Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-10 20:28:40
Üzenet elküldve: 2013-10-10 20:28:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
*A forró ajkak a homlokán, kellemesek, egyszerre még is ijesztően közeliek. Teljesen váratlanul éri a reakció. Nem tudja eldönteni, hogy ez most jól esik e neki, vagy kellemetlenül? Rá kell jönnie, hogy mindkét érzés jelen van benne, és szinte szétszakítja. A Napkő szinte fagyosan ér a bőréhez, a lány meleg csókja után. Annyira megijesztik a furcsa, egymásnak teljesen ellent mondó érzések, hogy legszívesebben ellökné magától a lányt, és kirontana a friss levegőre, mert úgy érzi, hogy mindjárt megfullad. De nem teszi. Biztosan rosszul esne Skilának, ha most lelépne. Minden bizonnyal. De túl közel jött. belépett azon az ajtón, ahol nem szabad, és olyat tett, amit nem szabad. A lány újra megöleli. Ez az ölelés viszont most nem olyan jóleső, mint odakint, a főtéren, mikor az útjaik egymásba futottak. Most nem tölti el melegséggel az érintése. Mit tegyen? Az esze azt mondja, hogy az egyenes utat választva lökje el magától. De ott van valami más. A szíve, aminek a hangjára soha nem figyelt. Mindig csak az agyára hagyatkozva cselekedett. De most ez a furcsa hang annyira hangos, hogy elnyomja elméjének suttogását, és egy nehezebb, kijárhatatlan útra tereli.*
-Skila....azt hiszem, nekem ez most....nos, furcsa. És idegen. Köszönöm az ajándékod, meg fogom őrizni.
*Többet képtelen kinyögni, és gyengéden messzebb tolja magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie, mert hasonló helyzetbe sosem került. SOHA. De csak azért mert óvatos volt. Egy pillanatra szemet húnyt a szabályai felett, és kész is a káosz. Ezzel azonban nem csak saját magát, de Skilát is kellemetlen helyzetbe hozza. Ráadásul az is előfordulhat, hogy újra megbántotta. Egy önkéntelen mosoly kúszik fel az arcára. Skila szemeibe révedve úgy érzi, hogy kezd elveszni bennül.*
*A forró ajkak a homlokán, kellemesek, egyszerre még is ijesztően közeliek. Teljesen váratlanul éri a reakció. Nem tudja eldönteni, hogy ez most jól esik e neki, vagy kellemetlenül? Rá kell jönnie, hogy mindkét érzés jelen van benne, és szinte szétszakítja. A Napkő szinte fagyosan ér a bőréhez, a lány meleg csókja után. Annyira megijesztik a furcsa, egymásnak teljesen ellent mondó érzések, hogy legszívesebben ellökné magától a lányt, és kirontana a friss levegőre, mert úgy érzi, hogy mindjárt megfullad. De nem teszi. Biztosan rosszul esne Skilának, ha most lelépne. Minden bizonnyal. De túl közel jött. belépett azon az ajtón, ahol nem szabad, és olyat tett, amit nem szabad. A lány újra megöleli. Ez az ölelés viszont most nem olyan jóleső, mint odakint, a főtéren, mikor az útjaik egymásba futottak. Most nem tölti el melegséggel az érintése. Mit tegyen? Az esze azt mondja, hogy az egyenes utat választva lökje el magától. De ott van valami más. A szíve, aminek a hangjára soha nem figyelt. Mindig csak az agyára hagyatkozva cselekedett. De most ez a furcsa hang annyira hangos, hogy elnyomja elméjének suttogását, és egy nehezebb, kijárhatatlan útra tereli.*
-Skila....azt hiszem, nekem ez most....nos, furcsa. És idegen. Köszönöm az ajándékod, meg fogom őrizni.
*Többet képtelen kinyögni, és gyengéden messzebb tolja magától a lányt, hogy a szemébe nézhessen. Nem tudja, hogy hogyan kellene viselkednie, mert hasonló helyzetbe sosem került. SOHA. De csak azért mert óvatos volt. Egy pillanatra szemet húnyt a szabályai felett, és kész is a káosz. Ezzel azonban nem csak saját magát, de Skilát is kellemetlen helyzetbe hozza. Ráadásul az is előfordulhat, hogy újra megbántotta. Egy önkéntelen mosoly kúszik fel az arcára. Skila szemeibe révedve úgy érzi, hogy kezd elveszni bennül.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-10 17:52:37
Üzenet elküldve: 2013-10-10 17:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*Nem néz a férfi arcára. Csak lesütött szemekkel bambul a padlóra. Megint kellemetlen helyzetbe hozta Serray-t, de meglepődik a férfi reakcióján. Azt várta, hogy feláll, felveszi a kabátját, majd oda szól, hogy "meddig szándékozol még folytatni a bőgést?". Nem, ezt azért nem mondaná, hiszen kedves fickónak látszik. És Skila érzi, hogy az is.*
~Milyen kedves. Még ezek után is, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Az arca. Olyan lágy, és megértő.~
*Gyengén elveszi a kendőt, és letörli vele a könnyeit. Magában még mindig arra a meleg bizsergésre gondol, amit akkor érzett, mikor a férfi ujjai végigfutottak az arcán. meleg volt, és jóleső. éppen olyan, amilyenre szüksége volt ahhoz, hogy megvigasztalják.
Most már végre a férfira emeli tekintetét, és kisírt szemei alá, újra felölti bájos mosolyát. Keserédes, de megenyhült. A kapott kendőt kettéhajtja úgy, hogy a könnyes része befelé legyen. Az orrát nem törölte bele. A zokogástól meggyengült kezeivel, Serray arca felé nyúl, és szemét le sem véve annak szemeiről, letörölgeti a férfi vizes képét. Miután befejezte, nem tud parancsolni magának. Megcsókolja a homlokát, s szorosan átöleli. Fejét Serray vállára hajtva, kezeivel átkulcsolva ül még egy kicsit*
-Nem baj. Megértem, ha nem bízol még bennem. Én is furcsállom, hogy ilyen hamar megszerettelek. De tudd, hogy nekem bármit, és bármikor elmondhatsz, amikor csak szeretnél. Én már itt vagyok neked.
*Elhajol a férfitól, és földön heverő táskájából kihúz egy vastag szövetszálat. Ruhája nyakából előkeresi a napköves aranygombot, és még egyszer végigméri a fényben. A hosszú szálra ráfűzi az aranygombot, és két végénél összecsomózza, így már készen is van az amulett. Kedves kis kincsét, Serray nyakába akasztja.*
-Ezt neked adom. Szeretném ha elfogadnád.
*Nem szeretné látni most az arcát. És hogy a meghökkentség ne rontsa el a meleg pillanatot, inkább ismét megöleli a férfit. Ám, most lejjebb hajol, arcát Serray kulcscsontjára fekteti, karjait, nem nyaka körül, hanem karjai alatt kulcsolja át. Szemeit lehunyva hallgatja, a tompa szívdobogást a férfi mellkasából, s ezen kívül, már csak magát hallja, ahogy egyenletesen a nyakába szuszog.*
*Nem néz a férfi arcára. Csak lesütött szemekkel bambul a padlóra. Megint kellemetlen helyzetbe hozta Serray-t, de meglepődik a férfi reakcióján. Azt várta, hogy feláll, felveszi a kabátját, majd oda szól, hogy "meddig szándékozol még folytatni a bőgést?". Nem, ezt azért nem mondaná, hiszen kedves fickónak látszik. És Skila érzi, hogy az is.*
~Milyen kedves. Még ezek után is, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Az arca. Olyan lágy, és megértő.~
*Gyengén elveszi a kendőt, és letörli vele a könnyeit. Magában még mindig arra a meleg bizsergésre gondol, amit akkor érzett, mikor a férfi ujjai végigfutottak az arcán. meleg volt, és jóleső. éppen olyan, amilyenre szüksége volt ahhoz, hogy megvigasztalják.
Most már végre a férfira emeli tekintetét, és kisírt szemei alá, újra felölti bájos mosolyát. Keserédes, de megenyhült. A kapott kendőt kettéhajtja úgy, hogy a könnyes része befelé legyen. Az orrát nem törölte bele. A zokogástól meggyengült kezeivel, Serray arca felé nyúl, és szemét le sem véve annak szemeiről, letörölgeti a férfi vizes képét. Miután befejezte, nem tud parancsolni magának. Megcsókolja a homlokát, s szorosan átöleli. Fejét Serray vállára hajtva, kezeivel átkulcsolva ül még egy kicsit*
-Nem baj. Megértem, ha nem bízol még bennem. Én is furcsállom, hogy ilyen hamar megszerettelek. De tudd, hogy nekem bármit, és bármikor elmondhatsz, amikor csak szeretnél. Én már itt vagyok neked.
*Elhajol a férfitól, és földön heverő táskájából kihúz egy vastag szövetszálat. Ruhája nyakából előkeresi a napköves aranygombot, és még egyszer végigméri a fényben. A hosszú szálra ráfűzi az aranygombot, és két végénél összecsomózza, így már készen is van az amulett. Kedves kis kincsét, Serray nyakába akasztja.*
-Ezt neked adom. Szeretném ha elfogadnád.
*Nem szeretné látni most az arcát. És hogy a meghökkentség ne rontsa el a meleg pillanatot, inkább ismét megöleli a férfit. Ám, most lejjebb hajol, arcát Serray kulcscsontjára fekteti, karjait, nem nyaka körül, hanem karjai alatt kulcsolja át. Szemeit lehunyva hallgatja, a tompa szívdobogást a férfi mellkasából, s ezen kívül, már csak magát hallja, ahogy egyenletesen a nyakába szuszog.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-10 16:39:45
Üzenet elküldve: 2013-10-10 16:39:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
*Először nem is tudja mi is történik körülötte. Az, hogy a lány története konkrétan az arcán landolt, nem izgatta túlságosan. Megesik az ilyen. Ettől nem esik a szemében a lány egyáltalán. Az, hogy a mosdótál teljes tartalma is meglátogatta, nyilvánvalóan a hirtelen keletkezett zavarának tudható be. De most mi történik vele? Mire gondolhat? Miért fakadt sírva? Hiszen nem fogja kiverni a balhét egy kis esetlenkedésért. Nyilvánvalóan valami más lehet az oka. Sőt biztosan. Talán ez csak egy kirobbantó erő volt, és az a mérhetetlen fájdalom és szomorúság ennek a bekövetkezésével szakadt ki belőle. Teljesen ostobának érzi magát. Nem is tudja igazán mit is kéne tennie, elvégre sose került hasonló szituációba. Lassan feláll, és a földön zokogó teremtés felé indul. Miközben felé tart halkan megszólal.*
-ne haragudj, ha nem tudlak maximálisan a bizalmamba vonni téged, hogy kibeszéljem magamból ezt a problémát. remélem megérted, és nem ez az ok, hogy így kiborultál.
