Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-30 09:16:18
Üzenet elküldve: 2012-10-30 09:16:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Eredárvadászat //
*Olyannyira másként látják a világot, hogy távolabb már nem is állhatnának egymástól, s mégis közelebb vannak mint hinnék.. Yume koránt sem eszközként tekint a férfire, hanem vezetőként, s talán egy kicsit prófétaként, ki látja mit előle elrejt a sors. Ezért is képes vakon bízni Mordachban, s teljesen őszinte lenni vele.
A vádló élre kérdő pillantás a válasz mit halk, de annál mélyebben csengő szavak követnek*
- Túl sokan vannak és erősebbek, mint képzeled. *Sóhajtja keserűen.*
- Két emberöltő is kevés lenne, hogy kiirtsuk innen őket. *Mélyed el ismét tekintetében.*
- A nagyapám egész életét erre áldozta, akár az ő apja és nagyapja, ükapja és szépapja.. mégis kevésnek bizonyult. *Ennek ellenére a nő cseppet sem csüggedt, vagy kiábrándult, mert hisz benne, hogy talán majd húga gyermeke megmentheti tőlük Lanawint, ha egyszer megtalálja Niót és a lány férjhez megy, vagy akad más aki küldetését befejezi. Egyszer vége lesz, ha nem is feltétlenül az ő életében..*
- Soha ne mond, hogy soha. A sors útjai kifürkészhetetlenek számunkra, s az emlékek.. ritkán vesznek el örökre. *Ereszt meg egy halovány mosolyt, hátha némi fényt csal vele a másik szívébe. Ajkai görbülete sejtelmesen dereng a narancsvörös félhomályban, akár csak szobor szép porcelánarca, melyre a gyertya lángja leheletnyi pírt festett ezzel egészen élettelivé varázsolva tejfehér bőrét.*
- Ami igazán fontos az úgy is a szívedben lakozik. *Érinti meg finoman mellkasát, s tenyerét néhány lélegzetvételig szíve fölött nyugtatja.*
- Arra nem is gondoltál, hogy okkal temetted el azokat az emlékeket? *Kérdi lágyan miután elengedte.*
- Ha eljön az idő maguktól bukkannak majd fel, addig is kérlek ne tépázd a lelked emiatt. Aki sokat tekint vissza az elveszik a múltban, aki túl messzire néz az elfelejti a jelenét. Élj most. *Kezdi el kenegetni társa sebeit. Gyengédsége már már zavarba ejtő. Ha nem lenne ott a tekercs valószínűleg nehéz lenne másra figyelnie a férfinek, bár talán így is kizökkenti őt olykor egy-egy érzékibbre sikerült simítás a koncentrációból.. Bizakodó szavaira viszont csupán bólint egyet, mert nem akarja megzavarni őt az írás tanulmányozásában, ha eddig mégis sikerült az egyáltalán nem szándékos volt.
Hirtelen lelkesedése azonban váratlanul éri. A határozott vonásokból ítélve úgy véli talált valamit, ezért érdeklődve pillant rá, majd a tekercsre s hallgatja szavait. Mikor felfedezi a hasonlóságot egy pillanatra eláll lélegzete. Aztán feltérdel az ágyon, hogy közelebbről megnézhesse.*
- Ez.. hihetetlen. *Suttogja, majd újra a tekercsre, s a Vörös hátán lévő mintázatra pillant.*
- De igaz. *Néz fel rá ahogy a férfi hátra sandít.*
- Talán.. *Feleli kérdésére mielőtt újra mellé telepedne és befejezhetné ápolását. S míg Ő a betűket bújja Yume feláll, leteszi a tégelyt a ködszeres tálcára, megmossa a kezét, aztán visszatér.*
- Légy türelemmel, ahogy mondtad az idő mindenre gyógyír. *Pillant le Mordachra, aki alig hogy kimondta váratlanul felül, s hevesen fogadkozva homlokon csókolja.*
- Kerülhetnéd a hirtelen mozdulatokat. Ha a sebeid felszakadnak hiába ápoltalak. *Jegyzi meg játékosan először adva jelét annak, hogy ő sem mindig komoly, majd hagyja hogy elsodorja magával a szóáradat. Csupán azután szólal meg újra, mikor a férfi elhallgat.*
- Kiváló ötlet, de csak akkor tarthatok veled, ha kiállod a bizalompróbát. Anélkül értelmét veszti minden. *Áll fel, s kezét nyújtja a másik felé jelezvén kövesse.*
- Ahhoz, hogy ne fordíthasson minket egymás ellen neked is vakon kell bíznod bennem. *Néz mélyen a szemébe.*
- Amit kérni fogok egyszerűen hangzik, de rájössz majd milyen nehéz megtenni ha te állsz itt. *Válik pillantása egészen titokzatossá.*
- Megmutatom. Kérlek maradj ott. *Ezzel pár lépést hátrál, majd lehunyja szemét és megfordul.*
- Érezned kell, hogy mögötted állok és ha nem látsz akkor is elkaplak. Kockázatos, mert ha tévedsz megütheted magad.. Élesben egy ilyen hiba az életedbe kerülhet. *Pillant hátra válla fölött, majd vesz egy mély levegőt és némi habozás után széttárt karokkal elengedi magát, remélve a másik elkapja és nem lép el mellőle. Ha karjaiban landol miután újra felegyenesedett azt mondja rajta a sor. Visszasétál helyére és várja, hogy a férfi is megtegye. Amennyiben képes rá és elengedi magát karjai alá nyúlva fogja elkapni, de kicsit játszik vele. Úgy tesz, mintha nem bírná megtartani és hagyja lejjebb csúszni, mert kíváncsi rá mikor kezd el kapálózni, vagy máris képes annyira bízni benne, hogy akár az esést is megkockáztatná. Szinte az utolsó pillanatban ragadja meg erősen és enyhe lendületet adva neki segíti felállni. Ha a próbát kiállja boldog mosollyal fogadja, (ellenkező esetben csalódottan néz szemeibe és annyit mond: Nem állsz még rá készen, majd amilyen halkan belopózott úgy sétál ki életéből).*
- A maszkokat megszerzem, neked most pihenned kell. Ha pár órán belül nem térnék vissza ne várj, akkor csak a bálon találkozunk. *Indul meg ismét csomagjához közben leoldva derekáról a hosszú kendőt. Különösebben nem zavartatja magát. Elővesz csomagjából egy éjkék selyemruhát és szeme láttára átöltözik. Ez az öltözék azonban jócskán különbözik a másiktól, mert nem csak követi teste érzéki íveit, hanem ki is emeli bájait. A dekoltázsára hímzett ezüstös szitakötő szárnyak mágnesként vonzzák oda a tekintetet, akár a szegélyein futó fémesen csillanó szalagok a combtőig felkúszó hasítékhoz. Miután az utolsó anyaggombot is begombolta haját feltűzi két hajtű segítségével, majd a sebet védő kötésre egy bőrszíjat erősít rajta egy tőrrel. Ezután elővesz egy tükröt, kissé megigazítja magát, majd két-két határozott mozdulattal kihúzza szemét tussal és a vonal tövéhez külső sarkainál leheletnyi vörös festéket tesz kiemelve vele íriszeit. Aztán belebújik csizmájába és átveti kardját vállán, majd a másik felé fordul. Így, hogy látszódnak a testén futó finom mintázatok és haja sem olyan zilált lélegzetelállító látványt nyújt. Kivételesen teljes pompájában tündököl ez a karcsú virágszál, kár, hogy a Vörös nem élvezheti már soká társaságát.*
- Mennem kell, tényleg nincs vesztegetni való időnk. *Pillant rá bocsánatkérőn, majd tiszteletteljesen meghajol felé, s távozik, feltéve, ha nem áll az útjába.*
A hozzászólás írója (Yume Netsuretsu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.30 09:38:18
*Olyannyira másként látják a világot, hogy távolabb már nem is állhatnának egymástól, s mégis közelebb vannak mint hinnék.. Yume koránt sem eszközként tekint a férfire, hanem vezetőként, s talán egy kicsit prófétaként, ki látja mit előle elrejt a sors. Ezért is képes vakon bízni Mordachban, s teljesen őszinte lenni vele.
A vádló élre kérdő pillantás a válasz mit halk, de annál mélyebben csengő szavak követnek*
- Túl sokan vannak és erősebbek, mint képzeled. *Sóhajtja keserűen.*
- Két emberöltő is kevés lenne, hogy kiirtsuk innen őket. *Mélyed el ismét tekintetében.*
- A nagyapám egész életét erre áldozta, akár az ő apja és nagyapja, ükapja és szépapja.. mégis kevésnek bizonyult. *Ennek ellenére a nő cseppet sem csüggedt, vagy kiábrándult, mert hisz benne, hogy talán majd húga gyermeke megmentheti tőlük Lanawint, ha egyszer megtalálja Niót és a lány férjhez megy, vagy akad más aki küldetését befejezi. Egyszer vége lesz, ha nem is feltétlenül az ő életében..*
- Soha ne mond, hogy soha. A sors útjai kifürkészhetetlenek számunkra, s az emlékek.. ritkán vesznek el örökre. *Ereszt meg egy halovány mosolyt, hátha némi fényt csal vele a másik szívébe. Ajkai görbülete sejtelmesen dereng a narancsvörös félhomályban, akár csak szobor szép porcelánarca, melyre a gyertya lángja leheletnyi pírt festett ezzel egészen élettelivé varázsolva tejfehér bőrét.*
- Ami igazán fontos az úgy is a szívedben lakozik. *Érinti meg finoman mellkasát, s tenyerét néhány lélegzetvételig szíve fölött nyugtatja.*
- Arra nem is gondoltál, hogy okkal temetted el azokat az emlékeket? *Kérdi lágyan miután elengedte.*
- Ha eljön az idő maguktól bukkannak majd fel, addig is kérlek ne tépázd a lelked emiatt. Aki sokat tekint vissza az elveszik a múltban, aki túl messzire néz az elfelejti a jelenét. Élj most. *Kezdi el kenegetni társa sebeit. Gyengédsége már már zavarba ejtő. Ha nem lenne ott a tekercs valószínűleg nehéz lenne másra figyelnie a férfinek, bár talán így is kizökkenti őt olykor egy-egy érzékibbre sikerült simítás a koncentrációból.. Bizakodó szavaira viszont csupán bólint egyet, mert nem akarja megzavarni őt az írás tanulmányozásában, ha eddig mégis sikerült az egyáltalán nem szándékos volt.
