Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzálláshelyNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-18 11:26:47
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Faeus Pysius //

*Nem kapja fel látványosan a fejét, nem rohan máris az ajtóhoz, hogy a remélt visszatérőt karjai közé zárja, épp ellenkezőleg. Fejét meg sem emeli, éjszín tincseinek tengere mögül pillant csak oda, ahogy felismeri barátja groteszk kis alakját, hagyja a közöny maszkját lehullani, ami a zajra egyetlen pillanat alatt vette át az irányítást vonásai felett.*
-Ne haragudj, hogy úgy elküldtelek, de azt hittem, rosszabb lesz.
*Ép kezével megdörzsöli az arcát, majd egy sóhajjal emeli fel a fejét, nézve, miként foglal helyet vele szemben a kis gnork. Látta elmenni... Sejthette volna, hogy nem marad a fogadóban, biztos ezernyi jobb elképzelése is van a jövőről, minthogy egy felszíniekkel zsúfolt kocsma egyik szobáját bérelje.*
-Nem volt semmi. Igazából ahogy megtudta, közölte, hogy nincs szüksége semmiféle szolgáltatásra, inkább csak beszélgettünk és meghívtam vacsorára, ha már nem fogadott el pénzt, amiért segített.
*Megszokásból rántja fel a vállát, amit egy fájdalmas grimasz követ. Megint elfelejtette, hogy ezt nem szabadna csinálnia, a sebek még nagyon frissek, így is alaposan meggyötörte magát a fogadói látogatással.*
-Tegnap este nem hittél nekem, ezért újra elmondom. Most nem az történt, amit gondolsz. Khanthirt'hilta elkapott és kifejezte nemtetszését, azért, ami a kastélyban történt, ahova elvittek minket. Emlékszel, meghalt egy nőstény, miután én küldtem, hogy ne hagyja magára Lisst.
*Felsóhajt, ahogy kigombolja az inget, egyrészt nem szeretné valami gyanús gyógykeverékkel összekenni, másrészt kicsit a gyolcsot is megoldja, hogy megfordulva a hátán levő sebekből egyértelművé váljon Faeus számára is, hogy az utcai támadók a legritkább esetben használnak korbácsot.*


1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-18 10:15:05
 ÚJ
>Faeus Pysius avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

// Zhrodim Tanemor //

*Hol van Faeus? Persze, ha Zhrodim keresi a gnorkot, ő jelenjen meg mindig, mint valami másvilági entitás! Bezzeg fordítva csak úgy működik, ha éppen összeverve, vagy véres karddal esik be a szobájukba. Aztán nem győzni szidni a mélységit, amiért egymaga jár kalandozni. Nem a véletlenség miatt társak. Persze, szerencsés véletlenek sorozata sodorta őket össze, ám sokkalta fontosabb, hogy immáron egy párt alkotnak. S nem okos dolog egy pár nélkül nagy fába vágni a fejszét.
Ám legyen Zhrodimnak ez a nap még szebb, alig zárja magára az ajtót, mikor a nőstény távozik, percek múlva újra nyílik. Képzeli, hogy reménykedő pillantással fog arra vetődni a sárga szempár, hogy talán az ő kis kedveskéje lesz, ki visszatér hozzá, de csak a rút Faeust fogja látni, ki rakja maga után be az ajtót, s saját ágyára huppan.*
- Láttam, elment a nő. Szeretnél róla beszélni? Elég sokáig elvoltatok...
*Ő is elfoglalta magát, megnézett pár dolgot a városban, majd visszatért a fogadóba, ahol próbált nem feltűnően várakozni, mikor pillantja meg a távozó nőstényt. Végül csak kiszúrta, mikor lement a lépcsőn, várt még kicsit, s még egy kicsit, majd sietett is fel, hogy rátalálhasson végre barátjára. Soha nem ismerné be, de minden ilyen alkalomtól retteg. A tudat, hogy egy nő kényére-kedvére játszadozik vele, bármit megtehet és Zhrodimnak ez nem csak el kell tűrnie, de még segítenie is benne, ahol tud...Legszívesebben tőrrel vágná ki barátja testéből a tetoválást... De tudja jól, hogy ezt nem teheti, s amúgy se nagyon szeretne fájdalmat okozni neki. Ez a nagy szerencséje a sötételfnek! Különben nem csak ezt tette volna meg, de kalapácsával is megzúzta volna pár helyütt. Hatalmas szerencséje van a sötételfnek, hogy Faeus szinte már testvéreként tekint rá.*


1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-18 01:20:25
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Nem néz újra hátra, nem akarja látni, miként szedelőzködik a nőstény, még a végén kitépné a kezéből a csomagját és marasztalná, hogy ne menjen. Ezért nem fordulhat meg, nem avatkozhat bele abba, ami természetes lenne. Jobb lesz így mindenkinek, csak jobb lehet, mintha magukról, szerepükről, végzetükről elfeledkezve szórakoznának.
Megborzong a lágy érintésre, ösztönösen a nőstényre pillant, de kapja is el a fejét, mielőtt az felfedezhetné a fájdalommal teli pillantást. Hiszen mosolyog, semmi nyoma megbánásnak vagy bánatnak, ezek után nincs joga, hogy elrontson mindent.*
-Én is. Az Éj kísérjen, Asiritay.
*Nem tudja megállni, hogy ne nézzen utána, ne pihentesse még utoljára szemeit a karcsú alakon, ahogy büszke tartásával kivonul. Rövidke epizód zárul le az életében, mégis gyanítja, hogy nem fogja tudni egyhamar kiverni a fejéből a nőstényt. Az a felszabadultság, jókedv, amit mellette érzett reggel, alig fogható valamihez.
Ahogy az ajtó bezárul, az ágyra roskad, dühös vicsorral markolva a hajába, ahogy előre görnyedve könyökét a térdére támasztja. Hogy juthatott erre a szintre? Hogyan engedhette, hogy a védelme így megtörjön? Észre sem vette, mikor kedvelte meg a lányt ennyire, hogy most így érezze magát. Miért nincs itt Faeus, amikor szüksége lenne rá? Kell neki a barát, akinek elmondhat végre mindent, tisztázva a hajnali félreértést és vázolva a mostani helyzetet, felfedve saját, dúl lelkiállapotát. Talán életében soha nem akart még ennyire beszélni, mint most, hátha attól múlna a mellkasára nehezedő teher.*


