Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:36:50
Üzenet elküldve: 2013-12-13 22:36:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Váratlan Vendég //
*Nem gyilkos ő, ha vadászik is, csakis állatok érzik meg, hogy napról napra ügyesebben forgatja az íját, emberek és egyéb, hasonló lények ellen nem szokása emelni, csak ha életének védelme úgy kívánja. Jelenleg ez a helyzet nem áll fenn, még ha kellemetlen is, hogy valaki így látta, még messze van attól, hogy az életét veszélyeztesse. Sőt, még ártatlansága sem forog kockán, amennyire meg tudja állapítani, titokzatos támadója is legalább annyira ledöbbent, mint ő maga. Talán másra számított? Netán támadóra?
A válaszra felháborodottan cicceg, tudta ő, hogy a férfiak perverzek, persze, hogy egyik sem hagyna ki egy ilyen lehetőséget egy kis ingyen leskelődésre... Persze magát is okolhatja, hogy ennyire figyelmetlen volt, de kinek jutott eszébe, hogy leselkednek rá egy üres szobában, amihez most kapott kulcsot? Amint megtalálja a hangját, biztos, hogy ezt a homályt is eloszlatja.*
-Még hogy mentem? A... Az nem úgy volt! Én egyáltalán nem mentem, nem szokásom csak úgy minden férfi ágyába befeküdni.
*A támadás átmegy védekezésbe, még egy lépést is hátrál, ahogy zavartan elkapja a tekintetét, valamerre az ablak irányába. Ez kínos, még a végén híre megy, hogy ő ennyire könnyű vérű. Pedig egyáltalán nem!*
-Nem is az én hibám volt, maga rángatott az ágyra. Időm sem volt védekezni, szóval nem az én hibám.
*A férfi magázódása automatikusan átragad rá is, szinte észre sem veszi, hogy már nem tegezi, jobban lefoglalja, hogy kikérje magának az arcpirító gyanúsítást. Még hogy ő ment, szabad akaratából...*
-Amúgy mit keres egy üres szobában? Azt hittem, a fogadós nem hagyja, hogy bárki felszökjön ide csak úgy.
*A hangnem lényegesen nyugodtabb, bár még érződik benne némi durcás él, ez inkább már csak amolyan "csak azért is duzzogok, mert mg mérgesnek kellene lennem" durcásság, mint valódi. Szeme sarkából óvatosan pislant a férfi felé, lassan a kíváncsiság kezdi átvenni a düh helyét.*
*Nem gyilkos ő, ha vadászik is, csakis állatok érzik meg, hogy napról napra ügyesebben forgatja az íját, emberek és egyéb, hasonló lények ellen nem szokása emelni, csak ha életének védelme úgy kívánja. Jelenleg ez a helyzet nem áll fenn, még ha kellemetlen is, hogy valaki így látta, még messze van attól, hogy az életét veszélyeztesse. Sőt, még ártatlansága sem forog kockán, amennyire meg tudja állapítani, titokzatos támadója is legalább annyira ledöbbent, mint ő maga. Talán másra számított? Netán támadóra?
A válaszra felháborodottan cicceg, tudta ő, hogy a férfiak perverzek, persze, hogy egyik sem hagyna ki egy ilyen lehetőséget egy kis ingyen leskelődésre... Persze magát is okolhatja, hogy ennyire figyelmetlen volt, de kinek jutott eszébe, hogy leselkednek rá egy üres szobában, amihez most kapott kulcsot? Amint megtalálja a hangját, biztos, hogy ezt a homályt is eloszlatja.*
-Még hogy mentem? A... Az nem úgy volt! Én egyáltalán nem mentem, nem szokásom csak úgy minden férfi ágyába befeküdni.
*A támadás átmegy védekezésbe, még egy lépést is hátrál, ahogy zavartan elkapja a tekintetét, valamerre az ablak irányába. Ez kínos, még a végén híre megy, hogy ő ennyire könnyű vérű. Pedig egyáltalán nem!*
-Nem is az én hibám volt, maga rángatott az ágyra. Időm sem volt védekezni, szóval nem az én hibám.
*A férfi magázódása automatikusan átragad rá is, szinte észre sem veszi, hogy már nem tegezi, jobban lefoglalja, hogy kikérje magának az arcpirító gyanúsítást. Még hogy ő ment, szabad akaratából...*
-Amúgy mit keres egy üres szobában? Azt hittem, a fogadós nem hagyja, hogy bárki felszökjön ide csak úgy.
*A hangnem lényegesen nyugodtabb, bár még érződik benne némi durcás él, ez inkább már csak amolyan "csak azért is duzzogok, mert mg mérgesnek kellene lennem" durcásság, mint valódi. Szeme sarkából óvatosan pislant a férfi felé, lassan a kíváncsiság kezdi átvenni a düh helyét.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 21:40:28
Üzenet elküldve: 2013-12-13 21:40:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan Vendég //
*Szemét lehunyja egy pillanatra ahogy halk, de mély levegőt vesz miközben hallja maga mögött a motoszkálást. Majd fém hangja ahogy a bőrön kúszik. Nyugtázza magában, hogy megúszta a hátba döfést, ha egy bérgyilkos volna már lehet nem élne. Elhamarkodottan engedte el. Hiba. De hát ő sem tökéletes… A lány duzzogó hangja nyitja fel újra szemeit, s rántja vissza a jelenbe gondolatait. Csendben hallgatja a lány szavait amiből kiderül miért is volt hiányos az öltözéke, pedig már kezdte azt hinni, hogy asszony is jár az itteni szobákhoz… Nem szól semmit csak némán áll s végighallgatja mozdulatlanul a lány szavait miközben mögötte tevékenykedik, hogy eltakarja bájait. Végül a közelségét érzi, mellette állapodik meg karját összefonva önmaga előtt. Darel meredten tekint előre, feje nem mozdul de a szeme sarkából egy pillanatra szinte észrevétlen lepillant a lányra ahogy az utolsó komolynak tűnő mondatot hallgatja. Ennek a végén szemei újra előre néznek a fal felé arca rezzenéstelenné válik szinte a távolba réved ha a lány feltekint oldalról az arcára.*
- Ez esetben válaszolnék mielőtt végez velem…
* Utal rá árnyaltan, hogy bizony látta… nehéz lett volna nem látni hála vagy épp átok a hold jól időzítő sugarainak, melyik félnek melyik ugyebár… Hangja nyugodt, komolynak tűnik, komolyabbnak mint a lány tettetett komolysága. Pillanatnyi csend után folytatja a mondandóját*
- Nem, nem minden nőt… csak azokat akik hívatlanul jönnek az ágyamba…
* Jegyzi meg tettetett ridegséggel nem túl jó színész de meglátjuk a lány mennyire veszi majd a gonosz megjegyzést s legrosszabb esetben valóban az életével fizeti meg a jópofa pimaszságát.*
*Szemét lehunyja egy pillanatra ahogy halk, de mély levegőt vesz miközben hallja maga mögött a motoszkálást. Majd fém hangja ahogy a bőrön kúszik. Nyugtázza magában, hogy megúszta a hátba döfést, ha egy bérgyilkos volna már lehet nem élne. Elhamarkodottan engedte el. Hiba. De hát ő sem tökéletes… A lány duzzogó hangja nyitja fel újra szemeit, s rántja vissza a jelenbe gondolatait. Csendben hallgatja a lány szavait amiből kiderül miért is volt hiányos az öltözéke, pedig már kezdte azt hinni, hogy asszony is jár az itteni szobákhoz… Nem szól semmit csak némán áll s végighallgatja mozdulatlanul a lány szavait miközben mögötte tevékenykedik, hogy eltakarja bájait. Végül a közelségét érzi, mellette állapodik meg karját összefonva önmaga előtt. Darel meredten tekint előre, feje nem mozdul de a szeme sarkából egy pillanatra szinte észrevétlen lepillant a lányra ahogy az utolsó komolynak tűnő mondatot hallgatja. Ennek a végén szemei újra előre néznek a fal felé arca rezzenéstelenné válik szinte a távolba réved ha a lány feltekint oldalról az arcára.*
- Ez esetben válaszolnék mielőtt végez velem…
* Utal rá árnyaltan, hogy bizony látta… nehéz lett volna nem látni hála vagy épp átok a hold jól időzítő sugarainak, melyik félnek melyik ugyebár… Hangja nyugodt, komolynak tűnik, komolyabbnak mint a lány tettetett komolysága. Pillanatnyi csend után folytatja a mondandóját*
- Nem, nem minden nőt… csak azokat akik hívatlanul jönnek az ágyamba…
* Jegyzi meg tettetett ridegséggel nem túl jó színész de meglátjuk a lány mennyire veszi majd a gonosz megjegyzést s legrosszabb esetben valóban az életével fizeti meg a jópofa pimaszságát.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 21:12:59
Üzenet elküldve: 2013-12-13 21:12:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Váratlan vendég //
*Ez pillanatról pillanatra kellemetlenebb, nem meglepő, hogy arca egyre jobban vörösödik a szégyentől, tekintete pedig ezzel párhuzamosan sötétül el, lassan félő lesz, hogy azok a gyilkos villámok valósággá válnak, amik a szemeiben cikáznak. Hát ez mindennek a teteje, hogy őt valaki félmeztelenül méregesse! Méregetik? Látja ám a legkisebb eltévedő pillantást is, ha Darel nem vigyáz magára eléggé.
