Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-26 12:11:23
Üzenet elküldve: 2012-08-26 12:11:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jakh Orhz és Rahil Asri Yalaedil//
*Ha harc hát legyen harc elvet követve jobban a férfihez simul és az ismét lecsúszó kézre kacérabban nevet fel, míg kissé felé fordulva cirógat fel ujjaival a férfi mellkasán. Az arcát fürkészve már biztos abban, hogy hiába nehezebb a dolga ezzel a hímmel, lassan őt is sikeresen hálózza be.*
- Határozottan állíthatom, hogy a topáz. Valahogy különlegesebbnek tűnik a számomra a többinél. A gyémánt pedig a sablonos nagyuraknak és hölgyeknek való. Én csak pénzt csinálok belőle, ha hozzá jutok.
*Áll is meg a férfi oldalán felpillantva a szoba ajtajára, majd amint az feltárul előtte otthonosan lépi is át a küszöböt, hogy a berendezést is jobban szemügyre vehesse.*
- Egész..csinos.
*Húzza elégedett mosolyra az ajkait, majd ismét a férfi felé fordul, mikor kibontakozhat az ölelő karból.
Aprót biccent a felhívásra és meg is indul, hogy tüzetesebben átvizsgálhassa a zsákmány maradékát. Először a vázát veszi jobban szemügyre. alig érintve vezeti végig rajta egy ujját, miközben ajkait izgatottan nedvesíti be nyelvéve. gyönyörű darab és vázához mérten határozottan értékesnek tűnik. Hasonló kép következő állomásához, a csillogó csecsebecsékhez. Keze végigsiklik a nyakékeken, a gyűrűkön, végül a hajdíszeken állapodik is meg. Finoman a kezébe fogja az egyik visszafogottabb darabot és ábrándosan bele is tűzi gesztenyebarna tincseibe. A díszítésként felhasznált kék drágakövek tökéletes összhangba kerülnek azzal a jég hideg szempárral.*
- Gyönyörűek..
*Simít végig a hajdíszen újfent, míg óvatosan ki is varázsolja azt hajából. Végül a férfi felé fordulva ölti fel ismét megszokott kis vigyorát.*
- Büszke vagyok Magára. Ha nem is olyan sok, mégis gyönyörű kincsek ezek.
*Ha harc hát legyen harc elvet követve jobban a férfihez simul és az ismét lecsúszó kézre kacérabban nevet fel, míg kissé felé fordulva cirógat fel ujjaival a férfi mellkasán. Az arcát fürkészve már biztos abban, hogy hiába nehezebb a dolga ezzel a hímmel, lassan őt is sikeresen hálózza be.*
- Határozottan állíthatom, hogy a topáz. Valahogy különlegesebbnek tűnik a számomra a többinél. A gyémánt pedig a sablonos nagyuraknak és hölgyeknek való. Én csak pénzt csinálok belőle, ha hozzá jutok.
*Áll is meg a férfi oldalán felpillantva a szoba ajtajára, majd amint az feltárul előtte otthonosan lépi is át a küszöböt, hogy a berendezést is jobban szemügyre vehesse.*
- Egész..csinos.
*Húzza elégedett mosolyra az ajkait, majd ismét a férfi felé fordul, mikor kibontakozhat az ölelő karból.
Aprót biccent a felhívásra és meg is indul, hogy tüzetesebben átvizsgálhassa a zsákmány maradékát. Először a vázát veszi jobban szemügyre. alig érintve vezeti végig rajta egy ujját, miközben ajkait izgatottan nedvesíti be nyelvéve. gyönyörű darab és vázához mérten határozottan értékesnek tűnik. Hasonló kép következő állomásához, a csillogó csecsebecsékhez. Keze végigsiklik a nyakékeken, a gyűrűkön, végül a hajdíszeken állapodik is meg. Finoman a kezébe fogja az egyik visszafogottabb darabot és ábrándosan bele is tűzi gesztenyebarna tincseibe. A díszítésként felhasznált kék drágakövek tökéletes összhangba kerülnek azzal a jég hideg szempárral.*
- Gyönyörűek..
*Simít végig a hajdíszen újfent, míg óvatosan ki is varázsolja azt hajából. Végül a férfi felé fordulva ölti fel ismét megszokott kis vigyorát.*
- Büszke vagyok Magára. Ha nem is olyan sok, mégis gyönyörű kincsek ezek.
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-26 10:51:07
Üzenet elküldve: 2012-08-26 10:51:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Peuch Myard és Rahil Asri Yalaedil//
*Miközben felfelé szedik a lépcsőket az orvgazda partnere egy kihívóbban viselkedik, s nem bírja megállni, hogy a szemérmetlen gondolatok ne üljenek ki arcára.
Megnyalja a szája szélét és ringó derékra visszaerőltetett kéz, ismét Peuch formás hátsó domborulatára téved.*
-Melyik a kedvenc 'kavicsa'? A gyémánt, a rubin vagy smaragd ? Esetleg a topáz?
*Kérdezi meg Jakh Peuchot, majd megállnak hirtelen a folyosó vége felé egy ajtónál. Ez lesz az. Mikor megállnak kicsit megszorítja a vándorutat járó kezet Jakh és ajtót nyit.
Betessékeli Peuchot.
A szoba berendezése szinte ugyanolyan mint a többi szobáé. Leszámítva a díszes ágyat, az alatta lévő szőnyeget és a két díványt. Na meg azt a pár 'apróságot' amit fen tárol titkon a csempész.
Elereszti Peuchot és így szól:*
-Rajta nézelődjön, e pár darabból amitől még nem váltam meg.
*Mutat a drágaköves nyakékekre, hajdíszekre és gyűrűkre, valamint a sarokban pihenő vázára. Nem sok de most csak ennyi van.
Azzal leheveredik az egyik kis díványra és vár.*
*Miközben felfelé szedik a lépcsőket az orvgazda partnere egy kihívóbban viselkedik, s nem bírja megállni, hogy a szemérmetlen gondolatok ne üljenek ki arcára.
Megnyalja a szája szélét és ringó derékra visszaerőltetett kéz, ismét Peuch formás hátsó domborulatára téved.*
-Melyik a kedvenc 'kavicsa'? A gyémánt, a rubin vagy smaragd ? Esetleg a topáz?
*Kérdezi meg Jakh Peuchot, majd megállnak hirtelen a folyosó vége felé egy ajtónál. Ez lesz az. Mikor megállnak kicsit megszorítja a vándorutat járó kezet Jakh és ajtót nyit.
Betessékeli Peuchot.
A szoba berendezése szinte ugyanolyan mint a többi szobáé. Leszámítva a díszes ágyat, az alatta lévő szőnyeget és a két díványt. Na meg azt a pár 'apróságot' amit fen tárol titkon a csempész.
Elereszti Peuchot és így szól:*
-Rajta nézelődjön, e pár darabból amitől még nem váltam meg.
*Mutat a drágaköves nyakékekre, hajdíszekre és gyűrűkre, valamint a sarokban pihenő vázára. Nem sok de most csak ennyi van.
Azzal leheveredik az egyik kis díványra és vár.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-26 01:36:36
Üzenet elküldve: 2012-08-26 01:36:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Remélem ez olyan kincs, amit legalább csak nehezen tud majd eladni. Mert a saját részemet bizony megtartom magamnak örök emlékül.
*viszonozza a férfi mosolyát, ami csak szélesedik ha a férfit arcán is az övéhez hasonló vonásokat lát. Végre szívből mosolyog és egyre gyakrabban. A nő még akkor is vidámmá válik tőle, ha a mögött a mosoly mögött még mindig meghúzódik az a halovány keserűség. Mindkettejük élete tele volt nehézségekkel. Nehéz bizonyos dolgokon túllépi, még akkor is, ha ketten, egymás társaságát ennyire felhőtlenül élvezik. Egy órányi boldogság nehezen töröl ki sok évnyi keserűséget.*
- Azt hiszem igaza van, hisz Magától is tartottam. Vagyis.. inkább csak attól, hogy a terhére leszek és ezért el is zavar még azelőtt, hogy jobban megismerjem. Az emberek pedig kegyetlenek is tudnak lenni. Tudom, hogy rosszabbul is járhatok, mint egy egyszerű elhessegetés, de.. a hibáiból tanul az ember. Nekem is van még mit tanulnom, de megígérem magának, hogy ha az élet van oly kegyetlen, hogy elszakítson minket én a kedvéért vigyázok majd magamra.
*Teszi is a szívére a kezét, mint aki hűséget fogad a hazájának ebben az egyszerű ígéretben. Úgy érzi Mrograth kedvéért bármit megígérne neki gondolkodás nélkül.*
- Ha ezalatt az idő alatt legalább ennyire boldoggá tudtam tenni, akkor a küldetésem végleg sikerrel is zárult. Annak ellenére, hogy így az idő haladtával már nem is küldetésként tekintettem kettőnkre.
*Rettegett attól, hogy valaha boldog lehet és ennyire, de most nincs helye a kétségnek. Félt és még mindig tart attól, hogy a nagy boldog érzéseknek fájó vége szakad, de amíg tart addig minden cseppjét kiélvezi. Sosem mert lépni. Talán ez volt az első, hogy valakihez ily módon közeledni mert és ez a próbálkozás, örömére nem is volt hiábavaló. Az első pillantásnál érezte, hogy valami olyannal fog találkozni, ami fenekestől felforgatja az életét. Rögtön elveszett azokban a mélyzöld szemekben és még mindig vallja, hogy órák hosszat elmerengne, míg azokba a smaragd íriszekbe pillant. Egész egyszerűen megbabonázta ez a sötét herceg, és olyan ragaszkodás alakult ki nála, amit sosem gondolt volna, hogy valaha is megtörténhet vele. És épp egy ilyen kétes küllemű férfi fogta meg ennyire.*
- Azért z mégis csak kesernyéssé változtatja a dolgokat, hogy szenvednünk kellett azért, hogy most pár órányi boldogságot nyerjünk. De legalább.. talán jobban becsüljük majd, nem?