*Odaérve leguggol a lány elé és elsimítja nedves arcához tapadt tincseit.*
-Hasonló balesetek megesnek, és még ezer ilyen fog még történni. Nem tudhatom Skila, hogy min mentél keresztül eddig, bár el tudom képzelni. De hagynod kell a múltad. ne nézz vissza. megígérem, hogy nem kell még egyszer olyat átélned. Legalábbis amíg az utunk együtt halad, biztosan nem.
*Egy időre elhallgat. Megdöbben saját magán. Soha nem foglalkoztatta még egy élő társa sem. Nem beszélt még ennyit és ilyen összefüggően senkivel. Kis habozás után folytatja.*
-Na nyugodj meg. A zokogástól nem lesz jobb neked, csak rosszabb. Bocsásd meg nekem, hogy ha érzéketlen vagyok. Csupán szeretném, ha megnyugodnál. Bizonyára fáj már a fejed, és el tudom képzelni milyen jó éjszakád lesz ma ilyen betegen.
*feláll, és egy kendővel tér vissza. Fél térdre ereszkedik és Skila kezébe nyomja a textíliát. Tiszta. Hál istennek, nem kellett még használnia.*
A hozzászólás írója (Serray Nordik Wargar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.10 16:40:30
*Először nem is tudja mi is történik körülötte. Az, hogy a lány története konkrétan az arcán landolt, nem izgatta túlságosan. Megesik az ilyen. Ettől nem esik a szemében a lány egyáltalán. Az, hogy a mosdótál teljes tartalma is meglátogatta, nyilvánvalóan a hirtelen keletkezett zavarának tudható be. De most mi történik vele? Mire gondolhat? Miért fakadt sírva? Hiszen nem fogja kiverni a balhét egy kis esetlenkedésért. Nyilvánvalóan valami más lehet az oka. Sőt biztosan. Talán ez csak egy kirobbantó erő volt, és az a mérhetetlen fájdalom és szomorúság ennek a bekövetkezésével szakadt ki belőle. Teljesen ostobának érzi magát. Nem is tudja igazán mit is kéne tennie, elvégre sose került hasonló szituációba. Lassan feláll, és a földön zokogó teremtés felé indul. Miközben felé tart halkan megszólal.*
-ne haragudj, ha nem tudlak maximálisan a bizalmamba vonni téged, hogy kibeszéljem magamból ezt a problémát. remélem megérted, és nem ez az ok, hogy így kiborultál.
*Odaérve leguggol a lány elé és elsimítja nedves arcához tapadt tincseit.*
-Hasonló balesetek megesnek, és még ezer ilyen fog még történni. Nem tudhatom Skila, hogy min mentél keresztül eddig, bár el tudom képzelni. De hagynod kell a múltad. ne nézz vissza. megígérem, hogy nem kell még egyszer olyat átélned. Legalábbis amíg az utunk együtt halad, biztosan nem.
*Egy időre elhallgat. Megdöbben saját magán. Soha nem foglalkoztatta még egy élő társa sem. Nem beszélt még ennyit és ilyen összefüggően senkivel. Kis habozás után folytatja.*
-Na nyugodj meg. A zokogástól nem lesz jobb neked, csak rosszabb. Bocsásd meg nekem, hogy ha érzéketlen vagyok. Csupán szeretném, ha megnyugodnál. Bizonyára fáj már a fejed, és el tudom képzelni milyen jó éjszakád lesz ma ilyen betegen.
*feláll, és egy kendővel tér vissza. Fél térdre ereszkedik és Skila kezébe nyomja a textíliát. Tiszta. Hál istennek, nem kellett még használnia.*
A hozzászólás írója (Serray Nordik Wargar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.10 16:40:30
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:58:25
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:58:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*Érdeklődve nézi Serray-t miközben beszél hozzá. Megérti a férfi válaszát. Valószínűleg, ő is ezt mondaná.*
-Jól van. Nem muszáj elmondanod, ha nem akarod, de ha bármikor szükséged van a segítségemre, csak szólj! Hiszen, egy csapat vagyunk.
*Kedvesen átöleli a férfi karját, vállával neki dől, és apró gombját, fél szemét behunyva, a fénybe tartja, hogy Serray is jól lássa, ahogyan szikrázik a napsugarak között.*
-Tudod, este énekeltem valamit. Nem is tudom honnan, de eszembe jutott egy dal. Ha akarod, majd este eléneklem neked. Ma is a fogadóban alszunk majd, vagy tovább állunk? Mit tervezel?
*A gombot dekoltázsába ejtve, feláll, és az ablakhoz lép. Vajon nem hagy itt semmit? Jaj, hát miért is hagyna, amikor este, semmivel sem törődve bevetette magát az ágba. Még a fegyvereit sem akasztotta le magáról. Ez így utólag átgondolva, nem volt valami okos dolog. Na de mindegy, nem fontos.*
~Jaj ne! valami furcsa érzés kerített hatalmába. Az arcom végéből. Igen, onnan indul, és most egészen előrejön, az orromig. Ne! Csak nem? Gyorsan szólnom kell Serray-nak. Ne... Ne!~
-Hapcííja! Ó!
*Hát igen, "Ó". Ugyanis pontosan az lett az eredménye a "figyelmeztetésnek", hogy egyenese, a férfi arcába hajolva sikerült leadnia, orrának feszültségeit.*
~Te jó ég! Az arcába tüsszentettem. De kínos!~
*Kezeit az arca elé kapva, fülig vörösen kuporodik le a földre, és hintázni kezd sarkain. Valami emberfeletti dünnyögést hallat, és keserves fejjel Serray-ra néz.*
-U...Ugye nem haragszol? Nagyon, nagyon sajnálom! Tényleg.
*Kezeit elvette a szája elől, de amint befejezte a mondatokat, újra vissza rántja, és úgy várja a férfi válaszát. Ujjai között rést hagyva szemeinek, kétségbe esetten várja áldozata válaszát, aki persze nem tűnik túl lelkesnek. Skila arca, a lehető legvörösebb, mintha az összes vér az arcába szállt volna, de ezt hamarosan felváltja a hulla sápadtság.*
-Bocsánat, nem kellet volna elaludnom a huzatban, az én hibám. Ígérem nem fordul elő többet. Csak kérni akartam gyorsan egy zsebkendőt. Én eddig még sosem voltam beteg, csak gyerek koromban, ezért nem hordok magamnál. Sajnálom.
*Úgy súgja ezt a férfinak, mintha aludna valaki, az ágyban. És persze hallani hangján, a mértéktelen bűntudatot. Nagyon szégyelli magát emiatt. De már nem változtathat, a történteken. Szünet nélkül takarva arcát, merev tekintettel ül le az ágyra Serray mellé, és, hogy kicsit javítson a helyzeten, a takaró sarkát nyújtja neki.*
~Valószínű, hogy nem fogja beletörölni az arcát. Ki kéne találnom valami jobbat. Igen! A mosdó tál.~
-Na, na várj, hozok valami hasznosabbat!
*felpattan, és elindul az asztal felé. Megmarkolja a vízzel teli tálat, és sietve visszafordul az ágyhoz. Ám ahogy már majdnem odaér az ágyon várakozó szerencsétlenhez, hirtelen lába alá kerül, előző éjjel levetett csizmája, és kész az újabb baj. Nem elég, hogy Serray arcán eltenyésznek, az orrából, és szájából egyaránt kiáramló bacilusok, de most még a nyakába is zúdít egy nagyadag, hideg vizet. Na ez ,ár szinte komikus.*
-Uram, atyám!
*Kész! Ennél több ki se jön Skila torkán. Keservesen a földre rogy, és csendben sírni kezd.*
-Ne haragudj kérlek... Remélem te nem fogsz megfázni. Sajnálom, hogy újból problémát okoztam. Már biztos eleged van a baklövéseimből. Kibírhatatlan vagyok, és kétbalkezes. Pedig, én igazán nem szoktam. Nem tudom, hogy miért van ez, de a közeledben mindig, úgy izgulok. Szeretnék megfelelni neked, hogy ne jelentsek neked terhet, és ne tartsalak fel a dolgodban. De olyan béna vagyok, hogy még ez az egyszerű dolog is túl nagy ugrás a számomra. Pedig, mikor egyedül voltam, bármire képes voltam. Most biztosan nagyon mérges vagy... Sajnálom!
*Elkeseredett pityergése, és a beszéd közbeni zihálása, hatalmas nyelésekre készteti a lányt. Összegubózva, térdeit átkulcsolva gubbaszt a földön. Még csak a férfi szemébe sem mer belenézni. Maga sem érti, ezt a hirtelen érzelmi kitörést, de össze gyűltek benne a dolgok. Hiszen úgy szereti Serray-t. Nem szeretné elveszíteni, de ha gondot jelent a számára, nem foghatja vissza. Reméli, hogy nem idegesítette fel nagyon. De most, jobban teszi, ha a légzésre koncentrál, mert puffadt, arca, és könnyei, na meg persze bedugult orra, nem igazán segíti ebben a folyamatban. Halkan zihálva kuporog hát a földön, és megállás nélkül hajtogatja:*
-Sajnálom Serray! Sajnálom, sajnálom.
*Érdeklődve nézi Serray-t miközben beszél hozzá. Megérti a férfi válaszát. Valószínűleg, ő is ezt mondaná.*
-Jól van. Nem muszáj elmondanod, ha nem akarod, de ha bármikor szükséged van a segítségemre, csak szólj! Hiszen, egy csapat vagyunk.
*Kedvesen átöleli a férfi karját, vállával neki dől, és apró gombját, fél szemét behunyva, a fénybe tartja, hogy Serray is jól lássa, ahogyan szikrázik a napsugarak között.*
-Tudod, este énekeltem valamit. Nem is tudom honnan, de eszembe jutott egy dal. Ha akarod, majd este eléneklem neked. Ma is a fogadóban alszunk majd, vagy tovább állunk? Mit tervezel?
