Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
-Jó éjszakát, holnap majd bevárlak, aludj csak nyugodtan. *Elköszön a fiútól, és a saját szobájába megy, ahol egy nagyot kortyol a hagymapálinkájából, és elterül az ágyon, mint akit erőteljes ütés ért, egy péklapát által. Pár percig még hallgatja a kint ugató kutya hangját, majd elnyomja a mély álom. Álmában a szekerén ül, és a sivatag közepén baktat, de a szamara nélkül, a szekeret csak a semmi húzza a sivatagban, a kövek egyszer csak megemelkednek, és egy burkot képeznek körülötte, a következő pillanatban egy erdőség felett ül, a szamara hátán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:07:24
Üzenet elküldve: 2014-03-09 12:07:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*A simításokat halvány mosollyal tűri, a reakció hallatán azonban elhúzza száját. Azonnal eszébe is jut az az alak a fogadóban, na meg a pálinka is, amit még Nabii itatott meg vele.*
- A pálinka szörnyű. Mégis miért kellett azt meginnom? Ráadásul egy alak pont azzal kínált ma a fogadóban, amíg vártam odalent. Még a szaga is rossz *dünnyögi. A kopogás után félve kinyitja az ajtót. Mivel csak a fogadós az, így megnyugszik, s elvéve a tálcát elköszön tőle, hogy mihamarabb visszacsukhassa az ajtót. A tálcát lepakolja, ezt követően azonban nemigen tud magával mit kezdeni. Csak zavartan pakolgatja ujjait egymás között, miközben feltesz néhány kérdést. Az első szavak hallatán azonnal elönti arcát a vörös pír, miközben meglepetten lép egyet hátra, kezeit pedig védekezően maga elé emeli.*
- Sajnálom, én... csak... annyira furcsa, és igyekszem, tényleg, de nem olyan egyszerű, ráadásul a kisasszony idősebb nálam, meg tapasztaltabb, de... megpróbálom. Tényleg *zárja le végül, lebiggyesztett ajkakkal. Mikor meghallja, hogy szükség lenne arra a fürdőre, nagyon megörül. Már indulna is az ajtó felé, csakhogy a nő szavai megállásra késztetik. Még visszafordul vállai felett, hogy nyugtatóan elmosolyodjon.*
- Nem lógtam meg akkor sem. Mondtam, hogy hova megyek, ráadásul még csak el sem jutottam oda. De majd a napokban. Ha jobban lesz... akarom mondani... ha jobban leszel. *lépteit ezt követően újra megindítja. Az ajtóhoz érve kinyitja azt a kulccsal, majd még visszanéz a sérültre. A szavak jól esnek neki. Jó tudnia, hogy van ki aggódik érte. Egy aprót biccent is, majd kilép a folyosóra és becsukja maga után az ajtót. Amíg keresi a személyzet valamely tagját, újra ismerkedik kötéseivel. Megtapogatja azokat karjain, hogy tudja, mennyire fájnak. Néha fel is szisszent egy aprót. Közben valami ittas páros lármázik a folyosón. Óvatosan kerüli ki őket, látván, hogy bizony be is húznak egymásnak olykor. Nem kíván újabb sebeket beszerezni, ráadásul ki tudja, hogy akkor Nabii hogy reagálna. Amint intézkedik a fürdő ügyében, meg is indul visszafelé. A páros akkor ér ajtajuk elé, mikor is az egyik neki is borul, nem kis zajt keltve. Kezei ökölbe szorulnak az idegességtől. Nem szeretné, ha zavarnák a bent pihenőt, tenni viszont nemigen tehet ellene. Szerencsére hamar odébb is állnak a fickók, így már valamivel nyugodtabban nyit be a szobába, majd hajtja be maga után az ajtót. Most nem zárja be, elvégre hamarosan érkezik a forró víz, ha minden igaz.*
- Nemsokára itt van a fürdő. Addig pihenj... *harapja el szava végét, mielőtt még ismét magázná az idősebbet.*
*A simításokat halvány mosollyal tűri, a reakció hallatán azonban elhúzza száját. Azonnal eszébe is jut az az alak a fogadóban, na meg a pálinka is, amit még Nabii itatott meg vele.*
- A pálinka szörnyű. Mégis miért kellett azt meginnom? Ráadásul egy alak pont azzal kínált ma a fogadóban, amíg vártam odalent. Még a szaga is rossz *dünnyögi. A kopogás után félve kinyitja az ajtót. Mivel csak a fogadós az, így megnyugszik, s elvéve a tálcát elköszön tőle, hogy mihamarabb visszacsukhassa az ajtót. A tálcát lepakolja, ezt követően azonban nemigen tud magával mit kezdeni. Csak zavartan pakolgatja ujjait egymás között, miközben feltesz néhány kérdést. Az első szavak hallatán azonnal elönti arcát a vörös pír, miközben meglepetten lép egyet hátra, kezeit pedig védekezően maga elé emeli.*
- Sajnálom, én... csak... annyira furcsa, és igyekszem, tényleg, de nem olyan egyszerű, ráadásul a kisasszony idősebb nálam, meg tapasztaltabb, de... megpróbálom. Tényleg *zárja le végül, lebiggyesztett ajkakkal. Mikor meghallja, hogy szükség lenne arra a fürdőre, nagyon megörül. Már indulna is az ajtó felé, csakhogy a nő szavai megállásra késztetik. Még visszafordul vállai felett, hogy nyugtatóan elmosolyodjon.*
- Nem lógtam meg akkor sem. Mondtam, hogy hova megyek, ráadásul még csak el sem jutottam oda. De majd a napokban. Ha jobban lesz... akarom mondani... ha jobban leszel. *lépteit ezt követően újra megindítja. Az ajtóhoz érve kinyitja azt a kulccsal, majd még visszanéz a sérültre. A szavak jól esnek neki. Jó tudnia, hogy van ki aggódik érte. Egy aprót biccent is, majd kilép a folyosóra és becsukja maga után az ajtót. Amíg keresi a személyzet valamely tagját, újra ismerkedik kötéseivel. Megtapogatja azokat karjain, hogy tudja, mennyire fájnak. Néha fel is szisszent egy aprót. Közben valami ittas páros lármázik a folyosón. Óvatosan kerüli ki őket, látván, hogy bizony be is húznak egymásnak olykor. Nem kíván újabb sebeket beszerezni, ráadásul ki tudja, hogy akkor Nabii hogy reagálna. Amint intézkedik a fürdő ügyében, meg is indul visszafelé. A páros akkor ér ajtajuk elé, mikor is az egyik neki is borul, nem kis zajt keltve. Kezei ökölbe szorulnak az idegességtől. Nem szeretné, ha zavarnák a bent pihenőt, tenni viszont nemigen tehet ellene. Szerencsére hamar odébb is állnak a fickók, így már valamivel nyugodtabban nyit be a szobába, majd hajtja be maga után az ajtót. Most nem zárja be, elvégre hamarosan érkezik a forró víz, ha minden igaz.*
- Nemsokára itt van a fürdő. Addig pihenj... *harapja el szava végét, mielőtt még ismét magázná az idősebbet.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-09 06:35:58
Üzenet elküldve: 2014-03-09 06:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Megnyugtatja, hogy a kicsi nem húzódik el tőle, mikor megsimogatja. Pedig elég mocskos is... és az igazat megvallva iszonyú döcögősen indult a kapcsolatuk ahhoz, hogy a lány a közelében se szívesen akarjon lenni. Külön örül annak, hogy Umi még meg is fogja kezét, mintha enyhén arcához szorítaná, így pedig lehetőséget ad arra, hogy az idősebb hüvelykujja széles, lassú mozdulatokkal simítsa meg a bőrét.*
- Szóval nem rossz a mézsör.
*Hangja még mindig halk és fáradt, de kedves.*
- Az, látod, igaz. Egész finom, sokkal ihatóbb, mint mások. A pálinkánál például egyértelműen.
*A kopogtatásra az ajtóra kapja a fejét, fejét. Nem szívesen hagyja, hogy Umi nyisson ajtót, a mai éjjel után csak arra képes gondolni, hogy valami rossz közeleg. Sajnos azonban kénytelen nyugton maradni, mert a lány megelőzi. Nem is tudja, mennyi időbe telne, míg ő maga botorkál el az ajtóig. Már érzi az egész éjjeli rohangálást a lábaiban, combja és lábszára is húzódik... Így hát nagyot nyelve legyűri ellenérzéseit és vár.
Csak a fogadós érkezik, a lent rendelt holmival, ami hamarosan szintén a kis asztalra kerül. Egy ideig bámulja a bort és teát, ujjai közt forgatja a tégelyt és gondolkodik.*
- Kértelek, hogy hagyd el ezt a magázódást, igaz? Kell a fenének... Azok közt szokás, akik távol állnak egymástól, nemde? Hagyd el nyugodtan. Nem vagyok se gazdag, se tanítómester, se elég nagyképű, hogy elviseljem.
*Mosolyog a mellette toporgó lányra.*
- Viszont a fürdő jól esne. Mert ha nem zavar, itt aludnék veled. Büdösen és mocskosan csak nem fogok... De gondolom, neked is jól esne. És kellene még pihenned neked is egy kicsit.
*Egy pillanatra elhallgat, s a kis üvegeket lepakolja az ágyra maga mellett, nyugodni hagyva őket még. Ha úgyis megfürdik, fölösleges bekenegetni a sebet, pocséklás.*
- De csak akkor, ha megígéred, hogy nem lógsz meg. Megint.
*Jegyzi meg játékosan, bár elég komolyan vette azt az esetet. Dühítette, hihetetlenül mérges volt Umira, amiért mindent otthagyva, egyedül elvonult a Barakkba, aztán...
Sóhajt. Már akkor azonnal is megbánta, hogy pofon vágta, most meg már azt sem tudja, hogyan volt képes ilyesmire vetemedni. Hogyan bánthatott egy ilyen teremtést? A makacssága nem magyarázat, ugyanúgy, ahogy az sem, hogy ő sem igazán tudta még, mit kezdjen a helyzettel. Ugyan egycsapásra a nyakába szakadt ismét a nevelés gondja, mellé meg a hajdani Szövetség, akiknek rájuk fáj a foga... De nem Umin kellett volna levezetnie a felgyűlt feszültséget.
Nevelő célzat ide vagy oda, nem nagyon szeretné többet bántani őt...*
- Hé! Vigyázz magadra, jó?
*Kéri őszinte aggódással a lányt, még mielőtt elhagyná a szobát.*
*Megnyugtatja, hogy a kicsi nem húzódik el tőle, mikor megsimogatja. Pedig elég mocskos is... és az igazat megvallva iszonyú döcögősen indult a kapcsolatuk ahhoz, hogy a lány a közelében se szívesen akarjon lenni. Külön örül annak, hogy Umi még meg is fogja kezét, mintha enyhén arcához szorítaná, így pedig lehetőséget ad arra, hogy az idősebb hüvelykujja széles, lassú mozdulatokkal simítsa meg a bőrét.*
- Szóval nem rossz a mézsör.
*Hangja még mindig halk és fáradt, de kedves.*
- Az, látod, igaz. Egész finom, sokkal ihatóbb, mint mások. A pálinkánál például egyértelműen.
*A kopogtatásra az ajtóra kapja a fejét, fejét. Nem szívesen hagyja, hogy Umi nyisson ajtót, a mai éjjel után csak arra képes gondolni, hogy valami rossz közeleg. Sajnos azonban kénytelen nyugton maradni, mert a lány megelőzi. Nem is tudja, mennyi időbe telne, míg ő maga botorkál el az ajtóig. Már érzi az egész éjjeli rohangálást a lábaiban, combja és lábszára is húzódik... Így hát nagyot nyelve legyűri ellenérzéseit és vár.
Csak a fogadós érkezik, a lent rendelt holmival, ami hamarosan szintén a kis asztalra kerül. Egy ideig bámulja a bort és teát, ujjai közt forgatja a tégelyt és gondolkodik.*
- Kértelek, hogy hagyd el ezt a magázódást, igaz? Kell a fenének... Azok közt szokás, akik távol állnak egymástól, nemde? Hagyd el nyugodtan. Nem vagyok se gazdag, se tanítómester, se elég nagyképű, hogy elviseljem.
*Mosolyog a mellette toporgó lányra.*
- Viszont a fürdő jól esne. Mert ha nem zavar, itt aludnék veled. Büdösen és mocskosan csak nem fogok... De gondolom, neked is jól esne. És kellene még pihenned neked is egy kicsit.
*Egy pillanatra elhallgat, s a kis üvegeket lepakolja az ágyra maga mellett, nyugodni hagyva őket még. Ha úgyis megfürdik, fölösleges bekenegetni a sebet, pocséklás.*
- De csak akkor, ha megígéred, hogy nem lógsz meg. Megint.
*Jegyzi meg játékosan, bár elég komolyan vette azt az esetet. Dühítette, hihetetlenül mérges volt Umira, amiért mindent otthagyva, egyedül elvonult a Barakkba, aztán...
