Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:05:39
Üzenet elküldve: 2013-11-10 19:05:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Bizony elmondható, hogy nehéz napokat él az, kinek élete egyetlen pillanat alatt morzsolódott összeilleszthetetlen porszemekké, jelezve azt, hogy már nincs visszaút. Még akkor is, ha az elveszett darabok tényleges megszűntét az agy nem hajlandó azonnal elfogadni, s szüksége van ehhez némi időre. Ahhoz, hogy új énjét megtalálja meg még többre. Hosszú idő folyamata az én megtalálása, az, hogy körvonalazódik a valódi jellem. De mi van akkor, ha az új énkép alakulását meghiúsítja egyetlen esemény? Azt pedig követi még egy és még egy. A gyengébb, kétségbeesettebb lelkek ekkor kerülhetnek a tébolyultság mezejére. Valahol ennek felszínén hintázhat Umiedia. Egyetlen lyukas csónakban, melyből vödörrel igyekszik merni a vizet, miközben próbál valahogy partot is érni. A kettő azonban nehézkes feladat legyengült testének, főleg, ha mindezt egyszerre kell tennie.
A könnyek szüntelen folynak le arcán, miközben kezeire mered a szemeire borult fátylon át. Egyetlen pofon az, mi észhez téríti, s löketet ad neki, mely a partra sodorja. A lány csak pislog néhányat, majd nagy szemekkel néz Nabiira, ki a következő pillanatban már magához is rántja. Umi kezei viszonozzák a gesztust. Nem a pofont, hanem az ölelést, állát pedig a nő vállára helyezi, hogy háta mögé lesve meredhessen tovább kezeire.*
- N-nabii... én... *kezd bele, de nem sikerül befejeznie.
Szorítása erősödik, karjai azonban érezhetően gyengébbek most, mint mikor a másik torkát szorongatták. A rémálom adhatott neki kellő erőt a kellemetlen szorításhoz.
- Én... Meg-megöltem. Még egy embert. *szipog szaggatottan.
Egyik keze lehullik Nabiiról, hogy csizmájához nyúljon. Abba belenyúl és egy véres pengéjű kést vesz elő. Nem túl nagy penge, de ölni bizony sok mindennel lehet. Az acél mérete pedig mégiscsak elégséges ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzanak vele. Főleg ha jó helyen találják el az áldozatot.*
*Bizony elmondható, hogy nehéz napokat él az, kinek élete egyetlen pillanat alatt morzsolódott összeilleszthetetlen porszemekké, jelezve azt, hogy már nincs visszaút. Még akkor is, ha az elveszett darabok tényleges megszűntét az agy nem hajlandó azonnal elfogadni, s szüksége van ehhez némi időre. Ahhoz, hogy új énjét megtalálja meg még többre. Hosszú idő folyamata az én megtalálása, az, hogy körvonalazódik a valódi jellem. De mi van akkor, ha az új énkép alakulását meghiúsítja egyetlen esemény? Azt pedig követi még egy és még egy. A gyengébb, kétségbeesettebb lelkek ekkor kerülhetnek a tébolyultság mezejére. Valahol ennek felszínén hintázhat Umiedia. Egyetlen lyukas csónakban, melyből vödörrel igyekszik merni a vizet, miközben próbál valahogy partot is érni. A kettő azonban nehézkes feladat legyengült testének, főleg, ha mindezt egyszerre kell tennie.
A könnyek szüntelen folynak le arcán, miközben kezeire mered a szemeire borult fátylon át. Egyetlen pofon az, mi észhez téríti, s löketet ad neki, mely a partra sodorja. A lány csak pislog néhányat, majd nagy szemekkel néz Nabiira, ki a következő pillanatban már magához is rántja. Umi kezei viszonozzák a gesztust. Nem a pofont, hanem az ölelést, állát pedig a nő vállára helyezi, hogy háta mögé lesve meredhessen tovább kezeire.*
- N-nabii... én... *kezd bele, de nem sikerül befejeznie.
Szorítása erősödik, karjai azonban érezhetően gyengébbek most, mint mikor a másik torkát szorongatták. A rémálom adhatott neki kellő erőt a kellemetlen szorításhoz.
- Én... Meg-megöltem. Még egy embert. *szipog szaggatottan.
Egyik keze lehullik Nabiiról, hogy csizmájához nyúljon. Abba belenyúl és egy véres pengéjű kést vesz elő. Nem túl nagy penge, de ölni bizony sok mindennel lehet. Az acél mérete pedig mégiscsak elégséges ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzanak vele. Főleg ha jó helyen találják el az áldozatot.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 15:07:21
Üzenet elküldve: 2013-11-10 15:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Elmosolyodik a válasz hallatán. Legbelül sejtette, hogy Arsenor nem fog neki nemet mondani. De muszáj volt megkérdeznie, hiszen nem akarja akadályozni a férfit teendőiben.*
- Nagyszerű, köszönöm *mondja vidáman.
Újabb kérdés végett gyötri az agyát, úgy néz ki, feleslegesen. Nem jut eszébe az égegyadta világon semmi, hülyeséggel viszont nem akarja fárasztani a másikat.*
~Ez utóbbi volt tán a legfontosabb azok közül, amiket meg akartam tudni. Újabb kérdést nagyon nem tudok kitalálni. Pedig még nem szeretnék aludni. Valamit akkor is ki mondanom kell.~
- Azt ne felejtsd el, hogy jó tett helyébe jót várj. Azaz: mivel segítettél nekem, jövök neked eggyel. És mivel meghívtál, reggel mindenképpen én fogom fizetni a reggelit. Nem tűrök ellenvetést. Ezen kívül még mindig van egy kívánságod, amit bármikor felhasználhatsz bármire. Ez a legkevesebb.
*Elmosolyodik a válasz hallatán. Legbelül sejtette, hogy Arsenor nem fog neki nemet mondani. De muszáj volt megkérdeznie, hiszen nem akarja akadályozni a férfit teendőiben.*
- Nagyszerű, köszönöm *mondja vidáman.
Újabb kérdés végett gyötri az agyát, úgy néz ki, feleslegesen. Nem jut eszébe az égegyadta világon semmi, hülyeséggel viszont nem akarja fárasztani a másikat.*
~Ez utóbbi volt tán a legfontosabb azok közül, amiket meg akartam tudni. Újabb kérdést nagyon nem tudok kitalálni. Pedig még nem szeretnék aludni. Valamit akkor is ki mondanom kell.~
- Azt ne felejtsd el, hogy jó tett helyébe jót várj. Azaz: mivel segítettél nekem, jövök neked eggyel. És mivel meghívtál, reggel mindenképpen én fogom fizetni a reggelit. Nem tűrök ellenvetést. Ezen kívül még mindig van egy kívánságod, amit bármikor felhasználhatsz bármire. Ez a legkevesebb.
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:10:49
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A lány megállapítására bólogat. Nem veszi észre a másik zavarát.*
-Igen holnap már megyek szétnézek arra felé. Sok érdekességet mondanak arról a helyről és az odavezető út is izgalmas.
*A lány következő kérdése váratlanul éri Arsenort. Nem szeretné ha a lánynak baja esne az egyik ilyen kalandja miatt. Önmagáért vállal felelősséget de, másokért nem szeretne. Ezt épp el szeretné mondani mikor a lány folytatja a beszédét. Ezt hallva Arsenor nem tudja elküldeni a lányt. Elmosolyodik és úgy válaszol.*
-Akkor örömmel vennék egy kis társaságot magam mellé.
*A lány megállapítására bólogat. Nem veszi észre a másik zavarát.*
-Igen holnap már megyek szétnézek arra felé. Sok érdekességet mondanak arról a helyről és az odavezető út is izgalmas.
*A lány következő kérdése váratlanul éri Arsenort. Nem szeretné ha a lánynak baja esne az egyik ilyen kalandja miatt. Önmagáért vállal felelősséget de, másokért nem szeretne. Ezt épp el szeretné mondani mikor a lány folytatja a beszédét. Ezt hallva Arsenor nem tudja elküldeni a lányt. Elmosolyodik és úgy válaszol.*
-Akkor örömmel vennék egy kis társaságot magam mellé.
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 11:31:28
Üzenet elküldve: 2013-11-10 11:31:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Kissé meglepődik azon, hogy a férfi első hallásra nem egészen érti, mire is gondol Mourya. De aztán jól értelmezi a kérdést, így a lány kielégítő választ kap.*
- Ezek szerint csupán a mai napot tulajdonítod pihenőnapnak, és holnap már indulsz is tovább...
*Szeretné befejezni előbbi mondatát, de nem talál hozzá megfelelő szavakat. Úgy dönt, új mondatot kezd.*
- Jelentene gondot egy "harcos amazon" az út során? Mármint...
*Hirtelen nem tudja, hogyan is mondja el azt, hogy nem tud hová menni másnap, csak céltalanul bolyongana a városban, ha egyedül maradna.*
- Az a helyzet, hogy nem ismerem a környéket és senkit sem, csakis téged. Nem tudom, mi hol található, és másban nem is tudok megbízni. Szóval... veled tarthatnék? Persze csak akkor, ha nem akadály.
