//Heilgron, Loralyss//
*Míg Heilgron vetkezik, a két leány úgy bújik össze, mintha valami szende, ám túlontúl kíváncsi bakfisok lennének, akik először látnak férfitestet, ráadásul nem is akármilyet. Az ajkukba harapva figyelik Heilgron mozdulatait, az izmai játékát a procedúrában, tudván tudva, hogy nem illenék így bámulni. Azt az érzetet keltik, hogy menten szét is rebbennek, ha a férfi feléjük mozdulna, ám ez a pimasz-szende kíváncsiság egyenes derékkal áll meg, mikor fivére hozzájuk lép.
Egy kicsit irigyli azt a simítást Shazától. Áhítva, de kellően elégedetten követi az útját, míg ajkai enyhén elnyílnak, ahogy az érzékeit borzoló jelenetet figyeli. Végül hátrébb is lép kissé, egészen átengedve a lányt fivérének.*
- Ügyes légy *súgja a félvér fülébe fátyolosan búgó hangján, Shaza pedig kilép a könnyű kis cipellőkből és Heilgron mögé kerül az ágyon. Egészen közel helyezkedik hozzá. Térdei a férfi mellé csúsznak kétoldalt. A szoknyája egészen öléig gyűrődik, így felfedi a finom, fehér harisnyát, melyet masnira kötött selyemszalag tart meg combnál. Ujjai értőn simítanak Heilgron hátán, vállain. Hol egészen cirógatón, hol kellő erővel.
Loralyss büszkén figyeli művét, aztán aprót kortyol. Leteszi kezéből a pohárkát, arrébb rakja a ládáról a lovagláshoz viselt csipkefátyolos kis kalapot meg a pálcát, amit a holmijával együtt felhozatott, s egy kis keresgélés után rá is akad az üvegcsére. Máris Shaza segítségére siet vele. Levendulaolaj illata szökik a levegőbe, mikor a lány tenyerébe önt belőle. Az üveget is ott hagyja, használjon belőle érzése szerint. Loralyss addig magához veszi fivére kiürült poharát, s újratöltve adja vissza a kezébe.*
- Szégyellem magam, hogy kacagtam, amikor a katonáskodást említetted *mondja bűnbánó kifejezést öltve, ahogy leül a székre az asztalkánál.* - Nem gondoltam, hogy komolyan mondod.
*Ujjai válogatósan mustrálják a gyümölcstálat, végül egy szőlőszemet csippentenek fel, amit Loralyss már-már aljasnak nevezhető érzékiséggel vesz az ajkai közé. A gyümölcsöt leöblíti egy kis likőrrel, hogy igazán kiteljesedjen az íze, aztán újabb szőlőszemért nyúl. Mindeközben úgy figyeli a kettőst, mintha az egész csupán az ő kedvére prezentált előadás volna. Tűnődő elmélyedéssel nyalogatja le gyümölcstől ragacsos ujjacskáit, aztán felhörpinti maradék italát. Újabb szőlőszem következik, de Loralyss tekintete egészen elbágyad, ahogy Shaza kezeinek útját figyeli, melyek egyre-másra csalnak egy-egy simítást a masszázsba. Előre kúsznak a férfi mellkasára is, le a derekára, a hasára. Loralyss ujjai csak forgatják a szem gyümölcsöt, görgetik az ajkán, a fogai közé csippenti, de végül mégsem harap bele, csak megnyalja a kacs helyén. S mintha hirtelen eszmélne gondolataiból, tekintete Heilgronéra talál.*
- Megkívántad? *mosolyodik a lassú, búgó hangú kérdés mögött. A kaján kis csillogás a szemében sok mindent kínálgat a kérdés tárgyául. Épp úgy illik a cirógató félvérre, a gyümölcsre, de akár saját ajkaira is. Sokáig kitartja e talányt, míg végül bekapja a szőlőszemet és egy kisebb fürtöt fogva fivéréhez sétál. Leszakít egy szemet és az ajkai közé adja. Aztán nyújt egyet Shazának is.*
- Éhes lehetsz *simítja meg fivére arcát, aztán helyet foglal Heilgron combján.* - Hozassak valamit? *kérdi előzékenyen.* - Vagy jóllaksz azzal, ami van? *Hüvelykje megcirógatja a férfi ajkát, mintha csak a gyümölcs kiserkenő levét törölné le, de inkább csak megerősíti a kérdésben bujkáló pikáns zöngéket.*