1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-18 00:57:00
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Nagy levegőt vesz, a száján kifújva azt. Hallja ahogy remegve távozik a levegő, és azt is csak remélheti, hogy ezt csak ő hallja. Nincs ereje, de igaza van a hímnek. Hogy is képzeli, hogy a nyakán marad? És meddig? 1-2 napig? És utána? Előröl kezdi a cirkuszt? Látja, kristálytisztán látja, hogy a hím nem akarja a maradását. Az a felszabadult, nevetésektől és piszkálódásoktól teli napnyugta egy szép, múló emlékfoszlány lesz csak, ahogy arra már ítéltetett volt az első percben. Fogalma sincs mit is képzelt, csak azt tudja mit akart. Gonosz isteneikhez fohászkodva kér erőt, de nem bízik még a lábaiban. Kiengedve két görcsösen ökölbe szorított kezét, egyikbe felveszi a kulacsot, majd leereszkedik az ágyról a térdére. A hűvös padló nyugtatóan hat az elkeseredett nőstényre, de ez most inkább a fejének kellene. Odahúzza magához a táskáját, amiből előtte előhúzza a fekete alapon ezüst pókhálómintás díszes köpenyét, de gyorsan meggondolja magát. Ha csak a fogadóba megy le egy másik szobáért, erre nem lesz szüksége. Így hát remegő ujjakkal visszateszi a táskájába a kulaccsal együtt, majd a vállára kapva megtámaszkodik az ágytámlába. Ez az első alkalom, hogy szüksége van a támogatásra a lábra álláshoz, viszont a helyzetet nézve mindennél jobban örül, hogy azt most egy élettelen tárgy adja meg neki. Amíg háttal áll a hímnek nagy levegőt vesz, és rendezi az arcvonásait. Nem marad semmi egy meleg szempárnál, és egy vékony hálás mosolynál. Még egy beletörődő sóhaj, és megfordulva elindul az ajtó felé, a szükségesnél sokkal közelebb haladva el a hím mellett. Kezével végigsimít a hím sérült jobb kezén, amit nem dugott zsebre. Nem fogja meg, csak odaérinti a sajátját, és hagyja, hogy az végigsimítsa a kezet ahogy elhalad mellette.*
- Köszönök mindent Zhrodim! *Suttogja egy boldog, hálás mosollyal az arcán, először mondva ki a hím nevét, bár hang nem jönne ki most a torkán. Búcsúmondatával próbál arra utalni, hogy mennyire sokat jelentett számára az elmúlt két éj, majd hogy még véletlenül se torpanjon meg, vissza se nézve, kisimult arccal hagyja el a szobát.* ~Nem sírok! Nem sírok! Nem sírok!~ *Kántálja magában, amit a külvilág számára egyáltalán nem mutat. Maga se érti mi a fenéért érez ingert a sírásra, de szinte sose sírt az eddigi évei alatt. Nem most fogja elkezdeni. Szemei fénye csak belenyugvásban izzanak. Évekig fejlesztette ki magában a tökéletes képet, és legszívesebben hiába vágná magát rá a hím ágyára, csapkodva, rugdosva tombolva, hogy nem akar elmenni, ő itt akar maradni és itt is fog, de már elég érett ahhoz, hogy az elkényeztetett matrónka ne bújjon elő. Gyors mozdulattal csukja be maga mögött az ajtót, kétségbeesetten koncentrálva, hogy még véletlenül se látszódjon a remegése. Mikor az ajtó végleg becsukódik, egy pillanatra hatalmasat sóhajtva dönti hangtalanul neki a homlokát, majd egy nagy levegőt véve, elszakítja magát a kilincstől, és a lépcső felé veszi az irányt. Ez a legjobb amit tehet, és hisz benne, hogy azzal, hogy kikerül a kellemetlenkedő kis elkényeztetett úrnő a képből, Zhrodim végre megnyugszik és fellélegez, hogy nem kell minden mozdulatát átgondolnia. Ez a gondolat segít neki, hogy arca továbbra is nyugodt, elégedett maradjon, még ha belül szinte zokog az elveszettségnek érzése miatt.*


1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-18 00:15:08
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Egy rossz gondolat, hát hogyne. Nem kellenek szuper képességek ahhoz, hogy ebben felfedezze a hazugságot, főleg, ahogy a nőstény lesüti a szemét. Nem tudja, hogy leledzik benne igazság, ő teljesen hamis állításnak véli, így még eggyel több okot lát, hogy eltávolodjon. Nem is várhatja el, hogy bízzon benne, ez igaz, de mégis kicsit rossz ezt érezni. Azt hitte... Magában gúnyosan horkan fel. Mégis mit? Hogy egyetlen csapásra működik minden? Nagyon úgy néz ki, hogy képes volt ebbe a gyerekes hibába esni, bár maga sem érti, hogy miképp. Ostobábbnál ostobább dolgokat gondol és cselekszik, ennek pedig nem lehet jó vége.
A kérdésre megrezzen, gerince mellén kellemetlenül száguld végig valami megfoghatatlan, jeges érzés. Nem is a szavak miatt, hanem a hangja, ahogyan kérdezi. Válla fölött hátrapillant, de a látvány csak még jobban görcsbe rántja a gyomrát. Így nem hogy a leves maradékát nem fogja tudni leküzdeni, de még reggeli sem fog kelleni.*
-Tanulni, erősödni, tapasztalni, hogy mikor visszatérsz, te lehessen a legerősebb és legbölcsebb matróna a családod történelmében. Ezért küldtek ide, hogy a tudásod túlszárnyalja mindenkiét. Ezért kell menned is.
*Megerősödnie kell, nem elgyengülni, márpedig minden jel arra mutat, hogy mellette felad mindent. Miért? Csak egy hím, egy utolsó szolga, miért kell azt látnia, hogy egy nőstény kivetkőzik önmagából, szinte összeroppanva már annyitól is, hogy egyedül kell távoznia az ismeretlenbe. Tudja, hogy mennyire nehéz, hogy milyen bonyodalmak várják, de nem segíthet, ezeket a lánynak is meg kell élnie, hogy ezáltal szerezzen tapasztalatot a fenti világról, amit hasznosíthat uralkodása alatt.*
-Szállást találsz itt a fogadóban, de bérelhetsz is a városban valamit. Tudom, hogy képes vagy rá, mert képesnek kell lenned.
~Nem tarthatlak vissza, nem vagyok rá érdemes~
*Úgy érzi, megadta az iránymutatást, amit odahaza ezek szerint elfelejtettek. Csak úgy kidobni valakit a felszínre, mindenféle utasítás nélkül... Épp csak nem szorul ökölbe a keze, most nem mutathatja ki, mennyire feldúlt. Igyekszik mélyeket lélegezni, arcán pedig megőrizni a semleges kifejezést, hogy ha mégis meg kellene fordulnia, akkor se árulja el magát. Amíg lehet, inkább háttal állna, tekintetének keresve valami stabil pontot.*


1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 23:58:12
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Az egész helyzetben azt találja a legviccesebbnek, hogy ahogy figyeli az aggódó kutató szempárt, ami serényen keresi a rosszullét, és hazugság legkisebb jeleit, tényleg kezdi úgy érezni, hogy felkavarodik a gyomra. Ismételten megrázza a fejét, hogy biztos ne gondoljon erre az érzésre. Már csak az hiányozna neki, hogy a képzelt betegséget is hozzáadja a tulajdonságai listájára.
Éppen hogy csak rájön hol a keze, és húzza vissza, a hím számára felfoghatatlan gyorsasággal kap utána, megemelve nyomatékként a szavának. Nem, kizárt, hogy most megmutassa neki a nyelvét! Ez az ok már-már tényleg túl nevetséges.*
- Csak egy rossz gondolat jutott eszembe. *Mondja a féligazságot elkapva róla a tekintetét. Nem szereti, ha csapdába esik, pedig most tényleg ártatlan. Nincs rosszul, és ezt speciel nem is akarja titkolni. Mikor elengedi a kezét, nagyot sóhajtva néz vissza rá. Úgy hiszi sikerült végre meggyőznie az igazáról, ezért érdeklődve figyeli ahogy arrébb lép merev tekintettel. Úgy tűnik mégsem sikerült annyira meggyőznie, amennyire kellett volna. Ám a következő mondat erős nyílként hasít az elméjébe. Arca ismét felforrósodik, ám most nem a zavartól, és most érzi csak a különbséget, hogy mennyivel jobb amiatt érezni ezt. Kitágult szemekkel pislog rá, szíve kétségbeesett ütemet kezd el dobolni a mellkasában. Elmenni? Mégis hová kellene mennie? El akarja küldeni? Ugrálnak a fejében a kérdések, azon kezdve lázasan gondolkozni, hogy hol rontotta el, hol találja meg azt a mondatot, vagy cselekedetet, ami ezt eredményezte. Lehet, hogy már a legelejétől, mikor nem mondta el rögtön, hogy mélységi? Vagy pont az a baj, hogy az?
A következő mondat megszünteti a fejében tomboló kérdésáradatot, arca egy fokkal még égetőbb lesz, torkában érzi a gombócot, ám mikor már a szemeit is száraznak érzi minden erejével uralkodni próbál magán. Kizárt, hogy elsírja magát, ez már abszurdum! Ráadásul ha megtenné, nem akarja hogy szánalomból ne küldjék el. Akkor inkább előveszi a matróna külsőt, és felhúzott orral büszkén távozik. Ez a megállapítás bőven elég is volt, hogy a kétségbeesés ne uralkodjon el rajta még jobban. Tennie kellene valamit, mondania vagy csinálnia, de egyszerűen nem tudja megmozdítani egyik végtagját sem. Egyik keze a takarót markolja, másikban már rég nincs a kulacs, azt szimplán ökölbe szorítja. Mit tegyen? Hova menjen? Vegyen ki ő is egy szobát, aztán kezdjen bolyongani pár éjszakát a városban? Vagy már megint vegyen üldözőbe valakit akire fejpénzt tűztek ki csak azért, hogy valamivel elfoglalhassa magát? Nem, egyértelműen nincs ez még ínyére.*
- Hova menjek? *Sikerül végre ugyan elhalt hangon, de az egyetlen olyan mondatot kinyögnie, ami a fejében van, nagy szemekkel felnézve a hímre. Ez az egyetlen amire gondolni tud. Hova kellene mennie? Miért nem mondja meg soha senki? Mintha ismét kezdene egy kis mérget érezni a kétségbeesés és az elveszettség mellett, de ezt még mindig elnyomja ez a domináns érzés. Nagyon gyorsan össze kell szednie magát, különben tényleg megsajnálja a hím, és szánalomból engedi még egy napra. Minden erejével az ágyra koncentrál, de nem érzi a lábaiban az erőt. Amint megpróbál rájuk nehezedni azok olyanok mintha zseléből lennének. Úgy dönt még egy-két percig így marad, hogy végtagjaiba visszanyerje az erejét. Ha a hím el akarja küldeni, neki akkor is el kell mennie, ha még felállni se megy elsőre neki. Túl kell élnie a következő négy évet, és nem maradhat végig szerencsétlen nyakán.*


