Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzálláshelyNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 17:46:00
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Mikor elneveti magát, a lány pislogva egyenesedik ki. Minden izma elernyed, arcán most már a meglepettségen kívül egyáltalán nincs jele a pár másodperccel ezelőtti mérgének. Legalábbis addig, amíg el nem jut a tudatáig, hogy min kezdett el a hím így nevetni. Fújtatva hagyja rá, had nevessen rajta, magában már azóta azt csinálja mióta felébredt.
A visszavágására feltűnik neki az arcizmok akaratlan rándulása. Telibe! Mosolyodik el még büszkébben magára, és már előre készül a hím visszavágására, ami gyorsan meg is történik. Fejét nem mozdítva hallgatja végig a suttogást, csak szemét mozdítja a fiú felé, hogy azért valamennyire láthassa mit csinál. Gyors gondolkozásba kezd, csak pár másodperce van valami jót válaszolni erre. Végre sikerült visszavágnia a hímnek, nem engedi, hogy sikerrel egyenlíthessen, legalábbis próbálkozás nélkül nem. Sajnos egyetlen Igazán jó visszaszólás sem jut eszébe, ellenben valami más viszont annál inkább. Talán még megfelelőbb támadásnak is véli mintha szavakkal vágna vissza. Éppen hogy csak befejezi a mondatát, amit a fülébe súg, a lány már a tőle telhető leggyorsabb mozdulattal fordítja is a fejét a hím arcához, és mielőtt az felfoghatná mi is történik, meglepetéstámadásként erősen az arcába fúj. Ezzel tökéletesen ki is fejtette a véleményét. Egy pillanatra eltöpreng, hogy ne engedje-e el, és sértetten haladjanak csak egymás mellett, megtartva a kellő távolságot, de nagyon nincs ínyére a gondolat. Nagyon kíváncsi a lépcsős részre, meg aztán érthetetlen okból, de tényleg továbbra is segíteni akar. Viszont azt még ki kellene találnia, hogy mivel tudná rendesen elhallgattatni a hímet. Tekintete akaratlanul is a fiókokhoz téved, amiben még van néhány adag gyolcs. Gonosz mosolyra húzódik a szája, de nem találja végül valami jó megoldásnak, a fiú egy pillanat alatt ki tudná szedni azt a szájából. De azért vicces látvány lenne.*
- Nem fogom leinni magam, ezt gyorsan felejtsd el! *Kapja fel a fejét a hímre határozott arccal. Talán csak egy finom almaborra, vagy esetleg valami gyümölcsteára gondolt eddig. Bár lehet az alkohollal könnyebben elviselné a csipkelődést. Gyorsan megrázza a fejét, nem lehet alkoholista csak azért, hogy könnyebben tudja hárítani a magas labdákat, ráadásul ha nem figyel oda, sokkal kiszolgáltatottabb állapotba fog kerülni, mint tegnap este a fiú. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Fellélegezve emlékezteti magát, hogy viszonylag jól bírja az alkoholt, így nem lehet ezzel probléma. Mikor a bal kéz érinti a kézfejét, csak akkor tudatosul benne, hogy most a sérült kezébe van belekapaszkodva. Próbál feltűnésmentesen felsóhajtani, nagyon örül, hogy óvatosan karolt bele, és nem nekiugrott.*

1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 16:58:12
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Ezt ő sem tudná most magáról megmondani. Eredetileg viccnek szánta, és vigyorogva nézné, miként robban fel a nőstényke, ha valaki nyíltan elkezdené méregetni, netán még pár kéretlen megszólalás is elhangzana, de valamiért úgy érzi, hogy mégsem maradna tétlen. Talán tényleg felhasználná a kiskanalat, hogy szemet kaparjon, talán egészen egyszerűen csak tőrével szúrná ki, majd tövestül tépné ki a nyelvét. Nehéz megállapítani, így reméli, nem kerül rá sor, mert még a végén nyilvánvalónak tűnővé tenne valamit, ami nem feltétlenül igaz.
Ha nem félne attól, hogy Asiritay leharapja az ujját, talán még meg is paskolgatná a buksiját, ahogy a kislányoknak szokás, amikor valami aranyos, de butuska dolgot tesznek. A visszavágását megint nem lehet komolyan venni, ahogy az egész helyzetet sem. Lehet, hogy mégis csak tetszett neki és így akarja palástolni? A felvillanó gondolat öntelt mosolyt csal a képére.*
-Kész, nem bírom tovább, feladom. Annyira aranyos vagy, hogy azt nem lehet kibírni.
*Emeli fel a kezét egy kisebb nevetést hallatva. Ahogy elkezdte a szoknyáját huzigálni, próbálva minél többet elrejteni... Hát lehet erre felkészülni és felnőtt hímként reagálni rá? Nem bizony, még ő sem tud. Szinte már lenyűgöző, ez a természetes gyermekiség, ami árad a lányból, de közben mégsem tudja elfelejteni egy pillanatra sem, hogy milyen éretten is tudott viselkedni a nőstény. Sosem hitte volna, hogy ekkora ellentét megtalálható egy személyben, de most, hogy saját szemével tapasztalja, nem taszítja, sőt.
Arca megrándul a visszavágásra, na ez most betalált, bár ő lepődik meg a legjobban. Fejlődik a lányka, ha már képes olyan ponton ütni, amit nem tud hárítani.*
-Hízeleg az önbecsülésednek, hogy mennyire rád voltam utalva? Tudtam én, hogy téged is az mozgat, ha egy férfi kiszolgáltatott.
*Hajol a belé karoló füléhez, olyan halkan súgva a szavakat, hogy épp csak meg lehessen hallani. Ha hárítani nem is tud, talán képes ellentámadásra, bár ezt a mostanit kicsit még ő is erőltetettnek érzi. Az mindegy, hogy ő mit gondol, ha a lány ismét zavarba jön, akkor teljes a siker, az ő kezében a beszélgetés irányítása. Ha nem? Úgy még jobban figyelnie kell, hogy ne cserélődjenek a szerepek, ő maradjon az ugrató, ne pedig az ugratott.*
-Csak nehogy a vacsora végére téged kelljen ölben felhozni.
*Utal itt a lány leendő alkoholfogyasztására. Nem tudja, ápolója mennyire bírja, de arra jó, hogy újabbat bökjön, miközben balját ösztönösen simítja a kézfejre, és megindul a lépcső felé, ami a fogadóba viszi őket.*

1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 16:33:29
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*A szemkikaparás részétől inkább ő tart, nehogy nekiugorjon az egyik részeg felszíninek, ha az elkezdi őt zaklatni. Hirtelen feltámad benne a kíváncsiság, hogy vajon a hím tényleg tenne e valamit, vagy csak érdeklődve figyelné ő mikor tör végre ki. Sajnos ha felszíni van a dologban, akkor szokatlanul gyorsan. A munkái is egyfajta szórakozás volt a számára, mikor a kitűzött fejpénzért kezdett üldözőbe venni valakit. Húzni, terelni, üldözni a megölni kívánt egyént, amíg az zsákutcába nem téved, véget vetve az üldözője mókájának. Az apjától örökölt vadászati hajlamát a városukban már mindenki jól ismerte. Mindig is szerette, ha ő van erőfölényben. Mondjuk azt ki nem szereti?*
- Nem, nem tetszett! *Morogja előredőlve, ökölbe szorult kezekkel, de a hangja élét teljesen elveszi a testtartása ami most inkább egy panaszkodó gyerekhez hasonlít. Még magán is meglepődik, sose hitte volna, hogy engedi ezt az énjét bátyján kívül bárki másnak is meglátnia. Hiába, amíg nem érzi magát veszélyben, és ellenségként se tekint senkire, addig teljesen ártalmatlan. A saját hangja még inkább felforrósítja a saját arcát, már az önnön reakciójától is zavarban van. Hálát ad az éjnek, hogy csak ő veheti ezt észre, és nem pirul bele az arca. És tessék, ismét egy pikáns megjegyzés a hím szájából, ami még egy fokkal tovább forrósítja szegény arcát. Fintorogva, reflexszerűen kap a ruhája aljához, annyira lejjebb húzva, amennyire az anyag azt engedi. Persze ez csak addig tart ameddig fogja, de gyorsan észhez kap, hogy ez ismét csak egy jól telibe talált humor lehet. Nagy a kísértés, hogy arcára tegye a kezét, hogy lehűthesse vele, de eszébe sincs megadni a pimasz hímnek ezt a látványt.* ~Ehhez már lassan jég kell. Olyan forrónak érzem, hogy biztos érezhető is.~ *Töpreng el, de az elméletet gyorsan elveti, hisz ha hozzányomna valamit az arcához, az még egyértelműbb lenne, mintha csak a saját kezével akarná lehűteni.* ~A fenébe a pimasz szájába, miért kell folyton zavarba hoznia!?~ *Mérgelődik miközben lehuppan az ágyra, hogy felhúzhassa végre a csizmáit.*
- Már rég nem a gombokkal való bénázásod nézem, a hülye akcióid elvonták a figyelmem! *Mérgelődve néz fel a csizmáitól, a már készen álldogáló hímre. Mikor látja, hogy nyújtja felé a kezét, elégedetten elmosolyodik. Most ő jön.*
- Tudtam én, hogy szükséged van még támaszra a járáshoz, kíváncsi leszek a lépcsőre. *Figyeli mosolyogva a reakcióját. Reméli most már sikerrel ő is vissza tud végre vágni.*
- Ne aggódj, tegnap este már bebizonyítottam, hogy elbírom a súlyodat. Majd én segítek. *Pattan fel, belekarolva a neki kínált karba. Az utolsó mondatát végig kacsintva közli, majd csukott szemmel elmosolyodik. Minden szavában csilingelve hallható ki a viccelődés. Emlékszik rá mennyire hitetlenkedve állt hozzá a hím, mikor felajánlotta neki a segítségét, mégis szó nélkül és azt is lehet mondani, hogy különösebb probléma nélkül sikerült feljuttatnia a szobába. Nagy a kísértés, hogy ismét kinyújtsa rá a nyelvét, de úgy dönt most inkább nem kockáztat.*