*Kissé meglepődik azon, hogy a férfi első hallásra nem egészen érti, mire is gondol Mourya. De aztán jól értelmezi a kérdést, így a lány kielégítő választ kap.*
- Ezek szerint csupán a mai napot tulajdonítod pihenőnapnak, és holnap már indulsz is tovább...
*Szeretné befejezni előbbi mondatát, de nem talál hozzá megfelelő szavakat. Úgy dönt, új mondatot kezd.*
- Jelentene gondot egy "harcos amazon" az út során? Mármint...
*Hirtelen nem tudja, hogyan is mondja el azt, hogy nem tud hová menni másnap, csak céltalanul bolyongana a városban, ha egyedül maradna.*
- Az a helyzet, hogy nem ismerem a környéket és senkit sem, csakis téged. Nem tudom, mi hol található, és másban nem is tudok megbízni. Szóval... veled tarthatnék? Persze csak akkor, ha nem akadály.
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:59:25
Üzenet elküldve: 2013-11-10 10:59:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A lány úgy teszi ahogy, mondja. Arsenor örül hogy, megint tudott segíteni. Neki valóban nincs szüksége arra még. Nem fázik. Bár ha a lány itt fázik akkor a sötét erdőben mi lenne vele. Szerencse hogy, Arsenor rátalált. A lány következő kérdésén meglepődik az ifjú kalandor. Nem érti hogy, a lány mit szeretne tőle.*
-Hogy értve holnap? Én szerintem holnap már elmegyek ahhoz a tündérkerthez vagy a barakkba.
~Nem kéne túl sok napot pihenéssel tölteni. Ha ellustulok akkor sosem lesz belőlem jó kalandor.
*A lány úgy teszi ahogy, mondja. Arsenor örül hogy, megint tudott segíteni. Neki valóban nincs szüksége arra még. Nem fázik. Bár ha a lány itt fázik akkor a sötét erdőben mi lenne vele. Szerencse hogy, Arsenor rátalált. A lány következő kérdésén meglepődik az ifjú kalandor. Nem érti hogy, a lány mit szeretne tőle.*
-Hogy értve holnap? Én szerintem holnap már elmegyek ahhoz a tündérkerthez vagy a barakkba.
~Nem kéne túl sok napot pihenéssel tölteni. Ha ellustulok akkor sosem lesz belőlem jó kalandor.
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:44:46
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Fire minden pillanatot kiélvez, annyira amennyire csak lehet. Tudja, hogy még sok van hátra a mai napból, de most ezzel nem akar foglalkozni, hiszen azzal majd csak akkor törődik, ha ott lesz az orra előtt. Most csak évezi a pihenést és azt, ahogy a férfi a hátát simogatja. Ez kifejezetten jól esik neki.*
~Hát lovagom, tudod hogyan kell egy nővel bánni, hogy jól érezze magát melletted. Nem is tudom mi tesz boldogabbá, hogy itt vagy, vagy az hogy ez volt életem legjobb éjszakája.~
*Gondolatait a férfi édesen csengő hangja zavarja meg. Fire pedig hízelgő hangon a legkedvesebb mosolyát felvéve válaszol a lovagnak.*
- Voltunk a pusztában? Tényleg, mintha rémlene. Nagyon szép volt, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy elveszni a puszta gyönyörűségében semmi ahhoz képest, mint mikor a tekintetedben veszek el. Betartottad a szavad, nem hazudtál nekem. Köszönöm.
*Mondja, majd arcát a férfi arca mellé helyezi, hogy hozzáérjen, mint mikor egy macska bújik hozzá a gazdájához, aztán pedig egy hosszú csókot lehel a férfi ajkaira, s ennek végeztével fejét megint Lou mellkasára helyezi.*
~Miért van az, hogy ha Lou-val beszélek, más érzés őszintének lenni? Olyan kellemes érzés igazat mondani neki, nem pedig a káröröm, vagy a harag van benne. Máshogy gondolok Lou-ra, mint a többi emberre, ő teljesen más!~
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Fire minden pillanatot kiélvez, annyira amennyire csak lehet. Tudja, hogy még sok van hátra a mai napból, de most ezzel nem akar foglalkozni, hiszen azzal majd csak akkor törődik, ha ott lesz az orra előtt. Most csak évezi a pihenést és azt, ahogy a férfi a hátát simogatja. Ez kifejezetten jól esik neki.*
~Hát lovagom, tudod hogyan kell egy nővel bánni, hogy jól érezze magát melletted. Nem is tudom mi tesz boldogabbá, hogy itt vagy, vagy az hogy ez volt életem legjobb éjszakája.~
*Gondolatait a férfi édesen csengő hangja zavarja meg. Fire pedig hízelgő hangon a legkedvesebb mosolyát felvéve válaszol a lovagnak.*
- Voltunk a pusztában? Tényleg, mintha rémlene. Nagyon szép volt, viszont azt meg kell jegyeznem, hogy elveszni a puszta gyönyörűségében semmi ahhoz képest, mint mikor a tekintetedben veszek el. Betartottad a szavad, nem hazudtál nekem. Köszönöm.
*Mondja, majd arcát a férfi arca mellé helyezi, hogy hozzáérjen, mint mikor egy macska bújik hozzá a gazdájához, aztán pedig egy hosszú csókot lehel a férfi ajkaira, s ennek végeztével fejét megint Lou mellkasára helyezi.*
~Miért van az, hogy ha Lou-val beszélek, más érzés őszintének lenni? Olyan kellemes érzés igazat mondani neki, nem pedig a káröröm, vagy a harag van benne. Máshogy gondolok Lou-ra, mint a többi emberre, ő teljesen más!~
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:26:01
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:26:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Úgy tesz, ahogyan Arsenor mondja: maga köré tekeri a takarót. Néhány másodperc után érzi is a hatást, ami egyenlő azzal, hogy kevésbé fagyoskodik.*
~Ha meg még mindig valahol odakinn bóklásznék, csak jobban fáznék. Feltéve, hogy még élnék... De ha az előbbi eset állna fenn, az lenne a jobbik. Bár inkább ilyesmire nem is gondolok, jó úgy minden, ahogy történt, nem változtatnék meg semmit. Persze a múltamon kívül~ *járja át agyát gondolata.*
- Holnap hogyan tovább? *szegezi a férfinak újabb kérdését.*
~Azonban az este még bármit hozhat. Akár olyat is, aminek a holnapra erős hatása lesz.~
*Úgy tesz, ahogyan Arsenor mondja: maga köré tekeri a takarót. Néhány másodperc után érzi is a hatást, ami egyenlő azzal, hogy kevésbé fagyoskodik.*
~Ha meg még mindig valahol odakinn bóklásznék, csak jobban fáznék. Feltéve, hogy még élnék... De ha az előbbi eset állna fenn, az lenne a jobbik. Bár inkább ilyesmire nem is gondolok, jó úgy minden, ahogy történt, nem változtatnék meg semmit. Persze a múltamon kívül~ *járja át agyát gondolata.*
- Holnap hogyan tovább? *szegezi a férfinak újabb kérdését.*
~Azonban az este még bármit hozhat. Akár olyat is, aminek a holnapra erős hatása lesz.~
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:44:41
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:44:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Lou élvezi a pillanatot. Még sok van a napból. Az eddigi idő is jól telt. Egy kis testmozgás és a mostani pihenés nagyon jól esik a lovagnak. A lány hátát simogatja közben.*
~Hihetetlen ahogy, ez a lány mindig tökéletesen meg tudja fogalmazni a helyzetet. Szinte mindig azt mondja amire gondolok és olyat mond amivel a lelkemet cirógatja.~
-Szóval sikerült elfeledtetnem veled azt a pusztát királylány?
~Ahogy megmondtam mindig betartom a szavamat. Főleg ennek a lánynak. Fire-nek sosem hazudnék.~
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Lou élvezi a pillanatot. Még sok van a napból. Az eddigi idő is jól telt. Egy kis testmozgás és a mostani pihenés nagyon jól esik a lovagnak. A lány hátát simogatja közben.*
~Hihetetlen ahogy, ez a lány mindig tökéletesen meg tudja fogalmazni a helyzetet. Szinte mindig azt mondja amire gondolok és olyat mond amivel a lelkemet cirógatja.~
-Szóval sikerült elfeledtetnem veled azt a pusztát királylány?
~Ahogy megmondtam mindig betartom a szavamat. Főleg ennek a lánynak. Fire-nek sosem hazudnék.~
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:20:49
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:20:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*Arsenornak egy olyan érzése támad hogy, most jól mondta amit mondott. A lány kijelentésén bólogat.*
-Valóban veszélyes lehet az erdő egyedül. Az is lehet hogy, nem találkoztál volna senkivel és belegondolni is rossz ahogy, este az erdőben egyedül bóklászol.
