Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:43:55
Üzenet elküldve: 2013-08-29 21:43:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Szótlanul bámulja a lányt, aki alig áll a lábán. Talán még el is dőlne, akár egy zsák liszt, ha nem lenne ott az ajtófélfa, amiben megkapaszkodhat. Ugyan Nabii nem tudja igazán eldönteni, miért is van a lány ilyen rossz bőrben: a sebei és a kimerültség kínozza ennyire, vagy a lelkét viselik meg annyira a történtek, hogy már rosszullétet okozzanak?
Akárhogy is legyen, egyvalamiben biztos. Nem hagyhatja magára a lányt.*
- Még mit nem?!
*Préseli ki a szavakat fogai közt. Igazán sértőnek tartja még a feltételezést is, hogy ő, ereje teljében lévő edzett, kitanult nőszemély magára hagyna valaki olyat, mint Umi. Egy hiszékeny kislányt, aki rá kellett döbbenjen arra, hogy nem is tudja, ki ő valójában és mit kezdjen az életével most.*
- Nem mész sehova. Felépülsz, aztán tanulsz. Nem féltem magam annyira, hogy hagyjalak csak úgy elsétálni. Ezt még te sem gondolhatod. Lehet, hogy abban a lealjasodott csürhében ez volt a szokás.
*Megingatja a fejét.*
- De nálam nem. Egyvalamiben dönthetsz most. Egyben! Hogy visszasegítselek a szobádba, vagy hogy itt maradsz és szobát cserélünk éjjelre. De ajánlom, hamar dönts, mert enned kell és ha lehet, mihamarabb meg is főzetném az ebéded.
*Szótlanul bámulja a lányt, aki alig áll a lábán. Talán még el is dőlne, akár egy zsák liszt, ha nem lenne ott az ajtófélfa, amiben megkapaszkodhat. Ugyan Nabii nem tudja igazán eldönteni, miért is van a lány ilyen rossz bőrben: a sebei és a kimerültség kínozza ennyire, vagy a lelkét viselik meg annyira a történtek, hogy már rosszullétet okozzanak?
Akárhogy is legyen, egyvalamiben biztos. Nem hagyhatja magára a lányt.*
- Még mit nem?!
*Préseli ki a szavakat fogai közt. Igazán sértőnek tartja még a feltételezést is, hogy ő, ereje teljében lévő edzett, kitanult nőszemély magára hagyna valaki olyat, mint Umi. Egy hiszékeny kislányt, aki rá kellett döbbenjen arra, hogy nem is tudja, ki ő valójában és mit kezdjen az életével most.*
- Nem mész sehova. Felépülsz, aztán tanulsz. Nem féltem magam annyira, hogy hagyjalak csak úgy elsétálni. Ezt még te sem gondolhatod. Lehet, hogy abban a lealjasodott csürhében ez volt a szokás.
*Megingatja a fejét.*
- De nálam nem. Egyvalamiben dönthetsz most. Egyben! Hogy visszasegítselek a szobádba, vagy hogy itt maradsz és szobát cserélünk éjjelre. De ajánlom, hamar dönts, mert enned kell és ha lehet, mihamarabb meg is főzetném az ebéded.
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-29 13:24:46
Üzenet elküldve: 2013-08-29 13:24:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen dolgok//
*Eoda háta mögött, a fél-elf elővesz egy rongyot, majd egy hirtelen mozdulattal megrúgja a lányt, és miközben áldozatának kinyílik a szája, ő betömi azt a ronggyal, oly módon, hogy két oldalt kilógjon belőle elég ahhoz, hogy a lány tarkójánál összekösse. Miközben köti, odahajol célpontja füléhez, és belesziszegi.*
-Csak, hogy ne sikíts.*Ezután leszól az orknak, hogy küldi az ajándékot, és a rongytól sikoltás képtelen exrabszolgát kilöki az ablakon. Zuhanását két erős kar fejezi be, melyek könnyedén elkapják a megrázó élmény után. Mindeközben a férfi aki fent maradt csendben figyel, majd elővesz egy darab kötelet, mellyel ugyan azt az eljárást hajtja végre amit a nő társa csak ő Lendoron. Ezután a fülébe suttogja.*
-Röpülés órát vehetsz.*Ezután kinézetével ellentmondó erővel megragadja és kidobja az ablakon áldozatát. Ezután leszól az orknak aki könnyedén elkapta mindkét foglyukat.*
-Vigyétek őket az erdőbe, mi még összeszedjük a cuccaikat, hátha el tudjuk azt is adni. A szokásos helyen találkozunk.*Ezután eltűnik az ablakból, és az ork társa, a másik ember megszólal.*
-Magatoktól megindultok, vagy esetleg kell egy kis noszogatás?*Miközben beszél előhúzza tőrjét, és figyeli, hogy biztos nincs senki a közelben, de nyugodtan konstatálja, hogy nem fenyegeti őket veszély. Ezután ha áldozataik elindulnak az erdő felé akkor követik őket, ügyelve, hogy ne adjanak lehetőséget a szökésre.*
*Eoda háta mögött, a fél-elf elővesz egy rongyot, majd egy hirtelen mozdulattal megrúgja a lányt, és miközben áldozatának kinyílik a szája, ő betömi azt a ronggyal, oly módon, hogy két oldalt kilógjon belőle elég ahhoz, hogy a lány tarkójánál összekösse. Miközben köti, odahajol célpontja füléhez, és belesziszegi.*
-Csak, hogy ne sikíts.*Ezután leszól az orknak, hogy küldi az ajándékot, és a rongytól sikoltás képtelen exrabszolgát kilöki az ablakon. Zuhanását két erős kar fejezi be, melyek könnyedén elkapják a megrázó élmény után. Mindeközben a férfi aki fent maradt csendben figyel, majd elővesz egy darab kötelet, mellyel ugyan azt az eljárást hajtja végre amit a nő társa csak ő Lendoron. Ezután a fülébe suttogja.*
-Röpülés órát vehetsz.*Ezután kinézetével ellentmondó erővel megragadja és kidobja az ablakon áldozatát. Ezután leszól az orknak aki könnyedén elkapta mindkét foglyukat.*
-Vigyétek őket az erdőbe, mi még összeszedjük a cuccaikat, hátha el tudjuk azt is adni. A szokásos helyen találkozunk.*Ezután eltűnik az ablakból, és az ork társa, a másik ember megszólal.*
-Magatoktól megindultok, vagy esetleg kell egy kis noszogatás?*Miközben beszél előhúzza tőrjét, és figyeli, hogy biztos nincs senki a közelben, de nyugodtan konstatálja, hogy nem fenyegeti őket veszély. Ezután ha áldozataik elindulnak az erdő felé akkor követik őket, ügyelve, hogy ne adjanak lehetőséget a szökésre.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-28 21:15:08
Üzenet elküldve: 2013-08-28 21:15:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen dolgok//
*Yinash hátrahőköl az ajtótól, mikor a négy alak beront hozzájuk. Majd teljesen elsápad, amikor közlik, hogy érte jöttek. "Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs. És még Lendort is sikerült belekevernem." Gondolja, miközben összenéznek a férfival. Arcán rémület látható.*
-Sajnálom. *Mondja neki alig hallhatóan, majd lesüti a szemét.
Végig néz a támadóikon, mindegyikőjük felé szúrós pillantást lövellve. Egyiket se ismeri fel. Így még annyira se érti, hogy hogyan sikerült a nyomára akadniuk. De ezen már kár gondolkozni, hiszen rátaláltak. Belátja, hogy kár ellenkeznie, kár tagadnia bármit is. Túlerőben vannak. Így csak sóhajt egyet, majd hagyja, hogy összekötözzék a kezeit, és kivezessék a szobából, egészen az ablakig. "Na ne, ugye nem akarnak ledobni minket? Tuti, hogy nem fognak elkapni." Aggódva néz ki az ablakból, majd rá Lendorra.*
*Yinash hátrahőköl az ajtótól, mikor a négy alak beront hozzájuk. Majd teljesen elsápad, amikor közlik, hogy érte jöttek. "Ez nem lehet igaz. Ilyen nincs. És még Lendort is sikerült belekevernem." Gondolja, miközben összenéznek a férfival. Arcán rémület látható.*
-Sajnálom. *Mondja neki alig hallhatóan, majd lesüti a szemét.
Végig néz a támadóikon, mindegyikőjük felé szúrós pillantást lövellve. Egyiket se ismeri fel. Így még annyira se érti, hogy hogyan sikerült a nyomára akadniuk. De ezen már kár gondolkozni, hiszen rátaláltak. Belátja, hogy kár ellenkeznie, kár tagadnia bármit is. Túlerőben vannak. Így csak sóhajt egyet, majd hagyja, hogy összekötözzék a kezeit, és kivezessék a szobából, egészen az ablakig. "Na ne, ugye nem akarnak ledobni minket? Tuti, hogy nem fognak elkapni." Aggódva néz ki az ablakból, majd rá Lendorra.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-28 20:54:12
Üzenet elküldve: 2013-08-28 20:54:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Kissé kellemetlenül érzi magát az ajtó előtt. Nem hitte volna, hogy ennyire ramaty állapotban lesz reggel, vagy amikor felébred, de nagyot tévedett. A fájdalom, melyet tegnap még érzelmek és túlnyomó feszültség tompított, most minden egyes lehetőséget kihasznál, hogy megmutassa önmagát. A lányt mozgásában igencsak hátráltatja, s legszívesebben nem is mozogna, akarata azonban erős. Kitart a szenvedésen keresztül is, mert erre nevelték, pontosabban így nevelték. Számára ez semmiség kell hogy legyen. Most azonban, hogy úgy tűnik, kénytelen szakítani eddigi életével és a fejvadászok kötelékével, mintha gyengülne korábbi határozottsága és tartása. Most már nem érzi magát annyira erősnek mint korábban. Nem érzi hogy tanították bármire is, hogy jóra nevelték, erős akaratúvá. Hisz' hogy is lehetne erős akarata annak, kit eddig dróton rángattak, mint megannyi bábu társát. Ő sem volt más, csak egy a gyerekjátékok közül. Talán még most is csak az, s ezzel a csellel akarták rávenni, hogy öljön. Most pedig csak arra várnak, hogy visszatérjen, leküzdve a gyilkolás utáni szörnyű kínokat, kiűzve lelkét testéből, hogy átvegye helyét a tiszta embertelenség. Arra várnak, hogy most tényleg azzá váljon, amivé tenni akarták. Egy lelketlen valamivé, mit szabadon lehet irányítani hiszékenysége miatt.