*Mosolyodik el halványan,míg kissé merengve elpillant. Biztos abban, hogy ha a férfi egyszer magára hagyja akkor sem tud keserű lenni. Erre a kis időre, amit vele tölthet boldogan fog visszaemlékezni. Ha másban nem is, ebben teljesen biztos.*
- Az emberek is változhatnak, ha akarnak. Úgy hiszem a sors egy alakítható dolog, ami nincs előre megírva. Valahol mélyen mindenki tudatosan hibázik és ezek a hibák később intő példák lehetnek a változtatáshoz. Az más kérdés, hogy időben felismerik e a szükségét. És ez nem csak emberi balgaság. Ott van minden faj mindennapjaiban. Formálni kell a sorsot, és ha okosan tesszük, akkor boldogan élhetünk. Ha mégis tragédiák sora a mindennapjaink, az is önhibából fakad. A fertőt is ki lehet kerülni, ha ki akarjuk, de ha nem.. nos az meg is érdemli azt, amiben él.
*Sóhajt fel kesernyésen, míg egy kis ideig elpillant. Sajnos a férfinak ezek ellenére igaza van, de ez a fertő nem csak az emberek közé itta be magát. És egyre ritkábban próbálnak meg bármi jót is tenni ennek elkerülése érdekében.*
- Ezzel én is így vagyok. Felfedeztem valami különlegeset, ami az elejétől magával ragadott. És ezt a különlegességet minél jobban meg akarom ismerni. Egyszerűen vágyom rá..
*Sóhajában apró szenvedéllyel pillant ismét a megigéző szemekbe, melyekben újra és újra elveszni képes. Vágyja a férfi közelségét, a hangjában felcsendülő komolyságot, a hűvös kéz érintését. Sosem érzett ilyet, de őszintén boldog, hogy most végre találkozhatott vele.*
- szaván is fogom, ebben biztos lehet.
*Kacag fel pajkosan, majd a csípés utáni simításra elégedetten mosolyodik el.
Amint a szoba elé érnek és várja, hogy az ajtó feltáruljon előtte hirtelen pírral kapja Mrograthra a tekintetét. Földi jelek. Való igaz, az Égiek eddig csak útmutatást adtak, hogy ami kettejükkel történik az valóban jó és kegyes, de tényleg csak egyszerű útmutatás. Viszont a földiek már cselekvésre kell, hogy ösztönözzenek. Ezek a jelek pedig már a félhomályba bújtatott szobában, a külvilágot kizárva kell, hogy felbukkanjanak.
Ahogy a hűs kéz végigsimít a karján szinte bele is borzong. Ez a közelség, amikor tisztán hallja, mily hevesen dobog kettejük szíve, mely már a vihar zaját és túlszárnyalta.*
- A sors sok kegyetlenséget megírhat, de.. Muszáj ezek ellenére kérnem, sőt.. követelnem, hogy ne hagyjon magamra..
*Kérlelőn fürkészi az arcát, s valóban már alig tudná elengedni a férfit. *
- Kérlek..
*Suttogja bele a levegőbe, miközben szoknyájára markolva nyeldekel aprókat. A józan észt már maga mögött hagyta egy ideje, de mióta ilyen közel áll a férfihoz azóta már híre sem maradt. Arcát a férfi tenyerébe temeti, míg mélyen magába szívja az illatát. Szinte távolság nincs is közöttük, mégis úgy érzi, hogy ez a kevés is óriási szakadék még mindig. Szinte már kérlelő a tekintet, amivel a férfira pillant. Ahogy elmerül a zöld lélektükrökben a keze ismét felsiklik a sápadt arcon, hogy ujjai az éjfekete tincsekbe fésülhessenek. A külvilág megszűnt létezni. Az érzés pedig, ami most teljesen eltölti eddig csak a gyermekmesékből volt ismerős. Mintha a nagy ürességbe csöppent volna, ahol békében lehet és csakis a Hercege társaságában. Az a milliméternyi szakadék is egyre inkább csökken. Ajkai követelődzőn haladnak a férfié felé.
De a jelek most kegyetlenek hozzájuk. A vihar közbeszól és dühödt erővel csapja ki a szoba ablakát. A kényelmes sötétség megszűnik, helyét pedig ismét felveszi a valóság. Kínjában egy apró, ijedt nyögés is hagyja el az ajkait. Még egy ok, miért is ne szeresse az átokverte vihart. Mikor a férfi elindul vele az ablak felé először még azt hiszi, hogy Hercege hős lesz és gyorsan be is zárja a zavaró tényezőt, hogy ismét a nyugalom feketeségébe merüljenek.*
- Félni?
*Ijedten pillant rá hátra. A zöld íriszek eltűnnek a szemhéjjak alatt és Naime akaratlanul is megmosolyogja. A férfi kedvéért nyugalmat erőltet magára és vissza is fordul a vihar felé. Míg karjai magasabbra emelkednek ő is lehunyja a szemeit. A hűs szél kissé lecsillapítja testének forróságát. Az eső illata körbelengi és most először tud valóban igazat adni a férfinak a vihart illetőleg. Talán épp Mrograht az, aki miatt már a viharra is másképp tekint.
De szemeit csak akkor hajlandó újfent kinyitni, mikor a férfi egy pillanatra magára hagyja, hogy az ablakot visszazárja.*
- A gyönyört most nem a félelemből merítem, de való igaz. Valahol mélyen ebben a rosszban is van valami földöntúli gyönyörűség. De ezt is talán csak Hercegem miatt tudom így érezni.
*Mosolytalanul bújik ismét a hűs tenyérben, de mélybarna szemeiben rendületlen boldogság csillan fel. Nem is húzódzkodik mikor a kéz az övére fog és vonja is magával az ágy felé. Míg a férfi kibújik cipőiből a mosoly ismét visszaszökik az arcára, s ő maga is megszabadul a por lepte lábbeliktől. Amint az ágy szélére ül még pár pillanatig kémleli az ablakon keresztül a riasztó vihart, ami ezekben a percekben már egyre csábítóbbá válnak a számára. Elmerül az eső áztatta ablaküvegekben, az eget átszelő villámokban, majd egy halk sóhajjal dől is végül Mrograth mellé, hátat fordítva az égiháborúnak.
Ahogy a villámok bevilágítják egy-egy pillanatra a szobát, a férfi arcát is élesebben tudja kivenni. Hiába a szoba, az ágy oltalmazása, teljes védelmet mégis csak a Herceg közelsége nyújt számára. Ahogy közelebb húzza magához ő enged. A szenvedély ismét fellobban a szemeiben, s keze ismét öntudatlanul vándorol fel az arcán, hogy mutatóujjával lágyan simítson végig a csábító ajkakon. A sajátját beharapva nyel egy aprót, mikor ismét fellobban testében a vágy, hogy a kettejük között lévő apró űrt végre teljesen eltörölhesse a pillanatban..*
*viszonozza a férfi mosolyát, ami csak szélesedik ha a férfit arcán is az övéhez hasonló vonásokat lát. Végre szívből mosolyog és egyre gyakrabban. A nő még akkor is vidámmá válik tőle, ha a mögött a mosoly mögött még mindig meghúzódik az a halovány keserűség. Mindkettejük élete tele volt nehézségekkel. Nehéz bizonyos dolgokon túllépi, még akkor is, ha ketten, egymás társaságát ennyire felhőtlenül élvezik. Egy órányi boldogság nehezen töröl ki sok évnyi keserűséget.*
- Azt hiszem igaza van, hisz Magától is tartottam. Vagyis.. inkább csak attól, hogy a terhére leszek és ezért el is zavar még azelőtt, hogy jobban megismerjem. Az emberek pedig kegyetlenek is tudnak lenni. Tudom, hogy rosszabbul is járhatok, mint egy egyszerű elhessegetés, de.. a hibáiból tanul az ember. Nekem is van még mit tanulnom, de megígérem magának, hogy ha az élet van oly kegyetlen, hogy elszakítson minket én a kedvéért vigyázok majd magamra.
*Teszi is a szívére a kezét, mint aki hűséget fogad a hazájának ebben az egyszerű ígéretben. Úgy érzi Mrograth kedvéért bármit megígérne neki gondolkodás nélkül.*
- Ha ezalatt az idő alatt legalább ennyire boldoggá tudtam tenni, akkor a küldetésem végleg sikerrel is zárult. Annak ellenére, hogy így az idő haladtával már nem is küldetésként tekintettem kettőnkre.
*Rettegett attól, hogy valaha boldog lehet és ennyire, de most nincs helye a kétségnek. Félt és még mindig tart attól, hogy a nagy boldog érzéseknek fájó vége szakad, de amíg tart addig minden cseppjét kiélvezi. Sosem mert lépni. Talán ez volt az első, hogy valakihez ily módon közeledni mert és ez a próbálkozás, örömére nem is volt hiábavaló. Az első pillantásnál érezte, hogy valami olyannal fog találkozni, ami fenekestől felforgatja az életét. Rögtön elveszett azokban a mélyzöld szemekben és még mindig vallja, hogy órák hosszat elmerengne, míg azokba a smaragd íriszekbe pillant. Egész egyszerűen megbabonázta ez a sötét herceg, és olyan ragaszkodás alakult ki nála, amit sosem gondolt volna, hogy valaha is megtörténhet vele. És épp egy ilyen kétes küllemű férfi fogta meg ennyire.*
- Azért z mégis csak kesernyéssé változtatja a dolgokat, hogy szenvednünk kellett azért, hogy most pár órányi boldogságot nyerjünk. De legalább.. talán jobban becsüljük majd, nem?