Sóhajt. Már akkor azonnal is megbánta, hogy pofon vágta, most meg már azt sem tudja, hogyan volt képes ilyesmire vetemedni. Hogyan bánthatott egy ilyen teremtést? A makacssága nem magyarázat, ugyanúgy, ahogy az sem, hogy ő sem igazán tudta még, mit kezdjen a helyzettel. Ugyan egycsapásra a nyakába szakadt ismét a nevelés gondja, mellé meg a hajdani Szövetség, akiknek rájuk fáj a foga... De nem Umin kellett volna levezetnie a felgyűlt feszültséget.
Nevelő célzat ide vagy oda, nem nagyon szeretné többet bántani őt...*
- Hé! Vigyázz magadra, jó?
*Kéri őszinte aggódással a lányt, még mielőtt elhagyná a szobát.*
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:04:36
Üzenet elküldve: 2014-03-08 21:04:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Nabii egy ideig tűri, hogy törölgesse arcát. Valamiért jól esik neki, hogy most nem ő az, aki segítségre szorul. Az, hogy valamennyit viszonozhat, még akkor is, ha nem szívesen látja így a másikat. Ennek ellenére úgy érzi, hogy azért ha nem is túl sokat, valamicskét mégis tehet, amivel jobb lehet. A képzelgéseknek viszont hamarosan vége, ugyanis bármennyire igyekezett óvatosan bánni a kendővel, és bármennyire igyekezett alaposnak lenni, úgy tűnik, ez nem felelt meg. A vizes anyagdarab kikerül kezéből. Nem ellenkezik, helyette csak elereszti ujjaival, mikor a nő ráfog a ruhára. Most már végképp nem tudja, hogy mit csináljon. Csak egyetlen kérdést képes feltenni, viszont a választ is csak úgy hallgatja, hogy Nabii tevékenykedő kezét figyeli, nem pedig arcát. Valamiért nem érzi úgy, hogy a szemébe tudna nézni. Már csak az elmúlt napokban történtek miatt sem. Azon is elgondolkozik, hogy vajon mennyi joga van most itt lenni. Mennyi joga van ahhoz, hogy aggódjon a másikért, mikor nemrég még ő maga akarta megölni.
Egy halk sóhajt ereszt meg. Akkor néz csak a nőre, mikor az végigsimít arcán. Fejét kissé a puha tenyérbe hajtja. Jól esik neki ez az érintés, nagyon is. Egyik keze tétován meg is indul, hogy megfogja azt és ott tartsa, könnyítve, vagy éppen nehezítve ezzel a másik dolgát.*
- Nem, semmi. Csak... rájöttem arra, hogy a mézsör nem is rossz *számol be újdonsült tapasztalatáról. Ekkor kopogtatnak az ajtón. Mivel Umi látja, hogy az idősebb miért nyújtózkodik, még odaadja neki a tégelyeket és azt a kis maradék kötszert, majd az ajtóhoz lép. Addigra hallatszik még néhány halk kopogás. A lány fegyverének markolatán tartja kezét, mikor viszont ajtót nyit, megnyugszik. A fogadós az. Felhozta a kért italokat, amiket még lent kifizetett. El is veszi a tálcát és megköszöni, majd jó éjszakát kíván, mielőtt még elbúcsúznának. Az ajtót ezután becsukja, s most már kulcsra is zárja. A tálcával az ágy mellé lépked. Az ott lévő kis szekrényre ráhelyezi, majd figyeli, hogy Nabii éppen min ügyködik.*
- Tudok segíteni... valamit? Itt van a tea és a bor is, ha esetleg... megszomjazna *próbál elmosolyodni.*
- Vagy... szóljak, hogy... kér egy fürdőt? *tesz fel egy újabb bizonytalan kérdést, miközben zavartan lesi cipője orrának hegyét. Hirtelen olyan feleslegesnek érzi magát, most, hogy nincs mit csinálnia. Ujjait háta mögött rakosgatja. Hol egyik, hol másik kerül felülre, keresztezve egymást az éppen útjába esővel.*
*Nabii egy ideig tűri, hogy törölgesse arcát. Valamiért jól esik neki, hogy most nem ő az, aki segítségre szorul. Az, hogy valamennyit viszonozhat, még akkor is, ha nem szívesen látja így a másikat. Ennek ellenére úgy érzi, hogy azért ha nem is túl sokat, valamicskét mégis tehet, amivel jobb lehet. A képzelgéseknek viszont hamarosan vége, ugyanis bármennyire igyekezett óvatosan bánni a kendővel, és bármennyire igyekezett alaposnak lenni, úgy tűnik, ez nem felelt meg. A vizes anyagdarab kikerül kezéből. Nem ellenkezik, helyette csak elereszti ujjaival, mikor a nő ráfog a ruhára. Most már végképp nem tudja, hogy mit csináljon. Csak egyetlen kérdést képes feltenni, viszont a választ is csak úgy hallgatja, hogy Nabii tevékenykedő kezét figyeli, nem pedig arcát. Valamiért nem érzi úgy, hogy a szemébe tudna nézni. Már csak az elmúlt napokban történtek miatt sem. Azon is elgondolkozik, hogy vajon mennyi joga van most itt lenni. Mennyi joga van ahhoz, hogy aggódjon a másikért, mikor nemrég még ő maga akarta megölni.
Egy halk sóhajt ereszt meg. Akkor néz csak a nőre, mikor az végigsimít arcán. Fejét kissé a puha tenyérbe hajtja. Jól esik neki ez az érintés, nagyon is. Egyik keze tétován meg is indul, hogy megfogja azt és ott tartsa, könnyítve, vagy éppen nehezítve ezzel a másik dolgát.*
- Nem, semmi. Csak... rájöttem arra, hogy a mézsör nem is rossz *számol be újdonsült tapasztalatáról. Ekkor kopogtatnak az ajtón. Mivel Umi látja, hogy az idősebb miért nyújtózkodik, még odaadja neki a tégelyeket és azt a kis maradék kötszert, majd az ajtóhoz lép. Addigra hallatszik még néhány halk kopogás. A lány fegyverének markolatán tartja kezét, mikor viszont ajtót nyit, megnyugszik. A fogadós az. Felhozta a kért italokat, amiket még lent kifizetett. El is veszi a tálcát és megköszöni, majd jó éjszakát kíván, mielőtt még elbúcsúznának. Az ajtót ezután becsukja, s most már kulcsra is zárja. A tálcával az ágy mellé lépked. Az ott lévő kis szekrényre ráhelyezi, majd figyeli, hogy Nabii éppen min ügyködik.*
- Tudok segíteni... valamit? Itt van a tea és a bor is, ha esetleg... megszomjazna *próbál elmosolyodni.*
- Vagy... szóljak, hogy... kér egy fürdőt? *tesz fel egy újabb bizonytalan kérdést, miközben zavartan lesi cipője orrának hegyét. Hirtelen olyan feleslegesnek érzi magát, most, hogy nincs mit csinálnia. Ujjait háta mögött rakosgatja. Hol egyik, hol másik kerül felülre, keresztezve egymást az éppen útjába esővel.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:50:13
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:50:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Hirtelen fogalma sincs, miért hagyja magára most a lány őt. Sok verziót felsorakoztatnak fáradt gondolatai, de közülük a legerősebb, hogy Umi nem tud megbírkózni a gyenge, összetört képpel, amit most mutat... vagy azzal, hogy szó nélkül eltűnt. Nem tudhatja, mennyi ideje van fent a lány, de abban biztos, hogy nem csak perceket várt rá az alsó szinti ivóban, hiszen akkor minden bizonnyal nem aludt volna rá a pultra.
Eléggé meg is riad a ténytől, hogy Umi egy árva hang nélkül elhagyja a szobát. Azt hiszi, nem kíváncsi rá. Már épp el is kezdi ostorozni magát gondolatban, mikor az ajtó újra nyílik és az alacsony, karcsú, már jól ismert alak tűnik fel mögötte. Még halványan el is mosolyodik az ismét rátelepedő nyugalomtól.
Elnézi őt, ahogy lepakolja a másik szobából előhozott holmikat, majd néhány pillanatig hagyja, hogy Umi mosdassa. Ezt azonban nem tűri soká, de nem azért, mert a kis szőkeség ügyetlen vagy nem elég óvatos. Csak a saját kiszolgáltatottnak tűnő helyzetén akar változtatni. Nagyon fáradt és sebei is fájnak, de azért nem magatehetetlen.*
- Hagyd, majd én.
*Mosolyog, s óvatosan kiveszi a rongyot Umi kezéből, feljebb csúszik az ágyon, s maga folytatja a tessék-lássék mosakodást. Kétségkívül meg kell majd mártózzon egy nagy dézsa gőzölgő, illatos vízben, jó sok hamuzsírszappan-hab közt, de egyelőre ez is megteszi. Az arca, karja, és a hasa környéke kell most tiszta legyen elsősorban, na meg tiszta ruhába bújni.*
- Elaludtál este, de én nem tudtam.
*Kezd bele halkan.*
- Azt hittem, jót tesz majd egy kis séta a friss levegőn... De ahogy látod, nem. Mindent a nyakamba kaptam, amit csak lehet. Részeg alakokat, erőszakoskodót, aki egy tőled is fiatalabb lányt becstelenített meg... és valami rusnyaságot, ami össze... vagdalt.
*Mutatja meg hasát is, odébb húzva kicsit azt az övet, ami egyébként is alig takart valamit. A három kisebb seb mostanra egész szépen összehúzódott, de a hegeik még mindig látszanak és persze a fájdalmat sem mondaná épp elenyészőnek.*
- Szóval, azt hiszem, ennél jobban meg sem tudnám indokolni, miért nem szeretném, hogy egyedül csatangolj.
*Mosolyt erőltet magára ismét, s ha a lány elég közel van hozzá ehhez, végigsimít az arcán.*
- Jó, hogy itt vagy. Ugye, nem történt semmi, míg oda voltam?
*Míg várja a választ, a kis üvegcsékért nyúlna, de azok túl messze vannak ahhoz, hogy el is érhesse őket. Most valahogy nem olyan hajlékony és fürge, mint akár csak pár órája.
Ugyan nem tudhatja, maradt-e még valami a sebekben, vagy rendesen ki tudták takarítani; lesz-e később bármiféle szövődménye a szörnnyel való találkozásnak, ahogy azt sem, hogy saját kencéi, főzetei hatással lesznek-e a fájdalomra és a gyógyulásra... De egyelőre más ötlete nincs, mivel próbálhatná kúrálni magát.*
*Hirtelen fogalma sincs, miért hagyja magára most a lány őt. Sok verziót felsorakoztatnak fáradt gondolatai, de közülük a legerősebb, hogy Umi nem tud megbírkózni a gyenge, összetört képpel, amit most mutat... vagy azzal, hogy szó nélkül eltűnt. Nem tudhatja, mennyi ideje van fent a lány, de abban biztos, hogy nem csak perceket várt rá az alsó szinti ivóban, hiszen akkor minden bizonnyal nem aludt volna rá a pultra.
Eléggé meg is riad a ténytől, hogy Umi egy árva hang nélkül elhagyja a szobát. Azt hiszi, nem kíváncsi rá. Már épp el is kezdi ostorozni magát gondolatban, mikor az ajtó újra nyílik és az alacsony, karcsú, már jól ismert alak tűnik fel mögötte. Még halványan el is mosolyodik az ismét rátelepedő nyugalomtól.
Elnézi őt, ahogy lepakolja a másik szobából előhozott holmikat, majd néhány pillanatig hagyja, hogy Umi mosdassa. Ezt azonban nem tűri soká, de nem azért, mert a kis szőkeség ügyetlen vagy nem elég óvatos. Csak a saját kiszolgáltatottnak tűnő helyzetén akar változtatni. Nagyon fáradt és sebei is fájnak, de azért nem magatehetetlen.*
- Hagyd, majd én.
*Mosolyog, s óvatosan kiveszi a rongyot Umi kezéből, feljebb csúszik az ágyon, s maga folytatja a tessék-lássék mosakodást. Kétségkívül meg kell majd mártózzon egy nagy dézsa gőzölgő, illatos vízben, jó sok hamuzsírszappan-hab közt, de egyelőre ez is megteszi. Az arca, karja, és a hasa környéke kell most tiszta legyen elsősorban, na meg tiszta ruhába bújni.*
- Elaludtál este, de én nem tudtam.
*Kezd bele halkan.*
- Azt hittem, jót tesz majd egy kis séta a friss levegőn... De ahogy látod, nem. Mindent a nyakamba kaptam, amit csak lehet. Részeg alakokat, erőszakoskodót, aki egy tőled is fiatalabb lányt becstelenített meg... és valami rusnyaságot, ami össze... vagdalt.
*Mutatja meg hasát is, odébb húzva kicsit azt az övet, ami egyébként is alig takart valamit. A három kisebb seb mostanra egész szépen összehúzódott, de a hegeik még mindig látszanak és persze a fájdalmat sem mondaná épp elenyészőnek.*
- Szóval, azt hiszem, ennél jobban meg sem tudnám indokolni, miért nem szeretném, hogy egyedül csatangolj.
*Mosolyt erőltet magára ismét, s ha a lány elég közel van hozzá ehhez, végigsimít az arcán.*
- Jó, hogy itt vagy. Ugye, nem történt semmi, míg oda voltam?
