Nincs játékban - Szálláshely
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szálláshely | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-11 12:57:30
Üzenet elküldve: 2017-04-11 12:57:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
//Második nap//
*Az elmúlt másfél nap egészen kellemesen telik, fűszerezve az újdonság izgalmas varázsával. A piac után vissza a fogadóba, fel a szobába és némi bemelegítés után rátérhettek a tettek mezejére. A sok anyag között igazi kis békeszigetre lelnek. Itt hol egyikük, hol a másikuk lehet a vadász, hogy aztán egymás karjaiban nyomhassa el őket az álom.
Másnap reggel valóban korán kel, ezt jól gondolta kedveskéje, bár nem éppen a plafon bambulásával tölti ki nyugodt perceit. Mikor a lány felébred, nadrágja már rajta van és az ágy szélén ülve éppen holdfényes gyűrűjét forgatja az ujján. Mélázva nézegeti a szépen megmunkált, ezüstös ékszert. Semmi konkrétumra nem gondol, csupán a tegnapi nap eseményei járnak a fejében. A mozgolódásra azonban hátra fordul, így láthatja amint házi cicusa miként fürdik meg a reggeli napsütésben. Halványan elmosolyodik. Egyszerűen jó ránézni erre a vadmacskára. Félig visszafordul az ágyra, s miután a lány nagyjából maga köré gyűrte a paplant, gyengéd mozdulattal magához húzza és belecsókol a nyakába. Ezután hagyja, hogy a másik kényelmesen elhelyezkedhessen a mellkasán, hiszen jólesően visszadől az ágyba.*
~Mi lenne, ha egész nap itt maradnánk és csak egymásnak lennénk?~
*Myria felvetésén viszont döcögősen felnevet.*
- A mai lények nem pont az időzítéseikről híresek.
*Foglalja össze lények címszó alatt az össze lanawini fajt, felszínit és mélységit egyaránt. Egyik keze a lány vékony derekán nyugszik, míg a másik annak kócos loboncával játszadozik.*
~Milyen finom illata van a hajának.~
- Hm?
*Zökken ki lusta mélázásából. Meglepi a lány kérdése. Ezen még nem is gondolkozott el igazán. Ezért is van az, hogy első körben megvonja a vállát. A poénra viszont tagadhatatlanul elvigyorodik.*
- Na és mi szépet hímeznél nekem a mellkasomra?
*Nem mintha nagyon akarna ilyet, de ez mellékes.*
- Egyébként mindegy. Engem egyik se zavar. Téged talán igen?
*A hajbabrálást abbahagyva szabad keze lehelet finoman végig simítja a lány derekán, csak hogy felborzolja annak idegeit. Különös figyelmet szentel a lány derekának és csípőjének, majd visszatér a puha vállakra.*
- Ez rajtad is múlik.
*Válaszol susogva Myriája fülébe.*
- Menni vagy maradni?
*Hallani a hangján, hogy mosolyog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:55:47, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
//Második nap//
*Az elmúlt másfél nap egészen kellemesen telik, fűszerezve az újdonság izgalmas varázsával. A piac után vissza a fogadóba, fel a szobába és némi bemelegítés után rátérhettek a tettek mezejére. A sok anyag között igazi kis békeszigetre lelnek. Itt hol egyikük, hol a másikuk lehet a vadász, hogy aztán egymás karjaiban nyomhassa el őket az álom.
Másnap reggel valóban korán kel, ezt jól gondolta kedveskéje, bár nem éppen a plafon bambulásával tölti ki nyugodt perceit. Mikor a lány felébred, nadrágja már rajta van és az ágy szélén ülve éppen holdfényes gyűrűjét forgatja az ujján. Mélázva nézegeti a szépen megmunkált, ezüstös ékszert. Semmi konkrétumra nem gondol, csupán a tegnapi nap eseményei járnak a fejében. A mozgolódásra azonban hátra fordul, így láthatja amint házi cicusa miként fürdik meg a reggeli napsütésben. Halványan elmosolyodik. Egyszerűen jó ránézni erre a vadmacskára. Félig visszafordul az ágyra, s miután a lány nagyjából maga köré gyűrte a paplant, gyengéd mozdulattal magához húzza és belecsókol a nyakába. Ezután hagyja, hogy a másik kényelmesen elhelyezkedhessen a mellkasán, hiszen jólesően visszadől az ágyba.*
~Mi lenne, ha egész nap itt maradnánk és csak egymásnak lennénk?~
*Myria felvetésén viszont döcögősen felnevet.*
- A mai lények nem pont az időzítéseikről híresek.
*Foglalja össze lények címszó alatt az össze lanawini fajt, felszínit és mélységit egyaránt. Egyik keze a lány vékony derekán nyugszik, míg a másik annak kócos loboncával játszadozik.*
~Milyen finom illata van a hajának.~
- Hm?
*Zökken ki lusta mélázásából. Meglepi a lány kérdése. Ezen még nem is gondolkozott el igazán. Ezért is van az, hogy első körben megvonja a vállát. A poénra viszont tagadhatatlanul elvigyorodik.*
- Na és mi szépet hímeznél nekem a mellkasomra?
*Nem mintha nagyon akarna ilyet, de ez mellékes.*
- Egyébként mindegy. Engem egyik se zavar. Téged talán igen?
*A hajbabrálást abbahagyva szabad keze lehelet finoman végig simítja a lány derekán, csak hogy felborzolja annak idegeit. Különös figyelmet szentel a lány derekának és csípőjének, majd visszatér a puha vállakra.*
- Ez rajtad is múlik.
*Válaszol susogva Myriája fülébe.*
- Menni vagy maradni?
*Hallani a hangján, hogy mosolyog.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.04.13 17:55:47, a következő indokkal:
Tömeges/durva helyesírási hibák többszörös figyelmeztetés ellenére is.
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-11 01:26:51
Üzenet elküldve: 2017-04-11 01:26:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyuszi, Idya//
*Egyáltalán nem nyugtatja meg az a mondat, hogy elteheti a tőrét, sőt, éppen azt fontolgatja hogy a tündérhez vágja. A baj az, hogy nem lenne biztos a siker, és elvesztené egyetlen fegyverét. Az ablakon pillog inkább kifelé, próbálja felmérni mennyire is lenne nehéz arra kiszökni, de nem meri sokáig levenni szemeit társaságáról.*
~Lillith~
*Megjegyzi a nevet, aztán amikor meg is jelenik a démon, újult vehemenciával szegezi előre a tőrét. Esze ágában sincs közelebb mennie. Nem, bizony hogy nem, sőt, inkább az ablakhoz lép még közelebb. Az egyetlen dolog ami miatt végül mégsem ugrik ki rajta, hogy a démon szavai származásának magyarázatával kecsegtetnek. Válaszra persze hiába vár a félisten, még ahhoz is túlságosan meg van rémülve hogy megrázza a fejét. A tőrt persze továbbra is a démon felé tartja, de teljesen le van dermedve, így könnyedén eltolhatja Lillith a kezeit, vagy egyszerűen elveheti tőle azt, akkor sem mozdul. Arcát ugyan elhúzza kissé az érintés elől, de a lábai teljesen a földbe gyökereztek. Arcára igencsak értetlen kifejezés ül ki, de félelmében bólogatni kezd. Egyáltalán nem hisz az említett istenben, azaz hallott róla hogy létezik, de az igazat megvallva egyáltalán nem is foglalkozott még a kérdéssel. Nem gondolkodott rajta hogy istenek-e vagy sem, az meg soha nem jutna eszébe, hogy imádkozzon bármelyikükhöz. A félisten persze ha rendelkezik ilyesfajta képességekkel, akkor azt is kiérezheti Yakából, hogy jelen helyzetében bármire igent mondana, csak hogy vége legyen, hogy szabadulhasson végre. Szólni egyelőre nem mer, de majd ha végre megszólal, valószínűleg igyekszik majd azt hazudni amit a démon hallani szeretne.*
*Egyáltalán nem nyugtatja meg az a mondat, hogy elteheti a tőrét, sőt, éppen azt fontolgatja hogy a tündérhez vágja. A baj az, hogy nem lenne biztos a siker, és elvesztené egyetlen fegyverét. Az ablakon pillog inkább kifelé, próbálja felmérni mennyire is lenne nehéz arra kiszökni, de nem meri sokáig levenni szemeit társaságáról.*
~Lillith~
*Megjegyzi a nevet, aztán amikor meg is jelenik a démon, újult vehemenciával szegezi előre a tőrét. Esze ágában sincs közelebb mennie. Nem, bizony hogy nem, sőt, inkább az ablakhoz lép még közelebb. Az egyetlen dolog ami miatt végül mégsem ugrik ki rajta, hogy a démon szavai származásának magyarázatával kecsegtetnek. Válaszra persze hiába vár a félisten, még ahhoz is túlságosan meg van rémülve hogy megrázza a fejét. A tőrt persze továbbra is a démon felé tartja, de teljesen le van dermedve, így könnyedén eltolhatja Lillith a kezeit, vagy egyszerűen elveheti tőle azt, akkor sem mozdul. Arcát ugyan elhúzza kissé az érintés elől, de a lábai teljesen a földbe gyökereztek. Arcára igencsak értetlen kifejezés ül ki, de félelmében bólogatni kezd. Egyáltalán nem hisz az említett istenben, azaz hallott róla hogy létezik, de az igazat megvallva egyáltalán nem is foglalkozott még a kérdéssel. Nem gondolkodott rajta hogy istenek-e vagy sem, az meg soha nem jutna eszébe, hogy imádkozzon bármelyikükhöz. A félisten persze ha rendelkezik ilyesfajta képességekkel, akkor azt is kiérezheti Yakából, hogy jelen helyzetében bármire igent mondana, csak hogy vége legyen, hogy szabadulhasson végre. Szólni egyelőre nem mer, de majd ha végre megszólal, valószínűleg igyekszik majd azt hazudni amit a démon hallani szeretne.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-06 18:31:52
Üzenet elküldve: 2017-04-06 18:31:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Tuneth Gaulialdes//
*Hallja, ahogy bent valaki felveszi a kulcsot, és a zárban motoz. ~Feltehetően Tuneth lesz.~ Kinyílik az ajtó, és látja, hogy tényleg ő az! A látványától még jobb kedve lesz. Aztán belép az ajtón.*
- Szép jó reggelt! *Köszön rá.* Hajnalban nem akartalak felébreszteni. Remélem, sikerült a tündér osonás. *A száját mosoly görbíti felfelé.* Tessék, itt a reggelink, együk meg. *Közben látja, hogy Tuneth egy térképet nyújt felé, amin nemrég még dolgozhatott, mert itt-ott még fénylik rajta a tinta. Elveszi tőle, elrakja, majd a kezébe nyomja az egyik gyümölcstálat.* Köszönöm szépen, kedves vagy, hogy ezt nekem csináltad. Tessék, egyél gyümölcsöt, sajnos ilyenkor még nincs friss, csak barackbefőtt és aszalt alma meg szilva van benne, ahogy látom, de finomnak néz ki. Jó étvágyat! *Hozzákezd az evéshez, csak úgy kézzel, bólogat. Amint befejezi, megmossa a kezét és az arcát, iszik a kulacsából, megkínálja Tuneth-et is, aztán összeszedi a holmijából amit szükségesnek lát magával vinni a városnézésre.*
- Itt hagynék pár dolgot, ha lehet. *Ha Tuneth megengedi, akkor így tesz.* Az a helyzet, hogy felkelés után nem fordítottam figyelmet a sürgős ügyekre, úgyhogy mennem kell... Aztán megvárlak odalent a fogadóban. *Vigyorog, kacsint egyet, puszit dob Tuneth felé ~Remélem, nem lesz ebből megint ijedezés.~ de már nem ellenőrzi, mert kirobog a szobából és becsapja maga mögött az ajtót.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 18:32:42
//Tuneth Gaulialdes//
*Hallja, ahogy bent valaki felveszi a kulcsot, és a zárban motoz. ~Feltehetően Tuneth lesz.~ Kinyílik az ajtó, és látja, hogy tényleg ő az! A látványától még jobb kedve lesz. Aztán belép az ajtón.*
- Szép jó reggelt! *Köszön rá.* Hajnalban nem akartalak felébreszteni. Remélem, sikerült a tündér osonás. *A száját mosoly görbíti felfelé.* Tessék, itt a reggelink, együk meg. *Közben látja, hogy Tuneth egy térképet nyújt felé, amin nemrég még dolgozhatott, mert itt-ott még fénylik rajta a tinta. Elveszi tőle, elrakja, majd a kezébe nyomja az egyik gyümölcstálat.* Köszönöm szépen, kedves vagy, hogy ezt nekem csináltad. Tessék, egyél gyümölcsöt, sajnos ilyenkor még nincs friss, csak barackbefőtt és aszalt alma meg szilva van benne, ahogy látom, de finomnak néz ki. Jó étvágyat! *Hozzákezd az evéshez, csak úgy kézzel, bólogat. Amint befejezi, megmossa a kezét és az arcát, iszik a kulacsából, megkínálja Tuneth-et is, aztán összeszedi a holmijából amit szükségesnek lát magával vinni a városnézésre.*
- Itt hagynék pár dolgot, ha lehet. *Ha Tuneth megengedi, akkor így tesz.* Az a helyzet, hogy felkelés után nem fordítottam figyelmet a sürgős ügyekre, úgyhogy mennem kell... Aztán megvárlak odalent a fogadóban. *Vigyorog, kacsint egyet, puszit dob Tuneth felé ~Remélem, nem lesz ebből megint ijedezés.~ de már nem ellenőrzi, mert kirobog a szobából és becsapja maga mögött az ajtót.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.06 18:32:42
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:33:18
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Griwor Hurygon//
//Este//
*Hevesen megrázza a fejét, egyátalán nem akar ilyen ijesztő dolgokról beszélni. Meg egy picit butaságnak és kínosnak is tartja, de ezt nem köti a fiú orrára.
