Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-18 21:29:57
Üzenet elküldve: 2013-11-18 21:29:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevének, "a pihenés után"//
*Ahogy gondolta a lány bízik benne. Mikor a lány megjegyzi, hogy majd befogja hajtani akkor a lovag csak mosolyog a kijelentésen.*
~Ezt betarthatod rajtam királylány. Sosem hazudnék neked és ez sem egy olyan kijelentés amit nem tartanék be. Ezzel a lánnyal olyan jól érzem magam mint még egy lánnyal sem. Pont azt kapom tőle amire szükségem van egy nőtől. Szabadságot, erőt és szeretetet. Ha ő mellettem van akkor érzem, hogy akár a borozgató nemes összes emberével is megmernék verekedni egyszerre. Érzem hogy, ha egy ilyen helyzetbe kerülnék akkor ő itt lenne mellettem és bízna bennem.*
-Holnap majd hova menjünk királylány?
//Egy nap a semmittevének, "a pihenés után"//
*Ahogy gondolta a lány bízik benne. Mikor a lány megjegyzi, hogy majd befogja hajtani akkor a lovag csak mosolyog a kijelentésen.*
~Ezt betarthatod rajtam királylány. Sosem hazudnék neked és ez sem egy olyan kijelentés amit nem tartanék be. Ezzel a lánnyal olyan jól érzem magam mint még egy lánnyal sem. Pont azt kapom tőle amire szükségem van egy nőtől. Szabadságot, erőt és szeretetet. Ha ő mellettem van akkor érzem, hogy akár a borozgató nemes összes emberével is megmernék verekedni egyszerre. Érzem hogy, ha egy ilyen helyzetbe kerülnék akkor ő itt lenne mellettem és bízna bennem.*
-Holnap majd hova menjünk királylány?
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-18 20:19:36
Üzenet elküldve: 2013-11-18 20:19:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
// Ingrtan Moer //
*Míg Moer ébredezik, s önnön magával viaskodik, addig Kataleia még nyugodtan alussza álmát. Csak percekkel később ébred meg, mintha megérezné bőrén a két kutató pillantást, s annak cirógatására ébredne. Bár mikor kinyitja nagy kék szemeit kissé meglepődik, hogy a férfi őt figyeli, nem számított rá, hogy itt találja a reggel. Nem akart illetlen módon más ágyába furakodni, csak még kis ideig figyelni akarta Moert, hogy ha valamire szüksége lenne még megadhassa neki. De oly sokáig várakozott, a férfi pedig nem tért magához, hogy segítségét kérje, így ő maga is álomba szenderült.*
- Jó reggelt!
*Csilingeli kissé rekedt hangon, majd megköszörüli torkát és kissé pironkodva folytatja.*
- Bocsásd meg kérlek szemtelenségemet, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak míg téged vigyáztalak én magam is elaludtam. Remélem nem okoztam ezzel túl nagy problémát!
*Talán megharagudni sem lehet rá, de haragot tartani bizonyosan nem lehet, hisz olyan tündéri jelenség. Most pedig oly mértékben elszégyellte magát, hogy füle tövéig elvörösödött. Kissé tart most Moer reakciójától, elvégre ki tudja mit gondolhat most róla. Bár bízik abban, hogy nem ítéli el ballépése miatt, s megfogadja magában, hogy kiengeszteli a férfit, ha ad neki lehetőséget.*
- Tehetek érted bármit, amivel jóvá tehetném?
*Mégis ki látott már olyan személyt, aki még miután szívességet tett a másiknak még bocsánatért esedezik, s újabb szívességet ajánl? Hát Moer részese most ennek a szerencsének, hisz ez a hamvas bőrű gyönyörűség pillanatnyilag másra sem vágyik, minthogy kívánságát teljesítse.*
- Egyébként jól aludtál? Eléggé rosszul festettél tegnap, remélem most már jobban vagy! De ha mégsem csak szólj, hogy mit tehetek érted!
*Időközben ő maga is felül az ágyon, lábait maga alá húzva sarkára ül, szemeit megdörzsölgeti kicsit, így fordul szembe Moerrel. Haja most rendezetlen, kissé összeborzolódott alvás közben, ezt most ujjaival próbálja átfésülni. Kedves arcának kék ékkövei szüntelen fürkészik az elf arcát, megbocsátást remélve ajkairól.*
*Míg Moer ébredezik, s önnön magával viaskodik, addig Kataleia még nyugodtan alussza álmát. Csak percekkel később ébred meg, mintha megérezné bőrén a két kutató pillantást, s annak cirógatására ébredne. Bár mikor kinyitja nagy kék szemeit kissé meglepődik, hogy a férfi őt figyeli, nem számított rá, hogy itt találja a reggel. Nem akart illetlen módon más ágyába furakodni, csak még kis ideig figyelni akarta Moert, hogy ha valamire szüksége lenne még megadhassa neki. De oly sokáig várakozott, a férfi pedig nem tért magához, hogy segítségét kérje, így ő maga is álomba szenderült.*
- Jó reggelt!
*Csilingeli kissé rekedt hangon, majd megköszörüli torkát és kissé pironkodva folytatja.*
- Bocsásd meg kérlek szemtelenségemet, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. Csak míg téged vigyáztalak én magam is elaludtam. Remélem nem okoztam ezzel túl nagy problémát!
*Talán megharagudni sem lehet rá, de haragot tartani bizonyosan nem lehet, hisz olyan tündéri jelenség. Most pedig oly mértékben elszégyellte magát, hogy füle tövéig elvörösödött. Kissé tart most Moer reakciójától, elvégre ki tudja mit gondolhat most róla. Bár bízik abban, hogy nem ítéli el ballépése miatt, s megfogadja magában, hogy kiengeszteli a férfit, ha ad neki lehetőséget.*
- Tehetek érted bármit, amivel jóvá tehetném?
*Mégis ki látott már olyan személyt, aki még miután szívességet tett a másiknak még bocsánatért esedezik, s újabb szívességet ajánl? Hát Moer részese most ennek a szerencsének, hisz ez a hamvas bőrű gyönyörűség pillanatnyilag másra sem vágyik, minthogy kívánságát teljesítse.*
- Egyébként jól aludtál? Eléggé rosszul festettél tegnap, remélem most már jobban vagy! De ha mégsem csak szólj, hogy mit tehetek érted!
*Időközben ő maga is felül az ágyon, lábait maga alá húzva sarkára ül, szemeit megdörzsölgeti kicsit, így fordul szembe Moerrel. Haja most rendezetlen, kissé összeborzolódott alvás közben, ezt most ujjaival próbálja átfésülni. Kedves arcának kék ékkövei szüntelen fürkészik az elf arcát, megbocsátást remélve ajkairól.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 22:24:14
Üzenet elküldve: 2013-11-17 22:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Felfigyel Arsenor elhadart mondataira, kicsit furcsának is titulálja. Megjegyzést nem tesz, hisz ugyan mit is érne vele. Őmaga beszédhibája a dadogás szokott lenni, éppen ezért egy rossz szót nem szólhat.*
- Örülök annak, hogy tetszett. Hogy miről szól? Tulajdonképpen rólam. A múltamról, amit ugyebár már ismersz, és egy kicsit az elképzelt jövőmről. Milyennek is képzelem a holnapot, minden jóval s rosszal együtt. Mindez tündéül szól, hiszen félig az vagyok, így kötelességem tudnom ezt-azt ezen a nyelven.
*Míg felel, leveti lábbelijeit, a magas sarkú csizmákat, és egymás mellé helyezi őket. Térdig csupasz lábait felhúzza magához az ágyra, s jobb oldala felé igazgatja azokat. Jobb tenyerével kissé simítgatni kezdi sípcsontját, amit a bársonyosan puha bőre ötvöz.*
- Megpróbáljunk álomba merülni, vagy még beszélgessünk egy keveset?
*Felfigyel Arsenor elhadart mondataira, kicsit furcsának is titulálja. Megjegyzést nem tesz, hisz ugyan mit is érne vele. Őmaga beszédhibája a dadogás szokott lenni, éppen ezért egy rossz szót nem szólhat.*
- Örülök annak, hogy tetszett. Hogy miről szól? Tulajdonképpen rólam. A múltamról, amit ugyebár már ismersz, és egy kicsit az elképzelt jövőmről. Milyennek is képzelem a holnapot, minden jóval s rosszal együtt. Mindez tündéül szól, hiszen félig az vagyok, így kötelességem tudnom ezt-azt ezen a nyelven.
*Míg felel, leveti lábbelijeit, a magas sarkú csizmákat, és egymás mellé helyezi őket. Térdig csupasz lábait felhúzza magához az ágyra, s jobb oldala felé igazgatja azokat. Jobb tenyerével kissé simítgatni kezdi sípcsontját, amit a bársonyosan puha bőre ötvöz.*
- Megpróbáljunk álomba merülni, vagy még beszélgessünk egy keveset?
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 20:51:32
Üzenet elküldve: 2013-11-17 20:51:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*Arsenor akkor veszi csak észre magát mikor a lány a véleményéről kérdezi. Gyorsan úgy tesz mintha csak egy nagy levegőt akart volna venni és gyorsan elhadarja amit gondol.*
-Nekem nagyon tetszett. Jó hangod van és látszott rajtad hogy, élvezted is az éneklést. Miről szólt a dal?
~Legközelebb jobban kell figyelnem magamra. Ez milyen kellemetlen volt. Vajon mit gondol rólam hogy, így megbámultam őt éneklés közben. Milyen felháborító. Az ilyen viselkedést nem engedhetem meg magamnak. Talán bocsánatot kéne kérnem de, azzal kijelenteném hogy, megbámultam őt. Akkor mégsem kéne bocsánatot kérnem.~
*Arsenor akkor veszi csak észre magát mikor a lány a véleményéről kérdezi. Gyorsan úgy tesz mintha csak egy nagy levegőt akart volna venni és gyorsan elhadarja amit gondol.*
-Nekem nagyon tetszett. Jó hangod van és látszott rajtad hogy, élvezted is az éneklést. Miről szólt a dal?
