//Ébredés//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nakrida békésen aluszik, összekuporodva a nyoszolyán, melyen előző éjjelen még minden bizonnyal kedvese hajtotta álomra a fejét. Vele álmodik, újra találkoztak álmában. Rettentő boldog álom ez, szinte érezi, ahogy kedvese magához öleli, és ismét magába szippanthatja a kellemes illatot, immáron nem csak a virágról. Látja, ahogyan Terlan arcán legördül egy kövér, csillogó könnycsepp. Nakrida álmában a szerelméhez simulhat, míg az szépen megsimítja az arcát.
Nakrida felriad álmából, hiszen a simítás valós, csakhogy nem Terlan az. Egy szép arcú lány ül az ágya szélén, és cirógatja az éppen most ébredt fiú könnyáztatta arcát. Sírt, míg aludt. Minden bizonnyal az álom szépsége indította meg.
Meg se bír szólalni a szerzetes, de a lány csókra hajol oda hozzá. A fiú elhúzza magát, s leesik az ágyról. Morogva, szitkozódva kel föl a földről, sajgó hátsóval és derékkal.*
– Ki a fene maga?! – *háborog.* – Panaszt teszek a tulajnál – * gesztikulál dühösen.*
– Nyugodjon le! – *csitítja a hölgy csendesen.* – Ön bizonyára Nakrida, a leírás nagyon illik magára.
* A lány széles mosolyra húzza a száját. Nakrida csak elfehéredik.*
– Mi folyik itt?
– Amit csak akar – *lép oda hozzá a lány, és kacsint egyet megcsípve a srác arcát.* – Na, de gondolom arra kíváncsi, hogy ki küldött. Egy ismerőse... nem mondott nevet, azonban fizetett – *kuncogott idegesen* –, de őt se úgy érdekeltem, postagalambnak nézett.
*A lány a szerzeteshez simulva nyom a srác kezébe egy összehajtott, sárgás papírdarabot. Másik kezével megmarkolja a férfi tomporát. A fiú lerázza magáról a fiatal, tizenhét körüli lányt, s széthajtogatja a papírt.
A sárga, gyűrött papírra, melyet egy nagyobb darabból szakajthattak le, szépen kerekített betűk vannak rajzolva. Felismeri az írást, tudja, hogy kinek a kézírása.
Terlan szép betűvel van a papírra vetve: "Mondtam, hogy ne kövess".
Nakrida megborzong, és elutasítóan int*
– Menjen el! – *parancsol remegő hangon, idegesen a nőre, aki éppen hozzáér egy olyan helyen, ahol Nakrida nagyon nem akarja. A nő csak bólint, és kilibben a szobából.*
~ Terlan, te szemét, egy szajhát küldesz postásként?! És honnan tudtad, hogy itt leszek? ~ *morog magában. Biztos benne, tudja, hogy Terlan figyeli, ám mégis rejtve marad. Hogy miért teszi ezt, csak az istenek tudják és Terlan. Még mindig nem tudja az okot, amiért a férfi otthagyta őt, csak nem is sejti.
Nagyot sóhajtva összeszedi magát, belecsúsztatja az egyik zsebébe a már meglehetősen elszáradt virágot, vagyis a szirmait, mert a virág meglehetősen elszáradt már és a szirmok lehulltak a virágról, s kimegy a szobából.
Elhatározza, hogy szétnéz a városban. A szerzetesek azon része, akik már voltak itt, mindig elismeréssel beszéltek a város szépségéről. Nakrida ezt nem tudta megfigyelni tegnap este, így most akarja bepótolni. Persze a városnézés alatt informálódni is tud.
Amint elhagyja a szobáját átmegy a fogadóba.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2018.04.14 14:51:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; korhatárjelzés javítása.