Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-07 21:33:19
Üzenet elküldve: 2012-08-07 21:33:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Ayda elkerekedett szemekkel lesi a lépcsősorokat, amik a szálláshely felé vezetnek.
Rá néz a lábára aztán a lépcsőkre, majd megint a lábára és megint a lépcsőkre.
"Elfognak kopni mire felérek" megereszt egy sóhajt , majd úgy dönt, hogy nekivág a dolognak.
Egészen jól halad a feléig, de aztán egyre jobban elfárad.
Míg az elején szökkenésekkel vette az akadályt most már csak lépked. A végére pedig már csak kézi beavatkozással tudja egymás után rakosgatni a lábakat a fokokon.
Kész megváltás neki, hogy feljut a szobák emeletéig.*
- Van isten!
*Fáradtan lecsücsül a padlóra, hogy szusszanjon egyet, aztán folytatja útját a szobájáig.
"1-s szoba. 2-s. 3, 4 , 5 ,6 ,7...55-s!! Kezdem azt hinni, hogy a tündérekkel minden áron kiakarnak szúrni egy ilyen helyen" morog magában és kinyitja az ajtaját. Ami elé tárul pedig maga a mennyország!
Az ágy alacsony, az éjjeli szekrények is mintha neki lettek volna készítve... de ekkor meglátja a hatalmas szekrényt és a fésülködő asztalt és minden csodálata elszáll. Egy csúnya grimaszt vág az említett dolgok felé és lustán elcsoszog az ágyig.*
- A remény hal meg utoljára.
*Kezével lenyomja az ágy matracát, hogy tesztelje a ruganyosságát. De nem, hogy rugalmasságot...még puhaságot sem észlel. Elkeseredetten szólal meg ismét.*
- Valószínűleg, mert a remény a gyilkos.
*Nem is tudja, honnan jutnak eszébe ilyen badarságok, de valahogy már nem is tudja érdekelni. Egyszerűen csak felmászik az ágyra és szétterül rajta.
Ahogy párnát ér a feje mindenféle mocorgás vagy helyezkedés nélkül azonnal mély álomba merül.*
Rá néz a lábára aztán a lépcsőkre, majd megint a lábára és megint a lépcsőkre.
"Elfognak kopni mire felérek" megereszt egy sóhajt , majd úgy dönt, hogy nekivág a dolognak.
Egészen jól halad a feléig, de aztán egyre jobban elfárad.
Míg az elején szökkenésekkel vette az akadályt most már csak lépked. A végére pedig már csak kézi beavatkozással tudja egymás után rakosgatni a lábakat a fokokon.
Kész megváltás neki, hogy feljut a szobák emeletéig.*
- Van isten!
*Fáradtan lecsücsül a padlóra, hogy szusszanjon egyet, aztán folytatja útját a szobájáig.
"1-s szoba. 2-s. 3, 4 , 5 ,6 ,7...55-s!! Kezdem azt hinni, hogy a tündérekkel minden áron kiakarnak szúrni egy ilyen helyen" morog magában és kinyitja az ajtaját. Ami elé tárul pedig maga a mennyország!
Az ágy alacsony, az éjjeli szekrények is mintha neki lettek volna készítve... de ekkor meglátja a hatalmas szekrényt és a fésülködő asztalt és minden csodálata elszáll. Egy csúnya grimaszt vág az említett dolgok felé és lustán elcsoszog az ágyig.*
- A remény hal meg utoljára.
*Kezével lenyomja az ágy matracát, hogy tesztelje a ruganyosságát. De nem, hogy rugalmasságot...még puhaságot sem észlel. Elkeseredetten szólal meg ismét.*
- Valószínűleg, mert a remény a gyilkos.
*Nem is tudja, honnan jutnak eszébe ilyen badarságok, de valahogy már nem is tudja érdekelni. Egyszerűen csak felmászik az ágyra és szétterül rajta.
Ahogy párnát ér a feje mindenféle mocorgás vagy helyezkedés nélkül azonnal mély álomba merül.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-07 20:35:44
Üzenet elküldve: 2012-08-07 20:35:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Szemei még mindig a félhomályba burkolózó falat bámulják mereven, teste pedig egy aprót sem mozdul. Az, hogy egyáltalán 'életben van', csupán mellkasának enyhe emelkedése mutatja, s az olykor feltörő halk sóhajok, melyek futó gondolatait is tökéletesen kifejezik. Ahogy hallgatja a csendet, a kinti fák lombjának suhogását, úgy mérgét is kezdi elvinni a nyugalom, s egy új érzés kezd a helyébe lépni: a bűntudat. Talán túlságosan látványosan mutatta ki mi fut éppen fejében, s nem gondolkodott, ami hát egy férfi esetén érthető egy ilyen helyzetben, na de ezt akkor sem lehet így. Attól, mert Quae megnyílt előtte, még nem szabadna ennyire kimutatnia fellángolását, hiszen valójában ennél sokkal jobban tiszteli, de erre igazán csak ezekben a pillanatokban döbben rá.
Quae következő szavai még inkább megenyhítik a férfit, bár még erre utaló jeleket nem ad, csak fúj egyet, a mozdulatlanság viszont fennmarad. Más esetben lehet, hogy büszkeségével viaskodna, azonban jelenleg csupán gondolatait akarja összeszedni egy kupacba. Ám a hölgy következő, igaznak tűnő mondatára végül megemeli fejét, s felnéz az ágyon ücsörgő hölgyeményre, ki láthatóan kissé zavarban van, ami hát tökéletesen érthető. Mordach visszahatja a fejét, azonban még mindig nem szólal meg, csak ülőpozícióba helyezkedik, majd lassan térdelő állásból felmászik az ágyra, s oldalasan lefekszik. Vörösen izzó szemeit Quaere szegezi, majd egy fájdalmas sóhaj után végre megtöri az őt körül ölelő csendet.*
- Azt hiszem, én is túlzásba vittem... *suttogja halkan, majd kinyújtja egyik kezét a hölgy felé* Mindketten átestünk a ló túloldalára, de ígérem, nem leszek többet illetlen. Elkezdhetném ismét fejtegetni a 'miért' kérdéskört, de ezt már egyszer hallottad, s talán meg is értetted, így nem védeném tovább magam. Nem vagyok én modortalan, sajnos most hibát követettem el, de hidd el, megbántam.
*Hangja határozott, ugyanakkor mégis oly könnyed, mint egy meleg fuvallat a hűvös időben. Számára megtörtént az 'úgymond' áttörés, mely azt bizonyítja, hogy valóban nem úgy tekint a hölgyre, mintha átlagos lenne. Sokkal magasabb szinten van annál.*
- Úgy tűnhetett, hogy visszaélek azzal, hogy bizalmat fektettél belém... Ha ezt is hitted, akár egy pillanatig is, akkor azt gyorsan felejtsd el...
*Halovány félmosoly bontakozik ki a férfin a félhomályban. Szavai őszinték, s igyekszik újra meglágyítani Quae szívét, melyet többet nem akar megfagyasztani.
Váratlanul térdig lenyúló vörös sörényébe belemarkol, s a hölgy ölébe dob egy kupacot belőle - a félmosoly is immáron teljessé nyílik.*
- Kíváncsi leszek a holnapi napra...
*Kezdi meg a beszélgetést újra, hogy feloldja a felgyülemlett feszültséget, s újra lágyabb és bizalmasabb hangnemben tudjanak kommunikálni egymással.*
- Ha délelőtt indulunk, akkor remélhetőleg sötétedésre odaérünk, bár teljesen biztos nem vagyok benne. Elég messze van az a vadászterület, egészen felnyúlik a hegyekbe. Valahol arra él egy nagyon aprócska kis falu, ott majd akár kérdezősködhetnénk is, hogy merre látták azt a bizonyos lényt. Erre viszont csak másnap fog sor kerülni, mivel az éjjeli órákban nem túl biztonságos egy olyan helyen lenni, ami már kiesik a hatótávomból. Csak azt a kunyhót találjuk meg...
*Fejezi be végül, érdeklődő, kíváncsi, s bizalmas hangon. Remélhetőleg Quae sem emészti magát tovább a történteken, hiszen Mordach nem akarja, hogy miatta marja a bűntudat a hölgyeményt.*
Quae következő szavai még inkább megenyhítik a férfit, bár még erre utaló jeleket nem ad, csak fúj egyet, a mozdulatlanság viszont fennmarad. Más esetben lehet, hogy büszkeségével viaskodna, azonban jelenleg csupán gondolatait akarja összeszedni egy kupacba. Ám a hölgy következő, igaznak tűnő mondatára végül megemeli fejét, s felnéz az ágyon ücsörgő hölgyeményre, ki láthatóan kissé zavarban van, ami hát tökéletesen érthető. Mordach visszahatja a fejét, azonban még mindig nem szólal meg, csak ülőpozícióba helyezkedik, majd lassan térdelő állásból felmászik az ágyra, s oldalasan lefekszik. Vörösen izzó szemeit Quaere szegezi, majd egy fájdalmas sóhaj után végre megtöri az őt körül ölelő csendet.*
- Azt hiszem, én is túlzásba vittem... *suttogja halkan, majd kinyújtja egyik kezét a hölgy felé* Mindketten átestünk a ló túloldalára, de ígérem, nem leszek többet illetlen. Elkezdhetném ismét fejtegetni a 'miért' kérdéskört, de ezt már egyszer hallottad, s talán meg is értetted, így nem védeném tovább magam. Nem vagyok én modortalan, sajnos most hibát követettem el, de hidd el, megbántam.
*Hangja határozott, ugyanakkor mégis oly könnyed, mint egy meleg fuvallat a hűvös időben. Számára megtörtént az 'úgymond' áttörés, mely azt bizonyítja, hogy valóban nem úgy tekint a hölgyre, mintha átlagos lenne. Sokkal magasabb szinten van annál.*
- Úgy tűnhetett, hogy visszaélek azzal, hogy bizalmat fektettél belém... Ha ezt is hitted, akár egy pillanatig is, akkor azt gyorsan felejtsd el...
*Halovány félmosoly bontakozik ki a férfin a félhomályban. Szavai őszinték, s igyekszik újra meglágyítani Quae szívét, melyet többet nem akar megfagyasztani.
Váratlanul térdig lenyúló vörös sörényébe belemarkol, s a hölgy ölébe dob egy kupacot belőle - a félmosoly is immáron teljessé nyílik.*
- Kíváncsi leszek a holnapi napra...
*Kezdi meg a beszélgetést újra, hogy feloldja a felgyülemlett feszültséget, s újra lágyabb és bizalmasabb hangnemben tudjanak kommunikálni egymással.*
- Ha délelőtt indulunk, akkor remélhetőleg sötétedésre odaérünk, bár teljesen biztos nem vagyok benne. Elég messze van az a vadászterület, egészen felnyúlik a hegyekbe. Valahol arra él egy nagyon aprócska kis falu, ott majd akár kérdezősködhetnénk is, hogy merre látták azt a bizonyos lényt. Erre viszont csak másnap fog sor kerülni, mivel az éjjeli órákban nem túl biztonságos egy olyan helyen lenni, ami már kiesik a hatótávomból. Csak azt a kunyhót találjuk meg...
*Fejezi be végül, érdeklődő, kíváncsi, s bizalmas hangon. Remélhetőleg Quae sem emészti magát tovább a történteken, hiszen Mordach nem akarja, hogy miatta marja a bűntudat a hölgyeményt.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-06 22:50:44
Üzenet elküldve: 2012-08-06 22:50:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Összevont szemöldökkel, morcosan hallgatja az ő általa hegyibeszédnek értelmezett választ, amit mellesleg ma már nem elsőre hallgathat végig. Lehet nem is utoljára. Személye valamelyik kis kellemetlen szeglete megint arra ösztönözte, hogy szóban bántsa azt az embert, aki időben és térben, közel s távol az egyetlen, aki érdeklődik iránta. Pedig mennyit dolgozott azon, hogy ez senkivel ne történhessen meg, alakította a külsejét, a modorát, a hírét. Most meg jön ez a sok ellentmondásos érzelem, a vágy a társaságra, de mégis idegenkedik ettől az egésztől.
Az istenit, miden sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem megy oda hozzá a kovácsnál! Már rég mindennel kész lehetett volna, ami tennivalót tervezett erre a pár napra a városban, holnap hajnalban pedig már rég messze járna. Egyedül, a maga útján. Egyedül...
Kissé ijedten pillant fel amikor a vörös enyhe , de hideg szavakkal átküldené a másik szobába. Talán most elküldi, holnap pedig már csak a hŰlt helyét leli itt, a fogadóban... Ez pedig sikeres eredménye lenne a szokásos sündisznó viselkedésének. Eltelik pár pillanat, mire rájön, milyen gondolatok suhantak át a fején, ezt pedig döbbent arckifejezésében jelentkezik. Te jó ég, mi volt ez a... _Nőies_ megnyilvánulás? Átkozott fáradtság...
Az átöltözködést csak egy pillantással nyugtázza, még mindig a saját viselkedésének átgondolásával van elfoglalva.
Mordachnak szemben, törökülésben helyezkedik el, figyelemmel kíséri, ahogy elhelyezkedik a földön. Arckifejezése olya, mint akinek egyértelműen nem tetszik valami.*
- Még mindig nem kötelező a földön aludnod...
*Kritikus pillantással várja a reakciót, vajon annyira elidegenítette, hogy most már csak alig várja, hogy lerázhassa? Ha fel költözik mellé, ha nem, Quae pillantásával visszatér az ágytakaróhoz, azzal szemezik.*
- Talán túlzásba vittem... *Motyogja alig hallhatóan, az sem biztos,hogy kérdésnek, netán kijelentésnek szánta. Ma már másodszorra történik, hogy beismeri, talán ő tévedett. Mellékesen érdekes, hogy mielőtt a vörössel találkozott volna, még senki nem tudta elbizonytalanítani a nagy, határozott Quae-t. Zavarában pótcselekvésként a takaró anyagát böködi, csipkedi, szedegeti róla a kibolyhosodott szöszöket.*
Az istenit, miden sokkal egyszerűbb lett volna, ha nem megy oda hozzá a kovácsnál! Már rég mindennel kész lehetett volna, ami tennivalót tervezett erre a pár napra a városban, holnap hajnalban pedig már rég messze járna. Egyedül, a maga útján. Egyedül...
Kissé ijedten pillant fel amikor a vörös enyhe , de hideg szavakkal átküldené a másik szobába. Talán most elküldi, holnap pedig már csak a hŰlt helyét leli itt, a fogadóban... Ez pedig sikeres eredménye lenne a szokásos sündisznó viselkedésének. Eltelik pár pillanat, mire rájön, milyen gondolatok suhantak át a fején, ezt pedig döbbent arckifejezésében jelentkezik. Te jó ég, mi volt ez a... _Nőies_ megnyilvánulás? Átkozott fáradtság...
Az átöltözködést csak egy pillantással nyugtázza, még mindig a saját viselkedésének átgondolásával van elfoglalva.
Mordachnak szemben, törökülésben helyezkedik el, figyelemmel kíséri, ahogy elhelyezkedik a földön. Arckifejezése olya, mint akinek egyértelműen nem tetszik valami.*
- Még mindig nem kötelező a földön aludnod...
*Kritikus pillantással várja a reakciót, vajon annyira elidegenítette, hogy most már csak alig várja, hogy lerázhassa? Ha fel költözik mellé, ha nem, Quae pillantásával visszatér az ágytakaróhoz, azzal szemezik.*
- Talán túlzásba vittem... *Motyogja alig hallhatóan, az sem biztos,hogy kérdésnek, netán kijelentésnek szánta. Ma már másodszorra történik, hogy beismeri, talán ő tévedett. Mellékesen érdekes, hogy mielőtt a vörössel találkozott volna, még senki nem tudta elbizonytalanítani a nagy, határozott Quae-t. Zavarában pótcselekvésként a takaró anyagát böködi, csipkedi, szedegeti róla a kibolyhosodott szöszöket.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-06 18:35:58
Üzenet elküldve: 2012-08-06 18:35:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Taktikai váltás.
Bár nem mintha eddig egy jól kidolgozott, előre megtervelt taktikát követett volna, azonban ezután még úgyse fogja. Inkább amolyan korlátokat szab magának, melyeket nem éppen ajánlatos átlépni, ha egyáltalán előrébb akar jutni. Férfi ösztönei ugyan hevesen lobognak, ezeket viszont kissé el kell fojtani, ami igazából nem okoz nehézséget, hiszen nem először 'találkozik' hölggyel. A pillantásokat jelentősen visszafogja, s inkább nem ejt el kétes megjegyzéseket, mozdulatokat, mert mindennek csak rossz vége lenne.
A csípős pillantásokat kikerülve, kissé gúnyos ábrázatot vesz fel mondandója elején, amolyan számon kérő hangnemben válaszol vissza.*
- Nem kell engem fenyegetni, hiszen eddig sem értem hozzád, és nem tettem vagy mondtam olyat nyíltan, ami provokálhatna. Ezt pedig ezután sem tervezem, sőt, így pedig még inkább nem fogom. Ha ennyire fáj, hogy egy férfi vonzónak tart, és hogy ezt próbálja is sugallni feléd, hát legyen, akkor hallgatni fogok. Megmondtam az elején, hogy nem vagyok sem erőszakos, sem modortalan, viszont a szóból - pillantásokból - értek.
