Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-23 21:31:51
Üzenet elküldve: 2014-06-23 21:31:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Lovagi torna //
*Bármennyire is reménytelennek tűnt először a helyzete, Lim csipkedő szavai észhez térítik, a gyümölcsös tál a földre kerül, az ajtó pedig kinyílik.*
- Jó éjszakát, Lovag - *nyomja meg az utolsó szót némi határozott játékossággal, majd arcán kaján, de roppantmód csábos mosollyal felkapja a földről a gyümölcsös tálat, és belibben az ajtón.
Elégedetten zárja magára. A kulcs az ágyra röppen a könyvek mellé, a gyümölcsös tál pedig az asztalra, mellé kerül az almabor is.
Gyertyát gyújt, és még kitereget néhány pergament. A találkozás Limmel kiűzte a szeméből a fáradtságot. Vagy legalábbis, okot adott rá, hogy a tanulásba temetkezzen. Nem akar a férfire gondolni, akivel úgyis holnap elválnak útjaik. Teljesen felesleges elmerülni a nosztalgiázásban és a szép emlékekben. Lim megváltozott. Ő is megváltozott. Hála a jó égnek, különben a fogadó a levegőbe repülne.
Ezen a gondolaton elkuncog egy darabig magában. Az almabor édesen olvad ajkai között, és a gyümölcsös tál is egyre fogy. Nem is tudja, mennyi idő telik el, mikor hallja a lovag döngő lépteit a folyosón. Legnagyobb meglepetésére közelítenek. Aztán távolodik. Aztán megint közeledik…
Az egyik utolsó szem almát majszolva áll fel, gondolván, hogy megkérdezi, mi lehet a baj, amikor hangos döngetés rázza meg az ajtaját.
Könnyed mozdulattal szökken fel, és nyitja a zárat, ám mire az ajtó kinyílik, már nem tudja visszafogni a gurgulázó nevetést, ami a férfi szavai nyomán kél.*
- A hős lovag… Épp a páncéljával küzd - *rendezi végül arcvonásait, majd a lehető legnagyobb úri női komolysággal néz a férfira.* - Segítek. De semmi ocsmány vicc, megértetted! - *jelenti ki szigorúan, majd arcán ismét a jókedv uralkodik el, ahogy belekarol a férfi jobbjába, és megindul vele vissza a szobájába.
Megállítja a férfit a szoba közepén, finom kezei pedig gyors mozdulattal siklanak be a vállvért alá, hogy megtalálja a bőrszíjat, ami rögzíti. Érzi, a páncél alatt feszülő posztó aláöltőt, ám most ezúttal nem kezd el játszani a lovag idegeivel, pedig csábító ötlet. Hányszor csinálta már, lovagi tornák után, de hányszor…
Mozdulatai mégis finomak, és kissé felszusszan, ahogy az első vállvértet leveszi a férfiról, és minden tisztelettel a földre helyezi. Nem szokta ő a fizikai terhelést, a páncél pedig nem egy könnyű darab.
A másik váll is szabaddá válik, majd Syrinx lehajol, és a lábszárvédőket csatolja le.
Lim felkarja is hamar szabaddá válik, végül nem marad más hátra, mint a testet védő vértezet, illetve a felső lábszárra boruló páncéldarabok.
Elgondolkodva néz a férfira.*
- Meg tudod tartani, amíg kikapcsolom? Mert én nem fogom elbírni - *vallja be hősiesen. Nőből is van, mágusból is, nem a súlyemelgetés a kedvenc sportága.*
*Bármennyire is reménytelennek tűnt először a helyzete, Lim csipkedő szavai észhez térítik, a gyümölcsös tál a földre kerül, az ajtó pedig kinyílik.*
- Jó éjszakát, Lovag - *nyomja meg az utolsó szót némi határozott játékossággal, majd arcán kaján, de roppantmód csábos mosollyal felkapja a földről a gyümölcsös tálat, és belibben az ajtón.
Elégedetten zárja magára. A kulcs az ágyra röppen a könyvek mellé, a gyümölcsös tál pedig az asztalra, mellé kerül az almabor is.
Gyertyát gyújt, és még kitereget néhány pergament. A találkozás Limmel kiűzte a szeméből a fáradtságot. Vagy legalábbis, okot adott rá, hogy a tanulásba temetkezzen. Nem akar a férfire gondolni, akivel úgyis holnap elválnak útjaik. Teljesen felesleges elmerülni a nosztalgiázásban és a szép emlékekben. Lim megváltozott. Ő is megváltozott. Hála a jó égnek, különben a fogadó a levegőbe repülne.
Ezen a gondolaton elkuncog egy darabig magában. Az almabor édesen olvad ajkai között, és a gyümölcsös tál is egyre fogy. Nem is tudja, mennyi idő telik el, mikor hallja a lovag döngő lépteit a folyosón. Legnagyobb meglepetésére közelítenek. Aztán távolodik. Aztán megint közeledik…
Az egyik utolsó szem almát majszolva áll fel, gondolván, hogy megkérdezi, mi lehet a baj, amikor hangos döngetés rázza meg az ajtaját.
Könnyed mozdulattal szökken fel, és nyitja a zárat, ám mire az ajtó kinyílik, már nem tudja visszafogni a gurgulázó nevetést, ami a férfi szavai nyomán kél.*
- A hős lovag… Épp a páncéljával küzd - *rendezi végül arcvonásait, majd a lehető legnagyobb úri női komolysággal néz a férfira.* - Segítek. De semmi ocsmány vicc, megértetted! - *jelenti ki szigorúan, majd arcán ismét a jókedv uralkodik el, ahogy belekarol a férfi jobbjába, és megindul vele vissza a szobájába.
Megállítja a férfit a szoba közepén, finom kezei pedig gyors mozdulattal siklanak be a vállvért alá, hogy megtalálja a bőrszíjat, ami rögzíti. Érzi, a páncél alatt feszülő posztó aláöltőt, ám most ezúttal nem kezd el játszani a lovag idegeivel, pedig csábító ötlet. Hányszor csinálta már, lovagi tornák után, de hányszor…
Mozdulatai mégis finomak, és kissé felszusszan, ahogy az első vállvértet leveszi a férfiról, és minden tisztelettel a földre helyezi. Nem szokta ő a fizikai terhelést, a páncél pedig nem egy könnyű darab.
A másik váll is szabaddá válik, majd Syrinx lehajol, és a lábszárvédőket csatolja le.
Lim felkarja is hamar szabaddá válik, végül nem marad más hátra, mint a testet védő vértezet, illetve a felső lábszárra boruló páncéldarabok.
Elgondolkodva néz a férfira.*
- Meg tudod tartani, amíg kikapcsolom? Mert én nem fogom elbírni - *vallja be hősiesen. Nőből is van, mágusból is, nem a súlyemelgetés a kedvenc sportága.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-23 21:02:41
Üzenet elküldve: 2014-06-23 21:02:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Lovagi torna //
*A lépcsőfokok ropognak lábai alatt, de hirtelen Rin kecses alakja suhan el mellette és innen már csak a lengő csípőjét nézheti.*
~Játszik velem.~ *Mosolyodik el, majd mire felér látja hogy a lány az ellentétes irányba fordul, mint amerre az ő szobája van. Lassan eléri végre a lépcső tetejét és még látja, amint Rin a zárral bajlódik és nem bírja ki hogy meg ne jegyezze ezt neki.*
-Azt hittem hogy aki mágiát tanul azon nem fog ki egy egyszerű zár, úgy hogy még a kulcsot is birtokolja. *Nevet fel hangosan, majd int a lány felé, bár nem biztos hogy észre is vette mivel nagyon el van foglalva a zár ki nyitásával. Amint az ajtaja elé ér betolja a kulcsot a zárba és könnyedén elfordítja, majd magára csukja azt, majd a kulcsot az ajtó melletti szekrényre rakja. Elcsigázottan ül le az ágyra, gondolatai még mindig a lány körül forognak.*
-Sajnálom hogy hazudnom kell. Pont neked. *Mondja csak úgy magának és arcát kezeibe temeti. Mély sóhajtás hagyja el száját, majd kiegyenesedik és neki kezd vetkőzni. Pajzsát neki támasztja a falnak, ahogy lándzsáját is. Kesztyűjét az övéből elővéve leteszi a kulcs mellé. Vastag bőr övén kikapcsolja a csatot és azt az ágy melletti székre dobja le. Oldalára felkötött kardját is leköti és bal kezébe fogja. Elgondolkodik azon a napon, amikor felesküdött és megkapta ezt a kardot. Lassan végighúzza jobb kezét a farkast mintázó markolatgombon, majd keze lejeb csúszik és határozottam megragadja a kard markolatát. Kirántja a kardot és maga elé emeli, így a lapjában látja saját arcát. Majd sóhajt még egyet és visszacsúsztatja azt és a szék karfájának támasztja. Ahogy ott áll és a falat bámulja megpróbálja kezeit felemelni, de sajnos nem megy neki teljesen.*
~A fene essen ebbe a páncélba. Hogy fogom én ezt levenni?~ *Mérgelődik magában, majd tesz még egy szerencsétlen próbát. A vállvédő miatt nem tudja jobban megemelni a kezeit, így viszont kevés esélye van, hogy a lemezvérthez hozzá tudjon kezdeni.*
-Nagyszerű mi tévő legyek? *Mérgelődik, majd eszébe jut a megoldás. Először még a gondolatot is elvetette ugyan, de tíz perc gondolkodás után rájön, hogy csak Rin segítségére számíthat ebben a kicsit kellemetlen ügyben.*
~Hogy miért nem kértem magam mellé egy apródot.~ *Eddig folyamatosan szerencséje volt, ha le akart vetkőzni, mindig talált olyat aki segített neki és most úgy néz ki ez a szerep Rinre vár. Kétkedve lép ki a folyosóra, bezárva maga után az ajtót és elindul a lány szobája felé.*
~Ezt biztos nem fogja szó nélkül hagyni.~ *Emlékezik vissza a körülbelül 15 perccel ezelőtti megjegyzésére. A távolság lassan csökken, ahogy nehéz lépteivel közeledik az ajtóhoz, majd amikor odaér egy pillanatig habozik.*
~Valószínűleg azt sem tudja, hogy hogyan kell kioldani a páncélt.~ *Viaskodik magában a férfi, majd legyint egyet és elindul vissza a szobájába. Néhány lépésig jut és megáll.*
~Biztos segíteni fog.~ *Határozza el magát és visszasétál a lány ajtaja elé és bekopog. Nem várja meg a lány válaszát, hanem szólásra nyitja száját.*
-Rin én vagyok az Elimeon. Szükségem lenne a segítségedre. *Egy pillanatig habozik majd befejezi a mondatát.* Tudnál segíteni levenni a páncélomat ?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.23 21:38:18, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák javítása.