A festékeket boldogan teszi be az ágy alá. Nem érti miért kenné össze magát valaki és hogyan lehetne ettől szép, de azért majd másnap kipróbálja az egyik rajzán. Mostanában úgyis ritkán volt alkalma színes képeket festenie.*
//Másnap reggel//
*Mintha mozgolódást hallana a közelében, ezért résnyire nyitja a szemeit. Egy ismerős, alacsony alakot pillant meg távozóban. Jó néhány percig bámulja a csukott ajtót, mire eszébe jut, hogy Griwor volt az, ráadásul a mélységi pedig elfelejtett köszöni neki. Lassan felül, majd felkel az ágyról. Leguggol és kihúzza alóla az utazóládáját, ezután kivesz belőle pár lapot meg egy fekete szalagot. Odasétál az asztalhoz, leül a székre. Miután összeköti a haját, neki áll lemásolni a könyvecskéjéből a térképet. Nem halad túl gyorsan vele, többször is újra kezdi, de mire a fiú vissza jön már elkészül vele.*
- Mindjárt kinyitom. *Felveszi a kulcsot, majd beengedi Griwort. Csodálkozva nézi a két tálat, azonban hamar rájön, hogy biztos ővé az egyik. Gyorsan felkapja a térképet és a fiúnak adja.*
- Tessék, lemásoltam neked az enyémet. Bár a gazdagnegyed nem teljes, mivel nem szeretek nagyon arrafelé mászkálni.
*Ha megkapja a gyümölcstálját, elhelyezkedik az ágyon és neki lát.*
//Este//
*Hevesen megrázza a fejét, egyátalán nem akar ilyen ijesztő dolgokról beszélni. Meg egy picit butaságnak és kínosnak is tartja, de ezt nem köti a fiú orrára.
A festékeket boldogan teszi be az ágy alá. Nem érti miért kenné össze magát valaki és hogyan lehetne ettől szép, de azért majd másnap kipróbálja az egyik rajzán. Mostanában úgyis ritkán volt alkalma színes képeket festenie.*
//Másnap reggel//
*Mintha mozgolódást hallana a közelében, ezért résnyire nyitja a szemeit. Egy ismerős, alacsony alakot pillant meg távozóban. Jó néhány percig bámulja a csukott ajtót, mire eszébe jut, hogy Griwor volt az, ráadásul a mélységi pedig elfelejtett köszöni neki. Lassan felül, majd felkel az ágyról. Leguggol és kihúzza alóla az utazóládáját, ezután kivesz belőle pár lapot meg egy fekete szalagot. Odasétál az asztalhoz, leül a székre. Miután összeköti a haját, neki áll lemásolni a könyvecskéjéből a térképet. Nem halad túl gyorsan vele, többször is újra kezdi, de mire a fiú vissza jön már elkészül vele.*
- Mindjárt kinyitom. *Felveszi a kulcsot, majd beengedi Griwort. Csodálkozva nézi a két tálat, azonban hamar rájön, hogy biztos ővé az egyik. Gyorsan felkapja a térképet és a fiúnak adja.*
- Tessék, lemásoltam neked az enyémet. Bár a gazdagnegyed nem teljes, mivel nem szeretek nagyon arrafelé mászkálni.
*Ha megkapja a gyümölcstálját, elhelyezkedik az ágyon és neki lát.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-05 13:18:19
Üzenet elküldve: 2017-04-05 13:18:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Taitos is elkezdi összeszedni dolgait.*
-Azt hagyd csak ott, majd megeszem az úton.
*Szól, mikor a körte már a tálban van, és látja, hogy Nino pakolna össze.*
-Meg viszem azokat is.
*Mutat a maga holmijára, legalább azt vigye ő.*
-Viszont, ha vállonveregetés.
*Lép közelebb, és mivel elég furcsán oldalról tud csak odalépni, így nem hajol meg teátrálisan, csak biccent.*
-Akkor itt a búcsú ideje Nino kisasszony.
*Mosolyodik el, majd átöleli a lányt. Nem hosszan, de nem is futólag, éppen csak egy picivel tovább, minthogy azt köszönésnél illik.*
-Remélem látlak még. Tudod hol találsz!
*Ennyit mond csak, aztán egy lépést tesz hátra. Kicsit talán várható is lenne, ha kiviharzana a szobából, de nem teszi, csupá egy fokkal hivatalosabbra vált.*
-Petrowya úrfi, menj csak előre, add le a mosatlant, én addig rendet teszek itt.
*Mutat körbe. Mégsem illendő, hogy két férfi feltúrt ágyat, meg ki tudja még mit hagyjon maga után, még ha a kulcsot Taitos nem is adja le most. Ki tudja ki jön be ide?*
~Meg persze rendet teszek itt is.~
*Az egész inkább csak amolyan alibi, hogy legyen két perce ösztönben is átállni a behálózandó kisasszonyról az okos, ám nyüzüge ficsúrra, mikor Ninorynról van szó.*
-Az út célját pedig fedje homály. Érdekes lesz, ezt garantálom.
*Mosolyog, és megvárja, míg Nino kimegy a szobából, aztán összekotorja az elszórt gyümölcs észre nem vett darabjait, a saját edényeit, némi teketóriázás után visszatolja a székeket is, majd lehuppan az ágyra, kicsit térdére támasztott kezébe ejti fejét.*
~Mibe keveredtél már megint...~
*Persze nem mintha ez valami halálos baj lenne. Meg is mosolyogja az egészet. Jó és szép móka.*
~Csak éppen egy kicsit furcsa férfit kell meghódítanod úgy, hogy más ne vegye észre, hogy igazából nem az.~
*Ez is csak vele történhetne meg. Egy percre lehunyja szemét, boldogan átpörgeti magában a történteket. Gyermekei jövőjének veszélyeztetésénél azért rándul egyet szája sarka, de utána ismét kisimulnak ráncai. Vesz egy újabb mély levegőt, és most ezt elrakja az odabent berendezett kispolcra.*
~Ne feledd, most legfeljebb a barátod!~
*Emlékezteti magát.*
~De, az olyan...~
*Kezdene ágálni maga ellen.*
~A kedvéért!~
*Győzi meg magát, hogy így a legjobb, és mosolyogva áll fel, igazítja meg az ágyat, veszi fel köpenyét, majd kezébe botját, másikba pedig a mosatlant.*
~Gyerünk, jó lesz!~
*Szélesedik tovább vigyora, így, hogy felvidult. Talán egy évvel fiatalabbnak tűnve lép ki az ajtón, hogy megkeresse a lányt.* ~Már fiút!~ *Aki eddigre remélhetőleg már a Pegazusban várja, és még el sem szaladt. A zárat elfordítja, a kulcsot a zsebébe teszi, és botjával halkan kopogva ereszkedik alá a lépcsőn.*
//Nino//
*Taitos is elkezdi összeszedni dolgait.*
-Azt hagyd csak ott, majd megeszem az úton.
*Szól, mikor a körte már a tálban van, és látja, hogy Nino pakolna össze.*
-Meg viszem azokat is.
*Mutat a maga holmijára, legalább azt vigye ő.*
-Viszont, ha vállonveregetés.
*Lép közelebb, és mivel elég furcsán oldalról tud csak odalépni, így nem hajol meg teátrálisan, csak biccent.*
-Akkor itt a búcsú ideje Nino kisasszony.
*Mosolyodik el, majd átöleli a lányt. Nem hosszan, de nem is futólag, éppen csak egy picivel tovább, minthogy azt köszönésnél illik.*
-Remélem látlak még. Tudod hol találsz!
*Ennyit mond csak, aztán egy lépést tesz hátra. Kicsit talán várható is lenne, ha kiviharzana a szobából, de nem teszi, csupá egy fokkal hivatalosabbra vált.*
-Petrowya úrfi, menj csak előre, add le a mosatlant, én addig rendet teszek itt.
*Mutat körbe. Mégsem illendő, hogy két férfi feltúrt ágyat, meg ki tudja még mit hagyjon maga után, még ha a kulcsot Taitos nem is adja le most. Ki tudja ki jön be ide?*
~Meg persze rendet teszek itt is.~
*Az egész inkább csak amolyan alibi, hogy legyen két perce ösztönben is átállni a behálózandó kisasszonyról az okos, ám nyüzüge ficsúrra, mikor Ninorynról van szó.*
-Az út célját pedig fedje homály. Érdekes lesz, ezt garantálom.
*Mosolyog, és megvárja, míg Nino kimegy a szobából, aztán összekotorja az elszórt gyümölcs észre nem vett darabjait, a saját edényeit, némi teketóriázás után visszatolja a székeket is, majd lehuppan az ágyra, kicsit térdére támasztott kezébe ejti fejét.*
~Mibe keveredtél már megint...~
*Persze nem mintha ez valami halálos baj lenne. Meg is mosolyogja az egészet. Jó és szép móka.*
~Csak éppen egy kicsit furcsa férfit kell meghódítanod úgy, hogy más ne vegye észre, hogy igazából nem az.~
*Ez is csak vele történhetne meg. Egy percre lehunyja szemét, boldogan átpörgeti magában a történteket. Gyermekei jövőjének veszélyeztetésénél azért rándul egyet szája sarka, de utána ismét kisimulnak ráncai. Vesz egy újabb mély levegőt, és most ezt elrakja az odabent berendezett kispolcra.*
~Ne feledd, most legfeljebb a barátod!~
*Emlékezteti magát.*
~De, az olyan...~
*Kezdene ágálni maga ellen.*
~A kedvéért!~
*Győzi meg magát, hogy így a legjobb, és mosolyogva áll fel, igazítja meg az ágyat, veszi fel köpenyét, majd kezébe botját, másikba pedig a mosatlant.*
~Gyerünk, jó lesz!~
*Szélesedik tovább vigyora, így, hogy felvidult. Talán egy évvel fiatalabbnak tűnve lép ki az ajtón, hogy megkeresse a lányt.* ~Már fiút!~ *Aki eddigre remélhetőleg már a Pegazusban várja, és még el sem szaladt. A zárat elfordítja, a kulcsot a zsebébe teszi, és botjával halkan kopogva ereszkedik alá a lépcsőn.*
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:33:48
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:33:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Most sem volt Elija, csak egy csobbanás a megfelelő medencében. Persze, érti ő ezt. A rákérdezésre megrándul a válla; na, ha már az imént azt kérdezte, lehet-e férfi, akkor ezt férfiasan meg is kell vallania.*
- Igen. *Vakarja meg a tarkóját kissé szégyenlősen. Ezek nem olyan dolgok, amiket ki szokott mondani, sőt, ezeket általában nem is kell kimondani, de csak nem hagyhatja a férfit sötétben tapogatózni - ha már megígérte neki, hogy segít ebben. ~ Most biztos furának fog tartani... Bár... ~ Végignéz magán. ~ Ennél furábbnak? ~
A nevetéséhez csatlakozik ő is, aztán lecsusszan az ágyról és felhúzza a csizmáját.*
- Maradjunk a vállonveregetésnél, ha kimegyünk. *Kacsint rá. Amint rajta van a lábbelije, négykézláb ereszkedik és benyúl az asztal alá. Felkapja onnan elgurult körtéjét, majd a tálba dobja. Egy törlés után semmi baja sem lesz, hümmög fel. ~ Hmm... ~ Csak nem kéne ezeket itt hagyni, néz körbe a koszos edényeken. Felkapja mézsörét és gyorsan legurítja a maradékot, majd az üres tányérjába teszi és felnyalábolva őket menetkészen megáll Taitos mellett.*
- Innen merre szeretnél menni? *Kérdezi enyhén félrebiccentett fejjel. Ötlete sincs, hogy egy jó fürdő és ebéd után milyen programot találhat ki a férfi, ő ilyenkor ülni szokott, olvasni, beszélgetni. Teli hassal még az ő feje sem működik rendesen, úgyhogy semmi bonyolultba nem szokta ilyenkor vágni a fejszéjét.* Egyáltalán, mikor voltál utoljára a városban...?