*Míg várja a választ, a kis üvegcsékért nyúlna, de azok túl messze vannak ahhoz, hogy el is érhesse őket. Most valahogy nem olyan hajlékony és fürge, mint akár csak pár órája.
Ugyan nem tudhatja, maradt-e még valami a sebekben, vagy rendesen ki tudták takarítani; lesz-e később bármiféle szövődménye a szörnnyel való találkozásnak, ahogy azt sem, hogy saját kencéi, főzetei hatással lesznek-e a fájdalomra és a gyógyulásra... De egyelőre más ötlete nincs, mivel próbálhatná kúrálni magát.*
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:57:32
Üzenet elküldve: 2014-03-08 16:57:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Mintha szavait meg sem hallaná a másik. Hiába mond, vagy kérdez valamit, arra nem érkezik reakció. Kezd egyre kétségbeesettebb lenni. Nem látta még ilyennek a nőt és ez nagyon is aggasztja. Eddig mindig erősnek látta őt. Olyannak, aki képes vigyázni rá, olyannak, akihez fordulhat, ha gondja van. Erre most itt ez az összetört teremtmény az orra előtt, kit féltve ültet le a székre, majd kér is néhány italt. Kifizeti, persze, hogy kifizeti. Egyébként is elege van már abból, hogy mindig tartozik Nabiinak. A kiszolgálás után viszont hiába utasítja az idősebbet fogyasztásra, az megint mintha meg sem hallotta volna szavát. Egyszerűen csak felkel, Umi pedig nem tudja, hogy mit csináljon. Látja rajta, hogy fáradt és hogy fájdalmai vannak, de nem tudja, hogy mit is tehetne. Mikor elrántják a pulttól, még megkéri a fogadóst, hogy vigye fel a szobába az italokat, majd megindítja lépteit a lépcső felé.
Amint odaérnek, változik valami. Aggódva kap a felnőttért, ki mintha össze akarna esni. Egyik karját át is veti vállán, miközben sajátjával átkarolja őt hóna alatt, hogy segíthessen neki. Időbe telik ugyan felérniük, de sikerrel járnak. A közelebbi szobába viszi be őt. Elkíséri egyenesen az ágyig, majd leülteti, s hagyja, hogy elterüljön. Egy ideig csak csendben áll. Teljes mértékben tanácstalan, miközben dühe egyre csak gyűlik benne. Kezei remegve szorulnak ökölbe, majd egyszerűen kiviharzik, hogy szobájából áthozzon néhány dolgot. Azokat az ágy mellé pakolja, majd a mosdótálat megfogja, tesz bele egy tiszta kendőt és már meg is indul a nő felé. Ekkor hallja meg szavait is, bár nem amiatt közeledik. Sokkal inkább azért, hogy mellette lepakoljon, majd helyet foglaljon az ágyon. A vizes kendővel törölgetni kezdi a maszatos arcot. Tekintetében kavarognak az érzelmek. Nem szól, mert fél, hogy rosszat szólna. Fél, hogy az aggódó szavak helyett, most dühös kifejezések szaladnának ki ajkai közt. Helyette a fekvő, meggyötört testet szemléli. Áthozott magával némi kötszert, bár nem sok maradt. Emellett a kenőcsöket is, melyeket még Nabii hagyott ott neki, arra az esetre, ha megint megsérülne. A fájdalomnak minden bizonnyal oka van. Ha pedig az nem holmi ütés, akkor bizonyára rá is fog akadni.*
- Mégis mi történt? *kérdi kissé durcásan mégiscsak, hogy legalább valamicskét tudjon. Ha nem is sokat, csak néhány információt, nem vár el beszámolót az egész estéről. Vagyis dehogynem, de abban reménykedni sem mer.*
*Mintha szavait meg sem hallaná a másik. Hiába mond, vagy kérdez valamit, arra nem érkezik reakció. Kezd egyre kétségbeesettebb lenni. Nem látta még ilyennek a nőt és ez nagyon is aggasztja. Eddig mindig erősnek látta őt. Olyannak, aki képes vigyázni rá, olyannak, akihez fordulhat, ha gondja van. Erre most itt ez az összetört teremtmény az orra előtt, kit féltve ültet le a székre, majd kér is néhány italt. Kifizeti, persze, hogy kifizeti. Egyébként is elege van már abból, hogy mindig tartozik Nabiinak. A kiszolgálás után viszont hiába utasítja az idősebbet fogyasztásra, az megint mintha meg sem hallotta volna szavát. Egyszerűen csak felkel, Umi pedig nem tudja, hogy mit csináljon. Látja rajta, hogy fáradt és hogy fájdalmai vannak, de nem tudja, hogy mit is tehetne. Mikor elrántják a pulttól, még megkéri a fogadóst, hogy vigye fel a szobába az italokat, majd megindítja lépteit a lépcső felé.
Amint odaérnek, változik valami. Aggódva kap a felnőttért, ki mintha össze akarna esni. Egyik karját át is veti vállán, miközben sajátjával átkarolja őt hóna alatt, hogy segíthessen neki. Időbe telik ugyan felérniük, de sikerrel járnak. A közelebbi szobába viszi be őt. Elkíséri egyenesen az ágyig, majd leülteti, s hagyja, hogy elterüljön. Egy ideig csak csendben áll. Teljes mértékben tanácstalan, miközben dühe egyre csak gyűlik benne. Kezei remegve szorulnak ökölbe, majd egyszerűen kiviharzik, hogy szobájából áthozzon néhány dolgot. Azokat az ágy mellé pakolja, majd a mosdótálat megfogja, tesz bele egy tiszta kendőt és már meg is indul a nő felé. Ekkor hallja meg szavait is, bár nem amiatt közeledik. Sokkal inkább azért, hogy mellette lepakoljon, majd helyet foglaljon az ágyon. A vizes kendővel törölgetni kezdi a maszatos arcot. Tekintetében kavarognak az érzelmek. Nem szól, mert fél, hogy rosszat szólna. Fél, hogy az aggódó szavak helyett, most dühös kifejezések szaladnának ki ajkai közt. Helyette a fekvő, meggyötört testet szemléli. Áthozott magával némi kötszert, bár nem sok maradt. Emellett a kenőcsöket is, melyeket még Nabii hagyott ott neki, arra az esetre, ha megint megsérülne. A fájdalomnak minden bizonnyal oka van. Ha pedig az nem holmi ütés, akkor bizonyára rá is fog akadni.*
- Mégis mi történt? *kérdi kissé durcásan mégiscsak, hogy legalább valamicskét tudjon. Ha nem is sokat, csak néhány információt, nem vár el beszámolót az egész estéről. Vagyis dehogynem, de abban reménykedni sem mer.*
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-03 12:09:10
Üzenet elküldve: 2014-03-03 12:09:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Határozottnak akar tűnni, pedig belül saját érzelmeivel viaskodik, s egyre nehezebb gondolkodnia, főleg, hogy pár másodperce még szorosan simult a fiúhoz, s még így is távolinak érezte vele a testi kontaktust. Túl telhetetlen volt, túl sokat akart s ez megijesztette. Szerencsére a fiú hagyta menni, pedig nem kellett volna sok erőfeszítés ahhoz, hogy a karjai közt tartsa. Sejtése szerint akkor már a textiliák is a földre kerültek volna, vagy a mélykék ruha hátán lévő fűző vékony selyemszálai legalábbis alaposan meglazultak volna, hogy aztán ...*
~ Te jó ég! Nem, nem, NEM!...~ * Rövid kortyokban kapkodja a levegőt, s lassan fordul vissza, hogy találkozzon tekintete a fiú kérdő pillantásával. A még mindig átkozottul vonzó pillantásával, mi ugyan csak nem könnyíti meg a dolgát. Kezét nyújtja mikor kérik, ám a láncot először nem akarná elfogadni, mikor azonban az ezüstfarkas a markába hull valamiért úgy érzi mégis így a helyes. Tekintete a jég kékről lekúszik a kezébe ejtett hideg fém medalionra, de nincs ideje tüzetesebben megvizsgálni, kis marka összezárul ő pedig felnéz újból a háborgó fagyos tengerbe.*
- Visszatértem? ~ De hisz te is elmész. ~ * Folytatja tovább gondolatban a kérdést, s valamiért csalódottságot érez, tátongó ürességet, mintha egy szakadék szélén állna. Nily követi tekintetével a fiú lépéseit, mikor az távozni készül. Jól döntött, ebben biztos, bár a határozottság nem az erősségge, jelen pillanatban pedig igen labilisan álldogál a szoba közepén. Félszegen felsóhajt, mikor a kilincs halkan felnyikorog.*
- Darel! * Valószínűleg visszafordul még az ajtóból.*
- Vigyázz magadra! * Mond még csak ennyit, s aztán az ajtó zárul a fiú alakja mögött. Árnyéka megnyúlik a fogadó padlóján egy pillanatra, majd Nily egyedül marad a szobában.*
- Jó éjt...
* Suttogja a sötét szoba ürességébe. Egy darabon még kínlódik a pár perccel ezelőtt történtek vizuális emlékeivel és bámulja a csukott ajtót, mielőtt visszatér a Föld bolygóra. Fordul egyet a szoba közepén, majd az asztal felé igyekszik a gyertyáért. Kivételesen nem botlik meg semmiben, s a bronz mécstartóért nyúl, hogy aztán az ágy melletti tölgyfából összetákolt éjjeliszekrénykére rakja. Az ágyba huppan és a lomhán mozgó fénynél tanulmányozni kezdi a fiútól kapott farkasfejes medált. Csak kíváncsiságból fellapozna egy két heraldikás könyvet, hátha megtalálja bennük ezt a címert. Talán majd látogatást tesz a könyvtárba, úgy is ki akarja venni a legendás lények könyvet. Az ilyesmi mindig is érdekelte, s ha már úgy is a mágustorony mellett fognak elmenni egy kis kitérőért csak nem haragszik majd meg az elf férfi. Elkalandozik egy pillanatra. Eddig senki sem keltette fel az érdeklődését annyira, mint Darel ridegkékszem Corthyr Worf. Gondolatait az érzékeit cirógató ujjak kötik le, mire halkan felmorran és inkább a hátára fordul. Barna haja szétterül az érdes anyagú vászon párnán, ő pedig a nyakláncot maga elé tartva fellógatja és vizsgálni kezdi.*
- Honnan jöttél te valójában?...
* Határozottnak akar tűnni, pedig belül saját érzelmeivel viaskodik, s egyre nehezebb gondolkodnia, főleg, hogy pár másodperce még szorosan simult a fiúhoz, s még így is távolinak érezte vele a testi kontaktust. Túl telhetetlen volt, túl sokat akart s ez megijesztette. Szerencsére a fiú hagyta menni, pedig nem kellett volna sok erőfeszítés ahhoz, hogy a karjai közt tartsa. Sejtése szerint akkor már a textiliák is a földre kerültek volna, vagy a mélykék ruha hátán lévő fűző vékony selyemszálai legalábbis alaposan meglazultak volna, hogy aztán ...*
~ Te jó ég! Nem, nem, NEM!...~ * Rövid kortyokban kapkodja a levegőt, s lassan fordul vissza, hogy találkozzon tekintete a fiú kérdő pillantásával. A még mindig átkozottul vonzó pillantásával, mi ugyan csak nem könnyíti meg a dolgát. Kezét nyújtja mikor kérik, ám a láncot először nem akarná elfogadni, mikor azonban az ezüstfarkas a markába hull valamiért úgy érzi mégis így a helyes. Tekintete a jég kékről lekúszik a kezébe ejtett hideg fém medalionra, de nincs ideje tüzetesebben megvizsgálni, kis marka összezárul ő pedig felnéz újból a háborgó fagyos tengerbe.*
- Visszatértem? ~ De hisz te is elmész. ~ * Folytatja tovább gondolatban a kérdést, s valamiért csalódottságot érez, tátongó ürességet, mintha egy szakadék szélén állna. Nily követi tekintetével a fiú lépéseit, mikor az távozni készül. Jól döntött, ebben biztos, bár a határozottság nem az erősségge, jelen pillanatban pedig igen labilisan álldogál a szoba közepén. Félszegen felsóhajt, mikor a kilincs halkan felnyikorog.*
- Darel! * Valószínűleg visszafordul még az ajtóból.*
- Vigyázz magadra! * Mond még csak ennyit, s aztán az ajtó zárul a fiú alakja mögött. Árnyéka megnyúlik a fogadó padlóján egy pillanatra, majd Nily egyedül marad a szobában.*
- Jó éjt...