1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 15:41:42
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Ha már ott tartanak, hogy kötélre legyen szükség, szinte bármit fel lehet használni a célra, kezdve a függönyzsinórtól egészen a gyolcstekercsig. Páratlanul széleskörű ismeretekkel rendelkezik, ha ilyen kérdésről van szó, nem egyféleképpen gátolták már őt sem a szabad mozgásban, így jól tudja, mennyi közönséges tárgy átalakítható.*
-A férfiaknak? Általában csak az ital és a nők, legalábbis ahogy eddig észrevettem. Ha szeretnéd, ezerrel örömmel kikaparom annak a szemét, aki illetlenül néz rád.
*Megint csak viccelődik, igaz? Mivel a mosolya töretlen, így valószínű, de akkor is miért is fontolgatja, hogy egy kisebb kanál tökéletes lenne a célnak? Lehet, hogy lassan már önmagáról sem fogja tudni megállapítani, hogy mikor komoly az ajánlata.
Nem számít valódi támadásra odalent, inkább csak saját lelkének megnyugtatására veszi magához a tőrt, hogy ha az ostor nem lenne elég, mást is felhasználhasson. Nem csatába készülnek, csak egy vacsorára, így nagy esély van rá, hogy egyáltalán nem kell használnia, de munkájának hála elég elővigyázatos ahhoz, hogy teljesen fegyvertelenül hagyja el a szobát.
Keze csattan, a lány pedig majdnem felsikolt, pofon helyett csak egy kisebb rúgással jutalmazva, amire rekedtesen felkuncog. Már megint ez a hang, a vidámság legegyértelműbb jelzője. Talán mégsem pihente ki annyira a fejét ért ütéseket, mint gondolta?*
-Mintha nem tetszett volna.
*Ezt persze nem veheti biztosra, de blöffben nagyon jó, néha annyira, hogy még a másikkal is képes elhitetni, hogy az a valóság, amit ő mond, nem pedig az, amit amaz gondol. Mivel úgy néz ki, nem kap rögtönzött előadást, így nem is ül le, hanem a támlán támaszkodva várja, hogy mikorra duzzogni ki magát a nőstény. Még így is tündéri...*
-Igen, a kisnadrágot már volt szerencsém látni is.
*Utal vissza széles vigyorral, amikor a lány az ébredésekor hátraesett, meglehetősen érdekes helyzetben. Hogy tényleg látta vagy sem, az ő titka, de ezt állítani nagyon mulatságos, főleg, hogy erre Asiritay biztosan nem számított.*
-Ha túltetted magad azon, hogy mennyire jól festek még ingben is, indulhatunk? A vacsora nem jön fel a saját lábán, azért nekünk is tenni kell.
*Nyújtja jobbját illedelmesen, hogy a nőstény belekarolhasson és úgy vezethesse le, ahogy az a könyvekben meg van írva. Legalább kicsit ellensúlyozhatja saját viselkedését is az efféle gesztusokkal, megmutatva, hogy az ugratásokat nem gondolja véresen komolyan.*

1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 15:17:55
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Még mindig mérges kicsit a kémkedés gondolatára, de reméli, hogy a szemei most nem szórják a szokásos szikrákat a feldúltságát bizonyítva, de azért megnyugtató számára a kételkedő válasz. Bár abban már egyáltalán nem biztos, hogy nem volt elég idejük megtenni a szükséges előkészületeket. Még egy dolog a listán, amit jó mélyre akar a tudatalattijába száműzni, hogy amíg nem lesz mégis aktuális a probléma, addig még csak ne is gondoljon rá.*
- Uhm...köszönöm, de erősen kétlem, hogy bármelyik szolgánk kezet merne rám emelni. Valószínűleg miután elkapom nyugton megvárná a következő lépésem. *Tűnődik el azon morfondírozva, hogy honnan szerezzen majd kötelet, komolyan véve a hím minden egyes szavát. Jól esik neki, bár még kissé indokolatlannak tartja a hím önbizalmát és kijelentését.*
- Hát én nem tudom általában mi jár a fejükben, de van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom megtudni! *Szólal fel kicsit talán a kelleténél magasabb hangszínben. Ha akarná se tudná elrejteni a szavaiban felcsendülő negatív érzést, amit a felszíniek iránt érez, de nem is ez a célja. Viszont a hangját azért lehalkíthatta volna, de ez már csak egy kósza megállapítás. Érdeklődve szemléli, ahogy kikerül a második fiókból egy tőr, amit a hím precíz mozdulatokkal tesztel. Aggódva sóhajt fel a tőr látványára. Ezzel megvédeni talán megtudja magát, de erősen kétli, hogy egynél több, vagy hosszabb kardokat használó felszíniek ellen sokat tudna tenni.* ~Végül is amíg itt vannak nálam a szablyáim, addig nagy gond már nem lehet.~ *Állapítja meg az övére kapva a pillantását, egy gyenge kis elégedett mosollyal. Nem lesz itt probléma, hisz a lány tapasztaltabb harcos, mint amilyennek kinéz.
A hím következő megjegyzésére, hogy majd végignézi ahogy ő átöltözik a másik felszerelésébe, hümmögve fordítja el róla a fejét. Próbálja szó nélkül hagyni a merész kijelentést. A tartását tekintve, talán most néz ki először mélységi nősténynek. Ám a nyugodt, érdektelen arc csak addig tart, amíg egyszer csak nem csattan egy kéz a lány fenekén. Felhökkenve alig tud elnyomni egy meglepett sikolyt, és már reflexszerűen lendíti is a lábát, fenéken rúgva a pimasz hímet, majd azt behajlítva visszahúzva, továbbra is egy lábon marad, úgy figyeli a mélységit.*
- Hééé! *Kiált fel meglepett, és ismét csak gyerekesen durcás arccal, amit sajnos a hangja is tanúsíthat, de se az, se pedig a rúgás erőssége nem mutatja, hogy igazán fel lenne háborodva. Dühös ugyan, de korántsem annyira, hogy erővel rúgja meg a hímet. Az egyetlen erőt maximum a lendítés adja, de tapasztalatai szerint ez éppen hogy csak megérezhető.* ~A fenekével úgysincs probléma, azt lehet rúgni.~ *Jegyzi meg magának, miközben továbbra is gyanakvó pillantással méregeti az előtte állót, következő mozdulatait figyelve. Most már nem igen akaródzik neki levennie a szemét róla, addig jó amíg látja, hogy pontosan mit csinál, különben ez lesz a vége. Végül leereszti a lábát, de csak ezért, hogy odaléphessen az ágyhoz, lekapva a támlájáról az övet.*
- Egyébként felejtsd el, amúgy is van a ruha alatt egy topp és egy rövidnadrág, hogy ha mégis úgy hozná a szükség, hogy ebben kellene harcolnom, akkor ne kelljen olyasmik miatt is aggódnom, hogy a mini nem fogja majd kibírni a mozdulatsorozatokat! *Szólal meg végül, még mindig kicsit sértett durcás hanggal, miközben sikerrel magára erősíti a fegyvereket tartó övet. Tény, hogy talán az a két ruhadarab is már túl sokat mutatna meg, de annyit pont nem, hogy láthatóan elszégyellje magát. Arra meg, hogy Zhrodim végignézze ahogy öltözik, arra inkább bele se akar gondolni. Előbb vágná a fejéhez a csizmáját, minthogy anélkül kezdje levenni a ruháját, hogy az el nem fordult.*