Túl könnyen és túl hirtelen szabadul, először is nagy levegőért kap, majd abban a pillanatban már rántja is össze az ing elejét, hogy elfedje magát. Ha nem foglalná le mindkét kezét, hogy takargassa magát, valószínűleg egy csattanós pofon is kijárna a férfinak, de így csak marad a felháborodott hápogás.*
-Mégis... Mégis mi volt ez? Ez valami... Feljövök átöltözni, erre valaki csak úgy leteper!
*Nagy a kísértés, hogy a háttal állót megkínálja a vadászkés pengéjével, de a fegyver visszacsusszan a helyére, ő pedig villámsebességgel rögzíti a gombokat, úgyis kellően kihűlt már az anyag, hogy ne okozzon bajt.
Még mindig nem jönnek a szavak a szájára, túlzottan fel van háborodva, így csak fújtat párat, ahogy felül az ágyon, majd le is kászálódik róla, lába már majdnem lendül is, hogy legalább fenékbe billentse a férfit, de amaz legalább bocsánatot kér, így a revans elmarad.*
-Minden nőt így veszel le a lábáról?
*Annak ellenére, hogy mennyire mérges és morcos, nem tudja nem észrevenni, hogy már megint mennyire idétlen és külső szemlélőnek talán vicces helyzetbe keveredett. Nyilván csak valami félreértés, de attól még elég kellemetlen, főleg ránézve. Tud még tovább pirulni? Ha igen, akkor most bizonyára eléri a csúcspontot, miközben kezeit a mellkasa előtt összefonva lép a férfi mellé, immár teljes ruházatban.*
-Ha láttál bármit is, meg kell, hogy öljelek.
*Jelenti ki teljesen szenvtelen hangon, nehéz eldönteni, hogy viccelődéssel próbálja elütni a helyzet élét vagy komolyan gondolja. De mivel nem kap máris fegyver után, csak áll, durcás arckifejezéssel, feltételezhető, hogy ez amolyan üres fenyegetés, megelőzendő, hogy a férfi bármi nem kívánatos következtetést vonjon le az esetből. Nagyjából annyira lehet őt most komolyan venni, mint egy duzzogó kislányt, tényleg csak annyi hiányzik, hogy toporzékolni kezdjen.
*Ez pillanatról pillanatra kellemetlenebb, nem meglepő, hogy arca egyre jobban vörösödik a szégyentől, tekintete pedig ezzel párhuzamosan sötétül el, lassan félő lesz, hogy azok a gyilkos villámok valósággá válnak, amik a szemeiben cikáznak. Hát ez mindennek a teteje, hogy őt valaki félmeztelenül méregesse! Méregetik? Látja ám a legkisebb eltévedő pillantást is, ha Darel nem vigyáz magára eléggé.
Túl könnyen és túl hirtelen szabadul, először is nagy levegőért kap, majd abban a pillanatban már rántja is össze az ing elejét, hogy elfedje magát. Ha nem foglalná le mindkét kezét, hogy takargassa magát, valószínűleg egy csattanós pofon is kijárna a férfinak, de így csak marad a felháborodott hápogás.*
-Mégis... Mégis mi volt ez? Ez valami... Feljövök átöltözni, erre valaki csak úgy leteper!
*Nagy a kísértés, hogy a háttal állót megkínálja a vadászkés pengéjével, de a fegyver visszacsusszan a helyére, ő pedig villámsebességgel rögzíti a gombokat, úgyis kellően kihűlt már az anyag, hogy ne okozzon bajt.
Még mindig nem jönnek a szavak a szájára, túlzottan fel van háborodva, így csak fújtat párat, ahogy felül az ágyon, majd le is kászálódik róla, lába már majdnem lendül is, hogy legalább fenékbe billentse a férfit, de amaz legalább bocsánatot kér, így a revans elmarad.*
-Minden nőt így veszel le a lábáról?
*Annak ellenére, hogy mennyire mérges és morcos, nem tudja nem észrevenni, hogy már megint mennyire idétlen és külső szemlélőnek talán vicces helyzetbe keveredett. Nyilván csak valami félreértés, de attól még elég kellemetlen, főleg ránézve. Tud még tovább pirulni? Ha igen, akkor most bizonyára eléri a csúcspontot, miközben kezeit a mellkasa előtt összefonva lép a férfi mellé, immár teljes ruházatban.*
-Ha láttál bármit is, meg kell, hogy öljelek.
*Jelenti ki teljesen szenvtelen hangon, nehéz eldönteni, hogy viccelődéssel próbálja elütni a helyzet élét vagy komolyan gondolja. De mivel nem kap máris fegyver után, csak áll, durcás arckifejezéssel, feltételezhető, hogy ez amolyan üres fenyegetés, megelőzendő, hogy a férfi bármi nem kívánatos következtetést vonjon le az esetből. Nagyjából annyira lehet őt most komolyan venni, mint egy duzzogó kislányt, tényleg csak annyi hiányzik, hogy toporzékolni kezdjen.
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:56:52
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:56:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan vendég //
*A hold fénye lassan bekúszik a szobába, ahogy egy kis időre kukucskálni hagyja egy sötét felhő. A sötétben a két alak az ágyon, a fiatal férfi magasodik a törékenyebbre, ekkor már jobban kiveszi a riadt arcot. Értetlenül néz a lányra, nyakából a bőrlánc kettejük közé pottyan s lassan lengedezik köztük az apró ezüst farkas medál minek kék kicsiny kő szemei megcsillannak a hold sugarában. Egy örökkévalóságnak tűnik a pillanat egyszerűen nem tudja hova tenni a dolgot, tolvaj volna? Nem sok ideje van gondolkodni rajta mert a végtelennek tűnő pillanat csupán addig tart míg a hold fénye újra el nem tűnik ahogy eltakarja a soron következő felhőköteg. Érzi ahogy a meglepett alak mozgolódik, szorítás enged sőt hirtelen hátrahőköl elengedi a lány arcát s a fedetlen kebleket, kezeit hátra emeli , a jeges szemek most inkább értetlenek, bocsánatkérőek mint határozottak*
- Nem akarlak bántani
*Keveri a szavakat kissé zavartan a butácska helyzettől, annyi lélekjelenlét magad benne, hogy ahogy hátrafelé lelép az ágyról a lány felé emeli a takarót, hogy eltakarhassa pőre testét. Ő maga pedig az ágy lábánál lelépve a padlóra megfordul*
- Ne haragudjon kisasszony
*Áll meredten s tekintetét az ellenkező falba fúrja míg magára kap valamit a lány, már ha ezt teszi, minden esetre hagyja, hogy eltakarja fedetlen kebleit. Nyel egyet majd lelassítja szívverését keresi a választ erre a bolondos helyzetre … *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.13 20:59:14
*A hold fénye lassan bekúszik a szobába, ahogy egy kis időre kukucskálni hagyja egy sötét felhő. A sötétben a két alak az ágyon, a fiatal férfi magasodik a törékenyebbre, ekkor már jobban kiveszi a riadt arcot. Értetlenül néz a lányra, nyakából a bőrlánc kettejük közé pottyan s lassan lengedezik köztük az apró ezüst farkas medál minek kék kicsiny kő szemei megcsillannak a hold sugarában. Egy örökkévalóságnak tűnik a pillanat egyszerűen nem tudja hova tenni a dolgot, tolvaj volna? Nem sok ideje van gondolkodni rajta mert a végtelennek tűnő pillanat csupán addig tart míg a hold fénye újra el nem tűnik ahogy eltakarja a soron következő felhőköteg. Érzi ahogy a meglepett alak mozgolódik, szorítás enged sőt hirtelen hátrahőköl elengedi a lány arcát s a fedetlen kebleket, kezeit hátra emeli , a jeges szemek most inkább értetlenek, bocsánatkérőek mint határozottak*
- Nem akarlak bántani
*Keveri a szavakat kissé zavartan a butácska helyzettől, annyi lélekjelenlét magad benne, hogy ahogy hátrafelé lelép az ágyról a lány felé emeli a takarót, hogy eltakarhassa pőre testét. Ő maga pedig az ágy lábánál lelépve a padlóra megfordul*
- Ne haragudjon kisasszony
*Áll meredten s tekintetét az ellenkező falba fúrja míg magára kap valamit a lány, már ha ezt teszi, minden esetre hagyja, hogy eltakarja fedetlen kebleit. Nyel egyet majd lelassítja szívverését keresi a választ erre a bolondos helyzetre … *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.13 20:59:14
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:37:00
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:37:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Váratlan vendég //
*Már egészen hozzászokhatna, hogy soha semmi nem megy úgy, ahogyan szeretné, mégis minden alkalommal képes meglepődni, amikor terveit keresztbe húzzák. Épp csak sikerül végeznie a gombokkal, de az anyag a testén marad, nincs ideje teljesen megválni tőle, bár hegyes fülei, amiket nem csak dísznek hord a feje két oldalán, jelzik előre, hogy nincs egyedül, amikor a titokzatos idegen megmozdul, épp csak annyi ideje van, hogy vadászkéséhez kapjon, de ez még nem elég a hatásos védekezésre.
