos ábrázattal fúj egyet, karba teszi kezeit, s az ablaknak dől, miközben gyilkosan mereszti szemeit az elfre.*
- Hiába mind a kis próbálkozásaid... De ez nagyon rossz lépés volt, Syam. Jobb lett volna kicsit használni az agyad, mielőtt cselekedsz. És tudod mit? *megindul az ajtó felé* Idd meg te az ellenszered! *ráfonja kezét a kilincsre* Ami pedig a 'szövetséget' illeti, felejtsd el az egészet, felejts el MINDENT, amit mondtam, és keress csak magadnak olyan bolondot, aki hasznot is tud neked szerezni, mert tőlem ne várj semmi ilyesmit! Úgy viselkedsz, mint egy gyerek, aki próbál magáról egy képet ráerőltetni másra; egy olyan képet, amivé csak válni akar! Úgyhogy járasd mással a bolondját, mert mi itt VÉGEZTÜNK!
*Kiáltja neki haragosan az ajtóból, majd mikor kilépne, hirtelen nagy fájdalmat érez fejében és szemében, s mikor arcához kap, kezei csupa vörösek lesznek. Tekintetét lassan a szemben levő ablaküvegre szegezi a folyosón, ahol meglátja, hogy szemeiből patakokban kezd csörgedezni a vér. Hirtelen szédülni is kezd, meg is kell kapaszkodnia az ajtóban. A világ másodperceken belül lesz homályos, ingatag, s akkor eszmél fel újra, mikor már a földön hever, azonban ez sem tart sokáig.*
- Syam... te... idióta...
*Mondja még utoljára, majd vérben ázva a padlón elveszti eszméletét.*