~Legközelebb jobban kell figyelnem magamra. Ez milyen kellemetlen volt. Vajon mit gondol rólam hogy, így megbámultam őt éneklés közben. Milyen felháborító. Az ilyen viselkedést nem engedhetem meg magamnak. Talán bocsánatot kéne kérnem de, azzal kijelenteném hogy, megbámultam őt. Akkor mégsem kéne bocsánatot kérnem.~
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:57:45
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Miközben énekel, a férfi szája tátva marad, olyannyira elbűvöli az idegen nyelvezetű dal. Mourya különösebben nem gondol semmi rosszat, csak folytatja és folytatja, mígnem a végére ér. Ügyel arra, hogy egy könnycseppnél többet ne hullasson, nem akarja, hogy Arsenor kérdezősködjön. Ugyanis ez a dal a fél-elf leányzó fájdalmas múltját meséli el, és egy kis betekintést mutat az elképzelt jövőjébe, ami szerint úgy akar élni, mint más, normális emberek. Addig azonban még hosszú és fáradalmas az út.*
- Milyen volt?
*Érdeklődve kérdezi. Arcát két tenyerébe temetve folytatja az önkioktatást gondolatban.*
~Na, vajon hogy tetszett neki? Mégis milyen véleménye lehet egy dalról, amit nem tud megérteni, más nyelven szóló szövege miatt? Nem hiszem el, hogy ilyen idióta kérdésekkel tudom csak bosszantani, semmi értelmes nem jut az eszembe...~
*Miközben énekel, a férfi szája tátva marad, olyannyira elbűvöli az idegen nyelvezetű dal. Mourya különösebben nem gondol semmi rosszat, csak folytatja és folytatja, mígnem a végére ér. Ügyel arra, hogy egy könnycseppnél többet ne hullasson, nem akarja, hogy Arsenor kérdezősködjön. Ugyanis ez a dal a fél-elf leányzó fájdalmas múltját meséli el, és egy kis betekintést mutat az elképzelt jövőjébe, ami szerint úgy akar élni, mint más, normális emberek. Addig azonban még hosszú és fáradalmas az út.*
- Milyen volt?
*Érdeklődve kérdezi. Arcát két tenyerébe temetve folytatja az önkioktatást gondolatban.*
~Na, vajon hogy tetszett neki? Mégis milyen véleménye lehet egy dalról, amit nem tud megérteni, más nyelven szóló szövege miatt? Nem hiszem el, hogy ilyen idióta kérdésekkel tudom csak bosszantani, semmi értelmes nem jut az eszembe...~
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:03:33
Üzenet elküldve: 2013-11-17 19:03:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Neara végre benyit a szobájába. Gyorsan becsukja maga mögött az ajtót, a botját a falhoz támasztja, majd bevetődik az ágyba. halálos fáradság lesz úrrá rajta, de az semmi ahhoz képest, hogy valahogy vissza kell szereznie a mágiáját. Nem sok idő telik bele és el is alszik, a fáradság, az út, a veszteségek mind-mind teljesen kimerítették a varázslónőt.
Álmot lát, az erdőszéli tisztásra kell mennie hajnalban, ahol a nap fénye talán a segítségére lehet. Felriad. ~ Ez egy igazálom, nagyon ritkán ajándékoznak meg bennünket a szellemek! ~ Megfordul a hátára és lassan lélegzik. Nem tudja, hogy még mi történt az álomba, csak az maradt meg belőle, hogy oda kell mennie, hajnalban. Most koromsötét van, mégis érez ahhoz erőt, hogy lefürödjön. Átmegy a fürdőhelyiségbe, illatos olajokat önt a dézsába, majd lassan levetkőzik. Belemerül a vízbe és elengedi magát. Majdnem teljesen elmerül a vízben, legalább egy negyed órát ül a forró vízben. Valahogy mágikus lehet a dézsa, mert nem hűl ki a víz, majd megkeresi a kis rúnát, ami ezt a nagyon kis praktikus tulajdonságot csinálja. Végül kiszáll , megtörölközik, a haját is becsavarja. Visszafekszik az ágyba, és hajnal előttig csendben szuszogva az igazak álmát aludja végre.*
Álmot lát, az erdőszéli tisztásra kell mennie hajnalban, ahol a nap fénye talán a segítségére lehet. Felriad. ~ Ez egy igazálom, nagyon ritkán ajándékoznak meg bennünket a szellemek! ~ Megfordul a hátára és lassan lélegzik. Nem tudja, hogy még mi történt az álomba, csak az maradt meg belőle, hogy oda kell mennie, hajnalban. Most koromsötét van, mégis érez ahhoz erőt, hogy lefürödjön. Átmegy a fürdőhelyiségbe, illatos olajokat önt a dézsába, majd lassan levetkőzik. Belemerül a vízbe és elengedi magát. Majdnem teljesen elmerül a vízben, legalább egy negyed órát ül a forró vízben. Valahogy mágikus lehet a dézsa, mert nem hűl ki a víz, majd megkeresi a kis rúnát, ami ezt a nagyon kis praktikus tulajdonságot csinálja. Végül kiszáll , megtörölközik, a haját is becsavarja. Visszafekszik az ágyba, és hajnal előttig csendben szuszogva az igazak álmát aludja végre.*
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 14:56:38
Üzenet elküldve: 2013-11-17 14:56:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Nomac figyelmét sem kerülte el a lány szegényes holmija, de ezen könnyen lehet majd a jövőben segíteni. Már fel is villan Nomac gondolatai között egy kép, amin Lissbeth fülig vörösen veszi át az új ruhákat amit Nomactól kapott. No de nem érnek rá túl sokáig, Nomac az ajtóhoz siet majd visszanéz a lányra.*
-Kaját bízd ide.. mindjárt lerendezem. Odakinn találkozunk!
*Mondja Lisbbethnek, majd előre siet hiszen neki még útravalót kell csomagoltatnia a jószívű ám cseppet sem sármos fogadóssal. Kisiet a szobából, majd megindul a lépcső felé hogy mihamarabb letudja dolgát. Ám ha a lány kiér a folyosóra, mégis egy pillanatra még visszafordul.*
-Mindenképp menjünk el a Piacra, de tudod... engem tulajdonképpen egyetlen ház érdekelne a városban. Szeretném megtudni hogy hol található ez...
*Majd visszasétál a lányhoz és zsebéből egy tépett pergamen fecnit vesz elő és átnyújtja a lánynak. Mikor Lissbeth kinyitja, a Dwirinthalen kúria feliratot pillantja meg igen csúnya betűkkel írva.*
-Ez nagyon fontos lenne hogy megtudjam hol van!
*Mondja komolyan és a lány szemeibe mélyeszti saját íriszeit, de azért hogy meg ne ijessze a másikat a végén kedélyesen elmosolyodik és már megy is a reggeliért.*
-Na de megyek... kinn találkozunk. Pá.. kis aranyom pá.. pápárábá pááá...
*Így dalol míg le nem érkezik a fogadó ivórészlegére.*
*Nomac figyelmét sem kerülte el a lány szegényes holmija, de ezen könnyen lehet majd a jövőben segíteni. Már fel is villan Nomac gondolatai között egy kép, amin Lissbeth fülig vörösen veszi át az új ruhákat amit Nomactól kapott. No de nem érnek rá túl sokáig, Nomac az ajtóhoz siet majd visszanéz a lányra.*
-Kaját bízd ide.. mindjárt lerendezem. Odakinn találkozunk!
*Mondja Lisbbethnek, majd előre siet hiszen neki még útravalót kell csomagoltatnia a jószívű ám cseppet sem sármos fogadóssal. Kisiet a szobából, majd megindul a lépcső felé hogy mihamarabb letudja dolgát. Ám ha a lány kiér a folyosóra, mégis egy pillanatra még visszafordul.*
-Mindenképp menjünk el a Piacra, de tudod... engem tulajdonképpen egyetlen ház érdekelne a városban. Szeretném megtudni hogy hol található ez...
*Majd visszasétál a lányhoz és zsebéből egy tépett pergamen fecnit vesz elő és átnyújtja a lánynak. Mikor Lissbeth kinyitja, a Dwirinthalen kúria feliratot pillantja meg igen csúnya betűkkel írva.*
-Ez nagyon fontos lenne hogy megtudjam hol van!
*Mondja komolyan és a lány szemeibe mélyeszti saját íriszeit, de azért hogy meg ne ijessze a másikat a végén kedélyesen elmosolyodik és már megy is a reggeliért.*
-Na de megyek... kinn találkozunk. Pá.. kis aranyom pá.. pápárábá pááá...
*Így dalol míg le nem érkezik a fogadó ivórészlegére.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 10:46:21
Üzenet elküldve: 2013-11-17 10:46:21
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
*Szemében és hangjában őszinte aggodalommal fordul a férfi felé. Keze az ő homlokán pihen, míg el nem emeli onnét. Lisst meg is lepi az óvatossága ennél a mozdulatnál, főleg, hogy a mosoly a férfi arcán nem tűnik túl őszintének. S bár kíváncsi lenne rá, mi kínozza Nomacot, nem fogja faggatni arról, mi a gond, hiszen ő maga is utálná, ha olyasmivel kapcsolatban kérdezgetné bárki is, amit nem nagyon akar elárulni. Majd, ha komoly gond nyomja a fél-elf lelkét, és elérkezettnek érzi a pillanatot, maga is biztosan elmondja.