A meglepetés erejének hála sikítani is elfelejt, csak pislog értetlenül, ahogy az ágyba kerül, erős test préselődik hozzá, ahogy valaki leszorítja, ügyelve arra, hogy ne menekülhessen. Most aztán sokra megy, hogy ott a penge a kezében, ha nem tudja még a csuklóját se mozdítani szinte. Csak pislog, nagyra nyílt szemekkel pislog, próbálva szoktatni szemét a sötétséghez. Mi lesz most? Mi vár rá? Az csak ekkor tudatosul benne, hogy szétnyílt blúza aligha takar bármit is, ő pedig nem tud most odakapni, hogy összerántsa. A francba.
Mostanra érik meg az elhatározás, hogy bizony ideje védekezni, legalábbis megpróbálni, minden porcikája szinte egyszerre mozdul, ahogy próbál menekülési lehetőséget keresni. Vörösödő fejjel, gyilkos tekintettel mered a fölötte levőre, csak egyszer szabaduljon ki valamije, nem ússza meg, bárki legyen is a támadó. Fúj, perverz, meglesni nőket, ahogyan öltözködnek! És ha ez nem lenne elég, még taperolja is, legalábbis ő ennek fogja fel, ahogy az alkal hozzápréselődik. Hát milyen világ ez a mai?*
*Már egészen hozzászokhatna, hogy soha semmi nem megy úgy, ahogyan szeretné, mégis minden alkalommal képes meglepődni, amikor terveit keresztbe húzzák. Épp csak sikerül végeznie a gombokkal, de az anyag a testén marad, nincs ideje teljesen megválni tőle, bár hegyes fülei, amiket nem csak dísznek hord a feje két oldalán, jelzik előre, hogy nincs egyedül, amikor a titokzatos idegen megmozdul, épp csak annyi ideje van, hogy vadászkéséhez kapjon, de ez még nem elég a hatásos védekezésre.
A meglepetés erejének hála sikítani is elfelejt, csak pislog értetlenül, ahogy az ágyba kerül, erős test préselődik hozzá, ahogy valaki leszorítja, ügyelve arra, hogy ne menekülhessen. Most aztán sokra megy, hogy ott a penge a kezében, ha nem tudja még a csuklóját se mozdítani szinte. Csak pislog, nagyra nyílt szemekkel pislog, próbálva szoktatni szemét a sötétséghez. Mi lesz most? Mi vár rá? Az csak ekkor tudatosul benne, hogy szétnyílt blúza aligha takar bármit is, ő pedig nem tud most odakapni, hogy összerántsa. A francba.
Mostanra érik meg az elhatározás, hogy bizony ideje védekezni, legalábbis megpróbálni, minden porcikája szinte egyszerre mozdul, ahogy próbál menekülési lehetőséget keresni. Vörösödő fejjel, gyilkos tekintettel mered a fölötte levőre, csak egyszer szabaduljon ki valamije, nem ússza meg, bárki legyen is a támadó. Fúj, perverz, meglesni nőket, ahogyan öltözködnek! És ha ez nem lenne elég, még taperolja is, legalábbis ő ennek fogja fel, ahogy az alkal hozzápréselődik. Hát milyen világ ez a mai?*
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:21:28
Üzenet elküldve: 2013-12-13 20:21:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Váratlan vendég //
*Termetes ököl szeli a levegőt, megállíthatatlanul, körötte elmosódott táj a háttérben. Végül eléri célját és iszonyatos erővel csapódik a megfeszült hasfalba. A becsapódás erejétől meggörnyed a test s jégkék szempár kerekedve fejezi ki nem tetszését. Amire nincs túl sok ideje, mert a következő pillanatban már újabb ököl csapódik az ellenkező oldalról, arcát találja el és taglózza is le ahogy a fiatal test megadja magát a hatalmas erőnek. A talaj egyre közelebb ér, míg végül csókot nem ad neki hála az ütésnek. A jégkék szemekben most bíbor kúszik s vérpatak csordogál ajkain ahogy tüzes tekintete felemelkedik a fölé magasodó alakra. Robosztus alak, hosszú fekete hajjal s az övéhez hasonló jégszín szemekkel, érzelmek nem látszanak arcán.
~ Kelj fel, nem számít hányszor kerülsz a földre! ~
*Dörmögi kimért hangnemben, majd hirtelen az arc eltorzul s üvöltésre vált*
~ KELLJ FEL! ~
*Kipattannak a szemfedelek és a plafonba fúródnak de a teste mozdulatlanságba mered. Egy a régmúlt emlék álomképe volt csupán de már tova is száll. Mert amit most érez az nem álom… a szoba… sötétség… nincs egyedül… Érzékeli a mozgást nem messze a jobb oldalától, kardja is ott pihen a széken, azzal nem számolhat hát marad más, a meglepetés ereje. A takaró zavarta s félig letolta magáról, hogy a felső részét szinte nem is takarja, nem akadályozza majd abban amire készül… Hirtelen mozdulat, meglepetés szerű jobbra kap az alak irányába. A felkart éri megmarkolja határozottan s kihasználva a meglepetés erejét, maga felé rántja. Át az ágyra, magár alá kapja a légies alakot ki feltűnően könnyű, de ezen most nem gondolkodik. Baljával a másik karját fogja le s a mellrészt alkarjával nyomva nehezedik rá. Lábával az egyik combot nyomja hasonló erővel, hogy lehetőséghez mérten meggátolja a mozgást. Jobbja pedig az ismeretlen szájára tapad. A fogás erős, szoros, de első sorban a meglepetésnek köszönheti a sikert.*
~ Mit akar… ~
*Kezdene bele a kérdésbe, de kékes szempár fogadja, és arany haj zuhatag teríti be a párnát szétterülve csapzottan az iménti mozdulat jóvoltából. Csupasz alkarja mezítelen testhez ér, ez csupán most tudatosul benne… ledermedten néz a kékes szempárba, látszik rajta, hogy nem ezt várta… kínos csend honol mozdulatlan szobába…*
*Termetes ököl szeli a levegőt, megállíthatatlanul, körötte elmosódott táj a háttérben. Végül eléri célját és iszonyatos erővel csapódik a megfeszült hasfalba. A becsapódás erejétől meggörnyed a test s jégkék szempár kerekedve fejezi ki nem tetszését. Amire nincs túl sok ideje, mert a következő pillanatban már újabb ököl csapódik az ellenkező oldalról, arcát találja el és taglózza is le ahogy a fiatal test megadja magát a hatalmas erőnek. A talaj egyre közelebb ér, míg végül csókot nem ad neki hála az ütésnek. A jégkék szemekben most bíbor kúszik s vérpatak csordogál ajkain ahogy tüzes tekintete felemelkedik a fölé magasodó alakra. Robosztus alak, hosszú fekete hajjal s az övéhez hasonló jégszín szemekkel, érzelmek nem látszanak arcán.
~ Kelj fel, nem számít hányszor kerülsz a földre! ~
*Dörmögi kimért hangnemben, majd hirtelen az arc eltorzul s üvöltésre vált*
~ KELLJ FEL! ~
*Kipattannak a szemfedelek és a plafonba fúródnak de a teste mozdulatlanságba mered. Egy a régmúlt emlék álomképe volt csupán de már tova is száll. Mert amit most érez az nem álom… a szoba… sötétség… nincs egyedül… Érzékeli a mozgást nem messze a jobb oldalától, kardja is ott pihen a széken, azzal nem számolhat hát marad más, a meglepetés ereje. A takaró zavarta s félig letolta magáról, hogy a felső részét szinte nem is takarja, nem akadályozza majd abban amire készül… Hirtelen mozdulat, meglepetés szerű jobbra kap az alak irányába. A felkart éri megmarkolja határozottan s kihasználva a meglepetés erejét, maga felé rántja. Át az ágyra, magár alá kapja a légies alakot ki feltűnően könnyű, de ezen most nem gondolkodik. Baljával a másik karját fogja le s a mellrészt alkarjával nyomva nehezedik rá. Lábával az egyik combot nyomja hasonló erővel, hogy lehetőséghez mérten meggátolja a mozgást. Jobbja pedig az ismeretlen szájára tapad. A fogás erős, szoros, de első sorban a meglepetésnek köszönheti a sikert.*
~ Mit akar… ~
*Kezdene bele a kérdésbe, de kékes szempár fogadja, és arany haj zuhatag teríti be a párnát szétterülve csapzottan az iménti mozdulat jóvoltából. Csupasz alkarja mezítelen testhez ér, ez csupán most tudatosul benne… ledermedten néz a kékes szempárba, látszik rajta, hogy nem ezt várta… kínos csend honol mozdulatlan szobába…*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-13 17:42:37
Üzenet elküldve: 2013-12-13 17:42:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Váratlan vendég //
*Újra bebizonyította, hogy még akkor is képes kétbalkezes és ügyetlen lenni, ha egyedül van és semmi nem zavarja. Elkeseredetten pislog a blúza elejét tarkító, ocsmányul gőzölgő teafoltra, miközben kezeivel vadul legyezi, hátha így hamarabb kihűl és nem hagy égési sérüléseket maga után a forró ital. Hiába nyomnak a kezébe rongyot, hogy azzal törölgesse, nagyon hamar rájön, hogy az égető folyadékkal átitatott ruhát nem kellene még a bőréhez is nyomnia, így inkább alulról próbál a blúz alá nyúlni, hogy így védje magát. Csak akkor eszmél rá, hogy ez nem a legjobb ötlet, amikor az első füttyök megszólalnak a háttérből. értetlen, kicsit bamba tekintettel pillant fel, sikerrel meglátva, hogy több férfi is elégedett vigyorral szemléli, hogy miként matat a ruhája alatt, aminek elején mintha egyre jobban terjeszkedve a nedves folt, ami világos anyag esetében nem a legszerencsésebb.*
-Esetleg felmehetnék átöltözni?