Hirtelen lelkesedése azonban váratlanul éri. A határozott vonásokból ítélve úgy véli talált valamit, ezért érdeklődve pillant rá, majd a tekercsre s hallgatja szavait. Mikor felfedezi a hasonlóságot egy pillanatra eláll lélegzete. Aztán feltérdel az ágyon, hogy közelebbről megnézhesse.*
- Ez.. hihetetlen. *Suttogja, majd újra a tekercsre, s a Vörös hátán lévő mintázatra pillant.*
- De igaz. *Néz fel rá ahogy a férfi hátra sandít.*
- Talán.. *Feleli kérdésére mielőtt újra mellé telepedne és befejezhetné ápolását. S míg Ő a betűket bújja Yume feláll, leteszi a tégelyt a ködszeres tálcára, megmossa a kezét, aztán visszatér.*
- Légy türelemmel, ahogy mondtad az idő mindenre gyógyír. *Pillant le Mordachra, aki alig hogy kimondta váratlanul felül, s hevesen fogadkozva homlokon csókolja.*
- Kerülhetnéd a hirtelen mozdulatokat. Ha a sebeid felszakadnak hiába ápoltalak. *Jegyzi meg játékosan először adva jelét annak, hogy ő sem mindig komoly, majd hagyja hogy elsodorja magával a szóáradat. Csupán azután szólal meg újra, mikor a férfi elhallgat.*
- Kiváló ötlet, de csak akkor tarthatok veled, ha kiállod a bizalompróbát. Anélkül értelmét veszti minden. *Áll fel, s kezét nyújtja a másik felé jelezvén kövesse.*
- Ahhoz, hogy ne fordíthasson minket egymás ellen neked is vakon kell bíznod bennem. *Néz mélyen a szemébe.*
- Amit kérni fogok egyszerűen hangzik, de rájössz majd milyen nehéz megtenni ha te állsz itt. *Válik pillantása egészen titokzatossá.*
- Megmutatom. Kérlek maradj ott. *Ezzel pár lépést hátrál, majd lehunyja szemét és megfordul.*
- Érezned kell, hogy mögötted állok és ha nem látsz akkor is elkaplak. Kockázatos, mert ha tévedsz megütheted magad.. Élesben egy ilyen hiba az életedbe kerülhet. *Pillant hátra válla fölött, majd vesz egy mély levegőt és némi habozás után széttárt karokkal elengedi magát, remélve a másik elkapja és nem lép el mellőle. Ha karjaiban landol miután újra felegyenesedett azt mondja rajta a sor. Visszasétál helyére és várja, hogy a férfi is megtegye. Amennyiben képes rá és elengedi magát karjai alá nyúlva fogja elkapni, de kicsit játszik vele. Úgy tesz, mintha nem bírná megtartani és hagyja lejjebb csúszni, mert kíváncsi rá mikor kezd el kapálózni, vagy máris képes annyira bízni benne, hogy akár az esést is megkockáztatná. Szinte az utolsó pillanatban ragadja meg erősen és enyhe lendületet adva neki segíti felállni. Ha a próbát kiállja boldog mosollyal fogadja, (ellenkező esetben csalódottan néz szemeibe és annyit mond: Nem állsz még rá készen, majd amilyen halkan belopózott úgy sétál ki életéből).*
- A maszkokat megszerzem, neked most pihenned kell. Ha pár órán belül nem térnék vissza ne várj, akkor csak a bálon találkozunk. *Indul meg ismét csomagjához közben leoldva derekáról a hosszú kendőt. Különösebben nem zavartatja magát. Elővesz csomagjából egy éjkék selyemruhát és szeme láttára átöltözik. Ez az öltözék azonban jócskán különbözik a másiktól, mert nem csak követi teste érzéki íveit, hanem ki is emeli bájait. A dekoltázsára hímzett ezüstös szitakötő szárnyak mágnesként vonzzák oda a tekintetet, akár a szegélyein futó fémesen csillanó szalagok a combtőig felkúszó hasítékhoz. Miután az utolsó anyaggombot is begombolta haját feltűzi két hajtű segítségével, majd a sebet védő kötésre egy bőrszíjat erősít rajta egy tőrrel. Ezután elővesz egy tükröt, kissé megigazítja magát, majd két-két határozott mozdulattal kihúzza szemét tussal és a vonal tövéhez külső sarkainál leheletnyi vörös festéket tesz kiemelve vele íriszeit. Aztán belebújik csizmájába és átveti kardját vállán, majd a másik felé fordul. Így, hogy látszódnak a testén futó finom mintázatok és haja sem olyan zilált lélegzetelállító látványt nyújt. Kivételesen teljes pompájában tündököl ez a karcsú virágszál, kár, hogy a Vörös nem élvezheti már soká társaságát.*
- Mennem kell, tényleg nincs vesztegetni való időnk. *Pillant rá bocsánatkérőn, majd tiszteletteljesen meghajol felé, s távozik, feltéve, ha nem áll az útjába.*
A hozzászólás írója (Yume Netsuretsu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.30 09:38:18
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-29 23:07:00
Üzenet elküldve: 2012-10-29 23:07:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
* Idő közben sikeresen legyűri a lépcsőfokokat, melyek így botostul már neki sem jelentenek komolyabb kihívást. Újabb dolgok és ingerek jutnak el tudatáig. Hogy a padlót szőnyeg fedi, ám ennek ellenére olykor meg-megnyikordul, hogy a folyosón olajlámpások szolgáltatják a többi halandó számára oly fontosan tartott fényt, legalábbis illatuk alapján.
Mindezek mellett az is eljut tudatáig, hogy a másik igazodik az ő beszédstílusához s magázásra vált. Ez apró figyelmesség ugyan, de jól esik neki.
- Ez csak természetes.* Szúrja még közbe, mielőtt még megtudná a férfi nevét.*
- Niori. De mindenki csak Niónak szólít. Sőt, ha Önnek könnyebb úgy tegeződhetünk is. *Igyekszik viszonozni a korábbi Kedvességet, miközben tovább halad a folyosó bal oldalán, s ujji folyamatosan siklanak annak falán, azt fürkészve hányadik ajtó mellett haladnak éppen el. Különösebben attól sem fél, hogy alaki rányitná az ajtót, hiszen a logika szerint, az alkalmatosságok befelé nyílnak. *
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. * Áll meg a megfelelő ajtó előtt, majd függőlegesen végighúzza kezét az ajtó szélén. Mindkettőn, hogy biztosan megtalálja a kilincset, s vele a zárat. Innen már nincs gondja a kinyitásával sem. Ám mielőtt még benyitna, az eddigiektől némileg komorabb képpel szólal meg.*
- Lehet, hogy óriási badarság, amit most mondok, de olyan mintha követne minket jó néhány 'mancs'. Nincsenek itt véletlenül kutyák?* S bár már a fogadóban is hallotta a karmos mancsok kopogását, különösebben nem foglalkozott velük. Ám most hogy mintha követnék őket, a dolog egészen aktuálissá vált. S amint felel a másik, feltárja az ajtót.*
- Kerülj beljebb.* Engedi előrébb 'vendégét', míg ő áthelyezi a kulcsot a zár belső felébe.*
Mindezek mellett az is eljut tudatáig, hogy a másik igazodik az ő beszédstílusához s magázásra vált. Ez apró figyelmesség ugyan, de jól esik neki.
- Ez csak természetes.* Szúrja még közbe, mielőtt még megtudná a férfi nevét.*
- Niori. De mindenki csak Niónak szólít. Sőt, ha Önnek könnyebb úgy tegeződhetünk is. *Igyekszik viszonozni a korábbi Kedvességet, miközben tovább halad a folyosó bal oldalán, s ujji folyamatosan siklanak annak falán, azt fürkészve hányadik ajtó mellett haladnak éppen el. Különösebben attól sem fél, hogy alaki rányitná az ajtót, hiszen a logika szerint, az alkalmatosságok befelé nyílnak. *
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. * Áll meg a megfelelő ajtó előtt, majd függőlegesen végighúzza kezét az ajtó szélén. Mindkettőn, hogy biztosan megtalálja a kilincset, s vele a zárat. Innen már nincs gondja a kinyitásával sem. Ám mielőtt még benyitna, az eddigiektől némileg komorabb képpel szólal meg.*
- Lehet, hogy óriási badarság, amit most mondok, de olyan mintha követne minket jó néhány 'mancs'. Nincsenek itt véletlenül kutyák?* S bár már a fogadóban is hallotta a karmos mancsok kopogását, különösebben nem foglalkozott velük. Ám most hogy mintha követnék őket, a dolog egészen aktuálissá vált. S amint felel a másik, feltárja az ajtót.*
- Kerülj beljebb.* Engedi előrébb 'vendégét', míg ő áthelyezi a kulcsot a zár belső felébe.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:24:54
Üzenet elküldve: 2012-10-29 14:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Fáradtan visszahuppan az ágyra, szinte ülve elnyomja az álom. Csoda, hogy meghallja Kraggar felajánlását a fürdésre. Próbálja még egy kicsit nyitva tartani a szemét, de már homályosan látja a szobát, és az orkot is. Nagy nehezen eszébe jut, hogy azért illene válaszolnia is, hát megszólal.*
-Én most inkább nem mennék, egy lustaság nevű démon szállt meg.. *Az utolsó szavakat már csak motyogja, majd lassan az ágyra dől, és akarva-akaratlan elszunyókál. Álom nélküli alvása közben eszébe jut Kraggar, de most a világ minden kincséért fel nem ébredne.*
-Én most inkább nem mennék, egy lustaság nevű démon szállt meg.. *Az utolsó szavakat már csak motyogja, majd lassan az ágyra dől, és akarva-akaratlan elszunyókál. Álom nélküli alvása közben eszébe jut Kraggar, de most a világ minden kincséért fel nem ébredne.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-29 12:55:34
Üzenet elküldve: 2012-10-29 12:55:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
*Jól esik Mordachnak a hölgy érintése, mely oly hosszúnak tűnik, mintha órákon át simítaná a férfi arcát Yume finom keze. Bár vágyódik újabbak után, s ha nem e helyzetben lennének, talán még tovább is menne, de tudja jól a Vörös, hogy nem szabad. Nem szabad kihasználni a helyzetet, mert ha józan ésszel tekintünk a történetre, akkor Mordach... Nem több egy eszköznél, mely egy démoni faj ellen segíthetne, s nem több egy eszköznél, mely egy családi átkot megtörhetne. Ezért is történik az, hogy mikor a hölgy elhúzza kezét, a férfi lágyan simít rajta végig, de ennyi, nem több. Hagyja, hadd távolodjon el tőle a kellemes érintés, mely mély űrt képez maga után.*
- Miért? Ha én segítenék, mi akadálya lenne a szabadságodnak?
*Kérdi enyhe felháborodott éllel, ami persze nem Yume felé irányul, sokkal inkább azok felé, akik kalitkába zárják őt. Sosem volt képes felfogni rendesen az ilyen helyzeteket, hiszen Mordach mindig is szabadszellemű volt, őt nem állították meg sem törvények, sem embereket, sem szörnyek. Ő mindig a maga feje után ment, nem engedelmeskedett senkinek, csupán a természet törvényeit tartotta be. Mindig is a világot járta, új helyeket fedezett fel, új tapasztalatokra tett szert, s tudásszomja a mai napig csillapíthatatlan. Ezzel szemben van Yume, ki láthatóan egész életében arra kényszerült, hogy egy átkot kergessen, s mindenét erre tegye fel. Miért? Mert egy balga ős nem gondolkodott előre...*
- A múlt ködös árnyai... *mosolyodik el keserűen* Azért valljuk be, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem kellene most itt hitetlenkednem, neked pedig bizonygatnod. Emellett... *gondolkodik el* Talán olyan tudás birtokában vagyok, pontosabban voltam, ami igen fontos lehetne számunkra. Ezt viszont soha nem fogjuk megtudni már...
*Mondja teljesen kiábrándultan, egy nagy sóhajjal, mikor is elveszi az öreg, megsárgult tekercset. A hölgyemény kérésének engedelmeskedve leül az ágyra, kezeit pedig kicsit felemeli, hogy Yume könnyebben hozzáférhessen.*
- Azt hiszem, ezután már teljesen rendben leszek. Az idő majd végleg begyógyítja a sebeket...
*Mondja egy igen halovány félmosollyal, végül óvatosan kibontja a tekercset, hogy öregsége miatt nehogy szétporladjon a kezek alatt, majd az első körben átfutja a rávésett szimbólumokat. Kis híján el is akad a lélegzete, amikor jobban megnézi az egyik, első pillantásra nonfiguratív alakot, ami valójában mégis bír alakkal... A kusza vonalak egy démonfejet ábrázolnak, melyek ugyan elsőre összevisszaságot sugallnak, ugyanakkor fontos jelentéssel bírnak.*
- Nézd csak meg ezt... Ha jól sejtem, e szimbólumot a démoni fajhoz kötöttétek, a szenvedéshez, a pusztuláshoz, melyet e világra hoztak. *megvárja, míg válaszol* Ám, nem ezt jelenti...
*Pillant fel Yumére sejtelmesen, majd váratlanul feláll, a hölgy elé lép, s hátáról előredobja vörös hajzuhatagját. Kezével hátranyúl, s alsógerincénél tapogatni kezd, majd végül egy ponton megállapodik.*
- Nem ismerős?