*A gombot dekoltázsába ejtve, feláll, és az ablakhoz lép. Vajon nem hagy itt semmit? Jaj, hát miért is hagyna, amikor este, semmivel sem törődve bevetette magát az ágba. Még a fegyvereit sem akasztotta le magáról. Ez így utólag átgondolva, nem volt valami okos dolog. Na de mindegy, nem fontos.*
~Jaj ne! valami furcsa érzés kerített hatalmába. Az arcom végéből. Igen, onnan indul, és most egészen előrejön, az orromig. Ne! Csak nem? Gyorsan szólnom kell Serray-nak. Ne... Ne!~
-Hapcííja! Ó!
*Hát igen, "Ó". Ugyanis pontosan az lett az eredménye a "figyelmeztetésnek", hogy egyenese, a férfi arcába hajolva sikerült leadnia, orrának feszültségeit.*
~Te jó ég! Az arcába tüsszentettem. De kínos!~
*Kezeit az arca elé kapva, fülig vörösen kuporodik le a földre, és hintázni kezd sarkain. Valami emberfeletti dünnyögést hallat, és keserves fejjel Serray-ra néz.*
-U...Ugye nem haragszol? Nagyon, nagyon sajnálom! Tényleg.
*Kezeit elvette a szája elől, de amint befejezte a mondatokat, újra vissza rántja, és úgy várja a férfi válaszát. Ujjai között rést hagyva szemeinek, kétségbe esetten várja áldozata válaszát, aki persze nem tűnik túl lelkesnek. Skila arca, a lehető legvörösebb, mintha az összes vér az arcába szállt volna, de ezt hamarosan felváltja a hulla sápadtság.*
-Bocsánat, nem kellet volna elaludnom a huzatban, az én hibám. Ígérem nem fordul elő többet. Csak kérni akartam gyorsan egy zsebkendőt. Én eddig még sosem voltam beteg, csak gyerek koromban, ezért nem hordok magamnál. Sajnálom.
*Úgy súgja ezt a férfinak, mintha aludna valaki, az ágyban. És persze hallani hangján, a mértéktelen bűntudatot. Nagyon szégyelli magát emiatt. De már nem változtathat, a történteken. Szünet nélkül takarva arcát, merev tekintettel ül le az ágyra Serray mellé, és, hogy kicsit javítson a helyzeten, a takaró sarkát nyújtja neki.*
~Valószínű, hogy nem fogja beletörölni az arcát. Ki kéne találnom valami jobbat. Igen! A mosdó tál.~
-Na, na várj, hozok valami hasznosabbat!
*felpattan, és elindul az asztal felé. Megmarkolja a vízzel teli tálat, és sietve visszafordul az ágyhoz. Ám ahogy már majdnem odaér az ágyon várakozó szerencsétlenhez, hirtelen lába alá kerül, előző éjjel levetett csizmája, és kész az újabb baj. Nem elég, hogy Serray arcán eltenyésznek, az orrából, és szájából egyaránt kiáramló bacilusok, de most még a nyakába is zúdít egy nagyadag, hideg vizet. Na ez ,ár szinte komikus.*
-Uram, atyám!
*Kész! Ennél több ki se jön Skila torkán. Keservesen a földre rogy, és csendben sírni kezd.*
-Ne haragudj kérlek... Remélem te nem fogsz megfázni. Sajnálom, hogy újból problémát okoztam. Már biztos eleged van a baklövéseimből. Kibírhatatlan vagyok, és kétbalkezes. Pedig, én igazán nem szoktam. Nem tudom, hogy miért van ez, de a közeledben mindig, úgy izgulok. Szeretnék megfelelni neked, hogy ne jelentsek neked terhet, és ne tartsalak fel a dolgodban. De olyan béna vagyok, hogy még ez az egyszerű dolog is túl nagy ugrás a számomra. Pedig, mikor egyedül voltam, bármire képes voltam. Most biztosan nagyon mérges vagy... Sajnálom!
*Elkeseredett pityergése, és a beszéd közbeni zihálása, hatalmas nyelésekre készteti a lányt. Összegubózva, térdeit átkulcsolva gubbaszt a földön. Még csak a férfi szemébe sem mer belenézni. Maga sem érti, ezt a hirtelen érzelmi kitörést, de össze gyűltek benne a dolgok. Hiszen úgy szereti Serray-t. Nem szeretné elveszíteni, de ha gondot jelent a számára, nem foghatja vissza. Reméli, hogy nem idegesítette fel nagyon. De most, jobban teszi, ha a légzésre koncentrál, mert puffadt, arca, és könnyei, na meg persze bedugult orra, nem igazán segíti ebben a folyamatban. Halkan zihálva kuporog hát a földön, és megállás nélkül hajtogatja:*
-Sajnálom Serray! Sajnálom, sajnálom.
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:03:03
Üzenet elküldve: 2013-10-07 20:03:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 95
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 95
Játékstílus: Szelíd
*A reggel az ablakon lágyan besütő fénnyel és madárdallal köszönti Estart. Felültében hatalmasat nyújtózik, félig még a takaró alatt, és kissé még álmosan pislog az ablakra. Fél kezével beletúr a nemrégiben félhosszúra nyírt hajába. Fiatalos arcának érdekes keretet ad a fehér haj, de ő már megszokta a csodálkozó tekinteteket. Újabb nyújtózkodás után feláll, és a mosdótálhoz lép, hogy alaposan megtisztálkodjon. Már-már meglepi, hogy egy jó alvás után mennyivel jobban esik a reggeli mosdás, a víz kellemesen bizsergeti a bőrét, majd a törölköző kissé durva szövésű anyaga fejezi be a munkát. Magára ölti ruházatát, a csuklyát azonban nem hűzza arcába. Így indul le a fogadóba, hogy megreggelizzen. Gondosan bezárja maga mögött az ajtót.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-06 12:21:09
Üzenet elküldve: 2013-10-06 12:21:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
*Meglepi a kérdés. Nem azért, mert rákérdezett, hanem azért, mert csak most. Nyilván az álma hozta fel ezt belőle. Végül is valahol számított erre, hiszen annak, hogy együtt mennek az úton, egyik feltétele, hogy megbízzanak a másikban. Sajnos, akár mennyire is utálná magát ezért, még nem bízik száz százalékosan. Ez nem Skila hibája. De annál inkább az övé. Emellett a komoly hangulat mellett is kénytelen elmosolyodni, a "rozmár" jelzőn. Még inkább azért, mert tudja magáról, hogy nem horkol. Ha mégis, nem lehet az olyan eget verő. Hirtelen a témáról még mindíg nem tudva leszakadni, halkan megszólal, mintha inkább magának mondaná.*
-Rozmár...Na jó. A humort tegyük félre. Nem bólintottam volna rá arra, hogy veled maradjak, ha bármilyen akadályt jelentenél a dolgaimban. Őszinte leszek. Már jópár éve, hogy találkoztam olyasvalakivel, aki ilyen egyenes velem mint te. Többek között a szimpátián kívül, ezért is mondtam igent. De ezt nem akarom elrontani most. Azt hiszem ezt a kérdésedet talán későbbre kéne halasztanod. Nem miattad, hanem miattam. Úgy hiszem akármilyen jól kijövünk is egymással, ezt még senkivel nem tudnám megvitatni. Sóval, igen vannak rendezetlen ügyeim. Kétségtelen, hogy a képességeid valószínűleg igen jól jönnének akárkinek. De azt nem tudom most eldönteni, hogy tudnál e segíteni avagy sem. Remélem érted.
*Már ez is több volt a kelleténél. De nem veszélyes. Most már tudja a lány, hogy van valami. Abban reménykedik, hogy most már talán ez nem igen izgatja már Skilát. Ha meg mégis, akkor várnia kell a válaszokkal. A válaszokkal, amiket még maga Serray sem kapott meg minden kérdésére. A lány felé fordulva finoman megfogja a csuklóját, és közelebb húzza magához, hogy szemügyre vegye a Napkövet.*
-Remélem igazad van, és szerencsés utunk lesz.
*Meglepi a kérdés. Nem azért, mert rákérdezett, hanem azért, mert csak most. Nyilván az álma hozta fel ezt belőle. Végül is valahol számított erre, hiszen annak, hogy együtt mennek az úton, egyik feltétele, hogy megbízzanak a másikban. Sajnos, akár mennyire is utálná magát ezért, még nem bízik száz százalékosan. Ez nem Skila hibája. De annál inkább az övé. Emellett a komoly hangulat mellett is kénytelen elmosolyodni, a "rozmár" jelzőn. Még inkább azért, mert tudja magáról, hogy nem horkol. Ha mégis, nem lehet az olyan eget verő. Hirtelen a témáról még mindíg nem tudva leszakadni, halkan megszólal, mintha inkább magának mondaná.*
-Rozmár...Na jó. A humort tegyük félre. Nem bólintottam volna rá arra, hogy veled maradjak, ha bármilyen akadályt jelentenél a dolgaimban. Őszinte leszek. Már jópár éve, hogy találkoztam olyasvalakivel, aki ilyen egyenes velem mint te. Többek között a szimpátián kívül, ezért is mondtam igent. De ezt nem akarom elrontani most. Azt hiszem ezt a kérdésedet talán későbbre kéne halasztanod. Nem miattad, hanem miattam. Úgy hiszem akármilyen jól kijövünk is egymással, ezt még senkivel nem tudnám megvitatni. Sóval, igen vannak rendezetlen ügyeim. Kétségtelen, hogy a képességeid valószínűleg igen jól jönnének akárkinek. De azt nem tudom most eldönteni, hogy tudnál e segíteni avagy sem. Remélem érted.
*Már ez is több volt a kelleténél. De nem veszélyes. Most már tudja a lány, hogy van valami. Abban reménykedik, hogy most már talán ez nem igen izgatja már Skilát. Ha meg mégis, akkor várnia kell a válaszokkal. A válaszokkal, amiket még maga Serray sem kapott meg minden kérdésére. A lány felé fordulva finoman megfogja a csuklóját, és közelebb húzza magához, hogy szemügyre vegye a Napkövet.*
-Remélem igazad van, és szerencsés utunk lesz.
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:55:03
Üzenet elküldve: 2013-10-05 17:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
-Látom, ma nem vagy túl jó formában.
*Szemeit tágra nyitja, és arca olyan piros lesz, akár egy nagy, kerek paradicsom.*
-Még hogy hölgy...Ugyan, ne szédíts már.
*Kezével int egyet zavarában, majd elmosolyodik.*
-Azért akarom megmutatni ezt a gombot, mert szerintem ez egy nagyon jó jel. Talán a szerencsés utat jelzi. Egész biztos. Ez egy Napkő, és az mindig jószerencsét mutat.
