Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:32:37
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:32:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Rég töltött ennyi időt hálóruhában, és ez kezd kicsit furcsa lenni számára. Nem meg persze semmi pénzért nem szaladgálna ebben az egy szál vékonyka ruhadarabban egy férfi előtt. Ám ez a férfi jelen esetben Trex. Ez elég sok mindent megváltoztat.
Mikor közelebb lép hozzá, sajnálkozva veszi észre a másik hátrálását. A tünetek egy ideig követik egymást, de végül még sem következik be az, amire számított. Igaz, a másik megrémül közeledtétől, ám ez mégsem tart túl sokáig. A férfi kiegyenesedik, és megérinti a lányt. Az elf ekkor valamennyire megnyugszik, amin segítenek a szőke szavai is. Eztért végül befejezi félbehagyott mozdulatait. Karjaival átöleli a férfi nyakát. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy a másik a rémülve menekülés helyett egyszerűen visszaölelt.
A szolgáló kopogtatása töri meg a pillanatot. A belépő nő rémülten pillant rájuk, kezei remegni kezdenek, majd amilyen gyorsan csak lehet, távozik. Hayra értetlenül figyeli a nőt, majd Trexre pillant. szemöldökét összeráncolva figyeli a másikat.*
- Igen, tényleg kezdek éhes lenni.. *válaszolja még mindig hasonló ábrázattal.*
- Valami nincs rendben. *jelenti ki halkan. Nem tudja, hogy micsoda, de valami biztos nem tökéletes. Trex kissé már olyan, mint aki már el is felejtette fóbiáját. És a nő.. *
- Amikor háttal voltam neked, mi történt? Újabb képeket láttál? És tényleg.. mik voltak azok a képek? *kérdezősködik kicsit aggodalmaskodva. Közben az asztalhoz lép és elvesz onnan egy szem gyümölcsöt. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le a másikról. Ő nem olyan biztos abban, hogy minden rendben van, és attól tart, hogy az ő cselekedetei lehetnek az egész probléma előidézői. Ahhoz, viszont hogy rájöjjön erre a dologra, ismét közelebb kell férkőznie a másikhoz. Többek között ezért is lépett az asztalhoz. Így ismét a másikhoz kerül, ám cselekedetei semmi fenyegetést nem mutatnak. Próbál felkészülni a legrosszabb eshetőségre is. A Trex megijedne tőle, akkor sem eshet túl komoly baja. Az ablaktól messze van, és mögötte sincs semmi olyan, amin áteshetne vagy hasonlók.*
*Rég töltött ennyi időt hálóruhában, és ez kezd kicsit furcsa lenni számára. Nem meg persze semmi pénzért nem szaladgálna ebben az egy szál vékonyka ruhadarabban egy férfi előtt. Ám ez a férfi jelen esetben Trex. Ez elég sok mindent megváltoztat.
Mikor közelebb lép hozzá, sajnálkozva veszi észre a másik hátrálását. A tünetek egy ideig követik egymást, de végül még sem következik be az, amire számított. Igaz, a másik megrémül közeledtétől, ám ez mégsem tart túl sokáig. A férfi kiegyenesedik, és megérinti a lányt. Az elf ekkor valamennyire megnyugszik, amin segítenek a szőke szavai is. Eztért végül befejezi félbehagyott mozdulatait. Karjaival átöleli a férfi nyakát. Megnyugodva veszi tudomásul, hogy a másik a rémülve menekülés helyett egyszerűen visszaölelt.
A szolgáló kopogtatása töri meg a pillanatot. A belépő nő rémülten pillant rájuk, kezei remegni kezdenek, majd amilyen gyorsan csak lehet, távozik. Hayra értetlenül figyeli a nőt, majd Trexre pillant. szemöldökét összeráncolva figyeli a másikat.*
- Igen, tényleg kezdek éhes lenni.. *válaszolja még mindig hasonló ábrázattal.*
- Valami nincs rendben. *jelenti ki halkan. Nem tudja, hogy micsoda, de valami biztos nem tökéletes. Trex kissé már olyan, mint aki már el is felejtette fóbiáját. És a nő.. *
- Amikor háttal voltam neked, mi történt? Újabb képeket láttál? És tényleg.. mik voltak azok a képek? *kérdezősködik kicsit aggodalmaskodva. Közben az asztalhoz lép és elvesz onnan egy szem gyümölcsöt. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le a másikról. Ő nem olyan biztos abban, hogy minden rendben van, és attól tart, hogy az ő cselekedetei lehetnek az egész probléma előidézői. Ahhoz, viszont hogy rájöjjön erre a dologra, ismét közelebb kell férkőznie a másikhoz. Többek között ezért is lépett az asztalhoz. Így ismét a másikhoz kerül, ám cselekedetei semmi fenyegetést nem mutatnak. Próbál felkészülni a legrosszabb eshetőségre is. A Trex megijedne tőle, akkor sem eshet túl komoly baja. Az ablaktól messze van, és mögötte sincs semmi olyan, amin áteshetne vagy hasonlók.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:31:13
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:31:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmazhat//
*Álmai sötét hercege... Furcsa, hogy bár szavai méregként sisteregnek a levegőben, ezzel a kijelentésével mégsem tért el túlzottan az igazságtól. Lothaire rémálmainak főszereplője, akire elég ránéznie, hogy elméje sikoltva követelje a halálát. Megalázó, hogy pont egy ilyen öntelt alak leckézteti meg, akinek valószínűleg soha nem volt gondja az aranyra. Mit tudhat arról a bizonytalanságról, amiben a kevésbé módosak élnek? Vagy a naponta lezajló küzdelemről és önutálatról, amibe a szív lassan elkezd belefásulni?
Radlina nem gondolja jobbnak magát... Bár alapvetően egészséges önbizalommal rendelkezik, ha mások átveréséről, megrövidítéséről van szó, ezúttal úgy néz az idegenre, mint egyik kosz, a másikra.
A hím meglepettségét viszont, nem tudja hová tenni. Másra számított? Csupán a vak szerencse hozta volna erre? Vagy inkább a balszerencse...*
- Milyen kegyes a sors, hogy újra egymáshoz sodort minket.* Sóhaj, remegő pillantás. Szinte el sem meri hinni, hogy ezúttal ennyire egyszerű átrázni a férfit. Semmit nem tanult az előzőekből? Vagy ő is csak színlel?
Ezúttal azonban biztos benne, hogy valódi vágyat lát a másik szemében. Olybá tűnik, mintha elevenen akarná elégetni pillantásának tüzében, ahogy feltárul a nőiesen izmos test.
Tovább üti hát a vasat és nyelvével megnyalja a rózsás ajkakat. ~ Talán megérdemel még egy utolsó kis kényeztetést, mielőtt vérével pirosra festem a lepedőt. ~ Szinte elcsodálkozik önnön kegyességén, miközben a borostyánsárga szempár csodálatában fürdik. Legszívesebben letagadná ezt a gyengéd melegséget, mely karjain kezd egyre feljebb kúszni. Sötétlő fény csillan szemeiben, mikor emlékezteti magát a párna alatt lapuló tőrre.
Csendesen figyeli a hím közeledését, miközben az ágy matraca felsóhajt a súly alatt. A csinos arcra szoborkén feszül a hazug maszk, miközben pillantásával először időzik el igazán, a gyönyörűen megmunkált testen. Vadítóan közönséges, nyers erő sugárzik minden porcikájából. Varázslat lenne ez is?
Radlina kéjesen nyújtózik egyet, hogy egy kis időt nyerjen, de mellkasában szapora, buja ritmust dobol a szív.*
- A hercegnőm megteszi.* Válaszolja szemtelenül, miközben ajkain tovább játszik a félmosoly. Bolond lenne elárulni a nevét... Ha terve kudarcba fullad, ellenlábasai szíves örömest nyomára vezetik a város biztonságért felelős katonákat. Túlzottan nem érdekli, hogy a másiknak milyen nevet adott szülőanyja. Mit számít, ha hamarosan úgyis kukacok rágják a szemétdombon oszló testet? Ezt a szép testet...
Jobbját kinyújtja, hogy ujjaival a másik arcát érintse, miközben a vágyakozó pillantást egyre kevésbé kell megjátszania. Sarokba akarja szorítani a hímet, hogy semmiképp se gyanakodjon hátsó szándékra. Csuklójába enyhe fájdalom sugárzik, ahogy a forró bőrhöz ér. Kézfeje a szépen szabott arcról, lassan csúszik egyre lejjebb, előbb a nyak lüktető ereit, majd a vállat simítva.*
- Hajnalban csúnyán megcsavartad a kezem, jóképű hercegem. Félő, hogy soha többé nem dolgozhatok, ha maradandó kárt okoztál.* Hangja baljósan cseng, miközben ujjai már a másik oldalán kalandoznak. Tekintetével hol kezének mozgására, hol a másik vágytól izzó szemeibe pillant. Csak a megfelelő alkalomra vár, hogy kielégítse a penge vérszomját. Már így is túl soká időzött és mellkasában egyre kényelmetlenebbül feszül a vágy. Hogy ez a késztetés szerelemre vagy a gyilkolásra hív, talán Radlina sem tudná megmondani.*
*Álmai sötét hercege... Furcsa, hogy bár szavai méregként sisteregnek a levegőben, ezzel a kijelentésével mégsem tért el túlzottan az igazságtól. Lothaire rémálmainak főszereplője, akire elég ránéznie, hogy elméje sikoltva követelje a halálát. Megalázó, hogy pont egy ilyen öntelt alak leckézteti meg, akinek valószínűleg soha nem volt gondja az aranyra. Mit tudhat arról a bizonytalanságról, amiben a kevésbé módosak élnek? Vagy a naponta lezajló küzdelemről és önutálatról, amibe a szív lassan elkezd belefásulni?
Radlina nem gondolja jobbnak magát... Bár alapvetően egészséges önbizalommal rendelkezik, ha mások átveréséről, megrövidítéséről van szó, ezúttal úgy néz az idegenre, mint egyik kosz, a másikra.
A hím meglepettségét viszont, nem tudja hová tenni. Másra számított? Csupán a vak szerencse hozta volna erre? Vagy inkább a balszerencse...*
- Milyen kegyes a sors, hogy újra egymáshoz sodort minket.* Sóhaj, remegő pillantás. Szinte el sem meri hinni, hogy ezúttal ennyire egyszerű átrázni a férfit. Semmit nem tanult az előzőekből? Vagy ő is csak színlel?
Ezúttal azonban biztos benne, hogy valódi vágyat lát a másik szemében. Olybá tűnik, mintha elevenen akarná elégetni pillantásának tüzében, ahogy feltárul a nőiesen izmos test.
Tovább üti hát a vasat és nyelvével megnyalja a rózsás ajkakat. ~ Talán megérdemel még egy utolsó kis kényeztetést, mielőtt vérével pirosra festem a lepedőt. ~ Szinte elcsodálkozik önnön kegyességén, miközben a borostyánsárga szempár csodálatában fürdik. Legszívesebben letagadná ezt a gyengéd melegséget, mely karjain kezd egyre feljebb kúszni. Sötétlő fény csillan szemeiben, mikor emlékezteti magát a párna alatt lapuló tőrre.
Csendesen figyeli a hím közeledését, miközben az ágy matraca felsóhajt a súly alatt. A csinos arcra szoborkén feszül a hazug maszk, miközben pillantásával először időzik el igazán, a gyönyörűen megmunkált testen. Vadítóan közönséges, nyers erő sugárzik minden porcikájából. Varázslat lenne ez is?
Radlina kéjesen nyújtózik egyet, hogy egy kis időt nyerjen, de mellkasában szapora, buja ritmust dobol a szív.*
- A hercegnőm megteszi.* Válaszolja szemtelenül, miközben ajkain tovább játszik a félmosoly. Bolond lenne elárulni a nevét... Ha terve kudarcba fullad, ellenlábasai szíves örömest nyomára vezetik a város biztonságért felelős katonákat. Túlzottan nem érdekli, hogy a másiknak milyen nevet adott szülőanyja. Mit számít, ha hamarosan úgyis kukacok rágják a szemétdombon oszló testet? Ezt a szép testet...