*Mondja cseppet felcsigázva, amint egy apró, pirosas foltra mutat a bőrén, ami éppen a tekercsen levő démonfejet ábrázolja. A vonalak, a kanyarulatok, a vastagságok... Mind, mind megegyeznek.*
- Belátod már, hogy mégis fontos lenne a múltam ismerete?
*Sandít hátra, végül haját visszaereszti, s újra elhelyezkedik az ágyon. A szimbólumok után immáron a rejtett talányok következnek, melyek egy tudatlan, átlagos ember számára csupán egy művészibb írásként jelennének meg, ugyanakkor ezek is komoly jelentéssel bírnak. Megannyi utalás, és jelképes szó, amik egyértelműen Mordachról szólnak...
Elég sokáig bújja a betűket, végül egy váratlan pillanatban hirtelen lecsapja az ágyra a tekercset, és nagyot sóhajtva hátrafekszik.*
- Azt hiszem, ez így egyszerre sok volt... *mondja keserűen* Még mindig nem emlékszek semmire, de úgy tűnik, hogy amit írnak, az az igazság. Minden összefügg, minden kerek, és minden tökéletesen le van írva rólam. *váratlanul felül, s határozottan megragadja a hölgy vállát* Mostmár hiszek neked teljesen, és megígérem, hogy segítek kiirtani erről a világról az... eredarokat...
*Lágy, de annál határozottabb csókot hint a hölgyemény homlokára, nem is figyelve arra a kósza gondolatra, hogy a Vörös csupán egy eszköz, mert ez nem így van. Neki szüksége van Yumére, ahogy neki is a férfire... *
- Az időnket nem szabad vesztegetni, minél előbb el kell kezdeni a kutatást. *megvakarja állát* Azok a hölgyek, akiknél az unszimpátiát eddig éreztem, eléggé vad, kicsapongó életet éltek, nagyon szerettek játszani az emberekkel, ezért szerették a nagyobb összejöveteleket. Tán kezdhetnénk a keresést holnap, a kikötőben... *pillant felé sejtelmesen* Holnap kerül megrendezésre egy álarcosbál, mely tökéletes alkalom arra, hogy szórakozzanak egyben, s hogy áldozatot keressenek. Mit válaszolsz hát, kedves? Velem tartasz oda? *kérdi csillogó szemekkel*
*Jól esik Mordachnak a hölgy érintése, mely oly hosszúnak tűnik, mintha órákon át simítaná a férfi arcát Yume finom keze. Bár vágyódik újabbak után, s ha nem e helyzetben lennének, talán még tovább is menne, de tudja jól a Vörös, hogy nem szabad. Nem szabad kihasználni a helyzetet, mert ha józan ésszel tekintünk a történetre, akkor Mordach... Nem több egy eszköznél, mely egy démoni faj ellen segíthetne, s nem több egy eszköznél, mely egy családi átkot megtörhetne. Ezért is történik az, hogy mikor a hölgy elhúzza kezét, a férfi lágyan simít rajta végig, de ennyi, nem több. Hagyja, hadd távolodjon el tőle a kellemes érintés, mely mély űrt képez maga után.*
- Miért? Ha én segítenék, mi akadálya lenne a szabadságodnak?
*Kérdi enyhe felháborodott éllel, ami persze nem Yume felé irányul, sokkal inkább azok felé, akik kalitkába zárják őt. Sosem volt képes felfogni rendesen az ilyen helyzeteket, hiszen Mordach mindig is szabadszellemű volt, őt nem állították meg sem törvények, sem embereket, sem szörnyek. Ő mindig a maga feje után ment, nem engedelmeskedett senkinek, csupán a természet törvényeit tartotta be. Mindig is a világot járta, új helyeket fedezett fel, új tapasztalatokra tett szert, s tudásszomja a mai napig csillapíthatatlan. Ezzel szemben van Yume, ki láthatóan egész életében arra kényszerült, hogy egy átkot kergessen, s mindenét erre tegye fel. Miért? Mert egy balga ős nem gondolkodott előre...*
- A múlt ködös árnyai... *mosolyodik el keserűen* Azért valljuk be, hogy minden sokkal egyszerűbb lenne, ha nem kellene most itt hitetlenkednem, neked pedig bizonygatnod. Emellett... *gondolkodik el* Talán olyan tudás birtokában vagyok, pontosabban voltam, ami igen fontos lehetne számunkra. Ezt viszont soha nem fogjuk megtudni már...
*Mondja teljesen kiábrándultan, egy nagy sóhajjal, mikor is elveszi az öreg, megsárgult tekercset. A hölgyemény kérésének engedelmeskedve leül az ágyra, kezeit pedig kicsit felemeli, hogy Yume könnyebben hozzáférhessen.*
- Azt hiszem, ezután már teljesen rendben leszek. Az idő majd végleg begyógyítja a sebeket...
*Mondja egy igen halovány félmosollyal, végül óvatosan kibontja a tekercset, hogy öregsége miatt nehogy szétporladjon a kezek alatt, majd az első körben átfutja a rávésett szimbólumokat. Kis híján el is akad a lélegzete, amikor jobban megnézi az egyik, első pillantásra nonfiguratív alakot, ami valójában mégis bír alakkal... A kusza vonalak egy démonfejet ábrázolnak, melyek ugyan elsőre összevisszaságot sugallnak, ugyanakkor fontos jelentéssel bírnak.*
- Nézd csak meg ezt... Ha jól sejtem, e szimbólumot a démoni fajhoz kötöttétek, a szenvedéshez, a pusztuláshoz, melyet e világra hoztak. *megvárja, míg válaszol* Ám, nem ezt jelenti...
*Pillant fel Yumére sejtelmesen, majd váratlanul feláll, a hölgy elé lép, s hátáról előredobja vörös hajzuhatagját. Kezével hátranyúl, s alsógerincénél tapogatni kezd, majd végül egy ponton megállapodik.*
- Nem ismerős?
*Mondja cseppet felcsigázva, amint egy apró, pirosas foltra mutat a bőrén, ami éppen a tekercsen levő démonfejet ábrázolja. A vonalak, a kanyarulatok, a vastagságok... Mind, mind megegyeznek.*
- Belátod már, hogy mégis fontos lenne a múltam ismerete?
*Sandít hátra, végül haját visszaereszti, s újra elhelyezkedik az ágyon. A szimbólumok után immáron a rejtett talányok következnek, melyek egy tudatlan, átlagos ember számára csupán egy művészibb írásként jelennének meg, ugyanakkor ezek is komoly jelentéssel bírnak. Megannyi utalás, és jelképes szó, amik egyértelműen Mordachról szólnak...
Elég sokáig bújja a betűket, végül egy váratlan pillanatban hirtelen lecsapja az ágyra a tekercset, és nagyot sóhajtva hátrafekszik.*
- Azt hiszem, ez így egyszerre sok volt... *mondja keserűen* Még mindig nem emlékszek semmire, de úgy tűnik, hogy amit írnak, az az igazság. Minden összefügg, minden kerek, és minden tökéletesen le van írva rólam. *váratlanul felül, s határozottan megragadja a hölgy vállát* Mostmár hiszek neked teljesen, és megígérem, hogy segítek kiirtani erről a világról az... eredarokat...
*Lágy, de annál határozottabb csókot hint a hölgyemény homlokára, nem is figyelve arra a kósza gondolatra, hogy a Vörös csupán egy eszköz, mert ez nem így van. Neki szüksége van Yumére, ahogy neki is a férfire... *
- Az időnket nem szabad vesztegetni, minél előbb el kell kezdeni a kutatást. *megvakarja állát* Azok a hölgyek, akiknél az unszimpátiát eddig éreztem, eléggé vad, kicsapongó életet éltek, nagyon szerettek játszani az emberekkel, ezért szerették a nagyobb összejöveteleket. Tán kezdhetnénk a keresést holnap, a kikötőben... *pillant felé sejtelmesen* Holnap kerül megrendezésre egy álarcosbál, mely tökéletes alkalom arra, hogy szórakozzanak egyben, s hogy áldozatot keressenek. Mit válaszolsz hát, kedves? Velem tartasz oda? *kérdi csillogó szemekkel*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:51:16
Üzenet elküldve: 2012-10-28 21:51:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antas//
'Ne haragudj, hogy kivertem a fejedből' *akarja mondani az elveszett ruahtervre, de aztán Antas eszébe jut, így Arae megmenekül egy bocsánatkérés elől. Újra azt figyeli, ahogy szerelme dolgozik, de egy idő után úgy érzi, ki kell kelnie az ágyból. Maga köré tekeri a takarót - bár nem érti, miért zavarná, ha Antas meztelenül látná, de tekintettel a férfira inkább nem teszi. Végül, mielőtt elérné a fürdőt, Antas végez és elmondja a terveit a nap hátralevő részére.*
-Igazad van. Terveink vannak. *mosolyog rá, és odalép hozzá, hogy egy "jó reggelt" puszit nyomjon az arcára.* - Te jobban tudod, mire van szükségünk. Addig én tényleg felöltözök, elkészülök, és mire visszaérsz nem lesz más dolgunk, mint elrakni, amit hoztál és mehetünk. Nekem semmire nincs szükségem. *Vár egy pillanatot, addig Antas szemét figyeli, de végül nem bírja ki, hogy ne csókolja meg a férfit.*
-Vigyázz magadra! *simítja meg az arcát utána.* - Itt várlak, készen és szépen.
*Amíg Antas elmegy az ügyeket elintézni, ő átöltözik és összepakolja a szanaszét heverő dolgaikat. Aztán a következő időben, hogy elüsse az időt először Antas tervrajzait nézegeti. Teljesen lenyűgözik a gyönyörű rajzok.*
'Mindig is szerettem volna ilyen jól rajzolni.' *futtatja végig a kezét a papíron. Aztán - mivel Antas még mindig nem jött meg -, az ablak felé irányul. Nézelődik kicsit, igazából egészen megkedvelte Arteniort. Kérdés, itt akarnak-e letelepedni Antasszal. Ebben neki is lesz beleszólása, habár még ő sem tudja, mi lenne a megfelelő válasz erre a kérdésre. Végül megjön Antas, és elindulhatnak a Hold karavánpihenő felé.*
'Ne haragudj, hogy kivertem a fejedből' *akarja mondani az elveszett ruahtervre, de aztán Antas eszébe jut, így Arae megmenekül egy bocsánatkérés elől. Újra azt figyeli, ahogy szerelme dolgozik, de egy idő után úgy érzi, ki kell kelnie az ágyból. Maga köré tekeri a takarót - bár nem érti, miért zavarná, ha Antas meztelenül látná, de tekintettel a férfira inkább nem teszi. Végül, mielőtt elérné a fürdőt, Antas végez és elmondja a terveit a nap hátralevő részére.*
-Igazad van. Terveink vannak. *mosolyog rá, és odalép hozzá, hogy egy "jó reggelt" puszit nyomjon az arcára.* - Te jobban tudod, mire van szükségünk. Addig én tényleg felöltözök, elkészülök, és mire visszaérsz nem lesz más dolgunk, mint elrakni, amit hoztál és mehetünk. Nekem semmire nincs szükségem. *Vár egy pillanatot, addig Antas szemét figyeli, de végül nem bírja ki, hogy ne csókolja meg a férfit.*
-Vigyázz magadra! *simítja meg az arcát utána.* - Itt várlak, készen és szépen.
*Amíg Antas elmegy az ügyeket elintézni, ő átöltözik és összepakolja a szanaszét heverő dolgaikat. Aztán a következő időben, hogy elüsse az időt először Antas tervrajzait nézegeti. Teljesen lenyűgözik a gyönyörű rajzok.*
'Mindig is szerettem volna ilyen jól rajzolni.' *futtatja végig a kezét a papíron. Aztán - mivel Antas még mindig nem jött meg -, az ablak felé irányul. Nézelődik kicsit, igazából egészen megkedvelte Arteniort. Kérdés, itt akarnak-e letelepedni Antasszal. Ebben neki is lesz beleszólása, habár még ő sem tudja, mi lenne a megfelelő válasz erre a kérdésre. Végül megjön Antas, és elindulhatnak a Hold karavánpihenő felé.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:34:37
Üzenet elküldve: 2012-10-28 15:34:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae//
* A rajzolás teljesen lefoglalja, így nem figyel fel arra, hogy párja felébredt. A vonalakkal van elfoglalva, amiket ügyes kézével alkot. Pont akkor hallja a köszönést, amikor a rajzolóeszköz a levegőben van. Mosolyra húzza az ajkait, majd rápillant kedvesére. Eszébe jut az éjszaka, amitől halvány pír jelenik meg.
