Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:20:37
Üzenet elküldve: 2012-10-24 15:20:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
//Errdam//
*A férfi helyesli az ötletét, miszerint a szegénynegyedben kellene a keresést elkezdeni, aminek Skree örül. A kérdés elhangzásakor már az ajtót csukja be maguk mögött, majd elgondolkozva sétál a folyosón.*
- Azt hiszem egy rántottát fogok enni.*Mondja és elindul lefelé a lépcsőn. Odalent bevárja a lovagot, majd keres egy üres asztalt maguknak és lepakolja a holmiját az egyik székre.*
- Akkor neked mihez lenne kedved?*Kérdezi a lovagot mosolyogva.*
*A férfi helyesli az ötletét, miszerint a szegénynegyedben kellene a keresést elkezdeni, aminek Skree örül. A kérdés elhangzásakor már az ajtót csukja be maguk mögött, majd elgondolkozva sétál a folyosón.*
- Azt hiszem egy rántottát fogok enni.*Mondja és elindul lefelé a lépcsőn. Odalent bevárja a lovagot, majd keres egy üres asztalt maguknak és lepakolja a holmiját az egyik székre.*
- Akkor neked mihez lenne kedved?*Kérdezi a lovagot mosolyogva.*
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-24 12:50:35
Üzenet elküldve: 2012-10-24 12:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton átveszi az amulettet és megnyugszik, bár legbelül tudja, hogy ez még mit sem igazol. Leengedi a tőrt és lassan átöleli a lányt és a fülébe súgja.* - Azt hiszem azt mondani, hogy szeretsz, az túlzás volna, de talán ragaszkodsz Hozzám. *Megcsókolja a nyakát és várja, hogy a lány odaforduljon hozzá, ekkor tekintete először Eris bal, majd jobb szemébe vándorol, majd óvatosan lepillant a vérvörös ajkaira, ha a lány nem fordul el, akkor megcsókolja, hosszan. A csók után félhangosan megszólal:*
- Hála az Égnek, hogy visszataláltam Hozzád és Arthenior csodálatos földjére!
- Hála az Égnek, hogy visszataláltam Hozzád és Arthenior csodálatos földjére!
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-23 11:39:11
Üzenet elküldve: 2012-10-23 11:39:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
*Elérhetetlennek tűnő álomkép, mely valójában puszta hús és vér, nem több ennél. Misztikus köd lengi mégis körül, fájdalom, s veszteség szegélyezte idáig vezető útját, akár a jövőbe kígyózóét.*
- Biztos vagy benne? *Ívelnek csalárd mosolyra a vörösre festett ajkak, s ahogy kimondja, mintha ige volna döbben rá Mordach valamiféle homályos igazságra. Számára is rejtély mi lehet az pontosan, de annyit lát, hogy koránt sem hagyja hidegen. Enyhe borzongás fut végig gerince medrében látván a másik arcát.*
- Higgy a megérzéseidben. Az elméd megcsalhat, de az ösztöneid sosem vezetnek tévútra. *Sóhajtja maga elé remélvén szavai gyökeret vernek.*
- Valóban. *Mosolyodik el sejtelmesen miközben végigsimít a víz felszínén.*
- Túl messziről... *Jegyzi meg mintegy csak magának, majd vöröslő tekintete a férfire villan.*
- De ez volt megírva. Semmi sincs hiába, s a sors útja végül mégis csak elvezetett hozzád. *Mondja a bölcsek belenyugvásával. Hangjából kísérteties magabiztosság árad, olyasvalami, melyet csak kevesen mondhatnak magukénak, idős szerzetesek, kik bepillantottak már a múlt s jelen titkaiba. Talán nem is csoda, hogy szórakoztatja az ifjonti hév, mely a másikat irányítja.*
- Nem csak annak tűnsz, az is vagy. *Néz mélyen a szemébe. Íriszeiben hasonló 'vágy' tükröződik. Bár mindig is próbálta elnyomni ugyanolyan heves és türelmetlen tud lenni, mint most a férfi. Vérében van a szenvedély, nem véletlenül kapta róla nevét.*
- S ritka az az úr aki ezt megtenné érte. *Leheli oly halkan, hogy hangja szinte beleveszik az éj bársonyába, miközben tekintetét a férfi kezein nyugtatja, melyek ellátták sebét. A rájuk ereszkedő lélegzetnyi csend most cseppet sem zavarja. Sőt, valahogy természetesnek is hat egy ilyen intim pillanatban. Aztán ahogy megtöri a férfi reá pillant.*
- A sors szálai oly helyeken fonódnak össze ahol nem hinnéd. Az ősöm azok között volt akik életre hívták ezt a démont, melyet számtalan hasonló követett. Első szülöttként kötelességem, hogy lemossam családunk nevéről a gyalázatot. Több generáció óta hagyományozódik atyáról fiúra ez a 'feladat', s ugyan leánynak születtem, de a szellemek kiválasztottak. *Hangja keserű, lélegzete eláll egy pillanatra ahogy az utolsó szót ejti. Érződik nem egy jelenésre utal, hanem annál sokkal mélyebb megpróbáltatásra. Képtelen lenne többet mondani, de nem is kell. Jelenleg pont arra van szüksége amit a férfi ad: kérdések helyett néma ölelésre. Remegve simul bele karjaiba, s csúsztatja apró kezét hátára, s egy pillanatra görcsösen belé kapaszkodva ad utat fájdalmának. Ám ez hamar abba marad. Könnyei rég elfogytak, zilált lélegzete üteme is lassan helyreáll, megnyugtatja őt a másik közelsége, szívének gyorsuló üteme. Egy pillanatra felnéz tekintetét keresve mielőtt kibontakozna karjaitól. Rubinjaiban lobot vet a vágy. Kedve lenne megcsókolni és néhány percre teljesen megfeledkezni a gondokról, de nem teszi. Hacsak a másik nem ragadja meg az alkalmat lassan ellép mellőle, majd mély levegőt véve próbálja visszanyerni önuralmát. Túl sokáig követte, ezért tudja jól, hogy mindez hiú ábránd. A férfi egy szoknya vadász, nem érdekli semmi, csak a szórakozás. Különben is, még ha nem is lenne kedvese akkor sem kerülhet hozzá közelebb. Nagyapja lelkére kötötte bízzon benne, álljon mellette, legyen támasza a nehéz időkben, de sose szeresse, mert ezt egy eredár felhasználhatja ellene.. Szerencsére még szó sincs ilyesmiről, pusztán rég érintette bárki is ilyen kedvesen, nem több elemi vágynál... legalábbis ezzel nyugtatja magát.*
*Elérhetetlennek tűnő álomkép, mely valójában puszta hús és vér, nem több ennél. Misztikus köd lengi mégis körül, fájdalom, s veszteség szegélyezte idáig vezető útját, akár a jövőbe kígyózóét.*
- Biztos vagy benne? *Ívelnek csalárd mosolyra a vörösre festett ajkak, s ahogy kimondja, mintha ige volna döbben rá Mordach valamiféle homályos igazságra. Számára is rejtély mi lehet az pontosan, de annyit lát, hogy koránt sem hagyja hidegen. Enyhe borzongás fut végig gerince medrében látván a másik arcát.*
- Higgy a megérzéseidben. Az elméd megcsalhat, de az ösztöneid sosem vezetnek tévútra. *Sóhajtja maga elé remélvén szavai gyökeret vernek.*
- Valóban. *Mosolyodik el sejtelmesen miközben végigsimít a víz felszínén.*
- Túl messziről... *Jegyzi meg mintegy csak magának, majd vöröslő tekintete a férfire villan.*
- De ez volt megírva. Semmi sincs hiába, s a sors útja végül mégis csak elvezetett hozzád. *Mondja a bölcsek belenyugvásával. Hangjából kísérteties magabiztosság árad, olyasvalami, melyet csak kevesen mondhatnak magukénak, idős szerzetesek, kik bepillantottak már a múlt s jelen titkaiba. Talán nem is csoda, hogy szórakoztatja az ifjonti hév, mely a másikat irányítja.*
- Nem csak annak tűnsz, az is vagy. *Néz mélyen a szemébe. Íriszeiben hasonló 'vágy' tükröződik. Bár mindig is próbálta elnyomni ugyanolyan heves és türelmetlen tud lenni, mint most a férfi. Vérében van a szenvedély, nem véletlenül kapta róla nevét.*
- S ritka az az úr aki ezt megtenné érte. *Leheli oly halkan, hogy hangja szinte beleveszik az éj bársonyába, miközben tekintetét a férfi kezein nyugtatja, melyek ellátták sebét. A rájuk ereszkedő lélegzetnyi csend most cseppet sem zavarja. Sőt, valahogy természetesnek is hat egy ilyen intim pillanatban. Aztán ahogy megtöri a férfi reá pillant.*