1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 23:27:57
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Úgy látszik, nem kívánatos felfedezést tett, de ez érdekli legkevésbé. Ha kell, átmegy dadává, aki addig nem engedi durcás kis védencét, ameddig meg nem tudja, mi baj van. Tekintete élesen figyeli az arc legapróbb változásait is, keresi a tekintetet, hogy egyértelműen leszűrhesse, éppen hazugságot hall-e. Persze könnyebb ezt elgondolni, mint végre is hajtani, hiszen ennyire még nem igazodik ki az arcrándulásokon.
Az eszébe sem jut, hogy míg ő akar lépéselőnybe kerülni a mimika leolvasásából, őt árulják el a szemei, kristálytisztán megmutatva aggodalmát. Ez már túlmutat a kötelességtudaton, ez már valamivel több, amit magának sem tud megmagyarázni.*
-Egészen biztos vagy benne?
*Elkapja a száj elé kúszó kezet, mint egy bizonyítékként felmutatva, hogy azért nem hiszi el teljesen, hogy minden rendben lenne. Bár lehet ez önkéntelen gesztus is, egyfajta beidegződés. Honnan is tudhatná, hogy nem az, amikor nem is ismeri a lányt?
Kissé csalódottan ereszti el a kezét, majd feláll, ép kezét zsebre vágva lép a saját ágya mellé, mereven bámulva a földet.*
-Menned kellene.
*Hát csak kimondta, a tőle telhető legsemlegesebb hangon, hogy ne érződjön, hogy csak kötelességből küldi el. Mennie kell, hogy mindkettejük élete visszatérhessen a saját medrébe, mert ez, ami most történt, ahogyan érezték magukat, nem fenntartható. Apró változatosság, csalfa ábrándkép, egy szappanbuborék, aminek szét kell pukkannia.*
-Vigyázz magadra, kis matróna.
*Elfordítja a fejét, ha a nőstény megindul, hogy még csak véletlenül se tűnjön úgy, hogy utána néz a távozónak. Már ha távozik egyáltalán. Mindkettejük dolgát megkönnyítené, de lehet, hogy makacsabb fából faragták.*


1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 23:10:10
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Nagyon jóleső a hideg víz, miközben a hímet figyeli. Nincs itt probléma, a nyelvére került egy apró seb, ő meg pont úgy viselkedik mint egy kisgyerek, mikor volt olyan, hogy csak azután tudták meg, hogy súlyosabban sérült, mikor már visszaértek a városba, és láthatóvá tette a sebét.
Meglepetten kapja el a fejét a kulacsról amit eddig duzzogva méregetett, és kíváncsi pillantással néz a mélységire.* ~Fenébe, tényleg úgy viselkedhetek mint egy gyerek.~ *Állapítja meg, legszívesebben ismét egy mérges grimasszal felciccenve, de nem merne megkockáztatni még csak hasonlót se, nehogy még a végén azt higgye, hogy neki szánja. Már épp kirajzolódik benne az egyszerű nemleges válasz, mikor a meglepettségét fokozza az, hogy Zhrodim odajön hozzá, és ismét letérdel előtte, belé fagyasztva a szót. Csak egy röpke gondolatfoszlány, hogy ez ugyanaz a maszk mint a tegnapi, ám az aggódó izzó sárga tekintet eloszlatja ezt a kételyt. Ő most tényleg aggódik érte? Aggodalomból térdel le hozzá és nem a belevert kötelességtudatból? A látszólag igaznak vélt felfedezést a kis matrónajelölt egyszerűen nem tudja hova tenni. Mellkasát melegség árasztja el, és valószínűleg tekintete is kissé túlságosan is ellágyul, arcán ismét érzi a már majdnem megszokott forróságot, ám ez csak addig tart, amíg el nem jut a tudatáig az ok.* ~Te jó ég! Ennyire nagy hűhót csaptam egy ilyen jelentéktelen baromság körül? Ennyire csak nem lehetek elkényeztetett hercegnőcske!~ *Szabad keze, amiben nincs a kulacs, akaratlanul is a szája elé téved, amit sajnos csak a gondolatmenete végére vesz észre. Azonnal el is kapja onnan, és megrázza a fejét. Sajnos be kell látnia, hogy de igen, az. Elkényeztetett kis mélységi hercegnő.*
- Nem, dehogy, jól vagyok, semmi bajom! *Mosolyodik el, hogy megnyugtassa a hímet. Reméli, hogy elég tiszták a vonásai, hogy még véletlenül se fedezzen fel bennük semmilyen arról árulkodó jelet, hogy esetleg rosszul lenne, hisz tényleg jól van. Bár az ötletét, hogy kimegy a mellékhelységbe, még halassza kicsit, nem tűnik számára túl okos gondolatnak pont akkor szóvá tenni ezt, mikor azt hiszi, hogy rosszul van.*


1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 22:45:45
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*A boldog mosoly megint csak olyan momentum, ami elvenné azt a maradék szavát is, ami most még lenne. Mikor jutottak eddig? Hogy egy mélységi nőstény örömmel telve mosolyogjon rá csak azért, mert megvendégelte és most karját kínálva kíséri. Hiába kellemes, mégis természetellenes. Nem szabad átadnia magát a helyzetnek.
Hallja a sóhajt, tudja is, hogy mennyire elrontotta ezzel, de mégsem szólal meg. Nem magyarázkodhat, ha tartani akarja magát az eredeti tervéhez, márpedig továbbra is úgy látja, hogy ez lesz a leghelyesebb, amit tehet. Nem csak ő burkolózik némaságba, Asiritay sem nagyon kapkod, hogy beszélgessenek, de talán jobb is így. Rendületlenül hajtogatja magában, hogy ezt kell tennie, reméli, hogy akkor egy idő után még ő is elhiszi.
Mikor már felérnek a lépcsőn, akkor pillant csak lopva, szeme sarkából a nőstényre. Vajon egy próbatétel volt, hogy találkozniuk kellett? kedvesség az Éjanyától, hogy tesztnek tegye ki? Nehéz megmondani, erre sosem kap már választ.
Ahogy a szobába lépnek, az ágynak támaszkodva nézi a másik mozdulatait, egészen addig, ameddig le nem ül az ágyra. Miért ül le? Arcán pillanatnyi értetlenség suhan át, mielőtt észbe kapna, magára erőltetve az üresség maszkját. Maradni akarna? De hát miért tenne ilyet?*
-Rosszul érzed magad?
*Lehet, hogy emiatt kapta már odalent is kezét a szája elé? Nincs jól? Máris előre lép, mozdulataival a tegnap estét idézve, ahogy a lány elé térdel, mélyen a szemeibe nézve. Nem lepődne meg, ha az étel megfeküdné a gyomrát, de vajon az jelentkezhet ennyire hamar?*
-Hozassak egy gyógyteát?
*Nagyszerű, a legkisebb dologra is aggódva ugrik, így viszont fújhatja a tervét. Össze kellene szednie magát és koncentrálni, mert nem lesz így jó.*


