Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 01:15:11
Üzenet elküldve: 2014-02-15 01:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Végre fellélegez, mikor a hím végre megérti, hogy nagyjából milyen szándékai nincsenek. Igaza van, ő maga is tökéletesen ismeri a saját nemét, viszont az a három hátráltató tényező még mindig ott lebeg a lány szeme előtt. Az első, és talán legfontosabb, hogy még sosem volt része efféle szolgáltatásokban. Családját lekötötte az ő képzése, és okítása, anyja valószínűleg ezzel várná majd haza. Ebbe hirtelen beleborzong. Tudja milyen gonddal szokott válogatni, de biztos nem erre akar majd hazatérni. Habár négy év múlva ki tudja... A második ok, pont az, hogy a lányt még az is meglepi, hogy a hím állni tud. Nem azért segített neki, hogy most megölje. A harmadik, az egy igen egyszerű ok. Nem érzi szükségét, hogy éljen a lehetőséggel. Mikor a hím elkezd értetlenül, és talán kicsit ijedten nézelődni, a lányban feltámad az érdeklődés.*
- Ha jól emlékszem épp az ellenkezőjét tettem veled nem igaz?! Ráadásul nagyon nincs ínyemre a gondolat, hogy a legeslegelső éjszakámat egy számomra még teljesen vadidegen hímmel töltsem, aki ráadásul még mozogni is alig tud! *Bukik ki a száján mérgében, amit azonnal meg is bán, de már nem szívhatja vissza. Ahogy a hím suttog, rögtön megérti, hogy azt feltételezi mások is hallják amit hangosan kimond. Szívesen megnyugtatná, hogy biztos nincs senki olyan a közelben, de ha a sejtése igaz, akkor őt is sárosnak nézheti, akkor meg hiába mond bármit. Annak viszont örül, hogy most már kissé kimutatja a való érzéseit.* ~Végre!~ *Ahogy ráhuppan a hím az ágyra, a lány egy nagyot nyújtózkodik, kicsit talán hangosabban is mint kellene.*
- Csodálkoztam, hogy milyen jól bírod már az állást. *Néz rá kicsit együtt érzően, majd közelebb lép hozzá.* Ne aggódj, otthon ki is követelem magamnak a tiszteletet, sőt, a többi család hímjeitől is, viszont arról, hogy a felszínen, vagy egy idegen város fiához, hogy kell hozzáállnom, arról még semmit sem mondtak nekem. Lehet akkor tényleg másképp viselkednék, de úgy tűnik anyám egyetlen kritériuma az, hogy csináljak amit akarok, csak a megszabott határidőre nagyjából menjek haza. *Vonja meg a vállát, a hím reakcióit kutatva, bár sajnos tőle aligha érkezhet magyarázat arról, hogy anyja mit akarhat tőle itt a felszínen.*
*Végre fellélegez, mikor a hím végre megérti, hogy nagyjából milyen szándékai nincsenek. Igaza van, ő maga is tökéletesen ismeri a saját nemét, viszont az a három hátráltató tényező még mindig ott lebeg a lány szeme előtt. Az első, és talán legfontosabb, hogy még sosem volt része efféle szolgáltatásokban. Családját lekötötte az ő képzése, és okítása, anyja valószínűleg ezzel várná majd haza. Ebbe hirtelen beleborzong. Tudja milyen gonddal szokott válogatni, de biztos nem erre akar majd hazatérni. Habár négy év múlva ki tudja... A második ok, pont az, hogy a lányt még az is meglepi, hogy a hím állni tud. Nem azért segített neki, hogy most megölje. A harmadik, az egy igen egyszerű ok. Nem érzi szükségét, hogy éljen a lehetőséggel. Mikor a hím elkezd értetlenül, és talán kicsit ijedten nézelődni, a lányban feltámad az érdeklődés.*
- Ha jól emlékszem épp az ellenkezőjét tettem veled nem igaz?! Ráadásul nagyon nincs ínyemre a gondolat, hogy a legeslegelső éjszakámat egy számomra még teljesen vadidegen hímmel töltsem, aki ráadásul még mozogni is alig tud! *Bukik ki a száján mérgében, amit azonnal meg is bán, de már nem szívhatja vissza. Ahogy a hím suttog, rögtön megérti, hogy azt feltételezi mások is hallják amit hangosan kimond. Szívesen megnyugtatná, hogy biztos nincs senki olyan a közelben, de ha a sejtése igaz, akkor őt is sárosnak nézheti, akkor meg hiába mond bármit. Annak viszont örül, hogy most már kissé kimutatja a való érzéseit.* ~Végre!~ *Ahogy ráhuppan a hím az ágyra, a lány egy nagyot nyújtózkodik, kicsit talán hangosabban is mint kellene.*
- Csodálkoztam, hogy milyen jól bírod már az állást. *Néz rá kicsit együtt érzően, majd közelebb lép hozzá.* Ne aggódj, otthon ki is követelem magamnak a tiszteletet, sőt, a többi család hímjeitől is, viszont arról, hogy a felszínen, vagy egy idegen város fiához, hogy kell hozzáállnom, arról még semmit sem mondtak nekem. Lehet akkor tényleg másképp viselkednék, de úgy tűnik anyám egyetlen kritériuma az, hogy csináljak amit akarok, csak a megszabott határidőre nagyjából menjek haza. *Vonja meg a vállát, a hím reakcióit kutatva, bár sajnos tőle aligha érkezhet magyarázat arról, hogy anyja mit akarhat tőle itt a felszínen.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:48:54
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:48:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Na igen, ez mondjuk különös. Tetoválása már jó ideje látható, még ha a végét fedte is a nadrág, elég egyértelműen van kifejtve minden, hogy ne maradhasson kétség a befejezést illetően sem. Miért nem kérte ki akkor magának a nőstény máris a tiszteletet? Miért nem pirított rá, hogy súlyos következményei lehetnek, ha nem üt meg máris illemtudóbb hangot? Miért nem fejtette ki igényeit már az első pillanatokban? Egy pillanatra összeráncolja a homlokát, nem érti, mi is folyik itt. Eddig még nem találkozott ilyen példával, a nőstények még akkor is parancsolgatni szoktak neki, ha nem is látják, mit véstek ezüst betűkkel a bőrébe. Mi mást is várhatna ezen kívül? Semmi jót, ha fajtásairól van szó.*
-Elnézést.
*Még szerencse, hogy az alkar törése nem akadályozza az ujjait, így össze tudja húzni a nadrágját, némileg megkönnyebbülve, hogy nem várnak tőle efféle szolgálatot. Aligha bírná most, amikor a puszta talpon maradás is nehezére esik. Viszont így nem igazán tudja, hogy mit is kellene csinálnia, csak annyiban biztos, hogy amit éppen tesz, az nagyon rossz, ugyanis hallja a fogak indulatos csikordulását. Ez a hang sosem jelent jót, de az egyetlen kérés, ami elhangzik, sajnos teljesíthetetlen, fizikai képtelenség, hogy azonnal idevarázsoljon egy barlangot és a nőstény ágyát. Ez is valamiféle játék lenne? Nem... De akkor mégis mit vár most tőle a másik? Tekintete körbevillan a szobán. Ez valamiféle teszt? Most is figyeltetik? Csak nem... Hogyan lenne rá lehetőségük? Szomszédos szobából könnyedén. Mindenképpen meg kell vizsgálniuk a falakat, hogy vannak-e azon nemkívánatos lyukak, rések. Sajnos erre most nem képes, de meri remélni, hogy itt viszonylagos békének örvendhet.*
-Elhiheted, nekem sem ez a legkellemesebb dolog, amit csinálnom kell, de nem akarok még egy ilyen verést kapni, mert elfelejtettem megadni a tiszteletet annak, akinek kijár.
*Szűri a fogai között, hangját egészen lehalkítva, hogy Asiritay hallhassa, de más aligha. Tekintete újra a lány arcára vándorol, bár mimikáján képes uralkodni, pillantása mindennél hűbben mutatja, miféle vihar kavarog benne.*
-Elnézést, de...
*Az akaraterő elbukik a szükséggel szemben, hátratántorodva rogy az ágy szélére, lábai láthatóan remegnek, az ácsorgást innentől inkább hanyagolni fogja, még ha ez tiszteletlenségnek tűnik is. Van az a pont, amin túl már ő sem tud dacolni saját testének követelményeivel és ez most érkezett el.*
*Na igen, ez mondjuk különös. Tetoválása már jó ideje látható, még ha a végét fedte is a nadrág, elég egyértelműen van kifejtve minden, hogy ne maradhasson kétség a befejezést illetően sem. Miért nem kérte ki akkor magának a nőstény máris a tiszteletet? Miért nem pirított rá, hogy súlyos következményei lehetnek, ha nem üt meg máris illemtudóbb hangot? Miért nem fejtette ki igényeit már az első pillanatokban? Egy pillanatra összeráncolja a homlokát, nem érti, mi is folyik itt. Eddig még nem találkozott ilyen példával, a nőstények még akkor is parancsolgatni szoktak neki, ha nem is látják, mit véstek ezüst betűkkel a bőrébe. Mi mást is várhatna ezen kívül? Semmi jót, ha fajtásairól van szó.*
-Elnézést.
*Még szerencse, hogy az alkar törése nem akadályozza az ujjait, így össze tudja húzni a nadrágját, némileg megkönnyebbülve, hogy nem várnak tőle efféle szolgálatot. Aligha bírná most, amikor a puszta talpon maradás is nehezére esik. Viszont így nem igazán tudja, hogy mit is kellene csinálnia, csak annyiban biztos, hogy amit éppen tesz, az nagyon rossz, ugyanis hallja a fogak indulatos csikordulását. Ez a hang sosem jelent jót, de az egyetlen kérés, ami elhangzik, sajnos teljesíthetetlen, fizikai képtelenség, hogy azonnal idevarázsoljon egy barlangot és a nőstény ágyát. Ez is valamiféle játék lenne? Nem... De akkor mégis mit vár most tőle a másik? Tekintete körbevillan a szobán. Ez valamiféle teszt? Most is figyeltetik? Csak nem... Hogyan lenne rá lehetőségük? Szomszédos szobából könnyedén. Mindenképpen meg kell vizsgálniuk a falakat, hogy vannak-e azon nemkívánatos lyukak, rések. Sajnos erre most nem képes, de meri remélni, hogy itt viszonylagos békének örvendhet.*
-Elhiheted, nekem sem ez a legkellemesebb dolog, amit csinálnom kell, de nem akarok még egy ilyen verést kapni, mert elfelejtettem megadni a tiszteletet annak, akinek kijár.
*Szűri a fogai között, hangját egészen lehalkítva, hogy Asiritay hallhassa, de más aligha. Tekintete újra a lány arcára vándorol, bár mimikáján képes uralkodni, pillantása mindennél hűbben mutatja, miféle vihar kavarog benne.*
-Elnézést, de...
*Az akaraterő elbukik a szükséggel szemben, hátratántorodva rogy az ágy szélére, lábai láthatóan remegnek, az ácsorgást innentől inkább hanyagolni fogja, még ha ez tiszteletlenségnek tűnik is. Van az a pont, amin túl már ő sem tud dacolni saját testének követelményeivel és ez most érkezett el.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:29:12
Üzenet elküldve: 2014-02-15 00:29:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Nagyot sóhajtva bizonyosodik meg róla, hogy itt tényleg az írásról van szó. Hiába, nem igazán kíván élni ezzel a lehetőséggel. Anyja már biztos a felfedezés pillanatában kihasználta volna a kínálkozó alkalmat, de őt több ok is arra kötik, hogy még csak fontolóra se akarja venni az ajánlatot.*
- Igen láttam, viszont ha feltűnt, még mindig itt állok, és nem vetettem rád magam. Nem kívántam élni a lehetőséggel, ráadásul alig tudsz mozogni. *Néz végig rajta grimaszolva. Mikor lassan feláll, hiába kőkemény az arca, a szemei még a tudatos elnyomás fényében is szinte üvöltenek. Aggódva figyeli, nem kell e esetleg utána kapnia. Szerencsére biztosan áll a lábán, ami még egy előrelépés az udvaron uralkodott helyzethez képest, ám amikor a hím meglazítja a a nadrágján a szíjat, felfedve a tetoválás maradékát, egy pillanatra kitágul a nőstény szeme.*
- Köszönöm, az utolsó betűket már magam is ki tudtam találni. *Emeli fel tiltakozón az egyik kezét, remélve, hogy a fiú látása elég tiszta ahhoz, hogy észrevegye, ám amikor ismét a betanult szöveget kezdi nyomni, a lány mérgesen lehunyja a szemét.* ~Esküszöm, kinyírom!~ *Csikorgatja a fogait, de hangosan nem mondaná ki, még a végén komolyan gondolná a hím a szándékát. Még egy nagy sóhajjal tiszta hosszú hószín hajába túr, eligazgatva a kósza tincseket, majd arra gondol, mire lenne szüksége. Tekintete az ablak irányába kalandozik.*
- Az egyetlen amire most szükségem lenne, az egy természetes fény nélküli mélységi város, és a saját ágyam. *Söpri félre ismét az arcából a haját, óvatosan méregetve az előtte álló ha úgy vesszük jelen helyzetben alárendelt fél mozdulatait.*
- Ha ezt egy felszíni elf mondaná, még egyet is értenék. *Dörzsöli meg ismét kicsit idegeskedve a szemeit. Fogalma sincs mihez kezdjen az előtte álló alakkal. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha ágyba parancsolná, hátha majd este jobban szót tudna vele érteni, bár erre kevés esélyt lát.*
*Nagyot sóhajtva bizonyosodik meg róla, hogy itt tényleg az írásról van szó. Hiába, nem igazán kíván élni ezzel a lehetőséggel. Anyja már biztos a felfedezés pillanatában kihasználta volna a kínálkozó alkalmat, de őt több ok is arra kötik, hogy még csak fontolóra se akarja venni az ajánlatot.*
- Igen láttam, viszont ha feltűnt, még mindig itt állok, és nem vetettem rád magam. Nem kívántam élni a lehetőséggel, ráadásul alig tudsz mozogni. *Néz végig rajta grimaszolva. Mikor lassan feláll, hiába kőkemény az arca, a szemei még a tudatos elnyomás fényében is szinte üvöltenek. Aggódva figyeli, nem kell e esetleg utána kapnia. Szerencsére biztosan áll a lábán, ami még egy előrelépés az udvaron uralkodott helyzethez képest, ám amikor a hím meglazítja a a nadrágján a szíjat, felfedve a tetoválás maradékát, egy pillanatra kitágul a nőstény szeme.*
- Köszönöm, az utolsó betűket már magam is ki tudtam találni. *Emeli fel tiltakozón az egyik kezét, remélve, hogy a fiú látása elég tiszta ahhoz, hogy észrevegye, ám amikor ismét a betanult szöveget kezdi nyomni, a lány mérgesen lehunyja a szemét.* ~Esküszöm, kinyírom!~ *Csikorgatja a fogait, de hangosan nem mondaná ki, még a végén komolyan gondolná a hím a szándékát. Még egy nagy sóhajjal tiszta hosszú hószín hajába túr, eligazgatva a kósza tincseket, majd arra gondol, mire lenne szüksége. Tekintete az ablak irányába kalandozik.*
- Az egyetlen amire most szükségem lenne, az egy természetes fény nélküli mélységi város, és a saját ágyam. *Söpri félre ismét az arcából a haját, óvatosan méregetve az előtte álló ha úgy vesszük jelen helyzetben alárendelt fél mozdulatait.*
- Ha ezt egy felszíni elf mondaná, még egyet is értenék. *Dörzsöli meg ismét kicsit idegeskedve a szemeit. Fogalma sincs mihez kezdjen az előtte álló alakkal. Talán az lenne a legegyszerűbb, ha ágyba parancsolná, hátha majd este jobban szót tudna vele érteni, bár erre kevés esélyt lát.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:44:36
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:44:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*Türelmesen kivár, eszében sincs, hogy siettesse a nőstényt, az is legalább akkora bűnnek számítana, mint eddigi cselekedetei. Inkább nem gondol bele, hogy milyen következményekkel számolnia, némán mered a padlóra és fogait összeszorítva tűr mindent. Megszokta, erre nevelték, így még ha fáj is, hogy önbecsülését el kell hagynia, ezt követeli tőle a helyzet.
Az volt az érdekes, hogy nem tudta? A játszadozásnak ez a különös kegyetlensége egy pillanatra gyomorba vágja, ilyet még odahaza sem tapasztalt, pedig nem mondhatni róla, hogy nem élt át sok dolgot. Szándékosan elrejteni a valóságot, csak hogy utána mindenképpen meg kelljen felelnie a tetteiért... A félelem mellett a harag is fellobban benne, de kapott olyan jó kiképzést, hogy ennek leghalványabb jelét se adja a másik tudomására.