* Suttogja a sötét szoba ürességébe. Egy darabon még kínlódik a pár perccel ezelőtt történtek vizuális emlékeivel és bámulja a csukott ajtót, mielőtt visszatér a Föld bolygóra. Fordul egyet a szoba közepén, majd az asztal felé igyekszik a gyertyáért. Kivételesen nem botlik meg semmiben, s a bronz mécstartóért nyúl, hogy aztán az ágy melletti tölgyfából összetákolt éjjeliszekrénykére rakja. Az ágyba huppan és a lomhán mozgó fénynél tanulmányozni kezdi a fiútól kapott farkasfejes medált. Csak kíváncsiságból fellapozna egy két heraldikás könyvet, hátha megtalálja bennük ezt a címert. Talán majd látogatást tesz a könyvtárba, úgy is ki akarja venni a legendás lények könyvet. Az ilyesmi mindig is érdekelte, s ha már úgy is a mágustorony mellett fognak elmenni egy kis kitérőért csak nem haragszik majd meg az elf férfi. Elkalandozik egy pillanatra. Eddig senki sem keltette fel az érdeklődését annyira, mint Darel ridegkékszem Corthyr Worf. Gondolatait az érzékeit cirógató ujjak kötik le, mire halkan felmorran és inkább a hátára fordul. Barna haja szétterül az érdes anyagú vászon párnán, ő pedig a nyakláncot maga elé tartva fellógatja és vizsgálni kezdi.*
- Honnan jöttél te valójában?...
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:34:21
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:34:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Zhrodim Tanemor //
*Éppen az imént mondta, hogy más mint a többi. Akkor meg talán úgy hozza, hogy "véletlenül" összefutnak. Faeus nem mondja, de úgy érzi, fog még találkozni ezzel a nővel Zhrodim. Túlzottan közel kerültek, túl kevés nemi érintkezéssel. Ha kihasználta volna, barátja kerülné, mint macska a kutyaólt.
Míg csúnyácska barátját még egy ork lány is csak kinevetné, mennyire ronda. Hát még azok, kiknek több a szépérzékük. Igaz, tudja jól, vár rá, valahol, valaki, de valószínűleg, egy kő alatt brekeg az ő hercegnője.*
- Persze, addig csókolgass ork hátsókat, amíg meg nem lelem.
*Remél ő, más nincs is benne, csak a puszta hit, hogy egyszer eljön még az ő szívének is az ideje, s talál valakit, ki viszont szereti. Persze, Zhrodim meglátja benne a mélyebb dolgokat, volt ideje kiismerni. De egy nő, kit a szép vonz, nem keres-e nála vonzóbbat, mielőtt jobban megismerné? De...
Nem emleget, meg se szólal, csak az üveget veszi magához. Ha már ennyi kárba ment, többet kíván magának. A testvéries osztásba ugyanis beleszámít, mit magára lötykölt.*
- Perszeee, majd hoz a hóhér annak, aki itt öntögeti!
*Ettől függetlenül ő fog lemenni, ha kell még. De reméli, hogy elég lesz, ami az üveg alján van... Legalább, míg mindketten megdőlnek az italtól.*
*Éppen az imént mondta, hogy más mint a többi. Akkor meg talán úgy hozza, hogy "véletlenül" összefutnak. Faeus nem mondja, de úgy érzi, fog még találkozni ezzel a nővel Zhrodim. Túlzottan közel kerültek, túl kevés nemi érintkezéssel. Ha kihasználta volna, barátja kerülné, mint macska a kutyaólt.
Míg csúnyácska barátját még egy ork lány is csak kinevetné, mennyire ronda. Hát még azok, kiknek több a szépérzékük. Igaz, tudja jól, vár rá, valahol, valaki, de valószínűleg, egy kő alatt brekeg az ő hercegnője.*
- Persze, addig csókolgass ork hátsókat, amíg meg nem lelem.
*Remél ő, más nincs is benne, csak a puszta hit, hogy egyszer eljön még az ő szívének is az ideje, s talál valakit, ki viszont szereti. Persze, Zhrodim meglátja benne a mélyebb dolgokat, volt ideje kiismerni. De egy nő, kit a szép vonz, nem keres-e nála vonzóbbat, mielőtt jobban megismerné? De...
Nem emleget, meg se szólal, csak az üveget veszi magához. Ha már ennyi kárba ment, többet kíván magának. A testvéries osztásba ugyanis beleszámít, mit magára lötykölt.*
- Perszeee, majd hoz a hóhér annak, aki itt öntögeti!
*Ettől függetlenül ő fog lemenni, ha kell még. De reméli, hogy elég lesz, ami az üveg alján van... Legalább, míg mindketten megdőlnek az italtól.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:15:33
Üzenet elküldve: 2014-03-02 22:15:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Faeus Pysius //
-Nem fog, hiszen én küldtem el. Van benne büszkeség, biztos, hogy nem fog keresni.
*Hiszen nem pont ezért küldte el? Dehogynem. Abban a pillanatban, hogy a szavak elhagyták a száját, tudta, hogy ez a végső búcsú, mert ezzel olyan mértékig megsérti az önbecsülését, hogy többé nincs bocsánat a számára. Tudta, mégis megtette. Bánja? Nem tud erre a kérdésre válaszolni.
Halványan elmosolyodik Faeus viccelődésére, tudja ő jól, hogy nem lehet könnyű a gnorknak mellette, hiszen ő szó szerint egy tenyészcsődör, aki a nők rendelkezésére áll, míg csúnyácska barátja...*
-Egyszer megtalálod azt a bizonyos felszíni szerelmet, amit annyira keresel. Nem épp te szoktad mondani, hogy sose adjuk fel a reményt?
*Egyszer el fog jönni az a teremtés, legyen bármely faj szülöttje, aki képes lesz értékelni azt a nagyszerű szívet, ami a rusnya pofázmány mögött bújik, aki úgy tud majd a félvérre nézni, ahogyan ő: nem ragadva le a külsőségeknél, hanem ennél mélyebbre látva.*
-Ne is emlegess nőstényeket most.
*Arca megvonaglik és alkarját szemére fekteti, ahogy feje hátracsuklik az ágyra. Nagyon nem akar most erről beszélni, semmiről, aminek nőneműekhez van köze, épp eléggé emészti még magát Asiritay miatt.*
-Igyunk inkább, maradt itt még éppen elég. Ha nem, hát majd leugrasz a földszintre és hozol fel, mert te ennyire rendes vagy, és sosem ugráltatnád sebesült barátodat.
*Pillant ki a karja alól óvatosan, igyekszik egy mosolyt is felvillantani. Inni, felejteni és aludni, csak ennyit akar, semmi többet.*
-Nem fog, hiszen én küldtem el. Van benne büszkeség, biztos, hogy nem fog keresni.
*Hiszen nem pont ezért küldte el? Dehogynem. Abban a pillanatban, hogy a szavak elhagyták a száját, tudta, hogy ez a végső búcsú, mert ezzel olyan mértékig megsérti az önbecsülését, hogy többé nincs bocsánat a számára. Tudta, mégis megtette. Bánja? Nem tud erre a kérdésre válaszolni.
Halványan elmosolyodik Faeus viccelődésére, tudja ő jól, hogy nem lehet könnyű a gnorknak mellette, hiszen ő szó szerint egy tenyészcsődör, aki a nők rendelkezésére áll, míg csúnyácska barátja...*
-Egyszer megtalálod azt a bizonyos felszíni szerelmet, amit annyira keresel. Nem épp te szoktad mondani, hogy sose adjuk fel a reményt?
*Egyszer el fog jönni az a teremtés, legyen bármely faj szülöttje, aki képes lesz értékelni azt a nagyszerű szívet, ami a rusnya pofázmány mögött bújik, aki úgy tud majd a félvérre nézni, ahogyan ő: nem ragadva le a külsőségeknél, hanem ennél mélyebbre látva.*
-Ne is emlegess nőstényeket most.
*Arca megvonaglik és alkarját szemére fekteti, ahogy feje hátracsuklik az ágyra. Nagyon nem akar most erről beszélni, semmiről, aminek nőneműekhez van köze, épp eléggé emészti még magát Asiritay miatt.*
-Igyunk inkább, maradt itt még éppen elég. Ha nem, hát majd leugrasz a földszintre és hozol fel, mert te ennyire rendes vagy, és sosem ugráltatnád sebesült barátodat.
*Pillant ki a karja alól óvatosan, igyekszik egy mosolyt is felvillantani. Inni, felejteni és aludni, csak ennyit akar, semmi többet.*
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-01 21:10:13
Üzenet elküldve: 2014-03-01 21:10:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Végre vége//
*Meglepetten kapja fel a fejét, hogy Virágszála azt ecsetelgeti, hogy mennyire büszke is rá azért, mert képes volt változni.*
-Mindig szerettem volna családot, egy feleséget, gyerekeket, akikkel boldogan élhetek, csak azt nem hittem, hogy nekem mindez jár.
*A család mindig is érzékeny pont volt nála, talán azért, mert neki nem jutott igazi, ezért élt és él a mai napig is benne a vágy, hogy szerető otthonban éljen Lili oldalán, a gyermekeikkel.*
-Persze volt egy időszak, amikor a klasszikus családmodellről kész lettem volna lemondani Phil kedvéért, de az már a régmúlt.
*Nyilván úgy a gyerekek és a szerető feleség kimaradt volna, de azzal is beérte volna ha él egy olyan személy a világon, aki igazán, tiszta szívből szereti.
Lili újabb kérdésére egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni, annyira meglepi, majd zavartan fordítja el a fejét és süti le a szemeit, még az arca is elvörösödik, ahogy a torkát köszörüli.*
-Ne akadj ki teljesen, de valamennyire igen. Mármint egy bizonyos szintig. Persze nem mondom, hogy csak ez tud izgalomba hozni, de van benne valami. Tudod, ez is furcsa dolog... Magamtól nem hiszem, hogy valaha is eszembe jutott volna, de több olyan vendégem is volt, akiknek ez volt a kíváncsisága és megfelelő fizetségért cserébe nem mondtam nemet. Talán egy idő után hozzászoktam és azért kezdtem el élvezni, nem tudom... Amit Monora csinált, az a ló túlsó oldala.
*Inkább leteszi a csészét, annyira remeg a keze, hogy így képtelen palástolni, inkább ökölbe szorítja és azokra támasztja a homlokát. Hát igen, nagyon sok olyan dolog van, amire nem büszke, ezt pedig most különösen ilyennek érzi, főleg, miután látta, miként néz végig kedvese az ottani játékszereken. Nyilván sejtheti, hogy neki már volt alkalma mindegyikkel közelebbről megismerkedni.*
-Ha érdekel, egyszer majd megmutatom, mi is lenne ennek a fajta játéknak a lényege. Persze ne érezd kötelezőnek, mert nem az, nem is azért mondtam, csak gondoltam, hátha... Szóval érted.
*Hirtelen hajol oda Lilihez és lop csókot az ajkairól kisebb mosoly kíséretében. Talán ha meg tudná értetni, akkor máris nem hangzana úgy, hogy mennyire beteges alak. Talán... Lilianah olyan sok dolgot kibírt már gyomorral, ami a múltjában történt, hogy reméli, joggal bízhat benne, hogy most sem fog megundorodni tőle.*
*Meglepetten kapja fel a fejét, hogy Virágszála azt ecsetelgeti, hogy mennyire büszke is rá azért, mert képes volt változni.*
-Mindig szerettem volna családot, egy feleséget, gyerekeket, akikkel boldogan élhetek, csak azt nem hittem, hogy nekem mindez jár.
*A család mindig is érzékeny pont volt nála, talán azért, mert neki nem jutott igazi, ezért élt és él a mai napig is benne a vágy, hogy szerető otthonban éljen Lili oldalán, a gyermekeikkel.*
-Persze volt egy időszak, amikor a klasszikus családmodellről kész lettem volna lemondani Phil kedvéért, de az már a régmúlt.
*Nyilván úgy a gyerekek és a szerető feleség kimaradt volna, de azzal is beérte volna ha él egy olyan személy a világon, aki igazán, tiszta szívből szereti.
Lili újabb kérdésére egy pillanatra még levegőt is elfelejt venni, annyira meglepi, majd zavartan fordítja el a fejét és süti le a szemeit, még az arca is elvörösödik, ahogy a torkát köszörüli.*
-Ne akadj ki teljesen, de valamennyire igen. Mármint egy bizonyos szintig. Persze nem mondom, hogy csak ez tud izgalomba hozni, de van benne valami. Tudod, ez is furcsa dolog... Magamtól nem hiszem, hogy valaha is eszembe jutott volna, de több olyan vendégem is volt, akiknek ez volt a kíváncsisága és megfelelő fizetségért cserébe nem mondtam nemet. Talán egy idő után hozzászoktam és azért kezdtem el élvezni, nem tudom... Amit Monora csinált, az a ló túlsó oldala.
*Inkább leteszi a csészét, annyira remeg a keze, hogy így képtelen palástolni, inkább ökölbe szorítja és azokra támasztja a homlokát. Hát igen, nagyon sok olyan dolog van, amire nem büszke, ezt pedig most különösen ilyennek érzi, főleg, miután látta, miként néz végig kedvese az ottani játékszereken. Nyilván sejtheti, hogy neki már volt alkalma mindegyikkel közelebbről megismerkedni.*
-Ha érdekel, egyszer majd megmutatom, mi is lenne ennek a fajta játéknak a lényege. Persze ne érezd kötelezőnek, mert nem az, nem is azért mondtam, csak gondoltam, hátha... Szóval érted.