1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 21:37:47
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Ahogy a kanál nyele koppan a tál szélén, akkor van csak alkalma megfigyelni a tartalmát. Döbbenten látja, hogy szinte alig fogyott belőle valami. Mérgesen állapítja meg, hogy sikerült anélkül ennie, hogy észrevette volna, hogy ezt csak egyedül teszi. Észrevétlenül fújtat, mikor int a felszolgálónak. Már azt kezdi gondolatban fontolgatni, hogy ha nem hajlandó enni, majd ő beleerőszakolja azt a tál levest. Ha ő meg tudja enni, akkor egy több napja koplaló sebesült is meg tudja. Viszont abban a pillanatban elbizonytalanodik az elhatározásában, mikor a szeme elé ugrik a kép az ágyon ülő elégedett, kétszínű, hatalmas vigyorral figyelő hímről, aki alig várja, hogy megetessék, és ezt nem egyszer még szóvá is teszi. Akarata ellenére is érzi, hogy elkezd égni az arca, de jelét próbálja nem mutatni. Ahogy ismét nyújtja neki a karját, ő boldog mosollyal ugrik fel ugyanúgy, mint anno a szobában is tette, ám most tudatosan ügyel a sérült karra.
Mikor ismét azzal jön fel, hogy tartozott neki, halkan felsóhajt a szemét forgatva. Inkább nem fűz már ehhez semmit, hiába mondta el már vagy kétszer háromszor, hogy nem tartozik neki semmivel. Az igazság az, hogy a kis leendő matrónának bőven elég volt egy nap, amit alvással tölthetett egy puha ágyban, egy, most már két eseménydús éjszaka, illetve egy nemvártan jó társaság, aki mellett ismét őszintén, felengedetten nevethetett. Mióta a felszínen van ez az első alkalom, hogy jól érzi magát, és ez többet ér mint egy vacsora. De minek szólaljon meg, úgyis olyan választ kapna rá, ami csak rontana a hangulaton.
Örömmel látja, hogy a feljutás viszonylag zökkenőmentesen zajlott. Ez megnyugtatóan hat a nőstény számára, mivel az előző éjszakával hasonlítja össze a hatalmas javulást. A tempó kicsit lassú, de türelmesen lépdel mellette, még megállni is hajlandó lenne pár percre, ha arra szükség lenne, de úgy tűnik a bátor harcost keményebb fából faragták.
Ahogy a hím ismét megszólal a folyosón, megtörve a csendet, rögtön felé kapja a fejét. Ő végig az utat bámulja, mintha koncentrálna. Pedig nem tűnik a lány számára így első ránézésre fájdalmasnak a járás, de lehet, hogy csak a hím jól titkolja. Maga elé néz, ahogy a szobához érkeznek. Dolga? Igen az sürgősen van. Gondolatai csak a kis vizes kulacsa körül forognak, és majd egy esetleges illemhely körül, ha majd sikerül végre pár kortyot innia.
Mikor az ajtó végre kinyílik, a karjaik közötti kapocs is enyhül, a lány meg habozás nélkül siet oda az ágy lábánál lévő táskájához, vadul kutatva benne a kulacs után. Nem nagy a tarisznya, gyorsan megvan a keresett tárgy. Megkönnyebbült sóhajjal ül le az ágy szélére, és iszik néhány nagyobb kortyot. Ha feldagad, hallani lehet majd a beszédén, és akkor neki vége, így próbálja nem piszkálni. Már csak egy elintéznivaló maradt hátra, ami valószínűleg a folyosó végén vár rá valahol, de az még várhat pár percig, az ágy túl puha ahhoz, hogy most felpattanjon. Inkább ismét a hímet kezdi figyelni.*


1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 20:50:40
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* A közösen eltöltött néhány pillanat beleitta magát a fiú elméjébe, valami újat mutatva a számára. Eddig nem tudta mi ez az idegen érzés, de már tudja, tarozni akar valakihez. Legalábbis valahol mélyen belül érzi magában. A cserfes lányka mindig szószátyár hangja, és úrilányoktól megszokhatott kibírhatatlan viselkedése, valahogy kivívta a fiú figyelmét. Egyszerűen vonzza, akarja, kívánja. Kavargó gondolatok, de határozott cselekedetek melyek előre viszik, hogy a gyönyörű alakot magához közel tudhassa. Parányi ellenkezés, rövid kis háború mely győzelemmel zárul a fiú oldalára és diadal ittasan gyűjti be zsákmányát édes ajkak formájában.
A hirtelen mozdulat lesz a veszte a párnak mellyel a padlóra kerülnek. Andalító hajtincsek illata majd kedves simítás a riadt arcon. A törékeny alak szinte remeg alatta de még is úgy dönt, hogy a Farkast magához közelebb engedi, hidegen kúszik az ezüstszín farkas fej egyre közelebb, hogy a másik testéhez érjen. Egy hosszú csókkal válaszol a lány a ki nem mondott kérdésre. Majd édes kezek érintése a hasfalán. Közben a jobb kéz lefelé indul, s csak hamar megtalálja célját, a bársonyos combon indul felfedező útra lassan haladva felfelé, hogy aztán eltűnjön a selymes szoknya, óvó takarásában. Majd hirtelen a lány mégis megálljt parancsol. Fejét oldalra fordítva kapkodja a levegőt s szól néhány kurta mondatot. A tulajdon szíve lüktetése dübörög a dobhártyájában így próbálja felfogni a hallottakat. Hagyja a lányt, hogy szabaduljon, egy pillanatig még a padlót nézi hol a lány hűlt helyét véli. Majd feltekint a karcsú alakra ki esetlenül áll neki hátát fordítva. Megbántotta volna, az nem lehet, hiszen ő is akarta, érezte, nagyon is érezte a remegő testet… számára még érthetetlen gondolatok, de nem is őrli ezekkel önmagát. Érzései nem hazudnak, ő tudja mit akar… a lányt, úgy ahogy van. *
- Az élet túl rövid ahhoz, hogy hazudjunk önmagunknak.
* Mondja, miközben szívének dobogását lassítaná a harcosi énje, de nem hagyja, hogy most a farkas győzzön felette. Dübörögjön a szív, szinte már a nyakán is érzi a lüktetést. Közben tesz egy lépést hogy Nily alakja mögött teremjen, s úgy mondja a szavakat a hajzuhatag takarásába. Majd egy finom mozdulattal megfordítja a törékeny alakot, hogy felé nézzen ismét. S megfogja a vékony kis kezet, lassan a saját szívéhez emeli, hogy érezze a másik a szüntelen dübörgést. Erőteljesen zakatol a mellkas óvó takarásában, ahogy a finom kezek megérintik azt. *
- Ugyan arra vágyunk mindketten.
* Egészíti ki most már a másik szemét fürkészve. S nem volna harcos, sem férfi ha most megfutamodna, nem is teszi. Finoman közelít, lassan a rózsaszín ajkakhoz ismét, értett a szóból, de nem volna az aki ha, hagyná veszni ezt a pillanatot. Ha a lány engedi akkor lágy csókban forrnak össze mi most mindent elárul a fiúról. Nem tudja mi ütött belé, s hogy mi ez az oldal mi most a lány hatására előtört belőle, de ellentétben a másikkal ő jelenleg nem sokat törődik vele… Finoman öleli magához a törékeny alakot értve a szóból mit a másik hallatott és úgy lehel ajkaira lágy csókot, hogy aztán hogyan folytatódik majd az ösztönök diktálják az iramot… *