Miért a csalódottság? Tisztán kihallani véli, csak nem érti, hogy miért. Elrontotta volna a játékot? Hát sajnálja, de köti a törvény, innentől neki úgy kell viselkednie, mintha a mélyben volnának.*
-Láttad az írást, eszerint lényegtelen, hogy milyen nősténnyel hoz össze a sors, a végzetem kötelez. Mindenki szolgája és senkié.
*Senkié? Na ez nem éppen igaz, de ameddig a felszínen él, addig lényegében ez a helyzet, hiszen úrnője nem tart rá igényt, tehát valamennyire szabad lehet. Szabad... Mintha a kertbe kicsapott kutya, kit lánc ránt vissza, ha túl messzire kalandozna. Megint érzi a nyakán a szorítást, ami meggátolja, hogy elfeledhesse, mi minden köti.
Lassan emelkedik fel, arca teljesen sima és érzelemmentes, a fájdalom legkisebb jele sem tükröződik, csak balja nem ernyed, ujjai lassan saját tenyerének a húsába marnak, így tűrve, hogy véletlenül se rezzenjen az arca. Ha már úgyis talpon van, ujjai a nadrág elejéhez vándorolnak, oldva a derékszíjat és meglazítva az anyagot, épp csak annyira húzva szét, hogy a tetoválás ezüstös vége is szem elé kerüljön, amely egészen ágyékáig nyúlik le, egészen konkrét elképzeléseket adva arról, miféle szolgálatra is szánták őt.*
-Amit óhajtasz. Felelned sem kell, ha kényelmetlen, elegendő, ha elveszed, amire vágysz.
*Már régóta meg tudja játszani, hogy nem undorodik a helyzettől, önmagától, valahányszor kénytelen engedi a nőstényeknek. Most sincs semmi, csak az üresség, a fásult beletörődés.*
-Nem érdemlek ilyen gondos ápolást.
*Kicsit megdönti magát előre, keze bizonytalanul nyugszik a nadrág szélén, magán tartva az anyagot. Mit akar a nőstény?*
*Türelmesen kivár, eszében sincs, hogy siettesse a nőstényt, az is legalább akkora bűnnek számítana, mint eddigi cselekedetei. Inkább nem gondol bele, hogy milyen következményekkel számolnia, némán mered a padlóra és fogait összeszorítva tűr mindent. Megszokta, erre nevelték, így még ha fáj is, hogy önbecsülését el kell hagynia, ezt követeli tőle a helyzet.
Az volt az érdekes, hogy nem tudta? A játszadozásnak ez a különös kegyetlensége egy pillanatra gyomorba vágja, ilyet még odahaza sem tapasztalt, pedig nem mondhatni róla, hogy nem élt át sok dolgot. Szándékosan elrejteni a valóságot, csak hogy utána mindenképpen meg kelljen felelnie a tetteiért... A félelem mellett a harag is fellobban benne, de kapott olyan jó kiképzést, hogy ennek leghalványabb jelét se adja a másik tudomására.
Miért a csalódottság? Tisztán kihallani véli, csak nem érti, hogy miért. Elrontotta volna a játékot? Hát sajnálja, de köti a törvény, innentől neki úgy kell viselkednie, mintha a mélyben volnának.*
-Láttad az írást, eszerint lényegtelen, hogy milyen nősténnyel hoz össze a sors, a végzetem kötelez. Mindenki szolgája és senkié.
*Senkié? Na ez nem éppen igaz, de ameddig a felszínen él, addig lényegében ez a helyzet, hiszen úrnője nem tart rá igényt, tehát valamennyire szabad lehet. Szabad... Mintha a kertbe kicsapott kutya, kit lánc ránt vissza, ha túl messzire kalandozna. Megint érzi a nyakán a szorítást, ami meggátolja, hogy elfeledhesse, mi minden köti.
Lassan emelkedik fel, arca teljesen sima és érzelemmentes, a fájdalom legkisebb jele sem tükröződik, csak balja nem ernyed, ujjai lassan saját tenyerének a húsába marnak, így tűrve, hogy véletlenül se rezzenjen az arca. Ha már úgyis talpon van, ujjai a nadrág elejéhez vándorolnak, oldva a derékszíjat és meglazítva az anyagot, épp csak annyira húzva szét, hogy a tetoválás ezüstös vége is szem elé kerüljön, amely egészen ágyékáig nyúlik le, egészen konkrét elképzeléseket adva arról, miféle szolgálatra is szánták őt.*
-Amit óhajtasz. Felelned sem kell, ha kényelmetlen, elegendő, ha elveszed, amire vágysz.
*Már régóta meg tudja játszani, hogy nem undorodik a helyzettől, önmagától, valahányszor kénytelen engedi a nőstényeknek. Most sincs semmi, csak az üresség, a fásult beletörődés.*
-Nem érdemlek ilyen gondos ápolást.
*Kicsit megdönti magát előre, keze bizonytalanul nyugszik a nadrág szélén, magán tartva az anyagot. Mit akar a nőstény?*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:08:21
Üzenet elküldve: 2014-02-14 23:08:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor & Faeus Pysius //
*Mikor a gnork távozik, és az ajtó rájuk zárul, nagyot nyel várva mi lesz ennek a vége. A hím eddig végig a földet bámulta, keze ökölben, és úgy tűnt erősen koncentrál valamire. Eddig a lány jó mókának gondolta ezt az egészet, és alig várta, hogy majd láthassa a fiú meglepett arcát, mikor először látja majd őt tisztán. De ez a reakció minden, csak az a ledöbbent arckifejezés nem, amit már előre elképzelt a fejében. Nem tartja már szórakoztatónak a helyzetet, viszont egy kis felháborodás is kezd kialakulni benne. Nehogy már azért legyen rá mérges a mélységi, hogy ő is az és nem egy koszos felszíni, mikor megmentette az életét, mert akkor beleveri az ágyba. De nem ez történik, a lány legnagyobb döbbenetére a fiú féltérdre ereszkedik, és elnézést kér tőle. A meglepettséget felismerés váltja föl, és önkéntelenül is csípőre teszi a kezét. A hím hangja teljesen megváltozott, a stílusáról már nem is beszélve. A szinte még gyerek nőstény ezzel a mozdulattal eddig minden nap találkozott, ahányszor belefutott az egyik szolgálóba vagy harcosba, de sosem hitte volna, hogy ezt a felszínen, ráadásul egy teljesen másik városból való hím is megteszi majd előtte. A következő mondatától ismét csak önkéntelenül is az ezüstszín tetoválása jut az eszébe. Nem, az effajta szolgáltatásokat biztos nem szándékozik igénybe venni, de nem csak ennél a hímnél, hanem semelyiknél se. Nagyot sóhajt, aztán lassan kezd tudatosulni benne, hogy a sérült milyen pozícióban van. Jobb kezét a homlokára téve csukott szemmel, hitetlenkedve csóválja a fejét.* ~Eszméletlen hogy ki lehet cserélni valakit egyik pillanatról a másikra.~ *Néz végig a mélységin, de már tudja, hogy valamit azért most már mégiscsak mondania kéne. Azonnal fel akarja szedni a hímet a földről, mielőtt szétszedné a sebeit, és kezdhetné elölről az átkötözést.*
- Épp az volt benne az érdekes, hogy nem voltál tudatában. *Szólal meg végül, kissé csalódottan figyelve a lábai előtt meghajló hímet. Ha így el képes dobni minden önbecsülését, akkor már megérdemel annyit, hogy ő is teljes mértékben mélységiként viselkedik vele.* ~Nem, ezt nem akarom! Ő nem a szolgám, és nem is tartozik a városunk családjaihoz, ne csinálja ezt!~ *A tudatalattija szinte ordít, de próbálja szitán tartani az elméjét.* Nem kell ezt tenned, nem vagy sem a szolgám, de még valószínűleg nem is abból a városból való vagy, amelyikből én. *Mondja végül halkan, csalódottsággal csengő hanggal és reméli, hogy pozíciójához mérten viselkedik. Arra meg, hogy rendelkezzen vele, hiába próbál gondolkodni, nem jut eszébe jó válasz. Zavarodottan arrébb kapja a fejét, és lesüti a pillantását.
- Nem tudom mit válaszolhatnék erre. *Feleli végül az igazat mondva, majd végre megengedi magának, hogy az érzései ismét közvetlenebb hangsúlyt adjanak a szavának* Megtennéd, hogy felkelsz végre a földről, mielőtt felszakítod a sebeidet, és kezdhetek mindent előröl?! *Bukik ki végül a száján, most már ő is ökölbe szorítva a kezeit.*
*Mikor a gnork távozik, és az ajtó rájuk zárul, nagyot nyel várva mi lesz ennek a vége. A hím eddig végig a földet bámulta, keze ökölben, és úgy tűnt erősen koncentrál valamire. Eddig a lány jó mókának gondolta ezt az egészet, és alig várta, hogy majd láthassa a fiú meglepett arcát, mikor először látja majd őt tisztán. De ez a reakció minden, csak az a ledöbbent arckifejezés nem, amit már előre elképzelt a fejében. Nem tartja már szórakoztatónak a helyzetet, viszont egy kis felháborodás is kezd kialakulni benne. Nehogy már azért legyen rá mérges a mélységi, hogy ő is az és nem egy koszos felszíni, mikor megmentette az életét, mert akkor beleveri az ágyba. De nem ez történik, a lány legnagyobb döbbenetére a fiú féltérdre ereszkedik, és elnézést kér tőle. A meglepettséget felismerés váltja föl, és önkéntelenül is csípőre teszi a kezét. A hím hangja teljesen megváltozott, a stílusáról már nem is beszélve. A szinte még gyerek nőstény ezzel a mozdulattal eddig minden nap találkozott, ahányszor belefutott az egyik szolgálóba vagy harcosba, de sosem hitte volna, hogy ezt a felszínen, ráadásul egy teljesen másik városból való hím is megteszi majd előtte. A következő mondatától ismét csak önkéntelenül is az ezüstszín tetoválása jut az eszébe. Nem, az effajta szolgáltatásokat biztos nem szándékozik igénybe venni, de nem csak ennél a hímnél, hanem semelyiknél se. Nagyot sóhajt, aztán lassan kezd tudatosulni benne, hogy a sérült milyen pozícióban van. Jobb kezét a homlokára téve csukott szemmel, hitetlenkedve csóválja a fejét.* ~Eszméletlen hogy ki lehet cserélni valakit egyik pillanatról a másikra.~ *Néz végig a mélységin, de már tudja, hogy valamit azért most már mégiscsak mondania kéne. Azonnal fel akarja szedni a hímet a földről, mielőtt szétszedné a sebeit, és kezdhetné elölről az átkötözést.*
- Épp az volt benne az érdekes, hogy nem voltál tudatában. *Szólal meg végül, kissé csalódottan figyelve a lábai előtt meghajló hímet. Ha így el képes dobni minden önbecsülését, akkor már megérdemel annyit, hogy ő is teljes mértékben mélységiként viselkedik vele.* ~Nem, ezt nem akarom! Ő nem a szolgám, és nem is tartozik a városunk családjaihoz, ne csinálja ezt!~ *A tudatalattija szinte ordít, de próbálja szitán tartani az elméjét.* Nem kell ezt tenned, nem vagy sem a szolgám, de még valószínűleg nem is abból a városból való vagy, amelyikből én. *Mondja végül halkan, csalódottsággal csengő hanggal és reméli, hogy pozíciójához mérten viselkedik. Arra meg, hogy rendelkezzen vele, hiába próbál gondolkodni, nem jut eszébe jó válasz. Zavarodottan arrébb kapja a fejét, és lesüti a pillantását.
- Nem tudom mit válaszolhatnék erre. *Feleli végül az igazat mondva, majd végre megengedi magának, hogy az érzései ismét közvetlenebb hangsúlyt adjanak a szavának* Megtennéd, hogy felkelsz végre a földről, mielőtt felszakítod a sebeidet, és kezdhetek mindent előröl?! *Bukik ki végül a száján, most már ő is ökölbe szorítva a kezeit.*
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:25:54
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:25:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Faeus Pysius //
*Sajnos nem lenyelte azt a karót, sokkal inkább dugták le a torkán erőszakkal, választása pedig nem volt. Hosszú történet, amit nem szándékozik elregélni, ezért is hagyja figyelmen kívül a lány szavait. Most még.*
-Nem látok sok különbséget a kettő között.
*Kezét nyújtja, hátha visszakapja az üveget, remélhetőleg, a félvér még hagyott benne valamicskét, hogy ő is újra megnedvesíthesse a torkát. Valahogy az erős alkohol marása mellett egy tünékeny pillanatra eltörpül a fájdalom, amiben a teste többi része ég. Most az egyszer talán nem ártana hallgatni a nőre és aludni, minden porcikája azért kiált, hogy pihenhessen, édes álommal adva meg testének a lehetőséget a gyógyulásra, mégsem teheti még. Előbb a gnork érkezése, most pedig a felfedezni vélt újdonság.
Őt nem zavarja a közelség, most még nem, hiába érzi a vibráló zavart, mégsem tágít addig, amíg egészen meg nem bizonyosodik róla, amit eddig homályos látása elfedett. Fajtárssal van dolga, hiszi ő, ez pedig egészen megváltoztatja az eddigi felállást. Tekintetét lesüti, keze megszorul, ajkát pár szó hagyja el, utána pedig, míg vár a feleletre, mozdulatlanságba süpped, épp csak néha rándul meg egy-egy izom, de nehéz lenne meghatározni a kiváló okot.*
-Köszönöm.
*Nem néz hátra, tudja jól, hogy ez múltjának és jelenének olyan része, amit sosem fog tudni megértetni társával, de ettől még magában hálás a kérdések nélküli távozásért. Legalább csak egy személy előtt kell megválnia eddigi büszkeségétől, eldobva a sarokba, hogy utána se nézhessen.
Ahogy az ajtó bezárul, múlik a mozdulatlanság, lassan féltérdre ereszkedik, baljával kényszerűen megtámaszkodva, fejét lehajtva.*
-Elnézést kérek a korábbi viselkedésemért, nem voltam tudatában, hogy népem egyik kiváló leányával van dolgom.
*Mintha egyetlen csapásra kicserélték volna, hangja szelíd és alázatos, hiába fájdalmas a testtartás, mégsem rezzen, hangját sem hallani annak, hogy nem jó így. Muszáj, hiszen a törvény, amit bőrébe véstek, megköveteli. Sorsa elől pedig senki nem futhat, ha megpróbálná, a mostaninál is komolyabb büntetés várná, amit inkább elkerülne.*
-Rendelkezz velem.
*Gyűlöli ezt a mondatot, mégsem érezni rajta, gyengéden ejti a szavakat, csak arca torzul grimaszba, de szerencsére kékesfekete tincsei ezt elrejtik az ezüst lélektükrök elől. nem tudja, miféle hasznát látná most bárki is, de kötelessége felajánlania magát, hogy mindenben a fajtárs nőstény szolgálatára legyen.*
*Sajnos nem lenyelte azt a karót, sokkal inkább dugták le a torkán erőszakkal, választása pedig nem volt. Hosszú történet, amit nem szándékozik elregélni, ezért is hagyja figyelmen kívül a lány szavait. Most még.*
-Nem látok sok különbséget a kettő között.
*Kezét nyújtja, hátha visszakapja az üveget, remélhetőleg, a félvér még hagyott benne valamicskét, hogy ő is újra megnedvesíthesse a torkát. Valahogy az erős alkohol marása mellett egy tünékeny pillanatra eltörpül a fájdalom, amiben a teste többi része ég. Most az egyszer talán nem ártana hallgatni a nőre és aludni, minden porcikája azért kiált, hogy pihenhessen, édes álommal adva meg testének a lehetőséget a gyógyulásra, mégsem teheti még. Előbb a gnork érkezése, most pedig a felfedezni vélt újdonság.
Őt nem zavarja a közelség, most még nem, hiába érzi a vibráló zavart, mégsem tágít addig, amíg egészen meg nem bizonyosodik róla, amit eddig homályos látása elfedett. Fajtárssal van dolga, hiszi ő, ez pedig egészen megváltoztatja az eddigi felállást. Tekintetét lesüti, keze megszorul, ajkát pár szó hagyja el, utána pedig, míg vár a feleletre, mozdulatlanságba süpped, épp csak néha rándul meg egy-egy izom, de nehéz lenne meghatározni a kiváló okot.*
-Köszönöm.