*Szívesen elmondaná a lánynak hogy, legközelebb meg se forduljon a fejében egyedül elmenni az erdőbe de, úgy érzi hogy, tudja ő is. A lány következő kijelentésére nem tud mit mondani. Ha lenne kabátja akkor rá tudná teríteni de, csak egy inget hord. Feláll az ágyról és a takarót adja a lánynak.*
-Nyugodtan tekerd körbe magad én nem fázok.
*Arsenornak egy olyan érzése támad hogy, most jól mondta amit mondott. A lány kijelentésén bólogat.*
-Valóban veszélyes lehet az erdő egyedül. Az is lehet hogy, nem találkoztál volna senkivel és belegondolni is rossz ahogy, este az erdőben egyedül bóklászol.
*Szívesen elmondaná a lánynak hogy, legközelebb meg se forduljon a fejében egyedül elmenni az erdőbe de, úgy érzi hogy, tudja ő is. A lány következő kijelentésére nem tud mit mondani. Ha lenne kabátja akkor rá tudná teríteni de, csak egy inget hord. Feláll az ágyról és a takarót adja a lánynak.*
-Nyugodtan tekerd körbe magad én nem fázok.
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:08:56
Üzenet elküldve: 2013-11-09 22:08:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*A lány ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. Meg volt győződve ezidáig arról, hogy csak akadályozza a férfit esetleges teendői elvégzésében, feladatai végrehajtásában.*
- Örülök annak, hogy nem jelentek problémát. Ha nem találkoztunk volna, nem tudom, jelenleg hol lennék, s esetleg kivel vagy kikkel. Előfordulhatott volna akár az is, hogy megöl valaki. Nem lehet tudni.
*Úgy tűnik, Mourya kicsit komolyabb stílust próbál utánozni, viszont az kétséges, hogy jól áll-e neki avagy nem. A fáradtságra hivatkozva ő is helyet foglal az ágyon, s onnan kommunikál a férfival.*
- Fogalmam sincs, miért, de kezdek fázni, te nem? *kérdezi érdeklődő tekintettel, miközben karjaival melegíteni próbálja magát.*
*A lány ajkait egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el. Meg volt győződve ezidáig arról, hogy csak akadályozza a férfit esetleges teendői elvégzésében, feladatai végrehajtásában.*
- Örülök annak, hogy nem jelentek problémát. Ha nem találkoztunk volna, nem tudom, jelenleg hol lennék, s esetleg kivel vagy kikkel. Előfordulhatott volna akár az is, hogy megöl valaki. Nem lehet tudni.
*Úgy tűnik, Mourya kicsit komolyabb stílust próbál utánozni, viszont az kétséges, hogy jól áll-e neki avagy nem. A fáradtságra hivatkozva ő is helyet foglal az ágyon, s onnan kommunikál a férfival.*
- Fogalmam sincs, miért, de kezdek fázni, te nem? *kérdezi érdeklődő tekintettel, miközben karjaival melegíteni próbálja magát.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:27:36
Üzenet elküldve: 2013-11-09 18:27:36
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
- Nem, nem hiszem, hogy a fogadós ilyen gonosz lenne. Elég csúnya húzás lenne, ha tenne az ételbe valami nem bele valót.,
*Elfintorodik, ahogy végiggondolja Momac felvetését. Nem korlátolt a fantáziája, de mégis csak olyasmire mer gondolni, hogy az ételbe túl sok só vagy bors kerülhet... Talán naiv, de még ezt sem nézné ki a fogadósból, nemhogy egyebet.*
- Legfeljebb kiebrudalna.
*Iszik újra a borból, ami bár tényleg kezd már a fejébe szállni, mégis valahogy egyre jobban esik, így egyre bátrabb, nagyobb kortyokban fut le a torkán.
Mikor Nomac komolyabb hangvételre vált, először azt hiszi, a múltjáról vagy a jövvel kapcsolatos elképzeléseiről akarja faggatni. Ettől kicsit meg is ijed, hiszen örült, hogy eddig sikerült elkerülni a témát, múltjáról ugyanis nem szívesen beszélne, a jövőről szóló elképzelései pedig igen sekélyek. Nagyjából csak a túlélésről szólnak, hiszen máshoz nem igazán adottak a lehetőségei. Nem igazán lehetnek céljai egy olyan nincstelennek, aki valószínűleg egész életében az is marad majd.
A következő mondatnál nyugszik meg valamennyire, mikor kiderül, erről szó sincs, csupán az az érzése támad, hogy a félvér át akarja zavarni a szobájába. Fel is áll, hogy távozhasson. Egyáltalán nem veszi zokon, hogy el kell menjen, hiszen már egy fél órával ezelőtt is azt beszélték, hogy álmosak... Aztán ugyanezzel a lendülettel, nagyra kerekedett szemmel huppan vissza az ágyra.*
- Most te... Mi?
*Kérdez vissza hitetlenkedve. Megdöbbenti, hogy a félvér marasztalni akarja, és igazán nem is érti, hogy miért. Csak mert az utóbbi két-három órát viccelődéssel, szúrkálódással töltötték? De hiszen nem is ismerik egymást régebb óta.*
- Most te komolyan azt akarod, hogy maradjak?
*Böki ki a kérdést, s bátortalanul függeszti nagyra nyitott, csillogó szemeit a férfire, hosszú másodpercekig.*
- Talán... Félnél egyedül? Szörnyek bújnak meg a sötétben?
*Egyszerre mosoly terül szét arcán, búskomor ábrázatát ismét vidámmá változtatva. Kíséretként a fél-elf vállába öklöz egy kicsit.*
- Ugyan! Nem lógok meg reggel, nem hagylak itt. Megígértem, hogy kísérlek holnap, nem? Tartom magam hozzá.
*Feláll, s kész rá, hogy jó éjt kívánjon, majd elhagyja a szobát, ha Nomac nem ragaszkodik mindenképp a maradásához.*
- Nem, nem hiszem, hogy a fogadós ilyen gonosz lenne. Elég csúnya húzás lenne, ha tenne az ételbe valami nem bele valót.,
*Elfintorodik, ahogy végiggondolja Momac felvetését. Nem korlátolt a fantáziája, de mégis csak olyasmire mer gondolni, hogy az ételbe túl sok só vagy bors kerülhet... Talán naiv, de még ezt sem nézné ki a fogadósból, nemhogy egyebet.*
- Legfeljebb kiebrudalna.
*Iszik újra a borból, ami bár tényleg kezd már a fejébe szállni, mégis valahogy egyre jobban esik, így egyre bátrabb, nagyobb kortyokban fut le a torkán.
Mikor Nomac komolyabb hangvételre vált, először azt hiszi, a múltjáról vagy a jövvel kapcsolatos elképzeléseiről akarja faggatni. Ettől kicsit meg is ijed, hiszen örült, hogy eddig sikerült elkerülni a témát, múltjáról ugyanis nem szívesen beszélne, a jövőről szóló elképzelései pedig igen sekélyek. Nagyjából csak a túlélésről szólnak, hiszen máshoz nem igazán adottak a lehetőségei. Nem igazán lehetnek céljai egy olyan nincstelennek, aki valószínűleg egész életében az is marad majd.
A következő mondatnál nyugszik meg valamennyire, mikor kiderül, erről szó sincs, csupán az az érzése támad, hogy a félvér át akarja zavarni a szobájába. Fel is áll, hogy távozhasson. Egyáltalán nem veszi zokon, hogy el kell menjen, hiszen már egy fél órával ezelőtt is azt beszélték, hogy álmosak... Aztán ugyanezzel a lendülettel, nagyra kerekedett szemmel huppan vissza az ágyra.*
- Most te... Mi?
*Kérdez vissza hitetlenkedve. Megdöbbenti, hogy a félvér marasztalni akarja, és igazán nem is érti, hogy miért. Csak mert az utóbbi két-három órát viccelődéssel, szúrkálódással töltötték? De hiszen nem is ismerik egymást régebb óta.*
- Most te komolyan azt akarod, hogy maradjak?
*Böki ki a kérdést, s bátortalanul függeszti nagyra nyitott, csillogó szemeit a férfire, hosszú másodpercekig.*
- Talán... Félnél egyedül? Szörnyek bújnak meg a sötétben?
*Egyszerre mosoly terül szét arcán, búskomor ábrázatát ismét vidámmá változtatva. Kíséretként a fél-elf vállába öklöz egy kicsit.*
- Ugyan! Nem lógok meg reggel, nem hagylak itt. Megígértem, hogy kísérlek holnap, nem? Tartom magam hozzá.
*Feláll, s kész rá, hogy jó éjt kívánjon, majd elhagyja a szobát, ha Nomac nem ragaszkodik mindenképp a maradásához.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:50:26
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:50:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Jól szórakoznak láthatóan mindketten. Már idejét sem tudja utoljára Nomac hogy mikor engedhetett ki ennyire. Nagyon kevés olyan ember van aki nem érdekből van a másikkal. Mindig akar az egyik valamit a másiktól. Viszont Nomac most nem ezt érzi. Végre minden óvatosság nélkül természetesen viselkedhet, őszintén önmagát adhatja anélkül, hogy bármi félnivalója lenne. Tetszik neki ez a szoba, jó hogy itt van a lány és örül hogy van még a kupájában a borból. Való igaz, már nem érzi a fájós lábát pedig egy pár órával ez előtt, igen nagyot esett. Tetszik neki ez a hely. Tetszik neki Arthenior.*
-Igazad van késő van, még felverjük a fogadós. Őt meg nem biztos, hogy jó ötlet lenne felkelteni, mert lehet holnap mikor hozza majd ki az ennivalót, találunk majd benne valami kis meglepit. Pfujj. Ne .. inkább bele se merek gondolni, hogy mit kapnánk a nagy zajongásért cserébe.