Az ajtó hamarosan kinyílik. Umiedia számára ez az idő is rengetegnek tűnt, most már azonban vége. Az ajtóban állóra emeli tekintetét. Az elkerekedett szemeket furcsállja, hát még a kérdéseket és az azokban megbúvó élt. Ő is elcsodálkozik, majd végignéz magán. Az tény, hogy köpenye karjára van terítve, kis méretű táskája pedig át van vetve vállán. Abban benne van minden holmija, az is nyilvánvaló, mérete ellenére.*
- Mi? Én? Nem, dehogy! Csak nálam van a holmim, ez már amolyan megszokás! Hozzászoktam, hogy mindig mindent magammal viszek. *magyarázza. Az igazat mondja. Eddig meg sem fordult a fejében hogy tovább kellene állnia, de most. Talán mégsem lenne rossz ötlet. Vagy ha ő nem is, de egy valakinek mindenképp. Az pedig nem más, mint Nabii.*
- Ami azt illeti... Már tegnap is mondani akartam, szóval... De először is elnézést, amiért elaludtam! Ami viszont fontosabb, hogy most már nincs mellettem biztonságban. Eddig sem volt, de most már biztos, hogy a listán vagyok. Önnel ellentétben, hiszen ön sosem volt rajta. *mondja zavartan, lehajtott fejjel, az ajtó tokjába kapaszkodva egyik kezével, míg másikkal átfog mellkasa előtt támaszkodó karját szorongatva az egyik kötés felett.*
*Kissé kellemetlenül érzi magát az ajtó előtt. Nem hitte volna, hogy ennyire ramaty állapotban lesz reggel, vagy amikor felébred, de nagyot tévedett. A fájdalom, melyet tegnap még érzelmek és túlnyomó feszültség tompított, most minden egyes lehetőséget kihasznál, hogy megmutassa önmagát. A lányt mozgásában igencsak hátráltatja, s legszívesebben nem is mozogna, akarata azonban erős. Kitart a szenvedésen keresztül is, mert erre nevelték, pontosabban így nevelték. Számára ez semmiség kell hogy legyen. Most azonban, hogy úgy tűnik, kénytelen szakítani eddigi életével és a fejvadászok kötelékével, mintha gyengülne korábbi határozottsága és tartása. Most már nem érzi magát annyira erősnek mint korábban. Nem érzi hogy tanították bármire is, hogy jóra nevelték, erős akaratúvá. Hisz' hogy is lehetne erős akarata annak, kit eddig dróton rángattak, mint megannyi bábu társát. Ő sem volt más, csak egy a gyerekjátékok közül. Talán még most is csak az, s ezzel a csellel akarták rávenni, hogy öljön. Most pedig csak arra várnak, hogy visszatérjen, leküzdve a gyilkolás utáni szörnyű kínokat, kiűzve lelkét testéből, hogy átvegye helyét a tiszta embertelenség. Arra várnak, hogy most tényleg azzá váljon, amivé tenni akarták. Egy lelketlen valamivé, mit szabadon lehet irányítani hiszékenysége miatt.
Az ajtó hamarosan kinyílik. Umiedia számára ez az idő is rengetegnek tűnt, most már azonban vége. Az ajtóban állóra emeli tekintetét. Az elkerekedett szemeket furcsállja, hát még a kérdéseket és az azokban megbúvó élt. Ő is elcsodálkozik, majd végignéz magán. Az tény, hogy köpenye karjára van terítve, kis méretű táskája pedig át van vetve vállán. Abban benne van minden holmija, az is nyilvánvaló, mérete ellenére.*
- Mi? Én? Nem, dehogy! Csak nálam van a holmim, ez már amolyan megszokás! Hozzászoktam, hogy mindig mindent magammal viszek. *magyarázza. Az igazat mondja. Eddig meg sem fordult a fejében hogy tovább kellene állnia, de most. Talán mégsem lenne rossz ötlet. Vagy ha ő nem is, de egy valakinek mindenképp. Az pedig nem más, mint Nabii.*
- Ami azt illeti... Már tegnap is mondani akartam, szóval... De először is elnézést, amiért elaludtam! Ami viszont fontosabb, hogy most már nincs mellettem biztonságban. Eddig sem volt, de most már biztos, hogy a listán vagyok. Önnel ellentétben, hiszen ön sosem volt rajta. *mondja zavartan, lehajtott fejjel, az ajtó tokjába kapaszkodva egyik kezével, míg másikkal átfog mellkasa előtt támaszkodó karját szorongatva az egyik kötés felett.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-28 20:40:07
Üzenet elküldve: 2013-08-28 20:40:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen dolgok//
*Lendor hangos, artikulátlan ordítással viszonozza a lány cseppet sem gyengéd ébresztőjét.*
- Az istenedet te nő!
*Rivall rá a fájdalomtól dühödt arccal, majd visszahanyatlik a földre ahogyan Yinash lekászálódik róla. Fejében hamar összeállnak a dolgok, és megvan az is neki hogy hogyan került ide, bár ezt a fajta orvtámadást már kevésbé érti.
Mikor a lány letérdel mellé, hogy megnézze, nincs-e baja, láthatja a Lendor homlokán egyre látványosabban dudorodó és liluló foltot és hallhatja a férfi bocsánatkérő szavait.*
- Ne haragudj, nem akartam így rád ripakodni...
*Próbál békítő arckifejezést erőlteti magára, majd felszisszen amint kezével ösztönösen megérinti a sérült helyet. Amíg Ynash az ablakhoz megy, majd vissza, hogy felhúzza a lábbelijét, Lendor is felkászálódik és felöltözködik, most egy inget véve fel a mellény helyett.*
- Nem, dehogy, magamtól aludtam ott.
*Mosolyog a lányra, bár továbbra is csillagokat lát.
Épp a piszkosfehér posztó ruhadarab ujjait tűri fel, amikor a támadóik berontanak a szobába. A férfi korábbi harci kiképzésének hála gyorsan felméri a terepet és keserűen kénytelen konstatálni, hogy bizony ez egy elég erős sakk, sőt, majdhogynem matt. Még mindig fájdalomtól lüktető fejjel vált gyors pillantást a lánnyal.* "Ne ellenkezz! Hadd vigyenek ahova akarnak, menet közben több esélyünk lesz a menekülésre. Kérlek, ne ellenkezz!" *Gondolja magában a szavakat, mintha a másik tényleg hallaná a gondolatait, vagy esetleg ilyen szinten tudna olvasni a tekintetéből, ami persze lehetetlen.* "Bárcsak így lenne!"
- Azt hiszem, nincs sok lehetőségünk...
*Mondja miközben harc nélkül megadja magát és hagyja megkötözni kezeit, mindeközben erősen fohászkodva magában, hogy Yinash is így tegyen és a halálos fenyegetés ne sarkallja meggondolatlan cselekedetekre. Hagyja magát elvitetni, nem nehezíti meg a támadók dolgát, mindössze egy savanyú pillantást vet hátramaradó holmijára és fegyvereire amint elhagyják a szobát.
Megközelítik az ablakot, miközben Lendor a szeme sarkából felméri támadóikat. Egyik sem tűnik könnyű falatnak, főleg így fegyvertelenül és megkötözött kezekkel, ezért egyelőre nem próbálkozik semmivel. Tekintete találkozik a lányéval, és feszülten várja, hogy az engedelmeskedjen támadóiknak.*
*Lendor hangos, artikulátlan ordítással viszonozza a lány cseppet sem gyengéd ébresztőjét.*
- Az istenedet te nő!
*Rivall rá a fájdalomtól dühödt arccal, majd visszahanyatlik a földre ahogyan Yinash lekászálódik róla. Fejében hamar összeállnak a dolgok, és megvan az is neki hogy hogyan került ide, bár ezt a fajta orvtámadást már kevésbé érti.
Mikor a lány letérdel mellé, hogy megnézze, nincs-e baja, láthatja a Lendor homlokán egyre látványosabban dudorodó és liluló foltot és hallhatja a férfi bocsánatkérő szavait.*
- Ne haragudj, nem akartam így rád ripakodni...
*Próbál békítő arckifejezést erőlteti magára, majd felszisszen amint kezével ösztönösen megérinti a sérült helyet. Amíg Ynash az ablakhoz megy, majd vissza, hogy felhúzza a lábbelijét, Lendor is felkászálódik és felöltözködik, most egy inget véve fel a mellény helyett.*
- Nem, dehogy, magamtól aludtam ott.
*Mosolyog a lányra, bár továbbra is csillagokat lát.
Épp a piszkosfehér posztó ruhadarab ujjait tűri fel, amikor a támadóik berontanak a szobába. A férfi korábbi harci kiképzésének hála gyorsan felméri a terepet és keserűen kénytelen konstatálni, hogy bizony ez egy elég erős sakk, sőt, majdhogynem matt. Még mindig fájdalomtól lüktető fejjel vált gyors pillantást a lánnyal.* "Ne ellenkezz! Hadd vigyenek ahova akarnak, menet közben több esélyünk lesz a menekülésre. Kérlek, ne ellenkezz!" *Gondolja magában a szavakat, mintha a másik tényleg hallaná a gondolatait, vagy esetleg ilyen szinten tudna olvasni a tekintetéből, ami persze lehetetlen.* "Bárcsak így lenne!"
- Azt hiszem, nincs sok lehetőségünk...
*Mondja miközben harc nélkül megadja magát és hagyja megkötözni kezeit, mindeközben erősen fohászkodva magában, hogy Yinash is így tegyen és a halálos fenyegetés ne sarkallja meggondolatlan cselekedetekre. Hagyja magát elvitetni, nem nehezíti meg a támadók dolgát, mindössze egy savanyú pillantást vet hátramaradó holmijára és fegyvereire amint elhagyják a szobát.
Megközelítik az ablakot, miközben Lendor a szeme sarkából felméri támadóikat. Egyik sem tűnik könnyű falatnak, főleg így fegyvertelenül és megkötözött kezekkel, ezért egyelőre nem próbálkozik semmivel. Tekintete találkozik a lányéval, és feszülten várja, hogy az engedelmeskedjen támadóiknak.*
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-27 22:44:52
Üzenet elküldve: 2013-08-27 22:44:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen dolgok//
*Ép amikor Eoda az ajtó felé közeledik, három férfi és egy nő ront be a terembe. A nő egy fél-elf, az egyik férfi egy ork, és két ember. Az egyik ember az akit akkor láttak amikor a szobába jöttek be. A nő és az ez előtt még nem látott ember férfi kezében felhúzott nyílpuska van, a fél-elfnél egy hosszútőr, míg a márt látott férfinél két különösen keskeny penge, melyek körülbelül negyed méter hosszúak. Az utolsónak említett megszólal.*
-Ne mozduljatok, ha akartok még élni. A kisasszony ha jól sejtem Yinash Eoda, szökött rabszolga. Az uraságot nem ismerem, de biztos örülni fognak, ha odavisszük, mint a kislány megszöktetőjét.*Hangja kellemetlenül sérti a fület, mintha villával csikorgatnának egy tányéron, és a hangnem amivel beszél, gúnyos, lenéző, érezni, hogy senkiknek tartja áldozataikat. Miközben beszél társaival félkör alakban elhelyezkednek a teremben. A két nyílpuska a két áldozatra van rászegezve, tényleg nem éri meg ellentmondaniuk, mert annak bizony sérülés vagy akár halál is lehet a vége. Ha nem ellenkeznek akkor a fél-elf előszed a köpenyéből kötelet, és hátrakötözik a kezeiket, miközben átkutatja őket és elszedi a fegyvereiket, elég alapos munkát végez, így semmilyen fegyverük sem marad. Ha ez megtörtént kivezetik a folyosóra, ott szétválnak majd odavezetik az ablakhoz őket, ketten a nő és az este látott férfi velük meg, míg a másik kettő, lemennek és megjelennek a holdudvaron. Ezután az ork lentről felkiabál, hogy a kisasszony ugorjon le, ő elkapja.*
*Ép amikor Eoda az ajtó felé közeledik, három férfi és egy nő ront be a terembe. A nő egy fél-elf, az egyik férfi egy ork, és két ember. Az egyik ember az akit akkor láttak amikor a szobába jöttek be. A nő és az ez előtt még nem látott ember férfi kezében felhúzott nyílpuska van, a fél-elfnél egy hosszútőr, míg a márt látott férfinél két különösen keskeny penge, melyek körülbelül negyed méter hosszúak. Az utolsónak említett megszólal.*
-Ne mozduljatok, ha akartok még élni. A kisasszony ha jól sejtem Yinash Eoda, szökött rabszolga. Az uraságot nem ismerem, de biztos örülni fognak, ha odavisszük, mint a kislány megszöktetőjét.*Hangja kellemetlenül sérti a fület, mintha villával csikorgatnának egy tányéron, és a hangnem amivel beszél, gúnyos, lenéző, érezni, hogy senkiknek tartja áldozataikat. Miközben beszél társaival félkör alakban elhelyezkednek a teremben. A két nyílpuska a két áldozatra van rászegezve, tényleg nem éri meg ellentmondaniuk, mert annak bizony sérülés vagy akár halál is lehet a vége. Ha nem ellenkeznek akkor a fél-elf előszed a köpenyéből kötelet, és hátrakötözik a kezeiket, miközben átkutatja őket és elszedi a fegyvereiket, elég alapos munkát végez, így semmilyen fegyverük sem marad. Ha ez megtörtént kivezetik a folyosóra, ott szétválnak majd odavezetik az ablakhoz őket, ketten a nő és az este látott férfi velük meg, míg a másik kettő, lemennek és megjelennek a holdudvaron. Ezután az ork lentről felkiabál, hogy a kisasszony ugorjon le, ő elkapja.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-27 21:23:59
Üzenet elküldve: 2013-08-27 21:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Csak olvas és olvas, szinte falja a könyv lapjait és velük együtt azt a tudást is, ami még tárházából hiányzik, míg el nem nyomja az álom. A fájdalomcsökkentő ezen hatását sosem szerette.