*Nem néz hátra, tudja jól, hogy ez múltjának és jelenének olyan része, amit sosem fog tudni megértetni társával, de ettől még magában hálás a kérdések nélküli távozásért. Legalább csak egy személy előtt kell megválnia eddigi büszkeségétől, eldobva a sarokba, hogy utána se nézhessen.
Ahogy az ajtó bezárul, múlik a mozdulatlanság, lassan féltérdre ereszkedik, baljával kényszerűen megtámaszkodva, fejét lehajtva.*
-Elnézést kérek a korábbi viselkedésemért, nem voltam tudatában, hogy népem egyik kiváló leányával van dolgom.
*Mintha egyetlen csapásra kicserélték volna, hangja szelíd és alázatos, hiába fájdalmas a testtartás, mégsem rezzen, hangját sem hallani annak, hogy nem jó így. Muszáj, hiszen a törvény, amit bőrébe véstek, megköveteli. Sorsa elől pedig senki nem futhat, ha megpróbálná, a mostaninál is komolyabb büntetés várná, amit inkább elkerülne.*
-Rendelkezz velem.
*Gyűlöli ezt a mondatot, mégsem érezni rajta, gyengéden ejti a szavakat, csak arca torzul grimaszba, de szerencsére kékesfekete tincsei ezt elrejtik az ezüst lélektükrök elől. nem tudja, miféle hasznát látná most bárki is, de kötelessége felajánlania magát, hogy mindenben a fajtárs nőstény szolgálatára legyen.*
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:11:47
Üzenet elküldve: 2014-02-14 22:11:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Zhrodim Tanemor //
*Persze, sok keserű sötételf, akik utálják a fényben járókat, megvetik a felszín lakót és a többi, és a többi. Ám egyre többen kerülnek a felszínre ilyen-olyan okból, menekülnek, vagy szerencsét próbálnak, esetleg nem tűrte meg őket a család... A lényeg, hogy onnantól ők is éppen annyira a felszínhez lettek kötve. Így pedig a logika következtében önmagukat is utálniuk kellene. De mivel a többség inkább tűnik önimádónak, így ezt rögvest fel is rúghatjuk, maradva az egyszerű ténynél, hogy a mélységből származó sötételfek válogatósak. És sok fogalomról csak definíciójuk van.*
- Inkább idealista.
*Sokkal jobban hangzik, még ha összességében a jelentése nem sokban változik. Hisz benne, hogy sok mindennek több értelme is van. Már a puszta létnek, hiszen nem azért születtünk, hogy meghaljunk. Célunk van ezen, s majd a túlvilágon is. Kinek kisebb, kinek nagyobb, kié fontosabb, kié hétköznapibb.
Faeus bárkit képes elfogadni, sokkal inkább nagy szó, hogy Zhrodim túltette magát azon, hogy egy felszínivel szövetkezik. Bár, bizonyosan sokat segített a dologban az is, hogy a gnork erősen kitaszított volt, megvetette minden faj. Éppen csak a goblinok voltak képesek elfogadni, lévén az orkokhoz tartozónak vélik magukat, így nem ütött el annyira tőlük a rútságával a kis lény.
Valóban nevetséges lenne, hogy Zhrodim sokkal komolyabban veszi a helyzetüket? Faeus sincs túlzottan mókázós kedvében, pusztán megtanulta már, miként palástolja az efféle dolgait. Jelenleg még mindig nem tud különösebben megbízni a másik félvérben, éppen csak annyira, hogy nem támadja meg. Segített a barátján, ez elég, hogy ne vélje támadónak. Viszont ettől még a barátja sem lesz. Tanult egyet s mást sötételf társától, főleg a bizalom hiányának gyakori előnyét.
Fejével biccent, gyakorta mondják, hogy kedves és intelligens, ha éppen valaki megvárja, hogy ki tudja fejezni magát. A többség puszta látványával is beéri, hogy megalkossa róla a véleményét. Pedig a borító alatt sokkal több rejlik, Zhrodim már jól tudja, mennyi minden lakozik a kis félszerzetben.
Figyeli, miként pattan fel kis gondolkodást követően barátja és lassan leesik neki, mi is a helyzet. Éppenséggel elég lassan jött rá. Nem számított rá, hogy ennyi ideig tart ezt kideríteni. Nagyon megüthette magát. Mármint, megüthették mások.
Ééés persze, megint téved. Vagy kiterjed a dolog a félvérűekre is? Erről nem esett szó, amennyire emlékszik. Talán meg kellene említeni a dolgot. Talán nem... Igazából, azok után, hogy szó nélkül lépett le, bármiféle okkal, ennyit megérdemel.*
- Rendben.
*Azzal meghajlás-félét produkál és távozik. Alig csukja be az ajtót maga mögött, szélesen elvigyorodik. Nagyon szívesen nézné meg Zhrodim arcát, amikor megtudja, hogy ez a nőstény bizony csak félig az, aminek gondolja. Főleg, ha ez csak a dolgok végén derül ki.*
*Persze, sok keserű sötételf, akik utálják a fényben járókat, megvetik a felszín lakót és a többi, és a többi. Ám egyre többen kerülnek a felszínre ilyen-olyan okból, menekülnek, vagy szerencsét próbálnak, esetleg nem tűrte meg őket a család... A lényeg, hogy onnantól ők is éppen annyira a felszínhez lettek kötve. Így pedig a logika következtében önmagukat is utálniuk kellene. De mivel a többség inkább tűnik önimádónak, így ezt rögvest fel is rúghatjuk, maradva az egyszerű ténynél, hogy a mélységből származó sötételfek válogatósak. És sok fogalomról csak definíciójuk van.*
- Inkább idealista.
*Sokkal jobban hangzik, még ha összességében a jelentése nem sokban változik. Hisz benne, hogy sok mindennek több értelme is van. Már a puszta létnek, hiszen nem azért születtünk, hogy meghaljunk. Célunk van ezen, s majd a túlvilágon is. Kinek kisebb, kinek nagyobb, kié fontosabb, kié hétköznapibb.
Faeus bárkit képes elfogadni, sokkal inkább nagy szó, hogy Zhrodim túltette magát azon, hogy egy felszínivel szövetkezik. Bár, bizonyosan sokat segített a dologban az is, hogy a gnork erősen kitaszított volt, megvetette minden faj. Éppen csak a goblinok voltak képesek elfogadni, lévén az orkokhoz tartozónak vélik magukat, így nem ütött el annyira tőlük a rútságával a kis lény.
Valóban nevetséges lenne, hogy Zhrodim sokkal komolyabban veszi a helyzetüket? Faeus sincs túlzottan mókázós kedvében, pusztán megtanulta már, miként palástolja az efféle dolgait. Jelenleg még mindig nem tud különösebben megbízni a másik félvérben, éppen csak annyira, hogy nem támadja meg. Segített a barátján, ez elég, hogy ne vélje támadónak. Viszont ettől még a barátja sem lesz. Tanult egyet s mást sötételf társától, főleg a bizalom hiányának gyakori előnyét.
Fejével biccent, gyakorta mondják, hogy kedves és intelligens, ha éppen valaki megvárja, hogy ki tudja fejezni magát. A többség puszta látványával is beéri, hogy megalkossa róla a véleményét. Pedig a borító alatt sokkal több rejlik, Zhrodim már jól tudja, mennyi minden lakozik a kis félszerzetben.
Figyeli, miként pattan fel kis gondolkodást követően barátja és lassan leesik neki, mi is a helyzet. Éppenséggel elég lassan jött rá. Nem számított rá, hogy ennyi ideig tart ezt kideríteni. Nagyon megüthette magát. Mármint, megüthették mások.
Ééés persze, megint téved. Vagy kiterjed a dolog a félvérűekre is? Erről nem esett szó, amennyire emlékszik. Talán meg kellene említeni a dolgot. Talán nem... Igazából, azok után, hogy szó nélkül lépett le, bármiféle okkal, ennyit megérdemel.*
- Rendben.
*Azzal meghajlás-félét produkál és távozik. Alig csukja be az ajtót maga mögött, szélesen elvigyorodik. Nagyon szívesen nézné meg Zhrodim arcát, amikor megtudja, hogy ez a nőstény bizony csak félig az, aminek gondolja. Főleg, ha ez csak a dolgok végén derül ki.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:29:36
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:29:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor & Faeus Pysius //
*Mikor a fiú komolyan veszi a lány dorgálását, hangosan elkacagja magát, két kezét a hasára téve. A sötételfeknek ritkán van humorérzékük, ezt ő is tudja, de még ritkábban van dolga ennyire savanyú alakokkal. Talán mert bátyja mindig ha súlyosabb sérülést szervírozott össze, megpróbált valami kétszínű mozdulattal a húga fölé kerekedni, és oldani a feszültséget, hogy egy nősténynek se jusson eszébe a sérülése miatt körülötte legyeskedni.*
- Karót nyelt vagy! *Grimaszol, és kissé látszik is a tartásán, hogy valószínűleg magasabb rangban álló családból származik.* ~A hímek tényleg mind olyanok lesznek mint a durcás kisgyerekek, mikor bekapnak valami komolyabb sérülést.~ *Mikor látja, hogy a gnork próbálja kitalálni a hallgatás okát, elbizonytalanodik és azon kezd gondolkodni, hogy mivel mutathatná meg, hogy mire céloz, de mikor az megengedi, hogy maradjon, méghozzá még sosem hallott illedelmességgel, a meglepettségtől hatalmasra nyílt világító szemeivel mered a kis alakra.* ~Ő az első felszíni aki ennyire...kedves.~ *Bár nem is várhatna mást, ha már egyszer egy mélységi hím barátságát is kiérdemelte. És ő aztán jól tudja mennyire nehéz elérni az igaz barátságot egy sötételfnél. Majdhogynem lehetetlen.*
- Tényleg?! Nagyon szépen köszönöm, te...ön nagyon kedves. *Húzódik őszinte mosolyra az arca, gyorsan korrigálva a mondatát, mivel a gnork is magázta. Bár ettől inkább csak mérges lesz magára a lány. Jellemzések szerint őt inkább lehetne egy succubushoz hasonlítani, aki a szépségével, meglepő szelídséggel és gyengédséggel csalogatja magához az áldozatait, aztán kibújik belőle a mélységi nőstény. Tény, hogy volt már olyan munkája, mikor így került közelebb az áldozatához, hisz egy törékeny mosolygó kislányról senki sem gondolná, hogy a legeldugottabb helyeken is pengéket tart. Ám ő a valóságban is szelíd azzal aki megérdemli, viszont nem biztos, hogy akarják látni dühösen az emberek. Benne tökéletes összhangban lévő két viselkedésforma az, ami tökéletes harcossá, fegyverré és alkalomadtán (mint az ilyen helyzetekben is) társsá teszi a fiatal nőstényt. Ám mikor a fiú félbehagyja a mondatát, eltűnik az arcáról a mosoly és a fiú felé kapja a fejét. Tisztán látszik az arcán a felismerés, vagy legalább az igen erős gyanú. Mikor a hím szokatlan gyorsasággal mozdul, hirtelen megtántorodik.* ~Most harcolni akar? Meg akar támadni?~ *Egy pillanatra a másik ágy lábánál heverő erszényére téved a pillantása, amiben a munkájához használatos ruhája pihen, majd végignéz magán. Egy igencsak rövid ruha, ami alatt egy fekete rövidnadrág, ami olyan rövid, hogy éppen hogy nem látszik ki a mini alól. A kristályporokkal szórt csillámos, pókhálómintákkal díszített ruha alul már 3-4 rétegű fodros, talán kissé habosnak is lehetne nevezni helyenként néhány kihívó csipkemintával. Harcra nem épp alkalmas, de csak azért nem, mert ez a kedvence. Kardjai a derekán lévő övre erősített tokokban pihennek mindig harcra készen. Csizmája már a finom miniruhával ellentétben szokatlanul masszív, és vastagtalpú, mely megvédi a lábát még ha sziklába is rúg.* ~Ha előveszi az ostorát egyszerűen csak kikerülöm, és kitépem a kezéből.~ *Dönt végül a legfinomabb megoldás mellett. A hím azonban nem támad, hanem csak közelebb lép hozzá. Próbál nem mozdulni, de azért meglepetten hátrál egy lépést, majd mikor belehajol az arcába, ő próbál annyira hátrálni, amennyire csak tud.* ~Mi a fenére készül?~
- Te meg...mégis mit... *Habog meglepetten. Olyan közel van, hogy a lélegzetét is érzi, ahogy most a mélységi is az ő leheletét. A kezét biztosan tartja a kardjain, de pár másodperc és ráeszmél, hogy úgyse használná, hisz a hím sebesült. Anélkül is meg tudná védeni magát. Kitágult ezüstfényben úszó szemével mered a fiú izzó sárga tekintetébe. Majd a hím tekintete valami másba vált át, és eltávolodik a lánytól. Asiritay próbál feltűnésmentesen fellélegezni, arca szinte ég a közelségtől. Sose jöttek még ilyen közel hozzá a családtagjain kívül. Fogalma sem volt hogy kéne kezelnie a helyzetet. Támadó? Védekező? Vagy talán semleges felállás? Fogalma sincs.*
-Hogy? *Hökken fel mikor a mélységi végre megszólal. Először azt hiszi ő neki akar másik helyet keríteni, hisz eddig pont ettől tartott, hogy azonnal megakarnak majd szabadulni tőle, de aztán arra a következtetésre jut, hogy most valószínűleg a gnorkot akarja kicsit elküldeni. A fiatal nősténynek még inkább elkezd égni az arca, ha arra gondol mi lesz, ha a hím üvöltözni kezd vagy hasonlók.* ~És azt vajon hogyan kéne kezelnem?!~ *Úgy dönt végül a saját személyiségére hagyatkozik, viszont akkor valószínűleg tényleg fejbe fogja vágni ha nekiugrik.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 20:49:31
*Mikor a fiú komolyan veszi a lány dorgálását, hangosan elkacagja magát, két kezét a hasára téve. A sötételfeknek ritkán van humorérzékük, ezt ő is tudja, de még ritkábban van dolga ennyire savanyú alakokkal. Talán mert bátyja mindig ha súlyosabb sérülést szervírozott össze, megpróbált valami kétszínű mozdulattal a húga fölé kerekedni, és oldani a feszültséget, hogy egy nősténynek se jusson eszébe a sérülése miatt körülötte legyeskedni.*
- Karót nyelt vagy! *Grimaszol, és kissé látszik is a tartásán, hogy valószínűleg magasabb rangban álló családból származik.* ~A hímek tényleg mind olyanok lesznek mint a durcás kisgyerekek, mikor bekapnak valami komolyabb sérülést.~ *Mikor látja, hogy a gnork próbálja kitalálni a hallgatás okát, elbizonytalanodik és azon kezd gondolkodni, hogy mivel mutathatná meg, hogy mire céloz, de mikor az megengedi, hogy maradjon, méghozzá még sosem hallott illedelmességgel, a meglepettségtől hatalmasra nyílt világító szemeivel mered a kis alakra.* ~Ő az első felszíni aki ennyire...kedves.~ *Bár nem is várhatna mást, ha már egyszer egy mélységi hím barátságát is kiérdemelte. És ő aztán jól tudja mennyire nehéz elérni az igaz barátságot egy sötételfnél. Majdhogynem lehetetlen.*
- Tényleg?! Nagyon szépen köszönöm, te...ön nagyon kedves. *Húzódik őszinte mosolyra az arca, gyorsan korrigálva a mondatát, mivel a gnork is magázta. Bár ettől inkább csak mérges lesz magára a lány. Jellemzések szerint őt inkább lehetne egy succubushoz hasonlítani, aki a szépségével, meglepő szelídséggel és gyengédséggel csalogatja magához az áldozatait, aztán kibújik belőle a mélységi nőstény. Tény, hogy volt már olyan munkája, mikor így került közelebb az áldozatához, hisz egy törékeny mosolygó kislányról senki sem gondolná, hogy a legeldugottabb helyeken is pengéket tart. Ám ő a valóságban is szelíd azzal aki megérdemli, viszont nem biztos, hogy akarják látni dühösen az emberek. Benne tökéletes összhangban lévő két viselkedésforma az, ami tökéletes harcossá, fegyverré és alkalomadtán (mint az ilyen helyzetekben is) társsá teszi a fiatal nőstényt. Ám mikor a fiú félbehagyja a mondatát, eltűnik az arcáról a mosoly és a fiú felé kapja a fejét. Tisztán látszik az arcán a felismerés, vagy legalább az igen erős gyanú. Mikor a hím szokatlan gyorsasággal mozdul, hirtelen megtántorodik.* ~Most harcolni akar? Meg akar támadni?~ *Egy pillanatra a másik ágy lábánál heverő erszényére téved a pillantása, amiben a munkájához használatos ruhája pihen, majd végignéz magán. Egy igencsak rövid ruha, ami alatt egy fekete rövidnadrág, ami olyan rövid, hogy éppen hogy nem látszik ki a mini alól. A kristályporokkal szórt csillámos, pókhálómintákkal díszített ruha alul már 3-4 rétegű fodros, talán kissé habosnak is lehetne nevezni helyenként néhány kihívó csipkemintával. Harcra nem épp alkalmas, de csak azért nem, mert ez a kedvence. Kardjai a derekán lévő övre erősített tokokban pihennek mindig harcra készen. Csizmája már a finom miniruhával ellentétben szokatlanul masszív, és vastagtalpú, mely megvédi a lábát még ha sziklába is rúg.* ~Ha előveszi az ostorát egyszerűen csak kikerülöm, és kitépem a kezéből.~ *Dönt végül a legfinomabb megoldás mellett. A hím azonban nem támad, hanem csak közelebb lép hozzá. Próbál nem mozdulni, de azért meglepetten hátrál egy lépést, majd mikor belehajol az arcába, ő próbál annyira hátrálni, amennyire csak tud.* ~Mi a fenére készül?~
- Te meg...mégis mit... *Habog meglepetten. Olyan közel van, hogy a lélegzetét is érzi, ahogy most a mélységi is az ő leheletét. A kezét biztosan tartja a kardjain, de pár másodperc és ráeszmél, hogy úgyse használná, hisz a hím sebesült. Anélkül is meg tudná védeni magát. Kitágult ezüstfényben úszó szemével mered a fiú izzó sárga tekintetébe. Majd a hím tekintete valami másba vált át, és eltávolodik a lánytól. Asiritay próbál feltűnésmentesen fellélegezni, arca szinte ég a közelségtől. Sose jöttek még ilyen közel hozzá a családtagjain kívül. Fogalma sem volt hogy kéne kezelnie a helyzetet. Támadó? Védekező? Vagy talán semleges felállás? Fogalma sincs.*
-Hogy? *Hökken fel mikor a mélységi végre megszólal. Először azt hiszi ő neki akar másik helyet keríteni, hisz eddig pont ettől tartott, hogy azonnal megakarnak majd szabadulni tőle, de aztán arra a következtetésre jut, hogy most valószínűleg a gnorkot akarja kicsit elküldeni. A fiatal nősténynek még inkább elkezd égni az arca, ha arra gondol mi lesz, ha a hím üvöltözni kezd vagy hasonlók.* ~És azt vajon hogyan kéne kezelnem?!~ *Úgy dönt végül a saját személyiségére hagyatkozik, viszont akkor valószínűleg tényleg fejbe fogja vágni ha nekiugrik.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.14 20:49:31
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:18:21
Üzenet elküldve: 2014-02-14 20:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* Cseresznyeszín fa asztalon egyszerű fehér lavór melyben a víz bíborszínre lett festve. A kék szempár önmagát pásztázza átpillantva a tükörvilágba. Ismeretlen gondolatok cikáznak most elméjében. Próbálja fürkészni, figyelni, de képtelen… egyelőre. Vizes kezével megtörli arcát megnedvesítve a fiatal bőrt. Majd elfordul a tükörtől és az ágy mellett lévő székhez lép, leveti bőr csizmáját majd szintén bőrből készült nadrágját, s egyiket a fa alkalmatosság lábához míg másik a támlájára helyezi. Táskájából elővesz egy világos szín lenvászon nadrágot, s azt ölti fel a vizes ruházat helyett. Mellé mélykék inget kotor ki a bőrzsákból mit fel is húzna, hogy a lányt majd ne pőrén fogadja, de hamar rájön rossz ötlet, hiszen csak azt is bíborra festené a karján húzódó mélynek mondható seb.