*Az arca és a fülei már a vörösborokat is megszégyenítő színben pompáznak, ahogy megkapja a fogadótól a kulcsot, azzal a feltétellel, hogy nem tölt éjszakát a szobában, hanem alig, hogy száraz ruhát szerzett, adja is vissza, tisztán, érintetlenül hagyva mindent. Dawn akár a csillagokat is leígéri, csak mehessen pár, persze közben sikerrel kiszúr egy utcagyereket, akik természetesen mindenhol hemzsegnek, pár aranytallér fejében megkéri, hogy keresse meg ezt és ezt a házat, és onnan hozzon neki egy tiszta felsőt. Hát nem tiszta szerencse a szerencsétlenségben, hogy ilyen készséges futárra lel? Szinte már meseszerű, de nem is ez a lényeg...
Ahogy kikerül a figyelő tekintetek kereszttüzéből, már gombolja is ki a blúzt, legalább a felső gombokat, hogy az anyagot eltávolítsa a bőrétől. Két melle között így is vöröslik az ingerelt bőr, otthon hűsítő krémet kell rá kérnie, már most tudja. nagyszerű, anyuka boldog lesz... Oda sem figyelve nyit be a hatos számmal ellátott szobába, nem véve észre, hogy az ő kulcsa a kilenceshez szólna, és hogy a hatosban valaki az igazak álmát alussza, illetve próbálná aludni, ha nem lépne be halkan dünnyögve, miközben tovább gombolja az inget, azzal a szándékkal, hogy lehetőleg teljesen megváljon tőle. Köpenyét addig a székre teríti, hogy mindkét keze megfelelően szabad legyen a művelethez. Csak a szerencsén múlik, hogy kellően sötét van és oldalt áll az ágynak.*
*Újra bebizonyította, hogy még akkor is képes kétbalkezes és ügyetlen lenni, ha egyedül van és semmi nem zavarja. Elkeseredetten pislog a blúza elejét tarkító, ocsmányul gőzölgő teafoltra, miközben kezeivel vadul legyezi, hátha így hamarabb kihűl és nem hagy égési sérüléseket maga után a forró ital. Hiába nyomnak a kezébe rongyot, hogy azzal törölgesse, nagyon hamar rájön, hogy az égető folyadékkal átitatott ruhát nem kellene még a bőréhez is nyomnia, így inkább alulról próbál a blúz alá nyúlni, hogy így védje magát. Csak akkor eszmél rá, hogy ez nem a legjobb ötlet, amikor az első füttyök megszólalnak a háttérből. értetlen, kicsit bamba tekintettel pillant fel, sikerrel meglátva, hogy több férfi is elégedett vigyorral szemléli, hogy miként matat a ruhája alatt, aminek elején mintha egyre jobban terjeszkedve a nedves folt, ami világos anyag esetében nem a legszerencsésebb.*
-Esetleg felmehetnék átöltözni?
*Az arca és a fülei már a vörösborokat is megszégyenítő színben pompáznak, ahogy megkapja a fogadótól a kulcsot, azzal a feltétellel, hogy nem tölt éjszakát a szobában, hanem alig, hogy száraz ruhát szerzett, adja is vissza, tisztán, érintetlenül hagyva mindent. Dawn akár a csillagokat is leígéri, csak mehessen pár, persze közben sikerrel kiszúr egy utcagyereket, akik természetesen mindenhol hemzsegnek, pár aranytallér fejében megkéri, hogy keresse meg ezt és ezt a házat, és onnan hozzon neki egy tiszta felsőt. Hát nem tiszta szerencse a szerencsétlenségben, hogy ilyen készséges futárra lel? Szinte már meseszerű, de nem is ez a lényeg...
Ahogy kikerül a figyelő tekintetek kereszttüzéből, már gombolja is ki a blúzt, legalább a felső gombokat, hogy az anyagot eltávolítsa a bőrétől. Két melle között így is vöröslik az ingerelt bőr, otthon hűsítő krémet kell rá kérnie, már most tudja. nagyszerű, anyuka boldog lesz... Oda sem figyelve nyit be a hatos számmal ellátott szobába, nem véve észre, hogy az ő kulcsa a kilenceshez szólna, és hogy a hatosban valaki az igazak álmát alussza, illetve próbálná aludni, ha nem lépne be halkan dünnyögve, miközben tovább gombolja az inget, azzal a szándékkal, hogy lehetőleg teljesen megváljon tőle. Köpenyét addig a székre teríti, hogy mindkét keze megfelelően szabad legyen a művelethez. Csak a szerencsén múlik, hogy kellően sötét van és oldalt áll az ágynak.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-11 20:13:57
Üzenet elküldve: 2013-12-11 20:13:57
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Mordach Harders//
*Samira a nagy várakozásban még jobban elfárad, mint eddig. Majd az ajtó mögül megcsendül Mordach lágy hangja, később pedig belép az ajtón. Mikor meglátja Samirát az ingben felkacag, és furán nézi Samirát, hisz a lányra nagy, de a férfira pont jó, így eléggé vicces Samirának a látványa.*
-Gondolom nagyon vicces vagyok így, de csak ezt találtam, és mivel fáztam kicsit, felvettem! *A férfi egyszerre előhúz egy fekete, csipkés hálóinget, amit a lánynak hozott. Samira rettentően örül a meglepetésnek, hisz míg nincs ott a férfi, csak azon jár az esze, hogy miben aludjon. Kérje el Mordach ingét, vagy aludjon törölközőben, mert máshogyan nem lenne illendő egy férfi társaságában.*
- Köszönöm szépen!* mosolyodik el a lány. Mikor Mordach nem figyel oda felveszi a ruhadarabot, majd kiválasztja a neki szimpatikus helyet az ágyban, és bezuhan oda. Mikor betakarózik Mordach elfújja a gyertyát, és így elsötétül a szoba, és csak a hold világít be az ablakon. Majd ugyancsak a férfi hangja hallatszik, csak hogy a szája nem mozog. A lány kicsit megrémül, mert még soha nem tapasztalt ilyet, de gyorsan felfogja, hogy mágiáról van szó. Nem tudja, hogy hogyan válaszoljon, és hogy mit de hangosan egyszerű válasszal válaszol fáradt hangján*
-Jól..* majd elalszik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.21 11:37:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Samira a nagy várakozásban még jobban elfárad, mint eddig. Majd az ajtó mögül megcsendül Mordach lágy hangja, később pedig belép az ajtón. Mikor meglátja Samirát az ingben felkacag, és furán nézi Samirát, hisz a lányra nagy, de a férfira pont jó, így eléggé vicces Samirának a látványa.*
-Gondolom nagyon vicces vagyok így, de csak ezt találtam, és mivel fáztam kicsit, felvettem! *A férfi egyszerre előhúz egy fekete, csipkés hálóinget, amit a lánynak hozott. Samira rettentően örül a meglepetésnek, hisz míg nincs ott a férfi, csak azon jár az esze, hogy miben aludjon. Kérje el Mordach ingét, vagy aludjon törölközőben, mert máshogyan nem lenne illendő egy férfi társaságában.*
- Köszönöm szépen!* mosolyodik el a lány. Mikor Mordach nem figyel oda felveszi a ruhadarabot, majd kiválasztja a neki szimpatikus helyet az ágyban, és bezuhan oda. Mikor betakarózik Mordach elfújja a gyertyát, és így elsötétül a szoba, és csak a hold világít be az ablakon. Majd ugyancsak a férfi hangja hallatszik, csak hogy a szája nem mozog. A lány kicsit megrémül, mert még soha nem tapasztalt ilyet, de gyorsan felfogja, hogy mágiáról van szó. Nem tudja, hogy hogyan válaszoljon, és hogy mit de hangosan egyszerű válasszal válaszol fáradt hangján*
-Jól..* majd elalszik.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.21 11:37:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:26:06
Üzenet elküldve: 2013-12-11 14:26:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
*Cralan igyekszik visszanyelni a kiáltását amikor megszabadul az ingétől. Valóban nagyon csúnya seb lehet, de Ave láthatóan tudja mit csinál. Nem tudja miért de amikor Ave hozzáér, megborzong...nem a vizes rongytól, hisz fürdött ő már ennél hidegebb folyóban is. Az érintése okozza,bár fogalma sincs róla, hogy miért.*
-Vitéz úr? Ugyan nem vagyok én vitéz, hisz még lovam sincs!-
*Ave felé fordul úgy mondja neki:*
-De még azt is odaadtam volna azért, hogy ne bántsanak téged.-
*majd visszafordulva tűri, hogy a lány összevarrja. Mikor a lány azt mondja, hogy heg marad utána, halkan felkacag, és egyben meg is csóválja a fejét.*
-Ave, én nem hordok fém páncélt, mert bár elbírom, nem engedne olyan szabadon mozognom mint amennyire azt az én stílusom azt megköveteli.-
*Kicsit elcsodálkozik, de egyáltalán nem haragszik a lányra, amikor bevallja, hogy félt tőle. Sajnos mindig így kezdődik. És akkor Ave megakarta őt érinteni és Cralan szerette volna...megjött a vacsora. Miután a lány behozta az ételt Cralan feláll és mögé lép.*