1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 20:47:00
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Habozva pillant az ajtó előtt álló árnyékra, s nem kérdés ki van a másik oldalon. A fiú tudtára adja, hogy szerinte ez nem jó ötlet, de keze tétován mégis a kilincsre csusszan. Elgondolkodva dobol ajkain mutatóujjával, majd dönt és egy másodperc múlva már előtte áll, félszegen átkarolva saját vállait. Tetszik neki Darel határozottsága de valamelyest meg is rémíti, hisz tapasztalatlan az események pedig túl gyorsan követik egymást. A máskor cserfes lánykának most torkán akadtak a szavak, s sóhajra sincs ideje, mert ajkait kisajátítják. Erőtlen próbálkozás a lány részéről, miként el akarja tolni magától,de mintha nem ő volna saját testének irányítója kezei lassan feljebb kúsznak a széles válltól egészen fiú barna hajáig, és bele is markol, mert most megteheti. Egymást követik a heves mozdulatok, s közben a lányka gondolatainak nyitott sora közé akaratlanul is befurakszanak a nemkívánatos szavak.* ~ Gyors.. túl gyors. Nem szabad.. ~

* A szoba padlóján több táska is leledzik, némelyiknek tartalma a földre ömölve, s egyéb kacatok elszórtan, melyek majd később veszélyes precedenst teremtenek. Nem számított kései vendégre ezúttal sem, így hát nem is pakolta el tárgyait, hisz nemsokára elhagyja a fogadót. Úgy hitte, hogy az éjszakát átvirrasztja, miközben párnája csücskét gyűrögeti és bugyuta gondolatokon jár az esze, hogy " Vajh, miért is viselkedik mindig oly balgán." Nagyot tévedett, s meglepetések sorozata következik, miután beljebb kerültek a szobába. A lassan bezáródó ajtó enyhe huzatja éppen hogy nem fújja el az asztalon égő gyertya lángját, mely most lustán mozogva világítja be a szobát.

A párocska hirtelen billen ki egyensúlyából, köszönhetően a földön található ládikának. Halk sikoly, s kezeit óvón maga elé tartja, hogy tompítsa majd az esést. Szerencsére puhára esik, Darel azonban szerencsétlenebbül jár - avagy pont szerencsésen - és a hideg padlót érinti a háta. A seb is újból felszakad, bár ezt a lány nem veszi észre, mert hosszú haja pont eltakarja, csak úgy. A jelenlegi pozitúra azonban felettébb zavarba ejtő, de a fiú még mindig tudja fokozni a hangulatot. Kisöpri arcába hulló hajzuhatagát, melyben Darel is segít neki, hogy újból találkozzon a tekintetük.

Jobb választ egy könyvből sem olvashatott volna a fiú,pont ezt akarta hallani Nily is. A fiú arcát akarná megérinteni, mikor egy hirtelen mozdulattal fölé kerekedik a jégkék szempár tulajdonosa. Ennél közelebb talán nem is kerülhetne hozzá. A lány alakja most szorosan simul a fiúéhoz, mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed a meglepettségtől, de nem moccan. Gyors légvételei hallatszanak csupán, tekintetéből pedig félelem mit kiolvashat a másik. Belső vívódásai kiülnek arca minden árkába, de most nem sokat gondolkodik. Egyik könyökére támaszkodva hajol a fiú felé, hogy újból csókkal pecsételje annak ajkait, majd közelebb húzza magához. Baljával a kék ing alá nyúl, s kezei felfedezőútra indulnak a fiú hasfalán. A mostani csók merőben más és elég hosszúra is nyúlik ahhoz, hogy észbe kapjon. Oldalra fordítja fejét, hogy elszakadjon a másiktól.*
- Várj.. túl gyors... * Kibújik a fiú karja alól, majd pihegve tovább folytatja.*
- Én még nem... ~ Mit nem? bolond! ~ * Lassan feltápászkodik, mely csoda, hogy sikerül neki. Lábait gyengének érzi, magát pedig esetlennek. Gyorsan kattognak a fogaskerekek a megfelelő szavak után kutatva, de azok most cserbenhagyják. Talán nincs is szükség rájuk, hisz könnyedén rájöhet a válaszra magától is a másik.*


1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 14:46:26
 ÚJ
>Mordach Harders avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147

Játékstílus: Szelíd

*Hát ez a nap is eltelt.. Újra azokat a rozzant falépcsőket tapossa felfelé az emeleten, mely utat már jópárszor megtett. Ezen a napon mégis valami hasznossal, kellemesebbel gyarapodott a tudása, mégpedig Aravae személyével, kinek ez a letisztult természetimádata, s igazán kellemes személyisége bearanyozta Mordach napját. Már csak azt reméli, hogy az általa felkínált Szörnyvadász rend tényleg felkelti az érdeklődését, s hogy majd csatlakozik a csapathoz. Igen hasznos tagja lenne, az már biztos, ám ha nem is az erőt, de az észt egyértelműen képviselné!
A nap pár pillanat alatt lepörög a Vörös szeme előtt, ahogy halad felfelé a lépcsőn, viszont mikor belép szobájába, az a temérdek gondolat hamar elszáll. Természetesen igen szép eredményeket ért el, mind mágia terén, mind kapcsolatok terén, ugyanakkor mégis zsong a feje, s úgy érzi, hogy ez a temérdek új információ s tapasztalat szétrobbantja. Ezért is dönt úgy, hogy az ő kis személyes zugába nem viszi be ezt a fertőt, s amint haja lebben az ajtó nyújtotta szellőben, úgy lebben vele tova a zsongás is. Az odabent levő hűvös levegő, mely a résnyire nyitott ablakon át áradt be, igen kellemes légkört varázsol. A gyertya, melyet gyújtott távozásakor, még haloványan pislákol abban a kis gyertyatartóban, melyet még anno kapott ajándékba egy erdei törzstől.
Nem szándékozik túlságosan hosszúra nyújtani az est hátralevő magányos részét, így csupán a szokásos fürdő megejtését követően egy kis álmosító olvasnivaló után már álomba is zuhan - legalábbis ezt tervezi. Ám ezen Álomföld rejtélyes világa sajnos nem jön el olyan hamar, mint várta.. A fürdő ugyan kellemes, bódító olaja viszont kissé felébreszti a férfit, így agya hamarost el is kezd pörögni újra. Azt reméli, hogy azzal a bizonyos olvasmánnyal, mely egy rejtélyes szigetről szól, álomba tudja ringatni magát, ám ez is nehezebben sikerül, s mire észbekap, már túl van vagy húsz oldalon - ezekből viszont egy betűre sem emlékszik.*
- Remek..
*Jegyzi meg maga elé halkan, majd mérgétől vezérelve inkább a sarokba hajítja a könyvet, s a paplant a fejére húzza, azon az elven, hogy lesz, ami lesz. Ám úgy látszik, hogy ez lett volna már az elejétől fogva a legjobb megoldás, hiszen amint elfújja a gyertyát s a teljes sötétség kezd uralkodni a kis szobán, úgy csukódnak le a Vörös szemei is, s nagyjából tíz perces forgolódás után végre sikerül elaludnia.
Az est nem volt túlságosan pihentető, melyet fáradtsága nagyon jól mutat - mintha csak egy fél órára hunyta volna le szemeit. Bár ez valamilyen szinten betudható az időváltozásnak, hiszen a napokban a havas vidék hamar eltűnt, s a hirtelen felmelegedés, majd a viharok nem tesznek túlságosan jót a szervezetnek. Mordach eleve érzékeny az effajta változásokra, így ahogy szemforgatva feküdt le, úgyis kel ki ágyából. Tíz perc alatt rendbe rakja magát, majd céltalanul megindul ajtaja felé, mely be is zárul utána egy halk zárkattanással, ő maga pedig megindul lefelé a fogadóba.*


