//Umi//
*Hihetetlenül szégyelli magát azért, amit tett, még ha csak egy kósza pofonról is van szó. Tett már sokkal rosszabbat is, igazán csúnya és mocskos dolgokat, s bár a pillanat hevében valahogy úgy érezte, Umi megérdemelte, amit tett, a következő pillanatban már egészen máshogy éli meg a dolgot. Szégyent érez, hogy bántott egy sérült, összezavarodott, kiszolgáltatott lányt, aki kétségkívül épp az ő segítségére, oltalmára szorul.
Úgy öleli őt, olyan határozottan és szorosan, mintha sosem akarná elengedni. A szíve sajdul bele, hogy Uminak át kell élnie ugyanazt, amit neki is, évekkel ezelőtt.
Félti a lányt, méghozzá rettenetesen. Emlékszik, annak idején ő is hasonlóan viselkedett. Dacoskodott, lázadt, verekedett... És félt. Senkinek nem kívánná, hogy ezt átélje, még ellenségeinek sem. Nemhogy egy ártatlan, félrevezetett gyermeknek, aki zaklatottan piheg a karjai közt.
És itt jön el az a pillanat, hogy elhatározza, nem fogja ezt hagyni. Ha kell, szembemegy magával Daegonnal, vagy az egész volt klánnal. Ha kell, akár aljasul, lesből gyilkol. Ha kell, mészárol. De nem fogja hagyni, hogy sportot űzzenek abból, hogy tönkre teszik a gyermekek életét. Ha kell, bele is hal, de ennek véget fog vetni!*
- Semmi baj, Kicsilány, semmi baj.
*Súgja, s kicsivel még határozottabban öleli a lányt, simogatja kócos, szőke üstökét, és lassan ringatni kezdi.*
- Megoldjuk, túl leszel rajta. Ígérem.
*Addigöleli és ringatja, simogatja a lányt, míg valamennyire meg nem nyugszik, s csak akkor ereszti el, ha már Umi bontakozna ki az öleléséből. Akkor letörli könnyeit, s intéz hozzá még néhány biztatónak szánt szót.*
- Hidd el, túljutsz ezen. Segítek benne, de csak akkor tudok, ha hagyod.
*Magára erőltet egy mosolyt, s csókot nyom Umi homlokára.*
- Gyere, bújj be az ágyba, pihenj kicsit. Hozok egy adag forró teát és elmesélek valamit. Jó?
*Hangja még mindig halk, kedves, megnyugtató, arcán is biztató mosoly. Szeretné biztosítani a lányt afelől, hogy tényleg mellette áll és legjobb tudása szerint szeretné segíteni.
Még ő maga sem igazán érti ezt, életében soha nem érzett ilyen fontosnak senkit. Sem a kis gyógyító-tanoncát annak idején, de még nagy szerelmét sem.*