Egy mély sóhajt ereszt a szoba levegőjébe, s csendben kivárja, hogy Nomac megmosakodjon, majd ugyanilyen némaságban figyeli, ahogy amaz a csizmáját ápolja. Azt az amúgy is szép, nem is olcsónak tűnő csizmát.*
~Bezzeg az enyém...~
*Lopva néz végig saját lábbelijén, még mindig combjaira könyökölve. Az övé piszkos, kopott, az olcsó bőr, amiből készült, itt-ott erősen felhólyagzott már. Arról nem is beszélve, hogy a talpa sem az igazi. A nagyobb esőkben úgy beleszivárog a víz, hogy szinte csónakázik benne... Emellett már szinte eltörpül az a gond, hogy a pár csizma egyébként is nagy rá.
Szégyellősen húzza maga alá a lábait, egészen addig, míg a régi, olcsó holmi az ágy oldalának nem ütközik. Életében sokadszor szégyelli már szegénységét.*
- Arról volt szó, hogy elviszlek a piacig, vagy gazdagnegyedig, hátha találsz munkát.
*Válaszol halkan, egy félszeg mosollyal az arcán.*
- De előbb jól jönne egy kis reggeli. Nem valami rövid az út és nem állíthatsz be senkihez korgó gyomorral. Abban a pillanatban elzavarnának. Szerintem. Nem vagyok benne biztos, hogy a fogadós tud adni olyasmit, amihez nem kellene tányér, vagy... amitől nem leszünk fülig zsírosak, ha út közben esszük.
*Őszintén fogalma sincs, mi minden szerepel a fogadó kínálatában, hiszen életében nagyjából másodszor jár itt, és csak azok az ételek jutnak eszébe, amit már kóstolt. Azonban azok egyike sem olyasmi, amit út közben valóban el lehetne csipegetni. Sült kolbász, rántotta, leves... Na az utóbbi kettő tipikusan nem útravaló.
Elnézi a szépen megmunkált kardot is, ami szintén Nomac sajátja, s gondolatban ismét összehasonlítja saját holmijával. Tőröcskéi szintén nem érhetnek a nyomába sem annak a holminak, amivel a fél-elf bír.
Lemondóan sóhajt, majd maga is felemelkedik az ágyról, ahogy Nomacon észreveszi, hogy útra kész. Magához inti Noctist, ismét az ölébe kapja, aztán megindul az ajtó felé, a mai napra vonatkozó döntéseket -beleértve az úticélt és a reggeli kérdését is- a férfira hagyja. Nem érzi úgy, hogy komolyabb beleszólása lenne abba, hogyan osztja be az idejét vagy pénzét.
Az ajtóban csendesen megáll, s csak akkor lép ki rajta, ha útitársa is valóban indulna már.*
*Szemében és hangjában őszinte aggodalommal fordul a férfi felé. Keze az ő homlokán pihen, míg el nem emeli onnét. Lisst meg is lepi az óvatossága ennél a mozdulatnál, főleg, hogy a mosoly a férfi arcán nem tűnik túl őszintének. S bár kíváncsi lenne rá, mi kínozza Nomacot, nem fogja faggatni arról, mi a gond, hiszen ő maga is utálná, ha olyasmivel kapcsolatban kérdezgetné bárki is, amit nem nagyon akar elárulni. Majd, ha komoly gond nyomja a fél-elf lelkét, és elérkezettnek érzi a pillanatot, maga is biztosan elmondja.
Egy mély sóhajt ereszt a szoba levegőjébe, s csendben kivárja, hogy Nomac megmosakodjon, majd ugyanilyen némaságban figyeli, ahogy amaz a csizmáját ápolja. Azt az amúgy is szép, nem is olcsónak tűnő csizmát.*
~Bezzeg az enyém...~
*Lopva néz végig saját lábbelijén, még mindig combjaira könyökölve. Az övé piszkos, kopott, az olcsó bőr, amiből készült, itt-ott erősen felhólyagzott már. Arról nem is beszélve, hogy a talpa sem az igazi. A nagyobb esőkben úgy beleszivárog a víz, hogy szinte csónakázik benne... Emellett már szinte eltörpül az a gond, hogy a pár csizma egyébként is nagy rá.
Szégyellősen húzza maga alá a lábait, egészen addig, míg a régi, olcsó holmi az ágy oldalának nem ütközik. Életében sokadszor szégyelli már szegénységét.*
- Arról volt szó, hogy elviszlek a piacig, vagy gazdagnegyedig, hátha találsz munkát.
*Válaszol halkan, egy félszeg mosollyal az arcán.*
- De előbb jól jönne egy kis reggeli. Nem valami rövid az út és nem állíthatsz be senkihez korgó gyomorral. Abban a pillanatban elzavarnának. Szerintem. Nem vagyok benne biztos, hogy a fogadós tud adni olyasmit, amihez nem kellene tányér, vagy... amitől nem leszünk fülig zsírosak, ha út közben esszük.
*Őszintén fogalma sincs, mi minden szerepel a fogadó kínálatában, hiszen életében nagyjából másodszor jár itt, és csak azok az ételek jutnak eszébe, amit már kóstolt. Azonban azok egyike sem olyasmi, amit út közben valóban el lehetne csipegetni. Sült kolbász, rántotta, leves... Na az utóbbi kettő tipikusan nem útravaló.
Elnézi a szépen megmunkált kardot is, ami szintén Nomac sajátja, s gondolatban ismét összehasonlítja saját holmijával. Tőröcskéi szintén nem érhetnek a nyomába sem annak a holminak, amivel a fél-elf bír.
Lemondóan sóhajt, majd maga is felemelkedik az ágyról, ahogy Nomacon észreveszi, hogy útra kész. Magához inti Noctist, ismét az ölébe kapja, aztán megindul az ajtó felé, a mai napra vonatkozó döntéseket -beleértve az úticélt és a reggeli kérdését is- a férfira hagyja. Nem érzi úgy, hogy komolyabb beleszólása lenne abba, hogyan osztja be az idejét vagy pénzét.
Az ajtóban csendesen megáll, s csak akkor lép ki rajta, ha útitársa is valóban indulna már.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 07:12:53
Üzenet elküldve: 2013-11-17 07:12:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Hát igen az ilyen pillanatok felejthetetlenek. Fire is mindre emlékszik már, amikor volt. S nem lett ott hagyva hajnal előtt, vagy nem ő hagyta ott az úriembert. Mert hát olyan is gyakran volt. Az összes ilyen pillanatot fel tudja idézni, de egyiknél sem éreze ennyire jól magát. Majd megszólal, s hosszabban fejti ki mit is gondol jelen helyzetben. Ezek után a férfi válaszát hallva szélesen mosolyog. Végül pedig megint szóra nyitja ajkait.*
- Ennek felettébb örülök! Hiszek neked Lou! Bízom benned lovagom! Tudom, hogy betartod a szavad!
*Felemeli fejét, mélyen Lou szemeibe fúrja tekintetét, s egyik kezével megfogja a másik arcát.*
- Csak vigyázz, mert behajtom az ígéreteket!
*Azzal egy hirtelen mozdulattal, megint megcsókolja a férfit. Viszont most nem helyezi vissza fejét Lou mellkasára. Inkább csak a másik tekintetét figyeli, hogy egy kicsit megint elvarázsolódjon.*
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Hát igen az ilyen pillanatok felejthetetlenek. Fire is mindre emlékszik már, amikor volt. S nem lett ott hagyva hajnal előtt, vagy nem ő hagyta ott az úriembert. Mert hát olyan is gyakran volt. Az összes ilyen pillanatot fel tudja idézni, de egyiknél sem éreze ennyire jól magát. Majd megszólal, s hosszabban fejti ki mit is gondol jelen helyzetben. Ezek után a férfi válaszát hallva szélesen mosolyog. Végül pedig megint szóra nyitja ajkait.*
- Ennek felettébb örülök! Hiszek neked Lou! Bízom benned lovagom! Tudom, hogy betartod a szavad!
*Felemeli fejét, mélyen Lou szemeibe fúrja tekintetét, s egyik kezével megfogja a másik arcát.*
- Csak vigyázz, mert behajtom az ígéreteket!
*Azzal egy hirtelen mozdulattal, megint megcsókolja a férfit. Viszont most nem helyezi vissza fejét Lou mellkasára. Inkább csak a másik tekintetét figyeli, hogy egy kicsit megint elvarázsolódjon.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 00:53:21
Üzenet elküldve: 2013-11-17 00:53:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A lány végül elkezd énekelni. Arsenor is észreveszi hogy, eleinte nem az igazi.*
~Az előbb mintha másképp énekelt volna. Ez most nem az igazi. Biztos csak kicsit ideges. Talán később megint jobb lesz.~
*Így is lett. később valóban jobb lett. Arsenor nem érti a szöveget mivel nem beszéli az elf nyelvet. A lány a dal végére már teljesen nyugodt lesz. Arsenor ahogy hallgatja a lány a szája is kinyílik és észre sem veszi magát. Teljesen leköti a figyelmét az ahogy a lányt figyeli. A könnycseppet is észre veszi és nem érti hogy, vajon miért sírhat a lány.*
~Talán ez a dal lenne ilyen szomorú? Ennyire képes átérezni amit énekel?~
*A lány végül elkezd énekelni. Arsenor is észreveszi hogy, eleinte nem az igazi.*
~Az előbb mintha másképp énekelt volna. Ez most nem az igazi. Biztos csak kicsit ideges. Talán később megint jobb lesz.~
*Így is lett. később valóban jobb lett. Arsenor nem érti a szöveget mivel nem beszéli az elf nyelvet. A lány a dal végére már teljesen nyugodt lesz. Arsenor ahogy hallgatja a lány a szája is kinyílik és észre sem veszi magát. Teljesen leköti a figyelmét az ahogy a lányt figyeli. A könnycseppet is észre veszi és nem érti hogy, vajon miért sírhat a lány.*
~Talán ez a dal lenne ilyen szomorú? Ennyire képes átérezni amit énekel?~
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-17 00:36:15
Üzenet elküldve: 2013-11-17 00:36:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Lou az ilyen pillanatokból már sokat átélt és tudja hogy, az ezeket sosem fogja egyikük sem elfelejteni. Kevés van ezekből de, ezek adják az élet értelmét. Lou akár most is fel tudná idézni az összes ilyet és most is ott vannak azoknak a szeretőinek és szerelmeinek az arca a férfi szeme előtt. Mikor a lány megszólal akkor a lovag elmosolyodik. Örül hogy, örömet tudott okozni a lánynak.*
-Ezeknek sosem lesz vége. Nekem elhiheted. Erre akár meg is esküszök.
