Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 80 (1581. - 1600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1600. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-04 14:30:57
Üzenet elküldve: 2014-04-04 14:30:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Olfreen Lángszem //
* Bár háttal áll Olfreenek, tekintetét a távolba mélyesztve, fülei mégis pontosan érzékelik a mélységi érkezésé és talán ezért egy cseppet sem riad meg a gyengéd érintéstől. Talán csak az lepi meg egy kissé, hogy a férfi keze a combjára simul nem pedig a karját simítja végig esetleg a nyakából hessegeti arrább a kósza szőke szálakat. Amint az imént még lent bóklászó kezek a derekára fonódnak kényelmesen hátra dől. Keze az ablakpárkányon pihen, fejét Olfreen vállára engedve néz ki. Nem szól, némán hallgatja a mélységi szavait. A végén elmosolyodik, bár ezt a mögötte álló nem láthatja.
Csak a szavak vége felé vándorol át egyik tenyere a dereka körül összefonódott kezekre, a másik pedig egy fél fordulat után a hím arcán pihen meg egy kis kihívó mosollyal ajkain.*
- De a takarítónő még ránk törhet. *mondja nevetve majd még többet fészkelődik amíg végre teljesen szembe fordul Olfreenel. Mindkét keze a meztelen férfimellekre siklik, egy pillanatra távolabbról, kissé hátra dőlve fürkészőn mélyed a sárga szemekben majd elgondolkodva folytatja.*
- Én is vágyom rád. -*ismét egy kis csend nehezíti meg a közöttük vibráló levegőt *Mióta először találkoztunk. Taszítasz és vonzol egyszerre.* mondja miközben tenyerei felsiklanak a hím vállára majd mint apró póklábak érintése, újai leszaladnak a férfi karjain, hogy a könyökénél egy keveset megpihenjenek. Szája esdve várja a szomjas csókokat és ha sikerül elcsábítania Olfreen ajkait akkor kezei nemsokára összezárulnak a hím háta mögött.*
* Bár háttal áll Olfreenek, tekintetét a távolba mélyesztve, fülei mégis pontosan érzékelik a mélységi érkezésé és talán ezért egy cseppet sem riad meg a gyengéd érintéstől. Talán csak az lepi meg egy kissé, hogy a férfi keze a combjára simul nem pedig a karját simítja végig esetleg a nyakából hessegeti arrább a kósza szőke szálakat. Amint az imént még lent bóklászó kezek a derekára fonódnak kényelmesen hátra dől. Keze az ablakpárkányon pihen, fejét Olfreen vállára engedve néz ki. Nem szól, némán hallgatja a mélységi szavait. A végén elmosolyodik, bár ezt a mögötte álló nem láthatja.
Csak a szavak vége felé vándorol át egyik tenyere a dereka körül összefonódott kezekre, a másik pedig egy fél fordulat után a hím arcán pihen meg egy kis kihívó mosollyal ajkain.*
- De a takarítónő még ránk törhet. *mondja nevetve majd még többet fészkelődik amíg végre teljesen szembe fordul Olfreenel. Mindkét keze a meztelen férfimellekre siklik, egy pillanatra távolabbról, kissé hátra dőlve fürkészőn mélyed a sárga szemekben majd elgondolkodva folytatja.*
- Én is vágyom rád. -*ismét egy kis csend nehezíti meg a közöttük vibráló levegőt *Mióta először találkoztunk. Taszítasz és vonzol egyszerre.* mondja miközben tenyerei felsiklanak a hím vállára majd mint apró póklábak érintése, újai leszaladnak a férfi karjain, hogy a könyökénél egy keveset megpihenjenek. Szája esdve várja a szomjas csókokat és ha sikerül elcsábítania Olfreen ajkait akkor kezei nemsokára összezárulnak a hím háta mögött.*
1599. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:49:39
Üzenet elküldve: 2014-04-03 16:49:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*Olfreen belemártja kezét a mosdótálba majd arcát beletemetve lemossa róla az erdő porát. no meg a vért. Gyorsan megmossa a mellkasát, a hónalját és ahol szükséges erőteljesen sikálja is a bőrét, hogy a rászáradt vért eltávolítsa róla. Ewa eközben ott pakolászott mellette, sürgött forgott az ágy és a szekrények között. Majd miután végzett a sötételf háta mögé kerül és finoman végigsimít a gerincén. Olfreen úgy beleborzongott az érintésbe ,hogy libabőrős lett szinte mindenhol. A lány megkérdezi ,hogy lemoshatja-e a hátát. na majd bolond lesz elutasítani. A lány olyan gyengéden és finoman mossa meg a testét, hogy Olfreen alig bír nyugton maradni. De önfegyelme ismét győzedelmeskedik, és röpke idő múltán tisztának érzi magát, sőt talán még sose érezte ilyen tisztának magát. A lány a mosdatás végén egy törülközőt terít a hátára, majd elsétál az ablakig. Olfreen miközben törülközik nem bírja megállni ,hogy ne nézze meg a lányt hátulról hálóingében. Ilyen légies jelenséget emberben nem igen lehet látni, sőt saját fajának nőstényei sem túl kecsesek, igaz az embereknél még mindig szebbnek látja őket. A lány idomai, kecses tartása megigézi Olfreent, aki lassan elindul felé. Óvatosan a háta mögé lép, és finoman végigcirógatja a lány combját ami kilóg a hálóruhájából. Nem megy messzebb, ezt is óvatosan csinálja, készen arra ,hogy ha a lány bárminemű ellenállást mutatna rögtön visszahúzódhasson. Ha a lány nem ellenkezik kicsit jobban hozzásimul és a kezét a lány derekára fonja és magához húzza kicsit. A füléhez hajol és halkan belesúgja gondolatait.*
- Úgy érzem egyre közelebb kerülünk egymáshoz, valahogy kiegészítjük egymást. Én még ilyet nem éreztem senkivel, de a közös kalandjaink és a kettesben töltött idő is harmonikusnak és tökéletesnek mondható. Minden vágyam , hogy még mélyebbre hatoljak a lelkedbe, érzem ,hogy sok minden van még ott amit érdemes megismerni. És nem szépítek, vágyom rád másféleképpen is. Itt már csak nem tartanál farkastámadástól? * kérdése után meg se mozdul, várja a lány reakcióit. Ha elutasítást kap fájó szívvel de elfogadja, ha viszont nem, akkor megint csak gondban lesz, lévén első alkalom lenne ez neki. És ha mást nem is de azt hallotta a testi együttlétről, hogy az első alakom sok mindent eldönt. De most már nincs visszaút, zakatoló szívvel és elmével várja Ewa válaszát.*
*Olfreen belemártja kezét a mosdótálba majd arcát beletemetve lemossa róla az erdő porát. no meg a vért. Gyorsan megmossa a mellkasát, a hónalját és ahol szükséges erőteljesen sikálja is a bőrét, hogy a rászáradt vért eltávolítsa róla. Ewa eközben ott pakolászott mellette, sürgött forgott az ágy és a szekrények között. Majd miután végzett a sötételf háta mögé kerül és finoman végigsimít a gerincén. Olfreen úgy beleborzongott az érintésbe ,hogy libabőrős lett szinte mindenhol. A lány megkérdezi ,hogy lemoshatja-e a hátát. na majd bolond lesz elutasítani. A lány olyan gyengéden és finoman mossa meg a testét, hogy Olfreen alig bír nyugton maradni. De önfegyelme ismét győzedelmeskedik, és röpke idő múltán tisztának érzi magát, sőt talán még sose érezte ilyen tisztának magát. A lány a mosdatás végén egy törülközőt terít a hátára, majd elsétál az ablakig. Olfreen miközben törülközik nem bírja megállni ,hogy ne nézze meg a lányt hátulról hálóingében. Ilyen légies jelenséget emberben nem igen lehet látni, sőt saját fajának nőstényei sem túl kecsesek, igaz az embereknél még mindig szebbnek látja őket. A lány idomai, kecses tartása megigézi Olfreent, aki lassan elindul felé. Óvatosan a háta mögé lép, és finoman végigcirógatja a lány combját ami kilóg a hálóruhájából. Nem megy messzebb, ezt is óvatosan csinálja, készen arra ,hogy ha a lány bárminemű ellenállást mutatna rögtön visszahúzódhasson. Ha a lány nem ellenkezik kicsit jobban hozzásimul és a kezét a lány derekára fonja és magához húzza kicsit. A füléhez hajol és halkan belesúgja gondolatait.*
- Úgy érzem egyre közelebb kerülünk egymáshoz, valahogy kiegészítjük egymást. Én még ilyet nem éreztem senkivel, de a közös kalandjaink és a kettesben töltött idő is harmonikusnak és tökéletesnek mondható. Minden vágyam , hogy még mélyebbre hatoljak a lelkedbe, érzem ,hogy sok minden van még ott amit érdemes megismerni. És nem szépítek, vágyom rád másféleképpen is. Itt már csak nem tartanál farkastámadástól? * kérdése után meg se mozdul, várja a lány reakcióit. Ha elutasítást kap fájó szívvel de elfogadja, ha viszont nem, akkor megint csak gondban lesz, lévén első alkalom lenne ez neki. És ha mást nem is de azt hallotta a testi együttlétről, hogy az első alakom sok mindent eldönt. De most már nincs visszaút, zakatoló szívvel és elmével várja Ewa válaszát.*
1598. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-03 13:51:07
Üzenet elküldve: 2014-04-03 13:51:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Olfreen Lángszem //
* Most ha bosszantani akarná Olfreent biztosan az ágy szélére telepedve fixírozná miként mozdulnak izmai a hideg víz na meg az erőlködés során miközben megpróbál megszabadulni az alvadt vértől. Nem ennyire pimasz, na meg zavarba sem akarja hozni a hímet. Nem tudja pontosan mihez szokott, vannak olyan mélységiek akik nagyon visszafogottak, óvatosak, szinte már paranoiásak, és van a másik oldal akik mindenre képesek, szinte már semmi sem riasztja vissza őket. Olfreen eddig az első csoportba tartozónak tűnt.
Ewa amíg a hím mosakodik fürgén bepakol a másik kis szekrénybe, majd még a nagyot is feltárja, hogy a régebben ide küldetett ruháit is szépen sorba berakja. Látszik az elfen, hogy nem csak egy éjszakára akar itt maradni. Valószínűleg megtartja a szobát amíg nem talál egy kedves kis lakást a Gazdagnegyed szélén.
Ha befejezte a rendezgetést odalép Olfreen mögé és gyengéden végigsimít a hátán.*
- Megengeded? *kérdi. Ha a hím nem ijed meg az előbbi mozdulattól akkor egy beszappanozott ronggyal végigtörli a hátát majd megömbliti azt és megismétli a tisztább nedves ruhadarabbal. Nemsokára egy tiszta tölrölközőt is leemel a szék karfájáról amit a hím vállaira borít.*
- Az arcodról ne feledkezz meg. *mondja vidáman csengő hangon *A háborúnak vége.
* Elsétál az ablakig, hogy a felkelő napot meglesse. A hálóing ami rajta van combközépig ér. Jobb napjaiban talán egy férfi inge lehetett. Láthatóan kissé nagy a törékeny elfre viszont nagy becsben van tartva mert mindig, mindenhová vele utazik.*
* Most ha bosszantani akarná Olfreent biztosan az ágy szélére telepedve fixírozná miként mozdulnak izmai a hideg víz na meg az erőlködés során miközben megpróbál megszabadulni az alvadt vértől. Nem ennyire pimasz, na meg zavarba sem akarja hozni a hímet. Nem tudja pontosan mihez szokott, vannak olyan mélységiek akik nagyon visszafogottak, óvatosak, szinte már paranoiásak, és van a másik oldal akik mindenre képesek, szinte már semmi sem riasztja vissza őket. Olfreen eddig az első csoportba tartozónak tűnt.
Ewa amíg a hím mosakodik fürgén bepakol a másik kis szekrénybe, majd még a nagyot is feltárja, hogy a régebben ide küldetett ruháit is szépen sorba berakja. Látszik az elfen, hogy nem csak egy éjszakára akar itt maradni. Valószínűleg megtartja a szobát amíg nem talál egy kedves kis lakást a Gazdagnegyed szélén.
Ha befejezte a rendezgetést odalép Olfreen mögé és gyengéden végigsimít a hátán.*
- Megengeded? *kérdi. Ha a hím nem ijed meg az előbbi mozdulattól akkor egy beszappanozott ronggyal végigtörli a hátát majd megömbliti azt és megismétli a tisztább nedves ruhadarabbal. Nemsokára egy tiszta tölrölközőt is leemel a szék karfájáról amit a hím vállaira borít.*
- Az arcodról ne feledkezz meg. *mondja vidáman csengő hangon *A háborúnak vége.
* Elsétál az ablakig, hogy a felkelő napot meglesse. A hálóing ami rajta van combközépig ér. Jobb napjaiban talán egy férfi inge lehetett. Láthatóan kissé nagy a törékeny elfre viszont nagy becsben van tartva mert mindig, mindenhová vele utazik.*
1597. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-03 00:37:27
Üzenet elküldve: 2014-04-03 00:37:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
~Micsoda kéj...~ *Dörmögi magában, ám arcára kiül a fintor Drian sötét szavaitól. Elhiszi, hogy van olyan lény, kinek a mulatozás felér kínnal, szenvedéssel és fájdalommal, de ezt az elfből nem nézné ki. "Nem úgy ismerlek", mondaná, de ostobaság lenne, hisz alig két napja, hogy találkoztak. Nem tud semmit a férfiról, és ahogy a félhomályban az arcát fürkészi, summázza magában, hogy nagyon is képes lenne rá. Van valami az elfben, amitől Freyát újra és újra kirázza a hideg - valószínűleg ez egy vakfoltja lesz kettejük viszonyának, már ami a bizalmat illeti.*
- Tréfa, persze... *dörmögi. Vonásai megenyhülnek kissé, ahogy Hadrian meghúzza az áttetsző üveget. "Megérdemled", üzeni a tekintete, miközben hanyagul vállat von.*
- A fogadóstól kaptam, őt okold. *Az elmúlt percek, órák - ki tudja, mennyi idő telt el, mióta Drian bekopogott hozzá. Ha gonosz lenne, úgy is fogalmazhatna, hogy az elf mellett örökkévalóságnak tűnik minden - eseménydús történései sokat enyhítettek másnaposságán. Habár a szesz szagától még émelyeg kissé, egyre csábosabb pillantásokat vet a finoman illatozó reggeli felé.*
- Na és szerinted ez mégis kinek a hibája? *Vág vissza, mikor Drian leöregasszonyozza. Kérdése egyébként teljesen alaptalan, mert már jóval azelőtt ilyen zsémbes volt, hogy az elfet megismerte. Tény, korábban nem sokszor érezte úgy, hogy menten megőszül, de már kamaszkora óta rossz szokása, hogy minden apróság miatt morogni kezd.*
- Ch! Mit kedvelsz azokon a szukákon? Az önbecsülésüket, mellyel vadidegeneknek dobják szét a lábukat, vagy az elhasznált, vézna testüket? *csóválja meg a fejét. A személye elleni sértésnek veszi, hogy Drian egy bordélyházzal állítja szembe az általa kínált lábtörlőt, de nem veszi jobban zokon, mint általában a férfi vicceit, sőt, elég hamar tovább lép.*
- N-nem mondtam, hogy kedvellek! Csak szeretnéd! *nyögi ki zavarában Drian egyszerű, de mérhetetlenül kínos válaszától, s megpróbálja visszaidézni, elszólta-e magát ilyen téren az előbb. Annak viszont örül, hogy elfogadja az ajánlatát. Maga sem érti, miért, de nyugodtabb így, hogy szemmel tarthatja őt. Este is aggódott érte, és lám, hajnalban kiderült, nem hiába féltette Drian testi épségét. Maradjon csak szépen nála, Freya majd hátsón billenti azt, aki zaklatni próbálja - egyelőre csak ma. Hogy a holnap és a jövő mit hoz, abba már nem óhajt beleszólni, majd Drian eldönti.*
- Játszom! *feleli az értetlenkedő kérdésre olyan hangsúllyal, mintha egyértelműen Drian lenne a hülye, amiért nem érti, Freya miért tekeri körbe egyik pillanatról a másikra gézzel.* Majd levágom, ha teljesen beletekertelek
*Önkényessége nem várt eredménnyel jár, Drian ugyanis úgy látszik, vevő a játékra, és cserébe körbetekeri a derekát. Nevetve hagyja, ha ellenkezik is, csak annyival, hogy helyben forog, ezáltal még jobban belegabalyodik a fehér anyagba.*
- Sonka? *méltatlankodik, s amennyire bekötözött dereka engedi, megemeli térdét, combját párhuzamosan tartja a talajjal, megpaskolja párszor.* Amit itt látsz, az lovaglás edzette izom!