*Feláll a helyéről, majd át ül az ágy másik oldalára. Kortyol a borból és a kupát az éjjeli szekrényre rakja.*
-Szóval ideje visszatérnünk a ma este egyik pillanatához, amit nem régiben te említettél meg. Most eljött az ideje hogy megvitassuk ki hogy gondolja a dolgokat. Nagyon fontosnak érzem ezt letisztázni, ugyanis ez egy nagyon fontos dolog mindkettőnk szempontjából...
*Hangján hallatszik hogy kissé eltúlozza a dolgot, most is csak próbálja viccesen elővezetni azt, amit egyébként félve hozna elő, így talán a téma könnyedebben, jobban felhozható.*
-Nos kedves Lissbeth.. későre jár. És bizony van itt egy olyan dolog, hogy ez itt az én szobám, az ott hátrébb meg a tiéd...
*Kezdi megfogalmazni Nomac amit szeretne, de nem akarja hogy a lány félreértse így minden egyes szavát meg kell gondoljon mielőtt kimondja.*
-És ugye bár most az én szobám megtelt örömmel, és vidámsággal. A hátsó szobában viszont még nem voltunk, de szerintem nem is kell oda menjünk. Se neked, sem nekem. Én azt javaslom hogy hörpintsük fel a maradék bort, majd szépen bújjunk be mindketten ide ebbe az ágyba és te arra fordulsz én meg erre. Így nyugodtan alhatunk. Bevallom kissé csalódott is lennék ha most hirtelen egyedül kellene maradnom. Elég nagy ez az ágy. Bennem pedig megbízhatsz. Egy igazi úriember vagyok!
*Mondja, majd mire ezt elmondta a lánynak, ő már az ágyban is van és betakaródzott. Még a takaró alatt leveti nadrágját és kidobja ingével együtt le az ágy mellé a földre. Ezután pedig a lányra néz és várja hogy az döntsön. Természetesen nem fog megharagudni azért sem ha egyedül kell aludnia, de azért egy próbát mindenképp megér az hogy ezt a tökéletes napot egy együtt alvással megkoronázzák.*
*Jól szórakoznak láthatóan mindketten. Már idejét sem tudja utoljára Nomac hogy mikor engedhetett ki ennyire. Nagyon kevés olyan ember van aki nem érdekből van a másikkal. Mindig akar az egyik valamit a másiktól. Viszont Nomac most nem ezt érzi. Végre minden óvatosság nélkül természetesen viselkedhet, őszintén önmagát adhatja anélkül, hogy bármi félnivalója lenne. Tetszik neki ez a szoba, jó hogy itt van a lány és örül hogy van még a kupájában a borból. Való igaz, már nem érzi a fájós lábát pedig egy pár órával ez előtt, igen nagyot esett. Tetszik neki ez a hely. Tetszik neki Arthenior.*
-Igazad van késő van, még felverjük a fogadós. Őt meg nem biztos, hogy jó ötlet lenne felkelteni, mert lehet holnap mikor hozza majd ki az ennivalót, találunk majd benne valami kis meglepit. Pfujj. Ne .. inkább bele se merek gondolni, hogy mit kapnánk a nagy zajongásért cserébe.
*Feláll a helyéről, majd át ül az ágy másik oldalára. Kortyol a borból és a kupát az éjjeli szekrényre rakja.*
-Szóval ideje visszatérnünk a ma este egyik pillanatához, amit nem régiben te említettél meg. Most eljött az ideje hogy megvitassuk ki hogy gondolja a dolgokat. Nagyon fontosnak érzem ezt letisztázni, ugyanis ez egy nagyon fontos dolog mindkettőnk szempontjából...
*Hangján hallatszik hogy kissé eltúlozza a dolgot, most is csak próbálja viccesen elővezetni azt, amit egyébként félve hozna elő, így talán a téma könnyedebben, jobban felhozható.*
-Nos kedves Lissbeth.. későre jár. És bizony van itt egy olyan dolog, hogy ez itt az én szobám, az ott hátrébb meg a tiéd...
*Kezdi megfogalmazni Nomac amit szeretne, de nem akarja hogy a lány félreértse így minden egyes szavát meg kell gondoljon mielőtt kimondja.*
-És ugye bár most az én szobám megtelt örömmel, és vidámsággal. A hátsó szobában viszont még nem voltunk, de szerintem nem is kell oda menjünk. Se neked, sem nekem. Én azt javaslom hogy hörpintsük fel a maradék bort, majd szépen bújjunk be mindketten ide ebbe az ágyba és te arra fordulsz én meg erre. Így nyugodtan alhatunk. Bevallom kissé csalódott is lennék ha most hirtelen egyedül kellene maradnom. Elég nagy ez az ágy. Bennem pedig megbízhatsz. Egy igazi úriember vagyok!
*Mondja, majd mire ezt elmondta a lánynak, ő már az ágyban is van és betakaródzott. Még a takaró alatt leveti nadrágját és kidobja ingével együtt le az ágy mellé a földre. Ezután pedig a lányra néz és várja hogy az döntsön. Természetesen nem fog megharagudni azért sem ha egyedül kell aludnia, de azért egy próbát mindenképp megér az hogy ezt a tökéletes napot egy együtt alvással megkoronázzák.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:14:53
Üzenet elküldve: 2013-11-09 14:14:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
*Mosolyogva hallgatja a férfi újabb jókedvű szavait, majd a felajánlásra megint elneveti magát, ám ezúttal hangosabban, mint eddig bármikor.*
- Nem, nem kell hősszerelmes lovag!
*Tiltakozik kézzel-lábbal, nevetve, ám hiába rázza olyan erősen a fejét, hogy még bele is szédül, hiába próbálja leinteni a férfit, Nomac így is felszökken és énekelni kezd. Liss először kineveti, majd már homlokráncolva, értetlen pillantással nézi, ahogy megint térdre veti magát előtte.*
- Hé, ha ilyesmit csinálsz, a végén tényleg nem fogsz tudni lábra állni, teljesen összetöröd magad!
*Veti közbe valamivel hangosabban, mint ahogy a félvér énekel, azonban úgy tűnik, ez is hasztalan, Nomac túlságosan is belelendült már a jókedvű előadásba.
Talán ez már tényleg a bor hatása, de egyszerűen képtelen visszafogni a nevetést, bár amikor levegőhöz jut, ismét megkísérli lebeszélni társát a fennhangon éneklésről.*
- Hagyd abba, késő van és hangos vagy! Ne ugrálj, vagy nem is fáj már a bokád? Teszed vissza azt a kardot, de rögtön?
*Ilyen és hasonló mondatok hagyják el ajkait az újabb nevetés-kitörések között, s csak akkor csillapodik a 'röhögőgörcse', mikor Nomac végleg abbahagyja a kis színjátékot. Ekkorra már szemét is kell törölgetnie, mert a nagy hahota közben még a könnye is kicsordult. Természetesen megtapsikolja a meghajoló férfit, majd megnedvesíti ajkait a kupa rejtette borral.*
- Nem kőműves kellett volna oda. Jobb is úgy, hogy összedőlt. Borzasztó volt. Nem is tudom, miért kellett kastélynak nevezni, nem igazán volt különb a szegénynegyedi, jobb állapotú házaknál. En mondom, jobb is így, hogy nem csúfítja tovább a környékét. Szavamra, a kupac zúzott kőhalom is szebb lehet, ami utána maradt.
*Az oldalba bökést is viszonozza, ám ő valamivel erősebben löki ujját Nomac oldalába. Nem sokkal, épp csak annyival, hogy az érezze, kamatostul kaphatja vissza a pimaszságokat.*
- A kaja mindig jól jön, köszönöm. És a segítő szándékot is. Valahogy mindig híján voltam a jóakaróknak, szóval... Egészségedre, kedves bátor lovag!
*Vigyorogva emeli ismét köszöntőre a kupát, arra viszont, hogy a férfi majdnem csúnyán beszélt, szinte rá sem hederít. A bocsánatkérésre csupán kacsint egyet, majd ismét hörpint egy aprót a vörös italból.*
*Mosolyogva hallgatja a férfi újabb jókedvű szavait, majd a felajánlásra megint elneveti magát, ám ezúttal hangosabban, mint eddig bármikor.*
- Nem, nem kell hősszerelmes lovag!