~Lousadell Rammesh pedig sosem szegi meg az esküjét.~
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Lou az ilyen pillanatokból már sokat átélt és tudja hogy, az ezeket sosem fogja egyikük sem elfelejteni. Kevés van ezekből de, ezek adják az élet értelmét. Lou akár most is fel tudná idézni az összes ilyet és most is ott vannak azoknak a szeretőinek és szerelmeinek az arca a férfi szeme előtt. Mikor a lány megszólal akkor a lovag elmosolyodik. Örül hogy, örömet tudott okozni a lánynak.*
-Ezeknek sosem lesz vége. Nekem elhiheted. Erre akár meg is esküszök.
~Lousadell Rammesh pedig sosem szegi meg az esküjét.~
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-16 09:40:09
Üzenet elküldve: 2013-11-16 09:40:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Néhány percbe bele telik amúgy is minden reggel míg észbe kap, de mivel még rosszul is aludt most még inkább nyúzottnak tűnik. A lány aggodalmas pillantásaira egy erőtlen mosollyal felel, miközben a homlokát érintő kezet megfogja és megsimogatja, majd visszateszi azt a gazdája combjára. Közben pedig bólogatva helyesel.*
-Ugye!
*Mondja bólogatva, majd még egy utolsó nagy levegőt vesz és visszafogadja az általában mindig nála vendégeskedő jókedvét. Egyenesen a dézsához sétál. Abban már rég kihűlt a víz de neki éppen megfelel egy kis reggeli mosakodáshoz. Meg is mossa arcát, majd hóna alját törölgeti át egy nedves törölközővel, és haját ismét összetűzi az ezüstgyűrűvel. Belebújik a fehér ingbe, mi eddig a földre dobva csúfolódott a többi ruhadarabbal egyetemben. Gondosan magára gombolja, majd nadrágját is felhúzza. Magára veszi a brigantint is, egyedül a fegyveröv marad a földön és az íja. Csizmájával együtt a batyujához sétál, majd egy apróbb kefét, egy koszos rongyot és egy kis tégelyt vesz ki belőle. A tégelyben zsír van, ami fekete hamuval van összekeverve. Ezzel ápolja csizmáját. Leül az ágy szélére, majd a kefére ken egy keveset a zsírból és elkezdi bedörzsölni azt a kemény bőrbe. Miután mindkettőt gondosan bekente, ráköp egyet - egyet a csizmákra majd a koszos ronggyal szépen kifényesíti azokat. Ezután felveszi a csizmáját és a maradék borhoz lép. Tölt magának egy keveset, neki egy kortynyit, másnak ez lenne legalább három korty. Miután egy hajtásra lehúzta, megfordul és a lányra mosolyog.*
-Nem fáj már a lábam .. mit fogunk ma csinálni ?
*Kérdezi a lányt, majd felveszi a földről az íjat is és a fegyverövet melyen rövid kardja és tegeze lóg. Ledobja mindkettőt az ágyra, majd a rövid kardot kihúzza a hüvelyéből és megnézi annak kecses pengéjét. Egyszerű kard ez, egyenes pengével, egyenes keresztvassal, a markolat végén aprócska gömbbel. Visszadugja a kardot hüvelyébe, majd felcsatolja az övet derekára így immár bal oldalán a rövid kard lóg, jobbján pedig a tegez. Viszont az íja, ha valaki jobban megnézi egyedi darab. Gyönyörűen megmunkált darab. Aki készítette az tudta, hogy a vastagabb markolat keményebbé, rugósabbá teszi az íjat, míg a vékonyabb lágyítja a lövést. Ennek a darabnak vastagabb a markolata. Domború vonalát elf rúnák díszítik. Ám ezt csak itt - ott lehet látni, mert az íj karjait, szaruval és állati inakkal fedte be előző tulajdonosa. Mosolyogva simít végig az íján Nomac, majd vállára kanyarítja. *
-Éhes vagy? Kérek a fogadóstól valamit amit útközben elnyammogunk ha gondolod.
*Majd csak mosolyogva áll és a cicát szólongatja amíg nem szól a lány.*
*Néhány percbe bele telik amúgy is minden reggel míg észbe kap, de mivel még rosszul is aludt most még inkább nyúzottnak tűnik. A lány aggodalmas pillantásaira egy erőtlen mosollyal felel, miközben a homlokát érintő kezet megfogja és megsimogatja, majd visszateszi azt a gazdája combjára. Közben pedig bólogatva helyesel.*
-Ugye!
*Mondja bólogatva, majd még egy utolsó nagy levegőt vesz és visszafogadja az általában mindig nála vendégeskedő jókedvét. Egyenesen a dézsához sétál. Abban már rég kihűlt a víz de neki éppen megfelel egy kis reggeli mosakodáshoz. Meg is mossa arcát, majd hóna alját törölgeti át egy nedves törölközővel, és haját ismét összetűzi az ezüstgyűrűvel. Belebújik a fehér ingbe, mi eddig a földre dobva csúfolódott a többi ruhadarabbal egyetemben. Gondosan magára gombolja, majd nadrágját is felhúzza. Magára veszi a brigantint is, egyedül a fegyveröv marad a földön és az íja. Csizmájával együtt a batyujához sétál, majd egy apróbb kefét, egy koszos rongyot és egy kis tégelyt vesz ki belőle. A tégelyben zsír van, ami fekete hamuval van összekeverve. Ezzel ápolja csizmáját. Leül az ágy szélére, majd a kefére ken egy keveset a zsírból és elkezdi bedörzsölni azt a kemény bőrbe. Miután mindkettőt gondosan bekente, ráköp egyet - egyet a csizmákra majd a koszos ronggyal szépen kifényesíti azokat. Ezután felveszi a csizmáját és a maradék borhoz lép. Tölt magának egy keveset, neki egy kortynyit, másnak ez lenne legalább három korty. Miután egy hajtásra lehúzta, megfordul és a lányra mosolyog.*
-Nem fáj már a lábam .. mit fogunk ma csinálni ?
*Kérdezi a lányt, majd felveszi a földről az íjat is és a fegyverövet melyen rövid kardja és tegeze lóg. Ledobja mindkettőt az ágyra, majd a rövid kardot kihúzza a hüvelyéből és megnézi annak kecses pengéjét. Egyszerű kard ez, egyenes pengével, egyenes keresztvassal, a markolat végén aprócska gömbbel. Visszadugja a kardot hüvelyébe, majd felcsatolja az övet derekára így immár bal oldalán a rövid kard lóg, jobbján pedig a tegez. Viszont az íja, ha valaki jobban megnézi egyedi darab. Gyönyörűen megmunkált darab. Aki készítette az tudta, hogy a vastagabb markolat keményebbé, rugósabbá teszi az íjat, míg a vékonyabb lágyítja a lövést. Ennek a darabnak vastagabb a markolata. Domború vonalát elf rúnák díszítik. Ám ezt csak itt - ott lehet látni, mert az íj karjait, szaruval és állati inakkal fedte be előző tulajdonosa. Mosolyogva simít végig az íján Nomac, majd vállára kanyarítja. *
-Éhes vagy? Kérek a fogadóstól valamit amit útközben elnyammogunk ha gondolod.
*Majd csak mosolyogva áll és a cicát szólongatja amíg nem szól a lány.*
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:43:49
Üzenet elküldve: 2013-11-15 22:43:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Mindent hitt, csak azt nem, hogy Arsenor elvörösödve kéri, hogy folytassa. És még tetszett is neki. Ezen nagyon meglepődik, bár tény és való, ezidáig nem fordult elő, hogy bárkinek is elkezdett volna muzsikálni okvetlenül. Amikor egyedül volt, senki sem tartott vele, csupán akkor énekelgetett ezt-azt, de azt is úgy, hogy ügyelt közben arra, más semmiképpen se hallja meg. Mindig is utálta a rossz kritikát, és igyekezett is elkerülni.
Még az előtt, hogy folytatná az éneklést, arca erősebb árnyalatot vesz fel. Természetesen felel, még úgy is, hogy a férfi nem tett fel kérdést. Röviden és tömören, hisz az efféle válaszok adásában profi.*
- Oké.
~Jól van, akkor folytatom.~
*Behunyt szemekkel lát hozzá a dal elénekléséhez, ugyanis ha mindent és mindenkit kizár környezetéből, felszabadultabban és könnyebben tudja csinálni. A kezdet hagy némi kivetnivalót maga után, de a percek múlásával együtt javul a minőség. A hangerő nagysága nő, s a két kék szem is kinyitódik. Így muzsikál tovább. Az utolsó szakaszban egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, és egy-két könnycsepp is előbukkan. Hiszen a dal témája nem áraszt éppenséggel vidámságot. Ellenkezőleg.*
*Mindent hitt, csak azt nem, hogy Arsenor elvörösödve kéri, hogy folytassa. És még tetszett is neki. Ezen nagyon meglepődik, bár tény és való, ezidáig nem fordult elő, hogy bárkinek is elkezdett volna muzsikálni okvetlenül. Amikor egyedül volt, senki sem tartott vele, csupán akkor énekelgetett ezt-azt, de azt is úgy, hogy ügyelt közben arra, más semmiképpen se hallja meg. Mindig is utálta a rossz kritikát, és igyekezett is elkerülni.