//Taitos//
*Most sem volt Elija, csak egy csobbanás a megfelelő medencében. Persze, érti ő ezt. A rákérdezésre megrándul a válla; na, ha már az imént azt kérdezte, lehet-e férfi, akkor ezt férfiasan meg is kell vallania.*
- Igen. *Vakarja meg a tarkóját kissé szégyenlősen. Ezek nem olyan dolgok, amiket ki szokott mondani, sőt, ezeket általában nem is kell kimondani, de csak nem hagyhatja a férfit sötétben tapogatózni - ha már megígérte neki, hogy segít ebben. ~ Most biztos furának fog tartani... Bár... ~ Végignéz magán. ~ Ennél furábbnak? ~
A nevetéséhez csatlakozik ő is, aztán lecsusszan az ágyról és felhúzza a csizmáját.*
- Maradjunk a vállonveregetésnél, ha kimegyünk. *Kacsint rá. Amint rajta van a lábbelije, négykézláb ereszkedik és benyúl az asztal alá. Felkapja onnan elgurult körtéjét, majd a tálba dobja. Egy törlés után semmi baja sem lesz, hümmög fel. ~ Hmm... ~ Csak nem kéne ezeket itt hagyni, néz körbe a koszos edényeken. Felkapja mézsörét és gyorsan legurítja a maradékot, majd az üres tányérjába teszi és felnyalábolva őket menetkészen megáll Taitos mellett.*
- Innen merre szeretnél menni? *Kérdezi enyhén félrebiccentett fejjel. Ötlete sincs, hogy egy jó fürdő és ebéd után milyen programot találhat ki a férfi, ő ilyenkor ülni szokott, olvasni, beszélgetni. Teli hassal még az ő feje sem működik rendesen, úgyhogy semmi bonyolultba nem szokta ilyenkor vágni a fejszéjét.* Egyáltalán, mikor voltál utoljára a városban...?
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:00:50
Üzenet elküldve: 2017-04-04 19:00:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Új meglátásba tudja helyezni Nino is szavait, aztán pedig Taitos is tetteit.*
-Semmi baj.
*Felel nagyjából félig hihetően.*
-Most már akár lehet is.
*Néz fel azért.*
-Csak nem ehhez szoktam.
*Vonja meg a vállát szomorkásan. A bemutatón jót derül, egy pillanatra el is hiszi az egészet.*
~Csak tudod, nehéz úgy, hogy te magad sem tudod mit akarsz.~
*Gondol vissza a megszeppent lányra, a hevesen visszacsókoló másik arculatra, és a kis ficsúr fiúra. Szavait persze Ninonak címzi gondolatban, de ki nem akarja, és nem is meri mondani.*
-Hát... Most sem volt Elija, csak...
*Mosolyog cinkosul, habár nem biztos abban, hogy jól teszi, hogy kimondja ezeket. Magában kicsit gondolkodik.*
~Szóval, lassítanom kellene?~
*Mindenképpen valahogyan a lány kedvében akar járni, ha már erre adta napjának velejét, akkor estig még csak töltheti ezzel az idejét.*
-Köszönöm.
*Bólint az okításra, és elszórakozik egy darabon. A furcsa befejezésen.*
-De neked igen?
*Kérdezi szenvtelenül. Visszatér belé az élet. Végezetül aztán.*
~Na jó, vigyáznom kell erre az egészre. Törékeny.~
*Emlékezteti magát a hallottakra. Egy picit becsukja szemét.*
~Türelem, türelem!~
*Végül felelet nélkül indul el. Csizmájába ugrik, és állva közelíti meg a lányt.*
-Csak legyél az, aki szeretnél. *Szól kedvesen.*
-Viszont dönts hamar, mert nem tudom, hogy karon ragadjalak-e, vagy vállba veregesselek, hogy induljunk!
*Kacag fel.*
~Hogy is képzeltem én ezt. Egy ismeretlen, okos, városi lányka, aki a nőket szereti, de hevesebben csókol, mint bárki más.~
*Szép kis kavar van most Taitos fejében. Éppen jó lesz már rendet teremteni benne.*
-No?
*Néz kérdőn, hogy mit tegyen. Természetesen a karon ragadás híve lenne, így kezét nem is ökölben nyújtja oda.*
-Persze... Mindez csak az ajtóig kérdéses.
*Int szemével a kilincsre.*
-Aztán persze, mehetek egyedül is, ha úgy akarod.
*Játssza el azt, hogy ő bizony teljesen érdektelen az egészben.*
//Nino//
*Új meglátásba tudja helyezni Nino is szavait, aztán pedig Taitos is tetteit.*
-Semmi baj.
*Felel nagyjából félig hihetően.*
-Most már akár lehet is.
*Néz fel azért.*
-Csak nem ehhez szoktam.
*Vonja meg a vállát szomorkásan. A bemutatón jót derül, egy pillanatra el is hiszi az egészet.*
~Csak tudod, nehéz úgy, hogy te magad sem tudod mit akarsz.~
*Gondol vissza a megszeppent lányra, a hevesen visszacsókoló másik arculatra, és a kis ficsúr fiúra. Szavait persze Ninonak címzi gondolatban, de ki nem akarja, és nem is meri mondani.*
-Hát... Most sem volt Elija, csak...
*Mosolyog cinkosul, habár nem biztos abban, hogy jól teszi, hogy kimondja ezeket. Magában kicsit gondolkodik.*
~Szóval, lassítanom kellene?~
*Mindenképpen valahogyan a lány kedvében akar járni, ha már erre adta napjának velejét, akkor estig még csak töltheti ezzel az idejét.*
-Köszönöm.
*Bólint az okításra, és elszórakozik egy darabon. A furcsa befejezésen.*
-De neked igen?
*Kérdezi szenvtelenül. Visszatér belé az élet. Végezetül aztán.*
~Na jó, vigyáznom kell erre az egészre. Törékeny.~
*Emlékezteti magát a hallottakra. Egy picit becsukja szemét.*
~Türelem, türelem!~
*Végül felelet nélkül indul el. Csizmájába ugrik, és állva közelíti meg a lányt.*
-Csak legyél az, aki szeretnél. *Szól kedvesen.*
-Viszont dönts hamar, mert nem tudom, hogy karon ragadjalak-e, vagy vállba veregesselek, hogy induljunk!
*Kacag fel.*
~Hogy is képzeltem én ezt. Egy ismeretlen, okos, városi lányka, aki a nőket szereti, de hevesebben csókol, mint bárki más.~
*Szép kis kavar van most Taitos fejében. Éppen jó lesz már rendet teremteni benne.*
-No?
*Néz kérdőn, hogy mit tegyen. Természetesen a karon ragadás híve lenne, így kezét nem is ökölben nyújtja oda.*
-Persze... Mindez csak az ajtóig kérdéses.
*Int szemével a kilincsre.*
-Aztán persze, mehetek egyedül is, ha úgy akarod.
*Játssza el azt, hogy ő bizony teljesen érdektelen az egészben.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-04 13:57:25
Üzenet elküldve: 2017-04-04 13:57:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Teljesen működik? Hogy...*
- Mi, nem arra gondoltam! *Emeli fel mindkét kezét maga elé, tiltakozóan.* Nem, dehogyis...! *Ez meg sem fordult a fejében, de most, hogy megfordult, borzasztóan zavarba hozza. Az elmúlt öt percben kétszer sértette meg a férfi lába közét, ez kivételes teljesítmény; főleg, hogy egyik alkalommal sem volt szándékos, de mégis kifejezetten hatásos.
A fejében nem tud olvasni, úgyhogy nem tudja, végtére is mik öregítik vagy mik nem, de valamiért azt feltételezi, hogy az emberek. Lehet, hogy olyanokkal hozta össze eddig a sors, akiktől idő előtt kiégett. Meg tudná érteni, ha csak a közvetlen szomszédságára gondol...
A szemlesütésre és a magyarázkodásra úgy érzi, hogy kicsit túllőtt a célján, mert azonnal megbánja az iménti szavait. Hű, de magára vette! Azt hitte, hogy egy vándor már fel sem veszi ezeket, s ha nem is elvicceli, de legalább figyelmen kívül hagyja mondandója élét. Az persze meg sem fordul a fejében, hogy ez egy ügyes trükk is lehetne, hiszen ha valakihez érzelmek kötik az embert, erről hamar megfeledkezik.*
- Aah, ne haragudj... *Ismétli sokadjára, mintha ezzel minden bűne megbocsátást nyerhetne.* Bele se gondoltam, hogy csak rövid időkre vagy egy helyen... *Jobbjával elgondolkodva ütögeti meg halántékát és kettejük között valahova a takaróra függeszti a tekintetét.* Tény, hogy udvarolni hatokig, néha hónapokig kell, amire neked nincs időd. Hmm... *Félrebiccenti a fejét, ahogy elgondolkozik.* Két-három nap alatt...
*Még sosem ötlött fel benne a gondolat, hogy ilyen hamar hódítson meg valakit. Ilyen kis időbe összesűrítve túl sok minden lenne. A férfinak olyan feleség kellene, aki vele utazik, de hát ilyet mégsem mondhat; hol a fenében találna olyat? A feleségjelölt is biztos épp úton van valahol, arra meg nem várhat, hogy valamelyik kereszteződésnél belebotlik az ideális nőbe.*
- Igazából azon dolgozhatnál, hogy kiderítsd, tetszel-e a másiknak mielőtt továbblépsz. Elija csókja nélkül. *Teszi hozzá egy félmosollyal, ahogy felnéz a másikra.* Érj hozzá véletlenül, kézzel vagy vállal, vagy akár kevésbé véletlenül... Várj. *Húzza össze egy pillanatra a szemöldökét, mintha hibát látna rajta. Letámaszkodik az ágyra és közelebb hajol a másikhoz.* Van a válladon valami. *Lesöpri a férfi ingét, alig-alig hozzáérve a vállához, de amint végez, komoly ábrázata azonnal eltűnik, s vidáman ráhunyorog.* Mondjuk így. Ha nem húzódik el, nagyon nem lőhetsz mellé. *Visszaül a sarkaira.*
- Ha meg nagyon zárkózott a kisasszony és találsz valami érdekeset, egyszer ragadd meg a kezét és húzd magad után. Egész kalandnak élik meg az ilyen hirtelen érintést, főleg egy vásáron! *Tör ki belőle egy könnyű nevetés. Persze, ha kirándítja a másik vállát, akkor nem olyan őszinte a varázs, de az ilyet felesleges lenne mondani.* A többi... *Hű, de kiszáradt a torka hirtelen. Mutatóujjával megvakarja az arcát, ahogy félrenéz.* Ahogy elnéztem, elég jól ment... *Elnézte, mi?* Mármint, nem biztos, hogy "mindenkinek" bejön ez a módszer, de... *Valaki igazán megállíthatná, mielőtt még ennél is többet mond magáról. Öklét szájához emeli, hátha az segít a kezdődő vörösödésén.*
- Visszamehetnék férfiba? *Kérdezi suttogva, mintegy magától.*
//Taitos//
*Teljesen működik? Hogy...*
- Mi, nem arra gondoltam! *Emeli fel mindkét kezét maga elé, tiltakozóan.* Nem, dehogyis...! *Ez meg sem fordult a fejében, de most, hogy megfordult, borzasztóan zavarba hozza. Az elmúlt öt percben kétszer sértette meg a férfi lába közét, ez kivételes teljesítmény; főleg, hogy egyik alkalommal sem volt szándékos, de mégis kifejezetten hatásos.
A fejében nem tud olvasni, úgyhogy nem tudja, végtére is mik öregítik vagy mik nem, de valamiért azt feltételezi, hogy az emberek. Lehet, hogy olyanokkal hozta össze eddig a sors, akiktől idő előtt kiégett. Meg tudná érteni, ha csak a közvetlen szomszédságára gondol...