*Tiltakozik kézzel-lábbal, nevetve, ám hiába rázza olyan erősen a fejét, hogy még bele is szédül, hiába próbálja leinteni a férfit, Nomac így is felszökken és énekelni kezd. Liss először kineveti, majd már homlokráncolva, értetlen pillantással nézi, ahogy megint térdre veti magát előtte.*
- Hé, ha ilyesmit csinálsz, a végén tényleg nem fogsz tudni lábra állni, teljesen összetöröd magad!
*Veti közbe valamivel hangosabban, mint ahogy a félvér énekel, azonban úgy tűnik, ez is hasztalan, Nomac túlságosan is belelendült már a jókedvű előadásba.
Talán ez már tényleg a bor hatása, de egyszerűen képtelen visszafogni a nevetést, bár amikor levegőhöz jut, ismét megkísérli lebeszélni társát a fennhangon éneklésről.*
- Hagyd abba, késő van és hangos vagy! Ne ugrálj, vagy nem is fáj már a bokád? Teszed vissza azt a kardot, de rögtön?
*Ilyen és hasonló mondatok hagyják el ajkait az újabb nevetés-kitörések között, s csak akkor csillapodik a 'röhögőgörcse', mikor Nomac végleg abbahagyja a kis színjátékot. Ekkorra már szemét is kell törölgetnie, mert a nagy hahota közben még a könnye is kicsordult. Természetesen megtapsikolja a meghajoló férfit, majd megnedvesíti ajkait a kupa rejtette borral.*
- Nem kőműves kellett volna oda. Jobb is úgy, hogy összedőlt. Borzasztó volt. Nem is tudom, miért kellett kastélynak nevezni, nem igazán volt különb a szegénynegyedi, jobb állapotú házaknál. En mondom, jobb is így, hogy nem csúfítja tovább a környékét. Szavamra, a kupac zúzott kőhalom is szebb lehet, ami utána maradt.
*Az oldalba bökést is viszonozza, ám ő valamivel erősebben löki ujját Nomac oldalába. Nem sokkal, épp csak annyival, hogy az érezze, kamatostul kaphatja vissza a pimaszságokat.*
- A kaja mindig jól jön, köszönöm. És a segítő szándékot is. Valahogy mindig híján voltam a jóakaróknak, szóval... Egészségedre, kedves bátor lovag!
*Vigyorogva emeli ismét köszöntőre a kupát, arra viszont, hogy a férfi majdnem csúnyán beszélt, szinte rá sem hederít. A bocsánatkérésre csupán kacsint egyet, majd ismét hörpint egy aprót a vörös italból.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:20:08
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:20:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Épp csak egy pillanatra ölelte magához a lányt s már el is engedte. Nem akarja túlságosan erőltetni a jó viszonyt, de azt azért szeretné éreztetni Lissbethel, hogy nagyon szimpatikus neki. Ahogy a lány már ezt minden bizonnyal észre is vette, hiszen az eddigiek alapján nem csak nagyon csinos újdonsült ismerőse, hanem roppantul jól vág az esze is. *
-Az is volt a terv, hogy bolondozzak. Hiányzik nekünk most egy hős szerelmes? Az olyan uncsi.. de ha akarod...
*Majd Nomac gyorsan felhörpinti a kupából a maradék bort és egy pillanatra elfordul. Majd mikor újra a lánnyal szembe fordul, arca komoly és a lány szemébe néz. Letérdel Nomac ismét a földre, majd színpadiasan előadja apróbb jelenetét. Egy dalt énekel, könnyed gyors ritmusban, dallamos lágy hangjával.*
-Mond hogy akarod és lesz egy lovagod,
Csak mond hogy akarod és kéééész!
Engedd hogy lássam mosolyod és lesz egy Nomacod!
Csak moond hogy akarod, és kéééész!
*Majd feláll és az ágyon ülő lány elé ugrik, majd leguggol mint egy béka, így bolondozik tovább és folytatja a dalt.*
- Cukrot vennék - e? Szívesen.
Nyulat fognák - e? Szívesen.
Bálba vinnélek - e? Szívesen.
Ölre mennék - ee? Már futok is..
*Majd felpattan és kardjáért siet, amit felemel, és a levegőben szúr vele egyet kettőt, mintha csak harcolna valakivel. De aztán leereszti a kardot és le is teszi. Eközben pedig visszatér az utolsó versszak kántálásához.*
- Mond hogy akarod és lesz egy lovagod,
Csak mond hogy akarod és kéééész!
Engedd hogy lássam mosolyod és lesz egy Nomacod!
Csak mond hogy akarod, és kééééész!
*Majd a dal végén színpadiasan meghajol a lány felé, majd jobbra is egyet, balra is egyet, aztán megfordul és háta mögé és hajlong. Mikor ezzel végzett elneveti magát és letelepedik a lány mellé az ágyra.*
-Ejnye.. hát nincs ebben a városban egy kőmíves? Szólnod kellett volna neki hogy azt a romos épületet kicsit pofozza helyre mielőtt oda mész..
*Mondja a lánynak még mindig viccelődve, de aztán komolyra fordítja a szót és a lány keserédes szavaira válaszol.*
-Nos én azért jöttem a városba hátha itt jobb lesz a sorsom. És tulajdonképpen elképzelhető hogy jobb lesz. De ha nekem jobb lesz, akkor majd segítek neked. Persze nem lehetek mindig melletted, főleg hogy te ilyen romos házakba jársz szórakozni..
*Incselkedve böki oldalba a lányt, de csak gyengén, épp hogy megcsiklandozza.*
-.. de kajám az mindig lesz. Ha valami miatt nem úgy jön ki a lépés, gyere nyugodtan aztán eszünk egy kis gulyáslevest meg sült kolbászt. Na de igyunk.. hogy legyen hu..
*Itt félbeszakad az amúgy megszokottá vált mondókája Nomacnak, hiszen egy nő társaságában van most, nem máshol így nem árt egy kis kultúrát előhúzni valahonnan a belsőzsebből.*
-Upsz.. majdnem csúnyát mondtam. Elnézést..
*Mondja mosolyogva majd kupájáért indul amit a földön hagyott az iménti kis produkció kezdetekor. Felveszi a földről s bár már ő is érzi a bor hatását, azért még tölt magának egy utolsót, majd vissza ül a lány mellé.*
A hozzászólás írója (Nomac Larr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 13:23:06
*Épp csak egy pillanatra ölelte magához a lányt s már el is engedte. Nem akarja túlságosan erőltetni a jó viszonyt, de azt azért szeretné éreztetni Lissbethel, hogy nagyon szimpatikus neki. Ahogy a lány már ezt minden bizonnyal észre is vette, hiszen az eddigiek alapján nem csak nagyon csinos újdonsült ismerőse, hanem roppantul jól vág az esze is. *
-Az is volt a terv, hogy bolondozzak. Hiányzik nekünk most egy hős szerelmes? Az olyan uncsi.. de ha akarod...
*Majd Nomac gyorsan felhörpinti a kupából a maradék bort és egy pillanatra elfordul. Majd mikor újra a lánnyal szembe fordul, arca komoly és a lány szemébe néz. Letérdel Nomac ismét a földre, majd színpadiasan előadja apróbb jelenetét. Egy dalt énekel, könnyed gyors ritmusban, dallamos lágy hangjával.*
-Mond hogy akarod és lesz egy lovagod,
Csak mond hogy akarod és kéééész!
Engedd hogy lássam mosolyod és lesz egy Nomacod!
Csak moond hogy akarod, és kéééész!
*Majd feláll és az ágyon ülő lány elé ugrik, majd leguggol mint egy béka, így bolondozik tovább és folytatja a dalt.*
- Cukrot vennék - e? Szívesen.
Nyulat fognák - e? Szívesen.
Bálba vinnélek - e? Szívesen.
Ölre mennék - ee? Már futok is..
*Majd felpattan és kardjáért siet, amit felemel, és a levegőben szúr vele egyet kettőt, mintha csak harcolna valakivel. De aztán leereszti a kardot és le is teszi. Eközben pedig visszatér az utolsó versszak kántálásához.*
- Mond hogy akarod és lesz egy lovagod,
Csak mond hogy akarod és kéééész!
Engedd hogy lássam mosolyod és lesz egy Nomacod!
Csak mond hogy akarod, és kééééész!
*Majd a dal végén színpadiasan meghajol a lány felé, majd jobbra is egyet, balra is egyet, aztán megfordul és háta mögé és hajlong. Mikor ezzel végzett elneveti magát és letelepedik a lány mellé az ágyra.*
-Ejnye.. hát nincs ebben a városban egy kőmíves? Szólnod kellett volna neki hogy azt a romos épületet kicsit pofozza helyre mielőtt oda mész..
*Mondja a lánynak még mindig viccelődve, de aztán komolyra fordítja a szót és a lány keserédes szavaira válaszol.*
-Nos én azért jöttem a városba hátha itt jobb lesz a sorsom. És tulajdonképpen elképzelhető hogy jobb lesz. De ha nekem jobb lesz, akkor majd segítek neked. Persze nem lehetek mindig melletted, főleg hogy te ilyen romos házakba jársz szórakozni..