Még az előtt, hogy folytatná az éneklést, arca erősebb árnyalatot vesz fel. Természetesen felel, még úgy is, hogy a férfi nem tett fel kérdést. Röviden és tömören, hisz az efféle válaszok adásában profi.*
- Oké.
~Jól van, akkor folytatom.~
*Behunyt szemekkel lát hozzá a dal elénekléséhez, ugyanis ha mindent és mindenkit kizár környezetéből, felszabadultabban és könnyebben tudja csinálni. A kezdet hagy némi kivetnivalót maga után, de a percek múlásával együtt javul a minőség. A hangerő nagysága nő, s a két kék szem is kinyitódik. Így muzsikál tovább. Az utolsó szakaszban egy halvány mosoly is megjelenik az arcán, és egy-két könnycsepp is előbukkan. Hiszen a dal témája nem áraszt éppenséggel vidámságot. Ellenkezőleg.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 18:57:31
Üzenet elküldve: 2013-11-15 18:57:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kataleia Parthenia//
*Moer mélyen alszik. Elméje megszabadulva minden problémától az álmok világában kalandozik. De sajnos ez az állapot nem tart örökké, jön az ébredés, az álom mint valami buborék pattan szét, és nem marad utána csak néhány apró gyorsan halványuló folt. Nem nyitja ki azonnal a szemét. Csak hallgatja a zajokat, halk szuszogást hall maga mellől, ettől elméjében megjelenik amit az éjszaka látott. A lány aki mellette feküdt, most már végkép nem akarja kinyitni a szemét. Így még hiheti, hogy nem történt semmi olyan amit nem ért, és semmit se felejtett. Sajnos ez szintén nem véges állapot, akárcsak az álomból a tudatlanságból is fel kell ébredni, de nem most. Nem nyitja ki a szemét, még nem akar felkelni, akkor meg minek?~Vajon tényleg ő van itt mellettem? És ha ő van itt, akkor megkérdezhetem, hogy mi történt? Nem, elfelejteni egy lányt akkora sértés, hogy örökre feketelistás leszek a nőknél. Valamit viszont tenni kell az ügyben, a tudatlanság nem old meg semmit, esetleg eltünteti a problémákat, de meg nem oldja. Ki kéne nyitnom a szemem, egyszer úgy is fel kell kelni, nem menekülhetek mindig.~Ezzel a gondolatmenettel szemei felpattannak. A nap elvakítja ami megtöri hirtelen jött elhatározását abban, hogy valamit tenni kell. Bár valami tesz, eltakarja a szemét a kezével, így a napfény nem éri pupilláit, és nem fenyeget a megvakulás veszélye, de látni se lát. Ezzel nem haladt előre, de legalább megpróbált tenni valamit, bár a keze árnyékából se láthatja, hogy a lány ott van-e, ezért a lehető legóvatosabban felül, hogy az ablakon betűző vakító sugár elől árnyékba jusson. Ez hatásosnak bizonyul, mivel a szemeit már semmi sem akadályozza abban, hogy ránézzen a lányra, és elborzadjon a tudatól, hogy egy nővel hált, ami még nem is lenne olyan vészes, de nem emlékszik, hogy mi okozta ezt a számára teljesen érthetetlen és igen csak félelmetes helyzetet. Valamilyen fordulat állhatott be kettejük között, de ő nem tudja mi okozta ezt a fordulatot, vagy egyáltalán mi is ez a fordulat pontosan.~Meg kell kérdeznem, muszáj. Nem kérdezhetem meg, ez tönkreteheti ezt a pengeélen táncoló állapotot.~Gondolatai örvényében egy értelmes ötlet se tűnik fel, így inkább csendben csodálja a lány szépségét, és ártatlanságát.*
*Moer mélyen alszik. Elméje megszabadulva minden problémától az álmok világában kalandozik. De sajnos ez az állapot nem tart örökké, jön az ébredés, az álom mint valami buborék pattan szét, és nem marad utána csak néhány apró gyorsan halványuló folt. Nem nyitja ki azonnal a szemét. Csak hallgatja a zajokat, halk szuszogást hall maga mellől, ettől elméjében megjelenik amit az éjszaka látott. A lány aki mellette feküdt, most már végkép nem akarja kinyitni a szemét. Így még hiheti, hogy nem történt semmi olyan amit nem ért, és semmit se felejtett. Sajnos ez szintén nem véges állapot, akárcsak az álomból a tudatlanságból is fel kell ébredni, de nem most. Nem nyitja ki a szemét, még nem akar felkelni, akkor meg minek?~Vajon tényleg ő van itt mellettem? És ha ő van itt, akkor megkérdezhetem, hogy mi történt? Nem, elfelejteni egy lányt akkora sértés, hogy örökre feketelistás leszek a nőknél. Valamit viszont tenni kell az ügyben, a tudatlanság nem old meg semmit, esetleg eltünteti a problémákat, de meg nem oldja. Ki kéne nyitnom a szemem, egyszer úgy is fel kell kelni, nem menekülhetek mindig.~Ezzel a gondolatmenettel szemei felpattannak. A nap elvakítja ami megtöri hirtelen jött elhatározását abban, hogy valamit tenni kell. Bár valami tesz, eltakarja a szemét a kezével, így a napfény nem éri pupilláit, és nem fenyeget a megvakulás veszélye, de látni se lát. Ezzel nem haladt előre, de legalább megpróbált tenni valamit, bár a keze árnyékából se láthatja, hogy a lány ott van-e, ezért a lehető legóvatosabban felül, hogy az ablakon betűző vakító sugár elől árnyékba jusson. Ez hatásosnak bizonyul, mivel a szemeit már semmi sem akadályozza abban, hogy ránézzen a lányra, és elborzadjon a tudatól, hogy egy nővel hált, ami még nem is lenne olyan vészes, de nem emlékszik, hogy mi okozta ezt a számára teljesen érthetetlen és igen csak félelmetes helyzetet. Valamilyen fordulat állhatott be kettejük között, de ő nem tudja mi okozta ezt a fordulatot, vagy egyáltalán mi is ez a fordulat pontosan.~Meg kell kérdeznem, muszáj. Nem kérdezhetem meg, ez tönkreteheti ezt a pengeélen táncoló állapotot.~Gondolatai örvényében egy értelmes ötlet se tűnik fel, így inkább csendben csodálja a lány szépségét, és ártatlanságát.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 15:30:26
Üzenet elküldve: 2013-11-15 15:30:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
*Fejét oldalra biccentve várakozik az ajtónál, kicsit aggódva, mivel a kopogásával egyidőben kiáltást hallott a szobából... legalábbis úgy hiszi, hogy onnan és nem valamelyik szomszédosból.
Csak akkor könnyebbül meg kicsit, mikor Nomac végre ajtót nyit, mert legalább látja, hogy nincs nagy baj... bár ahogy hunyorogva végigvezeti pillantását őcsapzottságán, ebben újra egyre kevésbé biztos.
Noctis hirtelen hagyja abba a dorombolást, kiugrik a lány öléből, s bekocog Nomac szobájába mosakodni.*
- Érezd csak magad otthon...
*Súgja végig a szökdécselve távolodó fekete felé, ám ezúttal kevésbé kedélyesen. Egy ideig szótlanul figyeli a kissé megtörtnek látszó férfit is, majd az ajtót becsukva maga mögött, letelepszik mellé az ágyra. Még ekkor is vár néhány pillanatot, majd kicsit előre dőlve, két combjára támaszkodva próbál a másik látóterébe kerülni.*
- Ugye... ugye minden rendben?
*Nem igazán tudja mire vélni a másik állapotát, az egyetlen dolog, ami eszébe jut, hogy talán megbetegedett. Így, alighogy kimondja a szavakat, tenyerét máris Nomac homlokára tapasztja, hogy megnézze, nem lázas-e.*
*Fejét oldalra biccentve várakozik az ajtónál, kicsit aggódva, mivel a kopogásával egyidőben kiáltást hallott a szobából... legalábbis úgy hiszi, hogy onnan és nem valamelyik szomszédosból.
Csak akkor könnyebbül meg kicsit, mikor Nomac végre ajtót nyit, mert legalább látja, hogy nincs nagy baj... bár ahogy hunyorogva végigvezeti pillantását őcsapzottságán, ebben újra egyre kevésbé biztos.
Noctis hirtelen hagyja abba a dorombolást, kiugrik a lány öléből, s bekocog Nomac szobájába mosakodni.*
- Érezd csak magad otthon...
*Súgja végig a szökdécselve távolodó fekete felé, ám ezúttal kevésbé kedélyesen. Egy ideig szótlanul figyeli a kissé megtörtnek látszó férfit is, majd az ajtót becsukva maga mögött, letelepszik mellé az ágyra. Még ekkor is vár néhány pillanatot, majd kicsit előre dőlve, két combjára támaszkodva próbál a másik látóterébe kerülni.*
- Ugye... ugye minden rendben?