Tompa kopogás zaja töri meg a gondolatmentet, mire a fiú rögvest odakapja tekintetét a faerezetű ajtó irányába. Pillanatra megáll. Majd indul is rögvest meg is feledkezve pőreségéről, végtére is sosem kerülgette még hasonló érzés. Bár ez sok érzésre igaz mióta a városba ért… Minden esetre nyugodt léptekkel vonul az ajtóhoz, hogy feltárja azt az érkezőnek de mi ott fogadja valóban légzését állítja…
A lazúrkő szín ruha lágyan követi a lány karcsú alakját min akaratlan is végigfut tekintete. A bájos arcot a nedvességtől sötétszín haja keríti körbe ahogy a hajzuhatag omlik le végig a kecses vállon s onnan is tovább egészen Nily derekáig. A jég kék szemek megakadnak a nefelejcsben ahogy ott áll előtte a lány csapzottan, még is bájosan. Parányit megrázza fejét amint magához tér és remélhetően a lány számára rejtve marad esetlensége és csupán annyit mond. *
- Gyere csak.
* Invitálja végül szűkszavúan furcsa érzés mikor az ember torkában gombóc próbálja nehezíteni a légzést. Igyekszik hamar leküzdeni, ahogy beinvitálja, és lopva kifújja a levegőt lassan, szinte észrevétlen a lehető leglassabban. Ha a lány beljebb fárad, akkor a fa ajtó zárul mögötte. *
- Tényleg semmiség… Minden seb begyógyul.
* Mondja végül megtörve a csendet és erőt véve magán, hogy szóra nyissa ajkait. S most már Nily is láthatja, hogy valóban nem nagyzolt odalenn mikor a sérülésekről beszélt, lévén meg is feledkezett hiányos ruházatáról, no nem mintha úgy könnyű volna ellátni a sérülést. De, hogy a lány ne fáradjon hiába, kedvesen bólint neki meglátva a kezében a fa ládikát. *
- Nem tudtam, hogy értesz a sebekhez.
* Mondja végül amint közelebb lépdel és ha Nily neki lát, akkor nem ellenkezik, hagyja, hogy végezze dolgát. Ha szükséges helyet foglal akár az ágy szélén és a lányt is hellyel kínálja lévén úgy csak kényelmesebb. Katonás rendben, meredten figyel maga elé és szótlanul tűri bármi is történjen karjával. Gondolatai cikáznak új, eddig ismeretlen érzések zúdulnak rá s igyekszik helyre tenni őket.
A vihar nem akar alábbhagyni, szakadatlan tombol ahogy a várost támadja rendületlenül. Olykor fényárban úsztatva az egész szobát s a két fiatal alakját. *
* Cseresznyeszín fa asztalon egyszerű fehér lavór melyben a víz bíborszínre lett festve. A kék szempár önmagát pásztázza átpillantva a tükörvilágba. Ismeretlen gondolatok cikáznak most elméjében. Próbálja fürkészni, figyelni, de képtelen… egyelőre. Vizes kezével megtörli arcát megnedvesítve a fiatal bőrt. Majd elfordul a tükörtől és az ágy mellett lévő székhez lép, leveti bőr csizmáját majd szintén bőrből készült nadrágját, s egyiket a fa alkalmatosság lábához míg másik a támlájára helyezi. Táskájából elővesz egy világos szín lenvászon nadrágot, s azt ölti fel a vizes ruházat helyett. Mellé mélykék inget kotor ki a bőrzsákból mit fel is húzna, hogy a lányt majd ne pőrén fogadja, de hamar rájön rossz ötlet, hiszen csak azt is bíborra festené a karján húzódó mélynek mondható seb.
Tompa kopogás zaja töri meg a gondolatmentet, mire a fiú rögvest odakapja tekintetét a faerezetű ajtó irányába. Pillanatra megáll. Majd indul is rögvest meg is feledkezve pőreségéről, végtére is sosem kerülgette még hasonló érzés. Bár ez sok érzésre igaz mióta a városba ért… Minden esetre nyugodt léptekkel vonul az ajtóhoz, hogy feltárja azt az érkezőnek de mi ott fogadja valóban légzését állítja…
A lazúrkő szín ruha lágyan követi a lány karcsú alakját min akaratlan is végigfut tekintete. A bájos arcot a nedvességtől sötétszín haja keríti körbe ahogy a hajzuhatag omlik le végig a kecses vállon s onnan is tovább egészen Nily derekáig. A jég kék szemek megakadnak a nefelejcsben ahogy ott áll előtte a lány csapzottan, még is bájosan. Parányit megrázza fejét amint magához tér és remélhetően a lány számára rejtve marad esetlensége és csupán annyit mond. *
- Gyere csak.
* Invitálja végül szűkszavúan furcsa érzés mikor az ember torkában gombóc próbálja nehezíteni a légzést. Igyekszik hamar leküzdeni, ahogy beinvitálja, és lopva kifújja a levegőt lassan, szinte észrevétlen a lehető leglassabban. Ha a lány beljebb fárad, akkor a fa ajtó zárul mögötte. *
- Tényleg semmiség… Minden seb begyógyul.
* Mondja végül megtörve a csendet és erőt véve magán, hogy szóra nyissa ajkait. S most már Nily is láthatja, hogy valóban nem nagyzolt odalenn mikor a sérülésekről beszélt, lévén meg is feledkezett hiányos ruházatáról, no nem mintha úgy könnyű volna ellátni a sérülést. De, hogy a lány ne fáradjon hiába, kedvesen bólint neki meglátva a kezében a fa ládikát. *
- Nem tudtam, hogy értesz a sebekhez.
* Mondja végül amint közelebb lépdel és ha Nily neki lát, akkor nem ellenkezik, hagyja, hogy végezze dolgát. Ha szükséges helyet foglal akár az ágy szélén és a lányt is hellyel kínálja lévén úgy csak kényelmesebb. Katonás rendben, meredten figyel maga elé és szótlanul tűri bármi is történjen karjával. Gondolatai cikáznak új, eddig ismeretlen érzések zúdulnak rá s igyekszik helyre tenni őket.
A vihar nem akar alábbhagyni, szakadatlan tombol ahogy a várost támadja rendületlenül. Olykor fényárban úsztatva az egész szobát s a két fiatal alakját. *
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 18:39:16
Üzenet elküldve: 2014-02-14 18:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Faeus Pysius //
*Ameddig nincs fogalma arról, hogy valójában egy mélységi nősténnyel beszél, addig nem is fogja megadni a neki kijáró tiszteletet, hiszen a felszínieket megveti, nem tartja őket érdemesnek arra, hogy elővegye illedelmesebb oldalát. Pedig ha tudná...*
-Pedig nem sok fajtársamról tudok, aki kedvelné a felszínieket.
*Amióta az eszét tudja, azóta arra nevelik, hogy a fényben élők mennyivel rosszabbak náluk, csakis kettő kivételt ismer ez alól, egyik épp az itt álló barátja.*
-Az örök romantikus álmodozó.
*Erőtlen mosolyt küld Faeus felé, megszokta már, hogy barátja hajlamos hinni a sületlenségekben, de hát nem lehet mindenki tökéletes. A dolog szépsége épp abban áll, hogy kölcsönösen elfogadták egymást minden apró hibával együtt.*
-Nem szokásom akárkitől utasításokat elfogadni.
*Nyögi is a következményeit rendesen, de hiába, büszkesége lázadozik, ráadásul még mindig meg van róla győződve, hogy ebben az esetben nincs is miért visszafognia magát.*
-Miért nem? Hiszen éppen kel fel a nap, már nincs mitől...
*A mondat közepén elakad, valami itt nincs rendben. A teljes sötétség, amiben ő általában remekül látna, de egy felszíninek össze-vissza kellene ügyetlenkednie, főleg egy ismeretlen szobában, a lány mégis mindent megtalált elsőre, sőt, még az ápolást is tökéletesen el tudta látni. A kikérő hangsúly, ahogy korábban megjegyezte, hogy így nem szoktak vele beszélni, most a vonakodás, hogy még nem hagyná el az épületet... Az nem lehet.
Gyomra azonnal görcsbe ugrik, ahogy a tőle telhető leggyorsabban feláll és közvetlenül a lány elé lép, annyira közel hajolva, hogy arcukat épp csak a lehelet választja el, sárga tekintete izzón mered a másikra. Eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a sötétebb bőrnek, egyrészt tudja, hogy az emberek között is vannak, akiket szinte csokoládészín bőrrel áldottak meg, másrészt egy sötét helyen mindenki bőre mélyebb árnyalatot vesz fel. De nem ennyire mélyet, nem ilyen szürkéset. Látszik, hogy tényleg sok ütést kapott a feje, odakint még annyira homályosan látott, hogy képtelen volt észrevenni ezt az apróságot, onnantól meg nem figyelt rá. Egy fajtabéli, méghozzá nőstény. Szinte látható, ahogy elsápad, ép keze pedig ökölbe szorul.*
-Faeus, kérlek, keress egy másik szobát.
*Hangja meglepően csendes, nagyon reméli, hogy mivel barátja pontosan ismeri a kötelezettségeit, nem fog akadékoskodni, hanem szépen távozik, megadva a lehetőséget a hímnek, hogy legalább önbecsülésének morzsáit megmentse. Tekintete a padlót pásztázza, pár lépésnyit eltávolodva, agya lázasan kattog, hogy hogyan lesz tovább.*
*Ameddig nincs fogalma arról, hogy valójában egy mélységi nősténnyel beszél, addig nem is fogja megadni a neki kijáró tiszteletet, hiszen a felszínieket megveti, nem tartja őket érdemesnek arra, hogy elővegye illedelmesebb oldalát. Pedig ha tudná...*
-Pedig nem sok fajtársamról tudok, aki kedvelné a felszínieket.
*Amióta az eszét tudja, azóta arra nevelik, hogy a fényben élők mennyivel rosszabbak náluk, csakis kettő kivételt ismer ez alól, egyik épp az itt álló barátja.*
-Az örök romantikus álmodozó.
*Erőtlen mosolyt küld Faeus felé, megszokta már, hogy barátja hajlamos hinni a sületlenségekben, de hát nem lehet mindenki tökéletes. A dolog szépsége épp abban áll, hogy kölcsönösen elfogadták egymást minden apró hibával együtt.*
-Nem szokásom akárkitől utasításokat elfogadni.
*Nyögi is a következményeit rendesen, de hiába, büszkesége lázadozik, ráadásul még mindig meg van róla győződve, hogy ebben az esetben nincs is miért visszafognia magát.*
-Miért nem? Hiszen éppen kel fel a nap, már nincs mitől...
*A mondat közepén elakad, valami itt nincs rendben. A teljes sötétség, amiben ő általában remekül látna, de egy felszíninek össze-vissza kellene ügyetlenkednie, főleg egy ismeretlen szobában, a lány mégis mindent megtalált elsőre, sőt, még az ápolást is tökéletesen el tudta látni. A kikérő hangsúly, ahogy korábban megjegyezte, hogy így nem szoktak vele beszélni, most a vonakodás, hogy még nem hagyná el az épületet... Az nem lehet.
Gyomra azonnal görcsbe ugrik, ahogy a tőle telhető leggyorsabban feláll és közvetlenül a lány elé lép, annyira közel hajolva, hogy arcukat épp csak a lehelet választja el, sárga tekintete izzón mered a másikra. Eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a sötétebb bőrnek, egyrészt tudja, hogy az emberek között is vannak, akiket szinte csokoládészín bőrrel áldottak meg, másrészt egy sötét helyen mindenki bőre mélyebb árnyalatot vesz fel. De nem ennyire mélyet, nem ilyen szürkéset. Látszik, hogy tényleg sok ütést kapott a feje, odakint még annyira homályosan látott, hogy képtelen volt észrevenni ezt az apróságot, onnantól meg nem figyelt rá. Egy fajtabéli, méghozzá nőstény. Szinte látható, ahogy elsápad, ép keze pedig ökölbe szorul.*
-Faeus, kérlek, keress egy másik szobát.
*Hangja meglepően csendes, nagyon reméli, hogy mivel barátja pontosan ismeri a kötelezettségeit, nem fog akadékoskodni, hanem szépen távozik, megadva a lehetőséget a hímnek, hogy legalább önbecsülésének morzsáit megmentse. Tekintete a padlót pásztázza, pár lépésnyit eltávolodva, agya lázasan kattog, hogy hogyan lesz tovább.*
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 18:12:09
Üzenet elküldve: 2014-02-14 18:12:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Zhrodim Tanemor //
*Neki nem szokása megveretni magát. És nem áll le harcolni, ha előre látja, hogy vert helyzetben van és a kijutás csak fájdalmas lehet egy csatajelenetből. Ilyenkor kell menekülni, elbújni, vagy egyéb, harcon kívüli megoldást találni. Faeus sose volt oda a harcért, éppen csak ha élete múlt rajta, vagy a vágyott cél útjába kerül valaki. Vagy valami.