*Nem mondja gorombán, sem ingerülten, hanem tárgyilagosan, cseppet nyersen, de határozottam közli a tényeket, bár még mindig homályos számára, minek kellett ez a nem éppen kedves fenyegetés. Elvégre ő nem csak azt ajánlotta fel, hogy a földön alszik, hanem azt is, hogy kér egy másik szobát neki - amit meg is tett, s lám, mégsem a magányt választotta.*
- Ha ennyire tartasz attól, hogy bántani foglak, vagy zaklatni álmodban, hasonlók, még mindig választhatod a másik lehetőséget...
*Biccent az ajtó felé, bár nem szeretné, ha távozna a hölgyemény, hiszen annak ellenére, hogy a férfi eléggé küzd érte s ennek egy halovány viszonzott jelét sem látja, hanem épp az ellenkezőjét, még kedveli a társaságát. Kényszeríteni viszont nem fogja, s arra sincs szüksége, hogy bárki 'megszánja' azzal, hogy itt marad vele éjszakára...*
- Én nem vagyok olyan ember, aki arcátlanul zaklatja a hölgyeket, s úgy gondoltam, hogy ez neked is nyilvánvaló lesz, de sajnos tévedtem. S megmondom őszintén, hogy engem nem igazán lehet megsérteni szinte semmivel sem. Nem érdekel, ki mit mond rólam, a külsőmről, vagy hogy nyíltan kimondom a véleményem, nem érdekel. Viszont nem szoktam zaklatni a hölgyeket sem álmukban, sem máskor.
*Összehúzza kicsit szemeit - mondandója elég hűvösre sikeredett, de sajnos Quae gyenge pontot érintett...
Az újabb csipkelődő kérdést elereszti egy nagy sóhaj kíséretében, végül sarkon fordul, s újra meglátogatja a szekrényt. Pár percig csak kotorászik, hiszen nem könnyű viszonylag elfogadható öltözéket találni a temérdek fekete ruha közt. Végül talál egy hosszú, bár kicsit lengébb sötét nadrágot, s az előzőtől megválva felölti azt. A szekrényajtó végül csukódik, Mordach pedig megáll Quae előtt, s széttárja kezeit.*
- Remélem, így már megfelel Őfelségének.
*Mondja gúnyosan, halovány mosollyal, végül megindul a földre dobott paplan felé. Szíve szerint a hölgy mellé telepedne le, azonban erre semmilyen invitálás nem érkezett, s ennek sokkal nagyobb a kockázata, mint az előnye. Pontosabban alig lehet ide sorolni előnyt, s ami van is, azt is elhalványítja Quae ellenszenve.
Így hát a vörös kiteríti a vastag paplant, tetejét kicsit betűri, ami párnaként szolgál, végül lefekszik rá. Bár nem éppen tervezte az alvást, jelen esetben jobb ötlete nincs - ezek után csinálhatna, vagy mondhatna bármit, mindent kísérne egy rosszalló pillantás vagy csípős megjegyzés, ami jelenleg nem hiányzik neki. Természetesen a férfi meg fog békélni ezzel a tudattal, de egy kis idő kell még hozzá, hogy a közeledő stílust közömbössé alakítsa át, ami nagyon nem lesz egyszerű.*
- Reggel valamikor ébresztelek, és egy reggeli után indulhatunk. Persze, ha van még kedved velem tartani.
*Mormogja orra alatt, végül egy sóhaj kíséretében jelzi, hogy kész az alvásra. Ez azonban valójában nem így van, vörös szemei még mindig a sötét falat bámulják, s minden bizonnyal egy ideig nem is fog neki sikerülni az álmok világába jutni.*
Bár nem mintha eddig egy jól kidolgozott, előre megtervelt taktikát követett volna, azonban ezután még úgyse fogja. Inkább amolyan korlátokat szab magának, melyeket nem éppen ajánlatos átlépni, ha egyáltalán előrébb akar jutni. Férfi ösztönei ugyan hevesen lobognak, ezeket viszont kissé el kell fojtani, ami igazából nem okoz nehézséget, hiszen nem először 'találkozik' hölggyel. A pillantásokat jelentősen visszafogja, s inkább nem ejt el kétes megjegyzéseket, mozdulatokat, mert mindennek csak rossz vége lenne.
A csípős pillantásokat kikerülve, kissé gúnyos ábrázatot vesz fel mondandója elején, amolyan számon kérő hangnemben válaszol vissza.*
- Nem kell engem fenyegetni, hiszen eddig sem értem hozzád, és nem tettem vagy mondtam olyat nyíltan, ami provokálhatna. Ezt pedig ezután sem tervezem, sőt, így pedig még inkább nem fogom. Ha ennyire fáj, hogy egy férfi vonzónak tart, és hogy ezt próbálja is sugallni feléd, hát legyen, akkor hallgatni fogok. Megmondtam az elején, hogy nem vagyok sem erőszakos, sem modortalan, viszont a szóból - pillantásokból - értek.
*Nem mondja gorombán, sem ingerülten, hanem tárgyilagosan, cseppet nyersen, de határozottam közli a tényeket, bár még mindig homályos számára, minek kellett ez a nem éppen kedves fenyegetés. Elvégre ő nem csak azt ajánlotta fel, hogy a földön alszik, hanem azt is, hogy kér egy másik szobát neki - amit meg is tett, s lám, mégsem a magányt választotta.*
- Ha ennyire tartasz attól, hogy bántani foglak, vagy zaklatni álmodban, hasonlók, még mindig választhatod a másik lehetőséget...
*Biccent az ajtó felé, bár nem szeretné, ha távozna a hölgyemény, hiszen annak ellenére, hogy a férfi eléggé küzd érte s ennek egy halovány viszonzott jelét sem látja, hanem épp az ellenkezőjét, még kedveli a társaságát. Kényszeríteni viszont nem fogja, s arra sincs szüksége, hogy bárki 'megszánja' azzal, hogy itt marad vele éjszakára...*
- Én nem vagyok olyan ember, aki arcátlanul zaklatja a hölgyeket, s úgy gondoltam, hogy ez neked is nyilvánvaló lesz, de sajnos tévedtem. S megmondom őszintén, hogy engem nem igazán lehet megsérteni szinte semmivel sem. Nem érdekel, ki mit mond rólam, a külsőmről, vagy hogy nyíltan kimondom a véleményem, nem érdekel. Viszont nem szoktam zaklatni a hölgyeket sem álmukban, sem máskor.
*Összehúzza kicsit szemeit - mondandója elég hűvösre sikeredett, de sajnos Quae gyenge pontot érintett...
Az újabb csipkelődő kérdést elereszti egy nagy sóhaj kíséretében, végül sarkon fordul, s újra meglátogatja a szekrényt. Pár percig csak kotorászik, hiszen nem könnyű viszonylag elfogadható öltözéket találni a temérdek fekete ruha közt. Végül talál egy hosszú, bár kicsit lengébb sötét nadrágot, s az előzőtől megválva felölti azt. A szekrényajtó végül csukódik, Mordach pedig megáll Quae előtt, s széttárja kezeit.*
- Remélem, így már megfelel Őfelségének.
*Mondja gúnyosan, halovány mosollyal, végül megindul a földre dobott paplan felé. Szíve szerint a hölgy mellé telepedne le, azonban erre semmilyen invitálás nem érkezett, s ennek sokkal nagyobb a kockázata, mint az előnye. Pontosabban alig lehet ide sorolni előnyt, s ami van is, azt is elhalványítja Quae ellenszenve.
Így hát a vörös kiteríti a vastag paplant, tetejét kicsit betűri, ami párnaként szolgál, végül lefekszik rá. Bár nem éppen tervezte az alvást, jelen esetben jobb ötlete nincs - ezek után csinálhatna, vagy mondhatna bármit, mindent kísérne egy rosszalló pillantás vagy csípős megjegyzés, ami jelenleg nem hiányzik neki. Természetesen a férfi meg fog békélni ezzel a tudattal, de egy kis idő kell még hozzá, hogy a közeledő stílust közömbössé alakítsa át, ami nagyon nem lesz egyszerű.*
- Reggel valamikor ébresztelek, és egy reggeli után indulhatunk. Persze, ha van még kedved velem tartani.
*Mormogja orra alatt, végül egy sóhaj kíséretében jelzi, hogy kész az alvásra. Ez azonban valójában nem így van, vörös szemei még mindig a sötét falat bámulják, s minden bizonnyal egy ideig nem is fog neki sikerülni az álmok világába jutni.*
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-06 15:28:46
Üzenet elküldve: 2012-08-06 15:28:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Nos, úgy tűnik megint Quae esett bele a csapdába, megint ő volt a naiv. Az ártatlan, bánatosan nyüszögő Mordach szerepe csak addig tartott, amíg a nő a testét kevésbé fedő öltözetben jelent meg; ezt bizonyítják azok a sokat mondó pillantások. Megáll ugyanabban a testtartásban, mint Mordach, ám ő leszegett fejjel, dacos arckifejezéssel, kis gúnyt kölcsönözve a helyzetnek.*
- Visszasírnád a visszafogott énem. *Morogja fenyegetően, kissé erőszakosan hárítva a megjegyzést. Rövid hatásszünet és szemkontaktus után tüntetően bevonul a szobába, már meg sem hallva a magyarázkodást. Letelepedik az ágy távolabbi felére, látványosan kisajátítja a takarót, abban az esetben, hogyha a vörös nem a földet választja alvóhelyként (ráhagyja), szó sem lehet közös takaróról, neki úgyis ott a paplan.
A megjegyzésre, hogy a _gazdagnegyedben_ fürdőzött, a vörös túljátszott elismerő arckifejezést kap, hát persze, van aki megteheti. Az erdei mártózásra való invitálást pedig nemes egyszerűséggel elereszti a füle mellett. Amikor meg Mordach hirtelen nekiáll öltözködni Quae kapkodó mozdulatokkal hátat fordít, kissé el is vörösödik, bosszantja, hogy a vörös állandóan ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Pótcselekvésként ujjaival nekiáll a még mindig nedves haját fésülgetni, rendezgetni.*
- Mellesleg... *Szólal meg, csak hogy mondjon valamit, és ha már mondd, akkor legyen az egy újabb figyelmeztetés.* - Figyelmeztetlek, éber alvó vagyok. És nem fegyvertelen. *És valóban, most is ott van nála dobótőre, bár immár a combjára rögzítve, nem pedig a hátára - ez a felső ugyanis nem igazán alkalmas a rejtettnek szánt fegyver takarására. Mikor meghallja a szekrényajtó csukódását, visszafordul és 'kissé' megütköző arckifejezéssel reagál az új körítésben megjelenő Mordachra és kételkedő arccal és hangsúllyal kimondja az első gondolatot, ami eszébe jut.*
- Nem kényelmetlen így aludni?
- Visszasírnád a visszafogott énem. *Morogja fenyegetően, kissé erőszakosan hárítva a megjegyzést. Rövid hatásszünet és szemkontaktus után tüntetően bevonul a szobába, már meg sem hallva a magyarázkodást. Letelepedik az ágy távolabbi felére, látványosan kisajátítja a takarót, abban az esetben, hogyha a vörös nem a földet választja alvóhelyként (ráhagyja), szó sem lehet közös takaróról, neki úgyis ott a paplan.
A megjegyzésre, hogy a _gazdagnegyedben_ fürdőzött, a vörös túljátszott elismerő arckifejezést kap, hát persze, van aki megteheti. Az erdei mártózásra való invitálást pedig nemes egyszerűséggel elereszti a füle mellett. Amikor meg Mordach hirtelen nekiáll öltözködni Quae kapkodó mozdulatokkal hátat fordít, kissé el is vörösödik, bosszantja, hogy a vörös állandóan ilyen kellemetlen helyzetbe hozza. Pótcselekvésként ujjaival nekiáll a még mindig nedves haját fésülgetni, rendezgetni.*
- Mellesleg... *Szólal meg, csak hogy mondjon valamit, és ha már mondd, akkor legyen az egy újabb figyelmeztetés.* - Figyelmeztetlek, éber alvó vagyok. És nem fegyvertelen. *És valóban, most is ott van nála dobótőre, bár immár a combjára rögzítve, nem pedig a hátára - ez a felső ugyanis nem igazán alkalmas a rejtettnek szánt fegyver takarására. Mikor meghallja a szekrényajtó csukódását, visszafordul és 'kissé' megütköző arckifejezéssel reagál az új körítésben megjelenő Mordachra és kételkedő arccal és hangsúllyal kimondja az első gondolatot, ami eszébe jut.*
- Nem kényelmetlen így aludni?
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-05 23:23:34
Üzenet elküldve: 2012-08-05 23:23:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Eltökéli, hogy nem mutat gyengeséget, és el is vonszolja magát a fogadóig, bár néha meg kell kapaszkodnia, hogy ne essen el. De segítséget már nem kér, úgy gondolja, épp ideje, hogy újra előkeresse a régi énjét, amit már-már kikezdett az öregség, és a saját lábára álljon - szó szerint és képletesen is. A lépcsőn felfelé kapaszkodva már erősen markolja a korlátot, de felér, és csak a szobájába jutva ül le. Ülőhelyéről éppen eléri erszényét, és elkezdi kiszámolni a csapat fizetségét. Átad 300 aranyat Coinleach Loonnak, 
további 300-at Gleadyss Eytherahealnak, és szintén 300at Hawul Raannak. *
Ismét köszönöm a segítséget *mondja.* Ha nem bánják, szeretnék egyedül maradni, és kicsit összeszedni magam...
további 300-at Gleadyss Eytherahealnak, és szintén 300at Hawul Raannak. *Ismét köszönöm a segítséget *mondja.* Ha nem bánják, szeretnék egyedül maradni, és kicsit összeszedni magam...
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-05 20:23:05
Üzenet elküldve: 2012-08-05 20:23:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A mai nap fáradalmait, a rosszalló pillantásokat, a nem éppen kedves mozzanatokat, a hűvös viselkedést, s igazából minden olyan momentumot, mely a negatív irányba dőlt, azt egy röpke másodperc alatt a hölgyemény ki is váltotta. Bár lehetséges, hogy tudta nélkül történt minden, azonban ez így talán még jobb is, mintha látta volna az ajtóban kukucskáló kíváncsi szemeket. Mordach számára azonban ez magát jelentette a túlvilági, mindenek felett álló örömöt, még ha csak egy röpke pillanat is volt. Azonban ez egy férfi szemnek tökéletesen elég arra, hogy mindent felmérjen. Igazából a hölgy íriszein kívül mindent sikerült egy másodperc alatt jó alaposan szemügyre vennie: formás alakját, melyet nem is ért a férfi, hogy miért rejt el; bájos vonásait; combok, has, gyönyörű keblek... Mintha csak az idő állt volna meg! Viszont sajnos mindig a csúcson kell abbahagyni... Így mielőtt még a hölgynek gyanús lenne valami, gyorsan vissza is csukja az ajtót, persze mindezt halkan intézi. Aztán újra csak vár... Eközben gondolataiban újra meg újra lejátszódik a csodás kép, pár saját gondolattal kiegészülve...
Ahogy kopogtat az ajtón, s rejtett sürgetése beárad a szobába, mondatának utolsó szavai szinte elfojtódnak a látványtól. Az ajtó nyílik, s megjelenik előtte egy törölközőbe bugyolált angyal, kit valljuk be, nem takar éppen túl sok minden! A vörös csak elismerően bólint egyet, s szíve szerint megjegyezne minden kis tetszetős motívumot, viszont kacér pillantása mindent elárul... Ám mivel még mindig úriember, lovagias, illedelmes - bár már kevésbé tudja türtőztetni magát -, ezért mindvégig a hölgy szemébe néz. Egy cseppet sem lejjebb... Ám ahogy elslisszol mellette! Újabb mennyei pillanatok következnek a férfi számára, mikor már közelebbi, fedetlen állapotában is megcsodálhatja Quae formás lábait, s megpróbálhatja gondolatban elképzelni, milyen örömök lapulhatnak a törölköző alatt... Ha gondolatai most hangosak lennének, minden bizonnyal börtönbe záratnák perverzióért...
Ám ahogy ellibben újra mellette, a másik szobába, Mordach egy pillanatra felvonja szemöldökét, nem nagyon érti a helyzetet: csak így szótlanul ott hagyná? Azonban a férfi hatalmas nagy örömére az ajtó nyitódik, majd újra záródik, s egy az eddigieknél is csodálatosabb Quae lép vissza hozzá. Bár sok minden nem változott rajta, arca üdébb, s más szövet borítja testét, ezen kívül semmi. Talán a bekukkantás okozta mindezt?*
- Remélem azt tudod, hogy tökéletesen beleillenél egy kínzókamra légkörébe...
*Karba teszi kezeit, testsúlyát egyik lábára helyezi, állát pedig kicsit megemeli. Arcára még az eddigieknél is kacérabb mosoly ül ki, bár e fajta 'véleményét' már nem is akarja titkolni, hiszen nem egyszer ejtett meg felé ilyesmi pillantásokat...*
- ... mint kínzó...
