//Trex//
*Hallja a férfi közeledő lépteit, és érzi, amint megáll mögötte a másik. Tudja, hogy meg kellene fordulnia, ám mégsem akar. Nem tudja, hogy ha szembe fordul a másikkal, mi fog történni. Ahogy azt sem, hogy mi játszódik le benne, és azt végképp nem, hogy mi a másikban. Gondolatai viharként kavarognak elméjében, hatalmas káoszt előidézve. Szívében hasonlóképp dúlnak az érzések, olyan erősen, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz az elfnek. Igazából nem is tudja, hogy mind ezt miért tette, csak azt, hogy ha nem teszi, akkor az első nőnemű lénynek ugrott volna neki, aki a férfival kezd. Viszont azok a csókok.. Édesebbek voltak mindenféle nektárnál, amit eddigi életében kóstolt, és a karok melyek testét ölelték körül, csak fokozták a forró pillanatot. Azonban nincs ideje letisztázni magában a történéseket. Akarata ellenére is szembe kerül a szőkével, tekintete pedig összetalálkozik a férfi pillantásával. Szívesen kapná el onnan, de hirtelen olyannyira megfagy, hogy megmoccanni sem tud. Még sosem érezte magát ennyire gyengének és kiszámíthatónak. Zavartságát tükröző zöld szempárja árulkodóan mered a másikéba, és ettől a lány úgy érzi, hogy minden ami benne forog nyitott könyv Trex számára. És mivel már maga ez a zűrzavar túl sok neki, ez az érzés már csak tetőzi mindezt. Hallja a másik szavait, ám hirtelen azt sem tudja, mit tehetne, mi lenne a legmegfelelőbb, hiszen minden mozdulatával csak távolabb kergeti magától a férfit, szíve viszont mégis azt súgja neki, hogy maradásra kell bírnia.
Amint becsukódik a másik mögött az ajtó, tehetetlenül roskad össze, hátát a falnak nyomva. Ujjai megfeszülnek. Már maga sem tudja, mi lenne a legjobb, csak azt, hogy nem akarja hogy a másik elmenjen. Nem tölt pár másodpercnél többet a földön. Gyorsan feltápászkodik, és Trex után indul, ám a folyosón már egy lélek sincs. Lesiet a lépcsőn, megállva az utolsó fokán és onnan körülpillantva a lenti téren. Ám arra akit keres, itt sem akad rá. Elkeseredetten vánszorog fel a lépcsőn, majd csukja be maga mögött a szoba ajtaját. Leül az ágyra, lábait felhúzva magához. Arcát bele temeti hosszú combjaiba. Teljesen elkeseredik. Vajon Trex tényleg vissza fog hozzá jönni? Csak remélni tudja. És ha vissza jön, mikor? Igaz, teljesen mindegy, ő várni fogja. Hogy miért, talán maga sem érti, csak annyit érez, hogy erősebb érzések fűzik a másikhoz, mint ahogy azt gondolta, vagy mint ahogy azt valaha akarta volna.
Kopogást hall kintről. Tekintetét rögtön a bejárat irányába kapja. Szíve izgatottan kezd verdesni. Az ajtó kinyílik, de csak egy szolgáló lép be rajta. Egy alacsony, köpcös mosónő. Hasa leginkább egy hordóra emlékeztet. Barna haja vékony szálú, kissé megviselt kontyban van összefogva. Arca telt, széles mosolyától mintha pogácsák ülnének rajta. Ha az elf is az ellenkező nemet képviselné, valószínűleg nem ilyennek képzelné álmai asszonyát. Ennek ellenére volt valami az asszonyban, ami kellemes hangulatot árasztott belőle. Talán mosolya az ami olyan kedves, hogy az embert, már pusztán a látványa is jobb kedvre deríti.*
- Jó napot, hölgyem! Ugye nem zavarom? Az az úr.. *kezd bele, miközben a ruhákat lepakolja, de szavai el is akadnak, ahogy jobban az elfre néz. Egész biztos felfedezte rosszkedvét, mivel arcára nyomban együttérzés költözik.*
- Nem tudom, mi történt önök között, hisz semmi közöm hozzá. De láttam hogy nézett magára, mikor a ruhákért jöttem. Vissza fog jönni, higgye el Kedves! Ön meg nyissa ki a szívét! Hogy akar boldog lenni, ha mindenki elől pajzsot von maga köré?! *mosolyogja közelebb lépve a lányhoz. Végül némán, arcán egy lágy mosollyal a fehér térdekre teszi egyik kezét. Ajkait biztatóan húzza szélesre, majd az ajtó felé veszi az irányt.*
- Fogadja meg a tanácsomat, Kedves! *ejteti ki az utolsó szavakat mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. Hayra mély lélegzetet vesz, majd lassan kifújja. Vajon tényleg igaza volna ennek a nőnek? Hisz nem is ismeri, mégis honnan tudna ennyi mindent róla? Ez bolondság, elvégre csak egy mosónő, aki nem tudja befogni a száját.
Felkel az agyról, és a ruhákhoz sétál. Gondosan össze van hajtogatva minden darab, amit valóban alaposan kimostak előtte. Kis ideig csak áll, kezében az egyik ruhadarabbal.
Végül egyszerűen csak odadobja a többihez és visszasétál az ágyhoz. Lehet, hogy csak egy beszédes mosónő, de attól még néha előfordulhat, hogy egy ilyen beszédes mosónőnek van igaza..*