//Quantall Ackumien Galanodel//
*Valahol azért ebben is megvan az egyensúly. Az istenek ücsöröghetnének a mennyekben aranytrónon, vagy a pokolban csontból faragott trónon, halandók nélkül, kik követik őket semmit sem érnének. Nem lenne kikkel játszaniuk. A halandók meg élhetnék a silány kis hétköznapjaikat, az istenek segítsége nélkül csak egy helyben toporognának és nem haladnának előbbre. Ez elég szélsőséges gondolat, sok benne a buktató és a ha, de nem őrültség.
A pénzféltés meg olyan, hogy lehet Quantall vagy Aregeor is így viselkednének, ha nemesek lennének, hisz akkor ez lenne a tök természetes.*
-Ha ön mondja, úgy elhiszem.
*Hisz Quantall mélységi, simán tudhatja az ottani dolgok működését.*
-A mágiával nem kelhetek versenyre.
*Muszáj lesz várni, ezért is lett egyszerre ilyen ráérős. Mi mást tehetne? Persze jobb lett volna rögvest zsebre vágni az iratokat, de ami késik nem múlik.*
-Nagyszerű, akkor ezt úgy veszem, hogy az üzlet megköttetett! Mondanám, hogy igyunk rá egyet, de már elég későre jár és nem is akarom feltartani, nyilván sok a dolga. *emelkedik fel lassan székéből, nehogy Csámpás megriadjon.*
-A következő két napot itt, a Pegazusban fogom tölteni. Nem megyek messzire, nehogy elkerüljük egymást. Ha végzett, keressen fel és rendezzük az anyagiakat. *mondja, majd búcsúzik.*
-Quantall úr! Köszönöm, hogy ily kései órán fogadott. Lassacskán én is elteszem magam holnapra. A mielőbbi viszontlátásra!