Jobbját kinyújtja, hogy ujjaival a másik arcát érintse, miközben a vágyakozó pillantást egyre kevésbé kell megjátszania. Sarokba akarja szorítani a hímet, hogy semmiképp se gyanakodjon hátsó szándékra. Csuklójába enyhe fájdalom sugárzik, ahogy a forró bőrhöz ér. Kézfeje a szépen szabott arcról, lassan csúszik egyre lejjebb, előbb a nyak lüktető ereit, majd a vállat simítva.*
- Hajnalban csúnyán megcsavartad a kezem, jóképű hercegem. Félő, hogy soha többé nem dolgozhatok, ha maradandó kárt okoztál.* Hangja baljósan cseng, miközben ujjai már a másik oldalán kalandoznak. Tekintetével hol kezének mozgására, hol a másik vágytól izzó szemeibe pillant. Csak a megfelelő alkalomra vár, hogy kielégítse a penge vérszomját. Már így is túl soká időzött és mellkasában egyre kényelmetlenebbül feszül a vágy. Hogy ez a késztetés szerelemre vagy a gyilkolásra hív, talán Radlina sem tudná megmondani.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:11:30
Üzenet elküldve: 2013-02-02 13:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*A másik szavai megnyugtatják, bár nagyon sajnálja, hogy az beverte fejét. Reméli hamar elmúlik fájdalma, de örül hogy komolyabb baja nem történt. Váratlanul éri, mikor a másik magához húzza, és agy újabb csókot nyom ajkaira. Az édes próbálkozás jól esik a tündérkének, bár arcát ismét vörösbe borítja. Mikor elválnak egymástól, lágyan elmosolyodik. Szemei is mosolyognak, csillogásuk boldog és szeretni való. A másik kijelentésére meglepődik. Az elhangzottak kedveznek az arcán üldögélő vörösességnek, így az továbbra sem távozik onnan. A férfi kijelentésére halkan felnevet. Ez a nevetés egyáltalán nem gúnyos, vagy rosszalló, sokkal inkább édes és tele van szeretettel.*
- Én szeretem amikor elpirulsz. Én is sokszor pirulok el, de így, hogy te is ezt teszed, nekem nem olyan zavaró a sajátom. *vallja be csilingelő hangján.*
- Persze ha szeretnél velem aludni, akkor.. akkor aludhatunk együtt. *mondja kicsit el-elakadó hangon zavarában. Még mindig zavarba jön néha szíve választottjával szemben, bár talán már nem olyan gyakran, mint eleinte. Csak reméli, hogy egyszer ez a zavara elmúlik neki is. Ebben segít kedvesének édes csókja. Most már a lány is valamivel ügyesebben bánik ajkaival, mint előző alkalommal. Tudja hogy ez még mindig nem tökéletes, de apró szívét ez is sikerrel tölti el. Mikor elválnak ajkaik elmosolyodik, és egy finom puszit nyom a férfi homlokára.*
- Remélem nem fog sokáig fájni a fejed. *hangjában fellelhető a szeretet, a másikról való gondoskodás. Persze mindenkivel igyekszik kedves lenni, de még sosem tette ezt olyan elszántan, mint Elorral.*
- Én szeretem amikor elpirulsz. Én is sokszor pirulok el, de így, hogy te is ezt teszed, nekem nem olyan zavaró a sajátom. *vallja be csilingelő hangján.*
- Persze ha szeretnél velem aludni, akkor.. akkor aludhatunk együtt. *mondja kicsit el-elakadó hangon zavarában. Még mindig zavarba jön néha szíve választottjával szemben, bár talán már nem olyan gyakran, mint eleinte. Csak reméli, hogy egyszer ez a zavara elmúlik neki is. Ebben segít kedvesének édes csókja. Most már a lány is valamivel ügyesebben bánik ajkaival, mint előző alkalommal. Tudja hogy ez még mindig nem tökéletes, de apró szívét ez is sikerrel tölti el. Mikor elválnak ajkaik elmosolyodik, és egy finom puszit nyom a férfi homlokára.*
- Remélem nem fog sokáig fájni a fejed. *hangjában fellelhető a szeretet, a másikról való gondoskodás. Persze mindenkivel igyekszik kedves lenni, de még sosem tette ezt olyan elszántan, mint Elorral.*
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 12:52:48
Üzenet elküldve: 2013-02-02 12:52:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*A válasz megkönnyebbüléssel tölti el. Ezt jelzi egy jól hallható, megkönnyebbült sóhajjal is. Egyik kezével hajába túr és fejét kezdi vakarni, miközben a földre néz.*
- Hála az égnek...
*motyogja. Ismét a lányra néz, majd elmosolyodik. Most már jó időre itt kell maradnia. Bár mindez attól függ, hogy a szolgáló mennyire tartja be azt, amit ígért és amit a vendég kért tőle. Azon sok múlik. Minden esetre... A ruháknak mostanában nem szabadna megérkeznie, így Trex még nyugodtabb. A tudat, hogy sikerült marasztalnia a lányt, mosolyt csal arcára.*
- Én? Igen, miért ne lennék jól? Ha a náthára célzol... Úgy tűnik, a forró fürdő jót tett az egészségemnek.
*értetlenkedik. Kíváncsian figyeli a közelítő lányt. Hirtelen nem is tudja mire vélni viselkedését. Egy pillanatra megijed, mikor a másik átlépi az eddig fenn állt határt. Hátrébb teszi egyik lábát, kezeit pedig maga elé kapja, miközben rémült torzót ültet ábrázatára és összehúzza magát.*
- Ne... ne bánts!
*könyörög, de nem történik semmi... Meglepetten néz fel, és les a másikra. Elmosolyodik, majd sóhajt egyet, látva ábrázatát. Egyik kezével előre nyúl. Ujjával megböki az elf karját, majd vigyorog.*
- Most már megnyugodtál? Ne aggódj ennyit, ha valami gond van, azt majd észreveszed.
*kacagja. Ez egyben válasz is a hölgyemény tekintetében bujkáló kérdésre. Ennek következménye viszont igencsak meglepi a férfit. Az ölelő karok, melyek imént a kecses test mellé hullottak, most köré fonódnak. Trex arcát támadni kezdi a vörös pír és felül is kerekedik rajta. Zavartan öleli magához a lányt. Erre nem számított, ugyanakkor igencsak jól esik neki ez az egész. Szorosan magához húzza társát, majd beszívja illatát, melyre nem sűrűn volt alkalma. Egy nőnemű egyénnel sem, jó ideje.
A kellemes pillanat azonban hamar véget ér. Az ajtón kopognak, majd be is nyit egy szolgáló. Kezében tálca pihen, rajta két tál gyümölcs, meg két pohár gyümölcslé.*
- Elnézést, meghoztam a kért ételt!
*mondja, majd meghökkenve tapasztalja a látottakat. Keze reszketni kezd, Trex pedig gyorsan kibontakozik az ölelésből és vigyorogva megfogja a rázkódó tálcát, mielőtt valami kiömlik, vagy az egész a földön landol.*
- Köszönjük!
*mondja, azzal távozásra készteti a fehérnépet. Az ajtó becsukódik, a férfi pedig az asztalra helyezi az ételt.*
- Gondoltam... éhes lehetsz...
*fordul szavaival Hayra felé, mosolyogva, miközben fejét vakarja zavartan.*
*A válasz megkönnyebbüléssel tölti el. Ezt jelzi egy jól hallható, megkönnyebbült sóhajjal is. Egyik kezével hajába túr és fejét kezdi vakarni, miközben a földre néz.*
- Hála az égnek...
*motyogja. Ismét a lányra néz, majd elmosolyodik. Most már jó időre itt kell maradnia. Bár mindez attól függ, hogy a szolgáló mennyire tartja be azt, amit ígért és amit a vendég kért tőle. Azon sok múlik. Minden esetre... A ruháknak mostanában nem szabadna megérkeznie, így Trex még nyugodtabb. A tudat, hogy sikerült marasztalnia a lányt, mosolyt csal arcára.*
- Én? Igen, miért ne lennék jól? Ha a náthára célzol... Úgy tűnik, a forró fürdő jót tett az egészségemnek.
*értetlenkedik. Kíváncsian figyeli a közelítő lányt. Hirtelen nem is tudja mire vélni viselkedését. Egy pillanatra megijed, mikor a másik átlépi az eddig fenn állt határt. Hátrébb teszi egyik lábát, kezeit pedig maga elé kapja, miközben rémült torzót ültet ábrázatára és összehúzza magát.*
- Ne... ne bánts!
*könyörög, de nem történik semmi... Meglepetten néz fel, és les a másikra. Elmosolyodik, majd sóhajt egyet, látva ábrázatát. Egyik kezével előre nyúl. Ujjával megböki az elf karját, majd vigyorog.*
- Most már megnyugodtál? Ne aggódj ennyit, ha valami gond van, azt majd észreveszed.
*kacagja. Ez egyben válasz is a hölgyemény tekintetében bujkáló kérdésre. Ennek következménye viszont igencsak meglepi a férfit. Az ölelő karok, melyek imént a kecses test mellé hullottak, most köré fonódnak. Trex arcát támadni kezdi a vörös pír és felül is kerekedik rajta. Zavartan öleli magához a lányt. Erre nem számított, ugyanakkor igencsak jól esik neki ez az egész. Szorosan magához húzza társát, majd beszívja illatát, melyre nem sűrűn volt alkalma. Egy nőnemű egyénnel sem, jó ideje.
A kellemes pillanat azonban hamar véget ér. Az ajtón kopognak, majd be is nyit egy szolgáló. Kezében tálca pihen, rajta két tál gyümölcs, meg két pohár gyümölcslé.*
- Elnézést, meghoztam a kért ételt!
*mondja, majd meghökkenve tapasztalja a látottakat. Keze reszketni kezd, Trex pedig gyorsan kibontakozik az ölelésből és vigyorogva megfogja a rázkódó tálcát, mielőtt valami kiömlik, vagy az egész a földön landol.*
- Köszönjük!
*mondja, azzal távozásra készteti a fehérnépet. Az ajtó becsukódik, a férfi pedig az asztalra helyezi az ételt.*
- Gondoltam... éhes lehetsz...
*fordul szavaival Hayra felé, mosolyogva, miközben fejét vakarja zavartan.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 12:15:12
Üzenet elküldve: 2013-02-02 12:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Bizony meg kell szokniuk egymás közelségét és érintéseit, hogy ne legyen idegen. Kicsit rosszul érzi magát, hogy letapizta Aynát.*
-Hála égnek, hogy jól vagy. Én megmaradok, bár nagyon fáj a helye. Talán púp fog nőni rajta. * Magyarázza az ő szépséges választottjának, akivel az ismerkedés nagyon kalandos.
~ Egye fene. Egyszer megszokom a közelségét. Akkor nem fogok pirulni mint egy nő. ~ Beszéli meg magában, aztán érzi a vizsgálódó kezet. Mikor az érzékeny ponthoz nyúl, akkor úgy sziszeg mint egy kígyó, közben fájdalmas arcot vág. Kell egy idő, míg észbe kap a tündér, hogy miatta nem tud felülni. Mikor megtörténik, akkor mellette foglal helyet.*
- Jól vagyok. Ennél nagyobb baj nem történt. * Tapogatja meg a fejét, hogy nem vérzik. * Mikor megbizonyosodott, akkor se szó se beszél finoman átkarolja a lány testét, majd magához húzza. Jobb kezével megfogja lágyan az arcát, aztán vörösödő arccal csókolja meg ajkait. Ez csak próbálkozás, hogy mi a nyelves puszi. Még nincs annyi érzelmi töltet benne, így nem az igazi.*
- Ma este veled alszok. * Jelenti ki komolyan, és egy darabig sikerül felül kerekedni pirosodásán, de aztán hamar kivörösödik az arca.*
- Ölelkezzünk, hogy megszokjuk egymás érintéseit. Mert nem akarok pirulni miattuk. Eldöntöttem, velem maradt életem végéig. * Jelenti ki nagy hévvel. Ezután következik a következő ajak találkozó. Utána lehet látni, hogy elszántan dolgozik azért, hogy soha többé ne kelljen pirulnia szerelme előtt.*
-Hála égnek, hogy jól vagy. Én megmaradok, bár nagyon fáj a helye. Talán púp fog nőni rajta. * Magyarázza az ő szépséges választottjának, akivel az ismerkedés nagyon kalandos.