*Dicsekszik, aztán nekilát lebontogatni magáról a kötszert, és a játékra elpazarolt maradékot a szemetesbe hajítja, feltakarít maguk után. Nem figyel közben az elfre, így a felé repülő fegyver váratlanul éri, de reflexeinek köszönhetően gond nélkül elkapja.*
- Eh? *Csak ennyire futja a kérdést hallva, mert Hadrian már meg is indul felé. Nem rántja elő tokjából a fegyvert, eszében sincs támadnia, főleg azok után, hogy tudja, milyen sebeket szerzett a másik az éjjel. Lassan elhátrál, de a combjára érkező csapás megsürgeti, és ügyesen elugrik a támadás elől - aztán nekiütközik a széknek, s át ugyan nem esik rajta, de egyensúlyát veszti és nagy csattanással, nyikorgó hanggal kísérve fel is borítja az ülőalkalmatosságot.*
- Csak most varrtam össze a sebed. Ha újból fel akarsz bosszantani, jó úton jársz! *figyelmezteti a másikat türelmetlenül, és a tokjában hagyott fegyvert visszadobja Hadriannak.* Nem támadok csak azért, hogy neked bizonyítsak. Utálom az erőszakot, ne kényszeríts rá!
*Morogja megkerülve a széket, s úgy tűnik, tényleg nem óhajt részt venni a férfi erőpróbájában. Lehajol, hogy felállítsa a széket, ám ehelyett váratlanul meglöki azt, nagy robajjal Driannak csúsztatja a földön elterelésként, aztán maga is ugrik. Puszta kézzel az elf torka felé kap, mint legvédtelenebbnek ítélt testrész, amit komolyabb fájdalom okozása nélkül elérhet. Csak azért, hogy Driant megnyugtassa, nem rúgná térden vagy ágyékon, ezért választotta a torkot - persze ettől még nem biztos, hogy el is éri, mert a felvett távolság miatt Drian messze áll tőle. Talán az elterelésnek szánt székkel emiatt pórul is jár, és a férfi felhasználhatja arra, hogy átessen rajta - akkor viszont borulni fognak mindketten, Freya ugyanis nem adja könnyen magát, ahhoz túl nagy a büszkesége.*
~Micsoda kéj...~ *Dörmögi magában, ám arcára kiül a fintor Drian sötét szavaitól. Elhiszi, hogy van olyan lény, kinek a mulatozás felér kínnal, szenvedéssel és fájdalommal, de ezt az elfből nem nézné ki. "Nem úgy ismerlek", mondaná, de ostobaság lenne, hisz alig két napja, hogy találkoztak. Nem tud semmit a férfiról, és ahogy a félhomályban az arcát fürkészi, summázza magában, hogy nagyon is képes lenne rá. Van valami az elfben, amitől Freyát újra és újra kirázza a hideg - valószínűleg ez egy vakfoltja lesz kettejük viszonyának, már ami a bizalmat illeti.*
- Tréfa, persze... *dörmögi. Vonásai megenyhülnek kissé, ahogy Hadrian meghúzza az áttetsző üveget. "Megérdemled", üzeni a tekintete, miközben hanyagul vállat von.*
- A fogadóstól kaptam, őt okold. *Az elmúlt percek, órák - ki tudja, mennyi idő telt el, mióta Drian bekopogott hozzá. Ha gonosz lenne, úgy is fogalmazhatna, hogy az elf mellett örökkévalóságnak tűnik minden - eseménydús történései sokat enyhítettek másnaposságán. Habár a szesz szagától még émelyeg kissé, egyre csábosabb pillantásokat vet a finoman illatozó reggeli felé.*
- Na és szerinted ez mégis kinek a hibája? *Vág vissza, mikor Drian leöregasszonyozza. Kérdése egyébként teljesen alaptalan, mert már jóval azelőtt ilyen zsémbes volt, hogy az elfet megismerte. Tény, korábban nem sokszor érezte úgy, hogy menten megőszül, de már kamaszkora óta rossz szokása, hogy minden apróság miatt morogni kezd.*
- Ch! Mit kedvelsz azokon a szukákon? Az önbecsülésüket, mellyel vadidegeneknek dobják szét a lábukat, vagy az elhasznált, vézna testüket? *csóválja meg a fejét. A személye elleni sértésnek veszi, hogy Drian egy bordélyházzal állítja szembe az általa kínált lábtörlőt, de nem veszi jobban zokon, mint általában a férfi vicceit, sőt, elég hamar tovább lép.*
- N-nem mondtam, hogy kedvellek! Csak szeretnéd! *nyögi ki zavarában Drian egyszerű, de mérhetetlenül kínos válaszától, s megpróbálja visszaidézni, elszólta-e magát ilyen téren az előbb. Annak viszont örül, hogy elfogadja az ajánlatát. Maga sem érti, miért, de nyugodtabb így, hogy szemmel tarthatja őt. Este is aggódott érte, és lám, hajnalban kiderült, nem hiába féltette Drian testi épségét. Maradjon csak szépen nála, Freya majd hátsón billenti azt, aki zaklatni próbálja - egyelőre csak ma. Hogy a holnap és a jövő mit hoz, abba már nem óhajt beleszólni, majd Drian eldönti.*
- Játszom! *feleli az értetlenkedő kérdésre olyan hangsúllyal, mintha egyértelműen Drian lenne a hülye, amiért nem érti, Freya miért tekeri körbe egyik pillanatról a másikra gézzel.* Majd levágom, ha teljesen beletekertelek
*Önkényessége nem várt eredménnyel jár, Drian ugyanis úgy látszik, vevő a játékra, és cserébe körbetekeri a derekát. Nevetve hagyja, ha ellenkezik is, csak annyival, hogy helyben forog, ezáltal még jobban belegabalyodik a fehér anyagba.*
- Sonka? *méltatlankodik, s amennyire bekötözött dereka engedi, megemeli térdét, combját párhuzamosan tartja a talajjal, megpaskolja párszor.* Amit itt látsz, az lovaglás edzette izom!
*Dicsekszik, aztán nekilát lebontogatni magáról a kötszert, és a játékra elpazarolt maradékot a szemetesbe hajítja, feltakarít maguk után. Nem figyel közben az elfre, így a felé repülő fegyver váratlanul éri, de reflexeinek köszönhetően gond nélkül elkapja.*
- Eh? *Csak ennyire futja a kérdést hallva, mert Hadrian már meg is indul felé. Nem rántja elő tokjából a fegyvert, eszében sincs támadnia, főleg azok után, hogy tudja, milyen sebeket szerzett a másik az éjjel. Lassan elhátrál, de a combjára érkező csapás megsürgeti, és ügyesen elugrik a támadás elől - aztán nekiütközik a széknek, s át ugyan nem esik rajta, de egyensúlyát veszti és nagy csattanással, nyikorgó hanggal kísérve fel is borítja az ülőalkalmatosságot.*
- Csak most varrtam össze a sebed. Ha újból fel akarsz bosszantani, jó úton jársz! *figyelmezteti a másikat türelmetlenül, és a tokjában hagyott fegyvert visszadobja Hadriannak.* Nem támadok csak azért, hogy neked bizonyítsak. Utálom az erőszakot, ne kényszeríts rá!
*Morogja megkerülve a széket, s úgy tűnik, tényleg nem óhajt részt venni a férfi erőpróbájában. Lehajol, hogy felállítsa a széket, ám ehelyett váratlanul meglöki azt, nagy robajjal Driannak csúsztatja a földön elterelésként, aztán maga is ugrik. Puszta kézzel az elf torka felé kap, mint legvédtelenebbnek ítélt testrész, amit komolyabb fájdalom okozása nélkül elérhet. Csak azért, hogy Driant megnyugtassa, nem rúgná térden vagy ágyékon, ezért választotta a torkot - persze ettől még nem biztos, hogy el is éri, mert a felvett távolság miatt Drian messze áll tőle. Talán az elterelésnek szánt székkel emiatt pórul is jár, és a férfi felhasználhatja arra, hogy átessen rajta - akkor viszont borulni fognak mindketten, Freya ugyanis nem adja könnyen magát, ahhoz túl nagy a büszkesége.*
1596. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:26:05
Üzenet elküldve: 2014-04-02 20:26:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
- Kín, szenvedés, fájdalom... * Ejti a szavakat, s mindegyik után tesz egy lassú lépést a lány felé. Arca elsötétül, mikor megtorpan közvetlenül előtte. A zsalugáteren keresztül beszűrődő holdfény csíkokat fest a mozdulatlan elf arcára, szemei fekete gödrök a sötétben.*
- Ne vedd ám komolyan. Csak tréfáltam. * Szavai hihetően hangozhatnak, ám szeme másról árulkodik. Szereti nyitva hagyni a sorokat, kétségek közt hagyni a másikat. Bár most nem voltak ilyesféle szándékai ez a fajta védő mechanizmus az alvilági életmódja alatt megszokottá vált, s nem tudja levedleni most sem.
Azzal egyetért, hogy a rúna tetoválás önmagában badarság, ám ehhez párosult még egy szertartás is és különböző mágikus kellékek, melyekre inkább nem tér ki a fiú, mindezzel együtt is feleslegesnek tartja.
Hadrian sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodik. Ez már csak abból is leszűrhető, hogy alávaló módon ráveti magát szegény leányra, ki éppen belép az ajtón. Miután nem hall kintről más zajt elengedi. Persze hasonló reakciót várt, és a biztonság kedvéért inkább megkerüli az asztalt, hátha Freyának kedve támadna elgyepálni őt. Arra is számít, hogy az imént felszedegetett eszközök közül az egyikkel megcélozza elővigyázatos alvilági személyét, s ha így volna óvón maga elé tartja kezeit. Igyekszik úgy állni, hogy mindig közöttük legyen az asztal, amitől úgy néz ki, mintha kergetőzne.
Szélesen elvigyorodik, majd a "fegyveres őrült" szóra a szívéhez kap és magas hangon felrikkant.*
- Óh jajj, ne is folytasd! Hiszen ez szörnyű! * Mondja miközben felkapja az átlátszó üveges szeszt és belekortyol egy nagyot.*
- A nyűvbe.. Ebbe' meg mi van... Meg akarsz ölni? * Krákogja maga elé. Kézfejével megtörli a száját és köszörülni kezdi a torkát, mintha halszálka gyötörné. Valami címkét keres, ám hiába forgatja nem talál semmit.*
- Hát hát... * Csóválja a fejét, miközben lassan átsétál az asztal másik oldalára. A mosoly nem fagy le képéről. Tekintete végigúszik bizonyos dolgokon, mikor Freya a földre esett holmikért hajlong. Megnyalja alkoholtól nedves ajkait, s közben valami frappáns visszavágáson kattognak fogaskerekei. A változatos pocskondiázásra csak szemforgat és elgondolkodva vakargatja húzott fülének tövét.*
- Zsémbes öregasszony lesz belőled... nem is lesz, már az vagy. * Drian szeret nevetni saját humorosnak hitt megjegyzésein és szereti a bárgyú vicceket. Akad bőven a tarsolyában belőlük, az áldozatait is szokta velük szórakoztatni mielőtt...elmetszi a torkukat. Az alvásra még nem is gondolt, arcának minden árkába most az értetlenség fészkeli be magát.*
- Ne aggódj, már van szállásom... valamelyik bordélyban.. Hah! * Füllenti, s egész büszke magára, hogy ilyen kis csavaros eszű széltoló.
Miután látszólag lecsillapodtak a kedélyek, Drian visszaül a székbe, s szótlanul figyeli Freya ténykedését. Még valami hörgés szerű hangot hallat, hogy kifejezze nemtetszését a lány szavaira, de aztán elmosolyodik. Az érzelmek kifejezésében nem jeleskedik, sőt, analfabéta ezen a téren, de azért megpróbál értelmesen válaszolni a másik őszinte szavaira.*
- Aha... * Nem sikerült.* Azt hiszem én is... megkedveltelek. * Egy darabon nézi ahogy önnön vére megfesti az edényben lévő vizet, majd Freya hirtelen előtte terem, s tekintete a másik arcára úszik. Hogy mi jár a fejében, azt jelen pillanatban ő sem tudná megmagyarázni.* ~ Nem lett volna szabad visszajönnöm, mert...~ * Szalad át agyán futó gondolatként, ám Freya ötlete igazán kedvére való és sokkal inkább említésre méltó, mint saját elmélkedései. *
- Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. * Bólogat és sejtelmes mosoly kúszik képére.
Nem hinné, hogy Freya és nyilai effektív védelem lenne, ha Ryke testvér visszajönne, de az ajánlat legyezi férfiúi hiúságát. Gondolatai egészen más mederbe terelődnek ennek köszönhetően, s csak később veszi észre mi is történik éppen vele. Miféle gyermekded játéknak alanya. Elhúzza a száját.*
- Mit művelsz? * Kérdi, mikor fátyolossá válik szeme előtt a kép. Rögtön nyúl is, hogy letekerje magáról a gézt, ám a heves mozdulatoknak köszönhetően csak még jobban beleakad.*
- Vágd le, vagy te is kapsz belőle!
* Ha lekerül róla megnyugszik, ha viszont nem akkor beváltja ígéretét és Freya derekát kezdi el becsavarni, oly intenzív koncentrálással, hogy még nyelvének hegyét is kintfelejti ajkai közt.*
- Kötözött sonka. * Mondja "művére", már ha sor kerül rá egyáltalán, s mint ki jól végezte dolgát kényelmesen átveti két karját a szék háttámláján. Valamilyen furcsa késztetés folytán a másik ajkaira pillant.*
- Khm... * Pattan fel hirtelen a székről, hogy még véletlenül se felejtse ott a tekintetét, s átsétálva a szobán az asztalra támaszkodik háttal állva a lánynak.
Kezébe veszi a hosszútőrt s maga elé tartva lassan forgatni kezdi. Félig kihúzza a hüvelytokból, hogy ellenőrízze annak élét, majd visszadugja.*
- Ne kerüljön rá sor,de csak elővigyázatosságból... - Mert Hadrian ma nagyon elővigyázatos - * Fordul meg hirtelen, s a lánynak dobja a fegyvert.*
- Hogy védenéd meg magad? Támadj! * Mondja, ám nem vár, már határozott léptekkel sétálni is kezd felé, talpa alatt felnyikorognak a szú ette fagerendák, s rögtön támad is, hogy tesztelje a másik reflexeit. Freya combja felé suhint először,s ha a találat sikeres,lemondóan csettint nyelvével. Mindezt valahol azért is csinálja, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy a lány tudna magára vigyázni, ha arról lenne szó.*
- Kín, szenvedés, fájdalom... * Ejti a szavakat, s mindegyik után tesz egy lassú lépést a lány felé. Arca elsötétül, mikor megtorpan közvetlenül előtte. A zsalugáteren keresztül beszűrődő holdfény csíkokat fest a mozdulatlan elf arcára, szemei fekete gödrök a sötétben.*
- Ne vedd ám komolyan. Csak tréfáltam. * Szavai hihetően hangozhatnak, ám szeme másról árulkodik. Szereti nyitva hagyni a sorokat, kétségek közt hagyni a másikat. Bár most nem voltak ilyesféle szándékai ez a fajta védő mechanizmus az alvilági életmódja alatt megszokottá vált, s nem tudja levedleni most sem.
Azzal egyetért, hogy a rúna tetoválás önmagában badarság, ám ehhez párosult még egy szertartás is és különböző mágikus kellékek, melyekre inkább nem tér ki a fiú, mindezzel együtt is feleslegesnek tartja.
Hadrian sokszor előbb cselekszik, mint gondolkodik. Ez már csak abból is leszűrhető, hogy alávaló módon ráveti magát szegény leányra, ki éppen belép az ajtón. Miután nem hall kintről más zajt elengedi. Persze hasonló reakciót várt, és a biztonság kedvéért inkább megkerüli az asztalt, hátha Freyának kedve támadna elgyepálni őt. Arra is számít, hogy az imént felszedegetett eszközök közül az egyikkel megcélozza elővigyázatos alvilági személyét, s ha így volna óvón maga elé tartja kezeit. Igyekszik úgy állni, hogy mindig közöttük legyen az asztal, amitől úgy néz ki, mintha kergetőzne.
Szélesen elvigyorodik, majd a "fegyveres őrült" szóra a szívéhez kap és magas hangon felrikkant.*
- Óh jajj, ne is folytasd! Hiszen ez szörnyű! * Mondja miközben felkapja az átlátszó üveges szeszt és belekortyol egy nagyot.*
- A nyűvbe.. Ebbe' meg mi van... Meg akarsz ölni? * Krákogja maga elé. Kézfejével megtörli a száját és köszörülni kezdi a torkát, mintha halszálka gyötörné. Valami címkét keres, ám hiába forgatja nem talál semmit.*
- Hát hát... * Csóválja a fejét, miközben lassan átsétál az asztal másik oldalára. A mosoly nem fagy le képéről. Tekintete végigúszik bizonyos dolgokon, mikor Freya a földre esett holmikért hajlong. Megnyalja alkoholtól nedves ajkait, s közben valami frappáns visszavágáson kattognak fogaskerekei. A változatos pocskondiázásra csak szemforgat és elgondolkodva vakargatja húzott fülének tövét.*
- Zsémbes öregasszony lesz belőled... nem is lesz, már az vagy. * Drian szeret nevetni saját humorosnak hitt megjegyzésein és szereti a bárgyú vicceket. Akad bőven a tarsolyában belőlük, az áldozatait is szokta velük szórakoztatni mielőtt...elmetszi a torkukat. Az alvásra még nem is gondolt, arcának minden árkába most az értetlenség fészkeli be magát.*
- Ne aggódj, már van szállásom... valamelyik bordélyban.. Hah! * Füllenti, s egész büszke magára, hogy ilyen kis csavaros eszű széltoló.
