//Második szál//
//Ká//
* A gnómtól természetesen távol áll, hogy megsértse a nőt, igazából csak a nyilvánvalóra hívja fel a figyelmet, amikor leírja őket, valamint a betűvetési képességeit. Őszintén nem számít ilyen heves fogadtatásra, és ideje sincs reagálni, a pofon váratlanul és feltartóztatás nélkül száguld arca felé. Csattan is egy nagyot, Aezmorin feje vesz negyednyi fordulatot testéhez képest, és először meghökkenve bámulja a falat, amerre a meglepetés és a lány kezének együttes összjátéka terelte, aztán visszanéz a nőre. Tekintetében haragos láng lobban, arca mérges torzulásba kezd, ami végül pár pillanat elteltével mogorva fintorba csap át. Érzi sápadt bőrének enyhe fájdalmát, de ez semmi ahhoz képest, hogy a nő kezet merészelt emelni rá. Ellenben, még mindig szükségét érzi a kalandorok segítségének, ezért mérgét egy mély levegővétellel elnyelve erőltetett mosolyt csak arcára. Az összhatást nyilván rontja arcán a nagy piros folt, ami éles kontrasztban áll fehéres bőrével. *
- Drága, hölgyem, semmi szükség erőfitogtatásra - * néz kimért békességgel * - már gyakorlatilag felfogadtam magukat és bízok benne, hogy azért egy pofonnál a bátyja többre képes, de demonstrációnak ez is megfelel. Köszönöm! - * Ha nem így kezelné a helyzetet, akár most búcsút mondhatnának egymásnak. Természetesen Aezmorin szemében a nő lesüppedt a vidék egyszerű barbár halandójává, aki a szavak kifogytával nem képes mást cselekedni, csak erőszakot. Sajnálatos, de nem fogja még azzal is tetézni Ká sértettségét, hogy megjegyzi mennyire hölgyhöz illő cselekedet, ha valaki nem képes kulturált keret között társalogni a másikkal. Azonban ezt nem hányja a szemére. Elvégre csak egy barbár, magas, beszélni képes élőlény, semmi több. Nem lehet minden faj olyan zseniális, mint a gnómok, ugyebár.
A csattanós közjáték nem téríti el a gnómot a bor meghozatalától, de miközben felfelé bandukol, gondol rá, hogy bele kéne csempésznie valami altatót, aztán a folyóson aludni hagyni Kát. Az bizonyára hölgyhöz illő elfoglaltságnak minősülne. *
- Nagyszerűen hangzik a terv - * közli kedvesen, majd belekezd a történtek elmesélésébe. *
- A lápon összefutottam egy Medvének nevezett remetével, de neki szerintem nem sok köze lehetett a tolvajokhoz, mivel elég egyszerű életet él, és gyanítom, hogy még azt sem tudja, hogy mire való egy könyv * - persze nem csak azt loptak el tőle. * - Egyébként is láttam a kunyhóját és nála nem volt * - Medve rossz nyom lenne, meg már azt is bottal üthetnék, hiszen továbbállt az erdőkbe. * - A tolvajt, vagy tolvajokat sajnos nem láttam. Egy útszéli fogadóban álltam meg a kocsimmal, hogy élelmet vásároljak. Odabentről hallottam, hogy a lovam felnyerít, mire kimentem addigra a lakókocsimnak már csak a hátulját láttam, ahogy dél felé távozik. Ez a Lichanechinek nevezett tótól északra történt. - * nagyjából ennyi a lopás története. * - Ezzel úgy hiszem sokra nem megyünk - * vonja meg a vállát, majd poharáért nyúl és belekortyol a borba. Egészen élvezi az ízét. Nem fog sokat inni belőle, nehogy megártson neki. *
- Sajnos nem hiszem, hogy tudok olyan dologgal szolgálni, ami előrébb vinné a nyomozást. Talán annyi, hogy bizonyosan dél felé robogott a kocsim. Sokáig tudtam a nyomát követni, aztán persze elvesztettem. - * lévén, hogy gyalog volt, ez nem túl meglepő. *