Nem igazán érti, hogy mit lehet ezen félreérteni. Eddig nem volt gond értésével, mindig előre sejtette a sötételf lépéseit, hacsak nem improvizált. De ki tudna egy ilyen bonyolult elmét, mi véletlenszerűen cselekszik, előre átvenni, mit léphet. Hiszen néha a józan észt is meghazudtolja, ezzel nem csak társának, de ellenfelüknek is meglepetést okozva. S a meglepetésnek igen nagy ereje van, különösen egy harc során.
Kicsit őt is meglepi Zhrodim reakciója a kérdésre, Faeust nem zavarja a stílus. Tudja jól, hogy miként tekint rá mindenki, nem több egy furcsa, megvetni való lénynél. Csak egy erőszaknak áldozatul esett gnóm gyermeke, nem több egy olyan félszerzetnél, kire ferde szemmel tekint az is, ki szintén fattyú csak.*
- Semmi gond, érthető. Én se kérdeztem volna szebben magamtól.
*Furcsa, ráncos, groteszk arcán a mosoly is inkább tűnik grimasznak, talán csak Zhrodim képes rájönni, hogy miféle kifejezést igyekszik a gnork arcára varázsolni. Rajta kívül Sasa volt csak, ki képes volt tökéletesen megérteni. S természetesen Mara, ki nem volt tündér, mégis mindenki a fogadó tündérének hívta. Meg az öreg Gil. S a többiek, kik több-kevesebb ideig az alkalmazottak szállásán háltak, s keményen dolgoztak a csengő aranyakért.
A rejtjelezéshez is ért valamelyest, sokszor kénytelenek Zhrodimmal ők is szótlan beszélni, ahogy másoktól is megtanulta már, miként lehet. Mint a goblin tábor sámánjának egyik segédje, ő néma is volt, mégis meg tudta érteni, mit próbál elmutogatni. Később Faeus a sok segítségért cserébe megtanította valamelyest írni és olvasni is. Most sincs túl nehéz dolga. Neki mondja, Zhrodimról, rossz látás... Megsérült a szeme? Emlékszik arra is, hogy a sötételfeknek nem tesz jót, ha közvetlen napfény éri őket, különösen nem a szemüknek, könnyen megvakulhatnak. Az biztos, hogy Zhrodim még lát, de ezek szerint szimplán sérült csak látása. Majd csitítja és kacsint. Csendre kéri, egyértelmű, elhallgatni pedig sok mindent lehet. Nem tudja, hogy éppen sérült barátja a fontosabb-e, vagy a gyógyítója... Jelenleg úgy állnak, hogy Zhrodim sérült, ő fegyvertelen, tehát a nő alapvetően előnyben van... De miért kezd el már ő is a harcon morfondírozni? Áh...*
- Pedig van szerelem, fájdalmas, keserű, mégis édes...
*Tudja jól, hiszen ő is szeretett. Persze, nagyon meglepő módon, viszonzatlan volt. Ki akarna egy ilyen rusnya létformával együtt tölteni a szükségesnél több időt? Barátján kívül, kivel megszokták egymást, természetesen.
Kuncog kicsit, amikor a nőstény említi, hogy Zhrodim a doktornéni utasítása ellenére sem alszik, ám kérészlétű ez a nevetés. Közben már kezében az üveg, átvette társától, hogy meghúzza, többek közt ezért is távozik kissé karcos hangú nevetése a közös hangzatból. De éppen csak nyel belőle, elsőre mintha puszta vizet inna, úgy fogyatkozik az ital. Na igen, az ork lét egyik előnye...*
- Mivel az én tisztem az illem, s ha már fizetséget nem fogad el, így nyugodtan maradjon csak.
*Nem fogja elküldeni, hogy szerezzen magának szobát, biztos találnak megoldást mindenre. Azon kívül, ő valóban a kedvesebbik fél a duóból. Zhrodim posztja a szarkasztikus, pesszimista megszólalás, bunkó és modortalan módon. Legtöbbször...*
*Neki nem szokása megveretni magát. És nem áll le harcolni, ha előre látja, hogy vert helyzetben van és a kijutás csak fájdalmas lehet egy csatajelenetből. Ilyenkor kell menekülni, elbújni, vagy egyéb, harcon kívüli megoldást találni. Faeus sose volt oda a harcért, éppen csak ha élete múlt rajta, vagy a vágyott cél útjába kerül valaki. Vagy valami.
Nem igazán érti, hogy mit lehet ezen félreérteni. Eddig nem volt gond értésével, mindig előre sejtette a sötételf lépéseit, hacsak nem improvizált. De ki tudna egy ilyen bonyolult elmét, mi véletlenszerűen cselekszik, előre átvenni, mit léphet. Hiszen néha a józan észt is meghazudtolja, ezzel nem csak társának, de ellenfelüknek is meglepetést okozva. S a meglepetésnek igen nagy ereje van, különösen egy harc során.
Kicsit őt is meglepi Zhrodim reakciója a kérdésre, Faeust nem zavarja a stílus. Tudja jól, hogy miként tekint rá mindenki, nem több egy furcsa, megvetni való lénynél. Csak egy erőszaknak áldozatul esett gnóm gyermeke, nem több egy olyan félszerzetnél, kire ferde szemmel tekint az is, ki szintén fattyú csak.*
- Semmi gond, érthető. Én se kérdeztem volna szebben magamtól.
*Furcsa, ráncos, groteszk arcán a mosoly is inkább tűnik grimasznak, talán csak Zhrodim képes rájönni, hogy miféle kifejezést igyekszik a gnork arcára varázsolni. Rajta kívül Sasa volt csak, ki képes volt tökéletesen megérteni. S természetesen Mara, ki nem volt tündér, mégis mindenki a fogadó tündérének hívta. Meg az öreg Gil. S a többiek, kik több-kevesebb ideig az alkalmazottak szállásán háltak, s keményen dolgoztak a csengő aranyakért.
A rejtjelezéshez is ért valamelyest, sokszor kénytelenek Zhrodimmal ők is szótlan beszélni, ahogy másoktól is megtanulta már, miként lehet. Mint a goblin tábor sámánjának egyik segédje, ő néma is volt, mégis meg tudta érteni, mit próbál elmutogatni. Később Faeus a sok segítségért cserébe megtanította valamelyest írni és olvasni is. Most sincs túl nehéz dolga. Neki mondja, Zhrodimról, rossz látás... Megsérült a szeme? Emlékszik arra is, hogy a sötételfeknek nem tesz jót, ha közvetlen napfény éri őket, különösen nem a szemüknek, könnyen megvakulhatnak. Az biztos, hogy Zhrodim még lát, de ezek szerint szimplán sérült csak látása. Majd csitítja és kacsint. Csendre kéri, egyértelmű, elhallgatni pedig sok mindent lehet. Nem tudja, hogy éppen sérült barátja a fontosabb-e, vagy a gyógyítója... Jelenleg úgy állnak, hogy Zhrodim sérült, ő fegyvertelen, tehát a nő alapvetően előnyben van... De miért kezd el már ő is a harcon morfondírozni? Áh...*
- Pedig van szerelem, fájdalmas, keserű, mégis édes...
*Tudja jól, hiszen ő is szeretett. Persze, nagyon meglepő módon, viszonzatlan volt. Ki akarna egy ilyen rusnya létformával együtt tölteni a szükségesnél több időt? Barátján kívül, kivel megszokták egymást, természetesen.
Kuncog kicsit, amikor a nőstény említi, hogy Zhrodim a doktornéni utasítása ellenére sem alszik, ám kérészlétű ez a nevetés. Közben már kezében az üveg, átvette társától, hogy meghúzza, többek közt ezért is távozik kissé karcos hangú nevetése a közös hangzatból. De éppen csak nyel belőle, elsőre mintha puszta vizet inna, úgy fogyatkozik az ital. Na igen, az ork lét egyik előnye...*
- Mivel az én tisztem az illem, s ha már fizetséget nem fogad el, így nyugodtan maradjon csak.
*Nem fogja elküldeni, hogy szerezzen magának szobát, biztos találnak megoldást mindenre. Azon kívül, ő valóban a kedvesebbik fél a duóból. Zhrodim posztja a szarkasztikus, pesszimista megszólalás, bunkó és modortalan módon. Legtöbbször...*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-14 14:16:02
Üzenet elküldve: 2014-02-14 14:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Aki nem fut az oltalmazó falak közé, az bizonyára bőrigázik majd, bár ezt talán a páros is elmondhatja magáról, hiszen hirtelen eredt el az eső, de mintha dézsából öntötték volna szórta áldását az alant elterülő kis udvarocskára. Már felesleges volna megemelni szoknyája alját, az így is kissé sáros lesz a puha talajon összegyűlt állóvizecskéktől. Együtt szaladnak be a fogadóba, s kibújnak a férfi óvó köpenye alól. Arcukról is gyöngyöznek a kövér vízcseppek, bár Darelt hosszabban érte a könnyed égi áldás. A fogadós felesége hangosan szitkozódik a padlóra került sáros lábnyomok miatt, s ki csak elhalad mellette bezsebelhet tőle egy-két pikírt megjegyzést. Már Nily is várja a keresetlen szavakat, mert úgy tűnik az asszonynak kifogyhatatlan készlete van belőle, ám az ifjú párocska csak egy megrovó tyúkanyó pillantást kap és arrébb tessékeli őket, hogy felmoshasson alattuk. Nily bohókásan elmosolyodik miközben a fiú tekintetét keresi és a taverna egy nyugodtabb félreeső részére húzódik. Itt aztán megbeszélik, hogy fent találkoznak, de még együtt mennek keresztül a vendéglátórészlegen a szobákig. A szél csak úgy csapkodja a zsalugátereket, s az eget rengető dörgések tova visszhangoznak a folyosón, melyen végighaladnak.* ~ Milyen gyerekes, hogy még mindig félek a villámoktól. ~ * Rezzen össze egy kissé a lány, mit talán a másik is észrevesz, ha nagyon szemfüles. Egy kis eső és az emberek és egyéb lények máris beszédbe elegyednek, hogy megosszák egymással gondolataikat. Ki-ki betér ideiglenes kis hajlékába, s az ajtó halk kattanással zárul mögöttük. A lány egy darabig csak ácsorog, hátát a faajtónak vetve,s elgondolkodva mindkét kezével hátrasimítja arcába hulló kósza hajszálait.
Nily a víztől cuppogó cipőcskéjében átszalad a szobán és hamar becsukja az ablakot, melyet résnyire hajtott mielőtt távozott a helyiségből. Az átázott hideg ruha nedvesen tapad nem túl széles vállaira, combjára ezért hamar kibújik belőlük és a széktámlára hajítja őket. Könnyed és légies lépteivel hamar a szekrény elé kerül, kikerülve a földön heverő táskákat. Kinyitja a sifonér fekete tölgyajtaját és a ruhái alól kihalászik egy kis barna dobozkát. A ládika félig nyílt fedeléből hosszú géztekercs vége lóg ki, de található benne tű és cérna is, ha a seb igényelne pár öltést. Elégedett pillantással konstatálja, hogy jól emlékezett a kis felcserládára. Az ingó asztalra helyezi ő pedig belebújik egy a teste vonalát követő lazúrkő színű finom szálakból szőtt egyszerű ruhájába. A haját áttörölgeti egy száraz ronggyal, de az még így is nedvesen keretezi az arcát és omlik le lágy hullámokban a derekáig. Miután elkészült még vet egy pillantást a szobára, melyet egy pillanatra bevilágít egy villám fénye, majd az ötös számú szoba ajtaja zárul a lány karcsú alakja mögött. Nem kell sokat mennie, egy lépés csupán s máris a fiú szobájához ér. Megmagyarázhatatlanul izgatott, miközben a küszöb előtt áll. Többször is rá kell vennie magát, hogy kopogtasson, ezzel azonban kivívta a folyosón elhaladók értetlen pillantásait, s elég löket volt ez ahhoz, hogy erőt vegyen magán. Egyik lábáról a másikra állva várja, hogy ajtót nyissanak neki, hóna alatt a kicsiny ébenfaládikóval.*
* Aki nem fut az oltalmazó falak közé, az bizonyára bőrigázik majd, bár ezt talán a páros is elmondhatja magáról, hiszen hirtelen eredt el az eső, de mintha dézsából öntötték volna szórta áldását az alant elterülő kis udvarocskára. Már felesleges volna megemelni szoknyája alját, az így is kissé sáros lesz a puha talajon összegyűlt állóvizecskéktől. Együtt szaladnak be a fogadóba, s kibújnak a férfi óvó köpenye alól. Arcukról is gyöngyöznek a kövér vízcseppek, bár Darelt hosszabban érte a könnyed égi áldás. A fogadós felesége hangosan szitkozódik a padlóra került sáros lábnyomok miatt, s ki csak elhalad mellette bezsebelhet tőle egy-két pikírt megjegyzést. Már Nily is várja a keresetlen szavakat, mert úgy tűnik az asszonynak kifogyhatatlan készlete van belőle, ám az ifjú párocska csak egy megrovó tyúkanyó pillantást kap és arrébb tessékeli őket, hogy felmoshasson alattuk. Nily bohókásan elmosolyodik miközben a fiú tekintetét keresi és a taverna egy nyugodtabb félreeső részére húzódik. Itt aztán megbeszélik, hogy fent találkoznak, de még együtt mennek keresztül a vendéglátórészlegen a szobákig. A szél csak úgy csapkodja a zsalugátereket, s az eget rengető dörgések tova visszhangoznak a folyosón, melyen végighaladnak.* ~ Milyen gyerekes, hogy még mindig félek a villámoktól. ~ * Rezzen össze egy kissé a lány, mit talán a másik is észrevesz, ha nagyon szemfüles. Egy kis eső és az emberek és egyéb lények máris beszédbe elegyednek, hogy megosszák egymással gondolataikat. Ki-ki betér ideiglenes kis hajlékába, s az ajtó halk kattanással zárul mögöttük. A lány egy darabig csak ácsorog, hátát a faajtónak vetve,s elgondolkodva mindkét kezével hátrasimítja arcába hulló kósza hajszálait.
Nily a víztől cuppogó cipőcskéjében átszalad a szobán és hamar becsukja az ablakot, melyet résnyire hajtott mielőtt távozott a helyiségből. Az átázott hideg ruha nedvesen tapad nem túl széles vállaira, combjára ezért hamar kibújik belőlük és a széktámlára hajítja őket. Könnyed és légies lépteivel hamar a szekrény elé kerül, kikerülve a földön heverő táskákat. Kinyitja a sifonér fekete tölgyajtaját és a ruhái alól kihalászik egy kis barna dobozkát. A ládika félig nyílt fedeléből hosszú géztekercs vége lóg ki, de található benne tű és cérna is, ha a seb igényelne pár öltést. Elégedett pillantással konstatálja, hogy jól emlékezett a kis felcserládára. Az ingó asztalra helyezi ő pedig belebújik egy a teste vonalát követő lazúrkő színű finom szálakból szőtt egyszerű ruhájába. A haját áttörölgeti egy száraz ronggyal, de az még így is nedvesen keretezi az arcát és omlik le lágy hullámokban a derekáig. Miután elkészült még vet egy pillantást a szobára, melyet egy pillanatra bevilágít egy villám fénye, majd az ötös számú szoba ajtaja zárul a lány karcsú alakja mögött. Nem kell sokat mennie, egy lépés csupán s máris a fiú szobájához ér. Megmagyarázhatatlanul izgatott, miközben a küszöb előtt áll. Többször is rá kell vennie magát, hogy kopogtasson, ezzel azonban kivívta a folyosón elhaladók értetlen pillantásait, s elég löket volt ez ahhoz, hogy erőt vegyen magán. Egyik lábáról a másikra állva várja, hogy ajtót nyissanak neki, hóna alatt a kicsiny ébenfaládikóval.*
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-13 22:45:29
Üzenet elküldve: 2014-02-13 22:45:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* Az eső egyre keményebben bombázza a várost szüntelen ostrom alatt tartva az épületeket és azokat kik ilyenkor botor mód még kinn tartózkodnak. Zöld tenger úszik az ostrom közepette a fogadó irányába, alatta két fiatal alakja. Léptük nyomán fel-fel verődik egy-egy kialakult víztócsa, mint valami rossz gyermek az éjszakában… De a sietős léptek meghozzák a kellő hatást és végül a páros eljut a fogadó hátsó bejáratáig, többed magával kik szintén úgy döntöttek, hogy a menekülést választják a hirtelen jött ostrom elől. Beérve a köpenyt lekanyarítja magukról s ráz rajta egyet, hogy amennyi víztől csak tudja megszabadítsa az szövet anyagot. Utazó darab lévén jól tűri az effajta támadásokat még csupán át sem ázott. Ennek ellenére kerül a taverna fa padlózatára bőven a kinti esőből. Ingéről már nem mondható el ugyan ez hiszen egy darabon állt csupán és élvezte a jelenséget így hamar átázott hajáról is csurog a víz, mibe egy mozdulattal ráz bele ő is felborzolva röviden hordott tincseit. De a mozdulat meg akad ahogy amint a jég kék szemek visszanéznek a lányra amint az a hajával foglalatoskodik, bájos látvány. S egy kóbor pillanattal később veszi csak észre magát, mikor a két kék szempár összeakad amint Nily feltekint rá a jelenleg sötétlő nedves tincszuhatag alól. Parányit megrázza fejét amint hallja a szavakat minek hatására néhány esőcsepp ismét elhagyja arcának ívét. *
- Rendben.