Álmodik, álmaiban újra a múltban jár. Pontosabban épp aznap, hogy tébolyult anyja épp belefutott a kis Ellena tőrébe... ám ezúttal minden máshogy történik. Ezúttal nem a kislányból válik hirtelen gyilkos, hanem ő maga válik ismét azzá. Álmában tehet a dolog ellen és ki is használja ezt, így a lány mellette marad és ő gondját viselheti, láthatja felcseperedni. Ám akárhogyanis, ez a történet sem végződik sokkal másképp. Ellena így is elválik tőle, mikor úgy dönt, a maga ura lesz. Csak elodázódik a pillanat, mikor kettejük útja elágazik és más-más irányba tart tovább.*
~Persze. Ha így lett, így is kellett lennie.~
*Nyugtatja magát, még ébredése után is. Kidörzsöli szeméből az álmosságot és a kintről beszűrődő hangra, amit már jól ismer, kipattan az ágyból, majd a kulcsot elfordítva a zárban, felnyitja az ajtót és elég szélesre tárja ahhoz, hogy Umi be tudjon jönni.
Hatalmasra nyílt szemekkel néz végig a lányon, nem tudja mire vélni, hogy annál ott van vélhetőleg az összes holmija - legalábbis a 'csomag' mérete alapján erre következtet.*
- Hát te? Költözöl?
*Kérdi, de csak akkor ébred rá, hogy nem igazán sikerül rejtenie szavaiból a kissé számonkérő élt, mikor már kimondta őket.
Nem mond egyebet, nem igyekszik javítani a helyzetén, nem híve a magyarázkodásnak még mindig, ahogy ezelőtt sem volt soha. Csak bámulja a lányt ugyanúgy, hatalmasra nyílt szemekkel, a feleletre várva.*
*Csak olvas és olvas, szinte falja a könyv lapjait és velük együtt azt a tudást is, ami még tárházából hiányzik, míg el nem nyomja az álom. A fájdalomcsökkentő ezen hatását sosem szerette.
Álmodik, álmaiban újra a múltban jár. Pontosabban épp aznap, hogy tébolyult anyja épp belefutott a kis Ellena tőrébe... ám ezúttal minden máshogy történik. Ezúttal nem a kislányból válik hirtelen gyilkos, hanem ő maga válik ismét azzá. Álmában tehet a dolog ellen és ki is használja ezt, így a lány mellette marad és ő gondját viselheti, láthatja felcseperedni. Ám akárhogyanis, ez a történet sem végződik sokkal másképp. Ellena így is elválik tőle, mikor úgy dönt, a maga ura lesz. Csak elodázódik a pillanat, mikor kettejük útja elágazik és más-más irányba tart tovább.*
~Persze. Ha így lett, így is kellett lennie.~
*Nyugtatja magát, még ébredése után is. Kidörzsöli szeméből az álmosságot és a kintről beszűrődő hangra, amit már jól ismer, kipattan az ágyból, majd a kulcsot elfordítva a zárban, felnyitja az ajtót és elég szélesre tárja ahhoz, hogy Umi be tudjon jönni.
Hatalmasra nyílt szemekkel néz végig a lányon, nem tudja mire vélni, hogy annál ott van vélhetőleg az összes holmija - legalábbis a 'csomag' mérete alapján erre következtet.*
- Hát te? Költözöl?
*Kérdi, de csak akkor ébred rá, hogy nem igazán sikerül rejtenie szavaiból a kissé számonkérő élt, mikor már kimondta őket.
Nem mond egyebet, nem igyekszik javítani a helyzetén, nem híve a magyarázkodásnak még mindig, ahogy ezelőtt sem volt soha. Csak bámulja a lányt ugyanúgy, hatalmasra nyílt szemekkel, a feleletre várva.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-27 20:39:29
Üzenet elküldve: 2013-08-27 20:39:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen éjszaka//
*Yinasht mint sokszor máskor, most is rémálmok gyötrik éjjel. Gazdájáról álmodik, hogy újra ott van nála, és őt kell szolgálnia. Sokat forgolódik álmában, szóval még szerencse, hogy az éjjel Lendor a földön fekszik le aludni, ugyanis az ágyon nem sok hely van az állandóan forgolódó lány mellett.
Reggel saját sikítására ébred fel, amint épp esik le az ágyról, egyenesen rá a férfira. Fejük hangosan összekoppan, és Yinash szédülve áll talpra, majd hamar vissza is huppan az ágyra. Hirtelen azt se tudja, hogy hol van. Sajgó fejét fogja, miközben körbenéz. Amikor már kezd lassan összeállni a kép a fejében, és meglátja a földön fekvő férfit, aki valószínűleg hasonló állapotban van mint ő, ijedten ugrik fel.*
-Bocsánat, bocsánat, bocsánat. *Mondja neki, miközben letérdel hozzá, hogy megnézze a fejét.
Még mindig eléggé szédül, így nekitámasztja lüktető fejét a hideg falnak. Majd mikor már elmúlik a szoba forgása, feltápászkodik és odasétál a mosdótálhoz, hogy megmossa az arcát, és kicsit lehűtse a duzzanatot a fején.*
-Amúgy meg szép jó reggelt. *Jegyzi meg nevetve, majd odasétál az ablakhoz, hogy megnézze, mekkora vihar volt az éjjel.* Úgy néz ki, hogy nem esett az eső. *Teszi hozzá, majd visszaül az ágyra, és felhúzza a csizmáját.*
-Az ágyról is legalább nekem sikerült lelöknöm téged? *Kérdezi kis aggodalommal a hangjában. Majd ha Lendor is elkészül, Yinash elindul az ajtó irányába.*
*Yinasht mint sokszor máskor, most is rémálmok gyötrik éjjel. Gazdájáról álmodik, hogy újra ott van nála, és őt kell szolgálnia. Sokat forgolódik álmában, szóval még szerencse, hogy az éjjel Lendor a földön fekszik le aludni, ugyanis az ágyon nem sok hely van az állandóan forgolódó lány mellett.
Reggel saját sikítására ébred fel, amint épp esik le az ágyról, egyenesen rá a férfira. Fejük hangosan összekoppan, és Yinash szédülve áll talpra, majd hamar vissza is huppan az ágyra. Hirtelen azt se tudja, hogy hol van. Sajgó fejét fogja, miközben körbenéz. Amikor már kezd lassan összeállni a kép a fejében, és meglátja a földön fekvő férfit, aki valószínűleg hasonló állapotban van mint ő, ijedten ugrik fel.*
-Bocsánat, bocsánat, bocsánat. *Mondja neki, miközben letérdel hozzá, hogy megnézze a fejét.
Még mindig eléggé szédül, így nekitámasztja lüktető fejét a hideg falnak. Majd mikor már elmúlik a szoba forgása, feltápászkodik és odasétál a mosdótálhoz, hogy megmossa az arcát, és kicsit lehűtse a duzzanatot a fején.*
-Amúgy meg szép jó reggelt. *Jegyzi meg nevetve, majd odasétál az ablakhoz, hogy megnézze, mekkora vihar volt az éjjel.* Úgy néz ki, hogy nem esett az eső. *Teszi hozzá, majd visszaül az ágyra, és felhúzza a csizmáját.*
-Az ágyról is legalább nekem sikerült lelöknöm téged? *Kérdezi kis aggodalommal a hangjában. Majd ha Lendor is elkészül, Yinash elindul az ajtó irányába.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-27 08:55:02
Üzenet elküldve: 2013-08-27 08:55:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen éjszaka//
*A szobába lépés után a férfi első célja az ablak helyett az ágy. Ugyan elégedett hümmögéssel konstatálja a szoba remek állapotát, de ennél több figyelmet ő sem szentel a dolognak. Az ágyhoz lépked, majd miután zsákját egy közeli székre rakta, lándzsáját pedig a falnak támasztotta, leül a puha matracra. Minden csontját és izmát érzi a testében a hosszú és fárasztó nap után, így szemei delíriumos kábulatban figyelik a lányt, amint az az ablakon át nézi egy ideig a vihart. Miután Yinash felhagy ezzel a tevékenységgel, Lendor is az ablakhoz lép, hogy elhúzza a függönyöket. Visszamegy zsákjához, amiből pokrócát veszi elő újfent.*
- Igazából nem nagyon vannak konkrét terveim holnapra. De nagyon hálás lennék, ha körbevezetnél a városon. Vagy ha annyira te sem vagy ismerős, akkor együtt fedeznénk fel. - *Mosolyog a lányra a sötétben, majd miután Yinash jó éjszakát kíván, ő is viszonozza ezt az udvarias gesztust. Takarójával a földön foglal helyet fekvő helyzetben, mivel semmiképp sem szeretne kellemet helyzetet kettőjük között. Takaros kis csomagba gömbölyödik a földön, és szinte varázsütésre elnyomja a legmélyebb álmok egyike.*
*A szobába lépés után a férfi első célja az ablak helyett az ágy. Ugyan elégedett hümmögéssel konstatálja a szoba remek állapotát, de ennél több figyelmet ő sem szentel a dolognak. Az ágyhoz lépked, majd miután zsákját egy közeli székre rakta, lándzsáját pedig a falnak támasztotta, leül a puha matracra. Minden csontját és izmát érzi a testében a hosszú és fárasztó nap után, így szemei delíriumos kábulatban figyelik a lányt, amint az az ablakon át nézi egy ideig a vihart. Miután Yinash felhagy ezzel a tevékenységgel, Lendor is az ablakhoz lép, hogy elhúzza a függönyöket. Visszamegy zsákjához, amiből pokrócát veszi elő újfent.*
- Igazából nem nagyon vannak konkrét terveim holnapra. De nagyon hálás lennék, ha körbevezetnél a városon. Vagy ha annyira te sem vagy ismerős, akkor együtt fedeznénk fel. - *Mosolyog a lányra a sötétben, majd miután Yinash jó éjszakát kíván, ő is viszonozza ezt az udvarias gesztust. Takarójával a földön foglal helyet fekvő helyzetben, mivel semmiképp sem szeretne kellemet helyzetet kettőjük között. Takaros kis csomagba gömbölyödik a földön, és szinte varázsütésre elnyomja a legmélyebb álmok egyike.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-26 21:49:29
Üzenet elküldve: 2013-08-26 21:49:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Nincs rosszabb annál, mint mikor a rémálmok elnyelik az embert. Ahelyett, hogy fáradt tagjait békésen pihentethetné, mást sem tesz, csak menekül saját álmai elől, egész éjszaka, mígnem kimerülten, csatakosan felriad, kapkodva a levegőt, s azt sem tudja hirtelen, hol tartózkodik. Ehhez azonban idő kell. Előtte vár még a kínzó szenvedés, mely a különböző jelenségek, vagy éppenséggel jelenetek hatása. A szívmardosó tény, vagy csupán képzelet, ábránd, melyről csak a végén derül ki, hogy nem több holmi csukott szemű látomásnál, mely békésnek szánt pillanatokban tör az emberekre. Umiedia pont ilyen betegségben szenved. Nem sokkal azután, hogy Nabii elhagyja szobáját, miután gyengéden betakargatta, a lány rémei elözönlötték elméjét. Eleinte csak nyöszörgéssel reagál a történtekre. A képekre, melyeket elméje tár elé. Néhány emberről, sötét szörnyekről, kiktől fél. Most már inkább retteg, de nem saját maga miatt, hanem a körülötte lévők féltéséből. Azok ábrázata rajzolódik lelki szemei előtt, kik nevelték, tanították, ugyanakkor arra képezték, melyre legmerészebb álmaiban sem gondolt gyermekkorában. Minden egyes bőrén ejtett seb esete derengni kezd. Lábain, karjain, s mintha valóban átélné újra azokat a kínkeserves pillanatokat, mikor álvallatásoknak vetették alá, cellába zárták, éheztették, vízbe dobták úszótudás hiányában, arra készítve fel, hogy a legnehezebb esetekben is megtalálja a megoldást. Arra készítve, hogy túléljen, szinte mindent, mi elébe kerül. Idősebbekkel is küzdött jó párszor évei során, egy dolgot viszont hanyagoltak, mi bizonyára fontos szempont lett volna neveltetése sikerességének tekintetében. Ölni nem tanult meg, s most ennek átka kísérti álmában. A kéz, mely még holtan is a tőrt szorongatja. A vér, mely patakokban folyik végig a mellkason, végtagokon, míg végül a már földön kialakult tavacskába ömlik. A holt hirtelen életre kel, mintha mi sem történt volna. Annyi különbséggel, hogy célja még mindig a gyilkolás. Umiedia megölése, kinek fegyverei mind elvesznek egy pillanat alatt. Nincs más hátra, futnia kell. Futni is kezd, amilyen gyorsan csak tud, mindaddig, míg valami meg nem akadályozza ebben. egy tőr, mely eddig nem volt ott, hol most tartózkodik. Combján áthatolva hegyével kínzó fájdalmat okoz a lánynak. Az felsikolt, hang azonban nem jön ki torkán. A vég egyre csak közeleg földre rogyott valójához, ám mikor odaér, az üldözött visszakapja fegyvereit. Azonnal megindítja kardját a magabiztos támadó felé, kinek húsán áthatol a fényes penge, bemocskolva eredeti mivoltát a vörös élettel.