1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 07:38:25
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* A folyosón olajlámpások pislákolnak s közép tájt egy ajtó csukódik halkan. A zár fémes hangja jelzi, hogy elfoglalta strázsa helyét…
A bal mely az ajtót utasította rendre most az oly kedves orcára kúszik, hogy segítve a jobbot s megtartva a lányt magához vonzza törékeny alakját úgy lopva el annak ajkát. A test ellenkezne, de nem képes erőt kifejteni, a fiú érzi ahogy a másik enged az ölelésnek. Nincs most sem égi sem más háború mi kizökkentené. Hosszan tartó pillanat majd egy lélegzetvételnyi szünet miközben a rózsaszín ajkak izgatottan nyílnak s ejtik a szavakat melyek a holnapról szólnak… A fiú közben apró lépéssel megfordul a heves mozdulatban, hogy a lány fordítson hátat az ajtónak. De a lépés némileg balul sikerül a sötétségben nem látva, s nem is törődve a körötte lévő dolgokkal lába megakad valami keményben… Egy szerteszórt bőrönd lesz végzete. A botlás váratlanul éri ebben a helyzetben, s a páros rohamos tempóban zuhan a kemény padló irányába. A harcosi reflexek dolgoznak benne és óvón öleli át a porcelán testet, hogy inkább rá boruljon és baja ne essen. Tompa dörömbölés ahogy földet érnek a mogyoró kobakot a vállához húzza, hogy azt is védje, magával nem is törődve. Ismét bíborfolyó serken, de már nem számít, egyiket sem érdekli jelenleg. A fiú arcában andalító illatú hajtenger. Majd enged a fogásból, hogy távolabb mehessen a másik s közelről vehesse szemügyre ismét a nefelejcs szemeket melyek most káosszal telve bájosan tekintenek rá vissza. Parányi nevetés olyan mikor csak levegő szökken az orron mint apró fújtatás a bolondos helyzetre mit reagál. Majd szeme ismét a nefelejcs szempárt fürkészi, káosszal telve tekint vissza rá értetlen de közben vágyakozón. Kócos tincsek a bájos arcon húznak vékony csíkokat önkéntelen mosolyt csalva a fiú szemeibe. Balljával továbbra is a vékony derekat tartja ahogy a padlón fekszik alakja. Jobb kéz indul ismét, hogy megszabadítsa a bájos arcot a kéretlen vendégektől. Finoman simít végig a porcelán arcon. Majd vissza néz a lélektükrökbe. *
- Csak azt bánnám, ha nem lennék Veled.
* Ejti a súlyos szavakat végül őszinte válasz gyanánt, melyek többet rejtenek jóval, egyetlen őrült éjszakánál. Majd újra feléled a farkas s egy hirtelen mozdulattal fordítja át magukat, hogy ő kerekedhessen felül. A bal kar továbbra is a másik mögött pihen, így adva neki némi támaszt, hogy a törékeny hát ne a padlónak feszüljön. Jobbjával pedig önmagát támasztja, közöttük a távot egy kóbor állat tartja. Egy ezüstszín farkas, tenger szín szemei villannak a éjben, ahogy a mozdulatra elhagyja a sötétszín ing óvó takarását. A két alak közt lengedez lassan a bőr láncon függve, nem közelít, csupán vár pár pillanatot. Döntést engedve a másiknak, hogy vajon közel engedi magához a Farkast vagy marad a kimondatlan érzések viharában… *


1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-17 00:39:41
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Már a fiú előtt áll, mikor az kiejti a szavakat. Nem gondolkodik el a hallottakon, nincs ideje, hiszen az hamar belép a sötétebb szobába. Nily hátrál kissé, de a fiú léptei hosszabbak, s beéri őt. Határozottan közeledik, mely egy kissé megrémíti a lányt, hisz soha nem csinált még ehhez hasonlót. ~ Mi lesz holnap? ~ Visszhangzik fejében a kérdés, mire talán már sejti is a választ. Elválnak majd útjaik, s mind ketten külön folytatják. Felejtés lesz az egészből, gondolja magában, s ezt a fiú tudtára is akarja adni, nehogy hülyeséget csináljanak, de megint csak elragadják érzelmei, s ezen gondolatait, mintha a szél fújta volna el tűnnek el hirtelenjében. Derekán érzi a fiú tenyerét, s szorosan magához vonja. Hirtelen történik az egész, felgyorsulnak a mozdulatok, az ajtó pedig mögöttük zárul. Nily csupán a halk kattanást hallja, de nem gondolkodik, hagyja, hogy sodródjon az árral. Kissé lábujjhegyre állva érinti ajkait a fiúéhoz, s ezúttal nincs villám mi félbeszakíthatná. Saját vehemens mozdulatain, de leginkább gondolatain még ő maga is meglepődik. Elszakad nagy nehezen, hogy levegőhöz jusson, s pihegve ejti ki a szavakat.*
- Holnap tán megbánjuk! * Mondja, miközben mélyen a másik szemébe néz. Az őt átkaroló karba kapaszkodik, majd kezei felkúsznak, hogy átkarolja a fiú nyakát. Túlfűtött érzelmeinek határmezsgyéjén táncol, de kezeit megint túl gyengének érzi, hogy eltolja magától a fiút. Vajon mivel érte el ezt, hogy így érezzen iránta? A mindig rideg és távolságtartó tekintetével, vagy a hűvös mély hangjával? Talán az összes egyszerre, nem tudná megmondani. A fiú érintései után kellemes bizsergés marad bőrén. Tán nem kellett volna visszajönnie, tán emiatt később majd összetörik a kíváncsi lányka szíve, s ez az ő fejében is megfordul, egyelőre mégsem parancsol megálljt.*

A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.17 00:43:37


1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:48:06
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* Karjait az oldalára teszi önkéntelen, ahogy oldja saját feszültségét s közben a padlón lévő szőnyeg mintáit fürkészi. Legalább is küldősre. A folyosó üres, csend honol már csupán az esti zápor utolsó erőfeszítései vernek ütemes dobpergést a tetőzeten. Kínos csend honol, majd puha léptek halk zaja az éji csendben amint közelítenek. A kedves hang most erőtlenül szól hangja szinte elhaló. Pár pillanat s végül feltárul a fa ajtó, hogy a lány alakja ismét kibontakozzon. Amit az ajtó feltárja a szoba s a lány látványát a kék szemek felfelé úsznak a padlóról, hogy végül a másikéban állapodjanak meg. Arcára apró sokat mondó mosoly ül, de szeme az mi mindent elárul nincs is mit mondjon szükségtelen csupán egyetlen rövid megjegyzést fűz az elhangozottakhoz. *
- A holnappal majd holnap törődünk.
* Lép be rögvest a rövid szavak után és karolja át a lány karcsú derekát egy mozdulattal, hogy finoman de határozottan magához húzza a fiatal testet és újabb csókot lopva kérdés nélkül tolvaj módra lépjen beljebb. Bal karja még szabad azzal egy egyszeri mozdulattal zárja maga mögött a fa ajtót mi engedelmeskedik is rendre. Halkan kattan a fém zár a folyosón végül csendet hagyva… Már ha a lányka másként nem cselekszik… *