*Indoklást már nem ad, de perverz mosoly ül ki arcára, ami mindenre megadja a választ... Azonban ahogy megszólal a hölgyemény, természetesen ezt levarázsolja magáról - elvégre nem illetlen -, s megértő hangon szól vissza.*
- Természetesen nem vagy száműzve, csak gondoltam, megtisztellek ennyivel. Pontosabban igyekszek nem felmérgesíteni, mert vannak elképzelésim, akkor mit kapok tőled!
*Mosolyodik el, majd legyint egyet a szobája ajtaja felé, s ha besétál Quae, akkor Mordach int egy szolgálónak, aki eléggé álmosan kászálódik oda hozzá, s nehézkesen vonszolja ki a kádat, ezért hát segít neki a vörös. Egy perc alatt el is tűnik a szolgáló, végül a férfi bezárja az ajtót, immáron véglegesen. Lassan megfordul, majd nyugodt léptekkel odasétál a hölgy mellé, s szélesen elvigyorodik.*
- Én szívesen alszom melletted is!
*Mutat az ujjával Quae felé, persze vonásait úgy rendezi, hogy úgy tűnjön, csupán csak viccelt. Pedig ez nem így van! Tökéletesen komolyan gondolta! S az effajta komolyságot pedig egy humoros álarc mögé kell rejteni. Ha meg akarja érteni a hölgy a mondandóját, akkor úgyis meg fogja!*
- Miattam pedig csak ne aggódj. Aludtam én már százszor rosszabb helyen is!
*Mosolyodik el, majd látványosan igazgatni kezdi a paplant.*
- Mielőtt találkoztunk volna a kovácsnál, én azelőtt áztam egy kicsit a gazdagnegyedben, ezért hát a hajnali fürdést kihagyom. De... *nyomja meg erősen a szócskát* Mikor indulunk a kunyhó felé, pont útba esik az erdőben egy aprócska tó, így ha nem bánod, abban majd megmártóznék. Kellemesen hűvös a vize, s a hosszú séta előtt bizony nem árt lehűlni! Remélem, velem tartasz...
*Mondja határozottan, majd leül az ágyra, leveti bakancsát, s odasétál a szekrényhez.*
- Nem leskelődni!
*Az utasító, ám nagyon is hívogató, kacér elszólás mögött a vörös megválik bőrnadrágjától, s egy hasonló anyagú alsóneműt húz fel - általában még ez sem szokott kelleni, de hát mégsem léphet ki egy szál semmiben a szekrény mögül! Így pedig már csak egy ostor kellene a kezébe, s meg lenne a tökéletes perverz, szadista, elmebeteg képe...
Ahogy felhúzta az alsót, mintha mi se történt volna, úgy sétál ki könnyedén mögüle, majd megáll Quae mellett, s színpadias arckifejezéssel, mintha csak éppen egy szoboralkotás készülne róla, csípőre teszi kezeit.*
Ahogy kopogtat az ajtón, s rejtett sürgetése beárad a szobába, mondatának utolsó szavai szinte elfojtódnak a látványtól. Az ajtó nyílik, s megjelenik előtte egy törölközőbe bugyolált angyal, kit valljuk be, nem takar éppen túl sok minden! A vörös csak elismerően bólint egyet, s szíve szerint megjegyezne minden kis tetszetős motívumot, viszont kacér pillantása mindent elárul... Ám mivel még mindig úriember, lovagias, illedelmes - bár már kevésbé tudja türtőztetni magát -, ezért mindvégig a hölgy szemébe néz. Egy cseppet sem lejjebb... Ám ahogy elslisszol mellette! Újabb mennyei pillanatok következnek a férfi számára, mikor már közelebbi, fedetlen állapotában is megcsodálhatja Quae formás lábait, s megpróbálhatja gondolatban elképzelni, milyen örömök lapulhatnak a törölköző alatt... Ha gondolatai most hangosak lennének, minden bizonnyal börtönbe záratnák perverzióért...
Ám ahogy ellibben újra mellette, a másik szobába, Mordach egy pillanatra felvonja szemöldökét, nem nagyon érti a helyzetet: csak így szótlanul ott hagyná? Azonban a férfi hatalmas nagy örömére az ajtó nyitódik, majd újra záródik, s egy az eddigieknél is csodálatosabb Quae lép vissza hozzá. Bár sok minden nem változott rajta, arca üdébb, s más szövet borítja testét, ezen kívül semmi. Talán a bekukkantás okozta mindezt?*
- Remélem azt tudod, hogy tökéletesen beleillenél egy kínzókamra légkörébe...
*Karba teszi kezeit, testsúlyát egyik lábára helyezi, állát pedig kicsit megemeli. Arcára még az eddigieknél is kacérabb mosoly ül ki, bár e fajta 'véleményét' már nem is akarja titkolni, hiszen nem egyszer ejtett meg felé ilyesmi pillantásokat...*
- ... mint kínzó...
*Indoklást már nem ad, de perverz mosoly ül ki arcára, ami mindenre megadja a választ... Azonban ahogy megszólal a hölgyemény, természetesen ezt levarázsolja magáról - elvégre nem illetlen -, s megértő hangon szól vissza.*
- Természetesen nem vagy száműzve, csak gondoltam, megtisztellek ennyivel. Pontosabban igyekszek nem felmérgesíteni, mert vannak elképzelésim, akkor mit kapok tőled!
*Mosolyodik el, majd legyint egyet a szobája ajtaja felé, s ha besétál Quae, akkor Mordach int egy szolgálónak, aki eléggé álmosan kászálódik oda hozzá, s nehézkesen vonszolja ki a kádat, ezért hát segít neki a vörös. Egy perc alatt el is tűnik a szolgáló, végül a férfi bezárja az ajtót, immáron véglegesen. Lassan megfordul, majd nyugodt léptekkel odasétál a hölgy mellé, s szélesen elvigyorodik.*
- Én szívesen alszom melletted is!
*Mutat az ujjával Quae felé, persze vonásait úgy rendezi, hogy úgy tűnjön, csupán csak viccelt. Pedig ez nem így van! Tökéletesen komolyan gondolta! S az effajta komolyságot pedig egy humoros álarc mögé kell rejteni. Ha meg akarja érteni a hölgy a mondandóját, akkor úgyis meg fogja!*
- Miattam pedig csak ne aggódj. Aludtam én már százszor rosszabb helyen is!
*Mosolyodik el, majd látványosan igazgatni kezdi a paplant.*
- Mielőtt találkoztunk volna a kovácsnál, én azelőtt áztam egy kicsit a gazdagnegyedben, ezért hát a hajnali fürdést kihagyom. De... *nyomja meg erősen a szócskát* Mikor indulunk a kunyhó felé, pont útba esik az erdőben egy aprócska tó, így ha nem bánod, abban majd megmártóznék. Kellemesen hűvös a vize, s a hosszú séta előtt bizony nem árt lehűlni! Remélem, velem tartasz...
*Mondja határozottan, majd leül az ágyra, leveti bakancsát, s odasétál a szekrényhez.*
- Nem leskelődni!
*Az utasító, ám nagyon is hívogató, kacér elszólás mögött a vörös megválik bőrnadrágjától, s egy hasonló anyagú alsóneműt húz fel - általában még ez sem szokott kelleni, de hát mégsem léphet ki egy szál semmiben a szekrény mögül! Így pedig már csak egy ostor kellene a kezébe, s meg lenne a tökéletes perverz, szadista, elmebeteg képe...
Ahogy felhúzta az alsót, mintha mi se történt volna, úgy sétál ki könnyedén mögüle, majd megáll Quae mellett, s színpadias arckifejezéssel, mintha csak éppen egy szoboralkotás készülne róla, csípőre teszi kezeit.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-05 14:43:32
Üzenet elküldve: 2012-08-05 14:43:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A felvetésre, hogy a vörös inkább odakint várakozik, helyeslően biccent, addig is Quae rendíthetetlenül, karba tett kézzel áll és a pillantásával kíséri ki az ajtón őt. Arcán türelmetlenség jelenik meg, amikor még Mordach bepróbálkozik, de a nőről a színészkedés már inkább csak lepattan.
És végre csukódik az ajtó. Quae felsóhajt, karjait leejti oldala mellé. Lassan odafordul a fa kádhoz, bal kezével letámaszkodik annak a peremére, a vízből felszálló gőz az arcát simogatja. Jobb keze ujjhegyeit pedig beleérinti a vízbe. Az érzéstől megborzong, forró, de nem éget. Olyan... Pont tökéletes.
Tétovázva pillant az ajtó felé, de az még mindig ugyanúgy van, ahogy hagyták. Nem is tudja mikor volt utoljára ideje ilyenre... Épp ez az, annyira régen, hogy nem is emlékszik rá! De végülis arra a döntésre jut, hogy legyen, hajlandó erre, de amint belép valaki ebbe a szobába, ő már itt sincs!
Elveszi a kád széléről a kicsire összehajtogatott, puha anyagú törölközőt és ügyesen megoldja az öltözködést - amint testének valamelyik része fedetlenné válna, úgy igazgatja a fürdőlepedőt, hogy az mindent takarjon. Mikor ezzel kész, a fehér anyagot szorosabban magára tekeri, felül pedig betűri, hogy az saját magát tartsa. Levetett ruháit az ágyra teríti, hajfonatát pedig kioldja. Ujjaival néhányszor végigszántva tincsein megpróbálkozik kicsit elfogadhatóbb állapotba hozni őket - több-kevesebb sikerrel.
Visszalépve a kádhoz, újra belenyúl. Azután átlép a peremen, előbb bokáig eresztve bele a lábát, hogy szokja a hőt, majd a következő pillanatban már nyakig el is merül a forró fürdővízben. Mellesleg a törölközőt itt is ugyanúgy alkalmazta, mint a levetkőzésnél. Pár percig csak félig lebegő állapotban relaxál, azután lustán pislogva kinyitja eddig lehunyt szemeit. Hallgatózik, vajon a vörös még ott van-e valahol az ajtónál, de nem hall semmit, inkább szemügyre veszi azokat a bizonyos olajokat. Vannak köztük nagyon erős illatúak, néhány már majdnem büdösnek mondható. De vannak egészen kellemesek. Példaul az a kis üveg levendula, elrejtve a többi között. Quae a 'ha-már-itt-van' elv alapján fogja az üvegcsét és roppant minimalista módon csepegtet belőle a vízbe, de az üde illat így is azonnal elönti a szobát. Aki megérzi azon idővel álmatag, nyugodt hangulat uralkodik el, ő is lehunyt szemmel ereszkedik vissza a vízbe. Elmosolyodik a gondolatra, hogy vajon Mordach mennyire lesz majd 'boldog' attól, hogy a szobáját átitatja valami erős fehérnépi pacsuli...
A nyugalmát nemsokára ajtócsapódáshoz hasonlatos hang zavarja meg; szemei kipattannak, zavartan pillant az ajtó irányába, de azon most sincs semmi szokatlan. Következő gyanúsított a fürdőolaj ("Vajon kizárólag levendula volt benne?"), de végül arra jut, hogy biztosan csak fáradt. Bár a hang jöhetett bárhonnan máshonnan a fogadóból. Valójában Quae nem vette észre a halk ajtónyitást, sem, hogy a paplan a földön landolt, így nincs is oka gyanakodni semmire, Mordach pedig szerzett magának néhány röpke pillanatot, amit nem fog megtorlás követni.
Nem sokára kopogtat a gondolat, hogy ennyi volt a móka mára; Quae nehezen veszi rá magát, hogy kikászálódjon a fürdővízból, de mégsem kéne a férfit több órára kizárni a saját szobájából. A haját felfogva átdörgöli a törölközővel, majd saját magát is szárazra törli, ugyanazon a szemérmes módon, figyelve, hogy semmi se látszon. Végül rögzíti magán a törölközőt, kézbe kapja a ruháit, bakancsot. Abban a pillanatban, amikor elhangzik a 'főleg' szó, az ajtó nyílik, mögötte pedig ott áll egy törölközőbe csavart, csöpögő hajú, mezítlábás, levendula illatot árasztó, kipihentnek látszó Quae. Válaszként csak egy igazán őszinte, kedves mosollyal szolgál. A vörös mellett kioldalazik az ajtón és elballag a saját szobája felé, már úgyis ki kellett volna kötöznie... Közben eszébe sem jut, hogy mekkora megrökönyödést okozhat azzal, hogy egy szál fürdőlepedőben flangál a fogadóban, újra meglátszik kissé egyszerű életvitele. De nem zavarja, a lábain nincs semmi szégyellni valója. Szobájába érve felnyalábolja kevés holmiját, azután kilép a folyosóra, a szobakulcsot kívül hagyja a zárban. Újra elsuhan Mordach mellett, belép a szomszédos szobába, az ajtót behajtva pedig gyorsan átveszi vékony nyári hálóruháját. Végül mindent otthagy, kilép a szobából, bezárja, és körbetekint, a démonszemű még a folyosón van, vagy azt gondolván, hogy Quae faképnél hagyta, visszavonult a szobájába?
A nő megáll a (remélhetőleg) nyitott szobaajtóban, rajta egy lenvászon felső csipkés vállpántokkal, alul egy térdig érő nadrág, ugyanabból az anyagból. Amint megtalálja a férfit, hirtelen nagyon elbátortalanodottá válik, nehezen jönnek a szavak, a testtartássa is kissé félszeg lesz.*
- Ez még nem jelenti azt, hogy száműzve vagyok oda, ugye? *Gondol a neki kivett szobára.* - Mármint nem úgy értem, hogy elfoglalnám a te ágyadat... Miattam nem kell a földön aludnod...
*Hirtelen nagyon ódckodik attól, hogy egyedül aludjon.*
És végre csukódik az ajtó. Quae felsóhajt, karjait leejti oldala mellé. Lassan odafordul a fa kádhoz, bal kezével letámaszkodik annak a peremére, a vízből felszálló gőz az arcát simogatja. Jobb keze ujjhegyeit pedig beleérinti a vízbe. Az érzéstől megborzong, forró, de nem éget. Olyan... Pont tökéletes.
Tétovázva pillant az ajtó felé, de az még mindig ugyanúgy van, ahogy hagyták. Nem is tudja mikor volt utoljára ideje ilyenre... Épp ez az, annyira régen, hogy nem is emlékszik rá! De végülis arra a döntésre jut, hogy legyen, hajlandó erre, de amint belép valaki ebbe a szobába, ő már itt sincs!
Elveszi a kád széléről a kicsire összehajtogatott, puha anyagú törölközőt és ügyesen megoldja az öltözködést - amint testének valamelyik része fedetlenné válna, úgy igazgatja a fürdőlepedőt, hogy az mindent takarjon. Mikor ezzel kész, a fehér anyagot szorosabban magára tekeri, felül pedig betűri, hogy az saját magát tartsa. Levetett ruháit az ágyra teríti, hajfonatát pedig kioldja. Ujjaival néhányszor végigszántva tincsein megpróbálkozik kicsit elfogadhatóbb állapotba hozni őket - több-kevesebb sikerrel.
Visszalépve a kádhoz, újra belenyúl. Azután átlép a peremen, előbb bokáig eresztve bele a lábát, hogy szokja a hőt, majd a következő pillanatban már nyakig el is merül a forró fürdővízben. Mellesleg a törölközőt itt is ugyanúgy alkalmazta, mint a levetkőzésnél. Pár percig csak félig lebegő állapotban relaxál, azután lustán pislogva kinyitja eddig lehunyt szemeit. Hallgatózik, vajon a vörös még ott van-e valahol az ajtónál, de nem hall semmit, inkább szemügyre veszi azokat a bizonyos olajokat. Vannak köztük nagyon erős illatúak, néhány már majdnem büdösnek mondható. De vannak egészen kellemesek. Példaul az a kis üveg levendula, elrejtve a többi között. Quae a 'ha-már-itt-van' elv alapján fogja az üvegcsét és roppant minimalista módon csepegtet belőle a vízbe, de az üde illat így is azonnal elönti a szobát. Aki megérzi azon idővel álmatag, nyugodt hangulat uralkodik el, ő is lehunyt szemmel ereszkedik vissza a vízbe. Elmosolyodik a gondolatra, hogy vajon Mordach mennyire lesz majd 'boldog' attól, hogy a szobáját átitatja valami erős fehérnépi pacsuli...
A nyugalmát nemsokára ajtócsapódáshoz hasonlatos hang zavarja meg; szemei kipattannak, zavartan pillant az ajtó irányába, de azon most sincs semmi szokatlan. Következő gyanúsított a fürdőolaj ("Vajon kizárólag levendula volt benne?"), de végül arra jut, hogy biztosan csak fáradt. Bár a hang jöhetett bárhonnan máshonnan a fogadóból. Valójában Quae nem vette észre a halk ajtónyitást, sem, hogy a paplan a földön landolt, így nincs is oka gyanakodni semmire, Mordach pedig szerzett magának néhány röpke pillanatot, amit nem fog megtorlás követni.