*Nem igazán tudja mire vélni a másik állapotát, az egyetlen dolog, ami eszébe jut, hogy talán megbetegedett. Így, alighogy kimondja a szavakat, tenyerét máris Nomac homlokára tapasztja, hogy megnézze, nem lázas-e.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 12:15:10
Üzenet elküldve: 2013-11-15 12:15:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Nem kellett neki sok az elalváshoz, nem kellett bárányokat számolgatnia ahhoz hogy mély álomba zuhanjon. Ahogy letette fejét már be is aludt. Talán a nehéz vacsora, vagy a túl sok bor tett be neki, minden esetre igen furcsa álmot lát. Úgy tűnik álmában fogságba esett valahol a szabadban. Nem tudja hol, nem ismeri fel a helyet, bár nem is lát túl sok mindent mert körbe veszik teljesen. Testét vízszintesen felemelik és úgy viszik őt vagy nyolcan tízen. *
~De várjunk csak.. milyen alakok ezek?~
*Egyre jobban megrémül, mert bizony ember testű, de kacsa fejű szörnyek veszik körül. Mindannyian furcsán mozgatják a fejüket előre és hátra és furcsán gágognak. Mintha énekelnének. Ritmusra gágognak ezek a kacsaemberek. Még sosem volt ehhez hasonló szörnyű álma, de nincs belőle szabadulás. A kacsaemberek szépen viszik őt előre. Jól meg van kötözve, még csak véletlenül sem tud védekezni vagy ellenkezni. *
~Mi ez? Füst? Mi a tökömet akartok tőlem?~
*Nemsokára valami sejtése lesz róla, ugyanis mikor megérkeztek a kacsaemberek arra a helyre ahová vinniük kellett Nomacot, szépen óvatosan lerakják őt a földre és hátrébb lépnek párat. Nomac szeme előtt egy akkora üst tűnik fel, amekkorát még sosem látott. Bele bőven beleférne még ő saját maga is. *
~Mivan? Na neem... ez lehetetlen ugye nem belőlem lesz a vacsora?~
*Néz körül rémülten, de a kacsaemberek csak illegetik a fejüket és táncolnak. Egy kacsaember, akinek egy fél cipő van a fején, közvetlenül a kondérnál áll és mindenféle finomságot aprít a gőzölgő vízbe. Nomac nézi mi minden kerül a fazékba, van ott répa, krumpli, zöldségek, kolbász, a kolbász miatt kissé megnyugszik.*
~Még mindig nem értem.. minek kellek én a krumplileves házikolbásszal című történethez? Bárcsak lenne nálam egy kis kukorica vagy valami hogy lefizessem ezeket a hülyéket.. de ha lenne is, úgyse tudom zsebre rakni a kezemet.~
*Csak szép türelmesen vár, kíváncsi ennek az egésznek a végére. Aztán úgy tűnik hogy befejezi a leves alapjának elkészítését a főkacsaember, mert otthagyja az üstöt és int a többi kacsaembernek.*
~Na most jön az hogy elengedtek ugye?~
*Vigyorogva néz a kacsaemberre aki hóna alá nyúl, majd a másik társával együtt a kondér felé viszi Nomacot.*
~TUDTAAAM!!! DISZNÓK VAGYTOK NEM KACSÁÁÁK!! A KACSÁK NEM ESZNEK HÚÚST!!!~
*Ordítja kétségbeesetten, de nincs menekvés. Egy harmadik kacsaember egy sarlóval levágja a levegőben lógó Nomacról a ruháit, leveszik csizmáját, majd jól körbeveszik. Hangos hápogás közepette vesznek lendületet és a következő pillanatban már a levegőben repül Nomac egyenesen a forróvíz felé.*
-NE!!
*A kopogásnak köszönheti hogy megmenekül mert mikor a lány kopog,azonnal felébred, még mielőtt a forró üstbe pottyant volna. Rögtön fel is ül. Csatakos a haja az izzadtságtól, csak úgy mint mellkasa és háta is. Az ágynemű is csupa víz, nemcsoda hisz egy igen nehéz éjszakán van túl. Egész egyszerűen kipattan az ágyból és az ajtóhoz siet. Tekintete kardját keresi még mielőtt ajtót nyitna. Lehunyja a szemét és nagy levegőt vesz. Elfordítja a kulcsot a zárban majd kitárja az ajtót abban az egy szál ágyékkötőben amiben tegnap este lefeküdt.*
-Jó reggelt... már fönn vagyok régóta...
*Mondja a lánynak, majd megfordul és be sem csukja az ajtót csak egyenesen az ágyhoz lép és vissza ül még egy kicsit rá. Az álomból már csak foszlányok vannak, még emésztgeti egy kicsit mielőtt társalgásba kezdene a lánnyal.*
*Nem kellett neki sok az elalváshoz, nem kellett bárányokat számolgatnia ahhoz hogy mély álomba zuhanjon. Ahogy letette fejét már be is aludt. Talán a nehéz vacsora, vagy a túl sok bor tett be neki, minden esetre igen furcsa álmot lát. Úgy tűnik álmában fogságba esett valahol a szabadban. Nem tudja hol, nem ismeri fel a helyet, bár nem is lát túl sok mindent mert körbe veszik teljesen. Testét vízszintesen felemelik és úgy viszik őt vagy nyolcan tízen. *
~De várjunk csak.. milyen alakok ezek?~
*Egyre jobban megrémül, mert bizony ember testű, de kacsa fejű szörnyek veszik körül. Mindannyian furcsán mozgatják a fejüket előre és hátra és furcsán gágognak. Mintha énekelnének. Ritmusra gágognak ezek a kacsaemberek. Még sosem volt ehhez hasonló szörnyű álma, de nincs belőle szabadulás. A kacsaemberek szépen viszik őt előre. Jól meg van kötözve, még csak véletlenül sem tud védekezni vagy ellenkezni. *
~Mi ez? Füst? Mi a tökömet akartok tőlem?~
*Nemsokára valami sejtése lesz róla, ugyanis mikor megérkeztek a kacsaemberek arra a helyre ahová vinniük kellett Nomacot, szépen óvatosan lerakják őt a földre és hátrébb lépnek párat. Nomac szeme előtt egy akkora üst tűnik fel, amekkorát még sosem látott. Bele bőven beleférne még ő saját maga is. *
~Mivan? Na neem... ez lehetetlen ugye nem belőlem lesz a vacsora?~
*Néz körül rémülten, de a kacsaemberek csak illegetik a fejüket és táncolnak. Egy kacsaember, akinek egy fél cipő van a fején, közvetlenül a kondérnál áll és mindenféle finomságot aprít a gőzölgő vízbe. Nomac nézi mi minden kerül a fazékba, van ott répa, krumpli, zöldségek, kolbász, a kolbász miatt kissé megnyugszik.*
~Még mindig nem értem.. minek kellek én a krumplileves házikolbásszal című történethez? Bárcsak lenne nálam egy kis kukorica vagy valami hogy lefizessem ezeket a hülyéket.. de ha lenne is, úgyse tudom zsebre rakni a kezemet.~
*Csak szép türelmesen vár, kíváncsi ennek az egésznek a végére. Aztán úgy tűnik hogy befejezi a leves alapjának elkészítését a főkacsaember, mert otthagyja az üstöt és int a többi kacsaembernek.*
~Na most jön az hogy elengedtek ugye?~
*Vigyorogva néz a kacsaemberre aki hóna alá nyúl, majd a másik társával együtt a kondér felé viszi Nomacot.*
~TUDTAAAM!!! DISZNÓK VAGYTOK NEM KACSÁÁÁK!! A KACSÁK NEM ESZNEK HÚÚST!!!~
*Ordítja kétségbeesetten, de nincs menekvés. Egy harmadik kacsaember egy sarlóval levágja a levegőben lógó Nomacról a ruháit, leveszik csizmáját, majd jól körbeveszik. Hangos hápogás közepette vesznek lendületet és a következő pillanatban már a levegőben repül Nomac egyenesen a forróvíz felé.*
-NE!!
*A kopogásnak köszönheti hogy megmenekül mert mikor a lány kopog,azonnal felébred, még mielőtt a forró üstbe pottyant volna. Rögtön fel is ül. Csatakos a haja az izzadtságtól, csak úgy mint mellkasa és háta is. Az ágynemű is csupa víz, nemcsoda hisz egy igen nehéz éjszakán van túl. Egész egyszerűen kipattan az ágyból és az ajtóhoz siet. Tekintete kardját keresi még mielőtt ajtót nyitna. Lehunyja a szemét és nagy levegőt vesz. Elfordítja a kulcsot a zárban majd kitárja az ajtót abban az egy szál ágyékkötőben amiben tegnap este lefeküdt.*
-Jó reggelt... már fönn vagyok régóta...
*Mondja a lánynak, majd megfordul és be sem csukja az ajtót csak egyenesen az ágyhoz lép és vissza ül még egy kicsit rá. Az álomból már csak foszlányok vannak, még emésztgeti egy kicsit mielőtt társalgásba kezdene a lánnyal.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-15 11:46:47
Üzenet elküldve: 2013-11-15 11:46:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
// Ingrtan Moer //
*Miután elhelyezkedett még hosszú ideig őrizte Moer álmát. Légzését figyelte, s kissé aggódva kapta fel fejét, ha az egy pillanatra elakadt. Kis idő elteltével álomba ringatta a halk szuszogás és a maga mögött tudott hosszú nap fáradalma. Édes álma zavartalan ereszkedett elméjére, így Moer már nem találja ébren, hogy a történtekről faggassa.
Maga mellett egy márvány arcú szépséget láthat, ki oldalán fekszik, fejét karjával támasztja meg, s levegőt olyan halkan vesz, hogy szinte alig hallani. Csak mellkasának ütemes emelkedése bizonyítja, hogy valóban lélegzik, bár teste nem tűnik élettelennek. Megnyugvással tölthet el a kedvesség, mely még most is látszik arcán, s az egész lényéből áradó gyengédség, mintha valahogy arra is ügyelne, hogy álmában is magával ragadó legyen. De nem színlelés ez, lelke mélyéből vetül ki egész létezésére ez az őszinte szeretet.
Álmában messzeségbe szárnyal, s családja körében tölt el gondtalan órákat. Közösen zengnek vidám énekeket, táncra kélnek. Majd mikor beesteledik, tovább folytatódik a családi mulatság. Fivérei saját készítésű hangszereken kezdenek játszani, nővérei pedig angyali kórusként fakadnak dalra. Papó színes csillagokat varázsol az égre, melyek nagy pukkanással robbannak ezer darabra, puha csillámot hintve kis közösségükre. S ekkor Kataleia elébe lép elveszett nővére, karjait ölelésre nyitja, hogy húga könny áztatta arcát keblére vonhassa. Egymás ölelésébe burkolózva zuhannak át a végtelenbe, összekapcsolódnak az ősi kötelékek által, s fénylő aranygombolyaggá egyesülve úsznak tovább a mindenségben.