*Mosolyogva megforgatja ujjai között a kis gombot, a hajnali napfényben. Arcán megjelenik egy kis fényfolt, ahogy a kőről visszaverődik a fénysugár. De hamar eszébe jut a kérdés, amit fel akar tenni Serray-nak.*
-Ja, akartam kérdezni valamit! Nagyon fontos lenne.
*Kicsit elszontyolodik, ahogy rátér a témára, és egy kicsit, udvariaskodva folytatja a beszédet. Mint egy kérlelő kis lányka.*
-Hát, tudod. Én igazán, nagyon örülök, hogy úgy döntöttél, velem maradsz. De, az éjszaka volt egy szörnyű álmom, és rájöttem, hogy megfelejtkeztem egy fontos dologról meggyőződni. Nekem ugyanis, semmi dolgom nem volt, cél nélkül kötöttem ki Arthenior-ba, de te bizonyára okkal jöttél a városba. Szóval... Ha esetleg van valami, amit el kell intézned, akkor nem akarlak feltartani a világért se. Sőt még segítek is, amiben csak tudok. Nagyon a szívemre venném, ha miattam kéne felhagynod egy fontos dologgal.
*Kicsit aggódva tekint fel a férfi arcára. Látva rajta a feszültséget felül, és megpróbálja valami semleges témával oldani szorongását.*
-Amúgy. Muszáj voltam rád dobnom a takarót, mert úgy horkoltál az este, mint egy rozmár. Képtelen voltam aludni tőled!
~Na jó. Ez nem teljesen igaz, de még az is lehetne.~
-Bocsánat. Csak vicc volt. De hideg az este, és látszott rajtad, hogy fázol ott a földön. De... Szóval, van valami amit meg kell még tenned? Talán még a hasznodra is lehetek. Na?
*Aggódóan nézi a férfit. Reménykedik, hogy most nem az jön, hogy "Bocs, de nem lehetünk tovább együtt, most lelépek. Isten áldjon!" de kicsit ettől is tart. Felhúzza térdét, és állával rátámaszkodik. Így várja tovább Serray válaszát. Úgy ver a szíve, hogy az szinte tisztán halható. Mi ez? Csak nem fél, hogy elveszíti őt? De, minden bizonnyal. Úgy szereti Serray-t nagyon bánná, ha el kéne válniuk. Belereszket a gondolatába is.*
-Látom, ma nem vagy túl jó formában.
*Szemeit tágra nyitja, és arca olyan piros lesz, akár egy nagy, kerek paradicsom.*
-Még hogy hölgy...Ugyan, ne szédíts már.
*Kezével int egyet zavarában, majd elmosolyodik.*
-Azért akarom megmutatni ezt a gombot, mert szerintem ez egy nagyon jó jel. Talán a szerencsés utat jelzi. Egész biztos. Ez egy Napkő, és az mindig jószerencsét mutat.
*Mosolyogva megforgatja ujjai között a kis gombot, a hajnali napfényben. Arcán megjelenik egy kis fényfolt, ahogy a kőről visszaverődik a fénysugár. De hamar eszébe jut a kérdés, amit fel akar tenni Serray-nak.*
-Ja, akartam kérdezni valamit! Nagyon fontos lenne.
*Kicsit elszontyolodik, ahogy rátér a témára, és egy kicsit, udvariaskodva folytatja a beszédet. Mint egy kérlelő kis lányka.*
-Hát, tudod. Én igazán, nagyon örülök, hogy úgy döntöttél, velem maradsz. De, az éjszaka volt egy szörnyű álmom, és rájöttem, hogy megfelejtkeztem egy fontos dologról meggyőződni. Nekem ugyanis, semmi dolgom nem volt, cél nélkül kötöttem ki Arthenior-ba, de te bizonyára okkal jöttél a városba. Szóval... Ha esetleg van valami, amit el kell intézned, akkor nem akarlak feltartani a világért se. Sőt még segítek is, amiben csak tudok. Nagyon a szívemre venném, ha miattam kéne felhagynod egy fontos dologgal.
*Kicsit aggódva tekint fel a férfi arcára. Látva rajta a feszültséget felül, és megpróbálja valami semleges témával oldani szorongását.*
-Amúgy. Muszáj voltam rád dobnom a takarót, mert úgy horkoltál az este, mint egy rozmár. Képtelen voltam aludni tőled!
~Na jó. Ez nem teljesen igaz, de még az is lehetne.~
-Bocsánat. Csak vicc volt. De hideg az este, és látszott rajtad, hogy fázol ott a földön. De... Szóval, van valami amit meg kell még tenned? Talán még a hasznodra is lehetek. Na?
*Aggódóan nézi a férfit. Reménykedik, hogy most nem az jön, hogy "Bocs, de nem lehetünk tovább együtt, most lelépek. Isten áldjon!" de kicsit ettől is tart. Felhúzza térdét, és állával rátámaszkodik. Így várja tovább Serray válaszát. Úgy ver a szíve, hogy az szinte tisztán halható. Mi ez? Csak nem fél, hogy elveszíti őt? De, minden bizonnyal. Úgy szereti Serray-t nagyon bánná, ha el kéne válniuk. Belereszket a gondolatába is.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-05 11:02:16
Üzenet elküldve: 2013-10-05 11:02:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
~Lám lám, és a pokróc megtette hatását.~
*Nem tetszik neki amit lát. Jól megfázott. remek. Viszont most már megtörtént, nem fordíthatja vissza. És ahogy nézi, igazán gusztusos, ahogy beteges tüsszentésével, jól telerakja bacikkal a takarót. Sebaj. Elnézi.*
-Nem kéne ilyen hidegben egy széken az ablak mellett töltened az éjszakát. Mivel te magad is láthatod, hogy meg lett az eredménye.
*Vet egy gyors pillantást az aprócska tárgyra, ami a lány kezében van. Eleinte nem akar odamenni. Mit érdekli őt holmi kövecske, amit az ablakrésben talált. De nem áll szándékában összeveszni Skilával, biztosan meg is sértődne. Elmosolyodik akaratlanul is, ahogy látja maga előtt, durcás arcocskáját.*
-Jó volt a padlón. Különben is egy hölgynek semmi keresni valója a földön. Maradj csak az ágyon.
~És még kérdezősködni is akar? Reménykedtem benne, hogy erről tegnap letett. Mindegy is. nincs ilyen szerencsém.~
*Mielőtt odamenne az ágyra Skila mellé, inkább megmossa arcát a tálban. A víz jég hideg. Legalább felébred. Sose kelt még ilyen nehezen. Szinte minden reggel kicsattanó formában van. Visszamegy a matracon elterült lányhoz. Zavarja megint rátör. Eddigi munkálkodásai során, nem törődött mással, vagy másvalakivel a feladatán kívül. Nem nézelődött nők után. És ez a lány most olyan gyönyörű, miközben ott fekszik, mintha csak egy tollpihe lenne, kecsesen és könnyedén. Szinte mintha nem is a matracon terpeszkedne, hanem lebegne felette. Gyorsan visszazökkenti magát. Bármilyen kérdés is jön, neki válaszolnia kell rá a lehető legkomolyabban, és odafigyelve, hogy ne mondjon túl sokat. Ledobja magát, a matrac szélére, és Skilára sem pillantva, magára rángatja lábbelijét.*
~Lám lám, és a pokróc megtette hatását.~
*Nem tetszik neki amit lát. Jól megfázott. remek. Viszont most már megtörtént, nem fordíthatja vissza. És ahogy nézi, igazán gusztusos, ahogy beteges tüsszentésével, jól telerakja bacikkal a takarót. Sebaj. Elnézi.*
-Nem kéne ilyen hidegben egy széken az ablak mellett töltened az éjszakát. Mivel te magad is láthatod, hogy meg lett az eredménye.
*Vet egy gyors pillantást az aprócska tárgyra, ami a lány kezében van. Eleinte nem akar odamenni. Mit érdekli őt holmi kövecske, amit az ablakrésben talált. De nem áll szándékában összeveszni Skilával, biztosan meg is sértődne. Elmosolyodik akaratlanul is, ahogy látja maga előtt, durcás arcocskáját.*
-Jó volt a padlón. Különben is egy hölgynek semmi keresni valója a földön. Maradj csak az ágyon.
~És még kérdezősködni is akar? Reménykedtem benne, hogy erről tegnap letett. Mindegy is. nincs ilyen szerencsém.~
*Mielőtt odamenne az ágyra Skila mellé, inkább megmossa arcát a tálban. A víz jég hideg. Legalább felébred. Sose kelt még ilyen nehezen. Szinte minden reggel kicsattanó formában van. Visszamegy a matracon elterült lányhoz. Zavarja megint rátör. Eddigi munkálkodásai során, nem törődött mással, vagy másvalakivel a feladatán kívül. Nem nézelődött nők után. És ez a lány most olyan gyönyörű, miközben ott fekszik, mintha csak egy tollpihe lenne, kecsesen és könnyedén. Szinte mintha nem is a matracon terpeszkedne, hanem lebegne felette. Gyorsan visszazökkenti magát. Bármilyen kérdés is jön, neki válaszolnia kell rá a lehető legkomolyabban, és odafigyelve, hogy ne mondjon túl sokat. Ledobja magát, a matrac szélére, és Skilára sem pillantva, magára rángatja lábbelijét.*
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-04 23:06:58
Üzenet elküldve: 2013-10-04 23:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*Az arcában landoló pokrócra ébred. Micsoda fráter... Kezével lehúzza szemei elől a takarót, és nagy álmos szemekkel pislog Serray-ra.*
-Még hogy...Hapci...Csipkerózsika. Ez kedves. Igazán köszönöm a bókot.
*Álmosan oda vánszorog az ágyhoz, és bele fekszik.*
-Jobb volt, amíg aludtál. Adag se beszéltél.
*Motyogja, miközben ásít egyet, és egy újabbat tüsszent, a takarót arcába gyűrve.*
-Gyere csak ide, Serray! Had mutassak valamit. Este találtam, beszorulva az ablaküveg, és a keret közé. Nézd!
*Kezét nyújtja, benne, egy fényes aranygombbal. A gomb közepén Napkő csillog.*
-Ugye, gyönyörű?