A lány ekkor riad fel. Pontosabban akkor, mikor álmában áldozata vére eljut bőréig. Az ágyon azonnal felül. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkait, miközben vadul kapkodja a levegőt. A lepedő alatta tiszta víz, mi nem is csoda rémálma után. Talán egy kis láz is közrejátszott, ez azonban rejtély marad. Lassan megpróbál lábra állni, az asztalán lévő teát leönti torkán, mohó kortyokban, aztán tekintete a levélre téved. A széket és más bútorokat támasztékul használva elbotorkál addig. A papirosra írt szavakat először nehezére esik elolvasni, hát még felfogni, de másodjára gond nélkül megy mindkettő. Fejét az ablak felé fordítja, hogy megállapíthassa mennyi lehet az idő. Pontosabban azt, hogy egyáltalán reggel van-e. Amennyire ki tudja venni, igen. Az asztalon lévő rántottához inkább nem nyúl, nincs kedve hozzá. Jobb híján inkább felöltözik, kikecmereg az ajtón cókmókjával, eltántorog Nabii ajtajáig, majd kopog. Kopogása után hátát a falnak veti az ajtó mögött. Sérülései most sokkal jobban fájnak, mint este. Talán azért, mert az izgalom és kétségbeesés most nem uralkodik rajta annyira.*
- Én vagyok! *teszi hozzá halkan. Amennyiben az első kopogásra nem kap reakciót, öklét még egyszer az ajtóhoz csapkodva, de csak finoman. Ügyel arra, hogy magának ne okozzon sokkal nagyobb fájdalmat az eddiginél mozgásával, még akkor is, ha ez nehezebb feladatnak bizonyul, mint legyőzni egy nála sokkalta idősebb és nagyobb termetű férfit. Még akkor is, ha az ittas és képes lenne saját kardjába dőlni ha azt nem ejtené el orra bukásakor.*
*Nincs rosszabb annál, mint mikor a rémálmok elnyelik az embert. Ahelyett, hogy fáradt tagjait békésen pihentethetné, mást sem tesz, csak menekül saját álmai elől, egész éjszaka, mígnem kimerülten, csatakosan felriad, kapkodva a levegőt, s azt sem tudja hirtelen, hol tartózkodik. Ehhez azonban idő kell. Előtte vár még a kínzó szenvedés, mely a különböző jelenségek, vagy éppenséggel jelenetek hatása. A szívmardosó tény, vagy csupán képzelet, ábránd, melyről csak a végén derül ki, hogy nem több holmi csukott szemű látomásnál, mely békésnek szánt pillanatokban tör az emberekre. Umiedia pont ilyen betegségben szenved. Nem sokkal azután, hogy Nabii elhagyja szobáját, miután gyengéden betakargatta, a lány rémei elözönlötték elméjét. Eleinte csak nyöszörgéssel reagál a történtekre. A képekre, melyeket elméje tár elé. Néhány emberről, sötét szörnyekről, kiktől fél. Most már inkább retteg, de nem saját maga miatt, hanem a körülötte lévők féltéséből. Azok ábrázata rajzolódik lelki szemei előtt, kik nevelték, tanították, ugyanakkor arra képezték, melyre legmerészebb álmaiban sem gondolt gyermekkorában. Minden egyes bőrén ejtett seb esete derengni kezd. Lábain, karjain, s mintha valóban átélné újra azokat a kínkeserves pillanatokat, mikor álvallatásoknak vetették alá, cellába zárták, éheztették, vízbe dobták úszótudás hiányában, arra készítve fel, hogy a legnehezebb esetekben is megtalálja a megoldást. Arra készítve, hogy túléljen, szinte mindent, mi elébe kerül. Idősebbekkel is küzdött jó párszor évei során, egy dolgot viszont hanyagoltak, mi bizonyára fontos szempont lett volna neveltetése sikerességének tekintetében. Ölni nem tanult meg, s most ennek átka kísérti álmában. A kéz, mely még holtan is a tőrt szorongatja. A vér, mely patakokban folyik végig a mellkason, végtagokon, míg végül a már földön kialakult tavacskába ömlik. A holt hirtelen életre kel, mintha mi sem történt volna. Annyi különbséggel, hogy célja még mindig a gyilkolás. Umiedia megölése, kinek fegyverei mind elvesznek egy pillanat alatt. Nincs más hátra, futnia kell. Futni is kezd, amilyen gyorsan csak tud, mindaddig, míg valami meg nem akadályozza ebben. egy tőr, mely eddig nem volt ott, hol most tartózkodik. Combján áthatolva hegyével kínzó fájdalmat okoz a lánynak. Az felsikolt, hang azonban nem jön ki torkán. A vég egyre csak közeleg földre rogyott valójához, ám mikor odaér, az üldözött visszakapja fegyvereit. Azonnal megindítja kardját a magabiztos támadó felé, kinek húsán áthatol a fényes penge, bemocskolva eredeti mivoltát a vörös élettel.
A lány ekkor riad fel. Pontosabban akkor, mikor álmában áldozata vére eljut bőréig. Az ágyon azonnal felül. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkait, miközben vadul kapkodja a levegőt. A lepedő alatta tiszta víz, mi nem is csoda rémálma után. Talán egy kis láz is közrejátszott, ez azonban rejtély marad. Lassan megpróbál lábra állni, az asztalán lévő teát leönti torkán, mohó kortyokban, aztán tekintete a levélre téved. A széket és más bútorokat támasztékul használva elbotorkál addig. A papirosra írt szavakat először nehezére esik elolvasni, hát még felfogni, de másodjára gond nélkül megy mindkettő. Fejét az ablak felé fordítja, hogy megállapíthassa mennyi lehet az idő. Pontosabban azt, hogy egyáltalán reggel van-e. Amennyire ki tudja venni, igen. Az asztalon lévő rántottához inkább nem nyúl, nincs kedve hozzá. Jobb híján inkább felöltözik, kikecmereg az ajtón cókmókjával, eltántorog Nabii ajtajáig, majd kopog. Kopogása után hátát a falnak veti az ajtó mögött. Sérülései most sokkal jobban fájnak, mint este. Talán azért, mert az izgalom és kétségbeesés most nem uralkodik rajta annyira.*
- Én vagyok! *teszi hozzá halkan. Amennyiben az első kopogásra nem kap reakciót, öklét még egyszer az ajtóhoz csapkodva, de csak finoman. Ügyel arra, hogy magának ne okozzon sokkal nagyobb fájdalmat az eddiginél mozgásával, még akkor is, ha ez nehezebb feladatnak bizonyul, mint legyőzni egy nála sokkalta idősebb és nagyobb termetű férfit. Még akkor is, ha az ittas és képes lenne saját kardjába dőlni ha azt nem ejtené el orra bukásakor.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:47:14
Üzenet elküldve: 2013-08-26 12:47:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Figyeli, ahogy Umi nézegeti, tapogatja a kötéseket. Bár az, hogy szüksége van ilyesmire, nem szívmelengető látvány, mégis megmosolyogtatja, bár nem hiszi, hogy a Szövetségben, egy részeges 'tanítómester' mellett ne lett volna szüksége már ilyesmire korábban is. Emlékei szerint őt sem kímélték túlságosan, öt-hat esztendős korában már nála jóval edzettebb tízévesekkel kellett verekedjen... És ez csak a legenyhébb eset volt.*
-Ez csak nézőpont kérdése, Umiedia. A saját sorsát mindenki nehéznek érzi. De mindig lehetne rosszabb. Ennyi az egész élet tanulsága, én úgy hiszem. Mindig... lehet... rosszabb...
*A keserédesen lelkesítő szavakat elég súlyosnak ítéli, így megtoldja még egy kedves mosollyal.
Mikor Umi hálásan köszönő szavakat rebeg, csak pislant egy hosszabbat, még mindig mosolyogva, azonban a kapott ölelés az arcára fagyasztja a mosolyt. Rettenetesen meglepi a tett, évek óta nem tapasztalt már hasonlót. Legutóbb akkor ölelte meg valaki -aki történetesen nem egyetlen szerelme volt-, mielőtt elhagyta.*
~Kicsi Ellenám, mi lehet most veled?~
*Pár pillanatig a múltba réved az emlékek közé. Vissza kicsi tanítványához, akit kezdetben ugyanúgy nem kedvelt, akár Umit... De visszarángatja magát a jelenbe, és inkább azzal foglalkozik, akit most sodort mellé a szél, talán azért, hogy gondjaira bízza. Elhessegeti a gondolatot, hogy néhány hónap vagy év múlva ettől a lánytól is el kell majd váljon, aki kezd a szívéhez nőni már most, s megöleli őt. Érzi, ahogy ölelése egyre gyengül, és mélyül a légzése, de addig nem ereszti, míg nem egészen biztos benne, hogy alszik. Akkor óvatosan az ölébe veszi, vigyázva, nehogy felébressze, vagy megnyomja a sebet a hátán, s feljebb viszi az ágyon, hogy kényelmesen helyezze nyugalomba. Miután ezzel megvan, még be is takargatja.