" Megszegtem az eskümet. Lefeküdtem ezzel a csodálatos nővel. Megérte? Vagy szerencsétlenség fog érni? " Elhessegeti ezeket a gondolatokat, hogy köszöntse Araét.*
- Szép reggelt édesem! * Most először hagyja munkáját befejezetlenül, hogy cserébe odaüljön szerelme mellé, és egy hosszú csókot adjon neki.*
- Tíz perce. Egy ruhát álmodtam rád, csak annyi a gond, hogy nem elégszek rá. Pedig szép volt és stílusos. * Feláll a helyéről, ha engedik és visszaül az asztalhoz, hogy befejezze a rajzolást.*
- Megvan! * Ugrik be hirtelen neki a ruhaötlet, amit megálmodott. Gyorsan rajzolja a vonalakat, és a szokásosnál elmélyülten dolgozik. Öt perc múlva egy mindentudó somolygással jelzi, hogy elkészült a nagy mű. Bezárja a füzetet, aztán ránéz párjára.*
- Akkor készülünk? Lassan el kellene indulni. Sok időbe telik, míg megleszünk az előkészületekkel, az utazásra. * Sóhajt egyet, azután a következő szavakat mondja.*
- De ne aggódj, mert elindulok most és mire visszatérek addigra meglesz az összes cucc. Neked annyi a dolgod, hogy szépen felöltözöl és elrendezed magad. Van esetleg kérdésed, óhajod és sóhajod?
* A rajzolás teljesen lefoglalja, így nem figyel fel arra, hogy párja felébredt. A vonalakkal van elfoglalva, amiket ügyes kézével alkot. Pont akkor hallja a köszönést, amikor a rajzolóeszköz a levegőben van. Mosolyra húzza az ajkait, majd rápillant kedvesére. Eszébe jut az éjszaka, amitől halvány pír jelenik meg.
" Megszegtem az eskümet. Lefeküdtem ezzel a csodálatos nővel. Megérte? Vagy szerencsétlenség fog érni? " Elhessegeti ezeket a gondolatokat, hogy köszöntse Araét.*
- Szép reggelt édesem! * Most először hagyja munkáját befejezetlenül, hogy cserébe odaüljön szerelme mellé, és egy hosszú csókot adjon neki.*
- Tíz perce. Egy ruhát álmodtam rád, csak annyi a gond, hogy nem elégszek rá. Pedig szép volt és stílusos. * Feláll a helyéről, ha engedik és visszaül az asztalhoz, hogy befejezze a rajzolást.*
- Megvan! * Ugrik be hirtelen neki a ruhaötlet, amit megálmodott. Gyorsan rajzolja a vonalakat, és a szokásosnál elmélyülten dolgozik. Öt perc múlva egy mindentudó somolygással jelzi, hogy elkészült a nagy mű. Bezárja a füzetet, aztán ránéz párjára.*
- Akkor készülünk? Lassan el kellene indulni. Sok időbe telik, míg megleszünk az előkészületekkel, az utazásra. * Sóhajt egyet, azután a következő szavakat mondja.*
- De ne aggódj, mert elindulok most és mire visszatérek addigra meglesz az összes cucc. Neked annyi a dolgod, hogy szépen felöltözöl és elrendezed magad. Van esetleg kérdésed, óhajod és sóhajod?
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:26:55
Üzenet elküldve: 2012-10-28 12:26:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Eredárvadászat //
*Lassan olvad a jégpáncél, mely hosszú évek óta szíve köré nőtt tüskés koszorúként. Könnyei által jégbe zárva élte életét, s már úgy tűnt nincs kiút e fagyos menedékből, amit eleinte börtönnek vélt, majd otthonának. Már el is felejtette milyen az amikor valaki olyan közelében van akitől nem kell tartania. Nem csoda, hogy az apró repedések elemi erővel törnek szét, s hullik kagylóhéja darabjaira. Ha tudta volna, hogy ez a találkozás így felkavarja tovább halogatta volna, azonban most már késő visszavonulót fújnia....*
- A Hölgy sem gondolta volna. *Fűzi hozzá csendesen a férfi szavaihoz. S be kell látnia a másiknak igaza van abban őrültség rá hallgatnia. Fordított esetben ő már rég az ágyhoz kötözte volna és vallatni kezdte volna... bár könnyen meglehet képtelen lett volna tenni amit elméje diktál és ösztöneit elnyomni. Azok az átkozott megérzések! Arra valók, hogy megbonyolítsák az életet. Gondolja hűvösen, majd mélyvörös íriszei újra a férfi alakjára rebbennek ki épp sebeit itatja az általa hozott gyógyírrel. Egy pillanatra el is mosolyodik az enyhén szimbolikus jeleneten, s eltűnődik azon vajon ez valóban így folytatódik-e. Gondolatmedréből a másik szavai zökkentik ki, közelsége pedig valósággal megrészegíti. Lapos pillantásokat vetve próbál bűvköréből kiszabadulni, s józanságát megőrizni, de az idő múlásával ez egyre nehezebben megy neki. Ég a vágytól, hogy viszonozza gyengéd érintését, s mire észbe kap keze a másik arcélén nyugszik, s cirógatja nyakát végig egészen fültövéig. Azonban mielőtt engedne a kísértésnek, s beletúrna a vörös hajzuhatagba lassan visszahúzza kezét.*
- Sosem lehetek igazán szabad. *Sóhajtja mielőtt elfordulna. A rubinként szikrázó vörös íriszekben tébolyult tűzvihar tombol. Lángjai szinte mindent elemésztenek lénye körül. Dac és tartás, remény és kilátástalanság ütközik egymásnak szüntelenül saját álmait teljesen a háttérbe szorítva. A látszólag fagyos teremtésben több érzelem kavarog, mint amit a legtöbben valaha is átéltek, mégsem mutatja ki őket, mintha attól félne mindent elsöpörnek. Hálásan tekint Mordach után, egyszerre gyötrődik és örül amiatt, hogy ellépett mellőle.*
- Nem hinném, hogy a múltad hiánya bármin is változtatna. Attól hogy nem emlékszel rá mi volt ugyanaz maradtál aki vagy. *Néz mélyen a szemébe mielőtt sajátját lehunyva elmerülne ebben a jóleső érzésben.. Lélektükreiben újra az a határtalan bölcsesség csillan, mi nem is oly rég a dézsában. S talán valami más lappang a parázsló íriszekben. Rég járta át testét ehhez hasonló melegség. Utoljára kedvese közelében érzett ilyet, mielőtt Milraen elragadta. Az emléktől felocsúdva gyűjt erőt az elszakadáshoz. Még egyszer nem akarja átélni ugyanazt a kín. Nem szabad közelebb engednie magához, akkor is ha ez rettenetesen nehéz. Mély levegőt vesz, s végül táskájához lép, majd mélyéről előveszi a tiltott tekercset és átnyújtja. Ha Mordach kötőjét eloldozza és széthajtja közepére egy régi írást láthat felapplikálva, míg körülötte érdekes "jelek" sorakoznak függőleges tengelyekre rendezetten.*
- Ezt várt rám abban a könyvtárban. *Mutat a megsárgult papirosra.*
- Körülötte a nagyapám következtetései látod. A hosszas vándorlás alatt több ehhez kísértetiesen hasonló mégis teljesen más irományra bukkantunk. Sokáig tartott, míg rájöttünk mindegyik ugyanarról szól. Egy 'torzszülöttről', kinek szemeiben 'szenvedély és pusztulás' tükröződik. Ezek itt.. *Mutat a megfelelő szavakra.*
- a mi jeleinkkel leírva nem csak ezt jelentik, hanem egyben a tűz és vér szimbólumai, összerakva pedig a vörös színre is szokták a régiek használni. Ehhez hasonló szóképekkel van tele az egész. Rejtett talányokkal. Valószínűleg neked könnyebb lesz a titkait felfedni. *Pillant fel rá.*
- Hoztam krémet is. Bekenem a sebeid míg ezt tanulmányozod. *Indul el ismét táskájához, majd az ágy szélére ülve megvárja, míg a másik mellé telepedik. Ha kimondatlan kérésének vagy inkább utasításának eleget tesz óvatos mozdulatokkal elkezdi kenegetni, úgy, hogy alig érjen hozzá, amitől egészen érzékivé válik érintése.*
A hozzászólás írója (Yume Netsuretsu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 12:30:19
*Lassan olvad a jégpáncél, mely hosszú évek óta szíve köré nőtt tüskés koszorúként. Könnyei által jégbe zárva élte életét, s már úgy tűnt nincs kiút e fagyos menedékből, amit eleinte börtönnek vélt, majd otthonának. Már el is felejtette milyen az amikor valaki olyan közelében van akitől nem kell tartania. Nem csoda, hogy az apró repedések elemi erővel törnek szét, s hullik kagylóhéja darabjaira. Ha tudta volna, hogy ez a találkozás így felkavarja tovább halogatta volna, azonban most már késő visszavonulót fújnia....*
- A Hölgy sem gondolta volna. *Fűzi hozzá csendesen a férfi szavaihoz. S be kell látnia a másiknak igaza van abban őrültség rá hallgatnia. Fordított esetben ő már rég az ágyhoz kötözte volna és vallatni kezdte volna... bár könnyen meglehet képtelen lett volna tenni amit elméje diktál és ösztöneit elnyomni. Azok az átkozott megérzések! Arra valók, hogy megbonyolítsák az életet. Gondolja hűvösen, majd mélyvörös íriszei újra a férfi alakjára rebbennek ki épp sebeit itatja az általa hozott gyógyírrel. Egy pillanatra el is mosolyodik az enyhén szimbolikus jeleneten, s eltűnődik azon vajon ez valóban így folytatódik-e. Gondolatmedréből a másik szavai zökkentik ki, közelsége pedig valósággal megrészegíti. Lapos pillantásokat vetve próbál bűvköréből kiszabadulni, s józanságát megőrizni, de az idő múlásával ez egyre nehezebben megy neki. Ég a vágytól, hogy viszonozza gyengéd érintését, s mire észbe kap keze a másik arcélén nyugszik, s cirógatja nyakát végig egészen fültövéig. Azonban mielőtt engedne a kísértésnek, s beletúrna a vörös hajzuhatagba lassan visszahúzza kezét.*
- Sosem lehetek igazán szabad. *Sóhajtja mielőtt elfordulna. A rubinként szikrázó vörös íriszekben tébolyult tűzvihar tombol. Lángjai szinte mindent elemésztenek lénye körül. Dac és tartás, remény és kilátástalanság ütközik egymásnak szüntelenül saját álmait teljesen a háttérbe szorítva. A látszólag fagyos teremtésben több érzelem kavarog, mint amit a legtöbben valaha is átéltek, mégsem mutatja ki őket, mintha attól félne mindent elsöpörnek. Hálásan tekint Mordach után, egyszerre gyötrődik és örül amiatt, hogy ellépett mellőle.*
- Nem hinném, hogy a múltad hiánya bármin is változtatna. Attól hogy nem emlékszel rá mi volt ugyanaz maradtál aki vagy. *Néz mélyen a szemébe mielőtt sajátját lehunyva elmerülne ebben a jóleső érzésben.. Lélektükreiben újra az a határtalan bölcsesség csillan, mi nem is oly rég a dézsában. S talán valami más lappang a parázsló íriszekben. Rég járta át testét ehhez hasonló melegség. Utoljára kedvese közelében érzett ilyet, mielőtt Milraen elragadta. Az emléktől felocsúdva gyűjt erőt az elszakadáshoz. Még egyszer nem akarja átélni ugyanazt a kín. Nem szabad közelebb engednie magához, akkor is ha ez rettenetesen nehéz. Mély levegőt vesz, s végül táskájához lép, majd mélyéről előveszi a tiltott tekercset és átnyújtja. Ha Mordach kötőjét eloldozza és széthajtja közepére egy régi írást láthat felapplikálva, míg körülötte érdekes "jelek" sorakoznak függőleges tengelyekre rendezetten.*
- Ezt várt rám abban a könyvtárban. *Mutat a megsárgult papirosra.*
- Körülötte a nagyapám következtetései látod. A hosszas vándorlás alatt több ehhez kísértetiesen hasonló mégis teljesen más irományra bukkantunk. Sokáig tartott, míg rájöttünk mindegyik ugyanarról szól. Egy 'torzszülöttről', kinek szemeiben 'szenvedély és pusztulás' tükröződik. Ezek itt.. *Mutat a megfelelő szavakra.*
- a mi jeleinkkel leírva nem csak ezt jelentik, hanem egyben a tűz és vér szimbólumai, összerakva pedig a vörös színre is szokták a régiek használni. Ehhez hasonló szóképekkel van tele az egész. Rejtett talányokkal. Valószínűleg neked könnyebb lesz a titkait felfedni. *Pillant fel rá.*
- Hoztam krémet is. Bekenem a sebeid míg ezt tanulmányozod. *Indul el ismét táskájához, majd az ágy szélére ülve megvárja, míg a másik mellé telepedik. Ha kimondatlan kérésének vagy inkább utasításának eleget tesz óvatos mozdulatokkal elkezdi kenegetni, úgy, hogy alig érjen hozzá, amitől egészen érzékivé válik érintése.*
A hozzászólás írója (Yume Netsuretsu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 12:30:19
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-28 11:04:18
Üzenet elküldve: 2012-10-28 11:04:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
*Az első pillantásra határozottnak, keménynek, és erősnek tűnő hölgy a zaklatott percek múlásával egyre jobban törik meg, s egyre jobban lehull róla az a kép, melyet talán mindig is magára akart erőltetni. Elvégre, ő is hölgyből van, s bár igen nagy a tartása, mégis legbelül mintha egy törékeny kis hölgyemény lenne, aki annyi sok bút és bajt átélt már, hogy lassan kezdi elfeledni, mi az a kedvesség, vagy érzelem.*
- Vagyok oly bolond, hogy a megérzéseimet parányival előrébb helyezem, mint a józan eszem. Ezért is van az, hogy hiszek neked, s hogy nem küldtelek el rögtön. Mert ha belegondolsz...