*Hirtelen hajol oda Lilihez és lop csókot az ajkairól kisebb mosoly kíséretében. Talán ha meg tudná értetni, akkor máris nem hangzana úgy, hogy mennyire beteges alak. Talán... Lilianah olyan sok dolgot kibírt már gyomorral, ami a múltjában történt, hogy reméli, joggal bízhat benne, hogy most sem fog megundorodni tőle.*
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-01 09:04:36
Üzenet elküldve: 2014-03-01 09:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Azin Namak Kalesaj //
* Hűvös ujjai végigfutnak a fedetlen vállon, mellkason, egészen a has aljáig, ám itt félbehagyja a mozdulatot. Kezét elhúzza s inkább arra használja, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ruháitól. Hamar végez, s mikor már semmi sem takarja csupasz testét visszatér az izmos felsőtest simogatásához. Körmeit finoman végigvezeti a furcsa írásjelek kavalkádján, majd egy kedves mosoly kíséretében átengedi a másiknak a terepet. A sötételf fölé hajol; érzi kulcscsontján a selymes, hófehér szálak cirógatását, fülében a forrón lehelt kérést. Ő ugyan hanyagolja a bemutatkozást, felesleges szavak lennének. De milyen nő az, ki megtagadja egy férfi kérését... főleg az ágyban?*
- A-z-i-n. *Súgja a hegyes fülekbe, s minden egyes hangnak egy csókkal ad nyomatékot. Teste elernyed, majd újra megfeszül, ahogy átadja magát a hímnek.*
* A szobát hűvös levegő járja át; próbál minél közelebb bújni Azin meleg testéhez. Szemét lehunyva pihen, légzése egyenletes, nyugodt, mintha csak aludna, ám közben fülel s hallja a mellette fekvő minden egyes mozdulatát. Megérzi az ujjakat, ahogy tincseivel játszanak halványan elmosolyodik, de pilláit nem emeli fel.
Mikor az erős tenyér az álla alá csúszik kíváncsian felnyitja szemeit, ám rögtön csukja is őket vissza, ahogy ajkaik összeérnek. Fejét a hím vállaira fekteti, ám nem marad így sokáig, tekintetével hamarosan a plafont fürkésző íriszeket keresi.*
- Amúgy Dachának hívnak. *Töri meg rövid idő után a rájuk telepedő csendet.* Csak hogy legyen kire hivatkoznod, ha véletlenül felemlegetnéd ezt az éjszakát.
* Teszi hozzá somolyogva, majd a másik példáját követve ismét lehunyja a szemeit. Sejti, hogy felesleges volt megemlítenie a nevét, hisz holnap reggel, mikor a nap első sugarai megcirógatják fáradt arcát egyedül fog ébredni. Ez az esetleges lehetőség nem zavarja, hisz voltak már egyéjszakás kalandjai. Sőt, a legtöbb esetben ő távozott az éj leple alatt magára hagyva partnerét. Ám -nem tudja miért- most mégis kissé lehangolva gondol a holnapra. Kár lenne érte. Ugyan nem tudja mivel keresi kenyerét, de nem valószínű, hogy a tisztes, dolgos polgárok közé sorolható. És ha tényleg így van, akkor mi van? Nem semmi. Nem kisgyerek már, aki azt hiszi, hogy a világ csupa móka és kacagás. Azért jött Artheniorba, hogy találjon valakit, aki hajlandó lenne vele dolgozni, ám kötve hiszi, hogy Azin lenne az. Hisz gondolja, hogy a férfi szemében ő csak egy újabb strigula, akivel majd felvághat az ismerősei előtt...*
* Hűvös ujjai végigfutnak a fedetlen vállon, mellkason, egészen a has aljáig, ám itt félbehagyja a mozdulatot. Kezét elhúzza s inkább arra használja, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a ruháitól. Hamar végez, s mikor már semmi sem takarja csupasz testét visszatér az izmos felsőtest simogatásához. Körmeit finoman végigvezeti a furcsa írásjelek kavalkádján, majd egy kedves mosoly kíséretében átengedi a másiknak a terepet. A sötételf fölé hajol; érzi kulcscsontján a selymes, hófehér szálak cirógatását, fülében a forrón lehelt kérést. Ő ugyan hanyagolja a bemutatkozást, felesleges szavak lennének. De milyen nő az, ki megtagadja egy férfi kérését... főleg az ágyban?*
- A-z-i-n. *Súgja a hegyes fülekbe, s minden egyes hangnak egy csókkal ad nyomatékot. Teste elernyed, majd újra megfeszül, ahogy átadja magát a hímnek.*
* A szobát hűvös levegő járja át; próbál minél közelebb bújni Azin meleg testéhez. Szemét lehunyva pihen, légzése egyenletes, nyugodt, mintha csak aludna, ám közben fülel s hallja a mellette fekvő minden egyes mozdulatát. Megérzi az ujjakat, ahogy tincseivel játszanak halványan elmosolyodik, de pilláit nem emeli fel.
Mikor az erős tenyér az álla alá csúszik kíváncsian felnyitja szemeit, ám rögtön csukja is őket vissza, ahogy ajkaik összeérnek. Fejét a hím vállaira fekteti, ám nem marad így sokáig, tekintetével hamarosan a plafont fürkésző íriszeket keresi.*
- Amúgy Dachának hívnak. *Töri meg rövid idő után a rájuk telepedő csendet.* Csak hogy legyen kire hivatkoznod, ha véletlenül felemlegetnéd ezt az éjszakát.
* Teszi hozzá somolyogva, majd a másik példáját követve ismét lehunyja a szemeit. Sejti, hogy felesleges volt megemlítenie a nevét, hisz holnap reggel, mikor a nap első sugarai megcirógatják fáradt arcát egyedül fog ébredni. Ez az esetleges lehetőség nem zavarja, hisz voltak már egyéjszakás kalandjai. Sőt, a legtöbb esetben ő távozott az éj leple alatt magára hagyva partnerét. Ám -nem tudja miért- most mégis kissé lehangolva gondol a holnapra. Kár lenne érte. Ugyan nem tudja mivel keresi kenyerét, de nem valószínű, hogy a tisztes, dolgos polgárok közé sorolható. És ha tényleg így van, akkor mi van? Nem semmi. Nem kisgyerek már, aki azt hiszi, hogy a világ csupa móka és kacagás. Azért jött Artheniorba, hogy találjon valakit, aki hajlandó lenne vele dolgozni, ám kötve hiszi, hogy Azin lenne az. Hisz gondolja, hogy a férfi szemében ő csak egy újabb strigula, akivel majd felvághat az ismerősei előtt...*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-03-01 01:00:19
Üzenet elküldve: 2014-03-01 01:00:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Zhrodim Tanemor //
*Pedig jobb lenne, ha hinne benne, mert Faeus sem a véletlen miatt van azon, hogy valahogy sikerüljön megszabadítani társát az átkos sorstól. Ha máshogy nem, maga fogja megváltani szabadságát. Kérdés persze, hogy mit tudna adni cserébe. Saját életén kívül nincs sok értéke, ingósága és pénze is édeskevés, hogy akár csak egy rabszolgát is vegyen egy olyan piacon, ahová őt akarták vinni egyszer, mikor pár ember megelégelte a környékükön való létezését.
Közben újból sikerül rádöbbennie, mennyire haszontalan is. Hiába van ott, maga teljes tudatában, s Zhrodim sérüléseivel egészen tisztában, nem képes meggátolni, hogy tovább sebezze magát a mélységi. Hiszen neki nem célja, hogy bármit is elnyomjon a fizikai fájdalom, sőt, inkább attól is akarná óvni partnerét. Úgy van szüksége rá, miként a legjobb formájában szokott lenni. Már most is elég siralmas az állapota, hát még ha ripityára zúzza kezének maradékát!*
- Hidd el, jobb így. Vagy nem látod, soha többé és megkímélted magad tőle, vagy keresni fog még. Ez tőle függ. Tudod, milyen makacsak a nők, ha akar tőled valamit, a mélységek legsötétebb bugyrában is megtalál.
*Reméli, hogy ha muszáj is lesz elválniuk, az késői lesz, akárha maga az idő nem hozza a véget valamelyikük fejére. S akkor is úgy képzeli, hogy saját elfajzottsága pusztul előbb, Zhrodim amúgy is inkább valóbb életre, mint ő. Megérdemelné hát, hogy boldogságot kapjon, ne csak egy rusnya barátot, ki nem tudja, mit kéne tennie szegény társával, hogy jobb legyen szívének.*
- Mit mondtál, milyen növény okozza ezt? Be kell szereznem belőle pár adaggal.
*Igyekszik ő is jobb kedvet varázsolni kis társaságukba, bár igencsak nehéz dolga van egy ilyen sötételf mellett, még ha máskor örömmel is veszi a szurkálódást, talán most nem a legjobb alkalom, hogy egymáson kiéljék efféle hajlamaikat.*
- Erős ám...
*Nyújtja is, nem tervezte elrabolni az üveget magának, hiába oly csábító tartalma, mint másoknak a hamvas bőrű leányok. Sajnos Faeus más ízléssel és értékrenddel lett megáldva, a korcsok istenének kegyelméből. Nem veti meg az asszonynépet, de hozzá hasonlatosak közt kell párt lelnie, hiába tűnik számára is csodásnak a megannyi nő, kik bájaikat alig palástolják, vagy éppen erősen takarják, szűzies mivoltukban, ezzel ragadva meg a férfiak figyelmét.*
- Most már remélem, hogy tényleg mérgező volt... Mert ha nem, akkor egész szépen pazaroltad az italunk. Ráadásul az a nőstény sincs itt, hogy maradékát lenyalja rólad, teljesen pocsékba megy... Bár, tagadhatatlan, kitisztít mindent...
*Bár, ő bízni szokott a saját gyógynövényeikkel dolgozó nőkben, hiszen minden füvesasszony, javasasszony sajátjával szeret dolgozni, de legalábbis maga keveri össze a szükséges anyagokból, miket a piacon szerez be. Akárcsak Mara asszony, ki húgával és vele együtt ment szedni, hogy a zsémbes Gil egyedül moroghasson az unalmas napon, mikor alig volt vendég.*
*Pedig jobb lenne, ha hinne benne, mert Faeus sem a véletlen miatt van azon, hogy valahogy sikerüljön megszabadítani társát az átkos sorstól. Ha máshogy nem, maga fogja megváltani szabadságát. Kérdés persze, hogy mit tudna adni cserébe. Saját életén kívül nincs sok értéke, ingósága és pénze is édeskevés, hogy akár csak egy rabszolgát is vegyen egy olyan piacon, ahová őt akarták vinni egyszer, mikor pár ember megelégelte a környékükön való létezését.
Közben újból sikerül rádöbbennie, mennyire haszontalan is. Hiába van ott, maga teljes tudatában, s Zhrodim sérüléseivel egészen tisztában, nem képes meggátolni, hogy tovább sebezze magát a mélységi. Hiszen neki nem célja, hogy bármit is elnyomjon a fizikai fájdalom, sőt, inkább attól is akarná óvni partnerét. Úgy van szüksége rá, miként a legjobb formájában szokott lenni. Már most is elég siralmas az állapota, hát még ha ripityára zúzza kezének maradékát!*
- Hidd el, jobb így. Vagy nem látod, soha többé és megkímélted magad tőle, vagy keresni fog még. Ez tőle függ. Tudod, milyen makacsak a nők, ha akar tőled valamit, a mélységek legsötétebb bugyrában is megtalál.
*Reméli, hogy ha muszáj is lesz elválniuk, az késői lesz, akárha maga az idő nem hozza a véget valamelyikük fejére. S akkor is úgy képzeli, hogy saját elfajzottsága pusztul előbb, Zhrodim amúgy is inkább valóbb életre, mint ő. Megérdemelné hát, hogy boldogságot kapjon, ne csak egy rusnya barátot, ki nem tudja, mit kéne tennie szegény társával, hogy jobb legyen szívének.*
- Mit mondtál, milyen növény okozza ezt? Be kell szereznem belőle pár adaggal.
*Igyekszik ő is jobb kedvet varázsolni kis társaságukba, bár igencsak nehéz dolga van egy ilyen sötételf mellett, még ha máskor örömmel is veszi a szurkálódást, talán most nem a legjobb alkalom, hogy egymáson kiéljék efféle hajlamaikat.*
- Erős ám...
*Nyújtja is, nem tervezte elrabolni az üveget magának, hiába oly csábító tartalma, mint másoknak a hamvas bőrű leányok. Sajnos Faeus más ízléssel és értékrenddel lett megáldva, a korcsok istenének kegyelméből. Nem veti meg az asszonynépet, de hozzá hasonlatosak közt kell párt lelnie, hiába tűnik számára is csodásnak a megannyi nő, kik bájaikat alig palástolják, vagy éppen erősen takarják, szűzies mivoltukban, ezzel ragadva meg a férfiak figyelmét.*
- Most már remélem, hogy tényleg mérgező volt... Mert ha nem, akkor egész szépen pazaroltad az italunk. Ráadásul az a nőstény sincs itt, hogy maradékát lenyalja rólad, teljesen pocsékba megy... Bár, tagadhatatlan, kitisztít mindent...
