Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínSzálláshelyNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 22:51:02
 ÚJ
>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Verner először megnyugszik, hiszen Eris nevetése eléggé őszintének tűnik, azonban mégsem csillapodik a gyanúja. Volt alkalma mindenféle vallások isteneiről hallani, és mindegyikük bonyolult jelekkel meg érthetetlen szavakkal szólt a halandókhoz. És egyik sem tartotta magát istennek, megtették mások helyettük. A gnóm nem akar ilyesfajta csapdába esni, így gyorsan megjegyzi, mintha mi sem volna természetesebb:*
- Nekem az ugyanazt jelenti, az lényegtelen, hogy melyik világból származó istennő vagy *nem igazán érti a dolgot, de ha vannak egész népek, amik istennek tartják őt, akkor annak megvan a maga oka. Ezúttal úgy érzi, igazán okosan cselekedett, nem hagyta magát becsapni, ez kicsit meghozza a magabiztosságát is.*
- Szóval a történetem... *végiggondolja, hogy hol is kezdje, mennyire kell kutasson emlékei között, végül úgy dönt, nagyjából megfelelő kiindulási pont lesz a szülei halála. Újból nekidől a falnak, bár ezúttal kényelmesebben, azért óvatossága megmarad, ahogy a félelme is. Mindössze azt gondolja, ha nem vesz róla tudomást, akkor az majd magától el is tűnik.*
- Meghaltak a szüleim, egyszer, régen. Én pedig egyedül voltam egy ismeretlen, hatalmas világban *ezt már számtalanszor érezte magában, de ki még egyszer sem mondta. Teljesen más így kimondva hallani. Igazán rémisztően hangzik még úgy is, hogy ő maga mondta. A gyomra görcsbe rándul, és meg kell markolja a köpenye szélét, hogy ne törjön rá megint a görcsös remegés. Egyedül egy hatalmas világban... egy bábú a sakktáblán, amit bármelyik pillanatban leüthetnek. Majd vesz néhány nagy levegőt, és folytatja:*
- Aztán úgy kezdtem élni, ahogy bárki más tette volna. *majd szépen lassan oldalra billen egy kicsit a feje, és hangja rekedt lesz, mintha valaki más szólna a száján* A tolvajok pedig nem élhetnek az emberek közelében. Nekik el kell bújniuk. Sötét sikátorokban, rongyokba burkolózva, hogy senki ne vegye észre őket *ahogy ezt mondja, érzi, megint elveszíti az uralmát az elméje felett. Megjelennek a régi emlékek, amikor a rongyok és leplek alatt feküdt a koszos sikátorban, és amikor valaki arra járt, még a lélegzetét és visszafojtotta, nehogy észrevegyék. Megint összekuporodik, kezeivel megragadja a csuklyáját, és még lejjebb húzza, mintha azt akarná, hogy még levegő se érje az arcát, és úgy nyögi elhalóan:*
- El kell bújni... senki sem láthat... *már minden kétséget kizáróan képtelen megkülönböztetni a valóságot az emlékek által szeme elé vetített képektől.*

1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 22:20:04
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

*Őszintén felkacag Verner magyarázkodását hallva. Nem ez az első alkalom, hogy csupán a természetes képességei miatt istennek nézik, de senkire nem tört még rá így a magyarázhatnék ettől a lehetőségtől. Ez egyrészt hízeleg Eris hiúságának, másrészt, amint az látható, módfelett mulatságosnak találja, hogy ez a szegény nyomorult így a szívére vette a magyarázatát.*
Nem, nem vagyok isten *feleli, amikor többé-kevésbé kinevette magát.* Csupán egy másik világból származom, ennyi az egész. Persze vannak népek, amik istenekként tisztelik a fajtámbelieket, de mi nem tartjuk magunkat annak.
*Szán egy pillanatot arra, hogy visszaemlékezzen a nomád törzsre, amiben a pusztítás istennőjeként élt le néhány évet. Kellemes emlékek, kétségkívül, ám most nem még több félelemre vagy szüksége ahhoz, hogy elérje a célját, hiszen a gnóm már így is szabályosan retteg tőle. Valószínűleg többre megy, ha megnyugtatja kicsit.*
Csak a jelenedet ismerem, úgyhogy a történetedet neked kell elmondanod. Csak szépen, nyugodtan, ne hagyj ki semmit, van időnk bőven.

1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 21:55:29
 ÚJ
>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Ha hihet a fülének, élete nincs veszélyben. Furcsa, de ez meg is nyugtatja. Nem teljesen, de valahogy úgy érzi, Erisnek nincs oka hazudni. Ujjai is abbahagyják a görcsös a rángatózást, ez pedig vagy azt jelenti, hogy továbblépett az őrülethez vezető úton, vagy azt, hogy újra ő uralja az elméjét. Utóbbira tippel, mivel a környezetét teljesen normálisnak látja, sehol egy rémkép. Ami viszont ténylegesen meglepi, hogy a magyarázata elégnek bizonyul, még csak további kérdéseket sem kap.*
- Te valami istenség földi valója vagy, akihez sosem imádkoztam? *kapja fel a fejét ijedten a nő magyarázatára* Mert én nem tudtam... szóval nem az én hibám, és csak... *ha valóban ilyesmiről van szó, akkor igencsak nagy bajban van, úgyhogy gyorsan ki kéne találjon valamit.*
- Szóval akiket megöltem, az nem az én hibám volt. Én csak munkát végeztem el, a megbízóimat büntesd ne engem, én ártatlan vagyok *nyögi, majd rájön, hogy amit gyerekkorában hallott arról az istenről, akit a falujában imádtak, nem olyan volt, aki szereti, ha másra hárítja valaki a felelősséget. Így gyorsan javítja magát* Persze én is felelős vagyok, de én hajlandó vagyok megváltozni, és vezekelni a tetteimért, ha az nem jár halállal *ezt már megint nem érzi a legjobban összeszedett mondatnak, viszont egyelőre még azon is csodálkozik, hogy egybefüggően tud beszélni. Majd meghallva Eris szavait, hevesen bólogatni kezd:*
- Persze, bármit, elmondom a történetemet is, és mindent. Bár a nagyját már gondolom úgyis tudod... *mondja, bár valahol reménykedik, hogy téved.*

1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 21:34:31
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