-Ave. Majdnem negyven telet éltem már meg, jóval többet mint te.-
*mikor Ave köhögni kezd a bortól gyengéden kiveszi a kezéből és visszateszi az asztalra. A másik kezével pedig megsímogatja a lány gyönyörű arcát.*
-De ez alatt az idő alatt, anyámat és a mentoromat, senki nem adta meg nekem azt, amit te: esélyt. Köszönöm!-
*Amikor látja, hogy a lány nem húzódik el tőle,magához vonja, homlokon csókolja és megöleli.*
-Vitéz úr? Ugyan nem vagyok én vitéz, hisz még lovam sincs!-
*Ave felé fordul úgy mondja neki:*
-De még azt is odaadtam volna azért, hogy ne bántsanak téged.-
*majd visszafordulva tűri, hogy a lány összevarrja. Mikor a lány azt mondja, hogy heg marad utána, halkan felkacag, és egyben meg is csóválja a fejét.*
-Ave, én nem hordok fém páncélt, mert bár elbírom, nem engedne olyan szabadon mozognom mint amennyire azt az én stílusom azt megköveteli.-
*Kicsit elcsodálkozik, de egyáltalán nem haragszik a lányra, amikor bevallja, hogy félt tőle. Sajnos mindig így kezdődik. És akkor Ave megakarta őt érinteni és Cralan szerette volna...megjött a vacsora. Miután a lány behozta az ételt Cralan feláll és mögé lép.*
-Ave. Majdnem negyven telet éltem már meg, jóval többet mint te.-
*mikor Ave köhögni kezd a bortól gyengéden kiveszi a kezéből és visszateszi az asztalra. A másik kezével pedig megsímogatja a lány gyönyörű arcát.*
-De ez alatt az idő alatt, anyámat és a mentoromat, senki nem adta meg nekem azt, amit te: esélyt. Köszönöm!-
*Amikor látja, hogy a lány nem húzódik el tőle,magához vonja, homlokon csókolja és megöleli.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-11 12:19:33
Üzenet elküldve: 2013-12-11 12:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Cralan //
Ave már a csapnál készíti elő a kötést és egy egy rongyból csavarja ki a vizet. Mindeközben a tükörbe nézve az ágy szélén ülő Cralant fürkészi, ki egész jól viseli a fájdalmat.*
- Na nézzük csak. * Felnyalábolja a kötést és azzal együtt egy kis széket húz az ágy mellé. Cralan megpróbál megszabadulni ingétől, de amaz csúnyán beleragad a sebbe, s ezzel csak még jobban felszakítja vele a már ráalvadt vért. Ave felszisszen látván a csúnya sérülést, mit kiégetni ugyan nem kell, mert annyira nem komoly, azonban pár öltéssel össze kell húzni a sebet.*
- Azt hiszem be kell foltozzam a vitéz urat. * Arcán együttérző mosoly árnya tükröződik és félresöpörve a férfi fehér haját a ronggyal elkezdi tisztogatni a sebet. A víz melybe a rongyot mártogatja fájdalomcsillapító növények és jótékony hatású gyökerek főzeteit keverte, melyek kissé csíphetik a sebet.*
- Ez lehet, hogy picit kellemetlen, de holnapra már kutya bajod sem lesz. Arra számított, hogy a férfi teste tele lesz hasonló sérülésekkel, hiszen az életmódjához hozzátartozik a harc is. Cralan szálkás hátán sebhelyek után kutat, aztán pedig kezébe veszi a tűt és három öltéssel összehúzza a szűrt sebet.*
- Kész is. Viszont azt hiszem egy pici heg marad majd utána. * Ami egyébként egész jól áll a férfi imázsához, hiszen nem is igazi harcos kinek nincsenek harcban szerzett sérülései. A csaphoz sétál és lemossa a kezéről a vért.*
- Nem árt ha pihensz, no meg az sem, ha beújítasz egy sűrűbben szőtt láncszemes inget. * Tanácsolja, majd könnyedén megfordulva a férfi szemeibe néz sűrű pillái alól. Ezüstösen csillogó hajtengerét összeköti egy kék szalaggal és odasétálva leül a férfi mellé az ágy szélére. Tanácstalanul megköszörüli a torkát, majd belekezd mondandójába.*
- Be kell vallanom valamit.Én... előítéletes voltam.. Azt.. azt hittem, hogy sötét-elfek mind gonoszak. De te... * Mintha a férfi kezéért nyúlna, de a mozdulat abbamarad és a mondatot sem folytatja, mert meghallja az ajtón a kopogtatást és összerezzen.A meghitt hangulat egy pillanat alatt visszaváltozik a jól megszokottá és Visszahúzza a kezét,kissé lesütve a szemét feláll és kinyitja az ajtót. Cralan annyi mindent rendelt, hogy alig bírja átvenni a felszolgálólánytól a nehéz tálcákat. Lábával tudja csak becsukni maga mögött az ajtót és letesz mindent az asztalra és kifújja magát. A jól megrakott terülj terülj asztalkámot látván jön csak rá, hogy mennyire éhes is, no meg szomjas. Az egyik kupa bort odaviszi Cralanhoz a másikat pedig ő fogja marokra és belekortyol. A vörös nedű szokatlan ízétől köhögnie kell. Ritkán ivott bármiféle alkoholt és ez jól látszik rajta.*
Ave már a csapnál készíti elő a kötést és egy egy rongyból csavarja ki a vizet. Mindeközben a tükörbe nézve az ágy szélén ülő Cralant fürkészi, ki egész jól viseli a fájdalmat.*
- Na nézzük csak. * Felnyalábolja a kötést és azzal együtt egy kis széket húz az ágy mellé. Cralan megpróbál megszabadulni ingétől, de amaz csúnyán beleragad a sebbe, s ezzel csak még jobban felszakítja vele a már ráalvadt vért. Ave felszisszen látván a csúnya sérülést, mit kiégetni ugyan nem kell, mert annyira nem komoly, azonban pár öltéssel össze kell húzni a sebet.*
- Azt hiszem be kell foltozzam a vitéz urat. * Arcán együttérző mosoly árnya tükröződik és félresöpörve a férfi fehér haját a ronggyal elkezdi tisztogatni a sebet. A víz melybe a rongyot mártogatja fájdalomcsillapító növények és jótékony hatású gyökerek főzeteit keverte, melyek kissé csíphetik a sebet.*
- Ez lehet, hogy picit kellemetlen, de holnapra már kutya bajod sem lesz. Arra számított, hogy a férfi teste tele lesz hasonló sérülésekkel, hiszen az életmódjához hozzátartozik a harc is. Cralan szálkás hátán sebhelyek után kutat, aztán pedig kezébe veszi a tűt és három öltéssel összehúzza a szűrt sebet.*
- Kész is. Viszont azt hiszem egy pici heg marad majd utána. * Ami egyébként egész jól áll a férfi imázsához, hiszen nem is igazi harcos kinek nincsenek harcban szerzett sérülései. A csaphoz sétál és lemossa a kezéről a vért.*
- Nem árt ha pihensz, no meg az sem, ha beújítasz egy sűrűbben szőtt láncszemes inget. * Tanácsolja, majd könnyedén megfordulva a férfi szemeibe néz sűrű pillái alól. Ezüstösen csillogó hajtengerét összeköti egy kék szalaggal és odasétálva leül a férfi mellé az ágy szélére. Tanácstalanul megköszörüli a torkát, majd belekezd mondandójába.*
- Be kell vallanom valamit.Én... előítéletes voltam.. Azt.. azt hittem, hogy sötét-elfek mind gonoszak. De te... * Mintha a férfi kezéért nyúlna, de a mozdulat abbamarad és a mondatot sem folytatja, mert meghallja az ajtón a kopogtatást és összerezzen.A meghitt hangulat egy pillanat alatt visszaváltozik a jól megszokottá és Visszahúzza a kezét,kissé lesütve a szemét feláll és kinyitja az ajtót. Cralan annyi mindent rendelt, hogy alig bírja átvenni a felszolgálólánytól a nehéz tálcákat. Lábával tudja csak becsukni maga mögött az ajtót és letesz mindent az asztalra és kifújja magát. A jól megrakott terülj terülj asztalkámot látván jön csak rá, hogy mennyire éhes is, no meg szomjas. Az egyik kupa bort odaviszi Cralanhoz a másikat pedig ő fogja marokra és belekortyol. A vörös nedű szokatlan ízétől köhögnie kell. Ritkán ivott bármiféle alkoholt és ez jól látszik rajta.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-10 19:45:01
Üzenet elküldve: 2013-12-10 19:45:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Samira Karniel //
- Hát tekintve, hogy a tél a nyakunkon van, nem biztos, hogy megérted volna a reggelt.. *elhúzza a száját, s áldja a Sorsot, hogy kitekintett az ablakon pár órája* Valóban nem a legotthonosabb, azon kívül, hogy fedél van az ember feje felett, más célt nem igazán szolgál. Nincs konyha, ahol elfőzicskélhetek, kotyvaszthatok, és még sorolhatnám.. Tény, hogy sokat vándorlok, így nem fogok panaszkodni, de olykor belegondolok, hogy jó lenne a saját kandallóm elé leülni egy hideg éjen..