1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 14:24:48
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Figyelmét nem kerüli el a simításra kapott reakció, ami meggyőzi arról, hogy ezt nem kellett volna. Visszavonni késő, a legjobb, amit tehet, hogy nem gondolkozik rajta tovább, miért is tette, amit tett, hanem inkább eltereli a saját figyelmét is, jelen esetben az öltözködéssel.*
-Ez igényel némi előkészületet, és mivel váratlanul kerültél pont hozzám, nem hiszem, hogy lenne bárki, aki kémkedik utánad.
*Ha vannak is most figyelő tekintetek, akkor azok az ő mozdulatait leshetik, hogy utána a jelentést továbbítsák a megfelelő személynek, aki eldöntheti, ezúttal is hibázott-e a hím vagy sem.*
-Ha mégis így lenne, majd megvédelek, ne aggódj.
*Vigyorog féloldalasan a lányra, épp csak szeme sarkából pillantva rá. Megint nehéz megmondani, hogy mennyire gondolja komolyan.
A nőstény újabb szavaira ezúttal nem reagál, nem szeretné túlzottan feszegetni a témát, mert még a végén csak rosszabbul sülne el. Nem akar ő mindig annyira bunkó lenni, mint mutatja, csak néha.
Nagyon nehézségek árán, de csak sikerül végeznie minden gombbal, így máris sokkal szalonképesebb látványt nyújt, a nadrágján levő pár szakadás nem olyan dolog, ami miatt most azt is lecserélné. Ez olyan dolog lenne, amivel ugyan ismét zavarba tudná hozni a lányt, hogy mellette vetkőzik, megvillantva, ami nem közszemlére való, de nem enged a csábításnak, így is ott lebeg még előtte a korábbi, szomorú tekintet.*
-Engem nem zavar, ha látják, hogy micsoda nősténnyel vagyok. Hadd irigykedjen a sok felszíni marha.
*Akaratlanul is ott bújik szavai mögött a bók, miközben a második fiókot kihúzza. Rövid kutatás után egy nem túl nagy tőrt húz elő, tokjából kirántva alaposan megszemléli, próbálgatja, hogy elég éles-e, de mivel annak tűnik, így övére akasztja. A kardját sajnos elvették, az ostor pedig nem mindig olyan hatásos fegyver, főleg most, hogy igencsak híján van az erőnek.*
-De ha nagyon szeretnél előttem vetkőzni, az sem zavar, csak előbb kényelembe helyzeném magam, hogy élvezhessem a műsort.
*Talán megint túlzásba viszi, de annyira kínálja magát a lehetőség, így ahogy ellép a lány mellett, tenyere a fenéken csattan, nem túl erősen, de azért érezhetően. Ha most nem kap pofont, akkor soha. Bárhogy legyen is, megérte, hogy legalább egy múló pillanatig kapcsolatba kerülhetett azzal a szép résszel. Visszalép az ágy mellé, ép kezét a lábtámlánál nyugtatva pillant a nőstényre, várva, hogy az miként határoz. Ha tényleg át szeretne öltözni, hát nem lesz rest az ágyra ülni és térdeire könyökölve, kaján vigyorral várni a látványt.*

1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 14:22:44
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Az utcákat fáklyák szegélyezik,tüzek és lámpások égnek az ablakok mögött, amelyekre még nem csukták rá a zsalukat az éj hűvöse ellen. Az eső halkan dobol a szoba ablakán, monoton koppanásaival ostrom alá véve a vastag üveget. Kintről sápadt sugarakat szór be a hold, de még így is kellemes félhomály uralkodik a szobában. Két alak mozgó árnyéka vetül a fogadó egyik ablakára.
- Hát...mi másért? * Fűzi hozzá halkan Darel kijelentéséhez a darázs derekú lányka, de választ igazából nem vár, rájön magától is. Maga elé lógatva a tűt ellenőrzi annak élességét, s miután ezzel megvolt elégedetten perdül egyet és a fiúhoz sétál. Az intarziás székre pakolva a felszerelést helyet foglal mellette, s nekilát összefércelni a vitéz urat. A következő öltésnél megáll, s arca a kíváncsiság élő szobrává változik a szavak hallatán.*
- Ha az erdőben vakon elhajítasz egy követ biztos, hogy valami lupusfulgurt, vagy rosszabbat találsz el. Nem hinném, hogy a szörnyvadászat... *... hosszú távon kifizetődő munka.. sokkal inkább halálos. Ajkába harap, hogy ne folytassa tovább az otthoni könyvtárukban olvasottakról szóló rémmeséket. Az ilyen lények rövid idő alatt gyorsan elszaporodtak az erdők mélyén, s most, hogy sokan lettek már elég bátrak ahhoz, hogy kisebb falvakat támadjanak meg.
Miközben az alkohollal áztatott vattával ecseteli a sebet hallgatja amit a fiú mesél. A férfi máskor tán ridegnek és hivatásosnak tetszik, de most teljesen más oldalát mutatja. A rezzenéstelen arc és a szokásos hűvös hangnem egyszeriben eltűnt, mint a kámfor. Nily magában elmosolyodik ezen. Kissé hátra dől, hogy a fiú acélkék szempárjával találkozzon a tekintete, mikor azonban visszahajol folytatni a fércelést megszúrja ujjbegyét a tűvel.*
- Au.. * Huzza el hirtelen a kezét, s saját mutatóujjára pillant, melyből vér serken és keveredik a sebből rákerülttel. Feláll, hogy megmossa a lavorban tenyerét, s közben átnyújtja a fiúnak az átlátszó üveget, melynek tartalma tiszta alkohol, s enyhítheti vele fájdalmát. Az üveg azonban visszakerül a cseresznyefa székre, mikor Darel megemlíti, hogy ma éjjel nem iszik. A lányka erre elgondolkodva babrálni kezd a nyakában lógó selyemszalaggal, majd értetlenül a fiúra pillant.*
- Miért nem?...báár végül is.. ennél jobban fájni már nem fog. Azt hiszem megmaradsz. * Kuncog egy kicsit, majd hátracsapta levendula illatot árasztó copfját és újból leül mellé. Óvatosan, mint egy macska a fiú arcát kezdi el tanulmányozni, mikor az másfelé néz.
Mikor Árny szóbakerül csak bólint s gondolatai elkalandoznak egy pillanatra, de aztán visszatér a valóba és folytatja mibe belekezdett.*
- Mindjárt kész...Nagyon fáj? * Nily szeret kérdéseket feltenni még akkor is, ha a válasz számára is nyilvánvaló. Apró rezzenést vél csupán felfedezni a másik arcán, ki csendesen tűr, látszik nem először esik át ilyesmin. Közelebb hajol s nem is veszi észre résnyirenyílt rózsás ajkára tapadt nedves hajszálait. A fiú keze mozdul, mellyel kizökkenti a lányt egy kissé a koncentrálásból, s már szólna is, hogy megemlítse, de alsó ajkán érzi, amint Darel végigsimít.
Magán érzi a fiú perzselő tekintetét, de most nem fordul el, ibolyaszín lobbot vert lélektükre felúszik s találkozik a fagyos jég kékkel. Nem mozdul, halkan szívja be a levegőt, melyet bent is tart, s hitetlenkedés feszíti mellkasát, hogy ez most valóban megtörténik-e vele, vagy csak a képzelődik. Valamilyen furcsa késztetés folytán a fiú ajkaira pillant. A maradék levegő egy halk nyögéssel hagyja el a tüdejét, mikor látja magafelé közeledni a férfit. Kezét a mellkasára teszi, hogy finoman próbálja megállítani őt a mozdulatban,s eltolja magától... legalább is ez lett volna a terve, tenyere azonban mégis bátortalanul felkúszik a fiú erős vállán, hogy aztán átkarolja a nyakát s résnyirenyílt ajkakkal várja, hogy Darel megszüntesse a köztüklévő maradék távolságot.
Ha ez megtörténik akkor bizonyára kiejti kezéből a hosszúkás fémet, mely halkan koppan a korhadt fapadlón, s lassan lehunyja szemeit. A hirtelen rátörő erős érzelmekre már nem is keres magyarázatot, de sikerült összeraknia a mozaikdarabkákat: Akarja ezt az egészet, őt itt... most.*

1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 13:53:53
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Még csak meg sem hallja az előbbi megjegyzésére válaszul kapott kérdést. Igen, biztos benne, de ha a hím komolyan is gondolná, akkor sem tudja a lány, hogy hogy a fenébe venné észre azokat, akik majd őt figyelnék. Ráadásul félmeztelenül, összekötözött sebekkel, ráadásul egy ilyen tetoválással az oldalán. Kizárt, hogy kitenné innen a lábát felső nélkül. Erre a felfedezésre már csak a vállát vonja meg. Semmi értelme szóvá tenni, ráadásul biztos lenne mit visszaszólnia a hímnek, ha megtenné. Hagyja hát a kérdést megválaszolatlanul, neki megvan a válasza, és hogy ebből mit lehet rajta kiolvasni, az már csak a másik féltől függ.
Zhrodim válaszától vadul kezd kattogni az agya, hogy mi van ha... de a gondolatmenetét félbeszakítja egy meleg kéz, amint végigsiklik az arcán. Olyan forrónak érzi a lány, hogy az ujjak szinte már mámorosan jóleső hűvösséget adnak. Elkerekedett szemekkel figyeli, de még mielőtt bármit is reagálhatna, a fiú már talpon is van, hogy felvehesse az ingét.*
- Te jó ég, remélem ez anyámnak még csak meg se fog fordulni a fejében! *Kapja fel aggódva a fejét, már meg is feledkezve az előző érintésről. Talán még előnyére is válhat, hogy hamar el tudja valami más vonni a figyelmét. Bár ez ha dolgozik egyáltalán nincs így. Mérges grimasszal szorul ökölbe az egyik keze, ha arra gondol mi történne, ha megpillantaná az egyik szolgájukat, amint utána kémkedik. Ha ő egyedül lenne valószínűleg előszeretett durvasággal rángatná utána maga után azt a hímet, de most más a helyzet. Lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy egy oszlophoz kötözi a még előtte szépen leütött szolgát, és esetleg néhány arannyal és egy búcsúlevéllel ott hagyja, amire azt írná, hogy nagyon gyorsan húzzon haza. Mikor végre újra felnéz, visszatérve a valóságba, látja, hogy a fiú nehézkesen bíbelődik a gombokkal. Pár másodpercig biztonságosan figyeli a mozdulatait, mivel úgy tűnik nagyon koncentrál arra amit csinál.*
- Saját magamat hoztam abba. *Figyel fel a hím arcára mikor az elnézést kér, majd szemöldök ráncolva kapja fejét a saját hasára, azon kezdve gondolkozni, hogy ezt hogyan tudná a jövőben megakadályozni. Nagyot sóhajtva állapítja meg, hogy evéssel. Sajnos ez nem olyan amit meg tudna akadályozni. Ahogy a fiú kezd a végére érni az ingének begombolásával, úgy dönt most már itt lenne az ideje, hogy ő is felvegye a csizmáját. Gyors nyújtózkodás kíséretében végre ő is feláll, majd a másik ágyhoz indul, ahol a csizmája, és a többi cucca van. Ha már lemennek, még szép hogy magára erősíti az övét, rajta a fegyvereivel.*
- Esetleg én is átöltözzek, hogy ne legyek ennyire kihívó szerelésben? *Fordítja vissza tekintetét a hímre a maga kecses tartásával, ravaszkás féloldalas mosollyal. Hátha ezzel most sikerül a saját figyelmét is elvonnia az előbbi kínos pillanatáról. Ő maga ugyan még sose próbálta, de épp elég nőstény vette eddigi évei során körül, hogy tudja miket kell mondania. Bár akikhez általában hasonlókat intéztek a jelenlétében, azok a hímek mindig csak szolgák voltak, így most fogalma sincs, ő milyen reakciót válthat ki ezzel ennél a hímnél.*