Miután látszólag lecsillapodtak a kedélyek, Drian visszaül a székbe, s szótlanul figyeli Freya ténykedését. Még valami hörgés szerű hangot hallat, hogy kifejezze nemtetszését a lány szavaira, de aztán elmosolyodik. Az érzelmek kifejezésében nem jeleskedik, sőt, analfabéta ezen a téren, de azért megpróbál értelmesen válaszolni a másik őszinte szavaira.*
- Aha... * Nem sikerült.* Azt hiszem én is... megkedveltelek. * Egy darabon nézi ahogy önnön vére megfesti az edényben lévő vizet, majd Freya hirtelen előtte terem, s tekintete a másik arcára úszik. Hogy mi jár a fejében, azt jelen pillanatban ő sem tudná megmagyarázni.* ~ Nem lett volna szabad visszajönnöm, mert...~ * Szalad át agyán futó gondolatként, ám Freya ötlete igazán kedvére való és sokkal inkább említésre méltó, mint saját elmélkedései. *
- Ez egy visszautasíthatatlan ajánlat. * Bólogat és sejtelmes mosoly kúszik képére.
Nem hinné, hogy Freya és nyilai effektív védelem lenne, ha Ryke testvér visszajönne, de az ajánlat legyezi férfiúi hiúságát. Gondolatai egészen más mederbe terelődnek ennek köszönhetően, s csak később veszi észre mi is történik éppen vele. Miféle gyermekded játéknak alanya. Elhúzza a száját.*
- Mit művelsz? * Kérdi, mikor fátyolossá válik szeme előtt a kép. Rögtön nyúl is, hogy letekerje magáról a gézt, ám a heves mozdulatoknak köszönhetően csak még jobban beleakad.*
- Vágd le, vagy te is kapsz belőle!
* Ha lekerül róla megnyugszik, ha viszont nem akkor beváltja ígéretét és Freya derekát kezdi el becsavarni, oly intenzív koncentrálással, hogy még nyelvének hegyét is kintfelejti ajkai közt.*
- Kötözött sonka. * Mondja "művére", már ha sor kerül rá egyáltalán, s mint ki jól végezte dolgát kényelmesen átveti két karját a szék háttámláján. Valamilyen furcsa késztetés folytán a másik ajkaira pillant.*
- Khm... * Pattan fel hirtelen a székről, hogy még véletlenül se felejtse ott a tekintetét, s átsétálva a szobán az asztalra támaszkodik háttal állva a lánynak.
Kezébe veszi a hosszútőrt s maga elé tartva lassan forgatni kezdi. Félig kihúzza a hüvelytokból, hogy ellenőrízze annak élét, majd visszadugja.*
- Ne kerüljön rá sor,de csak elővigyázatosságból... - Mert Hadrian ma nagyon elővigyázatos - * Fordul meg hirtelen, s a lánynak dobja a fegyvert.*
- Hogy védenéd meg magad? Támadj! * Mondja, ám nem vár, már határozott léptekkel sétálni is kezd felé, talpa alatt felnyikorognak a szú ette fagerendák, s rögtön támad is, hogy tesztelje a másik reflexeit. Freya combja felé suhint először,s ha a találat sikeres,lemondóan csettint nyelvével. Mindezt valahol azért is csinálja, hogy bizonyosságot nyerjen, hogy a lány tudna magára vigyázni, ha arról lenne szó.*
1595. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-02 15:55:29
Üzenet elküldve: 2014-04-02 15:55:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Ewangel Nortsan//
*A lány megjegyzése sajnos pontos, valóban jól átáztatta magát vérrel. Ráadásul a lány az ágyba engedést is attól tette függővé, hogy mosakodik-e. Visszaemlékszik még gyerekkorára ahol az apjáékkal hetekig nem fürödtek, hanem csak edzettek és bolyongtak a közeli erdőben. Tudja jó, hogy ha be akar illeszkedni a civilizált világba nem elég levetkőznie a sötételf ösztönöket és agressziót, bizonyos normákhoz is igazodnia kell. A lány nem sokat teketóriázik, lekapkodja magáról a felső ruháit, gyorsan lemosdik, majd belebújik egy hálóruhaszerűségbe. Olfreen hiába küzd ellne, nem tudja megállni ,hogy ne nézze meg a lány testét. Bár ne tette volna...A fáradságát mintha elfújták volna és ismét fellobbantak a vágyak, amiket eddig a farkasokkal való hadakozás elfeledtetett kissé. Biztos benne, hogy a lány tudjam hogy nézi és milyen gondolatok járhatnak az eszében, de szemmel láthatóan nem izgatja. Azért a kis motyóit bepakolja a szekrénybe, és levetkőzik ő is derékig, majd leveti a nadrágját is és csak egy ágyékkötő marad rajta. Hosszú haja arcára hullik, sárga szeme kivillan a hajzuhatag alól. Szálkás izomzatú teste tele van hegekkel, forradásokkal. Kissé feszeng a lány előtt, de közel sem annyira mint pár nappal ezelőtt tette volna. A lány ezalatt befejezte a mosdást és kérdőn tekint felé, hogy a használt víz megfelel-e neki. Nem túl kényes az ilyen dolgokra, tehát tökéletes számára a víz, sőt valami kéjes borzongás is végigfut rajta ,hogy a lány testét ért vízben fürdik meg ő maga is. *
- Tökéletes a víz, akkor el is kezdeném a mosdást, van mit levakarnom magamról. * A mosdótálhoz lép és elkezdi a vér és izzadság lemosását magáról.*
*A lány megjegyzése sajnos pontos, valóban jól átáztatta magát vérrel. Ráadásul a lány az ágyba engedést is attól tette függővé, hogy mosakodik-e. Visszaemlékszik még gyerekkorára ahol az apjáékkal hetekig nem fürödtek, hanem csak edzettek és bolyongtak a közeli erdőben. Tudja jó, hogy ha be akar illeszkedni a civilizált világba nem elég levetkőznie a sötételf ösztönöket és agressziót, bizonyos normákhoz is igazodnia kell. A lány nem sokat teketóriázik, lekapkodja magáról a felső ruháit, gyorsan lemosdik, majd belebújik egy hálóruhaszerűségbe. Olfreen hiába küzd ellne, nem tudja megállni ,hogy ne nézze meg a lány testét. Bár ne tette volna...A fáradságát mintha elfújták volna és ismét fellobbantak a vágyak, amiket eddig a farkasokkal való hadakozás elfeledtetett kissé. Biztos benne, hogy a lány tudjam hogy nézi és milyen gondolatok járhatnak az eszében, de szemmel láthatóan nem izgatja. Azért a kis motyóit bepakolja a szekrénybe, és levetkőzik ő is derékig, majd leveti a nadrágját is és csak egy ágyékkötő marad rajta. Hosszú haja arcára hullik, sárga szeme kivillan a hajzuhatag alól. Szálkás izomzatú teste tele van hegekkel, forradásokkal. Kissé feszeng a lány előtt, de közel sem annyira mint pár nappal ezelőtt tette volna. A lány ezalatt befejezte a mosdást és kérdőn tekint felé, hogy a használt víz megfelel-e neki. Nem túl kényes az ilyen dolgokra, tehát tökéletes számára a víz, sőt valami kéjes borzongás is végigfut rajta ,hogy a lány testét ért vízben fürdik meg ő maga is. *
- Tökéletes a víz, akkor el is kezdeném a mosdást, van mit levakarnom magamról. * A mosdótálhoz lép és elkezdi a vér és izzadság lemosását magáról.*
1594. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-04-02 13:56:24
Üzenet elküldve: 2014-04-02 13:56:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Olfreen Lángszem //
* A szoba kulcsát kézhez kapta és egyenesen az emelet felé vették az irányt. Az ajtót feltárja és belép a szobába. Körbe néz, egy nagyobb ágyat, egy nagy szekrényt, két kis szekrényt, és egy asztalt lát. Az asztalon egy mosdótál foglal helyet. A lány azonnal elmosolyodik. Jól emlékezett. Oda lép a mosdótálhoz, kezét könnyedén belemártja majd elégedetten emeli ki figyelve az aláguruló kristálytiszta vízcseppeket. Jóleső az érzés, már csak egy gond van, szobahőmérsékletü. A mosakodáshoz ragaszkodik. Ha jól belegondolunk Ewa még egészen tiszta, kezét nem tette rá a tetemekre, talán ha a por esetleg a fa ágakról bármi ha ráragadt de ezt Olfreenről nem mondhatjuk el. A mélységi miközben a farkasfejekkel küszködött alaposan összecsapta magát vérrel. Ewa szembefordul vele, alaposan végigméri, most épp vérnyomokat keresve és mintha sejtené a gondolatait mondja.*
- Ha az ágyban akarsz aludni minden képen le kell mosakodjál. Úgy nézel ki mint aki legalább tíz orkkal harcolt. *mosolyodik el a végére.*
- Nem kell kimenned, inkább pakolj ki a szekrényedbe amíg én lemosakodom. *mutat a két kicsi szekrény közül az egyikre. Lehet, hogy Olfrennek nincs sok dolga amit ki akarna rakni, na de az már az elfet egy cseppet sem érdekli.
A hátizsákjából mint jó utazóhoz illik előhúz egy tiszta hálóinget majd fürgén levetkezik alsóneműre. Tökéletes alakja, hosszú combjai, kecses dereka, hetyke mellei pár percre előtűnnek, de csak addig amíg patyolat tisztára nem varázsolja magát egy levendulaszappan segítségével. Nemsokára már törölközik és magára ölti a halványkék hálóinget is.
Dolga végeztével a hideg víznek köszönhetően éberebben néz a hím után, vajon mit csinál éppen.*
- Te következel.* mondja elégedetten. Olfreenre bízza, hogy megfelel-e a már használt vagy leszalad egy adag tiszta vízért.*
* A szoba kulcsát kézhez kapta és egyenesen az emelet felé vették az irányt. Az ajtót feltárja és belép a szobába. Körbe néz, egy nagyobb ágyat, egy nagy szekrényt, két kis szekrényt, és egy asztalt lát. Az asztalon egy mosdótál foglal helyet. A lány azonnal elmosolyodik. Jól emlékezett. Oda lép a mosdótálhoz, kezét könnyedén belemártja majd elégedetten emeli ki figyelve az aláguruló kristálytiszta vízcseppeket. Jóleső az érzés, már csak egy gond van, szobahőmérsékletü. A mosakodáshoz ragaszkodik. Ha jól belegondolunk Ewa még egészen tiszta, kezét nem tette rá a tetemekre, talán ha a por esetleg a fa ágakról bármi ha ráragadt de ezt Olfreenről nem mondhatjuk el. A mélységi miközben a farkasfejekkel küszködött alaposan összecsapta magát vérrel. Ewa szembefordul vele, alaposan végigméri, most épp vérnyomokat keresve és mintha sejtené a gondolatait mondja.*
- Ha az ágyban akarsz aludni minden képen le kell mosakodjál. Úgy nézel ki mint aki legalább tíz orkkal harcolt. *mosolyodik el a végére.*
- Nem kell kimenned, inkább pakolj ki a szekrényedbe amíg én lemosakodom. *mutat a két kicsi szekrény közül az egyikre. Lehet, hogy Olfrennek nincs sok dolga amit ki akarna rakni, na de az már az elfet egy cseppet sem érdekli.
A hátizsákjából mint jó utazóhoz illik előhúz egy tiszta hálóinget majd fürgén levetkezik alsóneműre. Tökéletes alakja, hosszú combjai, kecses dereka, hetyke mellei pár percre előtűnnek, de csak addig amíg patyolat tisztára nem varázsolja magát egy levendulaszappan segítségével. Nemsokára már törölközik és magára ölti a halványkék hálóinget is.
Dolga végeztével a hideg víznek köszönhetően éberebben néz a hím után, vajon mit csinál éppen.*
- Te következel.* mondja elégedetten. Olfreenre bízza, hogy megfelel-e a már használt vagy leszalad egy adag tiszta vízért.*
1593. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-29 17:34:22
Üzenet elküldve: 2014-03-29 17:34:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hadrian //
- Érdekelne, mit jelent a mulatozás a te szótáradban... *jegyzi meg, ám rögtön el is bizonytalanodik. Van egy látomása kiserkenő vérről, ziháló testekről és egymásba akaszkodó pengékről, és ezt nem szívesen hallaná viszont Hadrian szájából. Talán jobb az édes tudatlanság, megkíméli elméjét a további bonyodalmaktól.
A tetováláshoz fűzött kommentárt hallva osztozik Hadrian arckifejezésén, bár Freya mosolya inkább gúnyos és megvető, hangja is ily tónusban csendül.*
- Micsoda naivitás... Ha egy rúnával semmissé lehetne tenni a bűneinket, másként néznének ki a körülöttünk élők. *Talán még Freya is, bár nincs oly sok bűn, amiért nyomasztaná a lelkiismerete.
Utólag belegondolva ahhoz is túlzott naivitás kell, hogy zárt ajtó mögött magára hagyja Hadriant. Nem úgy ismerte meg, mint aki engedelmesen a helyén ülve követi egy félvér fruska parancsait. ~Le kellett volna kötöznöm.~ Erre akkor jön rá, mikor a kulcs elfordítása nélkül ki tudja nyitni az ajtót. Félelme, hogy a férfit valami orvtámadás érte, tetőfokára hág, mikor egy sötét árny az ajtóhoz szorítja. Elejt mindent a kezéből, hogy megpróbálja megragadni az alak vállát, s közben már emeli is térdét minden férfi leggyengébb pontja felé... Aztán belefagy a mozdulat a felismerésbe. Nem sikítana, dehogy - szitkozódna! Ezért hát jól is jön, hogy nőhöz méltatlan szavait elnyomja a szájára tapadó tenyér.
A hirtelen támadás okozta sokk és a harag együtt egészen új színt kölcsönöz az arcának - a megszokott píron túl szemei pengevékonnyá szűkülnek, orcáin aranyos gödröcskék jelennek meg, ábrázata tényleg olyan, mint aki három másodpercen belül felrobban, s gőz tör ki a fülén.*
- De! Képzeld, egy fegyveres őrült meg akart ölni a saját szobámban! *háborodik fel, amint Hadrian szóhoz engedi jutni. Ide nem elég egy egyszerű "sajnálom", Freya még akkor is morog és őt szidja, amikor lehajol összeszedni az elszórt holmikat.* Kizárt, hogy egy szobában aludjak veled, előbb alszom a lábtörlőn! Hé, egyáltalán miért én menjek? Majd mész szépen te! Elővigyázatosság, mutatok én neked mindjárt olyan elővigyázatosságot...! Még egy ilyen meggondolatlan, paranoiás, idióta húzott-fülűt...
*Dühét egy nagy sóhajban ereszti ki, s mikor minden hozott holmi a helyére került, a lelki békéje is kiegyenlítődni látszik. Kulcsra zárja az ajtót, a kulcsot a zárban hagyja, így talán kintről is nehezebb bejutni. Tekintete azért még metsző, ahogy a férfira néz.
A kezelés alatt visszatér a szokott kedélyállapota. Esetleg annyiból látszik meg enyhe durcája, hogy a kelleténél szorosabbra húzza meg a kötést, mellyel Drian mellkasát és a sebét befedi, közben pedig érdeklődve hallgatja a válaszát.*
- Megmondom, mire jelentesz te veszélyt: az idegeimre. Ha két napnál tovább maradsz itt, biztosan begolyózom *feleli könnyedén, hangjából érezhető a mosolya, mit Drian csak akkor láthat, ha hátranéz rá, ugyanis épp mögötte áll, a kötését rendezi. Ehhez ujjaival előbb elfésüli az útból az elf haját.*
- Magam sem tudom, miért kockáztatom a fiatalságom és szépségem egy olyan alak mellett, mint te, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva egészen élvezem a társaságod.
*Vallomása ezúttal komoly és őszinte, s tart egy kis szünetet utána, hagyja a csendet vagy Driant érvényesülni, míg maga is végiggondolja, mit mondott. Igazából semmi oka segíteni a férfit, sőt, ezzel valószínűleg csak még több zűrt hoz a saját fejére. A legokosabb és legnormálisabb döntés az lett volna, ha már hajnalok hajnalán rácsapja az ajtót, és elküldi a vérző sebével együtt. Kár, hogy erre akkor és most is képtelen lenne, bár az okát még mindig nem tudja.
Levágja és leragasztja a kötszer végét, elégedetten szemügyre veszi a művét.*
- Kész vagy. Remélem, megfelel... *Bedobja a vérfátyolos vízbe a kellékeket, összepakol kicsit maguk körül, aztán újra Drian elé lép, leguggol elé, ha még nem kelt fel. Tekintete komoly, az arcán sem játszik mosoly.*
- Figyelj, Drian! Őszintén szólva fogalmam sincs, mi járhat a fejedben vagy a szívedben. Nem ismerem sem a szándékaid, sem a terveid, és átérezni sem tudom azokat a szörnyűségeket, amiken átmehettél. De ha hajlandó vagy megbízni bennem, akkor ma itt maradhatsz és kialudhatod magad, én és az íjam pedig őrizni fogjuk az álmaid.