Hát hogyne maradnál életben *nevet. Azt már nem teszi hozzá, hogy egyébként sem a halál a legrosszabb, amit el tud képzelni - ezzel aligha javítana a helyzeten.
Kicsit csalódott a válasz miatt, de most, hogy nincs körülöttük akkora nyüzsgés, tisztábban érzékeli, hogy igaz választ kapott. Ennek ellenére nem akarja ennyiben hagyni a dolgot, meg akar tudni mindent, amit csak ki lehet ebből hozni - márpedig ő még lát lehetőséget a témában.*
Akkor én is teljesítem, amit ígértem *bólint.* Egy olyan fajhoz tartozom, amiről ebben a világban csak legendák keringenek, ezért látok bele a fejedbe. Éppen olyan öröklött képesség ez, mint az, hogy a sötételfek jobban látnak a sötétben.
*Maga is meglepődik, mennyire szelíd, már-már barátságos a hangja. Kezd úgy tekinteni a gnómra, mint egy tudós egy számára különösen érdekes kísérletre, és ettől kezd másképp érezni iránta. Azt természetesen túlzás lenne állítani, hogy megkedveli, csupán arról van szó, hogy hajlandó lenne megvédeni a kísérlet sikere érdekében.*
Van egy javaslatom, Verner. Mit szólnál, ha megpróbálnánk együtt kideríteni, mi zajlik a fejedben? Ehhez persze ismernem kellene a teljes történetedet, de lehet, hogy aztán megkönnyíthetném egy kicsit az életed.
*Lehet, hogy ez felelőtlen ígéret, de miért ne, ha ez segíthet? Ha nem sikerül, majd ráfogja arra, hogy túlbecsülte a saját képességeit.*

1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-21 10:14:35
 ÚJ
>Kagan Jokaar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Kagan nehezen ébred fel. A pia megtette a hatását. Alíg bír lábra állni, de még muszáj lesz neki, hogyha akar valamit csinálni a mai napon. Jobban belegondolva, eszébe villan, hogy nem csak a pálinka lehet a tettes, elvégre csak egyet ivott. Az előző nap eseményei is elég kimerítőek voltak a számára. Mások biztosan jobban viselték voln. Hiszen mi is történt vele tegnap? Megérkezett Artheniorba, találkozott egy Clisthe Sagel nevű meglehetősen szép lánnyal, akivel rövid beszélgetés után elmentek várost nézni, de nem jutottak messzzira. Még a szegénynegyedben elvesztették egymást. Bár, ahogy magát ismer nem biztos, hogy véletlenül tűnt el a nő. Vagy dirket ment el, vagy csak megállt megnézni valamit és mivel Kagan meint csak a gondolataiba merülve sétálgatott, meg sem állt csak ment tovább egyenesen előre. Szóval valószínűleg ebben is ő a hibás. Eszébe sem jutna Clisthe-t hibáztatni. Ő igazán nem tehet róla, hogy a fél-elf olyan amilyen. Hát nagyjából ennyi volt a tegnapi napja. Na meg persze még az este is ott volt, de az már tényleg alig számít valamit. De nem is emészti magát a múlt miatt. Most itt a mai nap és nem volna rossz csinálni valami értelmeset. Mondjuk mostmár egyedül végignézni az egész várost. A fogadót, a főteret és a szegénynegyedet már látta. Szóval még van mit bepótolnia. A legjobb az lenne ha eltévedne valahol és csak menne a saját feje után. Ilyenkor lehet ráakadni a legszebb és leghasznosabb helyekre. Ahova önszántából megy az biztos, hogy nem lesz valami nagy dobás, de ahová a sors veti....az már egy teljesen más dolog. Az olyan pillanatokért már érdemes élni. Annyi minden hasznos helyre jutott már el pusztán csak azért mert eltévedt. Akkor miért éppen most lenne ez másképpen? Tüstént fel is kel a meglehetősen kényelmes ágyából és előveszi a vízes kulacsát. A vízből löttyint egy keveset a kezére amivel megmossa az arcát. Mostmár érzi, hogy a körülötte lévő világ amely mindeddig csak homályos folt volt, most végre kezd kitisztulni és Kagannak megint csak visszatér az életkedve, mert mostmár megtelt energiával az egész lénye. Eddig ő is csak árnyéka volt önmagának. Kezdi megérteni, hogy miért szerette mindig is vizet. Mert ez-az a folyadék ami tényleg elég sokmindenre jó. Miután leöblítette az arcát, iszik is egy keveset, majd feláll az ágyról. A kulacsot visszaakasztja az övére, felveszi a botját, fejére tolja a csuklyáját, majd elindul az ajtó felé. Lenyomja a kilincset, kilép az ajtón, majd bezárja a szoba ajtaját és lemegy a lépcsőn, hogy reggelizzen valamit, majd elinduljon szétnézni a városban.*

1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-20 23:31:11
 ÚJ
>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Talán hiba volt átgázolni a szobán egészen a túlsó falig. Talán inkább az ajtó közelében kellett volna maradnia. Ezen gondolatok járják át az elméjét, amikor nem hallja a kulcs hangját, amely azt jelentené, hogy a szoba bezárult. Mindenesetre a kijutásra semmiképp nem lát esélyt, ilyen állapotban pedig, amilyenben most ő van, az első rossz lépés halálos lehet. Még futni sem tudna, sőt, talán már talpra sem bír állni most, hogy végre lerogyhatott. Mikor Eris odahelyezi elé a széket, és leül, hirtelen úgy érzi, hogy sarokba szorult. Nekisimul a falnak, kezeivel tapogatja, hátha felfedez valami apró kijáratot, de hiába. Így ültében összekuporodik, és úgy hallgatja a szavakat, amelyeket a nő neki címez. A tény, hogy valószínűleg azonnal lebukik, ha hazudni próbál, megnyugtatja. Talán fordítva is működik a dolog, és az is kiderül, ha nem hazudik. Nehezebb volna ez utóbbit bizonyítani, főleg ha kiderül, mennyit tud az egészről. A végéről már szinte hiányolja azt a részt, hogy mi történik, ha újból megtagadná a válaszadást, vagy hazudna, de talán jobb is, ha nem tud róla. A végén kibukik belőle a kérdés:*
- És életben maradok? *majd gyorsan köhint, és igyekszik egy értelmes magyarázatot összeállítani azokból a dolgokból, amiket tud* Tulajdonképpen én sem értem annyira, és nem szolgálhatok sok információval. Amikor képtelen vagyok megőrizni az ép elmémet, akkor számomra a valóság összefolyik a saját kis képzeletbeli világommal. Egyfajta álomvilág lesz, ahol nem látok és hallok semmit, csak a saját rémeimet *nagyjából ennyi volna a mondandója, mivel többet ő maga sem tud.*

1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-20 23:09:52
 ÚJ
>Eris Ludus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27

