// Deron Naharien //
* Az igazak álmát alussza, mikor kopogtatnak az ajtón. Igazán kijárt már neki a pihenés, a forrófürdő és egy rendes vacsora is, a sok megrázkódtató élmény és az erdőben éjszakázás szörnyű kalandjai után. Éppen erre gondol és elmosolyodik. Alszik, oly mélyen, hogy a fiúnak többször kell kopogtatnia. Nily nem hallja meg csak a harmadik diszkrét kopogtatást, s ekkor hirtelen nyílnak fel pillái. Elmereng, hogy vajon jól hallotta-e, majd miután megbizonyosodott róla, hogy valóban várakozik valaki az ajtója előtt, gyorsan kiszól.*
- Egy pillanat! Máris nyitom.
* Mondja álmosan, s az utolsó mondat hosszas ásításba fúl. Vajon ki az és mit akarhat ilyenkor? Hiszen a hold még mindig magasan ül a csillagoktól kopár égbolton s szórja ezüstös sugarait be az ablakon. Már a kocsma is elcsendesedhetett. De ki az? Csak ő lehet! Arrébb löki a párnát, mit eddig ölelgetett és gyorsan kihuppan az ágyból. Meggyújtja az egyetlen gyertyát az asztalon mit talál, közben le is ver pár kacatot,minek halk csörömpölését a fiú is halhatta. Nem törődik egyelőre velük, majd ráér összeszedni a kacatokat később, most inkább gyorsan a tükrös szekrénykéhez szalad. A kopott fazettás tükörben megpillantja arcát. Nem tetszik neki amit lát, oly fehér az arca, hogy még a végén azt hinné a férfi, hogy sápkóros. Gyorsan megcsipkedi puha bőrét, megharapdálja az ajkát, hogy vörösebb legyen, majd az ajtó elé siet. Aprócska, mégis igen fontos részletről megfeledkezik. Elsősorban fésülködni, így bronz tincsei kócosan keretezik most arcát. Az átöltözésre sem szakított több időt, így alaktalan egyszerű hálóingében nyitott ajtót, de csak résnyire, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy nem egy kocsmatöltelék tévesztette el a szobaszámot. Kipillant a résen. A nefelejcskék szempár találkozhat a fiúéval, s meglepettségében egyik szemöldöke a homlokára szalad. Szélesebbre tárja az ajtót, miközben a hideg kilincset markolássza.*
- Óh. A fiú a fogadóból. Üdv Deron. * Bátortalan mosoly szalad át meglepett arcán. Sejtése szerint a fiú is eltévesztette a szoba számát, ugyanúgy mint pár órával ezelőtt ő, bár az ő arca inkább határozottságról árulkodik, mintsem meglepettségről, akkor viszont mi szél fújhatta erre? Nily halkan megköszörüli a torkát, majd szóra nyílnak ajkai:*
- Elnézést a tegnapiért. A "címeres ökör" mindig zabos, ha más társaságában lát. * Könnyen lehet, hogy Deron neheztel a lányra a tegnapi kis balesetért és azért jött, hogy megrója emiatt?.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.10 14:52:26