*Bár, ő bízni szokott a saját gyógynövényeikkel dolgozó nőkben, hiszen minden füvesasszony, javasasszony sajátjával szeret dolgozni, de legalábbis maga keveri össze a szükséges anyagokból, miket a piacon szerez be. Akárcsak Mara asszony, ki húgával és vele együtt ment szedni, hogy a zsémbes Gil egyedül moroghasson az unalmas napon, mikor alig volt vendég.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-28 17:47:18
Üzenet elküldve: 2014-02-28 17:47:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dacha Wilger//
*A lány válaszára, Azin ajkai ismét mosolyra húzódnak. Elengedi a lány derekát, és segít neki megszabadítani magát fekete köpenyétől. Kékesen csillannak meg bőrruhái, de nem sokáig. A ruhák alatt feketén felvillanó izmai apránként fedik fel valódi, hamuszürke színüket, és a kusza, fekete írásjelek függőleges sorait. Aztán már csak a nő van soron. A teste ugyan olyan gyönyörű, mint az arca, amihez Azin úgy húzódik közelebb, hogy csak egy hajszálnyi válassza el orrukat. Fehér haja szelíden simogatja őket, zavaros fátyolként omolva köréjük. A férfi keze forró lett, türelmetlenül karolja fel a nőt, és tolja feljebb az ágyban.*
-Azin vagyok. *Suttogja a lány arca előtt. Forró lehelete végig szánkázik a puha bőrön.*
-Mond ki a nevem, mond ki!
*Belecsókol a fehér nyakba. A levetett ruhák között, a tiszta, száraz bőr akadálytalanul siklik egymáson. A sötételf könnyen célt ér.*
*Hideg az éjjel, csak a szoba melegében lehet megmaradni. Azin, megelégedve teljesítményükkel, fürkészi a plafont. Tudja, hogy reggel el kell mennie, méghozzá egyedül.
A jobbján fekvőre pillant, akinek megcsillan világos haján a hold beszálló fénye. A csupasz, fénylő bőr hullámzó játékában veszik el tekintete, és lassan belefúrja ujjait a selymes, hűs hajtincseibe. Közelebb húzza magához.*
~Miért kell?~
*Hidegen fut át az agyán, egy lángoló gondolat. Megemeli kezével a nő állát, hogy szemeik összetalálkozhassanak. Komolyan fúrja pillantását a sötétben szinte világító szempárba.*
~Igazából, miért?~
*Szólásra nyitja szürkés ajkait, de nem mond semmit, csak némán megcsókolja... Elengedi a lány fejét, és a plafon felé fordul. Hamuszín arcában ellazulnak az izmok, szemei rezzenés nélkül bámulják ugyan azt az egy pontot a mennyezeten.*
~Miért is kéne, egyedül mennem? Mert bárd vagyok? Nem szabad letelepednem, mindig új dolgok kellenek, legyen mit megénekelni. A tájak, a szomszédok, a házak és városok, a kurvák, és a szerelmek mind megunhatók. Elavulnak, és elvesztik a varázsuk. Egy unalmas dalból, nem lesz jó, és híres szerzemény. A dalok sosem szólnak feleségekről, lapos mindennapokról, és apaságról, munkáról, nyugodt megöregedésről. Szépség. Fiatalság. Háború. Szerelem. Ezekből születnek azok a dalok, amiket generációk dúdolnak a dézsában esténként. Ezért kéne nekem egyedül útra kelnem. legalábbis... hosszútávon. Akár hetekig is megállapodhatnék, nem? Ha van olyan nő, aki képes úgy élni mellettem, hogy tudja, nem leszek sokáig vele, hogy elmegyek és nem kereshet soha. Így lehetne?~
*becsukja szemeit és alvást színlel. bordái mentén érzi a mellette lüktető szívdobbanásait, a mellkasát csiklandozó hajszálakat, és a libabőrt másik karján, amire ráomlik a kinti éj jeges fuvallata. És csak fekszik, a hold fényében fürdőztetve magát.*
~Így lehetne.~
*A lány válaszára, Azin ajkai ismét mosolyra húzódnak. Elengedi a lány derekát, és segít neki megszabadítani magát fekete köpenyétől. Kékesen csillannak meg bőrruhái, de nem sokáig. A ruhák alatt feketén felvillanó izmai apránként fedik fel valódi, hamuszürke színüket, és a kusza, fekete írásjelek függőleges sorait. Aztán már csak a nő van soron. A teste ugyan olyan gyönyörű, mint az arca, amihez Azin úgy húzódik közelebb, hogy csak egy hajszálnyi válassza el orrukat. Fehér haja szelíden simogatja őket, zavaros fátyolként omolva köréjük. A férfi keze forró lett, türelmetlenül karolja fel a nőt, és tolja feljebb az ágyban.*
-Azin vagyok. *Suttogja a lány arca előtt. Forró lehelete végig szánkázik a puha bőrön.*
-Mond ki a nevem, mond ki!
*Belecsókol a fehér nyakba. A levetett ruhák között, a tiszta, száraz bőr akadálytalanul siklik egymáson. A sötételf könnyen célt ér.*
*Hideg az éjjel, csak a szoba melegében lehet megmaradni. Azin, megelégedve teljesítményükkel, fürkészi a plafont. Tudja, hogy reggel el kell mennie, méghozzá egyedül.
A jobbján fekvőre pillant, akinek megcsillan világos haján a hold beszálló fénye. A csupasz, fénylő bőr hullámzó játékában veszik el tekintete, és lassan belefúrja ujjait a selymes, hűs hajtincseibe. Közelebb húzza magához.*
~Miért kell?~
*Hidegen fut át az agyán, egy lángoló gondolat. Megemeli kezével a nő állát, hogy szemeik összetalálkozhassanak. Komolyan fúrja pillantását a sötétben szinte világító szempárba.*
~Igazából, miért?~
*Szólásra nyitja szürkés ajkait, de nem mond semmit, csak némán megcsókolja... Elengedi a lány fejét, és a plafon felé fordul. Hamuszín arcában ellazulnak az izmok, szemei rezzenés nélkül bámulják ugyan azt az egy pontot a mennyezeten.*
~Miért is kéne, egyedül mennem? Mert bárd vagyok? Nem szabad letelepednem, mindig új dolgok kellenek, legyen mit megénekelni. A tájak, a szomszédok, a házak és városok, a kurvák, és a szerelmek mind megunhatók. Elavulnak, és elvesztik a varázsuk. Egy unalmas dalból, nem lesz jó, és híres szerzemény. A dalok sosem szólnak feleségekről, lapos mindennapokról, és apaságról, munkáról, nyugodt megöregedésről. Szépség. Fiatalság. Háború. Szerelem. Ezekből születnek azok a dalok, amiket generációk dúdolnak a dézsában esténként. Ezért kéne nekem egyedül útra kelnem. legalábbis... hosszútávon. Akár hetekig is megállapodhatnék, nem? Ha van olyan nő, aki képes úgy élni mellettem, hogy tudja, nem leszek sokáig vele, hogy elmegyek és nem kereshet soha. Így lehetne?~
*becsukja szemeit és alvást színlel. bordái mentén érzi a mellette lüktető szívdobbanásait, a mellkasát csiklandozó hajszálakat, és a libabőrt másik karján, amire ráomlik a kinti éj jeges fuvallata. És csak fekszik, a hold fényében fürdőztetve magát.*
~Így lehetne.~
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-28 17:46:48
Üzenet elküldve: 2014-02-28 17:46:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Végre vége//
*Hogy mi okozott nagyobb törést a szívébe már maga sem tudja, hiszen sok minden történt az óta, hogy kiderült az első kis sunnyogása. Nem szívesen emlékszik rá vissza, bár ezek az új dolgok elnyomják a régi sebeket, amik persze már nem fájnak annyira.*
- Szívesen!
*Kíváncsi szemekkel figyeli Kedvese minden rezdülését, csendben hallgatja a múltbéli eseményeket és személyeket, akik esetleg szóba jöhetnek felbukkanás téren, de megnyugtatja Szívszerelme, hogy nem kell tartania tőlük. Fájdalmasan sóhajt, hiszen tudja, hogy nem egyszerű erről beszélni, ám hallgatni sem egyszerűbb, miként élt anno. Mégis elmosolyodik s újra végigsimít arcán, majd barna tincsei közé fésül gyengéden.*
- Tudod, én nagyon büszke vagyok Rád! Bár nem láttam, de az elmeséltek alapján, nézd meg miből mivé váltál. Kész vagy arra, hogy férjként élj, talán még az apa szerepre is készen állsz. Régebben el tudtad volna képzelni mindezt? Igaz, említetted az előbb, hogy egyszer már térdeltél nő előtt lánykérésképpen, de visszautasított... de belegondoltál abba, hogy mi lett volna ha igent mondd?
*Hagyja, hogy megigya a nem túl finom teát, addig nem is szól semmit, ám egy-két kérdés még mindig nem hagyja nyugodni, amit még Monora emlegetett neki, valahogy nagyon megmaradt benne.*
-Öhm.. amúgy igaz hogy, mármint amit Monora mondott hogy... szereted azokat a durva játékokat...öhm... amiket láttam lent? Tényleg erre vágytál régen? És most?
~Na jó, lehet hogy ezt nem is akarom tudni, de mégis ez is a múltja része, de, tudni akarom mire számítsak a későbbiekben.~
*Hangján érezni a félelmet, ugyan akkor kíváncsian, elszántan várja a választ, hiszen ha belement ebbe a múltfeltárásba, akkor már rákérdez mindenre, amit tudni szeretne.*
*Hogy mi okozott nagyobb törést a szívébe már maga sem tudja, hiszen sok minden történt az óta, hogy kiderült az első kis sunnyogása. Nem szívesen emlékszik rá vissza, bár ezek az új dolgok elnyomják a régi sebeket, amik persze már nem fájnak annyira.*
- Szívesen!
*Kíváncsi szemekkel figyeli Kedvese minden rezdülését, csendben hallgatja a múltbéli eseményeket és személyeket, akik esetleg szóba jöhetnek felbukkanás téren, de megnyugtatja Szívszerelme, hogy nem kell tartania tőlük. Fájdalmasan sóhajt, hiszen tudja, hogy nem egyszerű erről beszélni, ám hallgatni sem egyszerűbb, miként élt anno. Mégis elmosolyodik s újra végigsimít arcán, majd barna tincsei közé fésül gyengéden.*
- Tudod, én nagyon büszke vagyok Rád! Bár nem láttam, de az elmeséltek alapján, nézd meg miből mivé váltál. Kész vagy arra, hogy férjként élj, talán még az apa szerepre is készen állsz. Régebben el tudtad volna képzelni mindezt? Igaz, említetted az előbb, hogy egyszer már térdeltél nő előtt lánykérésképpen, de visszautasított... de belegondoltál abba, hogy mi lett volna ha igent mondd?
*Hagyja, hogy megigya a nem túl finom teát, addig nem is szól semmit, ám egy-két kérdés még mindig nem hagyja nyugodni, amit még Monora emlegetett neki, valahogy nagyon megmaradt benne.*
-Öhm.. amúgy igaz hogy, mármint amit Monora mondott hogy... szereted azokat a durva játékokat...öhm... amiket láttam lent? Tényleg erre vágytál régen? És most?
~Na jó, lehet hogy ezt nem is akarom tudni, de mégis ez is a múltja része, de, tudni akarom mire számítsak a későbbiekben.~
*Hangján érezni a félelmet, ugyan akkor kíváncsian, elszántan várja a választ, hiszen ha belement ebbe a múltfeltárásba, akkor már rákérdez mindenre, amit tudni szeretne.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-26 10:55:27
Üzenet elküldve: 2014-02-26 10:55:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Végre béke//
*A drága megkönnyebbülés, hogy immár vége, lezárhatják ezt a szörnyű napot, az emléken kívül több nem marad utána. Illetve remélhetőleg több nem marad, Kean nem tudhatja, Lilit miképpen sebezte meg a sok, kedvese múltjából felbukkanó alak és információ, amikről eddig nem volt tudomása.*
-Köszönöm.
*Arcát Virágszála tenyerébe simítja, egy pillanatra még szemeit is lehunyva, majd átveszi a teát és megszagolgatja. Nem épp a legbizalomgerjesztőbb az illata, de ha Lili azt mondja, hogy jót fog tenni, akkor nem ellenkezik, grimaszolva ugyan, de belekortyol. Csodálatos nő... Nem elég, hogy képes volt megbirkózni mindennel, amit eddig megtudott, most még arra is képes, hogy gondoskodjon róla, és láthatóan felvértezte magát a múlttal járó fájdalmak ellen. Kean még mindig nem győzi csodálni, hogy egy ilyen törékeny teremtésbe miképp szorulhatott ennyi erő.*
-Monora és Phillip is régi kuncsaftjaim voltak. Phillip egy gazdag úr fia, aki sosem vonzódott kifejezetten a nőkhöz. Egyszer próbált meg egy cselédlányt magáévá tenni, de hát elég csúnya vége lett... Az a lány ajánlott neki engem, mert már járt nálam és tudta, hogy nincs kifogásom a férfiak ellen. Így kezdődött, aztán... Nem is tudom, hogy történt, de beleszerettem. Az a reszkető roncs, akit ma láttál, csak árnyéka a régi valójának. Bár elég félénk és csendes, mégis szinte mindig vidám és gyermeki.