*A lépcsőfokok ropognak lábai alatt, de hirtelen Rin kecses alakja suhan el mellette és innen már csak a lengő csípőjét nézheti.*
~Játszik velem.~ *Mosolyodik el, majd mire felér látja hogy a lány az ellentétes irányba fordul, mint amerre az ő szobája van. Lassan eléri végre a lépcső tetejét és még látja, amint Rin a zárral bajlódik és nem bírja ki hogy meg ne jegyezze ezt neki.*
-Azt hittem hogy aki mágiát tanul azon nem fog ki egy egyszerű zár, úgy hogy még a kulcsot is birtokolja. *Nevet fel hangosan, majd int a lány felé, bár nem biztos hogy észre is vette mivel nagyon el van foglalva a zár ki nyitásával. Amint az ajtaja elé ér betolja a kulcsot a zárba és könnyedén elfordítja, majd magára csukja azt, majd a kulcsot az ajtó melletti szekrényre rakja. Elcsigázottan ül le az ágyra, gondolatai még mindig a lány körül forognak.*
-Sajnálom hogy hazudnom kell. Pont neked. *Mondja csak úgy magának és arcát kezeibe temeti. Mély sóhajtás hagyja el száját, majd kiegyenesedik és neki kezd vetkőzni. Pajzsát neki támasztja a falnak, ahogy lándzsáját is. Kesztyűjét az övéből elővéve leteszi a kulcs mellé. Vastag bőr övén kikapcsolja a csatot és azt az ágy melletti székre dobja le. Oldalára felkötött kardját is leköti és bal kezébe fogja. Elgondolkodik azon a napon, amikor felesküdött és megkapta ezt a kardot. Lassan végighúzza jobb kezét a farkast mintázó markolatgombon, majd keze lejeb csúszik és határozottam megragadja a kard markolatát. Kirántja a kardot és maga elé emeli, így a lapjában látja saját arcát. Majd sóhajt még egyet és visszacsúsztatja azt és a szék karfájának támasztja. Ahogy ott áll és a falat bámulja megpróbálja kezeit felemelni, de sajnos nem megy neki teljesen.*
~A fene essen ebbe a páncélba. Hogy fogom én ezt levenni?~ *Mérgelődik magában, majd tesz még egy szerencsétlen próbát. A vállvédő miatt nem tudja jobban megemelni a kezeit, így viszont kevés esélye van, hogy a lemezvérthez hozzá tudjon kezdeni.*
-Nagyszerű mi tévő legyek? *Mérgelődik, majd eszébe jut a megoldás. Először még a gondolatot is elvetette ugyan, de tíz perc gondolkodás után rájön, hogy csak Rin segítségére számíthat ebben a kicsit kellemetlen ügyben.*
~Hogy miért nem kértem magam mellé egy apródot.~ *Eddig folyamatosan szerencséje volt, ha le akart vetkőzni, mindig talált olyat aki segített neki és most úgy néz ki ez a szerep Rinre vár. Kétkedve lép ki a folyosóra, bezárva maga után az ajtót és elindul a lány szobája felé.*
~Ezt biztos nem fogja szó nélkül hagyni.~ *Emlékezik vissza a körülbelül 15 perccel ezelőtti megjegyzésére. A távolság lassan csökken, ahogy nehéz lépteivel közeledik az ajtóhoz, majd amikor odaér egy pillanatig habozik.*
~Valószínűleg azt sem tudja, hogy hogyan kell kioldani a páncélt.~ *Viaskodik magában a férfi, majd legyint egyet és elindul vissza a szobájába. Néhány lépésig jut és megáll.*
~Biztos segíteni fog.~ *Határozza el magát és visszasétál a lány ajtaja elé és bekopog. Nem várja meg a lány válaszát, hanem szólásra nyitja száját.*
-Rin én vagyok az Elimeon. Szükségem lenne a segítségedre. *Egy pillanatig habozik majd befejezi a mondatát.* Tudnál segíteni levenni a páncélomat ?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.06.23 21:38:18, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; durva helyesírási hibák javítása.
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-22 18:47:39
Üzenet elküldve: 2014-06-22 18:47:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
* Ymra felmegy a szobába, leveszi köpenyét és szandálját. Sebét megmossa, majd újra átköti. Betakarózik, majd lehunyja szemét. Mély álomba merül.
Reggel megmosakszik, aztán átöltözik. Szokásosan egy dresszt vesz föl, arra köpenyt vesz, amely sötétkék, szandálja barna. Haját hagyja, hadd omoljon vállára.
A kulcsát nem adja le, inkább kimegy, hogy körülnézzen a környéken. A Szegénynegyedet elkerülné. Nem azért, mert fél, de nem akarja, hogy kirabolják vagy föllökje ismét egy őrült. Van itt valami istálló, talán megnézi az ott lévő lovakat. Valamelyest tud lovagolni, de pénze egyelőre nincs egy lóra. A kisebb állatkáról viszont nem feledkezik el, szeretne egy kis társat maga mellé. Ha lesz lehetősége, akkor majd vesz egy kis kedvencet. Nem lesz annyira magányos útjai során sem.*
Reggel megmosakszik, aztán átöltözik. Szokásosan egy dresszt vesz föl, arra köpenyt vesz, amely sötétkék, szandálja barna. Haját hagyja, hadd omoljon vállára.
A kulcsát nem adja le, inkább kimegy, hogy körülnézzen a környéken. A Szegénynegyedet elkerülné. Nem azért, mert fél, de nem akarja, hogy kirabolják vagy föllökje ismét egy őrült. Van itt valami istálló, talán megnézi az ott lévő lovakat. Valamelyest tud lovagolni, de pénze egyelőre nincs egy lóra. A kisebb állatkáról viszont nem feledkezik el, szeretne egy kis társat maga mellé. Ha lesz lehetősége, akkor majd vesz egy kis kedvencet. Nem lesz annyira magányos útjai során sem.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-20 00:03:38
Üzenet elküldve: 2014-06-20 00:03:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazz//
//Maou Kalaki//
*Moer nem egészen érti az alvás mibenlétét, hiszen olyankor az ember alszik, és nem igazán csinál semmit, ismét visszafekszik az ágyba, de most már közelebb húzódik a lányoz, szinte hozzásimul, de még mindig nagyon szemérmesen viselkedik.*
-Érdekesen hangzik, és akkor mi most, ketten, együtt, hát, érted.*Nem egészen tudja ő se, hogy mit akar mondani, de a lánynak akár úgy is tűnhet, mintha csak nem szeretné kimondani a dolgot. Közben olyat tapasztal magán, amit eddig csak egyszer kétszer, és egyáltalán nem érti, hogy mitől van. A lány is érezheti, mivel Moer felé van fordulva, és elég közel van hozzá ahhoz, hogy a fenekéhez hozzáérjen.~Most, mit kéne csináljak? Mi ez?~Ijed meg saját testétől a fiatal elf. Próbál egy kicsit elhúzódni a lánytól, de feltételezhetően már túl későn, és az alvópartnere, márt pontosan tudja mi történik mögötte.*
-Akkor, aludjunk.*Próbálja menteni a menthetetlent, elfúló hangon, szinte lehelve a felvetést. Feje jelenleg leginkább egy az idegességtől ráncos, túlérett eper színű golyóra hasonlíthat, bár jelenleg elég sötét van ahhoz, hogy ez ne legyen olyan feltűnő, mintha fényárban úszna a terem, bár jelenleg ez talán a legkisebb gondja a mágus tanoncnak.*
//Maou Kalaki//
*Moer nem egészen érti az alvás mibenlétét, hiszen olyankor az ember alszik, és nem igazán csinál semmit, ismét visszafekszik az ágyba, de most már közelebb húzódik a lányoz, szinte hozzásimul, de még mindig nagyon szemérmesen viselkedik.*
-Érdekesen hangzik, és akkor mi most, ketten, együtt, hát, érted.*Nem egészen tudja ő se, hogy mit akar mondani, de a lánynak akár úgy is tűnhet, mintha csak nem szeretné kimondani a dolgot. Közben olyat tapasztal magán, amit eddig csak egyszer kétszer, és egyáltalán nem érti, hogy mitől van. A lány is érezheti, mivel Moer felé van fordulva, és elég közel van hozzá ahhoz, hogy a fenekéhez hozzáérjen.~Most, mit kéne csináljak? Mi ez?~Ijed meg saját testétől a fiatal elf. Próbál egy kicsit elhúzódni a lánytól, de feltételezhetően már túl későn, és az alvópartnere, márt pontosan tudja mi történik mögötte.*
-Akkor, aludjunk.*Próbálja menteni a menthetetlent, elfúló hangon, szinte lehelve a felvetést. Feje jelenleg leginkább egy az idegességtől ráncos, túlérett eper színű golyóra hasonlíthat, bár jelenleg elég sötét van ahhoz, hogy ez ne legyen olyan feltűnő, mintha fényárban úszna a terem, bár jelenleg ez talán a legkisebb gondja a mágus tanoncnak.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-19 23:36:11
Üzenet elküldve: 2014-06-19 23:36:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
*Elgondolkozik a válaszon, miközben Moer mellé telepedik.*
- Ahogyan én is. Nem is tudom, mit mondhatnék még. Talán meséljem el, mikor először aludtam egy fiúval?
*Mosolyodik el, majd hangosan nevet, mikor Moer "elhagyja" az ágyat. Magában még tovább nevetgél, ahogy a fiú visszakecmereg állóhelyzetbe.*
- Húzódj közelebb nyugodtan, ha zavarna a közelséged, most nem lennék itt. Szóval egyedül, mi? Részemről nem kedvelem a magányt... elszomorít. Ha egyedül vagyok, nem érzem, hogy tartoznék bárhová is.
*Kissé szomorkásan mosolyog, elvégre tulajdonképpen nem is tartozik sehová, az otthonát elhagyta, most pedig egy idegen fiúval tölti az éjszakát.*
- Volt egy fiú... a faluban, ahonnan jöttem. Tio volt a neve, talán pár évvel idősebb nálam. Jó barátom, ha szomorú voltam, hozzá mindig fordulhattam. Ő volt az első fiú, akivel együtt töltöttem az éjszakát.
*Direkt fogalmaz ködösen, Moer úgy értelmezi, ahogyan akarja. Amúgy is ártatlan elméje talán a helyes irányba tereli majd gondolatait, mindenesetre Maou nem szándékszik többet elárulni, hacsak rá nem kérdez egyenesen.*
*Elgondolkozik a válaszon, miközben Moer mellé telepedik.*
- Ahogyan én is. Nem is tudom, mit mondhatnék még. Talán meséljem el, mikor először aludtam egy fiúval?
*Mosolyodik el, majd hangosan nevet, mikor Moer "elhagyja" az ágyat. Magában még tovább nevetgél, ahogy a fiú visszakecmereg állóhelyzetbe.*
- Húzódj közelebb nyugodtan, ha zavarna a közelséged, most nem lennék itt. Szóval egyedül, mi? Részemről nem kedvelem a magányt... elszomorít. Ha egyedül vagyok, nem érzem, hogy tartoznék bárhová is.
*Kissé szomorkásan mosolyog, elvégre tulajdonképpen nem is tartozik sehová, az otthonát elhagyta, most pedig egy idegen fiúval tölti az éjszakát.*
- Volt egy fiú... a faluban, ahonnan jöttem. Tio volt a neve, talán pár évvel idősebb nálam. Jó barátom, ha szomorú voltam, hozzá mindig fordulhattam. Ő volt az első fiú, akivel együtt töltöttem az éjszakát.