- A sors szálai oly helyeken fonódnak össze ahol nem hinnéd. Az ősöm azok között volt akik életre hívták ezt a démont, melyet számtalan hasonló követett. Első szülöttként kötelességem, hogy lemossam családunk nevéről a gyalázatot. Több generáció óta hagyományozódik atyáról fiúra ez a 'feladat', s ugyan leánynak születtem, de a szellemek kiválasztottak. *Hangja keserű, lélegzete eláll egy pillanatra ahogy az utolsó szót ejti. Érződik nem egy jelenésre utal, hanem annál sokkal mélyebb megpróbáltatásra. Képtelen lenne többet mondani, de nem is kell. Jelenleg pont arra van szüksége amit a férfi ad: kérdések helyett néma ölelésre. Remegve simul bele karjaiba, s csúsztatja apró kezét hátára, s egy pillanatra görcsösen belé kapaszkodva ad utat fájdalmának. Ám ez hamar abba marad. Könnyei rég elfogytak, zilált lélegzete üteme is lassan helyreáll, megnyugtatja őt a másik közelsége, szívének gyorsuló üteme. Egy pillanatra felnéz tekintetét keresve mielőtt kibontakozna karjaitól. Rubinjaiban lobot vet a vágy. Kedve lenne megcsókolni és néhány percre teljesen megfeledkezni a gondokról, de nem teszi. Hacsak a másik nem ragadja meg az alkalmat lassan ellép mellőle, majd mély levegőt véve próbálja visszanyerni önuralmát. Túl sokáig követte, ezért tudja jól, hogy mindez hiú ábránd. A férfi egy szoknya vadász, nem érdekli semmi, csak a szórakozás. Különben is, még ha nem is lenne kedvese akkor sem kerülhet hozzá közelebb. Nagyapja lelkére kötötte bízzon benne, álljon mellette, legyen támasza a nehéz időkben, de sose szeresse, mert ezt egy eredár felhasználhatja ellene.. Szerencsére még szó sincs ilyesmiről, pusztán rég érintette bárki is ilyen kedvesen, nem több elemi vágynál... legalábbis ezzel nyugtatja magát.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:54:11
Üzenet elküldve: 2012-10-21 19:54:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kraggart meglepi a kérdés. Valójában még sosem járt fürdőszobában, ami a méreteinek megfelelő lenne. Tisztálkodás céljából mindig felkeresett egy folyót, vagy egy vízesést. Így igazából nem tud mit válaszolni. Végülis azt mondja:*
- Menj csak nyugodtan, ha szeretnél *majd egy lépést hátralépve leül az ágyra, amely legnagyobb megdöbbenésére nem ad ki recsegő hangokat, majd leemeli fejéről a sisakot.*
- Menj csak nyugodtan, ha szeretnél *majd egy lépést hátralépve leül az ágyra, amely legnagyobb megdöbbenésére nem ad ki recsegő hangokat, majd leemeli fejéről a sisakot.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:51:57
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:51:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Fellélegzik, ahogy látja, hogy Eton lassan visszatér a valóságba. A kérése viszont, hogy adjon zálogot, ismét zavarba hozza az eredart, hiszen csak nagyon kevés dologhoz ragaszkodik igazán, azok viszont többnyire a biztonságához szükségesek, mint az egykori gazdájától 'megörökölt' köpeny és kard.*
Hát jó *mondja, még mindig azon töprengve, mit adhatna oda anélkül, hogy komoly veszélybe sodorná magát az ígérkező kaland során. Keze végül a nyakában lógó, szemet ábrázoló amulettre téved, majd hátra, a vékony ezüstlán kapcsához. Kikapcsolja, és Eton felé nyújtja a láncot.*
A javasasszony szerint, akitől kaptam, megnyitja és egyúttal megvédi az elmét. Képzeld el, mit veszítek, ha igaza van.
*Képességei persze az előtt is megvoltak, hogy megkapta volna az amulettet, de tény, hogy kissé felerősödtek azóta - kérdés, hogy a szemnek vagy az időnek és a gyakorlásnak köszönhetően. Az amulett mindennek ellenére elég közel áll a szívéhez, már csak azért is, mert egy eredarnak is szüksége van arra az ici-pici állandóságra, amit az ilyesmi jelent.*
Hát jó *mondja, még mindig azon töprengve, mit adhatna oda anélkül, hogy komoly veszélybe sodorná magát az ígérkező kaland során. Keze végül a nyakában lógó, szemet ábrázoló amulettre téved, majd hátra, a vékony ezüstlán kapcsához. Kikapcsolja, és Eton felé nyújtja a láncot.*
A javasasszony szerint, akitől kaptam, megnyitja és egyúttal megvédi az elmét. Képzeld el, mit veszítek, ha igaza van.
*Képességei persze az előtt is megvoltak, hogy megkapta volna az amulettet, de tény, hogy kissé felerősödtek azóta - kérdés, hogy a szemnek vagy az időnek és a gyakorlásnak köszönhetően. Az amulett mindennek ellenére elég közel áll a szívéhez, már csak azért is, mert egy eredarnak is szüksége van arra az ici-pici állandóságra, amit az ilyesmi jelent.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:12:09
Üzenet elküldve: 2012-10-21 14:12:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Még egyszer körülnéz a szobában. A tündér méreteihez képest hatalmas az a kevéske bútor, leszámítva a másik, kisebb ágyat, amire le is ül. Van egy ablak is az ágyak mellett, és ha kinéz rajta, a hatalmasnak tűnő holdat és a ragyogó csillagokat pillantja meg. Elnéz az ablakról, tekintetét végigjártatja a szobán, és megakad Kraggar-on.*
-Ha szeretnél fürödni, én láttam ott egy fürdőszobát... *Indul az ajtó irányába, majd kinyitja, de akaratlanul is hátratántorodik egy lépést, látva a hatalmas kádat.* ~Ebben még egy.. nem, három ló is elférne!~ *Gondolja, bár nem kéne ennyire meglepettnek lennie. A fogadós nem véletlenül mondta, hogy óriásoknak tervezték.*
-Ha szeretnél fürödni, én láttam ott egy fürdőszobát... *Indul az ajtó irányába, majd kinyitja, de akaratlanul is hátratántorodik egy lépést, látva a hatalmas kádat.* ~Ebben még egy.. nem, három ló is elférne!~ *Gondolja, bár nem kéne ennyire meglepettnek lennie. A fogadós nem véletlenül mondta, hogy óriásoknak tervezték.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-20 19:10:46
Üzenet elküldve: 2012-10-20 19:10:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Skree//
*A lovag készségesen figyel és bólogat.
A szegénynegyed ésszerű döntés, ám rendkívül nagy. Jól jönne pár ismerős, aki elő tud teremteni olyan embereket akik ilyen ruhákban járnak, mint amit Skree mutat.
Hallott egyszer-kétszer olyan helyekről a városban, ahol zsoldosok és egyéb rossz arcú alakok gyülekeznek... Lehet fel kéne Őket keresni...*
-Hmmm... sajna nem ismerem a ruhafoszlány alapján az elkövetőket, de egy biztos... Orvgyilkus szindikátus vagy kartell és csakis 'kapcsolatok' révén kommunikálnak. A szegénynegyed ésszerű választás Úrnőm...
*Majd azzal fúj egyet mikor Skree kinyitja az ajtót, rátámaszkodva baltájára feláll és kiengedi maga előtt szíve hölgyét.
Vagy hölgyének szívét... nem mindegy, de jelenleg neki egyre megy. Az orvgyilkosok most kicsit elgondolkodtatták.*
-Mit kíván reggelizni Hölgyem ha szabad megtudni?
*A lovag készségesen figyel és bólogat.
A szegénynegyed ésszerű döntés, ám rendkívül nagy. Jól jönne pár ismerős, aki elő tud teremteni olyan embereket akik ilyen ruhákban járnak, mint amit Skree mutat.
Hallott egyszer-kétszer olyan helyekről a városban, ahol zsoldosok és egyéb rossz arcú alakok gyülekeznek... Lehet fel kéne Őket keresni...*
-Hmmm... sajna nem ismerem a ruhafoszlány alapján az elkövetőket, de egy biztos... Orvgyilkus szindikátus vagy kartell és csakis 'kapcsolatok' révén kommunikálnak. A szegénynegyed ésszerű választás Úrnőm...
*Majd azzal fúj egyet mikor Skree kinyitja az ajtót, rátámaszkodva baltájára feláll és kiengedi maga előtt szíve hölgyét.
Vagy hölgyének szívét... nem mindegy, de jelenleg neki egyre megy. Az orvgyilkosok most kicsit elgondolkodtatták.*
-Mit kíván reggelizni Hölgyem ha szabad megtudni?
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-19 17:46:24
Üzenet elküldve: 2012-10-19 17:46:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Antasnak//
*Belép a szobába és örömmel veszi tudomásul, hogy a verseny zűrzavaros forgataga és a fogadó mindig hangos terme után a nyugalom szigetére érkeztek. Csend van, a szoba ablaka is a halkabb oldal felé néz. Arae mosolyogva indul az ágy felé, hogy lepakoljon, de Antas hátulról elkapja, odabújik hozzá, és kedves szakat suttog a fülébe. Odafordul felé, ő is szorosan hozzábújik, átkarolja a férfi nyakát és hallgatja a terveit.*
-Jól hangzik. *mosolyog Antasra, amikor a férfi befejezte az ötleteit. Megsimítja az arcát és megcsókolja a férfit.*
-Túlságosan is elkényeztetsz. Úgy érzem, nem tudom ezt visszaadni neked. Ha bármit szeretnél, szólj nyugodtan.