Játékstílus: Megfontolt

*Igyekszik leplezni türelmetlenségét, és lépéseit úgy igazítani, hogy ne előzze meg a gnómot, bár igencsak nehezére esik ennyire lassan menni. Most már inkább tanácstalanságot érez, és ettől ismét gyanakodni kezd, de továbbra sem fél attól, hogy ő húzza a rövidebbet.
Kinyitja a szoba ajtaját, kivárja Verner tétovázását, majd a nyomában ő maga is belép. Nem zárja be az ajtót, hadd higgye 'vendége', hogy bármikor szabadon távozhat. Mivel a gnóm a padlót választja ülőhelyül, a szék megmarad Erisnek. Közelebb húzza, szembefordítja a padlón kuporgóval, és kényelmesen, keresztbe tett lábban leül rá, puha bőrcsizmája bokától lefelé kivillan a szoknyája alól. Köpenyét hagyja szétnyílni, így kardja és tőre is láthatóvá válik.*
Hallgatlak. Azt hiszem, figyelmeztetés nélkül is sejted, hogy jó eséllyel kiszúrom, ha hazudsz. Ha viszont igazat mondasz, te is megkapod a válaszomat, ahogy ígértem.
*Míg a válaszra vár, lassan felfogja, mennyire fogolyvallatásra emlékeztet a jelenet, és kis híján felnevet a gondolaton. Igazán érdekes, mivé tud fajulni egy egyszerű utcai sakkjátszma... de hát mindig is tudta, hogy azok a játékok, amiket igazán érdemes játszani, nem táblákon és kártyaasztalok mellett zajlanak, és nem is bábukkal vagy színes papírdarabokkal játsszák őket.*

1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-20 22:45:57
 ÚJ
>Verner Lamas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Szerencséjére Eris enged, és kivesz egy szobát. Így egy kis plusz időhöz jutott, amit még mindig kevésnek érez. Óvatosan lemászik a székről, majd néhány másodpercet csak azzal tölt, hogy ne essen össze. Eztán szépen lassan elindul, ám az apró lépések nem pusztán az időhúzást szolgálják, sőt, abban a pillanatban meg sem fordul a fejében húzni az időt, egyszerűen csak úgy érzi, hogy egy egy nagyobb lépés során összeesne. A lépcsőn már gyakorlatilag négykézláb megy fel, olyannyira össze van görnyedve. Habár már nem érzi, hogy a súlyos láncok a székhez rögzítenék, azért még ott vannak rajta, és lehúzzák. Felérve meg kell kicsit álljon, hogy nekidőljön a falnak, mert forog vele a világ. Ezen a ponton, miután kicsit csillapodik a remegése, végiggondolja, hogy talán mégis most kéne menekülőre fogni, talán még mindig több esélye van így a túlélésre. Mert ha egyszer a szobába beteszi a lábát, onnan nem lesz visszaút. Azonban gyorsan eszmél is, hogy a gondolatait nem csak ő hallja, és semmiképpen sem szeretné tesztelni, mennyire pontosan lát bele a fejébe Eris, ezért meg is indul újra, engedelmesen követve a nőt, mert egyelőre nincs jobb ötlete. És ha lenne, az is mindegy lenne, hiszen a meglepetés esélye ezúttal nem adatott meg neki. Ha elérik az adott szobát, az ajtó előtt még mindig hezitál egy kicsit, azonban végül elszánja magát, és belép. Az első lépést követően egészen a szemben lévő falig elbotorkál, ahol lerogy a földre, és úgy kapkodja a levegőt, miközben várja a folytatást.*

1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-20 22:18:12
 ÚJ
>Kagan Jokaar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*A környezet eléggé minimalista. Pont Kagannak való. Elvégre sosem szerette a túldíszített környezet. Sőt most, hogy jobban belegondol, mindig is tiszta szívéből útálta. Hányigere van a csicsáktól. Még most is. Pedig már tényleg nem fiatal. Bár nem is öreg. Az elfeknél a hatvan éves még nem nagyon számít örögnek. Sőt. Ha egy ember hatvan éves akkor már öregszik. Ha egy elf hatvan éves akkor még fiatal. Ha pedig a kettő keveréke, azaz egy fél-elf hatvan éves akkor pedig.....Mi is van akkor? Erre most őszintén nem tudja a választ. Ilyen pedig szintén csak nagyon ritkán fordult elő eddigi életében. Eddig mindig minden saját magának feltett kérdésre tudott adni egy értelmes választ. Most pedig. Ehhh. Ki tudja már megmondani, hogy mi történik most. Lassan azt hiszi, hogy kezd megőrülni. Vagy csak valami vagy valaki nagyot kevert az agyán. Eszébe sem jutott volna magától alkoholtartalommal bíró italt inni. Ma pedig rögtön pálinkát iszik. Ez pedig nem kis teljesítmény, ha saját magát nézi. Úgy istenigazából soha nem bírta a piát. Nagyon hamar berúgott mindentől. Most is érzi, hogy a tűzforró nedű kissé a fejébe szállt. Ez pedig nem tölti el különösebb lelkesedéssel. Nem mintha zavarná, hiszen ő maga kereste magának a bajt, jobban mondva a pálinkát. Nem volt éppenséggel rossz, csak nem a Kaganfajtáknak lett kitalálva. Holnap természetesen megdícséri a fogadóst, hogy jó pálinkát főz, de most. Most elmegy aludni. Letmásztja a botját az ágy mellé, elvégre a köpenyét nem veti le magáról. A köpenye ujjában pedig ott pihen egy tőr. Azt pedig csukott szemmel is tudja használni. Nem Kagannak egyáltalán nincs üldözési mániája, de tapasztalatból tudja, hogy mindig is jobb az óvatosság. Nem szeretne holnap reggel átvágott torokkal ébredni. Sem pedig úgy, hogy hiányzik az erszénye. Ha pedig a kettőt összekombináljuk akkor aztán tényleg kijön a legrosszabb ami csak történhet vele az éjszaka folyamán. Szépen lassan tényleg elmegy aludni, mert a mai nap tényleg alaposan kimerítette. Az nem kifejezés, hogy kimerítette. Meglehetősen sűrű napja volt és ez még akkor is igaz, hogyha alig nézett körül városban, amiért csakis kizárólag magát okolja. Ekkor már dülöngél a fáradságtól. Ledobja magát az ágyra, magára húzza a takarót majd hagyja, hogy az álom szépen lassan véglegesen elnyomja.*

1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:53:52
 ÚJ
>Umiedia Anaie Yawiel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nabii//

