*Kihúzza magát, hogy jelezze semmi baja, majd ismét kinyitja az ajtót.*
- Mondtam, hogy menj! *morogja karba tett kézzel. Az ágy felé lép néhányat, majd megáll háttal Aleenek. "Ostoba, nem jut eszébe, hogy nem akarom, hogy itt legyen bármi is történik? Már így is elég kínos, hogy miután az erdőben... az történt, így kiütöm magam. Még mindig nem tudom mi ez az egész. Az viszont biztos, hogy megint belemászott a fejembe..." elmélkedik. Gondolatmenetét társa kijelentése szakítja félbe.*
- Várj, mi az, hogy másodszorr... *kezd bele kérdésébe, de ekkor hirtelen elsötétül előtte minden és egyszerűen az ágyra dől. Nem ájult el, legalábbis nehéz lenne ráfogni, ha valaki meghallja Zemi egyenletes, lassú szuszogását. A lány egyszerűen csak elaludt. Sok volt számára ez a nap, még egyik sem volt ilyen eseménydús, pedig megélt már néhány cseppet sem unalmasat. Most viszont itt az ideje, hogy ki is pihenje magát. Lábai lelógnak az ágyról, karjai szerteszét.*