1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 23:23:22
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Hirtelen szakad el a fiútól, s keresi a kibúvókat, hogy ne kelljen találkoznia a fagyos jég kékkel, hiszen akkor megint csak az volna, hogy nem tud szabadulni. Még örül is annak, hogy elejtette a tűt, így legalább valamelyest lecsillapodik, bár a szívverése nem ver lassabban, s fülében továbbra is adrenalin dobol. Kínzóan lassan telnek a másodpercek s pont annyira kínos az is, ahogy ő ügyetlenkedik. Tenyerével végigsimít az arcán, majd közelebb hajol a padlóhoz, hogy megtalálja a vékonyka fémet. Alig csak, hogy az ágy alá pillant, látja, hogy a fiú keresgélése eredményesebb volt, feltápászkodik. Lassan nyúl érte, kicsit habozva, ám mikor a kezében érzi a férceszközt már el is teszi. Mozdulatait sietősebbre veszi, s ekkor már tudni lehet, hogy távozni készül. Gyorsan végiggondolja a történteket, s szendén fordul a másik felé, ám tekintete most is a szoba sarkaira, a padlóra, de leginkább cipője orrára úszik. Úrilányokhoz illőn biccent, s hamarost már zárul is mögötte az ajtó. Léptei gyorsak, saját szobája előtt mégis megáll egy pillanatra. Kulcsával kinyitja az ötös szoba ajtaját, majd a kis ládával a hóna alatt betér saját kis hajlékába. Ijesztő sötétség honol, tán már éjfélt üthetett az óra. A kövér hold vigyorgó képpel süt be az ablakon, s ez szolgáltat némi fényt...pont eleget, hogy lássa az ablakában lévő pókot, amint az szorgosan szövögeti hálóját. Nily elkapja a tekintetét, s mihelyst hozzá szokott szeme a szürkülethez meggyújtja az asztalon lévő gyertyát. Az apró mécses fénye beragyogja valamelyest a helyiséget, Nily pedig az ágyra ül és eldőlve magához szorít egy párnát. Fehér cipőcskéjéből kibújik, s azok halk koppanással esnek a földre. Bár már felesleges, mégis azon rágódik, hogy miért viselkedett oly bárgyún. Összegömbölyödve az oldalára fordul és hosszasan fújja ki a levegőt. A pók most eltűnt az ablakból Nily pedig rájött, hogy fintorog. Nem a legjobb szobát kapta, de nem panaszkodik ő, mely azért érdekes, mert nem ez volt a rá jellemző magatartás. Tán egy percet feküdhetett az ágyban gondolataiba merülve, de tudta, hogy hiába is próbálna aludni, az most úgy sem menne. Újból megérinti saját ajkát, s ekkor hallja a tompa léptek zaját a csendes folyosóról. Az ajtó felé kapja pillantását, s közvetlenül saját szobája előtt látja, hogy valaki megáll. Mikor hallja a halk kopogtatást felül, de még nem indul el. Egy mély sóhaj kíséretében sétál közelebb s megérinti a kilincset. Homlokát a tölgyajtóhoz érinti.*
- Darel.. én.. én nem hinném, hogy ez jó ötlet.. * Mondja, s habozik egy pillanatra, majd lenyomja a kilincset, s kitárja az ajtót annyira, hogy a fiú megpillanthassa az alakját. Szótlanul pillant fel a magas fiúra, s most kivételesen nem kapja el tekintetét, mint egy riadt állat. Csend honol a folyosón, egy kósza lélek sem koptatja már a fogadó korhadt fagerendáit.*


1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:58:12
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* Parázsló testek az éjszakában, a szobai félhomályban. Egybeforrt ajkak az olajlámpás pislákoló fényénél. Ismeretlen de annál erőteljesebb érzések káosza mindkét félben de az ösztönök teszik a dolgukat helyesen vagy helytelen, az ebben a pillanatban teljesen mellékes. A rózsaszín ajkak most oly édesen tapadnak a másikéhoz, esetlen mozdulat ahogy próbálna ellenállni de nem tart soká s feladja, a karcsú test szorosan feszül a másikhoz. Végtelennek tűnő édes küzdelem melyet hirtelen rombol szét egyetlen dörgés ahogy a lány összerezzen. A lány karcsú teste hirtelen elhúzódik a fiútól. Lassan nyílnak a koporsófedelek, hogy a másik tekintetét keressék, továbbra is az édes érzés mámorában úszva. A vékony hang először nem ér el hozzá csupán mikor a lány törölni kezdi karját újra. Vet egy pillantást rá mit is csinál s ekkor látja, hogy a ruhát ismét bíborpatak színezi. Különösebben nem törődve vele néz vissza a lányra, aki már nem állja a jég kék tekintete, bárhová néz csak oda ne kelljen s szabadkozik. De hisz megtette, érezte a fiú is amit a lány s most még is… A lélektükrök most kérdéseket rejtenek, de kimondatlan maradnak ahogy a fiatal lány karcsú alakja elindul a padló felé. Darel is mozdul, s ketten csak hamar megtalálják a tű fokát mely elkóborolt az iménti lopott csók közepette a sötét padlón. A fiú hamar kézbe veszi a kis eszközt mely a sebét hivatott ellátni a kecses ujjak által. A két fiatal felegyenesedik egymással szemben, pillanatra vár elgondolkodón majd észbe kapva visszanyújtja a másiknak a tűt és szótlan figyeli ahogy a lazúrszövetbe bújtatott fiatal test előtte ténykedik és kapkodva eltűnteti az eszközöket a fa ládikó óvó takarásába. Végül Nily megszólal, esetlen szavak a fiúban pedig a teljes káosz veszi át a hatalmat. Csupán egy kurta bólintás mire most futja a szavakra majd egyetlen szócska fut ki ajkain. *
- Köszönöm
* Jegyzi meg mielőtt a lány megfordult hálául, hogy ellátta a sebet. Mozdulatlan áll s a kék szemek követik a nehéz léptek vonalát ahogy a mogyoróbarna hajzuhatag elhagyja a szobát. A kilincsnél még pár kóbor pillanat. Tán mégis visszafordul? … Nem… a fém kilincs halk sikolya jelzi, hogy enged a zár s nyílik az ajtó, hogy a gyönyörű alak végleg eltűnjön a fa ajtó mögött… *

* Cikázó gondolatok, idegen érzések, ajkain még ott ég az oly kedves ajkak halovány nedve. Meredten áll az ajtót figyelve. Arcára fény ár vetül egy újabb égi csapás által. Tekintete az ágyra téved hova mélykék ingét helyezte… Karja nyúl, hogy magára kanyarítsa a jó minőségű szövetet és már indul is az ajtó felé… Határozott mozdulattal tárul fel előtte ahogy a folyosó félhomálya megüti arcát, nem számít ez most… Egy harcos szíve zakatol mellkasában, ahogy zárja maga mögött az ajtót és indul egyenest a mellette lévő szoba irányába. Nem törődve mezítlábasságával tompán dobognak léptei a folyosó szőnyeggel szegélyezett padlóján. Amint odaér, levegő árasztja el tüdejét, majd lassan hagyja el azt. Nem tudja mi az érzés mi most hajtja de minden vágya e mögött az ajtó mögött van elzárva… Nem ő volna ha nem lenne bátorsága, Kopogás. Enyhén oldalt áll s a jég kék szemek a padlót kezdik fürkészni mindaddig míg az ajtó fel nem tárul, hogy újra láthassa a nefelejcs szempárt… *