* Szól ismét keveset, hirtelen csupán ennyire futja, de a lány már úgy is megszokta, hogy nem dobálja a szavakat feleslegesen. Baljára teríti a még nedves zöld köpönyeget és úgy indulnak felfelé a fogadótéren keresztül... *
* Jó néhány ember és egyéb lény lelt menedéket a hirtelen kialakuló vihar elől a fogadótérben. A bentiek vetnek néhány fura pillantást az érkező csuron vizes alakokra, de tovább nem törődve velük mulatoznak, esznek-isznak, ki-ki a maga módján múlatva a kellemes estét… Nily és Darel szintén a nyakig vizes csoportosulás közé tartozik így haladnak végig a fogadó téren, de ügyet sem vetve a bent lévőkre rögvest a szállások felé veszik az irányt, ahogy alakjukat hamar elnyeli a lépcső kanyarulata. Csupán a vizes talaj fényes csillanása a padlón jelzi útjukat, s azt, hogy merre is jártak… *
* A folyosó most nem üres, hiszen mások is hasonlóképp jártak mint a fiatal páros kik épp ebben a pillanatban fordulnak be a lépcső kanyarulatába. Bohókás látványt nyújthat a folyosón vonuló nyakig vizes alakok sokasága. Vannak itt párok, vannak magányosak, idősek és fiatalok egyaránt. Mindenki tocsogó léptekkel keresi a megfelelő ajtót, tán ez egyszer Nilynek is sikerül a sajátját megtalálnia, ha már Darel jó esetben sikerrel jár ezzel a manőverrel. A hatos szoba ajtajához lép, s vet még egy pillantást Nilyre ahogy tovább halad a másik, megbizonyosodva, hogy jó ajtón megy e be. Majd elmosolyodik a jeleneten és végül benyit saját ajtaján. Bevonul a szobába s fényt csihol a lámpásba, majd leveti víztől és most már vértől is tocsogó ingét. Vet rá egy pillantást majd nyugtázza, hogy bizony elkél majd egy új darab. A vállán a kötés teljesen átázott, ami nem csoda, hisz a seb viszonylag mély és csupán pár óra alatt nem forr össze, habár Hemitar kencéjének köszönhetően így is átlagnál jobbnak mondható. Egy mozdulattal leveszi a vér áztatta kötést minek következtében újabb vérpatak indul lefelé a fel- majd az alkaron egyaránt. Hát ez nem épp szerencsés, de nem soká elmélkedik rajta inkább az asztalhoz lép és az ott lévő kis lavórba engedi inge maradványát, annak már úgy is mindegy, gondolja, s bele mártja a vízbe, megmosva kissé majd azzal tisztogatja meg a karját a maga egyszerű módján…
Az ablak előtt újabb fény nyaláb száguld el, megvilágítva a harcos alakját. Testét megannyi seb borítja, ez valóban aprónak tűnik mellettük… hátán a korbácsolások hegei örök emlékként égtek az ifjú testbe, haloványak már, de tűnni sosem fognak a fekete kígyó marásai. Elöl sem kímélték, néhány szúrt, vágott seb éktelenkedik a hasfalon, a mellkason egyaránt. A vállán sem ez az első sérülés, nem sokkal a szúr seb fölött a kulcs csontnál nyílvessző okozta találat régi maradványa. Valóban nem nagyzolt a fiú az udvaron… volt már rosszabb is. A jég kék szemek beleakadnak a szembe lévő tükröződésbe amint újabb villanás kelt fényt a szoba egyetlen kis lámpásának ragyogása mellé. Nem tudja mi lelte odakinn, de nem is foglalkozik vele túl sokat… *
* Az eső egyre keményebben bombázza a várost szüntelen ostrom alatt tartva az épületeket és azokat kik ilyenkor botor mód még kinn tartózkodnak. Zöld tenger úszik az ostrom közepette a fogadó irányába, alatta két fiatal alakja. Léptük nyomán fel-fel verődik egy-egy kialakult víztócsa, mint valami rossz gyermek az éjszakában… De a sietős léptek meghozzák a kellő hatást és végül a páros eljut a fogadó hátsó bejáratáig, többed magával kik szintén úgy döntöttek, hogy a menekülést választják a hirtelen jött ostrom elől. Beérve a köpenyt lekanyarítja magukról s ráz rajta egyet, hogy amennyi víztől csak tudja megszabadítsa az szövet anyagot. Utazó darab lévén jól tűri az effajta támadásokat még csupán át sem ázott. Ennek ellenére kerül a taverna fa padlózatára bőven a kinti esőből. Ingéről már nem mondható el ugyan ez hiszen egy darabon állt csupán és élvezte a jelenséget így hamar átázott hajáról is csurog a víz, mibe egy mozdulattal ráz bele ő is felborzolva röviden hordott tincseit. De a mozdulat meg akad ahogy amint a jég kék szemek visszanéznek a lányra amint az a hajával foglalatoskodik, bájos látvány. S egy kóbor pillanattal később veszi csak észre magát, mikor a két kék szempár összeakad amint Nily feltekint rá a jelenleg sötétlő nedves tincszuhatag alól. Parányit megrázza fejét amint hallja a szavakat minek hatására néhány esőcsepp ismét elhagyja arcának ívét. *
- Rendben.
* Szól ismét keveset, hirtelen csupán ennyire futja, de a lány már úgy is megszokta, hogy nem dobálja a szavakat feleslegesen. Baljára teríti a még nedves zöld köpönyeget és úgy indulnak felfelé a fogadótéren keresztül... *
* Jó néhány ember és egyéb lény lelt menedéket a hirtelen kialakuló vihar elől a fogadótérben. A bentiek vetnek néhány fura pillantást az érkező csuron vizes alakokra, de tovább nem törődve velük mulatoznak, esznek-isznak, ki-ki a maga módján múlatva a kellemes estét… Nily és Darel szintén a nyakig vizes csoportosulás közé tartozik így haladnak végig a fogadó téren, de ügyet sem vetve a bent lévőkre rögvest a szállások felé veszik az irányt, ahogy alakjukat hamar elnyeli a lépcső kanyarulata. Csupán a vizes talaj fényes csillanása a padlón jelzi útjukat, s azt, hogy merre is jártak… *
* A folyosó most nem üres, hiszen mások is hasonlóképp jártak mint a fiatal páros kik épp ebben a pillanatban fordulnak be a lépcső kanyarulatába. Bohókás látványt nyújthat a folyosón vonuló nyakig vizes alakok sokasága. Vannak itt párok, vannak magányosak, idősek és fiatalok egyaránt. Mindenki tocsogó léptekkel keresi a megfelelő ajtót, tán ez egyszer Nilynek is sikerül a sajátját megtalálnia, ha már Darel jó esetben sikerrel jár ezzel a manőverrel. A hatos szoba ajtajához lép, s vet még egy pillantást Nilyre ahogy tovább halad a másik, megbizonyosodva, hogy jó ajtón megy e be. Majd elmosolyodik a jeleneten és végül benyit saját ajtaján. Bevonul a szobába s fényt csihol a lámpásba, majd leveti víztől és most már vértől is tocsogó ingét. Vet rá egy pillantást majd nyugtázza, hogy bizony elkél majd egy új darab. A vállán a kötés teljesen átázott, ami nem csoda, hisz a seb viszonylag mély és csupán pár óra alatt nem forr össze, habár Hemitar kencéjének köszönhetően így is átlagnál jobbnak mondható. Egy mozdulattal leveszi a vér áztatta kötést minek következtében újabb vérpatak indul lefelé a fel- majd az alkaron egyaránt. Hát ez nem épp szerencsés, de nem soká elmélkedik rajta inkább az asztalhoz lép és az ott lévő kis lavórba engedi inge maradványát, annak már úgy is mindegy, gondolja, s bele mártja a vízbe, megmosva kissé majd azzal tisztogatja meg a karját a maga egyszerű módján…
Az ablak előtt újabb fény nyaláb száguld el, megvilágítva a harcos alakját. Testét megannyi seb borítja, ez valóban aprónak tűnik mellettük… hátán a korbácsolások hegei örök emlékként égtek az ifjú testbe, haloványak már, de tűnni sosem fognak a fekete kígyó marásai. Elöl sem kímélték, néhány szúrt, vágott seb éktelenkedik a hasfalon, a mellkason egyaránt. A vállán sem ez az első sérülés, nem sokkal a szúr seb fölött a kulcs csontnál nyílvessző okozta találat régi maradványa. Valóban nem nagyzolt a fiú az udvaron… volt már rosszabb is. A jég kék szemek beleakadnak a szembe lévő tükröződésbe amint újabb villanás kelt fényt a szoba egyetlen kis lámpásának ragyogása mellé. Nem tudja mi lelte odakinn, de nem is foglalkozik vele túl sokat… *
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-13 19:57:22
Üzenet elküldve: 2014-02-13 19:57:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Kellemesen megfáradva lépdel fel a lépcsőkön, majd a folyosóra érvén, elpillant a vége felé. Apró mosollyal az arcán nyugtázza, hogy a minap egy igazán lenyűgöző személlyel gazdagodott ismerőseinek listája, s reméli, hogy előbb-utóbb túlléphetnek az ismeretség fokán, és barátoknak nevezhetik egymást.
Egyébre nem is mer gondolni, mintha csak zavarba esne saját elmélkedéseitől is, tehát gyorsan elkapja tekintetét, s megnézi, melyik szobához tartozik kulcsa. Nem kell sokat keresgélnie, rálel a sajátjára, melybe belépvén megkönnyebbült sóhaj szökik fel ajkai mögül.
Ugyan nem egy színpompás háló ez, de bőven felülmúlja rettegett elképzeléseit az itteni viszonyokról.
Finoman behajtja maga megett az ajtót, s kulcsra zárja azt, utána pedig leoldja az oldaláról a kardot és szütyőjét, amiket a kisebbik szekrények egyikén helyez el. Végül a mosdótálhoz lép, hogy felfrissítse bőrét, s hogy pár percig farkasszemezhessen tükörképével az asztalka felett elhelyezkedő tükörben. Nem önbizalom hiányos, de nem is öntelt, azonban elégedett az önarcképével. Annak ellenére, hogy mennyit aggodalmaskodik manapság, nem tűnik nyúzottnak a bőre, szemei is csupán a mai nap fáradalmait hordozzák, így végül is a jó kedély jegyében hajthatja álomra a fejét. Remek napnak tartja a mait, de mint minden jónak, ennek is vége szakad, szerencsére az esetében egy pihentető alvással koronázhatja.
A monoton kopogó eső és a kintről beszűrődő morajok sem gátolhatják abban, hogy zavartalanul alhasson reggelig, így mikor a horizonton előbukkannak a nap első sugarai, kipihent ébredésben lehet része.
Megismételve a tegnapit, ismét megörvendezteti arcát a kellemesen hűs mosdóvízzel, majd elfalatozgatja a még tegnap elrakott holdsajtot. Bánja, hogy végül elfelejtette megkínálni vele Mordach-ot, de végül is egy tapasztalt vándornak már amúgy sem lett volna nagy élmény megízlelni a különös termést.
Ahogy tegnap említette, valóban korán indul útnak. Miután összeszedte holmiját, távozik a Pegazusból, méghozzá a Holdudvar irányában.*
Egyébre nem is mer gondolni, mintha csak zavarba esne saját elmélkedéseitől is, tehát gyorsan elkapja tekintetét, s megnézi, melyik szobához tartozik kulcsa. Nem kell sokat keresgélnie, rálel a sajátjára, melybe belépvén megkönnyebbült sóhaj szökik fel ajkai mögül.
Ugyan nem egy színpompás háló ez, de bőven felülmúlja rettegett elképzeléseit az itteni viszonyokról.
Finoman behajtja maga megett az ajtót, s kulcsra zárja azt, utána pedig leoldja az oldaláról a kardot és szütyőjét, amiket a kisebbik szekrények egyikén helyez el. Végül a mosdótálhoz lép, hogy felfrissítse bőrét, s hogy pár percig farkasszemezhessen tükörképével az asztalka felett elhelyezkedő tükörben. Nem önbizalom hiányos, de nem is öntelt, azonban elégedett az önarcképével. Annak ellenére, hogy mennyit aggodalmaskodik manapság, nem tűnik nyúzottnak a bőre, szemei is csupán a mai nap fáradalmait hordozzák, így végül is a jó kedély jegyében hajthatja álomra a fejét. Remek napnak tartja a mait, de mint minden jónak, ennek is vége szakad, szerencsére az esetében egy pihentető alvással koronázhatja.
A monoton kopogó eső és a kintről beszűrődő morajok sem gátolhatják abban, hogy zavartalanul alhasson reggelig, így mikor a horizonton előbukkannak a nap első sugarai, kipihent ébredésben lehet része.
Megismételve a tegnapit, ismét megörvendezteti arcát a kellemesen hűs mosdóvízzel, majd elfalatozgatja a még tegnap elrakott holdsajtot. Bánja, hogy végül elfelejtette megkínálni vele Mordach-ot, de végül is egy tapasztalt vándornak már amúgy sem lett volna nagy élmény megízlelni a különös termést.