*Mosolyodik el halványan,míg kissé merengve elpillant. Biztos abban, hogy ha a férfi egyszer magára hagyja akkor sem tud keserű lenni. Erre a kis időre, amit vele tölthet boldogan fog visszaemlékezni. Ha másban nem is, ebben teljesen biztos.*
- Az emberek is változhatnak, ha akarnak. Úgy hiszem a sors egy alakítható dolog, ami nincs előre megírva. Valahol mélyen mindenki tudatosan hibázik és ezek a hibák később intő példák lehetnek a változtatáshoz. Az más kérdés, hogy időben felismerik e a szükségét. És ez nem csak emberi balgaság. Ott van minden faj mindennapjaiban. Formálni kell a sorsot, és ha okosan tesszük, akkor boldogan élhetünk. Ha mégis tragédiák sora a mindennapjaink, az is önhibából fakad. A fertőt is ki lehet kerülni, ha ki akarjuk, de ha nem.. nos az meg is érdemli azt, amiben él.
*Sóhajt fel kesernyésen, míg egy kis ideig elpillant. Sajnos a férfinak ezek ellenére igaza van, de ez a fertő nem csak az emberek közé itta be magát. És egyre ritkábban próbálnak meg bármi jót is tenni ennek elkerülése érdekében.*
- Ezzel én is így vagyok. Felfedeztem valami különlegeset, ami az elejétől magával ragadott. És ezt a különlegességet minél jobban meg akarom ismerni. Egyszerűen vágyom rá..
*Sóhajában apró szenvedéllyel pillant ismét a megigéző szemekbe, melyekben újra és újra elveszni képes. Vágyja a férfi közelségét, a hangjában felcsendülő komolyságot, a hűvös kéz érintését. Sosem érzett ilyet, de őszintén boldog, hogy most végre találkozhatott vele.*
- szaván is fogom, ebben biztos lehet.
*Kacag fel pajkosan, majd a csípés utáni simításra elégedetten mosolyodik el.
Amint a szoba elé érnek és várja, hogy az ajtó feltáruljon előtte hirtelen pírral kapja Mrograthra a tekintetét. Földi jelek. Való igaz, az Égiek eddig csak útmutatást adtak, hogy ami kettejükkel történik az valóban jó és kegyes, de tényleg csak egyszerű útmutatás. Viszont a földiek már cselekvésre kell, hogy ösztönözzenek. Ezek a jelek pedig már a félhomályba bújtatott szobában, a külvilágot kizárva kell, hogy felbukkanjanak.
Ahogy a hűs kéz végigsimít a karján szinte bele is borzong. Ez a közelség, amikor tisztán hallja, mily hevesen dobog kettejük szíve, mely már a vihar zaját és túlszárnyalta.*
- A sors sok kegyetlenséget megírhat, de.. Muszáj ezek ellenére kérnem, sőt.. követelnem, hogy ne hagyjon magamra..
*Kérlelőn fürkészi az arcát, s valóban már alig tudná elengedni a férfit. *
- Kérlek..
*Suttogja bele a levegőbe, miközben szoknyájára markolva nyeldekel aprókat. A józan észt már maga mögött hagyta egy ideje, de mióta ilyen közel áll a férfihoz azóta már híre sem maradt. Arcát a férfi tenyerébe temeti, míg mélyen magába szívja az illatát. Szinte távolság nincs is közöttük, mégis úgy érzi, hogy ez a kevés is óriási szakadék még mindig. Szinte már kérlelő a tekintet, amivel a férfira pillant. Ahogy elmerül a zöld lélektükrökben a keze ismét felsiklik a sápadt arcon, hogy ujjai az éjfekete tincsekbe fésülhessenek. A külvilág megszűnt létezni. Az érzés pedig, ami most teljesen eltölti eddig csak a gyermekmesékből volt ismerős. Mintha a nagy ürességbe csöppent volna, ahol békében lehet és csakis a Hercege társaságában. Az a milliméternyi szakadék is egyre inkább csökken. Ajkai követelődzőn haladnak a férfié felé.
De a jelek most kegyetlenek hozzájuk. A vihar közbeszól és dühödt erővel csapja ki a szoba ablakát. A kényelmes sötétség megszűnik, helyét pedig ismét felveszi a valóság. Kínjában egy apró, ijedt nyögés is hagyja el az ajkait. Még egy ok, miért is ne szeresse az átokverte vihart. Mikor a férfi elindul vele az ablak felé először még azt hiszi, hogy Hercege hős lesz és gyorsan be is zárja a zavaró tényezőt, hogy ismét a nyugalom feketeségébe merüljenek.*
- Félni?
*Ijedten pillant rá hátra. A zöld íriszek eltűnnek a szemhéjjak alatt és Naime akaratlanul is megmosolyogja. A férfi kedvéért nyugalmat erőltet magára és vissza is fordul a vihar felé. Míg karjai magasabbra emelkednek ő is lehunyja a szemeit. A hűs szél kissé lecsillapítja testének forróságát. Az eső illata körbelengi és most először tud valóban igazat adni a férfinak a vihart illetőleg. Talán épp Mrograht az, aki miatt már a viharra is másképp tekint.
De szemeit csak akkor hajlandó újfent kinyitni, mikor a férfi egy pillanatra magára hagyja, hogy az ablakot visszazárja.*
- A gyönyört most nem a félelemből merítem, de való igaz. Valahol mélyen ebben a rosszban is van valami földöntúli gyönyörűség. De ezt is talán csak Hercegem miatt tudom így érezni.
*Mosolytalanul bújik ismét a hűs tenyérben, de mélybarna szemeiben rendületlen boldogság csillan fel. Nem is húzódzkodik mikor a kéz az övére fog és vonja is magával az ágy felé. Míg a férfi kibújik cipőiből a mosoly ismét visszaszökik az arcára, s ő maga is megszabadul a por lepte lábbeliktől. Amint az ágy szélére ül még pár pillanatig kémleli az ablakon keresztül a riasztó vihart, ami ezekben a percekben már egyre csábítóbbá válnak a számára. Elmerül az eső áztatta ablaküvegekben, az eget átszelő villámokban, majd egy halk sóhajjal dől is végül Mrograth mellé, hátat fordítva az égiháborúnak.
Ahogy a villámok bevilágítják egy-egy pillanatra a szobát, a férfi arcát is élesebben tudja kivenni. Hiába a szoba, az ágy oltalmazása, teljes védelmet mégis csak a Herceg közelsége nyújt számára. Ahogy közelebb húzza magához ő enged. A szenvedély ismét fellobban a szemeiben, s keze ismét öntudatlanul vándorol fel az arcán, hogy mutatóujjával lágyan simítson végig a csábító ajkakon. A sajátját beharapva nyel egy aprót, mikor ismét fellobban testében a vágy, hogy a kettejük között lévő apró űrt végre teljesen eltörölhesse a pillanatban..*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-25 16:47:31
Üzenet elküldve: 2012-08-25 16:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nehéz aludnia a testnek két lélekkel, de Xeber már megszokta. Ő egy csodás paripáról álmodik, akinek fekete szőre van, és két nagy szárnya. Az izmos állat hátán Xeber ül, és hallgatja a csend mámoros szépségét. A ló elkezd vágtázni alatta, majd ugrik egyet, és elkezd repülni. Xeber fülében süvít a szél, és a ló boldog nyerítése villámként hasít a levegőbe. Xeber hallat álmában egy boldog diadalüvöltést, majd a gyönyörű álmot megszakítja egy gunyoros hang. "Ilyen lehetetlen álmot..Pff" Majd egy ördögi kacagás. Riannon már az álmaiba is beleszól? Úgy tűnik, a válasz igen: Eltűnik a szél süvítése, helyette beáll a csend. De nem mámoros csend, mint Xeber álmában, hanem nyomasztó, gyomorforgató csend. A ló is eltűnik, csak zuhan, zuhan tehetetlenül. Hirtelen fájdalmasan kemény talajba csapódik, és ettől rettenetesen cseng a füle. Egy szobában találja magát, ami tele van drága ékszerekkel, díszekkel, egy hatalmas ággyal, és egy tükörrel. Xeber érzi, ahogy eltűnik róla a kényelmes, zöld, lila, és fekete színű ruha, helyette egy nehézkes, szorító öltözék van rajta. Odasiet a tükörhöz (amennyire ebben a ruhában lehet sietni) majd belenéz és.. A haja most szőke, nagyon hullámos, szinte göndör, és arcvonásai is mások. A bőre inkább rózsaszín, fehér helyett, és a szeme barna. Ezt hirtelen olyan nyomasztónak találja, hogy elkezd sebesen levegőért kapkodni, majd érzi, hogy elájul. Xeber zihálva, izzadtságban és könnyben úszva felébred. Őrült módjára kezdi tapogatni arcát, megnézi haja színét, és a ruháját. Minden rendben. Felébredt.*
-Ha ezt még egyszer megpróbálod! *Morog fenyegető hangon Riannon-nak, aki gúnyosan felnevet a fejében. "Na, akkor mi lesz? Mit teszel velem?" És még egy éles kacaj. Xeber felpattan az ágyról, majd riadtan szeme elé kapja a szemét az erős napsütést takarva. Mikor szeme hozzászokik a fényhez, boldogan sóhajt egyet, majd elindul a holdudvarba.*
-Ha ezt még egyszer megpróbálod! *Morog fenyegető hangon Riannon-nak, aki gúnyosan felnevet a fejében. "Na, akkor mi lesz? Mit teszel velem?" És még egy éles kacaj. Xeber felpattan az ágyról, majd riadtan szeme elé kapja a szemét az erős napsütést takarva. Mikor szeme hozzászokik a fényhez, boldogan sóhajt egyet, majd elindul a holdudvarba.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-25 16:27:05
Üzenet elküldve: 2012-08-25 16:27:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Xeber trappolva lépdel fel a lépcsőn, hallgatva Riannon-szellem-parazita prédikálását arról, hogy a hölgyemények nem mennek úgy mint egy részeg elefánt. Erre még jobban elkezd trappolni, majd a lépcső tetején abbahagyja, és dühös arccal keresi az ötös számmal ellátott szobát. Bedugja a kulcsot a zárba, majd könnyedén kinyitja azt. A szoba nem igazán érdekli, csak levágja magát az egyik ágyra. "És az ajtót ki zárja be?" Morog Riannon Xeber fejében, majd a fél-elf érzi, ahogy nem tudja mozgatni a lábujját.. a lábfejét.. és szép fokozatosan halad rajta felfele a mozdulatlanság.*