*Incselkedve böki oldalba a lányt, de csak gyengén, épp hogy megcsiklandozza.*
-.. de kajám az mindig lesz. Ha valami miatt nem úgy jön ki a lépés, gyere nyugodtan aztán eszünk egy kis gulyáslevest meg sült kolbászt. Na de igyunk.. hogy legyen hu..
*Itt félbeszakad az amúgy megszokottá vált mondókája Nomacnak, hiszen egy nő társaságában van most, nem máshol így nem árt egy kis kultúrát előhúzni valahonnan a belsőzsebből.*
-Upsz.. majdnem csúnyát mondtam. Elnézést..
*Mondja mosolyogva majd kupájáért indul amit a földön hagyott az iménti kis produkció kezdetekor. Felveszi a földről s bár már ő is érzi a bor hatását, azért még tölt magának egy utolsót, majd vissza ül a lány mellé.*
A hozzászólás írója (Nomac Larr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 13:23:06
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-09 11:31:25
Üzenet elküldve: 2013-11-09 11:31:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Nomac//
*Már épp válaszolna Nomac visszakérdezésére, mikor a férfi tovább fejtegeti a témát. Ajkai már el is távolodtak egymástól pedig, hogy végül kiengedhesse rajtuk keresztül a hangokká formálódó gondolatokat. Viszont így, hogy a fél-elf tovább beszél, egyelőre megtartja magának a választ, nem fog a szavába vágni. Az ilyesmit egyébként sem szereti. Sőt, a falra tudna mászni, mikor valakinek nem hagyják végigmondani, amit akar és belé fojtják a szót.
Az már egy másik dolog, hogy tetszik is neki a lelkes fejtegetés, főleg így, a félvér kissé bolondos stílusában. Nincs is kételye abban, hogy a másik épp felvidítani akarja.
Meg is mosolyogja, amit hall, miközben aprókat kortyol a borból és szégyentelenül nézi, ahogy a férfi mellette öltözködik. Így, hogy Nomac ügyel rá, hogy ne lásson semmi olyat, amit nem lenne illő, egyáltalán nem is érzi már feszélyezve magát.*
~Vagy csak a bor miatt lenne?~
*Figyelme a gondolat miatt kissé el is kalandozik, ajkaitól elemelve belebámul a kupába, s megnyugodva konstatálja, hogy azért még nem hiányzik olyan sok az italból. Bár tény, ami tény, ismét érzi már annak a pár korty szesznek is a hatását: a vidámságot és az enyhe bizsergést-zsibbadást végtagjaiban.*
- Nem haragszom, nincs miért. Igazán jól esett, hogy elmondtad a véleményed és a tapasztalataid.
*Még bólogat is, ugyancsak mosolyogva, hogy nyomatékot adjon az általa kimondott szavaknak. Ismét mondaná még tovább is, most már tényleg kifejtené végre, hogy mire is gondolt pontosan a halállal való szembenézés alatt, ám ekkor Nomac letérdel elé és fogadalmat tesz. Liss próbálja visszafogni magát, de ismét kineveti őt.*
- Jaj, ne haragudj. Csak olyan bolondosan adtad elő...
*Ismét kuncog kicsit, majd iszik egy újabb apró kortyot a borából, majd hagyja magát megölelni, viszont nem ölel vissza. Egyrészt nem az a típusú lány, aki nagyon ragaszkodna, szeretne másokat, ennélfogva az ilyen jellegű érzéseit -ha akadnak- nem is mutatja ki egykönnyen. Emellé pedig plusz indok az is, hogy a boros kupa még mindig a kezében van és annak tartalmát véletlenül sem akarja végigönteni Nomac ruháján.
Néhány pillanat múlva, ha Nomac nem ereszti el önként, ő bontakozik ki az ölelésből, s leül ismét az ágy végébe, majd megpaskolja a maga melletti helyet, ilyen egyszerűen maga mellé intve a férfit.
Megvárja, amíg leül, majd megköszörüli a torkát, és elmondja, ami már percek óta motoszkál a fejében.*
- Most épp úgy néztem én szembe a halállal, kérlek, hogy pár társammal együtt éppcsak kimenekültünk egy kastélyból, mire az összeomlott.
*Sandán pillant oldalra a fél-elfre, majd szélesen elvigyorodik. Tudja jól, hogy ezzel a komoly mondattal egyszerre elvágta a szobát uraló fesztelen vidámságot, de ez persze nem jelenti azt, hogy ettől a perctől fogva búsonganiuk kell.*
- Már nem az első alkalom. Álltam már az éhhalál szélén, törték már veszélyesen a csontjaimat, fogtak a torkomra pengét...
*Vállat von, majd elneveti magát.*
- Valahogy mindig megúszom. És őszintén szólva, mulattatónak is tartom, hogy hányszor nevettem már a halál arcába...
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 11:35:59
*Már épp válaszolna Nomac visszakérdezésére, mikor a férfi tovább fejtegeti a témát. Ajkai már el is távolodtak egymástól pedig, hogy végül kiengedhesse rajtuk keresztül a hangokká formálódó gondolatokat. Viszont így, hogy a fél-elf tovább beszél, egyelőre megtartja magának a választ, nem fog a szavába vágni. Az ilyesmit egyébként sem szereti. Sőt, a falra tudna mászni, mikor valakinek nem hagyják végigmondani, amit akar és belé fojtják a szót.
Az már egy másik dolog, hogy tetszik is neki a lelkes fejtegetés, főleg így, a félvér kissé bolondos stílusában. Nincs is kételye abban, hogy a másik épp felvidítani akarja.
Meg is mosolyogja, amit hall, miközben aprókat kortyol a borból és szégyentelenül nézi, ahogy a férfi mellette öltözködik. Így, hogy Nomac ügyel rá, hogy ne lásson semmi olyat, amit nem lenne illő, egyáltalán nem is érzi már feszélyezve magát.*
~Vagy csak a bor miatt lenne?~
*Figyelme a gondolat miatt kissé el is kalandozik, ajkaitól elemelve belebámul a kupába, s megnyugodva konstatálja, hogy azért még nem hiányzik olyan sok az italból. Bár tény, ami tény, ismét érzi már annak a pár korty szesznek is a hatását: a vidámságot és az enyhe bizsergést-zsibbadást végtagjaiban.*
- Nem haragszom, nincs miért. Igazán jól esett, hogy elmondtad a véleményed és a tapasztalataid.
*Még bólogat is, ugyancsak mosolyogva, hogy nyomatékot adjon az általa kimondott szavaknak. Ismét mondaná még tovább is, most már tényleg kifejtené végre, hogy mire is gondolt pontosan a halállal való szembenézés alatt, ám ekkor Nomac letérdel elé és fogadalmat tesz. Liss próbálja visszafogni magát, de ismét kineveti őt.*
- Jaj, ne haragudj. Csak olyan bolondosan adtad elő...
*Ismét kuncog kicsit, majd iszik egy újabb apró kortyot a borából, majd hagyja magát megölelni, viszont nem ölel vissza. Egyrészt nem az a típusú lány, aki nagyon ragaszkodna, szeretne másokat, ennélfogva az ilyen jellegű érzéseit -ha akadnak- nem is mutatja ki egykönnyen. Emellé pedig plusz indok az is, hogy a boros kupa még mindig a kezében van és annak tartalmát véletlenül sem akarja végigönteni Nomac ruháján.
Néhány pillanat múlva, ha Nomac nem ereszti el önként, ő bontakozik ki az ölelésből, s leül ismét az ágy végébe, majd megpaskolja a maga melletti helyet, ilyen egyszerűen maga mellé intve a férfit.
Megvárja, amíg leül, majd megköszörüli a torkát, és elmondja, ami már percek óta motoszkál a fejében.*
- Most épp úgy néztem én szembe a halállal, kérlek, hogy pár társammal együtt éppcsak kimenekültünk egy kastélyból, mire az összeomlott.
*Sandán pillant oldalra a fél-elfre, majd szélesen elvigyorodik. Tudja jól, hogy ezzel a komoly mondattal egyszerre elvágta a szobát uraló fesztelen vidámságot, de ez persze nem jelenti azt, hogy ettől a perctől fogva búsonganiuk kell.*
- Már nem az első alkalom. Álltam már az éhhalál szélén, törték már veszélyesen a csontjaimat, fogtak a torkomra pengét...
*Vállat von, majd elneveti magát.*
- Valahogy mindig megúszom. És őszintén szólva, mulattatónak is tartom, hogy hányszor nevettem már a halál arcába...
A hozzászólás írója (Lissbeth Manraecas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.09 11:35:59
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-08 22:37:59
Üzenet elküldve: 2013-11-08 22:37:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 418
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*A lány továbbra is néz ki az ablakon. Arsenor nem tudja hogy, ő ilyen unalmas-e vagy valami érdekeset lát kint. Végül megfordul a lány és kérdést tesz fel Arsenornak. A férfi nem tudja mit vagy inkább hogy, válaszoljon. Nem akarja hogy, a lány kellemetlenül érezze magát mert Arsenor tényleg szívesen segített. Végül úgy dönt az igazat mondja.*
-Eredetileg a folyó mentén mentem volna keresztül. Ha besötétedett volna akkor az arra felé lévő Rumos Rókalyuk nevű kocsmában szálltam volna meg. Lepukkant hely és rossz arcú fickók szoktak ott piálni ezért nem szeretem de, egy éjszakára megszálltam volna. Persze így is meg vagyok elégedve nem volt arra semmi dolgom.