*Még soha nem érezte magát ennyire gyerekként. Talán ilyen lehet egy szerető család, vagy barát ölelése? Bármi is legyen ez, kellemes érzéssel tölti el a lány szívének teljes egészét. Mindez attól a pillanattól kezdve tör lelke mélye felé, hogy Nabii karjai kedvesen átkarolták őt, néhány pillanattal korábban. Szemeibe egyre csak gyűlnek a könnyek. Küzd a késztetés ellen, hisz ő erősnek született, legalábbis annak nevelték. A könnyek nem megengedettek, csakis cselszövésből, most mégis… Egyre csak szökni akarnak benedvesedett szemei sarkából. S ha ez nem volna elég, az ifjonc karjai ugyanúgy kezdenek viselkedni, mint az idősebbé. Körülfonják az őt ölelő testet és erősen kapaszkodni kezdenek belé, tartva attól, hogy valaha eleresztik. Pedig így lesz, ebben biztos. De remélhetőleg a másik nem megy majd oly messzire hirtelen, hogy nyomában csak a semmi, a sötét űr tátongjon. Mert egy pillanat alatt lopta magát a kis cserfes szívébe. Közelsége nyugalommal árasztja el, biztonságérzetbe ringatja, melyet mostanság nem volt alkalma érezni, csak az elmúlt éjjel, mikor szintén ölelhette a nőt, rettegve a jövőtől. A félelem most is ott bujdos benne, minden egyes pillanatban, megannyi árnyalatával. Talán el kellene űznie, de nem képes rá. Egyszerre túlontúl gyengének tartja magát a kitűzött cél eléréséhez.
Mikor Nabii eltávolodik, csak biccent szavait hallva. Közben észre sem veszi, hogy holmija súlya lekerül válláról, csak akkor, mikor a poggyász a szobába kerül. Nem érti mire jó ez. Már indulna is, hogy besétáljon és magára vegye ellopott cókmókját, de aztán eszébe jut, hogy talán mégsem kellene. Hiszen mi másért tulajdonították volna el azokat? A közben hallottakra viszont megrázza fejét. Nem tetszik neki ez, a saját erszényéből kellene gazdálkodnia, nem a másikéból. Ami pedig visszajár, az visszajár és kész.*
- Ez így nincs jól, és kész! A tartozásom nem semmi, hanem egyre csak nő, amit nem engedhetek, mert a végén nem lesz elég az erszényem egész tartalma sem. Miért nem tudja ezt megérteni? Nem szeretek tartozni senkinek. *húzza el a száját. Még egy sóhajt is megereszt, majd várja csendben, hogy Nabii kiérjen a szobából. Mikor a nő megfogja kezét, arcát elönti a vörös pír. Erre azért nem számított. A kellemes érzés mellé pedig pont ezért zavartság is költözik, nem is kis mértékben. Egy ideig csak vár, s bár nem több néhány másodpercnél, a csendben mégis soknak tűnik az idő. Ezen másodpercek alatt összekapja magát, összekapargatja bátorságát és kitartását, majd megindul a lépcső felé, amennyiben társasága is így cselekszik.*

1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-08 20:14:21
 ÚJ
>Swayward Estar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 95

Játékstílus: Szelíd

*Beletelik kis időbe, amíg szeme hozzászokik a gyér megvilágításhoz, de szerencsésen odatalál a szobájához. Odabent teljes a sötétség, a Hold sem világítja be túlzottan a szobát. Gyertyát gyújt, majd nekilát, hogy levetkőzzön. A mosdótálban kristálytiszta hideg víz. Megmosdik benne, s bár a hidegség kicsit felélénkíti, hamar elnyomja az álom, amint bemászik a takaró alá. Egy régi álma köszön be hozzá, amit már jó ideje nem látott. Rég halott bátyját látja, s magát, gyerekként. Egy régen történt eset elevenedik fel szeme előtt. Éppen egy bozótosban bújkálnak, hogy elkerüljék a találkozást az öreg íjkészítő mesterrel, akinek meggyőződése, hogy ők tették tönkre mesterművét. Pedig saját unokaöccse volt. Hogy milyen elnyúlt képet vágott, mikor végül rájött. Estar elmosolyodik álmában, s békésen alszik reggelig.*

1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-07 22:13:32
 ÚJ
>Vashen Loendir Belor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Sylorian Belor//