~ Egye fene. Egyszer megszokom a közelségét. Akkor nem fogok pirulni mint egy nő. ~ Beszéli meg magában, aztán érzi a vizsgálódó kezet. Mikor az érzékeny ponthoz nyúl, akkor úgy sziszeg mint egy kígyó, közben fájdalmas arcot vág. Kell egy idő, míg észbe kap a tündér, hogy miatta nem tud felülni. Mikor megtörténik, akkor mellette foglal helyet.*
- Jól vagyok. Ennél nagyobb baj nem történt. * Tapogatja meg a fejét, hogy nem vérzik. * Mikor megbizonyosodott, akkor se szó se beszél finoman átkarolja a lány testét, majd magához húzza. Jobb kezével megfogja lágyan az arcát, aztán vörösödő arccal csókolja meg ajkait. Ez csak próbálkozás, hogy mi a nyelves puszi. Még nincs annyi érzelmi töltet benne, így nem az igazi.*
- Ma este veled alszok. * Jelenti ki komolyan, és egy darabig sikerül felül kerekedni pirosodásán, de aztán hamar kivörösödik az arca.*
- Ölelkezzünk, hogy megszokjuk egymás érintéseit. Mert nem akarok pirulni miattuk. Eldöntöttem, velem maradt életem végéig. * Jelenti ki nagy hévvel. Ezután következik a következő ajak találkozó. Utána lehet látni, hogy elszántan dolgozik azért, hogy soha többé ne kelljen pirulnia szerelme előtt.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 11:47:55
Üzenet elküldve: 2013-02-02 11:47:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Jól esnek neki a gyengéd érintések. Hamar hozzászokik a furcsa közelséghez, és egészen elengedi magát, így nagyon megijed, mikor a másik elbotlik. Nem is számít erre, agy a kis testet könnyedén magával rántja a férfi. A hangos koppanás, amivel Elor feje a földet éri, aggodalmat kelt benne. Nagyon reméli, hogy a másiknak nem esett semmi komolya baja. Aggodalmasan figyeli a másikat, olyannyira, hogy eszébe sem jut lemászni róla. Talán ez a nagy aggódás az, ami elnyomja érzékeit, így egyszerűen hagyja, hogy ajkaik összeérjenek. Mikor ez megtörténik elvörösödik, bár jóleső érzés járja át testét. Ez egész nem tart tovább néhány pillanatnál. A férfi szavai, és érintései zavarják vissza a jelenbe. Ahogy megérzi a másik kezét formáin, kissé megriad. Igaz, ez nem tart sokáig, és gyorsan vöröses pírrá alakul arcán. Észleli, ahogy a másik gyorsan elkapja ujjait róla. A mozdulatok megmosolyogtatják.*
- Igen, én jól vagyok, ne aggódj. De veled minden rendben? Eléggé beütötted a fejed. *kérdezi, miközben egyik kezével megtámasztja magát a padlón, a másikkal pedig végigsimítja az említett testrészt, és az ében színű hajat. Egy rövid ideig ebben a pózban szemléli a másikat, majd mikor észbe kap, lemászik róla, és leül mellé a földre.*
- Bocsánat, egészen megfeledkeztem erről.. *mondja sajnálkozóan. Szemei a másik tekintetét fürkészik. Még mindig aggódik egy kicsit Elor miatt. És ez nagy valószínűséggel mind addig így is marad, ameddig meg nem bizonyosodik a másik jóllétéről.*
- Igen, én jól vagyok, ne aggódj. De veled minden rendben? Eléggé beütötted a fejed. *kérdezi, miközben egyik kezével megtámasztja magát a padlón, a másikkal pedig végigsimítja az említett testrészt, és az ében színű hajat. Egy rövid ideig ebben a pózban szemléli a másikat, majd mikor észbe kap, lemászik róla, és leül mellé a földre.*
- Bocsánat, egészen megfeledkeztem erről.. *mondja sajnálkozóan. Szemei a másik tekintetét fürkészik. Még mindig aggódik egy kicsit Elor miatt. És ez nagy valószínűséggel mind addig így is marad, ameddig meg nem bizonyosodik a másik jóllétéről.*
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 11:28:38
Üzenet elküldve: 2013-02-02 11:28:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* A dicséret hallatán melegség járja át testét, miközben gondolkozik, hogy mit válaszoljon Aynának. Kedvesen mosolyog a tündéri szépségére, hogy lássa ő sem boldogtalan ebben a helyzetben.*
- Igen, ennyire szép vagy. Ilyen gyönyörű, s melegséget árasztasz felém. Puszta jelenlétedtől meggyógyulok. * Túloz egy cseppet, bár jelen pillanatban talán nem tűnik annak.*
- Szívesen. Neked csináltam. * Somolyog egy keveset, majd várja a válasz, hogy engedélyt kap a lánytól. Ő sincs másképp, mint barátnője. Vörösödő arccal érinti meg a tenyerével a finom derekát, miközben nyel egyet. A szíve zakatol és a vére forr. Minden bátorságát összeszedi és simogatni kezdi a tenyerével a másik oldalát. Nem kell sok hozzá, hogy az átélt érzések miatt elhagyja az erő a lábát. Megbotlik, majd hátraesik, ám próbálja megragadni Ayna derekát. Ha sikerül, akkor magával rántja a földre. Nagyot koppan a feje a földön, és csillagokat lát.Nem fogja fel helyzetét, így a fejét felfelé emeli, majd ha az ő szépsége nem ellenzi vagy nem figyel oda eléggé, akkor az ajkaik találkoznak egymással. Nem tudja mihez ér hozzá, mert idegen számára az ehhez hasonló mozdulat. Nem tart soká a művelet, mert visszahanyatlik a feje a földre.*
- Áuuu! Ez fájt! Te jól vagy? * Két keze megtapogatja a rajta pihenő testet, ami egészen a formás hátsóig tart. Mikor rájön mit érintett meg utoljára, akkor vörösödve rántja el a két kezét és ejti maga mellé őket.*
- Nem esett bajod?
- Igen, ennyire szép vagy. Ilyen gyönyörű, s melegséget árasztasz felém. Puszta jelenlétedtől meggyógyulok. * Túloz egy cseppet, bár jelen pillanatban talán nem tűnik annak.*
- Szívesen. Neked csináltam. * Somolyog egy keveset, majd várja a válasz, hogy engedélyt kap a lánytól. Ő sincs másképp, mint barátnője. Vörösödő arccal érinti meg a tenyerével a finom derekát, miközben nyel egyet. A szíve zakatol és a vére forr. Minden bátorságát összeszedi és simogatni kezdi a tenyerével a másik oldalát. Nem kell sok hozzá, hogy az átélt érzések miatt elhagyja az erő a lábát. Megbotlik, majd hátraesik, ám próbálja megragadni Ayna derekát. Ha sikerül, akkor magával rántja a földre. Nagyot koppan a feje a földön, és csillagokat lát.Nem fogja fel helyzetét, így a fejét felfelé emeli, majd ha az ő szépsége nem ellenzi vagy nem figyel oda eléggé, akkor az ajkaik találkoznak egymással. Nem tudja mihez ér hozzá, mert idegen számára az ehhez hasonló mozdulat. Nem tart soká a művelet, mert visszahanyatlik a feje a földre.*
- Áuuu! Ez fájt! Te jól vagy? * Két keze megtapogatja a rajta pihenő testet, ami egészen a formás hátsóig tart. Mikor rájön mit érintett meg utoljára, akkor vörösödve rántja el a két kezét és ejti maga mellé őket.*
- Nem esett bajod?
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:54:29
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Úgy tesz, ahogy a másik kéri. Leül az ágyra, és megvárja, ameddig a másik Beállítja a megálmodott pózba. Gyorsan elkészül a kompozíció, a nagy kihívás számára innentől csak az, hogy úgy maradjon. Némán bólint egyet, szüntelenül mosolyogva, ám innentől kezdve meg se moccan. Csupán az ablakon besurranó szellő játszik olykor néhány hajtincsével, semmi több. Mintha csak egy szobor lenne. Mozdulatlanul ül, mintha a végtelenségig is képes lenne így maradni. A különbség csak az, hogy nem olyan hideg, mint az a rengeteg márványtömb. Ellenkezőleg; tele élettel, melegséggel.
Mikor elkészülnek, kinyújtóztatja igen csak megmerevedett tagjait, és sietősen odalibben a másikhoz. Mikor meglátja a rajzot, ajkait széles mosolyra húzza. Csodálkozóan, szinte hitetlenkedve pillant a műre.*
- Ez gyönyörű! Nagyon ügyesen rajzolsz! Tényleg ennyire szép volnék? *szavai kissé akadoznak, ajkai résznyire tátva maradnak.*
- Köszönöm, ez nagyon szép lett! *mosolyogja. Tekintete átvándorol a rajzról Elor mozdulataira. Vörösödve figyeli a másik jóleső, finom érintéseit. Még soha nem esett neki ennyire jól, hogy valaki hozzáért. Ezek a cselekedetek azonban megmelengetik szívét és heves dobogásra késztetik. A férfi kérdésére még vörösebb lesz, már ha persze ez egyáltalán lehetséges. Lágyan mosolyogva fürkészi a másik íriszeit, majd végül némán bólint, engedélyt adva a férfi kérésének. Tudja, hogy amint az hozzáér, valószínűleg még jobban kipirul és testét elönti a melegség. Ez kicsit zavarba hozza, de nem mond ellent a másiknak. Sőt, egyik kezével derekára helyezi a másik tenyerét, jelezve hogy tényleg nem bánja, sőt jól esik neki a meleg érintés.*
Mikor elkészülnek, kinyújtóztatja igen csak megmerevedett tagjait, és sietősen odalibben a másikhoz. Mikor meglátja a rajzot, ajkait széles mosolyra húzza. Csodálkozóan, szinte hitetlenkedve pillant a műre.*
- Ez gyönyörű! Nagyon ügyesen rajzolsz! Tényleg ennyire szép volnék? *szavai kissé akadoznak, ajkai résznyire tátva maradnak.*
- Köszönöm, ez nagyon szép lett! *mosolyogja. Tekintete átvándorol a rajzról Elor mozdulataira. Vörösödve figyeli a másik jóleső, finom érintéseit. Még soha nem esett neki ennyire jól, hogy valaki hozzáért. Ezek a cselekedetek azonban megmelengetik szívét és heves dobogásra késztetik. A férfi kérdésére még vörösebb lesz, már ha persze ez egyáltalán lehetséges. Lágyan mosolyogva fürkészi a másik íriszeit, majd végül némán bólint, engedélyt adva a férfi kérésének. Tudja, hogy amint az hozzáér, valószínűleg még jobban kipirul és testét elönti a melegség. Ez kicsit zavarba hozza, de nem mond ellent a másiknak. Sőt, egyik kezével derekára helyezi a másik tenyerét, jelezve hogy tényleg nem bánja, sőt jól esik neki a meleg érintés.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:44:17
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:44:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Növekvő izgalommal figyeli a kibukkanó lábakat, az imádnivaló combokat, miknek forró csókját ígérte. Most önmagának tesz ígéretet arra, hogy nem csupán ajkainak érintése kényezteti majd a gyönyörű bőrt. Nyelvével ízleli majd, ujjaival markolja meg, hüvelykjét egészen addig csúsztatva, míg a nőstény kéjes borzongással meg nem feszül. Hosszan izgatja majd, mielőtt édes, kíméletlen nyelve érzékenyebb helyekre téved. Először álomszerű közelségbe kerülve csak azzal, hogy prédáját messzemenőkig felizgathassa. Lelki szemei előtt már le is játszódik a jelenet, ahogy erotikus álmainak helyes kis vágya a kezei között vonaglik meg, ölét a férfi kezének dörgölve, mint szeretetéhes kismacska doromboló fejét...
A felszínen, közvetlenül a vágy lángoló tengere alatt ott úszik a csalódottság egy igencsak kifacsart formája. Csalódottság azért, mert nem álmainak méregszemű vágytárgyával teszi majd mindezt. Ám ami késik, nem is múlhat el, s igazán nem róható fel neki, hogy addig is kellőképpen felkészül a hőn áhított pillanatra.
Amikor a nőstény felül az ágyban, eme csalódottság felszínre törésére készülve, pusztán futólag pillant rá, kíméletlenül folytatva játékát. Két másodperc is eltelik, mire leesik neki, hogy meleg barna szemek helyett a zöld egy igencsak savas árnyalatával találkozott. Olyannal, mi álmaiban is kísérti, míg reggel kőkeményen nem ébred, tele kielégíthetetlen képzetekkel.
Megáll a mozdulatban. Döbbenetét méltán és készséggel fedi véletlen alkotta közös szobájuk vágyterhes sötétje. A ragadozószemek eltűnnek egy pillanatra, ahogy lehunyja őket és veszélyes, túlságosan is elégedett mosoly kúszik szépen, merészen metszett ajkaira.*
- Te nem vétettél hibát, gyönyörű méregszemű szirénem. Hacsak nem akkor, mikor belém ütköztél ama végzetes éjjelen.
*A bensőjében uralkodó vágy-szörnyeteg követelődzően üvölt fel, mi szöges ellentétben áll azzal a végtelen önuralommal és lélekjelenléttel, amire az imént olyan nagyon szüksége volt az események ilyetén alakulása miatt. Minő szerencse... ám valóban csak az lenne?
Lerántja a lányról takaróját, s ha amaz nem kapaszkodott bele görcsösen, akkor most egyetlen hálóruha választja el a hímet a pokolian vágyott látványtól. Vajon meddig elégíti ki, hogy csupán így figyelje? Éhes ragadozószemei -melyek láthatóan minden porcikáját végigmustrálják a válaszadás pillanatát elnyújtandó -, mikor elégelik meg a falatnyi anyag makacs tartózkodását?*
- A mágia teremtménye vagyok, Hölgyem. Ha valamire vágyok, a mágia előbb, vagy utóbb elvezet hozzá.