*A lány továbbra is néz ki az ablakon. Arsenor nem tudja hogy, ő ilyen unalmas-e vagy valami érdekeset lát kint. Végül megfordul a lány és kérdést tesz fel Arsenornak. A férfi nem tudja mit vagy inkább hogy, válaszoljon. Nem akarja hogy, a lány kellemetlenül érezze magát mert Arsenor tényleg szívesen segített. Végül úgy dönt az igazat mondja.*
-Eredetileg a folyó mentén mentem volna keresztül. Ha besötétedett volna akkor az arra felé lévő Rumos Rókalyuk nevű kocsmában szálltam volna meg. Lepukkant hely és rossz arcú fickók szoktak ott piálni ezért nem szeretem de, egy éjszakára megszálltam volna. Persze így is meg vagyok elégedve nem volt arra semmi dolgom.
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-08 10:38:10
Üzenet elküldve: 2013-11-08 10:38:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lissbeth//
*Nomac sem az a szégyenlős fajta, sőt inkább büszke a szikár alakjára, hiszen oly sokan vesztik el csinos küllemüket a sok zsíros étel miatt amit mostanában lehet kapni. Meg hát ugye nem is mindenki születik olyan adottságokkal mint Nomac, aki bármennyit eszik egyszerűen nem képes egy grammot sem hízni. Ami nagyon jó tulajdonság, hiszen más vért izzad a barakkban vagy esetleg otthon a különböző tornagyakorlatokkal azért, hogy csak megközelíthesse azt a vékony, szikár termetet amivel Nomac rendelkezik.*
-Szembe nézni a halállal? Ez egy nagyon érdekes gondolat. Szerinted amit láttál az maga volt a halál? Nem lehet hogy csak nagyon megijedtél és kétségbe estél? Na persze ne vedd tolakodásnak.. mondtad is hogy nem akarsz erről beszélni, de tudod..
*Ő is megáll egy pillanatra míg a lány felé biccent, afféle kedves egészség kívánás gyanánt, majd az ágyhoz sétál és közben hörpint a borból.*
-..kíváncsi vagyok, hogy vajon honnan tudjuk azt hogy tényleg szembe néztünk a halállal. Sokszor kerültem már én is megannyi veszélyes, sötét helyzetbe ahonnan nem volt piskóta kikecmeregni. Jéghideget izzadtam és azt mondtam hogy ennél már nincs rosszabb, ez maga a halál..
*A boros kupát az apró éjjeliszekrényre rakja, majd alsónadrágját felveszi, de gondosan ügyel rá hogy a törölköző mindvégig rejtse a rejteni valót. Úgy csúsztatja a törölköző alá ágyékkötőjét és csak azután veszi le a törölközőt miután a ruhadarab felkerült a helyére. Ezután nadrágjáért nyúl, majd ingét gombolja mellkasára és a szőke tincseket egy szűk ezüst gyűrűvel egybefogja. Ezután lehuppan az ágy szélére és a kupát ismét szájához emeli. A kisebb korty után folytatja a beszélgetést.*
-.. de mindig sikerült megúsznom. Újra.. újra.. meg újra.. és volt hogy az egyik szorult helyzet überelte a másikat. Rá kellett jönnöm, hogy nem a halál az ami újra és újra megkísért, hanem a saját félelmem. A saját természetem. Hiszen én vagyok az aki úgymond halálra rémül a látottaktól én vagyok magam, aki nem tudok tiszta nyugodt fejjel gondolkodni, és az is én vagyok aki nem tudja uralni a helyzetet. De a válság.. meghozza a változást. És amikor már azt hiszi az ember hogy nah most szembenéz a halállal, szerintem akkor túl lép egy bizonyos szintet. És onnantól már tiszta fejjel gondolkodik és megoldja a nehézségeit, mert már úgy gondolja hogy nincs veszteni valója. Csak azután tudtam mindig megnyugodni és gondolkodni, hogy már elfogadtam hogy nincs kiút..
*Aztán Nomac elneveti magát, és legyint egyet. Nem akart itt most ő okoskodni, hiszen halvány lila fingja sincs róla hogy a lány min ment keresztül, csak valahogy próbálja oldani a lány emlékeit, melyek oly kellemetlenek hogy azt lehet rájuk mondani hogy szembe nézett a halállal. Ezt próbálja egy kicsit oldani, könnyedebbé tenni a lány számára, hátha így egyszerűbben meg fogja emészteni Lissbeth tudatalattija. Mert még a legkeményebbeken is, akik oly határozottak, hogy már már megingathatatlannak mutatkoznak, bizony rajtuk is nyomot hagy az élet. A többi meg csak mind színjáték. *
-No de ne haragudj rám kérlek... nem akartam okoskodni. Csak próbállak megfejteni. Aranyos vagy, csinos vagy, kedves vagy velem de mégis érzek egy kis bizonytalanságot. Egy kis távolságot. Egy kis komorságot. Nem vagy színültig telve boldogsággal. Igaz?
*Majd feláll a helyéről és oda megy a lányhoz. Közel lép hozzá és a szemébe néz. Kissé magasabb a lánynál, úgyhogy megdönti fejét és reméli a lány nem kerüli a pillantását.*
-Mától kezdve én azon leszek hogy ezt a kis ürességet amit én érzek, bár lehet hogy te nem, ezt megtöltsem. Örömmel és nevetéssel. És én Nomac Larr...
*Lép egyet hátra és letérdel a lány elé vigyorogva, majd bal kezét esküre emeli, jobbját pedig a kupa borral együtt melléhez érinti.*
-..fogadom, hogy Lissbeth akármilyen szorult helyzetbe kerül ezentúl, vagy meglátogatja őt a halál, oda megyek és úgy valagba rúgom hogy mentem megtudja hogy merre hány méter! Mármint a halált. Nem téged.
*Mosolyodik el ismét és feláll. Ezután pedig ha a lány még nem ment sehova csak a helyén áll, akkor Nomac ismét közelebb lép és ha a lány hagyja megsimogatja vállát, majd a simogatásból amolyan ravaszul, megpróbál egy rövid ölelést fabrikálni Nomac. Ha ez sikerül, ebben az ölelésben Lissbeth bátorítást, szeretetet érezhet. *
*Nomac sem az a szégyenlős fajta, sőt inkább büszke a szikár alakjára, hiszen oly sokan vesztik el csinos küllemüket a sok zsíros étel miatt amit mostanában lehet kapni. Meg hát ugye nem is mindenki születik olyan adottságokkal mint Nomac, aki bármennyit eszik egyszerűen nem képes egy grammot sem hízni. Ami nagyon jó tulajdonság, hiszen más vért izzad a barakkban vagy esetleg otthon a különböző tornagyakorlatokkal azért, hogy csak megközelíthesse azt a vékony, szikár termetet amivel Nomac rendelkezik.*
-Szembe nézni a halállal? Ez egy nagyon érdekes gondolat. Szerinted amit láttál az maga volt a halál? Nem lehet hogy csak nagyon megijedtél és kétségbe estél? Na persze ne vedd tolakodásnak.. mondtad is hogy nem akarsz erről beszélni, de tudod..
*Ő is megáll egy pillanatra míg a lány felé biccent, afféle kedves egészség kívánás gyanánt, majd az ágyhoz sétál és közben hörpint a borból.*
-..kíváncsi vagyok, hogy vajon honnan tudjuk azt hogy tényleg szembe néztünk a halállal. Sokszor kerültem már én is megannyi veszélyes, sötét helyzetbe ahonnan nem volt piskóta kikecmeregni. Jéghideget izzadtam és azt mondtam hogy ennél már nincs rosszabb, ez maga a halál..
*A boros kupát az apró éjjeliszekrényre rakja, majd alsónadrágját felveszi, de gondosan ügyel rá hogy a törölköző mindvégig rejtse a rejteni valót. Úgy csúsztatja a törölköző alá ágyékkötőjét és csak azután veszi le a törölközőt miután a ruhadarab felkerült a helyére. Ezután nadrágjáért nyúl, majd ingét gombolja mellkasára és a szőke tincseket egy szűk ezüst gyűrűvel egybefogja. Ezután lehuppan az ágy szélére és a kupát ismét szájához emeli. A kisebb korty után folytatja a beszélgetést.*
-.. de mindig sikerült megúsznom. Újra.. újra.. meg újra.. és volt hogy az egyik szorult helyzet überelte a másikat. Rá kellett jönnöm, hogy nem a halál az ami újra és újra megkísért, hanem a saját félelmem. A saját természetem. Hiszen én vagyok az aki úgymond halálra rémül a látottaktól én vagyok magam, aki nem tudok tiszta nyugodt fejjel gondolkodni, és az is én vagyok aki nem tudja uralni a helyzetet. De a válság.. meghozza a változást. És amikor már azt hiszi az ember hogy nah most szembenéz a halállal, szerintem akkor túl lép egy bizonyos szintet. És onnantól már tiszta fejjel gondolkodik és megoldja a nehézségeit, mert már úgy gondolja hogy nincs veszteni valója. Csak azután tudtam mindig megnyugodni és gondolkodni, hogy már elfogadtam hogy nincs kiút..