1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 13:00:19
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Ő csak örül neki, hogy a klasszikus felállás most nem kap hangsúlyt, de nagyon úgy tűnik, hogy nincs ezzel egyedül, Asiritay is ugyanígy érez. Ha nem tenné, akkor bizonyára ragaszkodott volna a státuszbeli különbség állandó jelenlétéhez, azt sem tűrné így, hogy a hím szórakozzon vele.*
-Egészen biztos vagy benne?
*Hunyorog gunyorosan. Talán valóban viccelődött, de lehet, hogy komolyan gondolja, hogy a lány féltékenykedne. Pedig vicces lenne látni, hogyan feszül meg ökle az evésen használt késen csak azért, mert valaki épp nem tudja elszakítani tekintetét a hím felsőtestétől. Bár azt egy pillanatig sem gondolja komolyan, hogy ing nélkül menne le, már csak elővigyázatosságból sem, ha tegnap látta is valaki az állapotát, akinek nem kellett volna, ma be kell bizonyítania, hogy nincs olyan rossz bőrben, nem érdemes támadást indítani ellene.
Túllőtt volna a célon? Olyan határt lépett át, amit nem kellett volna? Ezek is megfordulnak a fejében, miközben a lány előtt térdel, próbálva elérni, hogy amaz ne bújjon el, hanem nézzen rá. Nehéz lenne meghatározni, miért nem röhög kárörvendőn, élvezi ki a teljes győzelmet, inkább azzal van elfoglalva, hogy megnyugtassa a lányt.
Ahogy Asiritay felnéz, csak egy szelíd mosollyal találkozhat, sehol egy cseppnyi gúny, ami arra utalna, hogy galád módon fel akarja használni ezt a helyzetet. A szomorú tekintetre egy pillanatra görcsbe rándul a gyomra, arca is megvonaglik. Tehát tényleg túlment egy határon, amin nem kellett volna.*
-Nem hiszem, hogy itt módja van rá. Odakintről nem lehet felmászni, csak a szomszéd szobából tudna, de ha engem nem figyelnek, akkor téged sem.
*Maga sem tudja miért, de végigsimít a lány arcán, mielőtt észbe kapva felállna, hogy újra a szekrényhez lépjen. Az ilyen aranyos húzások teljesen felkészületlenül érik, nem is tudja, hogyan kellene reagálnia. Inkább a korábban már kiszemelt inget veszi elő, lassan elbíbelődve a gombokkal, amik egy kézzel kifejezetten nagy kihívást jelentenek.*
-Sajnálom, ha... Kellemetlen helyzetbe hoztalak. Rendben, nyilván ez volt a célom, de nem ennyire.
*Kicsit akadozva, de azért csak kiböki, gondosan ügyelve arra, hogy pillantása véletlenül se kalandozzon el a fehér szövetről. Nem hitte, hogy ilyen vége is lehet, jogosnak érzi, hogy bocsánatot kérjen. nem azért, mert ez lenne az elvárás, hanem mert ő úgy érzi helyén valónak.*

1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 12:34:32
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Nem igazán érdekli, hogy mikor mennyire látszik gyerekesnek, ő is tökéletesen tudja, de ha ki akarja valakire nyújtani a nyelvét, akkor kinyújtja. Ilyenkor látszik talán rajta hogy egy valószínűleg magas rangban álló ház elkényeztetett mélységi nősténykéje. De ha ő eddig nem akarta az általános nőstény-hím felállást, akkor meg nem fogja kihúzni magát fenntartott orral, és pont úgy szólni vissza ahogy azt megkövetelnék tőle ha egy alattvalójával társalogna, ami igen ritka eset lenne. A hím komolytalan fenyegetésére ismét kiölti rá a nyelvét, most már pár másodperccel hosszabb időre is.* ~Leharapja? Komolyan? Szeretném én azt látni!~ *Grimaszol a maga durcás stílusával. Tökéletesen tudatában van, hogy még csak hasonlót sem merne a fiú megpróbálni.*
- Na EZT nem gondoltad most komolyan! *Mutat teljesen kinyújtott karral a hímre mikor az a féltékenységről kezd el beszélni. Ebben most szinte biztos, hogy csak őt akarja idegesíteni, de ahelyett, hogy most ezt kikérné magának, inkább rámutat a tényekre. Próbálja a lehető legkevesebb komolysággal kezelni innentől a hímet, talán akkor képes lesz ismét teljes mértékben uralkodni a reakciói és mozdulatai fölött. Na ezt az elképzelést, a hirtelen gyomorkorranása elás jó mélyen a fenébe. Hallja ugyan a hím hívóhangját, de nem törődik vele. Nagyon gondolkozik azon, hogy rádől az ágyra, és majd csak akkor emeli fel róla a fejét, ha már tuti biztos benne, hogy ő egyáltalán nem őt figyeli. Hallja a léptét, érzi a közelségét ahogy lehajol hozzá, de eszében sincs megmozdulni.* ~Most meg mire készül?~ *Érzi a hajszálak mozgását, kezdi megérteni, hogy az arcára kíváncsi, ő viszont nem kíváncsi rá. Kéretlenül is eszébe jut amitől eddig a legjobban félt, hogy anyja lehet talál rá módot, hogy megfigyelhesse. Mi van, ha most is őt figyelik? Mi van, ha végignézte ezt az egész cirkuszt? És ha a család hím tagjai is? Ah, a fenébe!!
Zhrodim nyugtató szavaira egy minimálisan mozdul a feje, a kezei és térde takarásából, de még nem emeli fel. Meglepi, hogy ahelyett, hogy az általa elképzelt széles önelégült vigyorával méregetnél a szégyenkezését, egy még sose hallott szelíd, és nyugodt hanggal próbálja megnyugtatni.* ~Kvittek...lennénk?~ *Csodálkozik el.* ~Hagyj békén!~ *Visszhangzik a fejében a válasz. Igaz, hogy a hím mellkasán lévő tetoválás sokkal rosszabb, de ez a helyzet akkor is nagyon kínos a fiatal mélységi lány számára. A következő kérésre, és a neve hallatára egyet szipogva, meglepetten, lassan kiemeli az arcát a takarásból és hatalmas szomorú szemekkel néz a centikre lévő arcra. Egyszerűen nem tudja megfejteni mit rejtenek az izzó sárga szemek. Együttérzést talán?*
- Mond, hogy az anyám nem talált rá módot, hogy figyelni tudjon, különben a bátyám most valószínűleg a hasát fogva a röhögéstől fekszik a padlón. *Dörzsöli meg kicsit az egyik szemét, egy vékony, erőltetett, még mindig bűnbánó mosollyal figyelve az előtte féltérdre ereszkedett alakot.*

1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 02:19:37
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Nem véletlenül világított rá korábban, hogy a nőstény nem tud különbséget tenni egyszerű szórakozás és a valóság között. Ez meghagyja neki a lehetőséget, hogy bizonytalanságban tartsa, néha talán mókának állítva be azt is, amit egyébként komolyan gondolna, máskor pedig éppen fordítva.*
-Ha tovább nyújtogatod, leharapom.
*Nyelvöltés? Komolyan? Utoljára gyerekkorában látott ilyet, de nem találja épp taszítónak, hogy a nőstény hajlandó ezt az odalát is megmutatni előtte. Valószínű, hogy nem mindenki részesül ebben a megtiszteltetésben, ez pedig valamiért elégedettséggel tölti el.*
-Ahogy óhajtod. Ez esetben viszont felöltöznék, nem szeretném, ha azzal telne az étkezés, hogy féltékenyen méregeted a környezetünket, hogy ki néz rám sóvárgóbban a kelleténél.
*A szekrényhez lép, lassú és óvatos mozdulatokkal, hogy véletlenül se tegyen olyasmit, ami komoly fájdalmakkal járhat. Talán kellene adnia némi pihenőt a lánynak, amíg visszanyeri az önuralmát, mert a mostani állapotban nem úgy néz ki, hogy sokáig bírni fogja. Mennyire csodálatos! Már-már túl tökéletes.
Felkapja a fejét a hangos korranásra, meglepődve pillant ápolójára, aki láthatóan most ad fel mindent, ahogy előre dől, próbálva elbújni a világ elől, a hím elől. Aranyos... Z vigyora apró mosollyá szelídül, ahogy a kezében tartott inget egyelőre visszateszi a helyére, majd pár lépéssel a lány elé sétál, óvatosan ereszkedik féltérdre előtte. Egy nőstény, aki pont előtte szégyenkezik? Komikus, de mégsem érzi a mámoros elégtételt.*
-Hé!
*Kicsit előre dől, fejét lehajtva próbál alulról bekukucskálni a hajfüggöny alá, de ez sem segít, nem látja a lány arcát. Némán sóhajt fel, óvatosan nyúlva előre, hogy egy tincset ismét ujjai közé ragadjon, de ezúttal nem próbálja rendre utasítani, hagyja, hogy a fehér szálak ében bőrén játszadozzanak, finoman morzsolgatva, csavargatva.*
-Azt hiszem, kvittek vagyunk. Nekem is lenne miért szégyenkeznem előtted, elég csak a kis díszemre gondolni. Ahogy te is rávilágítottál, én nem a szolgád vagyok, aki előtt a rendületlen matróna képét kell fenntartanod. Ahogy én szabad lehetek előtted, te is előttem.
*Nem is érti, miért suttog, miért szól ennyire lágyan a hangja, ahogyan beszél a nőstényhez. Próbálja megnyugtatni a másikat, hogy nincs oka elbújni, előle semmiképpen. Pont ettől olyan jó, hogy nem kell megjátszania magát, hogy azt adhatja, aki ő valójában. Eddig olyan jó volt látni, hogy ugyanezt kapja viszont is, nem szeretné most elveszíteni.*
-Asiritay, megtisztelnél azzal, hogy rám nézel?
*Hagyja visszahullani a tincset, kezét inkább támaszkodásra használja, ahogy előre hajol, próbálva legellenállhatatlanabb hangját elővenni, ahogy súgja a szavakat, sárgán izzó tekintete rendületlenül várja, mikor pillanthatja meg az ezüstös lélektükröket.*