*Fájdalmasan felsóhajt, ujjai erősebben szorulnak a csésze oldalára. Hiába áll már itt, az esküvő kapujában Lilivel, hiába egész szíve és lelke menyasszonyáé, mégis ott van a régi érzés emléke, amit nem tud megszüntetni.*
-Ő volt életemben a második nagy szerelem. Az első egy klántársam volt, Vanessa, Nessi... Nem hiszem, hogy ő felbukkanna valaha is, ő nem úgy szívódott fel, mint Phil. Nessivel jól megvoltunk, legalábbis azt hittem, udvaroltam, lefeküdtünk, ez folytatódott, míg végül megkértem a kezét. Gyűrűvel térdeltem előtte, ő pedig az arcomba nevetett és azt felelte, hogy mekkora barom vagyok, neki csakis a szex kellett tőlem, semmi más.
*Kényszeredetten elmosolyodik, ez az incidens alapozta meg benne azt a képzetet, hogy senki nem lehet képes őt önmagáért szeretni. Aztán jött Lili és rácáfolt mindenre, amit Kean eddig gondolt.*
-Több ismeretlenre aligha számíthatunk. Az apámat sosem ismertem, anyám kurtizán volt egy lebujban, de évekkel ezelőtt meghalt. A klán nem hiszem, hogy kerestetne, ha mégis, akkor összesen két ember várható. Anilous, a kedvenc riválisom és talán a kettő közül az egyik barátom. A másik pedig Janice, akiről már meséltem is neked, a legjobb barátom, akivel kölcsönösen sírtunk már egymás vállán.
*Nagyot sóhajt és újra a teába kortyol, aminek az íze nem nyerte el a tetszését, de pótcselekvésnek tökéletes, ameddig hagyja, hogy Szerelme megeméssze a hallottakat.*
*A drága megkönnyebbülés, hogy immár vége, lezárhatják ezt a szörnyű napot, az emléken kívül több nem marad utána. Illetve remélhetőleg több nem marad, Kean nem tudhatja, Lilit miképpen sebezte meg a sok, kedvese múltjából felbukkanó alak és információ, amikről eddig nem volt tudomása.*
-Köszönöm.
*Arcát Virágszála tenyerébe simítja, egy pillanatra még szemeit is lehunyva, majd átveszi a teát és megszagolgatja. Nem épp a legbizalomgerjesztőbb az illata, de ha Lili azt mondja, hogy jót fog tenni, akkor nem ellenkezik, grimaszolva ugyan, de belekortyol. Csodálatos nő... Nem elég, hogy képes volt megbirkózni mindennel, amit eddig megtudott, most még arra is képes, hogy gondoskodjon róla, és láthatóan felvértezte magát a múlttal járó fájdalmak ellen. Kean még mindig nem győzi csodálni, hogy egy ilyen törékeny teremtésbe miképp szorulhatott ennyi erő.*
-Monora és Phillip is régi kuncsaftjaim voltak. Phillip egy gazdag úr fia, aki sosem vonzódott kifejezetten a nőkhöz. Egyszer próbált meg egy cselédlányt magáévá tenni, de hát elég csúnya vége lett... Az a lány ajánlott neki engem, mert már járt nálam és tudta, hogy nincs kifogásom a férfiak ellen. Így kezdődött, aztán... Nem is tudom, hogy történt, de beleszerettem. Az a reszkető roncs, akit ma láttál, csak árnyéka a régi valójának. Bár elég félénk és csendes, mégis szinte mindig vidám és gyermeki.
*Fájdalmasan felsóhajt, ujjai erősebben szorulnak a csésze oldalára. Hiába áll már itt, az esküvő kapujában Lilivel, hiába egész szíve és lelke menyasszonyáé, mégis ott van a régi érzés emléke, amit nem tud megszüntetni.*
-Ő volt életemben a második nagy szerelem. Az első egy klántársam volt, Vanessa, Nessi... Nem hiszem, hogy ő felbukkanna valaha is, ő nem úgy szívódott fel, mint Phil. Nessivel jól megvoltunk, legalábbis azt hittem, udvaroltam, lefeküdtünk, ez folytatódott, míg végül megkértem a kezét. Gyűrűvel térdeltem előtte, ő pedig az arcomba nevetett és azt felelte, hogy mekkora barom vagyok, neki csakis a szex kellett tőlem, semmi más.
*Kényszeredetten elmosolyodik, ez az incidens alapozta meg benne azt a képzetet, hogy senki nem lehet képes őt önmagáért szeretni. Aztán jött Lili és rácáfolt mindenre, amit Kean eddig gondolt.*
-Több ismeretlenre aligha számíthatunk. Az apámat sosem ismertem, anyám kurtizán volt egy lebujban, de évekkel ezelőtt meghalt. A klán nem hiszem, hogy kerestetne, ha mégis, akkor összesen két ember várható. Anilous, a kedvenc riválisom és talán a kettő közül az egyik barátom. A másik pedig Janice, akiről már meséltem is neked, a legjobb barátom, akivel kölcsönösen sírtunk már egymás vállán.
*Nagyot sóhajt és újra a teába kortyol, aminek az íze nem nyerte el a tetszését, de pótcselekvésnek tökéletes, ameddig hagyja, hogy Szerelme megeméssze a hallottakat.*
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-26 00:53:31
Üzenet elküldve: 2014-02-26 00:53:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Végre béke//
*A legidegtépőbb a várakozás. Mikor tudja az ember, hogy már minden rendben van, mégis benne van egyfajta feszültség, s még a gondolatok sem akarnak pozitív irányba terelődni.*
~Mi van ha közben összeesett? Ah! Biztos nagyon lassan tud haladni és...~
*Ekkor nyílott az ajtó, így felpattanva az ágyról azon nyomban odalép hozzá, s szorosan átöleli Kedvesét. Erősen vissza kell fognia magát, hogy ne mindjárt sírással kezdje, de hát boldog, hogy végre biztonságban tudhatja Szerelmét.*
-Gyere, csak gyere!
*Az ágyhoz segíti, majd eltűrve hosszú barna haját a füle mögé, végigsimít az arcán. Még mielőtt leülne Kedvese mellé, odalép az asztalhoz a teáért, s Kedvese kezébe nyomja.*
- Ez csalántea. Nem a legfinomabb, de legalább tisztító hatású.
*Leült hát Kean mellé szorosan s a vállára hajtotta a fejét. Arcán látni lehet, hogy azt se tudja hirtelen mit kérdezzen. Sóhajt egy nagyot, majd felpillant félszemmel Kedvesére.*
- Igazából... nem is tudom hogyan kezdjek bele, hiszen szeretnék tudni most már mindent. Ki volt ez a nő? Kicsoda Philip? Honnan ismered? Szeretném tudni a múltbéli dolgaidat, csak hogy tudjam mire figyeljek. Nem akarom, hogy több ismeretlen bukkanjon fel az életedben, aki esetleg fájna neked. Kérlek... inkább kezd az elején az a legtisztább.
*Hangja egészen megértő és barátságos, ám halkan csendült minden szava. Nem akar vitázni, csak tudni szeretne mindent. Mindent, ami Kedveséhez köthető.*
*A legidegtépőbb a várakozás. Mikor tudja az ember, hogy már minden rendben van, mégis benne van egyfajta feszültség, s még a gondolatok sem akarnak pozitív irányba terelődni.*
~Mi van ha közben összeesett? Ah! Biztos nagyon lassan tud haladni és...~
*Ekkor nyílott az ajtó, így felpattanva az ágyról azon nyomban odalép hozzá, s szorosan átöleli Kedvesét. Erősen vissza kell fognia magát, hogy ne mindjárt sírással kezdje, de hát boldog, hogy végre biztonságban tudhatja Szerelmét.*
-Gyere, csak gyere!
*Az ágyhoz segíti, majd eltűrve hosszú barna haját a füle mögé, végigsimít az arcán. Még mielőtt leülne Kedvese mellé, odalép az asztalhoz a teáért, s Kedvese kezébe nyomja.*
- Ez csalántea. Nem a legfinomabb, de legalább tisztító hatású.
*Leült hát Kean mellé szorosan s a vállára hajtotta a fejét. Arcán látni lehet, hogy azt se tudja hirtelen mit kérdezzen. Sóhajt egy nagyot, majd felpillant félszemmel Kedvesére.*
- Igazából... nem is tudom hogyan kezdjek bele, hiszen szeretnék tudni most már mindent. Ki volt ez a nő? Kicsoda Philip? Honnan ismered? Szeretném tudni a múltbéli dolgaidat, csak hogy tudjam mire figyeljek. Nem akarom, hogy több ismeretlen bukkanjon fel az életedben, aki esetleg fájna neked. Kérlek... inkább kezd az elején az a legtisztább.
*Hangja egészen megértő és barátságos, ám halkan csendült minden szava. Nem akar vitázni, csak tudni szeretne mindent. Mindent, ami Kedveséhez köthető.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-25 16:14:18
Üzenet elküldve: 2014-02-25 16:14:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Faeus Pysius //
*Nem valószínű, hogy meg fog történni, Zhrodim annál óvatosabb, még a lehetőségét is kerülni szokta. Inkább az várjon rá, amit már ismer, amiről tudja, mit tartogat, mit vár el, mint valami új és idegen, ami ezerszer rosszabb is lehet a mostani végzetnél. Ha meg is csillanna a remény, tudatosan löki el magától, mint tette most is. Rég nem tud már abban hinni, hogy jobb is várhat rá, mint amire most kárhoztatva van, innentől pedig a harcot is értelmetlennek látja.
A gyenge kiáltás későn érkezik, csontjai megroppannak, de nem törnek tovább, ettől még nem kerülheti el a pokoli fájdalmat, ami meggondolatlan cselekedetét követi. Hátha a fizikai kín képes enyhíteni a lelkit, szeretne ebben hinni, ennek a célnak érdekében akár napokig is képes lenne meghosszabbítani saját szenvedését. Bármit, csak ne mardosná belülről valami, amit képtelen meghatározni, de ami minden pillanattal emészti.*
-Remélem, hogy tényleg. Ha nem, akkor az egyetlen lehetőségem szalasztottam el.
*Annyira más, és épp ez az, ami megrémíti a hímet. Tényleg elbűvölő, ahogy megmutatta gyermeki oldalát, teljesen bizalmába fogadva a hímet. Reméli, hogy már nem tett így is nagyobb kárt a lány személyiségében.
Tekintete Faeusra siklik, ahogy az odalép mellé, kezét a hím vállára helyezve. Az igaz jóbarát, aki mindig mellette állt, és fog is, ameddig útjaik kényszerűen el nem válnak.*
-Holnapra újra a régi leszek, biztos csak a sok kábító hatású gyógynövény beszél belőlem. Szóval használd ki, amíg még ilyen csendes és kedves vagyok, nem sokáig élvezheted a társaságát.
*Próbál egy mosolyt erőltetni az arcára, ahogy ép kezével megpaskolja a gnork kézfejét, hogy utána felállva az ágy szélére ülhessen vissza. Ez egy reális magyarázatnak hangzik, már pontosan fel sem tudja idézni már, mi minden került a sebeibe a hajnal folyamán, de abban biztos, hogy volt valami különös gomba, amit a nőstény saját készletéből vett és szórta a sebekbe. Lehet, hogy annak van ilyen bódító mellékhatása?*
-Elég erős?
*Szinte kérdeznie sem kell, látja Faeus derült arcán, hogy nem gyenge lőré ez. Tökéletes. Kötéseit egyetlen határozott mozdulattal letépi, az üvegből pedig a sebeire locsol némi alkoholt, remélhetőleg megtisztítva így a halványan derengő gombaportól. Nem tudja, mi teszi ezt vele, de elég lesz mára az érzelgősség.*
-Sose bízz olyan nőkben, akik gyógynövényekkel kerülgetnek.
*Nem valószínű, hogy meg fog történni, Zhrodim annál óvatosabb, még a lehetőségét is kerülni szokta. Inkább az várjon rá, amit már ismer, amiről tudja, mit tartogat, mit vár el, mint valami új és idegen, ami ezerszer rosszabb is lehet a mostani végzetnél. Ha meg is csillanna a remény, tudatosan löki el magától, mint tette most is. Rég nem tud már abban hinni, hogy jobb is várhat rá, mint amire most kárhoztatva van, innentől pedig a harcot is értelmetlennek látja.
A gyenge kiáltás későn érkezik, csontjai megroppannak, de nem törnek tovább, ettől még nem kerülheti el a pokoli fájdalmat, ami meggondolatlan cselekedetét követi. Hátha a fizikai kín képes enyhíteni a lelkit, szeretne ebben hinni, ennek a célnak érdekében akár napokig is képes lenne meghosszabbítani saját szenvedését. Bármit, csak ne mardosná belülről valami, amit képtelen meghatározni, de ami minden pillanattal emészti.*
-Remélem, hogy tényleg. Ha nem, akkor az egyetlen lehetőségem szalasztottam el.