*A lány Sylorian karján pihenő fejjel bámulja az öreg, penészes plafont. Szemhéja lomhán zárul le, s erőlködve nyílik fel újra. Tudja, hogy most már tényleg ideje lenne fürdeni, de még marad. Csak feküdni akar a másik forró teste mellett. Mikor kedvese szóra nyitja még mindig kivörösödött ajkait, Vashen érdeklőve pillant rá. Mikor meghallja a Deinster nevet, fejét visszafordítja, s tovább nézi a rettentően érdekes mennyezetet. Épp az imént döntötte el, mielőtt Sylorian bejött volna, hogy annyiban hagyja a Deinsteren való rágódást. Erre megint itt van. A kínos kérdés, melyre válaszolnia kell.*
-Már hetek óta nem öltünk meg senkit, és megegyeztünk, hogy nem is fogunk.
*Vashen nyugodt hangon beszél, ám arcán ott virít a düh megannyi jele.*
-Ezért is jöttünk ide. Tisztességes munkával keresni a pénzt, és nem ártatlanokat gyilkolni. Főleg azután, hogy a...
*Halk hortyogás szakítja félbe mondandóját. A leányzó szerelmére néz, akit félig nyitott szájjal nyomott el az álom. Vashen még az előbbinél is dühösebb arccal áll fel az ágyról, és elindul, hogy végre megfürödjön. Belelép a vízbe, mely addigra már kiadta magából minden forróságát, s immár langyosan pihen a kádban. A lány lefekszik, hogy egész testét beborítsa a víz, néha a fejével is elmerül. Nagyot sóhajtva felkönyököl, s ide-oda úsztatja haját.
Sylorian viselkedésétől nem csupán feldühödött, de meg is ijedt. A férfi egy újabb ártatlannal akarja végigjátszani a múltban jól bevált színjátékot.*
~Nem fogom engedni, hogy újból megtedd. Nem lennék képes elviselni..~
*Keserves arccal gondol vissza mindarra, amit régen műveltek. Az elcsábított, gyanútlan férfiakra, kik annak a reményében vonultak be Vashennel az erdőbe, hogy egy felejthetetlen éjszakát töltenek a gyönyörű nővel. A meglepett arcokra, melyek hitetlenkedve bámultak rá, s pár perc múltán már csak a semmibe. Az elrejtett holttestekre, melyek nyomára sohasem bukkant senki. Minél több volt belőlük, annál nagyobb bűntudat kínozta a lányt. Soha nem érezte helyesnek, hogy ezt tegyék. De csinálta, amit Sylorian mondott. Részt akart venni benne, hogy párja ne taszítsa el őt magától. Egész életét magányosan élte le, nem akarta elveszíteni az egyetlen embert, akibe beleszeretett. Egy nap már nem bírta tovább, s míg két társa ledöfte a magával hurcolt férfit, sírva fakadt. Még Sylorian féltestvére, Zanian is elismerte, hogy túllőtek a célon. Syloriannak ugyan nehezére esett beleegyezni, de végül úgy döntöttek, hátrahagyják ezt az életet, és Artheniorba utaznak. Vashen mindvégig tartott tőle, hogy kedvesébe visszatér a gyilkolási vágy, miután egész életét így élte le. És ez most megtörtént.
A sötételf könnyes szemmel tápászkodik fel, majd kicsavarja haját, s letörli magáról az összes nedvességet. Kilép a vízből, az ablakhoz sétál, s próbálja nézni a koszos üvegen át alig látszódó csillagokat. Nem tudja, mitévő legyen. Viselje el az újabb halottakat, vagy..*
~Vagy figyelmeztessem Deinstert?~
*Megdöbben, amint ez elhangzik a fejében. Hogy juthat egyáltalán eszébe, hogy elárulja kedvesét? Vele élte le elmúlt éveit, mindig jól bánt vele, ő volt számára az egyetlen, csak.. Csak.. Csupán annyi a baj, hogy ő.. Ő..*
~Megrögzött gyilkos.~
*E felismerés után Vashen feldúltan, félelemmel telve pillant az ágyon szétterpeszkedő, békésen alvó, ártatlannak tűnő Sylorianra. Ebben az állapotban a lány most rögtön elszökne. Elmenne messzire, és soha nem térne vissza ehhez a férfihoz. Vagy itt marad, és újra ártatlanoktól szereznek pénzt. Vagy úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Vagy... Százezer gondolat fogan meg fejében, s kétségbeesve távolodik el az ágytól, minél jobban, minél messzebb.. Mígnem a falnak ütközik háta. Lerogy a földre, s bámul maga elé a semmibe.
Az égbolt feketeségét pár óra múlva világosabb színárnyalatok váltják fel, s Vashen kétségbeesését és a félelemét felváltja az eltökéltség. Feláll, hogy szinte hang nélkül kapja fel magára szétdobált ruháit, magához veszi fegyvereit, s az ajtóhoz siet. Mégegyszer visszatekint az alvó Sylorianra, majd kinyitja az ajtót, és elhagyja a szobát.*

1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-07 19:45:50
 ÚJ
>Aeil O Yala avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Humph Juvesas//

*Mikor Juve már a szemeit nyitogatja még mindig tündöklő arccal figyeli. Mosolya hatalmas ahogy tekintete elveszik a férfi arcvonásaiban. Csak a kérdések miatt ébred fel eme boldog állapotból.*
-Dehogy aludtál sokáig. És felőlem aztán mehetünk, csak vigyük újdonsült társunkat is.-*Kéri Juvet. Fel szeretne öltözni, de úgy érzi, hogy nincs mit szégyellni a férfi előtt. Lemászik az ágyon és teljesen felöltözik. Nem érdekli, hogy nézik-e vagy sem. Ruháját felölti, majd a tükörhöz vonul és a haját megigazítja.*
-Olyan jót aludtam végre. Már ránk fért, hogy normális ágyban pihenjünk.-*Az ajtó felé indul és Juve karját megfogva a lépcső felé veszi az irányt.*

1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-07 14:06:27
 ÚJ
>Pyrkon Dravok avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345

Játékstílus: Vakmerő

// Enthera Nylen //

*A szobába benyitva a lány meglepettségétől megtorpan. Nem úgy néz ki, mint aki repdes a férfiért, valamint láthatóan nem számított rá, ilyen késői órán.*
-E... Elnézést. Hagyjuk.
*Mondja és rideg tekintettel hagyja el a termet, visszamenve szobájába. Ágyán, kezeivel összenyomja fejét, hogy enyhüljön a még mindig szüntelenül tartó fájdalom, majd feláll ismét.*
~Ideje indulnom. Elég volt ebből a helyből!~
*Zavarodottsággal tele indul lefele a lépcsőn, be a fogadóba.*

A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.07 14:06:55

1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-07 13:36:36
 ÚJ
>Sylorian Belor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

//Vashen, Zanian Belor és Deinster Rokharon //

*Vashen gyönyörű, fedetlen testének látványa, egyből vágyat ébreszt az elfben, főleg a hosszú út után, ahol nem nagyon volt lehetőségük kettesben maradni. Kedvese ajkai ebben a percben még puhábbak és égetőbbek, mint általában. Az immár meztelen testek, továbbá folytatva a csókolózást, közelednek a fekvőhely felé. Ahogy belesüppednek a puha anyagból készült ágytakaróba, a szőttes gyengéden körbeöleli őket, amint szerelmüket fejezik ki egymásnak. Sylorian feje lassan lejjebb és lejjebb hatol, miközben csókok ezreit hagyja ott párja testének külön-külön részein, elkezdve ezzel a 'szertartást'.*

*Izzadt testek feküdnek összeölelkezve egymás mellett. Sylorian apró csókot ad kedvesének, majd egyik kezét elvéve, jobbját hagyja csak, hogy Vashen megpihenhessen rajta.*
-Mi legyen ezzel a Deinsterrel? Van már valami terved? Biztos nem szűkölködik az aranyban. Szerintem megérne egy próbát...
*Nem biztos benne, hogy egy véleményen vannak kedvesével, miszerint, jobb lenne személye nélkül, mint a többi szerencsétlent nélkül, akivel dolguk volt. Viszont Vashen, már legalább tudja, az elfnek mi vele a terve.*
-A szokásos 'elcsábítgatós' taktika, jelen esetben nem fog menni. Állítólag van, illetve volt egy felesége, aki meghalt, viszont még mindig szereti. Nem különösképp érdeklődik felőled de ez még az egyszerűbb eset, amit ki lehetne deríteni. Csak a meséje hivatalosságát kell kiderítenünk, elvégre figyelni, hogy reagál néhány apróságra. Mint például előbb az asztalnál. Nem hiszem, hogy a szemei csak úgy gyászból ragadtak volna meg, ott ahol megragadtak. A nehezebbik része, ha meg is halt, hova rejtjük el. Nem lenne előnyös egy ismeretlen helyen raboskodni életünk elkövetkezendő részében. Mindenek előtt fel kell fedeznünk a helyet, mely körülvesz minket. Persze eközben a kis 'társunkat' is minél jobban kiismerni, úgy, hogy ő csak felületes, lényegtelen dolgokat tudjon meg rólunk. Nem lesz nagy kihívás, máskor is csináltunk már ilyet. A lényeg, hogy ne ragadtassuk el magunkat és ne cselekedjünk meggondolatlanul.
*Simít végig a lány hosszú haján. Tisztában van vele, hogy az utóbbi kis 'tanácsa' inkább neki lenne hasznos. Nem mindig tudja kordában tartani a vér kiontásához fűződő szeretetét, ezzel már többször is problémák voltak, de ez esetben türtőzteti magát, legalábbis megpróbálja.*
~Remélem nem tervezi, hogy tényleg nagy pajtik leszünk ezzel a mihasznával. Alig várom már, hogy eltemethessem...~
*Arcán tisztán látszanak gondolatai, valamint a gyűlölet és megvetés, melyeket kiváltottak azok. Ha nincs más, lehunyja szemeit, végtagját még mindig a lány feje alatt tartva, lassan elalszik.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.09.08 13:53:00, a következő indokkal:
Jeljavítás.