Percekig gondolkodik azon, hogy maradjon-e mellette, vagy átmenjen szobájába, de végül az utóbbi mellett dönt. Kerít egy darab papírt meg tollat, tintát és legszebb, jellemzően dőltbetűs írásával a papírra veti, hogy nem távozott messzire, csak szobájába ment ő is pihenni, és kéri Umit, hogy ha felébredne, kopogtasson be hozzá, hogy együtt ebédelhessenek.
A lány kulcsát a levél mellé teszi az asztalra, majd sajátjával kívülről bezárja az ajtót, végül valóban átvonul saját lakrészébe, ahol az ágyra telepedve könyvet kezd olvasni az orvoslásról, gyúgynövényekről és kenetekről.*
*Figyeli, ahogy Umi nézegeti, tapogatja a kötéseket. Bár az, hogy szüksége van ilyesmire, nem szívmelengető látvány, mégis megmosolyogtatja, bár nem hiszi, hogy a Szövetségben, egy részeges 'tanítómester' mellett ne lett volna szüksége már ilyesmire korábban is. Emlékei szerint őt sem kímélték túlságosan, öt-hat esztendős korában már nála jóval edzettebb tízévesekkel kellett verekedjen... És ez csak a legenyhébb eset volt.*
-Ez csak nézőpont kérdése, Umiedia. A saját sorsát mindenki nehéznek érzi. De mindig lehetne rosszabb. Ennyi az egész élet tanulsága, én úgy hiszem. Mindig... lehet... rosszabb...
*A keserédesen lelkesítő szavakat elég súlyosnak ítéli, így megtoldja még egy kedves mosollyal.
Mikor Umi hálásan köszönő szavakat rebeg, csak pislant egy hosszabbat, még mindig mosolyogva, azonban a kapott ölelés az arcára fagyasztja a mosolyt. Rettenetesen meglepi a tett, évek óta nem tapasztalt már hasonlót. Legutóbb akkor ölelte meg valaki -aki történetesen nem egyetlen szerelme volt-, mielőtt elhagyta.*
~Kicsi Ellenám, mi lehet most veled?~
*Pár pillanatig a múltba réved az emlékek közé. Vissza kicsi tanítványához, akit kezdetben ugyanúgy nem kedvelt, akár Umit... De visszarángatja magát a jelenbe, és inkább azzal foglalkozik, akit most sodort mellé a szél, talán azért, hogy gondjaira bízza. Elhessegeti a gondolatot, hogy néhány hónap vagy év múlva ettől a lánytól is el kell majd váljon, aki kezd a szívéhez nőni már most, s megöleli őt. Érzi, ahogy ölelése egyre gyengül, és mélyül a légzése, de addig nem ereszti, míg nem egészen biztos benne, hogy alszik. Akkor óvatosan az ölébe veszi, vigyázva, nehogy felébressze, vagy megnyomja a sebet a hátán, s feljebb viszi az ágyon, hogy kényelmesen helyezze nyugalomba. Miután ezzel megvan, még be is takargatja.
Percekig gondolkodik azon, hogy maradjon-e mellette, vagy átmenjen szobájába, de végül az utóbbi mellett dönt. Kerít egy darab papírt meg tollat, tintát és legszebb, jellemzően dőltbetűs írásával a papírra veti, hogy nem távozott messzire, csak szobájába ment ő is pihenni, és kéri Umit, hogy ha felébredne, kopogtasson be hozzá, hogy együtt ebédelhessenek.
A lány kulcsát a levél mellé teszi az asztalra, majd sajátjával kívülről bezárja az ajtót, végül valóban átvonul saját lakrészébe, ahol az ágyra telepedve könyvet kezd olvasni az orvoslásról, gyúgynövényekről és kenetekről.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-25 22:27:37
Üzenet elküldve: 2013-08-25 22:27:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Mikor hátáról esik szó, elhúzza hátát. Mindeddig nem érzett semmit. A fájdalom is csak a fogadó közelébe érve kezdte gyötörni azon a részen. Még azt sem vette észre, hogy megvágta mestere, ami kissé aggasztja. Vajon tényleg ekkora hatása lehet az izgalomnak, rettegésnek, élni akarásnak, meg még sok egyéb keverékének? Ezen tanakodik, miközben az ágyon ücsörögve várja, hogy Nabii visszatérjen. Mikor így történik, figyelmesen tanulmányozni kezdi a kezében hozott dolgokat. Elég sok minden ez így egyszerre. A két tégelyről pedig gőze sincs, hogy mik lehetnek azok. A blúzt azért még felismerte, bár tudomása szerint holmijai közt akad ilyesmi, alvási célra.*
- Köszönöm, de van nálam... Mármint ruha. *teszi hozzá gyorsan. Ezek után úgy fordul, hogy a nő kényelmesen hozzáférhessen sérült tagjaihoz. Közben forgolódnia kell, mert nem egy helyen sérült meg, ez viszont a legkisebb gondja. Olykor felszisszen a kezelés alatt, vagy megrezzen a váratlanul erősödő fájdalomnak hála. Többnyire azonban hősiesen tűri az orvoslás efféle tevékenységét. A kenőcsöt eleinte hidegnek érzi. Nem is tetszik neki annyira ez az egész, idővel azonban megbarátkozik velük. Kénytelen, hiszen ez szükséges a gyors gyógyuláshoz. A fáradtság azonban rá telepszik. Minden egyes pillanattal egyre inkább érzi feje húzását. Az első kérdést először fel sem fogja. Később jut el csak agyáig az érdeklődő szavak sokasága.*
- I-igen. *mondja és még bólint is mellé megerősítésképp. Szótlansága most is úrrá van rajta. Imént, amíg elmondta a történteket elég sokat beszélt, mi furcsamód most őt magát zavarta. Legszívesebben meg sem szólalna, de ha kérdezik, válaszol. Főleg, ha Nabii kérdezi, aki mint kiderült, nem is olyan mogorva és ijesztő mint elsőre tűnt.
A kezelésnek idővel vége. Umi megkeresi lenge blúzát, de még nem húzza magára. Először a kötésekkel ismerkedik, melyek igazából teste nagy részét borítják, hála a sok apró vágásnak. Mikor végignéz magán, csak halkan sóhajt. Zöld tekintetét ezek után Nabiira függeszti, ki még mindig beszél.*
- Nem hiszem, hogy időben... Akkor lett volna időben, ha el sem kezdem. *húzza el a száját. A pépekre vonatkozó magyarázatot még figyelemmel kíséri, aztán elnyom egy nagy ásítást, legalábbis annak felét. Az egészre már nem tellett neki. A kezelés és egyéb végett hálásan elmosolyodik. Már nyitná ajkait, hogy mondjon még valamit, többek közt azt, hogy Nabiinak biztonságosabb lenne valahol máshol, nem az ő közelében, de képtelen rá. Helyette inkább előre dől, karjait a nő köré fonja szorosan és ölelve őt odabújik hozzá, fejét vállára hajtva.*
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm... *suttogja. Szemei nem sokkal ezután lecsukódnak. Az álom határán kezd csónakázni elméje, nem eresztve Nabiit, bár ölelése gyengül.*
*Mikor hátáról esik szó, elhúzza hátát. Mindeddig nem érzett semmit. A fájdalom is csak a fogadó közelébe érve kezdte gyötörni azon a részen. Még azt sem vette észre, hogy megvágta mestere, ami kissé aggasztja. Vajon tényleg ekkora hatása lehet az izgalomnak, rettegésnek, élni akarásnak, meg még sok egyéb keverékének? Ezen tanakodik, miközben az ágyon ücsörögve várja, hogy Nabii visszatérjen. Mikor így történik, figyelmesen tanulmányozni kezdi a kezében hozott dolgokat. Elég sok minden ez így egyszerre. A két tégelyről pedig gőze sincs, hogy mik lehetnek azok. A blúzt azért még felismerte, bár tudomása szerint holmijai közt akad ilyesmi, alvási célra.*
- Köszönöm, de van nálam... Mármint ruha. *teszi hozzá gyorsan. Ezek után úgy fordul, hogy a nő kényelmesen hozzáférhessen sérült tagjaihoz. Közben forgolódnia kell, mert nem egy helyen sérült meg, ez viszont a legkisebb gondja. Olykor felszisszen a kezelés alatt, vagy megrezzen a váratlanul erősödő fájdalomnak hála. Többnyire azonban hősiesen tűri az orvoslás efféle tevékenységét. A kenőcsöt eleinte hidegnek érzi. Nem is tetszik neki annyira ez az egész, idővel azonban megbarátkozik velük. Kénytelen, hiszen ez szükséges a gyors gyógyuláshoz. A fáradtság azonban rá telepszik. Minden egyes pillanattal egyre inkább érzi feje húzását. Az első kérdést először fel sem fogja. Később jut el csak agyáig az érdeklődő szavak sokasága.*
- I-igen. *mondja és még bólint is mellé megerősítésképp. Szótlansága most is úrrá van rajta. Imént, amíg elmondta a történteket elég sokat beszélt, mi furcsamód most őt magát zavarta. Legszívesebben meg sem szólalna, de ha kérdezik, válaszol. Főleg, ha Nabii kérdezi, aki mint kiderült, nem is olyan mogorva és ijesztő mint elsőre tűnt.
A kezelésnek idővel vége. Umi megkeresi lenge blúzát, de még nem húzza magára. Először a kötésekkel ismerkedik, melyek igazából teste nagy részét borítják, hála a sok apró vágásnak. Mikor végignéz magán, csak halkan sóhajt. Zöld tekintetét ezek után Nabiira függeszti, ki még mindig beszél.*
- Nem hiszem, hogy időben... Akkor lett volna időben, ha el sem kezdem. *húzza el a száját. A pépekre vonatkozó magyarázatot még figyelemmel kíséri, aztán elnyom egy nagy ásítást, legalábbis annak felét. Az egészre már nem tellett neki. A kezelés és egyéb végett hálásan elmosolyodik. Már nyitná ajkait, hogy mondjon még valamit, többek közt azt, hogy Nabiinak biztonságosabb lenne valahol máshol, nem az ő közelében, de képtelen rá. Helyette inkább előre dől, karjait a nő köré fonja szorosan és ölelve őt odabújik hozzá, fejét vállára hajtva.*
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm... *suttogja. Szemei nem sokkal ezután lecsukódnak. Az álom határán kezd csónakázni elméje, nem eresztve Nabiit, bár ölelése gyengül.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:28:07
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:28:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen éjszaka//
*Egy férfi ép az egyik szobából jön ki amely kettővel az övék mellet található, amikor Eodáék felérnek a lépcsőn. Rövid barna haja van, arca ráncos, barna köpenyt visel oldalán kard lóg Nem túl magas, de elég komoly izomzattal rendelkezik. ahogy elhalad mellettük alaposan megnézi a lányt. Arcára olyan kifejezés ül, mint aki talált valamit, valami értékeset. Amikor amazok márt nem látják, mert a szobában vannak, elővesz egy papírt és alaposan végig tanulmányozza, majd félhangosan megszólal.*
-Ő az, ő az egyik célpont.*Ezután megnézi melyik szoba az övék, majd lesétál a fogadóba, és iszik egy sört.*
*Egy férfi ép az egyik szobából jön ki amely kettővel az övék mellet található, amikor Eodáék felérnek a lépcsőn. Rövid barna haja van, arca ráncos, barna köpenyt visel oldalán kard lóg Nem túl magas, de elég komoly izomzattal rendelkezik. ahogy elhalad mellettük alaposan megnézi a lányt. Arcára olyan kifejezés ül, mint aki talált valamit, valami értékeset. Amikor amazok márt nem látják, mert a szobában vannak, elővesz egy papírt és alaposan végig tanulmányozza, majd félhangosan megszólal.*
-Ő az, ő az egyik célpont.*Ezután megnézi melyik szoba az övék, majd lesétál a fogadóba, és iszik egy sört.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:47:14
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:47:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kellemetlen éjszaka//
*Yinash csak megrántja a vállát Lendor szavaira, jelezve, hogy neki teljesen mindegy, hogy hol alszanak. Valószínű bárhol képes lenne elaludni. Egyrészről, mert nagyon szeret aludni, és amint elfekszik, többnyire egyből el is nyomja az álom. Másrészről meg már hozzá van szokva a hangzavarhoz, és mindenféle kényelmetlen helyhez.*
-Való igaz. *Mondja a lány mosolyogva.* Egy csendes szoba és egy puha ágy sokkal kényelmesebb, mint itt. És ha már lehet választani, akkor tényleg érdemesebb felmennünk. *Azzal felkel, és megindul a lépcsők irányába.