*Úgy érzi, a férfi elkényezteti, és ő pedig nem tesz semmit. Mégis mindent megpróbál, hogy boldoggá tegye Antast. Amikor Antas elengedi, az ablakhoz lép, kinéz az udvarra, elmosolyodik, és mire visszafordul, Antas már meztelen felsőtesttel áll előtte. A mosoly vigyorrá szélesedik.*
-Azt hiszem ez jobb látvány, mint ami odakinn várna. *Ujjával kifelé mutat és közben elindul Antas felé, végigsimít a mellkasán és a férfire néz.*
-Szóval kapok egy kellemes masszázst? Utána pedig... *A fürdő felé pillant. Már alig várja, hogy ott legyenek. Antas igazán nem válaszolt a vacsora közben elmondottakra, de Arae reméli, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. És mi lenne jobb ráhangolódás, mint egy kellemes fürdő? Az ágyhoz megy, húzza magával Antast. Lefekszik az ágyra, és továbbra is húzza Antast.*
-Az Öné vagyok, uram! *Nevet rá, és megcsókolja.*
*Mikor Antas végzett a masszírozással, és kipihenték a 'fáradalmakat', Arae kimászik az ágyból.*
-Azt hiszem, ezután egy fürdőt ígértél nekem.
*Meg sem várva Antas válaszát, elindul a fürdő felé, és ott gyorsan meggyújt két gyertyát, és a kád mellé teszi őket. Aztán a szoba felé fordul és várja kedvesét.*
*Belép a szobába és örömmel veszi tudomásul, hogy a verseny zűrzavaros forgataga és a fogadó mindig hangos terme után a nyugalom szigetére érkeztek. Csend van, a szoba ablaka is a halkabb oldal felé néz. Arae mosolyogva indul az ágy felé, hogy lepakoljon, de Antas hátulról elkapja, odabújik hozzá, és kedves szakat suttog a fülébe. Odafordul felé, ő is szorosan hozzábújik, átkarolja a férfi nyakát és hallgatja a terveit.*
-Jól hangzik. *mosolyog Antasra, amikor a férfi befejezte az ötleteit. Megsimítja az arcát és megcsókolja a férfit.*
-Túlságosan is elkényeztetsz. Úgy érzem, nem tudom ezt visszaadni neked. Ha bármit szeretnél, szólj nyugodtan.
*Úgy érzi, a férfi elkényezteti, és ő pedig nem tesz semmit. Mégis mindent megpróbál, hogy boldoggá tegye Antast. Amikor Antas elengedi, az ablakhoz lép, kinéz az udvarra, elmosolyodik, és mire visszafordul, Antas már meztelen felsőtesttel áll előtte. A mosoly vigyorrá szélesedik.*
-Azt hiszem ez jobb látvány, mint ami odakinn várna. *Ujjával kifelé mutat és közben elindul Antas felé, végigsimít a mellkasán és a férfire néz.*
-Szóval kapok egy kellemes masszázst? Utána pedig... *A fürdő felé pillant. Már alig várja, hogy ott legyenek. Antas igazán nem válaszolt a vacsora közben elmondottakra, de Arae reméli, hogy a hallgatás beleegyezést jelent. És mi lenne jobb ráhangolódás, mint egy kellemes fürdő? Az ágyhoz megy, húzza magával Antast. Lefekszik az ágyra, és továbbra is húzza Antast.*
-Az Öné vagyok, uram! *Nevet rá, és megcsókolja.*
*Mikor Antas végzett a masszírozással, és kipihenték a 'fáradalmakat', Arae kimászik az ágyból.*
-Azt hiszem, ezután egy fürdőt ígértél nekem.
*Meg sem várva Antas válaszát, elindul a fürdő felé, és ott gyorsan meggyújt két gyertyát, és a kád mellé teszi őket. Aztán a szoba felé fordul és várja kedvesét.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-19 13:19:57
Üzenet elküldve: 2012-10-19 13:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 297
Játékstílus: Szelíd
//Errdam//
*A kérdésre elgondolkozik kissé.*
- Hmm...Nem is tudom.*Válaszol töprengve.*Azt hiszem kezdhetnénk a szegénynegyedben a kutatást. Utána meg majd meglátjuk, merre vezet az utunk. Nyom az sajnos kevés van. Az Artheniorba vezető úton az egyik városban találtam egy köpenydarabot.*Kotorászni kezd a táskájában és elővesz egy anyagdarabot. Odanyújtja a férfinak, hogy megszemlélhesse. Minden bizonnyal egy köpeny aljának egy része lehet, ami valamilyen módon leszakadt a köpenyről. A szegély egy ujjnyi vastag és vörös, az anyag többi része teljesen fekete. A szegélyen halványan felfedezhető valamilyen minta, azonban csak közelről lehet jól látni, hogy az apró farkasokból áll.*No meg a nevük. Vérmancs vagy Véres Tappancs...*Még gondolkozik egy kicsit, hogy mi lehet még fontos, de más nem jut eszébe. Így aztán nem is mond többet erről a témáról. Mikor a lovag bókol neki, ő kissé elpirul. Hát igen, eléggé elszokott már az ilyesmitől, így nem is nagyon tud rá mit mondani, csupán kinyitja az ajtót és Errdamhoz fordul.*
-Akkor menjünk is enni. Utána meg neki is látunk a keresésnek.*Szólal meg, majd kilép a folyosóra.*
*A kérdésre elgondolkozik kissé.*
- Hmm...Nem is tudom.*Válaszol töprengve.*Azt hiszem kezdhetnénk a szegénynegyedben a kutatást. Utána meg majd meglátjuk, merre vezet az utunk. Nyom az sajnos kevés van. Az Artheniorba vezető úton az egyik városban találtam egy köpenydarabot.*Kotorászni kezd a táskájában és elővesz egy anyagdarabot. Odanyújtja a férfinak, hogy megszemlélhesse. Minden bizonnyal egy köpeny aljának egy része lehet, ami valamilyen módon leszakadt a köpenyről. A szegély egy ujjnyi vastag és vörös, az anyag többi része teljesen fekete. A szegélyen halványan felfedezhető valamilyen minta, azonban csak közelről lehet jól látni, hogy az apró farkasokból áll.*No meg a nevük. Vérmancs vagy Véres Tappancs...*Még gondolkozik egy kicsit, hogy mi lehet még fontos, de más nem jut eszébe. Így aztán nem is mond többet erről a témáról. Mikor a lovag bókol neki, ő kissé elpirul. Hát igen, eléggé elszokott már az ilyesmitől, így nem is nagyon tud rá mit mondani, csupán kinyitja az ajtót és Errdamhoz fordul.*
-Akkor menjünk is enni. Utána meg neki is látunk a keresésnek.*Szólal meg, majd kilép a folyosóra.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-19 12:22:23
Üzenet elküldve: 2012-10-19 12:22:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
// Arae //
*Nővel az oldalán érkezik meg a szobája elé, hogy a zsebéből kivegye a kulcsot. Kinyitja az ajtót, majd szép kedvesét betereli a szobába. Bezárja az ajtó, majd a kulcsot elfordítja zárban.
" Itt vagyunk végre kettesben! " Ennek a tényleg örül, aztán beéri a Araét és hátulról átöleli.*
- Itt vagyunk, s nem zavar meg senki. Csak mi ketten. * Az erős karok tartják a nőt, hogy meg ne szökjön.*
- Korán kelünk, de megengedhetünk egy lazítást. A verseny miatt mindketten feszültek lehetünk. * Suttogja a nőnek a fülébe, közben a kezei megsimogatják a nőies hasfalat.*
- Szeretnélek megmasszírozni, aztán egy közös fürdőt megengedhetnénk magunknak. Te mit gondolsz erről? * Megcsókolja kedvese nyakát, közben a másik illatából is szippant egy keveset.*
- Végére hagynánk az összebújást. * Engedi el a másikat, és ha a párja elengedi, akkor felfedezi a szobát. Végül ledobja magáról a szép ruhát, de csak a felsőtestéről.Semmi szégyenlősség nélkül közeledik újfent szerelméhez.*
*Nővel az oldalán érkezik meg a szobája elé, hogy a zsebéből kivegye a kulcsot. Kinyitja az ajtót, majd szép kedvesét betereli a szobába. Bezárja az ajtó, majd a kulcsot elfordítja zárban.