*Úgy érzi, ajánlata kellően fair. Hagy időt az elfnek, hogy megeméssze a szavait, esetlegesen válaszoljon is, csak aztán emeli meg a kezében tartott kötszert.*
- De előbb múmiát csinálok belőled... *feszíti ki két kezében a maradék gézt, és ha Hadrian nem vigyáz, látására áttetsző, fehér szövet borulhat, ahogy Freya nekilát lazán, levegőt hagyva körbetekerni az elf fejét. Ő így játszik...*
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 17:40:57
- Érdekelne, mit jelent a mulatozás a te szótáradban... *jegyzi meg, ám rögtön el is bizonytalanodik. Van egy látomása kiserkenő vérről, ziháló testekről és egymásba akaszkodó pengékről, és ezt nem szívesen hallaná viszont Hadrian szájából. Talán jobb az édes tudatlanság, megkíméli elméjét a további bonyodalmaktól.
A tetováláshoz fűzött kommentárt hallva osztozik Hadrian arckifejezésén, bár Freya mosolya inkább gúnyos és megvető, hangja is ily tónusban csendül.*
- Micsoda naivitás... Ha egy rúnával semmissé lehetne tenni a bűneinket, másként néznének ki a körülöttünk élők. *Talán még Freya is, bár nincs oly sok bűn, amiért nyomasztaná a lelkiismerete.
Utólag belegondolva ahhoz is túlzott naivitás kell, hogy zárt ajtó mögött magára hagyja Hadriant. Nem úgy ismerte meg, mint aki engedelmesen a helyén ülve követi egy félvér fruska parancsait. ~Le kellett volna kötöznöm.~ Erre akkor jön rá, mikor a kulcs elfordítása nélkül ki tudja nyitni az ajtót. Félelme, hogy a férfit valami orvtámadás érte, tetőfokára hág, mikor egy sötét árny az ajtóhoz szorítja. Elejt mindent a kezéből, hogy megpróbálja megragadni az alak vállát, s közben már emeli is térdét minden férfi leggyengébb pontja felé... Aztán belefagy a mozdulat a felismerésbe. Nem sikítana, dehogy - szitkozódna! Ezért hát jól is jön, hogy nőhöz méltatlan szavait elnyomja a szájára tapadó tenyér.
A hirtelen támadás okozta sokk és a harag együtt egészen új színt kölcsönöz az arcának - a megszokott píron túl szemei pengevékonnyá szűkülnek, orcáin aranyos gödröcskék jelennek meg, ábrázata tényleg olyan, mint aki három másodpercen belül felrobban, s gőz tör ki a fülén.*
- De! Képzeld, egy fegyveres őrült meg akart ölni a saját szobámban! *háborodik fel, amint Hadrian szóhoz engedi jutni. Ide nem elég egy egyszerű "sajnálom", Freya még akkor is morog és őt szidja, amikor lehajol összeszedni az elszórt holmikat.* Kizárt, hogy egy szobában aludjak veled, előbb alszom a lábtörlőn! Hé, egyáltalán miért én menjek? Majd mész szépen te! Elővigyázatosság, mutatok én neked mindjárt olyan elővigyázatosságot...! Még egy ilyen meggondolatlan, paranoiás, idióta húzott-fülűt...
*Dühét egy nagy sóhajban ereszti ki, s mikor minden hozott holmi a helyére került, a lelki békéje is kiegyenlítődni látszik. Kulcsra zárja az ajtót, a kulcsot a zárban hagyja, így talán kintről is nehezebb bejutni. Tekintete azért még metsző, ahogy a férfira néz.
A kezelés alatt visszatér a szokott kedélyállapota. Esetleg annyiból látszik meg enyhe durcája, hogy a kelleténél szorosabbra húzza meg a kötést, mellyel Drian mellkasát és a sebét befedi, közben pedig érdeklődve hallgatja a válaszát.*
- Megmondom, mire jelentesz te veszélyt: az idegeimre. Ha két napnál tovább maradsz itt, biztosan begolyózom *feleli könnyedén, hangjából érezhető a mosolya, mit Drian csak akkor láthat, ha hátranéz rá, ugyanis épp mögötte áll, a kötését rendezi. Ehhez ujjaival előbb elfésüli az útból az elf haját.*
- Magam sem tudom, miért kockáztatom a fiatalságom és szépségem egy olyan alak mellett, mint te, de valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva egészen élvezem a társaságod.
*Vallomása ezúttal komoly és őszinte, s tart egy kis szünetet utána, hagyja a csendet vagy Driant érvényesülni, míg maga is végiggondolja, mit mondott. Igazából semmi oka segíteni a férfit, sőt, ezzel valószínűleg csak még több zűrt hoz a saját fejére. A legokosabb és legnormálisabb döntés az lett volna, ha már hajnalok hajnalán rácsapja az ajtót, és elküldi a vérző sebével együtt. Kár, hogy erre akkor és most is képtelen lenne, bár az okát még mindig nem tudja.
Levágja és leragasztja a kötszer végét, elégedetten szemügyre veszi a művét.*
- Kész vagy. Remélem, megfelel... *Bedobja a vérfátyolos vízbe a kellékeket, összepakol kicsit maguk körül, aztán újra Drian elé lép, leguggol elé, ha még nem kelt fel. Tekintete komoly, az arcán sem játszik mosoly.*
- Figyelj, Drian! Őszintén szólva fogalmam sincs, mi járhat a fejedben vagy a szívedben. Nem ismerem sem a szándékaid, sem a terveid, és átérezni sem tudom azokat a szörnyűségeket, amiken átmehettél. De ha hajlandó vagy megbízni bennem, akkor ma itt maradhatsz és kialudhatod magad, én és az íjam pedig őrizni fogjuk az álmaid.
*Úgy érzi, ajánlata kellően fair. Hagy időt az elfnek, hogy megeméssze a szavait, esetlegesen válaszoljon is, csak aztán emeli meg a kezében tartott kötszert.*
- De előbb múmiát csinálok belőled... *feszíti ki két kezében a maradék gézt, és ha Hadrian nem vigyáz, látására áttetsző, fehér szövet borulhat, ahogy Freya nekilát lazán, levegőt hagyva körbetekerni az elf fejét. Ő így játszik...*
A hozzászólás írója (Freya Mortensen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.29 17:40:57
1592. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-28 12:16:04
Üzenet elküldve: 2014-03-28 12:16:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Freya //
* Az talán már meg is történt, de arról egyelőre még a fiú sem sejt semmit. Erős szél mozgatja meg a behajtott zsalugátereket, melyen keresztül átszűrődik az utcalámpások tompa fénye. Drian gyanakvóan pillant ki a szűk réseken, az árnyékok lepte sikátorok bejárataira. Baljós érzése ott remeg a levegőben, ám arca rezzenéstelen rideg maszk továbbra is. Sok minden leszűrhető abból, hogy nem válaszol a kérdésre, csupán komoran pillant vissza. Tekintete a lepakolt fegyverekre úszik, majd elmosolyodik, kivillantva fehér szemfogait.*
- Nem. Van egy ami hozzám nőtt. * Mondja, mintha mi sem volna természetesebb. Vet még egy utolsó pillantást a holdfényben úszó utcákra, aztán visszafordul és ráérősen az asztalhoz sétál. Rá sem néz a fegyverre, mire Freya rábök, tekintetét a lányon felejti s lustán végigméri. Eltöpreng ezen-azon, de az elhangzó szavak visszarántják az unalmas és szürke valóba, mire aztán kelletlenül felhorkan.*
- Most miért? A mulatozás jó! Már ha a szó a te értelmezéseddel használandó.. Az enyémben kissé mást jelent. * Még nem adták ki a Hadrian szótárat, pedig sok szó létezik melyek számára más jelentéssel bírnak, mint amire eredetileg alkották őket. Akadnak olyanok is, melyek jelentésüktől megfosztottak, mint például az: irgalom, lelkiismeret és az empátia.
A kacér mosolyt elraktározza elméjének valamely sötét zugában, aztán kissé előre dől, hogy jobban hozzáférhetőek legyenek a sebei. Lassan, ütemtelenül fújja ki a levegőt, nincs hozzá szokva ahhoz, hogy más gondoskodjon róla, ilyesféle bajait rendszerint magának oldotta meg - elég kontár módon. - Valóban nem a legjobb formájában tündököl, éppen ezért nem is fűz semmit a megjegyzéshez. Volt már sokkal rosszabb is.*
- Úgy tudom ősi rúnák. Azt jelenti bűnbocsánat. * Érinti meg ugyan ott, ahol az előbb Freya végighúzta a mutatóujját.*
- Azt hitték, ha rám tetoválják elnyerem... * Úgy ejti a szavakat, mintha keserű lenne tőlük a szája, hanglejtéséből levonható, hogy mennyire abszurdnak tartja a feltételezést.
Nemsokára étel került az asztalukra, hála az idős felszolgálóasszonynak, Freya pedig elindul a fogadóshoz, hogy beszerezze a szükséges eszközöket.
Drian az elhangzott szavakon gondolkodik, ujjbegyeit összeérintve ajka előtt. Mire észbe kap a lány már sehol sincs. Gyors léptekkel az ajtó előtt terem, utána akarna még szólni, ám jól hallotta: A kulcs kattant a zárban. Halk szitokszó hagyja el sápadt ajkait, s kotorászni kezd fekete bőrtáskájában. Két eszközt vesz elő, az egyik egy hosszúkás tűhöz hasonlít a másik meg egy görbített végű vékony fémpálca. Nem sokáig ügyködik a zárral: egy kattanás és az ajtó már nyílik is, halk panasszal nyöszörögve. Drian előbb kinéz, majd kisétál és a csendes folyosó végére pillant. Egy vörös csuklyás alak áll háttal neki a lépcsőfordulónál, s lassan fordul felé, hogy megmutassa arcát.*
- Rike... * Húzza össze szemét Drian, mikor felismeri.*
- Üdv kölyök. * Villant egy mosolyt felé, majd közeledni kezd. Csuklyájának redőiben elrejtve kezét lépked Drian felé, ám az oda rejtett tőr pengéje megcsillan, elárulva ezzel a férfi szándékait.
Azonnal becsukja az ajtót, s a felhalmozott fegyver arzenálból felkapja a hullámos pengéjű tőrt. Így várakozik az ajtó mögött.
Közeledő léptek zaját hallja és még valamit ám azt már nem nagyon veszi ki, mert már a jól begyakorolt mozdulatsoron kattognak fogaskerekei. Pár másodperc után végre megnyílik az olajozatlan szerelvény, az enyhe huzat majdnem eloltja az asztalon égő mécsfényt. Drian már cselekszik is, s az ajtóhoz szorítja az érkezőt, a pengét fenyegetően felé szegezve. Mindez túl gyorsan zajlik le, hiszen ilyenkor nem szabad gondolkodni, ám valami nincs rendben. Az alak túl könnyű, nem tanúsít ellenállást és...kócos. Tenyerét ajkaira szorítja, hogy megakadályozza az esetleges sikoltást, nem hiányzik még az is, hogy felverjék a fogadó alvó vendégeit.*
- Nem láttál semmi szokatlant? Nem nézett rád senki gyanúsan? * Kérdi, s ha megkapja a választ lassan enged a szorításból. Talán a kis edénykéből kiloccsant a langyos víz, az eszközök meg a földre estek a nem várt fogadtatástól. Ha így van, akkor segít összeszedegetni őket.*
- Sajnálom, nem akartam rád ijeszteni. Csak... * Az ablakhoz sétál, s kinézve látja Rike-ot ellovagolni. Tudván, hogy a férfi eltűnt, úgy dönt, hogy inkább nem mondja el a történteket. Könnyedén felé fordul és elmosolyodik.*
- Csak jobb az elővigyázatosság. * Mondja könnyedén és helyet foglal jelezvén, hogy aláveti magát a kezelésnek és az azzal járó fájdalmaknak. Csak bólint, bár szerinte nem kerül majd sor arra, hogy szólnia kelljen.
Mellkasa lassan emelkedik és süllyed, fel sem szisszen, mikor a jótékony alkohol a sebébe kerül, bár az arca, mintha megrándulna. Vékony fekete patakocska indul lefelé a kulcscsont alatti sebből.
Látja ő jól azt az egészséges pírt a másik arcán, s eme nem várt észrevételére meg is húzza a felkínált palackot. A folyadék kellemesen égeti a torkát.*
- Ahhoz képest, hogy nem értesz hozzá elég jól megy... Aú. * Halovány mosoly játszik szája szegletében, mely elárulja, hogy csak hecceli a lányt.*
- Ezt nehéz megválaszolni. Azt hiszem mindig is így éltem. Szerettem rossz fát tenni a tűzre. * Ezzel talán nem lepi meg a lányt, úgy is tudja már, hogy nem makulátlan előélettel rendelkezik, bizonyára nem most fog kiszaladni az ajtón, bár lehet, hogy jobban tenné.*
- S te miért állsz szóba veszélyes alakokkal? Kísérted a szerencséd? * Céloz itt magára. Nem fenyegetésnek szánja a kérdést, csupán kíváncsi, s ez látszik éles vonásain is.*
* Az talán már meg is történt, de arról egyelőre még a fiú sem sejt semmit. Erős szél mozgatja meg a behajtott zsalugátereket, melyen keresztül átszűrődik az utcalámpások tompa fénye. Drian gyanakvóan pillant ki a szűk réseken, az árnyékok lepte sikátorok bejárataira. Baljós érzése ott remeg a levegőben, ám arca rezzenéstelen rideg maszk továbbra is. Sok minden leszűrhető abból, hogy nem válaszol a kérdésre, csupán komoran pillant vissza. Tekintete a lepakolt fegyverekre úszik, majd elmosolyodik, kivillantva fehér szemfogait.*
- Nem. Van egy ami hozzám nőtt. * Mondja, mintha mi sem volna természetesebb. Vet még egy utolsó pillantást a holdfényben úszó utcákra, aztán visszafordul és ráérősen az asztalhoz sétál. Rá sem néz a fegyverre, mire Freya rábök, tekintetét a lányon felejti s lustán végigméri. Eltöpreng ezen-azon, de az elhangzó szavak visszarántják az unalmas és szürke valóba, mire aztán kelletlenül felhorkan.*
- Most miért? A mulatozás jó! Már ha a szó a te értelmezéseddel használandó.. Az enyémben kissé mást jelent. * Még nem adták ki a Hadrian szótárat, pedig sok szó létezik melyek számára más jelentéssel bírnak, mint amire eredetileg alkották őket. Akadnak olyanok is, melyek jelentésüktől megfosztottak, mint például az: irgalom, lelkiismeret és az empátia.
A kacér mosolyt elraktározza elméjének valamely sötét zugában, aztán kissé előre dől, hogy jobban hozzáférhetőek legyenek a sebei. Lassan, ütemtelenül fújja ki a levegőt, nincs hozzá szokva ahhoz, hogy más gondoskodjon róla, ilyesféle bajait rendszerint magának oldotta meg - elég kontár módon. - Valóban nem a legjobb formájában tündököl, éppen ezért nem is fűz semmit a megjegyzéshez. Volt már sokkal rosszabb is.*
- Úgy tudom ősi rúnák. Azt jelenti bűnbocsánat. * Érinti meg ugyan ott, ahol az előbb Freya végighúzta a mutatóujját.*
- Azt hitték, ha rám tetoválják elnyerem... * Úgy ejti a szavakat, mintha keserű lenne tőlük a szája, hanglejtéséből levonható, hogy mennyire abszurdnak tartja a feltételezést.
Nemsokára étel került az asztalukra, hála az idős felszolgálóasszonynak, Freya pedig elindul a fogadóshoz, hogy beszerezze a szükséges eszközöket.
Drian az elhangzott szavakon gondolkodik, ujjbegyeit összeérintve ajka előtt. Mire észbe kap a lány már sehol sincs. Gyors léptekkel az ajtó előtt terem, utána akarna még szólni, ám jól hallotta: A kulcs kattant a zárban. Halk szitokszó hagyja el sápadt ajkait, s kotorászni kezd fekete bőrtáskájában. Két eszközt vesz elő, az egyik egy hosszúkás tűhöz hasonlít a másik meg egy görbített végű vékony fémpálca. Nem sokáig ügyködik a zárral: egy kattanás és az ajtó már nyílik is, halk panasszal nyöszörögve. Drian előbb kinéz, majd kisétál és a csendes folyosó végére pillant. Egy vörös csuklyás alak áll háttal neki a lépcsőfordulónál, s lassan fordul felé, hogy megmutassa arcát.*
- Rike... * Húzza össze szemét Drian, mikor felismeri.*
- Üdv kölyök. * Villant egy mosolyt felé, majd közeledni kezd. Csuklyájának redőiben elrejtve kezét lépked Drian felé, ám az oda rejtett tőr pengéje megcsillan, elárulva ezzel a férfi szándékait.
Azonnal becsukja az ajtót, s a felhalmozott fegyver arzenálból felkapja a hullámos pengéjű tőrt. Így várakozik az ajtó mögött.