*Kezét gyorsan visszahúzná az ágyba, a takaró alá, de feltétlen szeretné megmutatni Serray-nak, új szerzeményét. Reméli, ő is mutat majd egy aprócska lelkesedést a dolog iránt, bár nem venne rá mérget, hogy így lesz.*
-Jaj! Tényleg. Akartam kérdezni tőled valamit. Este jutott az eszembe. De ülj le mellém az ágyba. Úgy sokkal kényelmesebb. Tényleg. Máskor majd én alszom a földön, Látom a mozgásodon, hogy mindened elaludtad, de én már megszoktam, mindig a földön aludtam az utam során. Na gyere, nézd ezt meg, és hagy kérdezzek!
*A gombot tartó kezével megütögeti a lába melletti szabad helyet, az ágyon. Barátságosan mosolyog a férfira. Eszébe jut a tegnap esti látvány, ahogy a földön aludt, édes nyugalomban. Csodálatos volt. És az a csók. Skila, ha tehetné, most is nyomna egyet, Serray homlokára, de tart a férfi reakciójától. Másrészt, elég idiótán is venné ki magát. Csendben, várakozón fekszik a pokrócba gubózva, mint egy kis hernyó, s várja a férfi közeledtét. Vajon mit válaszol majd, a közelgő kérdésre?*
*Az arcában landoló pokrócra ébred. Micsoda fráter... Kezével lehúzza szemei elől a takarót, és nagy álmos szemekkel pislog Serray-ra.*
-Még hogy...Hapci...Csipkerózsika. Ez kedves. Igazán köszönöm a bókot.
*Álmosan oda vánszorog az ágyhoz, és bele fekszik.*
-Jobb volt, amíg aludtál. Adag se beszéltél.
*Motyogja, miközben ásít egyet, és egy újabbat tüsszent, a takarót arcába gyűrve.*
-Gyere csak ide, Serray! Had mutassak valamit. Este találtam, beszorulva az ablaküveg, és a keret közé. Nézd!
*Kezét nyújtja, benne, egy fényes aranygombbal. A gomb közepén Napkő csillog.*
-Ugye, gyönyörű?
*Kezét gyorsan visszahúzná az ágyba, a takaró alá, de feltétlen szeretné megmutatni Serray-nak, új szerzeményét. Reméli, ő is mutat majd egy aprócska lelkesedést a dolog iránt, bár nem venne rá mérget, hogy így lesz.*
-Jaj! Tényleg. Akartam kérdezni tőled valamit. Este jutott az eszembe. De ülj le mellém az ágyba. Úgy sokkal kényelmesebb. Tényleg. Máskor majd én alszom a földön, Látom a mozgásodon, hogy mindened elaludtad, de én már megszoktam, mindig a földön aludtam az utam során. Na gyere, nézd ezt meg, és hagy kérdezzek!
*A gombot tartó kezével megütögeti a lába melletti szabad helyet, az ágyon. Barátságosan mosolyog a férfira. Eszébe jut a tegnap esti látvány, ahogy a földön aludt, édes nyugalomban. Csodálatos volt. És az a csók. Skila, ha tehetné, most is nyomna egyet, Serray homlokára, de tart a férfi reakciójától. Másrészt, elég idiótán is venné ki magát. Csendben, várakozón fekszik a pokrócba gubózva, mint egy kis hernyó, s várja a férfi közeledtét. Vajon mit válaszol majd, a közelgő kérdésre?*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-04 22:09:42
Üzenet elküldve: 2013-10-04 22:09:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
*Arra ébred, hogy a hajnal fényei szürkére festik a szobát. Sajog a nyaka és a háta a kemény padlótól. Majd lemozogja. De mi ez? Feltűnik neki, hogy a kabátján kívül a pokróc is rajta fekszik.*
~Hol ez a lány?~
*Felül, és meg is pillantja rögtön. Ott ül, azaz alszik a széken az ablak mellett.*
~Nagyszerű, remélem jól meg is fázott. Mit keres ott? Mire várt? Hogy berepüljön a fogtündér az ablakon??*
*Még ül ott egy darabig, míg hozzászokik a hűvös levegőhöz, ami betöltötte a szobát, hála a szörnyen rosszul beillesztett ablaküvegnek. feláll. lábai teljesen elzsibbadtak. Várt egy kicsit míg újra életre kelnek, és elindult az ablak felé. Egy egyszerű mozdulttal a lányra dobja a pokrócot. Nem mintha nem lenne tekintettel arra, hogy volt olyan aranyos és odaadta neki este, és gondolt rá. De szándékában áll felkelteni, hogy legalább az ágyban folytassa. Nem szerette volna felkapni a székről és a matracra fektetni, mert tartott a heves reakciótól. Innen messziről egy álmatag lány pofonját is ki tudja kerülni.*
-Ébresztő, csipketolvajka. Inkább az alvás céljából létrehozott bútordarabot használd. Szerintem kényelmesebb.
*Arra ébred, hogy a hajnal fényei szürkére festik a szobát. Sajog a nyaka és a háta a kemény padlótól. Majd lemozogja. De mi ez? Feltűnik neki, hogy a kabátján kívül a pokróc is rajta fekszik.*
~Hol ez a lány?~
*Felül, és meg is pillantja rögtön. Ott ül, azaz alszik a széken az ablak mellett.*
~Nagyszerű, remélem jól meg is fázott. Mit keres ott? Mire várt? Hogy berepüljön a fogtündér az ablakon??*
*Még ül ott egy darabig, míg hozzászokik a hűvös levegőhöz, ami betöltötte a szobát, hála a szörnyen rosszul beillesztett ablaküvegnek. feláll. lábai teljesen elzsibbadtak. Várt egy kicsit míg újra életre kelnek, és elindult az ablak felé. Egy egyszerű mozdulttal a lányra dobja a pokrócot. Nem mintha nem lenne tekintettel arra, hogy volt olyan aranyos és odaadta neki este, és gondolt rá. De szándékában áll felkelteni, hogy legalább az ágyban folytassa. Nem szerette volna felkapni a székről és a matracra fektetni, mert tartott a heves reakciótól. Innen messziről egy álmatag lány pofonját is ki tudja kerülni.*
-Ébresztő, csipketolvajka. Inkább az alvás céljából létrehozott bútordarabot használd. Szerintem kényelmesebb.
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:14:02
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:14:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
*Skila egy gyönyörű réten van. Szedi a színpompás mezei virágokat, és szinte megmosdatja az illatár. A távolban egy magas alak körvonalai sejlenek.*
~Serray!~
*Nyakához kap. Nem tud megszólalni.*
~Mi ez?! Egy hang sem jön ki a torkomon. Ne!~
*az árny alak kardot ránt. Elkezd rohanni a lány felé. Skila szeretne kiáltani, de nem tud. A férfi átszúrja a lány hasát.*
-Jaj!
*Skila felriad. Álom volt csak az egész. De olyan valósnak tűnt. Felül az ágyon, és megnézi a földön fekvő társát.*
~Milyen békésen alszik. Gyönyörű arca van.~
* Lefekszik a férfi mellé a földre, és nézni kezdi. Vajon mit álmodhat? Reméli nem olyan szörnyűséget mint ő. Feltápászkodik, hangtalanul, és a tükrös asztal elé oson. Megmossa arcát a tiszta vízben, és a tükörbe néz. Még mindig álmosak a szemei, de az előző után, már nem mer elaludni. Vajon mit jelenthet az álma? Lehet, hogy Serray titkol valami?*
~Hát persze, hiszen valami feladatról beszélt nekem. Lehet, hogy keres valamit, vagy valakit. Reggel megkérdezem. Igaz, hogy megkértem, tartson velem, de önző voltam, és nem kérdeztem meg van-e neki elintézetlen ügye. Lehet hogy van, és akkor segítenem kell neki, hogy elintézhesse és tiszta lappal indulhassunk.~
*Lassan az ablakhoz sétál, és odaemeli a széket is az asztal elől. Kinéz az éji városra. Hideg van, Serray is biztosan fázik. Az ablaktól felállva, ráteríti vastag pokrócát, a férfira, és forró csókot lehel homlokára. Visszaül az ablakhoz, és a távolba révedve, egy régről felderengő, távoli altatót dúdol kristálytiszta hangján. Átölelve magát kezeivel, dalával nyugtatja magát. A csillagok, és a holdfény sápadt fénnyel borítja be arcát, és haját, mely most gyémántos selyemlepelnek látszik. Érzi arcán az ablakkeret mellől beszűrődő esti hideget. Lassan újra elhallgat, és elnyomja az álom. De az altató még sokáig hallani vélhető a kietlen szobában.*
*Skila egy gyönyörű réten van. Szedi a színpompás mezei virágokat, és szinte megmosdatja az illatár. A távolban egy magas alak körvonalai sejlenek.*
~Serray!~
*Nyakához kap. Nem tud megszólalni.*
~Mi ez?! Egy hang sem jön ki a torkomon. Ne!~
*az árny alak kardot ránt. Elkezd rohanni a lány felé. Skila szeretne kiáltani, de nem tud. A férfi átszúrja a lány hasát.*
-Jaj!