" Itt vagyunk végre kettesben! " Ennek a tényleg örül, aztán beéri a Araét és hátulról átöleli.*
- Itt vagyunk, s nem zavar meg senki. Csak mi ketten. * Az erős karok tartják a nőt, hogy meg ne szökjön.*
- Korán kelünk, de megengedhetünk egy lazítást. A verseny miatt mindketten feszültek lehetünk. * Suttogja a nőnek a fülébe, közben a kezei megsimogatják a nőies hasfalat.*
- Szeretnélek megmasszírozni, aztán egy közös fürdőt megengedhetnénk magunknak. Te mit gondolsz erről? * Megcsókolja kedvese nyakát, közben a másik illatából is szippant egy keveset.*
- Végére hagynánk az összebújást. * Engedi el a másikat, és ha a párja elengedi, akkor felfedezi a szobát. Végül ledobja magáról a szép ruhát, de csak a felsőtestéről.Semmi szégyenlősség nélkül közeledik újfent szerelméhez.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-19 08:32:00
Üzenet elküldve: 2012-10-19 08:32:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Eton még mindig nagyon zaklatott, de már lassan kezd visszatérni a Lanawinba. És rögtön meg is szólal kapzsisága.* -Értem szóval csak a szavadat tudod adni? Hát az most kevés nekem, add nekem valamely becses tárgyadat a bizalmamért cserébe. Ez az ajánlatom. " Eton jól csináltad, de ha Vele van akkor megöl és visszaveszi, amit kaptál tőle. De tétovázásából meg tudhatom, hogy mennyire számíthatok rá. Igen ez így jó lesz." *Leengedi a tőrt, de hátrább lép néhány lépést. És próbálja megfigyelni Eris minden rezdülését, hátha észrevesz valamit.*
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-18 19:35:23
Üzenet elküldve: 2012-10-18 19:35:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
*Mordach meg sem tudná már mondani, hogy mikor pillantotta meg először a hölgyet, de arra határozottan emlékszik, hogy alakja, arca, s ami a legfontosabb, a tekintete mélyen beleivódott a férfi tudatába. Ha esetleg észre is vette, hogy ott van Yume körülötte, mindig úgy irányította pillantásait, hogy azok csak egy röpke, jelentéktelennek tűnő másodperc erejéig fürkésszék a hölgyet. Mindig is úgy tűnt kicsit, mintha ő egy elérhetetlen álomkép lenne, s valójában mindketten csak játszanak egymással. Mikor a Vörös eredt utána, hogy meg tudja, ki ő, akkor Yumét nem lehetett megtalálni, s mikor - legtöbbször - a hölgy kereste, akkor pedig Mordachnak volt mindenhol csak hűlt helye.*
- Számos ősi jóslatról tudok, de egy olyanról sem hallottam, ami rólam...
*Ekkor szemei váratlanul elkerekednek, s úgy látszik hogy kimondott szavai döbbentették rá pár dologra a férfit. Elvégre, ő honnan is tudna bármit saját magáról, mikor életének nagy részére nem is emlékszik?! Bár sok éve történt a balesete, azonban az elegendő volt arra, hogy gyermekkorát, családját, s mindent elfelejtsen. Abba is beletörődött, hogy a vörös hajzuhatagja és vörös íriszei is csupán a természet ajándékai, sosem gondolt bele igazán abba, hogy ilyen nincs a természetben... Tán minden összefüggne mindennel? ~Nem, az nem lehet!~*
- Yume... Egzotikus, keleties név, így bele sem merek gondolni, hogy mily messziről vezethetett ide hozzám az utad. Tán túl messziről is...
*Szavai immáron megértőek, s jól látszódik a férfin, hogy kezd enyhülni, s lassacskán kezd hinni a hölgy szavainak, bár még mindig oly homályos, s még ha megfelelő magyarázatot is kap mindenre a Vörös, akkor sem biztos, hogy elméje akar-e egyáltalán hinni...*
- Minél többet mondasz, annál kíváncsibb leszek, az a helyzet.
*Bólogat határozottan, majd ellép az ablaktól, s egy betörő hűvös fuvallat hatására becsukja azt. A szobából kiáradt már az a zavaró, állott meleg, s így már könnyebb tisztábban látni a dolgokat.*
- Mohónak tűnhetek, de mindent akarod tudni, a legapróbb részlettől a legnagyobbig. Rólad, rólam, mindenről...
*Lép hozzá újra közelebb, miközben szemei végig a hölgy combját fürkészik fájón.*
- Még ha nem is látszik, hidd el, sok mindent értek én... S igen becsülendő e cselekedet, ritka az olyan hölgy, ki ilyesmire képes lenne.
*Most, hogy már ezt is tudja, Yume igen nagyot nő a szemében, viszont még mindig nem tartja túl célszerűnek ezt a módszert, de hát ha valakinek így nyugszik csak meg a lelke, akkor ő nem fogja ebben megakadályozni.*
- Nos...
*Akad el kissé a szava a hallottak miatt, s igazából nehezen is hiszi el. Tény, hogy látott már furcsa dolgokat, hallott szokatlan történeteket démoni nőszemélyekről, kik az éj leple alatt rántják be áldozataikat a sötét sikátorokba, kikből csupán egy marék csont és húscafat marad. Ez mind szép és jó, de hogy igaz is legyen?*
- Ha jól rakom össze a darabkákat, akkor nekem közöm van ehhez a démoni fajhoz, s ha jól sejtem, az a bizonyos 'érzés' is hozzájuk köthető. *bólint egyet* Tegyük fel, hogy elhiszem mindezt. Ez esetben... Neked mi közöd van ehhez az egész esethez, s méginkább hozzám?
*Érzi az enyhe fájdalmat a hölgyben, amint keserűen pillant ki az ablakon. Minden bizonnyal mélyebb érzelmek is lapulnak ott mélyen, melyek talán örökre a homályban maradnak Mordach előtt... Ő mindenesetre érzi a nyomasztó érzést, mely Yumében lappang, ezért is érez késztetést arra, hogy megfogja vállát, s óvatosan magához húzza...*
*Mordach meg sem tudná már mondani, hogy mikor pillantotta meg először a hölgyet, de arra határozottan emlékszik, hogy alakja, arca, s ami a legfontosabb, a tekintete mélyen beleivódott a férfi tudatába. Ha esetleg észre is vette, hogy ott van Yume körülötte, mindig úgy irányította pillantásait, hogy azok csak egy röpke, jelentéktelennek tűnő másodperc erejéig fürkésszék a hölgyet. Mindig is úgy tűnt kicsit, mintha ő egy elérhetetlen álomkép lenne, s valójában mindketten csak játszanak egymással. Mikor a Vörös eredt utána, hogy meg tudja, ki ő, akkor Yumét nem lehetett megtalálni, s mikor - legtöbbször - a hölgy kereste, akkor pedig Mordachnak volt mindenhol csak hűlt helye.*
- Számos ősi jóslatról tudok, de egy olyanról sem hallottam, ami rólam...
*Ekkor szemei váratlanul elkerekednek, s úgy látszik hogy kimondott szavai döbbentették rá pár dologra a férfit. Elvégre, ő honnan is tudna bármit saját magáról, mikor életének nagy részére nem is emlékszik?! Bár sok éve történt a balesete, azonban az elegendő volt arra, hogy gyermekkorát, családját, s mindent elfelejtsen. Abba is beletörődött, hogy a vörös hajzuhatagja és vörös íriszei is csupán a természet ajándékai, sosem gondolt bele igazán abba, hogy ilyen nincs a természetben... Tán minden összefüggne mindennel? ~Nem, az nem lehet!~*
- Yume... Egzotikus, keleties név, így bele sem merek gondolni, hogy mily messziről vezethetett ide hozzám az utad. Tán túl messziről is...
*Szavai immáron megértőek, s jól látszódik a férfin, hogy kezd enyhülni, s lassacskán kezd hinni a hölgy szavainak, bár még mindig oly homályos, s még ha megfelelő magyarázatot is kap mindenre a Vörös, akkor sem biztos, hogy elméje akar-e egyáltalán hinni...*
- Minél többet mondasz, annál kíváncsibb leszek, az a helyzet.
*Bólogat határozottan, majd ellép az ablaktól, s egy betörő hűvös fuvallat hatására becsukja azt. A szobából kiáradt már az a zavaró, állott meleg, s így már könnyebb tisztábban látni a dolgokat.*
- Mohónak tűnhetek, de mindent akarod tudni, a legapróbb részlettől a legnagyobbig. Rólad, rólam, mindenről...
*Lép hozzá újra közelebb, miközben szemei végig a hölgy combját fürkészik fájón.*
- Még ha nem is látszik, hidd el, sok mindent értek én... S igen becsülendő e cselekedet, ritka az olyan hölgy, ki ilyesmire képes lenne.
*Most, hogy már ezt is tudja, Yume igen nagyot nő a szemében, viszont még mindig nem tartja túl célszerűnek ezt a módszert, de hát ha valakinek így nyugszik csak meg a lelke, akkor ő nem fogja ebben megakadályozni.*
- Nos...
*Akad el kissé a szava a hallottak miatt, s igazából nehezen is hiszi el. Tény, hogy látott már furcsa dolgokat, hallott szokatlan történeteket démoni nőszemélyekről, kik az éj leple alatt rántják be áldozataikat a sötét sikátorokba, kikből csupán egy marék csont és húscafat marad. Ez mind szép és jó, de hogy igaz is legyen?*
- Ha jól rakom össze a darabkákat, akkor nekem közöm van ehhez a démoni fajhoz, s ha jól sejtem, az a bizonyos 'érzés' is hozzájuk köthető. *bólint egyet* Tegyük fel, hogy elhiszem mindezt. Ez esetben... Neked mi közöd van ehhez az egész esethez, s méginkább hozzám?