A szemlesütésre és a magyarázkodásra úgy érzi, hogy kicsit túllőtt a célján, mert azonnal megbánja az iménti szavait. Hű, de magára vette! Azt hitte, hogy egy vándor már fel sem veszi ezeket, s ha nem is elvicceli, de legalább figyelmen kívül hagyja mondandója élét. Az persze meg sem fordul a fejében, hogy ez egy ügyes trükk is lehetne, hiszen ha valakihez érzelmek kötik az embert, erről hamar megfeledkezik.*
- Aah, ne haragudj... *Ismétli sokadjára, mintha ezzel minden bűne megbocsátást nyerhetne.* Bele se gondoltam, hogy csak rövid időkre vagy egy helyen... *Jobbjával elgondolkodva ütögeti meg halántékát és kettejük között valahova a takaróra függeszti a tekintetét.* Tény, hogy udvarolni hatokig, néha hónapokig kell, amire neked nincs időd. Hmm... *Félrebiccenti a fejét, ahogy elgondolkozik.* Két-három nap alatt...
*Még sosem ötlött fel benne a gondolat, hogy ilyen hamar hódítson meg valakit. Ilyen kis időbe összesűrítve túl sok minden lenne. A férfinak olyan feleség kellene, aki vele utazik, de hát ilyet mégsem mondhat; hol a fenében találna olyat? A feleségjelölt is biztos épp úton van valahol, arra meg nem várhat, hogy valamelyik kereszteződésnél belebotlik az ideális nőbe.*
- Igazából azon dolgozhatnál, hogy kiderítsd, tetszel-e a másiknak mielőtt továbblépsz. Elija csókja nélkül. *Teszi hozzá egy félmosollyal, ahogy felnéz a másikra.* Érj hozzá véletlenül, kézzel vagy vállal, vagy akár kevésbé véletlenül... Várj. *Húzza össze egy pillanatra a szemöldökét, mintha hibát látna rajta. Letámaszkodik az ágyra és közelebb hajol a másikhoz.* Van a válladon valami. *Lesöpri a férfi ingét, alig-alig hozzáérve a vállához, de amint végez, komoly ábrázata azonnal eltűnik, s vidáman ráhunyorog.* Mondjuk így. Ha nem húzódik el, nagyon nem lőhetsz mellé. *Visszaül a sarkaira.*
- Ha meg nagyon zárkózott a kisasszony és találsz valami érdekeset, egyszer ragadd meg a kezét és húzd magad után. Egész kalandnak élik meg az ilyen hirtelen érintést, főleg egy vásáron! *Tör ki belőle egy könnyű nevetés. Persze, ha kirándítja a másik vállát, akkor nem olyan őszinte a varázs, de az ilyet felesleges lenne mondani.* A többi... *Hű, de kiszáradt a torka hirtelen. Mutatóujjával megvakarja az arcát, ahogy félrenéz.* Ahogy elnéztem, elég jól ment... *Elnézte, mi?* Mármint, nem biztos, hogy "mindenkinek" bejön ez a módszer, de... *Valaki igazán megállíthatná, mielőtt még ennél is többet mond magáról. Öklét szájához emeli, hátha az segít a kezdődő vörösödésén.*
- Visszamehetnék férfiba? *Kérdezi suttogva, mintegy magától.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-04 09:29:32
Üzenet elküldve: 2017-04-04 09:29:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Az igazságszérumra csak hümmög egyet.*
~Szóval ez a fű lesz az.~
*A városi őrség tartalékaival is egyetért.*
-Úgy lenne logikus. Főleg mivel a mágiát kizárták már a barakkból.
*Arra, hogy Nino rájön a trükkre, miszerint tudatosan tereli inkább a témát, tömören bólintva felel.*
-Persze, azért kérdeztem.
*Aztán meghazudtolja magát következő pár mondatával, már a tématetelés tekintetében, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie, nem akar bizonytalanságot ébreszteni, vagy tartani, mikor az nem az ő céljait szolgálja.*
-Ó?
*Néz fel az elméletét összeillesztő tudós nőre.*
-Hogy?
*Kerekedik el a szeme a már szinte túlon túl kedves és sejtelmes, szinte sajnáló koravénezésre.*
~Most azt hiszi, hogy impotens vagyok, mert nem folytattuk!~
*Esik le neki, hogy bizony hibát követhetett el ezzel, és most valami kivénhedt tatának van titulálva, aki mágusbotja egyenességével kompenzál.*
-Nem, teljesen működök!
*Hárítja a reá szegezett vádakat. Ingatva fejét. Azt azért már nem ajánlja fel, hogy ezt bizonyítja is, annyira nem elvetemült, hogy a történtek után ezt hozza szóba.*
-Hogy?
*Picit elgondolkodik a szavakon, amik felmentik a vágy alól is.*
-A nők is valahol, igen. De akkor pont más gondokra utaltam, amik öregítenek.
*Mint a világ sorsa, a délvidékiek élete, felelőtlen gyermeteg istenek, kik még Taitosnál is szeszélyesebbek.*
-De azt...
*Kezdené, aztán a lányra néz, szemében és arcának állásán változás áll be.*
~Igaza van.~
*Átértékeli a dolgokat. A szidásra lesüti szemét. Elrontotta, és még jónak is találta.*
~És ráadásul igaza is van.~
*Most ő nem néz Ninoryn szemébe, úgy felel.*
-Nem menteni akarom magamat. De nem volt kitől, vagy kivel megtanulnom ezt soha. Jó, hogy egy részét városi körülményeskedések látom. De a helyzet az, hogy egy vándor két-három napnál tovább nem lehet biztos senki társaságában.
*Magyarázza a dolgot.*
-Úgyhogy kicsit úgy jártam, mint te és a mesterhez való bejutás.
*Mosolyidik el a sors savanyú fintotán.*
-Ha nem alkalmazkodom a rövid tempóhoz mind itt bent.
*Mutat mellkasára.*
-Mind tettekben, akkor ott tartok, hogy még arra a két szép napra sincs esélyem, mielőtt bárkivel, akinek megfog a személyisége, elválnának útjaink.
*Az egészben persze az az érdekesebb, hogy ezekben az esetekben ugyanannyiszor volt Taitos "hibája" az elválás, mint nem az övé.*
-Szóval, ne haragudj, nem megbántani akartalak.
*A csókra tett megjegyzés pedig teljesen földbe is döngöli Taitos laza önbizalmát. Itt szokott átkapcsolni az a bizonyos védelmi kapcsoló magától, és magára ölt egyet az oly szépen bejáratott maszkok közül, mondjuk az örök kalandort, aki mondhatná, hogy "de bizony kislány, hidd el így helyes ez".*
~Még el is hinné.~
*De most ilyet nem tesz, felnéz.*
-De, elmondod hogyan kell szépen? És akkor ki tudnám javítani. Kérlek!
*Ez még talán a növényeknél is jobban érdekli, arca pedig most az egyszer elárulja őt.*
~Hátha most.~
*Lobog még benne a remény, hogy talán most az egyszer fény derülhet hibáira, és talán még annyira el sem rontotta az egészet, hogy javíthatatlan legyen.*
//Nino//
*Az igazságszérumra csak hümmög egyet.*
~Szóval ez a fű lesz az.~
*A városi őrség tartalékaival is egyetért.*
-Úgy lenne logikus. Főleg mivel a mágiát kizárták már a barakkból.
*Arra, hogy Nino rájön a trükkre, miszerint tudatosan tereli inkább a témát, tömören bólintva felel.*
-Persze, azért kérdeztem.
*Aztán meghazudtolja magát következő pár mondatával, már a tématetelés tekintetében, de aminek ki kell jönnie, annak ki kell jönnie, nem akar bizonytalanságot ébreszteni, vagy tartani, mikor az nem az ő céljait szolgálja.*
-Ó?
*Néz fel az elméletét összeillesztő tudós nőre.*
-Hogy?
*Kerekedik el a szeme a már szinte túlon túl kedves és sejtelmes, szinte sajnáló koravénezésre.*
~Most azt hiszi, hogy impotens vagyok, mert nem folytattuk!~
*Esik le neki, hogy bizony hibát követhetett el ezzel, és most valami kivénhedt tatának van titulálva, aki mágusbotja egyenességével kompenzál.*
-Nem, teljesen működök!
*Hárítja a reá szegezett vádakat. Ingatva fejét. Azt azért már nem ajánlja fel, hogy ezt bizonyítja is, annyira nem elvetemült, hogy a történtek után ezt hozza szóba.*
-Hogy?
*Picit elgondolkodik a szavakon, amik felmentik a vágy alól is.*
-A nők is valahol, igen. De akkor pont más gondokra utaltam, amik öregítenek.
*Mint a világ sorsa, a délvidékiek élete, felelőtlen gyermeteg istenek, kik még Taitosnál is szeszélyesebbek.*
-De azt...
*Kezdené, aztán a lányra néz, szemében és arcának állásán változás áll be.*
~Igaza van.~
*Átértékeli a dolgokat. A szidásra lesüti szemét. Elrontotta, és még jónak is találta.*
~És ráadásul igaza is van.~
*Most ő nem néz Ninoryn szemébe, úgy felel.*
-Nem menteni akarom magamat. De nem volt kitől, vagy kivel megtanulnom ezt soha. Jó, hogy egy részét városi körülményeskedések látom. De a helyzet az, hogy egy vándor két-három napnál tovább nem lehet biztos senki társaságában.
*Magyarázza a dolgot.*
-Úgyhogy kicsit úgy jártam, mint te és a mesterhez való bejutás.
*Mosolyidik el a sors savanyú fintotán.*
-Ha nem alkalmazkodom a rövid tempóhoz mind itt bent.
*Mutat mellkasára.*
-Mind tettekben, akkor ott tartok, hogy még arra a két szép napra sincs esélyem, mielőtt bárkivel, akinek megfog a személyisége, elválnának útjaink.
*Az egészben persze az az érdekesebb, hogy ezekben az esetekben ugyanannyiszor volt Taitos "hibája" az elválás, mint nem az övé.*
-Szóval, ne haragudj, nem megbántani akartalak.
*A csókra tett megjegyzés pedig teljesen földbe is döngöli Taitos laza önbizalmát. Itt szokott átkapcsolni az a bizonyos védelmi kapcsoló magától, és magára ölt egyet az oly szépen bejáratott maszkok közül, mondjuk az örök kalandort, aki mondhatná, hogy "de bizony kislány, hidd el így helyes ez".*
~Még el is hinné.~
*De most ilyet nem tesz, felnéz.*
-De, elmondod hogyan kell szépen? És akkor ki tudnám javítani. Kérlek!
*Ez még talán a növényeknél is jobban érdekli, arca pedig most az egyszer elárulja őt.*
~Hátha most.~
*Lobog még benne a remény, hogy talán most az egyszer fény derülhet hibáira, és talán még annyira el sem rontotta az egészet, hogy javíthatatlan legyen.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 22:02:31
Üzenet elküldve: 2017-04-03 22:02:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Megesik? Ez úgy hangzik, mintha nem ez lett volna az első eset. Vajon hány nőre mászhat rá akkor? ~ Áá, megint ez a kérdés... ~*
- Olyasmi, igen. Ha nagy dózisban tartalmazza a tinktúra, akkor gyakorlatilag lehetetlen hazudni a hatása alatt. A Városőrség fogadok, hogy beraktározott belőle, legalább annyira, mint... *Hirtelen összeszűkíti a szemeit, ahogy a férfira néz.* De érdekel ez téged? ~ Főleg most? ~ *Kérdez rá gyanakodva. Nincs rosszabb véleménnyel a férfiakról, mint a nőkről (talán csak néhány vonatkozásban, de ez fordítva is igaz), de nem hiszi, hogy annak a gondolatai holmi gazokon járnának és azokkal is akarna törődni. A hívásra emiatt aztán csak félrebiccenti a fejét, a vallomás pedig felteszi a pontot az i-re, ő már nem ért semmit. Mindezek után határozottan úgy vizslatja a férfit, mintha egy nagyobb, bonyolult kémiai képlet állna előtte, aminek ő érti a részeit, csak az elemeket összekapcsoló logikát nem.*
- Ó. *Bukik ki végül belőle, mintha kijött volna az eredmény.* Ó. *Ismétli, ahogy egy pillanatra körbenéz, mielőtt visszafordítaná a figyelmét a férfira.* Szóval ezt értetted koravén alatt! *Két kezébe fogja a férfi jobbját és bár derűsen mosolyog, még sincs semmiféle bántó szándék benne. Kezét kissé felemeli, s szemeit összeszűkítve mosolya cinkossá válik, ahogy kimondja az ítéletet.* Te testileg fiatal vagy, de túl könnyen kötődsz a nőkhöz!