*Skila felriad. Álom volt csak az egész. De olyan valósnak tűnt. Felül az ágyon, és megnézi a földön fekvő társát.*
~Milyen békésen alszik. Gyönyörű arca van.~
* Lefekszik a férfi mellé a földre, és nézni kezdi. Vajon mit álmodhat? Reméli nem olyan szörnyűséget mint ő. Feltápászkodik, hangtalanul, és a tükrös asztal elé oson. Megmossa arcát a tiszta vízben, és a tükörbe néz. Még mindig álmosak a szemei, de az előző után, már nem mer elaludni. Vajon mit jelenthet az álma? Lehet, hogy Serray titkol valami?*
~Hát persze, hiszen valami feladatról beszélt nekem. Lehet, hogy keres valamit, vagy valakit. Reggel megkérdezem. Igaz, hogy megkértem, tartson velem, de önző voltam, és nem kérdeztem meg van-e neki elintézetlen ügye. Lehet hogy van, és akkor segítenem kell neki, hogy elintézhesse és tiszta lappal indulhassunk.~
*Lassan az ablakhoz sétál, és odaemeli a széket is az asztal elől. Kinéz az éji városra. Hideg van, Serray is biztosan fázik. Az ablaktól felállva, ráteríti vastag pokrócát, a férfira, és forró csókot lehel homlokára. Visszaül az ablakhoz, és a távolba révedve, egy régről felderengő, távoli altatót dúdol kristálytiszta hangján. Átölelve magát kezeivel, dalával nyugtatja magát. A csillagok, és a holdfény sápadt fénnyel borítja be arcát, és haját, mely most gyémántos selyemlepelnek látszik. Érzi arcán az ablakkeret mellől beszűrődő esti hideget. Lassan újra elhallgat, és elnyomja az álom. De az altató még sokáig hallani vélhető a kietlen szobában.*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-03 17:57:38
Üzenet elküldve: 2013-10-03 17:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Skila Horil//
~Nagyszerű. Még szerencse, hogy kaptam párnát-*Gúnyolódik Serray magában. Végignézi harcát a lánynak az álmossággal. Majd utóbbi leteríti, olyan hirtelen, hogy azt se tudja mondani Skilának, hogy jó éjszakát. Mindegy, biztosan az lesz neki, annyira kimerült a mai nap folyamán. Ő is. Leveti magáról, hosszú fekete kabátját, és ráteríti a szék támlájára, ami az asztal elé van tolva. Cipőjén, és felső ruházatán kívül mást nem vesz le. Ruháit rendezetten helyezi el az asztal közelében. fegyvereit pedig az ágy mellé dobott párna alá rejti. Nem lesz túl kényelmes, de nem hagyhatja szanaszét, nem mintha nem bízna a lányban, de jobb szereti maga mellett tudni a dolgait. Felveszi a pokrócot a földről. Jól kirázza, és Skilára teríti. Nem lenne jó, ha még meg is fázna. Mondjuk neki sem lesz leányálom a padlón. De a fa nem hideg annyira. Jó lesz. Visszamegy a székhez, és lekapja kabátját. Lefekszik a földre és magára teríti a ruhadarabot.*
~Jó lesz. Bár igen hosszú éjszakám lesz. Nehéz így elaludni. Ez a lány teljesen összezavar. Mind egy. A dolgaimat talán máshogy kell rendeznem. Az sem biztos, hogy hagyott e itt nyomot az a rohadék. Na meg aztán a forrásaim sem voltak valami megbízhatók. Nem lényeges. Elég lesz akkor agyalnom ezen ha majd ideje lesz.~
*Egy darabig csak hanyatt fekve bámulja a plafont, és hallgatja a lány nyugodt, egyenletes szuszogását. Nem zavarja, hiszen mindig hall valamilyen környezeti zajt, itt ott meghúzva magát egy fa alatt vagy épp egy ilyen fogadóbeli szálláson. Lassan azon kapja magát, hogy majd leragad a szeme. Óvatosan fordul át az oldalára, hogy a padló nyikorgása ne keltse fel a lányt. Bár valószínűleg olyan mély az álma, hogy akár fel is robbanhatna alatta ez a kóceráj, ő aludna tovább. Ahogy most már Serray is.*
~Nagyszerű. Még szerencse, hogy kaptam párnát-*Gúnyolódik Serray magában. Végignézi harcát a lánynak az álmossággal. Majd utóbbi leteríti, olyan hirtelen, hogy azt se tudja mondani Skilának, hogy jó éjszakát. Mindegy, biztosan az lesz neki, annyira kimerült a mai nap folyamán. Ő is. Leveti magáról, hosszú fekete kabátját, és ráteríti a szék támlájára, ami az asztal elé van tolva. Cipőjén, és felső ruházatán kívül mást nem vesz le. Ruháit rendezetten helyezi el az asztal közelében. fegyvereit pedig az ágy mellé dobott párna alá rejti. Nem lesz túl kényelmes, de nem hagyhatja szanaszét, nem mintha nem bízna a lányban, de jobb szereti maga mellett tudni a dolgait. Felveszi a pokrócot a földről. Jól kirázza, és Skilára teríti. Nem lenne jó, ha még meg is fázna. Mondjuk neki sem lesz leányálom a padlón. De a fa nem hideg annyira. Jó lesz. Visszamegy a székhez, és lekapja kabátját. Lefekszik a földre és magára teríti a ruhadarabot.*
~Jó lesz. Bár igen hosszú éjszakám lesz. Nehéz így elaludni. Ez a lány teljesen összezavar. Mind egy. A dolgaimat talán máshogy kell rendeznem. Az sem biztos, hogy hagyott e itt nyomot az a rohadék. Na meg aztán a forrásaim sem voltak valami megbízhatók. Nem lényeges. Elég lesz akkor agyalnom ezen ha majd ideje lesz.~
*Egy darabig csak hanyatt fekve bámulja a plafont, és hallgatja a lány nyugodt, egyenletes szuszogását. Nem zavarja, hiszen mindig hall valamilyen környezeti zajt, itt ott meghúzva magát egy fa alatt vagy épp egy ilyen fogadóbeli szálláson. Lassan azon kapja magát, hogy majd leragad a szeme. Óvatosan fordul át az oldalára, hogy a padló nyikorgása ne keltse fel a lányt. Bár valószínűleg olyan mély az álma, hogy akár fel is robbanhatna alatta ez a kóceráj, ő aludna tovább. Ahogy most már Serray is.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-10-03 16:10:26
Üzenet elküldve: 2013-10-03 16:10:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Serray Nordik Wargar//
* Skila, mint egy háborús sérült, támaszkodik Serray karjába. A nyikorgó falépcsőkön, egyre nehezebb a járása ahogy álmosodik. Csak arra tud összpontosítani, nehogy megbotoljon, és a férfi kezei közé essen. Nem csak azért, mert kínos lenne számára, hanem azért is, mert már a férfin is látszik, hogy álmos, és nem lenne olyan mulatságos, ha most mind a ketten visszagurulnának a fogadó ivó részébe. Bár lehet akadna ott, aki nevetne, de ő nem tartozik közéjük. Másrészről, ha a földön találná magukat, valószínűleg elaludna, amint vízszintes helyzetbe kerül. Ahogy felérnek a szobákhoz, Skila elgondolkodik, a szobaszámon. Nem dereng neki olyan tisztán mint kéne.*
~Hm...Vajon a hatos az, vagy a kilences?...Vagy a tizenkettes? Nem emlékszem... Ahá, megvan. Kis híján múlott, hogy ne jusson eszembe.~
*Végre betalálnak a helyes szobába. Skila nehézkesen leválik a férfiről, félholt állapotban ténfereg az ágyhoz, és elkezdi fel-fel ugrálva lerúgni magáról csizmáit. Mikor végre sikerül leverekednie őket lábairól, az ágyhoz botorkál, és úgy, ahogy van beledől, a párnába temetve arcát. Oldalra fordul, és intéz még Serray felé pár szót. Hangja, álmos, alig halható, inkább nyöszörgésre hasonlít mint kommunikációra, de kedves hangfekvésű.*
-Jó éjszakát Serray, szép álmokat.
*Beszéde elcsuklik a mondat végére, halk szuszogás váltja fel. Olyan gyorsan el aludt. Hasával a matrac felé, arca csak félig látszik ki a párnából. Még egy párnát a földre dobott mielőtt elaludt, közvetlen az ágy mellé, Serray-nak. Még a takaró egyik felét is lelógatta volna, ha nem alszik el előtte, így viszont az egész pokróc a földön kötött ki. Testrészeit hanyagul szétdobálva fekszik hát az ágyon, és édes szuszogása, szinte kuncogásnak vélhető. Álmában csodás tájakon jár együtt új társával, s csodás kalandokba keverednek együtt. Szíve mélyén reméli, hogy a valóságban is ez következik majd, a hosszú magányos hetek után.*
* Skila, mint egy háborús sérült, támaszkodik Serray karjába. A nyikorgó falépcsőkön, egyre nehezebb a járása ahogy álmosodik. Csak arra tud összpontosítani, nehogy megbotoljon, és a férfi kezei közé essen. Nem csak azért, mert kínos lenne számára, hanem azért is, mert már a férfin is látszik, hogy álmos, és nem lenne olyan mulatságos, ha most mind a ketten visszagurulnának a fogadó ivó részébe. Bár lehet akadna ott, aki nevetne, de ő nem tartozik közéjük. Másrészről, ha a földön találná magukat, valószínűleg elaludna, amint vízszintes helyzetbe kerül. Ahogy felérnek a szobákhoz, Skila elgondolkodik, a szobaszámon. Nem dereng neki olyan tisztán mint kéne.*
~Hm...Vajon a hatos az, vagy a kilences?...Vagy a tizenkettes? Nem emlékszem... Ahá, megvan. Kis híján múlott, hogy ne jusson eszembe.~
*Végre betalálnak a helyes szobába. Skila nehézkesen leválik a férfiről, félholt állapotban ténfereg az ágyhoz, és elkezdi fel-fel ugrálva lerúgni magáról csizmáit. Mikor végre sikerül leverekednie őket lábairól, az ágyhoz botorkál, és úgy, ahogy van beledől, a párnába temetve arcát. Oldalra fordul, és intéz még Serray felé pár szót. Hangja, álmos, alig halható, inkább nyöszörgésre hasonlít mint kommunikációra, de kedves hangfekvésű.*
-Jó éjszakát Serray, szép álmokat.
*Beszéde elcsuklik a mondat végére, halk szuszogás váltja fel. Olyan gyorsan el aludt. Hasával a matrac felé, arca csak félig látszik ki a párnából. Még egy párnát a földre dobott mielőtt elaludt, közvetlen az ágy mellé, Serray-nak. Még a takaró egyik felét is lelógatta volna, ha nem alszik el előtte, így viszont az egész pokróc a földön kötött ki. Testrészeit hanyagul szétdobálva fekszik hát az ágyon, és édes szuszogása, szinte kuncogásnak vélhető. Álmában csodás tájakon jár együtt új társával, s csodás kalandokba keverednek együtt. Szíve mélyén reméli, hogy a valóságban is ez következik majd, a hosszú magányos hetek után.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:55:46
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:55:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
"Eris, a jóságos istennő. Menten rosszul leszek, kis barátom, és rajtad lesz a sor, hogy felvakarj a padlóról."
*Most már ő is felkel a padlóról, és lesöpör egy porcicát a szoknyájáról. Már itt sem takarítanak úgy, mint régen... lehet, hogy beszélnie kellene a fogadóssal... majd máskor, ha épp nem azzal lesz elfoglalva, hogy a lelkeket megmentő, eltévelyedetteket a helyes útra terelő istennő szerepében tetszelegjen.*
Persze, gondold csak át *mondja, amilyen kegyesen csak tudja.* Igazából nekem sem ártana egy kis friss levegő és mozgás, a barakk jó ötletnek tűnik. Persze csak ha elég jól vagy már hozzá.
*Felkapja belépéskor hanyagul ledobott táskáját, és az ajtóhoz lép. Ha Verner csatlakozik hozzá, kilép a folyosóra, bezárja maga után az ajtót, és zsebre teszi a kulcsot, jól jöhet még, ha úgy dönt, istennő létére a fogadóban éjszakázik a közönséges halandókkal.