*Érzi az enyhe fájdalmat a hölgyben, amint keserűen pillant ki az ablakon. Minden bizonnyal mélyebb érzelmek is lapulnak ott mélyen, melyek talán örökre a homályban maradnak Mordach előtt... Ő mindenesetre érzi a nyomasztó érzést, mely Yumében lappang, ezért is érez késztetést arra, hogy megfogja vállát, s óvatosan magához húzza...*
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-18 17:51:51
Üzenet elküldve: 2012-10-18 17:51:51
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lautrek a szoba ajtó elé érve kulcsot a zárba dugja majd nyitja az ajtót, megpillantja a bevetett melyet már régóta nem látott és nem is aludt ilyenben. Leveti páncélját majd ráveti magát az ágyra. Mielőtt még elaludna elmereng kicsit mihez kezd holnap de mivel éjfél körül jár az idő lassacskán csak lecsukja a szemét és mély álomba merül.
Tíz óra körül jár mikor Lautrek feltápászkodik az ágyból és lassan elkezdi felvenni a nehéz páncélzatát. Míg öltözködik gondolkodni kezd mit kezdjen a mai nappal. ~Biztos kell lenni e valami kovácsnak hisz úgy is el kéne valami új fegyver.~ Ágyát bevetetlenül kisétál az ajtón majd sétál le a lépcsőn.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.18 18:27:22, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
Tíz óra körül jár mikor Lautrek feltápászkodik az ágyból és lassan elkezdi felvenni a nehéz páncélzatát. Míg öltözködik gondolkodni kezd mit kezdjen a mai nappal. ~Biztos kell lenni e valami kovácsnak hisz úgy is el kéne valami új fegyver.~ Ágyát bevetetlenül kisétál az ajtón majd sétál le a lépcsőn.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.10.18 18:27:22, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása.
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-17 11:13:45
Üzenet elküldve: 2012-10-17 11:13:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat //
*Másfél év hosszú idő. Nagyjából ennyi telhetett el azóta, hogy először olvasott abban az elhagyatott rom templomban lévő könyvtárában talált ódon tekercs lapján egy különleges férfiról. Afféle jövendölés volt. Emlékszik, először szórakozottan félretette, aztán valamiért mégis magával vitte. Sokáig nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, azonban egy derűs tavaszi délutánon, mikor a hó már olvadni kezdett és az első virágok kidugták a fejüket valahogy nagyapja kezébe került az írás. Az öreg izgalomtól remegve várta ideiglenes otthonuk ajtajában. Alig várta, hogy hazaérjen. Ott állt vastag prémekbe burkolózva és csillogó szemekkel azt mondta: 'Indulnod kell, meg van! Meglásd, Ő majd elvezet hozzájuk és a húgodhoz is.' Kételkedett. Hogyan is hihetne egy poros papírcafatnak, ám amikor az öreg szemébe nézett rendíthetetlen hitet látott, mely az idők során rá is átragadt. Sokáig vándorolt, míg végül megtalálta, elvégre ez nem olyan adomány, mellyel bárki kérkedne, ha egyáltalán tud az eredárok létezéséről. Ráadásul ő is könnyen tévedhet. Meg is történt párszor. Mire útja Mordachoz vezette kezdte megint elveszteni a reményt. Talán innen a túlzott bizalom és a már-már fanatikus odaadás. Túl sokáig várt rá s tisztelte távolról, így alakja kissé felmagasztalódott, bár mióta közelebb került hozzá egyre több mindent megtudott. Kiábrándítónak találta mennyire húsvér figura, ugyanakkor hiába tagadta ez még inkább vonzotta. S most itt áll, lelke remeg, fél a valóságtól és még annál jobban a kiábrándulástól. Rengeteg érzelem kavarog benne, nem csoda, hogy képtelen teljesen leplezni őket, hisz valósággal tobzódnak, s épp kitörni készülnek.*
- Senki sem küldött, önszántamból jöttem, egy ősi jóslatot követve. *Elhallgathatta volna, még sem teszi, ám szerinte az idő nem érett még meg arra, hogy a fátylat az egész történetről fellebbentse. Még nem. Leendő társának egyelőre be kell érnie néhány részlettel, mint például a nevével.*
- Yumének, a ti nyelveteken annyit tesz: álom. *Ejti lágyan, s ha a férfi belegondol tényleg van némi akcentusa, viszont elég távolról jöhetett, mert még errefelé nem sűrűn találkozni ilyen kiejtéssel, még hasonlóval is ritkán, ami talán még egzotikusabbá és titokzatosabbá varázsolja a nőt. Minél többet mond annál több talány lappang körülötte. Könnyen érezheti magát szemébe nézve elveszetten.*
- Köntörfalaz.. *Ízlelgeti.*
- ..vagy nem akar egyből rád zúdítani mindent. *Érinti ujját a víz felszínéhez.*
- Nézd! Egyetlen érintés mennyi hullámot képes kelteni, egyre nagyobbakat, melyek idővel ugyan elhalnak, de addig vadul tajtékzanak elsöpörve mindent maguk körül. A kő amit cipelek és majdan lelket tavába ejtek ennél sokkal súlyosabb, s örökre ott marad. Biztos vagy benne, hogy most azonnal tudni akarod mi az? *Mosolyog vissza rá. Érzi, hogy a jég lassan kezd felengedni, ugyanakkor azt is, hogy a másikban lévő kíváncsi démont nem szomjaztathatja sokáig. Igazságra vágyik. Még a hűs, józanító levegő sem képes kiölni e vágy magvát, ahogy másét sem. Mikor Mordach hirtelen előtte terem kissé összerezzen. Fájó a közelség. Érzi, hogy ajkaik szinte összeérnek, s szinte pattanásig telik a levegő feszültséggel. Szenvedélyes tűz járja át testét, perzseli lelkét, ahogy égő ajkaival egy pillanatra súrolja a másikét. Úgy véli ő is ezt akarja, különben miért hajolna hozzá folyton ilyen közel, s mozdulata alátámasztani látszik feltételezését. Pont ezért rettenetesen kiábrándító ahogy kezét felemelve ujjait meglebbenti szemi előtt.*
- Közel sem. *Rebben tekintete a kezéből kitépett kendőre.*
- De ezt aligha értenéd. *Fordítja oldalra arcát s kissé lefelé néz, mert nem bírja elviselni sem szánakozó mosolyát, sem pedig azt ahogyan ránéz. Végül az igazság csak kikívánkozik belőle.*
- Egy kard nem játék, pengéje vérre szomjúhozik. Ha feleslegesen rántod ki a sajátoddal kell megitatnod. Nem rég hibáztam, ez a seb erre emlékeztet, ahogy a többi forradás mellette. *Néz mélyen a szemébe. Vöröslő íriszeiben még mindig szenvedélyes láng lobog. Izzása már már fanatikus fényt kölcsönöz a rubinként szikrázó szembogaraknak. Nem szól semmit, de arcára van írva mindezt komolyan gondolja, akárcsak a többit. Pont ezért ez a kis közjáték vajmi kevés ahhoz, hogy valódi céljaitól eltántorítsa. Amikor a férfi vállára ejti kezét, s amaz közelebb lép lágy mosollyal jelzi felé nem haragszik a korábbiért, sem pedig az újabb vádaskodásért.*
- Eddig sem hazudtam. *Búgja bársonyos hangján, majd folytatja.*
- Az az érzés, aminek eddig nem tulajdonítottál jelentőséget nagyon is ritka adomány. Olyan, mint egy hatodik érzék, mellyel bepillantást nyersz a csalóka felszín alá. Léteznek démonok, akik ezen a síkon járnak. Hosszú évszázadokkal ezelőtt szabadították az elsőt a világunkra. Hataloméhes tudósok voltak, kik önnön gyarlóságuktól elvakulva azt hitték hajlandóak a megalkuvásra. Tévedtek. Azóta sokan vannak köztünk és a mi szenvedésünkből táplálkoznak. *Pillant ki szomorúan az ablakon. Hangjából érezni sok minden történt amiről egyelőre képtelen lenne beszélni. Mérhetetlen fájdalom árad ebben a néhány törékeny pillanatban lélektükreiből. Veszteség és halál aurája lengi körül karcsú alakját. Erős nő, most mégis oly esendő, hogy szinte vágyat ébreszt arra, hogy átölelje, s megóvja az újabb csapásoktól.*