Nem sokára kopogtat a gondolat, hogy ennyi volt a móka mára; Quae nehezen veszi rá magát, hogy kikászálódjon a fürdővízból, de mégsem kéne a férfit több órára kizárni a saját szobájából. A haját felfogva átdörgöli a törölközővel, majd saját magát is szárazra törli, ugyanazon a szemérmes módon, figyelve, hogy semmi se látszon. Végül rögzíti magán a törölközőt, kézbe kapja a ruháit, bakancsot. Abban a pillanatban, amikor elhangzik a 'főleg' szó, az ajtó nyílik, mögötte pedig ott áll egy törölközőbe csavart, csöpögő hajú, mezítlábás, levendula illatot árasztó, kipihentnek látszó Quae. Válaszként csak egy igazán őszinte, kedves mosollyal szolgál. A vörös mellett kioldalazik az ajtón és elballag a saját szobája felé, már úgyis ki kellett volna kötöznie... Közben eszébe sem jut, hogy mekkora megrökönyödést okozhat azzal, hogy egy szál fürdőlepedőben flangál a fogadóban, újra meglátszik kissé egyszerű életvitele. De nem zavarja, a lábain nincs semmi szégyellni valója. Szobájába érve felnyalábolja kevés holmiját, azután kilép a folyosóra, a szobakulcsot kívül hagyja a zárban. Újra elsuhan Mordach mellett, belép a szomszédos szobába, az ajtót behajtva pedig gyorsan átveszi vékony nyári hálóruháját. Végül mindent otthagy, kilép a szobából, bezárja, és körbetekint, a démonszemű még a folyosón van, vagy azt gondolván, hogy Quae faképnél hagyta, visszavonult a szobájába?
A nő megáll a (remélhetőleg) nyitott szobaajtóban, rajta egy lenvászon felső csipkés vállpántokkal, alul egy térdig érő nadrág, ugyanabból az anyagból. Amint megtalálja a férfit, hirtelen nagyon elbátortalanodottá válik, nehezen jönnek a szavak, a testtartássa is kissé félszeg lesz.*
- Ez még nem jelenti azt, hogy száműzve vagyok oda, ugye? *Gondol a neki kivett szobára.* - Mármint nem úgy értem, hogy elfoglalnám a te ágyadat... Miattam nem kell a földön aludnod...
*Hirtelen nagyon ódckodik attól, hogy egyedül aludjon.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-03 12:13:59
Üzenet elküldve: 2012-08-03 12:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mikor a hölgyemény megereszti Mordach felé rosszalló pillantásait, ő csak pár szánakozó mosollyal válaszol. Valóban, attól, mert kicsit megnyílt, még ugyanaz a hűvös hölgy marad, mint aki az elején volt - s aki szégyellős! Nem probléma, elvégre ezeket a hölgyeket az elvek szerint jobban kell megbecsülni, bár ha éppenséggel nem lenne szégyellős... Azt sem bánta volna a férfi! De így inkább nem húzza tovább a dolgot, felemelkedik az ágyról, pár gúnyos pillantást megejt Quae felé, majd egy beletörődő mosollyal megindul az ajtó felé.*
- Inkább kint várlak meg, mert még a végén leskelődnék, amilyen galád vagyok...
*Pár másodpercig tartó vigyorra visszahúzódik, ahogy megérkezik az ajtóhoz, s elfordítja benne a kulcsot. Résnyire kinyitja azt, majd háttal a hölgyeménynek, csak úgy mellékesen még felszólal.*
- Nemsokára megyek, és szerzek valami vastagabb paplant magamnak a földre, emellett hozok egy másik szobakulcsot is. Hátha nagyon megorroltál rám...
*Színpadiasan, szomorú vörös szemeivel fordul hátra, majd egy gonosz vigyor után el is tűnik az ajtóban, amit becsuk maga után. Azonban még nem megy intézkedni, először csak letelepedik a szoba mellett - hátát nekidönti a falnak, egyik lábát kinyújtja, a másikat felhúzza, s kezét egyik térdén pihenteti. Csendben, mocorgás nélkül üldögél, hallgatja az eseteleges kiszűrődő hangokat bentről, vagy éppen a szomszédos szobából...
Pár perc elteltével végül keres egy szolgálót, aki elviszi a fogadó egy számára eddig ismeretlen zugába, ahol egy hatalmas, vastag paplant nyom a férfi kezébe, aki szinte ki se látszik a szövetből. Szemét is eltakarja a paplan, így visszafelé már a szolgáló irányításával tud csak eljutni. A szobához érve nagyon lassan, halkan benyit, s csak annyira tárja fel az ajtót, hogy a paplan beférjen rajta, s hogy rendesen be tudja azt dobni a földre. Akaratlanul is, talán férfi ösztönei miatt egy röpke másodpercre szemei is betévednek, amiért minden bizonnyal óriási mérges szavakat fog kapni, de hát nem tehet róla!
Végül gyorsan becsukja ismét az ajtót - pár percig természetesen reménykedve ácsorog előtte, majd feladva a harcot lesétál inkább a fogadóshoz egy szobakulcsért. Nem okoz talán meglepetést, hogy egy olyan szobát választott, mely pár napja üresedett meg, s ki gondolta volna, hogy a vörös mellett van! Pár szót még vált a fogadóssal, amolyan hajnali visszavonulót fújnak, végül Mordach eltűnik a lépcsők felett, s visszaigyekszik ajtajához türelmetlenül. Odaérve ujjbegyeit a fára biggyeszti, majd halkan zongorázni kezd rajta, s édes hangon megszólal.*
- Quae, remélem még odabent vagy... S azt is remélem, hogy azért annyira nem haragszol rám. Nem tehetek róla, sajnos az ösztönöket nem tudom kikapcsolni, főleg nem a te társaságodban...
*Mondja szomorú hangon, hogy a hölgyemény kissé megsajnálja... Szavai ugyanakkor igazat beszélnek.*
- Inkább kint várlak meg, mert még a végén leskelődnék, amilyen galád vagyok...
*Pár másodpercig tartó vigyorra visszahúzódik, ahogy megérkezik az ajtóhoz, s elfordítja benne a kulcsot. Résnyire kinyitja azt, majd háttal a hölgyeménynek, csak úgy mellékesen még felszólal.*
- Nemsokára megyek, és szerzek valami vastagabb paplant magamnak a földre, emellett hozok egy másik szobakulcsot is. Hátha nagyon megorroltál rám...
*Színpadiasan, szomorú vörös szemeivel fordul hátra, majd egy gonosz vigyor után el is tűnik az ajtóban, amit becsuk maga után. Azonban még nem megy intézkedni, először csak letelepedik a szoba mellett - hátát nekidönti a falnak, egyik lábát kinyújtja, a másikat felhúzza, s kezét egyik térdén pihenteti. Csendben, mocorgás nélkül üldögél, hallgatja az eseteleges kiszűrődő hangokat bentről, vagy éppen a szomszédos szobából...
Pár perc elteltével végül keres egy szolgálót, aki elviszi a fogadó egy számára eddig ismeretlen zugába, ahol egy hatalmas, vastag paplant nyom a férfi kezébe, aki szinte ki se látszik a szövetből. Szemét is eltakarja a paplan, így visszafelé már a szolgáló irányításával tud csak eljutni. A szobához érve nagyon lassan, halkan benyit, s csak annyira tárja fel az ajtót, hogy a paplan beférjen rajta, s hogy rendesen be tudja azt dobni a földre. Akaratlanul is, talán férfi ösztönei miatt egy röpke másodpercre szemei is betévednek, amiért minden bizonnyal óriási mérges szavakat fog kapni, de hát nem tehet róla!
Végül gyorsan becsukja ismét az ajtót - pár percig természetesen reménykedve ácsorog előtte, majd feladva a harcot lesétál inkább a fogadóshoz egy szobakulcsért. Nem okoz talán meglepetést, hogy egy olyan szobát választott, mely pár napja üresedett meg, s ki gondolta volna, hogy a vörös mellett van! Pár szót még vált a fogadóssal, amolyan hajnali visszavonulót fújnak, végül Mordach eltűnik a lépcsők felett, s visszaigyekszik ajtajához türelmetlenül. Odaérve ujjbegyeit a fára biggyeszti, majd halkan zongorázni kezd rajta, s édes hangon megszólal.*
- Quae, remélem még odabent vagy... S azt is remélem, hogy azért annyira nem haragszol rám. Nem tehetek róla, sajnos az ösztönöket nem tudom kikapcsolni, főleg nem a te társaságodban...
*Mondja szomorú hangon, hogy a hölgyemény kissé megsajnálja... Szavai ugyanakkor igazat beszélnek.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-02 10:38:06
Üzenet elküldve: 2012-08-02 10:38:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Már nyitná a száját, hogy tovább fűzze a tréfát, de a kopogás félbeszakítja. Fél szemöldöke felszökik és kérdőn pillant Mordachra, de ami még furcsább, hogy úgy tűnik a vöröst egyáltalán nem lepte meg az illető, aki bekéretőzik. Az ajtó nyílik és szolgák érkeznek, méghozzá egy kád forró vízzel (!), de vajon a férfi miért nem szól nekik, hogy eltévesztették a szobát? Mert biztosan nem... "De akkor MIÉRT csinál úgy, mintha ő kérte volna őket ide?" Amikor pedig félrehessentik az asztaltól, arcára kiül a teljes megrökönyödés. Már a sokadik számonkérő pillantás éri a férfit, de az úgy tűnik nem hajlandó magyarázkodni neki.
Végülis a szolgálók igyekeznek a lehető legrövidebb ideig kellemetlenkedni, kis idő múlva újra egyedül hagyják a párocskát. Quae egyelőre csak karba tett kézzel ácsorog, éppen azon töpreng, talán Mordachnak jobban megártott a mértéktelen mennyiségű ital, mint azt először gondolták volna. Talán időközben a valóság összefolyt bizonyos férfiúi fantáziákkal, de hogyha a démonszemű azt gondolja, hogy ő itt elő fog adni bármiféle műsort, akkor hatalmasat téved! Lehetséges, hogy eleinte mégis Quae sztereotípiái voltak helyesek?*
- Azt hiszem én ehhez még mindig nem ittam eleget, veled ellentétben...
*Először úgy tervezte, azon a tipikus jéghideg hangján fejezi ki az aggályait, de a végén mégsem tudja takarni azt a kis félmosolyt; hiába, a helyzetnek mégis van egy kis komikuma.
Mellesleg az egész még elfogadható is lenne, ha Mordach mindenre gondolt volna, ha talán hozatott volna még egy pavilont. Úgy valóban kedveskedésnek tűnt volna, de így...*
Végülis a szolgálók igyekeznek a lehető legrövidebb ideig kellemetlenkedni, kis idő múlva újra egyedül hagyják a párocskát. Quae egyelőre csak karba tett kézzel ácsorog, éppen azon töpreng, talán Mordachnak jobban megártott a mértéktelen mennyiségű ital, mint azt először gondolták volna. Talán időközben a valóság összefolyt bizonyos férfiúi fantáziákkal, de hogyha a démonszemű azt gondolja, hogy ő itt elő fog adni bármiféle műsort, akkor hatalmasat téved! Lehetséges, hogy eleinte mégis Quae sztereotípiái voltak helyesek?*
- Azt hiszem én ehhez még mindig nem ittam eleget, veled ellentétben...
*Először úgy tervezte, azon a tipikus jéghideg hangján fejezi ki az aggályait, de a végén mégsem tudja takarni azt a kis félmosolyt; hiába, a helyzetnek mégis van egy kis komikuma.
Mellesleg az egész még elfogadható is lenne, ha Mordach mindenre gondolt volna, ha talán hozatott volna még egy pavilont. Úgy valóban kedveskedésnek tűnt volna, de így...*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-08-01 20:59:30
Üzenet elküldve: 2012-08-01 20:59:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Primitív módszerek nem léteznek.
*Kacsint a hölgyeményre sejtelmesen, bár szavai igazat mondanak. Amivel be tud cserkészni egy állatot, azt sosem lehet primitívnek mondani - sőt, még talán akkor sem, ha netán a módszer sikertelen.*
- Igen, nagyon élvezem ezt a tevékenységet... Nem csak a táj szépsége, de a sikerélmény is hatalmas tud lenni - akár egy egyszerű halászatnál is!
*Mondja ismét lelkesen, de azért egy kicsit visszavesz a tempóból, hiszen nem akarja ezzel a túlzott kedvtelésével elijeszteni Quaet. Pedig aztán napokat tudna erről beszélni, az már biztos!*
- Akkor úgy látom, nem vagyunk egyedül a vándor életmóddal...
*Jegyzi meg célzóan, bár ezt a célzó élt csak akkor érzékelheti a hölgy, ha benne is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy hátulütője van azonban ennek az életformának, mégpedig 'így' sokkal nehezebb bárkit is találni hosszútávra, azonban ez Mordachnál nem igazán jelent problémát...*
- Igen, ez is egy fontos szempont. Ha sokáig egy helyen él az ember, akkor egy idő után megjelennek a szabályok, törvények, melyeknek nem betartása súlyos következményeket von maga után. Ám ha ide-oda mászkálunk a világban, annak semmi negatív háttere nincs - legalábbis szerintem.
*Bólint határozottan, így hogy életszemléletének nagy részét már ki is tárta. Végül is úgy gondolja, hogy ebben, a szabadság és vándorlás élvezetében nincs semmi rossz, így hát minek is kelljen titkolnia? Aki pedig ezt rejtegeti, az még saját magában sem biztos...*
- Természetesen! Nem is értem, miért nem lóg a karodban legalább két kölök?!
*Ahogy kacag fel, a vidámságot halk kopogás szakítja meg, mire Mordach oda is sétál az ajtóhoz, s feltárja azt. Pár szolgáló topog a bejárat előtt a nagy kád forróvízzel, s a pár üveg illatos olajjal. Először kettő kipakolja az asztalt és a székeket a szobából, végül a maradék bevonszolja a kádat, s gondosan elhelyezik a szoba közepén. Majd egy félénk biccentéssel már tűnnek is el az ajtóban, melyet a vörös ismét bezár.
Quae utolsó szavait szinte fel sem fogta a férfi, mintha csak rosszul hallott volna, úgy viselkedik. Azonban rájön, hogy kénytelen elhinni, amit a hölgy mondott, még ha ez oly hihetetlen is, mint amilyennek hangzik. Nagyra nyílt szemekkel pislog rá párat az ajtóból, majd egy kacér vigyorral karba teszi kezeit, s nekitámaszkodik a falnak.*
- Fejvadászat? Meg lehet... Legközelebb majd te avatsz be ebbe a kis... tevékenységbe.
*Kacsint rá, majd odasétál az ágyhoz, leül rá kényelmesen, s mintha csak ez természetesen lenne, a kád felé biccent.*
- Gondoltam jól esne... Van ott pár olaj is, ha gondolod...
*Teljesen nem tűnik fel Mordachnak, hogy ha netán a hölgy bele is egyezne a fürdőzésbe, akkor illő lenne elfordulni, ha már eddig olyan lovagias volt... Ez jelenleg eszébe sem jut, mintha csak máson járna az esze, szemei azonban Quaet figyelik mereven, mosolyogva.* azonban Quaet filgyeik mereven, mosolyogva.*
*Kacsint a hölgyeményre sejtelmesen, bár szavai igazat mondanak. Amivel be tud cserkészni egy állatot, azt sosem lehet primitívnek mondani - sőt, még talán akkor sem, ha netán a módszer sikertelen.*
- Igen, nagyon élvezem ezt a tevékenységet... Nem csak a táj szépsége, de a sikerélmény is hatalmas tud lenni - akár egy egyszerű halászatnál is!
*Mondja ismét lelkesen, de azért egy kicsit visszavesz a tempóból, hiszen nem akarja ezzel a túlzott kedvtelésével elijeszteni Quaet. Pedig aztán napokat tudna erről beszélni, az már biztos!*
- Akkor úgy látom, nem vagyunk egyedül a vándor életmóddal...
*Jegyzi meg célzóan, bár ezt a célzó élt csak akkor érzékelheti a hölgy, ha benne is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg. Egy hátulütője van azonban ennek az életformának, mégpedig 'így' sokkal nehezebb bárkit is találni hosszútávra, azonban ez Mordachnál nem igazán jelent problémát...*
- Igen, ez is egy fontos szempont. Ha sokáig egy helyen él az ember, akkor egy idő után megjelennek a szabályok, törvények, melyeknek nem betartása súlyos következményeket von maga után. Ám ha ide-oda mászkálunk a világban, annak semmi negatív háttere nincs - legalábbis szerintem.
*Bólint határozottan, így hogy életszemléletének nagy részét már ki is tárta. Végül is úgy gondolja, hogy ebben, a szabadság és vándorlás élvezetében nincs semmi rossz, így hát minek is kelljen titkolnia? Aki pedig ezt rejtegeti, az még saját magában sem biztos...*
- Természetesen! Nem is értem, miért nem lóg a karodban legalább két kölök?!
*Ahogy kacag fel, a vidámságot halk kopogás szakítja meg, mire Mordach oda is sétál az ajtóhoz, s feltárja azt. Pár szolgáló topog a bejárat előtt a nagy kád forróvízzel, s a pár üveg illatos olajjal. Először kettő kipakolja az asztalt és a székeket a szobából, végül a maradék bevonszolja a kádat, s gondosan elhelyezik a szoba közepén. Majd egy félénk biccentéssel már tűnnek is el az ajtóban, melyet a vörös ismét bezár.