A folyosón senki sem jön szembe, és Erist olyannyira zavarja a csend, hogy (hacsak Verner nem folytatja a társalgást), halkan dúdolni kezd, hogy valami hangot lopjon a nagy némaságba.*
*Most már ő is felkel a padlóról, és lesöpör egy porcicát a szoknyájáról. Már itt sem takarítanak úgy, mint régen... lehet, hogy beszélnie kellene a fogadóssal... majd máskor, ha épp nem azzal lesz elfoglalva, hogy a lelkeket megmentő, eltévelyedetteket a helyes útra terelő istennő szerepében tetszelegjen.*
Persze, gondold csak át *mondja, amilyen kegyesen csak tudja.* Igazából nekem sem ártana egy kis friss levegő és mozgás, a barakk jó ötletnek tűnik. Persze csak ha elég jól vagy már hozzá.
*Felkapja belépéskor hanyagul ledobott táskáját, és az ajtóhoz lép. Ha Verner csatlakozik hozzá, kilép a folyosóra, bezárja maga után az ajtót, és zsebre teszi a kulcsot, jól jöhet még, ha úgy dönt, istennő létére a fogadóban éjszakázik a közönséges halandókkal.
A folyosón senki sem jön szembe, és Erist olyannyira zavarja a csend, hogy (hacsak Verner nem folytatja a társalgást), halkan dúdolni kezd, hogy valami hangot lopjon a nagy némaságba.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:12:14
Üzenet elküldve: 2013-09-22 22:12:14
ÚJ
![>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2310_ember-felelf-gnom_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Verner csak a fejét ingatja a válasz hallatán.*
- A sors mindenkire kirója a maga feladatát, én is erre várok már egy jó ideje. Egész életemben céltalanul bolyongtam a világban, de most valami felsőbb hatalom az istennőt rendelt mellém. Hát *nem tudja, hogy hogyan is írhatná le az érzést* nem minden nap történik ilyen, remélem ez azt jelenti, majd végre én is megtudom, miért születtem. *ő valóban hisz benne, hogy mindenkinek fontos feladata van, amit élete során el kell látnia, és ez alól ő sem akar kivételt képezni. Mindössze eddigi bérgyilkos évei alatt nem kínálkozott számára lehetőség, hogy valami igazán nagyot vigyen véghez. Azonban a szerencse most már igazán rámosolygott, hiszen éppen most találkozott egy istennővel. Talán neki van fogalma a halandók feladatiról. Legalábbis csak ebben reménykedhet, hiszen ennél nagyobb dolog nemigen fog már vele történni.*
- Hadd gondolkozzak *mondja, miközben megemészti a hallott szavakat. Persze ezek mindegyike számtalan érvet és ellenérvet is jelent számára. Persze ő is szeretne megszabadulni ettől a dologtól, ami kísérti, másik oldalról viszont nem kívánna visszazuhanni az emlékei közé. Azonban megint csak nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mindezeket egy istennő mondja neki, lehet, hogy ez egyfajta próba lenne? Képtelen meghozni a döntést, így gyorsan megszólal:*
- Én... nekem friss levegőre van szükségem. Meg a feszültséget is le kéne vezetnem... *ezek igencsak rossz kifogások, de talán idővel képes lesz dönteni. Sok ideje úgy sincs a döntés meghozatalára, de talán pár órát nyerhet* Talán elmehetnénk a barakkba, hogy megdobáljak néhány szénával töltött céltáblát. Talán... talán nyugodtabb lennék, és könnyebben vissza tudnék emlékezni, és talán nem lenne ilyen... fájdalmas *pillant le sérült kezére.*
- A sors mindenkire kirója a maga feladatát, én is erre várok már egy jó ideje. Egész életemben céltalanul bolyongtam a világban, de most valami felsőbb hatalom az istennőt rendelt mellém. Hát *nem tudja, hogy hogyan is írhatná le az érzést* nem minden nap történik ilyen, remélem ez azt jelenti, majd végre én is megtudom, miért születtem. *ő valóban hisz benne, hogy mindenkinek fontos feladata van, amit élete során el kell látnia, és ez alól ő sem akar kivételt képezni. Mindössze eddigi bérgyilkos évei alatt nem kínálkozott számára lehetőség, hogy valami igazán nagyot vigyen véghez. Azonban a szerencse most már igazán rámosolygott, hiszen éppen most találkozott egy istennővel. Talán neki van fogalma a halandók feladatiról. Legalábbis csak ebben reménykedhet, hiszen ennél nagyobb dolog nemigen fog már vele történni.*
- Hadd gondolkozzak *mondja, miközben megemészti a hallott szavakat. Persze ezek mindegyike számtalan érvet és ellenérvet is jelent számára. Persze ő is szeretne megszabadulni ettől a dologtól, ami kísérti, másik oldalról viszont nem kívánna visszazuhanni az emlékei közé. Azonban megint csak nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy mindezeket egy istennő mondja neki, lehet, hogy ez egyfajta próba lenne? Képtelen meghozni a döntést, így gyorsan megszólal:*
- Én... nekem friss levegőre van szükségem. Meg a feszültséget is le kéne vezetnem... *ezek igencsak rossz kifogások, de talán idővel képes lesz dönteni. Sok ideje úgy sincs a döntés meghozatalára, de talán pár órát nyerhet* Talán elmehetnénk a barakkba, hogy megdobáljak néhány szénával töltött céltáblát. Talán... talán nyugodtabb lennék, és könnyebben vissza tudnék emlékezni, és talán nem lenne ilyen... fájdalmas *pillant le sérült kezére.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:50:38
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Verner lassan észhez tér, bár úgy tűnik, nem pont ezt akarja. Erist bosszantja a dolog, nem is feltétlenül a gnóm ragaszkodása az ájult állapothoz, hanem az, hogy őt ez még mindig érdekli. Sokkal egyszerűbb lenne itt hagyni a szerencsétlen kis rongykupacot, és valami mókásabb után nézni. Kár, hogy ami mókásabb, az nem feltétlenül érdekesebb.
Istennővé válásán viszont nem bosszankodik, most már hajlandó belemenni a játékba, mert már nem hiszi, hogy az ellenkezőjével többet ér el. Felegyenesedik, de egyelőre nem áll fel.*
Mielőtt feladatot kaphattam volna, egy önző varázslónő kiszakított a világomból, azóta itt vándorlok, és használom a képességeimet, amire tudom.
*Hátát a falnak támasztva figyeli, ahogy Verner az egyensúlyáért küzd. a változatosság kedvéért ő néz fel a másikra, és most hirtelen egészen torznak tűnik ez a nézőpont.*
Semmiség *legyint a köszönetet hallva.* Most már értem, miért nem akarod ezt, a helyedben lehet, hogy én sem akarnám *mondja, de még nem akarja kiengedni a gnómot a karmai közül.* De tényleg fel akarod adni a nélkül, hogy megtalálnánk a megoldást? Ilyen rémképekkel akarod leélni az egész életed?
Istennővé válásán viszont nem bosszankodik, most már hajlandó belemenni a játékba, mert már nem hiszi, hogy az ellenkezőjével többet ér el. Felegyenesedik, de egyelőre nem áll fel.*
Mielőtt feladatot kaphattam volna, egy önző varázslónő kiszakított a világomból, azóta itt vándorlok, és használom a képességeimet, amire tudom.
*Hátát a falnak támasztva figyeli, ahogy Verner az egyensúlyáért küzd. a változatosság kedvéért ő néz fel a másikra, és most hirtelen egészen torznak tűnik ez a nézőpont.*
Semmiség *legyint a köszönetet hallva.* Most már értem, miért nem akarod ezt, a helyedben lehet, hogy én sem akarnám *mondja, de még nem akarja kiengedni a gnómot a karmai közül.* De tényleg fel akarod adni a nélkül, hogy megtalálnánk a megoldást? Ilyen rémképekkel akarod leélni az egész életed?
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:27:47
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:27:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A félig ájult állapot tulajdonképpen nyugodtnak tekinthető ahhoz képest, amit a visszaemlékezés során élt át. Ahogy ott fekszik, elgondolkodik azon, hogy ilyet soha többet nem csinál. Az emlékek nem azért vannak, hogy bárki is megbolygassa őket. Legalábbis ő többször nem meri ezt megtenni. Érzi, hogy fáj a keze, de nincs ereje egyetlen apró mozdulatot sem tenni annak érdekében, hogy tegyen a seb ellen. Talán ha elég sok vére kifolyik, akkor elájul, és nem fogja érezni a fájdalmat sem. Ez tökéletes megfelel neki, habár a békés tudatvesztést megakadályozza pár csepp víz. Erre már kénytelen megráznia a fejét, és felidéznie, hogy mi is történt, hogy került ebbe az állapotba, és... Ekkor észreveszi, hogy a keze be van kötözve, tehát azt hiába is várta, hogy a vérveszteségtől ájuljon el. Lassan a felpillant, és Erist meglátva óhatatlanul is egyetlen kérdés jut az eszébe:*
- Te minek is vagy az istennője? *nyögi, miközben lassan felül, és hátát a falnak dönti. Néhány nagy levegővétel után egészen józannak érzi magát, valószínűleg az éles fájdalom hatására.*
- Ilyet sem csinálok többet *sóhajt, és amikor már kitisztult a látása, szépen lassan felemelkedik, és talpra áll* Ez egy hatalmas hiba volt *még mindig támolyog kicsit, így nem meri elhagyni a biztos pontot jelentő falat, mert fél, hogy anélkül újra összeesne. Ezután tekintete ismét a bekötött kezére téved, majd Erisre, és miután rájön, hogy mi történhetett, gyorsan kiböki:*
- Köszönöm.
- Te minek is vagy az istennője? *nyögi, miközben lassan felül, és hátát a falnak dönti. Néhány nagy levegővétel után egészen józannak érzi magát, valószínűleg az éles fájdalom hatására.*
- Ilyet sem csinálok többet *sóhajt, és amikor már kitisztult a látása, szépen lassan felemelkedik, és talpra áll* Ez egy hatalmas hiba volt *még mindig támolyog kicsit, így nem meri elhagyni a biztos pontot jelentő falat, mert fél, hogy anélkül újra összeesne. Ezután tekintete ismét a bekötött kezére téved, majd Erisre, és miután rájön, hogy mi történhetett, gyorsan kiböki:*
- Köszönöm.