*Egy kissé szomorkás mosolyt ejt meg ajtóban, majd eltűnik a folyosón. Útja egyenesen a szolgálókhoz vezet, akik tartanak egy kis helységet a "talált tárgyaknak". Nem egyszer fordult már elő, hogy az ideiglenes lakók itt felejtettek valami ruhát, csecsebecsét, egyéb dolgot, így Mordachnak az ötlött az eszébe, hogy szerez Samirának egy szép hálóinget. Az egyik szolgáló bár kinézte már magának azt a fekete, csipkézett hálóinget, melyre a Vörösnek fáj a foga, de mivel mindig a "vendégnek" van igaza, ezért Mordach egy tíz percen belül már ott topog az ajtó előtt hátratett kezekkel.*
- Szabad?
*Kopog az ajtón, s ha igenlő választ kap, akkor be is lép, ám mielőtt a hölgyeményre pillantana, bezárja maga mögött az ajtót. S mikor megfordul, csak akkor veszi észre, hogy Samirán ott lóg az egyik inge, mely rá ugyan jó, de a hölgyemény igazán aranyosan néz ki benne, hiszen jóval nagyobb, mint ő!*
- Nem is rossz! *kacag fel* Bár talán ez a kis meglepetés jobban illene rád! *azzal előhúzza maga mögül a hálóinget, majd a másik felé nyújtja* Bár egy picit lenge, így ha szeretnéd, akkor szívesen adok még valami vastagabb öltözéket! Ha viszont megnézed a takarót, eléggé vastag, szóval remélhetőleg nem fogsz fázni! *azzal kinyújtózik a férfi, s lassan kezdi gombolgatni ingét* Tudod, ahhoz képest, hogy éjelf vagy, a jellemed teljesen más! Jól sejtem, hogy nem sok időt töltöttél alant a barlangokban, hanem hamar feljöttél a felszínre?
*Pillant Samirára kíváncsian, várva válaszát. Még a régebbi időkben sokkal jobban különváltak a fajok, viszont most jellemre sokkal jobban kezdenek összeolvadni. Gnómok a törpökkel, éjelelfek a rendes elfekkel, a fajkeveredésről ne is beszéljünk..
Miután kigombolta ingét, betűri a szekrénybe, majd az ágy felé int.*
- Tessék, válassz csak helyet magadnak! *ha Samira választott oldalt, akkor Mordach gyorsan elfújja a gyertyát, majd ő is bebújik a jó meleg takaró alá* Így mindjárt jobb! *pillant a hölgyemény felé oldalra* Nem mostanság volt társaságom éjszakára, szóval felettébb örülök, hogy találkoztunk! A reggeli órákban pedig nem fontos korán kelni, egy reggeli után elegendő elindulni a karaván felé!
*Ekkor váratlanul halkan elmormol egy igét, majd szokatlan dolgot tapasztalhat a hölgy, ugyanis Mordach hangja a fejében szólal meg: ~ És a mágiával hogy állsz? ~ Kérdezi a hang a fejében, s ha oldalra pillant a férfire, akkor széles vigyorát fedezheti fel az arcán.*
A hozzászólás írója (Mordach Harders) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.10 19:45:33
A varázsló egy Mentális fonál nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel.
- Hát tekintve, hogy a tél a nyakunkon van, nem biztos, hogy megérted volna a reggelt.. *elhúzza a száját, s áldja a Sorsot, hogy kitekintett az ablakon pár órája* Valóban nem a legotthonosabb, azon kívül, hogy fedél van az ember feje felett, más célt nem igazán szolgál. Nincs konyha, ahol elfőzicskélhetek, kotyvaszthatok, és még sorolhatnám.. Tény, hogy sokat vándorlok, így nem fogok panaszkodni, de olykor belegondolok, hogy jó lenne a saját kandallóm elé leülni egy hideg éjen..
*Egy kissé szomorkás mosolyt ejt meg ajtóban, majd eltűnik a folyosón. Útja egyenesen a szolgálókhoz vezet, akik tartanak egy kis helységet a "talált tárgyaknak". Nem egyszer fordult már elő, hogy az ideiglenes lakók itt felejtettek valami ruhát, csecsebecsét, egyéb dolgot, így Mordachnak az ötlött az eszébe, hogy szerez Samirának egy szép hálóinget. Az egyik szolgáló bár kinézte már magának azt a fekete, csipkézett hálóinget, melyre a Vörösnek fáj a foga, de mivel mindig a "vendégnek" van igaza, ezért Mordach egy tíz percen belül már ott topog az ajtó előtt hátratett kezekkel.*
- Szabad?
*Kopog az ajtón, s ha igenlő választ kap, akkor be is lép, ám mielőtt a hölgyeményre pillantana, bezárja maga mögött az ajtót. S mikor megfordul, csak akkor veszi észre, hogy Samirán ott lóg az egyik inge, mely rá ugyan jó, de a hölgyemény igazán aranyosan néz ki benne, hiszen jóval nagyobb, mint ő!*
- Nem is rossz! *kacag fel* Bár talán ez a kis meglepetés jobban illene rád! *azzal előhúzza maga mögül a hálóinget, majd a másik felé nyújtja* Bár egy picit lenge, így ha szeretnéd, akkor szívesen adok még valami vastagabb öltözéket! Ha viszont megnézed a takarót, eléggé vastag, szóval remélhetőleg nem fogsz fázni! *azzal kinyújtózik a férfi, s lassan kezdi gombolgatni ingét* Tudod, ahhoz képest, hogy éjelf vagy, a jellemed teljesen más! Jól sejtem, hogy nem sok időt töltöttél alant a barlangokban, hanem hamar feljöttél a felszínre?
*Pillant Samirára kíváncsian, várva válaszát. Még a régebbi időkben sokkal jobban különváltak a fajok, viszont most jellemre sokkal jobban kezdenek összeolvadni. Gnómok a törpökkel, éjelelfek a rendes elfekkel, a fajkeveredésről ne is beszéljünk..
Miután kigombolta ingét, betűri a szekrénybe, majd az ágy felé int.*
- Tessék, válassz csak helyet magadnak! *ha Samira választott oldalt, akkor Mordach gyorsan elfújja a gyertyát, majd ő is bebújik a jó meleg takaró alá* Így mindjárt jobb! *pillant a hölgyemény felé oldalra* Nem mostanság volt társaságom éjszakára, szóval felettébb örülök, hogy találkoztunk! A reggeli órákban pedig nem fontos korán kelni, egy reggeli után elegendő elindulni a karaván felé!
*Ekkor váratlanul halkan elmormol egy igét, majd szokatlan dolgot tapasztalhat a hölgy, ugyanis Mordach hangja a fejében szólal meg: ~ És a mágiával hogy állsz? ~ Kérdezi a hang a fejében, s ha oldalra pillant a férfire, akkor széles vigyorát fedezheti fel az arcán.*
A hozzászólás írója (Mordach Harders) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.10 19:45:33
A varázsló egy Mentális fonál nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására képessé válik mentális kapcsolat (akár mentális beszélgetés, gondolatolvasás) kezdeményezésére egy általa ismert személlyel.
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-08 18:17:56
Üzenet elküldve: 2013-12-08 18:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Maga se tudja, hogy érezte-e már ilyen jól magát valaha. Viszont minden jel arra utal, hogy a válasz nem! Az biztos, hogy ilyen felszabadult boldogságot ritkán érzett, s akkor is csak egy-egy pillanatig, azonban ez az érzés állandósult, amióta ismeri Lou-t. Eddig se volt valami szomorú, vagy komoly típus, viszont most ez egyáltalán nem mondható el róla. Arcán folyamatosan ott van a mosoly, s sokkal őszintébben, mint valaha. Jól esik neki a gondolat, hogy most addig élvezheti ezt a helyzetet, ameddig akarja. Hiszen még gyerek az idő, bármi megtörténhet még ma. Mikor megosztja a férfivel gondolatait az elmosolyodik, majd válaszol neki, végül kacsint is egyet, mire Fire elneveti magát és megszólal.*
- Ebben nem kételkedem. Sosem gondoltam ezen biztos vagyok benne, hogy veled jól tudom érezni magam! Melletted nem is lehet mást csinálni csak jól érezni magam!
*Ezek után a lány a lovag mellkasára hajtja a fejét, s a férfi megint simogtni kezdi a hátát. Ezt Fire nagyon élvezi, nagyon megnyugtató számára ez az érzés. Majd megfordul fejében, hogy vajon ma mit fognak csinálni, s ennek hangot is ad. S csillogó szemekkel pislog a lovagra.*
- Addig rendben, hogy a holnapi program meg van, de mi lesz ma?
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Maga se tudja, hogy érezte-e már ilyen jól magát valaha. Viszont minden jel arra utal, hogy a válasz nem! Az biztos, hogy ilyen felszabadult boldogságot ritkán érzett, s akkor is csak egy-egy pillanatig, azonban ez az érzés állandósult, amióta ismeri Lou-t. Eddig se volt valami szomorú, vagy komoly típus, viszont most ez egyáltalán nem mondható el róla. Arcán folyamatosan ott van a mosoly, s sokkal őszintébben, mint valaha. Jól esik neki a gondolat, hogy most addig élvezheti ezt a helyzetet, ameddig akarja. Hiszen még gyerek az idő, bármi megtörténhet még ma. Mikor megosztja a férfivel gondolatait az elmosolyodik, majd válaszol neki, végül kacsint is egyet, mire Fire elneveti magát és megszólal.*
- Ebben nem kételkedem. Sosem gondoltam ezen biztos vagyok benne, hogy veled jól tudom érezni magam! Melletted nem is lehet mást csinálni csak jól érezni magam!