-Jajj már megint? *Nyögi fájdalmas arccal, ami hirtelen átvált gúnyos félmosolyra. Most nem Xeber, hanem Riannon irányít. Bár Xeber általában erősebb, mikor eléggé fáradt, Riannon átveheti az irányítást. Riannon egyenes háttal feláll, majd nyújtózkodik egyet.*
-Többet is engedhetnél mozogni. *Vigyorog Riannon. "Ez az én testem! Te csak egy parazita vagy!" Ordítja Xeber telepatikusan, mire Riannon még szélesebben vigyorog, odalép az ajtóhoz, majd erőltetetten lassan becsukja.*
-Ezen mi olyan nehéz? *Kérdezi gúnyosan, majd leül egy székre, hogy Xeber visszavehesse az irányító szerepét. Az arc (immár megint Xebel-é) mogorvává változik. Xeber megcsóválja a fejét, majd elővesz a táskájából egy almát. Hamarosan hangosan elkezd csámcsogni, összegörnyedt háttal, csak hogy a szellem idegeskedjen. Diadalittasan hallgatja a fejében levő ordibálást az udvariasságról meg még egy csomó ostobaságról. Mikor Rianna végre lihegve elhallgat, boldogan hajtja fejét álomra, amivel kivételesen Rianna is egyetért. "Az alvás szépít." Mondja helyeslően, majd mindketten elmerülnek a mély tudatlanságban.*
-Jajj már megint? *Nyögi fájdalmas arccal, ami hirtelen átvált gúnyos félmosolyra. Most nem Xeber, hanem Riannon irányít. Bár Xeber általában erősebb, mikor eléggé fáradt, Riannon átveheti az irányítást. Riannon egyenes háttal feláll, majd nyújtózkodik egyet.*
-Többet is engedhetnél mozogni. *Vigyorog Riannon. "Ez az én testem! Te csak egy parazita vagy!" Ordítja Xeber telepatikusan, mire Riannon még szélesebben vigyorog, odalép az ajtóhoz, majd erőltetetten lassan becsukja.*
-Ezen mi olyan nehéz? *Kérdezi gúnyosan, majd leül egy székre, hogy Xeber visszavehesse az irányító szerepét. Az arc (immár megint Xebel-é) mogorvává változik. Xeber megcsóválja a fejét, majd elővesz a táskájából egy almát. Hamarosan hangosan elkezd csámcsogni, összegörnyedt háttal, csak hogy a szellem idegeskedjen. Diadalittasan hallgatja a fejében levő ordibálást az udvariasságról meg még egy csomó ostobaságról. Mikor Rianna végre lihegve elhallgat, boldogan hajtja fejét álomra, amivel kivételesen Rianna is egyetért. "Az alvás szépít." Mondja helyeslően, majd mindketten elmerülnek a mély tudatlanságban.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-24 23:23:45
Üzenet elküldve: 2012-08-24 23:23:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara, Sziéna del La Morte és Rakin Kogjard figyelmébe//
*A karjára nehezedő édes teher nyomása alatt szendereg. Meglepte, hogy a lány ilyen gyorsan ennyire megkedvelte őt, bár nem is bánja a dolgok ilyen irányú alakulását. Csak Rakint sajnálja, aki néhány szobával arrébb épp sérülten fekszik, és talán épp Sillyt várja vissza. Boldogságát azonban ezúttal eme önzetlen gondolat sem tudja letörni, hiszen az álmaiból előbújt nő épp a vállán szendereg, és kezével oly ragaszkodva szorítja magához az elfet, mintha soha többet nem lehetne őket széjjelválasztani. Álmaiból halk kopogás ébreszti fel, majd mivel az ajtó előtt álló illető hangosabban kezdi ütni az ajtófélfát, felkel, és ajtót nyit. Friss szerelmseként szinte hidegen hagyja az ajtóban álló gyönyörű lány, bár a bőrén sárkánypikkelyekként végigfutó tetováláson megakad a szeme, és teljes tárgyilagossággal megállapítja, hogy az előtte álló fél-elf szép.*
-Elnézést hölgyem, a kisasszony az ágyban elég zaklatottan aludt el, ezért nem voltam elég gyors az ajtónyitással. Nem akartam elűzni a neki végre nyugalmat hozó álmot szeméről. Mivel szolgálhatok? Talán csendben kerüljön beljebb, nehogy bárkit is felébresszünk. Mi szél hozta erre?
*Ha a lány belép vele a szobába, halkan becsukja az ajtót, hellyel kínálja a vendéget, és ha az leül, kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Agusto Da Vallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 23:24:42
*A karjára nehezedő édes teher nyomása alatt szendereg. Meglepte, hogy a lány ilyen gyorsan ennyire megkedvelte őt, bár nem is bánja a dolgok ilyen irányú alakulását. Csak Rakint sajnálja, aki néhány szobával arrébb épp sérülten fekszik, és talán épp Sillyt várja vissza. Boldogságát azonban ezúttal eme önzetlen gondolat sem tudja letörni, hiszen az álmaiból előbújt nő épp a vállán szendereg, és kezével oly ragaszkodva szorítja magához az elfet, mintha soha többet nem lehetne őket széjjelválasztani. Álmaiból halk kopogás ébreszti fel, majd mivel az ajtó előtt álló illető hangosabban kezdi ütni az ajtófélfát, felkel, és ajtót nyit. Friss szerelmseként szinte hidegen hagyja az ajtóban álló gyönyörű lány, bár a bőrén sárkánypikkelyekként végigfutó tetováláson megakad a szeme, és teljes tárgyilagossággal megállapítja, hogy az előtte álló fél-elf szép.*
-Elnézést hölgyem, a kisasszony az ágyban elég zaklatottan aludt el, ezért nem voltam elég gyors az ajtónyitással. Nem akartam elűzni a neki végre nyugalmat hozó álmot szeméről. Mivel szolgálhatok? Talán csendben kerüljön beljebb, nehogy bárkit is felébresszünk. Mi szél hozta erre?
*Ha a lány belép vele a szobába, halkan becsukja az ajtót, hellyel kínálja a vendéget, és ha az leül, kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Agusto Da Vallo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 23:24:42
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-24 20:55:13
Üzenet elküldve: 2012-08-24 20:55:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hoisil Silvertoon részére//
*Forgolódik. Három napja csak a szobája sötétjében gondolkozik. Nem kívánja a fényt a szeme. Úgy dönt, hogy nem vár többet így bekopog az egyik szobába. Egy férfi fekszik az ágyán takaróba bugyolálva. Látja a késeket, de nem törődik vele.*
-Hát most, vagy soha!
*Suttogja halkan, hogy szavai fel ne ébresszék a nyugvó elf férfit. Leül az ágyra, majd csodálni kezdi a szoba lakosának szőke fürtjeit. Úgy érzi, mintha már ismerné régről.
Halk, gyöngéd szavakat suttog a fülébe.*
-Nem kell, hogy fel kelj, láss engem csukott szemmel, mélyen álmodba, s ha felébredsz érezd kényszerét, hogy belépj a szobámba. Tudni fogod, hol leszek!
*Az idegen arcára egy csókot nyom, majd távozik a szobából.*
A hozzászólás írója (Szóle Nirva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 21:24:37
*Forgolódik. Három napja csak a szobája sötétjében gondolkozik. Nem kívánja a fényt a szeme. Úgy dönt, hogy nem vár többet így bekopog az egyik szobába. Egy férfi fekszik az ágyán takaróba bugyolálva. Látja a késeket, de nem törődik vele.*
-Hát most, vagy soha!
*Suttogja halkan, hogy szavai fel ne ébresszék a nyugvó elf férfit. Leül az ágyra, majd csodálni kezdi a szoba lakosának szőke fürtjeit. Úgy érzi, mintha már ismerné régről.
Halk, gyöngéd szavakat suttog a fülébe.*
-Nem kell, hogy fel kelj, láss engem csukott szemmel, mélyen álmodba, s ha felébredsz érezd kényszerét, hogy belépj a szobámba. Tudni fogod, hol leszek!
*Az idegen arcára egy csókot nyom, majd távozik a szobából.*
A hozzászólás írója (Szóle Nirva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 21:24:37
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-24 16:38:36
Üzenet elküldve: 2012-08-24 16:38:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Belép a szobába, és körülnéz. Ágy (sosem aludt még ágyban), letakarva egy vastagszövésű takaróval, szekrény, egy asztalka székkel - és tükör!
Hoisil magára zárja az ajtót, ledobja magáról a bőringét, a nadrágot, élvezi, hogy a bőre szabad. Gyors tisztálkodásba fog, aztán átöblíti a bőringe alatt hordott vékony gyolcsot, kiteríti, a Szárnyascsillag oldalára erősíthető könnyű, bőr málhatáskából egy másikat halász elő, és felhúzza éjszakára.
A tükörhöz lép, és leveszi a falról. Az asztalra állítva elé áll, és a haja hosszát nézegeti, jobbra-balra forgolódva, és közben édesen kacag - népénél csak fényesre csiszolt, domború fémlapocskák voltak, amik ezt a funkciót ellátták.
A késeit letámasztja az ágy melletti sarokba, előhúzza az összegöngyölt útitakaróját, betekeri magát, és lassan az ágyra ereszkedik. Egy ideig forgolódik, de végül elnyomja a buzgóság.*
A hozzászólás írója (Hoisil Silvertoon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 16:39:03
Hoisil magára zárja az ajtót, ledobja magáról a bőringét, a nadrágot, élvezi, hogy a bőre szabad. Gyors tisztálkodásba fog, aztán átöblíti a bőringe alatt hordott vékony gyolcsot, kiteríti, a Szárnyascsillag oldalára erősíthető könnyű, bőr málhatáskából egy másikat halász elő, és felhúzza éjszakára.