*Az ágy figyelmeztetően benyomódik, ahogy fél térddel rá ereszkedik. Nem ér még a nőstényhez, pusztán vadállatkén tornyosul fölé, sötét árnyékot vetve a helyes vonásokra. Függőleges pupillájú borostyánjainak izzása nem hagy kétséget a felől, mit tervez a lánnyal. És ezúttal ő követ el hibát. Szeszélyes mágiája miatt ugyanis - mi nem mellesleg nem holmi vágyakhoz, pusztán szíve leghőbb vágyához vezeti el -, illetőleg hatalmas önhittségében készpénznek veszi a veszélyes nőstény szavait és alábecsüli annak korábbi haragját. A lány jóképűnek tartja. Álmai alakjának. A gúnyt észre sem veszi, pusztán ezek a szavak, mik beleégnek emlékezetébe.*
- Hogyan szólíthatlak, ifjú hercegnőm?
*Ugyan, mit számít neki, hogy mindez igen erős zaklatás? Mi több, annak netovábbja? Honnan is tudhatná, hogy nem minden nőstény eped el érte minden gondolkodás nélkül? Az átok, mit veleszületett mágia fejére hozott, nem hagyott eddig választást. Minden nő vágyik rá és minden férfi gyűlöli. Még saját testvéreire is hat... Fuaran és Seraphine vágyuk tárgyának tekintik, Damon pedig ősi ellenségének. Az ő mágiája a gyűlöletet táplálja, Lothaire pedig erre tökéletes célpont. Valahol a hím - annak ellenére, hogy oly sok nőt ölel -, rendkívül magányos. Nem lehetnek barátai és nem lehet komoly kapcsolata, hisz csak vágy, vagy gyűlölet tárgya lehet. A szerelemé soha.*
*Növekvő izgalommal figyeli a kibukkanó lábakat, az imádnivaló combokat, miknek forró csókját ígérte. Most önmagának tesz ígéretet arra, hogy nem csupán ajkainak érintése kényezteti majd a gyönyörű bőrt. Nyelvével ízleli majd, ujjaival markolja meg, hüvelykjét egészen addig csúsztatva, míg a nőstény kéjes borzongással meg nem feszül. Hosszan izgatja majd, mielőtt édes, kíméletlen nyelve érzékenyebb helyekre téved. Először álomszerű közelségbe kerülve csak azzal, hogy prédáját messzemenőkig felizgathassa. Lelki szemei előtt már le is játszódik a jelenet, ahogy erotikus álmainak helyes kis vágya a kezei között vonaglik meg, ölét a férfi kezének dörgölve, mint szeretetéhes kismacska doromboló fejét...
A felszínen, közvetlenül a vágy lángoló tengere alatt ott úszik a csalódottság egy igencsak kifacsart formája. Csalódottság azért, mert nem álmainak méregszemű vágytárgyával teszi majd mindezt. Ám ami késik, nem is múlhat el, s igazán nem róható fel neki, hogy addig is kellőképpen felkészül a hőn áhított pillanatra.
Amikor a nőstény felül az ágyban, eme csalódottság felszínre törésére készülve, pusztán futólag pillant rá, kíméletlenül folytatva játékát. Két másodperc is eltelik, mire leesik neki, hogy meleg barna szemek helyett a zöld egy igencsak savas árnyalatával találkozott. Olyannal, mi álmaiban is kísérti, míg reggel kőkeményen nem ébred, tele kielégíthetetlen képzetekkel.
Megáll a mozdulatban. Döbbenetét méltán és készséggel fedi véletlen alkotta közös szobájuk vágyterhes sötétje. A ragadozószemek eltűnnek egy pillanatra, ahogy lehunyja őket és veszélyes, túlságosan is elégedett mosoly kúszik szépen, merészen metszett ajkaira.*
- Te nem vétettél hibát, gyönyörű méregszemű szirénem. Hacsak nem akkor, mikor belém ütköztél ama végzetes éjjelen.
*A bensőjében uralkodó vágy-szörnyeteg követelődzően üvölt fel, mi szöges ellentétben áll azzal a végtelen önuralommal és lélekjelenléttel, amire az imént olyan nagyon szüksége volt az események ilyetén alakulása miatt. Minő szerencse... ám valóban csak az lenne?
Lerántja a lányról takaróját, s ha amaz nem kapaszkodott bele görcsösen, akkor most egyetlen hálóruha választja el a hímet a pokolian vágyott látványtól. Vajon meddig elégíti ki, hogy csupán így figyelje? Éhes ragadozószemei -melyek láthatóan minden porcikáját végigmustrálják a válaszadás pillanatát elnyújtandó -, mikor elégelik meg a falatnyi anyag makacs tartózkodását?*
- A mágia teremtménye vagyok, Hölgyem. Ha valamire vágyok, a mágia előbb, vagy utóbb elvezet hozzá.
*Az ágy figyelmeztetően benyomódik, ahogy fél térddel rá ereszkedik. Nem ér még a nőstényhez, pusztán vadállatkén tornyosul fölé, sötét árnyékot vetve a helyes vonásokra. Függőleges pupillájú borostyánjainak izzása nem hagy kétséget a felől, mit tervez a lánnyal. És ezúttal ő követ el hibát. Szeszélyes mágiája miatt ugyanis - mi nem mellesleg nem holmi vágyakhoz, pusztán szíve leghőbb vágyához vezeti el -, illetőleg hatalmas önhittségében készpénznek veszi a veszélyes nőstény szavait és alábecsüli annak korábbi haragját. A lány jóképűnek tartja. Álmai alakjának. A gúnyt észre sem veszi, pusztán ezek a szavak, mik beleégnek emlékezetébe.*
- Hogyan szólíthatlak, ifjú hercegnőm?
*Ugyan, mit számít neki, hogy mindez igen erős zaklatás? Mi több, annak netovábbja? Honnan is tudhatná, hogy nem minden nőstény eped el érte minden gondolkodás nélkül? Az átok, mit veleszületett mágia fejére hozott, nem hagyott eddig választást. Minden nő vágyik rá és minden férfi gyűlöli. Még saját testvéreire is hat... Fuaran és Seraphine vágyuk tárgyának tekintik, Damon pedig ősi ellenségének. Az ő mágiája a gyűlöletet táplálja, Lothaire pedig erre tökéletes célpont. Valahol a hím - annak ellenére, hogy oly sok nőt ölel -, rendkívül magányos. Nem lehetnek barátai és nem lehet komoly kapcsolata, hisz csak vágy, vagy gyűlölet tárgya lehet. A szerelemé soha.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:22:53
Üzenet elküldve: 2013-02-02 10:22:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ayna szavai olyanok, mint egy finom nektár, amit csakis inni lehet. Issza is nagy hévvel, miközben a teste kimelegszik és újra csak pirul. Meg kellene őt csípni, hogy tényleg elhiggye ez a valóság, mert ebben a szent pillanatban teljesen elvarázsolja a nő. A szíve dobog, miközben nyel egy nagyot.
~ Mi történt most? Miért van ez a jó érzés? ~ Szól magában, ám a nő karjaiban lenni csodás érzés. Kezdi megszokni telt idomok nyomódását a mellkasán.*
- Rendben, ha azt szeretnéd, hogy rólad készüljön a kép. * Elengedi a lányt, majd gyorsan megteszi az előkészületeket.*
- Ülj le az ágyra, ha megkérhetlek.* Mondja vörösödő arccal, hogy utána finoman elrendezze a másikon a ruhát és a testtartását. Egyszerű ülés póz, a kezeivel két oldalt támaszkodik az ágyon. Tekintete kifelé mered az ablakon.*
- Most pedig maradj csendben, mert hozzálátok. Ha lehet ne mozogjál.* Ezután gyorsan nekilát megrajzolni az ő első szerelmét és reméli egyben az utolsó is lesz, ám sosem lehet tudni előre az ilyen dolgokat. A percek telnek el, miközben egyre több vonal kerül a lapra. Három óra telik, mikor elkészül a képpel.*
- Készen vagyok. Gyere! * Mosolyodik el, aztán megmutatja mit alkotott. Ott ül az ágyon a beállított pózban. Ha nem is tökéletes a munka, akkor is nagyon tetszetős.*
- Így látlak. Csodállak. * Finoman elkapja a nő apró kezét, hogy vörösödve csókolja meg a kacsóját.*
- Nem akarom, hogy többé sírj. * Felkel a helyéről, miközben szerelem érzésétől átitatva fonódnak ujjai a másikéhoz.*
- Megfoghatom a derekad? * Kérdezi lehajtott fejjel, mert az jár az eszében, hogy kis ismeretet kell begyűjtenie a női testrész többi tájáról is.*
~ Mi történt most? Miért van ez a jó érzés? ~ Szól magában, ám a nő karjaiban lenni csodás érzés. Kezdi megszokni telt idomok nyomódását a mellkasán.*
- Rendben, ha azt szeretnéd, hogy rólad készüljön a kép. * Elengedi a lányt, majd gyorsan megteszi az előkészületeket.*
- Ülj le az ágyra, ha megkérhetlek.* Mondja vörösödő arccal, hogy utána finoman elrendezze a másikon a ruhát és a testtartását. Egyszerű ülés póz, a kezeivel két oldalt támaszkodik az ágyon. Tekintete kifelé mered az ablakon.*
- Most pedig maradj csendben, mert hozzálátok. Ha lehet ne mozogjál.* Ezután gyorsan nekilát megrajzolni az ő első szerelmét és reméli egyben az utolsó is lesz, ám sosem lehet tudni előre az ilyen dolgokat. A percek telnek el, miközben egyre több vonal kerül a lapra. Három óra telik, mikor elkészül a képpel.*
- Készen vagyok. Gyere! * Mosolyodik el, aztán megmutatja mit alkotott. Ott ül az ágyon a beállított pózban. Ha nem is tökéletes a munka, akkor is nagyon tetszetős.*
- Így látlak. Csodállak. * Finoman elkapja a nő apró kezét, hogy vörösödve csókolja meg a kacsóját.*
- Nem akarom, hogy többé sírj. * Felkel a helyéről, miközben szerelem érzésétől átitatva fonódnak ujjai a másikéhoz.*
- Megfoghatom a derekad? * Kérdezi lehajtott fejjel, mert az jár az eszében, hogy kis ismeretet kell begyűjtenie a női testrész többi tájáról is.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 09:52:52
Üzenet elküldve: 2013-02-02 09:52:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy a másik szembe fordul vele, rögtön nyugodtabbá válik. Bízik abban, hogy most már talán nem megy el. Ez az érzés egy kis megnyugvást hoz szívének, bár addig nem teljes a boldogság, ameddig meg nem bizonyosodik a férfi maradásáról. A hallottak azonban megnyugtatják, sőt, mosolyt csalnak könnyektől áztatott arcára. Szorosan bújik Elorhoz, kezeit a másik hátán nyugtatva. Hosszú percekig öleli a másikat, miközben újabb könnyek szöknek szemébe. Ezeket azonban már nem a szomorúság tereli, lefelé haladva arcán, hanem az öröm. Boldog, mert megértette a férfit, és még boldogabb, amiért ő is vele akar maradni. A másiktól való félelme már valahová messzire elszállt, így boldogan libben vissza a szobájukba. Ott megáll és mosolyogja várja ki, míg a másik becsukja mögöttük az ajtót. Elor szavait hallva halvány pír jelenik meg arcán. Csak most érti meg saját érzéseit. Rájön, hogy az a furcsa valami, ami miatt nem akarta, hogy a férfi elmenjen, pont az az érzés, amit Elor is elmondott neki. Mintha csak saját érzéseit öntötte volna szavakba a másik.*
- Nekem is te vagy az első, akivel úgy érzem, örökké együtt szeretnék lenni. *Égszín tekintete csillogva figyeli a másik íriszeit. Apró kezeivel lágyan felemeli a másik kézfejét, hogy arcát a férfi tenyeréhez érinthesse. Jóleső mosolyt varázsol ez az arcára. Egy pillanatra lehunyja szemét, majd csak akkor nyitja ki, mikor válaszolni akar a másik kérdésére.*
- Rajzolj nekem mondjuk.. *erősen gondolkozik, hogy minek örülne a leginkább. Egy szép liliomnak, vagy napraforgónak? Talán egy aranyos kisegérnek? Nem tudja. Ekkor felmerül benne a gondolat, hogy milyennek látja őt a másik. Ez nem hagyja nyugodni, ezért végül úgy dönt, saját képmásának örülne a legjobban. Bár ez talán kicsit önteltnek hangzik tőle, de még senki sem rajzolta le.*
- Talán.. talán lerajzolhatnád azt, hogy milyennek látsz engem.. *arca kipirul ismét, felvetve ezt a lehetőséget.* Persze rajzolhatsz mást is! *teszi hozzá kicsit bizonytalanul. Arcára mindig kedves mosoly kúszik, valahányszor a másik szemébe néz.*
- Nekem is te vagy az első, akivel úgy érzem, örökké együtt szeretnék lenni. *Égszín tekintete csillogva figyeli a másik íriszeit. Apró kezeivel lágyan felemeli a másik kézfejét, hogy arcát a férfi tenyeréhez érinthesse. Jóleső mosolyt varázsol ez az arcára. Egy pillanatra lehunyja szemét, majd csak akkor nyitja ki, mikor válaszolni akar a másik kérdésére.*
- Rajzolj nekem mondjuk.. *erősen gondolkozik, hogy minek örülne a leginkább. Egy szép liliomnak, vagy napraforgónak? Talán egy aranyos kisegérnek? Nem tudja. Ekkor felmerül benne a gondolat, hogy milyennek látja őt a másik. Ez nem hagyja nyugodni, ezért végül úgy dönt, saját képmásának örülne a legjobban. Bár ez talán kicsit önteltnek hangzik tőle, de még senki sem rajzolta le.*
- Talán.. talán lerajzolhatnád azt, hogy milyennek látsz engem.. *arca kipirul ismét, felvetve ezt a lehetőséget.* Persze rajzolhatsz mást is! *teszi hozzá kicsit bizonytalanul. Arcára mindig kedves mosoly kúszik, valahányszor a másik szemébe néz.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 06:26:11
Üzenet elküldve: 2013-02-02 06:26:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem esik jól, hogy itt kell hagynia Aynát, de amit mondott az kétség kívül elhangzott. Nem tud találni mentséget tettére, így jobbnak ítélte, hogy gyorsan távozik. Azonban a tündérlány cseppet dühös rá, mert ezeket kimondta. Meglepetés érzése fut végig rajta, mikor a másik átkarolja őt és a szavakat ejti ki az ajkain.