*Ezek után a lány a lovag mellkasára hajtja a fejét, s a férfi megint simogtni kezdi a hátát. Ezt Fire nagyon élvezi, nagyon megnyugtató számára ez az érzés. Majd megfordul fejében, hogy vajon ma mit fognak csinálni, s ennek hangot is ad. S csillogó szemekkel pislog a lovagra.*
- Addig rendben, hogy a holnapi program meg van, de mi lesz ma?
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:57:14
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:57:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Fireinel Railly//
//Egy nap a semmittevésnek,"a pihenés után"//
*Lounak tetszik ez a helyzet. El tudna így lenni és tudja is, hogy ezt meg is teheti és ennek kivételesen örül. Bár eddig sem volt olyan, hogy rossz kedve lett volna. De mióta ezt a lány ismeri azóta pedig főleg. Látszik most is a mosolyán. A lány gondolatán el is mosolyodik.*
-Rendes fickó volt tényleg ahogy megismertem. Jót tudnánk mulatni az biztos de, ahogy mondod mi ketten is nagyon jól tudunk mulatni.
*És kacsint egyet a lányra. Majd miután az ismét a lovag mellkasára hajtotta a fejét Lou megint elkezdi a lány hátát simogatni.*
~Jó lesz a holnapi nap de, még a mainak sincs vége. Sok minden történhet.~
//Egy nap a semmittevésnek,"a pihenés után"//
*Lounak tetszik ez a helyzet. El tudna így lenni és tudja is, hogy ezt meg is teheti és ennek kivételesen örül. Bár eddig sem volt olyan, hogy rossz kedve lett volna. De mióta ezt a lány ismeri azóta pedig főleg. Látszik most is a mosolyán. A lány gondolatán el is mosolyodik.*
-Rendes fickó volt tényleg ahogy megismertem. Jót tudnánk mulatni az biztos de, ahogy mondod mi ketten is nagyon jól tudunk mulatni.
*És kacsint egyet a lányra. Majd miután az ismét a lovag mellkasára hajtotta a fejét Lou megint elkezdi a lány hátát simogatni.*
~Jó lesz a holnapi nap de, még a mainak sincs vége. Sok minden történhet.~
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:41:34
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:41:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Mourya Hasnog//
*Arsenor csak fekszik az ágyban de, ő sem tudott elaludni. Kicsit a lány jelenléte is feszélyezte. Nem tudta mit csináljon. Mikor viszketett a lába akkor nem merte megvakarni és mikor elzsibbadt a keze akkor nem mert jobb helyzetbe mocorogni. Egyszer meg akarta próbálni de, még mielőtt elkezdett volna azelőtt a lány sóhajtott egy nagyot és Arsenor lemondott erről a tervéről.*
~Ez de, kellemetlen. Nem is tudok aludni. Remélem, hogy ő legalább jól alszik mert holnap lehet, hogy hosszú és nehéz utunk lesz. Jó lenne ha ki tudnám aludni magam. Miért nem tudok elaludni? Ilyenkor már általában el szoktam aludni. Nem értem mi van velem.~
*Arsenor csak fekszik az ágyban de, ő sem tudott elaludni. Kicsit a lány jelenléte is feszélyezte. Nem tudta mit csináljon. Mikor viszketett a lába akkor nem merte megvakarni és mikor elzsibbadt a keze akkor nem mert jobb helyzetbe mocorogni. Egyszer meg akarta próbálni de, még mielőtt elkezdett volna azelőtt a lány sóhajtott egy nagyot és Arsenor lemondott erről a tervéről.*
~Ez de, kellemetlen. Nem is tudok aludni. Remélem, hogy ő legalább jól alszik mert holnap lehet, hogy hosszú és nehéz utunk lesz. Jó lenne ha ki tudnám aludni magam. Miért nem tudok elaludni? Ilyenkor már általában el szoktam aludni. Nem értem mi van velem.~
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:38:58
Üzenet elküldve: 2013-12-08 10:38:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Dongnor Aern//
//a beszélgetés végeztével//
*Miután a férfi kilép az ajtón Qua még utána szól, s a szokásos mosolyával az arcán beszél. Nem lepődne meg, ha a férfi másnak gondolná a helyzetet, mint ami valójában van. Ez mindenkivel így van, senki sem tudja rajta felfedezni, hogy nem azt mondja, amit gondol. Ezért is nézi mindig ostobának az embereket. Jelentéktelenek mind, bár azt nem állítja, hogy nem örülne neki, ha összefutna vele egy kis "beszélgetésre", de ez egyenlőre nem foglalkoztatja. Még egyszer kedvesen, nyájasan visszamosolyog a férfire, majd figyeli, ahogy az lemegy a lépcsőn. Ekkor fúj egyet, s arcára kiülnek az igazi gondolata.*
- Borzasztó, hogy mindeki ilyen esztelen. Na mindegy keresnem kell egy újabb elfoglaltságot. Nagyon unalmas lesz. De meg kell próbálni.
*Ásít egyet, majd ő is megindul lefelé a lépcsőn.*
//a beszélgetés végeztével//
*Miután a férfi kilép az ajtón Qua még utána szól, s a szokásos mosolyával az arcán beszél. Nem lepődne meg, ha a férfi másnak gondolná a helyzetet, mint ami valójában van. Ez mindenkivel így van, senki sem tudja rajta felfedezni, hogy nem azt mondja, amit gondol. Ezért is nézi mindig ostobának az embereket. Jelentéktelenek mind, bár azt nem állítja, hogy nem örülne neki, ha összefutna vele egy kis "beszélgetésre", de ez egyenlőre nem foglalkoztatja. Még egyszer kedvesen, nyájasan visszamosolyog a férfire, majd figyeli, ahogy az lemegy a lépcsőn. Ekkor fúj egyet, s arcára kiülnek az igazi gondolata.*
- Borzasztó, hogy mindeki ilyen esztelen. Na mindegy keresnem kell egy újabb elfoglaltságot. Nagyon unalmas lesz. De meg kell próbálni.
*Ásít egyet, majd ő is megindul lefelé a lépcsőn.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:44:03
Üzenet elküldve: 2013-12-08 09:44:03
ÚJ
![>Dongnor Aern [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9890_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dongnor Aern//
//a beszélgetés végeztével//
*Ahogy kilép az ajtón a lány még utána szól. A mosolyon Aern nem lepődik meg végül is tisztában van vele, hogy jó teljesítményt nyújtott. Azt pedig sejtette, hogy a lány még majd szeretne vele találkozni. Meg is érti a reakciót. Ő is elmosolyodik hát.*
-Jó szelet csillagom. Remélem még találkozunk.
*Ezután elindult le a lépcsőn de, előbb a csuklyát megint felvette és a nyakláncát eltette. Nem akarta, hogy megismerjék.*
~Van még erkölcsi romlás a városban is. Akkor nem kell félnem, hogy unalmasak lesznek az itt töltött napjaim. Megnézem a fiúkat. Kaptam-e már választ azoktól akik tartoznak nekem.~
//a beszélgetés végeztével//
*Ahogy kilép az ajtón a lány még utána szól. A mosolyon Aern nem lepődik meg végül is tisztában van vele, hogy jó teljesítményt nyújtott. Azt pedig sejtette, hogy a lány még majd szeretne vele találkozni. Meg is érti a reakciót. Ő is elmosolyodik hát.*
-Jó szelet csillagom. Remélem még találkozunk.
*Ezután elindult le a lépcsőn de, előbb a csuklyát megint felvette és a nyakláncát eltette. Nem akarta, hogy megismerjék.*
~Van még erkölcsi romlás a városban is. Akkor nem kell félnem, hogy unalmasak lesznek az itt töltött napjaim. Megnézem a fiúkat. Kaptam-e már választ azoktól akik tartoznak nekem.~
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-07 18:35:57
Üzenet elküldve: 2013-12-07 18:35:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A szálláshely lényegében egy nagy helyiség, hosszú folyosóval, amelyről mindkét oldalra faajtók nyílnak. Mindegyik ajtó meg van számozva.
Asvil ránéz a kulcsára: a hozzá kapcsolt korongba egy hetes van belevésve.
A folyosón elmegy a jelzett számú ajtóig, elfordítja kulcsát a zárban, és az egy kattanással ki is nyílik.
Ravasz egy károgás kíséretében rögtön helyet foglal a szekrény tetején.*
-Igazad, van, pihend csak ki magad, holnap nagy utat kell megtennünk.- *a fél-elf épphogy csak leveszi csizmáit, egy sarokba hajítja azokat, maga pedig ledől az ágyra.*
"Az új kaland mindig akkor jön, mikor legkevésbé számítasz rá" *mondta egykor az az öreg vándor, aki megtanította lanton játszani* "Maga az élet is egy nagy kaland, ami bármikor véget érhet, így hát élvezd ki minden percét."
~Azt teszem~ *gondolta Asvil, és álomba merült.