A tükörhöz lép, és leveszi a falról. Az asztalra állítva elé áll, és a haja hosszát nézegeti, jobbra-balra forgolódva, és közben édesen kacag - népénél csak fényesre csiszolt, domború fémlapocskák voltak, amik ezt a funkciót ellátták.
A késeit letámasztja az ágy melletti sarokba, előhúzza az összegöngyölt útitakaróját, betekeri magát, és lassan az ágyra ereszkedik. Egy ideig forgolódik, de végül elnyomja a buzgóság.*
A hozzászólás írója (Hoisil Silvertoon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.24 16:39:03
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 09:15:56
Üzenet elküldve: 2012-08-23 09:15:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
// Rakin Kogjard, Silly Nimara és Agusto Da Vallo részére //
*Rakin motyogása halk duruzsoláskén fodrozódik a levegőben és az apró csobbanásokkal karöltve valamiért a tenger morajlására emlékezteti a lányt. A víz mindig is nyugtatóan hatott rá. Lassan kezd csitulni háborgó lelke. Álmatagon pillant a hangok forrására. A hártyavékony fátyol mögül, melyet a fáradtság csalt szemére csak elmosódva látja, ahogy az elf támaszt keres, de ez elég ahhoz, hogy felébredjenek ösztönei.
Hirtelen áll fel és rebben mellé, nyúl óvatosan karja felé gyengéd érintéssel hívva fel jelenlétére a figyelmet. Bájos arcát aggodalom árnyalja, finoman megcsóválja fejét.*
- Nem szükséges.
*Vesz egy mély levegőt, hogy hangja ne remegjen.*
- Beteg vagy és pihenésre van szükséged. Az éjszaka hamar elszáll, s mire felébredsz már itt sem leszek.
*Engedi el.*
- Most pedig pihenj le, kérlek. Kimerült vagy és a végén még felszakad a sebed.
*Simít végig puhán arcélén. Ajkai lágy mosolyra ívelnek. Valamelyest megenyhült irányába, bár az okát ő sem tudja. Talán szánja, de most nem akar gondolkodni. Kézen fogva az ágyhoz vezeti és betakargatja ha engedi, aztán átsétál a túloldalra és visszafekszik, persze a lehető legtávolabb tőle, nem akarja zavarni, viszont ezúttal nem fordít hátat neki.*
*Így talál rá Silly tajtékzó pillantása, melyet megérez magán. Éjsötét pillái váratlanul felpattannak és ezüstös íriszei a nőre villannak. Fogalma sincs mi történik, kissé kába még. Sem a kopogtatásra, sem beviharzására nem riadt fel, csak most, ám mire szólhatna már ki is vonul. Oly gyorsan jött, mint egy tornádó legalább akkora felfordulást okozott. Fejében megannyi kérdés és gondolat kavarog, de egyiket sem teszi fel. Némán felkel, s az ajtó felé lépdel. Pillantását ráemeli Rakinra. Tekintete többet mond bármely szónál. Íriszei szinte remegnek, düh, megalázottság, csalódottság kavarog bennük mikor kilibben mellette az ajtón.*
*A folyosóra érve azt a pillanatot csípi el, mikor egy másik elf karjaiba fonja és beviszi szobájába. Habozik. "Gyorsan talált magának vigaszt." Áll meg egy pillanatra, majd mégis utána megy, hisz bármilyen zordan bánt Rakinnal akkor is megérdemli az igazságot. "Nem hagyhatom, hogy álomba sírja magát egy félreértés miatt vagy olyat tegyen amit később megbánna." Az ajtólapot szelíd, esőcseppekre emlékeztető dobolás kongatja először félénken, majd kicsit hangosabban. Ha valamelyikük kinyitja egy gyönyörű elfnek tűnő nőt pillanthat meg maga előtt, kinek gyöngyházfényű selyemhálóinge alól itt ott elősejlenek tetoválásai. Mégis halovány íriszei azok, melyek leginkább magukra vonzzák mások pillantását, de persze az arcát övező, lilásan derengő tincsek könnyen tévútra terelik a tekintetet.*
*Rakin motyogása halk duruzsoláskén fodrozódik a levegőben és az apró csobbanásokkal karöltve valamiért a tenger morajlására emlékezteti a lányt. A víz mindig is nyugtatóan hatott rá. Lassan kezd csitulni háborgó lelke. Álmatagon pillant a hangok forrására. A hártyavékony fátyol mögül, melyet a fáradtság csalt szemére csak elmosódva látja, ahogy az elf támaszt keres, de ez elég ahhoz, hogy felébredjenek ösztönei.
Hirtelen áll fel és rebben mellé, nyúl óvatosan karja felé gyengéd érintéssel hívva fel jelenlétére a figyelmet. Bájos arcát aggodalom árnyalja, finoman megcsóválja fejét.*
- Nem szükséges.
*Vesz egy mély levegőt, hogy hangja ne remegjen.*
- Beteg vagy és pihenésre van szükséged. Az éjszaka hamar elszáll, s mire felébredsz már itt sem leszek.
*Engedi el.*
- Most pedig pihenj le, kérlek. Kimerült vagy és a végén még felszakad a sebed.
*Simít végig puhán arcélén. Ajkai lágy mosolyra ívelnek. Valamelyest megenyhült irányába, bár az okát ő sem tudja. Talán szánja, de most nem akar gondolkodni. Kézen fogva az ágyhoz vezeti és betakargatja ha engedi, aztán átsétál a túloldalra és visszafekszik, persze a lehető legtávolabb tőle, nem akarja zavarni, viszont ezúttal nem fordít hátat neki.*
*Így talál rá Silly tajtékzó pillantása, melyet megérez magán. Éjsötét pillái váratlanul felpattannak és ezüstös íriszei a nőre villannak. Fogalma sincs mi történik, kissé kába még. Sem a kopogtatásra, sem beviharzására nem riadt fel, csak most, ám mire szólhatna már ki is vonul. Oly gyorsan jött, mint egy tornádó legalább akkora felfordulást okozott. Fejében megannyi kérdés és gondolat kavarog, de egyiket sem teszi fel. Némán felkel, s az ajtó felé lépdel. Pillantását ráemeli Rakinra. Tekintete többet mond bármely szónál. Íriszei szinte remegnek, düh, megalázottság, csalódottság kavarog bennük mikor kilibben mellette az ajtón.*
*A folyosóra érve azt a pillanatot csípi el, mikor egy másik elf karjaiba fonja és beviszi szobájába. Habozik. "Gyorsan talált magának vigaszt." Áll meg egy pillanatra, majd mégis utána megy, hisz bármilyen zordan bánt Rakinnal akkor is megérdemli az igazságot. "Nem hagyhatom, hogy álomba sírja magát egy félreértés miatt vagy olyat tegyen amit később megbánna." Az ajtólapot szelíd, esőcseppekre emlékeztető dobolás kongatja először félénken, majd kicsit hangosabban. Ha valamelyikük kinyitja egy gyönyörű elfnek tűnő nőt pillanthat meg maga előtt, kinek gyöngyházfényű selyemhálóinge alól itt ott elősejlenek tetoválásai. Mégis halovány íriszei azok, melyek leginkább magukra vonzzák mások pillantását, de persze az arcát övező, lilásan derengő tincsek könnyen tévútra terelik a tekintetet.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 02:25:13
Üzenet elküldve: 2012-08-23 02:25:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Agusto Da Vallo részére//
* Valaki mellé telepszik, erős kar öleli át. Felnéz és a könnyein át a delejes szempárra talál a tekintete. Hirtelen ölel a férfi nyakára.*
- jaj Agusto! * Zokog fel a nyakába bújva, áztatva a hosszú selymes tincseket. Nincs szava, a gondolatok zavarosan kavarognak a megtört szív felett. Játék volt Rakinnal, csak könnyed kaland. Ám mégis megütötte őt a mód ahogy lecserélte valaki másra. Nem akar erről beszélni! Nem is tudna. Mint riadt kis állatka bújik a férfihoz. Bele sem gondol abba, hogy lehet van valakije, lehet valaki szereti őt. Most nem akar gondolkodni. Hagyja hogy felemelje hogy bevigye. Nem is lát tovább csak a jelen pillanatig. S míg öleli, míg átfogja addig jó neki, ez kell, erre van most szüksége.
Riadtan pillant könnyeit törölgetve a férfira mikor az az ágyra teszi. Érzi tudja, nem kell tőle tartania. Rémülten jut eszébe hogy tán itthagyja magára és a keze utána nyúl. Ám hogy csak köpenyét veszi le és mellé dől megnyugszik. Könnyes arcát a vállára hajtja karjával átöleli és mellé gömbölyödik.
Nem tud mit mondani, vagy inkább a hogyant nem ismeri hirtelen. Így csak egyetlen szót suttog, mielőtt lehunyja a szemét.*
- Köszönöm! * s mélyet sóhajtva ernyed el végre. Valami azt súgja benne. Hazatalált.*
* Valaki mellé telepszik, erős kar öleli át. Felnéz és a könnyein át a delejes szempárra talál a tekintete. Hirtelen ölel a férfi nyakára.*
- jaj Agusto! * Zokog fel a nyakába bújva, áztatva a hosszú selymes tincseket. Nincs szava, a gondolatok zavarosan kavarognak a megtört szív felett. Játék volt Rakinnal, csak könnyed kaland. Ám mégis megütötte őt a mód ahogy lecserélte valaki másra. Nem akar erről beszélni! Nem is tudna. Mint riadt kis állatka bújik a férfihoz. Bele sem gondol abba, hogy lehet van valakije, lehet valaki szereti őt. Most nem akar gondolkodni. Hagyja hogy felemelje hogy bevigye. Nem is lát tovább csak a jelen pillanatig. S míg öleli, míg átfogja addig jó neki, ez kell, erre van most szüksége.