A lány kicsit tart tőle, hogy nem fog tudni elaludni. Nem is tudja mikor aludt utoljára szobában. Szinte zavarja a csend az elalvásban. De talán elég álmos ahhoz, hogy sikerüljön neki.
Mikor felérnek a lépcsőn, előre engedi a férfit a kulccsal. A szoba szép tágas és tiszta. Egy ablaka is van, ahonnan kinézve látszanak a távoli villámok. A lány először úgy gondolja, hogy nézi őket, de szemeit túl nehéznek érzi, így leül az ágy egyik felére, leveszi csizmáját, és elfekszik.*
-Egész kellemes szoba. *Jegyzi meg, miközben körülnéz.* Holnapra milyen terveid vannak? *Kérdezi, arcát a férfi felé fordítva.* Nekem nincs semmi tenni valóm, így szívesen veled tartok, ha nincs ellene kifogásod. *Mondja mosolyogva, majd ha Lendor válaszol neki, nagyot nyújtózik, és jó éjszakát kíván neki.
Egy ideig gondolataiba merülve a plafont bámulja, majd sok forgolódás árán, de végre megtalálja azt a kényelmes pozíciót, ahogy végül el is alszik.*
*Yinash csak megrántja a vállát Lendor szavaira, jelezve, hogy neki teljesen mindegy, hogy hol alszanak. Valószínű bárhol képes lenne elaludni. Egyrészről, mert nagyon szeret aludni, és amint elfekszik, többnyire egyből el is nyomja az álom. Másrészről meg már hozzá van szokva a hangzavarhoz, és mindenféle kényelmetlen helyhez.*
-Való igaz. *Mondja a lány mosolyogva.* Egy csendes szoba és egy puha ágy sokkal kényelmesebb, mint itt. És ha már lehet választani, akkor tényleg érdemesebb felmennünk. *Azzal felkel, és megindul a lépcsők irányába.
A lány kicsit tart tőle, hogy nem fog tudni elaludni. Nem is tudja mikor aludt utoljára szobában. Szinte zavarja a csend az elalvásban. De talán elég álmos ahhoz, hogy sikerüljön neki.
Mikor felérnek a lépcsőn, előre engedi a férfit a kulccsal. A szoba szép tágas és tiszta. Egy ablaka is van, ahonnan kinézve látszanak a távoli villámok. A lány először úgy gondolja, hogy nézi őket, de szemeit túl nehéznek érzi, így leül az ágy egyik felére, leveszi csizmáját, és elfekszik.*
-Egész kellemes szoba. *Jegyzi meg, miközben körülnéz.* Holnapra milyen terveid vannak? *Kérdezi, arcát a férfi felé fordítva.* Nekem nincs semmi tenni valóm, így szívesen veled tartok, ha nincs ellene kifogásod. *Mondja mosolyogva, majd ha Lendor válaszol neki, nagyot nyújtózik, és jó éjszakát kíván neki.
Egy ideig gondolataiba merülve a plafont bámulja, majd sok forgolódás árán, de végre megtalálja azt a kényelmes pozíciót, ahogy végül el is alszik.*
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:49
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
-Valóban, ezeken az ajtókon csak az nem jön be, aki szégyellne ilyet tenni, de... Valamennyire akkor is megóv, ha bezárod. Ha meghallod, hogy valaki feszegeti, még van időd felkészülni, vagy menekülni.
*Ennél a pontnál befogja a száját, mert észreveszi, hogy máris okítani kezdi a lányt. Bár szívesen tenné, hiszen úgy látja, sokat kell még tanulnia, és örülne is neki, ha biztosan meg tudná védeni magát, de az időpontot nem tartja alkalmasnak. Umin látszik, mennyire fáradt, nincs szüksége sem fejmosásra, sem arra, hogy kioktassák.*
~Majd később, és csak ha ő is úgy gondolja, hogy tanulna. Most nagyobb szüksége lenne...~
*Mivel épp akkor gondol a sebek ellátására, mikor a lány felé emeli a kötszert, el is veszi azt, s közelebb lépve megvizsgálja a felé fordított hátat.*
-Ez nem mély, csak hosszú. Igazából az tenne jót neki, ha áttörölném gyógyulást segítő krémmel, aztán szabadon hagynád kicsit. Ha ezt bekötöm, csak lassabb lesz a gyógyulás és tovább fog fájni. Van valami lengébb inged, ami nem fogja bántani?
*Igazából meg sem várja a választ, máris indul szobája felé.*
-Ülj az ágyra, mindjárt jövök.
*Ahogy ígéri, hamar érkezik, talán két percig sincs távol. Hoz egy inget, ami rá kissé szoros. Umira pont jó lesz megítélése szerint. Emellett két kisebb tégely is van a kezében. Kulcsra zárja az ajtót, letelepszik Umi mellé, s neki is lát áttörölni, bekenni, bekötni a sebeket.*
-Először tetted, igaz?
*Kérdi közben, a gyilkolásra gondolva.*
-Az első mindig nagyon nehéz. Engem sokáig gyötört a bűntudat. Hetekig. Képtelen voltam még enni is, két,három falatokat tudtam lenyomni a torkomon. És ittam. Nap mint már a pálinkával keltem és feküdtem. Többet aludtam, mint voltam ébren. És ha ébren voltam, kábulatban törtem-zúztam. Nagyon megviselt.
*Egy pár pillanatra elhallgat, majd folytatja.*
-Ki lehet heverni. Az idő múltával egyre könnyebb. Aztán jön a második, harmadik... És szép lassan hozzászoksz. Egy idő után már megöl téged is. Az érzéseidet öli meg, így a végén már nem érint meg, ha ölnöd kell. A sok gyilkos épp itt bukik el. Ahogy egyre inkább vész el a vadászat izgalma, úgy válik megszokássá ölni.
*Nagyot sóhajt, s az utolsó kötést is rögzíti.*
-Kész.
*Umira mosolyog, barátságosan, támogatón.*
-Te is időben kikerültél ebből. Légy érte hálás. Erős lány vagy.
*Alig bírja legyűrni a késztetést, hogy ne simog assa meg a lány fejét, így inkább más témára tér át. Megemeli a két tégelyt, s magyarázni kezd.*
-Gyógynövénypépek. A zöldes fertőtlenít és csillapítja a fájdalmat. Ez a sárgás-fehér pedig segíti a gyógyulást...
-Valóban, ezeken az ajtókon csak az nem jön be, aki szégyellne ilyet tenni, de... Valamennyire akkor is megóv, ha bezárod. Ha meghallod, hogy valaki feszegeti, még van időd felkészülni, vagy menekülni.
*Ennél a pontnál befogja a száját, mert észreveszi, hogy máris okítani kezdi a lányt. Bár szívesen tenné, hiszen úgy látja, sokat kell még tanulnia, és örülne is neki, ha biztosan meg tudná védeni magát, de az időpontot nem tartja alkalmasnak. Umin látszik, mennyire fáradt, nincs szüksége sem fejmosásra, sem arra, hogy kioktassák.*
~Majd később, és csak ha ő is úgy gondolja, hogy tanulna. Most nagyobb szüksége lenne...~
*Mivel épp akkor gondol a sebek ellátására, mikor a lány felé emeli a kötszert, el is veszi azt, s közelebb lépve megvizsgálja a felé fordított hátat.*
-Ez nem mély, csak hosszú. Igazából az tenne jót neki, ha áttörölném gyógyulást segítő krémmel, aztán szabadon hagynád kicsit. Ha ezt bekötöm, csak lassabb lesz a gyógyulás és tovább fog fájni. Van valami lengébb inged, ami nem fogja bántani?
*Igazából meg sem várja a választ, máris indul szobája felé.*
-Ülj az ágyra, mindjárt jövök.
*Ahogy ígéri, hamar érkezik, talán két percig sincs távol. Hoz egy inget, ami rá kissé szoros. Umira pont jó lesz megítélése szerint. Emellett két kisebb tégely is van a kezében. Kulcsra zárja az ajtót, letelepszik Umi mellé, s neki is lát áttörölni, bekenni, bekötni a sebeket.*
-Először tetted, igaz?
*Kérdi közben, a gyilkolásra gondolva.*
-Az első mindig nagyon nehéz. Engem sokáig gyötört a bűntudat. Hetekig. Képtelen voltam még enni is, két,három falatokat tudtam lenyomni a torkomon. És ittam. Nap mint már a pálinkával keltem és feküdtem. Többet aludtam, mint voltam ébren. És ha ébren voltam, kábulatban törtem-zúztam. Nagyon megviselt.
*Egy pár pillanatra elhallgat, majd folytatja.*
-Ki lehet heverni. Az idő múltával egyre könnyebb. Aztán jön a második, harmadik... És szép lassan hozzászoksz. Egy idő után már megöl téged is. Az érzéseidet öli meg, így a végén már nem érint meg, ha ölnöd kell. A sok gyilkos épp itt bukik el. Ahogy egyre inkább vész el a vadászat izgalma, úgy válik megszokássá ölni.
*Nagyot sóhajt, s az utolsó kötést is rögzíti.*
-Kész.
*Umira mosolyog, barátságosan, támogatón.*
-Te is időben kikerültél ebből. Légy érte hálás. Erős lány vagy.
*Alig bírja legyűrni a késztetést, hogy ne simog assa meg a lány fejét, így inkább más témára tér át. Megemeli a két tégelyt, s magyarázni kezd.*
-Gyógynövénypépek. A zöldes fertőtlenít és csillapítja a fájdalmat. Ez a sárgás-fehér pedig segíti a gyógyulást...