Ahogy tegnap említette, valóban korán indul útnak. Miután összeszedte holmiját, távozik a Pegazusból, méghozzá a Holdudvar irányában.*
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-13 19:06:20
Üzenet elküldve: 2014-02-13 19:06:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor & Faeus Pysius //
*Gondolta, hogy kissé modortalannak fog érződni a kérdése, de álmában sem hitte volna, hogy ezen pont a hím fog felháborodni. A tisztelet szón kissé meginog. Ilyet még egyetlen mélységi hím sem mondott neki. Hogy is mondhattak volna, hisz mindig alatta szolgáltak. A fiatal nőstény nem szokott hozzá, hogy egy fajtársa utasítsa rendre, aki ráadásul még hím is, de akármennyire is elkényeztetett a lány, már elég idős ahhoz, hogy felfogja, itt a felszínen már más törvények uralkodnak. De azért ezt muszáj megjegyeznie a bátor harcosnak.*
- Ilyet se hallottam még egy mélységi hím szájából! *Mosolyog rá édes féloldalas mosollyal odasétálva a sötételf ágyához, de jól tudja, hogy ezt a mosolyt csak a gnork látja.* De érdekes! Nem hiszem, hogy találkoztam volna már félvérekkel. Elnézést kérek, nem gondoltam végig, csak kimondtam ami a fejemben volt. Még nem nagyon tudok kiigazodni az ittenieken. *Néz körbe bocsánatkérően, nem tudva a saját fajtájáról, biztosra véve, hogy a gnork tökéletesen érti, hogy most a felszínre gondol. Jobb is, hogy nem tud róla, hisz sose szerette az elfeket, és az a kis kontrasztkülönbség a mélységi bőrük között korántsem volt annyira feltűnő a föld alatt, hogy bárkit is érdekeljen. Ő csak kicsit világosabb és kész! Aztán úgy dönt megpróbál szavak nélkül kommunikálni az újonnan érkezettel. Ránéz, majd a sötételfre, utána ismét a gnorkra szinte észrevehetetlenül a szemére téve a kezét, jelezvén, hogy a sebesült még nem igazán lát tisztán, majd szájához teszi a mutatóujját kacsintva, és reméli, hogy a gnork nagyjából megérti, hogy nem akarja közölni a hímmel, hogy ő is mélységi. Jobbnak látja, ha saját maga jön rá.*
- Erről én nem tudok nyilatkozni. *Teszi hozzá most már úgy másfél méterrel a mélységi mellől, mikor az a szerelemgyermekek ellen tiltakozik. Úgy tűnik a mélységi elég rendesen elveti a szerelem gondolatát. Mivel a lánynak sincs túl sok fogalma erről, ő inkább kimarad ebből a vitából. Eddig csak dajka mesékből hallott ilyen érzésről, illetve az apjától, bár sose vette ezt észre rajta. Ha a szerelem a tiszteletet és szeretetet jelenti, akkor nem tagadhatja a létezését.*
- Nem tartozol semmivel! Nem szeretek magam megmentett sebesültektől pénzt elfogadni, ez már tényleg olyan érzés lenne, mintha hivatásos doktornénit játszanék. *Vonja meg a vállát. Nincs szüksége pénzre, ha meg mégis lenne, akkor inkább valami fejpénzes munkát vállalna el, minthogy sebesülteket mentsen meg a holdfényben. Aztán eszébe jut valami.* Erről jut eszembe! Ha most doktornéni vagyok, akkor miért is nem alszik már a beteg, ahogy arra nemrég utasítottam? *Mosolyog rá ismét viccelődve, de alig tudja végigmondani kuncogás nélkül. Mindig szerette enyhíteni a feszültséget, kivéve, ha azt egy üldözéses jelenet, vagy bármiféle harc szülte. Akkor kimondottan szórakoztatta a feszült ellenfél látványa.* De, ha nem nagy kérés egy ideig még szeretnék maradni. Még biztosan nem hagynám el az épületet ha nem muszáj. *Néz aggódva az ablakok irányába, ahol már kicsit látszik a hajnal közeledte.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 19:10:53
*Gondolta, hogy kissé modortalannak fog érződni a kérdése, de álmában sem hitte volna, hogy ezen pont a hím fog felháborodni. A tisztelet szón kissé meginog. Ilyet még egyetlen mélységi hím sem mondott neki. Hogy is mondhattak volna, hisz mindig alatta szolgáltak. A fiatal nőstény nem szokott hozzá, hogy egy fajtársa utasítsa rendre, aki ráadásul még hím is, de akármennyire is elkényeztetett a lány, már elég idős ahhoz, hogy felfogja, itt a felszínen már más törvények uralkodnak. De azért ezt muszáj megjegyeznie a bátor harcosnak.*
- Ilyet se hallottam még egy mélységi hím szájából! *Mosolyog rá édes féloldalas mosollyal odasétálva a sötételf ágyához, de jól tudja, hogy ezt a mosolyt csak a gnork látja.* De érdekes! Nem hiszem, hogy találkoztam volna már félvérekkel. Elnézést kérek, nem gondoltam végig, csak kimondtam ami a fejemben volt. Még nem nagyon tudok kiigazodni az ittenieken. *Néz körbe bocsánatkérően, nem tudva a saját fajtájáról, biztosra véve, hogy a gnork tökéletesen érti, hogy most a felszínre gondol. Jobb is, hogy nem tud róla, hisz sose szerette az elfeket, és az a kis kontrasztkülönbség a mélységi bőrük között korántsem volt annyira feltűnő a föld alatt, hogy bárkit is érdekeljen. Ő csak kicsit világosabb és kész! Aztán úgy dönt megpróbál szavak nélkül kommunikálni az újonnan érkezettel. Ránéz, majd a sötételfre, utána ismét a gnorkra szinte észrevehetetlenül a szemére téve a kezét, jelezvén, hogy a sebesült még nem igazán lát tisztán, majd szájához teszi a mutatóujját kacsintva, és reméli, hogy a gnork nagyjából megérti, hogy nem akarja közölni a hímmel, hogy ő is mélységi. Jobbnak látja, ha saját maga jön rá.*
- Erről én nem tudok nyilatkozni. *Teszi hozzá most már úgy másfél méterrel a mélységi mellől, mikor az a szerelemgyermekek ellen tiltakozik. Úgy tűnik a mélységi elég rendesen elveti a szerelem gondolatát. Mivel a lánynak sincs túl sok fogalma erről, ő inkább kimarad ebből a vitából. Eddig csak dajka mesékből hallott ilyen érzésről, illetve az apjától, bár sose vette ezt észre rajta. Ha a szerelem a tiszteletet és szeretetet jelenti, akkor nem tagadhatja a létezését.*
- Nem tartozol semmivel! Nem szeretek magam megmentett sebesültektől pénzt elfogadni, ez már tényleg olyan érzés lenne, mintha hivatásos doktornénit játszanék. *Vonja meg a vállát. Nincs szüksége pénzre, ha meg mégis lenne, akkor inkább valami fejpénzes munkát vállalna el, minthogy sebesülteket mentsen meg a holdfényben. Aztán eszébe jut valami.* Erről jut eszembe! Ha most doktornéni vagyok, akkor miért is nem alszik már a beteg, ahogy arra nemrég utasítottam? *Mosolyog rá ismét viccelődve, de alig tudja végigmondani kuncogás nélkül. Mindig szerette enyhíteni a feszültséget, kivéve, ha azt egy üldözéses jelenet, vagy bármiféle harc szülte. Akkor kimondottan szórakoztatta a feszült ellenfél látványa.* De, ha nem nagy kérés egy ideig még szeretnék maradni. Még biztosan nem hagynám el az épületet ha nem muszáj. *Néz aggódva az ablakok irányába, ahol már kicsit látszik a hajnal közeledte.*
A hozzászólás írója (Asiritay C'nila) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.13 19:10:53
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:20:51
Üzenet elküldve: 2014-02-13 18:20:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Faeus Pysius //
-Az utóbbival nem járnál jól, mert neked kellene összefércelned utána a fejemet.
*Kapott az a konok kobak épp eleget, nincs szüksége újabb ütlegekre, de jelenlegi helyzetében csak úgy tudná megvédeni magát, hogy a lányra esik, testsúlyával szögezve az ágyhoz, hogy véletlenül se tehessen benne kárt. Nem a legcsábítóbb lehetőség, amit el tud képzelni, de ha nem hagynak neki más lehetőséget, kénytelen lesz erre fanyalodni.
Megkönnyebbül, egyrészt, mert nem támadó rontott rájuk, másrészt mert barátja kerül elő, így az enyhe szorítás, ami eddig gyomrát tartotta, most már felengedhet. Igaz, nem volt oka azt hinni, hogy Faeus is hasonlóan járt, mint ő, de sosem lehet biztosan tudni.*
-Félreérted, ez most más.
*Hangja szokatlanul komoly és komor, ahogy a gnorknak válaszol, egyértelmű, hogy arra céloz, most nem valami kétes kaland közben szerezte a sérüléseket. Sajnos a kötés eltakarja, de ha a sebek valója látható lenne még, Faeus is hamar megértené, hogy most a megszokottnál komolyabb a helyzet. Csak tudnának pár mondatot nyíltani váltani...
Pillantása a sötétben ismét a lányra tapad, ahogy az, mellőzve a tisztelet legapróbb formáját is, csak bámul a belépőre és kilétét kérdezi.*
-A barátom, szóval több tiszteletet.
*Vakkantja oda hűvösen, igaz, hogy nem épp most nyújtja a legfenyegetőbb képet, de társáért még arra is képes lenne, hogy ilyen állapotban provokáljon ki egy harcot. Számára a barátság nem csak egy szó, érezhető, hogy ha egyszer valaki kiérdemelte, akkor azért teljes mellszélességgel kiáll, legyen szó a legkisebb apróságról akár.*
-Senki sem az, aki mégis azt állítja magáról, hazudik.
*Ennyi a véleménye a szerelemgyerekekről. Ezt a felszíni marhaságot nem fogja sosem megérteni, de hát nem az ő baja. Mindenki szabad akarattal rendelkezik, hogy úgy tegye tönkre a saját életét, ahogyan jónak látja.*
-Nos, mivel tartozom a gyógyításért?
*Feltételezi, hogy a lány menne, hiszen ki akarna mégis két hímmel maradni egy szobában? ha mond egy árat, akkor azt kifizeti, elvégre szolgáltatást vett igénybe, tartozni pedig nem szeret, senkinek, soha. Amíg a válaszra vár, ami alkalomadtán felvilágosítás is lehet, hogy a félvérnek esze ágában sincs távozni, kicsit lehajolva az üvegért nyúl és barátja felé kínálja, hátha amaz inna a nagy döbbenetre pár lélekerősítő kortyot.*
-Az utóbbival nem járnál jól, mert neked kellene összefércelned utána a fejemet.
*Kapott az a konok kobak épp eleget, nincs szüksége újabb ütlegekre, de jelenlegi helyzetében csak úgy tudná megvédeni magát, hogy a lányra esik, testsúlyával szögezve az ágyhoz, hogy véletlenül se tehessen benne kárt. Nem a legcsábítóbb lehetőség, amit el tud képzelni, de ha nem hagynak neki más lehetőséget, kénytelen lesz erre fanyalodni.
Megkönnyebbül, egyrészt, mert nem támadó rontott rájuk, másrészt mert barátja kerül elő, így az enyhe szorítás, ami eddig gyomrát tartotta, most már felengedhet. Igaz, nem volt oka azt hinni, hogy Faeus is hasonlóan járt, mint ő, de sosem lehet biztosan tudni.*
-Félreérted, ez most más.
*Hangja szokatlanul komoly és komor, ahogy a gnorknak válaszol, egyértelmű, hogy arra céloz, most nem valami kétes kaland közben szerezte a sérüléseket. Sajnos a kötés eltakarja, de ha a sebek valója látható lenne még, Faeus is hamar megértené, hogy most a megszokottnál komolyabb a helyzet. Csak tudnának pár mondatot nyíltani váltani...
Pillantása a sötétben ismét a lányra tapad, ahogy az, mellőzve a tisztelet legapróbb formáját is, csak bámul a belépőre és kilétét kérdezi.*
-A barátom, szóval több tiszteletet.
*Vakkantja oda hűvösen, igaz, hogy nem épp most nyújtja a legfenyegetőbb képet, de társáért még arra is képes lenne, hogy ilyen állapotban provokáljon ki egy harcot. Számára a barátság nem csak egy szó, érezhető, hogy ha egyszer valaki kiérdemelte, akkor azért teljes mellszélességgel kiáll, legyen szó a legkisebb apróságról akár.*
-Senki sem az, aki mégis azt állítja magáról, hazudik.
*Ennyi a véleménye a szerelemgyerekekről. Ezt a felszíni marhaságot nem fogja sosem megérteni, de hát nem az ő baja. Mindenki szabad akarattal rendelkezik, hogy úgy tegye tönkre a saját életét, ahogyan jónak látja.*
-Nos, mivel tartozom a gyógyításért?
*Feltételezi, hogy a lány menne, hiszen ki akarna mégis két hímmel maradni egy szobában? ha mond egy árat, akkor azt kifizeti, elvégre szolgáltatást vett igénybe, tartozni pedig nem szeret, senkinek, soha. Amíg a válaszra vár, ami alkalomadtán felvilágosítás is lehet, hogy a félvérnek esze ágában sincs távozni, kicsit lehajolva az üvegért nyúl és barátja felé kínálja, hátha amaz inna a nagy döbbenetre pár lélekerősítő kortyot.*
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-13 17:38:54
Üzenet elküldve: 2014-02-13 17:38:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila & Zhrodim Tanemor //
*Már megint! Miért van az, hogy ha magára hagyja, ez a félnótás mindig elvereti magát? Mintha szándékosan csinálná, várva, mikor kap a kis félszerzet szívrohamot. Társa olyan, mintha testvére lenne, mindig együtt kellene lenniük, hogy egymást segítve leküzdjenek minden akadályt. De sajna Zhrodim vakbuzgó, kalandvágyó, míg Faeus inkább szeret nyugton maradni, éppen csak akkor mozdul ki társával, ha sikerül elragadnia valami hihetetlen mesével, valami ősi kincsekről, vagy könnyű kalandról. A vége sosem az lesz, miről regélt a mélységi.*
- Csak én...
*Azt rögtön látja, mennyire nincs jó állapotban Zhrodim, de ez már meg sem lepi, viszont az őt látszólag eleddig ápoló félvér inkább oka csodálkozásának. Főleg, mivel beléptekor fenyegető mód lép, vagy inkább nevezhető védekezőnek, hiszen ő az, aki "rájuk tört".*
- Miért nem lep meg?
*Kérdő hangsúllyal teszi szavait, ám érezhető, hogy nem csak nem érdekli a vélt válasz, de nem is szándékszik azt kérni, jobb lesz mindenkinek, ha a kérdés csak lóg, majd süllyed, s haladnak a beszélgetésben. Lévén egy másik kérdés is felmerül, méghozzá neki címezve. Bár, kedvességet mellőz sok téren, Zhrodim mellett meg lehet szokni az ilyen stílust. Ő is hírhedt csípős nyelvéről, így a kérdés éppen csak addig akadály szavában, míg rájön, hogy elég sok a mélységből származó vér a leányban.*
- Pontosan, ahogy mondtad. Egy szerzet... Pontosabban félszerzet. Ennél még pontosabban gnork, ami a gnóm és az ork különös kereszteződése. Mit is mondhatnék, nem szerelemgyermek vagyok.
*Csak egy mocskos fattyú, akárcsak a nő, de benne van annyi, hogy ilyenekkel nem dobálózik. Persze, a sok éves tanulás oka, hogy jó modorra is szert tett az alapvető etiketten túl. Nem csak a hecc kedvéért olvasott el minden könyvet, lehetett az gyermekmese, ősök históriája, vagy éppen a fogadó számvetése, hol egykoron dolgozott.*
*Már megint! Miért van az, hogy ha magára hagyja, ez a félnótás mindig elvereti magát? Mintha szándékosan csinálná, várva, mikor kap a kis félszerzet szívrohamot. Társa olyan, mintha testvére lenne, mindig együtt kellene lenniük, hogy egymást segítve leküzdjenek minden akadályt. De sajna Zhrodim vakbuzgó, kalandvágyó, míg Faeus inkább szeret nyugton maradni, éppen csak akkor mozdul ki társával, ha sikerül elragadnia valami hihetetlen mesével, valami ősi kincsekről, vagy könnyű kalandról. A vége sosem az lesz, miről regélt a mélységi.*
- Csak én...
*Azt rögtön látja, mennyire nincs jó állapotban Zhrodim, de ez már meg sem lepi, viszont az őt látszólag eleddig ápoló félvér inkább oka csodálkozásának. Főleg, mivel beléptekor fenyegető mód lép, vagy inkább nevezhető védekezőnek, hiszen ő az, aki "rájuk tört".*
- Miért nem lep meg?
*Kérdő hangsúllyal teszi szavait, ám érezhető, hogy nem csak nem érdekli a vélt válasz, de nem is szándékszik azt kérni, jobb lesz mindenkinek, ha a kérdés csak lóg, majd süllyed, s haladnak a beszélgetésben. Lévén egy másik kérdés is felmerül, méghozzá neki címezve. Bár, kedvességet mellőz sok téren, Zhrodim mellett meg lehet szokni az ilyen stílust. Ő is hírhedt csípős nyelvéről, így a kérdés éppen csak addig akadály szavában, míg rájön, hogy elég sok a mélységből származó vér a leányban.*
- Pontosan, ahogy mondtad. Egy szerzet... Pontosabban félszerzet. Ennél még pontosabban gnork, ami a gnóm és az ork különös kereszteződése. Mit is mondhatnék, nem szerelemgyermek vagyok.
*Csak egy mocskos fattyú, akárcsak a nő, de benne van annyi, hogy ilyenekkel nem dobálózik. Persze, a sok éves tanulás oka, hogy jó modorra is szert tett az alapvető etiketten túl. Nem csak a hecc kedvéért olvasott el minden könyvet, lehetett az gyermekmese, ősök históriája, vagy éppen a fogadó számvetése, hol egykoron dolgozott.*
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:04:35
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nilynn//
*Amikor a lány a pipázásra kérdez rá, kétkedő pillantást vet rá. Erre a kérdésre számított a legkevésbé. Végül elmosolyodik - ki tudja hányadszor már a rövid ismertségük óta -, de azért megpróbálja megóvni Nilyt egy rossz döntéstől.*
- Hátööö...nem biztos, hogy kéne. Nem tenne jót és..
*Itt aztán abba is hagyja. Elvégre ki ő, hogy megmondja a lánynak mit csináljon. Még egyszer belepillant a nefelejcskék szempárba, majd biccent és a kezébe nyomja a pipáját. A hatást figyeli, majd amikor visszakapja véglegesen kiszórja a tartalmát az ablakon. Jó helyen van az ott. Miután elcsente az erszénykét, azon gondolkodik, hogy vajon mennyi lehet benne. Minden bizonnyal nem túl sok, de hát ez is jobb, mint a semmi. Egykét sörre csak elég lesz. Majd úgy veszi, mintha Nilynn hívta volna meg, amire amúgy meglehetősen csekély az esély.*
- Na, hogy tetszett?