Riadtan pillant könnyeit törölgetve a férfira mikor az az ágyra teszi. Érzi tudja, nem kell tőle tartania. Rémülten jut eszébe hogy tán itthagyja magára és a keze utána nyúl. Ám hogy csak köpenyét veszi le és mellé dől megnyugszik. Könnyes arcát a vállára hajtja karjával átöleli és mellé gömbölyödik.
Nem tud mit mondani, vagy inkább a hogyant nem ismeri hirtelen. Így csak egyetlen szót suttog, mielőtt lehunyja a szemét.*
- Köszönöm! * s mélyet sóhajtva ernyed el végre. Valami azt súgja benne. Hazatalált.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:38:09
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Silly Nimara részére//
*A szoba kulcsát fogva felfelé indul, és sorra elhalad az ajtók előtt. Egyes, kettes, hármas, négyes, és a többi is elvonul fürkésző tekintete előtt. A zokogás megüti fülét, mire a lovagias vér azonnal felbuzdul. Szobája elé érve látja az összeroskadva zokogót. Silly önkívületben sír, vigasztalan tekintete szinte széttépi a közeli falakat. Agusto kérdés és szó nélkül telepszik mellé, átkarolja a rázkódó, apró testet, és mintha az ég haragjától próbálná megvédeni a vihar közepén, lágyan ringatja. Arcát puhán a hajzuhatagba nyomja, gyengéden melengeti az elkeseredett nőt. Kérdés és beszéd nélkül várja, hogy csillapodjon a végzetes probléma emléke, mely jelen pillanatban kitörölhetetlennek tetszik. Ám Silly jellemét figyelve...talán elhihetjük hogy van aki ezt egészen rövid idő alatt kezelni tudja. "Amíg sír, támasza leszek. Nem rajtam fog múlni a boldogsága, bár én szeretnék sokat adni neki. Nem tudom, miért sír, de nem is lényeges. Itt vagyok neki mindíg és mindenkor."
Ha a néma ringatástól a lány elszenderedik, kinyitja az ajtót, majd lefekteti az immár igazak álmát átélő szépséget, és betakarja. Az ágy másik oldalára fekve alszik el, így ha Silly biztonságra vágyik, egy oldalragördülés után erős karokat érezhet maga körül.*
*A szoba kulcsát fogva felfelé indul, és sorra elhalad az ajtók előtt. Egyes, kettes, hármas, négyes, és a többi is elvonul fürkésző tekintete előtt. A zokogás megüti fülét, mire a lovagias vér azonnal felbuzdul. Szobája elé érve látja az összeroskadva zokogót. Silly önkívületben sír, vigasztalan tekintete szinte széttépi a közeli falakat. Agusto kérdés és szó nélkül telepszik mellé, átkarolja a rázkódó, apró testet, és mintha az ég haragjától próbálná megvédeni a vihar közepén, lágyan ringatja. Arcát puhán a hajzuhatagba nyomja, gyengéden melengeti az elkeseredett nőt. Kérdés és beszéd nélkül várja, hogy csillapodjon a végzetes probléma emléke, mely jelen pillanatban kitörölhetetlennek tetszik. Ám Silly jellemét figyelve...talán elhihetjük hogy van aki ezt egészen rövid idő alatt kezelni tudja. "Amíg sír, támasza leszek. Nem rajtam fog múlni a boldogsága, bár én szeretnék sokat adni neki. Nem tudom, miért sír, de nem is lényeges. Itt vagyok neki mindíg és mindenkor."
Ha a néma ringatástól a lány elszenderedik, kinyitja az ajtót, majd lefekteti az immár igazak álmát átélő szépséget, és betakarja. Az ágy másik oldalára fekve alszik el, így ha Silly biztonságra vágyik, egy oldalragördülés után erős karokat érezhet maga körül.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:17:21
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:17:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Agusto Da Vallo és Rakin Kogiard részére//
* Silly döbbenete kettős. Egyrészt a társa lám mennyivel jobban van. Agusto valóban tud valamit.*
- Látom igazad volt hogy nem a papokhoz mentünk gyógyításért! * néz végig a férfin, aki láthatóan egész jól van. Arcáról leolvasható a döbbenet. Majd lépne beljebb, ám Rakin nem engedi és valami sejtelmes magyarázatba kezd egy nőről, meg dupla kulcsokról.
Szeme elkerekedik és lelkében vihar dübörög fel. Sértett büszkesége villámokat szór a tekintetéből. Ajka vonallá keskenyedik.
- Ahha! * mosolyodik el tettetett játszisággal.
- Nos ez esetben jó hogy két pohár bort rendeltem, bár inkább neked szántam, de ha az ágyad megosztod vele, nos ez esetben a vacsoráddal is megteheted ugyanezt! * kedvesek a szavai ám a hangja hamisan cseng. Lassan élessé teszi a felhangot a dühe. Ellentmondást nem tűrően löki be az ajtót és tolja félre a férfit, immáron nem törődik annak vállsebével, hiszen van aki nyalogassa helyette! Ha bejut akkor az asztalra teszi a tálcát. Végigméri a nőt és be kell látnia valóban gyönyörű jelenség.*
- 'stét! * köszön felé így foghegyről. Majd a férfira néz.*
- A vacsora?! Nos tekintsd nászajándéknak! * kacag fel kissé hisztérikusan és emelt állal kivonul a szobából. Csak mikor az ajtó csukódik mögötte törik el a mécses. Nincs hova mennie. Most nem akar egyedül lenni. Eszébe jut a szobaszám 13-as! Odáig vergődik a falak mellett és lekuporodik a küszöbére. A térdére hajtott fejjel öleli át felhúzott lábait és számára megszűnik a világ. Hangtalan rázza a zokogás.*
* Silly döbbenete kettős. Egyrészt a társa lám mennyivel jobban van. Agusto valóban tud valamit.*
- Látom igazad volt hogy nem a papokhoz mentünk gyógyításért! * néz végig a férfin, aki láthatóan egész jól van. Arcáról leolvasható a döbbenet. Majd lépne beljebb, ám Rakin nem engedi és valami sejtelmes magyarázatba kezd egy nőről, meg dupla kulcsokról.
Szeme elkerekedik és lelkében vihar dübörög fel. Sértett büszkesége villámokat szór a tekintetéből. Ajka vonallá keskenyedik.
- Ahha! * mosolyodik el tettetett játszisággal.
- Nos ez esetben jó hogy két pohár bort rendeltem, bár inkább neked szántam, de ha az ágyad megosztod vele, nos ez esetben a vacsoráddal is megteheted ugyanezt! * kedvesek a szavai ám a hangja hamisan cseng. Lassan élessé teszi a felhangot a dühe. Ellentmondást nem tűrően löki be az ajtót és tolja félre a férfit, immáron nem törődik annak vállsebével, hiszen van aki nyalogassa helyette! Ha bejut akkor az asztalra teszi a tálcát. Végigméri a nőt és be kell látnia valóban gyönyörű jelenség.*
- 'stét! * köszön felé így foghegyről. Majd a férfira néz.*
- A vacsora?! Nos tekintsd nászajándéknak! * kacag fel kissé hisztérikusan és emelt állal kivonul a szobából. Csak mikor az ajtó csukódik mögötte törik el a mécses. Nincs hova mennie. Most nem akar egyedül lenni. Eszébe jut a szobaszám 13-as! Odáig vergődik a falak mellett és lekuporodik a küszöbére. A térdére hajtott fejjel öleli át felhúzott lábait és számára megszűnik a világ. Hangtalan rázza a zokogás.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:02:09
Üzenet elküldve: 2012-08-23 01:02:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
*Hirtelen kopogás hallatszik az ajtó felől, melyhez nem is sokkal később Silly hangja párosul. Rakinban megfagy a vér. "Most mit csináljak. Hogyan magyarázom ki magam ebből?" Halk léptekkel halad az ajtó felé.*
-Egy pillanat, mindjárt jövök vissza.
*Nyugtatja szavaival Sziénát, bár utána kicsit elgondolkozik rajta, hogy az adott helyzetben ez tényleg nyugtatás-e. Halkan becsúsztatja a zárba a kulcsot és kinyitja az ajtót. Résnyire nyitja, hogy az ágyra ne lehessen belátni, csak Rakin teste tudjon kicsusszanni mellette.*
-Silly! Ö... Örülök neked.
*Nem örül.*
-Köszönöm szépen az ételt. Tedd csak le valahova. Igen... Talán az lenne a legjobb ha letennéd.
*Hangja bizonytalan, szemei ide-oda néznek. Nem tudja, hogy mit mondjon de végül sikerül valamit összehoznia.*
-Hát tudod... Amíg te odalent vacsoráztál jött egy lány. Ne értsd félre! Én sem értettem. Azt mondta, hogy ugyan azt a szobakulcsot kapta meg mint én. És most itt tölti az éjszakát. Remélem nem baj de... de ha baj is lenne, akkor sem tudunk mit csinálni.
*Beszéde a nyökögésektől kissé szánalmasnak tűnik de az is és ezzel Rakin is tisztában van.*
-Aaa vacsorát... Gondolom nem ehetem meg, igaz?
-Egy pillanat, mindjárt jövök vissza.
*Nyugtatja szavaival Sziénát, bár utána kicsit elgondolkozik rajta, hogy az adott helyzetben ez tényleg nyugtatás-e. Halkan becsúsztatja a zárba a kulcsot és kinyitja az ajtót. Résnyire nyitja, hogy az ágyra ne lehessen belátni, csak Rakin teste tudjon kicsusszanni mellette.*
-Silly! Ö... Örülök neked.
*Nem örül.*
-Köszönöm szépen az ételt. Tedd csak le valahova. Igen... Talán az lenne a legjobb ha letennéd.