~ Nem akarja, hogy elmenjek? Miért? ~ Merül fel benne két kérdés, amire meg kell találnia a választ. Szorosan ölelik a vékony kezek a testét, amire csak tehetetlenül áll és próbálja az agyát erőltetni.
~ Hát hogyne! Tényleg nem rajzoltam még neki. De tényleg nem akar gyűlölni? Vagy mi van? ~ Kezd bizonytalanná válni, amit az fokoz tovább, hogy megérzi a hátához nyomódó formákat. Elkezd pirulni és hálát ad az égnek, hogy ezt jelen pillanatban a finom nő nem láthatja. Zavarodottan áll és tátog a szájával. Lefelé néz szemeivel, hogy mutassa mennyire nem érdemli meg az efféle bánásmódot. Végül az ő ellenállása is összetörik, hogy finoman megfordulva a másik szemeibe nézzen.*
- Kedvellek Ayna! Nem akarlak elhagyni, hanem veled akarok maradni. Ígérem neked, hogy többet nem fogok ilyet mondani neked. A vágyaimat zúdítottam rád. Zavarba hozol, aztán azt hittem ha letudjuk az ehhez hasonló részeket, akkor utána nyugodtabban leszünk. Tévedtem. * Férfi lépére neki is kicsordulnak a könnyek, közben azzal sem törődik, hogy nővel ölelkezik szorosan. Vannak pillanatok mikor megfeledkezik a verésről. Keze egy varázslatos csoda miatt megindulnak, hogy nyugtatólag cirógassák a lány hátát. Inába száll a bátorsága és a finom jobb arcot is éri simogatás. Mikor alább hagy a szépséges másodpercek sokasága, akkor visszatereli édes barátnőjét a szobába.*
- Össze akarom kötni veled életem fonalát. * Pirul, mert ez tökéletesen elárulja új szándékát.*
- Többet akarok rólad tudni. Te vagy az első. * Szipogva mondja, hogy kis szünet elteltével feltegye a kérdést a választottnak.*
- Mit rajzoljak neved? * Erősen gondolkozik, hogy mivel lephetné meg és űzné el a kialakult rossz hangulatot.*
~ Nem akarja, hogy elmenjek? Miért? ~ Merül fel benne két kérdés, amire meg kell találnia a választ. Szorosan ölelik a vékony kezek a testét, amire csak tehetetlenül áll és próbálja az agyát erőltetni.
~ Hát hogyne! Tényleg nem rajzoltam még neki. De tényleg nem akar gyűlölni? Vagy mi van? ~ Kezd bizonytalanná válni, amit az fokoz tovább, hogy megérzi a hátához nyomódó formákat. Elkezd pirulni és hálát ad az égnek, hogy ezt jelen pillanatban a finom nő nem láthatja. Zavarodottan áll és tátog a szájával. Lefelé néz szemeivel, hogy mutassa mennyire nem érdemli meg az efféle bánásmódot. Végül az ő ellenállása is összetörik, hogy finoman megfordulva a másik szemeibe nézzen.*
- Kedvellek Ayna! Nem akarlak elhagyni, hanem veled akarok maradni. Ígérem neked, hogy többet nem fogok ilyet mondani neked. A vágyaimat zúdítottam rád. Zavarba hozol, aztán azt hittem ha letudjuk az ehhez hasonló részeket, akkor utána nyugodtabban leszünk. Tévedtem. * Férfi lépére neki is kicsordulnak a könnyek, közben azzal sem törődik, hogy nővel ölelkezik szorosan. Vannak pillanatok mikor megfeledkezik a verésről. Keze egy varázslatos csoda miatt megindulnak, hogy nyugtatólag cirógassák a lány hátát. Inába száll a bátorsága és a finom jobb arcot is éri simogatás. Mikor alább hagy a szépséges másodpercek sokasága, akkor visszatereli édes barátnőjét a szobába.*
- Össze akarom kötni veled életem fonalát. * Pirul, mert ez tökéletesen elárulja új szándékát.*
- Többet akarok rólad tudni. Te vagy az első. * Szipogva mondja, hogy kis szünet elteltével feltegye a kérdést a választottnak.*
- Mit rajzoljak neved? * Erősen gondolkozik, hogy mivel lephetné meg és űzné el a kialakult rossz hangulatot.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 02:17:51
Üzenet elküldve: 2013-02-02 02:17:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Rémálmok kelnek életre, haragból és szenvedélyből gyúrva, hogy megkísértsék a pokróc alatt lapuló nőstényördögöt. Ó, pedig ez még csupán kezdet... A levegő megakad tüdejében egy pillanatra, ahogy Lothaire hangja sóhajtó vágyként lengi körbe a szobát, majd idegtépően lassú léptekkel kutatni kezd a holmijai között. A hirtelen támadt harag helyét átveszi a meglepettség. El sem tudja képzelni, hogy az idegen mit akarhat ezzel... Talán bizonyítékot keres, hogy lopás vádjával átadja a városőröknek? Megremeg a gondolatra, hogy csinos nyakára kötél feszül, de erőszakkal visszarántja magát a jelenbe. Szép ívű szemöldöke felcsúszik homlokán, ahogy lassan kibontakozik előtte a férfi terve. Pupillája sötétlő örvényként tágul ki, akaratlanul is elképzelve a hallottakat. Eddig sosem tapasztalat apró remegéshullám járja át testét, az édesen kínzó szavakra.
Csak a szükség vagy az óvatlanság kényszerítette eddig arra, hogy férfival háljon, melyből szinte egyenesen következik, ezen együttlétek neki nem igazán okoztak örömet. Olykor ugyan rátört a testi vágy, de ezt az éhséget újabb erszények meglovasításával elégítette ki. Miért lenne szüksége másra?
Lothaire pedig csak tovább folytatja monológját, nem is sejtve, hogy az édes kislány helyett, egy felbőszült vadmacska várja. Mintha csak a karmait hegyezné, úgy fogja önkéntelenül is egyre szorosabbra és szorosabbra a penge markolatát, míg ujjai teljesen bele nem fehérednek. Lágy sóhaj hagyja el ajkjait, ahogy elképzeli, miként fogja tőrét a határtalanul szemtelen hímbe döfni. Ó, igen. Mikor az érzelmek csúcsán egyensúlyozva ízlelgeti a nő öle nyújtotta örömöket, majd akkor...
Addig azonban még egy kimerítő színjáték vár rá. Kénytelen kelletlen, elengedi a pengét, hogy ne leplezze le idő előtt gyilkos tervét. Már hallja is a közeledő lépteket és az ágynemű surranását, ahogy lassan feltárja előbb a formás lábat, majd a lepedőre feszült combot.
Mielőtt a takaró a vékony derekat is megmutatná, hirtelen felül az ágyban. Zöld szemei szinte világítanak a haragba fojtott vágytól.*
- Álmaim sötét hercege lám mégis eljött értem...* Gúnyos szavait leplezendő, telt ajkába harap és vállait hátrahúzva, csalogatóan felvillantja a lágy domborulatokat.*
- Csak az az egy kérdésem lenne, jóképű idegen, hogy mégis... hogyan akadtál rám?* Radlina számára ez elég fontos részlet, tekintve, hogy egész életét a rejtőzés művészete hatja át. Mielőtt megöli a hímet tudnia kell, hogy hol hibázott, mert ez nem fordulhat elő még egyszer. Így is túl sok hibát vétett már... Vörös tincseit hátrasimítja, miközben a válaszra várva, ártatlan mosolyba kényszeríti vonásait.*
Csak a szükség vagy az óvatlanság kényszerítette eddig arra, hogy férfival háljon, melyből szinte egyenesen következik, ezen együttlétek neki nem igazán okoztak örömet. Olykor ugyan rátört a testi vágy, de ezt az éhséget újabb erszények meglovasításával elégítette ki. Miért lenne szüksége másra?
Lothaire pedig csak tovább folytatja monológját, nem is sejtve, hogy az édes kislány helyett, egy felbőszült vadmacska várja. Mintha csak a karmait hegyezné, úgy fogja önkéntelenül is egyre szorosabbra és szorosabbra a penge markolatát, míg ujjai teljesen bele nem fehérednek. Lágy sóhaj hagyja el ajkjait, ahogy elképzeli, miként fogja tőrét a határtalanul szemtelen hímbe döfni. Ó, igen. Mikor az érzelmek csúcsán egyensúlyozva ízlelgeti a nő öle nyújtotta örömöket, majd akkor...
Addig azonban még egy kimerítő színjáték vár rá. Kénytelen kelletlen, elengedi a pengét, hogy ne leplezze le idő előtt gyilkos tervét. Már hallja is a közeledő lépteket és az ágynemű surranását, ahogy lassan feltárja előbb a formás lábat, majd a lepedőre feszült combot.
Mielőtt a takaró a vékony derekat is megmutatná, hirtelen felül az ágyban. Zöld szemei szinte világítanak a haragba fojtott vágytól.*
- Álmaim sötét hercege lám mégis eljött értem...* Gúnyos szavait leplezendő, telt ajkába harap és vállait hátrahúzva, csalogatóan felvillantja a lágy domborulatokat.*
- Csak az az egy kérdésem lenne, jóképű idegen, hogy mégis... hogyan akadtál rám?* Radlina számára ez elég fontos részlet, tekintve, hogy egész életét a rejtőzés művészete hatja át. Mielőtt megöli a hímet tudnia kell, hogy hol hibázott, mert ez nem fordulhat elő még egyszer. Így is túl sok hibát vétett már... Vörös tincseit hátrasimítja, miközben a válaszra várva, ártatlan mosolyba kényszeríti vonásait.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 01:11:21
Üzenet elküldve: 2013-02-02 01:11:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//16+ jeleneteket tartalmaz//
*Érzékeli, hogy valami nagyon nincs rendben, ám pillanatnyilag nem tudja megfogalmazni ennek okát. Igen jól lát a sötétben, s most mindez előnyére is válik, ahogy egy harcoshoz méltó alapossággal tekint körbe. Mindeközben meg sem moccan, csupán fejét fordítja hangtalanul a megfelelő irányba. Borostyánszín tekintete végül az ágyon állapodik meg.*
- Oh.
*Mély sóhaj szakad fel tüdejéből. Beletörődik sorsába, mintha ugyan nem ő idézte volna elő! Látta elsurranni odalenn a nőstényt, ám nem gondolta volna, hogy ilyen fürge. Nagyon ki lehet éhezve a lány, ha ilyen ragaszkodó lett némi ígéretes szóváltás után.
Hmm...
Elgondolkodva figyeli még a kis halmot, amit a fogadós lányának gondol. Ajkaira fanyar mosoly költözik, ahogy elképzeli, mit csinál majd vele. A sors fintora, hogy ma épp úgy dönt, ezt meg is osztja a hölgyeménnyel. Mit tudja ő, hogy valójában nem is Marina bujkál a takaró alatt!*
- Hölgyem, ha már úgyis itt fekszel, bizonyára érdekel, mit tervezek veled...
*Lustán indul el körbe a szobában, megvizsgálja a berendezést, benéz a szekrényekbe, fiókokba. Ha hálóruhát, fehérneműt talál, akkor elszórakoztatja magát azok végigvizslatásával. Eközben azonban folyamatosan beszél a lányhoz.*
- Először finoman lehúzom rólad a takarót. Csak lassan, hogy minden porcikádat fokról-fokra tárja fel nekem. Aztán végigcsókolom a combodat a térdedtől kezdve, egyre felfelé. A kezem a derekadra siklik majd és lejjebb húzlak az ágyon, hogy beléd temetkezhessek. Ne félj, kínzóan ráérős leszek.