1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 21:13:58
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* A dolgok merőben más fordulatot vesznek hirtelen, s most elég sok minden megváltozik, legalább is Nily részéről biztosan. A legkevésbé sem számított erre, mikor kopogtatott a hatos szoba ajtaján, bár valahol mélyen talán sejtette. Saját megmagyarázhatatlan érzéseivel egészen eddig nem is volt tisztában, s gyengédebb szálak eddig nem fűzték még senkihez. - Soha nem is került közelebb férfihoz annyira, mint most pár perccel ezelőtt Darelhez.-
A dolog sokkalta komplexebb, mint azt a lányka gondolja, ugyanis ő nemsokára elutazik, ráadásul a fiú is olyan munkát vállal, mely megköveteli, hogy mindig úton legyen. Ebbe Nily bizonyára majd csak akkor gondol bele, mikor egyedül marad, s bámulja majd üres szobájának plafonját.
Most azonban nincs szükség se a nemkívánatos gondolatokra, se szavakra, ezt érezni a levegő rezgéséből is. Próbálná megállítani a fiút a mozdulatban, de kevés az erő mit kifejt, s igazából vágyja a másik közelségét. Tán tapasztalatlanságának köszönhetően, de szégyenlősen hátrálni kezd, mígnem háta a hideg falhoz ér, a fiú kezei pedig megtámaszkodnak mellette.
Szégyellősen átkarolja, miközben ajkait az övére tapasztja, s közelebb húzódva hozzásimul. Lassan reagál, kell pár másodperc, mire ő is elkezdi mozgatni ajkait, hogy visszacsókoljon. Hosszú, gyengéd, édes támadás az érzékei ellen, s ki tudja meddig tartana, ha nem szakítaná félbe a kint záporozó vihar hatalmas villámcsapása, mitől a lány összerezzen. Karcsú teste görcsbe rándul, tompán felnyög, majd hirtelen elhúzódik. A felismerés, hogy mit csináltak pár másodperccel ezelőtt pírt csal az arcára. Megérinti még mindig bizsergő ajkait s ijedten pillant a fiúra, majd tekintete lejjebb kúszik annak vállára, s látja, mint a felszakadt sebből újból elered vörös vére. Lassan, mint valami idegen visszalopakodik belé az erő, s megszólal.*
- Ó sajnálom.. Ezt.. ezt nem kellett volna. Mindjárt rendbe hozom, csak-csak ne mozogj. * Úgy érzi, hevesen dobogó szíve épp a száján keresztül próbál menekülni. Esetlenül nyúl újból a hűs rongyért, hogy eltüntesse a bíbor patakocskát, mely hosszan lefolyt a fiú karján, tán még az ágyneműre is jutott belőle. Mozdulatai most zavarosak, keze pedig szüntelenül remeg zavarában.* ~ Nyugodj már meg.. Nem sutafalváról jöttél.~ * Lehunyja pár másodpercre a szemét,rendezi vonásait, majd miután végzett mélyen felsóhajt.*
- Jó.. így jó lesz.. * Mondja, kerülve pillantását. A szél hangosan süvít, megmozgatva a fákat a fogadó mellett. Ág koppan az ablakokhoz, s furcsa kísérteties árnyékot vet a szoba padlójára. Nily egy pillanatra odakapja tekintetét, majd feláll, s a földön keresni kezdi a tűt, mely jól elbújt előle, s a lámpa lomhán mozgó fénye nem segíti neki abban, hogy könnyebben megtalálja. Egy darabon a földön tapogatózik s miután megtalálja avagy megtalálják neki, a dobozkába teszi, csak úgy mint a többi kis szerszámot. Zavara nem szűnik, s továbbra is a csók hatása alatt van. Ami azt illeti egyáltalán nem bánta meg, sőt...*
- Én.. én... azt hiszem jobb ha most... * Mutat az ajtó felé, s közben esetlenül feláll,valóságos csoda, hogy eddig nem esett el. Mély sóhaj, őrjítő gondolatok száműzése,majd ismét mély sóhaj. A lányka lassan az ajtó felé indul. Keze a kilincset markolja egy darabon, mintha egybeolvadt volna a hideg fémmel, s ha nem tenne semmit a fiú akkor szégyenlősen távozik.*


1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 18:29:57
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* Egyszerűnek tűnő kérdés merül fel a lányban mire nem vár választ de felesleges is volna, jól tudja azt ő maga is. Egy perdülés ahogy légies mozdulattal felé fordul a fiatal nő és közelebb lépdel a fiúhoz. Néhány felmerülő mondat még elhangzik, mit Darel szótlanul hallgat. Erdei szörnyetegek, valóban felesleges csépelnie a szót a lány nem buta összerakta a kirakóst, csupán a fiú nem akart aggodalmat fakasztani benne, bár azt még maga sem tudja miért… Kissé elmerengve a múlton meséli a lánynak a vállát ért lövedék okozta seb történetét. Nem mintha oly sok telet látott volna a fiú, ez lehet tán huszonkettedik, tán pont ezért, mintha csak tegnap történt volna elevenednek meg előtte a képek. Majd az alkohol következik, mit a fiú rendre visszautasít, mondván csinálja csak nyugodtan Nily. Természetesen ez sem maradhat kérdés nélkül a rózsaszín ajkak ritkán maradnak zárt állapotban. *
- Ma éjjel tisztelgünk az ősöknek, ilyenkor sosem iszunk, és csata előtt sem.
* Egészíti ki még, bár jelenleg nem készül harcra, de nem is ez az ok a mai alkohol mentességre hanem az ősök tisztelete. Így az üvegcse s annak tartalma is visszakerül a kis fa alkalmatosságra, hogy nyugovóra térjen. Hallva a halk kuncogást s hozzá tett megjegyzést ő is kicsit elmosolyodik, hogy megmarad e egy ilyen apró karcolástól. Árnyról is esik néhány szó s a családról és persze a hamarosan következő utazásról. Apró érdeklődések s válaszok majd újabb kérdés hagyja el a kedves ajkakat, mire csupán szeme sarkából vet egy pillantást a lány felé és szükségtelen választ adjon a fiú, rezzenéstelen arca megadja a nemleges választ, hamar rájött a fiatal nő, hogy nem az első, és nem is a legveszélyesebb fájdalom amit kiállt. Lassan a végére ér a műveletnek és a vékony ám mély seb összehúzza magát a cérna hatására…
Bohókás táncot jár a kicsiny láng az üveg búra alatt, árnyékokat perdítve szintén táncra a szoba félhomályában. Egy páros árnyéka vetül a falra, majd egy kéz indul kóbor útra, hogy ajkakat szabadítson meg a kéretlen tincsvendégtől. Kósza pillanat ahogy a két szempár egymásba megakad és önkéntelen folytatódik is a mozdulat haladva tovább beletúrva a nedves mogyorószín zuhatagba. Finom kézfej lágy érintése a mellkasán mely ellenkezne de végül feladja a küzdelmet és a vállakra kúszik utat engedve, ahogy a távolság egyre csak csökken. Most először tán mióta ismeri a rózsaszín ajkak szótlan emelkednek el egymástól mindkét fél érzi a másik leheletét ahogy perzselve futnak végig a fiatal testeken. A bal kar kicsit mozdul csupán, hogy a vékony combok mellett leljen békét ismét megtámasztva a fiú testét így kicsit közelebb dőlve, hogy tovább csökkentse a már amúgy is igen csak rövidke távolságot. Minek hatására ismét vér serken a frissen varrott sebből, parányi vérpatak, de a falon kívül más nem foglalkozik most ezzel az aprósággal…
A két árnyalak még csupán közelít, majd hirtelen villám szeli ketté az eget, fényárat zúdítva a szobára, s árnyakat a falra melyek immár egyként táncolnak a pillanat hevében.
Már nem csupán az olajlámpásban gyúl láng hanem a két alakban ahogy a fiatal ajkak végig egybeforrnak, végtelennek tűnő pillanat, kimondatlan szavak, egyetlen mozdulat mely szükségtelenné tesz minden mondatot…
Fémes tompa puffanás ahogy a tű elhagyja az elgyengült vékony ujjakat és útjára indul a fapadló sötét tengerén...*

A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 19:06:26


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370