*Direkt fogalmaz ködösen, Moer úgy értelmezi, ahogyan akarja. Amúgy is ártatlan elméje talán a helyes irányba tereli majd gondolatait, mindenesetre Maou nem szándékszik többet elárulni, hacsak rá nem kérdez egyenesen.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-17 18:51:26
Üzenet elküldve: 2014-06-17 18:51:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer még vörösebb lesz attól, hogy a lány közelebb hajol hozzá. Nem tudja mit szeretne tőle a lány, ezért hangosan kifújja a levegőt, amikor szobatársa nem próbál hozzáérni, úgy érzi, hogy abból valami rossz sülne ki.*
-Mi lenne, ha most te mesélnél magadról? Én már meséltem.*Próbálkozik, hátha ezzel valamit meg tud a lányról, aki eddig nem sokat árult el magáról. A lány engedélyével leveti a felső ruházatát, ezzel felfedve nem túlságosan izmos felsőtestét, majd ő is bebújik a takaró alá. Nem egészen tudja, most minek kéne következnie, az ágy olyan keskeny, hogy hiába próbálkozik nem a lányhoz érni, ez nem nagyon akar sikerülni. Ekkor még a kérdés is elhangzik, amitől leesik az ágyról.*
-Hát, izé, egyedül szoktam aludni.*Motyogja zavartan, miközben feltápászkodik.*Nem lesz ez így jó, vagy a földön fekszem, vagy kénytelen vagyok közelebb húzódni hozzád.*Az ágy mellett marad állva, hogy a hölgy eldönthesse melyik opciót tarja életképesebbnek, közben azon gondolkodik, hogy vajon a lány pontosan mit is érthet az alatt, hogy egy lánnyal együtt aludni.*
*Moer még vörösebb lesz attól, hogy a lány közelebb hajol hozzá. Nem tudja mit szeretne tőle a lány, ezért hangosan kifújja a levegőt, amikor szobatársa nem próbál hozzáérni, úgy érzi, hogy abból valami rossz sülne ki.*
-Mi lenne, ha most te mesélnél magadról? Én már meséltem.*Próbálkozik, hátha ezzel valamit meg tud a lányról, aki eddig nem sokat árult el magáról. A lány engedélyével leveti a felső ruházatát, ezzel felfedve nem túlságosan izmos felsőtestét, majd ő is bebújik a takaró alá. Nem egészen tudja, most minek kéne következnie, az ágy olyan keskeny, hogy hiába próbálkozik nem a lányhoz érni, ez nem nagyon akar sikerülni. Ekkor még a kérdés is elhangzik, amitől leesik az ágyról.*
-Hát, izé, egyedül szoktam aludni.*Motyogja zavartan, miközben feltápászkodik.*Nem lesz ez így jó, vagy a földön fekszem, vagy kénytelen vagyok közelebb húzódni hozzád.*Az ágy mellett marad állva, hogy a hölgy eldönthesse melyik opciót tarja életképesebbnek, közben azon gondolkodik, hogy vajon a lány pontosan mit is érthet az alatt, hogy egy lánnyal együtt aludni.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-17 01:33:58
Üzenet elküldve: 2014-06-17 01:33:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
- Semmi baj.
*Halványan elmosolyodik és felül a fiú mellé, érdeklődve hajol közelebb, hogy megszemlélhesse elpirult arcát. A kérdésére felnevet, ennyire nevetségesen félreérthető módon sem fogalmazták még meg ezt.*
- Akár. Nem bánnám, ha beszélgetnénk még kicsit.
*Maou kissé nevetségesnek érzi a helyzetet, elvégre alapvetően inkább neki kéne ijedtnek lennie, mint a fiúnak, így egyelőre inkább kisöccsként tud csak tekinteni rá.*
- Nyugodtan leveheted.
*Mosolyodik el, majd feljebb mászik az ágyon, és a takaró alá ügyeskedi magát. Igyekszik máshová nézni, míg Moer leveti az ingjét, nem mintha ez annyira zavarba hozná, inkább csak furcsa a helyzet, nem akarja még tetézni is a dolgot. Az ágynak befelé fordul, hogyha Moer hasonlóképp tesz, akkor szembe kerüljön majd vele.*
- Mondd csak, aludtál már lánnyal?
*Érdeklődve pillant a fiú felé, eredetileg nem szándékozta feltenni ezt a kérdést, de ha már kibukott belőle, kíváncsi a válaszra.*
- Semmi baj.
*Halványan elmosolyodik és felül a fiú mellé, érdeklődve hajol közelebb, hogy megszemlélhesse elpirult arcát. A kérdésére felnevet, ennyire nevetségesen félreérthető módon sem fogalmazták még meg ezt.*
- Akár. Nem bánnám, ha beszélgetnénk még kicsit.
*Maou kissé nevetségesnek érzi a helyzetet, elvégre alapvetően inkább neki kéne ijedtnek lennie, mint a fiúnak, így egyelőre inkább kisöccsként tud csak tekinteni rá.*
- Nyugodtan leveheted.
*Mosolyodik el, majd feljebb mászik az ágyon, és a takaró alá ügyeskedi magát. Igyekszik máshová nézni, míg Moer leveti az ingjét, nem mintha ez annyira zavarba hozná, inkább csak furcsa a helyzet, nem akarja még tetézni is a dolgot. Az ágynak befelé fordul, hogyha Moer hasonlóképp tesz, akkor szembe kerüljön majd vele.*
- Mondd csak, aludtál már lánnyal?
*Érdeklődve pillant a fiú felé, eredetileg nem szándékozta feltenni ezt a kérdést, de ha már kibukott belőle, kíváncsi a válaszra.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-17 01:21:06
Üzenet elküldve: 2014-06-17 01:21:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer a sötétben nem tudja mit kéne csinálnia, ezért szót fogad, és megindul az ágy felé. A félhomályban viszont elég ügyetlennek bizonyul, és olyan közel foglal helyet a hölgyhöz, hogy lába és oldala hozzásimul. Ezt szinte azonnal megpróbálja helyrehozni, elhúzódik a lánytól, és elvörösödik.*
-Bocsánat, csak a sötét, meg nem látok, és véletlenül.*Hebegi érezhetően zavarodottan. Nem tudja mit kéne most csinálnia, de az ösztönei azt súgják, hogy esetleg nem is olyan rossz, ha nagyon közel van Maouhoz. Ujjaival idegesen dobol a térdén, és eszébe jut, hogy esetleg levetkőzhetne egy bizonyos fokig, mivel úgy kényelmesebb aludni, és ha már aludni jöttek fel.*
-Akkor most lefekszünk?*Teszi fel, az amúgy elég félreérthető kérdést, de ő nem tudja, hogy mit lehet beleérteni, így hangja csak az alap idegességtől remeg, ami egész az óta megfigyelhető, hogy megismerkedett a lánnyal, na meg az az idegesség, amit alapból okoz nála a sötét szoba, mivel kicsit még mindig fél a sötét helyektől, akárcsak a gyermekek. Tekintetét a az ablakon beáradó halvány derengés segítségével próbálja kiegészíteni, de így is csak mintha látná a lány körvonalait.~Vajon most mit fog kelleni csinálnom? Biztos volt valami oka arra, hogy egy szobában aludjunk, talán tesztelni akar, csak azt nem tudom, milyen vizsgát talált ki nekem. Mindegy, aludni nem lehet ebben a ruhában, akár tetszik akár nem, legalább az ingem le kell vetnem, meg a cipőmet se ártana.~Azzal lenyúl és megszabadul lábbelijétől.*
-Zavarni fog, ha levetem az ingemet? Kényelmetlen aludni benne, mert nyomnak a gombok.*Hangja elárulja, hogy semmilyen hátsó szándék nem rejtőzik a vetkőzésben, de egy nő néha képes olyat hallani, ami nincs, de hallani szeretné.*
*Moer a sötétben nem tudja mit kéne csinálnia, ezért szót fogad, és megindul az ágy felé. A félhomályban viszont elég ügyetlennek bizonyul, és olyan közel foglal helyet a hölgyhöz, hogy lába és oldala hozzásimul. Ezt szinte azonnal megpróbálja helyrehozni, elhúzódik a lánytól, és elvörösödik.*
-Bocsánat, csak a sötét, meg nem látok, és véletlenül.*Hebegi érezhetően zavarodottan. Nem tudja mit kéne most csinálnia, de az ösztönei azt súgják, hogy esetleg nem is olyan rossz, ha nagyon közel van Maouhoz. Ujjaival idegesen dobol a térdén, és eszébe jut, hogy esetleg levetkőzhetne egy bizonyos fokig, mivel úgy kényelmesebb aludni, és ha már aludni jöttek fel.*
-Akkor most lefekszünk?*Teszi fel, az amúgy elég félreérthető kérdést, de ő nem tudja, hogy mit lehet beleérteni, így hangja csak az alap idegességtől remeg, ami egész az óta megfigyelhető, hogy megismerkedett a lánnyal, na meg az az idegesség, amit alapból okoz nála a sötét szoba, mivel kicsit még mindig fél a sötét helyektől, akárcsak a gyermekek. Tekintetét a az ablakon beáradó halvány derengés segítségével próbálja kiegészíteni, de így is csak mintha látná a lány körvonalait.~Vajon most mit fog kelleni csinálnom? Biztos volt valami oka arra, hogy egy szobában aludjunk, talán tesztelni akar, csak azt nem tudom, milyen vizsgát talált ki nekem. Mindegy, aludni nem lehet ebben a ruhában, akár tetszik akár nem, legalább az ingem le kell vetnem, meg a cipőmet se ártana.~Azzal lenyúl és megszabadul lábbelijétől.*
-Zavarni fog, ha levetem az ingemet? Kényelmetlen aludni benne, mert nyomnak a gombok.*Hangja elárulja, hogy semmilyen hátsó szándék nem rejtőzik a vetkőzésben, de egy nő néha képes olyat hallani, ami nincs, de hallani szeretné.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-16 20:44:03
Üzenet elküldve: 2014-06-16 20:44:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
*Halkan nevet, ahogy Moer vesződik az ajtóval, azonban elég hamar bejutnak, érdeklődve néz körül a helyiségben. Afféle félhomályba kerülnek, Moer arcát is csupán a folyosó fáklyái világítják meg, ahogy odébb áll, hogy utat engedjen a lánynak. Maou elmosolyodik, és a fiú mellett belép a szobába.*
- Egészen otthonos. Szabad?
*Veti oda Moernek, majd helyet foglal az ágy szélén, és kényelmesen hátradől, csizmáit lábával távolítja el.*
- Nem jössz beljebb?
*Kuncog az ajtóban álló, kissé tehetetlen fiú láttán. ~ Talán zavarban van? ~ Maou érdeklődve fordul felé fektében, és megtapogatja maga mellett az ágyneműt.*
- Nyugodtan lepihenhetsz, nem harapok.
*Mosolyog rá, de mégha közelebb is jön, egyelőre nem tesz semmit, kíváncsi rá, hogy mit tesz Moer, ha nem bátorítja. Van a fiúban valami, ami még mindig egy kisfiúra emlékezteti, mintha védelmeznie kéne, bár ez talán nem tetszene neki, ha hallaná a lány gondolatait.*
*Halkan nevet, ahogy Moer vesződik az ajtóval, azonban elég hamar bejutnak, érdeklődve néz körül a helyiségben. Afféle félhomályba kerülnek, Moer arcát is csupán a folyosó fáklyái világítják meg, ahogy odébb áll, hogy utat engedjen a lánynak. Maou elmosolyodik, és a fiú mellett belép a szobába.*
- Egészen otthonos. Szabad?
*Veti oda Moernek, majd helyet foglal az ágy szélén, és kényelmesen hátradől, csizmáit lábával távolítja el.*
- Nem jössz beljebb?
*Kuncog az ajtóban álló, kissé tehetetlen fiú láttán. ~ Talán zavarban van? ~ Maou érdeklődve fordul felé fektében, és megtapogatja maga mellett az ágyneműt.*
- Nyugodtan lepihenhetsz, nem harapok.
*Mosolyog rá, de mégha közelebb is jön, egyelőre nem tesz semmit, kíváncsi rá, hogy mit tesz Moer, ha nem bátorítja. Van a fiúban valami, ami még mindig egy kisfiúra emlékezteti, mintha védelmeznie kéne, bár ez talán nem tetszene neki, ha hallaná a lány gondolatait.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:17:55
Üzenet elküldve: 2014-06-14 19:17:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
* Habár számított rá-legalábbis remélte-, a nőstény könnyedén fogadja majd a hírt, hogy maholnap biztosan nem lesz belőle takaros kis menyasszony, mégis megkönnyebbüléssel töltik el kedélyes szavai a témát illetően. Naná, hogy jobb amit ajánl, kötöttségek nélküli élvezeteket, bárhol, bármikor, s a spontaneitást esze ágában sem lenne sutba vágni. *
- Majd kiderül... *... hogy mit hoz majd az élet, összeakad-e még útjuk valaha is, ám ha így lesz, akkor minden további nélkül veti bele magát az ágyba a csábos nősténnyel. Ha pedig a sors úgy hozza, hogy nem találkoznak többet, hát majd lesz helyette más, ki a hímet elszórakoztatja, sőt, több is- megmaradni egynél képtelen lenne, ezért is veszett ki belőle a vágy, hogy a Királylányhoz vissza vigye útja. Aranyos, bájos nőcske, mégsem tudná tovább fenntartani a mélységi érdeklődését, mi lassan, de biztosan lepereg mint a homokóra, s aztán marad a sivár, egymás iránti buja vágyak nélküli unalmas valóság.