*Hangja bizonytalan, szemei ide-oda néznek. Nem tudja, hogy mit mondjon de végül sikerül valamit összehoznia.*
-Hát tudod... Amíg te odalent vacsoráztál jött egy lány. Ne értsd félre! Én sem értettem. Azt mondta, hogy ugyan azt a szobakulcsot kapta meg mint én. És most itt tölti az éjszakát. Remélem nem baj de... de ha baj is lenne, akkor sem tudunk mit csinálni.
*Beszéde a nyökögésektől kissé szánalmasnak tűnik de az is és ezzel Rakin is tisztában van.*
-Aaa vacsorát... Gondolom nem ehetem meg, igaz?
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-23 00:25:58
Üzenet elküldve: 2012-08-23 00:25:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Mondtam, hogy bocsánat! Csak... Elbambultam...
*Szánalmasan próbálkozik mentegetőzni de ő is érzi, hogy szinte semmire sem megy vele. Lassan feláll és a mosdókagylóhoz megy. Ép kezével megnyitja a csapot, amiből halkan zúdul alá a hűsítő vízáradat. Kezeibe gyűjt belőle egy keveset és arcához csapja.*
-Elcseszted Rakin! Szánalmas vagy.
*Motyog magában és egy újabb vízadagot visz arcához.*
-Végre találtál egy szemre való elflányt és máris elriasztod magadtól! Nem vagy normális.
*A felállás utáni szédülést, csak most érzi meg magán és, hogy ne zuhanjon le a földre, megpróbálja megtartani magát a falnak tolva kezét.*
-Nem tesz jót ez a sok ugrálás.
*Sziéna felé fordul és már jobban érthető hangnemben folytatja.*
-Akkor... Megágyaznék magamnak a földön. Gondolom már nem igazán szeretnéd megosztani velem az ágyat, igazam van?
*Lassú léptekkel indul a szekrény felé, hogy kivegyen némi ágyneműt belőle és a földre teríthesse azokat.*
*Szánalmasan próbálkozik mentegetőzni de ő is érzi, hogy szinte semmire sem megy vele. Lassan feláll és a mosdókagylóhoz megy. Ép kezével megnyitja a csapot, amiből halkan zúdul alá a hűsítő vízáradat. Kezeibe gyűjt belőle egy keveset és arcához csapja.*
-Elcseszted Rakin! Szánalmas vagy.
*Motyog magában és egy újabb vízadagot visz arcához.*
-Végre találtál egy szemre való elflányt és máris elriasztod magadtól! Nem vagy normális.
*A felállás utáni szédülést, csak most érzi meg magán és, hogy ne zuhanjon le a földre, megpróbálja megtartani magát a falnak tolva kezét.*
-Nem tesz jót ez a sok ugrálás.
*Sziéna felé fordul és már jobban érthető hangnemben folytatja.*
-Akkor... Megágyaznék magamnak a földön. Gondolom már nem igazán szeretnéd megosztani velem az ágyat, igazam van?
*Lassú léptekkel indul a szekrény felé, hogy kivegyen némi ágyneműt belőle és a földre teríthesse azokat.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 23:49:20
Üzenet elküldve: 2012-08-22 23:49:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Elképesztő számára, hogy a férfi ilyen könnyedén veszi a dolgokat, hisz a párjáról beszél, mégis a jelek szerint cseppet sem hatja meg a szakítás (már ha ez nevezhető annak). "Talán nem is szerette." Tűnődik, miközben az ajtó felé elillanó elfre pillant, aki nem vesztegeti az idejét. Egyből a lényegre tér. Aprót köhint, mert kis híján félre nyel megállapításától, melyet a zár nyelvének kattanása nyomatékosít. Reméli ettől észre veszi magát. Természetesen megfordul a fejében a távozás gondolata, de egyelőre jobban húzza az ágy annál, hogy tettlegességig jusson, így mikor visszatér mellé a sérült mint ha mi sem történt volna folytatja, elvégre ilyen állapotban nem jelent rá veszélyt. Ám az elf nem sok választást hagy neki. Mohó tekintetének kereszttüzében úgy érzi magát, mintha a húspiacon lenne. Zavartan nyúl a takaróért és húzza feljebb, majd fordít hátat a kéjenc lovagnak.*
- Sajnálom.
*Leheli halkan maga elé, hiszen ha nem feledkezett volna meg ruházatáról sosem került volna ilyen kínos helyzetbe.*
- Sajnálom.
*Leheli halkan maga elé, hiszen ha nem feledkezett volna meg ruházatáról sosem került volna ilyen kínos helyzetbe.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 21:05:49
Üzenet elküldve: 2012-08-22 21:05:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Igen a párom. De hát emberből van. Eddig nem értettem, miért utálják őket az elfek de már világos. Oh, jut is eszembe.
*Próbál minél fájdalommentesebben felállni fekvőhelyéről de nem sikerül. Most is, mint az előbb szörnyű fájdalmakat él át, míg sikerül felállnia és az ajtóhoz mennie. Behelyezi a zárba az ahhoz tartozó kulcsot és elfordítja benne. Halk kattanás jelzi, hogy amíg be van zárva senki nem tud bemenni és senki nem tud kijönni a szobából.*
-Így... Most már senki sem fog minket megzavarni semmiben.
*Bár nem így szánta közölni a mondatot de hangneme kétes jelentést sugall. Rakinnak bár eredetileg ez nem tűnik fel de néhány lépéssel később ráeszmél. Nem szól semmit, hátha társának nem tűnt föl. Ismét helyet foglal ágyukon és Sziéna felé fordul. Aki, bár éppen nyakláncáról mesél Rakinnak más tűnik fel a lágy ruhácskafedése alatt. Elméje, ennek hatására, mocskos gondolatokat szül és ez némileg arcán is felfedezhető. Néhány másodperc gyönyörködés után végre észhez tér és már neki is feltűnik arckifejezése. Arca hirtelen piros árnyalatokat ölt és ezt, ahogy tudja, próbálja rejteni is.
-Elnézést.
*Nyökögi, oly halkan, hogy szinte már hallani sem lehet. Nem hiába, hiszen ha ezt sem vette észre -amire nincs sok esély.- akkor magyarázhatná ki magát, hogy miért mondta.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 21:06:10
*Próbál minél fájdalommentesebben felállni fekvőhelyéről de nem sikerül. Most is, mint az előbb szörnyű fájdalmakat él át, míg sikerül felállnia és az ajtóhoz mennie. Behelyezi a zárba az ahhoz tartozó kulcsot és elfordítja benne. Halk kattanás jelzi, hogy amíg be van zárva senki nem tud bemenni és senki nem tud kijönni a szobából.*
-Így... Most már senki sem fog minket megzavarni semmiben.
*Bár nem így szánta közölni a mondatot de hangneme kétes jelentést sugall. Rakinnak bár eredetileg ez nem tűnik fel de néhány lépéssel később ráeszmél. Nem szól semmit, hátha társának nem tűnt föl. Ismét helyet foglal ágyukon és Sziéna felé fordul. Aki, bár éppen nyakláncáról mesél Rakinnak más tűnik fel a lágy ruhácskafedése alatt. Elméje, ennek hatására, mocskos gondolatokat szül és ez némileg arcán is felfedezhető. Néhány másodperc gyönyörködés után végre észhez tér és már neki is feltűnik arckifejezése. Arca hirtelen piros árnyalatokat ölt és ezt, ahogy tudja, próbálja rejteni is.
-Elnézést.
*Nyökögi, oly halkan, hogy szinte már hallani sem lehet. Nem hiába, hiszen ha ezt sem vette észre -amire nincs sok esély.- akkor magyarázhatná ki magát, hogy miért mondta.*
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 21:06:10
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 16:53:12
Üzenet elküldve: 2012-08-22 16:53:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
- Ahonnan én jövök ott a származás mindenek fölött áll. S gyűlölöm azt aki nemzett.
*A miértjét fölöslegesnek tartja részletezni, ennyiből az elf már sejtheti mi történt. Elejtett félmondataiból nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen Sziéna úgy öltözik, viselkedik, mintha tisztavérű lenne, olyannyira, hogyha nem mondja talán sosem derül ki. Lágy gesztusai, nemesi arroganciája tipikusan jellemző fajukra, mégis van benne valami ami megkülönböztetni tőlük: a szenvedélyes tűz, mely lelkét perzseli, s próbálja minduntalan elnyomni.*
- De nem azért mondtam, hogy szánj.
*Villannak rá ellentmondást nem tűrően íriszei. Aztán elhallgat, hagyva, hogy a kimondatlan szavak megtöltsék a csendet, melyet Rakin tör meg.*
- A párod?
*Hangja reszket mikor elismétli.*
- S csak így itt hagyott egy másikért?
*Szemében őszinte döbbenet tükröződik, számára ez elfogadhatatlan.*
- Az emberek már csak ilyenek.
*Szavaiból megvetés sugárzik. Minden porcikájával gyűlöli őket. Nehéz dolga lesz annak aki ennek magvát egyszer ki akarja majd belőle ölni. Mély levegőt vesz, s próbál lenyugodni. Mellkasa finoman megemelkedik.*
- Mementóul. Emlékeztet rá honnan jöttem. Olyan, mint egy tükör, mely mutatja a múltat, s magában hordozza a jövő ígéretét...
*Suttogja lágyan egészen lecsillapodva, miközben az elfnek alkalma nyílik jobban tanulmányozni vonásait, bársonyos bőrének selymes tincsei közül kibontakozó mintázatait, melyek valószínűleg hosszan folytatódnak a ruha alatt, összhatásukban olyan benyomást keltve, mintha a lány félig sárkány lenne. A részletek lassan sárkánypikkelyekké állnak össze. Egyszerre gyönyörű és hátborzongató, már ami látszik belőle, vagy is válla, karja és hátának egy része.*
- Akár csak ez.