Közeledő léptek zaját hallja és még valamit ám azt már nem nagyon veszi ki, mert már a jól begyakorolt mozdulatsoron kattognak fogaskerekei. Pár másodperc után végre megnyílik az olajozatlan szerelvény, az enyhe huzat majdnem eloltja az asztalon égő mécsfényt. Drian már cselekszik is, s az ajtóhoz szorítja az érkezőt, a pengét fenyegetően felé szegezve. Mindez túl gyorsan zajlik le, hiszen ilyenkor nem szabad gondolkodni, ám valami nincs rendben. Az alak túl könnyű, nem tanúsít ellenállást és...kócos. Tenyerét ajkaira szorítja, hogy megakadályozza az esetleges sikoltást, nem hiányzik még az is, hogy felverjék a fogadó alvó vendégeit.*
- Nem láttál semmi szokatlant? Nem nézett rád senki gyanúsan? * Kérdi, s ha megkapja a választ lassan enged a szorításból. Talán a kis edénykéből kiloccsant a langyos víz, az eszközök meg a földre estek a nem várt fogadtatástól. Ha így van, akkor segít összeszedegetni őket.*
- Sajnálom, nem akartam rád ijeszteni. Csak... * Az ablakhoz sétál, s kinézve látja Rike-ot ellovagolni. Tudván, hogy a férfi eltűnt, úgy dönt, hogy inkább nem mondja el a történteket. Könnyedén felé fordul és elmosolyodik.*
- Csak jobb az elővigyázatosság. * Mondja könnyedén és helyet foglal jelezvén, hogy aláveti magát a kezelésnek és az azzal járó fájdalmaknak. Csak bólint, bár szerinte nem kerül majd sor arra, hogy szólnia kelljen.
Mellkasa lassan emelkedik és süllyed, fel sem szisszen, mikor a jótékony alkohol a sebébe kerül, bár az arca, mintha megrándulna. Vékony fekete patakocska indul lefelé a kulcscsont alatti sebből.
Látja ő jól azt az egészséges pírt a másik arcán, s eme nem várt észrevételére meg is húzza a felkínált palackot. A folyadék kellemesen égeti a torkát.*
- Ahhoz képest, hogy nem értesz hozzá elég jól megy... Aú. * Halovány mosoly játszik szája szegletében, mely elárulja, hogy csak hecceli a lányt.*
- Ezt nehéz megválaszolni. Azt hiszem mindig is így éltem. Szerettem rossz fát tenni a tűzre. * Ezzel talán nem lepi meg a lányt, úgy is tudja már, hogy nem makulátlan előélettel rendelkezik, bizonyára nem most fog kiszaladni az ajtón, bár lehet, hogy jobban tenné.*
- S te miért állsz szóba veszélyes alakokkal? Kísérted a szerencséd? * Céloz itt magára. Nem fenyegetésnek szánja a kérdést, csupán kíváncsi, s ez látszik éles vonásain is.*
1591. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-25 15:18:41
Üzenet elküldve: 2014-03-25 15:18:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Végre vége//
-Tudom, de régen így gondoltam. Ha folyamatosan azt kapod mindenhonnan, hogy csak a tested ér valamit, a többi lényegtelen, elfelejtesz hinni az ellenkezőjében.
*Arcát a simító kézhez dörgöli, majd megfogja a csöppnyi kacsót, hogy Lili tenyerébe leheljen egy csókot. Sosem fogja megérteni, miképp képes őt ennyire szeretni, de mégis ezt teszi, hiszen még Monorához is utána jött, kiállt érte és nem hagyta egy pillanatra sem. Egész életében egy ilyen személyre várt, és még mindig alig meri elhinni, hogy van olyan szerencsés, hogy a menyasszonyának mondhat egy ilyen csodálatos nőt.
A következő szavak annyira ledöbbentik, hogy csak mered üres tekintettel Virágszálára, aki hebegve, vörösödve, de előadja, hogy mi fordult meg abban az elragadó buksijában. Nem hogy nem undorodik meg, még ki is próbálná?*
-Tényleg enyém a főnyeremény.
*Mormogja szerelemittasan, ahogy karjaiba zárja a karcsú testet, magára húzva dől el az ágyon. Az istenekre, annyira szereti, hogy az már szinte fájdalmas. Mit szereti, egyenesen imádja! A legtökéletesebb nő, és csak az övé.*
-Nincs mitől félned. Tudod, ez volt a munkám, így tökéletesen tudom, hogy hogyan kell csinálni. Csak azt találd ki, hogy magadon vagy rajtam gyakorolnál-e.
*Mert ez a nem mindegy, neki is tudnia kell, hogy Lilit melyik szerep gondolata csábítgatja jobban. Jobb szeretne ő szenvedni a férfi értő kezei alatt vagy épp fordítva, szívesen kipróbálná, milyen, ha nála az irányítás? Kean mindkettőt tapasztalta már, így újdonság nem érheti, de most már határozottan kíváncsi. Vajon a szőke Virágszál a látottak után jutott erre az elhatározásra vagy már korábban is érlelődött benne?*
-Tudod, hogy előttem nem kell szégyenkezned, nincs olyan dolog, amit velem ne tettek volna vagy én ne tettem volna.
*Lágy, szerelmes mosollyal az arcán próbálja finoman lefejteni a vékony ujjakat az imádott arcról, hátha egy újabb csókhoz juthat.*
-Tudom, de régen így gondoltam. Ha folyamatosan azt kapod mindenhonnan, hogy csak a tested ér valamit, a többi lényegtelen, elfelejtesz hinni az ellenkezőjében.
*Arcát a simító kézhez dörgöli, majd megfogja a csöppnyi kacsót, hogy Lili tenyerébe leheljen egy csókot. Sosem fogja megérteni, miképp képes őt ennyire szeretni, de mégis ezt teszi, hiszen még Monorához is utána jött, kiállt érte és nem hagyta egy pillanatra sem. Egész életében egy ilyen személyre várt, és még mindig alig meri elhinni, hogy van olyan szerencsés, hogy a menyasszonyának mondhat egy ilyen csodálatos nőt.
A következő szavak annyira ledöbbentik, hogy csak mered üres tekintettel Virágszálára, aki hebegve, vörösödve, de előadja, hogy mi fordult meg abban az elragadó buksijában. Nem hogy nem undorodik meg, még ki is próbálná?*
-Tényleg enyém a főnyeremény.
*Mormogja szerelemittasan, ahogy karjaiba zárja a karcsú testet, magára húzva dől el az ágyon. Az istenekre, annyira szereti, hogy az már szinte fájdalmas. Mit szereti, egyenesen imádja! A legtökéletesebb nő, és csak az övé.*
-Nincs mitől félned. Tudod, ez volt a munkám, így tökéletesen tudom, hogy hogyan kell csinálni. Csak azt találd ki, hogy magadon vagy rajtam gyakorolnál-e.
*Mert ez a nem mindegy, neki is tudnia kell, hogy Lilit melyik szerep gondolata csábítgatja jobban. Jobb szeretne ő szenvedni a férfi értő kezei alatt vagy épp fordítva, szívesen kipróbálná, milyen, ha nála az irányítás? Kean mindkettőt tapasztalta már, így újdonság nem érheti, de most már határozottan kíváncsi. Vajon a szőke Virágszál a látottak után jutott erre az elhatározásra vagy már korábban is érlelődött benne?*
-Tudod, hogy előttem nem kell szégyenkezned, nincs olyan dolog, amit velem ne tettek volna vagy én ne tettem volna.
*Lágy, szerelmes mosollyal az arcán próbálja finoman lefejteni a vékony ujjakat az imádott arcról, hátha egy újabb csókhoz juthat.*
1590. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-14 21:10:13
Üzenet elküldve: 2014-03-14 21:10:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dacha Wilger//
-Nem szokásom felvágni a kalandjaimmal, ha erre gondolsz.
*Fúrja tekintetét a kék íriszekbe.*
-És nincs is kinek. Most érkeztem a városba, hogy anyagot gyűjtsek a munkámhoz. És hogy fizető állást találjak valahol.
*Átkarolja a lányt, és közelebb húzza magához, szinte már magára fekteti a lányt. A hideg éjben ők adják a szoba egyetlen hőforrását. Kezét viszont nem kulcsolja át a nő körül, csak átnyúl teste alatt, és végigsimít gerince mentén. Úgy engedi el karját, hogy reggel, mikor felébred, az könnyű szerrel felkelhessen, és elmehessen ha akar, míg Azin alszik. Eldöntött már mindent. Holnap sokáig fog aludni, olyan sokáig, hogy a déli harangszóról is lemarad és vár. Kivárja mi lesz, ő nem fog elmenni, és ha a lány sem... Akkor még bármi lehet. Viszont kíváncsi rá, hogy marad-e. És ha marad, miért, és hogy lesz tovább? Persze, nem gondol semmi komolyra. Miért lenne, pont ez a lány az egy , a sok közül aki felkeltené benne az érdeklődést személyével. Persze az összes nő felkelti a figyelmét, nem erről van szó, de számára ez csak szépség, egy tánc, művészet. ezért csinálja és nem másért. Mintha csak dalt szerezne.*
~Mert a nők szépek, semmi másért.~
*De még sosem nézett bele egyikbe sem. Csak a testüket ismeri.*
~Ez kevés. Új cél kell. lehet nem ő lesz az, de meg fogom, ismerni egy nő lelkét. És megírom a legszebb dalt amit élő valaha hallott. Mert mi lehet szebb egy nő érzékenységénél?~
*Kint az utcán szurokként ragad a sötétség. A hold, és a csillagok fénye nem jut át a zsalugáteren. A városlakók zsivaja nem több már, mint alig hallható pusmogás, ami csak néha tör bele a csendbe. Csend van, hűvös csend, és nehéz, álmosító levegő kering a szobában. Azin érzi már a kimerültség ólom terhét szemhéjain. Vissza fordul a mennyezet felé, és lehunyja szemeit, úgy szól a mellette fekvőhöz dorombolva.*
-Dacha... Nem vagy már fáradt?
-Nem szokásom felvágni a kalandjaimmal, ha erre gondolsz.
*Fúrja tekintetét a kék íriszekbe.*
-És nincs is kinek. Most érkeztem a városba, hogy anyagot gyűjtsek a munkámhoz. És hogy fizető állást találjak valahol.
*Átkarolja a lányt, és közelebb húzza magához, szinte már magára fekteti a lányt. A hideg éjben ők adják a szoba egyetlen hőforrását. Kezét viszont nem kulcsolja át a nő körül, csak átnyúl teste alatt, és végigsimít gerince mentén. Úgy engedi el karját, hogy reggel, mikor felébred, az könnyű szerrel felkelhessen, és elmehessen ha akar, míg Azin alszik. Eldöntött már mindent. Holnap sokáig fog aludni, olyan sokáig, hogy a déli harangszóról is lemarad és vár. Kivárja mi lesz, ő nem fog elmenni, és ha a lány sem... Akkor még bármi lehet. Viszont kíváncsi rá, hogy marad-e. És ha marad, miért, és hogy lesz tovább? Persze, nem gondol semmi komolyra. Miért lenne, pont ez a lány az egy , a sok közül aki felkeltené benne az érdeklődést személyével. Persze az összes nő felkelti a figyelmét, nem erről van szó, de számára ez csak szépség, egy tánc, művészet. ezért csinálja és nem másért. Mintha csak dalt szerezne.*
~Mert a nők szépek, semmi másért.~
*De még sosem nézett bele egyikbe sem. Csak a testüket ismeri.*
~Ez kevés. Új cél kell. lehet nem ő lesz az, de meg fogom, ismerni egy nő lelkét. És megírom a legszebb dalt amit élő valaha hallott. Mert mi lehet szebb egy nő érzékenységénél?~
*Kint az utcán szurokként ragad a sötétség. A hold, és a csillagok fénye nem jut át a zsalugáteren. A városlakók zsivaja nem több már, mint alig hallható pusmogás, ami csak néha tör bele a csendbe. Csend van, hűvös csend, és nehéz, álmosító levegő kering a szobában. Azin érzi már a kimerültség ólom terhét szemhéjain. Vissza fordul a mennyezet felé, és lehunyja szemeit, úgy szól a mellette fekvőhöz dorombolva.*
-Dacha... Nem vagy már fáradt?
1589. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-14 11:46:26
Üzenet elküldve: 2014-03-14 11:46:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Úgy tűnik az ő segítségére sincs szükség. Vagy az is lehet, hogy Nabii meg sem hallotta kérdését, minden esetre, a történet folytatódik. Nem érti, hogy miért mesél el neki ennyi mindent a másik. Főleg most, mikor mindketten fáradtak. Azért próbál figyelni. Csendben, hogy ne zavarja meg őt, mert nem akarja, hogy azzal fárassza magát, hogy még egyszer elmesélje. Most az lenne a legjobb, ha mihamarabb befejezné a történetet, utána pedig pihenne. A hallgatás közben azért ismerkedik sebeivel. Megnézegeti azokat, amelyeket látni és tapintani tud, majd felöltözik.
Lassan álomba is szenderülne talán, de a történet vége meglepi. Az, hogy az a lány is ölt. És az, hogy nehezére esett feldolgozni mindazt, amit tett. De ő nem egy emberrel végzett már, hanem egymás után kettővel. Bár fogalma sincs, hogy mit tett volna, ha Nabii anyjának hoz halált késével. Abba bele se mer gondolni, hogy mit érezhetett az a lány. Elég neki saját dolgával foglalkoznia. Lehet, hogy önzőség, de nem akar még több borús gondolatot saját nyakába, ahogyan azt sem, hogy mások miatta kerüljenek bajba, mint a nő említett szerelme. Éppen ezért nincs itt szívesen, még akkor sem, ha ne érzi magát arra képesnek, hogy elmenjen.
Csendben, magába mélyedve gondolkozik, miközben az idősebb kikecmereg a dézsából és felöltözik, miután ellátta sebét. Nem néz rá, csak a padlót lesi, az ágy mellett ülve. Térdei felhúzva, miközben karjaival átfog rajtuk. Nem tudja miért kellett ez, de bármennyire próbál, nem tud elvonatkoztatni. Akármennyire igyekszik, annak a lánynak a tette elméjébe hatol, szinte már képek formájában. Olyan, mintha azzal a nővel is ő végzett volna. Gyilkos tenyerét maga elé emeli. Szinte még mindig látja rajta a vért, mely forrón, vörösen folyik le bőrén, mígnem a földön csöppennek az eleresztett cseppek. Szemeit összeszorítja, hogy fejét kissé megrázva kiverje elméjéből a kósza gondolatot. Inkább Nabiira kezd figyelni, ki maga mellé inti. Zavara úrrá is lesz rajta azonnal. Arcára kiül a vörös pír, miközben azon gondolkozik, hogy vajon mit akarhat. Elméjében felsejlenek a nemrég elmormolt szavak. 'Mert ha nem zavar, itt aludnék veled.' Ebbe bele sem gondolt akkor, most viszont... Nyel egy nagyot, majd zavartan az ágyra tápászkodik. Ott azért nem marad sokáig. Nem tudna így elaludni, egyszerűen túlontúl közel van hozzá a másik, úgyhogy inkább megvárja míg elalszik, majd vár egy kicsit, mielőtt csendben lekúszik az ágyról. A fal és az ágy találkozásánál foglal helyet. Hátát neki támasztja a falnak, miközben fejét az ágy szélére hajtja, rá nyújtott karjaira. Földön lévő köpenyét magára húzza, hogy ne fázzon. Így alszik el ő is, majd már csak akkor kezd el ébredezni, mikor a nap magasan jár. Akkor viszont finoman fel is kelti Nabiit, ahogy a nő kérte, de csak azután, hogy ő maga megmosakodott. És persze ha az idősebb még nem ébredt fel addigra.*
*Úgy tűnik az ő segítségére sincs szükség. Vagy az is lehet, hogy Nabii meg sem hallotta kérdését, minden esetre, a történet folytatódik. Nem érti, hogy miért mesél el neki ennyi mindent a másik. Főleg most, mikor mindketten fáradtak. Azért próbál figyelni. Csendben, hogy ne zavarja meg őt, mert nem akarja, hogy azzal fárassza magát, hogy még egyszer elmesélje. Most az lenne a legjobb, ha mihamarabb befejezné a történetet, utána pedig pihenne. A hallgatás közben azért ismerkedik sebeivel. Megnézegeti azokat, amelyeket látni és tapintani tud, majd felöltözik.
Lassan álomba is szenderülne talán, de a történet vége meglepi. Az, hogy az a lány is ölt. És az, hogy nehezére esett feldolgozni mindazt, amit tett. De ő nem egy emberrel végzett már, hanem egymás után kettővel. Bár fogalma sincs, hogy mit tett volna, ha Nabii anyjának hoz halált késével. Abba bele se mer gondolni, hogy mit érezhetett az a lány. Elég neki saját dolgával foglalkoznia. Lehet, hogy önzőség, de nem akar még több borús gondolatot saját nyakába, ahogyan azt sem, hogy mások miatta kerüljenek bajba, mint a nő említett szerelme. Éppen ezért nincs itt szívesen, még akkor sem, ha ne érzi magát arra képesnek, hogy elmenjen.