Kicsit elidőzik még a mezítelen test csodás látványában, ujjai hegyével táncol a puha bőrön, karcsú idomok vonalán, aztán érzi ő is, hogy a csók az éjszaka utolsó, záró akkordja.
Lomhán emeli fejét a nő után, ahogy az az ágy szélére csúszik, s földön heverő ruháiról emeli vissza a hóhajúra buja tekintetét.*
- Ugyan, sokáig úgysem tudnál ellenállni! Bármikor lebeszélem rólad a szoknyát, tudod jól.
* Dallamos szavai megnyerően lovagolják meg a kicsiny szoba félhomályát, s a vérvörös íriszek ravasz fényben villannak a kék szemek tükrén. A ma este tapasztalata alapján a nő csak akkor kéretné magát, ha kacéran még izgalmasabbá akarná tenni az estét, s lehet nem is rossz ötlet egy kis incselkedő játék, hol a hímnek minden ékesszólását be kellene vetnie a célért. Szereti az effajta kihívásokat.
Felül ő is, aztán a nő mellől felkel az ágyból, hogy karjait maga előtt lengetve kiropogtassa vállát, mellkasát. Szenvtelenül, mit sem zavartatva magát anyaszült meztelen kezdi keresni ruhái előtt még az elgurult üveg borocskát, mit lábával ki is piszkál az ágy alól. *
- Nem bánod, ha én ezt most lefoglalom? Kiszáradtam kissé...
* Hangját már csupán kedélyes közömbösség festi, s ledobva az italt az ágyra el is kezdi magára vonszolni éjszín bőrnadrágját. Lábai fáradtan, elgémberedetten tiltakoznak a művelet ellen, de valahogy csak sikerül magára venni fekete ruhaneműit és csizmáját, majd utolsóként a pengeéles tőrök is visszakerülnek helyükre. *
- Éjfél már jócskán elmúlt, hamarosan hajnalodik, ideje, hogy menjek. * Felnyalábolja az összegyűrt paplanon heverő bontatlan vörösbort, s úgy fordul somolyogva a lány felé. *
- Nos, kedves Nethalie, örülök, hogy találkoztunk!
* Egy puha csókot lehel a telt ajkak szélére, egészen szájának sarkára, aztán hetykén, már vissza sem nézve indul meg ajtó felé. *
- Minden jót, remélem még látjuk egymást!
* Harsogja jókedvűen háttal a nősténynek, majd lépteinek zaját elnyeli az ajtó tompa nyikorgása. *
* Habár számított rá-legalábbis remélte-, a nőstény könnyedén fogadja majd a hírt, hogy maholnap biztosan nem lesz belőle takaros kis menyasszony, mégis megkönnyebbüléssel töltik el kedélyes szavai a témát illetően. Naná, hogy jobb amit ajánl, kötöttségek nélküli élvezeteket, bárhol, bármikor, s a spontaneitást esze ágában sem lenne sutba vágni. *
- Majd kiderül... *... hogy mit hoz majd az élet, összeakad-e még útjuk valaha is, ám ha így lesz, akkor minden további nélkül veti bele magát az ágyba a csábos nősténnyel. Ha pedig a sors úgy hozza, hogy nem találkoznak többet, hát majd lesz helyette más, ki a hímet elszórakoztatja, sőt, több is- megmaradni egynél képtelen lenne, ezért is veszett ki belőle a vágy, hogy a Királylányhoz vissza vigye útja. Aranyos, bájos nőcske, mégsem tudná tovább fenntartani a mélységi érdeklődését, mi lassan, de biztosan lepereg mint a homokóra, s aztán marad a sivár, egymás iránti buja vágyak nélküli unalmas valóság.
Kicsit elidőzik még a mezítelen test csodás látványában, ujjai hegyével táncol a puha bőrön, karcsú idomok vonalán, aztán érzi ő is, hogy a csók az éjszaka utolsó, záró akkordja.
Lomhán emeli fejét a nő után, ahogy az az ágy szélére csúszik, s földön heverő ruháiról emeli vissza a hóhajúra buja tekintetét.*
- Ugyan, sokáig úgysem tudnál ellenállni! Bármikor lebeszélem rólad a szoknyát, tudod jól.
* Dallamos szavai megnyerően lovagolják meg a kicsiny szoba félhomályát, s a vérvörös íriszek ravasz fényben villannak a kék szemek tükrén. A ma este tapasztalata alapján a nő csak akkor kéretné magát, ha kacéran még izgalmasabbá akarná tenni az estét, s lehet nem is rossz ötlet egy kis incselkedő játék, hol a hímnek minden ékesszólását be kellene vetnie a célért. Szereti az effajta kihívásokat.
Felül ő is, aztán a nő mellől felkel az ágyból, hogy karjait maga előtt lengetve kiropogtassa vállát, mellkasát. Szenvtelenül, mit sem zavartatva magát anyaszült meztelen kezdi keresni ruhái előtt még az elgurult üveg borocskát, mit lábával ki is piszkál az ágy alól. *
- Nem bánod, ha én ezt most lefoglalom? Kiszáradtam kissé...
* Hangját már csupán kedélyes közömbösség festi, s ledobva az italt az ágyra el is kezdi magára vonszolni éjszín bőrnadrágját. Lábai fáradtan, elgémberedetten tiltakoznak a művelet ellen, de valahogy csak sikerül magára venni fekete ruhaneműit és csizmáját, majd utolsóként a pengeéles tőrök is visszakerülnek helyükre. *
- Éjfél már jócskán elmúlt, hamarosan hajnalodik, ideje, hogy menjek. * Felnyalábolja az összegyűrt paplanon heverő bontatlan vörösbort, s úgy fordul somolyogva a lány felé. *
- Nos, kedves Nethalie, örülök, hogy találkoztunk!
* Egy puha csókot lehel a telt ajkak szélére, egészen szájának sarkára, aztán hetykén, már vissza sem nézve indul meg ajtó felé. *
- Minden jót, remélem még látjuk egymást!
* Harsogja jókedvűen háttal a nősténynek, majd lépteinek zaját elnyeli az ajtó tompa nyikorgása. *
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:45:06
Üzenet elküldve: 2014-06-14 00:45:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Phormia Phyaltet//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Amennyire meg tudja állapítani, eddig sikerült a lány kedvében járnia, és nem most szeretné elrontani. Éhes tekintettel figyeli, ahogy Phormia meztelen teste lassú mozdulatokkal közelít felé, térde szinte vállát érinti, egyértelművé téve vágyait, melyeknek Nippa örömmel eleget tesz.*
- Gyönyörű vagy.
*A szavak szinte a tudatallatijából buknak ki, mintha maga is inkább kívülről hallaná a hangját. Egy lehelletnyi szabadságot azért magáénak érezhet, kezei gyengéden csúsznak Phormia fedetlen combjaira, puha bőrén végigsimítva hajol közelebb, és hűséges háziállat módjára teljesíti új gazdája kívánságát, ajkaival és nyelvével különleges játékot játsszva kényezteti a lányt. Ám ennyivel még nem éri be, egyre mélyebbre hatol, és kissé hevesebbé válik, ugyanakkor még mindig visszafogja magát, érdeklődve lesi Phormia reakcióját. Tenyerével szinte ösztönösen simogatja a lány combját, egy-egy röpke pillanatra azonban más helyekre is eltévednek ujjai.
Ha Phormia valamilyen módon végét veszi a játéknak, Nippa ajkai lihegve válnak el tőle, arcára levakarhatatlan, kéjes vigyor ül ki, ahogy újból és újból végigméri a lányt. Tulajdonképpen bármilyen büntetést is kap ezért, nincs az a kín, amely elvenné a kedvét az újabb próbálkozástól.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Amennyire meg tudja állapítani, eddig sikerült a lány kedvében járnia, és nem most szeretné elrontani. Éhes tekintettel figyeli, ahogy Phormia meztelen teste lassú mozdulatokkal közelít felé, térde szinte vállát érinti, egyértelművé téve vágyait, melyeknek Nippa örömmel eleget tesz.*
- Gyönyörű vagy.
*A szavak szinte a tudatallatijából buknak ki, mintha maga is inkább kívülről hallaná a hangját. Egy lehelletnyi szabadságot azért magáénak érezhet, kezei gyengéden csúsznak Phormia fedetlen combjaira, puha bőrén végigsimítva hajol közelebb, és hűséges háziállat módjára teljesíti új gazdája kívánságát, ajkaival és nyelvével különleges játékot játsszva kényezteti a lányt. Ám ennyivel még nem éri be, egyre mélyebbre hatol, és kissé hevesebbé válik, ugyanakkor még mindig visszafogja magát, érdeklődve lesi Phormia reakcióját. Tenyerével szinte ösztönösen simogatja a lány combját, egy-egy röpke pillanatra azonban más helyekre is eltévednek ujjai.
Ha Phormia valamilyen módon végét veszi a játéknak, Nippa ajkai lihegve válnak el tőle, arcára levakarhatatlan, kéjes vigyor ül ki, ahogy újból és újból végigméri a lányt. Tulajdonképpen bármilyen büntetést is kap ezért, nincs az a kín, amely elvenné a kedvét az újabb próbálkozástól.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-13 19:22:39
Üzenet elküldve: 2014-06-13 19:22:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
*A felszisszenés hatására egy pillanatra abbahagyja, amit a kezeivel művel, de ugyanolyan vigyorral néz a felé forduló arcba. Az ő fejében is hasonló gondolatok járnak. Számára onnan lehet tudni, hogy mennyire sikerült jól egy éjszaka, hogy hány seb keletkezett közben a bőrükön, vannak-e kék foltok itt-ott, és persze azok a bizonyos körömnyomok a háton ugyanúgy fontosak. Mindezt persze csak ő gondolja, egykori nevelője valószínűleg másként látná a dolgot, de nincs itt, hogy beleszólhasson, az ő világát pedig már nem kell befolyásolni.
Amint a férfi megfordul, onnantól a mellkasát simogatja, már nem masszírozva, nem erősen, inkább lágyabban, ujjai éppen csak érintik bőrét. A kérdésére kapott válasszal megelégszik, ám amikor a hím mentegetni kezdi a helyzetet, akkor csak fejét oldalra biccenti, homlokát ráncolja, de ugyanúgy mosolyog. Most is tartja magát ahhoz, hogy ritkán szólal meg, de épphogy tenné, már hirtelen a mélységin találja magát, ajkaik szintúgy egymáson, az előreomló barna hajzuhatag pedig függönyként zárul össze körülöttük.*
- Pedig már azt hittem, hogy kézen fogva fogunk ugrándozni a mezőkön... *mondja, színlelt csalódással és szomorúsággal a hangjában, majd hirtelen ismét elvigyorodik.*
- De sosem szerettem ugrándozni és az ajánlatod is jobban tetszik. *Kacsintás.*
- Feltéve persze, hogy összefutnak még valaha útjaink. *Teszi hozzá, majd lehajol még egy csókra, s közben a férfiről visszafekszik az ágyra, továbbra is szorosan a testéhez simulva. Ez a kérdés újabb merengésre ad neki okot. Örülne, ha hasonló buja éjszakákban lehetne része a mélységivel, ám mindezt jobban szeretné a véletlenre bízni, vagy a sorsra. Az előre lebeszélt estékből kijutott már számára bőven, s így megmarad az izgalom továbbra is. Bár abban biztos, hogy nem fogja minden sötételfben a jelenleg mellette fekvőt keresni, mert úgyis felesleges, ugyanakkor ha bizony a tömegben ismét összeakadna tekintete ezekkel a vörös a szemekkel, biztos, hogy nem bánná.*
- de ha így lesz, hát *Tart egy kis hatásszünetet.* - Vannak még ötleteim *A végén egy enyhe kuncogást is megenged magának, mint aki rosszban sántikál. Persze eszében sem lenne kiteregetni a lapjait, így nem is mond többet, de egy pillantásával annál többet sugall a másik felé.
