*Ahogy telnek az egyre hosszabbnak tűnő percek, Mordach egyre kevésbé tudja titkolni, hogy elméjének az a része, mely az igékre van 'kiképezve', teljesen lemerült, s ez a hiány bizony fizikai testére is kihat. Kezd szédülni, émelyegni, s feje is egyre jobban hasogat, mintha ezernyi láncbuzogány csapkodná a koponyáját. Bár igen kellemes társaságnak véli az éjhölgyet, viszont az ő és a saját érdekében a Vörös egyre jobban afelé húz, hogy bizony ez az éjjel már nem fog sokáig tartani kettejük számára. Annak nem sok értelme lenne, ha ilyen állapotban nem csak a saját, de a hölgy kedvét is lerontaná.*
- Ne haragudjon, szívből örültem a társaságának, de azt hiszem, én most távozom a szállásra. Tudja, ma nagyon sok energiát öltem az igékbe, s ez bizony teljesen lemerítette a tartalékaimat, főleg, hogy a sérüléseim még mindig eléggé súlyosak. Így hát, ha megbocsájt... Remélem, még látjuk egymást.
*Azzal nagynehezen feláll székéről, hint egy csókot újdonsült ismerőse bájos kezére, végül lassan megindul a lépcsők felé.
Pontosabban indulna, ha nem lépne be egy számára ismerős hölgy - ám az őr arca után nem kell kutakodnia a férfinek, hiszen jól emlékszik arra, hogy hol látta már. Az egyik hely az bizony a kikötő volt, előtte Arthenior, és még számos helyen látta már megfordulni, ahol éppen járt a Vörös. Az arca szép, megjegyezhető, de ha csupán egyszer látta volna, akkor minden bizonnyal nem élne benne ilyen intenzíven a képe. Viszont teljesen 'véletlenül' valahogy mindig felbukkan mindenhol... Tán ideje lenne kideríteni, hogy ennek mi oka lehet? Igen, de a férfi mostani állapotában nem sokra menne...
Így hát mikor a hölgyemény felé pillant, akkor Mordach nem feltűnően, de egy halovány fejbiccentéssel és kifejező pillantással tudtára adja az ismeretlen hölgynek, hogy biz' a Vörösnek jó az emlékezőtehetsége, s ha esetleg eddig észrevétlen akart maradni, akkor az a mai estén megdőlt. Pillantása természetesen nem gonosz, vagy gúnyos, inkább érdeklődő, kíváncsi, s nem kevésbé ravasz...
Mikor leveszi róla vérszín íriszeit, immáron lassacskán meg is indul felfelé a lépcsőn. Fedetlen felsőtestén szinte izzanak a karmolásnyomok, ahogy karján is lüktet a harapás, s jelenleg úgy érzi, hogy pillanatokon belül szétszakad a teste. Egy meleg fürdő talán ellazítaná kicsit... Ezért is utasítja az első szolgálót, ki az útjába kerül, hogy hozzon neki egy kád forró vizet, pár fürdőolajjal. A szolgáló félénken bólint, majd el is rohan intézkedni, Mordach pedig folytatja útját szobája felé. A zár halkan kattan, majd belép az ő kis 'lakjába', a kulcsot pedig leteszi az asztalra, ami ott is marad... Jobb esetben magára zárja az ajtót, de most kisebb dolga is nagyobb annál, minthogy ilyesmire gondoljon...
Így hát amíg nem érkezik meg a fürdője, addig leszedi magáról az utolsó kötést, s megszabadul acélozott talpú bakancsától. Röpke pár perc múlva kopogtatnak is, majd a Vörös egy invitáló kiáltása után behozzák a vizet, s távoznak is azonnal.
Ő pedig megválik minden ruhaneműjétől, s kissé nehézkesen belép a kádba, majd elterül a kellemes vízben, melybe hint pár csepp finom illatú olajat. Szemeit lehunyja, s igyekszik nem gondolni semmire, csak feküdni, s élvezni a pihenést...*