1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 02:03:40
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* A hold különös mivolta már régen tovaszállt, ahogy abba maradt az égi jelenség. A sötétlő felhők pedig nem könnyítik meg annak láthatását, nem is beszélve a szakadatlan záporról mit magukból ontanak a városra. A hirtelen jött vihar mindenki biztos menedék felkutatására sarkallt.
Egy karcsú alak áll a tükör előtt kinek kezében fémes eszköz csillan ahogy a tűvel ügyeskedik. A fiú kissé előre hajolva várja sorsát, közben szavak sora váltja egymást mindkét fél részéről.
Arcán némi értetlenség szalad át mint a lazítani szót hallja, de ahogy tovább hallgatja a lányt hamar rájön mit is szeretne s egyszerűen válaszol, határozottan, röviden. *
- Nem a pénzért teszem… Ez a dolgom.
* Hangja most nyugodt, a már ismert elszántság szól belőle. Valahogy érezte előre, hogy a lány kíváncsisága kielégíthetetlen, és amit mondott az neki édes kevés lesz. Ahogy elindul felé alakja szinte vonzza a fiatal fiú jeges lélektükreit. A testvonalat követő ruha légiesen engedelmeskedik minden mozdulatnak a karcsú alakon. Végül a kérdés téríti észhez ~ Farkasokra?!~ *
- Nem * csóválja meg enyhén a fejét s inkább marad a kinti látvány fogságában, figyelve a szakadó esőt ahogy vízesésként festi meg az ablak üvegét. *
- Nem Farkasra… Bármire, ami fenyeget.
* Jelenti ki maga elé, látszik rajta, hogy nem nagyon akaródzik többet beszélni a dologról, nem akarja megriasztani a lányt.
Nily csilingelő nevetése és a kissé kellemesebb téma már is tovább úsztatja őket erről a kényes munka dologról. A derűs pillanatok oldják kicsit a hangulatot majd ismét egy kérdés a lánytól, az örök kíváncsi mogyoróbarna kobak. Tulajdon vállára néz s az ott jeleskedő hegre, melyet egy nyílvesszőtől kapott emlékül. *
- Keletről jöttek. Fosztogatók. Egy kis falut támadtak meg… Főként nők és gyerekek, öregek, egyszerű földművesek. Úgy ötven en lehettek, szedett vetett társaság, de elszántak.
- Mi húszan voltunk, meg kellett fékezni őket. Megtettük.
* Meséli a távolba meredve, régi emlék az első éles harc emléke.
Rövidke nyugalom míg a lány tán megemészti a hallottakat aztán a kék szemek összeakadnak, a fiú szavai önkéntelen szaladnak ki ajkain, minek hatására Nily ajkai oly lassan nyílnak mintha egy örökkévalóság volna s nehezen találja ő is a szavakat. A lány szavai a fiúra sincsenek más hatással, de rajta kevésbé látni ennek jeleit. Egyetlen apró, kurta bólintás sikerül csupán válaszként arra, hogy vigyázzon magára. Habár való igaz, ez bizony nem éppen a fiú szokása… A természet megmenti a két fiatalt egy dörgés formájában elterelve a kék szemeket egymásról. Végül fém érinti vállát és vér serken annak nyomán, ismét. Alkohol bódító illata csapja meg orrát, a lány felé fordul és a kezébe vatta majd üvegcse kerül majd átitatja az anyagot a szagos folyadékkal. Piciny mosoly ül arcára mikor a lány figyelmezteti a fájdalomra. Majd kezébe helyezi a üvegcsét, Darel elveszi és egy pillantást vet rá. Majd parányit megrázza a fejét. *
- Csináld csak, Ma éjjel nem iszom.
* Jelenti ki és leteszi az előttük lévő székre az üvegcsét majd bezárja annak parafa fedőjével. Örömmel hallja, hogy Árny már jól van. Ezt egy kedves mosollyal nyugtázza. *
- Mondtam, erős a szíve.
* Teszi még hozzá.
A többes számon nem gondolkodik el, nincs is miért ezért felesleges a hirtelen kiegészítés de ha már megkapta ezt is elégedetten konstatálja. Végül a derekat verdeső mogyorószín hajzuhatag felkötésével járó rutinos mozdulatot figyeli. Egy kóbor tincs nedvesen tapad a rózsaszín ajkakra és a jobb kéz mozdulna is valami ismeretlen késztetést érezve, hogy megszabadítsa a másikat a rakoncátlan szálaktól. De a mozdulat elakad, mikor a hideg fém megérinti bőrét és átszalad rajta, valószínűleg megzavarta a lányt a koncentrálásban. Szeme sarka rezzen csupán a fájdalom érzetet mutatva de ez is csupán egy szemfülesnek tűnhet fel. Más érzés keríti most hatalmába. Végül valami idegen erő még is úgy dönt, hogy folytatja a jobb kéz az útját ahogy áthalad mellkasa előtt és a rózsaszín ajkakig meg sem állítja semmi. Hüvelyk ujjával finoman simítja oldalra a rakoncátlan tincset újra felszabadítva a hívogató rózsaszín ajkat. Szemei végignézik a rövid mozdulatot. Majd a jégkék szempár felfelé indul és a nefelejcs lélektükrök ragyogását keresi. Nem is kell soká kutatnia hamar akad egymásba jég és a viharos tenger. Ösztönös mozdulat ismét amint a fiú tenyere nyílik a porcelán arc mellett és egy határozott mozdulattal kúszik a rozsdaszín hajzuhatagon keresztül mely hideg, nedves mivoltával próbálja távol tartani a támadót, de mindhiába a kéz határozottan tör célja felé, hogy elérje a kíváncsi kobak tarkóját és ott állapodjon meg. A rideg kék szemek most határozottan fúródnak a másikéba, időtlen pillanat ahogy egymást figyelik, majd a fiú arca lassan indul a lány felé…
Sár áztatta utcák néhány ember szalad még a fogadó ablaka alatt sietősen keresve menedéket az égi háború elől… *


1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 01:31:00
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Még mindig fogalma sincs, hogy miért hajlandó ennyire...normálisan viselkedni vele, de nem is akarja firtatni az okát, csak örül, hogy nem játssza ismét az engedelmes kutyuskát, az bárminél idegesítőbb lenne. Még a hím számára igencsak szórakoztató húzásoknál is. Így aztán örül bármilyen megjegyzésnek amit kap, hogy zavarba hozhassa a hím. Reméli, hogy ahogy megszokja, már könnyedén le tudja majd csapni a magas labdáit, hiszen idáig csak az volt baj, hogy egyáltalán nem szokott hozzá az ilyesmihez. Már csak arra kell majd valahogy szépen rájönnie, hogy a kihívó megjegyzések és húzások mögött valójában mi rejlik. Vajon most rajta éli ki mindazt, amit a többi nőstényhez nem vághat hozzá, vagy egyszerűen csak végre magát adja, esetleg egy harmadik ok? El tudja képzelni, hogy vannak olyan hímek is, akik ha találkoznának egy olyan nősténnyel, aki nem vár el semmiféle tiszteletet, a sérült önbecsülését rá zúdítaná bosszúból, de erősen kételkedik benne, hogy azt bárki eltűrné. Bár ha az az illető egy olyan sötételf aki nem tartozik senkihez? Megrázza a fejét, már megint elkalandozott, és hülyeségeken jár az esze. Nem kell túlbonyolítani a dolgokat, abból sosem származik semmi jó végeredményül. Amikor ismét a nemét hozza fel, hogy meghazudtolhassa az előbbi visszakozását, egy érdektelen nyelvöltéssel válaszol, majd a vacsora szó hallatán felcsillan a szeme. Talán utoljára két estével ezelőtt ehetett, az előző éj túl mozgalmas volt, hogy az étel eszébe juthasson.*
- Inkább maradnék az asztalnál. *Dönti tenyerébe a homlokát, szinte már síró hangú kuncogás kíséretében.* ~Ilyen nem létezik!~ *Csóválja meg a fejét, de a mosoly azért még ott virít az arcán, bár most szerencsére nem látható a testtartása miatt. Az utolsó kérdésnél lassan a hím felé fordítja a fejét gyanakvó tekintettel méregetve, vajon már megint mi a fészkes fenére gondolhat. Épp szóra nyitná a száját, mikor a gyomra hirtelen olyan hangon kordul fel, hogy aki ezt nem hallja meg az süket. A hangra elkerekedik a szeme, majd grimaszolva tenyerébe temeti az arcát, amit nyögve dönt végül a térdére. Fehér hajzuhataga előrehull minden négyzetcentimétert takarva az arcából, de még a kezeiből is. Hát ennyit mélységi nőstény beállásról, most már gyakorlatilag akár el is áshatná magát. Ennyit a határozottságról! Ezek a gondolatok egy újabb nyöszörgést váltanak ki belőle, amit csak fokoz ha maga elé képzeli a most biztos jól szórakozó hímet. Szinte elsüllyed a szégyentől.*