1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-06 22:42:54
 ÚJ
>Deinster Rokharon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Hirtelen mozdulattal felül, s tőrét a semmibe döfi. Épp rémálmából riad fel, s mikor észhez tér, gyorsan a földre dobja tőrét s aggodalmas tekintettel figyeli jobbja remegését, s kapja el a bal kezével azt. Behunyja szemét, s a zihálást már lassú, nyugodt légzés váltja fel, s közben erősen koncentrál arra, hogy higgadtan tartsa magát végre egy kicsit*
~Megint ugyan az az álom. A hónapban a hetedik. Mégis mit jelenthet ez? Az istenek szólni kívánnak hozzám?~
*Lassan kitakarózik, s csúnya köhögés hagyja el torkát*
~A fenébe, még mindig meg vagyok fázva!~
*Idegesen tapogatja összeráncolt sivár homlokát, majd letörli róla egy ruhadarabbal az éjszakai kaland utáni felgyülemlett izzadtságot. Közelebb sétál a tükörhöz. Belenéz, mélyen a saját szemébe, s fejét csóválva fordít neki hátat pár perc múltán. Már nem az aki egykor volt. A szemei a bizonyítékok erre, s ez a gondolat mérhetetlenül elkeseríti szájában még a nyála ízét is. Kinyitja az ablakokat, majd kihajol az egyiken. Könyökét támasztva a párkányon, nézi a reggeli város nyüzsgő népét*
~Mint egy hangyaboly, melyben mindenkinek megvan a maga szerepe. A legkisebb tagjától egészen a legnagyobbig, mindenkinek ki van osztva a feladata. A város egésze, mint a boly királynője, gondoskodik arról, hogy a dolgozók nyugodtan megéljenek egymás mellett. Ezek a piacok, s a piactéri őrök. A szegények, éhenkórászok s koldusok pedig a motiváció, ami előrehajtja a dolgozókat, hogy minél többet dolgozzon, csak hogy ne kerüljön olyan sorsra~ *Ezután a reggeli agytorna után behajtja az ablakokat, felöltözik, rendbe rakja szépen a szobát, ahogyan volt is érkezésekor, s teljes harci díszben pompázva, odabaktat a földre hányt csonttőréhez. Leguggol, felveszi, s gyors mozdulattal a háta mögé csúsztatja bele a tokba, ahol annak a helye megvan szabva*
~Azt hiszem itt az ideje visszaadnom a kulcsokat és faggatóznom...~
*Kinyitja a súlyos fa ajtót, majd mikor átlép rajta, bezárja, s mielőtt elindulna, megsimogatja azt*
-Jó kis szoba vagy, tudod-e?
*Mosolyog, s lehajtott fejjel indul meg a lépcsők felé, hogy lejusson a Fogadóshoz...*

1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 22:30:12
 ÚJ
>Deinster Rokharon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Vashen és Sylorian Belor//