Moer mellett nyugvó teste nem mutatja jelét, hogy lelke éppen merre szárnyal, s micsoda boldogságban fürdőzik. Egyenletesen szuszog tovább, s mintha nem is mozdulna reggelig. Csak kis kacsóját nyújtja előre, míg másikkal továbbra is fejét támasztja, s önkéntelen keres kontaktust a mellette fekvővel. Ha megtalálja valahol maga mellett a férfi kezét, finoman rácsúsznak vékony kis ujjai, s ha Moer nem tesz ellene, valószínűleg ébredéséig fogja így kezét. Ismét érezheti a forró tenyér kellemességét, a boldogságot mit sugároz, a gondoskodást és szeretetet a sík minden lénye iránt. Miként a kelő Nap sugarai, olyan melegséggel cirógatja bőrét a lágy érintés, áthevítve hűvös bőrét. Nem lehet idegen számára a közeledés, hisz már másod ízben tapasztalja Kataleiaból áradó önzetlenséget, mindenképpen jóleső érzés lehet ez most Moernek. S egészen addig élvezheti a Teremtő ezen ajándékát, míg a Nap bekacsint az ablakon, hogy arany függönyét leengedve szólítsa újra ébrenlétbe őket.*
*Miután elhelyezkedett még hosszú ideig őrizte Moer álmát. Légzését figyelte, s kissé aggódva kapta fel fejét, ha az egy pillanatra elakadt. Kis idő elteltével álomba ringatta a halk szuszogás és a maga mögött tudott hosszú nap fáradalma. Édes álma zavartalan ereszkedett elméjére, így Moer már nem találja ébren, hogy a történtekről faggassa.
Maga mellett egy márvány arcú szépséget láthat, ki oldalán fekszik, fejét karjával támasztja meg, s levegőt olyan halkan vesz, hogy szinte alig hallani. Csak mellkasának ütemes emelkedése bizonyítja, hogy valóban lélegzik, bár teste nem tűnik élettelennek. Megnyugvással tölthet el a kedvesség, mely még most is látszik arcán, s az egész lényéből áradó gyengédség, mintha valahogy arra is ügyelne, hogy álmában is magával ragadó legyen. De nem színlelés ez, lelke mélyéből vetül ki egész létezésére ez az őszinte szeretet.
Álmában messzeségbe szárnyal, s családja körében tölt el gondtalan órákat. Közösen zengnek vidám énekeket, táncra kélnek. Majd mikor beesteledik, tovább folytatódik a családi mulatság. Fivérei saját készítésű hangszereken kezdenek játszani, nővérei pedig angyali kórusként fakadnak dalra. Papó színes csillagokat varázsol az égre, melyek nagy pukkanással robbannak ezer darabra, puha csillámot hintve kis közösségükre. S ekkor Kataleia elébe lép elveszett nővére, karjait ölelésre nyitja, hogy húga könny áztatta arcát keblére vonhassa. Egymás ölelésébe burkolózva zuhannak át a végtelenbe, összekapcsolódnak az ősi kötelékek által, s fénylő aranygombolyaggá egyesülve úsznak tovább a mindenségben.
Moer mellett nyugvó teste nem mutatja jelét, hogy lelke éppen merre szárnyal, s micsoda boldogságban fürdőzik. Egyenletesen szuszog tovább, s mintha nem is mozdulna reggelig. Csak kis kacsóját nyújtja előre, míg másikkal továbbra is fejét támasztja, s önkéntelen keres kontaktust a mellette fekvővel. Ha megtalálja valahol maga mellett a férfi kezét, finoman rácsúsznak vékony kis ujjai, s ha Moer nem tesz ellene, valószínűleg ébredéséig fogja így kezét. Ismét érezheti a forró tenyér kellemességét, a boldogságot mit sugároz, a gondoskodást és szeretetet a sík minden lénye iránt. Miként a kelő Nap sugarai, olyan melegséggel cirógatja bőrét a lágy érintés, áthevítve hűvös bőrét. Nem lehet idegen számára a közeledés, hisz már másod ízben tapasztalja Kataleiaból áradó önzetlenséget, mindenképpen jóleső érzés lehet ez most Moernek. S egészen addig élvezheti a Teremtő ezen ajándékát, míg a Nap bekacsint az ablakon, hogy arany függönyét leengedve szólítsa újra ébrenlétbe őket.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-14 21:35:38
Üzenet elküldve: 2013-11-14 21:35:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A csendet végül a lány töri meg de, erre ha lehet még zavaróbb lesz a csend. Arsenor erre a kijelentésre nem tud mit szólni. Nem tagadhatja mert így van de, ha meg igazat mond azzal a lányt szidja meg. A csendet megint a lány töri meg csakhogy most akaratlanul. Arsenornak tetszik a lány dallamos hangja. A szöveget nem érti de, a nyelv is olyan dallamos. Sajnos a lány mégis abbahagyja az éneklést. Mikor bocsánatot kér akkor Arsenor szólal meg zavartan elvörösödve.*
-Nem baj. Nekem tetszett. Folytatnád?
*A csendet végül a lány töri meg de, erre ha lehet még zavaróbb lesz a csend. Arsenor erre a kijelentésre nem tud mit szólni. Nem tagadhatja mert így van de, ha meg igazat mond azzal a lányt szidja meg. A csendet megint a lány töri meg csakhogy most akaratlanul. Arsenornak tetszik a lány dallamos hangja. A szöveget nem érti de, a nyelv is olyan dallamos. Sajnos a lány mégis abbahagyja az éneklést. Mikor bocsánatot kér akkor Arsenor szólal meg zavartan elvörösödve.*
-Nem baj. Nekem tetszett. Folytatnád?
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-14 18:07:11
Üzenet elküldve: 2013-11-14 18:07:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
*Fura álmokat lát, már-már zavarbaejtőeket.
Mielőtt kilépett a férfi szobájából, végignézett még rajta egyszer, de nem tette szóvá, hogy talán nem épp a legalkalmasabb öltözetben készül a folyosón flangálni. Kíváncsi volt, a férfi van-e olyan szégyentelen, mint amilyennek tűnik, és valóban végig mer-e vonulni szinte egy szál semmiben a szobák közt. Hát sejthette volna, hogy nem fog visszavonulót fújni!
Még ezen gondolkodva, mosolyogva alszik el. Le sem tagadhatná, hogy valahogy megfogta Nomac szemtelensége. Kevés olyan valakivel találkozott eddig, aki ne tartotta volna pimaszsága, viselkedése, vagy épp szemléletmódja miatt különcnek - vagy akár gyerekesnek, ha a napokban megismert sötételf példáját vesszük alapul. De ez a férfi... Talán még magát Lisst is felülmúlja különcségben. Ritka mélységekig szemtelen, és még inkább fittet hány mindenféle írott és íratlan szabályra.
Talán nem is csoda, hogy vele álmodik. Méghozzá egészen pontosan arról lát külső szemmel egy képsorozatot, hogy a fél-elf addig erősködik, hogy végül maradásra bírja. Egy képsort a maradék bor elfogyasztásáról, még több vidámságról, későig nyúló beszélgetésről, aztán egy csókról. Igen, ezt is csak úgy látja, akár egy harmadik, egy szemlélő, mert... Mert eddig mindig csak ez a szerep jutott neki az ilyesmiben. Sosem került hozzá olyan közel senki, hogy ilyesmibe bocsátkozott volna. Persze akadt volna, aki hajlik rá, aki mindig a szépségéről meg az eszéről áradozott... de azt ő tartotta távol, taszította el magától. Fél kötődni, sosem mert igazán. Nincstelen gyerekként, sunyi kis tolvajként túl sok csalódásnak, rossznak volt már tanúja vagy épp részese. Nomac viszont valahogy kétségkívül belopta magát a szívébe.
Nyugodtan alussza végig az éjszakát, talán olyan mély nyugalomban, amilyenben évek óta nem volt része. Mindössze egyszer kel fel éjjel, de akkor sem a mindenféle neszekre -mint általában-, hanem arra, hogy a keskeny sarló az égen túl sok ezüstfényt bocsát a szobába, méghozzá pont az arcába. Mosolygós nyugalommal öleli át a még mindig mellette nyugvó, álmában teljes hosszában elnyúlt macskát, de mire átfordítja a fejét a másik oldalra, hogy ne zavarja a fény, már ismét alszik ő is.
Reggelre teljesen birtokba veszi a megszokottnál jóval kényelmesebb és nagyobb fekhelyt. Ez annyit jelent, hogy mire felébred, már átlósan terül el az ágyon, végtagjai pedig úgy hevernek szanaszét, mintha csak úgy elszórták volna őket. Jóval kipihentebbnek is érzi magát, mint valaha - így, hogy végre nem valami koszos bódé egyik falának tövében, az egymásra halmozott pokrócokon kellett aludjon, még izmai se fájnak. Ha tehetné, le sem mászna az ágyról, ami olyan érzetet kelt benne, mintha egy puha felhőn lenne; és persze juszt is megvárná, hogy Nomac kopogjon az ajtón... de Noctis egy kissé türelmetlen, elnyújtott nyávogással hozza tudtára, hogy ideje megtörni a lustáljodást.*
- Na, te kis szemfüles! Muszáj volt szólni, hogy észrevetted ám a mocorgást, mi?
*Ingatja meg fejét mosolyogva, ahogy lassan felül és nyújtózik egyet. A macska, aki eddig az ajtó előtt ülve figyelt, most feláll, majd nyávog egy újabbat.*
-Tudom, tudom, reggel van. Jövök már, te kis kitanult.