*Teljesen elment az esze, súgja elméje egy távoli pontja, hogy ilyenekkel vádol egy nála sokkal erősebb valakit, de a lakat a száján jó ideje eltört, csak ő még nem vette észre. Álmatagon sóhajt fel, mintha egy nagyon hosszú, de legalább sikeres kutatás végén járna.*
- De pocsék a megközelítésed. *Fordítja rá vissza a tekintetét.* Sosem hallottál még rendes udvarlásról? *Kérdezi szinte számonkérőn, mintha nem remegne meg a lába csak attól, hogy a szemeibe néz. Persze, ha okoskodni kell, akkor helyén van az önbizalma meg a bátorsága...
Az ilyen vándornépeknél mondjuk ki tudja, hogy mennyi időt szánnak erre. Itt, a városban ez felölelhet hatokat, hónapokat is, náluk viszont biztos sokkal kisebb ez az időtartam, hiszen folyton mozgásban vannak.*
- Ráadásul... *Pillant el oldalra.* Csókolni sem így kell nőt először, főleg nem meglepetésből. *Fújja fel arcának bal felét durcásan, mintha ez lenne a legnagyobb sérelem, amit ma a másik elkövetett.*
//Taitos//
*Megesik? Ez úgy hangzik, mintha nem ez lett volna az első eset. Vajon hány nőre mászhat rá akkor? ~ Áá, megint ez a kérdés... ~*
- Olyasmi, igen. Ha nagy dózisban tartalmazza a tinktúra, akkor gyakorlatilag lehetetlen hazudni a hatása alatt. A Városőrség fogadok, hogy beraktározott belőle, legalább annyira, mint... *Hirtelen összeszűkíti a szemeit, ahogy a férfira néz.* De érdekel ez téged? ~ Főleg most? ~ *Kérdez rá gyanakodva. Nincs rosszabb véleménnyel a férfiakról, mint a nőkről (talán csak néhány vonatkozásban, de ez fordítva is igaz), de nem hiszi, hogy annak a gondolatai holmi gazokon járnának és azokkal is akarna törődni. A hívásra emiatt aztán csak félrebiccenti a fejét, a vallomás pedig felteszi a pontot az i-re, ő már nem ért semmit. Mindezek után határozottan úgy vizslatja a férfit, mintha egy nagyobb, bonyolult kémiai képlet állna előtte, aminek ő érti a részeit, csak az elemeket összekapcsoló logikát nem.*
- Ó. *Bukik ki végül belőle, mintha kijött volna az eredmény.* Ó. *Ismétli, ahogy egy pillanatra körbenéz, mielőtt visszafordítaná a figyelmét a férfira.* Szóval ezt értetted koravén alatt! *Két kezébe fogja a férfi jobbját és bár derűsen mosolyog, még sincs semmiféle bántó szándék benne. Kezét kissé felemeli, s szemeit összeszűkítve mosolya cinkossá válik, ahogy kimondja az ítéletet.* Te testileg fiatal vagy, de túl könnyen kötődsz a nőkhöz!
*Teljesen elment az esze, súgja elméje egy távoli pontja, hogy ilyenekkel vádol egy nála sokkal erősebb valakit, de a lakat a száján jó ideje eltört, csak ő még nem vette észre. Álmatagon sóhajt fel, mintha egy nagyon hosszú, de legalább sikeres kutatás végén járna.*
- De pocsék a megközelítésed. *Fordítja rá vissza a tekintetét.* Sosem hallottál még rendes udvarlásról? *Kérdezi szinte számonkérőn, mintha nem remegne meg a lába csak attól, hogy a szemeibe néz. Persze, ha okoskodni kell, akkor helyén van az önbizalma meg a bátorsága...
Az ilyen vándornépeknél mondjuk ki tudja, hogy mennyi időt szánnak erre. Itt, a városban ez felölelhet hatokat, hónapokat is, náluk viszont biztos sokkal kisebb ez az időtartam, hiszen folyton mozgásban vannak.*
- Ráadásul... *Pillant el oldalra.* Csókolni sem így kell nőt először, főleg nem meglepetésből. *Fújja fel arcának bal felét durcásan, mintha ez lenne a legnagyobb sérelem, amit ma a másik elkövetett.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:33:05
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:33:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Tuneth Gaulialdes//
//Városnézés//
*Felmegy a lépcsőn kezében a gyümölcstállal, és odamegy az ajtóhoz. Hallgatózik egy kicsit, de nem hall semmi zajt odabentről. ~Remélem, nem ébredt fel, amikor felkeltem, és még mindig alszik. De mindjárt kiderül, hogy igazam van-e, vagy sem.~ Nem túl erősen, de határozottan bekopog, majd megszólal.*
- Griwor vagyok, meghoztam a reggelit, engedj be légyszíves. A kulcs ott lehet valahol a földön, az ajtó előtt. *Várakozik.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.03 21:38:55
//Városnézés//
*Felmegy a lépcsőn kezében a gyümölcstállal, és odamegy az ajtóhoz. Hallgatózik egy kicsit, de nem hall semmi zajt odabentről. ~Remélem, nem ébredt fel, amikor felkeltem, és még mindig alszik. De mindjárt kiderül, hogy igazam van-e, vagy sem.~ Nem túl erősen, de határozottan bekopog, majd megszólal.*
- Griwor vagyok, meghoztam a reggelit, engedj be légyszíves. A kulcs ott lehet valahol a földön, az ajtó előtt. *Várakozik.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.03 21:38:55
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:00:16
Üzenet elküldve: 2017-04-03 21:00:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*A lány kedves szavaira már csillanna fel a szeme, mert igen, ezek a szavak picit ugyan furcsák, de valahol mélyen jól esnek. Aztán jön a furcsa helyesbítgetés.*
-Jó van, értem, értem.
*Próbálja most már kevésbé elbűvölve, de azért még mindig örülve magának picit nyugtatni a lányt.*
~Mit aggódik a szavakon?~
*Fürkészi merengve a lányt.*
-Semmi baj, megesik.
*Jelenti ki úgy, mintha természetes lenne, hogy aki lányokat teper le, hogy kifejezze vonzalmát feléjük, az esélyesen az élettől csak egy nagy tökön rúgást kap ajándékba.*
~Mindjárt gondoltam.~
*Cinikuskodik magában az ölelés témáján keveset.*
~Biztos csak pillanatnyi hév.~
*Az italok titkai láthatóan tarthatóbb témát jelentenek, így azzal kezd jobban foglalkozni.*
-Amolyan részeges igazak itala?
*Kérdezi arra gondolva, hogy a hazugság ilyen módon kiszűrhető-e, ha igen, akkor nem ártana neki is szerezni egyet.*
-Én csak az ehető, és bajokra jó, gyenge füveket ismerem. Mesélsz még egy picit a többiről?
*Vagy nagyon jól megjátssza hogy érdekli, vagy tényleg érdekli, de a biztonság kedvéért hátra is vágja magát, úgy, mint az előbb ültek, mielőtt az egész merész és szeleburdi próbálkozásba belekezdett.*
~A nőcskék mellett labdába se rúghatok talán.~
*Mikor Nino elkezdene hajolni, bizony Taitos nem sokat teketóriázik, engedi, hadd hajoljon, már tenné is hozzá, hogy "szabad vagy madárka", vagy valami más hangzatosat, mikor látja, hogy az egész igazgatásba megy át.*
-Oh.
*Nyögi, aztán Ninora emelve szemét nyújtja a kezét.*
-Gyere.
*Hangja kedvesen, invitálón cseng, mintha csak valami igazán különleges dolgot rejtegetne. Persze itt csak a kezére gondol, de azt se bánja, ha picit teljes terjedelmében közelít hozzá.*
~Okos barna buksi.~
*Ugrik be neki a becenév, mire magán is meghökken.*
~Na jó, azért...~
*El tudná képzelni, hogy valaki, sőt talán Nino is örülne, ha így hívnák, de hogy nem most és nem Taitostól, ő abban is biztos. Így az egész olyan bénának hangzik gondolatban.*
-Persze csak ha szeretnél.
*Toldja meg, hiszen nem kényszer ez.*
-Ne aggódj ennyire. Nem... *Picit elcsuklik a hangja. Hogyan is fogalmazzon?*
-Az előbbi "csak" annyit jelentett, hogy tetszel, nem...
~Miért ilyen nehéz ez?~
*Taitos remekül mímel stílusokat lendületesen, de saját dolgaiban maga sem sokkal jobb Ninonál.*
-Nem történt semmi több, és, és be kell valljam, hogy nekem nagyon jól esett.
*Süti le szemét. Ezt ő is nehezen mondja a másik szemébe, míg nem bizonyos róla, hogy jól teszi ezt az egészet.
Mindenképpen hagy időt a válaszra, nem zárja le a témát, csak ha már elég nagy és kínos a csend.*
-Na de lassan elég lesz belőlem, mesélsz nekem a főzetekről?
*Vált vissza az előbbi, kevésbé közvetlen, könnyed, és remélhetőleg mindkettejüknek érdekes témára.*
//Nino//
*A lány kedves szavaira már csillanna fel a szeme, mert igen, ezek a szavak picit ugyan furcsák, de valahol mélyen jól esnek. Aztán jön a furcsa helyesbítgetés.*
-Jó van, értem, értem.
*Próbálja most már kevésbé elbűvölve, de azért még mindig örülve magának picit nyugtatni a lányt.*
~Mit aggódik a szavakon?~
*Fürkészi merengve a lányt.*
-Semmi baj, megesik.
*Jelenti ki úgy, mintha természetes lenne, hogy aki lányokat teper le, hogy kifejezze vonzalmát feléjük, az esélyesen az élettől csak egy nagy tökön rúgást kap ajándékba.*
~Mindjárt gondoltam.~
*Cinikuskodik magában az ölelés témáján keveset.*
~Biztos csak pillanatnyi hév.~
*Az italok titkai láthatóan tarthatóbb témát jelentenek, így azzal kezd jobban foglalkozni.*
-Amolyan részeges igazak itala?
*Kérdezi arra gondolva, hogy a hazugság ilyen módon kiszűrhető-e, ha igen, akkor nem ártana neki is szerezni egyet.*
-Én csak az ehető, és bajokra jó, gyenge füveket ismerem. Mesélsz még egy picit a többiről?
*Vagy nagyon jól megjátssza hogy érdekli, vagy tényleg érdekli, de a biztonság kedvéért hátra is vágja magát, úgy, mint az előbb ültek, mielőtt az egész merész és szeleburdi próbálkozásba belekezdett.*
~A nőcskék mellett labdába se rúghatok talán.~
*Mikor Nino elkezdene hajolni, bizony Taitos nem sokat teketóriázik, engedi, hadd hajoljon, már tenné is hozzá, hogy "szabad vagy madárka", vagy valami más hangzatosat, mikor látja, hogy az egész igazgatásba megy át.*
-Oh.
*Nyögi, aztán Ninora emelve szemét nyújtja a kezét.*
-Gyere.
*Hangja kedvesen, invitálón cseng, mintha csak valami igazán különleges dolgot rejtegetne. Persze itt csak a kezére gondol, de azt se bánja, ha picit teljes terjedelmében közelít hozzá.*
~Okos barna buksi.~
*Ugrik be neki a becenév, mire magán is meghökken.*
~Na jó, azért...~
*El tudná képzelni, hogy valaki, sőt talán Nino is örülne, ha így hívnák, de hogy nem most és nem Taitostól, ő abban is biztos. Így az egész olyan bénának hangzik gondolatban.*
-Persze csak ha szeretnél.
*Toldja meg, hiszen nem kényszer ez.*
-Ne aggódj ennyire. Nem... *Picit elcsuklik a hangja. Hogyan is fogalmazzon?*
-Az előbbi "csak" annyit jelentett, hogy tetszel, nem...
~Miért ilyen nehéz ez?~
*Taitos remekül mímel stílusokat lendületesen, de saját dolgaiban maga sem sokkal jobb Ninonál.*
-Nem történt semmi több, és, és be kell valljam, hogy nekem nagyon jól esett.
*Süti le szemét. Ezt ő is nehezen mondja a másik szemébe, míg nem bizonyos róla, hogy jól teszi ezt az egészet.
Mindenképpen hagy időt a válaszra, nem zárja le a témát, csak ha már elég nagy és kínos a csend.*
-Na de lassan elég lesz belőlem, mesélsz nekem a főzetekről?