Csendben, magába mélyedve gondolkozik, miközben az idősebb kikecmereg a dézsából és felöltözik, miután ellátta sebét. Nem néz rá, csak a padlót lesi, az ágy mellett ülve. Térdei felhúzva, miközben karjaival átfog rajtuk. Nem tudja miért kellett ez, de bármennyire próbál, nem tud elvonatkoztatni. Akármennyire igyekszik, annak a lánynak a tette elméjébe hatol, szinte már képek formájában. Olyan, mintha azzal a nővel is ő végzett volna. Gyilkos tenyerét maga elé emeli. Szinte még mindig látja rajta a vért, mely forrón, vörösen folyik le bőrén, mígnem a földön csöppennek az eleresztett cseppek. Szemeit összeszorítja, hogy fejét kissé megrázva kiverje elméjéből a kósza gondolatot. Inkább Nabiira kezd figyelni, ki maga mellé inti. Zavara úrrá is lesz rajta azonnal. Arcára kiül a vörös pír, miközben azon gondolkozik, hogy vajon mit akarhat. Elméjében felsejlenek a nemrég elmormolt szavak. 'Mert ha nem zavar, itt aludnék veled.' Ebbe bele sem gondolt akkor, most viszont... Nyel egy nagyot, majd zavartan az ágyra tápászkodik. Ott azért nem marad sokáig. Nem tudna így elaludni, egyszerűen túlontúl közel van hozzá a másik, úgyhogy inkább megvárja míg elalszik, majd vár egy kicsit, mielőtt csendben lekúszik az ágyról. A fal és az ágy találkozásánál foglal helyet. Hátát neki támasztja a falnak, miközben fejét az ágy szélére hajtja, rá nyújtott karjaira. Földön lévő köpenyét magára húzza, hogy ne fázzon. Így alszik el ő is, majd már csak akkor kezd el ébredezni, mikor a nap magasan jár. Akkor viszont finoman fel is kelti Nabiit, ahogy a nő kérte, de csak azután, hogy ő maga megmosakodott. És persze ha az idősebb még nem ébredt fel addigra.*
1588. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:29:59
Üzenet elküldve: 2014-03-13 20:29:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Mivel a lány nem kér a segítségből, megmarad az ágyon és úgy mesél - persze azért figyel, hátha mégis meggondolná magát.
Az, ahogy Umi hallgatja, csendben, szinte lenyűgözi. Ugyan nem tudja eldönteni, hogy ez az engedékenység -vagy nem is tudja igazán, minek nevezze- a most mutatott túláradó szeretetének, vagy legyengült állapotának szól-e, de mindenképp megtisztelőnek tartja, hogy nem abba az ellenkezésbe fut bele, amibe előző nap, vagy épp kora reggel.
Mikor Umi kiszáll és megtörölközik, ő maga is leveti mocskos ruháit, s bemászik a vízbe, majd ott folytatja a mesét, ahol abbahagyta.*
- Elment. Úgy alakult, hogy anyám rám talált ott, ahová bújtattak. Rendkívül kitanult nőszemély volt, az őrület pedig csak még elszántabbá tette. Nem tudom, meddig figyelhette a tábort, de megtalálta a talán egyetlen gyenge pontját és betört. Majdnem megölt, ismét. Bár akkorra már elég jó harcos voltam, ő pedig háborodott és nem is fiatal. A földbe döngöltem végül, de hagyni akartam, hogy szabadon távozzon. Azt hittem, elég neki, hogy megszégyenítettem a sajátjaim előtt. De nem. Hátba támadott megint, akkor már az enyéim fogták le, a vezérem pedig úgy döntött, ad neki még egy esélyt, bíróság elé állíttatta. Végül abba halt bele, hogy az a kislány elém állt, egy hosszútőrrel a kezében, így jóanyám, mikor nekem rontott, szó szerint felnyársalta magát. Másnap már csak annyi látszatja volt annak, hogy a kishölgy köztünk élt...
*Felsóhajt, hiszen bár évek teltek el azóta, még mindig hiányzik neki az a dacos fruska is.*
- Csak egy búcsúlevelet hagyott hátra, semmi többet. Úgy érezte, míg köztünk van, nem fogja tudni feldolgozni, mit tett. Akkor eltemettem anyám... Rá egy évre a szerelmem. Bosszút állt érte a Szövetség.
*Haja alapos habos megmosása után testét is végigszappanozza és átdörzsöli. Alaposan, de sietve tisztálkodik, már rettenetesen húzza az ágy.*
- Azóta teljesen egyedül vagyok, soha nem kellett senki. Lehetett volna, de nem akartam. Talán a félelem tette, a fájdalom vagy a keserűség... De mit számít az már...
*Umira mosolyog, majd leöblíti magáról a sötétszürke, szinte sáros szappanhabot, hogy végre kikecmereghessen a vízből. Nem mondta végig a történetet, sok részlet kimaradt, de egyelőre elég volt ennyi. Ha a lány hajlandó vele tartani az utazáson, valamivel majd akkor is múlatni kell az időt. Lóháton zötykölődni nagyon unalmas tud lenni a csend.
Megtörli haját, majd bőrét is, belebújik valami tiszta és száraz holmiba, majd ismét az ágyra telepedve bekeni sebeit az egyik kenőccsel, ami a fájdalmat hivatott csökkenteni és a gyógyulást segíteni. Ez után a sebre még tiszta gyolcs is kerül, nehogy az alváshoz felöltött nadrág zsinórral megkötött dereka még jobban kikezdje az egyébként is fájdalmas területet.*
- Na, azt hiszem, ideje lesz már végre elnyújtózni az ágyon.
*Mosolyogja, s maga mellé inti a lányt is, miközben lábait benyújtja a takaró alá. Még lehajt pár korttyal a pohár borból, hogy a lehető leggyorsabban süppedjen álomba a szinte felhő-puha ágyban.*
- Ha felébredsz, kelts fel mindenképp. Holnap sok dolog vár ránk...
*Motyogja még orra alatt, egyre kivehetetlenebbül a szavakat, majd mély álomba zuhan.*
*Mivel a lány nem kér a segítségből, megmarad az ágyon és úgy mesél - persze azért figyel, hátha mégis meggondolná magát.
Az, ahogy Umi hallgatja, csendben, szinte lenyűgözi. Ugyan nem tudja eldönteni, hogy ez az engedékenység -vagy nem is tudja igazán, minek nevezze- a most mutatott túláradó szeretetének, vagy legyengült állapotának szól-e, de mindenképp megtisztelőnek tartja, hogy nem abba az ellenkezésbe fut bele, amibe előző nap, vagy épp kora reggel.
Mikor Umi kiszáll és megtörölközik, ő maga is leveti mocskos ruháit, s bemászik a vízbe, majd ott folytatja a mesét, ahol abbahagyta.*
- Elment. Úgy alakult, hogy anyám rám talált ott, ahová bújtattak. Rendkívül kitanult nőszemély volt, az őrület pedig csak még elszántabbá tette. Nem tudom, meddig figyelhette a tábort, de megtalálta a talán egyetlen gyenge pontját és betört. Majdnem megölt, ismét. Bár akkorra már elég jó harcos voltam, ő pedig háborodott és nem is fiatal. A földbe döngöltem végül, de hagyni akartam, hogy szabadon távozzon. Azt hittem, elég neki, hogy megszégyenítettem a sajátjaim előtt. De nem. Hátba támadott megint, akkor már az enyéim fogták le, a vezérem pedig úgy döntött, ad neki még egy esélyt, bíróság elé állíttatta. Végül abba halt bele, hogy az a kislány elém állt, egy hosszútőrrel a kezében, így jóanyám, mikor nekem rontott, szó szerint felnyársalta magát. Másnap már csak annyi látszatja volt annak, hogy a kishölgy köztünk élt...
*Felsóhajt, hiszen bár évek teltek el azóta, még mindig hiányzik neki az a dacos fruska is.*
- Csak egy búcsúlevelet hagyott hátra, semmi többet. Úgy érezte, míg köztünk van, nem fogja tudni feldolgozni, mit tett. Akkor eltemettem anyám... Rá egy évre a szerelmem. Bosszút állt érte a Szövetség.
*Haja alapos habos megmosása után testét is végigszappanozza és átdörzsöli. Alaposan, de sietve tisztálkodik, már rettenetesen húzza az ágy.*
- Azóta teljesen egyedül vagyok, soha nem kellett senki. Lehetett volna, de nem akartam. Talán a félelem tette, a fájdalom vagy a keserűség... De mit számít az már...
*Umira mosolyog, majd leöblíti magáról a sötétszürke, szinte sáros szappanhabot, hogy végre kikecmereghessen a vízből. Nem mondta végig a történetet, sok részlet kimaradt, de egyelőre elég volt ennyi. Ha a lány hajlandó vele tartani az utazáson, valamivel majd akkor is múlatni kell az időt. Lóháton zötykölődni nagyon unalmas tud lenni a csend.
Megtörli haját, majd bőrét is, belebújik valami tiszta és száraz holmiba, majd ismét az ágyra telepedve bekeni sebeit az egyik kenőccsel, ami a fájdalmat hivatott csökkenteni és a gyógyulást segíteni. Ez után a sebre még tiszta gyolcs is kerül, nehogy az alváshoz felöltött nadrág zsinórral megkötött dereka még jobban kikezdje az egyébként is fájdalmas területet.*
- Na, azt hiszem, ideje lesz már végre elnyújtózni az ágyon.
*Mosolyogja, s maga mellé inti a lányt is, miközben lábait benyújtja a takaró alá. Még lehajt pár korttyal a pohár borból, hogy a lehető leggyorsabban süppedjen álomba a szinte felhő-puha ágyban.*
- Ha felébredsz, kelts fel mindenképp. Holnap sok dolog vár ránk...
*Motyogja még orra alatt, egyre kivehetetlenebbül a szavakat, majd mély álomba zuhan.*
1587. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-12 23:17:08
Üzenet elküldve: 2014-03-12 23:17:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Száját elhúzza, mikor ismételten megmutatják neki a sebhelyet. Igen, emlékszik, nagyon is jól. Örül is annak, hogy ő ilyesmivel nem rendelkezik, bár valószínűleg a hátán lévő seb nyomot fog hagyni. Azért az mégsem lesz annyira feltűnő. Sőt, könnyedén el is lehet majd takarni. Szájhúzása viszont elég bizonyíték arra, hogy nagyon is tudja, hogy igaza van a nőnek. Ennek ellenére ellenkezne, nagyon is, csakhogy tudja, hogy nem érne vele semmit. Nabii legalább annyira makacs, mint ő. Ezzel nem tud mit kezdeni, csak beletörődni. Mivel ő a fiatalabb, valószínűleg egyébként sem lehet neki sosem igaza, de azért próbálkozni fog, mert mégiscsak róla van szó.*
- Velem nem lesz gond. Semmi bajom *dünnyögi, ezt követően viszont megérdeklődi, hogy maradjon-e. Mikor meghallja, hogy ő fürdik először, csak sóhajt. A bő inget leveszi magáról, hogy szabadon elérhetővé váljanak kötései. Meg sem nyikkan a vizsgálat során. Még csak pisszenést sem hallat, csak várja, hogy mikor mehet már a vízbe. Csak csendesen bólint, jelezve, hogy jöhet az olaj, közben pedig megválik többi ruhájától. Nem szégyenlősködik, bár igencsak zavarja, hogy ennyi sebbel mutatkozik. Egyik lábát a másik után pakolja a dézsába, hogy ott leereszkedve megmártózhasson a most már illatos vízben, de amint eléri hátát a melegség, némiképp kiegyenesedik egy szisszenést követően. A hátán lévő vágásnak nemigen tetszik a fürdő. Ennek ellenére összeszorítja fogait, majd ismét megpróbálkozik elmerülni, ezúttal sikerrel. A segítség felajánlásakor arcán vörös pír jelenik meg. Csak a vizet nézi, miközben karjait is bele engedi.*
- Nem... köszönöm! Boldogulok *teszi hozzá. Nem akarja terhelni a nőt. Jobbnak látja ha inkább pihen, viszont amikor mesélni kezd, igencsak meglepődik. Elmélázva hallgatja a történetet. Nem hitte volna, hogy ennyire be lesz avatva az idősebb életébe, ennek ellenére nagyon is örül neki. Közben azért észbe kap és mosakodni kezd. Haját nem mossa meg, elvégre nemrégiben megtette. Most csak bőrével törődik. Finoman dörzsöli rajta a szappant, kissé azért sietve. Nem akarja, hogy elhűljön a víz. Néha meg-megáll a műveletben, elgondolkodva kissé. Nem tudja, hogy mit mondhatna. Szomorúan hallja, hogy ilyen sorsa volt a nőnek. Nem lett volna a helyében, bár most sem, elvégre múltja mellé most még egy koloncot is kapott nyakára. Mire viszont megáll a történet, némi szünetet hagyva, elkészül. Kilép a dézsából, megtörölközik, majd kissé odébb áll, szabad utat engedve Nabiinak.*
- A makacsság belőled sem hiányzik *jegyzi meg úgy mellékesen, inkább csak orra alá dünnyögve megjegyzését, mint ténylegesen neki címezve.*
- Én... végeztem *mondja most már neki, s várja, hátha segítség kell a másiknak.*
- Esetleg... segítsek... valamiben? *kérdi is meg kissé zavartan, mert hát mégiscsak fel kell tennie a kérdést, úgy érzi.*
*Száját elhúzza, mikor ismételten megmutatják neki a sebhelyet. Igen, emlékszik, nagyon is jól. Örül is annak, hogy ő ilyesmivel nem rendelkezik, bár valószínűleg a hátán lévő seb nyomot fog hagyni. Azért az mégsem lesz annyira feltűnő. Sőt, könnyedén el is lehet majd takarni. Szájhúzása viszont elég bizonyíték arra, hogy nagyon is tudja, hogy igaza van a nőnek. Ennek ellenére ellenkezne, nagyon is, csakhogy tudja, hogy nem érne vele semmit. Nabii legalább annyira makacs, mint ő. Ezzel nem tud mit kezdeni, csak beletörődni. Mivel ő a fiatalabb, valószínűleg egyébként sem lehet neki sosem igaza, de azért próbálkozni fog, mert mégiscsak róla van szó.*
- Velem nem lesz gond. Semmi bajom *dünnyögi, ezt követően viszont megérdeklődi, hogy maradjon-e. Mikor meghallja, hogy ő fürdik először, csak sóhajt. A bő inget leveszi magáról, hogy szabadon elérhetővé váljanak kötései. Meg sem nyikkan a vizsgálat során. Még csak pisszenést sem hallat, csak várja, hogy mikor mehet már a vízbe. Csak csendesen bólint, jelezve, hogy jöhet az olaj, közben pedig megválik többi ruhájától. Nem szégyenlősködik, bár igencsak zavarja, hogy ennyi sebbel mutatkozik. Egyik lábát a másik után pakolja a dézsába, hogy ott leereszkedve megmártózhasson a most már illatos vízben, de amint eléri hátát a melegség, némiképp kiegyenesedik egy szisszenést követően. A hátán lévő vágásnak nemigen tetszik a fürdő. Ennek ellenére összeszorítja fogait, majd ismét megpróbálkozik elmerülni, ezúttal sikerrel. A segítség felajánlásakor arcán vörös pír jelenik meg. Csak a vizet nézi, miközben karjait is bele engedi.*
- Nem... köszönöm! Boldogulok *teszi hozzá. Nem akarja terhelni a nőt. Jobbnak látja ha inkább pihen, viszont amikor mesélni kezd, igencsak meglepődik. Elmélázva hallgatja a történetet. Nem hitte volna, hogy ennyire be lesz avatva az idősebb életébe, ennek ellenére nagyon is örül neki. Közben azért észbe kap és mosakodni kezd. Haját nem mossa meg, elvégre nemrégiben megtette. Most csak bőrével törődik. Finoman dörzsöli rajta a szappant, kissé azért sietve. Nem akarja, hogy elhűljön a víz. Néha meg-megáll a műveletben, elgondolkodva kissé. Nem tudja, hogy mit mondhatna. Szomorúan hallja, hogy ilyen sorsa volt a nőnek. Nem lett volna a helyében, bár most sem, elvégre múltja mellé most még egy koloncot is kapott nyakára. Mire viszont megáll a történet, némi szünetet hagyva, elkészül. Kilép a dézsából, megtörölközik, majd kissé odébb áll, szabad utat engedve Nabiinak.*
- A makacsság belőled sem hiányzik *jegyzi meg úgy mellékesen, inkább csak orra alá dünnyögve megjegyzését, mint ténylegesen neki címezve.*
- Én... végeztem *mondja most már neki, s várja, hátha segítség kell a másiknak.*
- Esetleg... segítsek... valamiben? *kérdi is meg kissé zavartan, mert hát mégiscsak fel kell tennie a kérdést, úgy érzi.*
1586. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-12 17:10:16
Üzenet elküldve: 2014-03-12 17:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Szótlan bámulja az éjjel felvert szolgálókat, akik előkészítik a fürdéshez valókat, s ugyanilyen csendben nyugtázza a távozásukat is.*
- Igen, biztos. Miattam ne aggódj, megleszek éltem már túl rosszabbat is, emlékszel?
*Halvány mosolyt villant a lányra, s megmutatja neki a sebhelyet is, amit a minap. A hosszú heget, ami végighúzódik arcán és nyakán, egészen a kulcscsontjáig.*
- Nem rajtam múlik, csak rajtad. Amíg a lóra fel tudok szállni, semmi gond.