*Be sem fejezi a mondatot, csupán egy sejtelmes mosolyt ejt el, melyet a félhomály lassan el is nyel.*
- Á, a jó öreg Sors, mely túl csalafinta ahhoz, hogy ki lehessen ismerni a következő lépést. *ellép Yumétól, majd az ágy felé sétál* Ki gondolta volna, hogy miközben tegnap egy bestia kis híján széttép, ma egy gyönyörű hölgy állít be hozzám eme történettel.
*Sandít vissza egy pillanatra, majd odalép ahhoz a tálkához, melyet Yume hozott még be, s melyben valami gyógyfőzet pihenget, arra várva, hogy megízlelje Mordach sebeit. Egy utolsó darab kis kötést belemárt a vízbe, majd elhelyezkedik az ágyon, s elkezdi itatni a szerencsére javulófélben levő sebeket.
Újabb keserűség, bú, s átok. Leginkább ezzel a három szóval lehetne jellemezni azt, melyet a Vörös kivesz Yume hangjából. Megannyi küzdelem és fájdalom van mögötte, de nem, ő nem törik meg, s még a legapróbb kis reményfonalat is képes hűen követni, ami természetesen egyáltalán nem nyugszik biztos alapokon. Elvégre, bár Mordachnak vannak szokatlan érzései bizonyos hölgyek közelében, még sem lehet teljesen bebizonyítani azt, hogy az illetőket eredar mivoltuk révén bélyegzi meg a férfi tudata. Megannyi kérdés, kétely lappang most Mordach fejében, hiszen hihető, amit a hölgy mond, ugyanakkor emlékezetének elvesztése miatt minden bizonnyal fontos információ hagyta el elméjét, ami jelen esetben igen szükséges lenne. Ő próbál emlékezni.... De bármennyire is töri magát, nem megy...*
- Tehát ha jól értem, az ősöd balga lépését most neked kell rendbe hoznod. S egyúttal egy átkot szabadított rád, melyet ha jól sejtem...
*Lassan, kimért mozdulatokkal áll fel az ágyról, és egy sejtelmes félmosoly kíséretében sétál oda Yume elé. Közel hajol hozzá, állát kicsit megemeli, fejét cseppet oldalra billenti, s ujjai közé fon egy ében tincset a hölgy hajkoronájából. A tincset ujjai közt végigsimítja, majd keze megállapodik a másik vállán.*
- ... csak én tudnék megtörni? *még közelebb hajol* Vagy ha tovább gondoljuk... Az én segítségemmel lehetnél végre szabad?
*Vérszín íriszeit mélyen fúrja bele a másik tekintetébe, melyből próbálja kiolvasni az érzelmeket, a gondolatokat.*
- Tudod, ez az egész helyzet már csak azért is bonyolult, mert... a múltamból nem tudunk tudást meríteni.
*Mondja keserűen, majd ellép a hölgytől, s odasétál az ablak elé. Karjait összefonja maga előtt, s bosszús hangon szólal meg.*
- Pár éve történt egy balesetem, ami sejtéseim szerint nem volt véletlen, s a mágia is igen közre játszhatott. A lényeg az *fordul vissza*, hogy attól kezdve minden elfeledtem a múltamból, csupán a nevemet tudom biztosra. Mordach Harders... *ejti ki lassan* Ez az egy biztos pont, mely megmaradt bennem, és ennyi. Így a helyzetünk nem éppen könnyű... De mondd csak, honnan tudsz rólam? Milyen írásokból? *egy pillanatra elgondolkozik* Ha segítek neked, akkor talán én is megkapom az oly régóta üldözött válaszaimat...
*Az érintés, az ölelés túlzottan jól esik neki, melyet egyáltalán nem lehetne átlagosnak mondani. Ez nem csupán egy mindennapi ölelés, melyet bárki tud adni a másiknak. Ez sokkal több annál... Ezért is tudja oly nehezen elengedni a hölgyet...*
*Az első pillantásra határozottnak, keménynek, és erősnek tűnő hölgy a zaklatott percek múlásával egyre jobban törik meg, s egyre jobban lehull róla az a kép, melyet talán mindig is magára akart erőltetni. Elvégre, ő is hölgyből van, s bár igen nagy a tartása, mégis legbelül mintha egy törékeny kis hölgyemény lenne, aki annyi sok bút és bajt átélt már, hogy lassan kezdi elfeledni, mi az a kedvesség, vagy érzelem.*
- Vagyok oly bolond, hogy a megérzéseimet parányival előrébb helyezem, mint a józan eszem. Ezért is van az, hogy hiszek neked, s hogy nem küldtelek el rögtön. Mert ha belegondolsz...
*Be sem fejezi a mondatot, csupán egy sejtelmes mosolyt ejt el, melyet a félhomály lassan el is nyel.*
- Á, a jó öreg Sors, mely túl csalafinta ahhoz, hogy ki lehessen ismerni a következő lépést. *ellép Yumétól, majd az ágy felé sétál* Ki gondolta volna, hogy miközben tegnap egy bestia kis híján széttép, ma egy gyönyörű hölgy állít be hozzám eme történettel.
*Sandít vissza egy pillanatra, majd odalép ahhoz a tálkához, melyet Yume hozott még be, s melyben valami gyógyfőzet pihenget, arra várva, hogy megízlelje Mordach sebeit. Egy utolsó darab kis kötést belemárt a vízbe, majd elhelyezkedik az ágyon, s elkezdi itatni a szerencsére javulófélben levő sebeket.
Újabb keserűség, bú, s átok. Leginkább ezzel a három szóval lehetne jellemezni azt, melyet a Vörös kivesz Yume hangjából. Megannyi küzdelem és fájdalom van mögötte, de nem, ő nem törik meg, s még a legapróbb kis reményfonalat is képes hűen követni, ami természetesen egyáltalán nem nyugszik biztos alapokon. Elvégre, bár Mordachnak vannak szokatlan érzései bizonyos hölgyek közelében, még sem lehet teljesen bebizonyítani azt, hogy az illetőket eredar mivoltuk révén bélyegzi meg a férfi tudata. Megannyi kérdés, kétely lappang most Mordach fejében, hiszen hihető, amit a hölgy mond, ugyanakkor emlékezetének elvesztése miatt minden bizonnyal fontos információ hagyta el elméjét, ami jelen esetben igen szükséges lenne. Ő próbál emlékezni.... De bármennyire is töri magát, nem megy...*
- Tehát ha jól értem, az ősöd balga lépését most neked kell rendbe hoznod. S egyúttal egy átkot szabadított rád, melyet ha jól sejtem...
*Lassan, kimért mozdulatokkal áll fel az ágyról, és egy sejtelmes félmosoly kíséretében sétál oda Yume elé. Közel hajol hozzá, állát kicsit megemeli, fejét cseppet oldalra billenti, s ujjai közé fon egy ében tincset a hölgy hajkoronájából. A tincset ujjai közt végigsimítja, majd keze megállapodik a másik vállán.*
- ... csak én tudnék megtörni? *még közelebb hajol* Vagy ha tovább gondoljuk... Az én segítségemmel lehetnél végre szabad?
*Vérszín íriszeit mélyen fúrja bele a másik tekintetébe, melyből próbálja kiolvasni az érzelmeket, a gondolatokat.*
- Tudod, ez az egész helyzet már csak azért is bonyolult, mert... a múltamból nem tudunk tudást meríteni.
*Mondja keserűen, majd ellép a hölgytől, s odasétál az ablak elé. Karjait összefonja maga előtt, s bosszús hangon szólal meg.*
- Pár éve történt egy balesetem, ami sejtéseim szerint nem volt véletlen, s a mágia is igen közre játszhatott. A lényeg az *fordul vissza*, hogy attól kezdve minden elfeledtem a múltamból, csupán a nevemet tudom biztosra. Mordach Harders... *ejti ki lassan* Ez az egy biztos pont, mely megmaradt bennem, és ennyi. Így a helyzetünk nem éppen könnyű... De mondd csak, honnan tudsz rólam? Milyen írásokból? *egy pillanatra elgondolkozik* Ha segítek neked, akkor talán én is megkapom az oly régóta üldözött válaszaimat...
*Az érintés, az ölelés túlzottan jól esik neki, melyet egyáltalán nem lehetne átlagosnak mondani. Ez nem csupán egy mindennapi ölelés, melyet bárki tud adni a másiknak. Ez sokkal több annál... Ezért is tudja oly nehezen elengedni a hölgyet...*
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-27 22:08:39
Üzenet elküldve: 2012-10-27 22:08:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*A csodálatos szeretkezés után mindketten elalszanak. Arae csak szépeket és jókat álmodik, szinte végig mosolyogja az egész éjszakát és úgy bújik Antas meleg testéhez. Meztelenül alszanak egész éjszaka, így szükségük van a másik melegítésére. Valamikor az éjszaka közepén felébred, magukra húzza a takarót, Antas kezét maga köré "tekeri" és alszik tovább. Reggel viszonylag sokáig alszik, de amikor felkel, akkor sem kel azonnal ki az ágyból, hanem az ablaknál álló Antast figyeli. Tetszik neki a férfi, hátulról is. Minden tökéletes rajta. A teste, a magassága, az alakja. Egy ideig gondolkozik, hogy kikeljen-e, de aztán úgy dönt, kicsit élvezi még a látványt. Úgyhogy csak elhelyezkedik, maga köré vonja a takarót, és félig csukott szemmel fekszik az ágyban. Úgy tűnik, Antasnak valami az eszébe jutott, mert hirtelen megfordul és elkezd rajzolni. Arae imádja, amikor a férfi belemélyed a tervezésbe. Ilyenkor teljesen a munkájára koncentrál, semmi nem zökkentheti ki. Az arcán is a figyelem kicsi ráncai jelennek meg. Ilyenkor Arae felpattanna, odasietne hozzá, megsimítaná az arcát és aztán megcsókolná. De inkább hagyja, hadd dolgozzon. Óvatosan felül, hogy ne zavarja meg a férfit a munkájában és úgy figyeli tovább. Az először halvány mosoly egyre jobban szétterjed az arcát, és a végén már teljesen széles. Amikor Antas felpillant a füzetéből, ő int felé.*
-Jó reggelt, kedvesem! Mióta vagy már fenn?