1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:48:06
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Nem pocsékolja figyelmét a kezekre, sokkal jobban érdekli az arc minden rándulása, a mimika változása, a tekintet rebbenése. Szereti azt képzelni magáról, hogy mesterien érti ezeket a jeleket, hogy nem lehet előtte megjátszani magát senkinek, de valahol mélyen tudja, hogy ez nem igaz. Tanulgatja még a legapróbb jelek értelmét, de már így is sok minden van, amire egyedül is képes válaszolni.
Eret sajnos nem tapint ki, pedig micsoda móka lenne, ha saját kezével érezhetné, hogy micsoda zavart is okoz. Most elsődleges célja egy illendő kézcsók, ami alatt van ideje óvatosan magában szívni a lány bőrének illatát. Talán ez az egyetlen dolog, ami mindig vonzotta a nőstényekben, a belőlük áradó, természetes illat, ami olyan egyedivé és különlegessé teszi őket.
A büntetést pedig nem akarja szándékosan kapni, egyszerűen olyan sötételf, akit nehéz betörni, ez pedig magával vonzza az ostorral közelebbi kapcsolatba kerülést is. Talán egyszer majd benő a feje lágya, ha vissza kell térnie, feladva ezzel minden szabadságát. Rágondolni sem akar arra a napra, van még 3 éve idekint, hogy kiélvezze, amennyire lehet és a határok is engedik.*
-Nőstény vagy, ezt nem hihetem el. Mit szólna kiskegyed egy vacsorához? Ha úgy jobban tetszene, rólam is fogyasztható, de akár a fogadóban is, persze némi mellékes juttatásért ide is felhozzák.
*Ennyit igazán megérdemel a nő, ha már lelkiismeretesen gondoskodott róla. Te jóságos Éj, még a végén kiderül, hogy Asiritay lelkiismerettel is rendelkezik? Nem csak tündér, de még ez is... Kivételesen nem dörgöli új felfedezését ápolója orra alá, inkább gyorsan végigpillant a sebeken, majd talpra küzdi magát, hogy a szekrény felé induljon.*
-Nos? Szimpatikus lenne az ötlet vagy fizessek inkább természetben?
*Ezzel csakis azért mer viccelődni, mert tudja, hogy a nőstény úgysem fogadná el, más esetben kínosan ügyelne rá, hogy a testi kapcsolat lehetőségére még csak ne is utaljon. Szép dolog, ha biztos lehet magában, felszabadító és mámorító. Fajtabéli mellett még soha nem is érzett ilyet, márpedig az alkalmat kár lenne elszalasztani. Elvégre ez is újfajta tapasztalat, nem igaz? Éppen azért küldték a felszínre, hogy tapasztaljon, olyat tanuljon, amire lent nem lenne lehetősége. Talán ez lenne az? Eltűnődve pihenteti tekintetét Asiritay arcán, ameddig a válaszra vár.*

1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:14:43
 ÚJ
>Nilynn Strissa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

// Darel //

* Már egy ideje a szobában áll, amely a folyosó szikrázó világossága után homályosnak tűnik. A lámpás meleget árasztó fényénél ügyködik, s befűzi a cérnát a tűbe. Sötét sziluettjének árnyéka hosszasan elnyúl a fogadó padlóján. Az ujja köré csavarja a vékony fonalat majd benedvesít egy rongyot.
A tükörből látja, amint a fiú leül az ágyra, s még a fejrázást is, mikor a munkája felől érdeklődik. Először szűkszavúan válaszol, bár aztán rájöhetett, hogy Nily úgy is tovább kérdezősködne, úgyhogy magától folytatta.*
- Látom gyorsan tanul a fiú. Szép "horzsolással" ajándékozott meg. Azt hiszem egy kis forradás maradni is fog utána. * A fiú szemeibe néz egy pillanatra a tükrön keresztül, de aztán újból az asztalra kúszik tekintete.*
- Szerintem... Próbálj meg lazítani... Úgy értem önmagadhoz képest. A pénz fontos, de nem ennyire. * Mondja miközben kicsavarja a rongyot. Látta ő jól, hogy a férfi testén lévő hegek és forradások nem csupán karcolások. Ha minden alkalommal így gyakorolnak akkor több gézre lesz itt szükség. A kapott információk soha sincsenek a lány terhére, sőt szomjazik rájuk, s ez kíváncsiságából jól leszűrhető. Miután Nily összeszedte a szükséges holmikat megtörölgeti a kezét és egy széket húz az ágy mellé, hogy arra pakolja a ládikót és annak tartalmát. A finom anyagú ruha mindig a légies mozgás irányába libben, csak úgy, mint a derékig érő hullámzó hajtenger. Helyet foglal Darel mellett és a meglehetősen bizalmas közelségtől kissé gyorsabb ütemben kezd el verni a szíve. A nedves és hűs rongyot a fiú sérüléséhez érinti, és megtisztítja a körülötte lévő felületet is. A vadászat szóra egyik barna szemöldöke a magasba emelkedik, de nem néz fel rá. Tudja, hogy ennél sokkalta komplexebb dologról lehet szó.* ~ Mire? ~
- Farkasokra akartok vadászni? Én is láttam a hirdetést a fogadó falán. Ha jól emlékszem többszáz aranyat ér egy példány. * Folytatná tovább a mesélést, most kivételesen azonban nem saját hangjára kíváncsi. Talán megkomolyodott? Nem, az még odébb van. Elmosolyodik, mikor a fiú helyesel. Ő is így gondolta és talán önzőség tőle de egy kicsit örül annak, hogy így alakultak a dolgok. Felnevet, mikor Darel megemlíti, hogy nem könnyű eset. Tudja ő jól magáról, hogy olykor-olykor hajlamos a ló túloldalára esni s kell egy kis idő míg észreveszi magát. Ugyan észrevette már az éppen tisztogatott sérülés feletti nyil okozta forradást, de csak most kérdez rá.*
- Barbárokkal is összetűzésbe keveredtél? * Kérdi, majd leteszi a rongyot és a kezébe veszi a tűt. Az elhangzott szavakra egy pillanatra megmerevedik, a jégkék és a nefelejcs szempár találkozik. Kellemes bizsergető érzés kúszik fel a gerincén, mely semmihez nem hasonlítható, s nem is nagyon tudja megmagyarázni magának. Ritka pillanatok egyike, mikor Nily szóhoz sem jut, illetve lenne hozzáfűznivalója nagyon is sok, azonban résnyire nyílt ajkaira nem jönnek a megfelelők.
- Én.. azt hiszem hogy... én is.. és éppen ezért jó volna ha vigyáznál magadra. * Kissé hangosan gondolkodott, nem akarta volna még ezt így ilyen formán a fiú tudtára adni, bár ez még annyi mindent nem árul el arról hogyan is vélekedik a másikról. Szerencsére nem is kell megmagyaráznia, egy hatalmas mennydörgés mindkettőjük figyelmét eltereli, a szobában lévő tárgyak megrezzennek, az asztalon lévő lámpás halkan csörren. Nily is kinéz a szoba hőmérsékletétől párás ablakon keresztül a nyirkos, ködös éjszakába. Halk torokköszörülés aztán folytatja mibe belekezdett. Az első öltéstől kissé felszakad a fiú sebe, s Nily ujjbegyeit megfesti az édes piros nedv. Egy vatta szerű anyagot vesz a kezébe s egy átlátszó üveg tartalmával benedvesíti.*
- Alkohol... Kicsit csípni fog. * Mondja s a fiú kezébe adja az üveget.*
- Igyál! Úgy nem fáj annyira. A legjobb érzéstelenítő. * Javasolja neki, s közben feszült arcán az összpontosítás látszik. Még nyelve hegyét is kidugja. Felköti hajtengerét, ám pár rakoncátlan tincs így is nyirkosan tapad arcára, egy vékony hajfürt ajkaira is tapad, de azt a lányka észre sem veszi, mivel a sebre koncentrál.*
- Nemsokára utánuk megyünk. * Válaszolja, s rájön, hogy többesszámban beszél.*
- Úgy értem Árny meg én. Mert hogy meggyógyult. Akár már a hátára is lehetne ülni, de én inkább még nem teszem. * Direkt nem akarja Ressart szóba hozni a férfi puszta gondolatára is csak fintorogni tud.*

1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-16 00:13:17
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