*Annyira más, és épp ez az, ami megrémíti a hímet. Tényleg elbűvölő, ahogy megmutatta gyermeki oldalát, teljesen bizalmába fogadva a hímet. Reméli, hogy már nem tett így is nagyobb kárt a lány személyiségében.
Tekintete Faeusra siklik, ahogy az odalép mellé, kezét a hím vállára helyezve. Az igaz jóbarát, aki mindig mellette állt, és fog is, ameddig útjaik kényszerűen el nem válnak.*
-Holnapra újra a régi leszek, biztos csak a sok kábító hatású gyógynövény beszél belőlem. Szóval használd ki, amíg még ilyen csendes és kedves vagyok, nem sokáig élvezheted a társaságát.
*Próbál egy mosolyt erőltetni az arcára, ahogy ép kezével megpaskolja a gnork kézfejét, hogy utána felállva az ágy szélére ülhessen vissza. Ez egy reális magyarázatnak hangzik, már pontosan fel sem tudja idézni már, mi minden került a sebeibe a hajnal folyamán, de abban biztos, hogy volt valami különös gomba, amit a nőstény saját készletéből vett és szórta a sebekbe. Lehet, hogy annak van ilyen bódító mellékhatása?*
-Elég erős?
*Szinte kérdeznie sem kell, látja Faeus derült arcán, hogy nem gyenge lőré ez. Tökéletes. Kötéseit egyetlen határozott mozdulattal letépi, az üvegből pedig a sebeire locsol némi alkoholt, remélhetőleg megtisztítva így a halványan derengő gombaportól. Nem tudja, mi teszi ezt vele, de elég lesz mára az érzelgősség.*
-Sose bízz olyan nőkben, akik gyógynövényekkel kerülgetnek.
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-24 08:49:37
Üzenet elküldve: 2014-02-24 08:49:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Végre béke //
*Nem kérné arra Phillipet, hogy még kísérje is vissza a fogadóba, így hát miután kölcsönösen búcsút vettek egymástól, Kean egyedül indult el a fogadó irányába. A haladás lassú, a drog, amit szervezetébe vittek, még érezhető, de minden éber pillanattal tér vissza az erő a tagjaiba, ezért is mert egyedül nekivágni az útnak. Keserűen mosolyodik el a gondolatra, hogy kivételesen hasznát veszi annak a tudásnak, amit kéretlenül szerzett, ezért tudja pontosan az ilyen kábító szerek hatását. Nem baj, mindez eltörpül annak ténye mellett, hogy megszabadult, immár véglegesen, semmi nem állhat többé közé és menyasszonya közé, hogy boldogok legyenek. Ez a gondolat újult erővel tölti el, ebbe kapaszkodva sikerül elvonszolnia magát a Pegazusig.
A nehezén már túl van, innentől már csak egy lépcső áll közte és szerelme között. Szíve a torkában dobog, ahogy szedi a fokokat, annak ellenére, hogy végtelenül boldog, ott van némi feszültség is, hiszen tudja, hogy meg kell felelnie minden kérdésre, immár titkolózás nélkül kell felfednie a múltját, ami nem lesz minden részletében kellemes. Nem számít. Liliről van szó, az ő Virágszáláról, tudja, hogy meg fogja tudni emészteni, képes lesz szembenézni azzal a sötét és szörnyűséges múlttal, ami a férfi háta mögött van.*
-Kedvesem...
*Az első szavai, amint belép a szobába, rajongó tekintettel lép a Kedveshez, hogy szorosan magához ölelje, olyan féltőn, ahogy még soha korábban.*
-Ne haragudj... De már vége, soha többet nem lesz ilyen. Soha többet, ígérem.
*Suttogja, miközben arcát a szőke fürtök közé temeti. Nem hitte, hogy újra képes lesz erre, hosszú idő óta most először érzi, hogy könnyek fojtogatják a torkát. Nem fog sírni, azt már azért mégsem, de annyira boldog, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni.*
-Nyugodtan kérdezz bármit, többet nem hallgatok el semmit. Tudom, hogy ez a nap eléggé... Zavarba ejtő és fájdalmas volt, de rájöttem, hogy nem felejthetem csak úgy el, ami régen történt velem. Csak hadd üljek le, azt hiszem, nem vagyok a legjobban...
*Komolyan gondolta, hogy bármire válaszol, de muszáj az ágy szélére ülnie, egyik kezével megdörzsöli az arcát, míg a másikkal megtámasztja magát. Még mindig nincs a legfényesebben, de némi pihenés és Lilianah odaadó ápolása, és kutya baja sem lesz.*
*Nem kérné arra Phillipet, hogy még kísérje is vissza a fogadóba, így hát miután kölcsönösen búcsút vettek egymástól, Kean egyedül indult el a fogadó irányába. A haladás lassú, a drog, amit szervezetébe vittek, még érezhető, de minden éber pillanattal tér vissza az erő a tagjaiba, ezért is mert egyedül nekivágni az útnak. Keserűen mosolyodik el a gondolatra, hogy kivételesen hasznát veszi annak a tudásnak, amit kéretlenül szerzett, ezért tudja pontosan az ilyen kábító szerek hatását. Nem baj, mindez eltörpül annak ténye mellett, hogy megszabadult, immár véglegesen, semmi nem állhat többé közé és menyasszonya közé, hogy boldogok legyenek. Ez a gondolat újult erővel tölti el, ebbe kapaszkodva sikerül elvonszolnia magát a Pegazusig.
A nehezén már túl van, innentől már csak egy lépcső áll közte és szerelme között. Szíve a torkában dobog, ahogy szedi a fokokat, annak ellenére, hogy végtelenül boldog, ott van némi feszültség is, hiszen tudja, hogy meg kell felelnie minden kérdésre, immár titkolózás nélkül kell felfednie a múltját, ami nem lesz minden részletében kellemes. Nem számít. Liliről van szó, az ő Virágszáláról, tudja, hogy meg fogja tudni emészteni, képes lesz szembenézni azzal a sötét és szörnyűséges múlttal, ami a férfi háta mögött van.*
-Kedvesem...
*Az első szavai, amint belép a szobába, rajongó tekintettel lép a Kedveshez, hogy szorosan magához ölelje, olyan féltőn, ahogy még soha korábban.*
-Ne haragudj... De már vége, soha többet nem lesz ilyen. Soha többet, ígérem.
*Suttogja, miközben arcát a szőke fürtök közé temeti. Nem hitte, hogy újra képes lesz erre, hosszú idő óta most először érzi, hogy könnyek fojtogatják a torkát. Nem fog sírni, azt már azért mégsem, de annyira boldog, hogy azt nehéz lenne szavakba önteni.*
-Nyugodtan kérdezz bármit, többet nem hallgatok el semmit. Tudom, hogy ez a nap eléggé... Zavarba ejtő és fájdalmas volt, de rájöttem, hogy nem felejthetem csak úgy el, ami régen történt velem. Csak hadd üljek le, azt hiszem, nem vagyok a legjobban...
*Komolyan gondolta, hogy bármire válaszol, de muszáj az ágy szélére ülnie, egyik kezével megdörzsöli az arcát, míg a másikkal megtámasztja magát. Még mindig nincs a legfényesebben, de némi pihenés és Lilianah odaadó ápolása, és kutya baja sem lesz.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-23 19:08:07
Üzenet elküldve: 2014-02-23 19:08:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
-Jó éjszakát, holnap majd bevárlak, aludj csak nyugodtan. *Elköszön a fiútól, és a saját szobájába megy, ahol egy nagyot kortyol a hagymapálinkájából, és elterül az ágyon, mint akit erőteljes ütés ért, egy péklapát által. Pár percig még hallgatja a kint ugató kutya hangját, majd elnyomja a mély álom. Álmában a szekerén ül, és a sivatag közepén baktat, de a szamara nélkül, a szekeret csak a semmi húzza a sivatagban, a kövek egyszer csak megemelkednek, és egy burkot képeznek körülötte, a következő pillanatban egy erdőség felett ül, a szamara hátán.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:54:04
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:54:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zokolan Laffazin//
*Miután eltünteti az édességet, lenyalogatja az ujjacskáit, és körülnéz. Egy pillanatra elgondolkodik, majd a ruhájába törli.*
~Mintha lent láttam volna mosdót, de most a szobámhoz kísérnek, nem mehetek el.~ *Örömteli arccal néz fel megint.*
- Igen, örülnék neki. Zok. *Ismétli nevetve.* Nagyon szép név.
*A kérdésre, hogy mit keres itt egyedül, elszomorodik egy cseppet, de nem sír. Már sírt eleget, amiért egyedül kell lennie.*
- Most érkeztem a városba, és munkát kéne találnom. *Mondja végül nagy komolyan.* Nagyapa azt mondta, csak úgy lehet pénzt szerezni. És hogy miért vagyok egyedül? Azt hiszem "árva" vagyok.
*Furcsán ejteti ki a szót, mintha nem is tudná mit jelent. A nagyapja mondta neki mindig, hogy ő árva, mert nincsenek szülei. Azt is mondta, hogy ez azt jelenti, hogy ő egyedül van. Pedig eddig nem volt egyedül. Amíg a nagyapja meg nem betegedett, sosem volt ilyen egyedül.*
~Ha találok munkát, akkor tudnék avval segíteni másoknak. Segíteni pedig szép dolog, és aki segít azt nem is bántják. Nem fognak rám haragudni sem, sőt, sok barátom lehet. Ezért, én is segíteni akarok.~
*Mikor az ajtóhoz érnek hálásan az új barátjához fordul.*
- Köszönöm. Akkor holnap tényleg veled mehetek, ugye? Majd megvárjuk egymást a fogadóban?
*Amennyiben beleegyezik a barátja is jó éjszakát kíván, és integetve tűnik el az ajtó mögött.*
A hozzászólás írója (Ruro Kzoko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 19:09:13
*Miután eltünteti az édességet, lenyalogatja az ujjacskáit, és körülnéz. Egy pillanatra elgondolkodik, majd a ruhájába törli.*
~Mintha lent láttam volna mosdót, de most a szobámhoz kísérnek, nem mehetek el.~ *Örömteli arccal néz fel megint.*
- Igen, örülnék neki. Zok. *Ismétli nevetve.* Nagyon szép név.
*A kérdésre, hogy mit keres itt egyedül, elszomorodik egy cseppet, de nem sír. Már sírt eleget, amiért egyedül kell lennie.*
- Most érkeztem a városba, és munkát kéne találnom. *Mondja végül nagy komolyan.* Nagyapa azt mondta, csak úgy lehet pénzt szerezni. És hogy miért vagyok egyedül? Azt hiszem "árva" vagyok.
*Furcsán ejteti ki a szót, mintha nem is tudná mit jelent. A nagyapja mondta neki mindig, hogy ő árva, mert nincsenek szülei. Azt is mondta, hogy ez azt jelenti, hogy ő egyedül van. Pedig eddig nem volt egyedül. Amíg a nagyapja meg nem betegedett, sosem volt ilyen egyedül.*
~Ha találok munkát, akkor tudnék avval segíteni másoknak. Segíteni pedig szép dolog, és aki segít azt nem is bántják. Nem fognak rám haragudni sem, sőt, sok barátom lehet. Ezért, én is segíteni akarok.~
*Mikor az ajtóhoz érnek hálásan az új barátjához fordul.*
- Köszönöm. Akkor holnap tényleg veled mehetek, ugye? Majd megvárjuk egymást a fogadóban?
*Amennyiben beleegyezik a barátja is jó éjszakát kíván, és integetve tűnik el az ajtó mögött.*
A hozzászólás írója (Ruro Kzoko) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 19:09:13
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:34:45
Üzenet elküldve: 2014-02-23 18:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Ruro Kzoko//
*Elmosolyodik, ahogy a fiú falatozza az édességet.*
-Hát, nem is tudom, nekem nincs különösebb dolgom., talán kimegyek az erdőbe, keresek egy patakot, halászok egy kicsit. *Elgondolkodik, hogy a fiú miért is kérdezi meg.*-Lenne kedved velem tartani? Amúgy mit kerestél a fogadóban egyedül? *Kérdezi gyaloglás közben, egyre csak nézi az ajtók számait, hamarosan a kölyöké jön.*
-Amúgy a nevem Zokolan Laffazin, nehéz kimondani, hív csak Zok-nak.-*Majd a bevizezett haja előre hulló szálait hátra hajtja és rámosolyog a fiúra.*
A hozzászólás írója (Zokolan Laffazin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 18:44:48
*Elmosolyodik, ahogy a fiú falatozza az édességet.*
-Hát, nem is tudom, nekem nincs különösebb dolgom., talán kimegyek az erdőbe, keresek egy patakot, halászok egy kicsit. *Elgondolkodik, hogy a fiú miért is kérdezi meg.*-Lenne kedved velem tartani? Amúgy mit kerestél a fogadóban egyedül? *Kérdezi gyaloglás közben, egyre csak nézi az ajtók számait, hamarosan a kölyöké jön.*
-Amúgy a nevem Zokolan Laffazin, nehéz kimondani, hív csak Zok-nak.-*Majd a bevizezett haja előre hulló szálait hátra hajtja és rámosolyog a fiúra.*
A hozzászólás írója (Zokolan Laffazin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.23 18:44:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370