*Úgy beszél az állattal, akár mások, az odafigyelőbb anyák a gyermekeikkel.
Nyújtózik egy újabbat, majd már sietősre fogva sétál az ajtóhoz, és engedi ki a macskát, hogy végül szinte loholjon lefelé a lépcsőn a kis fekete nyomában, ki, egészen a Holdudvarig.
Neki is jól esik friss, szinte még szúrós kora reggeli levegőt szívni mélyen tüdejébe, míg Noctis valahol arrébb elvégzi a dolgát. Büszke rá, hogy nem okoz már tisztasági gondokat az alvóhelyeken a kis társa ott-léte. Nem volt egyszerű erre megtanítani, de mindenképp szükséges lépésnek tartotta, és nem csak azért, mert nem akart reggelente a macska nagy étvágyának következményével szemezni, hanem mert amúgy sem nagyon tudott mit kezdeni unalmas perceivel.
Miután elég időt töltöttek kint, útjuk ismét az emeletre vezet, bár az éhenkórász jelét adja, hogy igazán szívesen maradna lent, a frissen készülő reggelik illat-, és potya-falatok áradatában, de Liss ölbe kapja, s úgy viszi fel.
Ha még nem látja vagy hallja annak jelét, hogy Nomac is ébren van, be is kopogtat hozzá, s kíváncsian várja, milyen állapotban nyit ajtót.*
- Na, most meglátjuk, tényleg hamarabb kelt-e nálunk ez a 'Nomac Pimasz-uraság'.
*Jegyzi meg súgva a macskának, miközben a füle tövét vakargatja. Mostanra már a kis jószág is megbékélt gazdája döntésével a reggeli elhalasztását illetően, és lustán, lehunyt szemmel, dorombolva gömbölyödik karjai közt.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.14 18:43:49, a következő indokkal:
Kérésre.
*Fura álmokat lát, már-már zavarbaejtőeket.
Mielőtt kilépett a férfi szobájából, végignézett még rajta egyszer, de nem tette szóvá, hogy talán nem épp a legalkalmasabb öltözetben készül a folyosón flangálni. Kíváncsi volt, a férfi van-e olyan szégyentelen, mint amilyennek tűnik, és valóban végig mer-e vonulni szinte egy szál semmiben a szobák közt. Hát sejthette volna, hogy nem fog visszavonulót fújni!
Még ezen gondolkodva, mosolyogva alszik el. Le sem tagadhatná, hogy valahogy megfogta Nomac szemtelensége. Kevés olyan valakivel találkozott eddig, aki ne tartotta volna pimaszsága, viselkedése, vagy épp szemléletmódja miatt különcnek - vagy akár gyerekesnek, ha a napokban megismert sötételf példáját vesszük alapul. De ez a férfi... Talán még magát Lisst is felülmúlja különcségben. Ritka mélységekig szemtelen, és még inkább fittet hány mindenféle írott és íratlan szabályra.
Talán nem is csoda, hogy vele álmodik. Méghozzá egészen pontosan arról lát külső szemmel egy képsorozatot, hogy a fél-elf addig erősködik, hogy végül maradásra bírja. Egy képsort a maradék bor elfogyasztásáról, még több vidámságról, későig nyúló beszélgetésről, aztán egy csókról. Igen, ezt is csak úgy látja, akár egy harmadik, egy szemlélő, mert... Mert eddig mindig csak ez a szerep jutott neki az ilyesmiben. Sosem került hozzá olyan közel senki, hogy ilyesmibe bocsátkozott volna. Persze akadt volna, aki hajlik rá, aki mindig a szépségéről meg az eszéről áradozott... de azt ő tartotta távol, taszította el magától. Fél kötődni, sosem mert igazán. Nincstelen gyerekként, sunyi kis tolvajként túl sok csalódásnak, rossznak volt már tanúja vagy épp részese. Nomac viszont valahogy kétségkívül belopta magát a szívébe.
Nyugodtan alussza végig az éjszakát, talán olyan mély nyugalomban, amilyenben évek óta nem volt része. Mindössze egyszer kel fel éjjel, de akkor sem a mindenféle neszekre -mint általában-, hanem arra, hogy a keskeny sarló az égen túl sok ezüstfényt bocsát a szobába, méghozzá pont az arcába. Mosolygós nyugalommal öleli át a még mindig mellette nyugvó, álmában teljes hosszában elnyúlt macskát, de mire átfordítja a fejét a másik oldalra, hogy ne zavarja a fény, már ismét alszik ő is.
Reggelre teljesen birtokba veszi a megszokottnál jóval kényelmesebb és nagyobb fekhelyt. Ez annyit jelent, hogy mire felébred, már átlósan terül el az ágyon, végtagjai pedig úgy hevernek szanaszét, mintha csak úgy elszórták volna őket. Jóval kipihentebbnek is érzi magát, mint valaha - így, hogy végre nem valami koszos bódé egyik falának tövében, az egymásra halmozott pokrócokon kellett aludjon, még izmai se fájnak. Ha tehetné, le sem mászna az ágyról, ami olyan érzetet kelt benne, mintha egy puha felhőn lenne; és persze juszt is megvárná, hogy Nomac kopogjon az ajtón... de Noctis egy kissé türelmetlen, elnyújtott nyávogással hozza tudtára, hogy ideje megtörni a lustáljodást.*
- Na, te kis szemfüles! Muszáj volt szólni, hogy észrevetted ám a mocorgást, mi?
*Ingatja meg fejét mosolyogva, ahogy lassan felül és nyújtózik egyet. A macska, aki eddig az ajtó előtt ülve figyelt, most feláll, majd nyávog egy újabbat.*
-Tudom, tudom, reggel van. Jövök már, te kis kitanult.
*Úgy beszél az állattal, akár mások, az odafigyelőbb anyák a gyermekeikkel.
Nyújtózik egy újabbat, majd már sietősre fogva sétál az ajtóhoz, és engedi ki a macskát, hogy végül szinte loholjon lefelé a lépcsőn a kis fekete nyomában, ki, egészen a Holdudvarig.
Neki is jól esik friss, szinte még szúrós kora reggeli levegőt szívni mélyen tüdejébe, míg Noctis valahol arrébb elvégzi a dolgát. Büszke rá, hogy nem okoz már tisztasági gondokat az alvóhelyeken a kis társa ott-léte. Nem volt egyszerű erre megtanítani, de mindenképp szükséges lépésnek tartotta, és nem csak azért, mert nem akart reggelente a macska nagy étvágyának következményével szemezni, hanem mert amúgy sem nagyon tudott mit kezdeni unalmas perceivel.
Miután elég időt töltöttek kint, útjuk ismét az emeletre vezet, bár az éhenkórász jelét adja, hogy igazán szívesen maradna lent, a frissen készülő reggelik illat-, és potya-falatok áradatában, de Liss ölbe kapja, s úgy viszi fel.
Ha még nem látja vagy hallja annak jelét, hogy Nomac is ébren van, be is kopogtat hozzá, s kíváncsian várja, milyen állapotban nyit ajtót.*
- Na, most meglátjuk, tényleg hamarabb kelt-e nálunk ez a 'Nomac Pimasz-uraság'.
*Jegyzi meg súgva a macskának, miközben a füle tövét vakargatja. Mostanra már a kis jószág is megbékélt gazdája döntésével a reggeli elhalasztását illetően, és lustán, lehunyt szemmel, dorombolva gömbölyödik karjai közt.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.14 18:43:49, a következő indokkal:
Kérésre.
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-13 22:41:08
Üzenet elküldve: 2013-11-13 22:41:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Még mindig csend dominál a szobában. A lány hirtelen el is mosolyodik ezen, hiszen nem teljesen ezt ígérte. Azt mondta, kérdezni fog sokat, a kérdésekkel pedig elüthetik az időt. Erre hallgat, mint a sír.*
- Nagyszerű. Hatalmas kérdésáradatról beszéltem, de úgy látszik, kifogytam az ötletekből *jelenti ki, meghagyva arcán a félszeg mosolyt.*
~Muszáj volt ezt kijelentenem? Igazán megtarthattam volna magamnak ezt a tényt. Nem szép dolog más tudtára adni ostobaságunkat~ *korholja magát.
Míg tovább gondolkodik, véletlenül elkezd dúdolni egy dalt. Nem sokkal később már halkan énekli. Ismeretlen nyelven szól, valószínűleg tündenyelven. Amikor végre észhez tér, abbahagyja a muzsikálást. Pedig egyáltalán nincs rossz hangja.
Olyannyira elszégyelli magát, hogy fülig vörösödik, éppen ezért arcát két tenyerébe fekteti, nehogy a férfi meglássa.*
- S-sajnálom *dadogja.*
*Még mindig csend dominál a szobában. A lány hirtelen el is mosolyodik ezen, hiszen nem teljesen ezt ígérte. Azt mondta, kérdezni fog sokat, a kérdésekkel pedig elüthetik az időt. Erre hallgat, mint a sír.*
- Nagyszerű. Hatalmas kérdésáradatról beszéltem, de úgy látszik, kifogytam az ötletekből *jelenti ki, meghagyva arcán a félszeg mosolyt.*
~Muszáj volt ezt kijelentenem? Igazán megtarthattam volna magamnak ezt a tényt. Nem szép dolog más tudtára adni ostobaságunkat~ *korholja magát.
Míg tovább gondolkodik, véletlenül elkezd dúdolni egy dalt. Nem sokkal később már halkan énekli. Ismeretlen nyelven szól, valószínűleg tündenyelven. Amikor végre észhez tér, abbahagyja a muzsikálást. Pedig egyáltalán nincs rossz hangja.
Olyannyira elszégyelli magát, hogy fülig vörösödik, éppen ezért arcát két tenyerébe fekteti, nehogy a férfi meglássa.*
- S-sajnálom *dadogja.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370