//Serray Nordik Wargar//
*Még sokáig nézik egymást. De a férfit mintha zavarná valami. Ezt már Skila is észreveszi. Mikor a gomb Serray bőréhez ért, az libabőrrel lett teli, pedig a kő meleg volt, saját szíve melegítette, hiszen a mellei közé dugta.*
-Bocsánat. Lehet nem igazán tudsz most kiigazodni a tetteimen. Igazság szerint én sem. Nem tudom szerettél-e már valakit életedben. Na, nem úgy mint szeretőt.
*Kis szünetet tart, higgadt csendes mondatai közt.*
-Mint társat. Tudom, azt hiszed nem érezhetek így, hisz még csak egy napja ismerkedtünk össze. Én sem értem. Sajnálom ha zavarba hoztalak, nem tudom mihez vagy szokva.
*Ahogy a férfi arcát nézi, kényszeredetten elmosolyodik. Tudja, hogy túl messzire ment. Talán így gondolná ezt minden rendes ember, de Serray számára, ez talán még közelibbnek hatott. Szégyelli magát, tudja, hogy le kell szoknia erről, hiszen ezzel mindent el is ronthat. Talán egyszer csak úgy dönt, hogy itt hagyja, vagy talán még meg is üti, de biztosan mérges lesz. Ez a gondolat belülről mardosta a lányt. Szívesen átölelné őt újra, de tudja, hogy távolságtartónak kell lennie, és csak annyira közeledhet, amennyire az Serray teszi. Csakhogy ő nem ilyen. Biztos benne, ha most még ő is elhagyná, tán felemésztené a bánat. De hogyan igazodjon a férfihez, ha nem tud róla semmit.*
-Tudod mit?
*Arcán lelkes mosoly támad.*
-Talán az a baj, hogy nem ismerjük egymást. Az lenne a legjobb, ha leülnénk valahová, és mesélnénk magunkról. Már persze csak azt, ami nem titok. De ha nem szeretnéd, hagyjuk.
*Kicsit tart a választól. Kettős érzelmek dúlnak benne Serray kapcsán. Kiszámíthatatlan. Néha olyan kedves, és törődő, hogy kedve lenne megölelni minden percben, de néha... olyan hűvös, és szomorú. Ez meg ijeszti a lányt, és nem ráadásul éppen ez az, amiért nem tudja mindig, meddig mehet el. Szeretné tudni a válaszokat, de nem tehet fel egy kérdést sem. Szeretné meggyógyítani a sebeket, de nem tudja hol vannak, mert az biztos, hogy vannak. Talán nem a testén, hanem benne. Különös, láthatatlan sebek, amik lassan rákos burjánzásba kezdenek, ha nem gyógyulnak meg. Belülről falják fel az ember lelkét, és nem elég, ha csak bekötik. Ki kell égetni. De hogy, ha nem mutatja meg neki őket, Tán egyetlen érintésével is begyógyíthatná őket. De nincs rá lehetőség, és választ sem várhat. Egy soha fel nem tett kérdésre.*