//Harapás és tündérszárnyak//
*Kérdését csend követi, viszont már nem igazán van ereje újból nekifutni ennek a problémának. Továbbra is a lányon tartja a tekintetét, de szemeivel inkább néz, és valójában már csak lelki szemeivel lát. Az előző hét eseményei tódulnak az agyába a mai nap történéseivel együtt, melyek egyfajta ködös kábulatot eresztenek pilláira, és abba a bizonyos álom és ébrenlét közötti állapotba ringatják.
Szemei sarkából egy hirtelen mozdulatra lesz figyelmes, észreveszi, ahogy Räy felkel, kibontja magát ruháiból, majd az ágy mögött lévő asztalhoz sétál. Zubogó és fröccsenő hangok csapják meg fülét, és ez eszébe juttatja, lehet, hogy neki is le kéne egy kicsit tisztítania magát és ruháját, de ez végül megragad a gondolat szintjén, és a cselekvésig már nem jut el. ~ Napok óta nem is aludtam rendesen. Esetleg egy-két órát, de az is csak amolyan éber alvás volt… ~ tűnődik magában, mentséget keresve mozdulatlanságára, mellyel azonnal meg is elégszik.
Azonban amint Räy ismét az ágyra ereszkedik háziállata mellé, Mhensy egy igen szokatlan és bizarr látványnak lesz szemtanúja. A lány szürkés bőre alatt élesen kirajzolódó csontok nyújtózkodás közben mintha maguk is ki akarnának törni testének ketrecéből, úgy feszülnek neki bőrének. Ennek láttán a tündér szemébe költözött kevéske álom is villámgyorsan eltávozik onnan, a csodálkozás és a rémület elegyétől kábultan még hang sem jön ki a torkán, továbbra is meredten nézi a sötételfet. Nem úgy tűnik azonban, hogy ez szokatlan lenne Räy számára, mert hamarosan már fésűje utána kezd kutatni, és miután megtalálja, kócos tincsei között próbál rendet tenni. Erre Mhensy is a hajához kap, de aztán rájön, hogy az ő loknijai márpedig reggelig így maradnak, ha rajta múlik. Erre fintorogva elmosolyogja magát, de még mindig nem bírja levenni szemeit a lány hátáról.
Hirtelen meghallja a nevét, de arra már nem figyelt, hogy ez milyen oknál fogva hagyta el a lány száját, aki közben már az ablakhoz sétált, így tovább már nem is foglalkozik ezzel. Figyelmét inkább az ágyon hagyott kis szőrcsomó köti le, azonban továbbra sem bír rájönni, hogy hol láthatott már ehhez hasonló állatot korábban.*
- Ez milyen állat? – *teszi fel a kérdést, ahogy kicsit közelebb húzódik a mókusformájú lényhez, de egyelőre tanácsosabbnak véli megtartani ezt a távolságot, habár nem tűnik számára ijesztőnek. ~ Az ismeretlen teremtményeknél viszont sosem lehet tudni…~
Ahogy így feltornássza magát, nincs már kedve ismét visszasüppedni a takarók közé, így végül mégiscsak feláll, majd odasétál ő is az ablakhoz. Ahogy a lány felé közeledik, észreveszi annak borús ábrázatát. ~ Olyan szomorúan és kétségbeesetten néz, sok dolog nyomhatja a lelkét.~ *
- Félsz? – *teszi fel ezt a rövid kérdést, elsősorban a sebére célozva, de úgy érzi, hogy ennél jóval több tartalom lapul arckifejezése mögött. Ezután nem mond többet, kíváncsi, hogy miféle választ ad majd neki a lány, mi az, amit elárul magáról, ha egyáltalán elmond bármit is.*