*Fordul oldalra és mutat a nyakgödrében lévő medálra, hogy a másik jól lássa. Más kérdés, hogy kívánatos dekoltázsa valószínűleg jobban magára vonzza Rakin tekintetét, mint a jelentéktelen kis faragvány. Egészen érzékien fest Sziéna így, ahogy formás keblei körvonala sejtelmesen kirajzolódik a vékony selyem alatt, s néhány lilásan derengő tincs a vállára tapad.*
*A miértjét fölöslegesnek tartja részletezni, ennyiből az elf már sejtheti mi történt. Elejtett félmondataiból nem nehéz kikövetkeztetni, hiszen Sziéna úgy öltözik, viselkedik, mintha tisztavérű lenne, olyannyira, hogyha nem mondja talán sosem derül ki. Lágy gesztusai, nemesi arroganciája tipikusan jellemző fajukra, mégis van benne valami ami megkülönböztetni tőlük: a szenvedélyes tűz, mely lelkét perzseli, s próbálja minduntalan elnyomni.*
- De nem azért mondtam, hogy szánj.
*Villannak rá ellentmondást nem tűrően íriszei. Aztán elhallgat, hagyva, hogy a kimondatlan szavak megtöltsék a csendet, melyet Rakin tör meg.*
- A párod?
*Hangja reszket mikor elismétli.*
- S csak így itt hagyott egy másikért?
*Szemében őszinte döbbenet tükröződik, számára ez elfogadhatatlan.*
- Az emberek már csak ilyenek.
*Szavaiból megvetés sugárzik. Minden porcikájával gyűlöli őket. Nehéz dolga lesz annak aki ennek magvát egyszer ki akarja majd belőle ölni. Mély levegőt vesz, s próbál lenyugodni. Mellkasa finoman megemelkedik.*
- Mementóul. Emlékeztet rá honnan jöttem. Olyan, mint egy tükör, mely mutatja a múltat, s magában hordozza a jövő ígéretét...
*Suttogja lágyan egészen lecsillapodva, miközben az elfnek alkalma nyílik jobban tanulmányozni vonásait, bársonyos bőrének selymes tincsei közül kibontakozó mintázatait, melyek valószínűleg hosszan folytatódnak a ruha alatt, összhatásukban olyan benyomást keltve, mintha a lány félig sárkány lenne. A részletek lassan sárkánypikkelyekké állnak össze. Egyszerre gyönyörű és hátborzongató, már ami látszik belőle, vagy is válla, karja és hátának egy része.*
- Akár csak ez.
*Fordul oldalra és mutat a nyakgödrében lévő medálra, hogy a másik jól lássa. Más kérdés, hogy kívánatos dekoltázsa valószínűleg jobban magára vonzza Rakin tekintetét, mint a jelentéktelen kis faragvány. Egészen érzékien fest Sziéna így, ahogy formás keblei körvonala sejtelmesen kirajzolódik a vékony selyem alatt, s néhány lilásan derengő tincs a vállára tapad.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:55:52
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:55:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Csak akadt? Hogy, ho...
*Tenné fel kérdését de rögtön a választ is megkapja rá.*
-Utálom az ilyeneket. Származás alapján ítélik meg az embert. Szánalmas. Azt nembefojásolhatja senki, hogy honnan származzon. Másrészt, meg ezért felháborodni... Értelmetlen. Sosem fogom megérteni.
*Hangján tisztán hallatszik a felháborodottság és a düh. Rakin utállja az igazságtalanságot, bár nem tagadja, egyszer-kétszer ő is elkövette de csak semmiség volt.*
-Hát a párom... Van egy olyan sejtésem, hogy ma éjjel máshol fog éjszakázni. Egy másik férfi... Azt hiszem el lettem dobva... Nem lehet megbízni az emberekben. Senkiben sem lehet bízni. Ahogy látnak rajtad vagy benned egy problémát...
*Hangja, hogy átadja szomorúságát elhalkul de újra életre kél, ahogy Rakin Sziénára pislant.*
-Nem dehogy! Nem volt tolakodó. A legkevésbé sem.
*Lassan, még ép vállára támaszkodva, hálótársa irányába fordul, hogy jobban láthassa annak fedetlen testrészeit.*
-De miért hordod még mindig a gyűrűt? Elvileg már végeztetek egymással, nem? Nem igazán értem.
*Tenné fel kérdését de rögtön a választ is megkapja rá.*
-Utálom az ilyeneket. Származás alapján ítélik meg az embert. Szánalmas. Azt nembefojásolhatja senki, hogy honnan származzon. Másrészt, meg ezért felháborodni... Értelmetlen. Sosem fogom megérteni.
*Hangján tisztán hallatszik a felháborodottság és a düh. Rakin utállja az igazságtalanságot, bár nem tagadja, egyszer-kétszer ő is elkövette de csak semmiség volt.*
-Hát a párom... Van egy olyan sejtésem, hogy ma éjjel máshol fog éjszakázni. Egy másik férfi... Azt hiszem el lettem dobva... Nem lehet megbízni az emberekben. Senkiben sem lehet bízni. Ahogy látnak rajtad vagy benned egy problémát...
*Hangja, hogy átadja szomorúságát elhalkul de újra életre kél, ahogy Rakin Sziénára pislant.*
-Nem dehogy! Nem volt tolakodó. A legkevésbé sem.
*Lassan, még ép vállára támaszkodva, hálótársa irányába fordul, hogy jobban láthassa annak fedetlen testrészeit.*
-De miért hordod még mindig a gyűrűt? Elvileg már végeztetek egymással, nem? Nem igazán értem.
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:27:29
Üzenet elküldve: 2012-08-22 15:27:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
*Hasra fordul, felkönyököl és érdeklődve hallgatja mit mond a férfi, bár figyelme olykor-olykor azért elkalandozik, viszont a az elejtett többesszám hamar kiábrándítja. "Tehát volt társasága... Jobb lesz vigyázni vele." Változik egy árnyalatnyival hűvösebbé pillantása a bók ellenére.*
- Akadt.
*Forgatja meg a bal kezén lévő, holdkővel ékített jegygyűrűt.*
- Csalódnom kellett benne. A külsőm vonzotta nem a lelkem. Mikor kiderült, hogy ereimben emberi vér is zubog...
*Hangja elhal, keze ökölbe szorul. Beharapott ajkain és fátyolos tekintetén látszik még friss az emlék, a következő pillanatban mégis mint aki lerázta magáról az érzések terhét rámosolyog.*
- Ugyanezt én is kérdezhetném. Hogy hogy egy ilyen párbajhősnek nincs ápolója?
*Siklik ezüstös pillantása a kötésére.*
- Illetve hogy hogy csak volt?
*Tér rá a lényegre. Bár az is lehet, hogy csak egy cimborájával marháskodott, nem tudhatja. Sőt szeretné ha így lenne, viszont ha mégsem jobb ha kérdésével még az elején kiugrasztja a nyulat a bokorból.*
- Bocsáss meg túl tolakodó voltam.
*Süti le szemét és elfordítja fejét.*
- Nem tartozik rám.
*Ezek után azon sem csodálkozna, ha nem szeretne többet hallani róla, így egyenlőre nem tesz eleget kérésének.*
- Akadt.
*Forgatja meg a bal kezén lévő, holdkővel ékített jegygyűrűt.*
- Csalódnom kellett benne. A külsőm vonzotta nem a lelkem. Mikor kiderült, hogy ereimben emberi vér is zubog...
*Hangja elhal, keze ökölbe szorul. Beharapott ajkain és fátyolos tekintetén látszik még friss az emlék, a következő pillanatban mégis mint aki lerázta magáról az érzések terhét rámosolyog.*
- Ugyanezt én is kérdezhetném. Hogy hogy egy ilyen párbajhősnek nincs ápolója?
*Siklik ezüstös pillantása a kötésére.*
- Illetve hogy hogy csak volt?
*Tér rá a lényegre. Bár az is lehet, hogy csak egy cimborájával marháskodott, nem tudhatja. Sőt szeretné ha így lenne, viszont ha mégsem jobb ha kérdésével még az elején kiugrasztja a nyulat a bokorból.*
- Bocsáss meg túl tolakodó voltam.
*Süti le szemét és elfordítja fejét.*
- Nem tartozik rám.
*Ezek után azon sem csodálkozna, ha nem szeretne többet hallani róla, így egyenlőre nem tesz eleget kérésének.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-22 14:54:22
Üzenet elküldve: 2012-08-22 14:54:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Szelíd
-Egy párbajban szereztem még a Barakkban. Oktondi módon elfogadtam a kihívást és ez lett a vége. Hiába... Íjászatban vagyok jó, nem kardvívásban. De van ennek jó oldala is. Ha nem történik meg, lehet, hogy még mindig ott sétálgatnánk... vagyis sétálgatnék valahol és akkor nem ismerhettelek volna meg téged.
*Egy mosolyt intéz az elflány irányába.*
-De egyet nem értek. Egy ilyen gyönyörű teremtésnek, hogy, hogy nem akadt még párja?
*Egyenest fakó szemeibe néz. "Gyönyörű..." Keresve sem találna hibát Sziénában. Lehet, hogy csak mert még friss a vonzalom vagy mert tényleg gyönyörű teremtés. Nem tudja, csak azt, hogy gyönyörű.*
-Kérlek mesélj magadról valamit, persze ha nem tekinted tolakodónak kérdésem.
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 14:54:39
*Egy mosolyt intéz az elflány irányába.*
-De egyet nem értek. Egy ilyen gyönyörű teremtésnek, hogy, hogy nem akadt még párja?
*Egyenest fakó szemeibe néz. "Gyönyörű..." Keresve sem találna hibát Sziénában. Lehet, hogy csak mert még friss a vonzalom vagy mert tényleg gyönyörű teremtés. Nem tudja, csak azt, hogy gyönyörű.*
-Kérlek mesélj magadról valamit, persze ha nem tekinted tolakodónak kérdésem.
A hozzászólás írója (Rakin Kogjard) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.22 14:54:39
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370