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-24 14:51:34
Üzenet elküldve: 2013-08-24 14:51:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
- Nyitva? De hát én becsuktam! Jó, nem zártam be, de... *sóhajt. Felkel az ágyról és törölközőbe burkolódzva úgy, ahogy van, az ajtóhoz csoszog. A kulcsot a zárba helyezi, elfordítja, mígnem hallani a kattanást, hogy most már zárva van. A törölközőt csak ezután veszi le magáról, hogy egy tisztát megragadva dörzsölgetni kezdje haját. Láthatóan nincs zavarban, az imént csak hirtelen érte a 'támadás'.*
- Zavarni, ő... Nem, dehogy! Nem zavar, egyáltalán nem. *teszi hozzá, megint maga köré tekerve a törölközőt.*
- És... Igaza van, óvatosabb is lehetnék. Bár olyan mindegy, ha valaki akar, akkor úgyis bejön ezeken a gyenge ajtókon. Annyi a különbség, hogy jobb esetben felébredek a zajra. *suttogja csendesen. Kezével táskájáért matat az ágy végében. Abból kivesz egy nagy adag kötszert, oly mennyiséget, amit egy ember biztosan nem szokott magánál hordani.*
- Esetleg kérhetnék... Egy kis segítséget? Azt hiszem túl sok helyen vágott meg. *sóhajt ismét, miközben egy tekercs kötszert Nabii felé tart.*
- És még a hátam is fáj, pedig ott meg sem vágott. Vagy igen? Van ott valami? *kérdi leengedve hátánál a törölközőt, haját előre söpörve, miközben hátát a nő felé fordítja. Már a törölköző fölött is látszódott valami, most azonban láthatóvá válik egy vékony, ám igencsak hosszú, láthatóan felületes hasadék a lány bőrén. Miközben várja a választ, elfintorodva elgondolkodik.*
- Talán... meg kellene magyaráznom igaz? Minek is kertelnék, a hazugság nem megy túl jól. Amikor a folyóhoz értem, már ott várt a mesterem. Ő már igencsak ittas volt, talán ennek köszönhetem, hogy élek. Sőt, biztosan. Ő... Mikor odaértem közölte, hogy nem rám számított. Önre várt. Mikor elmondtam neki, hogy végeztem önnel, ideges lett, aztán hamar enyhült az ábrázata és felnevetett. Azt mondta... 'Pedig reméltem, hogy ingyen elvégzi a munkát.' Nem értettem, de mint kiderült, nem is volt fent a listán. Csak nekem adták ide a képet, hogy megkeressem és úgymond öngyilkosságba rohanjak. Én vagyok a listán. Azért, mert állítólag alkalmatlan vagyok, ugyanakkor túl sokat tudok *magyarázza.*
- Én viszont... Én... Megöltem őt. Kénytelen voltam, nekem támadott, meg akart ölni. Eleinte azzal szórakozott, hogy megvág ott, ahol éppen ér, aztán mikor azt látta, hogy nem vagyok ideges, ő még nálam is idegesebb lett. Pedig az voltam, nagyon, és féltem is, de kifelé nem mertem mutatni. Ő valószínűleg már azt sem tudta, hogy mit csinál. Harc közben is mindig csak ivott, nem sokkal később pedig orra bukott. Én ekkor... megöltem őt. De... Mégis miért érzem magam ennyire rosszul utána? Miért van az, hogy mások egyszerűen fel sem veszik az ilyesmit? *kérdi kétségbeesetten.*
- Nyitva? De hát én becsuktam! Jó, nem zártam be, de... *sóhajt. Felkel az ágyról és törölközőbe burkolódzva úgy, ahogy van, az ajtóhoz csoszog. A kulcsot a zárba helyezi, elfordítja, mígnem hallani a kattanást, hogy most már zárva van. A törölközőt csak ezután veszi le magáról, hogy egy tisztát megragadva dörzsölgetni kezdje haját. Láthatóan nincs zavarban, az imént csak hirtelen érte a 'támadás'.*
- Zavarni, ő... Nem, dehogy! Nem zavar, egyáltalán nem. *teszi hozzá, megint maga köré tekerve a törölközőt.*
- És... Igaza van, óvatosabb is lehetnék. Bár olyan mindegy, ha valaki akar, akkor úgyis bejön ezeken a gyenge ajtókon. Annyi a különbség, hogy jobb esetben felébredek a zajra. *suttogja csendesen. Kezével táskájáért matat az ágy végében. Abból kivesz egy nagy adag kötszert, oly mennyiséget, amit egy ember biztosan nem szokott magánál hordani.*
- Esetleg kérhetnék... Egy kis segítséget? Azt hiszem túl sok helyen vágott meg. *sóhajt ismét, miközben egy tekercs kötszert Nabii felé tart.*
- És még a hátam is fáj, pedig ott meg sem vágott. Vagy igen? Van ott valami? *kérdi leengedve hátánál a törölközőt, haját előre söpörve, miközben hátát a nő felé fordítja. Már a törölköző fölött is látszódott valami, most azonban láthatóvá válik egy vékony, ám igencsak hosszú, láthatóan felületes hasadék a lány bőrén. Miközben várja a választ, elfintorodva elgondolkodik.*
- Talán... meg kellene magyaráznom igaz? Minek is kertelnék, a hazugság nem megy túl jól. Amikor a folyóhoz értem, már ott várt a mesterem. Ő már igencsak ittas volt, talán ennek köszönhetem, hogy élek. Sőt, biztosan. Ő... Mikor odaértem közölte, hogy nem rám számított. Önre várt. Mikor elmondtam neki, hogy végeztem önnel, ideges lett, aztán hamar enyhült az ábrázata és felnevetett. Azt mondta... 'Pedig reméltem, hogy ingyen elvégzi a munkát.' Nem értettem, de mint kiderült, nem is volt fent a listán. Csak nekem adták ide a képet, hogy megkeressem és úgymond öngyilkosságba rohanjak. Én vagyok a listán. Azért, mert állítólag alkalmatlan vagyok, ugyanakkor túl sokat tudok *magyarázza.*
- Én viszont... Én... Megöltem őt. Kénytelen voltam, nekem támadott, meg akart ölni. Eleinte azzal szórakozott, hogy megvág ott, ahol éppen ér, aztán mikor azt látta, hogy nem vagyok ideges, ő még nálam is idegesebb lett. Pedig az voltam, nagyon, és féltem is, de kifelé nem mertem mutatni. Ő valószínűleg már azt sem tudta, hogy mit csinál. Harc közben is mindig csak ivott, nem sokkal később pedig orra bukott. Én ekkor... megöltem őt. De... Mégis miért érzem magam ennyire rosszul utána? Miért van az, hogy mások egyszerűen fel sem veszik az ilyesmit? *kérdi kétségbeesetten.*
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-24 13:06:37
Üzenet elküldve: 2013-08-24 13:06:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Végül valóban szinte be kell törjön a szobába, hogy meggyőződjön afelől, minden rendben van-e a lánnyal. Noha van kulcsa az ajtóhoz -amit egyébként a jelek szerint használnia sem kell-, egyenértékűnek érzi a hívatlan belépést egy betöréssel.
Aggodalommal tölti el, hogy nem tudja eldönteni, Umi csak elaludt, elájult-e a kádban, vagy még rosszabb. Utóbbiba igazán bele sem mer gondolni, ennek ellenére már előre is megveti magát. Sosem bocsátaná meg magának, ha mégis őmiatta vész el egy ilyen fiatal lélek.
Le sem tudná írni szavakkal, mekkora megnyugvást jelent hát, hogy Umi magához tér. Ugyan ismét ráijeszt, hogy elmerül a víz alá, szívének dobogásán mégis sikerül úrrá lennie valahogy, mire Umi arca ismét a vízfelszín fölé kerül. Látva zavartságát, messzebb húzódik és el is fordul, míg amaz kilép a vízből.*
- Épp most jöttem be, nincs talán két perce sem.
~Mégis egy fél életnek tűnik.~
- Nyitva hagytad az ajtót. Máskor ez nem fordulhat elő, nem lehetsz ilyen óvatlan...
*Csak akkor fordul a lány felé, mikor már nem hallja a víz csobogását és úgy sejti, sikerült megtörölköznie is.*
- Zavarok most, vagy visszajöjjek később?
*Teszi fel a kérdést, bár a sebeken hosszabb ideig pihen meg tekintete, s igazán kíváncsi lenne arra, mik történtek a lány távollétében. De természetesen, hiába rí le ábrázatáról, hogy majd' meghal azért, hogy megtudja a részleteket, faggatózni nem fog. Ha a lány majd tudtára akarja hozni, mit jelent, hogy biztosan nem fognak utána kutakodni, majd megteszi, ha úgy érzi, alkalmas erre az idő.*
*Végül valóban szinte be kell törjön a szobába, hogy meggyőződjön afelől, minden rendben van-e a lánnyal. Noha van kulcsa az ajtóhoz -amit egyébként a jelek szerint használnia sem kell-, egyenértékűnek érzi a hívatlan belépést egy betöréssel.
Aggodalommal tölti el, hogy nem tudja eldönteni, Umi csak elaludt, elájult-e a kádban, vagy még rosszabb. Utóbbiba igazán bele sem mer gondolni, ennek ellenére már előre is megveti magát. Sosem bocsátaná meg magának, ha mégis őmiatta vész el egy ilyen fiatal lélek.
Le sem tudná írni szavakkal, mekkora megnyugvást jelent hát, hogy Umi magához tér. Ugyan ismét ráijeszt, hogy elmerül a víz alá, szívének dobogásán mégis sikerül úrrá lennie valahogy, mire Umi arca ismét a vízfelszín fölé kerül. Látva zavartságát, messzebb húzódik és el is fordul, míg amaz kilép a vízből.*
- Épp most jöttem be, nincs talán két perce sem.
~Mégis egy fél életnek tűnik.~
- Nyitva hagytad az ajtót. Máskor ez nem fordulhat elő, nem lehetsz ilyen óvatlan...
*Csak akkor fordul a lány felé, mikor már nem hallja a víz csobogását és úgy sejti, sikerült megtörölköznie is.*
- Zavarok most, vagy visszajöjjek később?