*A csodálatos szeretkezés után mindketten elalszanak. Arae csak szépeket és jókat álmodik, szinte végig mosolyogja az egész éjszakát és úgy bújik Antas meleg testéhez. Meztelenül alszanak egész éjszaka, így szükségük van a másik melegítésére. Valamikor az éjszaka közepén felébred, magukra húzza a takarót, Antas kezét maga köré "tekeri" és alszik tovább. Reggel viszonylag sokáig alszik, de amikor felkel, akkor sem kel azonnal ki az ágyból, hanem az ablaknál álló Antast figyeli. Tetszik neki a férfi, hátulról is. Minden tökéletes rajta. A teste, a magassága, az alakja. Egy ideig gondolkozik, hogy kikeljen-e, de aztán úgy dönt, kicsit élvezi még a látványt. Úgyhogy csak elhelyezkedik, maga köré vonja a takarót, és félig csukott szemmel fekszik az ágyban. Úgy tűnik, Antasnak valami az eszébe jutott, mert hirtelen megfordul és elkezd rajzolni. Arae imádja, amikor a férfi belemélyed a tervezésbe. Ilyenkor teljesen a munkájára koncentrál, semmi nem zökkentheti ki. Az arcán is a figyelem kicsi ráncai jelennek meg. Ilyenkor Arae felpattanna, odasietne hozzá, megsimítaná az arcát és aztán megcsókolná. De inkább hagyja, hadd dolgozzon. Óvatosan felül, hogy ne zavarja meg a férfit a munkájában és úgy figyeli tovább. Az először halvány mosoly egyre jobban szétterjed az arcát, és a végén már teljesen széles. Amikor Antas felpillant a füzetéből, ő int felé.*
-Jó reggelt, kedvesem! Mióta vagy már fenn?
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-27 21:44:16
Üzenet elküldve: 2012-10-27 21:44:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae - 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Csak azt teszi, amit az érzékei diktálnak. Hosszan elnézi kedvese arcát, közben kezei sem maradnak ki a dologból. A nő testén játszadozik mint egy hangszeren. Néha markol bele a nő testébe, ha dombosabb vidékre ért. Alapos feltérképezés az egész. A szíve majd kiugrik a helyéről.
" Életemben nem voltam ebben a helyzetben. Vajon mi fog következni? " Próbából lágyan fordulnak egyet, hogy ő legyen felül. Ajkaival csókokat ad a nyakra és az ajkakra, és ráadásul egyre hevesebb tempóban. Érzi itt nincs megállás, tehát csak előre. Másnap ébredezik Araéhez bújva. Kezei a nő hasán pihennek nyugodtan, utána óvatosan kell ki párja mellől. Felöltözik szépen, majd az ablakhoz sétál nézelődni.
" Korán van, azonban lassan indulnunk kell, ha Hold karavánpihenőbe akarunk menni. " Gondolatai leginkább a jövőjükkel kapcsolatosak, hogy miként fogják megoldani ketten a nehézségeket. Mosolyog terül szét az arcán, ahogy elképzel pár jelenetet. Nem fordul meg, hanem továbbra is kifelé bámul szép íriszeivel. Végül a jövővel kapcsolatos gondolatai megváltoznak. Helyette különböző ruha ötletek jutnak eszébe. Nem kell sok hozzá, hogy a saját vázlatfüzetébe kezdjen el rajzolni.*
* Csak azt teszi, amit az érzékei diktálnak. Hosszan elnézi kedvese arcát, közben kezei sem maradnak ki a dologból. A nő testén játszadozik mint egy hangszeren. Néha markol bele a nő testébe, ha dombosabb vidékre ért. Alapos feltérképezés az egész. A szíve majd kiugrik a helyéről.
" Életemben nem voltam ebben a helyzetben. Vajon mi fog következni? " Próbából lágyan fordulnak egyet, hogy ő legyen felül. Ajkaival csókokat ad a nyakra és az ajkakra, és ráadásul egyre hevesebb tempóban. Érzi itt nincs megállás, tehát csak előre. Másnap ébredezik Araéhez bújva. Kezei a nő hasán pihennek nyugodtan, utána óvatosan kell ki párja mellől. Felöltözik szépen, majd az ablakhoz sétál nézelődni.
" Korán van, azonban lassan indulnunk kell, ha Hold karavánpihenőbe akarunk menni. " Gondolatai leginkább a jövőjükkel kapcsolatosak, hogy miként fogják megoldani ketten a nehézségeket. Mosolyog terül szét az arcán, ahogy elképzel pár jelenetet. Nem fordul meg, hanem továbbra is kifelé bámul szép íriszeivel. Végül a jövővel kapcsolatos gondolatai megváltoznak. Helyette különböző ruha ötletek jutnak eszébe. Nem kell sok hozzá, hogy a saját vázlatfüzetébe kezdjen el rajzolni.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-26 23:07:06
Üzenet elküldve: 2012-10-26 23:07:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Néhány másodpercig nem válaszol, csak meglepetten figyeli Eton érzéseit. Láttak már együtt egy-két dolgot, de sosem látta még őt ennyire rettegni.*
Komoly ellenfél lehet ez a Darana, ha ennyire félsz tőle *mondja végül.* Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a városban van, és ő tehet erről a kavarodásról. Ha viszont ő az, nem hiszem, hogy sokra mész a meneküléssel. Nem kétlem, hogy ügyesen el tudsz bújni, ha akarsz, de ha ő az, már szagot fogott, és egyáltalán nem lesz könnyű lerázni. És képzeld el, milyen erős lesz legközelebb, ha még több időt adsz neki a fejlődésre... nem, én nem hiszem, hogy a menekülés a megoldás. Mint sokak démonja, azt mondom, egy démontól csak akkor lehet megszabadulni, ha még időben megpróbálod.
Komoly ellenfél lehet ez a Darana, ha ennyire félsz tőle *mondja végül.* Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a városban van, és ő tehet erről a kavarodásról. Ha viszont ő az, nem hiszem, hogy sokra mész a meneküléssel. Nem kétlem, hogy ügyesen el tudsz bújni, ha akarsz, de ha ő az, már szagot fogott, és egyáltalán nem lesz könnyű lerázni. És képzeld el, milyen erős lesz legközelebb, ha még több időt adsz neki a fejlődésre... nem, én nem hiszem, hogy a menekülés a megoldás. Mint sokak démonja, azt mondom, egy démontól csak akkor lehet megszabadulni, ha még időben megpróbálod.
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-26 21:45:47
Üzenet elküldve: 2012-10-26 21:45:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak - 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Tetszik neki Antas közeledése. Hagyja, hadd kényeztesse és vezesse az ágyig, majd hogy óvatosan lefeküdjenek. Ő végig Antas arcát, szemét figyeli. A csillogás teljesen elvarázsolja, örül, hogy boldoggá tudja tenni a férfit. Végigsimít az arcán, aztán megcsókolja.*
-Örülök, hogy mindent komolyan gondolsz. Én nagyon szeretném, ha veled maradhatnék örökre. Vagyis amíg meg nem halunk. *Teszi hozzá halvány mosollyal.* Ha valaha is lesznek gyerekeim, azt szeretném, ha te lennél az apjuk. Szeretném, ha ketten rendes embereket nevelnénk belőlük.
*Antas rendkívül jól érzi, mikor mit kell tennie azért, hogy Arae vágyait felkorbácsolja. Legszívesebben ugrana Antasra, de szeretné megfelelően csinálni. Úgy, hogy az első együtt töltött alkalom élvezetes és felejthetetlen legyen.*
*Antas kérése után rámászik a férfira, és úgy válaszol neki*
-Szeretnék veled lenni ezen az éjszakán. *suttogja Antas fülébe halkan, de csábítóan. Közben végigsimít, majd beletúr a hajába és megcsókolja a férfit. Most először vannak ilyen helyzetben, és nagyon tetszik neki. Ahogy a meztelen testük összeér, melegítik egymást... nincs is szükségük takaróra vagy törölközőre. A vágy fűti őket, és ez kihat a másikra is. Hozzábújik és úgy csókolja tovább Antast, majd egyre lejjeb halad.*
-Kedves uram! Ön mostantól egy igazi szabómester. *mosolyog rá, lefordul Antasról, és magára húzza, hogy most ő kényeztesse őt.*
*Tetszik neki Antas közeledése. Hagyja, hadd kényeztesse és vezesse az ágyig, majd hogy óvatosan lefeküdjenek. Ő végig Antas arcát, szemét figyeli. A csillogás teljesen elvarázsolja, örül, hogy boldoggá tudja tenni a férfit. Végigsimít az arcán, aztán megcsókolja.*
-Örülök, hogy mindent komolyan gondolsz. Én nagyon szeretném, ha veled maradhatnék örökre. Vagyis amíg meg nem halunk. *Teszi hozzá halvány mosollyal.* Ha valaha is lesznek gyerekeim, azt szeretném, ha te lennél az apjuk. Szeretném, ha ketten rendes embereket nevelnénk belőlük.
*Antas rendkívül jól érzi, mikor mit kell tennie azért, hogy Arae vágyait felkorbácsolja. Legszívesebben ugrana Antasra, de szeretné megfelelően csinálni. Úgy, hogy az első együtt töltött alkalom élvezetes és felejthetetlen legyen.*
*Antas kérése után rámászik a férfira, és úgy válaszol neki*
-Szeretnék veled lenni ezen az éjszakán. *suttogja Antas fülébe halkan, de csábítóan. Közben végigsimít, majd beletúr a hajába és megcsókolja a férfit. Most először vannak ilyen helyzetben, és nagyon tetszik neki. Ahogy a meztelen testük összeér, melegítik egymást... nincs is szükségük takaróra vagy törölközőre. A vágy fűti őket, és ez kihat a másikra is. Hozzábújik és úgy csókolja tovább Antast, majd egyre lejjeb halad.*
-Kedves uram! Ön mostantól egy igazi szabómester. *mosolyog rá, lefordul Antasról, és magára húzza, hogy most ő kényeztesse őt.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-26 21:20:42
Üzenet elküldve: 2012-10-26 21:20:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Arae //
* Kiszáll Arae a dézsából, majd egy törölközőt teker teste köré. Kiszáll szintén, aztán egy másik törölközővel megtörli magát. Maga köré csavarja mint párja, közben folyamatosan gondolkozik a nő szavain. Kattog az agya, hogy miként fejezze ki magát. Közelebb húzódik a nőhöz, és a következő pillanatban a karjaiba kapja.*
- Akkor örülök. Mármint, hogy meg vagy elégedve a kényeztetéssel. * Vigyorog, közben közelednek az ágy felé. Finoman teszi le a nőt, azután befekszik mellé. Somolyogni kezd látványosan, majd a kezei finoman lehúzzák a nőről a vizes törölközőt. Leveszi magáról és betakarja gondosan párját. Hozzábújik szerelméhez, hogy testével melegítse.*
- Szerinted viccelnék ezekkel? A válaszom nem. Nem vicces dolgok. Komolyan gondolom a családalapítást, a szeretkezést, a gyerekeket és a többit ide tartozó témát. * Simogatja kedvese oldalát, közben szemeivel figyeli Arae íriszeit.*
- Én sem voltam még elkötelezve hosszabb ideig, sőt kimondom, hogy te vagy az első és utolsó nő a földön. Nem akarok más nőt lesni. Csak téged.* Huncutsága előtör, ami hevességgel párosul. Finom puszikat nyom a nő hasára. Mikor a csókáradat megszűnik, akkor a szeretett kedvese hajába túr bele.*
- Édesem. Megkérhetlek egy dologra? Mert ha igen, akkor azt kérném, hogy suttogd a fülembe, hogy nem teszek rosszat, ha mi egymásnak esünk.* Utal finoman a szeretkezésre.*
- S jó lenne, ha valaki szembesítene engem, azzal a ténnyel, hogy többet már nem vagyok szerzetes, hanem szabómester.