*Másfél év hosszú idő. Nagyjából ennyi telhetett el azóta, hogy először olvasott abban az elhagyatott rom templomban lévő könyvtárában talált ódon tekercs lapján egy különleges férfiról. Afféle jövendölés volt. Emlékszik, először szórakozottan félretette, aztán valamiért mégis magával vitte. Sokáig nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, azonban egy derűs tavaszi délutánon, mikor a hó már olvadni kezdett és az első virágok kidugták a fejüket valahogy nagyapja kezébe került az írás. Az öreg izgalomtól remegve várta ideiglenes otthonuk ajtajában. Alig várta, hogy hazaérjen. Ott állt vastag prémekbe burkolózva és csillogó szemekkel azt mondta: 'Indulnod kell, meg van! Meglásd, Ő majd elvezet hozzájuk és a húgodhoz is.' Kételkedett. Hogyan is hihetne egy poros papírcafatnak, ám amikor az öreg szemébe nézett rendíthetetlen hitet látott, mely az idők során rá is átragadt. Sokáig vándorolt, míg végül megtalálta, elvégre ez nem olyan adomány, mellyel bárki kérkedne, ha egyáltalán tud az eredárok létezéséről. Ráadásul ő is könnyen tévedhet. Meg is történt párszor. Mire útja Mordachoz vezette kezdte megint elveszteni a reményt. Talán innen a túlzott bizalom és a már-már fanatikus odaadás. Túl sokáig várt rá s tisztelte távolról, így alakja kissé felmagasztalódott, bár mióta közelebb került hozzá egyre több mindent megtudott. Kiábrándítónak találta mennyire húsvér figura, ugyanakkor hiába tagadta ez még inkább vonzotta. S most itt áll, lelke remeg, fél a valóságtól és még annál jobban a kiábrándulástól. Rengeteg érzelem kavarog benne, nem csoda, hogy képtelen teljesen leplezni őket, hisz valósággal tobzódnak, s épp kitörni készülnek.*
- Senki sem küldött, önszántamból jöttem, egy ősi jóslatot követve. *Elhallgathatta volna, még sem teszi, ám szerinte az idő nem érett még meg arra, hogy a fátylat az egész történetről fellebbentse. Még nem. Leendő társának egyelőre be kell érnie néhány részlettel, mint például a nevével.*
- Yumének, a ti nyelveteken annyit tesz: álom. *Ejti lágyan, s ha a férfi belegondol tényleg van némi akcentusa, viszont elég távolról jöhetett, mert még errefelé nem sűrűn találkozni ilyen kiejtéssel, még hasonlóval is ritkán, ami talán még egzotikusabbá és titokzatosabbá varázsolja a nőt. Minél többet mond annál több talány lappang körülötte. Könnyen érezheti magát szemébe nézve elveszetten.*
- Köntörfalaz.. *Ízlelgeti.*
- ..vagy nem akar egyből rád zúdítani mindent. *Érinti ujját a víz felszínéhez.*
- Nézd! Egyetlen érintés mennyi hullámot képes kelteni, egyre nagyobbakat, melyek idővel ugyan elhalnak, de addig vadul tajtékzanak elsöpörve mindent maguk körül. A kő amit cipelek és majdan lelket tavába ejtek ennél sokkal súlyosabb, s örökre ott marad. Biztos vagy benne, hogy most azonnal tudni akarod mi az? *Mosolyog vissza rá. Érzi, hogy a jég lassan kezd felengedni, ugyanakkor azt is, hogy a másikban lévő kíváncsi démont nem szomjaztathatja sokáig. Igazságra vágyik. Még a hűs, józanító levegő sem képes kiölni e vágy magvát, ahogy másét sem. Mikor Mordach hirtelen előtte terem kissé összerezzen. Fájó a közelség. Érzi, hogy ajkaik szinte összeérnek, s szinte pattanásig telik a levegő feszültséggel. Szenvedélyes tűz járja át testét, perzseli lelkét, ahogy égő ajkaival egy pillanatra súrolja a másikét. Úgy véli ő is ezt akarja, különben miért hajolna hozzá folyton ilyen közel, s mozdulata alátámasztani látszik feltételezését. Pont ezért rettenetesen kiábrándító ahogy kezét felemelve ujjait meglebbenti szemi előtt.*
- Közel sem. *Rebben tekintete a kezéből kitépett kendőre.*
- De ezt aligha értenéd. *Fordítja oldalra arcát s kissé lefelé néz, mert nem bírja elviselni sem szánakozó mosolyát, sem pedig azt ahogyan ránéz. Végül az igazság csak kikívánkozik belőle.*
- Egy kard nem játék, pengéje vérre szomjúhozik. Ha feleslegesen rántod ki a sajátoddal kell megitatnod. Nem rég hibáztam, ez a seb erre emlékeztet, ahogy a többi forradás mellette. *Néz mélyen a szemébe. Vöröslő íriszeiben még mindig szenvedélyes láng lobog. Izzása már már fanatikus fényt kölcsönöz a rubinként szikrázó szembogaraknak. Nem szól semmit, de arcára van írva mindezt komolyan gondolja, akárcsak a többit. Pont ezért ez a kis közjáték vajmi kevés ahhoz, hogy valódi céljaitól eltántorítsa. Amikor a férfi vállára ejti kezét, s amaz közelebb lép lágy mosollyal jelzi felé nem haragszik a korábbiért, sem pedig az újabb vádaskodásért.*
- Eddig sem hazudtam. *Búgja bársonyos hangján, majd folytatja.*
- Az az érzés, aminek eddig nem tulajdonítottál jelentőséget nagyon is ritka adomány. Olyan, mint egy hatodik érzék, mellyel bepillantást nyersz a csalóka felszín alá. Léteznek démonok, akik ezen a síkon járnak. Hosszú évszázadokkal ezelőtt szabadították az elsőt a világunkra. Hataloméhes tudósok voltak, kik önnön gyarlóságuktól elvakulva azt hitték hajlandóak a megalkuvásra. Tévedtek. Azóta sokan vannak köztünk és a mi szenvedésünkből táplálkoznak. *Pillant ki szomorúan az ablakon. Hangjából érezni sok minden történt amiről egyelőre képtelen lenne beszélni. Mérhetetlen fájdalom árad ebben a néhány törékeny pillanatban lélektükreiből. Veszteség és halál aurája lengi körül karcsú alakját. Erős nő, most mégis oly esendő, hogy szinte vágyat ébreszt arra, hogy átölelje, s megóvja az újabb csapásoktól.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-16 19:43:41
Üzenet elküldve: 2012-10-16 19:43:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 99
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
// Lú //
- Sőt, van egy jobb ötletem! *Ejti az asztalra kupáját.*
- Mit szólnál hozzá, ha te előre mennél a lantoddal és rendelnél valami finomat, én pedig amíg a vacsoránk elkészül felvenném azt a vörös ruhát amit már talán említettem is, aztán ha túl vagyunk a vacsorán mulatnánk egy jót? *Pattan fel, s örömmámorban úszva megpördül tengelye körül. Csupán ezután eszmél rá, hogy nem adta még a férfi beleegyezését.*
- Lehet? *Veszi elő legszebbik nézését egy pillanat alatt leülve lába elé, kezét a férfi térdén nyugtatva. Úgy néz ki ebben a pillanatban, mint valami kislány aki az apukáját kérleli. Hatalmas csillogó mélylila szemei szinte szikráznak, ajkai huncut mosolyra ívelnek. Végül amennyiben belemegy oly gyorsan illan el, mintha csupán káprázat lett volna alakja.*
- Sőt, van egy jobb ötletem! *Ejti az asztalra kupáját.*
- Mit szólnál hozzá, ha te előre mennél a lantoddal és rendelnél valami finomat, én pedig amíg a vacsoránk elkészül felvenném azt a vörös ruhát amit már talán említettem is, aztán ha túl vagyunk a vacsorán mulatnánk egy jót? *Pattan fel, s örömmámorban úszva megpördül tengelye körül. Csupán ezután eszmél rá, hogy nem adta még a férfi beleegyezését.*
- Lehet? *Veszi elő legszebbik nézését egy pillanat alatt leülve lába elé, kezét a férfi térdén nyugtatva. Úgy néz ki ebben a pillanatban, mint valami kislány aki az apukáját kérleli. Hatalmas csillogó mélylila szemei szinte szikráznak, ajkai huncut mosolyra ívelnek. Végül amennyiben belemegy oly gyorsan illan el, mintha csupán káprázat lett volna alakja.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-16 16:57:24
Üzenet elküldve: 2012-10-16 16:57:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kraggar meghökken hallva a történetet. Az emberi ostobaságnak számtalan formájával találkozott már, de olyannal még soha, hogy valaki babonák miatt levágja egy kicsi, védtelen tündér szárnyait. Igazából nem is tud rá mit válaszolni, mert odaérnek a szobához. Már az ajtó is elég nagy, így Kraggar szinte gond nélkül bejut rajta.*
- Valóban szép nagy szoba *Kraggar csak ennyit tud mondani, mert már nagyon régen nem látott méreteinek megfelelő szobát.*
- Valóban szép nagy szoba *Kraggar csak ennyit tud mondani, mert már nagyon régen nem látott méreteinek megfelelő szobát.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-16 10:58:56
Üzenet elküldve: 2012-10-16 10:58:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Kean diamit és a 3-as szoba //
*A hajnali percekben megébred. Látja, hogy Kedvese még száz méter mélyen alszik. A kívülről beszűrődő lámpafény sejtelmesen megvilágítja Kean izmos felsőtestét. Ahogyan végig néz rajta, elönti a forróság. Beleharap alsó ajkába, megrázza a fejét, hogy elhessegesse a piszkos gondolatokat, majd óvatosan kikel az ágyból, hogy ne ébressze fel Kedvesét.*