*Vált vissza az előbbi, kevésbé közvetlen, könnyed, és remélhetőleg mindkettejüknek érdekes témára.*
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:20:09
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:20:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Tuneth Gaulialdes//
- Nem beszéltetek ilyenekről? Ez később komoly problémákhoz fog vezetni az életedben. Elmesélhetem, hogy mik ezek, már ha szeretnéd, de talán jobb lenne, hogyha egy másik nővel beszélnéd meg ezeket, mielőtt arra ébredsz egy reggel, hogy nem bántott senki, mégis úszol a vérben, és ettől halálra rémülsz, csak azért, mert elfelejtettek ilyenekről mesélni neked. És gondolom, hogy azt hiszed, hogy a gyerek a gombakomposztból nő ki, vagy valami ilyesmi. *Csóválja a fejét.* ~Furcsa, furcsa, de hát nincs mit tenni. Tuneth bizonyos tekintetben kötelességtudó, felnőtt nő, más vonatkozásban meg olyan, mint egy gyerek.~
- Persze, tied a festék, parancsolj. Azt gondolom tudod, hogy ezekkel a festékekkel a nők magukat pingálják ki, hogy szebbek legyenek, nem pedig a vászonra festenek vele virágokat, meg madárkákat. *Jegyzi meg, majd átnyújtja neki a festéket. Látja, ahogy Tuneth elvackolódik, hallja, ahogy békésen szuszog, majd elalszik. Így már ő is el tud aludni, és biztos benne, hogy korán fog ébredni, azért, hogy betartsa az ígéretét, amit a fogadósnak tett.*
- Nem beszéltetek ilyenekről? Ez később komoly problémákhoz fog vezetni az életedben. Elmesélhetem, hogy mik ezek, már ha szeretnéd, de talán jobb lenne, hogyha egy másik nővel beszélnéd meg ezeket, mielőtt arra ébredsz egy reggel, hogy nem bántott senki, mégis úszol a vérben, és ettől halálra rémülsz, csak azért, mert elfelejtettek ilyenekről mesélni neked. És gondolom, hogy azt hiszed, hogy a gyerek a gombakomposztból nő ki, vagy valami ilyesmi. *Csóválja a fejét.* ~Furcsa, furcsa, de hát nincs mit tenni. Tuneth bizonyos tekintetben kötelességtudó, felnőtt nő, más vonatkozásban meg olyan, mint egy gyerek.~
- Persze, tied a festék, parancsolj. Azt gondolom tudod, hogy ezekkel a festékekkel a nők magukat pingálják ki, hogy szebbek legyenek, nem pedig a vászonra festenek vele virágokat, meg madárkákat. *Jegyzi meg, majd átnyújtja neki a festéket. Látja, ahogy Tuneth elvackolódik, hallja, ahogy békésen szuszog, majd elalszik. Így már ő is el tud aludni, és biztos benne, hogy korán fog ébredni, azért, hogy betartsa az ígéretét, amit a fogadósnak tett.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:07:39
Üzenet elküldve: 2017-04-03 20:07:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Megrándul a szája széle erre a válaszra. Hihetetlen, hogy ennek a férfinak így jön a nyelvére az udvarlás! De van ennél még hihetetlenebb is.*
- Minden varázslathoz kell egy jó varázsló. *Hogy neki is reflexből megy az ilyen. ~ De miért most? ~* Csak viccelek. *Teszi hozzá hadarva, rajtakapva magát, hogy mégis milyen veszélyes vizeken evez.* Mármint nem, mert, gyakorlatilag, az vagy... *Megköszörüli a torkát, hogy ennek az összedobált mondatnak lehetőleg még ideje korán vége szakadjon. A puszira olyan hirtelen hunyja be a szemeit, mintha visszakézből pofonvágták volna. Hogy lehet valaki ennyire... közvetlen?! A nőnek mindig is nagy volt a szája, akárcsak a másiknak, csak ő sosem lépett emellé a tettek mezejére. ~ Most kapom vissza az úrihölgyek cukkolását... ~ Törődik bele a sorsába egy néma sóhajjal.*
- Neee haragudj. *Ismétli, látva a férfi fájdalomtól megránduló arcát. Felül mellé és már épp ajánlana valamit, de inkább a nyelvére harap. Mégis, mit? Fájdalomcsillapító kenőcsöt? Aztán mégis ki és hol fogja felvinni? Magát lepi meg legjobban azzal, hogy előbb gondolkozik, aztán beszél; pedig elvileg neki az esze lenne az erőssége.
A varázslat leírására ő megesküdne, hogy odafigyelt, de nagyon nem fogja fel szavainak a tartalmát. Jobban el van foglalva a még mindig fogságban tartott kezével és a most már teljesen logikátlannak tűnő kedveskedéssel, ami éri. ~ Most akkor nem csak... Nem csak meg akart csókolni? ~ Kérdezi magától értetlenül. ~ Vagy szó szerint értette, hogy hagy egy kis levegőt és még egy kört akar... ~*
- Hah! *Bukik ki belőle hangosabban a kelleténél az ölelést illetően, ahogy magához tér.* Az kéne még! *Szabad kezével megvakarja szája fölött a bőrt, mintha maga sem tudná eldönteni, hogy hazudik-e ezzel vagy sem. Tekintetét saját térdén-bokáján tartja, nem néz fel a másikra. ~ Magasságos ég, mi ez a nap... ~ Ő csak a piacra indult, aztán kikötött a fürdőházban és most a fogadó egyik szobájában... Csinál... Dolgokat. Nem is nagyon érti, mit. Nem is nagyon tudja, hogy ezért szégyellnie kellene-e magát, hiszen nem eladósorban lévő lány már, akinek vigyázni kell a tisztaságára, meg amúgy sem ügyködnek semmi olyanon, ami az erkölcsösségét sértené, meg amúgy is... Mi a fenének győzködi magát erről?*
- Lehet... Lehet. *Még egy torokköszörülés után végre megtalálja a hangját.* Nem pontosan szerelmit, de van egy tinktúra, Elija csókjából készül, ami olyasmi hatást eredményez, mint az alkohol. Vagyis részben. Felszabadultabb lesz tőle az ember, kevesebb a gátlása, igazat mond... De van egy nagyon erős gyanúm, hogy ha valakinek nem tetszel, akkor ez se fogja őt megszerettetni veled. Csak őszintén megmondja, hogy nem bírja a képedet... *Körbenéz és kinyúl elgurult körtéje után, de az korábban túlbukfencezett az ágy peremén és leesett a földre. Már félúton rájön, hogy nem fogja elérni úgy, ha közben Taitos még a kezét is fogja. Nagyon látványosan menekülni meg nem akar, hiszen az előbb is a bizonyítási vágy vitte rá a férfit arra, hogy leteperje, lehet, hogy ő ebben leli az örömét. Ami ellen, vonja össze a szemöldökét, a tapasztalatok szerint neki semmi kifogása nem volt, de... ~ Ácsi, ácsi, ácsi, rossz irány. ~ Mintha eredeti terve is ez lett volna és nem a gyümölcs visszaszerzése, kinyújtott kezével megigazítja nadrágja szegélyét. Ezért nyúlt eredetileg is, sugallja a mozdulat, nem volt itt semmiféle figyelemelterelési akcióról szó. ~ Meddig tarthat a kis levegő... ~ Kérdezi magától, gondolatban is szinte csak lehelve a szavakat. Mi van, ha a másik meghallja? ~ Nem ér mágusnak lenniii... ~*
//Taitos//
*Megrándul a szája széle erre a válaszra. Hihetetlen, hogy ennek a férfinak így jön a nyelvére az udvarlás! De van ennél még hihetetlenebb is.*
- Minden varázslathoz kell egy jó varázsló. *Hogy neki is reflexből megy az ilyen. ~ De miért most? ~* Csak viccelek. *Teszi hozzá hadarva, rajtakapva magát, hogy mégis milyen veszélyes vizeken evez.* Mármint nem, mert, gyakorlatilag, az vagy... *Megköszörüli a torkát, hogy ennek az összedobált mondatnak lehetőleg még ideje korán vége szakadjon. A puszira olyan hirtelen hunyja be a szemeit, mintha visszakézből pofonvágták volna. Hogy lehet valaki ennyire... közvetlen?! A nőnek mindig is nagy volt a szája, akárcsak a másiknak, csak ő sosem lépett emellé a tettek mezejére. ~ Most kapom vissza az úrihölgyek cukkolását... ~ Törődik bele a sorsába egy néma sóhajjal.*
- Neee haragudj. *Ismétli, látva a férfi fájdalomtól megránduló arcát. Felül mellé és már épp ajánlana valamit, de inkább a nyelvére harap. Mégis, mit? Fájdalomcsillapító kenőcsöt? Aztán mégis ki és hol fogja felvinni? Magát lepi meg legjobban azzal, hogy előbb gondolkozik, aztán beszél; pedig elvileg neki az esze lenne az erőssége.
A varázslat leírására ő megesküdne, hogy odafigyelt, de nagyon nem fogja fel szavainak a tartalmát. Jobban el van foglalva a még mindig fogságban tartott kezével és a most már teljesen logikátlannak tűnő kedveskedéssel, ami éri. ~ Most akkor nem csak... Nem csak meg akart csókolni? ~ Kérdezi magától értetlenül. ~ Vagy szó szerint értette, hogy hagy egy kis levegőt és még egy kört akar... ~*
- Hah! *Bukik ki belőle hangosabban a kelleténél az ölelést illetően, ahogy magához tér.* Az kéne még! *Szabad kezével megvakarja szája fölött a bőrt, mintha maga sem tudná eldönteni, hogy hazudik-e ezzel vagy sem. Tekintetét saját térdén-bokáján tartja, nem néz fel a másikra. ~ Magasságos ég, mi ez a nap... ~ Ő csak a piacra indult, aztán kikötött a fürdőházban és most a fogadó egyik szobájában... Csinál... Dolgokat. Nem is nagyon érti, mit. Nem is nagyon tudja, hogy ezért szégyellnie kellene-e magát, hiszen nem eladósorban lévő lány már, akinek vigyázni kell a tisztaságára, meg amúgy sem ügyködnek semmi olyanon, ami az erkölcsösségét sértené, meg amúgy is... Mi a fenének győzködi magát erről?*
- Lehet... Lehet. *Még egy torokköszörülés után végre megtalálja a hangját.* Nem pontosan szerelmit, de van egy tinktúra, Elija csókjából készül, ami olyasmi hatást eredményez, mint az alkohol. Vagyis részben. Felszabadultabb lesz tőle az ember, kevesebb a gátlása, igazat mond... De van egy nagyon erős gyanúm, hogy ha valakinek nem tetszel, akkor ez se fogja őt megszerettetni veled. Csak őszintén megmondja, hogy nem bírja a képedet... *Körbenéz és kinyúl elgurult körtéje után, de az korábban túlbukfencezett az ágy peremén és leesett a földre. Már félúton rájön, hogy nem fogja elérni úgy, ha közben Taitos még a kezét is fogja. Nagyon látványosan menekülni meg nem akar, hiszen az előbb is a bizonyítási vágy vitte rá a férfit arra, hogy leteperje, lehet, hogy ő ebben leli az örömét. Ami ellen, vonja össze a szemöldökét, a tapasztalatok szerint neki semmi kifogása nem volt, de... ~ Ácsi, ácsi, ácsi, rossz irány. ~ Mintha eredeti terve is ez lett volna és nem a gyümölcs visszaszerzése, kinyújtott kezével megigazítja nadrágja szegélyét. Ezért nyúlt eredetileg is, sugallja a mozdulat, nem volt itt semmiféle figyelemelterelési akcióról szó. ~ Meddig tarthat a kis levegő... ~ Kérdezi magától, gondolatban is szinte csak lehelve a szavakat. Mi van, ha a másik meghallja? ~ Nem ér mágusnak lenniii... ~*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:46:18
Üzenet elküldve: 2017-04-03 19:46:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Griwor Hurygon//
*Így már világos, miért akar a fiú egy házba lakni vele, bár még mindig fura dolognak tartja.*
~Milyen lehet, ha valakinek saját lakása van?~ *Gondolkodik el.* ~Talán minden nap neki kellene takarítani, mindent rendbe tenni és a szükséges dolgokat beszerezni. Ez nagyon fárasztó lehet! Főleg ha mondjuk tanulnia vagy esetleg fontos teendőket is kell mellette csinálnia.~ *Sóhajt fel, ez kissé összetettnek tűnik a lány szemében. Náluk a házimunkát szolgálók és cselédek végezték el.*
- Igen, tudom használni, de a pontos célzás nem az erősségem. *Válaszolja kicsit elégedetlenkedve. Azonban elképzelése szerint a gyakorlás ezen is tud segíteni, bár még nem foglalkozott vele sokat.