Igaz, kimeríthetnék az ötleteket még a mai éjszaka folyamán is, de ahhoz túl izgalmas ami köztük van, hogy rögtön elhasználjanak minden kusza gondolatot. Épp ezért még utoljára végigsimít a másik vállán, odahajol egy utolsó csókra, amelyből azonban lassan a mélységi is kiolvashatja, hogy bizony itt a vége. Neth felül az ágy szélére, kiegyenesedik és a földön fekvő ruháira néz és visszafordítja a fejét.*
- Egész könnyen megszabadítottál a ruháimtól, lehet máskor nem lesz ilyen egyszerű. *Mondja, majd játékosan ráharap a szájára.*
*A felszisszenés hatására egy pillanatra abbahagyja, amit a kezeivel művel, de ugyanolyan vigyorral néz a felé forduló arcba. Az ő fejében is hasonló gondolatok járnak. Számára onnan lehet tudni, hogy mennyire sikerült jól egy éjszaka, hogy hány seb keletkezett közben a bőrükön, vannak-e kék foltok itt-ott, és persze azok a bizonyos körömnyomok a háton ugyanúgy fontosak. Mindezt persze csak ő gondolja, egykori nevelője valószínűleg másként látná a dolgot, de nincs itt, hogy beleszólhasson, az ő világát pedig már nem kell befolyásolni.
Amint a férfi megfordul, onnantól a mellkasát simogatja, már nem masszírozva, nem erősen, inkább lágyabban, ujjai éppen csak érintik bőrét. A kérdésére kapott válasszal megelégszik, ám amikor a hím mentegetni kezdi a helyzetet, akkor csak fejét oldalra biccenti, homlokát ráncolja, de ugyanúgy mosolyog. Most is tartja magát ahhoz, hogy ritkán szólal meg, de épphogy tenné, már hirtelen a mélységin találja magát, ajkaik szintúgy egymáson, az előreomló barna hajzuhatag pedig függönyként zárul össze körülöttük.*
- Pedig már azt hittem, hogy kézen fogva fogunk ugrándozni a mezőkön... *mondja, színlelt csalódással és szomorúsággal a hangjában, majd hirtelen ismét elvigyorodik.*
- De sosem szerettem ugrándozni és az ajánlatod is jobban tetszik. *Kacsintás.*
- Feltéve persze, hogy összefutnak még valaha útjaink. *Teszi hozzá, majd lehajol még egy csókra, s közben a férfiről visszafekszik az ágyra, továbbra is szorosan a testéhez simulva. Ez a kérdés újabb merengésre ad neki okot. Örülne, ha hasonló buja éjszakákban lehetne része a mélységivel, ám mindezt jobban szeretné a véletlenre bízni, vagy a sorsra. Az előre lebeszélt estékből kijutott már számára bőven, s így megmarad az izgalom továbbra is. Bár abban biztos, hogy nem fogja minden sötételfben a jelenleg mellette fekvőt keresni, mert úgyis felesleges, ugyanakkor ha bizony a tömegben ismét összeakadna tekintete ezekkel a vörös a szemekkel, biztos, hogy nem bánná.*
- de ha így lesz, hát *Tart egy kis hatásszünetet.* - Vannak még ötleteim *A végén egy enyhe kuncogást is megenged magának, mint aki rosszban sántikál. Persze eszében sem lenne kiteregetni a lapjait, így nem is mond többet, de egy pillantásával annál többet sugall a másik felé.
Igaz, kimeríthetnék az ötleteket még a mai éjszaka folyamán is, de ahhoz túl izgalmas ami köztük van, hogy rögtön elhasználjanak minden kusza gondolatot. Épp ezért még utoljára végigsimít a másik vállán, odahajol egy utolsó csókra, amelyből azonban lassan a mélységi is kiolvashatja, hogy bizony itt a vége. Neth felül az ágy szélére, kiegyenesedik és a földön fekvő ruháira néz és visszafordítja a fejét.*
- Egész könnyen megszabadítottál a ruháimtól, lehet máskor nem lesz ilyen egyszerű. *Mondja, majd játékosan ráharap a szájára.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:06:19
Üzenet elküldve: 2014-06-13 02:06:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
* Jól szórakozik a másik pimaszságán, kivételesen üdítő, kellemes szórakozás egy kiadós hancúr után szócsatát vívni egy mezítelen nősténnyel. Szorosan, már-már fullasztóan összeölelkezve is lustálkodhatnának az ágyon, mézes-mázos gejl szavakat suttogva egymás fülébe, sőt, duruzsolva, dorombolva, és tervezhetnék a közös jövőt, a házat, kertet, meg a leendő porontyok számát... Na ettől a mélységi menten önnön szívébe döfné tőrét. *
- Még szerencse... foglalkozhattam volna magammal, amíg te olvasol!
* Mormogja még a takaróba kedélyesen, ahogy elhelyezkedik a hátmasszírozásra készen. Kissé még közelebb is csúszik a nőhöz az ágy széle felől, hogy az kényelmesen a hátára ülhessen, mégiscsak úgy az igazi. Igazából nem fáj semmije, csak jól esne fáradt tagjainak, s elsősorban hátának egy kis dögönyözés.
Az első óvatos érintések még kissé csiklandozzák hamuszín bőrét, aztán ahogy a nyomás erősödik úgy egyre kellemesebb lesz az érzés, majd hirtelen égetően fájdalmas, mitől a hím halkan felszisszen. Nem ilyen nyámnyila, csak épp kezdtek volna izmai ellazulni a dolgos ujjak alatt, s épp kifújta magát mikor a semmiből jött az égető érzés. *
- Csak nem kikarmoltad a hátam?!
* Fordul hátra fektében amennyire csak bír, s hangját színlelt felháborodottság festi, de amint a lányra pillant kaján vigyor ül ki szája szélére. Az összekarmolt hát égető bizonyítéka annak, hogy jól csinálta "dolgát", egy valamire való hím más visszajelzésre nem is nagyon vágyhat szerinte az ágyban. Feje visszahanyatlik a párnára, s élvezi tovább a tökéletes kényeztetést, még szemét is lehunyja, ahogy izomcsomóit kezelésbe veszi a nőstény.
Egészen elbágyad ettől, arra eszmél, hogy ismét cirógatják hátát, s lágyan suttognak hozzá.
A fülébe lehelt szavaktól elméje újra kitisztul és már megint mosolyog, igaz, most csak halovány ívvel. Hátára fordul, hogy láthassa a csillogó szemek tükrét, mielőtt választ adhatna pár szekundum erejéig még el is mélyed bennük. *
- Esetleg egy novella, mi folytatást kíván. * Őszintén, lényegre törően közli álláspontját, de gyorsan folytatja, mielőtt veszetten romantikusnak hatna. * - Ne érts félre, nem andalogni és csillagokat nézni hívlak a főtérre, helyette inkább alkalomadtán megismételhetnénk az estét, onnantól, hogy feljöttünk a lépcsőn. Lenne még mit kipróbálnunk, szerintem.
* A végén még kacsint is egyet, aztán rögvest magára rántja a hölgyet, hogy megcsókolhassa, ezzel is befolyásolva véleményét. No nem mintha összetörne, hogyha nemleges választ kapna, de azért nem szívesen szalasztana el egy ilyen buja, kívánatos nőcskét. A legtöbb nő egy ilyen ajánlattól dühödten, sértődötten csapná arcon, de Neth bizonyította, hogy ő nem olvad be az átlagos fehérnépek közé. A hím várakozón tekint bájos arcára, s fejét még kissé oldalra is döntve hunyorog rá a sötétben.*
* Jól szórakozik a másik pimaszságán, kivételesen üdítő, kellemes szórakozás egy kiadós hancúr után szócsatát vívni egy mezítelen nősténnyel. Szorosan, már-már fullasztóan összeölelkezve is lustálkodhatnának az ágyon, mézes-mázos gejl szavakat suttogva egymás fülébe, sőt, duruzsolva, dorombolva, és tervezhetnék a közös jövőt, a házat, kertet, meg a leendő porontyok számát... Na ettől a mélységi menten önnön szívébe döfné tőrét. *
- Még szerencse... foglalkozhattam volna magammal, amíg te olvasol!
* Mormogja még a takaróba kedélyesen, ahogy elhelyezkedik a hátmasszírozásra készen. Kissé még közelebb is csúszik a nőhöz az ágy széle felől, hogy az kényelmesen a hátára ülhessen, mégiscsak úgy az igazi. Igazából nem fáj semmije, csak jól esne fáradt tagjainak, s elsősorban hátának egy kis dögönyözés.
Az első óvatos érintések még kissé csiklandozzák hamuszín bőrét, aztán ahogy a nyomás erősödik úgy egyre kellemesebb lesz az érzés, majd hirtelen égetően fájdalmas, mitől a hím halkan felszisszen. Nem ilyen nyámnyila, csak épp kezdtek volna izmai ellazulni a dolgos ujjak alatt, s épp kifújta magát mikor a semmiből jött az égető érzés. *
- Csak nem kikarmoltad a hátam?!
* Fordul hátra fektében amennyire csak bír, s hangját színlelt felháborodottság festi, de amint a lányra pillant kaján vigyor ül ki szája szélére. Az összekarmolt hát égető bizonyítéka annak, hogy jól csinálta "dolgát", egy valamire való hím más visszajelzésre nem is nagyon vágyhat szerinte az ágyban. Feje visszahanyatlik a párnára, s élvezi tovább a tökéletes kényeztetést, még szemét is lehunyja, ahogy izomcsomóit kezelésbe veszi a nőstény.
Egészen elbágyad ettől, arra eszmél, hogy ismét cirógatják hátát, s lágyan suttognak hozzá.
A fülébe lehelt szavaktól elméje újra kitisztul és már megint mosolyog, igaz, most csak halovány ívvel. Hátára fordul, hogy láthassa a csillogó szemek tükrét, mielőtt választ adhatna pár szekundum erejéig még el is mélyed bennük. *
- Esetleg egy novella, mi folytatást kíván. * Őszintén, lényegre törően közli álláspontját, de gyorsan folytatja, mielőtt veszetten romantikusnak hatna. * - Ne érts félre, nem andalogni és csillagokat nézni hívlak a főtérre, helyette inkább alkalomadtán megismételhetnénk az estét, onnantól, hogy feljöttünk a lépcsőn. Lenne még mit kipróbálnunk, szerintem.