Quae utolsó szavait szinte fel sem fogta a férfi, mintha csak rosszul hallott volna, úgy viselkedik. Azonban rájön, hogy kénytelen elhinni, amit a hölgy mondott, még ha ez oly hihetetlen is, mint amilyennek hangzik. Nagyra nyílt szemekkel pislog rá párat az ajtóból, majd egy kacér vigyorral karba teszi kezeit, s nekitámaszkodik a falnak.*
- Fejvadászat? Meg lehet... Legközelebb majd te avatsz be ebbe a kis... tevékenységbe.
*Kacsint rá, majd odasétál az ágyhoz, leül rá kényelmesen, s mintha csak ez természetesen lenne, a kád felé biccent.*
- Gondoltam jól esne... Van ott pár olaj is, ha gondolod...
*Teljesen nem tűnik fel Mordachnak, hogy ha netán a hölgy bele is egyezne a fürdőzésbe, akkor illő lenne elfordulni, ha már eddig olyan lovagias volt... Ez jelenleg eszébe sem jut, mintha csak máson járna az esze, szemei azonban Quaet figyelik mereven, mosolyogva.* azonban Quaet filgyeik mereven, mosolyogva.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-31 21:36:55
Üzenet elküldve: 2012-07-31 21:36:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A magyarázatra megvonja a vállát, legyen, ahogy Mordach mondja. Ebből is meglátszik, hogy ilyen területekre nem igazán terjed ki a tudása.*
- Nem igazán... Néhányszor vitt rá a szükség, utazás közben. De akkor is elég... *Köhécseléssel igyekszik leplezni egy feltörő mosolyt.* - Primitív módszerekkel. *A válasz sejtelmes, a mosoly pedig saját magára irányul, de a vidámságot okozó emlékekkel inkább nem dicsekszik, főleg mivel úgy tűnik Mordach elég tapasztalt ezen téren. Néhai esetlen próbálkozásai még saját magát is megnevettetik, nemhogy mást. Tehát inkább nem hozza szóba.*
- Úgy látszik te kedveled az effajta tevékenységet... *Feltételezi a következő falat előtt, természetesen feltűnt neki a vörös szenvedélyes arckifejezése.* - Egyszer talán én is kipróbálnám. Hacsak megfigyelőként is. *Fűzi még tovább. Idegenkedése talán abból ered, hogy az íj, mint fegyver sosem állt közel a szívéhez.*
- Állandóan átutazóban vagyok. *Vág közbe, kiegészítve Mordach mondatát, de aztán hallgatja tovább.*
- Biztosan van olyan akinek ez lenne az idilli élet és ugyanúgy élvezné a szabadságot, csak még nem hozott össze vele a sors. Bár szerintem ez sem jelenti mindenkinek ugyanazt... Nekem például abban merül ki, hogy én döntöm el, mit csinálok. *Talán leegyszerűsített elmélet ez, de Quae-nek tökéletesen megfelel. Próbál együttérzően viselkedni, de hát úgy nehéz, hogy nem osztja a férfi problémáját.*
- Nem kellenek társak. Teljesen jó egyedül. No meg úgy nézek ki tán, mint akinek mindene a gyerekek? *Tárja szét a kezét vigyorogva. Az első kijelentései feltűnően szűkszavúak és nyersek, mint mindig, amikor erre terelődik a téma, de a kérdésével már a tréfa felé hajlik az egész, és ezzel legyint is, hogy Mordachnak nem kell előtte szabadkoznia, mert nem szereti a gyerekeket.*
- Nem mondtam, hogy nem. *Megint születik egy igazán bájos mosoly. Úgy látszik nem tévedett, a démonszeműnek valóban voltak tervei. Fel is csillan a szeme, hiszen mint mondták értékes, félelmetes, nehezen megtalálható dologról van szó, ha állat is.* - És örömmel veled tartok. Majdnem, mint a fejvadászat. *Utóbbi inkább hangos elmefuttatásnak számít.
És Quae ezennel be is fejezte a vacsorát. A villát és a kést egymás mellé támasztva helyezi le, a szalvétával megtörölgeti a szája sarkát. Végül kikortyolgatja a maradék bort.*
- Nem igazán... Néhányszor vitt rá a szükség, utazás közben. De akkor is elég... *Köhécseléssel igyekszik leplezni egy feltörő mosolyt.* - Primitív módszerekkel. *A válasz sejtelmes, a mosoly pedig saját magára irányul, de a vidámságot okozó emlékekkel inkább nem dicsekszik, főleg mivel úgy tűnik Mordach elég tapasztalt ezen téren. Néhai esetlen próbálkozásai még saját magát is megnevettetik, nemhogy mást. Tehát inkább nem hozza szóba.*
- Úgy látszik te kedveled az effajta tevékenységet... *Feltételezi a következő falat előtt, természetesen feltűnt neki a vörös szenvedélyes arckifejezése.* - Egyszer talán én is kipróbálnám. Hacsak megfigyelőként is. *Fűzi még tovább. Idegenkedése talán abból ered, hogy az íj, mint fegyver sosem állt közel a szívéhez.*
- Állandóan átutazóban vagyok. *Vág közbe, kiegészítve Mordach mondatát, de aztán hallgatja tovább.*
- Biztosan van olyan akinek ez lenne az idilli élet és ugyanúgy élvezné a szabadságot, csak még nem hozott össze vele a sors. Bár szerintem ez sem jelenti mindenkinek ugyanazt... Nekem például abban merül ki, hogy én döntöm el, mit csinálok. *Talán leegyszerűsített elmélet ez, de Quae-nek tökéletesen megfelel. Próbál együttérzően viselkedni, de hát úgy nehéz, hogy nem osztja a férfi problémáját.*
- Nem kellenek társak. Teljesen jó egyedül. No meg úgy nézek ki tán, mint akinek mindene a gyerekek? *Tárja szét a kezét vigyorogva. Az első kijelentései feltűnően szűkszavúak és nyersek, mint mindig, amikor erre terelődik a téma, de a kérdésével már a tréfa felé hajlik az egész, és ezzel legyint is, hogy Mordachnak nem kell előtte szabadkoznia, mert nem szereti a gyerekeket.*
- Nem mondtam, hogy nem. *Megint születik egy igazán bájos mosoly. Úgy látszik nem tévedett, a démonszeműnek valóban voltak tervei. Fel is csillan a szeme, hiszen mint mondták értékes, félelmetes, nehezen megtalálható dologról van szó, ha állat is.* - És örömmel veled tartok. Majdnem, mint a fejvadászat. *Utóbbi inkább hangos elmefuttatásnak számít.
És Quae ezennel be is fejezte a vacsorát. A villát és a kést egymás mellé támasztva helyezi le, a szalvétával megtörölgeti a szája sarkát. Végül kikortyolgatja a maradék bort.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-31 11:39:32
Üzenet elküldve: 2012-07-31 11:39:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Viszont az erdő sűrűje nagyon nagy menedéket ad nekik, s könnyebben be tudják cserkészni áldozataikat, vagy éppen a betolakodókat. Ami pedig a cselt illeti... Elhiheted, az állatok sem bolondok, sőt! A szaglásuk, a hallásuk, a látásuk sokkal jobb, s némelyik állat még egy embernél is okosabb trükköket vet be...
*Bólogat határozottan, mintha csak úgy ismerné az állatok viselkedését és szokásait, akár a saját tenyerét. Némi igazság ugyan van benne, hiszen nem egyszer történt már meg, hogy több hónapig tartó vadászútra ment egy társasággal. Bizonyos egyedek bőre és húsa pedig igen sok pénzt ér - Mordach felgyülemlett vagyonában természetesen ez is benne van. Emellett a vadászat csak nagyon kis részben a pénz miatt jó... Az erdőségek, hegyek járása, a becserkészés, a sikerélmény... Hatalmas varázsa van az egésznek. Gondolatai szinte még arcára is kiülnek, de hát miért is titkolná egyik nagy szenvedélyét?*
- A 'miért'-re, kedves Quae, majd a későbbiekben megadom a választ.
*Kacsint felé egyet, majd pár falatot eszik, s újabb kérdezősködésbe kezd.*
- És a vadászattal hogy állsz? Mármint úgy értem, hogy részt vettél-e már rajta, vagy ez kiesik az érdeklődési körödből?
*Kérdi kíváncsian, majd kérdését meg is pecsételi pár korty borral. Újabb falat következik, azonban ezek már az utolsókból származnak, hiszen egy finom étel sem tart örökké... Ami talán nem is baj, hiszen nem lenne szép látvány mindenhol csak gömbembereket látni!*
- Tehát akkor te is csak átutazóban vagy. *állapítja meg hangosan* Ezt a városi kovácsot magam inkább a középréteghez sorolhatnám - volt szerencsém sokkal tehetségesebbhez, aki már-már művészileg 'alkotott', no meg olyanhoz is, akinél még egy őz is jobban kovácsolna. *mosolyodik el* Több okból sem telepedek le - a legfontosabb ok az nem más, mint a szabadság. Valóban vannak gyönyörű helyek, gyönyörű városok, de ha egy helyen lekötöm magam, akkor a világ többi részével már nem találkozhatok. Én vándor vagyok, s az egész életemet ez határozza meg... *pillant a hölgyre gúnyos vigyorral* A feleség, a házasság, s az effajta dolgok nekem túl... 'hivatalosak'. Sajnos jobb szót nem találok rá. S ki akarna hosszútávon egy olyan férfivel lenni, aki állandóan úton van, s az élete nem éppen nyugalmas hétköznapokról híres? A hölgyeknek általában az állandóság a fontos: valahova letelepedni, s egy házikóban leélni az életet. Ez sajnos nekem nem menne... S megmondom őszintén, még egy olyan hölggyel nem találkoztam, aki hasonló elveket vallott volna, s a szenvedélyünk némileg közös lábakon állna. Pedig annál nem is lehetne jobb, mint hogy a saját szenvedélyed megoszd mással... *mondja kissé keservesen, azonban mielőtt nem éppen kellemes gondolatai arcára is kiülnek, gyorsan folytatja* A családalapításról pedig ne is beszéljünk! Nem gyakran hangoztatom, mert a végén még kiátkoznak mindenhonnan, de az a helyzet, hogy utálom a gyerekeket. *várja a reakciót* Tudom, hogy egy hölgy előtt vétek ilyet mondani, mert általában a gyermekkérdésnél nekik nem sok fontosabb dolog létezik, de hát... Én ilyen vagyok. *váratlanul kacér vigyor ül ki arcára* S a te oldaladon miért nem lépked egy férj és egy kölök?
*Végül az utolsó falat is eltűnik tányérjáról, az utolsó csepp is kiürül a pohárból, s ha jól számolja, akkor a fürdő fél óra múlva meg is érkezik.*
- Hát, pedig én hallottam! Viszont az is lehet, hogy csupán szóbeszéd volt, s egy kapaszkodót akartak találni a múltban... Én szinte biztosra állíthatom, hogy rólad szóltak a pletykák, de ezek szerint tévedtem.
*Mosolyodik el, azonban hamar az arcára fagy a mosoly, ahogy meghallja Quae utolsó mondatát. Kérdő pillantásokat ereszt meg felé, s próbálja kitalálni, hogy most csupán átveri, s a reakciójára kíváncsi, vagy valóban igazat beszélt.*
- Két nap? Ebből én felet már elvettem... *mondja keserűen* És hova is ilyen sietős az utad, ha szabad tudnom? Semmi sem állíthat meg?
*Mondja hadarva, végül úgy dönt, hogy leveti a fátylat a tervéről, hátha még egy darabig maradásra bírhatja.*
- Holnap indulok egy vadászútra a hegyekbe - egyedül. Elég messze van egy öreg erdészház, ott van pár felszerelés... Azt rebesgették az emberek, hogy él ott valami furcsa lény, ami rettegésben tartja az ottani erdőket. Természetesen lehet ez koholmány, hiszen arra eléggé 'értékes' állatok élnek, s talán el akarják ijeszteni a vadászokat. *köhint egyet* Ha annyira azért nem sietős az utad, akkor akár velem is tarthatnál...
*Bólogat határozottan, mintha csak úgy ismerné az állatok viselkedését és szokásait, akár a saját tenyerét. Némi igazság ugyan van benne, hiszen nem egyszer történt már meg, hogy több hónapig tartó vadászútra ment egy társasággal. Bizonyos egyedek bőre és húsa pedig igen sok pénzt ér - Mordach felgyülemlett vagyonában természetesen ez is benne van. Emellett a vadászat csak nagyon kis részben a pénz miatt jó... Az erdőségek, hegyek járása, a becserkészés, a sikerélmény... Hatalmas varázsa van az egésznek. Gondolatai szinte még arcára is kiülnek, de hát miért is titkolná egyik nagy szenvedélyét?*
- A 'miért'-re, kedves Quae, majd a későbbiekben megadom a választ.
*Kacsint felé egyet, majd pár falatot eszik, s újabb kérdezősködésbe kezd.*
- És a vadászattal hogy állsz? Mármint úgy értem, hogy részt vettél-e már rajta, vagy ez kiesik az érdeklődési körödből?
*Kérdi kíváncsian, majd kérdését meg is pecsételi pár korty borral. Újabb falat következik, azonban ezek már az utolsókból származnak, hiszen egy finom étel sem tart örökké... Ami talán nem is baj, hiszen nem lenne szép látvány mindenhol csak gömbembereket látni!*
- Tehát akkor te is csak átutazóban vagy. *állapítja meg hangosan* Ezt a városi kovácsot magam inkább a középréteghez sorolhatnám - volt szerencsém sokkal tehetségesebbhez, aki már-már művészileg 'alkotott', no meg olyanhoz is, akinél még egy őz is jobban kovácsolna. *mosolyodik el* Több okból sem telepedek le - a legfontosabb ok az nem más, mint a szabadság. Valóban vannak gyönyörű helyek, gyönyörű városok, de ha egy helyen lekötöm magam, akkor a világ többi részével már nem találkozhatok. Én vándor vagyok, s az egész életemet ez határozza meg... *pillant a hölgyre gúnyos vigyorral* A feleség, a házasság, s az effajta dolgok nekem túl... 'hivatalosak'. Sajnos jobb szót nem találok rá. S ki akarna hosszútávon egy olyan férfivel lenni, aki állandóan úton van, s az élete nem éppen nyugalmas hétköznapokról híres? A hölgyeknek általában az állandóság a fontos: valahova letelepedni, s egy házikóban leélni az életet. Ez sajnos nekem nem menne... S megmondom őszintén, még egy olyan hölggyel nem találkoztam, aki hasonló elveket vallott volna, s a szenvedélyünk némileg közös lábakon állna. Pedig annál nem is lehetne jobb, mint hogy a saját szenvedélyed megoszd mással... *mondja kissé keservesen, azonban mielőtt nem éppen kellemes gondolatai arcára is kiülnek, gyorsan folytatja* A családalapításról pedig ne is beszéljünk! Nem gyakran hangoztatom, mert a végén még kiátkoznak mindenhonnan, de az a helyzet, hogy utálom a gyerekeket. *várja a reakciót* Tudom, hogy egy hölgy előtt vétek ilyet mondani, mert általában a gyermekkérdésnél nekik nem sok fontosabb dolog létezik, de hát... Én ilyen vagyok. *váratlanul kacér vigyor ül ki arcára* S a te oldaladon miért nem lépked egy férj és egy kölök?
*Végül az utolsó falat is eltűnik tányérjáról, az utolsó csepp is kiürül a pohárból, s ha jól számolja, akkor a fürdő fél óra múlva meg is érkezik.*
- Hát, pedig én hallottam! Viszont az is lehet, hogy csupán szóbeszéd volt, s egy kapaszkodót akartak találni a múltban... Én szinte biztosra állíthatom, hogy rólad szóltak a pletykák, de ezek szerint tévedtem.
*Mosolyodik el, azonban hamar az arcára fagy a mosoly, ahogy meghallja Quae utolsó mondatát. Kérdő pillantásokat ereszt meg felé, s próbálja kitalálni, hogy most csupán átveri, s a reakciójára kíváncsi, vagy valóban igazat beszélt.*
- Két nap? Ebből én felet már elvettem... *mondja keserűen* És hova is ilyen sietős az utad, ha szabad tudnom? Semmi sem állíthat meg?
*Mondja hadarva, végül úgy dönt, hogy leveti a fátylat a tervéről, hátha még egy darabig maradásra bírhatja.*
- Holnap indulok egy vadászútra a hegyekbe - egyedül. Elég messze van egy öreg erdészház, ott van pár felszerelés... Azt rebesgették az emberek, hogy él ott valami furcsa lény, ami rettegésben tartja az ottani erdőket. Természetesen lehet ez koholmány, hiszen arra eléggé 'értékes' állatok élnek, s talán el akarják ijeszteni a vadászokat. *köhint egyet* Ha annyira azért nem sietős az utad, akkor akár velem is tarthatnál...