*Elvigyorodik a képzelt képre és elégedetten konstatálja testének reakcióit. Hiába, az elvonási tünetek megteszik a hatásukat. És az is igen sokat nyom a latba, hogy képzeletében mindezt a hajnali, tüzes kis méregszeművel teszi. Ha tudná!*
- Aztán, ha már érzem mennyire vársz rám, feljebb mászok a combjaid között és a csípőmmel szegezlek az ágyhoz. Nem hatolok még beléd, nem... előbb letépem a melleidről a ruhát, hogy kigyönyörködhessem magam a látványban. Addig fogom nyalni őket, amíg nem nyögdécselsz a kéjtől és nem könyörögsz azért, hogy kitöltselek. Aztán pedig...
*Ezúttal már az ágy lábánál jár, izzó szemekkel pillant le a kis kupacra. Ugyan, hogy is tűnne fel neki, hogy a hajszín teljesen más? Egyrészt férfiból van, másrészt a sötétben ő sem lát színesen. Megragadja a takaró alsó szegélyét és lassan húzni kezdi lefelé a pórul járt lányról.*
- Olyan vadul és keményen foglak szeretni, ahogy senki más azelőtt.
*Érzékeli, hogy valami nagyon nincs rendben, ám pillanatnyilag nem tudja megfogalmazni ennek okát. Igen jól lát a sötétben, s most mindez előnyére is válik, ahogy egy harcoshoz méltó alapossággal tekint körbe. Mindeközben meg sem moccan, csupán fejét fordítja hangtalanul a megfelelő irányba. Borostyánszín tekintete végül az ágyon állapodik meg.*
- Oh.
*Mély sóhaj szakad fel tüdejéből. Beletörődik sorsába, mintha ugyan nem ő idézte volna elő! Látta elsurranni odalenn a nőstényt, ám nem gondolta volna, hogy ilyen fürge. Nagyon ki lehet éhezve a lány, ha ilyen ragaszkodó lett némi ígéretes szóváltás után.
Hmm...
Elgondolkodva figyeli még a kis halmot, amit a fogadós lányának gondol. Ajkaira fanyar mosoly költözik, ahogy elképzeli, mit csinál majd vele. A sors fintora, hogy ma épp úgy dönt, ezt meg is osztja a hölgyeménnyel. Mit tudja ő, hogy valójában nem is Marina bujkál a takaró alatt!*
- Hölgyem, ha már úgyis itt fekszel, bizonyára érdekel, mit tervezek veled...
*Lustán indul el körbe a szobában, megvizsgálja a berendezést, benéz a szekrényekbe, fiókokba. Ha hálóruhát, fehérneműt talál, akkor elszórakoztatja magát azok végigvizslatásával. Eközben azonban folyamatosan beszél a lányhoz.*
- Először finoman lehúzom rólad a takarót. Csak lassan, hogy minden porcikádat fokról-fokra tárja fel nekem. Aztán végigcsókolom a combodat a térdedtől kezdve, egyre felfelé. A kezem a derekadra siklik majd és lejjebb húzlak az ágyon, hogy beléd temetkezhessek. Ne félj, kínzóan ráérős leszek.
*Elvigyorodik a képzelt képre és elégedetten konstatálja testének reakcióit. Hiába, az elvonási tünetek megteszik a hatásukat. És az is igen sokat nyom a latba, hogy képzeletében mindezt a hajnali, tüzes kis méregszeművel teszi. Ha tudná!*
- Aztán, ha már érzem mennyire vársz rám, feljebb mászok a combjaid között és a csípőmmel szegezlek az ágyhoz. Nem hatolok még beléd, nem... előbb letépem a melleidről a ruhát, hogy kigyönyörködhessem magam a látványban. Addig fogom nyalni őket, amíg nem nyögdécselsz a kéjtől és nem könyörögsz azért, hogy kitöltselek. Aztán pedig...
*Ezúttal már az ágy lábánál jár, izzó szemekkel pillant le a kis kupacra. Ugyan, hogy is tűnne fel neki, hogy a hajszín teljesen más? Egyrészt férfiból van, másrészt a sötétben ő sem lát színesen. Megragadja a takaró alsó szegélyét és lassan húzni kezdi lefelé a pórul járt lányról.*
- Olyan vadul és keményen foglak szeretni, ahogy senki más azelőtt.
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-02 00:45:24
Üzenet elküldve: 2013-02-02 00:45:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Bár, a friss illatú ágynemű kéjesen csábítja alvásra, a bársony pillák mögött még sokáig cikáznak a gondolatok. Egyszer ingerülten le is rántja magáról a takarót, hogy az asztalhoz lépve, a vörösbor áldásos hatását a hasznára fordítsa. Pillantása a beszűrődő fényekre villan, és undorodva csapja le az üveget az ágy lábához, mielőtt visszafeküdne.
A Nap már delelőjén is túljut, mire Radlina végre nyugtalan álmomba merül. Párnák között forgolódva kínozzák a borostyánszín emlékek és csak az éj leszálltával nyugszik meg teljesen.
Álmából kulcs zörgése riasztja, és ujjai a párna alatt lapuló tőrmarkolatra feszülnek. Meglepettségét csak fokozza a tény, hogy kattan a zár és egy idegen férfialak lép a szobába. Nincs ideje, hogy elgondolkozzon a miérteken, de légzése a hirtelen jött felismerés hatására leheletnyit felgyorsul.
~ Nem lehet... ~ Túlontúl ismerősek a homályos sziluettek. Rossz álom lenne csupán, hogy Athenior összes lakója közül, az az egy talál épp rá? Mégis mit vétett ő, hogy a sors ilyen kegyetlen tréfát űz vele? Egyelőre még alvást színlel, abba a nevetséges hitbe ringatva magát, hogy a hím talán magától elmegy. Talán nem ismeri fel a kibomlott tincsek alatt rejtőző kicsi kígyót. S bár az ablak már kínálgatja magát, hogy Radlina rajta keresztül távozzon, odakinn túl hideg van ahhoz, hogy vékony hálóruhájában a sikátorok között keressen menedéket.
Ma már második alkalommal kerül lehetetlen helyzetbe és bosszúsága csak fokozódik, ahogy az idegen légzését hallgatja. Ujjai továbbra is kitartóan szorítják a markolatot. Nem törődik a fájdalommal, ami a csuklójába nyilall. Ha már elbújni nem tud, hát addig kínozza az arcátlan idegent, amíg ordítva nem könyörög kegyelemért. Ezúttal azonban már okosabb. Kivár a megfelelő pillanatra, hogy a meglepetés ereje ne tagadtasson meg tőle. Gondolatai megállás nélkül sorolják a lehetőségeket és eközben az álom utolsó szikrája is tovatűnik. Érzi, hogy szívverése felgyorsul, miközben teste megfeszülve felkészül a menekülésre. Vajon meddig áll ott, szótlanul meredve a sötétségbe? Kínzó lassúsággal telnek az óráknak tűnő másodpercek és szinte már kívánja, hogy Lothaire közelebb jöjjön hozzá. A homályban félmosolyba rántja ajkait a gondolat, hogy hamarosan vér festi meg a fehér ágyneműt, mikor az éhes pengét a másik szívébe mártja.*
A Nap már delelőjén is túljut, mire Radlina végre nyugtalan álmomba merül. Párnák között forgolódva kínozzák a borostyánszín emlékek és csak az éj leszálltával nyugszik meg teljesen.
Álmából kulcs zörgése riasztja, és ujjai a párna alatt lapuló tőrmarkolatra feszülnek. Meglepettségét csak fokozza a tény, hogy kattan a zár és egy idegen férfialak lép a szobába. Nincs ideje, hogy elgondolkozzon a miérteken, de légzése a hirtelen jött felismerés hatására leheletnyit felgyorsul.
~ Nem lehet... ~ Túlontúl ismerősek a homályos sziluettek. Rossz álom lenne csupán, hogy Athenior összes lakója közül, az az egy talál épp rá? Mégis mit vétett ő, hogy a sors ilyen kegyetlen tréfát űz vele? Egyelőre még alvást színlel, abba a nevetséges hitbe ringatva magát, hogy a hím talán magától elmegy. Talán nem ismeri fel a kibomlott tincsek alatt rejtőző kicsi kígyót. S bár az ablak már kínálgatja magát, hogy Radlina rajta keresztül távozzon, odakinn túl hideg van ahhoz, hogy vékony hálóruhájában a sikátorok között keressen menedéket.
Ma már második alkalommal kerül lehetetlen helyzetbe és bosszúsága csak fokozódik, ahogy az idegen légzését hallgatja. Ujjai továbbra is kitartóan szorítják a markolatot. Nem törődik a fájdalommal, ami a csuklójába nyilall. Ha már elbújni nem tud, hát addig kínozza az arcátlan idegent, amíg ordítva nem könyörög kegyelemért. Ezúttal azonban már okosabb. Kivár a megfelelő pillanatra, hogy a meglepetés ereje ne tagadtasson meg tőle. Gondolatai megállás nélkül sorolják a lehetőségeket és eközben az álom utolsó szikrája is tovatűnik. Érzi, hogy szívverése felgyorsul, miközben teste megfeszülve felkészül a menekülésre. Vajon meddig áll ott, szótlanul meredve a sötétségbe? Kínzó lassúsággal telnek az óráknak tűnő másodpercek és szinte már kívánja, hogy Lothaire közelebb jöjjön hozzá. A homályban félmosolyba rántja ajkait a gondolat, hogy hamarosan vér festi meg a fehér ágyneműt, mikor az éhes pengét a másik szívébe mártja.*
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:54:43
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:54:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Egy teljes órát is eltölt itt, mire elnyomja az unalom. Étkének maradékát már rég elvitték, ám a lányka többször is odajött hozzá, hogy szobát ajánlgasson neki, vagy megkérdezze, miben lehet még a szolgálatára. Ennél kevéssé burkoltabban nehezen adhatta volna tudatára szándékait, ami a hímnek különösebben nem kedvez. Megint ugyanaz a csitri, ugyanaz a sablon. Ám tekintve, hogy legalább egy hete nem volt nővel, lassan bárki megteszi. Majdnem. Ilyen tekintetben nem a végtelen türelemről híres.
El is határozza gyorsan, hogy kénytelen-kelletlen beadja derekát, s jobb meggyőződése ellenére is a fogadóshoz ballag, miután elrejtette eszközeit.
Kisebb vita alakul ki közöttük, amit Lothaire ezúttal végtelenül szükségtelennek talál.*
- Úgy érzem uram, indokolatlan ellenszenvvel viseltetik szerény személyem iránt.
*Unott ragadozószemeiből pillanatról-pillanatra veszik ki a játékos életkedv, ahogy a pocakos ellenállást fejt ki felé.*
- Menj máshova, Lothaire. Itt nem látunk szívesen.
*A jókedv utolsó morzsája is eltűnik aranyló pillantásából és gyilkos hideg veszi át helyét. Nem válaszol a férfi kérdésére, ám nem is mozdul a pult mellől. Fagyos tekintete tűzbe merített fémpengeként hatol át a férfi koponyáján. Egy nálánál tapasztaltabb, harciasabb egyént is földre kényszeríthetne vele.
Mikor a fogadós beadja derekát és kiadja neki a kulcsot, konkrétan fizetés nélkül távozik. Majd utólag rendezi a számlát így, vagy úgy.
A nyikorgó falépcső meg-megreccsen léptei alatt, ahogy felmászik az emeletre. Szemei előtt hideg, érzéketlen síkságként honol a halálra vágyó világ. A fogadós ezen az éjen olyan tulajdonságára nyert betekintést, melyet igen kevesen láttak, s azon kevesek többsége is halott. Talán ő is az lesz.
Rápillant a kulcson feltüntetett számra, majd megkeresi a neki rendelt ajtót és lendületesen belép rajta. Eszébe sem jut körülnézni, egyszerűen csak becsukja maga után és kulcsra zárja azt. Hátát a felnyögő falapnak támasztja, feje halkan koppan, ahogy hátrahajtja. Hirtelen végtelen fáradtság lesz úrrá rajta. A nősténykével töltött találkozás után képtelen volt aludni. A zöld szempár méregként fertőzte meg elméjét.
Eközben odalent a fogadós dühösen átkozza lányát. Nagyjából akkor veszi észre, hogy véletlenül egy pótkulcsot adott az idegesítő hímnek, amikor Lothairenek is feltűnik valami furcsaság.
A pultos arcára kárörvendő mosoly ül ki, mikor megnézi a pontos szobaszámot. Lám-lám, ennél jobb helyre nehezen küldhette volna Lothairet: A Jégkirálynő barlangjába.*
El is határozza gyorsan, hogy kénytelen-kelletlen beadja derekát, s jobb meggyőződése ellenére is a fogadóshoz ballag, miután elrejtette eszközeit.