*Lassan feláll az ágyról, a dézsához lép, s magához inti a lányt is.*
- Nem kell kimenned, te fürdesz először, te tiszta vagy. Csak a sebeid hadd nézzem. Majd át is kell őket kötni.
*Ha a lány közelebb lép, óvatosan lebontja róla a kötéseket, megnézi a gyógyulófélben lévő sebeket, majd a dézsa felé mutat.*
- Parancsoljon, kishölgy. Szépen gyógyulnak a sebek, nem lesz velük gond holnap. De most a kamillás olaj fog kelleni a vízbe. Ha még jobban meg lehet gyorsítani, miért ne?
*Ha Uminak nincs ellenére, önt is egy jó adagot a fürdőolajból a meleg vízbe, míg várja, hogy a lány levesse maradék ruháját. Addig persze nem néz oda, ahogy nem kíséri kimondott figyelemmel azt sem, ahogy a lány belemerül a vízbe. Ugyan semmi olyan nincs a kisebben, amivel ő maga ne rendelkezne, azért nem szeretné, ha a fiatalabbnak szégyellősködnie kell.*
- Megmossam a hátad? Vagy a hajad?
*Teszi fel a kérdéseket. Természetesen nem orrol meg érte, ha nemleges választ kap. Ez csak felajánlás, nem erőszak.
Azonban bárhogy is döntsön a lány, ő úgy dönt, mégis mesél. Akár szappanhabosítás és dörzsölgetés, akár csak az ágyon pihenés közben. Már maga sem emlékszik igazán, mi mindent mondott el neki magáról, annyiszor lejátszotta a fejében ma már, hogy mit ad elő, így hát az elején kezdi.*
- Anyám és apám is fejvadász volt, pont ott, ahol te, meg én. Utóbbi egyszerre több vasat is tartott a tűzben, de ez csak akkor derült ki, mikor egy éves voltam. Vagyis valahogy akörül. Mikor ott hagyott minket. Anyám egy ideig viselte, de egyre inkább abba a hitbe ringatta magát, hogy miattam fordult el tőle az ő nagy szerelme. Még a klánból is elüldözték, akárhogy tisztelték a tudása miatt. Engem ott akartak tartani, de elrabolt. Azért, hogy utána sanyargasson. Napokig nem adott ennem. Aztán kiküldött egyedül, egy szál hosszútőrrel a vadonba, hogy szerezzek magamnak valamit, ha élni akarok. Nem várt vissza, de hazamentem. Akkor már ő maga támadott nekem késsel. Ugyanúgy lógtam meg előle, ahogy a farkasok elől. Bújkálva, árkon-bokron keresztülrohanva. Egy alig tízéves gyermek a semmi közepén...
*Felsóhajt. Ugyanolyannak érzi a kis Umit, amilyen ő volt akkor. Élni akart, de fogalma sem volt róla, merre tovább és hogyan.*
- Egy volt társa fogadott be, aki sokszor meglátogatta anyámat azelőtt is. Ő nem akarta hagyni, hogy magával vigyen, mikor elűzték. Apó sokáig bújtatott a saját otthonában, aztán egy másik helyre vitt. Csupa idegen közé, akiktől féltem. Akiket nem szerettem. Ok meg befogadtak takarítani. Soha nem kérdezték, honnan jöttem, soha nem kérdeztek semmit. Aztán tanítottak. Azért értek valamit a gyógyításhoz. Vagyis, leginkább a sebekhez. Harcosok közt az kellett. Szép lassan maguk közé fogadtak. Tizenhat évesen például már saját csapatom lehetett, akiket vezettem. Afféle... rendfenntartók voltak. Egész nap banditák nyomában voltunk mindig, hogy visszavegyük tőlük, ami nem az övék.
*Ismét szünet, és elmosolyodik, még hümmög is egy aprót.*
- Ott is volt egy ilyen lány, mint te. Nekem kellett vigyáznom rá és tanítanom. Nehéz eset volt, makacs, akár egy szamár...
*A történet abbamarad, de sejthető, hogy még nincs vége. Csak elmereng ismét a régmúlt időkön, s azon, mi lehet most azzal a lánnyal...*
*Szótlan bámulja az éjjel felvert szolgálókat, akik előkészítik a fürdéshez valókat, s ugyanilyen csendben nyugtázza a távozásukat is.*
- Igen, biztos. Miattam ne aggódj, megleszek éltem már túl rosszabbat is, emlékszel?
*Halvány mosolyt villant a lányra, s megmutatja neki a sebhelyet is, amit a minap. A hosszú heget, ami végighúzódik arcán és nyakán, egészen a kulcscsontjáig.*
- Nem rajtam múlik, csak rajtad. Amíg a lóra fel tudok szállni, semmi gond.
*Lassan feláll az ágyról, a dézsához lép, s magához inti a lányt is.*
- Nem kell kimenned, te fürdesz először, te tiszta vagy. Csak a sebeid hadd nézzem. Majd át is kell őket kötni.
*Ha a lány közelebb lép, óvatosan lebontja róla a kötéseket, megnézi a gyógyulófélben lévő sebeket, majd a dézsa felé mutat.*
- Parancsoljon, kishölgy. Szépen gyógyulnak a sebek, nem lesz velük gond holnap. De most a kamillás olaj fog kelleni a vízbe. Ha még jobban meg lehet gyorsítani, miért ne?
*Ha Uminak nincs ellenére, önt is egy jó adagot a fürdőolajból a meleg vízbe, míg várja, hogy a lány levesse maradék ruháját. Addig persze nem néz oda, ahogy nem kíséri kimondott figyelemmel azt sem, ahogy a lány belemerül a vízbe. Ugyan semmi olyan nincs a kisebben, amivel ő maga ne rendelkezne, azért nem szeretné, ha a fiatalabbnak szégyellősködnie kell.*
- Megmossam a hátad? Vagy a hajad?
*Teszi fel a kérdéseket. Természetesen nem orrol meg érte, ha nemleges választ kap. Ez csak felajánlás, nem erőszak.
Azonban bárhogy is döntsön a lány, ő úgy dönt, mégis mesél. Akár szappanhabosítás és dörzsölgetés, akár csak az ágyon pihenés közben. Már maga sem emlékszik igazán, mi mindent mondott el neki magáról, annyiszor lejátszotta a fejében ma már, hogy mit ad elő, így hát az elején kezdi.*
- Anyám és apám is fejvadász volt, pont ott, ahol te, meg én. Utóbbi egyszerre több vasat is tartott a tűzben, de ez csak akkor derült ki, mikor egy éves voltam. Vagyis valahogy akörül. Mikor ott hagyott minket. Anyám egy ideig viselte, de egyre inkább abba a hitbe ringatta magát, hogy miattam fordult el tőle az ő nagy szerelme. Még a klánból is elüldözték, akárhogy tisztelték a tudása miatt. Engem ott akartak tartani, de elrabolt. Azért, hogy utána sanyargasson. Napokig nem adott ennem. Aztán kiküldött egyedül, egy szál hosszútőrrel a vadonba, hogy szerezzek magamnak valamit, ha élni akarok. Nem várt vissza, de hazamentem. Akkor már ő maga támadott nekem késsel. Ugyanúgy lógtam meg előle, ahogy a farkasok elől. Bújkálva, árkon-bokron keresztülrohanva. Egy alig tízéves gyermek a semmi közepén...
*Felsóhajt. Ugyanolyannak érzi a kis Umit, amilyen ő volt akkor. Élni akart, de fogalma sem volt róla, merre tovább és hogyan.*
- Egy volt társa fogadott be, aki sokszor meglátogatta anyámat azelőtt is. Ő nem akarta hagyni, hogy magával vigyen, mikor elűzték. Apó sokáig bújtatott a saját otthonában, aztán egy másik helyre vitt. Csupa idegen közé, akiktől féltem. Akiket nem szerettem. Ok meg befogadtak takarítani. Soha nem kérdezték, honnan jöttem, soha nem kérdeztek semmit. Aztán tanítottak. Azért értek valamit a gyógyításhoz. Vagyis, leginkább a sebekhez. Harcosok közt az kellett. Szép lassan maguk közé fogadtak. Tizenhat évesen például már saját csapatom lehetett, akiket vezettem. Afféle... rendfenntartók voltak. Egész nap banditák nyomában voltunk mindig, hogy visszavegyük tőlük, ami nem az övék.
*Ismét szünet, és elmosolyodik, még hümmög is egy aprót.*
- Ott is volt egy ilyen lány, mint te. Nekem kellett vigyáznom rá és tanítanom. Nehéz eset volt, makacs, akár egy szamár...
*A történet abbamarad, de sejthető, hogy még nincs vége. Csak elmereng ismét a régmúlt időkön, s azon, mi lehet most azzal a lánnyal...*
1585. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-12 16:09:31
Üzenet elküldve: 2014-03-12 16:09:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Mikor visszaér, igencsak meglepődik, hogy Nabiit állva találja. Pedig bizonyára nem kellene, elvégre elég nagy lármát csaptak a folyosón azok a részegek. Egy ideig csak pislog, mígnem végül sikerül tájékoztatnia a nőt röviden. Kissé furcsállja ezt a reakciót. Nem is tud mit kezdeni vele, csak csendben bólint egyet, hogy megerősítse szavait, majd vár. Nem érti, hogy mi van a nővel. Segítene neki, de fogalma sincs, hogy hogyan. Így csak áll, tétlenül, miközben őt nézi. Gondolatai csakis akörül járnak, hogy vajon milyen szörnyűségeket kellett átélnie ahhoz, hogy az erősnek vélt nő így összetörjön. Vagy lehet, hogy az ő hibája? Bizony ez is megfordul fejében, ahogyan az is, hogy talán el kellene válniuk. Nem akar gondot okozni. Éppen elég az, hogy megsérült, nem még az, hogy róla is gondoskodjon. Pedig nem kellene. Umiedia eddig is boldogult, ezután is így lenne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két holt férfi teteme, melyek közül egyiket a folyó viszi valamerre, másikat pedig a szegénynegyed romjai takarják. Nem akar gondot okozni, ezért is akart maga elmenni a barakkba, bizonyítva, hogy nem szorul segítségre. Nem kislány már, nem hiába hord magánál fegyvert és hát csak túlélte a kiképzést is, miben eddig része volt. Az újabb szavak rángatják csak vissza a jelenbe. Lassacskán kezdett eltévedni a múltban. Ott, hol eddig otthonát tudhatta, s mi most már nem létezik. Egyáltalán nem tudja, hogy hol is a helye jelenleg. Csak azt tudja, hogy élni akar és erősödni.*
- Én... nem terveztem semmit... egyelőre *vallja be. Ekkor következik a felsorolás, mellyel nemigen vitatkozna. Tényleg szívesen menne a barakkba gyakorolni, ahogyan az sem lenne ellenére ha esetlegesen elhagynák a várost. De biztos jó ötlet együtt távozni innen? Közben kopognak. Umi tétován megindul, miközben gondolkozik. Az ajtóba állva még vet egy pillantást Nabiira, igyekezve felmérni állapotát, majd ajtót nyit. Be is jönnek a szolgálók, hogy gyorsan összeállítsák a fürdőt, majd távozzanak. A lány be is csukja utánuk az ajtót, ezt követően viszont továbbra is az ajtóban áll csupán.*
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem... Nem vagy olyan állapotban, hogy kiránduljunk. *mondja el véleményét.*
- Mindegy, majd holnap meglátjuk, nemde? Addig is... Itt a fürdő. Maradjak, vagy... esetleg kimenjek? *kérdi, mert fogalma sincs, hogy most mit kellene csinálnia. Igazából azt sem tudja, hogy kint mit csinálna. Valószínűleg semmit, csak várna az ajtóban állva és kész.*
*Mikor visszaér, igencsak meglepődik, hogy Nabiit állva találja. Pedig bizonyára nem kellene, elvégre elég nagy lármát csaptak a folyosón azok a részegek. Egy ideig csak pislog, mígnem végül sikerül tájékoztatnia a nőt röviden. Kissé furcsállja ezt a reakciót. Nem is tud mit kezdeni vele, csak csendben bólint egyet, hogy megerősítse szavait, majd vár. Nem érti, hogy mi van a nővel. Segítene neki, de fogalma sincs, hogy hogyan. Így csak áll, tétlenül, miközben őt nézi. Gondolatai csakis akörül járnak, hogy vajon milyen szörnyűségeket kellett átélnie ahhoz, hogy az erősnek vélt nő így összetörjön. Vagy lehet, hogy az ő hibája? Bizony ez is megfordul fejében, ahogyan az is, hogy talán el kellene válniuk. Nem akar gondot okozni. Éppen elég az, hogy megsérült, nem még az, hogy róla is gondoskodjon. Pedig nem kellene. Umiedia eddig is boldogult, ezután is így lenne. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két holt férfi teteme, melyek közül egyiket a folyó viszi valamerre, másikat pedig a szegénynegyed romjai takarják. Nem akar gondot okozni, ezért is akart maga elmenni a barakkba, bizonyítva, hogy nem szorul segítségre. Nem kislány már, nem hiába hord magánál fegyvert és hát csak túlélte a kiképzést is, miben eddig része volt. Az újabb szavak rángatják csak vissza a jelenbe. Lassacskán kezdett eltévedni a múltban. Ott, hol eddig otthonát tudhatta, s mi most már nem létezik. Egyáltalán nem tudja, hogy hol is a helye jelenleg. Csak azt tudja, hogy élni akar és erősödni.*
- Én... nem terveztem semmit... egyelőre *vallja be. Ekkor következik a felsorolás, mellyel nemigen vitatkozna. Tényleg szívesen menne a barakkba gyakorolni, ahogyan az sem lenne ellenére ha esetlegesen elhagynák a várost. De biztos jó ötlet együtt távozni innen? Közben kopognak. Umi tétován megindul, miközben gondolkozik. Az ajtóba állva még vet egy pillantást Nabiira, igyekezve felmérni állapotát, majd ajtót nyit. Be is jönnek a szolgálók, hogy gyorsan összeállítsák a fürdőt, majd távozzanak. A lány be is csukja utánuk az ajtót, ezt követően viszont továbbra is az ajtóban áll csupán.*
- Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem... Nem vagy olyan állapotban, hogy kiránduljunk. *mondja el véleményét.*
- Mindegy, majd holnap meglátjuk, nemde? Addig is... Itt a fürdő. Maradjak, vagy... esetleg kimenjek? *kérdi, mert fogalma sincs, hogy most mit kellene csinálnia. Igazából azt sem tudja, hogy kint mit csinálna. Valószínűleg semmit, csak várna az ajtóban állva és kész.*
1584. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-12 09:15:33
Üzenet elküldve: 2014-03-12 09:15:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Álmai nem sokkal különbek, mint a megtapasztalt valóság. A változás mindössze annyi, hogy álmaiban a lány, akit meg kellene mentsen, az a valaki, akit sajátjaként szeret. Akit szintén ő maga sodort óriási bajba, aztán akárhogy kapálózik érte...
Pár percre aludt csak el, mégis egy örökkévalóságnak tűnik az álmokban töltött idő. Hirtelen ébred fel, az ajtó előtti ramazuri veri fel álmából. Izzadtan ébred, lihegve és heves szívdobogással, ami ráadásul csak fokozódik, ahogy meglátja, hogy Umi nincs a szobában. Nagyokat kell nyeljen, hogy elszoruló torka helyrejöjjön. Kezei-lábai remegnek a félelemtől, hiszen attól tart, hogy a lány van veszélyben odakint, de lekászálódik az ágyról és az ajtó felé indul. Tudja, hogy ha sejtése beigazolódik, sebesülten, fáradtan és fegyver nélkül nem sok esélye lehet, de legalább a lány megmenekülhet, ha közbelép.
Résnyire nyitja csak ki az ajtót először, hogy kinézzen, egyáltalán hanyan vannak odakint. Le sem tudná írni azt a megnyugvást, ami akkor száll rá, mikor meglátja, hogy csak olyanok duhajkodnak kint, akik többet ittak a kelleténél. Szinte még hallja is, ahogy a szívéről legördül a szikla, aztán átszakítja a padló deszkáit és nagyot puffanva az alsó szintre esik.
Még mindig remegve ugyan és lihegve, de visszább húzódik, az ajtót figyelve. Csak vár. Csak remélni tudja, hogy ezek közt sem esik bántódása a lánynak. Reméli, hogy van annyi esze, hogy nem merészkedik közéjük így, hogy ő sem teljesen ép fizikailag, de az idegeskedést addig nem bírja abbahagyni, míg be nem toppan az ajtón.*
- A fürdővíz... Persze.
*Válaszol kissé elcsukló hangon, s legyűri a késztetést, hogy ismét megölelje a lányt. Nem is azért, mert nem akarja rázúdítani a hirtelen nagy szeretetét, hanem mert nem biztos abban, hogy lábai még sokáig megtartják. Szíve izgatottan zakatol, beletelik majd még némi időbe, míg elcsitul, azt pedig inkább ülve várná ki.
Visszaténfereg az ágyhoz és leül annak szélére. Gondolataival birkózik még, előre roskad, combjaira könyököl és arcát két tenyerébe temeti, hogy szabadjára engedjen még néhány könnycseppet a lány tudta nélkül.