*Mikor felér az emeletre, ránéz kulcsára, hogy melyik szám van belevésve. A 13-as szám vigyorog rajta. Nagyon csúnyán ütötték bele, érezni lehet csak a tapintásából is, hogy valaki puszta erőből próbálta meg rávetni a számot eme pórul járt kulcsra*
-Egy, kettő, három, négy...
*Így sorolja őket, ahogy jobbra balra rángatva a fejét, felismeri az ajtókra írt számot, majd egyszer csak eljut a 13-as szobáig*
-Szóval itt bujkálsz, Te ravasz!
*A szoba egészen a folyosó végén van, tulajdonképpen az emeleten a legtávolabbi szobát kapta meg. Beledugja a zárba kulcsát, de mielőtt még belépne az ajtón, háta mögé néz. Mintha valakit érzett volna ott az előbb. Míg hátrafelé pislantgat, tágra nyitja az ajtót, majd teljesen megfordul. Miután teljesen megbizonyosodik afelől, hogy senki sem volt az elmúlt pillanatokban a háta mögött, belép a nyitott ajtón. Egy kis takaros szoba fogadja őt. Van benne minden, amire csak szüksége lehet. Egy kényelmesnek tűnő ágy, egy egyszerű szék, egy kis szekrény, ablakok, ráadásul kettő is, valamint frissen volt bevetve az ágy. Hívogatóan nézi az ágyat a szerzetes, de még ellen áll neki. Ledobja köpenyét az ágyra, erszényével együtt, és az ingét is leveti. Leveszi kezéről a nyakláncot és az ablak előtt a holdfényben letérdel, majd imádkozni kezd. Imádkozik azért is, hogy sikeres legyen a holnapi napja, s többet megtudhasson újdonsült társairól, valamint még azt is imáiba foglalja, hogy ha módjába áll istenének, akkor igazán megsegíthetné őt egy kis mágikus befogadóképesség növeléssel, ha egyáltalán létezik ilyen. Miután befejezi imáját, feláll, s karjára rakja a nyakláncot, s magára húzza csak a köpenyt, s lesiet keresni egy cselédet, hogy hozasson fel vele meleg vizet. Nem telt el tíz röpke perc, mire ugyan az a cseléd, akivel korábban összetűzésbe keveredett a fogadós, felbukkant a szobája előtt, illően kopogtatva*
-Jó uram, meghoztam a kért forróvizet, hallja uram? Uram?
*Kérdezi rekedtes hangon, s folytatná egész hajnalig, hacsak meg nem hallaná a lépéseket az ajtó felé a túloldalról. Kattan a zár, s a félmeztelen szerzetes beengedi a szobába, s figyelemmel kíséri amint a legényke tevékenykedik a szobájában. Majd mikor a cseléd kiönti egy nagyobb lavorba a meleg vizet, megfordul, s meghajolva kezd hozzá kis mondandójához*
-Uram, ami a lentieket illeti, elnézését kérem. Kérem ne haragudjon, esküszöm hogy nem lehúzni akartam magát pénzzel, csupán rosszul írtam a cetlire az árat. Esküszöm!
*Mentegetőzik aranyosan a gyerek. Rokharon felnevet, majd miután a legényke befejezi mondandóját, odasétál, s megveregeti a vállát, majd mondja*
-Fiam, fiam. Nincsen semmi baj, azon az egy aranyon ne múljék. Őszintén, nem haragszom és igen, megbocsájtok neked. Inkább a fogadósnak kéne egy kicsit kedvesebbnek lennie veled. De nehogy elmondd ezt neki, mert még a végén kidobat!
*Ismét felnevet, s a végén letérdel, hogy egy magasságban legyen a gyerekkel, majd a szemébe néz. A fiú szemében látja a dagadó könnyeket, s arcán látja az őszinte sajnálatot*
-Fiú, ha már van egy cetlid amire írtál, és azt el is tudtad olvasni, valamint tudsz számolni, ezek szerint, akkor miért vagy még itt? Őszintén mondom, sokan öreg fejjel nem tudják megtanulni mindezt. Ha szeretnél szakmát váltani, nyugodtan szólj. Tudok némi szót tenni érted a Templomban, megvannak a saját kapcsolataim. Ha úgy érzed, hogy ott jobb lenne, keresd fel Avangar atyát, és említsd neki, hogy én küldtelek hozzá. Ez persze nem kötelező. Na de most már menj vissza a fogadóshoz, még a végén azt hiszi hogy hallgatózol az emeleten ennyi ideig...
-Köszönöm uram! Nagyon köszönöm!
*Hallatszik a harsány válasz, azzal kiviharzik a fiú a szobából. Rokharon odasétál az ajtóhoz, s becsukja azt, majd kattan a zár s voálá! Ismét csak egyedül van. Leveti még a maradék ruháját is, s ujját belenyomja a vízbe. Kellemesen meleg. Több se kellett neki, belehuppant a kis "kádacskájába". Míg hagyta magát áztatni, pörgött az agya*
~Az ilyen lelkivilágú emberekre lenne szükségünk, komolyan. Ha ehhez a gyerekhez hasonlóak szegülnének az egyházhoz, én mondom, külön kis hadseregünk lenne, és aztán jöhetne a világuralom! Na de most egy kicsit komolyabb témákra. Van itt bőven. Mit kezdjek ezzel a nővel. Azt hiszi, hogy nagyon rá vagyok "gerjedve", miközben csak emlékeket idéz... Ostoba nőszemély! És mi az hogy gúnyolódik, azután hogy jóformán 3 mondatot fűzött hozzám azelőtt! Arcátlanság! És a férje? Ez a lenge öltözékű, igencsak gyanús modorú férfi(?) ELF, aki rám kacsintott az éjszakában? Undorító... Ezekkel fogok útra kelni? A többiektől jó 10 lépésnyire fogok feküdni, az biztos... Teljes mértékben! A fogadóst is ki kéne faggatnom, bár kétlem hogy kiadna bárminemű információt a vendégeiről, legalábbis ha már fizettek neki. De ez egy olyan dolog, amit majd holnap fogok kideríteni, valamint...~
*Csak horkolás hallatszik a szobából. Deinster Rokharon elaludt a vízben "feküdve". Nyikorog a padló, s erre hirtelen kipattan a szeme, s felborul a már jéghideg vízzel. Felpattan, maga elé emeli öklét, s öltözék nélkül elkezdi*
-Ki van ott? Tudom, hogy itt vagy valahol... Ne bujdokolj!
*Rikkantott, de pár perc némaság után, s merev testtartása közepette arra a tényre jut, hogy csak képzelte ezt a hangot. Hangosan tüsszent egyet és köhög*
~Hogy az a jó szűz...Na mindegy. Megfáztam. Bravó, gratulálunk szerzetes, ismét megvillantottad hogy nincs lehetetlen. El lehet aludni egy nagyobb fazékban is. Gazdagabb lett ezzel a világ, hogy már tudjuk ezt is!~
*Megszárítkozik, s felhúzza nadrágját, majd magára teríti a köpenyét, s úgy takarózik be. Tüsszent egy hatalmasat, akkorát, hogy még tán a szomszéd szobájában is belereszketett az ablaküveg. Egy gondolattal búcsúzik eme naptól*
~Szeretlek kedvesem, bárhol is légy~
*Azzal behunyja szemét, de még nem tudott elaludni, valami hiányzott. Mi is hiányozhatott, ha nem az, hogy magához szorítsa álmában is tőrét, ha netán egy tolvajra kelne fel. Immár valóban álomra hajtja fejét, s elalszik...*

1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 22:02:19
 ÚJ
>Vashen Loendir Belor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Sylorian Belor, Deinster Rokharon//