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-30 17:36:49
Üzenet elküldve: 2012-07-30 17:36:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Mordach után ő is nekilát a hajnali vacsorának. Szed magának húst, salátát, köretet, mindenből csak egy keveset. Aki eddig tisztában volt Quae társadalmi hovatartozásával, bárdolatlan viselkedést várna el, ám úgy tűnik, meglepően tisztában van az asztali etikettel. Egyenes háttal ül, a villára csak apró falatokat tűz fel, nem habzsolva, nyugodtan eszik és mielőtt megszólalna, lenyeli az ételt. A fogást viszont roppant ízletesnek találja, de mégsem eszik túl sokat és mivel töltöttek neki, kortyol a borból, miután szalvétával megtörölte a szája sarkát.*
- Nem lehet sokkal nehezebb egy állattal elbánni, mint egy emberrel... Sőt... Ők még cseleket sem vetnek be... *Válaszol őszintén a kérdésre a korty bor után, de azért elég furcsának találja a feltételezést, ez az érzés, mint mindig, most is kiül az arcára.*
- Miért? *Kérdez vissza rövid csend után. Mindenesetre ebből nyilvánvaló, hogy nem igazán kalandozott még el mélyebbre a vadonban. Pár falat után aztán rázúdul az újabb adag kérdés, de már nem viselkedik se hidegen, se idegenkedve, csak rosszallóan sóhajt; a démonszemű tényleg nem adja fel. A falaton kicsit hosszabb ideig rágódik, kihasználva gondolkodási időnek, aztán óvastosan válogatva a szavakat, válaszol.*
- Artheniorba legfőképp azért jöttem, mert vannak dolgok amiket csak itt tudok beszerezni. Na meg csorba karddal sem megyek túl sokra... *Utal a látogatására a kovácsnál.* - A szülőfaluját pedig előbb utóbb mindenki ott hagyja, nem? Te is ott hagytad, történt bármi is... Tényleg, de például miért nem telepedtél le? Nem feltétlenül egy nagyvárosban, vannak itt egészen szép vidékek... Nem hiszem, hogy problémát okozna találni egy szép, gondos feleséget, családot alapítani... *Vág vissza követelőző hangon, de az utolsó mondatot már piszkálódó vigyorral ejti ki. Ha már Mordachnak van joga faggatózni, akkor neki is.
De érkezik még egy találgatás, amitől a nőnek megáll a villa a kezében és leolvad a mosoly az arcáról. Pár pillanat erejéig csak kutakodva néz a másik szemébe és halkan, vészjóslóan visszakérdez.*
- Ezt miből gondolod? *Megpiszkálja az ételt, azután végülis úgy dönt, nem hagyja a vöröst szóhoz jutni.* - Biztosan valaki másról hallottál... Rólam mindent el lehet mondani, kivéve hogy bátor vagyok. Akkoriban pedig a népnek nem hősre lett volna szüksége, hanem egy Awesra. De miután az örökös meghalt, a húga pedig elmenekült a kötelességei elől... *Nem fejezi be csak megrántja a vállát.* - Nem tudom, hogy egyáltalán ott hallhattál szóbeszédet bármiféle hős alkatról...
*Folytatja a vacsorát, már lassan túl van a felén. Megkönnyebül, hallva, hogy a beszélgetés témája újra semlegesebb területekre tér.*
- Valóban, én azért is akartam csupán két napot tölteni itt. *Fűzi hozzá sokatmondóan, utána lopva sandít fel kérdő tekintettel, vajon tervezett még valamit Mordach, ami ezt a tervét keresztbe húzná? Nem mintha minden áron ragaszkodna a két naphoz...*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.30 17:41:02
- Nem lehet sokkal nehezebb egy állattal elbánni, mint egy emberrel... Sőt... Ők még cseleket sem vetnek be... *Válaszol őszintén a kérdésre a korty bor után, de azért elég furcsának találja a feltételezést, ez az érzés, mint mindig, most is kiül az arcára.*
- Miért? *Kérdez vissza rövid csend után. Mindenesetre ebből nyilvánvaló, hogy nem igazán kalandozott még el mélyebbre a vadonban. Pár falat után aztán rázúdul az újabb adag kérdés, de már nem viselkedik se hidegen, se idegenkedve, csak rosszallóan sóhajt; a démonszemű tényleg nem adja fel. A falaton kicsit hosszabb ideig rágódik, kihasználva gondolkodási időnek, aztán óvastosan válogatva a szavakat, válaszol.*
- Artheniorba legfőképp azért jöttem, mert vannak dolgok amiket csak itt tudok beszerezni. Na meg csorba karddal sem megyek túl sokra... *Utal a látogatására a kovácsnál.* - A szülőfaluját pedig előbb utóbb mindenki ott hagyja, nem? Te is ott hagytad, történt bármi is... Tényleg, de például miért nem telepedtél le? Nem feltétlenül egy nagyvárosban, vannak itt egészen szép vidékek... Nem hiszem, hogy problémát okozna találni egy szép, gondos feleséget, családot alapítani... *Vág vissza követelőző hangon, de az utolsó mondatot már piszkálódó vigyorral ejti ki. Ha már Mordachnak van joga faggatózni, akkor neki is.
De érkezik még egy találgatás, amitől a nőnek megáll a villa a kezében és leolvad a mosoly az arcáról. Pár pillanat erejéig csak kutakodva néz a másik szemébe és halkan, vészjóslóan visszakérdez.*
- Ezt miből gondolod? *Megpiszkálja az ételt, azután végülis úgy dönt, nem hagyja a vöröst szóhoz jutni.* - Biztosan valaki másról hallottál... Rólam mindent el lehet mondani, kivéve hogy bátor vagyok. Akkoriban pedig a népnek nem hősre lett volna szüksége, hanem egy Awesra. De miután az örökös meghalt, a húga pedig elmenekült a kötelességei elől... *Nem fejezi be csak megrántja a vállát.* - Nem tudom, hogy egyáltalán ott hallhattál szóbeszédet bármiféle hős alkatról...
*Folytatja a vacsorát, már lassan túl van a felén. Megkönnyebül, hallva, hogy a beszélgetés témája újra semlegesebb területekre tér.*
- Valóban, én azért is akartam csupán két napot tölteni itt. *Fűzi hozzá sokatmondóan, utána lopva sandít fel kérdő tekintettel, vajon tervezett még valamit Mordach, ami ezt a tervét keresztbe húzná? Nem mintha minden áron ragaszkodna a két naphoz...*
A hozzászólás írója (Quae Quarrian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.30 17:41:02
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-30 11:54:22
Üzenet elküldve: 2012-07-30 11:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach egy cseppet sem lepődik meg Quae ábrázatán, hiszen minden bizonnyal szokatlanul érinthette, hogy csak úgy beállított egy terülj-terülj asztalkámmal. Főleg, mert nagy valószínűséggel eddig egy férfi sem tudott eljutni - vagy mert a hölgyemény állt odébb, vagy mert az illető nem volt elég kitartó. Márpedig ez egy ilyen hölgyeménynél fontos, elengedhetetlen, hiszen éreztetni kell vele, hogy ő nem csupán egy hölgy... Hanem A Hölgy, akiért meg kell küzdeni, s akinek nem elég egy kedves pillantás.
Mikor mindenki távozik a szobából, a vörös is helyet foglal Quae után, majd pár pillanatig csak figyeli őt, arcát, mozdulatait, majd mikor jól láthatóan nem szeretne kezdeményezni, Mordach meg is ragadja a villát, feltűzdel rá némi húst és krumplit, s már falatozik is jóízűen. Az asztalon megtalálható többféle hús, zöldségek, köretek, egyszóval bőven lehet válogatni! Pár falat után a férfi meg is bontja a bort, majd teletölti mindkét poharat, s kortyol is egyet belőle. Természetesen gondolt arra, hogy egy órája még alkohol befolyása alatt álltak, ezért nem biztos, hogy a hölgy kívánja ezt az itókát, így az egy üveg bor mellé még valami gyümölcsös löttyöt is rendelt. Mikor kicsit belemelegedett az ételbe, rá is zendít a beszélgetésre, hiszen nehogy már csendben üljenek!*
- Azt ugyan tudom, hogy értesz a fegyverekhez, de ezeket csak emberek ellen tudod jól használni, vagy állatok ellen is?
*Kérdi kíváncsian, amolyan bevezető kérdésnek szánta ezt, hiszen a terve épp e köré fog épülni. Egyelőre pár dolgot akar kipuhatolózni, s majd a végén vezetni rá a konkrét dologra.*
- Azt mondtad, hogy időd nagy részét egyedül töltöd, s megmondom őszintén, annak ellenére, hogy egy erős hölgy vagy, én valamiért azt érzem - s tudom, hogy jól érzem -, nagyon magányos is. Nem lehet könnyű úgy élni a világban, hogy alig akad megértő fül körülötted. Hogy kerültél amúgy ide Artheniorba, miért hagytad ott a szülőfalud? Azt már ugyan megtudtam, hol láttad meg a napvilágot, csak azt nem, hogy miért nem maradtál ott...
*Érdeklődve pillant rá, s ha meglát egy rosszalló nézést, akkor természetesen leáll a kérdezősködéssel - egyelőre. Csupán beszélgetni szeretne, s kihúzni belőle jó sok dolgot, ami vele kapcsolatos. Maga sem tudja, miért ragaszkodik ennyire ehhez az egészhez - talán meglátott Quaeban valamit, ami másból jelentősen hiányzik.*
- ... s az is érdekelne, hogy az a személy, akit egykorik faludban oly sokszor emlegettek; az a bátor ember, kinek távozása mély nyomott hagyott a nép életében... az te vagy?
*Vonja fel egyik szemöldökét kíváncsian, majd pár falat után felkapja a bort, kicsit meglötyögteti, végül iszik belőle egy kortyot. E kérdés igazából parányival jobban foglalkoztatja, mint a többi, hiszen nem kicsit érdekli, hogy ha valóban ő az, akiről beszélnek, akkor miket vihetett véghez...*
- Arthenior szép város ugyan, de egy idő után már sok belőle. Nem tudnék egy helyben itt toporogni.... Olykor muszáj kimozdulnom a természetbe, az erdőségekbe, a hegyekbe, mert egyszerűen megőrülök itt - és máshol is - néha.
*Fejezi be a csevegést egy falattal, majd célzó pillantásokat vet a másik felé, jelezve, hogy bizony most ő jön a szóáradattal!*
Mikor mindenki távozik a szobából, a vörös is helyet foglal Quae után, majd pár pillanatig csak figyeli őt, arcát, mozdulatait, majd mikor jól láthatóan nem szeretne kezdeményezni, Mordach meg is ragadja a villát, feltűzdel rá némi húst és krumplit, s már falatozik is jóízűen. Az asztalon megtalálható többféle hús, zöldségek, köretek, egyszóval bőven lehet válogatni! Pár falat után a férfi meg is bontja a bort, majd teletölti mindkét poharat, s kortyol is egyet belőle. Természetesen gondolt arra, hogy egy órája még alkohol befolyása alatt álltak, ezért nem biztos, hogy a hölgy kívánja ezt az itókát, így az egy üveg bor mellé még valami gyümölcsös löttyöt is rendelt. Mikor kicsit belemelegedett az ételbe, rá is zendít a beszélgetésre, hiszen nehogy már csendben üljenek!*
- Azt ugyan tudom, hogy értesz a fegyverekhez, de ezeket csak emberek ellen tudod jól használni, vagy állatok ellen is?
*Kérdi kíváncsian, amolyan bevezető kérdésnek szánta ezt, hiszen a terve épp e köré fog épülni. Egyelőre pár dolgot akar kipuhatolózni, s majd a végén vezetni rá a konkrét dologra.*
- Azt mondtad, hogy időd nagy részét egyedül töltöd, s megmondom őszintén, annak ellenére, hogy egy erős hölgy vagy, én valamiért azt érzem - s tudom, hogy jól érzem -, nagyon magányos is. Nem lehet könnyű úgy élni a világban, hogy alig akad megértő fül körülötted. Hogy kerültél amúgy ide Artheniorba, miért hagytad ott a szülőfalud? Azt már ugyan megtudtam, hol láttad meg a napvilágot, csak azt nem, hogy miért nem maradtál ott...
*Érdeklődve pillant rá, s ha meglát egy rosszalló nézést, akkor természetesen leáll a kérdezősködéssel - egyelőre. Csupán beszélgetni szeretne, s kihúzni belőle jó sok dolgot, ami vele kapcsolatos. Maga sem tudja, miért ragaszkodik ennyire ehhez az egészhez - talán meglátott Quaeban valamit, ami másból jelentősen hiányzik.*
- ... s az is érdekelne, hogy az a személy, akit egykorik faludban oly sokszor emlegettek; az a bátor ember, kinek távozása mély nyomott hagyott a nép életében... az te vagy?
*Vonja fel egyik szemöldökét kíváncsian, majd pár falat után felkapja a bort, kicsit meglötyögteti, végül iszik belőle egy kortyot. E kérdés igazából parányival jobban foglalkoztatja, mint a többi, hiszen nem kicsit érdekli, hogy ha valóban ő az, akiről beszélnek, akkor miket vihetett véghez...*
- Arthenior szép város ugyan, de egy idő után már sok belőle. Nem tudnék egy helyben itt toporogni.... Olykor muszáj kimozdulnom a természetbe, az erdőségekbe, a hegyekbe, mert egyszerűen megőrülök itt - és máshol is - néha.
*Fejezi be a csevegést egy falattal, majd célzó pillantásokat vet a másik felé, jelezve, hogy bizony most ő jön a szóáradattal!*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-29 22:48:43
Üzenet elküldve: 2012-07-29 22:48:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*A férfi válasza inkább kitérőnek hangzik, semmint tisztázónak és nem is arról van szó, hogy amiatt kért bocsánatot, mert Mordach mondandója befolyásolta úgy, egyszerűen így érezte, hogy így helyes. De a reakcióját látván úgy tűnik valóban túlságosan nyers lehetett, amikor találkoztak a kovácsnál.
Quae most végleg elbizonytalanodik, keverednek benne az érzések, gondolatok. Tőle túl sok taktikát igényel ez a játék, nem érti miért zárkózott magába hirtelen a férfi. Talán most, hogy felvett némi tapintatot, megmutatta, hogy nem egy szikla érzelmi szintjén áll, már közömbössé is vált a vörös számára? Kutakodó tekintettel pillant Mordach felé és végre megtörik a csend.
De már megint egy kétes szándékú állítás hanzik el. Kompromisszumként hangzik, úgy hogy a férfi kegyeskedik megbocsátani, viszont ez elvár bizonyos dolgokat Quae-től. Az ezt követő kérdés pedig még inkább gyanakvást kelt benne. "Vajon mire gondol?"
A következő pillanatban Mordach eltűnik az ajtóban, őt egyedül hagyva a szobában. Ajtó, ablak nyitva, semmi nem akadályozza abban, hogy most rögtön véget vessen az estének, nem is kéne a lépcsőt használnia... Innan irány az istálló és a viszont-nem-látásra Mordach és Arthenior! Vajon később átkozni fogja-e magát azért, mert nem hagyott itt csapot-papot?
Végülis igyekszik meggyőzni magát, hogy azért jutott erre a döntésre, mert nem is baj, ha egy ember van legalább, aki ismeri őt, és a múltját, ha félúton elhalálozna, legalább egy valaki lesz, aki emlékezni fog rá, nem fog elenyészni név nélkül. Egyáltalán nincs itt szó érzelmekről, dehogyis.
Hátrapillant, mikor nyikorogva résnyire nyílik az ajtó, kicsit lelkiismeret furdalása is támad, mintha meglátszana rajta, hogy min gondolkodott. De a zavaró gondolatok rögtön semmivé válnak, amint a sok ember beözönlik a szobába. Quae meglepődötten lép hátra, rosszat sejtve összevonja a szemöldökét, de amint meglátja az asztalt a székekkel, kezdi sejteni, mi folyik itt. Azonnal menekülésre fogja, ha nem is ki a szobából, csak a gesztusaival, a viselkedésével. Nem is érti, hogy mit keres ő itt és hogy veszthette el az uralmát a dolgok felett ilyen gyorsan.
Átgondolván a szituációt szépen, nyugodtan... Talán a gyomra már megnyugodott eléggé az evéshez és amúgy is Quae csak most eszmél, hogy mennyire éhes. Végül kurtát biccentve leül az egyik székre. Nem kezdeményez az evésben és nem is nyit témát, ha már nem kell idegeskednie meg figyelnie semmire sem... Irányítson csak Mordach, könnyebb lesz úgy.*
Quae most végleg elbizonytalanodik, keverednek benne az érzések, gondolatok. Tőle túl sok taktikát igényel ez a játék, nem érti miért zárkózott magába hirtelen a férfi. Talán most, hogy felvett némi tapintatot, megmutatta, hogy nem egy szikla érzelmi szintjén áll, már közömbössé is vált a vörös számára? Kutakodó tekintettel pillant Mordach felé és végre megtörik a csend.
De már megint egy kétes szándékú állítás hanzik el. Kompromisszumként hangzik, úgy hogy a férfi kegyeskedik megbocsátani, viszont ez elvár bizonyos dolgokat Quae-től. Az ezt követő kérdés pedig még inkább gyanakvást kelt benne. "Vajon mire gondol?"