*Aztán Nomac elneveti magát, és legyint egyet. Nem akart itt most ő okoskodni, hiszen halvány lila fingja sincs róla hogy a lány min ment keresztül, csak valahogy próbálja oldani a lány emlékeit, melyek oly kellemetlenek hogy azt lehet rájuk mondani hogy szembe nézett a halállal. Ezt próbálja egy kicsit oldani, könnyedebbé tenni a lány számára, hátha így egyszerűbben meg fogja emészteni Lissbeth tudatalattija. Mert még a legkeményebbeken is, akik oly határozottak, hogy már már megingathatatlannak mutatkoznak, bizony rajtuk is nyomot hagy az élet. A többi meg csak mind színjáték. *
-No de ne haragudj rám kérlek... nem akartam okoskodni. Csak próbállak megfejteni. Aranyos vagy, csinos vagy, kedves vagy velem de mégis érzek egy kis bizonytalanságot. Egy kis távolságot. Egy kis komorságot. Nem vagy színültig telve boldogsággal. Igaz?
*Majd feláll a helyéről és oda megy a lányhoz. Közel lép hozzá és a szemébe néz. Kissé magasabb a lánynál, úgyhogy megdönti fejét és reméli a lány nem kerüli a pillantását.*
-Mától kezdve én azon leszek hogy ezt a kis ürességet amit én érzek, bár lehet hogy te nem, ezt megtöltsem. Örömmel és nevetéssel. És én Nomac Larr...
*Lép egyet hátra és letérdel a lány elé vigyorogva, majd bal kezét esküre emeli, jobbját pedig a kupa borral együtt melléhez érinti.*
-..fogadom, hogy Lissbeth akármilyen szorult helyzetbe kerül ezentúl, vagy meglátogatja őt a halál, oda megyek és úgy valagba rúgom hogy mentem megtudja hogy merre hány méter! Mármint a halált. Nem téged.
*Mosolyodik el ismét és feláll. Ezután pedig ha a lány még nem ment sehova csak a helyén áll, akkor Nomac ismét közelebb lép és ha a lány hagyja megsimogatja vállát, majd a simogatásból amolyan ravaszul, megpróbál egy rövid ölelést fabrikálni Nomac. Ha ez sikerül, ebben az ölelésben Lissbeth bátorítást, szeretetet érezhet. *
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:37:23
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:37:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Találkozás Arsenorral//
*Továbbra is a kinti tájat figyelgeti. Nem vél felfedezni semmi említésre méltót, nyugalom dominál. Ettől függetlenül még egy ideig kifelé figyel, még aközben is, ami alatt hallgatja Arsenor válaszát. Nem éri meglepetésként, valahogy sejtette annak lényegét.*
~Gondoltam, hogy ezt fogja felelni. De hogy tényleg így érzi-e magát, vagy csupán valami más okból mondta volna ezt, nem tudom.~
*Mély sóhajt követően a férfi felé fordul, így meglátja, ahogy az helyet foglal az ágyon. Megtesz felé három apró lépést, közben két karját összefonja maga előtt.*
- Ha nem segítettél volna nekem kijutni az erdőből, hova mentél volna? Akkor is a Pegazus fogadóban kötöttél volna ki, esetleg valahol teljesen máshol? *érdeklődik.*
*Továbbra is a kinti tájat figyelgeti. Nem vél felfedezni semmi említésre méltót, nyugalom dominál. Ettől függetlenül még egy ideig kifelé figyel, még aközben is, ami alatt hallgatja Arsenor válaszát. Nem éri meglepetésként, valahogy sejtette annak lényegét.*
~Gondoltam, hogy ezt fogja felelni. De hogy tényleg így érzi-e magát, vagy csupán valami más okból mondta volna ezt, nem tudom.~
*Mély sóhajt követően a férfi felé fordul, így meglátja, ahogy az helyet foglal az ágyon. Megtesz felé három apró lépést, közben két karját összefonja maga előtt.*
- Ha nem segítettél volna nekem kijutni az erdőből, hova mentél volna? Akkor is a Pegazus fogadóban kötöttél volna ki, esetleg valahol teljesen máshol? *érdeklődik.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:29:15
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:29:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 226
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Miközben beszél látja a férfi széles mosolyát és most először érzi, hogy jó az a szokása, hogy mindig őszinte. Lou-val nem is tudna másként viselkedni. Teljesen máshogy érzi vele magát, mint a többi férfivel, akivel találkozott. Ez a férfi képes egy pillantásával teljesen elkábítani a lányt, egy érintéssel elfeledtetni mindent, egy csókkal fenekestül felforgatni a világát és ő ezt élvezi, sőt mi több erre vágyott egész életében. S most itt van azzal a férfival, aki alig három nap alatt fontosabb lett neki, mint bárki eddigi életében. Élvezi a pillantását, a mosolyát, a hangját, s mindent ami a férfi. Miután megcsókolja, fejét Lou mellkasára fekteti. Hallgatja, ahogy a másik szíve egyenletesen ver. Mosolyog, élezi ezt a helyzetet és könnyen megszokná. Bár van egy olyan sejtése, hogy lesz esélye arra, hogy megszokja, ezt a közelséget a férfival.*
- Hinnéd, hogy alig három napja ismerjük egymást? Furcsa, de nekem már ennyi idő is elég volt, hogy érezzem, más vagy, mint a többiek. Különleges vagy a számomra Lou!
*Mondja meg sem mozdulva, most inkább várja, hogy mit lép a lovagja.*
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*Miközben beszél látja a férfi széles mosolyát és most először érzi, hogy jó az a szokása, hogy mindig őszinte. Lou-val nem is tudna másként viselkedni. Teljesen máshogy érzi vele magát, mint a többi férfivel, akivel találkozott. Ez a férfi képes egy pillantásával teljesen elkábítani a lányt, egy érintéssel elfeledtetni mindent, egy csókkal fenekestül felforgatni a világát és ő ezt élvezi, sőt mi több erre vágyott egész életében. S most itt van azzal a férfival, aki alig három nap alatt fontosabb lett neki, mint bárki eddigi életében. Élvezi a pillantását, a mosolyát, a hangját, s mindent ami a férfi. Miután megcsókolja, fejét Lou mellkasára fekteti. Hallgatja, ahogy a másik szíve egyenletesen ver. Mosolyog, élezi ezt a helyzetet és könnyen megszokná. Bár van egy olyan sejtése, hogy lesz esélye arra, hogy megszokja, ezt a közelséget a férfival.*
- Hinnéd, hogy alig három napja ismerjük egymást? Furcsa, de nekem már ennyi idő is elég volt, hogy érezzem, más vagy, mint a többiek. Különleges vagy a számomra Lou!
*Mondja meg sem mozdulva, most inkább várja, hogy mit lép a lovagja.*
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:11:45
Üzenet elküldve: 2013-11-07 22:11:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lousadel Rammesh//
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*A lány széles mosolya megerősíti Lou-ban hogy, jól tette mikor őszintén válaszolt. Legközelebb is így fog tenni tudja és azt is hogy, akkor sem fog gondolkozni rajta. Ezzel a lánnyal másképp viselkedik mint a többi nőcskéjével. Fire-t komolyan veszi. Mikor a lány őszintén válaszol akkor Lou szélesen mosolyog.*
~Ez a lány tényleg tudja hogy, hogy kell a férfi becsületet ápolni. Hihetetlen szerencsés egy fickó vagyok vele.~
*Mikor a csóknak vége és a lány a lovag mellkasára hajtja hófehér fejét a férfi élvezi a helyzetet. Meg tudná szokni ezt a helyzetet. És szinte biztos is benne hogy, lesz is alkalma megszokni ezt.*
//Egy nap a semmittevésnek, "a pihenés után"//
*A lány széles mosolya megerősíti Lou-ban hogy, jól tette mikor őszintén válaszolt. Legközelebb is így fog tenni tudja és azt is hogy, akkor sem fog gondolkozni rajta. Ezzel a lánnyal másképp viselkedik mint a többi nőcskéjével. Fire-t komolyan veszi. Mikor a lány őszintén válaszol akkor Lou szélesen mosolyog.*
~Ez a lány tényleg tudja hogy, hogy kell a férfi becsületet ápolni. Hihetetlen szerencsés egy fickó vagyok vele.~
*Mikor a csóknak vége és a lány a lovag mellkasára hajtja hófehér fejét a férfi élvezi a helyzetet. Meg tudná szokni ezt a helyzetet. És szinte biztos is benne hogy, lesz is alkalma megszokni ezt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370