*A lány már készülne benyitni szobájukba, mikor eszébe jut valami.*
~Óh fenébe.. A fürdés teljesen kiment a fejemből.~
*Mérges arccal vánszorog vissza a lépcsőn, hogy vizet hordasson az egyik inassal. Alig várta, hogy az ágyba dőlhessen, de nem túl tiszta állapotban érkeztek a városba, s az eső után is kellemetlenül érezte magát csuromvizesen. Míg ezt elintézi, rápillant kedvesére és a szerzetesre, akik néma csöndben ücsörögnek az asztalnál, s észre sem veszik őt.*
~Szegény Sylorian, bele ne halj a sok fecsegésbe..~
*Vashen bosszúsan lépdel vissza szobájához, miközben figyeli a vízhordó fiú tevékenykedését. Azért jött fel rögtön a vacsora után, hogy Sylorian minél több információt szedjen ki Deinsterből. Erre mit csinál? Semmit! Csak ott üldögél, és meg sem mukkan. Így még napokig, vagy akár hetekig eltart, míg megtudják, veszélyt jelent-e a férfi, vagy csak egyszerűen társaságot keresett. Ha az előbbi, mihamarabb meg kell tőle szabadulniuk. De a lány reménykedett az utóbbiban. Régóta kerestek már maguk mellé egy újabb társat, s eddig még senki sem bizonyult jobb választásnak.*
~És tanulva az eddigiekből, majd kevésbé bizonyul annak, miután mindannyiunkat átvert.~
*Az inas befejezi munkáját, s Vashen hálásan megköszöni neki. Miután becsukta az ajtót, egy hosszú sóhaj következik a sötételftől.*
~Na jó, nem firtatom tovább. Késő van, és csak álmatlanságot okoz ez a sok gondolat.~
*Elfeledve iménti gondjait, lehajol, elázott csizmáját ujjai közé kapja, s becsúsztatja az asztal melletti szék alá. Hanyagul ledobja bőrvértjét is, majd háta mögött halkan kinyílik az ajtó. Sylorian érkezik a szobába, s láthatóan tetszik neki az éppen vetkőzőfélben lévő lány. Vashen nem szól semmit a vacsora után történtekről, csak rámosolyog az egy helyben álló férfira.
Közelebb megy hozzá, s bal kezével élvezettel simít végig Sylorian borostás arcán. Keze lassacskán továbbhalad kedvese erőteljes nyakán át mellkasáig, s ott elidőzik egy rövid időre. Ujjai hegyével egyre lejjebb siklik, majd elégedetten elmosolyodik a libabőrös felsőtest láttán. Kezével megáll a has alsó részénél, mindkét karját átfonja a meleg test körül, majd a férfi arcához hajol, s lassú csókba kezd. Miután a csóknak vége, Vashen szorosan átöleli kedvesét, s a fülébe suttog.*
-El sem tudom mondani neked, mennyire vártam már ezt.
*Őszinte mosollyal bontakozik ki a férfi karjai közül, majd egy újabb csók közben próbálja gyengéden levetkőztetni kedvesét. Ahogy a csók is mohóbbá válik, úgy cibálják, tépik, szaggatják le egymásról a ruhadarabokat.*

A hozzászólás írója (Vashen Loendir Belor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.05 22:15:11

1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 20:44:36
 ÚJ
>Humph Juvesas avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Szelíd

~Nyitva maradt az ablak?*Szelet érez arcán Juve, majd kinyitja fél szemét és egy fa lombját látja. Visszacsukja, megdörgöli a szemeit, körbeforgatja őket, majd fejét is felemeli, végül felül. Egy fa tövében van, árnyékban a folyó partján. Ásítozik, nyújtózkodik, s fél percre rá Mo jön oda hozzá.*-Te jobban vagy?-*Kérdi Juve meglepve. A fogadóban a tanítójával beszélget egy teát iszogatva Juve. Mellettük egy asztallal ott ül Aeil, s mikor felkel, hogy elmenjen Juve utánaered. Bárhogy siet, rohan ki a fogadóból, mintha lábaira súlyok volnának láncolva. Alig bír mozdulni. A főtéren az esőben alig látni embereket, s egyikük sem a tündérlány. Szívverése egyre szaporább. Elfáradt a futástól. Nagyon fáj neki, ahogy készíti tetoválásait Topi bácsi, de nagyot nyel, lenyeli az égető fájdalmat, s türelmesen várakozik. A forróság egyre nagyobb. Erősbödik az égető érzés, de nem csoda, hiszen erdőtűz van. Ott ég előtte minden eget nyaldosó lángcsóvákkal.~*Juve felijed. Az égető érzés elmúlik, s Aeil is előkerül, ott fekszik mellette.*-Te már ébren vagy?-*Kérdezi a lányt elmosolyodva, nyugtázva, hogy csak rosszat álmodott.*-Sokat aludtam? Azt hiszem rosszat álmodtam.-*Nagyot nyújtózkodik és ásít, majd ha Aeil öltözködni szeretne Juve illedelmesen elfordul az ablak felé.*-Induljunk?-*Ha elkészülnek, lemennek a fogadóba, ott visszaadják a fogadósnak a szoba kulcsát, majd a Holdudvaron keresztül az erdőbe mennek.*

1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-09-05 17:45:25
 ÚJ
>Nabii Dhariah Khaal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Szelíd

//Umi//

*Csendben hallgatja végig a lányt. Nem is csak azért, mert kíváncsi az érzéseire -pedig furcsamód így van-, hanem azért is, mert mélyen átérzi a helyzetét. Nagyon jól tudja, szó szerint testközelből, milyen ez. Ő maga is átélte, méghozzá kétszer is. Apró gyermekként, mikor saját anyja elől kellett meneküljön a Szövetség berkeiből, aztán akkor, mikor következő csapata, a hadvezérek -akik egészen a tábori főorvos és alhadnagy rangjáig emelték- szenvedték el azt a durva rajtaütést. Mindkétszer megingott a hite önmagában, és mindabban, amit addig képviselt. Azt sem tudta, ki ő maga. Számkivetettnek érezte magát és mindkétszer, a nulláról, az abszolút semmiről indulva kellett újra felépítenie, megalkotnia magát. Szörnyű érzés volt akkor... És szörnyű most is, ahogy Umi hosszas beszéde alatt felelevenednek a Nem is annyira régmúlt emlékei.
Egy mély sóhaj után, már felöltözve fordul a lány felé, s továbbra is egy szó nélkül lépdel oda hozzá. Először magához húzza és megöleli, majd még egy csókot is lehel feje búbjára, a sajátjához hasonló világos tincsek közé. Óvatosan végigsimít hátán, nehogy megnyomja sebét. Nem bánja azt sem, ha a lány sírva fakad közben. Tudja, mennyit könnyíthet az is más lelkén - szintén tapasztalatból. Gyakran fordult elő, hogy ő maga is addig zokogott, míg álomba nem merült, vagy elapadt a könnye. És egyébként is áztatta korábbi ruhatárát már a könnynél sokkal mocskosabb dolog is.
Csak akkor ereszti a lányt, ha megnyugszik. Ha arca könnyes, puha mozdulatokkal, ujjaival tisztítja meg tőle.*
- Minden rendben lesz, hidd el. Én már végigcsináltam ezt. Majd segítek, és könnyebb lesz.
*A szavakat halkan, kedvesen intézi a lányhoz, de következőkbe már játékosan feddő élt csempész. Közben eltávolodik a lánytól, s elveszi holmiját.*
- Azt viszont többet ne halljam vagy lássam, hogy azon gondolkodsz, mennyi pénzzel tartozol. Az eredmény mindig... Semmi.
*Mutat még kezével is nullát, miután az ágyra pakol, majd elneveti magát és megindul vissza a lány és az ajtó felé.*
- Ezen tényleg ne aggódj.
*Először marad igazán szívből jövő, vidám mosoly az arcán, mióta egyáltalán a városba érkezett.
Kézen fogja Umit, tehát ha a lány is összeszedi erejét, már indulhatnak is.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370