Viszont mindig is voltak kötelességek az életében, ezért nem zavarja, sőt egy kicsit talán szereti ezt. Meg mihez kezdene azzal a még nagyobb szabadsággal, ami ezeknek a megszűnésével kapna. Ettől eltekintve igazat ad Griwornak, tényleg sok különbség van a kettő között.*
- Azt jelenti, hogy valamit nem tudok igaz? De nem hiszem, hogy beszéltünk volna ilyesmiről. Szinte sohasem szoktunk az érzésekről társalogni. Bár ha ezek valami. érzelemfélék. *Rázza meg a fejét, majd elszomorodik, mikor hallja, hogy vannak gonosz tündérek is.
Azonban fellélegzik a furcsa pislogás magyarázta után. Most már teljesen biztos a veszélytelenségében. Még is csak ágyban fog aludni éjszaka. Elrendezi a fekhelyét és bemászik a takarója alá. Ám a következő percben már kelhet is fel.*
~Hogy kerülhetett az a titkos rekesz oda? Meg az a zsák?~ *Nézi kíváncsian a fiút ahogy a poros tárgyal babrál. A lány figyelmét azonban csak a festékek meg a rongycica köti le, ezért ezt örömmel fogadja el, még ha picit koszos is.*
- Köszönöm szépen! *Mosolyog.* A festékeket elkérhetem?
*A válasz után újra elhelyezkedik az ágyban, majd kis idő múlva már békésen alszik is.*
*Így már világos, miért akar a fiú egy házba lakni vele, bár még mindig fura dolognak tartja.*
~Milyen lehet, ha valakinek saját lakása van?~ *Gondolkodik el.* ~Talán minden nap neki kellene takarítani, mindent rendbe tenni és a szükséges dolgokat beszerezni. Ez nagyon fárasztó lehet! Főleg ha mondjuk tanulnia vagy esetleg fontos teendőket is kell mellette csinálnia.~ *Sóhajt fel, ez kissé összetettnek tűnik a lány szemében. Náluk a házimunkát szolgálók és cselédek végezték el.*
- Igen, tudom használni, de a pontos célzás nem az erősségem. *Válaszolja kicsit elégedetlenkedve. Azonban elképzelése szerint a gyakorlás ezen is tud segíteni, bár még nem foglalkozott vele sokat.
Viszont mindig is voltak kötelességek az életében, ezért nem zavarja, sőt egy kicsit talán szereti ezt. Meg mihez kezdene azzal a még nagyobb szabadsággal, ami ezeknek a megszűnésével kapna. Ettől eltekintve igazat ad Griwornak, tényleg sok különbség van a kettő között.*
- Azt jelenti, hogy valamit nem tudok igaz? De nem hiszem, hogy beszéltünk volna ilyesmiről. Szinte sohasem szoktunk az érzésekről társalogni. Bár ha ezek valami. érzelemfélék. *Rázza meg a fejét, majd elszomorodik, mikor hallja, hogy vannak gonosz tündérek is.
Azonban fellélegzik a furcsa pislogás magyarázta után. Most már teljesen biztos a veszélytelenségében. Még is csak ágyban fog aludni éjszaka. Elrendezi a fekhelyét és bemászik a takarója alá. Ám a következő percben már kelhet is fel.*
~Hogy kerülhetett az a titkos rekesz oda? Meg az a zsák?~ *Nézi kíváncsian a fiút ahogy a poros tárgyal babrál. A lány figyelmét azonban csak a festékek meg a rongycica köti le, ezért ezt örömmel fogadja el, még ha picit koszos is.*
- Köszönöm szépen! *Mosolyog.* A festékeket elkérhetem?
*A válasz után újra elhelyezkedik az ágyban, majd kis idő múlva már békésen alszik is.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:38:13
Üzenet elküldve: 2017-04-03 09:38:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*A megtorpanás már várható volt, Taitos számít rá, így váratlanul nem éri.*
~Ajj, csak még egy kicsit.~
*Mormolja magában vágyakozva az előbbi élmény után, de végül megelégszik a döbbent szemekben való elmerüléssel.*
-Ebben most csak te voltál varázslatos.
*Elbűvölt mosollyal beszél, egy kicsit ma először latolgatja, hogy mégis igen nagy ellenszenvét fejezi ki az ellenkező nem ruháiba öltözés ellen. Mondjuk úgy, hogy letépi ezt a ruhát. Taitos, Synmira szórakozott mágusmestere nem is habozna, ám ez a Taitos eltűnik, ha Zöldfülűnk komoly ügyekben jár el, márpedig most nem akar hibázni.*
-Na, most már jó leszek, és hagyok neked egy kis levegőt!
*Ad még egy puszit a lány arcára, aztán lemászik róla, és térdelve figyeli tovább, de kezét nem engedi.* ~Hű, ez teli találatos volt.~ *Vág egy elgyötört képet, mikor lábai újabb helyzete miatt megérzi, hogy Ninoban azért törékeny alkata ellenére van erő.* ~Meg csont.~
*Picit eljátszva kezdi simogatni a még markában kuporgatott, általa csak "ügyes kéznek" nevezett kacsót, és így szól.*
-A varázslattal elbűvölésben nincs semmi jó. És, szóval pillanatnyibb és érthetetlenebb is.
*Elnézve a döbbent szemeket mondjuk pontosan ugyanezt tudta leolvasni Nino arcáról is.*
~De az ajkai nem ezt mondták.~
*Vívódik magában, hogy most akkor jó volt-e ez az alkímista kisasszonynak is, vagy csak az ő hóbortjának hódoltak mindketten.*
-Onnan ismered fel, hogy varázslat, hogy nem tudsz ellenállni, és hibátlanul azt mondom és teszem, amit várnál.
*Elmosolyodik, hiszen ez eddig látványosan nem így volt.*
-Na, ne légy ennyire megrettenve!
*Szól még a kezével arcát rejtő "elbújt" lányra.*
-Még a végén úgy érzem, hogy meg kell ölelgetnelek.
*Fenyegetőzik, habár látszik rajta, hogy nem ódzkodna az ítélet végrehajtásától.*
-Tudod mit, ha már itt tartunk. Mesélj arról, hogy lehet-e szerelmi bájitalt gyártani, vagy bármi hasonlót!
*Első gondolata, mi józanul visszatér fejébe, az ez. Ha jól sejti, akkor egy otthonos téma visszaadhat egy keveset az általa elcsent magabiztosságból a barna lánynak is.*
//Nino//
*A megtorpanás már várható volt, Taitos számít rá, így váratlanul nem éri.*
~Ajj, csak még egy kicsit.~
*Mormolja magában vágyakozva az előbbi élmény után, de végül megelégszik a döbbent szemekben való elmerüléssel.*
-Ebben most csak te voltál varázslatos.
*Elbűvölt mosollyal beszél, egy kicsit ma először latolgatja, hogy mégis igen nagy ellenszenvét fejezi ki az ellenkező nem ruháiba öltözés ellen. Mondjuk úgy, hogy letépi ezt a ruhát. Taitos, Synmira szórakozott mágusmestere nem is habozna, ám ez a Taitos eltűnik, ha Zöldfülűnk komoly ügyekben jár el, márpedig most nem akar hibázni.*
-Na, most már jó leszek, és hagyok neked egy kis levegőt!
*Ad még egy puszit a lány arcára, aztán lemászik róla, és térdelve figyeli tovább, de kezét nem engedi.* ~Hű, ez teli találatos volt.~ *Vág egy elgyötört képet, mikor lábai újabb helyzete miatt megérzi, hogy Ninoban azért törékeny alkata ellenére van erő.* ~Meg csont.~
*Picit eljátszva kezdi simogatni a még markában kuporgatott, általa csak "ügyes kéznek" nevezett kacsót, és így szól.*
-A varázslattal elbűvölésben nincs semmi jó. És, szóval pillanatnyibb és érthetetlenebb is.
*Elnézve a döbbent szemeket mondjuk pontosan ugyanezt tudta leolvasni Nino arcáról is.*
~De az ajkai nem ezt mondták.~
*Vívódik magában, hogy most akkor jó volt-e ez az alkímista kisasszonynak is, vagy csak az ő hóbortjának hódoltak mindketten.*
-Onnan ismered fel, hogy varázslat, hogy nem tudsz ellenállni, és hibátlanul azt mondom és teszem, amit várnál.
*Elmosolyodik, hiszen ez eddig látványosan nem így volt.*
-Na, ne légy ennyire megrettenve!
*Szól még a kezével arcát rejtő "elbújt" lányra.*
-Még a végén úgy érzem, hogy meg kell ölelgetnelek.
*Fenyegetőzik, habár látszik rajta, hogy nem ódzkodna az ítélet végrehajtásától.*
-Tudod mit, ha már itt tartunk. Mesélj arról, hogy lehet-e szerelmi bájitalt gyártani, vagy bármi hasonlót!
*Első gondolata, mi józanul visszatér fejébe, az ez. Ha jól sejti, akkor egy otthonos téma visszaadhat egy keveset az általa elcsent magabiztosságból a barna lánynak is.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:48:49
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Félig tiszta lappal//
//Második nap//
*Bizony az ölébe nem is ült. A piacon még nem. Általános csevejjel telt az este további fele, időjárásról, foglalkozási ártalmakról, habár az áldozatokról szóló diskurzus kissé abbamaradt, mikor a Pegazusba értek. Már megvacsoráztak, csak elkérték a leadott kulcsot, és belibbentek szobájukba. Az asztalba vágott két tőr nyoma még ott ékeskedett a tölgyfalap, hozzávetőleges közepén.*
~Nem mész innen sehova.~
*Hangzott el a fejében, egykori mondata a kékségének. Este kicsit cicázott Reyffel, és ha az belement a játékába, akkor meg is kaphatta a macskaegér harc végeredményét, mely következtében most igazán kipihenten kelnek fel. Tudja, hogy a folyton harckészültségben álló pasasa, nem túl jó alvó, úgyhogy mikor ő kinyitja a szemét, a nap első néhány benyaláboló sugaraira, akkor már tudja, hogy valószínűleg, ő is ébren van már, és felthetően a plafont bámulja.*
~Mi érdekes lehet benne?~
*Kérdezi magától, de ügyet sem vetve, inkább lekászálódik a kétszemélyes ágyról, és kicsit áttornáztatja tagjait. Egy két mozdulat után észbe kap, és kihasználja kicsit a helyzetet, ugyanis ha jól sikerült a tegnap éjszaka, most egy szál mosolyban nyújtózkodik jobbra, balra. Ha így van, akkor kicsit rájátszik a dologra, és macskaként illegeti magát a mélységinek. Nem hosszan, csak úgy egy icipicit. Majd a saját részén lévő paplant, lepelként maga köré csavarja, és visszabújik kedvese mellé az ágyra. Mellkasára hajtja a fejét finoman.*
-Érdekes. Akár úgy is tetszhetnénk mint a regénybeli hősszerelmesek is olykor. Csak jókor kell ránk nézni.
*Mondja finoman, levegős hangon. Igazából, mintha csak odalehelné a férfi testére.*
~Férfi...~
*Ezen elgondolkozik kicsit, és kérdez egy alig merész dolgot.*
-Te Reyf! Hogy van ez nálatok? Egymás között hím, meg nőstény a megszólítás, de engem le nőztél... Én férfizzalak vagy hímezzelek?
*Felnevet picit, és tréfára fogja a dolgot.*
-Mondjuk valami szépet a mellkasodra.
*Mosolyodik el. Ugyan ezt a kék bőrű nem láthatja, de érezheti a mozduló arcizmokat a testén.*
~Meglepően jól érzem magam itt. Mi van velem?~
*Gondolja magában. És gondolja. És gondolja. És gondolja. Hosszan jár az agya ezen, hacsak lovagja meg nem szakítja valahogy. Ha nem így történik, akkor a hosszas gondolkozást, eredmény hiányában elhessegeti, és inkább kérdez.*
-Mi a terv mára?