Ha valamiben biztos, az az, hogy nem maradhatnak tovább Artheniorban. Nem biztonságos. Olyannyira nem, hogy minden percben, amit a lány nem vele tölt, olyan düh lesz úrrá rajta, hogy úgy érzi, puszta kézzel képes lenne csontokat törni. Márpedig ha valamit nem tehet, az az, hogy mindenütt fogja a kezét...*
- Mit tervezel holnapra? ...vagyis mára?
*Kérdi, ahogy felemeli a fejét, s egy-egy gyors mozdulattal letörli nedves arcát.*
- Megfürdünk, alszunk egyet, aztán elmehetünk a barakkba kicsit gyakorolni, ha jól érzed magad és ha eleget pihentél. Utána pedig... Kirándulunk egyet. Jó?
*Hangja halk, de egyben határozott is. Ugyan kérdésként formálta meg a mondatot, de akármit is mondjon a lány, mindenképp itt hagyja vele a várost. Hiszen tudják, hogy mindketten itt vannak...*
*Álmai nem sokkal különbek, mint a megtapasztalt valóság. A változás mindössze annyi, hogy álmaiban a lány, akit meg kellene mentsen, az a valaki, akit sajátjaként szeret. Akit szintén ő maga sodort óriási bajba, aztán akárhogy kapálózik érte...
Pár percre aludt csak el, mégis egy örökkévalóságnak tűnik az álmokban töltött idő. Hirtelen ébred fel, az ajtó előtti ramazuri veri fel álmából. Izzadtan ébred, lihegve és heves szívdobogással, ami ráadásul csak fokozódik, ahogy meglátja, hogy Umi nincs a szobában. Nagyokat kell nyeljen, hogy elszoruló torka helyrejöjjön. Kezei-lábai remegnek a félelemtől, hiszen attól tart, hogy a lány van veszélyben odakint, de lekászálódik az ágyról és az ajtó felé indul. Tudja, hogy ha sejtése beigazolódik, sebesülten, fáradtan és fegyver nélkül nem sok esélye lehet, de legalább a lány megmenekülhet, ha közbelép.
Résnyire nyitja csak ki az ajtót először, hogy kinézzen, egyáltalán hanyan vannak odakint. Le sem tudná írni azt a megnyugvást, ami akkor száll rá, mikor meglátja, hogy csak olyanok duhajkodnak kint, akik többet ittak a kelleténél. Szinte még hallja is, ahogy a szívéről legördül a szikla, aztán átszakítja a padló deszkáit és nagyot puffanva az alsó szintre esik.
Még mindig remegve ugyan és lihegve, de visszább húzódik, az ajtót figyelve. Csak vár. Csak remélni tudja, hogy ezek közt sem esik bántódása a lánynak. Reméli, hogy van annyi esze, hogy nem merészkedik közéjük így, hogy ő sem teljesen ép fizikailag, de az idegeskedést addig nem bírja abbahagyni, míg be nem toppan az ajtón.*
- A fürdővíz... Persze.
*Válaszol kissé elcsukló hangon, s legyűri a késztetést, hogy ismét megölelje a lányt. Nem is azért, mert nem akarja rázúdítani a hirtelen nagy szeretetét, hanem mert nem biztos abban, hogy lábai még sokáig megtartják. Szíve izgatottan zakatol, beletelik majd még némi időbe, míg elcsitul, azt pedig inkább ülve várná ki.
Visszaténfereg az ágyhoz és leül annak szélére. Gondolataival birkózik még, előre roskad, combjaira könyököl és arcát két tenyerébe temeti, hogy szabadjára engedjen még néhány könnycseppet a lány tudta nélkül.
Ha valamiben biztos, az az, hogy nem maradhatnak tovább Artheniorban. Nem biztonságos. Olyannyira nem, hogy minden percben, amit a lány nem vele tölt, olyan düh lesz úrrá rajta, hogy úgy érzi, puszta kézzel képes lenne csontokat törni. Márpedig ha valamit nem tehet, az az, hogy mindenütt fogja a kezét...*
- Mit tervezel holnapra? ...vagyis mára?
*Kérdi, ahogy felemeli a fejét, s egy-egy gyors mozdulattal letörli nedves arcát.*
- Megfürdünk, alszunk egyet, aztán elmehetünk a barakkba kicsit gyakorolni, ha jól érzed magad és ha eleget pihentél. Utána pedig... Kirándulunk egyet. Jó?
*Hangja halk, de egyben határozott is. Ugyan kérdésként formálta meg a mondatot, de akármit is mondjon a lány, mindenképp itt hagyja vele a várost. Hiszen tudják, hogy mindketten itt vannak...*
1583. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-12 08:38:41
Üzenet elküldve: 2014-03-12 08:38:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
- Hogy? Ne-nem fogadtam el! Csak azt a sört ittam, és nem is néztem a fenekére, mert addig nem jutottam. A maradékot meg lent hagytam *húzza el a száját zavartan. A tegeződés közben teljesen váratlanul érinti. Pedig annyira hozzászokott már ahhoz, hogy nem tesz ilyesmit, erre itt van Nabii és kikéri magának. Umi zavara szinte már nagyobb nem is lehetne. Kezeit maga elé kapva próbál mentegetőzni, vöröslő arccal, láthatóan sikertelenül. Végül inkább úgy dönt, hogy leül. Úgy legalább kissé lehet oldalt a másiknak, ráfogva az ágyra, meg hogy nem kényelmes forgolódnia deréktől felfelé. Egyébként tényleg nem az neki. A hátán lévő seb förtelmesen húzza bőrét, most, hogy gyógyulófélben van. Ujjait félénken nyújtja ki a teáért, majd megkapva azt, csak magához vonja. Aggódó tekintettel méricskéli a lomhán mozgó nőszemélyt. Legszívesebben segítene neki, de nem mer. Teljesen haszontalannak ítéli saját magát, így mikor szükség lenne a fürdőre, kap némi reményt, hogy egy picit talán mégsem az. Meg is issza a teát egy huzamra, majd felpattan és leteszi azt az asztalkára, hogy mihamarabb meghozathassa azt. Nem is állna meg, egészen az ajtóig, ha nem hallaná meg az idősebb szavait. Hátrafordul hozzá enyhe mosollyal képén, hogy úgy figyeljen rá, de utána sem képes többre, csak mosolyogni. "Mégis miért kérdezte meg, ha máris tudja rá a választ?" kérdi csak gondolatban. Már válaszolna ő maga is, mikor látja, hogy a másik szemei lecsukódtak. Csak csendben visszasétál inkább hozzá, s köpenyével betakargatja kicsit. Amennyire tudja, majd visszaindul az ajtóhoz, hogy kilépve keressen valakit.
A folyosóra érve ásít egy nagyot. Kicsit nyújtózkodik is, már amennyire bír, nagyobb fájdalom nélkül. Ezt követően már csak keresgélni kell. Út közben észrevesz néhány részeg alakot, szám szerint kettőt, kiket ügyesen kikerül. Hogy hogy, azt ő maga sem tudná elmondani, minden esetre, jó gyorsan, hogy még csak véletlen se szerezzen be egy ütést azok közül, amiket egymásnak osztogatnak. A fürdő elintézése után azonban még mindig itt vannak. Sőt, pont ajtajuk előtt csapnak nagy lármát. Összefolyt szavakat mormolnak egymásnak, miközben egyikük az ajtónak vetődik. Most örül a lány, hogy bezárta azt, annak viszont cseppet sem, hogy Nabii vélhetően felébredt. Neki viszont még várnia kell kicsit. Még néhány ütés elcsattan, majd tovább állnak a rendbontók, ő pedig csak ekkor tud belépni szobájukba. Mint látja, a nő bizony ébren van. Kissé elhúzott szájjal csukja be maga után az ajtót, majd sétál közelebb hozzá.*
- Hamarosan itt van a fürdő.
- Hogy? Ne-nem fogadtam el! Csak azt a sört ittam, és nem is néztem a fenekére, mert addig nem jutottam. A maradékot meg lent hagytam *húzza el a száját zavartan. A tegeződés közben teljesen váratlanul érinti. Pedig annyira hozzászokott már ahhoz, hogy nem tesz ilyesmit, erre itt van Nabii és kikéri magának. Umi zavara szinte már nagyobb nem is lehetne. Kezeit maga elé kapva próbál mentegetőzni, vöröslő arccal, láthatóan sikertelenül. Végül inkább úgy dönt, hogy leül. Úgy legalább kissé lehet oldalt a másiknak, ráfogva az ágyra, meg hogy nem kényelmes forgolódnia deréktől felfelé. Egyébként tényleg nem az neki. A hátán lévő seb förtelmesen húzza bőrét, most, hogy gyógyulófélben van. Ujjait félénken nyújtja ki a teáért, majd megkapva azt, csak magához vonja. Aggódó tekintettel méricskéli a lomhán mozgó nőszemélyt. Legszívesebben segítene neki, de nem mer. Teljesen haszontalannak ítéli saját magát, így mikor szükség lenne a fürdőre, kap némi reményt, hogy egy picit talán mégsem az. Meg is issza a teát egy huzamra, majd felpattan és leteszi azt az asztalkára, hogy mihamarabb meghozathassa azt. Nem is állna meg, egészen az ajtóig, ha nem hallaná meg az idősebb szavait. Hátrafordul hozzá enyhe mosollyal képén, hogy úgy figyeljen rá, de utána sem képes többre, csak mosolyogni. "Mégis miért kérdezte meg, ha máris tudja rá a választ?" kérdi csak gondolatban. Már válaszolna ő maga is, mikor látja, hogy a másik szemei lecsukódtak. Csak csendben visszasétál inkább hozzá, s köpenyével betakargatja kicsit. Amennyire tudja, majd visszaindul az ajtóhoz, hogy kilépve keressen valakit.
A folyosóra érve ásít egy nagyot. Kicsit nyújtózkodik is, már amennyire bír, nagyobb fájdalom nélkül. Ezt követően már csak keresgélni kell. Út közben észrevesz néhány részeg alakot, szám szerint kettőt, kiket ügyesen kikerül. Hogy hogy, azt ő maga sem tudná elmondani, minden esetre, jó gyorsan, hogy még csak véletlen se szerezzen be egy ütést azok közül, amiket egymásnak osztogatnak. A fürdő elintézése után azonban még mindig itt vannak. Sőt, pont ajtajuk előtt csapnak nagy lármát. Összefolyt szavakat mormolnak egymásnak, miközben egyikük az ajtónak vetődik. Most örül a lány, hogy bezárta azt, annak viszont cseppet sem, hogy Nabii vélhetően felébredt. Neki viszont még várnia kell kicsit. Még néhány ütés elcsattan, majd tovább állnak a rendbontók, ő pedig csak ekkor tud belépni szobájukba. Mint látja, a nő bizony ébren van. Kissé elhúzott szájjal csukja be maga után az ajtót, majd sétál közelebb hozzá.*
- Hamarosan itt van a fürdő.
1582. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:47:49
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:47:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Végre vége//
*Szomorkásan pillant fel Kedvesére, s megsimogatja lágyan arcát.*
-De hát miért ne járna neked? Olyan kis lüke vagy! Én szeretném megadni mindezt... családot, gyereket, szeretném ha boldog lennél mellettem!
*A feltett kérdésre, bár sejtette a választ, nem gondolta, hogy valóban így is lesz. Persze nem véletlen hozakodott elő a kérdéssel. Csendben, kissé elpirulva hallgatja Szerelmét, s mikor ő maga mondja, hogy akár meg is mutatná az efféle játék lényegét, rákvörössé színeződik arca.*
-Ami azt illeti... nem véletlen hoztam fel ezt a témát. Ahh! Nem is tudom, hogy mondjam el, de... szóval egyszer szeretném ezt kipróbálni veled, persze nem most azonnal, de, egyszer, ha már nem leszek ennyire, ennyire bátortalan a témában. Tudod én még nem...
*Tenyere közé rejti arcát, hiszen nagyon is zavarban van, tán ennyire még soha nem volt, még így Kedvese előtt sem.*
~Jaj hát hogyan is gondolhattam ezt! Most biztos azt hiszi, hogy csak tettettem azt, hogy ártatlan vagyok, pedig nincs így csak... csak tényleg érdekel, vagy legalább is kíváncsivá tett! Mondjuk azért félek is, bevallom így magamnak, de megbízok Kean-ben annyira, hogy nem az első alkalomkor kerül sor erre a játékra! Majd.... majd... ~
*Nagy, kiskutya szemekkel pillant fel Kedvesére, ám kezével még takarja félig-meddig gyönyörűséges arcát.*
*Szomorkásan pillant fel Kedvesére, s megsimogatja lágyan arcát.*
-De hát miért ne járna neked? Olyan kis lüke vagy! Én szeretném megadni mindezt... családot, gyereket, szeretném ha boldog lennél mellettem!
*A feltett kérdésre, bár sejtette a választ, nem gondolta, hogy valóban így is lesz. Persze nem véletlen hozakodott elő a kérdéssel. Csendben, kissé elpirulva hallgatja Szerelmét, s mikor ő maga mondja, hogy akár meg is mutatná az efféle játék lényegét, rákvörössé színeződik arca.*
-Ami azt illeti... nem véletlen hoztam fel ezt a témát. Ahh! Nem is tudom, hogy mondjam el, de... szóval egyszer szeretném ezt kipróbálni veled, persze nem most azonnal, de, egyszer, ha már nem leszek ennyire, ennyire bátortalan a témában. Tudod én még nem...
*Tenyere közé rejti arcát, hiszen nagyon is zavarban van, tán ennyire még soha nem volt, még így Kedvese előtt sem.*
~Jaj hát hogyan is gondolhattam ezt! Most biztos azt hiszi, hogy csak tettettem azt, hogy ártatlan vagyok, pedig nincs így csak... csak tényleg érdekel, vagy legalább is kíváncsivá tett! Mondjuk azért félek is, bevallom így magamnak, de megbízok Kean-ben annyira, hogy nem az első alkalomkor kerül sor erre a játékra! Majd.... majd... ~
*Nagy, kiskutya szemekkel pillant fel Kedvesére, ám kezével még takarja félig-meddig gyönyörűséges arcát.*
1581. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-10 14:06:21
Üzenet elküldve: 2014-03-10 14:06:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
- Mert tudtam, hogy egyszer úgyis kíváncsi leszel rá. És szerettem volna, ha biztos kezekben vagy, mikor kipróbálod. Egyszer mindenki kíváncsi lesz rá... legfeljebb nem iszik többet. Arra viszont nem számítottam, hogy már ma a pohár fenekére nézel, kisasszony.
*Hangsúlyoz játékosan megdorgálón. Nem akarja, hogy a lány túlságosan is elszégyellje magát, főleg nem most, mikor így örül, hogy viszontláthatja.
Még feljebb csúszik az ágyon, most már teljesen ülőhelyzetbe.*
- Jól van már, ne szabadkozz már így, azért nem harapok. Gyere ide vége és idd meg szépen a teát. Vagy a bort kéred?
*Szúrkálódik csak, de ezt mosollyal és egy kis legyintéssel jelzi, majd kettőt paskol maga mellett az ágyon. Ha Umi hajlandó leülni, elé emeli a teát, nincs mese, vitát nem akar elfogadni.
Ő maga kézbe fogja a bort, hátradönti a fejét és a falnak támasztja.*
- Mielőtt elaludtál, mesélni akartam neked, emlékszel? Meséljek, míg megjön a fürdővíz? Vagy majd holnap? Holnap fogok...
*Gondolatai elkalandoznak, pilláit egyre nehezebbnek érzi. Néhány pillanatra elsötétül előtte a világ, de aztán felébred.
Még nem akar elaludni, pedig nagyon fáradt és lassan talán már hajnalodik is.*
~Kihasználni minden lehetséges percet~
*Ez jár folyamatosan fejében.*
- Szóval?
- Mert tudtam, hogy egyszer úgyis kíváncsi leszel rá. És szerettem volna, ha biztos kezekben vagy, mikor kipróbálod. Egyszer mindenki kíváncsi lesz rá... legfeljebb nem iszik többet. Arra viszont nem számítottam, hogy már ma a pohár fenekére nézel, kisasszony.
*Hangsúlyoz játékosan megdorgálón. Nem akarja, hogy a lány túlságosan is elszégyellje magát, főleg nem most, mikor így örül, hogy viszontláthatja.
Még feljebb csúszik az ágyon, most már teljesen ülőhelyzetbe.*
- Jól van már, ne szabadkozz már így, azért nem harapok. Gyere ide vége és idd meg szépen a teát. Vagy a bort kéred?
*Szúrkálódik csak, de ezt mosollyal és egy kis legyintéssel jelzi, majd kettőt paskol maga mellett az ágyon. Ha Umi hajlandó leülni, elé emeli a teát, nincs mese, vitát nem akar elfogadni.
Ő maga kézbe fogja a bort, hátradönti a fejét és a falnak támasztja.*
- Mielőtt elaludtál, mesélni akartam neked, emlékszel? Meséljek, míg megjön a fürdővíz? Vagy majd holnap? Holnap fogok...
*Gondolatai elkalandoznak, pilláit egyre nehezebbnek érzi. Néhány pillanatra elsötétül előtte a világ, de aztán felébred.
Még nem akar elaludni, pedig nagyon fáradt és lassan talán már hajnalodik is.*
~Kihasználni minden lehetséges percet~
*Ez jár folyamatosan fejében.*
- Szóval?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370