Aznap nem élőholtakról álmodott, hanem a tenger hullámairól, a dagadó vitorlákról, és az ismeretlen földekről, melyek oly csodás hangon hívják, amilyet semmilyen lant nem tud utánozni.*
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 18:38:30
Asvil ránéz a kulcsára: a hozzá kapcsolt korongba egy hetes van belevésve.
A folyosón elmegy a jelzett számú ajtóig, elfordítja kulcsát a zárban, és az egy kattanással ki is nyílik.
Ravasz egy károgás kíséretében rögtön helyet foglal a szekrény tetején.*
-Igazad, van, pihend csak ki magad, holnap nagy utat kell megtennünk.- *a fél-elf épphogy csak leveszi csizmáit, egy sarokba hajítja azokat, maga pedig ledől az ágyra.*
"Az új kaland mindig akkor jön, mikor legkevésbé számítasz rá" *mondta egykor az az öreg vándor, aki megtanította lanton játszani* "Maga az élet is egy nagy kaland, ami bármikor véget érhet, így hát élvezd ki minden percét."
~Azt teszem~ *gondolta Asvil, és álomba merült.
Aznap nem élőholtakról álmodott, hanem a tenger hullámairól, a dagadó vitorlákról, és az ismeretlen földekről, melyek oly csodás hangon hívják, amilyet semmilyen lant nem tud utánozni.*
A hozzászólás írója (Asvil Emeris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.07 18:38:30
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:29:31
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy jött végig a városon, hogy nem is figyelte. Emlékszik, hogy voltak házak, voltak emberek, és más lények, de nem figyelt rájuk. Örül, hogy nem veszett el. Akkor tér magához a révületből, amikor belép a fogadó nyüzsgésébe. Túl fáradt, hogy jobban megfigyelje. Egyenesen felmegy a nyikorgó falépcsőn, majd az első ajtónál megpróbálkozik a kulcsával kinyitni. Pár pillanat múlva rájön, hogy nem jó helyen próbálkozik, pár ajtóval odébb. Oda megy a saját szobájához, amit könnyedén kinyit. Belép, s bezárja maga mögött az ajtót. Ruháit elpakolja a szekrénybe, de a gyűrűt, amit majdnem elvesztett, azt inkább az asztalra teszi.*
"Jó helyen lesz itt. Ha felkelek, akkor egyből meglátom."
* Majd bebújik az ágyba, hogy aludjon egyet. Reméli, hogy a holnapi nap nyugodtabb lesz, s nem lesz benne ennyi rohanás.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.07 11:56:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
"Jó helyen lesz itt. Ha felkelek, akkor egyből meglátom."
* Majd bebújik az ágyba, hogy aludjon egyet. Reméli, hogy a holnapi nap nyugodtabb lesz, s nem lesz benne ennyi rohanás.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.12.07 11:56:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-06 21:58:28
Üzenet elküldve: 2013-12-06 21:58:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Fáradtan érkezik meg a szobájához. Mielőtt belépne leveszi a lábbelijét, hogy ne koszolja össze a benti helyzetet.Kezében a cipőjével belép a szobába. Becsukja az ajtót, mellé helyezi a lábbelijét. Oda lép a szekrényhez, s elkezdi bepakolni. Először a tarisznyáját, majd a talárját. Majd ismét előveszi a tarisznyáját, s el kezd benne kutakodni. Egyre veszettebben kutat a táskájában, majd villám gyorsan magára kapja a talárját. Kifelé menet felkapja a cipőjét, majd távozik a szobából. Bezárja az ajtót, s a fogadóba haladva veszi fel a lábbelijét.*
- Ez nem lehet igaz. * morog félhangosan miközben rohan lefelé.*
- Ez nem lehet igaz. * morog félhangosan miközben rohan lefelé.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-12-06 16:14:37
Üzenet elküldve: 2013-12-06 16:14:37
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Mordach Harders//
*Samira nyugodtan kifelé nézve hallgatja Mordach szavait, majd egy kicsit összerezzen, mikor megtudja, hogy egy sebesülése is van, ami, mint látta elég csúnyácska lehetett friss korában, de most már csak egy heg maradt a helyén.*
-Tényleg jobb ez a hely, mint hogyha egy kőpadon feküdnék a hidegben, de nem e legotthonosabb, szerintem csak az alvásra van kitalálva! Eltaláltam?*kérdi mosolyogva Samira, miközben már a férfi a kardját pakolja be a szekrénybe. A férfi hasa nagyon ki van dolgozva, jó sok kockája van, de nem látja rendesen a félhomályban. A karja is izmos, háta is és igazából minden végtagja izmos! Samira vissza fordul az ablak felé, s a rejtelmes erdőbe mereng, miközben néha mond neki valamit lágy hangján Mordach, de csak pár szóra figyel amiből összerakja a mondatokat, mert eléggé meg van rettenve a történtek után, és így , hogy belegondol, elég fura, hogy így csak a semmiből ide került. Ezen gondolkodva mered a lenti udvarra, mikor megérinti őt Mordach. Kicsit összerezzen a férfi érintésére,váratlanul érte őt, s ezért kicsit megijed. Majd odahajol Samirához a férfi, s nyugtatóan mondja, hogy nem kell félnie, itt marad éjszakára Samirával. Samira erre megkönnyebbülten sóhajt, majd kopognak. Megjött a fürdő. Mordach ekkor kimengy, majd Samira egyedül marad a szobában a fürdővel és egy fürdőolajjal amit kapott a meleg vízhez. Finom illata van, rak a vízbe, majd levetkőzik és belecsobban a meleg, illatos vízebe. Egy törölközőt is kapott, ami maga mellet hever a földön. Jól esik neki a meleg víz, egy kicsit már fázott a szobában, de ez jó tesz neki. Pár pillanattal később, mikor már csak langyos a víz, kiszáll belőle a lány, és megtöröli magát a törölközővel, beburkolózik abba, majd oda megy a szekrényhez, hogy megnézze, hogy van e valami, amibe bele tud bújni éjszakára. Kinyitja, s meglátja Mordach fegyvereit, majd mit sem törődve velük elkezd keresgélni a ruhák között, hogy van e számára valami hasznos. Talál benne ruhákat, de nem a számára találták ki, hisz mind férfi ruhadarabok, így marad a törölközőbe burkolózva. Kicsit kezd már fázni, így egy inget, amit a szekrényben talál, magára veszi, és vissza burkolózik a törülközőbe, majd csak vár Mordachra, és figyeli a kilincset, hogy mikor fog benyitni a kedves férfi.*
A hozzászólás írója (Samira Karniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.06 16:14:49
*Samira nyugodtan kifelé nézve hallgatja Mordach szavait, majd egy kicsit összerezzen, mikor megtudja, hogy egy sebesülése is van, ami, mint látta elég csúnyácska lehetett friss korában, de most már csak egy heg maradt a helyén.*
-Tényleg jobb ez a hely, mint hogyha egy kőpadon feküdnék a hidegben, de nem e legotthonosabb, szerintem csak az alvásra van kitalálva! Eltaláltam?*kérdi mosolyogva Samira, miközben már a férfi a kardját pakolja be a szekrénybe. A férfi hasa nagyon ki van dolgozva, jó sok kockája van, de nem látja rendesen a félhomályban. A karja is izmos, háta is és igazából minden végtagja izmos! Samira vissza fordul az ablak felé, s a rejtelmes erdőbe mereng, miközben néha mond neki valamit lágy hangján Mordach, de csak pár szóra figyel amiből összerakja a mondatokat, mert eléggé meg van rettenve a történtek után, és így , hogy belegondol, elég fura, hogy így csak a semmiből ide került. Ezen gondolkodva mered a lenti udvarra, mikor megérinti őt Mordach. Kicsit összerezzen a férfi érintésére,váratlanul érte őt, s ezért kicsit megijed. Majd odahajol Samirához a férfi, s nyugtatóan mondja, hogy nem kell félnie, itt marad éjszakára Samirával. Samira erre megkönnyebbülten sóhajt, majd kopognak. Megjött a fürdő. Mordach ekkor kimengy, majd Samira egyedül marad a szobában a fürdővel és egy fürdőolajjal amit kapott a meleg vízhez. Finom illata van, rak a vízbe, majd levetkőzik és belecsobban a meleg, illatos vízebe. Egy törölközőt is kapott, ami maga mellet hever a földön. Jól esik neki a meleg víz, egy kicsit már fázott a szobában, de ez jó tesz neki. Pár pillanattal később, mikor már csak langyos a víz, kiszáll belőle a lány, és megtöröli magát a törölközővel, beburkolózik abba, majd oda megy a szekrényhez, hogy megnézze, hogy van e valami, amibe bele tud bújni éjszakára. Kinyitja, s meglátja Mordach fegyvereit, majd mit sem törődve velük elkezd keresgélni a ruhák között, hogy van e számára valami hasznos. Talál benne ruhákat, de nem a számára találták ki, hisz mind férfi ruhadarabok, így marad a törölközőbe burkolózva. Kicsit kezd már fázni, így egy inget, amit a szekrényben talál, magára veszi, és vissza burkolózik a törülközőbe, majd csak vár Mordachra, és figyeli a kilincset, hogy mikor fog benyitni a kedves férfi.*
A hozzászólás írója (Samira Karniel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.06 16:14:49
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370