*Alee álmai egyre nyugtalanabbak. Nem lát konkrét képeket, csak érzések járják át. Szorongás, félelem, gyötrődés, fájdalom váltják egymást. Aztán lassan, nagyon távolról beúszik egy kép is. Zemi az, egy ágyon fekszik és szenved. Alee ki akarja nyújtani a kezét hogy segítsen, de nem tud. Zemi őrült módjára zihál, dobálja magát az ágyon, és Alee is átveszi ezt. Nem ébred fel, de ő is zihálni kezd, homlokán hideg verejték kezd gyöngyözni, majd hirtelen kipattannak a szemei és elkiáltja magát:*
-Zeemii!!!
*Felül az ágyban, és ösztönösen érzi, hogy ez nem csak álom volt. Valami rossz történik barátjával, fogalma sincsen honnan, de tudja, érzi hogy valami nincs rendjén. Talán a közös kis "utazásuk" eredményeképpen lehetséges, de Alee nem is ér rá ezen gondolkodni, kipattan az ágyból, remegő kézzel nyitja az ajtót és pár gyors lépéssel Zemi szobája előtt terem. Még átfut az agyán, hogy a lány nagyon dühös lesz, ha felébreszti egy vaklárma miatt. "Igen de mégis inkább dühös legyen, mint bajban..." gondolja és már nyomja is le a kilincset. Az ajtó zárva. Bezárta. A fenébe! Alee fülét az ajtóra szorítja és hallja a nyöszörgést meg a zihálást. Még félre is érthetné ha nem hallaná ki belőle a félelmet.*
-Zemi!*kiáltja miközben az ajtón kezd dörömbölni.*