Kisebb vita alakul ki közöttük, amit Lothaire ezúttal végtelenül szükségtelennek talál.*
- Úgy érzem uram, indokolatlan ellenszenvvel viseltetik szerény személyem iránt.
*Unott ragadozószemeiből pillanatról-pillanatra veszik ki a játékos életkedv, ahogy a pocakos ellenállást fejt ki felé.*
- Menj máshova, Lothaire. Itt nem látunk szívesen.
*A jókedv utolsó morzsája is eltűnik aranyló pillantásából és gyilkos hideg veszi át helyét. Nem válaszol a férfi kérdésére, ám nem is mozdul a pult mellől. Fagyos tekintete tűzbe merített fémpengeként hatol át a férfi koponyáján. Egy nálánál tapasztaltabb, harciasabb egyént is földre kényszeríthetne vele.
Mikor a fogadós beadja derekát és kiadja neki a kulcsot, konkrétan fizetés nélkül távozik. Majd utólag rendezi a számlát így, vagy úgy.
A nyikorgó falépcső meg-megreccsen léptei alatt, ahogy felmászik az emeletre. Szemei előtt hideg, érzéketlen síkságként honol a halálra vágyó világ. A fogadós ezen az éjen olyan tulajdonságára nyert betekintést, melyet igen kevesen láttak, s azon kevesek többsége is halott. Talán ő is az lesz.
Rápillant a kulcson feltüntetett számra, majd megkeresi a neki rendelt ajtót és lendületesen belép rajta. Eszébe sem jut körülnézni, egyszerűen csak becsukja maga után és kulcsra zárja azt. Hátát a felnyögő falapnak támasztja, feje halkan koppan, ahogy hátrahajtja. Hirtelen végtelen fáradtság lesz úrrá rajta. A nősténykével töltött találkozás után képtelen volt aludni. A zöld szempár méregként fertőzte meg elméjét.
Eközben odalent a fogadós dühösen átkozza lányát. Nagyjából akkor veszi észre, hogy véletlenül egy pótkulcsot adott az idegesítő hímnek, amikor Lothairenek is feltűnik valami furcsaság.
A pultos arcára kárörvendő mosoly ül ki, mikor megnézi a pontos szobaszámot. Lám-lám, ennél jobb helyre nehezen küldhette volna Lothairet: A Jégkirálynő barlangjába.*
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:46:20
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:46:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*Hallva a másik szavait igen csak meglepődik. Amint megcsókolta a másik, úgy gondolta, hogy csak eszköz volt számára, mint nő nemű lény, a hosszú fóbiás időszak után. És ez igen csak rosszul esett a szívének. Nehéz elhinnie a hallottakat. Arcára kiül a pír, mikor tényleg felfogja a másik szavai. Nem tudja, mit kellene tennie, vagy mondania. Ám úgy tűnik, erre nagyon nincs is szükség, mivel Trex elintézi, hogy egy jó darabig még csak véletlenül se tehesse ki innen a lábát. Mosolyt csal az arcára, ahogy a férfi elégedetten jelenti be, hogy itt marasztalta egy időre. A másik kérdésére nagyot sóhajt.*
- Még ha akarnék se tudnék rád haragudni.. *pillant fel a másikra. Tekintete megbocsájtó, ám még is nyomasztja valami. Vajon a férfi csak azért mondta azt, amit mondott, hogy mosolyt csaljon az arcára, vagy tényleg komolyan gondolta? Fogalma sincs.. Ám az biztos, hogy egy jó darabig nem fog tudni elmenni innen. Már csak reménykedni tud abban, hogy a pofonnal nem kergette vissza Trexet a fóbiájába. Most, hogy megérinthette, nem tudná elviselni ha nem tehetné meg ismét, amikor csak akarja. Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor a szőke felkapta vállára, igen idegesítőnek tűnt a helyzet, ám így vissza gondolva kedves, megmosolyogtató emlék. Viszont a mosónővel történő találkozása kicsit megijeszti az elfet. Amint a nő távozik, aggódva pattan fel az ágyról.*
- Jól vagy? *kérdezi távolról vizsgálva, majd óvatosan egy lépést közelebb lép hozzá. Nem tudná elviselni, ha ő lenne az, aki elválasztja saját magától a férfit. Késztetést érez arra, hogy magához ölelje a másikat, így tesz felé egy ehhez hasonló mozdulatot, ám megáll. Nem akarja megrémíteni a másikat még véletlenül sem, így inkább leereszti kezeit. Kérdően pillant a másikra, és ha minden rendben vele, befejezi a félbehagyott műveletet. Nem tudja, hogy mondhatná ki, de nem akarja otthagyni a szőkét, nem akar elmenni, még akkor sem, ha újra felkeltette benne ezt a furcsa félelmét. Bár nagyon reméli, hogy ez nem így van..*
*Hallva a másik szavait igen csak meglepődik. Amint megcsókolta a másik, úgy gondolta, hogy csak eszköz volt számára, mint nő nemű lény, a hosszú fóbiás időszak után. És ez igen csak rosszul esett a szívének. Nehéz elhinnie a hallottakat. Arcára kiül a pír, mikor tényleg felfogja a másik szavai. Nem tudja, mit kellene tennie, vagy mondania. Ám úgy tűnik, erre nagyon nincs is szükség, mivel Trex elintézi, hogy egy jó darabig még csak véletlenül se tehesse ki innen a lábát. Mosolyt csal az arcára, ahogy a férfi elégedetten jelenti be, hogy itt marasztalta egy időre. A másik kérdésére nagyot sóhajt.*
- Még ha akarnék se tudnék rád haragudni.. *pillant fel a másikra. Tekintete megbocsájtó, ám még is nyomasztja valami. Vajon a férfi csak azért mondta azt, amit mondott, hogy mosolyt csaljon az arcára, vagy tényleg komolyan gondolta? Fogalma sincs.. Ám az biztos, hogy egy jó darabig nem fog tudni elmenni innen. Már csak reménykedni tud abban, hogy a pofonnal nem kergette vissza Trexet a fóbiájába. Most, hogy megérinthette, nem tudná elviselni ha nem tehetné meg ismét, amikor csak akarja. Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor a szőke felkapta vállára, igen idegesítőnek tűnt a helyzet, ám így vissza gondolva kedves, megmosolyogtató emlék. Viszont a mosónővel történő találkozása kicsit megijeszti az elfet. Amint a nő távozik, aggódva pattan fel az ágyról.*
- Jól vagy? *kérdezi távolról vizsgálva, majd óvatosan egy lépést közelebb lép hozzá. Nem tudná elviselni, ha ő lenne az, aki elválasztja saját magától a férfit. Késztetést érez arra, hogy magához ölelje a másikat, így tesz felé egy ehhez hasonló mozdulatot, ám megáll. Nem akarja megrémíteni a másikat még véletlenül sem, így inkább leereszti kezeit. Kérdően pillant a másikra, és ha minden rendben vele, befejezi a félbehagyott műveletet. Nem tudja, hogy mondhatná ki, de nem akarja otthagyni a szőkét, nem akar elmenni, még akkor sem, ha újra felkeltette benne ezt a furcsa félelmét. Bár nagyon reméli, hogy ez nem így van..*
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:20:30
Üzenet elküldve: 2013-02-01 23:20:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*A kín hamar elmúlt. Olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan érkezett. Ez felettébb érdekes, csakhogy oka még mindig ismeretlen. Lehet, hogy mostantól mindig így lesz? Mi van, ha ez nem fog abbamaradni és újra meg újra előtör. Azt Trex nemigen bírná hosszútávon. Azt is nehéz volt megszoknia, hogy nem mehet nők közelébe, baleset nélkül. Erre most itt egy új dolog. De tényleg... Mi van a fóbiával? Mi van, ha az utóbbi fájdalom hatására az is visszajött?
Gondolatmenetét a lány szavai szakítják félbe. Hálásnak kellene lennie, nem? Elvégre Hayra megelégedett egy pofonnal, elégtétel gyanánt. És most már úgy akar rá tekinteni, mintha meg sem történt volna. Trex azonban csak felkel és az ablakhoz megy, majd a keretnek veti hátát és kibámul a semmibe, mellkasa előtt, keresztbe font kezekkel.*
- És mi van, ha én nem akarom semmissé nyilvánítani? Mi van, ha nagyon is jól esett, főleg akkor, mikor reagáltál a csókra...?
*kérdi, ismét kisfiús duzzogással hangjában, egészen halkan, Hayra számára azonban biztosan hallhatóan, miközben ábrázatán halvány pír uralkodik. Ezek után jó ideig csendben marad. A bámulás már igencsak jól megy neki. A hallgatás kevésbé, mert volna mi kikívánkozzon belőle, de megállja. Nem akarja még jobban feldühíteni a másikat.
Ismételten csak szavai után kapja oda tekintetét. Meglepetten, talán kissé sokkolva is. Nem, nem is kicsit. Már annyira megszokta ezt a helyzetet. Bár híres arról, hogy percek alatt megszokja a legtöbb dolgot, de akkor is. Jó volt így neki. Kedvelte a társaságot. És valamiért... Ragaszkodni akar hozzá. Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy az elf hosszú ideje az első hölgyemény, akihez érni tudott. Nem, már előtte is ezt érezte. Most viszont el akar menni? Kíváncsian figyeli a lányt. Nem akar hinni a füleinek. Pedig a hallásával sajnos semmi gond nincs. Mikor azonban meglátja a szomorú tekintetet, elszorul a szíve. Ellöki magát a faltól és az ajtó felé indul.*
- Tehát csak az a dolgom, hogy elintézzem, hogy ne érkezzen meg a ruhád, amíg meg nem győzlek? Remek! Kihívás elfogadva!
*vigyorogja. Ezek után fogja magát és kilép az ajtón. Egy szolgálónak dob néhány aranyat, hogy hozzon nekik enni valamit, elvégre az étkezés fontos része a napnak, aztán keresni kezdi a mosóasszonykát. A nőre nem kell sokat várnia. Amint visszatér a szobához a megrendelés leadása után, szemben találja magát vele. Hirtelen meg is rémül, így belökve az ajtót, a szobájukba ugrik.*
- Mi... Mégis miért kellett így rám hoznia a frászt?! Na mindegy! Megtenné, hogy vagy ötször mossa ki a kisasszony ruháját? Igen kényes a tisztaságra a hölgyemény. Ó, igen... És minden mosás után hagyja megszáradni! Köszönöm!
*mondja, azzal ki is tereli a szolgálót a szobából, miközben ad neki néhány aranyat. Amint végez, visszasiet és becsukja maga után az ajtót, mielőtt Hayra kimehetne.*
- Nos, ez elintézve! Tehát... Hogyan tudlak meggyőzni, hogy ne haragudj rám és hogy maradj? Kérlek!
*A kín hamar elmúlt. Olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan érkezett. Ez felettébb érdekes, csakhogy oka még mindig ismeretlen. Lehet, hogy mostantól mindig így lesz? Mi van, ha ez nem fog abbamaradni és újra meg újra előtör. Azt Trex nemigen bírná hosszútávon. Azt is nehéz volt megszoknia, hogy nem mehet nők közelébe, baleset nélkül. Erre most itt egy új dolog. De tényleg... Mi van a fóbiával? Mi van, ha az utóbbi fájdalom hatására az is visszajött?
Gondolatmenetét a lány szavai szakítják félbe. Hálásnak kellene lennie, nem? Elvégre Hayra megelégedett egy pofonnal, elégtétel gyanánt. És most már úgy akar rá tekinteni, mintha meg sem történt volna. Trex azonban csak felkel és az ablakhoz megy, majd a keretnek veti hátát és kibámul a semmibe, mellkasa előtt, keresztbe font kezekkel.*
- És mi van, ha én nem akarom semmissé nyilvánítani? Mi van, ha nagyon is jól esett, főleg akkor, mikor reagáltál a csókra...?
*kérdi, ismét kisfiús duzzogással hangjában, egészen halkan, Hayra számára azonban biztosan hallhatóan, miközben ábrázatán halvány pír uralkodik. Ezek után jó ideig csendben marad. A bámulás már igencsak jól megy neki. A hallgatás kevésbé, mert volna mi kikívánkozzon belőle, de megállja. Nem akarja még jobban feldühíteni a másikat.
Ismételten csak szavai után kapja oda tekintetét. Meglepetten, talán kissé sokkolva is. Nem, nem is kicsit. Már annyira megszokta ezt a helyzetet. Bár híres arról, hogy percek alatt megszokja a legtöbb dolgot, de akkor is. Jó volt így neki. Kedvelte a társaságot. És valamiért... Ragaszkodni akar hozzá. Ennek viszont semmi köze ahhoz, hogy az elf hosszú ideje az első hölgyemény, akihez érni tudott. Nem, már előtte is ezt érezte. Most viszont el akar menni? Kíváncsian figyeli a lányt. Nem akar hinni a füleinek. Pedig a hallásával sajnos semmi gond nincs. Mikor azonban meglátja a szomorú tekintetet, elszorul a szíve. Ellöki magát a faltól és az ajtó felé indul.*
- Tehát csak az a dolgom, hogy elintézzem, hogy ne érkezzen meg a ruhád, amíg meg nem győzlek? Remek! Kihívás elfogadva!