* A végén még kacsint is egyet, aztán rögvest magára rántja a hölgyet, hogy megcsókolhassa, ezzel is befolyásolva véleményét. No nem mintha összetörne, hogyha nemleges választ kapna, de azért nem szívesen szalasztana el egy ilyen buja, kívánatos nőcskét. A legtöbb nő egy ilyen ajánlattól dühödten, sértődötten csapná arcon, de Neth bizonyította, hogy ő nem olvad be az átlagos fehérnépek közé. A hím várakozón tekint bájos arcára, s fejét még kissé oldalra is döntve hunyorog rá a sötétben.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:37:10
Üzenet elküldve: 2014-06-12 17:37:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Görbe este//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A kényelem és biztonság érzete váltja egymást, annak ellenére, hogy még mindig egy vadidegen mellett fekszik, teljesen önakaratából, mindenféle vagyoni vonzat nélkül és bár a nevére jól emlékszik, nem garantált, hogy igazat mondott, de nem is érdekli. Nem is nagyon kellenek ide nevek, ezt a vadul vöröslő szempárt, a kacér hangot, a szürke bőrt, mely izmos testét fedi, biztos, hogy nem felejti el egyhamar. S míg jól is érezte magát, tanult is közben, ahogy minden egyes éjszakából okulni szokott. Többet meg tud másokról, s többet saját magáról is.
Bár a testét elhagyó ujjakat, némi szomorúsággal veszi tudomásul, de a hízelgő, testét-lelkét édesgető szavakat szintén elraktározza magában, s azon kapja magát, hogy míg saját ujjai lágyan simítják a férfi bőrét, gondolatai elkalandoztak. Egyelőre még itt fekszik, de merre utána? Elmerengve harap a szájára, s gondolataiból egy kérdés húzza vissza a valóságba. Fejét nem mozdítja, csak szemeit szegezi a másik arcára, a kérdés tartalma pedig egy halk kacajt eredményez.*
- Hmm, nem is tudom *Nyújtja el kissé a választ, majd megvonja a szemöldökét és elvigyorodik.* - Még nem olvastam végig *Hangjából érződik valamiféle kis mókás kacérság, de azért az arca nyitott könyv, könnyen leolvasható róla a válasz, még pedig, hogy hiába van egy érdekes könyv, egy másik lény, legyen az férfi, vagy nő, társaságát nem tudja helyettesíteni, s ez főleg akkor igaz, ha az egymásnak nyújtott szolgálataik kielégítőek.
Természetesen az ezt követő kérést esze ágában sem lenne elutasítani, sőt ez legalább egy alkalom, hogy még egyszer hozzáérjen a férfihoz.*
- Meglátom mit tehetek. *Kacsint egyet, majd felül az ágyban, lábát átveti a férfi teste felett, majd felé egyenesedik, kezeit pár pillanatra összedörzsöli, hogy melegebb legyen a bőre, majd előbb lágy mozdulatokkal masszírozni kezdi a hátát. A még mindig pislákoló, de nagyon kitartó gyertyafény pedig megvillantja saját körmének nyomait, ahogy korábban belemélyesztette a bőrbe, apró csíkokat hagyva maga után, mélyebbeket, kevésbé mélyeket, de láthatóan többet. Önelégülten mosollyal simítja végig őket, annál inkább vigyorogva, hogy tudja, a mélységi most nem láthatja az arcát. Ujjai a lágy tapogatásból, egy erősebb szintre lépnek az izmok mentén. Olajok híján a saját masszázs tudományát nem tudja annyira megmutatni a másik számára, mint amennyire ő szerette volna, de ő maga még így is élvezi a helyzetet. Ahogy a lassan újra kihűlő bőrön végigsimítja a tenyerét, majd ujjaival körkörös mozdulatokat végez. Azt persze tudja, mik azok a pontok, amelyeket érintvén minden egyes lény teste megrándul kissé, de most ezeket elkerüli, s csak néha-néha éppen csak a közelükbe ér.
Egyszer csak előrébb dől, meztelen keble épphogy érinti az előbb masszírozott hátat, majd a fülébe suttog.*
- Nos, mit gondolsz, lábjegyzet vagy fejezet? *Kérdezi sejtelmesen, még lent, a fogadó kocsmarészén elhangzott beszélgetésükre utalván.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A kényelem és biztonság érzete váltja egymást, annak ellenére, hogy még mindig egy vadidegen mellett fekszik, teljesen önakaratából, mindenféle vagyoni vonzat nélkül és bár a nevére jól emlékszik, nem garantált, hogy igazat mondott, de nem is érdekli. Nem is nagyon kellenek ide nevek, ezt a vadul vöröslő szempárt, a kacér hangot, a szürke bőrt, mely izmos testét fedi, biztos, hogy nem felejti el egyhamar. S míg jól is érezte magát, tanult is közben, ahogy minden egyes éjszakából okulni szokott. Többet meg tud másokról, s többet saját magáról is.
Bár a testét elhagyó ujjakat, némi szomorúsággal veszi tudomásul, de a hízelgő, testét-lelkét édesgető szavakat szintén elraktározza magában, s azon kapja magát, hogy míg saját ujjai lágyan simítják a férfi bőrét, gondolatai elkalandoztak. Egyelőre még itt fekszik, de merre utána? Elmerengve harap a szájára, s gondolataiból egy kérdés húzza vissza a valóságba. Fejét nem mozdítja, csak szemeit szegezi a másik arcára, a kérdés tartalma pedig egy halk kacajt eredményez.*
- Hmm, nem is tudom *Nyújtja el kissé a választ, majd megvonja a szemöldökét és elvigyorodik.* - Még nem olvastam végig *Hangjából érződik valamiféle kis mókás kacérság, de azért az arca nyitott könyv, könnyen leolvasható róla a válasz, még pedig, hogy hiába van egy érdekes könyv, egy másik lény, legyen az férfi, vagy nő, társaságát nem tudja helyettesíteni, s ez főleg akkor igaz, ha az egymásnak nyújtott szolgálataik kielégítőek.
Természetesen az ezt követő kérést esze ágában sem lenne elutasítani, sőt ez legalább egy alkalom, hogy még egyszer hozzáérjen a férfihoz.*
- Meglátom mit tehetek. *Kacsint egyet, majd felül az ágyban, lábát átveti a férfi teste felett, majd felé egyenesedik, kezeit pár pillanatra összedörzsöli, hogy melegebb legyen a bőre, majd előbb lágy mozdulatokkal masszírozni kezdi a hátát. A még mindig pislákoló, de nagyon kitartó gyertyafény pedig megvillantja saját körmének nyomait, ahogy korábban belemélyesztette a bőrbe, apró csíkokat hagyva maga után, mélyebbeket, kevésbé mélyeket, de láthatóan többet. Önelégülten mosollyal simítja végig őket, annál inkább vigyorogva, hogy tudja, a mélységi most nem láthatja az arcát. Ujjai a lágy tapogatásból, egy erősebb szintre lépnek az izmok mentén. Olajok híján a saját masszázs tudományát nem tudja annyira megmutatni a másik számára, mint amennyire ő szerette volna, de ő maga még így is élvezi a helyzetet. Ahogy a lassan újra kihűlő bőrön végigsimítja a tenyerét, majd ujjaival körkörös mozdulatokat végez. Azt persze tudja, mik azok a pontok, amelyeket érintvén minden egyes lény teste megrándul kissé, de most ezeket elkerüli, s csak néha-néha éppen csak a közelükbe ér.
Egyszer csak előrébb dől, meztelen keble épphogy érinti az előbb masszírozott hátat, majd a fülébe suttog.*
- Nos, mit gondolsz, lábjegyzet vagy fejezet? *Kérdezi sejtelmesen, még lent, a fogadó kocsmarészén elhangzott beszélgetésükre utalván.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:51:17
Üzenet elküldve: 2014-06-12 12:51:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
// Görbe este //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Legalább annyira kedvez mérhetetlen hiúságának és egójának, mint mocskos, telhetetlen fantáziájának azzal, hogy minduntalan kedvére tesz a nősténynek. Igényli, hogy dicsérjék, látnia kell, hogy a másik az ő ujjaitól, s egyéb részeitől sóhajt, remeg kéjesen, így ismét megállapíthatja magáról önelégülten: *
~ Igen, kivételes hím vagyok!~
* Ez pedig fontosabb mindennemű csöpögős érzelemnél, haszontalan ragaszkodásnál, mik az andalgó párokat összeboronálják, s ideig-óráig együtt tartják. Utóbbi egyébként megvan nála is, ragaszkodik némely kurtizánhoz, bármikor, bármire kapható könnyűvérű nőcskéhez kivételes képességeik végett. Mondhatni amolyan visszajáró vendég náluk. Persze az új mindig izgalmasabb, s így van ez Neth-el is; noha amúgy is páratlanul vonzó, vadító szépségről és ehhez párosuló csábos jellemről van szó, ki ért is a gyönyörszerzés ősi művészetéhez, mégiscsak ellenállhatatlan pluszként hatott a tudat, hogy szinte teljesen idegenek egymásnak. Ez viszont kényes, tűnő illúzió, mi az együtt töltött minutumokkal homokóraként pereg, míg rá nem ébred az ember, hogy a varázs szertefoszlott... De náluk még egy ideig kitart. *
- Veled nem tudok betelni!
* Suttogja vigyorogva, incselkedő lágysággal hangjában, aztán fájó szívvel bár, de ujjai elhagyják a combok vágyott melegét, hogy a domború fenék vonalán át a csípőre vándoroljanak lomhán. A lassan kihunyni készülő gyertya éteri fénye játékosan csillog a vérvörös íriszek tükrén, mik kényelmesen pihennek a lány telt ajkain, kipirult arcán, tengerkék szemeinek látványán. Ebben a nyugodt semmittevésben tör rá az a szokatlan fáradtságérzet- nem a szokványos gyorsan múló bódultság, hanem karjainak, csípőjének, s hátának tompa zsibbadtsága, az érzés, mintha mázsás súlyok kényszerítenék az ágyra. Apró izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokán, s a nő is érezheti akár mellkasán, hogy a korábbi hűvös bőr mintha most kimelegedett volna kissé. Nem is csoda ez az érzés, hisz az elmúlt napok kegyetlenül teltek, kezdve a vállsérüléssel, mi még bőven gyógyulófélben van, aztán a harc a tisztáson, a Holddal folytatott kis párharc, na meg a fogadós hercehurca. Ami azt illeti az is csak púp a hátán, addig, míg csak az övé volt az ötlet lelkes volt tőle, de ez a két "üzlettárs"... Egyik sem tűnik tisztességes fazonnak, bár ez jelen esetben igen érdekes fogalom, de az is lehet, háta mögött szervezkednek ellene, hogy kitúrják saját házából. *
- Ez azért jobb volt, mint a kis könyved, nemde?
* Űzi el a nyomasztó gondolatot elméjének legmélyére, újra megtörve a lepelként rájuk terülő sűrű csendet.*
- Remélem nem sietsz még sehová... * Óhajt sugall e ártatlan mondat, véletlenül sem kérdést, s fűszerezi a szélesebbé váló kaján vigyor.*
- Mert arra gondoltam, hogy ha már te háromszor, ha jól számoltam... én meg csak kétszer... * Apró hatásszünet, míg egy sokatmondó pillantással hasára fordul a hím, arcával továbbra is a lánynak* - ... nos, jól esne még egy kis kényeztető masszírozás, csak hogy egálban legyünk.