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:01:56
Üzenet elküldve: 2013-09-22 21:01:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Csendben figyeli a földön kuporgó gnómot. Ahogy egyre jobban belesüpped a látomásba, és egyre vékonyabb fonal rögzíti a saját tudatához, testhelyzete egyre inkább a sivatagi templomok látóira emlékeztet. Izmai ellazulnak, szeme félig lecsukódik, haja előrehullik, ahogy kicsit előrehajtja a fejét. Valahogy úgy létezik, ahogy az álmokban szokás: tudja, hogy amit lát, valójában nincs itt, mégis minden pillanatát átéli.
Érzékeli azt is, ahogy a gnóm újra a valóság felé tapogatózik, de ez most mintha lassabban és nehezebben menne, mint odalenn, az ivóban. Talán az az emlék tehet róla, amelyiket még csak felidézni sem tudta.
A segélykérő nyöszörgést hallva Eris lassan a valóság felé igyekszik. Megmaradt tudatossága azt súgja, jobb lenne, ha legalább ő józanon szemlélné az eseményeket, de az emlékek, bár még csak nem is a sajátjai, kátrányként húzzák vissza, és csak lassan tér észhez annyira, hogy cselekedni tudjon. Ennyi idő pedig épp elég Vernernek, hogy kárt tegyen magában.
Eris felpattan, majd miután leküzdi szédülését, a gnóm mellé kuporodik. A seb elég mély és csúnyán vérzik. Az eredar a padlón heverő tőr segítségével lehasít egy darabot a lepedőből, és beköti az övéhez képest egészen kicsit kezet, majd felkel, közelebb hozza a mosdótálat, és egy kis vizet fröcsköl a csuklya alá. eszébe jut, hogy akár le is húzhatná a gnóm fejéről, de ezt már nem meri megtenni, mert érzékeli, hogy a csuklya viselője lassan magához tér.*
Érzékeli azt is, ahogy a gnóm újra a valóság felé tapogatózik, de ez most mintha lassabban és nehezebben menne, mint odalenn, az ivóban. Talán az az emlék tehet róla, amelyiket még csak felidézni sem tudta.
A segélykérő nyöszörgést hallva Eris lassan a valóság felé igyekszik. Megmaradt tudatossága azt súgja, jobb lenne, ha legalább ő józanon szemlélné az eseményeket, de az emlékek, bár még csak nem is a sajátjai, kátrányként húzzák vissza, és csak lassan tér észhez annyira, hogy cselekedni tudjon. Ennyi idő pedig épp elég Vernernek, hogy kárt tegyen magában.
Eris felpattan, majd miután leküzdi szédülését, a gnóm mellé kuporodik. A seb elég mély és csúnyán vérzik. Az eredar a padlón heverő tőr segítségével lehasít egy darabot a lepedőből, és beköti az övéhez képest egészen kicsit kezet, majd felkel, közelebb hozza a mosdótálat, és egy kis vizet fröcsköl a csuklya alá. eszébe jut, hogy akár le is húzhatná a gnóm fejéről, de ezt már nem meri megtenni, mert érzékeli, hogy a csuklya viselője lassan magához tér.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 23:32:31
Üzenet elküldve: 2013-09-21 23:32:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Minden figyelmeztetés nélkül végighasal a földön. Ennek egyetlen oka, hogy az emlékben is hason fekszik, sok-sok ronggyal letakarva a kíváncsi szemek elől.*
- Lépések... *nyögi* lépések... lépések... *ezt kántálja nagyjából fél percig, majd kicsit csendben marad, és folytatja* Távolodnak... újra lehet venni levegőt. Mostanáig nem... meglát... meghall... *majd egy darabig csendben fülel, kipillant a csuklya alól, és látja, hogy az utca üres. Az emlékkép mostanra teljesen eltakarja a valóságot, mint ahogy már arról sincs tudomása, hogy a fogadó egyik szobájában van. Óvatosan bekúszik a sarokba, és ott összegömbölyödik, mint egy sündisznó, aki védeni próbálja magát. Ebben az állapotában valóban egy nagy, fekete rongykupacnak tűnne, ha nem remegne teljes testében. Ezután vakfolt következik... bármi is történik eztán, a gnóm nem képes felidézni, mindössze elhaló nyöszörgést hallat jelezve, ott valami rettenetes történt.*
- Segítség... *nyögi elhaló hangon* valaki segítsen... *ezt félig-meddig józanul mondja, hiszen amíg a 'történet' egy pillanatra elnémul, ő fél lábbal újra a valóságban van, és könyörgése most arra irányul, hogy valaki rántsa vissza oda teljesen, mert nem akarja újra átélni az emlékeket. Ő maga már régen képtelen arra, hogy olyan listát készítsen a valóságról, amilyet odalent. Ekkor öntudatlanul előhúz egy apró dobókést köpenye ujjából, majd feltérdel. Egy kívülálló talán azt hihetné, éppen készül öngyilkosságot elkövetni, ehelyett azonban bal kezével megmarkolja a kés élét, jobb kezével pedig kirántja a szorításból. A penge végigszántja a húst, és nyomában vér buggyan elő, Verner pedig egy apróbb kiáltást hallat a fájdalom hatására. Ezután elejti a fegyvert, ő maga pedig végigterül a padlón, most már többnyire józanul, de félig ájultan.*
- Lépések... *nyögi* lépések... lépések... *ezt kántálja nagyjából fél percig, majd kicsit csendben marad, és folytatja* Távolodnak... újra lehet venni levegőt. Mostanáig nem... meglát... meghall... *majd egy darabig csendben fülel, kipillant a csuklya alól, és látja, hogy az utca üres. Az emlékkép mostanra teljesen eltakarja a valóságot, mint ahogy már arról sincs tudomása, hogy a fogadó egyik szobájában van. Óvatosan bekúszik a sarokba, és ott összegömbölyödik, mint egy sündisznó, aki védeni próbálja magát. Ebben az állapotában valóban egy nagy, fekete rongykupacnak tűnne, ha nem remegne teljes testében. Ezután vakfolt következik... bármi is történik eztán, a gnóm nem képes felidézni, mindössze elhaló nyöszörgést hallat jelezve, ott valami rettenetes történt.*
- Segítség... *nyögi elhaló hangon* valaki segítsen... *ezt félig-meddig józanul mondja, hiszen amíg a 'történet' egy pillanatra elnémul, ő fél lábbal újra a valóságban van, és könyörgése most arra irányul, hogy valaki rántsa vissza oda teljesen, mert nem akarja újra átélni az emlékeket. Ő maga már régen képtelen arra, hogy olyan listát készítsen a valóságról, amilyet odalent. Ekkor öntudatlanul előhúz egy apró dobókést köpenye ujjából, majd feltérdel. Egy kívülálló talán azt hihetné, éppen készül öngyilkosságot elkövetni, ehelyett azonban bal kezével megmarkolja a kés élét, jobb kezével pedig kirántja a szorításból. A penge végigszántja a húst, és nyomában vér buggyan elő, Verner pedig egy apróbb kiáltást hallat a fájdalom hatására. Ezután elejti a fegyvert, ő maga pedig végigterül a padlón, most már többnyire józanul, de félig ájultan.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 23:07:41
Üzenet elküldve: 2013-09-21 23:07:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Ha Verner mindenképp istennőnek akarja tartani, hát tegye, egyszer talán mégis jól jöhet ez a meggyőződése. Annyit semmiképp sem ér, hogy nekiálljon vitatkozni, végül is nem ez a beszélgetés lényege.
Amikor a gnóm elkezdi a történetét, Eris óvatosan ismét ráhangolódik, hogy elcsípje a pillanatot, amikor átcsusszan 'máshová'. Először csak a beszélgetésük megszokott hátterét adó félelmet érzi, aztán a dolgok kezdenek szép lassan megváltozni. Újra jön a kicsiség érzése... és ezúttal képek követik! Eris egy pillanatra elbizonytalanodik, és kis híján visszalép, de úgy gondolja, aligha lehet baja a dologból, és a fogadóbeli jelenettel ellentétben most kitart. Látja a régi (talán még gyermek?) Vernert, érzi a félelmét attól, hogy felfedezik, és kezdi megérteni görcsös rejtőzési vágyát. És most, hogy jobban figyel, sikerül elkapnia azt a bizonyos pillanatot, amikor elhalványul a valóság, és átveszik a helyét az emlékképek, amik a gnóm tudatában, úgy tűnik, a valóságnál is valóságosabbnak tűnnek. Egészen különös élmény egyszerre belülről és külső szemlélőként figyelni a jelenetet - vagy inkább jeleneteket, hiszen egyszerre van jelen múlt és jövő.
Sokadik rétegként Erisben felsejlik egy lehetőség, de egyelőre félreteszi akkorra, amikor tisztán, teljesen a saját fejével tud gondolkodni. Most egyelőre azt várja, milyen az, amikor feltisztul az emlékek köde, és Verner visszatér a fogadóba, az egyszerű kis szobába, ami olyannira különbözik a tudatát betöltő képektől.*
Amikor a gnóm elkezdi a történetét, Eris óvatosan ismét ráhangolódik, hogy elcsípje a pillanatot, amikor átcsusszan 'máshová'. Először csak a beszélgetésük megszokott hátterét adó félelmet érzi, aztán a dolgok kezdenek szép lassan megváltozni. Újra jön a kicsiség érzése... és ezúttal képek követik! Eris egy pillanatra elbizonytalanodik, és kis híján visszalép, de úgy gondolja, aligha lehet baja a dologból, és a fogadóbeli jelenettel ellentétben most kitart. Látja a régi (talán még gyermek?) Vernert, érzi a félelmét attól, hogy felfedezik, és kezdi megérteni görcsös rejtőzési vágyát. És most, hogy jobban figyel, sikerül elkapnia azt a bizonyos pillanatot, amikor elhalványul a valóság, és átveszik a helyét az emlékképek, amik a gnóm tudatában, úgy tűnik, a valóságnál is valóságosabbnak tűnnek. Egészen különös élmény egyszerre belülről és külső szemlélőként figyelni a jelenetet - vagy inkább jeleneteket, hiszen egyszerre van jelen múlt és jövő.
Sokadik rétegként Erisben felsejlik egy lehetőség, de egyelőre félreteszi akkorra, amikor tisztán, teljesen a saját fejével tud gondolkodni. Most egyelőre azt várja, milyen az, amikor feltisztul az emlékek köde, és Verner visszatér a fogadóba, az egyszerű kis szobába, ami olyannira különbözik a tudatát betöltő képektől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370