* Kiszáll Arae a dézsából, majd egy törölközőt teker teste köré. Kiszáll szintén, aztán egy másik törölközővel megtörli magát. Maga köré csavarja mint párja, közben folyamatosan gondolkozik a nő szavain. Kattog az agya, hogy miként fejezze ki magát. Közelebb húzódik a nőhöz, és a következő pillanatban a karjaiba kapja.*
- Akkor örülök. Mármint, hogy meg vagy elégedve a kényeztetéssel. * Vigyorog, közben közelednek az ágy felé. Finoman teszi le a nőt, azután befekszik mellé. Somolyogni kezd látványosan, majd a kezei finoman lehúzzák a nőről a vizes törölközőt. Leveszi magáról és betakarja gondosan párját. Hozzábújik szerelméhez, hogy testével melegítse.*
- Szerinted viccelnék ezekkel? A válaszom nem. Nem vicces dolgok. Komolyan gondolom a családalapítást, a szeretkezést, a gyerekeket és a többit ide tartozó témát. * Simogatja kedvese oldalát, közben szemeivel figyeli Arae íriszeit.*
- Én sem voltam még elkötelezve hosszabb ideig, sőt kimondom, hogy te vagy az első és utolsó nő a földön. Nem akarok más nőt lesni. Csak téged.* Huncutsága előtör, ami hevességgel párosul. Finom puszikat nyom a nő hasára. Mikor a csókáradat megszűnik, akkor a szeretett kedvese hajába túr bele.*
- Édesem. Megkérhetlek egy dologra? Mert ha igen, akkor azt kérném, hogy suttogd a fülembe, hogy nem teszek rosszat, ha mi egymásnak esünk.* Utal finoman a szeretkezésre.*
- S jó lenne, ha valaki szembesítene engem, azzal a ténnyel, hogy többet már nem vagyok szerzetes, hanem szabómester.
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-26 13:02:53
Üzenet elküldve: 2012-10-26 13:02:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Végighallgatja Antast és csak utána válaszol az első kérdésére. Miközben a férfi beszél, Arae szembe fordul vele és úgy hallgatja a történetet.*
-Szerintem ezen még ráérünk gondolkodni. Most élvezzük ki ezt a pár nyugodt napot. Itt vagyunk egymásnak. *Végigsimít mosolyogva Antas arcán, majd végig a mellkasán. Már akarna kérdezni tovább, de akkor Antas komolyabb témára vált át. A szája már nyitva, venné a levegőt, hogy elkezdje a kérdést, de szava elakad, amikor meghallja, mit mond neki Antas. Ő közben simogatja az arcán, Arae közelebb húzódik hozzá, így Antas keze már a hátát simogatja. Ő tátott szájjal hallgatja, mit tervez Antas. Nem is érti, miért van így meglepődve, hiszen ő is ezt tervezte. De így kimondva nagyon komolynak hangzik. A szíve egyre hevesebben dobog, a fülében visszhangoznak Antas szavai, és egyre jobban tetszenek neki. Válaszolna valamit, de Antas nekilát a fürdésnek és teljesen arra koncentrál, hogy Arae-nak és neki is jó legyen, így inkább nem tereli el a figyelmét. Amikor végeznek, Arae némi zavarodottságot lát Antas szemében, ezért magához húzza és megpuszilja.*
-Tökéletes volt. Köszönöm.
*Gyorsan kiszáll a kádból, keres egy törölközőt és maga köré tekeri. A további, közös életük megtervezését mégsem meztelenül kellene megbeszélniük. Kicsit még mindig össze-vissza állnak a gondolatai, úgyhogy vesz egy levegőt, és utána néz csak Antasra.*
-Amit az előbb mondtál...azt ugye teljesen komolyan gondoltad? *Mivel attól tart, hogy Antas nem érti, mire gondol gyorsan hozzáteszi.* - Az együttélés, a gyerekek... Mármint... *Nem tetszik neki, hogy teljesen össze-vissza futkosnak a gondolatai, de muszáj kimondania, amit érez.* - Ne érts félre! Én is szeretném, sőt... már napok óta ezen gondolkodok, csak... Én sosem voltam még senki mellett hosszabb ideig elkötelezve, és nem szeretném elrontani. *Vesz egy újabb nagy levegőt.* - Érted, amit mondani szeretnék?
*Kérdezi, mert ő elég nagy keveredésnek érezte, amit mondott. Szótlanul várja Antas reakcióját és csak reménykedik benne, hogy valami pozitív választ fog kapni tőle. Valami megnyugtatót, valamit, amitől végre határozottá válhat.*
'Kérlek, mondd azt, hogy ez így jó neked.' *Gondolja magában és közben Antast nézi.*
*Végighallgatja Antast és csak utána válaszol az első kérdésére. Miközben a férfi beszél, Arae szembe fordul vele és úgy hallgatja a történetet.*
-Szerintem ezen még ráérünk gondolkodni. Most élvezzük ki ezt a pár nyugodt napot. Itt vagyunk egymásnak. *Végigsimít mosolyogva Antas arcán, majd végig a mellkasán. Már akarna kérdezni tovább, de akkor Antas komolyabb témára vált át. A szája már nyitva, venné a levegőt, hogy elkezdje a kérdést, de szava elakad, amikor meghallja, mit mond neki Antas. Ő közben simogatja az arcán, Arae közelebb húzódik hozzá, így Antas keze már a hátát simogatja. Ő tátott szájjal hallgatja, mit tervez Antas. Nem is érti, miért van így meglepődve, hiszen ő is ezt tervezte. De így kimondva nagyon komolynak hangzik. A szíve egyre hevesebben dobog, a fülében visszhangoznak Antas szavai, és egyre jobban tetszenek neki. Válaszolna valamit, de Antas nekilát a fürdésnek és teljesen arra koncentrál, hogy Arae-nak és neki is jó legyen, így inkább nem tereli el a figyelmét. Amikor végeznek, Arae némi zavarodottságot lát Antas szemében, ezért magához húzza és megpuszilja.*
-Tökéletes volt. Köszönöm.
*Gyorsan kiszáll a kádból, keres egy törölközőt és maga köré tekeri. A további, közös életük megtervezését mégsem meztelenül kellene megbeszélniük. Kicsit még mindig össze-vissza állnak a gondolatai, úgyhogy vesz egy levegőt, és utána néz csak Antasra.*
-Amit az előbb mondtál...azt ugye teljesen komolyan gondoltad? *Mivel attól tart, hogy Antas nem érti, mire gondol gyorsan hozzáteszi.* - Az együttélés, a gyerekek... Mármint... *Nem tetszik neki, hogy teljesen össze-vissza futkosnak a gondolatai, de muszáj kimondania, amit érez.* - Ne érts félre! Én is szeretném, sőt... már napok óta ezen gondolkodok, csak... Én sosem voltam még senki mellett hosszabb ideig elkötelezve, és nem szeretném elrontani. *Vesz egy újabb nagy levegőt.* - Érted, amit mondani szeretnék?
*Kérdezi, mert ő elég nagy keveredésnek érezte, amit mondott. Szótlanul várja Antas reakcióját és csak reménykedik benne, hogy valami pozitív választ fog kapni tőle. Valami megnyugtatót, valamit, amitől végre határozottá válhat.*
'Kérlek, mondd azt, hogy ez így jó neked.' *Gondolja magában és közben Antast nézi.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-25 22:34:47
Üzenet elküldve: 2012-10-25 22:34:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Arae - 16+ jeleneteket tartalmaz//
* Helyet foglal a nő, közben a kezeit eligazítják. Nem mozdítja el kezeit a helyükről, hanem szinte hozzátapadnak a női testhez. A nő első szavaira kicsit elgondolkozik, majd egy sóhajtás kíséretében válaszol.*
- Valóban megérdemeljük? Vagyis úgy értem, hogy ezután még mi fog következni? Még több verseny? Akkor sokat fogunk izgulni. * Egy hosszabb csend áll be, amit kedvese tör meg. Kíváncsiskodik a gyermekkoráról.*
- A gyermekkoromat kolostorban töltöttem. Írni és olvasni tanítottak. Nem volt játék, mert egy kolostorban rend és fegyelem van. Szóval én sokat olvastam már kiskoromban, és amellett kertészkedtem. Később érdeklődni kezdtem a szabó mesterség iránt. * Ennyi jut eszébe a gyermekkorával kapcsolatban, közben odahajol szerelméhez és hosszú csókot ad az ajkaira.*
- Szívem, amennyiszer a szemedbe nézek, akkor az a kép jelenik meg előttem, hogy családot alapítunk közösen. Egészséges gyermekeink születnek. Hogy hol? Ahol jó a levegő, és meg tudunk élni. * Finoman megsimogatja a másik arcát, hogy nem sokkal utána lágyan cirógassa a hátát és az oldalát.*
- Fürdésről volt szó, így azt hiszem, hogy hozzálátok. * Kisebb mosoly jelenik meg az arcán, hogy kissé elpirulva mossa le Araeról a koszt. A feladat elvégzése után szólal meg.*
- Bocsáss meg, ha valamit vétettem. Nem akartalak megsérteni. * Ejti ki a szavakat, közben látszik a szemeiben, hogy neki ez a nővel való fürdés teljesen új.*
- Elmondhatjuk, hogy most már tiszta vagy.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.26 13:44:25, a következő indokkal:
Korhatárjelzés egyértelműsítése.
* Helyet foglal a nő, közben a kezeit eligazítják. Nem mozdítja el kezeit a helyükről, hanem szinte hozzátapadnak a női testhez. A nő első szavaira kicsit elgondolkozik, majd egy sóhajtás kíséretében válaszol.*
- Valóban megérdemeljük? Vagyis úgy értem, hogy ezután még mi fog következni? Még több verseny? Akkor sokat fogunk izgulni. * Egy hosszabb csend áll be, amit kedvese tör meg. Kíváncsiskodik a gyermekkoráról.*
- A gyermekkoromat kolostorban töltöttem. Írni és olvasni tanítottak. Nem volt játék, mert egy kolostorban rend és fegyelem van. Szóval én sokat olvastam már kiskoromban, és amellett kertészkedtem. Később érdeklődni kezdtem a szabó mesterség iránt. * Ennyi jut eszébe a gyermekkorával kapcsolatban, közben odahajol szerelméhez és hosszú csókot ad az ajkaira.*
- Szívem, amennyiszer a szemedbe nézek, akkor az a kép jelenik meg előttem, hogy családot alapítunk közösen. Egészséges gyermekeink születnek. Hogy hol? Ahol jó a levegő, és meg tudunk élni. * Finoman megsimogatja a másik arcát, hogy nem sokkal utána lágyan cirógassa a hátát és az oldalát.*
- Fürdésről volt szó, így azt hiszem, hogy hozzálátok. * Kisebb mosoly jelenik meg az arcán, hogy kissé elpirulva mossa le Araeról a koszt. A feladat elvégzése után szólal meg.*
- Bocsáss meg, ha valamit vétettem. Nem akartalak megsérteni. * Ejti ki a szavakat, közben látszik a szemeiben, hogy neki ez a nővel való fürdés teljesen új.*
- Elmondhatjuk, hogy most már tiszta vagy.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.26 13:44:25, a következő indokkal:
Korhatárjelzés egyértelműsítése.