* Lopva temeti arcának kaján, magabiztos játékát az összegyűrt, kéjes illatú takaróba, aztán néz kérdőn, megnyerő tekintettel a másikra. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Legalább annyira kedvez mérhetetlen hiúságának és egójának, mint mocskos, telhetetlen fantáziájának azzal, hogy minduntalan kedvére tesz a nősténynek. Igényli, hogy dicsérjék, látnia kell, hogy a másik az ő ujjaitól, s egyéb részeitől sóhajt, remeg kéjesen, így ismét megállapíthatja magáról önelégülten: *
~ Igen, kivételes hím vagyok!~
* Ez pedig fontosabb mindennemű csöpögős érzelemnél, haszontalan ragaszkodásnál, mik az andalgó párokat összeboronálják, s ideig-óráig együtt tartják. Utóbbi egyébként megvan nála is, ragaszkodik némely kurtizánhoz, bármikor, bármire kapható könnyűvérű nőcskéhez kivételes képességeik végett. Mondhatni amolyan visszajáró vendég náluk. Persze az új mindig izgalmasabb, s így van ez Neth-el is; noha amúgy is páratlanul vonzó, vadító szépségről és ehhez párosuló csábos jellemről van szó, ki ért is a gyönyörszerzés ősi művészetéhez, mégiscsak ellenállhatatlan pluszként hatott a tudat, hogy szinte teljesen idegenek egymásnak. Ez viszont kényes, tűnő illúzió, mi az együtt töltött minutumokkal homokóraként pereg, míg rá nem ébred az ember, hogy a varázs szertefoszlott... De náluk még egy ideig kitart. *
- Veled nem tudok betelni!
* Suttogja vigyorogva, incselkedő lágysággal hangjában, aztán fájó szívvel bár, de ujjai elhagyják a combok vágyott melegét, hogy a domború fenék vonalán át a csípőre vándoroljanak lomhán. A lassan kihunyni készülő gyertya éteri fénye játékosan csillog a vérvörös íriszek tükrén, mik kényelmesen pihennek a lány telt ajkain, kipirult arcán, tengerkék szemeinek látványán. Ebben a nyugodt semmittevésben tör rá az a szokatlan fáradtságérzet- nem a szokványos gyorsan múló bódultság, hanem karjainak, csípőjének, s hátának tompa zsibbadtsága, az érzés, mintha mázsás súlyok kényszerítenék az ágyra. Apró izzadtságcseppek gyöngyöznek homlokán, s a nő is érezheti akár mellkasán, hogy a korábbi hűvös bőr mintha most kimelegedett volna kissé. Nem is csoda ez az érzés, hisz az elmúlt napok kegyetlenül teltek, kezdve a vállsérüléssel, mi még bőven gyógyulófélben van, aztán a harc a tisztáson, a Holddal folytatott kis párharc, na meg a fogadós hercehurca. Ami azt illeti az is csak púp a hátán, addig, míg csak az övé volt az ötlet lelkes volt tőle, de ez a két "üzlettárs"... Egyik sem tűnik tisztességes fazonnak, bár ez jelen esetben igen érdekes fogalom, de az is lehet, háta mögött szervezkednek ellene, hogy kitúrják saját házából. *
- Ez azért jobb volt, mint a kis könyved, nemde?
* Űzi el a nyomasztó gondolatot elméjének legmélyére, újra megtörve a lepelként rájuk terülő sűrű csendet.*
- Remélem nem sietsz még sehová... * Óhajt sugall e ártatlan mondat, véletlenül sem kérdést, s fűszerezi a szélesebbé váló kaján vigyor.*
- Mert arra gondoltam, hogy ha már te háromszor, ha jól számoltam... én meg csak kétszer... * Apró hatásszünet, míg egy sokatmondó pillantással hasára fordul a hím, arcával továbbra is a lánynak* - ... nos, jól esne még egy kis kényeztető masszírozás, csak hogy egálban legyünk.
* Lopva temeti arcának kaján, magabiztos játékát az összegyűrt, kéjes illatú takaróba, aztán néz kérdőn, megnyerő tekintettel a másikra. *
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:26:27
Üzenet elküldve: 2014-06-11 22:26:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Nippa //
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Úgy tűnik, nem is kell sokat várnia, hogy a fiú készséggel teljesítse parancsát. Jó is lesz, ha teszi, amit Phormia mond, különben könnyen elveszthet pár részt testéből. Mi is lenne fegyelmezőbb, mint ha megszabadítaná mondjuk az egyik ujjától, vagy a fülétől?
Odafigyel, hogy a fiú mennyire vad mozdulatokkal él, mert ha túllépne egy általa felállított határt, akkor bizony büntetés lenne a vége. Akkor pedig valószínű, hogy ha komolyan akarná, levágná egy-két ujját. Úgy talán már nem lenne annyira vad, mikor engedélyt kap, hogy megszabadítsa a ruháitól.
Természetesen csizmáinál megemeli a lábát, hogy könnyen le tudja venni róla Nippa, már csak azért is, mert szeretne ő is hamarabb túlesni ezen. Nem mintha bármi gondja lenne azzal, hogy valaki így kiszolgálja, sőt! Felsőbbrendű mivoltának ki is jár, hogy így bánjanak vele. A második lábbeli után a nadrág testhezálló anyaga is lekerül finom bőréről, Phormia pedig széles mosollyal néz Nippára, ki érezhetően nem a félelemtől remeg minden ízében. De most valahogy nem érdekli, hogy retteg-e. Ha már ilyen hű kutyusa lesz, kijár neki annyi, hogy megmutassa, mire képes az ő fajtája.
Ahogy az ágyra botlik a fiú, lassú mozgással indul felé, egy szál tőrrel, hogy aztán feltérdeljen és meg se álljon, míg lábszárai nem kerülnek Nippa vállai mellé. Egyértelművé teszi, hogy mit vár, s most kiderül, hogy csak a szavak peregnek olyan jól Nippa nyelvén, vagy másra is tudja használni ízlelőszervét. Legalább most kiélheti a csók iránti sóvárgását, ugyan más ajkakkal, de legalább Phormia jobban élvezi majd. S mint tudjuk, ez a lényeg.*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //
*Úgy tűnik, nem is kell sokat várnia, hogy a fiú készséggel teljesítse parancsát. Jó is lesz, ha teszi, amit Phormia mond, különben könnyen elveszthet pár részt testéből. Mi is lenne fegyelmezőbb, mint ha megszabadítaná mondjuk az egyik ujjától, vagy a fülétől?
Odafigyel, hogy a fiú mennyire vad mozdulatokkal él, mert ha túllépne egy általa felállított határt, akkor bizony büntetés lenne a vége. Akkor pedig valószínű, hogy ha komolyan akarná, levágná egy-két ujját. Úgy talán már nem lenne annyira vad, mikor engedélyt kap, hogy megszabadítsa a ruháitól.
Természetesen csizmáinál megemeli a lábát, hogy könnyen le tudja venni róla Nippa, már csak azért is, mert szeretne ő is hamarabb túlesni ezen. Nem mintha bármi gondja lenne azzal, hogy valaki így kiszolgálja, sőt! Felsőbbrendű mivoltának ki is jár, hogy így bánjanak vele. A második lábbeli után a nadrág testhezálló anyaga is lekerül finom bőréről, Phormia pedig széles mosollyal néz Nippára, ki érezhetően nem a félelemtől remeg minden ízében. De most valahogy nem érdekli, hogy retteg-e. Ha már ilyen hű kutyusa lesz, kijár neki annyi, hogy megmutassa, mire képes az ő fajtája.
Ahogy az ágyra botlik a fiú, lassú mozgással indul felé, egy szál tőrrel, hogy aztán feltérdeljen és meg se álljon, míg lábszárai nem kerülnek Nippa vállai mellé. Egyértelművé teszi, hogy mit vár, s most kiderül, hogy csak a szavak peregnek olyan jól Nippa nyelvén, vagy másra is tudja használni ízlelőszervét. Legalább most kiélheti a csók iránti sóvárgását, ugyan más ajkakkal, de legalább Phormia jobban élvezi majd. S mint tudjuk, ez a lényeg.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:50:52
Üzenet elküldve: 2014-06-10 19:50:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer mikor felértek kezével int, hogy melyik az ő szobájának ajtaja, hiszen ezt a lány nem tudhatja, vagy legalábbis nem szabadna tudnia, de a nőknél semmiben sem lehet biztos az ember, se az elf. A szobája ajtaja nyikorogva tárul fel, miután fél percig vacakol a zárral és kulccsal.*
-Nem egy fejedelmi lakosztály, amilyet érdemelnél, de...*Motyogja félhangosan, de nem tudja befejezni, mert nem is semmilyen érvet felhozni a szoba puritán egyszerűsége mellett, és várja, hogy mit tesz a lány, bár nem látja jól, hiszen a teremben semmilyen fényforrás nincs, hacsak az ablak nem számít annak, és csak a folyosón lévő fáklyák fénye világít be, viszont az nem teszi láthatóvá a hölgy arcát, csak Moerét, aki az adott helyzetben kissé zavarban van, hiszen ötlete sincs mit kéne tenni most, és a félhomály alkotta hangulattal se nagyon tud mit kezdeni. Majd egy hirtelen jött ötlettől vezényelve, ellép az ajtóból, hogy ne legyen útban, mint ahogy eddig gátolta az átjárást. Ha Maou belép, akkor becsukja az ajtót, és a kulcsot a zárba teszi, de nem zárkózik be, hiszen semmi oka nincs erre. Bár nem tudja miért, de késztetést érez arra, hogy magához vonja a nőt, és valamit tegyen vele, csak azt nem tudja mit kéne tenni, ezért csak zavartan áll az ajtó mellett, és várja, hogy Maou megtehesse amit szeretne tenni vele, vagy ha épp ahhoz van kedve, akkor nyugovóra térhessenek mindketten, esetleg beszélgessenek még egy darabig, bár a hölgy elvileg azért akart feljönni, hogy pihenjenek.*
*Moer mikor felértek kezével int, hogy melyik az ő szobájának ajtaja, hiszen ezt a lány nem tudhatja, vagy legalábbis nem szabadna tudnia, de a nőknél semmiben sem lehet biztos az ember, se az elf. A szobája ajtaja nyikorogva tárul fel, miután fél percig vacakol a zárral és kulccsal.*
-Nem egy fejedelmi lakosztály, amilyet érdemelnél, de...*Motyogja félhangosan, de nem tudja befejezni, mert nem is semmilyen érvet felhozni a szoba puritán egyszerűsége mellett, és várja, hogy mit tesz a lány, bár nem látja jól, hiszen a teremben semmilyen fényforrás nincs, hacsak az ablak nem számít annak, és csak a folyosón lévő fáklyák fénye világít be, viszont az nem teszi láthatóvá a hölgy arcát, csak Moerét, aki az adott helyzetben kissé zavarban van, hiszen ötlete sincs mit kéne tenni most, és a félhomály alkotta hangulattal se nagyon tud mit kezdeni. Majd egy hirtelen jött ötlettől vezényelve, ellép az ajtóból, hogy ne legyen útban, mint ahogy eddig gátolta az átjárást. Ha Maou belép, akkor becsukja az ajtót, és a kulcsot a zárba teszi, de nem zárkózik be, hiszen semmi oka nincs erre. Bár nem tudja miért, de késztetést érez arra, hogy magához vonja a nőt, és valamit tegyen vele, csak azt nem tudja mit kéne tenni, ezért csak zavartan áll az ajtó mellett, és várja, hogy Maou megtehesse amit szeretne tenni vele, vagy ha épp ahhoz van kedve, akkor nyugovóra térhessenek mindketten, esetleg beszélgessenek még egy darabig, bár a hölgy elvileg azért akart feljönni, hogy pihenjenek.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:14:30
Üzenet elküldve: 2014-06-09 23:14:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Egy fárasztó nap után, éjszaka //
* Miután meg is kapta a kulcsot, a férfi felindul a szállásába, igen sietősen. Amint felért, be is viharzik a szobába, majd magára zárja az ajtót. Végre egy kis nyugalom! Leveti lamellás vértjét, fegyvereit óvatosan a fal mellé támasztja, majd szép nyugodtan megmosakodik a szobában elhelyezett dézsa vízben. Több nem is kell - elég pihentető ez magában is, már az ágy gondolata. Le is dől aludni, s pillanatokon belül mély, álomtalan álomba merül. *
* Miután meg is kapta a kulcsot, a férfi felindul a szállásába, igen sietősen. Amint felért, be is viharzik a szobába, majd magára zárja az ajtót. Végre egy kis nyugalom! Leveti lamellás vértjét, fegyvereit óvatosan a fal mellé támasztja, majd szép nyugodtan megmosakodik a szobában elhelyezett dézsa vízben. Több nem is kell - elég pihentető ez magában is, már az ágy gondolata. Le is dől aludni, s pillanatokon belül mély, álomtalan álomba merül. *
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-08 07:58:48
Üzenet elküldve: 2014-06-08 07:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* A mélységi lánynak nehezebben megy az ébredés. Talán a szobába bekúszó napsugarak miatt, vagy még nem aludta ki magát, esetleg hozzá van szokva, ahhoz, hogy ébredés után ne rögtön pattanjon ki az ágyból. Vagy mindhárom...*
- Milyen jó ötlet.