~Le kellene mosdanom, hogy mikor felkel ez a kis csibész, frissen és üdén várjam.~
*Mosolyog, halkan előveszi kis táskájából a szappant, amit még az egyik karavánostól vett elég drágán. Belemártja a vízbe, majd szépen lemosakszik. Felülről lefelé halad. Arc, nyak, mellkas, karok, és így tovább. Miután végzett, szépen kifésüli ezüst szőke, hosszú haját. Ahogy belenéz a tükörbe, látja magát szép fehér díszes ruhába, ahogy épp a haját igazítja az esküvőhöz. Megáll egy pillanatra. Hátrapillant Kedvesére.*
~Igen, ezt szeretném. Szeretnék, majd egyszer a feleséged lenni. Szeretlek!~
*Mosolyogva visszafordul a tükörhöz s befejezi a fésülködést. Egy-egy hajtincset befon, a végére apró fehéres gyöngyökkel díszíti. Reméli tetszeni fog Kedvesének. Leül az asztalhoz s a gondolataiba mered.*
~Sokszor elgondolkozom azon, hogy ilyen kevés idő alatt mennyi mindenen keresztül mentünk s mégis mindezek után is képesek vagyunk megbocsátani egymásnak. Én is követtem el hibákat, ő is, de valahogy nem tudok rá haragudni. Szeretem nagyon és szeretni is fogom bármit is csinál. Szeretlek Kean!~
*A hajnali percekben megébred. Látja, hogy Kedvese még száz méter mélyen alszik. A kívülről beszűrődő lámpafény sejtelmesen megvilágítja Kean izmos felsőtestét. Ahogyan végig néz rajta, elönti a forróság. Beleharap alsó ajkába, megrázza a fejét, hogy elhessegesse a piszkos gondolatokat, majd óvatosan kikel az ágyból, hogy ne ébressze fel Kedvesét.*
~Le kellene mosdanom, hogy mikor felkel ez a kis csibész, frissen és üdén várjam.~
*Mosolyog, halkan előveszi kis táskájából a szappant, amit még az egyik karavánostól vett elég drágán. Belemártja a vízbe, majd szépen lemosakszik. Felülről lefelé halad. Arc, nyak, mellkas, karok, és így tovább. Miután végzett, szépen kifésüli ezüst szőke, hosszú haját. Ahogy belenéz a tükörbe, látja magát szép fehér díszes ruhába, ahogy épp a haját igazítja az esküvőhöz. Megáll egy pillanatra. Hátrapillant Kedvesére.*
~Igen, ezt szeretném. Szeretnék, majd egyszer a feleséged lenni. Szeretlek!~
*Mosolyogva visszafordul a tükörhöz s befejezi a fésülködést. Egy-egy hajtincset befon, a végére apró fehéres gyöngyökkel díszíti. Reméli tetszeni fog Kedvesének. Leül az asztalhoz s a gondolataiba mered.*
~Sokszor elgondolkozom azon, hogy ilyen kevés idő alatt mennyi mindenen keresztül mentünk s mégis mindezek után is képesek vagyunk megbocsátani egymásnak. Én is követtem el hibákat, ő is, de valahogy nem tudok rá haragudni. Szeretem nagyon és szeretni is fogom bármit is csinál. Szeretlek Kean!~
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-15 21:30:40
Üzenet elküldve: 2012-10-15 21:30:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
"Mégis hogyan bizonyítsam az őszinteségem annak, aki a legjobban tudja, milyen egy hazug dög vagyok?"
*Egy ideig csendben áll, Eton minden rezdülésére figyelve. Mivel a férfi zaklatott, néha egy-egy érzelemhullámot is elkap, de nem sokra megy velük.*
Nincs bizonyítékom *mondja végül.* Csak a gyengécske adott szavam. Vagy hiszel nekem, vagy nem. Ha továbbra is megbízol bennem, talán tudok segíteni, pedig az istenekre mondom, nem vagyok egy segítőkész alkat. Ha viszont nem, és még engem is elüldözöl magad mellől, küzdhetsz egyedül a démonaiddal.
*Egy ideig csendben áll, Eton minden rezdülésére figyelve. Mivel a férfi zaklatott, néha egy-egy érzelemhullámot is elkap, de nem sokra megy velük.*
Nincs bizonyítékom *mondja végül.* Csak a gyengécske adott szavam. Vagy hiszel nekem, vagy nem. Ha továbbra is megbízol bennem, talán tudok segíteni, pedig az istenekre mondom, nem vagyok egy segítőkész alkat. Ha viszont nem, és még engem is elüldözöl magad mellől, küzdhetsz egyedül a démonaiddal.
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-15 20:39:01
Üzenet elküldve: 2012-10-15 20:39:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Eredarvadászat - 16+ jelenet //
*Mordachot igazán meglepik a hölgyemény őszinte szavai, melyek mögött - bármennyire is akarja rejtegetni - érzelmeket is felfedez, amiket valójában nem tud mire vélni. Tény, hogy sokszor látta maga körül, és annál is többször csinált úgy, mintha nem is tűnt volna fel neki... Vajon mennyi ideje járhat a férfi nyomában? S ez idő alatt vajon kialakulhatott valami kötődés is, melyet talán lehetne bizalomnak, vagy reménysugárnak nevezni? Furcsa, de igen rokonszenves aura lengi körül a hölgyet, mely egyre jobban kelti fel a Vörös érdeklődését.*
- Kérlek, ne talányokban beszélj, hanem mondd ki konkrétan, miért vagy a nyomomban oly régóta! Lehet, hogy rengeteg tudásanyag és tapasztalat lapul a fejemben, de még mindig kissé homályos nekem, hogy ezért miért kellett hónapokon át a sarkamban lenned. Mégis ki küldött, és mi célból?
*Kérdi határozottan, bár hangja nem mondható erőszakosnak, csupán egy csepp követelőzést lehetne kihallani belőle, de még ez se jön a férfitől tudatosan. Ha hölgyről van szó - még ha az a nyomában is jár -, akkor sem illetlen eggyel sem. Ahogy pedig ez az ismeretlen nőszemély kényelmesen fekszik, látszólag otthon érezve magát, Mordach még arra is fogadni merne, hogy biz' nem először fordul meg szobájában. Ugyanakkor bármennyire is ellentmondásos a helyzet, a férfiben mégis egyre jobban érlelődik a szimpátia, pedig ezt éppen elásni kéne, nem pedig hagyni, hogy átjárja a Vörös egész testét.*
- Hát, kérlek, kedves... Hogy is szólíthatlak? Szerintem minden okom meg van arra, hogy kételkedjek, s hogy balga módon ne higgyek egy olyan hölgynek, ki a nyomomban jár régóta, s aki 'alattomos' módon lopózott be hozzám, s aki jelenleg is köntörfalaz.
*Billenti meg oldalra fejét, miközben ajkainak szegletében egy halovány mosoly jelenik meg. Bármennyire is akar kételkedőnek és hűvösnek tűnni, ez sajna nem igazán megy, melynek nyomós oka is van. Szokatlan érzései támadnak minden percben, amikor a hölgyhöz ér, vagy csak éppen ránéz. Furcsa szimpátia ez, melyet szintén nem tud megmagyarázni...
Miközben az ablakban ácsorog, számos kérdés, és gondolatszál fut át a férfi agyán, melyből a víz halk mozgása zökkenti ki. Egy pillanatra hátrafordítja fejét, ám mikor emelné vissza, megpillant valami szokatlant. Egy nagy sóhaj után végül ellöki magát az ablaktól, s odalép a még fedetlen testű hölgy elé. Közel hajol hozzá, ajkaik kishíján összeérnek újra, mikor Mordach forró keze lassan közeledni kezd a másik combja felé, amit lassan felfelé kezd simítani. Tudja jól, hogy a kezére került folyadék nem víz... Ajkai halk sóhajt szülnek, mikor végül felemeli ujjait, s elhúzza a hölgyemény szeme előtt.*
- Tán ez is az én érdemem, Kedves?
*Néz rá számonkérőn, majd egy szánakozó mosolyt követően kikapja a törölközőt a másik kezéből, s mintha ez teljesen normális lenne, ő maga kezdi megtörölni a hölgyet, ezután pedig gondosan felitatja combáról a vért. Ellentmondást nem tűrően lép oda ahhoz a tálhoz, melyen a kötszerek pihennek, majd az egyikből vág egyet, s odalép a másikhoz.*
- Ezt egyelőre hagyd itt. *érti a kötésre, mellyel gondosan befedi a vágásokat* Ha az én hasznom nem veszed sebesülten, akkor ez fordítva is így van.
*Bólint határozottan, majd felkapja a földről a hölgy ruháit, a kezébe nyomja őket, végül visszalép az ablakhoz. A követelőző mondatok nem éppen biztatóak, s mikor a férfi nézne is hátra a szerinte távozó hölgy után, váratlanul puha keze vállán landol. Mordach hátrafordul, s bár némi kétely ugyan ott lappang vérszín íriszeiben, ám mikor a másik végleg befejezi mondandóját, elkerekednek szemei.*
- Nem tartottam ezt az érzést többre pusztán egy emberi ellenszenvnél. S igazából még mindig szokatlan számomra, hogy ennek mi köze van ahhoz, hogy megkerestél. *lép közelebb* Hát akkor kérdezek, s elvárom, hogy őszintén válaszolj. Miért jársz a nyomomban, s ennek mi köze van az ellenszenvemhez?!