*vigyorogja. Ezek után fogja magát és kilép az ajtón. Egy szolgálónak dob néhány aranyat, hogy hozzon nekik enni valamit, elvégre az étkezés fontos része a napnak, aztán keresni kezdi a mosóasszonykát. A nőre nem kell sokat várnia. Amint visszatér a szobához a megrendelés leadása után, szemben találja magát vele. Hirtelen meg is rémül, így belökve az ajtót, a szobájukba ugrik.*
- Mi... Mégis miért kellett így rám hoznia a frászt?! Na mindegy! Megtenné, hogy vagy ötször mossa ki a kisasszony ruháját? Igen kényes a tisztaságra a hölgyemény. Ó, igen... És minden mosás után hagyja megszáradni! Köszönöm!
*mondja, azzal ki is tereli a szolgálót a szobából, miközben ad neki néhány aranyat. Amint végez, visszasiet és becsukja maga után az ajtót, mielőtt Hayra kimehetne.*
- Nos, ez elintézve! Tehát... Hogyan tudlak meggyőzni, hogy ne haragudj rám és hogy maradj? Kérlek!
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:42:39
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:42:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Trex//
*A sarokba húzódva neki támasztja fejét a falnak. Fogalma sincs, mi történik a másikkal. Akármennyire is ki akarja zárni a külvilágot, a másik nyöszörgése nem hagyja nyugodni. Makacssága az egyetlen ok, amiért nem fordult még vissza hozzá. Na és nem akarja, hogy arcán csak egy cseppnyire is látszódjon a megbántottság. Attól tart, hogy ettől a másik rájönne arra, amire még maga sem jött rá igazán. Mikor rávenné magát, hogy a másik felé forduljon, már erre nem lesz semmi szükség. Meghallja a másik hangját, bár szavai szinte hidegen hagyják. Egy bocsánatkérés nem oldja meg mindezt. Hogy mivel engesztelhetné ki a másik, azt valójában ő maga sem tudja. De ezen nem is gondolkozik el nagyon.
Végül úgy dönt, hogy talán az lesz neki a legjobb, ha távolságtartását csak még inkább fokozza. Ezt nem teszi túl szívesen, de mégis ezt látja a leghelyesebbnek. Nagyot sóhajt, majd visszafordul a másik felé.*
- Nem kell tenned semmit. Felejtsük el, vegyük úgy, hogy nem történt meg. *mondja ridegen. Tekintete hűvösen vizsgálja a másikat, teljesen érzelemmentesen. Nem tudja, mi történt, ameddig háttal volt a férfinek, ezért megkérdezné, hogy jól van -e, ám az búcsút mondana a távolság tartásnak. Így hát némán, kifejezéstelen arccal leül az ágy szélére.*
- Ha megérkeznek a ruháim, elmegyek. Nem zavarlak itt tovább, keresek valami munkát. Biztos akad itt valami, ha más nem pár aranyért, amiből megszállhatok valahol. *közli döntését, melyre épp abban a pillanatban jutott, mielőtt kimondta volna. Hangja mentes mindennemű érzelemtől. Talán szavai kissé meggondolatlanok, de jobb nem jut az eszébe. Szinte bánja is őket, amint kimondta. Nem akarja itt hagyni a másikat. Nem tudja miért, de egészen ragaszkodik hozzá, jobban mint hitte volna. Vissza azonban már nem vonhatja az elhangzottakat. Zöld tekintete komoran fürkészi az előtte lévő világot. Az ágynemű redőit, a régi ágyat. Arcára kiül a szomorúság, bár ez nem tudatosul benne. Talán így sokkal rosszabb mint amikor dühös, gúnyolódó vagy távolságtartó.*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.01 22:46:48
*A sarokba húzódva neki támasztja fejét a falnak. Fogalma sincs, mi történik a másikkal. Akármennyire is ki akarja zárni a külvilágot, a másik nyöszörgése nem hagyja nyugodni. Makacssága az egyetlen ok, amiért nem fordult még vissza hozzá. Na és nem akarja, hogy arcán csak egy cseppnyire is látszódjon a megbántottság. Attól tart, hogy ettől a másik rájönne arra, amire még maga sem jött rá igazán. Mikor rávenné magát, hogy a másik felé forduljon, már erre nem lesz semmi szükség. Meghallja a másik hangját, bár szavai szinte hidegen hagyják. Egy bocsánatkérés nem oldja meg mindezt. Hogy mivel engesztelhetné ki a másik, azt valójában ő maga sem tudja. De ezen nem is gondolkozik el nagyon.
Végül úgy dönt, hogy talán az lesz neki a legjobb, ha távolságtartását csak még inkább fokozza. Ezt nem teszi túl szívesen, de mégis ezt látja a leghelyesebbnek. Nagyot sóhajt, majd visszafordul a másik felé.*
- Nem kell tenned semmit. Felejtsük el, vegyük úgy, hogy nem történt meg. *mondja ridegen. Tekintete hűvösen vizsgálja a másikat, teljesen érzelemmentesen. Nem tudja, mi történt, ameddig háttal volt a férfinek, ezért megkérdezné, hogy jól van -e, ám az búcsút mondana a távolság tartásnak. Így hát némán, kifejezéstelen arccal leül az ágy szélére.*
- Ha megérkeznek a ruháim, elmegyek. Nem zavarlak itt tovább, keresek valami munkát. Biztos akad itt valami, ha más nem pár aranyért, amiből megszállhatok valahol. *közli döntését, melyre épp abban a pillanatban jutott, mielőtt kimondta volna. Hangja mentes mindennemű érzelemtől. Talán szavai kissé meggondolatlanok, de jobb nem jut az eszébe. Szinte bánja is őket, amint kimondta. Nem akarja itt hagyni a másikat. Nem tudja miért, de egészen ragaszkodik hozzá, jobban mint hitte volna. Vissza azonban már nem vonhatja az elhangzottakat. Zöld tekintete komoran fürkészi az előtte lévő világot. Az ágynemű redőit, a régi ágyat. Arcára kiül a szomorúság, bár ez nem tudatosul benne. Talán így sokkal rosszabb mint amikor dühös, gúnyolódó vagy távolságtartó.*
A hozzászólás írója (Hayra Rosefferius) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.02.01 22:46:48
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:16:50
Üzenet elküldve: 2013-02-01 22:16:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Hayra//
*Trex teljes mértékben felbátorodik. Ennek nem csak az az oka, hogy fóbiája elveszni látszik, hanem az is, hogy pozitív reakciót vált ki csókjával. Szíve veszettül kalapálni kezd, mikor a lány ujjai végigszántanak karján, majd mellkasán, s végül hajába túrnak. Ismerős, mégis szokatlan érzés ez. Mintha már tapasztalta volna, mégis teljesen új. És ő nem emlékszik ennek miértjére, ismeretlen oknál fogva. Már sok felvetése volt, hogy miért lehetett. Egy átok, vagy esetleg baleset? Vagy más egyéb okok? Ki tudja. És ott vannak a nemrégiben bevillant képek is. Fogalma sincs róla, hogy mik azok, és hogy miért jelentek meg hirtelen, miközben úgy érezte, valaki fát hasít a feje tetején.
Ennek ellenére, mikor elválnak, kissé meglepődik. Nem azt látja, amit tapasztalt. Cseppet sem. Rémülten hátrál el. Közben hallgatja a másikat. Minek nézi? Mégis miféle kérdés ez?*
- Mégis hogy kérdezhetsz ilyet?
*förmed a lányra, de ez a hirtelen indulat azonnal elveszik, amint a másik közeledni kezd. Ő csak hátrál, lassan, óvatos léptekkel, mígnem rá kell jönnie, hogy sarokba szorult. Nincs menekvés. Jó ideig csak szemben áll a rettegett személlyel. Szemeibe néz egyenesen, miközben várja azt, minek be kell következnie. Letolást, halált, bármit el tud képzelni, ha Hayráról van szó.
Ehhez képest egész könnyen megússza. Az egész egyetlen pofon, mi hatalmas jelzés értékkel bír. "Akkor viszont mi volt az a reakció a csók közben?" értetlenkedik. Keze arcára siklik. Egy pillanatra megbénul és tátott szájjal figyeli az elvonuló hölgyeményt. Ez viszont nem tart sokáig. Hamarosan már térdre rogyva találja magát a padlón, miközben fejét fogja. Ismételten hatalmas fájdalom keríti hatalmába. Képek villannak be, kusza összevisszaságban, csakhogy ez most nem tart olyan sokáig. Szerencsére Trex is eszméleténél marad. A kiáltás pedig elmarad, helyette hangos nyöszörgés, fájdalmas nyögések és fogcsikorgató szenvedésé a főszerep. Az egész egyetlen pillanat alatt ér véget. A férfi igyekszik összeszedni magát, légzésének ütemén lassítani és megnyugodni, amennyire lehetséges.*
- H-Hayra... Kérlek... Ne haragudj! Nem... Nem akartalak megsérteni! Mit tegyek, hogy megbocsáss?
*kérdi, kissé reményt vesztve. Sosem szerette, ha a nők dühösek rá. Nem tudja miért, de azonnal arra kezd törekedni ilyenkor, hogy kiengesztelje az illetékes nőszemélyt, vagy legalább bocsánatot kérjen tőlük. Egyszerűen... Lehet, hogy második nevelője túlontúl lovagias volt. A rózsa múltkor bevált. De most mit tehetne? Elvégre... Több virágot az éjszaka sem talált.*
*Trex teljes mértékben felbátorodik. Ennek nem csak az az oka, hogy fóbiája elveszni látszik, hanem az is, hogy pozitív reakciót vált ki csókjával. Szíve veszettül kalapálni kezd, mikor a lány ujjai végigszántanak karján, majd mellkasán, s végül hajába túrnak. Ismerős, mégis szokatlan érzés ez. Mintha már tapasztalta volna, mégis teljesen új. És ő nem emlékszik ennek miértjére, ismeretlen oknál fogva. Már sok felvetése volt, hogy miért lehetett. Egy átok, vagy esetleg baleset? Vagy más egyéb okok? Ki tudja. És ott vannak a nemrégiben bevillant képek is. Fogalma sincs róla, hogy mik azok, és hogy miért jelentek meg hirtelen, miközben úgy érezte, valaki fát hasít a feje tetején.
Ennek ellenére, mikor elválnak, kissé meglepődik. Nem azt látja, amit tapasztalt. Cseppet sem. Rémülten hátrál el. Közben hallgatja a másikat. Minek nézi? Mégis miféle kérdés ez?*
- Mégis hogy kérdezhetsz ilyet?
*förmed a lányra, de ez a hirtelen indulat azonnal elveszik, amint a másik közeledni kezd. Ő csak hátrál, lassan, óvatos léptekkel, mígnem rá kell jönnie, hogy sarokba szorult. Nincs menekvés. Jó ideig csak szemben áll a rettegett személlyel. Szemeibe néz egyenesen, miközben várja azt, minek be kell következnie. Letolást, halált, bármit el tud képzelni, ha Hayráról van szó.
Ehhez képest egész könnyen megússza. Az egész egyetlen pofon, mi hatalmas jelzés értékkel bír. "Akkor viszont mi volt az a reakció a csók közben?" értetlenkedik. Keze arcára siklik. Egy pillanatra megbénul és tátott szájjal figyeli az elvonuló hölgyeményt. Ez viszont nem tart sokáig. Hamarosan már térdre rogyva találja magát a padlón, miközben fejét fogja. Ismételten hatalmas fájdalom keríti hatalmába. Képek villannak be, kusza összevisszaságban, csakhogy ez most nem tart olyan sokáig. Szerencsére Trex is eszméleténél marad. A kiáltás pedig elmarad, helyette hangos nyöszörgés, fájdalmas nyögések és fogcsikorgató szenvedésé a főszerep. Az egész egyetlen pillanat alatt ér véget. A férfi igyekszik összeszedni magát, légzésének ütemén lassítani és megnyugodni, amennyire lehetséges.*
- H-Hayra... Kérlek... Ne haragudj! Nem... Nem akartalak megsérteni! Mit tegyek, hogy megbocsáss?
*kérdi, kissé reményt vesztve. Sosem szerette, ha a nők dühösek rá. Nem tudja miért, de azonnal arra kezd törekedni ilyenkor, hogy kiengesztelje az illetékes nőszemélyt, vagy legalább bocsánatot kérjen tőlük. Egyszerűen... Lehet, hogy második nevelője túlontúl lovagias volt. A rózsa múltkor bevált. De most mit tehetne? Elvégre... Több virágot az éjszaka sem talált.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370