* Pillant Erfalodyra, mikor az végül felkel, s a fiókba pakolja ruháit.*
- Ezt én is megcsinálom, mert akkor azzal is könnyebb lesz a táskám.
* Assának nincs olyan sok kiegészítője, esetleg néhány gyöngyös hajcsat, meg effélék. Egy páncélzata és sisakja, valamint pajzsa is van, de ezeket utálja cipelni, egyszerűbb, ha ezeket is a szálláson hagyja. A kis pajzsát megtartja, hátha szükség van rá, de a sisakját és vértjét sosem hordja, teljesen feleslegesek számára. A karddal már egy kicsit tud bánni, de a célzás nehezen megy neki, nem egy íjász. Mégis van egy egyszerű íja. Mikor már a ruhák a szekrényben vannak, s eltette felesleges dolgait, akkor Erfre néz, aki -míg ő pakolászott- már el is készült.*
- Induljunk a lovakhoz, vagy előtte igyunk vagy együnk valamit?
* Assa egy teát talán meginna, de nem olyan lényeges, ha Erf nem akar jönni.*
- A lovakat úgy mozgatjuk meg, hogy elmegyünk velük a templomba. Mit gondolsz? Aztán utána mehetnének az istállóba, de kicsit álldogálnak ott, míg mi tanulunk.
* A mélységi lánynak nehezebben megy az ébredés. Talán a szobába bekúszó napsugarak miatt, vagy még nem aludta ki magát, esetleg hozzá van szokva, ahhoz, hogy ébredés után ne rögtön pattanjon ki az ágyból. Vagy mindhárom...*
- Milyen jó ötlet.
* Pillant Erfalodyra, mikor az végül felkel, s a fiókba pakolja ruháit.*
- Ezt én is megcsinálom, mert akkor azzal is könnyebb lesz a táskám.
* Assának nincs olyan sok kiegészítője, esetleg néhány gyöngyös hajcsat, meg effélék. Egy páncélzata és sisakja, valamint pajzsa is van, de ezeket utálja cipelni, egyszerűbb, ha ezeket is a szálláson hagyja. A kis pajzsát megtartja, hátha szükség van rá, de a sisakját és vértjét sosem hordja, teljesen feleslegesek számára. A karddal már egy kicsit tud bánni, de a célzás nehezen megy neki, nem egy íjász. Mégis van egy egyszerű íja. Mikor már a ruhák a szekrényben vannak, s eltette felesleges dolgait, akkor Erfre néz, aki -míg ő pakolászott- már el is készült.*
- Induljunk a lovakhoz, vagy előtte igyunk vagy együnk valamit?
* Assa egy teát talán meginna, de nem olyan lényeges, ha Erf nem akar jönni.*
- A lovakat úgy mozgatjuk meg, hogy elmegyünk velük a templomba. Mit gondolsz? Aztán utána mehetnének az istállóba, de kicsit álldogálnak ott, míg mi tanulunk.
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:21:48
Üzenet elküldve: 2014-06-07 23:21:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Mozgalmas egy napot tudhatnak maguk mögött, bár Assa talán még nála is mozgalmasabbat, hisz a lány még órán is volt a templomban. Fura, hogy milyen érdekesen alakulnak a napok, alig találkoznak, vagy beszélnek valakivel (a papokon kívül az információk miatt), erre a mai napon egy csapatot van szerencséjük a fürdőben megismerni, aztán közvetlen utánuk az este folyamán még asztaltársaságot is kapnak.*
- Jó lesz az már, csak nem szabad visszaszolgáltatni, mert ezek még a végén ismét elkontárkodnak majd valamit. *Mosolyog a lányra, mikor az már másodszor is megemlíti, hogy végre jó kulcs van nála.
Assa példáját követve lekapja a magassarkút, amivel sikerrel bebizonyította, hogy képes egész nap ebben mászkálni anélkül, hogy különösebb problémája lenne vele. Ez a nap után viszont furcsa ismét telitalppal érintenie a földet, de ez csak az első lépéseknél van így. Míg a tündérke már be is dől az ágyba, ő elkezd a táskája legmélyén kutakodni. Ha felébred biztos az első dolga lesz az egyik fiókba bepakolnia a ruháit, mert már tényleg zavaró így keresgélni. Végül megtalál egy finom szatén tűzvörös térdig érő ruhát. Pont ma este jutott az eszébe, hogy ilyet is hozott magával, még 1-2 vörös holmival egyetemben, eddig viszont inkább kék és fekete hangulata volt. Ez a ruha nem testre simuló, hanem kicsit lengébb, és csak az egyik ujja hosszú, az viszont buggyos átlátszó selyem. Tökéletes kényelmet biztosít a benne való alváshoz. Gyorsan átöltözik, behúzza a függönyöket, aztán már bújik ő is be a puha ágyba, hogy nyakig betakarózva végre aludjon egy jót.*
- Jó éjt! *Válaszolja Assának, hogy utána ő is hamar álomba merüljön*
*Előző nap túl sok lehetett a "jóból" vagy túl sokáig bámulta a Vöröst, merthogy ez a szín egyáltalán nem akart szűnni az álmaiból, és most kivételesen nem a vér formájában.
Csak egy másodpercre nyitja ki az egyik szemét résnyire, Assa már veszi is észre jó reggelt-et kívánva neki. Jobban szereti, ha lefekvésnél a "Jó napot!" ébredésnél pedig a "Jó estét!" hangzik el, vagy ehhez hasonlók. Ahogy a lány pattan is sürgölődni, csak egy pillanatig figyeli kedvtelenül ahogy valósággal kiugrik az ágyból, aztán már húzza is vissza a fejére a takarót. Csak tudná, hogy hova ez a nagy rohanás...
Assa a mondandójára csak egy elégedetlen, és valószínűleg számára sem ismeretlen "Még nem akarok felkelni!" hangzású nyöszörgést hall a mélységi felől, amit az hasra fordulva a párnájába intéz.*
- Hogy a fene essen az összes fénybenjáróba, és az ébredési szokásaikba! *Dünnyögi a párnájába, amiből valószínűleg egy árva szót nem lehet kihallani értelmesen, de nem is az volt ezzel a célja. Az ébredési időpontot meg már inkább meg sem említi... Itt már senki sem ismeri az ébredés utáni pihenés, szunyókálás fogalmát?
Nagy kényesen azért lassacskán ő is felül az ágyon a szemét dörzsölgetve, aztán a tegnap esti tervéhez mérten elkezdi az egyik fiókba bepakolni azt az 5-6 ruhadarabját amit elhozott magával, és a kiegészítőit/ékszereit. Csak a bőrnadrágját hagyja elől, és a fűzőjét na meg a fűzőre felvenni kívánt ugyancsak fekete hosszú ujjú fekete bőrmellényét. Ha ma a lovakkal is foglalkozni fognak akkor jobb ha nadrágban van.
Miután sikeresen elpakolt, és felöltözött megmossa az arcát, és már indulásra készen is van.*
*Mozgalmas egy napot tudhatnak maguk mögött, bár Assa talán még nála is mozgalmasabbat, hisz a lány még órán is volt a templomban. Fura, hogy milyen érdekesen alakulnak a napok, alig találkoznak, vagy beszélnek valakivel (a papokon kívül az információk miatt), erre a mai napon egy csapatot van szerencséjük a fürdőben megismerni, aztán közvetlen utánuk az este folyamán még asztaltársaságot is kapnak.*
- Jó lesz az már, csak nem szabad visszaszolgáltatni, mert ezek még a végén ismét elkontárkodnak majd valamit. *Mosolyog a lányra, mikor az már másodszor is megemlíti, hogy végre jó kulcs van nála.
Assa példáját követve lekapja a magassarkút, amivel sikerrel bebizonyította, hogy képes egész nap ebben mászkálni anélkül, hogy különösebb problémája lenne vele. Ez a nap után viszont furcsa ismét telitalppal érintenie a földet, de ez csak az első lépéseknél van így. Míg a tündérke már be is dől az ágyba, ő elkezd a táskája legmélyén kutakodni. Ha felébred biztos az első dolga lesz az egyik fiókba bepakolnia a ruháit, mert már tényleg zavaró így keresgélni. Végül megtalál egy finom szatén tűzvörös térdig érő ruhát. Pont ma este jutott az eszébe, hogy ilyet is hozott magával, még 1-2 vörös holmival egyetemben, eddig viszont inkább kék és fekete hangulata volt. Ez a ruha nem testre simuló, hanem kicsit lengébb, és csak az egyik ujja hosszú, az viszont buggyos átlátszó selyem. Tökéletes kényelmet biztosít a benne való alváshoz. Gyorsan átöltözik, behúzza a függönyöket, aztán már bújik ő is be a puha ágyba, hogy nyakig betakarózva végre aludjon egy jót.*
- Jó éjt! *Válaszolja Assának, hogy utána ő is hamar álomba merüljön*
*Előző nap túl sok lehetett a "jóból" vagy túl sokáig bámulta a Vöröst, merthogy ez a szín egyáltalán nem akart szűnni az álmaiból, és most kivételesen nem a vér formájában.
Csak egy másodpercre nyitja ki az egyik szemét résnyire, Assa már veszi is észre jó reggelt-et kívánva neki. Jobban szereti, ha lefekvésnél a "Jó napot!" ébredésnél pedig a "Jó estét!" hangzik el, vagy ehhez hasonlók. Ahogy a lány pattan is sürgölődni, csak egy pillanatig figyeli kedvtelenül ahogy valósággal kiugrik az ágyból, aztán már húzza is vissza a fejére a takarót. Csak tudná, hogy hova ez a nagy rohanás...
Assa a mondandójára csak egy elégedetlen, és valószínűleg számára sem ismeretlen "Még nem akarok felkelni!" hangzású nyöszörgést hall a mélységi felől, amit az hasra fordulva a párnájába intéz.*
- Hogy a fene essen az összes fénybenjáróba, és az ébredési szokásaikba! *Dünnyögi a párnájába, amiből valószínűleg egy árva szót nem lehet kihallani értelmesen, de nem is az volt ezzel a célja. Az ébredési időpontot meg már inkább meg sem említi... Itt már senki sem ismeri az ébredés utáni pihenés, szunyókálás fogalmát?
Nagy kényesen azért lassacskán ő is felül az ágyon a szemét dörzsölgetve, aztán a tegnap esti tervéhez mérten elkezdi az egyik fiókba bepakolni azt az 5-6 ruhadarabját amit elhozott magával, és a kiegészítőit/ékszereit. Csak a bőrnadrágját hagyja elől, és a fűzőjét na meg a fűzőre felvenni kívánt ugyancsak fekete hosszú ujjú fekete bőrmellényét. Ha ma a lovakkal is foglalkozni fognak akkor jobb ha nadrágban van.
Miután sikeresen elpakolt, és felöltözött megmossa az arcát, és már indulásra készen is van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370