*Igyekszik úgy intézni szavait, mintha teljesen közömbös lenne, s valóban csupán egy közönséges érzés lenne az a bizonyos ellenszenv. Pedig Mordach magában tudja nagyon jól, hogy ennél többről van szó...*
*Mordachot igazán meglepik a hölgyemény őszinte szavai, melyek mögött - bármennyire is akarja rejtegetni - érzelmeket is felfedez, amiket valójában nem tud mire vélni. Tény, hogy sokszor látta maga körül, és annál is többször csinált úgy, mintha nem is tűnt volna fel neki... Vajon mennyi ideje járhat a férfi nyomában? S ez idő alatt vajon kialakulhatott valami kötődés is, melyet talán lehetne bizalomnak, vagy reménysugárnak nevezni? Furcsa, de igen rokonszenves aura lengi körül a hölgyet, mely egyre jobban kelti fel a Vörös érdeklődését.*
- Kérlek, ne talányokban beszélj, hanem mondd ki konkrétan, miért vagy a nyomomban oly régóta! Lehet, hogy rengeteg tudásanyag és tapasztalat lapul a fejemben, de még mindig kissé homályos nekem, hogy ezért miért kellett hónapokon át a sarkamban lenned. Mégis ki küldött, és mi célból?
*Kérdi határozottan, bár hangja nem mondható erőszakosnak, csupán egy csepp követelőzést lehetne kihallani belőle, de még ez se jön a férfitől tudatosan. Ha hölgyről van szó - még ha az a nyomában is jár -, akkor sem illetlen eggyel sem. Ahogy pedig ez az ismeretlen nőszemély kényelmesen fekszik, látszólag otthon érezve magát, Mordach még arra is fogadni merne, hogy biz' nem először fordul meg szobájában. Ugyanakkor bármennyire is ellentmondásos a helyzet, a férfiben mégis egyre jobban érlelődik a szimpátia, pedig ezt éppen elásni kéne, nem pedig hagyni, hogy átjárja a Vörös egész testét.*
- Hát, kérlek, kedves... Hogy is szólíthatlak? Szerintem minden okom meg van arra, hogy kételkedjek, s hogy balga módon ne higgyek egy olyan hölgynek, ki a nyomomban jár régóta, s aki 'alattomos' módon lopózott be hozzám, s aki jelenleg is köntörfalaz.
*Billenti meg oldalra fejét, miközben ajkainak szegletében egy halovány mosoly jelenik meg. Bármennyire is akar kételkedőnek és hűvösnek tűnni, ez sajna nem igazán megy, melynek nyomós oka is van. Szokatlan érzései támadnak minden percben, amikor a hölgyhöz ér, vagy csak éppen ránéz. Furcsa szimpátia ez, melyet szintén nem tud megmagyarázni...
Miközben az ablakban ácsorog, számos kérdés, és gondolatszál fut át a férfi agyán, melyből a víz halk mozgása zökkenti ki. Egy pillanatra hátrafordítja fejét, ám mikor emelné vissza, megpillant valami szokatlant. Egy nagy sóhaj után végül ellöki magát az ablaktól, s odalép a még fedetlen testű hölgy elé. Közel hajol hozzá, ajkaik kishíján összeérnek újra, mikor Mordach forró keze lassan közeledni kezd a másik combja felé, amit lassan felfelé kezd simítani. Tudja jól, hogy a kezére került folyadék nem víz... Ajkai halk sóhajt szülnek, mikor végül felemeli ujjait, s elhúzza a hölgyemény szeme előtt.*
- Tán ez is az én érdemem, Kedves?
*Néz rá számonkérőn, majd egy szánakozó mosolyt követően kikapja a törölközőt a másik kezéből, s mintha ez teljesen normális lenne, ő maga kezdi megtörölni a hölgyet, ezután pedig gondosan felitatja combáról a vért. Ellentmondást nem tűrően lép oda ahhoz a tálhoz, melyen a kötszerek pihennek, majd az egyikből vág egyet, s odalép a másikhoz.*
- Ezt egyelőre hagyd itt. *érti a kötésre, mellyel gondosan befedi a vágásokat* Ha az én hasznom nem veszed sebesülten, akkor ez fordítva is így van.
*Bólint határozottan, majd felkapja a földről a hölgy ruháit, a kezébe nyomja őket, végül visszalép az ablakhoz. A követelőző mondatok nem éppen biztatóak, s mikor a férfi nézne is hátra a szerinte távozó hölgy után, váratlanul puha keze vállán landol. Mordach hátrafordul, s bár némi kétely ugyan ott lappang vérszín íriszeiben, ám mikor a másik végleg befejezi mondandóját, elkerekednek szemei.*
- Nem tartottam ezt az érzést többre pusztán egy emberi ellenszenvnél. S igazából még mindig szokatlan számomra, hogy ennek mi köze van ahhoz, hogy megkerestél. *lép közelebb* Hát akkor kérdezek, s elvárom, hogy őszintén válaszolj. Miért jársz a nyomomban, s ennek mi köze van az ellenszenvemhez?!
*Igyekszik úgy intézni szavait, mintha teljesen közömbös lenne, s valóban csupán egy közönséges érzés lenne az a bizonyos ellenszenv. Pedig Mordach magában tudja nagyon jól, hogy ennél többről van szó...*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:37:15
Üzenet elküldve: 2012-10-15 19:37:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Mikor felérnek a nyikorgó lépcsőn, szomorkásan hallgatja az ork válaszát. Mielőtt elképzelhetné, milyen is lehetett a barbárok támadása, válaszolnia kell, hogy ő miért jött a levegő városába. Kicsit elgondolkodik, és vár pár percet a válasszal.*
-Nos, tudod, az én szüleim mindig vándoroltak, még velem is, ezért szülőhazámra nem emlékszem. Viszont, mikor 13 éves lehettem, megpihentünk egy erdő közelében levő városban. Ott a szüleim farkas támadás áldozatai lettek, én meg a temetés után a nyomdokaikba léptem, tehát évekig vándoroltam. Az út során hallottam Arthenior-ról, ezért persze rögtön meg akartam nézni magamnak. *Dióhéjban ennyi a története.* ~A szárnyak.. No igen, ez alapvetőnek tűnik egy tündérnél.~ *Mosolyog a kérdést hallva, szinte rögtön válaszol.*
-Hát, a szüleim, míg kicsi voltam, azt mondták, egyszerűen így születtem, és általában mindenkinek ezt mondom. De minek hazudnék, ha tudom az igazságot? *Gyakorlatilag magától kérdezi, mert eddig gyakorlatilag Kraggar az első, akinek ezt elmondja.*
-Szóval, mikor nagyon fiatal voltam, egy ember betört az ideiglenes szállásunkra, és.. nos, levágta őket. Egy őrült volt, és azt hitte, a tündérszárnynak valami furcsa varázsereje van.. *Mondja keserű hangon, mikor beléphetnek az ajtón. Nem a legdíszesebb szoba, de tényleg van benne egy hatalmas, és láthatóan strapabíró ágy, és egy kisebb, ami Dzsesszelyn-nek még nagy is.*
-Hm, az a fogadós nem hazudott. *Mondja szétnézve a szobában. A plafon is elég magasan van. A tündér rámosolyog az orkra, majd eláll az útból, hogy bepréselődhessen az ajtón.*
-Nos, tudod, az én szüleim mindig vándoroltak, még velem is, ezért szülőhazámra nem emlékszem. Viszont, mikor 13 éves lehettem, megpihentünk egy erdő közelében levő városban. Ott a szüleim farkas támadás áldozatai lettek, én meg a temetés után a nyomdokaikba léptem, tehát évekig vándoroltam. Az út során hallottam Arthenior-ról, ezért persze rögtön meg akartam nézni magamnak. *Dióhéjban ennyi a története.* ~A szárnyak.. No igen, ez alapvetőnek tűnik egy tündérnél.~ *Mosolyog a kérdést hallva, szinte rögtön válaszol.*
-Hát, a szüleim, míg kicsi voltam, azt mondták, egyszerűen így születtem, és általában mindenkinek ezt mondom. De minek hazudnék, ha tudom az igazságot? *Gyakorlatilag magától kérdezi, mert eddig gyakorlatilag Kraggar az első, akinek ezt elmondja.*
-Szóval, mikor nagyon fiatal voltam, egy ember betört az ideiglenes szállásunkra, és.. nos, levágta őket. Egy őrült volt, és azt hitte, a tündérszárnynak valami furcsa varázsereje van.. *Mondja keserű hangon, mikor beléphetnek az ajtón. Nem a legdíszesebb szoba, de tényleg van benne egy hatalmas, és láthatóan strapabíró ágy, és egy kisebb, ami Dzsesszelyn-nek még nagy is.*
-Hm, az a fogadós nem hazudott. *Mondja szétnézve a szobában. A plafon is elég magasan van. A tündér rámosolyog az orkra, majd eláll az útból, hogy bepréselődhessen az ajtón.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370