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-25 17:57:15
Üzenet elküldve: 2012-10-25 17:57:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Meera//
*Lassan szedi a magas szárú bőrcsizmákba bújtatott lábait felfelé a lépcsőkön, közben egy pillanatra sem engedné el Meera kezét. Nem azért, mintha attól tartana, hogy megszökik előle; csupán jó érzéssel tölti el a másik nő bőrének érintése. Kezét, ujjait fogva még mintha a szívének dalát, mámorító lüktetését is érezné...
Felérve a lépcsőn, elgondolkodik rajta, ne tegyen-e már itt valamit a másikkal - meglepetésszerűen, saját kénye-kedve szerint; majd olyan gyorsan el is hessegeti az ötletet, ahogyan az egyébként támadt.*
"Még nem. Már csak pár lépés. Odabent pedig..."
*Hagyja ajkait ismét szélesre szaladni az újra feléledő buja vágyak késztetésére.
Sietve nyitja az ajtót, szélesre tárja azt, majd Meerát előre engedi. Kulcsra kívánja zárni maguk mögött az ajtót.*
*Lassan szedi a magas szárú bőrcsizmákba bújtatott lábait felfelé a lépcsőkön, közben egy pillanatra sem engedné el Meera kezét. Nem azért, mintha attól tartana, hogy megszökik előle; csupán jó érzéssel tölti el a másik nő bőrének érintése. Kezét, ujjait fogva még mintha a szívének dalát, mámorító lüktetését is érezné...
Felérve a lépcsőn, elgondolkodik rajta, ne tegyen-e már itt valamit a másikkal - meglepetésszerűen, saját kénye-kedve szerint; majd olyan gyorsan el is hessegeti az ötletet, ahogyan az egyébként támadt.*
"Még nem. Már csak pár lépés. Odabent pedig..."
*Hagyja ajkait ismét szélesre szaladni az újra feléledő buja vágyak késztetésére.
Sietve nyitja az ajtót, szélesre tárja azt, majd Meerát előre engedi. Kulcsra kívánja zárni maguk mögött az ajtót.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-25 14:40:44
Üzenet elküldve: 2012-10-25 14:40:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Nyakába akasztja az amulettet, lehuppan a lány mellé az ágyra és kezét a combjára teszi.* -Hol is kezdjem. Hát figyelj nem sok mindent tudok biztosan, de fiatalabb éveimben kiraboltam, átvertem, megöltem néhány lényt, aki e világ poros útjait tapossa. Volt közte jó néhány varázslatos figura is, de van egy akitől a hátam is borsódzik és ez a jelenség eléggé rá utal. Amit tudnod kell Róla, hogy akkor épp Dorana-nak hívták és megfújtam tőle valamit, és igen nagy bajba kevertem. "Milyen gyönyörű szeplős vállai és parázsló sötét szemei voltak!" Azóta minden tündéren kívül engem is gyűlöl. Évek óta nem hallottam Felőle, de tudom hogy él és engem keres. Elég komoly varázserő tett szert, de mint tudod nem nagyon értek az ilyesmihez. Nem biztos, hogy én voltam a célpont, de ha itt van a városban előbb utóbb rám is sor kerül. Dorana a démonom a múltamból, én a menekülést javasolnám, bármennyire is tudom, hogy ideje lenne szembenéznem vele. *Nagy levegőket vesz és próbálja izgatottságát és félelmeit kendőzni, ezúttal kisebb sikerrel.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-24 22:43:54
Üzenet elküldve: 2012-10-24 22:43:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Megkönnyebbül sóhajjal fogadja a csókot, abban a reményben, hogy ha maradtak is viharfelhők, azok már nem kettejük kapcsolata fölött tornyosulnak.*
Jól mondod: ragaszkodom hozzád.
"Bár magam sem tudom, miért" *teszi hozzá gondolatban.
Az ágyra telepszik, és megütögeti maga mellett a takarót, jelzésként a férfinak.*
Most, hogy így visszajöttél, elmesélhetnéd, mitől is tartasz pontosan, amikor éppen nem tőlem kapsz hideglelést... hátha együtt ki tudunk sütni valamit.
Jól mondod: ragaszkodom hozzád.
"Bár magam sem tudom, miért" *teszi hozzá gondolatban.
Az ágyra telepszik, és megütögeti maga mellett a takarót, jelzésként a férfinak.*
Most, hogy így visszajöttél, elmesélhetnéd, mitől is tartasz pontosan, amikor éppen nem tőlem kapsz hideglelést... hátha együtt ki tudunk sütni valamit.
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-24 21:13:30
Üzenet elküldve: 2012-10-24 21:13:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak - 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Nagyon jó illata van. *mosolyog rá, és mélyen beszippantja a fenyő illatot. Antashoz bújik, aztán megcsókolja. Majd gyorsan levetkőznek. Valójában levetkőztetik egymást. Arae lassan végighúzza a kezét Antason és ragyogó szemekkel térképezi fel a férfi testét.* - Szóval, akkor irány a víz. *Mire megmozdulhatna Antas már a vízben van, és csábító hangon hívja kedvesét is a meleg fürdőbe. Arae óvatosan belemászik és Antas ölébe ül, és úgy dől neki a mellkasának. Megfogja a férfi kezét és maga köré tekeri őket.*
-Azt hiszem, ezt mindketten megérdemeljük.
*Egy ideig csendben pihennek, aztán - amikor Arae megunja már a csendet - halkan megkérdezi.*
-Még alig tudok valamit rólad. Mesélj nekem a gyerekkorodról. *Óvatosan felnéz Antasra, hogy lássa, hogy reagál a férfi a kérésre, és megsimítja az arcát.* - Persze, csak ha van kedved. Nem kötelező.
*Nagyon szeretné még jobban megismerni Antast. Úgy érzi, mintha már évek óta ismerné, és mégsem tud semmit róla. Csak rá kell néznie, és tudja mit érez a férfi, de a nagy üres folt a múltjában zavaró. Arae persze tudja, hogy ezért neki is mesélnie kell, de szívesen megteszi, cserében az Antasról szóló történetekről.*
*Amíg a válaszra vár, becsukja a szemét és a jövőről mereng. Szeretne Antasszal maradni, és úgy tűnik, a férfi is hasonlókon gondolkodik. Jó lenne vele megismerni a közeli - és távoli - városokat és környékeket. Aztán valahol, ami a legjobban tetszett nekik, letelepedni és családot alapítani. Vajon Antasnak mik a szándékai?*
*Kinyitja a szemét és Antas tekintetét keresi, és várja a válaszát.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.26 13:43:52, a következő indokkal:
Korhatárjelzés egyértelműsítése.
-Nagyon jó illata van. *mosolyog rá, és mélyen beszippantja a fenyő illatot. Antashoz bújik, aztán megcsókolja. Majd gyorsan levetkőznek. Valójában levetkőztetik egymást. Arae lassan végighúzza a kezét Antason és ragyogó szemekkel térképezi fel a férfi testét.* - Szóval, akkor irány a víz. *Mire megmozdulhatna Antas már a vízben van, és csábító hangon hívja kedvesét is a meleg fürdőbe. Arae óvatosan belemászik és Antas ölébe ül, és úgy dől neki a mellkasának. Megfogja a férfi kezét és maga köré tekeri őket.*
-Azt hiszem, ezt mindketten megérdemeljük.
*Egy ideig csendben pihennek, aztán - amikor Arae megunja már a csendet - halkan megkérdezi.*
-Még alig tudok valamit rólad. Mesélj nekem a gyerekkorodról. *Óvatosan felnéz Antasra, hogy lássa, hogy reagál a férfi a kérésre, és megsimítja az arcát.* - Persze, csak ha van kedved. Nem kötelező.
*Nagyon szeretné még jobban megismerni Antast. Úgy érzi, mintha már évek óta ismerné, és mégsem tud semmit róla. Csak rá kell néznie, és tudja mit érez a férfi, de a nagy üres folt a múltjában zavaró. Arae persze tudja, hogy ezért neki is mesélnie kell, de szívesen megteszi, cserében az Antasról szóló történetekről.*
*Amíg a válaszra vár, becsukja a szemét és a jövőről mereng. Szeretne Antasszal maradni, és úgy tűnik, a férfi is hasonlókon gondolkodik. Jó lenne vele megismerni a közeli - és távoli - városokat és környékeket. Aztán valahol, ami a legjobban tetszett nekik, letelepedni és családot alapítani. Vajon Antasnak mik a szándékai?*
*Kinyitja a szemét és Antas tekintetét keresi, és várja a válaszát.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.26 13:43:52, a következő indokkal:
Korhatárjelzés egyértelműsítése.
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-24 20:06:24
Üzenet elküldve: 2012-10-24 20:06:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Arae //
* Talán kicsit passzív a nap végén a fáradtságtól, hogy nincs beszélgetős kedvében. Nem ismétli meg magát, vagy tesz felesleges lépéseket. Mikor Arae magával húzza az ágyhoz, akkor engedelmesen megy utána mint egy aranyos kiskutya a gazdájával. Megvárja míg a nő szépen elterül az ágyon, hogy utána a kezeivel hozzálásson a masszázsnak, amit a párjának ígért. Hosszú perceken keresztül törődik kedvese testével, míg végül be nem fejezi.*
- Igen, egy fürdőt ígértem neked. * Lassan odasétálnak a kétszemélyes dézsához. Egy üvegcsét levesz a közeli polcról majd beleönti a teljes tartalmát a forró vízbe. Hamarosan érezhetik a fenyő illatot.*
- Ha úgy érzed, hogy elkényeztetlek akkor kényeztess el engem. Hagyom magam. * Mosolyra húzza az ajkait, aztán egy könnyed mozdulattal megszabadul a nadrágjától. Magához húzza szerelmét és szerelmesen a fülébe súgja.*
- Maradj így. Én segítek levetkőzni neked. * Ezzel a nő némi segítségét igénybe véve levetkőzteti, közben a teste egyes részeit finoman simogatja.*
- Irány a víz. * Elereszti könnyedén, és belép a dézsába, hogy elfeküdjön a dézsában.*
-Hmm kellemes a víz. Gyere! Nem foglak annyira harapdálni. * Végigtekint kedvese szép testén, és leplezetlenül benne gyönyörködik.*
* Talán kicsit passzív a nap végén a fáradtságtól, hogy nincs beszélgetős kedvében. Nem ismétli meg magát, vagy tesz felesleges lépéseket. Mikor Arae magával húzza az ágyhoz, akkor engedelmesen megy utána mint egy aranyos kiskutya a gazdájával. Megvárja míg a nő szépen elterül az ágyon, hogy utána a kezeivel hozzálásson a masszázsnak, amit a párjának ígért. Hosszú perceken keresztül törődik kedvese testével, míg végül be nem fejezi.*
- Igen, egy fürdőt ígértem neked. * Lassan odasétálnak a kétszemélyes dézsához. Egy üvegcsét levesz a közeli polcról majd beleönti a teljes tartalmát a forró vízbe. Hamarosan érezhetik a fenyő illatot.*
- Ha úgy érzed, hogy elkényeztetlek akkor kényeztess el engem. Hagyom magam. * Mosolyra húzza az ajkait, aztán egy könnyed mozdulattal megszabadul a nadrágjától. Magához húzza szerelmét és szerelmesen a fülébe súgja.*
- Maradj így. Én segítek levetkőzni neked. * Ezzel a nő némi segítségét igénybe véve levetkőzteti, közben a teste egyes részeit finoman simogatja.*
- Irány a víz. * Elereszti könnyedén, és belép a dézsába, hogy elfeküdjön a dézsában.*
-Hmm kellemes a víz. Gyere! Nem foglak annyira harapdálni. * Végigtekint kedvese szép testén, és leplezetlenül benne gyönyörködik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370