*Teszi fel a kérdést, bár a sebeken hosszabb ideig pihen meg tekintete, s igazán kíváncsi lenne arra, mik történtek a lány távollétében. De természetesen, hiába rí le ábrázatáról, hogy majd' meghal azért, hogy megtudja a részleteket, faggatózni nem fog. Ha a lány majd tudtára akarja hozni, mit jelent, hogy biztosan nem fognak utána kutakodni, majd megteszi, ha úgy érzi, alkalmas erre az idő.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-23 19:16:02
Üzenet elküldve: 2013-08-23 19:16:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Álma kissé nyugtalan, de ez teljesen érthető azok után, hogy milyen kusza gondolatokkal hunyta le szemeit. Ennek ellenére a fáradtság győzött, és álomba merült, még úgy is, hogy nem akart. Vagy legalábbis nem mert, de ez már a múlt. A második kopogásra sem felel. Egyszerűen képtelen rá, hisz' nem is hallja a vastag ajtó zörgését. Az ajtó ezek után kinyílik, Nabii pedig egyenesen hozzá siet. A rázogatásra kicsit mocorogni kezd a lány, majd véletlen kezei lecsúsznak a dézsa faláról, ő pedig megmerül a már kihűlt vízben. Nem is kell több, azonnal fellöki magát rémületében. Köhög néhányat, hosszú, vizes, fehér hajának konok tincseit kisimítja arcából. Karját oldalára vezeti, keresztül mellkasa előtt. Látni azonban csak ezután látja meg keltegetőjét. Arcára vörös pír költözik, a vízből először kipattanna, már lábra is ugrik, de aztán észbe kap és visszahelyezkedik a dézsába.*
- N-nabii kisasszony, mégis mikor...? Mióta van itt, hogy jött be? Óh, egyébként nem kell aggódni, minden el van intézve. Most már biztos, hogy nem fognak ön után járkálni azért, hogy felkutassák és megöljék. Igazából egyik célból sem. Vagyis hát... *elhallgat. Egyik összevagdalt karját kinyújtja az ágy felé és elveszi onnan a már kissé összevérezett törölközőt. Azt maga elé tartja, kilép a dézsából, hogy ne ücsörögjön tovább a hideg vízben, majd gyorsan maga köré tekeri, mielőtt még Nabii komolyabban szemügyre vehetné többi sérülését, melyek közül még lábain is akad egy-két kisebb.*
- Szóval? Mióta keltegetett, vagy egyáltalán mióta aludtam? Áh, annyira kusza az egész! *panaszkodik. Egy sóhaj kíséretében leül az ágy szélére. Halvány tincseibe túr ujjaival, hogy hátra söpörjön ismét néhány tincset. Most, hogy ismét eszébe jutnak a dolgok, kezd rátelepedni a letargikus hangulat, mint amiben ide is megérkezett.*
*Álma kissé nyugtalan, de ez teljesen érthető azok után, hogy milyen kusza gondolatokkal hunyta le szemeit. Ennek ellenére a fáradtság győzött, és álomba merült, még úgy is, hogy nem akart. Vagy legalábbis nem mert, de ez már a múlt. A második kopogásra sem felel. Egyszerűen képtelen rá, hisz' nem is hallja a vastag ajtó zörgését. Az ajtó ezek után kinyílik, Nabii pedig egyenesen hozzá siet. A rázogatásra kicsit mocorogni kezd a lány, majd véletlen kezei lecsúsznak a dézsa faláról, ő pedig megmerül a már kihűlt vízben. Nem is kell több, azonnal fellöki magát rémületében. Köhög néhányat, hosszú, vizes, fehér hajának konok tincseit kisimítja arcából. Karját oldalára vezeti, keresztül mellkasa előtt. Látni azonban csak ezután látja meg keltegetőjét. Arcára vörös pír költözik, a vízből először kipattanna, már lábra is ugrik, de aztán észbe kap és visszahelyezkedik a dézsába.*
- N-nabii kisasszony, mégis mikor...? Mióta van itt, hogy jött be? Óh, egyébként nem kell aggódni, minden el van intézve. Most már biztos, hogy nem fognak ön után járkálni azért, hogy felkutassák és megöljék. Igazából egyik célból sem. Vagyis hát... *elhallgat. Egyik összevagdalt karját kinyújtja az ágy felé és elveszi onnan a már kissé összevérezett törölközőt. Azt maga elé tartja, kilép a dézsából, hogy ne ücsörögjön tovább a hideg vízben, majd gyorsan maga köré tekeri, mielőtt még Nabii komolyabban szemügyre vehetné többi sérülését, melyek közül még lábain is akad egy-két kisebb.*
- Szóval? Mióta keltegetett, vagy egyáltalán mióta aludtam? Áh, annyira kusza az egész! *panaszkodik. Egy sóhaj kíséretében leül az ágy szélére. Halvány tincseibe túr ujjaival, hogy hátra söpörjön ismét néhány tincset. Most, hogy ismét eszébe jutnak a dolgok, kezd rátelepedni a letargikus hangulat, mint amiben ide is megérkezett.*
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-23 12:50:46
Üzenet elküldve: 2013-08-23 12:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Csak vár és vár, de nem érkezik válasz. Ismét megnézi a számot a kulcs jelzésén, mert pillanatnyilag abban sem biztos, hogy jó szobába kopogtatott-e be... De ez kell legyen az a szoba. Felvonja a szemöldökét, megdörzsöli homlokát, sóhajt. Vegyes gondolatai támadnak, mint például: csak átrázzák, Umi nincs is itt... vagy másvalaki várja a szobában.*
~Nem, a fogadós azt mondta volna. Csak nem fizet neki valaki annyi pénzt, hogy ő szó nélkül eltűrje, hogy néhány jó arasszal a feje fölött vér ömöljön.~
*Újra kopogtat, és próbálja félretenni azt az előérzetet, ami azt súgja, hogy valami baj van, azért nem felel a lány. Kopogása ezúttal hangosabb, türelmetlenebb. Ha erre sem kap választ, beront az ajtón, és máris a dézsában, lehunyt szemekkel ücsörgő lányhoz rohan, hogy megrázogassa kicsit, keltegesse.
Ha kap választ a második sorozat koppanásra az ajtón, akkor nyugodtan lépdel be, megáll az ajtótól egy lépésnyire és megkérdi, zavar-e, visszajöjjön-e esetleg kicsivel később. Bármennyire is zavarják a lány karján látható sebek, bármennyire is kifaggatná a történtekről, nem fogja tenni, ha jelenlétét Umi zavarónak ítéli meg.*
*Csak vár és vár, de nem érkezik válasz. Ismét megnézi a számot a kulcs jelzésén, mert pillanatnyilag abban sem biztos, hogy jó szobába kopogtatott-e be... De ez kell legyen az a szoba. Felvonja a szemöldökét, megdörzsöli homlokát, sóhajt. Vegyes gondolatai támadnak, mint például: csak átrázzák, Umi nincs is itt... vagy másvalaki várja a szobában.*
~Nem, a fogadós azt mondta volna. Csak nem fizet neki valaki annyi pénzt, hogy ő szó nélkül eltűrje, hogy néhány jó arasszal a feje fölött vér ömöljön.~
*Újra kopogtat, és próbálja félretenni azt az előérzetet, ami azt súgja, hogy valami baj van, azért nem felel a lány. Kopogása ezúttal hangosabb, türelmetlenebb. Ha erre sem kap választ, beront az ajtón, és máris a dézsában, lehunyt szemekkel ücsörgő lányhoz rohan, hogy megrázogassa kicsit, keltegesse.
Ha kap választ a második sorozat koppanásra az ajtón, akkor nyugodtan lépdel be, megáll az ajtótól egy lépésnyire és megkérdi, zavar-e, visszajöjjön-e esetleg kicsivel később. Bármennyire is zavarják a lány karján látható sebek, bármennyire is kifaggatná a történtekről, nem fogja tenni, ha jelenlétét Umi zavarónak ítéli meg.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-08-23 12:30:38
Üzenet elküldve: 2013-08-23 12:30:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Mielőtt a szobájához ér, összefut egy szolgálóval az emeleten. Tőle kér egy dézsa forróvizet, fürdés céljából, ugyanakkor tisztán, bármiféle olaj nélkül. Lépteit ezek után elvezeti a neki adott kulcson jelzett szám felé. Amint meglátja azt, a kulcsot a zárba helyezi, kinyitja az ajtót, bevánszorog, majd mit sem törődve a visszazárással csak visszalöki a bejárati torlaszt és az ágyhoz lép. Amint odaér már dől is. Karjait tompításként maga elé teszi, melynek egy felszisszenés az eredménye. Meg is feledkezett a rajtuk lévő vágásokról, mik most, hogy vége a nagy izgalomnak igencsak kellemetlen érzéssel szórakoztatják. A fürdővíz és a kért étel nagyjából egyszerre érkezik. Egy rövid kopogás, Umiedia halk, de azért hallható belépési engedélye, majd már jönnek is a szolgálók. Ilyenkor a lány elcsodálkozik, hogy mennyi tagja van az itteni személyzetnek. Ugyanakkor nem irigyli őket, mert valószínűleg nincs túl jó fizetésük, annak ellenére, hogy nők létére nehéz dézsákat is cipelniük kell. Néhány aranyat ad a kedves asszonyoknak, lányoknak, vagy ki tudja, hogy melyiket hogyan kellene szólítania, aztán kiengedi őket az ajtón. Azt most is csak becsukja utánuk, nem zárja kulcsra.
Lassan visszasétál az ágyhoz, leül, köpenyét leoldja magáról, aztán szusszan egyet. Lassan vetkőzni kezd. Karján és oldalán vöröslő foltok ütik át öltözékét. Legnagyobb sajnálatára ismét lábra kell állnia. A frissen hozott, forró, olajmentes fürdővízből merít egy tálkával, a tálat egy törölközővel az ágyhoz viszi és tisztogatni kezdi bőrét. Olykor-olykor felszisszen. Jobb passzban is volt már, de ez esetben nem a sérülésekre kell gondolni. Azok voltak rajta máskor is, hála a 'kíméletes' bánásmódnak amiben részesült. A lánynak most lelkében vannak zavargások, méghozzá nem kis mennyiségben, köszönhetően az elmúlt néhány óra történéseinek. A hallottaknak az erdőben, aztán a folyóparton, a viaskodásoknak, és még sorolni lehetne. Gyermeteg gondolkodása teljesen összekuszálódott, jelleme pedig egy pillanat alatt megszűnt létezni. Helyette egy időre valami más uralkodik. Egy sokkal komolyabb, elkeseredettebb valaki, mely Umi tekintetéből nagyon is látszik, ábrázatával együtt. A sebek nagyjából történő tisztogatása után úgy dönt megfürdik. Nem törődik a vágásokkal, igazából alig érzi most őket, ahogy kezdi elnyomni a fáradtság. Nem sokkal később már a kellemesen meleg vízben ücsörög, karjaival a fürdőalkalmatosság szélén tartva magát. Szemei lassan lecsukódnak, ő álomba merül, éppen ezért nem hallja a dörömbölést és Nabii sem.*
*Mielőtt a szobájához ér, összefut egy szolgálóval az emeleten. Tőle kér egy dézsa forróvizet, fürdés céljából, ugyanakkor tisztán, bármiféle olaj nélkül. Lépteit ezek után elvezeti a neki adott kulcson jelzett szám felé. Amint meglátja azt, a kulcsot a zárba helyezi, kinyitja az ajtót, bevánszorog, majd mit sem törődve a visszazárással csak visszalöki a bejárati torlaszt és az ágyhoz lép. Amint odaér már dől is. Karjait tompításként maga elé teszi, melynek egy felszisszenés az eredménye. Meg is feledkezett a rajtuk lévő vágásokról, mik most, hogy vége a nagy izgalomnak igencsak kellemetlen érzéssel szórakoztatják. A fürdővíz és a kért étel nagyjából egyszerre érkezik. Egy rövid kopogás, Umiedia halk, de azért hallható belépési engedélye, majd már jönnek is a szolgálók. Ilyenkor a lány elcsodálkozik, hogy mennyi tagja van az itteni személyzetnek. Ugyanakkor nem irigyli őket, mert valószínűleg nincs túl jó fizetésük, annak ellenére, hogy nők létére nehéz dézsákat is cipelniük kell. Néhány aranyat ad a kedves asszonyoknak, lányoknak, vagy ki tudja, hogy melyiket hogyan kellene szólítania, aztán kiengedi őket az ajtón. Azt most is csak becsukja utánuk, nem zárja kulcsra.
Lassan visszasétál az ágyhoz, leül, köpenyét leoldja magáról, aztán szusszan egyet. Lassan vetkőzni kezd. Karján és oldalán vöröslő foltok ütik át öltözékét. Legnagyobb sajnálatára ismét lábra kell állnia. A frissen hozott, forró, olajmentes fürdővízből merít egy tálkával, a tálat egy törölközővel az ágyhoz viszi és tisztogatni kezdi bőrét. Olykor-olykor felszisszen. Jobb passzban is volt már, de ez esetben nem a sérülésekre kell gondolni. Azok voltak rajta máskor is, hála a 'kíméletes' bánásmódnak amiben részesült. A lánynak most lelkében vannak zavargások, méghozzá nem kis mennyiségben, köszönhetően az elmúlt néhány óra történéseinek. A hallottaknak az erdőben, aztán a folyóparton, a viaskodásoknak, és még sorolni lehetne. Gyermeteg gondolkodása teljesen összekuszálódott, jelleme pedig egy pillanat alatt megszűnt létezni. Helyette egy időre valami más uralkodik. Egy sokkal komolyabb, elkeseredettebb valaki, mely Umi tekintetéből nagyon is látszik, ábrázatával együtt. A sebek nagyjából történő tisztogatása után úgy dönt megfürdik. Nem törődik a vágásokkal, igazából alig érzi most őket, ahogy kezdi elnyomni a fáradtság. Nem sokkal később már a kellemesen meleg vízben ücsörög, karjaival a fürdőalkalmatosság szélén tartva magát. Szemei lassan lecsukódnak, ő álomba merül, éppen ezért nem hallja a dörömbölést és Nabii sem.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370