A következő pillanatban Mordach eltűnik az ajtóban, őt egyedül hagyva a szobában. Ajtó, ablak nyitva, semmi nem akadályozza abban, hogy most rögtön véget vessen az estének, nem is kéne a lépcsőt használnia... Innan irány az istálló és a viszont-nem-látásra Mordach és Arthenior! Vajon később átkozni fogja-e magát azért, mert nem hagyott itt csapot-papot?
Végülis igyekszik meggyőzni magát, hogy azért jutott erre a döntésre, mert nem is baj, ha egy ember van legalább, aki ismeri őt, és a múltját, ha félúton elhalálozna, legalább egy valaki lesz, aki emlékezni fog rá, nem fog elenyészni név nélkül. Egyáltalán nincs itt szó érzelmekről, dehogyis.
Hátrapillant, mikor nyikorogva résnyire nyílik az ajtó, kicsit lelkiismeret furdalása is támad, mintha meglátszana rajta, hogy min gondolkodott. De a zavaró gondolatok rögtön semmivé válnak, amint a sok ember beözönlik a szobába. Quae meglepődötten lép hátra, rosszat sejtve összevonja a szemöldökét, de amint meglátja az asztalt a székekkel, kezdi sejteni, mi folyik itt. Azonnal menekülésre fogja, ha nem is ki a szobából, csak a gesztusaival, a viselkedésével. Nem is érti, hogy mit keres ő itt és hogy veszthette el az uralmát a dolgok felett ilyen gyorsan.
Átgondolván a szituációt szépen, nyugodtan... Talán a gyomra már megnyugodott eléggé az evéshez és amúgy is Quae csak most eszmél, hogy mennyire éhes. Végül kurtát biccentve leül az egyik székre. Nem kezdeményez az evésben és nem is nyit témát, ha már nem kell idegeskednie meg figyelnie semmire sem... Irányítson csak Mordach, könnyebb lesz úgy.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-29 19:52:21
Üzenet elküldve: 2012-07-29 19:52:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A mai éjjelen nem csupán a kedv forgott, forog kockán, hanem az a fránya büszkeség is, mely az arra méltókat úgy mozgatja, ahogy csak akarja. Ki alig rendelkezik egy szemernyivel belőle, az boldogan élheti büszkeségét, amolyan 'Ami a szívemen a számon' elv szerint, ám akiben túlteng a büszkeség, az sokszor visszafojt fontos érzéseket, fontos gondolatokat.
Mordach bár számított némi érzékeny pillanatra, mely a kemény és erős nőt egy szende hölggyé varázsolja, azonban a bocsánatkérésre nem számított egyáltalán. Pár melegebb szó ugyan megfordult fejében, ám ez... soha. Hirtelen nem is tudja, mit mondjon, arcára a kétely nyomai is kiülnek*
- Nem azért mondtam el neked ezeket, hogy teljesen átbillentselek egy másik oldalra, s hogy bocsánatot kérj. Nem hibáztathatlak a kezdeti ellenszenv miatt, hiszen te is ember vagy, s ez nem a te hibád - a társadalomé.
*Végül elengedi a hölgyeményt, távolabb lép, s kitámaszkodik az ablakon. Pár percig csak a néma csend öleli a szobát a vörös részéről. Hagyja, hadd ülepedjenek le a dolgok benne is, és Quaeban is...*
- A bocsánatkérés természetesen elfogadva, de... Remélem, tiszta lappal kezdhetünk.
*Fordítja fejét lassan oldalra, miközben egy halovány, lágy mosolyt ejt meg a hölgy felé. Az új kezdetet természetesen nem úgy értette, hogy most hirtelen kedvesnek kell lennie a férfihez, vagy úgy kelljen viselkednie, mint egy átlagos nő. Csupán az ellenszenv részt kellene kihagyni...*
- Emlékszel, amikor mondtam, hogy kitartó vagyok?
*Vet felé egy sejtelmes vigyort, majd megindul az ajtó felé, s odaérve elfordítja benne a kulcsot. Résnyire kinyitja azt, majd visszafordul Quae felé.*
- Pár perc, és itt vagyok, csak el kell intéznem valamit... Remélem, nem a hűlt helyed fogom találni, mire visszaérek!
*Félmosollyal tarkított arccal lép ki a folyosóra, s megindul lefelé a fogadóba. Még szerencse, hogy a lépcső tetején összefut az egyik szolgálóval, kit rögtön utasít is arra, hogy pontosan másfél óra múlva hozzanak egy hatalmas kád forró vizet a vörös szobájába, vagy hat féle illatos olajjal.
Miután megbeszélte a részleteket, cseppet sem sietősen sétál is tovább a fogadóshoz. Azért veszi ilyen lassúra tempóját, hogy hagyjon némi gondolkodási időt a hölgynek - mérlegelni tudja a helyzetet, s egymagában át tudjon gondolni mindent, s ami a legfontosabb: most meg van rá az alkalma, hogy egy szó nélkül odébbálljon. Elvégre Mordachkal igen bizalmas dolgokról beszéltek, s egy ilyen ember, mint Quae, könnyen megfutamodhatna, ha veszélyben érzi magát - pontosabban lelkét.
A Pegazus népessége már kezd ritkulni, nem sokan támasztják már az asztalt, s a fogadós szemei is már vörösek a fáradtságtól. Mordach minden esetre nagy lelkesedéssel lép hozzá, az asztalra csap kacagva, s vele is megbeszéli a részleteket, mégpedig a vacsora részleteit. Ezek a kis 'intézkedések' nem véletlenek: fájó volt látni, hogy olyan erős hölgy, mint Quae, ennyire megtört fájdalmainak felszínre hozása miatt. Ezek pedig Mordachnak köszönhetőek, félre téve azt, hogy ez talán könnyített a hölgyemény lelkén. Lehet, hogy ő nem akar úgy viselkedni, mint egy nő, s inkább a fegyvereket választaná, mint holmi vacsorát... Azonban a vörös igenis meg akarja neki mutatni, hogy attól, mert nadrágban és fegyverrel jár, még igazi hölgy, s úgy is kell vele bánni.
Pár percre a fogadós el is tűnik, később pedig négy cseléd társaságában jelenik meg: kettő hoz egy díszesebb asztalt, egy hoz két széket, egy hozza az italt, s a fogadós pedig az ételeket. Mordach fel is veszi a vezető szerepet, megindul nagy magabiztossággal a lépcsőn, s elvezeti a kis társaságot az ajtaja elé. Először csak int nekik, hogy maradjanak, majd résnyire kinyitja az ajtót, bedugja vörös hajzuhatagját, s végül pedig hirtelen kitárja, s a cselédek és a fogadós azonnal beözönlik. Pillanatok alatt helyezik el a szoba közepén az asztalt egy díszes, fekete alapon zöld és barna motívumokkal tarkított terítővel, a székeket gondosan egymással szemben helyezik el körülötte, leteszik az ételeket, az italokat, végül egy szempillantás alatt tűnnek is el. Mordach sejtelmes mosollyal áll meg az ajtóban, majd halkan Quaehez szól.*
- Azt mondtad, hogy a férfiak mindig is furcsán néztek rád a jellemed és a külsőd miatt. Hát, most a mai éjjelen erre sem kell figyelned, s nem kell idegeskedned sem, elvégre én már mindent tudok - az lehetsz, ami vagy. Így hát *megköszörüli a torkát*, meghívhatom Kegyed egy vacsorára?
Mordach bár számított némi érzékeny pillanatra, mely a kemény és erős nőt egy szende hölggyé varázsolja, azonban a bocsánatkérésre nem számított egyáltalán. Pár melegebb szó ugyan megfordult fejében, ám ez... soha. Hirtelen nem is tudja, mit mondjon, arcára a kétely nyomai is kiülnek*
- Nem azért mondtam el neked ezeket, hogy teljesen átbillentselek egy másik oldalra, s hogy bocsánatot kérj. Nem hibáztathatlak a kezdeti ellenszenv miatt, hiszen te is ember vagy, s ez nem a te hibád - a társadalomé.
*Végül elengedi a hölgyeményt, távolabb lép, s kitámaszkodik az ablakon. Pár percig csak a néma csend öleli a szobát a vörös részéről. Hagyja, hadd ülepedjenek le a dolgok benne is, és Quaeban is...*
- A bocsánatkérés természetesen elfogadva, de... Remélem, tiszta lappal kezdhetünk.
*Fordítja fejét lassan oldalra, miközben egy halovány, lágy mosolyt ejt meg a hölgy felé. Az új kezdetet természetesen nem úgy értette, hogy most hirtelen kedvesnek kell lennie a férfihez, vagy úgy kelljen viselkednie, mint egy átlagos nő. Csupán az ellenszenv részt kellene kihagyni...*
- Emlékszel, amikor mondtam, hogy kitartó vagyok?
*Vet felé egy sejtelmes vigyort, majd megindul az ajtó felé, s odaérve elfordítja benne a kulcsot. Résnyire kinyitja azt, majd visszafordul Quae felé.*
- Pár perc, és itt vagyok, csak el kell intéznem valamit... Remélem, nem a hűlt helyed fogom találni, mire visszaérek!
*Félmosollyal tarkított arccal lép ki a folyosóra, s megindul lefelé a fogadóba. Még szerencse, hogy a lépcső tetején összefut az egyik szolgálóval, kit rögtön utasít is arra, hogy pontosan másfél óra múlva hozzanak egy hatalmas kád forró vizet a vörös szobájába, vagy hat féle illatos olajjal.
Miután megbeszélte a részleteket, cseppet sem sietősen sétál is tovább a fogadóshoz. Azért veszi ilyen lassúra tempóját, hogy hagyjon némi gondolkodási időt a hölgynek - mérlegelni tudja a helyzetet, s egymagában át tudjon gondolni mindent, s ami a legfontosabb: most meg van rá az alkalma, hogy egy szó nélkül odébbálljon. Elvégre Mordachkal igen bizalmas dolgokról beszéltek, s egy ilyen ember, mint Quae, könnyen megfutamodhatna, ha veszélyben érzi magát - pontosabban lelkét.
A Pegazus népessége már kezd ritkulni, nem sokan támasztják már az asztalt, s a fogadós szemei is már vörösek a fáradtságtól. Mordach minden esetre nagy lelkesedéssel lép hozzá, az asztalra csap kacagva, s vele is megbeszéli a részleteket, mégpedig a vacsora részleteit. Ezek a kis 'intézkedések' nem véletlenek: fájó volt látni, hogy olyan erős hölgy, mint Quae, ennyire megtört fájdalmainak felszínre hozása miatt. Ezek pedig Mordachnak köszönhetőek, félre téve azt, hogy ez talán könnyített a hölgyemény lelkén. Lehet, hogy ő nem akar úgy viselkedni, mint egy nő, s inkább a fegyvereket választaná, mint holmi vacsorát... Azonban a vörös igenis meg akarja neki mutatni, hogy attól, mert nadrágban és fegyverrel jár, még igazi hölgy, s úgy is kell vele bánni.
Pár percre a fogadós el is tűnik, később pedig négy cseléd társaságában jelenik meg: kettő hoz egy díszesebb asztalt, egy hoz két széket, egy hozza az italt, s a fogadós pedig az ételeket. Mordach fel is veszi a vezető szerepet, megindul nagy magabiztossággal a lépcsőn, s elvezeti a kis társaságot az ajtaja elé. Először csak int nekik, hogy maradjanak, majd résnyire kinyitja az ajtót, bedugja vörös hajzuhatagját, s végül pedig hirtelen kitárja, s a cselédek és a fogadós azonnal beözönlik. Pillanatok alatt helyezik el a szoba közepén az asztalt egy díszes, fekete alapon zöld és barna motívumokkal tarkított terítővel, a székeket gondosan egymással szemben helyezik el körülötte, leteszik az ételeket, az italokat, végül egy szempillantás alatt tűnnek is el. Mordach sejtelmes mosollyal áll meg az ajtóban, majd halkan Quaehez szól.*
- Azt mondtad, hogy a férfiak mindig is furcsán néztek rád a jellemed és a külsőd miatt. Hát, most a mai éjjelen erre sem kell figyelned, s nem kell idegeskedned sem, elvégre én már mindent tudok - az lehetsz, ami vagy. Így hát *megköszörüli a torkát*, meghívhatom Kegyed egy vacsorára?
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-29 18:56:42
Üzenet elküldve: 2012-07-29 18:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*Erős karok fogják át és fektetik le puhán. A hideg rázza, tán a halál szele az, mi jeges érintésével előidézte az érzést. Darthon itt van, él és öleli őt még. Nem és nem tudja kiverni fejéből a gondolatot. "Valaki a kedvesem életére tör!". Félti a férfit! Immáron újra van kit féltenie, már nincs egyedül. Bárki kérdezné nem tudná megmondani, hogy az érzés, a kötődés miért lángolt fel ilyen hirtelen. Csak jött és elsöpörte minden kételyét. Nehéz volt beletörődnie a gondolatba, hogy talán, sőt biztosan ő fogja elhagyni a szerelmét, mert az élete véges és hamarabb fogja bevégezni, mint a hosszúéltű elf. Csak egyet akar, ezen rövid időn belül is boldoggá tenni a másikat. Ám most valakik az életére törnek! "Miért?" A röpke szó mindent magába foglalva marcangolja testének összes sejtjét.
Darthon édes, mély hangja szólítja, nyugtatgatja, aggodalma mégsem enyészik. Felnéz rá és elmerül a gyönyörű, mélyzöld szempár biztonságot adó fényében. Mélyet, reszketőset sóhajt. A férfi hozzábújik és ő hálásan odaadón simul hozzá. Keze végigsimít az izmos, erős testen. Ha tegnap nem látta volna saját szemével, ahogy az élet elszállni készül kedveséből, ha nem ő maga tisztítja ki a valós mélységű vállsebét, azt is hihetné, hogy az elf sérthetetlen. Ám igenis halandó ő maga is. A hosszú élet áldás, vagy átok, de megszakítható.*
- Féltelek *suttogja érzelmektől eltelve.A válasz egy mindent megrázó égzengés. Az eső újra átveszi az uralmat odakint. Behallatszik a surrogás. Vajh vele sír a természet, vagy épp ellenkezőleg, a félelmét mosná el? Darthon halkan dúdolni kezd. Erős, mély, zengő hangja erőt önt a kétségek helyébe. Mintha az erdő mélye nyúlna ki feléjük. A férfi hangja elnyomja a külvilág zörejeit. Arda belekapaszkodik az elméjével és már már gondolkodni is képes. Elszunnyad tán? Lehet, mert mire újra feltekint, mintha világosabb lenne a szobában. Ajka mosolyra húzódik, ahogy pillantása ismét csak szerelme tekintetével találkozik. Kezdi hinni, hogy soha többé nem lesz egyedül.
Darthon kellemes, lágy hangján csak két szó az mi ajkát elhagyja 'Mi történt?' Ő csak néz és nem tudja hol is kezdje. Aztán mély levegőt vesz és felkönyököl a párnán. Keze a férfi arcából simogatja ki, annak ezüstös tincseit.*
- Történt.* Hagyja helyben a kérdést röviden. Gondolatai elkalandoznak.*
- Darthon én *akad el* én nem tudom ki vagyok. Egy erdőben éltem apró gyerekkormtól kezdve. Vadállat barlangjában ettem, aludtam. Nem emlékszem másra csak a sok emberre a lovakra szekerekre, majd a csendre a vihar után. Megtanultam szót érteni az éllatokkal, ismerem a madarak kisállatok szokásait. Altanír Garr a térképrajzoló talált rám. Ő mesélt a világban élő más lényekről, fajokról. Tudnod kell van bennem mágia. Nem titkolhatom el előled, más elől viszont igen! Néha álmodom, néha látok dolgokat és van hogy igaz lesz az álom vagy a látomás * peregnek ajkáról a szavak.*
- Tegnap majdnem meghaltál, valaki megtámadott, de nem kérdeztem ki, mert nem tudom van e jogom az életedbe nézni. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. *Sóhajt mélyet s tekintetét elfordítja míg a fájdalom odébb áll, majd újra rámosolyog a férfira, mintha csak meg akrná nyugtatni.*
- Valaki az életedre tört * kezd bele újra *
- A templomba mentél és én a szobámba, hogy átgondoljuk mindketten, mit is akarunk. Ám nem volt időm gondolkodni, mert a szobám felforgatva találtam. Semmi sem tűnt el csak megsérült pár térkép, összetört a vizeskancsó és minden, minden idegen lett újra, hiszen illetéktelen kezek fogdosták össze kicsiny világom szeretett tárgyait.* Szava fájón de egyben dühösen is cseng.*
- Majd visszatértél és kezdtem megnyugodni és tévedésnek vélnia történteket, ám az álom az éjjel meglepett. Sötét árnyak köröztek köröttem. Védeni, támadni vagy figyelmeztetni akartak? Egyre megy! Szavakat hallottam, melyek azt adták tudtomra hogy van nálad valami, van nálad egy tárgy,ami másnak vagy másoknak kell! S ha azt elvették tőled az életed már nem fog számítani!* Ragadják meg a puha ujjak a széles izmos vállat.*
- Ki támadott meg tegnap? Mit akartak tőled? *Kérdezi a sápadt arc vérvörös ám megfeszült ajka sürgetőn.*
- Nem veszíthetlek el! Segíteni akarok! *Válik könyörgőre a szem.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.29 19:00:17
Darthon édes, mély hangja szólítja, nyugtatgatja, aggodalma mégsem enyészik. Felnéz rá és elmerül a gyönyörű, mélyzöld szempár biztonságot adó fényében. Mélyet, reszketőset sóhajt. A férfi hozzábújik és ő hálásan odaadón simul hozzá. Keze végigsimít az izmos, erős testen. Ha tegnap nem látta volna saját szemével, ahogy az élet elszállni készül kedveséből, ha nem ő maga tisztítja ki a valós mélységű vállsebét, azt is hihetné, hogy az elf sérthetetlen. Ám igenis halandó ő maga is. A hosszú élet áldás, vagy átok, de megszakítható.*
- Féltelek *suttogja érzelmektől eltelve.A válasz egy mindent megrázó égzengés. Az eső újra átveszi az uralmat odakint. Behallatszik a surrogás. Vajh vele sír a természet, vagy épp ellenkezőleg, a félelmét mosná el? Darthon halkan dúdolni kezd. Erős, mély, zengő hangja erőt önt a kétségek helyébe. Mintha az erdő mélye nyúlna ki feléjük. A férfi hangja elnyomja a külvilág zörejeit. Arda belekapaszkodik az elméjével és már már gondolkodni is képes. Elszunnyad tán? Lehet, mert mire újra feltekint, mintha világosabb lenne a szobában. Ajka mosolyra húzódik, ahogy pillantása ismét csak szerelme tekintetével találkozik. Kezdi hinni, hogy soha többé nem lesz egyedül.