*Kérdezi a pipázással kapcsolatban, miközben a dohánnyal teli zacskót zsebrevágja a saját maga által készített kis fatárgyat pedig az övébe szúrja. Egy pillanatra még az ajtó felé pillant, lévén nagyon is kíváncsi rá, ki volt Nilynn korai látogatója. Pár pillanatig még harcol maga ellen, hogy rá-e kérdezzen, végül úgy dönt, hogy megteszi.*
- Ki volt az? Valaki aki eltévesztette a szobaszámot, esetleg egy ismerősöd?
*Adott egy lehetőséget a lánynak, hogy hazudjon. Rosszabb esetben a kísérője volt és akkor gyorsan kell eltűnnie innen. Nem mintha eddig lassú lett volna. Elvégre már kitalálta, hogy hogyan is fogja gyorsan és hihetően elhagyni a szobát.
- Nem-nem, felesleges bárhogy is meghálálnod.
*A vörös szütyő említésére egy pillanatig megfagy benne a vér. Azután megvonja a vállát és ráébred, hogy semmi oka aggódni. Ha őt gyanúsítaná lopással, akkor úgyis kimagyarázná magát, ha meg nem, akkor pedig teljesen mindegy.*
- Szétszórt hmm? Nem tesz semmit. Mindenkivel megesik, hogy nem talál valamit az adott pillanatban. Majd megkerül. Az elveszett tárgyak általában előkerülnek. Kivéve persze, ha valaki ellopta. Borzasztó dolgok tudnak mostanság történni. Lent már említettem, hogy kiraboltak.
*Megkapja a két bőröndöt, majd miután Nily kinyitja neki az ajtót - lévén máshogy bajos lesz a kijutás -, lecaplat a lépcsőn és lerakja neki. Ezután hozzáfordul és rámosolyog.*
- Hát akkor. Vigyázz magadra. Én is bízom benne, hogy még összefutunk.
*Kezet csókol a lánynak, majd sarkon fordul és elindul kifelé a fogadóból.*
*Amikor a lány a pipázásra kérdez rá, kétkedő pillantást vet rá. Erre a kérdésre számított a legkevésbé. Végül elmosolyodik - ki tudja hányadszor már a rövid ismertségük óta -, de azért megpróbálja megóvni Nilyt egy rossz döntéstől.*
- Hátööö...nem biztos, hogy kéne. Nem tenne jót és..
*Itt aztán abba is hagyja. Elvégre ki ő, hogy megmondja a lánynak mit csináljon. Még egyszer belepillant a nefelejcskék szempárba, majd biccent és a kezébe nyomja a pipáját. A hatást figyeli, majd amikor visszakapja véglegesen kiszórja a tartalmát az ablakon. Jó helyen van az ott. Miután elcsente az erszénykét, azon gondolkodik, hogy vajon mennyi lehet benne. Minden bizonnyal nem túl sok, de hát ez is jobb, mint a semmi. Egykét sörre csak elég lesz. Majd úgy veszi, mintha Nilynn hívta volna meg, amire amúgy meglehetősen csekély az esély.*
- Na, hogy tetszett?
*Kérdezi a pipázással kapcsolatban, miközben a dohánnyal teli zacskót zsebrevágja a saját maga által készített kis fatárgyat pedig az övébe szúrja. Egy pillanatra még az ajtó felé pillant, lévén nagyon is kíváncsi rá, ki volt Nilynn korai látogatója. Pár pillanatig még harcol maga ellen, hogy rá-e kérdezzen, végül úgy dönt, hogy megteszi.*
- Ki volt az? Valaki aki eltévesztette a szobaszámot, esetleg egy ismerősöd?
*Adott egy lehetőséget a lánynak, hogy hazudjon. Rosszabb esetben a kísérője volt és akkor gyorsan kell eltűnnie innen. Nem mintha eddig lassú lett volna. Elvégre már kitalálta, hogy hogyan is fogja gyorsan és hihetően elhagyni a szobát.
- Nem-nem, felesleges bárhogy is meghálálnod.
*A vörös szütyő említésére egy pillanatig megfagy benne a vér. Azután megvonja a vállát és ráébred, hogy semmi oka aggódni. Ha őt gyanúsítaná lopással, akkor úgyis kimagyarázná magát, ha meg nem, akkor pedig teljesen mindegy.*
- Szétszórt hmm? Nem tesz semmit. Mindenkivel megesik, hogy nem talál valamit az adott pillanatban. Majd megkerül. Az elveszett tárgyak általában előkerülnek. Kivéve persze, ha valaki ellopta. Borzasztó dolgok tudnak mostanság történni. Lent már említettem, hogy kiraboltak.
*Megkapja a két bőröndöt, majd miután Nily kinyitja neki az ajtót - lévén máshogy bajos lesz a kijutás -, lecaplat a lépcsőn és lerakja neki. Ezután hozzáfordul és rámosolyog.*
- Hát akkor. Vigyázz magadra. Én is bízom benne, hogy még összefutunk.
*Kezet csókol a lánynak, majd sarkon fordul és elindul kifelé a fogadóból.*
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:57:21
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:57:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor & Faeus Pysius //
*Mikor meghallja, hogy se a megmentése, se az, hogy lefekvésre utasította nem elsődleges a hímnél, ő a harmadik dologra gondol. Az ágyra. Persze, biztos nehéz elképzelni, hogy lassan hajnalodik, és neki sincs túl nagy kedve most kimozdulnia a sötétből, talán majd később észreveszi a mélységi.*
- Doktornéni?! *Kiált fel meglepetten felé kapva a fejét.* Most nem tudom, hogy ismét nevessek, vagy fejbe vágjalak! *Jelenti ki teljes határozottsággal, kissé talán fenyegetően is, de a már a megszokott széles vigyor ott ül az arcán, amit hallani is lehet a hangjából. Mulattatja a hím társasága. Ha belegondol, hogy úgy nagyjából 1-2 órával ezelőtt azt sem tudta, hogy mihez kezdjen magával, de most úgy tűnik a mélység gonosz istenei most szárnyuk alá vették, hogy ezt a mélységit vetették az útjába. Egyszer csak az ajtó hangja vet véget a beszélgetésnek. Automatikusan felpattan félig guggoló testtartásba, ugrásra készen és már ott is a kezeiben két éles, vészjósló fegyvere. Látja, hogy a hím ugyanígy, csak a sérülései miatt sokkal lassabb, és nehézkesebb mozdulatokkal kap a fegyveréhez. A fiatal mélységi nőstényt nemvártan érinti, mikor egy alacsony fura kinézetű alak lép be a szobába. Tudja, hogy sose szabad a külső alapján ítélni, de ha a küllemét még figyelmen kívül is hagyja, testtartása és ábrázata a lány ösztöneit azonnal elnyomja. Akárhogy nézi, semmi fenyegetőt nem talál jelenleg az ajtóban ácsorgó alakban. Mikor illedelmesen ráköszön, visszarántja a valóságba. Gyorsan elteszi a szablyáit, és visszatérdel az ágyra.*
- Ö...jó estét! *Üdvözli ő is a furcsa idegent értetlen arckifejezéssel.* ~De furcsa egy lény! Vajon mi lehet? Törp nem, velük már volt szerencsém. Talán gnóm? Azok nem tudom, hogy néznek ki.~ *Dönti oldalra a fejét, kíváncsian méregetve, és tessék mélységi vére ismét csak felülkerekedik az ajkain.* Te meg miféle szerzet vagy? *Bukik ki a száján a kissé modortalan kérdés. Túl keveset tud még a felszíniekről, így ajkai megelőzik a gondolatmenetét. Finomítania kellett volna a kérdésen, ennyit a jó benyomásról. De miért is akar jó benyomást tenni? Erre megrázza a fejét. Fogalma sincs mit miért csinál, csak azt tudja, hogy nem akar egyedül lenni. Már tudta, hogy a mélységi barátja egy felszíni, de őszintén szólva sokkal inkább számított egy ember, vagy egy elf érkezésére. Utóbbi nem valószínű, hogy pozitívabb reakciót váltott volna ki a lánynál. A felszíni elfek nem igazán voltak a kedvencei, sőt! Halkan feláll, és könnyed hangtalan mozdulattal leugrik az ágyról, de utána már nem mozdul, onnan figyeli a két hímet.*
*Mikor meghallja, hogy se a megmentése, se az, hogy lefekvésre utasította nem elsődleges a hímnél, ő a harmadik dologra gondol. Az ágyra. Persze, biztos nehéz elképzelni, hogy lassan hajnalodik, és neki sincs túl nagy kedve most kimozdulnia a sötétből, talán majd később észreveszi a mélységi.*
- Doktornéni?! *Kiált fel meglepetten felé kapva a fejét.* Most nem tudom, hogy ismét nevessek, vagy fejbe vágjalak! *Jelenti ki teljes határozottsággal, kissé talán fenyegetően is, de a már a megszokott széles vigyor ott ül az arcán, amit hallani is lehet a hangjából. Mulattatja a hím társasága. Ha belegondol, hogy úgy nagyjából 1-2 órával ezelőtt azt sem tudta, hogy mihez kezdjen magával, de most úgy tűnik a mélység gonosz istenei most szárnyuk alá vették, hogy ezt a mélységit vetették az útjába. Egyszer csak az ajtó hangja vet véget a beszélgetésnek. Automatikusan felpattan félig guggoló testtartásba, ugrásra készen és már ott is a kezeiben két éles, vészjósló fegyvere. Látja, hogy a hím ugyanígy, csak a sérülései miatt sokkal lassabb, és nehézkesebb mozdulatokkal kap a fegyveréhez. A fiatal mélységi nőstényt nemvártan érinti, mikor egy alacsony fura kinézetű alak lép be a szobába. Tudja, hogy sose szabad a külső alapján ítélni, de ha a küllemét még figyelmen kívül is hagyja, testtartása és ábrázata a lány ösztöneit azonnal elnyomja. Akárhogy nézi, semmi fenyegetőt nem talál jelenleg az ajtóban ácsorgó alakban. Mikor illedelmesen ráköszön, visszarántja a valóságba. Gyorsan elteszi a szablyáit, és visszatérdel az ágyra.*
- Ö...jó estét! *Üdvözli ő is a furcsa idegent értetlen arckifejezéssel.* ~De furcsa egy lény! Vajon mi lehet? Törp nem, velük már volt szerencsém. Talán gnóm? Azok nem tudom, hogy néznek ki.~ *Dönti oldalra a fejét, kíváncsian méregetve, és tessék mélységi vére ismét csak felülkerekedik az ajkain.* Te meg miféle szerzet vagy? *Bukik ki a száján a kissé modortalan kérdés. Túl keveset tud még a felszíniekről, így ajkai megelőzik a gondolatmenetét. Finomítania kellett volna a kérdésen, ennyit a jó benyomásról. De miért is akar jó benyomást tenni? Erre megrázza a fejét. Fogalma sincs mit miért csinál, csak azt tudja, hogy nem akar egyedül lenni. Már tudta, hogy a mélységi barátja egy felszíni, de őszintén szólva sokkal inkább számított egy ember, vagy egy elf érkezésére. Utóbbi nem valószínű, hogy pozitívabb reakciót váltott volna ki a lánynál. A felszíni elfek nem igazán voltak a kedvencei, sőt! Halkan feláll, és könnyed hangtalan mozdulattal leugrik az ágyról, de utána már nem mozdul, onnan figyeli a két hímet.*
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:34:12
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Deron //
* Miért ne engedné, őt ugyan nem zavarja a füst, csak hajoljon ki az ablakon. Oda is szalad, hogy segédkezzen, félrehúzza a fátyol függönyt és szélesre tárja neki az üvegablakot. Még egy darabon álldogál és pillantása követi a tovaröppenő füstkarikát. Az illata nem valami kellemes, de akkor vajon miért szeretik a férfiak? Kíváncsiság csillog a nefelejcskék szempárban, csak nem lehet olyan rossz.*
- Kipróbálhatom? * Jól lehet nem tudja mire vállalkozik, mégis ha a fiú rábólint akkor a kis pöfékelő szerkezetért nyúl és beleszippant egyet. A hatás elég érdekes lesz és látványos, de talán nem kapja vissza a fiú a tegnap esti pipamocskot az arcába. Kislányos mosolyra húzódnak ajkai miközben a válaszra vár.
Később folytatja a pakolászást, minek következtében az asztalon lévő ékszereket egy cinóberszín táskába önti, melyet Deron majd felkarol... vagyis felkarolna bizonyára, de közben kopogtatnak az ajtón. Mivel Nily háttal áll ezért nem látja mit tesz a vörös hajú férfi, ki lehajol érte és felveszi. A 25 aranytalléros, mely a kis szütyőben leledzik immáron Deron Naharien tulajdonát gyarapítja.
ha más nem Darel talán észrevehetett pár gyanús mozdulatot az ajtó mögül, de mivel hamar távozik, talán úgy hiszi az a férfi sajátja volt. Még nézi a távozó alak széles hátát, ahogy hátra sem nézve eltűnik a fordulónál. Megint az a megmagyarázhatatlan hiányérzete támad.
Maga mögött hallja Deron hangját, ki rámosolyog, azonban sajnos távoznia kell, de még van oly lovag, hogy segít neki.*
- Ez igazán kedves tőled, meghálálom. Van egy kis szütyő abban a vörös színű... hmmm * A mondat közben elkezdett kutatni a más említett táskában, azonban a kis zsákocska sehol sincsen. Miután nem találja még körbepillant a szobában, de különösebb figyelmet nem szentel a dolognak, csupán magát okolja szétszórtságáért. A táska szélét markolássza, miközben idegesen rágcsálja rózsaszín ajkait.*
- Óh de bosszantóan szétszórt vagyok. * Csóválja a fejét, majd a fiúnak biccent, s két jól megtermett táskát is kap ajándékba, de csak addig, amíg lehozza neki a lépcsőn. A cuccok felét, még itt hagyja, majd később feljön értük, Deronnal pedig elhagyják a szobát.*
- Igazán köszönöm a segítséget. Menj csak, ne várasd meg a barátodat. Remélem még találkozunk.* Biccent kedvesen a fiúnak, majd átveszi a két táskát tőle.*
* Miért ne engedné, őt ugyan nem zavarja a füst, csak hajoljon ki az ablakon. Oda is szalad, hogy segédkezzen, félrehúzza a fátyol függönyt és szélesre tárja neki az üvegablakot. Még egy darabon álldogál és pillantása követi a tovaröppenő füstkarikát. Az illata nem valami kellemes, de akkor vajon miért szeretik a férfiak? Kíváncsiság csillog a nefelejcskék szempárban, csak nem lehet olyan rossz.*
- Kipróbálhatom? * Jól lehet nem tudja mire vállalkozik, mégis ha a fiú rábólint akkor a kis pöfékelő szerkezetért nyúl és beleszippant egyet. A hatás elég érdekes lesz és látványos, de talán nem kapja vissza a fiú a tegnap esti pipamocskot az arcába. Kislányos mosolyra húzódnak ajkai miközben a válaszra vár.
Később folytatja a pakolászást, minek következtében az asztalon lévő ékszereket egy cinóberszín táskába önti, melyet Deron majd felkarol... vagyis felkarolna bizonyára, de közben kopogtatnak az ajtón. Mivel Nily háttal áll ezért nem látja mit tesz a vörös hajú férfi, ki lehajol érte és felveszi. A 25 aranytalléros, mely a kis szütyőben leledzik immáron Deron Naharien tulajdonát gyarapítja.
ha más nem Darel talán észrevehetett pár gyanús mozdulatot az ajtó mögül, de mivel hamar távozik, talán úgy hiszi az a férfi sajátja volt. Még nézi a távozó alak széles hátát, ahogy hátra sem nézve eltűnik a fordulónál. Megint az a megmagyarázhatatlan hiányérzete támad.Maga mögött hallja Deron hangját, ki rámosolyog, azonban sajnos távoznia kell, de még van oly lovag, hogy segít neki.*
- Ez igazán kedves tőled, meghálálom. Van egy kis szütyő abban a vörös színű... hmmm * A mondat közben elkezdett kutatni a más említett táskában, azonban a kis zsákocska sehol sincsen. Miután nem találja még körbepillant a szobában, de különösebb figyelmet nem szentel a dolognak, csupán magát okolja szétszórtságáért. A táska szélét markolássza, miközben idegesen rágcsálja rózsaszín ajkait.*
- Óh de bosszantóan szétszórt vagyok. * Csóválja a fejét, majd a fiúnak biccent, s két jól megtermett táskát is kap ajándékba, de csak addig, amíg lehozza neki a lépcsőn. A cuccok felét, még itt hagyja, majd később feljön értük, Deronnal pedig elhagyják a szobát.*
- Igazán köszönöm a segítséget. Menj csak, ne várasd meg a barátodat. Remélem még találkozunk.* Biccent kedvesen a fiúnak, majd átveszi a két táskát tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370