*Ahogy Mordach elhelyezkedik az ágyon, természetesen figyelme azonnal Quae vonásaira szegeződik, hiszen azokat a pontokat, mozzanatokat figyeli, amik talán azt bizonyítják, hogy csupán szánalomból ajánlotta fel neki a helyet. Ilyenre azonban nagy szerencsére nem kerül sor, hanem a félhomályból egy felderült arc néz vissza rá, mely látványa akaratlanul is egy kedves mosolyt csal arcára. Immáron szinte kötelességének érzi megtartani az idillt, s nem elrontani egy ösztönök vezérelte cselekedettel, pillantással, bár gondolatait még akkor sem tudná eltüntetni, ha akarná.
Hosszú percekig csak figyeli a hölgyet, csendben fekszik mellette, s mintha csak később tudatosulna benne válasza, egy cseppet megkésve szól vissza.*
- Azt hiszem, el kell, hogy keserítselek, mert én nem terveztem, hogy patásokkal indulnánk útnak. *egy pillanatra elhallgat, várva a reakciót* Az a baj, hogy elég sűrű helyeken kell átvágnunk, s szerintem egy ló ilyenkor csak hátráltatna, nem beszélve arról, hogy vadászni nem vihetjük magunkkal. S az éjjeli időben pedig ahogy nekünk, egy patásnak sem túl biztonságos kint lennie. Azonban ezt rád bízom, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, természetesen jöhetsz azzal, megoldjuk valahogy. Viszont az istállóban remek helye van, az enyém is ott pihenget, ha éppen nem udvarol valahol...
*Vigyorodik el, majd le is csukja szemeit, s szoktatja magát ahhoz, hogy egy fél órán belül nem ártana aludni, ha sötétedés előtt oda akarnak még érni.
A csipkelődést most sem hagyja figyelmen kívül, s szokásához híven erre is reagál, azonban belül örül annak, hogy ez a tulajdonság nem törlődött a hölgyeményből. E nélkül Quae nem is lenne Quae...*
- Szerintem az erdei házikóban is romantikus lesz kettesben... *nyitja ki sejtelmes mosoly kíséretében egyik szemét* Ott is csak egy ágy van...
*Hunyja le újra, de széles vigyor jelenik meg arcán, majd egy apró ásítást követően csak biccent a hölgyemény szavaira, jelezve, hogy ő is így gondolja. Azonban még mielőtt végleg álomba ringatná magát, váratlanul a hölgy felé kezd tapogatózni... S mikor megkaparintja azt, amit szeretett volna, halkan megszólal.*
- Attól, mert megígértem, hogy nem leszek illetlen, még nem jelenti azt, hogy nem fogok veled foglalkozni. Ha akarod, fogd fel amolyan... negatív tulajdonságomnak.
*Majd erősen megragadja a takarót, s feljebb húzza a hölgyeményen, persze mindezt úgy intézi, hogy ne érintsen 'gyenge pontokat' - ujjai maximum vállát tapinthatják, de igyekszik ezt is elkerülni. Nem tehet róla, de ez a tulajdonsága nem fog eltűnni, s Quaenek bizony számolnia kell azzal, hogy majd a hegyekben sem fog közömbösen viselkedni...
A reggel igen hamar jön el, s az első fénysugarak erősen nyilallnak be a férfi szemébe, mire morcosan a fejére is húzza a takarót, ami mondjuk nem a sajátja, s fent áll a veszélye, hogy a hölgyről húzza le, de jelenleg még félálomban van, s csak arra tud gondolni, hogy ne vakuljon meg... A fény hatására azonban hamar visszatér a valóságba, s nyomott arccal ül fel az ágyon, majd kicsit meglökdösi a hölgyeményt egy ásítás kíséretében.*
- Szebb reggelt... *néz bambán maga elé, majd újra hátra dobja magát, és ismét ásít egy nagyot* Ha jelenleg választanom kellene az alvás és az alvás között... Akkor az alvást választanám... *vigyorodik el fáradtan* Remélem még egy rövid reggeli belefér, mert ha ez itt üresen marad, akkor téged foglak megenni az erdőben...
*Csapkodja meg hasát, majd újabb ásítás következik, bár ennek végét a mosolya teljesen elhúzza.*