//Családban marad +16//
*Méregzöld lélektükreiben a buja, vágyakozó csillogás egyre csak fokozódik, főként látva, hogy partnerét sikerült teljesen magával ragadnia. Amint a hatalmas kezek pajzán módon tévednek be keblei közé, dús ajkai közül egy halk, édes, vágyakozó sóhaj szakad ki. Hátával az ajtónak támaszkodik, fejét szintén nekivetve, karjaival még mindig a másik erős nyakába kapaszkodik. Amint a kulcs a zárban van, az ajtó halk kattanással kinyílik. Kezeit, ha egyáltalán lehetséges, még szorosabban kulcsolja a másik nyaka köré. A vezetést hamar elveszik tőle, de nem is bánja, örömmel engedi, hogy a másik az ágy felé terelje. Szereti a határozott alakokat, akik nem tétováznak, inkább kihasználnak minden adandó lehetőséget. Ám ennek az alaknak pontosan ez fogja a vesztét okozni. Nagy kár. Ez viszont még várhat. Egyenlőre az egész nem több, mint puszta szórakozás. Elvégre, mióta Asto köddé vált, nem is volt férfival. Hogy miért tűnt el? Fogalma sincs, de jelenlegi állapotán ez a kis játék könnyen változtathat, csillapítva éhségét.
Rövid gondolatmenete után hamar a férfi ölében találja magát. Na nem mintha bánná. Mi több, igyekszik minél közelebb kerülni, hogy forrongó testével a másikéhoz simulhasson. Útjukat a folyosótól, egészen az ágyig apró, kilöttyent vörös cseppek mutatják, melyek sóhajtva szakadtak ki a poharakból egy-egy hevesebb mozdulat során. A nyelvek vad játéka továbbra sem csillapodik sőt, egyre vágyakozóbbá, követelőzőbbé válik. Az éjbőrű combjai lágyan ölelik körül a melák derekát, még inkább magukhoz édesgetve. Porcikái minden egyess pillanattal egyre jobban felhevülnek. Az ajkak sóvárogva válnak el egymástól egy rövid időre. Nazrat kérésére a nő nem tétovázik. Karjait elveszi a másik nyakáról, és felé nyújtja a finom italt. A bor nagy része útközben kifolyt a kupákból, ám szerencsére a mélységi egy teli üveggel jött fel a kezében, ami talán pótolja a kárba veszett nedűt. Vad, kiéhezett pillantását egy percre sem veszi le a másikról, mintha csak az újabb pillanatot várná, hogy ragadozó módjára vethesse rá magát a férfira. Míg átnyújtja a borosüveget, a poharakat az ágy mellett lévő polcra teszi. Ameddig Naz meghúzza a bort, ő forró csókot lehet nyakára, és szabad kezeivel végigsimít az erős vállakon.*
- Mindjárt jövök.. *dorombolja a másik fülébe mámorító hangon, majd egy könnyed mozdulattal otthagyja az ében hajút. Lágyan billenő csípővel az ajtóhoz lépdel, majd egy kecses mozdulattal zárja be azt. Erre a időre sem fordít hátat a másiknak, izzó tekintetével végig őt pásztázza. A látványt egy elégedett mosollyal díjazza. Igen vonzó prédára tett szert. A rövid mozdulat után csábos mosollyal libben vissza a másik ölébe.*
- Most már senki sem zavarhat. *suttogja fülébe, és ha már ott van, finoman megharapja a cimpát, hogy utána csókjaival újra rátévedjen az ajkakra. Egyik keze beletúr a sötét sörénybe, miközben a másikkal végigsimít az izmos karon, végül elérve az üveget. Amint az ital a kezében van, ismét eltávolodik a másiktól, hogy ezúttal ő maga is kortyolhasson a borocskából, melynek pár cseppje kiszökve szája szegleténél lassan útra indul, le a nyakon, hogy végül eltűnhessen a keblek között.*