- Még senkit se láttam, aki képes lenne vakon sebet kötözni. *Próbál érdektelenséget tettetni, bár fél, hogy kezének pillanatnyi ideges, figyelmetlen mozdulatai elárulhatják. Már ha egyáltalán szükség van a kezek látványára ebben a helyzetben. Mikor a hím elkapja a fején csattanó kezet, kitágult szemmel figyeli mit művel. Szíve gyakorlatilag egy százassal megugrik, arcát még forróbbnak érzi, és csak imádkozni tud, hogy ez ne lehessen látható, és a hím ne találja meg a csuklóján lévő eret, ami a szívének árulkodó jelét mutathatja. Ahogy a büntetésre kerül szó, grimaszos, kételkedő féloldalas mosollyal figyeli, majd elnézve a föld felé értetlenül az ajkába harap. Biztos ez is pont olyan húzás, mint az eddigiek, de a fiatal nőstény épp elég büntetést látott már, néhányat még neki is kellett kiosztani, hogy tudja nincs olyan idióta a világon aki tényleg igazi, fájdalmas büntetést akar magának kiprovokálni.* ~Mi a fenéért akar büntetést kapni? Esküszöm tényleg gyomorszájon rúgom ahogy jobban lesz.~ *Egy pillanatra az elharapott ajkon édes mosoly szélesedik ki, ahogy ezt a jelenetet elképzeli, de aztán egy pillanatra elgondolkozik. Itt lesz egyáltalán mikor a hím már felgyógyul? A gondolat, hogy ismét magára marad tehetetlenül, nem annyira fájdalmas mint az, hogy kinek a társaságától kell megválnia, ami nagyon meglepi a nőstényt, de így ez a kettő együtt egyáltalán nem tesz jót a pillanatnyi hangulatának, így amilyen gyorsan csak tudja, a mélyre taszítja ezt a gondolatot, és a jövőre hagyja az események menetét.*
- Mondtam, hogy nem tartozol semmivel. *Vonja meg a vállát érdektelenül, hiszen ezt a kérdést már rég letisztázták. Az egyetlen amit kért, hogy hagy maradhasson, és ezt megkaphatta, azt meg nem is veszi észre, hogy a hím már nem pénzre gondol. Az a kis szókülönbség teljesen elsiklik a lány füle mellett, az előbbi gondolatsorok miatt, így most nem jutott eszébe olyan amit kérhetne a hímtől. Legalábbis olyan nem ami nem lenne túl önző kérés, így egyszerűen csak tovább figyeli a mozdulatait amíg még van rá lehetősége.*

A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.16 00:15:48

1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 23:42:20
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

* Jót mulat azon is, ahogy a nőstény szándékosan kerüli a pillantását, legalábbis úgy tűnik, hogy szándékosan kerüli. Az is mindegy, hogy ha nem, csak elmerül a munkájában, túlzottan kínálja megint a lehetőséget, amit a hím nem fog tudni kihagyni.*
-Azt mindig is tudtam, hogy jó testem van, de hogy ennyire... ahogy elnézem, képtelen vagy elszakítani róla a tekinteted.
*Nem úgy néz ki, mint aki egyhamar abba akarná hagyni az efféle csipkelődést. Amikor sérülései miatt korlátozott a mozgási, ezáltal a szórakozási lehetőség, akkor helyben kell elfoglalnia magát, amihez ebben a pillanatban nem is adódik jobb lehetőség, mint Asiritay idegein táncolva, próbálgatva a határokat, hogy meddig mehet el büntetlenül. Minden lépéssel egy kicsit, óvatosan táncolva az idegek vékony szálán, hogy mielőtt érezné az elpattanást, legyen ideje visszakozni. Vagy nem.*
-Ahogy óhajtod, a számon lakat.
*Most kivételesen nem fokozza tovább, megenged egy kis léleknyugalmat ápolójának, amikor ígéretéhez híven hallgat, csak a szája szegletében bujkáló mosoly árulkodik, hogy itt bizony még nincs vége. Épp csak egy kis szünetet tart, hogy Asiritay-nak legyen ideje némileg összeszedni magát, a gondolatait, és természetesen a használt gyolcsot.
Ahogy homloka megkapja a kis csapást, csak még szélesebben vigyorog, egy gyors mozdulattal kapva a kacsó felé, hogy ha sikerrel jár, maga elé húzva kicsit előre dőljön, épp csak annyira, hogy ajkai végigsimíthassák a kézfej bőrét.*
-Bocsánatáért esedezem, úrnőm.
*Kell az önuralom, hogy ne nevesse el magát, de hangján így is érződik a széles mosoly, ami akkora sem tűnik el, mire felegyenesedik, engedve a őstényt. Ha nem sikerült a próbálkozás, úgy inkább hanyagolja, csak annyit tesz, hogy megdörzsöli a homlokát.*
-Szeretem tudni a határaimat, ezt imádták bennem. Mindig adtam okot a büntetésre.
*Megpróbálkozik egy nagyon óvatos vállvonással, ami így, kellő odafigyeléssel, máris nem jár akkora fájdalommal, mint a tegnapi, hanyag mozdulat.*
-Köszönöm az újabb ellátást. Mivel viszonozhatom?
*Első sorban most nem pénzre gondol, hiszen az már letisztázódott, hogy abból a nőstény nem kér, de vannak más módszerek is a törlesztésre. Például fizethet természetben, netán egy vacsorával. Ez utóbbi egészen jól hangzik, főleg, hogy hajnal óta nem evett egyikük sem.*

1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 23:08:52
 ÚJ
>Asiritay C'nila avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Zhrodim Tanemor//

*Nem igen akar a kötözés közben ránézni a hímre, de a kérdésre megáll a keze a gyolcs letekerése közben, és kérdőn felkapja rá a tekintetét, elgondolkozva a kérdésen.*
- Hm...mivel valószínűleg már úgy is tudod, hogy semmi olyasmit nem csinálnék, nyugodtan mondhatod viccelődve, vagy akár komolyan, úgyis sejtheted, hogy a vége ugyanaz. *Válaszolja, folytatva a gyolcs óvatos lefejtését izmos mellkasáról. Még véletlenül sem akar az előtte lévő arcra pillantani miközben dolgozik. Nem is tudja igazán melyik látvány lenne rosszabb, ami elé tárulhat az érintésétől. Az undor, vigyor, vagy a fájdalom. Így belegondolva talán az undor az ami a legjobban mellbe vágná, hisz még élénken emlékszik arra, hogy milyen torz grimaszba borult a hím arca, mikor először kezelte le a sebeit. A következő megjegyzésre már tényleg felháborodik kicsit.* ~Tündér?!~ *Visszhangzik a fejében a mondat. Talán ez váltja ki az arcára vetülő eddigi legnagyobb döbbenetet, amíg pár másodpercig emészti a hallottakat.*
- Hééé! Legalább amíg átkötözlek ne szólj be! *Kiált fel ismét durcás arccal miközben finoman a hím homlokára csap. Hangvétele inkább hasonlít arra, mint mikor egy barátra szólnak rá, mint mikor egy mélységi nőstény rendre utasít egy hímet, hisz még az ütésbe sem vitt bele semmiféle erőt. De nem is ez utóbbi volt Asiritay szándéka, sokkal inkább talán az első. A baráti dorgálás. Mosolya ismét kicsit lelohad mikor Zhrodim tovább húzza, majd a nyögés szóra beindul a lány fantáziája.* ~Talán ha gyomorszájon rúgnám elérném azt a nyögést.~ *Húzódik kicsit mérges, összeesküvő féloldalas mosolyra a szája. Ha a mellette ülő nem lenne sérült, valószínűleg meg is tenné. Úgyse fájna neki akkor, hisz még mezítláb is van, az ő hasa meg valószínűleg kemény mint a kő az izmoktól. De most inkább nem kockáztat, nehogy érintse valamelyik bordáját.*
- Esküszöm te tényleg azt teszteled, hogy mikor rúglak meg végre! *Feleli végül majdnem teljesen azt ami a fejébe van, miközben kíváncsian méregeti a hímet. Mosolya viszont ha durcás is, teljesen egyszer se tűnik el az arcáról. A maradék gombát becsavarja a kis gyolcsba, úgy teszi el a következő használatig, majd a többi kelléket is szépen elpakolja, rendet téve maga körül. Tényleg igaza van a hímnek, a folytonos húzása miatt most már a fiatal tapasztalatlan kis nősténynek tényleg fogalma sincs, hogy mikor szórakozik csak vele, hogy jót derülhessen a reakcióján, és mikor gondolja halál komolyan, tudva hogy ő biztos csak újabb viccnek venné az egészet. Annak az egynek viszont most nagyon is örül, hogy bőre sötét, legalább képtelen láthatóan elpirulni, hisz folyton olyan érzése van, mintha égne az arca.*

1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 22:24:20
 ÚJ
>Zhrodim Tanemor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// Asiritay C'nila //