Darthon kellemes, lágy hangján csak két szó az mi ajkát elhagyja 'Mi történt?' Ő csak néz és nem tudja hol is kezdje. Aztán mély levegőt vesz és felkönyököl a párnán. Keze a férfi arcából simogatja ki, annak ezüstös tincseit.*
- Történt.* Hagyja helyben a kérdést röviden. Gondolatai elkalandoznak.*
- Darthon én *akad el* én nem tudom ki vagyok. Egy erdőben éltem apró gyerekkormtól kezdve. Vadállat barlangjában ettem, aludtam. Nem emlékszem másra csak a sok emberre a lovakra szekerekre, majd a csendre a vihar után. Megtanultam szót érteni az éllatokkal, ismerem a madarak kisállatok szokásait. Altanír Garr a térképrajzoló talált rám. Ő mesélt a világban élő más lényekről, fajokról. Tudnod kell van bennem mágia. Nem titkolhatom el előled, más elől viszont igen! Néha álmodom, néha látok dolgokat és van hogy igaz lesz az álom vagy a látomás * peregnek ajkáról a szavak.*
- Tegnap majdnem meghaltál, valaki megtámadott, de nem kérdeztem ki, mert nem tudom van e jogom az életedbe nézni. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. *Sóhajt mélyet s tekintetét elfordítja míg a fájdalom odébb áll, majd újra rámosolyog a férfira, mintha csak meg akrná nyugtatni.*
- Valaki az életedre tört * kezd bele újra *
- A templomba mentél és én a szobámba, hogy átgondoljuk mindketten, mit is akarunk. Ám nem volt időm gondolkodni, mert a szobám felforgatva találtam. Semmi sem tűnt el csak megsérült pár térkép, összetört a vizeskancsó és minden, minden idegen lett újra, hiszen illetéktelen kezek fogdosták össze kicsiny világom szeretett tárgyait.* Szava fájón de egyben dühösen is cseng.*
- Majd visszatértél és kezdtem megnyugodni és tévedésnek vélnia történteket, ám az álom az éjjel meglepett. Sötét árnyak köröztek köröttem. Védeni, támadni vagy figyelmeztetni akartak? Egyre megy! Szavakat hallottam, melyek azt adták tudtomra hogy van nálad valami, van nálad egy tárgy,ami másnak vagy másoknak kell! S ha azt elvették tőled az életed már nem fog számítani!* Ragadják meg a puha ujjak a széles izmos vállat.*
- Ki támadott meg tegnap? Mit akartak tőled? *Kérdezi a sápadt arc vérvörös ám megfeszült ajka sürgetőn.*
- Nem veszíthetlek el! Segíteni akarok! *Válik könyörgőre a szem.*
A hozzászólás írója (Arda Shien Nyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.29 19:00:17
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-29 12:06:12
Üzenet elküldve: 2012-07-29 12:06:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Amikor a vörös rámosolyog, Quae viszonozza, ha valami roppant helyénvaló dolgot említ, a nő helyeslően aprót biccent, néha pedig csak úgy, ok nélkül tétovázva rápillant, majd rögtön visszanéz az éjszakába. Éppen arra gondol, hogy hihetetlen, hogy néha Mordach milyen hosszan és frappánsan meg tudja fogalmazni a mondanivalóját. Nem mintha zavarná, sőt. Őrá ez egyáltalán nem jellemző, mindig is nehezére esett beszélnie a saját érzéseiről, általában tőmondatokban kommunikál, ha pedig bárkinek is el kell magyaráznia bármit, beüt a katasztrófa. Jól esik, hogy egy olyan férfi társaságában van, aki helyette is kimond bármit.
Jelenleg is ez történik, mintha kiolvasták volna a gondolatait. Nem is, annál több. A démonszemű szavai erőt adnak, hogy továbbra is élhesse az életét, a szemébe tudjon nézni bárkinek, méghozzá emelt fővel. De van még valami, ami erősíti. Így végighallgatva úgy tűnik megtalálták a közös nevezőt. Mindkettőjükben van valami, ami megkülönbözteti őket a tömegtől, és ez kezdődő bizalmat ébreszt Quaeben Mordach iránt, hiszen ő egy olyan valaki, aki ismeri az érzést, amivel ő reggel ébred este pedig fekszik. Most mintha elhalványodna benne az egyedüllét érzése...
Quae már kezdi egészen jól érezni magát, jól esik a kintről érkező hűvös levegő, a társalgás, de számára hirtelen úgy tűnik, hogy a vörös megint a határokat próbálja feszegeti; ahogy közelebb lép ő megilletődötten rezzen össze és ugyanúgy hátralép, de a kéz a vállán megállítja és amúgysem tudna már túl messze menekülni, hiszen a háta mögött már ott a szoba fala. A másik talán feladatának tekinti, hogy lelket öntsön belé. A közelség miatt kénytelen felpillantani, végül elveszik az ő lelkében kutakodó démon szempárban és csak ennyit mond, lassan, megfontoltan:*
- Köszönöm.
*Aztán ez a pillanat is elmúlik, arcán hirtelen újra sötét felhők jelennek meg, már megint eszébe jutott valami... De most kis tétovázás után meg is osztja.*
- Ott a kovácsnál, amikor megszólítottál, én meg olyan goromba voltam. Akkor olyan voltam, mint ők. *Utal a köznépre, akik pont az előbb lettek elítélve szóban.* - A külsőd alapján ítéltem. Tévedtem. Sajnálom.
*Végül a bizalmaskodás mértéke az égbe szökik, ennek Quae is tudatában lesz, zavartan megköszörüli a torkát és lesüti a szemét, de nem tudja rávenni magát, hogy növelje a távolságot. Valóban régen volt ilyen helyzetben, ennyire közel egy férfihoz; de a dolog zavarba ejtő volta legjobban nem is ez, hanem hogy a büszkeségéről lemondva képes volt bocsánatot kérni - rosszul esett neki a gondolat, hogy talán megsértette. Ez pedig már egyáltalán nem az a Quae, akit a nagyvilág lát benne...*
Jelenleg is ez történik, mintha kiolvasták volna a gondolatait. Nem is, annál több. A démonszemű szavai erőt adnak, hogy továbbra is élhesse az életét, a szemébe tudjon nézni bárkinek, méghozzá emelt fővel. De van még valami, ami erősíti. Így végighallgatva úgy tűnik megtalálták a közös nevezőt. Mindkettőjükben van valami, ami megkülönbözteti őket a tömegtől, és ez kezdődő bizalmat ébreszt Quaeben Mordach iránt, hiszen ő egy olyan valaki, aki ismeri az érzést, amivel ő reggel ébred este pedig fekszik. Most mintha elhalványodna benne az egyedüllét érzése...
Quae már kezdi egészen jól érezni magát, jól esik a kintről érkező hűvös levegő, a társalgás, de számára hirtelen úgy tűnik, hogy a vörös megint a határokat próbálja feszegeti; ahogy közelebb lép ő megilletődötten rezzen össze és ugyanúgy hátralép, de a kéz a vállán megállítja és amúgysem tudna már túl messze menekülni, hiszen a háta mögött már ott a szoba fala. A másik talán feladatának tekinti, hogy lelket öntsön belé. A közelség miatt kénytelen felpillantani, végül elveszik az ő lelkében kutakodó démon szempárban és csak ennyit mond, lassan, megfontoltan:*
- Köszönöm.
*Aztán ez a pillanat is elmúlik, arcán hirtelen újra sötét felhők jelennek meg, már megint eszébe jutott valami... De most kis tétovázás után meg is osztja.*
- Ott a kovácsnál, amikor megszólítottál, én meg olyan goromba voltam. Akkor olyan voltam, mint ők. *Utal a köznépre, akik pont az előbb lettek elítélve szóban.* - A külsőd alapján ítéltem. Tévedtem. Sajnálom.
*Végül a bizalmaskodás mértéke az égbe szökik, ennek Quae is tudatában lesz, zavartan megköszörüli a torkát és lesüti a szemét, de nem tudja rávenni magát, hogy növelje a távolságot. Valóban régen volt ilyen helyzetben, ennyire közel egy férfihoz; de a dolog zavarba ejtő volta legjobban nem is ez, hanem hogy a büszkeségéről lemondva képes volt bocsánatot kérni - rosszul esett neki a gondolat, hogy talán megsértette. Ez pedig már egyáltalán nem az a Quae, akit a nagyvilág lát benne...*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2012-07-29 02:03:44
Üzenet elküldve: 2012-07-29 02:03:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Amint Arda sikoltva felül, azonnal felriad. A remegéstől elgyengülő testet még estében kapja el, majd a lehető legfinomabban fekteti maga mellé. Nyugtatgatja a halálsápadt lányt, és amíg az levegő után kapkod, és rázkódik, mintha hidegrázás gyötörné, nem is szól hozzá. Átkarolja, és lágyan ringatja karjaiban a zokogó kedvesét. Arcát a lány hajába temeti, és finoman odaszorítja a selymes zuhataghoz. Kezei szorosan fonják körbe a lányt, és közben érzi, a kérdések ideje még nem jött el. Ledobja magáról a takarót, és bemászik Ardáé alá. Testével melegíti a most szinte törékenynek, sebezhetőnek tűnő lányt. Szeme lehunyva, ám valami különös megérzés hatására egyszerre nyitja ki a lánnyal. A két tekintet összeölelkezik, és az egyik oldalról érkező őrült félelem és kétségbeesés lassan elenyészik a bátorító, erősítő, szerető, mély örvényben.*
-Csak én vagyok itt. Más semmi. Nyugodj hát, és ne féljen szíved. Mellettem nem eshet bajod. Miért félsz, míg engem látsz?
*Óvatosan odahajol a lányhoz, és csókot nyom a könnytől nedves ajkakra, majd magára húzza Ardát, és amikor a bíborló haj mellkasára borulva egyenletesen kezd lélegezni, ő is visszatér az elf-álomba.
Reggel vigasztalan esőzésre ébred. Minden esőcsepp kérlelhetetlen véglegességgel koppan az ablaküvegen, a néha néha felvillanó fény, és az utána következő mennydörgés pedig kísérteties árnyékokkal vonja be az épphogy világosodó szoba padlózatát. Arda még alszik, Darthon pedig csak fekszik alatta, és szívében aggodalommal várja a lány ébredését, hiszen akkor fel kell tennie majd a kérdést: 'Mi történt éjjel?' Előre félve a választól Darthon nyugtalan szemekkel méregeti a szoba minden sarkát. Keze becsúszik a paplan alá, és végigsimít a selymes bőrön, mely átvette már teste melegét. Ardát legördíti magáról, átkarolja, és másik kezével nyakig felhúzza magukra a vastag paplant, majd a kinti ítéletidőt hallgatva, komor arccal nézi a természet legcsodásabb arcát. Habár közel érzi magához a meleg emberi testet, megborzong. A libabőr végigkúszik kezén, lábán és hátán, majd hosszan bizsereg. Szorosabban húzza magához a szeretett lényt, és minden szerelmét beletéve egy mozdulatba homlokon csókolja. Visszafekszik a párnára, és gondterhelt arccal várja az ébredést: egy álom végét. " Nem engedem hogy bántsák. Mit akarhattak tőle, és kik. Remélem csak álom volt, és nem valami félelmetes látomás. Megkűzdök az istenekkel is, ha el akarnák venni, de az álmaiba nem tudok utánamenni. " A vörös haj előbb megborzongott, majd halk nyöszörgés hallatszott a bicepszen elterülő kupac alól. Arda ébredezni látszott, és ezúttal ő sem kívánta az ébredést. Mintha csak taszította volna ez a világ, lassan, körülményesen és kelletlenül ébredt meg, mint aki tán soha nem akart többé felkelni. Darthon azonban felemeli a fejet, mellkasára fekteti, és a dobbanó szív ütemére új erő költözik a megfáradt lányba. Amint minden testrész sikeresen mozgásba lendült, Darthon hosszú percekig csak simogatja a szokatlanul csendes, és szokatlanul erősen bújó kedvesét. Végül azonban finoman felemeli a lányt, majd ülő helyzetbe tornássza, miközben a méltatlankodó mormogást csendes szavakkal próbálja elfojtani.Evés, ivás eltörpül azon tény mellett, hogy Arda védelemre szorul, így gyomra korgását akkor veszi észre először, amikor már egymás fásult tekintetét vizslatják, és felteszi azt a kérdést, amitől egész ébredése óta tartott:*
-Mi történt?
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.29 02:17:04
-Csak én vagyok itt. Más semmi. Nyugodj hát, és ne féljen szíved. Mellettem nem eshet bajod. Miért félsz, míg engem látsz?
*Óvatosan odahajol a lányhoz, és csókot nyom a könnytől nedves ajkakra, majd magára húzza Ardát, és amikor a bíborló haj mellkasára borulva egyenletesen kezd lélegezni, ő is visszatér az elf-álomba.
Reggel vigasztalan esőzésre ébred. Minden esőcsepp kérlelhetetlen véglegességgel koppan az ablaküvegen, a néha néha felvillanó fény, és az utána következő mennydörgés pedig kísérteties árnyékokkal vonja be az épphogy világosodó szoba padlózatát. Arda még alszik, Darthon pedig csak fekszik alatta, és szívében aggodalommal várja a lány ébredését, hiszen akkor fel kell tennie majd a kérdést: 'Mi történt éjjel?' Előre félve a választól Darthon nyugtalan szemekkel méregeti a szoba minden sarkát. Keze becsúszik a paplan alá, és végigsimít a selymes bőrön, mely átvette már teste melegét. Ardát legördíti magáról, átkarolja, és másik kezével nyakig felhúzza magukra a vastag paplant, majd a kinti ítéletidőt hallgatva, komor arccal nézi a természet legcsodásabb arcát. Habár közel érzi magához a meleg emberi testet, megborzong. A libabőr végigkúszik kezén, lábán és hátán, majd hosszan bizsereg. Szorosabban húzza magához a szeretett lényt, és minden szerelmét beletéve egy mozdulatba homlokon csókolja. Visszafekszik a párnára, és gondterhelt arccal várja az ébredést: egy álom végét. " Nem engedem hogy bántsák. Mit akarhattak tőle, és kik. Remélem csak álom volt, és nem valami félelmetes látomás. Megkűzdök az istenekkel is, ha el akarnák venni, de az álmaiba nem tudok utánamenni. " A vörös haj előbb megborzongott, majd halk nyöszörgés hallatszott a bicepszen elterülő kupac alól. Arda ébredezni látszott, és ezúttal ő sem kívánta az ébredést. Mintha csak taszította volna ez a világ, lassan, körülményesen és kelletlenül ébredt meg, mint aki tán soha nem akart többé felkelni. Darthon azonban felemeli a fejet, mellkasára fekteti, és a dobbanó szív ütemére új erő költözik a megfáradt lányba. Amint minden testrész sikeresen mozgásba lendült, Darthon hosszú percekig csak simogatja a szokatlanul csendes, és szokatlanul erősen bújó kedvesét. Végül azonban finoman felemeli a lányt, majd ülő helyzetbe tornássza, miközben a méltatlankodó mormogást csendes szavakkal próbálja elfojtani.Evés, ivás eltörpül azon tény mellett, hogy Arda védelemre szorul, így gyomra korgását akkor veszi észre először, amikor már egymás fásult tekintetét vizslatják, és felteszi azt a kérdést, amitől egész ébredése óta tartott:*
-Mi történt?
A hozzászólás írója (Darthon Valykr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.07.29 02:17:04
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370