*Ő sem gondolta volna, hogy eddig fajul majd a helyzet, talán egy éve is van már annak, hogy utoljára nevetett, de úgy igazán, vidámságában, nem pedig valami keserű hahota szakadt fel belőle. Régen volt, mégis jóleső most valamennyire. Néha kellemes, hogy elhagyhatja a merevséget, megszabadulhat attól a tudattól, hogy életek kioltására szakosodott és örömét lelheti egy-egy percben. Régen ezek az alkalmak újholdkor jöttek el, amikor a néma és sötét éjszakát járhatta, csodálva Éjanya hatalmát, amivel minden hónapban egy estét egészen magának tulajdonít, legyőzve a hold fénylő erejét, árván hagyva az apró csillagokat. Szíve ilyenkor mindig a torkában dobott, szinte érezte a mindent elárasztó sötétséget, a vére száguldott és úgy érezte, ő maga is újjászületik. Régen volt, azóta a napi rutin megtörte ezt a csodának tartott, valódi örömmel teli estét.
nem rémíti meg a gonosz kacaj sem, kihívó tekintettel várja, hogy a nőstény munkához lásson. Már csak azért sem ellenkezne, mert rajta akar épp segíteni, de ennek a nősténynek talán még ettől függetlenül is önként megengedné, hogy kiélje rajta véres vágyait. Talán. Esetleg. Cseppet sem biztos, de van rá mód.*
-Nem tudod megmondani, mikor szórakozok és mikor beszélek komolyan, igaz, Asiritay?
*Sikerült, tényleg emlékszik még gyógyítójának nevére, annak ellenére is, hogy félig már egészen máshol járt, amikor hallotta a bemutatkozást. határozottan büszke magára, talán az a gyengéd hangsúly, ahogyan egy nevet ejteni képes, csak még inkább olaj lesz a tűzre. Pedig még nem is lépett át bizonyos határokat, de már így is képes zavart teremteni. Vajon mi történne, ha tovább menne? Az egyetlen dolog, ami nem tetszik neki az egyébként gyönyörűségesnek tartott, ében bőrben, hogy nem látszik rajta, miként pirul el a másik. A felszínieknél ez nagyon aranyos tud lenni, amikor valami szemérmetlen célzást tesz, még a fülük is bele szokott vörösödni, ahogy igyekeznek minél távolabb kerülni tőle. nagy kár, hogy a nőstény arcán ezt sosem láthatja, mindössze reakcióiból, mimikájából olvashatja le, mit is sikerült kiváltania.
Bár a használt gyolcs letekerése alatt nem szólal meg, a száján ülő pimasz vigyor annyira egyértelműen jelzi, hogy mire is gondol, hogy kimondania sem kell. Túlzás lenne állítani, hogy mindig öröm, ha egy nőstény vetkőzteti, de ebben a kivételes helyzetben hajlamos lenne ezt hazudni, csak hogy fokozza a hangulatot. Mégsem szól, még a végén annyira feldühítené Asiritay-t, hogy amaz komolyan fontolóra venné, hogy a lehető legfájdalmasabb módon lássa el a hím sebeit. Hallgat hát, akkor sem szisszen, amikor egyébként csípné a sebre kent gyógynövény, korántsem annyira fájdalmas, hogy ne tudja elrejteni.*
-Ha nem tudnám, hogy sértésnek veszed, azt mondanám, hogy egy valódi tündér vagy. De várjunk... ha én úgyis bunkó vagyok és szeretlek sértegetni, akkor... Egy valódi tündér vagy.
*Újabb pofátlan kacsintás a végére, miközben kezét is visszahúzva, a kötésen át nyomkodva meg egy kicsit, de mivel az eredmény fájdalmas, így inkább nem erőlteti.*
-Ugyan, ezt meg sem éreztem. Ennél jobban kell próbálkoznod, ha nyögéseket akarsz kicsalni belőlem.

1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 21:58:49
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Nily //

* A folyosón félhomályt keltve játszadoznak az olajlámpások igéző sziluettet kölcsönözve a lánynak, még jobban megbabonázva a fiút ahogy pillanatokig csendben állnak. Mindkét fél a saját hirtelen jött zavarának leküzdésével van elfoglalva, de pont emiatt tudtukon kívül is szinte észrevétlen marad a másik számára. Amint Nilyt beengedi szerény hajlékába, lassan kiszökik a visszatartott levegő ajkai közül, hogy helyre rázza magát mihamarabb. Zárja az ajtót majd mire megfordul a karcsú alak már szemérmesen áll a szoba közepén s keresi a számára megfelelő helyet. Mit meg is talál hamar a fa asztallal egybekötött tükör képében. Rajta ott pihen az imént használt némileg megfestett vizes lavór. Látva, hogy Nily hamar feltalálja magát s az asztalra helyezi a kis dobozt és ott kezd ténykedni, elindul az ágy felé, és leül a szélére, az ablakkal szembe. Úgy még is csak kényelmesebb lesz majd a lánynak is ellátni a sérülést. Halk nyikorgás jelzi ahogy az ágy anyaga megadja magát a ránehezedő súlynak és a szövet anyag sem ellenkezve gyűrődik alatta. A háttal állóra téved tekintete amint az asztalnál a dobozban lévő holmikkal ügyeskedik. Csupán akkor tér vissza cikázó gondolatiból mikor a munkáról kérdez a mindig kíváncsi hang. Parányit megrázza a fejét bár ezt a másik úgysem látja, majd levéve a karcsú alakról a tekintetét az ablak felé emeli, enyhén előre dől, két könyöke a térdére borul, úgy néz ki az tomboló viharra. Így a lopott pillantás számára rejtve marad, mit a lány felé szegez. *
- Nem, nem testőr munka.
* Jelenti ki egyszerűen, majd pillanatnyi hallgatás után úgy dönt folytatja. *
- Egy régi barátom keresett fel. Egy mágus. Megkért képezzek ki egy fiút. A gyakorlás során szereztem a sebet. Meg kellett tudja, milyen mikor vér tapad a kézhez.
* Mondja egyszerűen, eszébe sincsen hazudni a lánynak egyszerűen csak nem látja értelmét ettől jobban részletezni. Bizonyára most igen furán nézhet rá Nily, hogy egyszerűen hagyta magát leszúrni… de nincs ezen mit magyarázni, ő egy Farkas, így nevelték, drasztikusan. Mire befejezi a mondatot villám cikázik keresztül az égen megvilágítva a fiú arcával együtt az egész szobát, minek hatására Nily vékony ujjai közül kiszalad a tű s egy apró mondat is elhagyja rózsaszín ajkait. Darel azonnal oda emeli tekintetét a hirtelen mozdulat irányába. De látva, hogy nem történt semmi így nyugodtan tekint vissza a lányra és bólint mikor az öltésekről kérdez jelezve, hogy tegyen belátása szerint. Rábízza magát a nála jobban hozzá értő kezekre. Ahogy a lány ténykedik tovább Darel visszafordul az ablak felé majd első gondolata, hogy nem akarja ezzel traktálni a lányt vagy feleslegesen aggodalmat kelteni benne, de végül még is úgy dönt, hogy elmondja a teljes igazat. *
- Néhány napja a fogadóban kitettek egy kiáltványt, jó kardforgatókat keresnek… Vadászatra.
* Meséli miközben Nily összeszedi a számára szükséges holmikat. *
- Ez ügyben keresett fel a mágus akiről meséltem.
- Pár nap múlva találkozom egy illetővel aki majd pontosabbat tud.
* Valahol mélyen érzi, hogy a kíváncsi kobaknak ez édes kevés, de a fiú szűkszavúan egyelőre többet nem mond csupán a felé induló törékeny alakra pillant ahogy félénken tesz néhány lépést irányába. Kezében tű, cérna, kendő s minden mire szüksége lehet. Hagyja, hogy helyet foglaljon mellette és szemügyre vegye a kérdéses részt, mély seb tátong vékony kis vonal, friss lehet, csupán néhány órás még, a méretéből ítélve még tán Nily is megmondhatja, hogy tőr okozta. Nem állja most a lány nefelejcs íriszeit így a biztonságos ablak felé fordul míg a másik ténykedni kezd. A hirtelen feszültséget oldva parányi mosoly kúszik arcára, mikor a lány piszkálódik vele kicsit *
- Látod, ebben egészen biztos vagyok.
* Viccelődi el ő is a kötési tudásának méltányolását. Az okozáshoz és az elszenvedéshez jól ért, de az ellátáshoz már kevésbé…
Amikor a lány felhozza, hogy sokkal tartozik neki és sorba szedi az eddigi nem éppen szokványos találkozásikat a mosoly tovább kúszik arcán s parányit lejjebb enged feje is, szemei pedig a padló felé ejtődnek, ahogy fel eleveníti az abszurd pillanatokat. *
- Hát, valóban nem vagy egy egyszerű eset
* Élcelődik vissza kicsit ő is. *
- De igazán nincs mit. Örülök, hogy nem esett bajod… És… Örülök, hogy meg ismertelek.
* Kúszik ki ajkain a mondat és erőt vesz magán, hogy a lány csillanó nefelejcs szemeit keresse, ahogy felé fordul lassan. Ismét hatalmas dörgés rázza meg a várost fényárban úsztatva a két alakot az ágy szélén. Minta csak a fiú segítségére sietett volna a felmentő sereg és már viszi is tovább tekintetét. Mert a kezdeti erő nem tart soká és a sebre vetül a kék szempár hogy szemügyre vegye a lány ügyködését. Szótlanul tűr , szinte már már rezzenéstelen arccal akár a tű érintését akár más egyéb tevékenységet mit Nily a sebbel folytat. Csupán néha látszik arcán parányi rezzenés mit talán az ifjú leány észre sem vesz. Valóban látszik rajta, hogy rosszabbakat is kiállt már. Végül visszafordul ismét az ablak felé, s rezzenéstelen arca marad ugyan de hirtelen megborzong ahogy a selymes haj nedvesen alkarját simítja. Tekintet marad a kinti vihar óvó fogságában s inkább hagyja tovább ténykedni a lányt.
Kis idő múlva ő is kérdez végül hogy a csendet megbontsa. *
- A múltkor azt mondtad lekésted a hajót, s a szüleid? A családod?
* érdeklődik ő is a lány felől majd egy újabb kérdés jut még eszébe az ében paripa állapotáról. *
- Árny jobban van már?

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370