//Második nap//
*Bizony az ölébe nem is ült. A piacon még nem. Általános csevejjel telt az este további fele, időjárásról, foglalkozási ártalmakról, habár az áldozatokról szóló diskurzus kissé abbamaradt, mikor a Pegazusba értek. Már megvacsoráztak, csak elkérték a leadott kulcsot, és belibbentek szobájukba. Az asztalba vágott két tőr nyoma még ott ékeskedett a tölgyfalap, hozzávetőleges közepén.*
~Nem mész innen sehova.~
*Hangzott el a fejében, egykori mondata a kékségének. Este kicsit cicázott Reyffel, és ha az belement a játékába, akkor meg is kaphatta a macskaegér harc végeredményét, mely következtében most igazán kipihenten kelnek fel. Tudja, hogy a folyton harckészültségben álló pasasa, nem túl jó alvó, úgyhogy mikor ő kinyitja a szemét, a nap első néhány benyaláboló sugaraira, akkor már tudja, hogy valószínűleg, ő is ébren van már, és felthetően a plafont bámulja.*
~Mi érdekes lehet benne?~
*Kérdezi magától, de ügyet sem vetve, inkább lekászálódik a kétszemélyes ágyról, és kicsit áttornáztatja tagjait. Egy két mozdulat után észbe kap, és kihasználja kicsit a helyzetet, ugyanis ha jól sikerült a tegnap éjszaka, most egy szál mosolyban nyújtózkodik jobbra, balra. Ha így van, akkor kicsit rájátszik a dologra, és macskaként illegeti magát a mélységinek. Nem hosszan, csak úgy egy icipicit. Majd a saját részén lévő paplant, lepelként maga köré csavarja, és visszabújik kedvese mellé az ágyra. Mellkasára hajtja a fejét finoman.*
-Érdekes. Akár úgy is tetszhetnénk mint a regénybeli hősszerelmesek is olykor. Csak jókor kell ránk nézni.
*Mondja finoman, levegős hangon. Igazából, mintha csak odalehelné a férfi testére.*
~Férfi...~
*Ezen elgondolkozik kicsit, és kérdez egy alig merész dolgot.*
-Te Reyf! Hogy van ez nálatok? Egymás között hím, meg nőstény a megszólítás, de engem le nőztél... Én férfizzalak vagy hímezzelek?
*Felnevet picit, és tréfára fogja a dolgot.*
-Mondjuk valami szépet a mellkasodra.
*Mosolyodik el. Ugyan ezt a kék bőrű nem láthatja, de érezheti a mozduló arcizmokat a testén.*
~Meglepően jól érzem magam itt. Mi van velem?~
*Gondolja magában. És gondolja. És gondolja. És gondolja. Hosszan jár az agya ezen, hacsak lovagja meg nem szakítja valahogy. Ha nem így történik, akkor a hosszas gondolkozást, eredmény hiányában elhessegeti, és inkább kérdez.*
-Mi a terv mára?
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:17:38
Üzenet elküldve: 2017-04-02 23:17:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*A szellemek biztos meghallgatják, mert egyhamar nem is szakad vége a mókának. Orrán keresztül veszi a levegőt, hogy még egy jó ideig ne kelljen elszakadnia tőle, mert erényesség meg tisztesség ide vagy oda, rég volt már ebben része. Egyrészről zavarja, hogy egyik kezét fogva tartják, másrészről egyáltalán nem bánja azt - már ha lehet ilyet, pedig úgy fest, működik. Ez a jobbját semmiben sem akadályozza, azzal legalább olyan kíváncsian, mint kedvesen cirógatja arcát. Jókedvűen hümmög bele a csókba, de ahogy ujjai szorítása kissé erősebbé válik, derűs könnyelműsége mohó éhséggel párosul, lassanként helyettesül. Keze felkúszik a mágus hajába, s csak egy rövid sóhajra szakad el, mielőtt visszahajolva...
~ Te jó ég. ~ Pont ennyi friss levegő elég ahhoz, hogy végre valami józanság is eljusson a fejébe. Ajkaik egy pillanatra összeérnek, mikor megtorpan és őszinte döbbenettel bámul bele a másik - ekkorra valószínűleg kinyitott - szemeibe.*
- Öh... *Lassan visszaejti a fejét, és szemsarokból összekulcsolt kezeikre néz.* Ööh... *Visszafordul a férfi szemeibe nézve, jóllehet előtte elidőzik a tekintete a száján.* Öööh ez nem volt mágia, igaz? Becsszó? *Kérdez rá egy erőltetett, tétova félmosollyal, jóllehet mellé szörnyű zavar terül szét fültől-fülig a képén. Valaki amúgy is csinálhatna valamit a légzésével, mert az nem normális, hogy ennyitől így felgyorsult: ha továbbra is így kapkodja, hamar el fog szédülni. Egy halk, ideges nevetéssel aztán félrenéz, fogalma sincs hirtelen, mit kezdjen magával. ~ Juj, ez. ~ Eszmél rá, hogy ezalatt a kezét sem húzta vissza. Ujjai gyorsan csusszannak ki a férfi tincsei közül, s aztán, jobb híján saját arcára ejti azt, fedve vele száját és orrát. ~ Te jó ég, de kínos. ~ Ha a bámulásával falat lehetne törni, nem csak a fogadó, de a több háztömbnyire lévő barakk is romba dőlne a nézésétől. Talán mindketten jobban is járnának egy hirtelen jött katasztrófával. Ha mást nem, a szíve élettartamát meghosszabbíthatná vele.*
//Taitos//
*A szellemek biztos meghallgatják, mert egyhamar nem is szakad vége a mókának. Orrán keresztül veszi a levegőt, hogy még egy jó ideig ne kelljen elszakadnia tőle, mert erényesség meg tisztesség ide vagy oda, rég volt már ebben része. Egyrészről zavarja, hogy egyik kezét fogva tartják, másrészről egyáltalán nem bánja azt - már ha lehet ilyet, pedig úgy fest, működik. Ez a jobbját semmiben sem akadályozza, azzal legalább olyan kíváncsian, mint kedvesen cirógatja arcát. Jókedvűen hümmög bele a csókba, de ahogy ujjai szorítása kissé erősebbé válik, derűs könnyelműsége mohó éhséggel párosul, lassanként helyettesül. Keze felkúszik a mágus hajába, s csak egy rövid sóhajra szakad el, mielőtt visszahajolva...
~ Te jó ég. ~ Pont ennyi friss levegő elég ahhoz, hogy végre valami józanság is eljusson a fejébe. Ajkaik egy pillanatra összeérnek, mikor megtorpan és őszinte döbbenettel bámul bele a másik - ekkorra valószínűleg kinyitott - szemeibe.*
- Öh... *Lassan visszaejti a fejét, és szemsarokból összekulcsolt kezeikre néz.* Ööh... *Visszafordul a férfi szemeibe nézve, jóllehet előtte elidőzik a tekintete a száján.* Öööh ez nem volt mágia, igaz? Becsszó? *Kérdez rá egy erőltetett, tétova félmosollyal, jóllehet mellé szörnyű zavar terül szét fültől-fülig a képén. Valaki amúgy is csinálhatna valamit a légzésével, mert az nem normális, hogy ennyitől így felgyorsult: ha továbbra is így kapkodja, hamar el fog szédülni. Egy halk, ideges nevetéssel aztán félrenéz, fogalma sincs hirtelen, mit kezdjen magával. ~ Juj, ez. ~ Eszmél rá, hogy ezalatt a kezét sem húzta vissza. Ujjai gyorsan csusszannak ki a férfi tincsei közül, s aztán, jobb híján saját arcára ejti azt, fedve vele száját és orrát. ~ Te jó ég, de kínos. ~ Ha a bámulásával falat lehetne törni, nem csak a fogadó, de a több háztömbnyire lévő barakk is romba dőlne a nézésétől. Talán mindketten jobban is járnának egy hirtelen jött katasztrófával. Ha mást nem, a szíve élettartamát meghosszabbíthatná vele.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:25:01
Üzenet elküldve: 2017-04-02 20:25:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
-Semmi bahj!
*Nyögi színlelt vigyorral, mikor látja a bujkáló nevetést a lány arcán.*
~Humoránál van, mint mindig.~
*Valahol nevetséges ez, ezt Taitos is látja, és ettől egy kissé jobban is érzi magát.*
-Nevess csak.
*Csatlakozik be ő is.*
-Nekem már mindegy.
*Röhög, és érzi, hogy ágyékának ékkövei elkezdenek torka alá süllyedni, ami igen kellemetlen, de helyénvaló érzés. De legalább jót szórakozik.
A csóklopó szakkör önjelölt vezére éppen szaladna el, hogy majd távolról kigyönyörködi magát a kétes, ám a maguk módján vonzó vonásokban, mikor rajtakapják.*
~Nem voltam elég gyo... Hű!~
*Kerekedik el szeme, ahogy az őt megcélzó kézről kiderül, hogy érintése kellemesebb, mint hitte. Megfeszített, ugrásra kész izmai most elengednek, és csak átadja magát a pillanat szépségének. Nem csókol vadul, de van benne élet, mintha éppen a kedvenc ételét enné, amiből tudja, hogy nincs sok, így minden pillanatnak különös figyelmet szentel. Szabad keze nem lévén ő nem tudja ilyen kedves simogatással emelni a pillanat hangulatát, helyette csak elengedi, és óvatosan felcsúsztatva ujjait végigszánkázik Nino csuklóján, és végül ügyes, finom kezének tenyerében köt ki, és ujjai közé fúrva magáéit állapodik meg végül. Percekig tudná csinálni ezt.*
~Jól sejtettem, amilyen okos, olyan érzéki tud lenni.~
*Fejében kezd kialakulni valamiféle kapcsolat az intelligencia és a női vonzerő között, de ezt bizony csak percek múlva tudja megtenni, mert most nem sok lehetősége van rá.*
~Ne legyen vége soha, légyszi!~
*Imádkozik az Utak Szellemeihez, de tudja jól, ők soha nem állnak meg.*
~Remélem ebből megérted, amit végig el akartam neked mondani.~
*Szugerálja szeretettel Ninot, hogy vegye végre komolyan dicsérő szavait.*
//Nino//
-Semmi bahj!
*Nyögi színlelt vigyorral, mikor látja a bujkáló nevetést a lány arcán.*
~Humoránál van, mint mindig.~
*Valahol nevetséges ez, ezt Taitos is látja, és ettől egy kissé jobban is érzi magát.*
-Nevess csak.
*Csatlakozik be ő is.*
-Nekem már mindegy.
*Röhög, és érzi, hogy ágyékának ékkövei elkezdenek torka alá süllyedni, ami igen kellemetlen, de helyénvaló érzés. De legalább jót szórakozik.
A csóklopó szakkör önjelölt vezére éppen szaladna el, hogy majd távolról kigyönyörködi magát a kétes, ám a maguk módján vonzó vonásokban, mikor rajtakapják.*
~Nem voltam elég gyo... Hű!~
*Kerekedik el szeme, ahogy az őt megcélzó kézről kiderül, hogy érintése kellemesebb, mint hitte. Megfeszített, ugrásra kész izmai most elengednek, és csak átadja magát a pillanat szépségének. Nem csókol vadul, de van benne élet, mintha éppen a kedvenc ételét enné, amiből tudja, hogy nincs sok, így minden pillanatnak különös figyelmet szentel. Szabad keze nem lévén ő nem tudja ilyen kedves simogatással emelni a pillanat hangulatát, helyette csak elengedi, és óvatosan felcsúsztatva ujjait végigszánkázik Nino csuklóján, és végül ügyes, finom kezének tenyerében köt ki, és ujjai közé fúrva magáéit állapodik meg végül. Percekig tudná csinálni ezt.*
~Jól sejtettem, amilyen okos, olyan érzéki tud lenni.~
*Fejében kezd kialakulni valamiféle kapcsolat az intelligencia és a női vonzerő között, de ezt bizony csak percek múlva tudja megtenni, mert most nem sok lehetősége van rá.*
~Ne legyen vége soha, légyszi!~
*Imádkozik az Utak Szellemeihez, de tudja jól, ők soha nem állnak meg.*
~Remélem ebből megérted, amit végig el akartam neked mondani.~
*Szugerálja szeretettel Ninot, hogy vegye végre komolyan dicsérő szavait.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Szálláshely
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:37:52
Üzenet elküldve: 2017-04-02 19:37:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Majdnem egy időben rándul össze a férfival és már nyúlna, hogy valahogy bocsánatot kérjen, de az azonnal rároskad. Meglepett nyögéssel fogadja a rajta landoló férfit és óvatosan megfogja a vállait, hogy jól van-e - de rögvest el is engedi.*
- Áá, ne haragudj... *Böki ki, bár egy halvány nevetés így is kiszűrődik a hangjából. Nino melleiből nem sokat érezni egy kis dombon kívül, hiszen azokat - ahogy a mágus is látta a Fürdőházban - még külön le is szorította. Ez az indifferencia fordítva is igaz: a nő sem csinál nagy ügyet belőle. Erejét és figyelmét inkább arra összpontosítja, hogy kacagása ki ne bukjon belőle, de ebben sajnos, mint oly sok mindenben az elmúlt héten, nem jár sikerrel.*
- Bohocsi, nem akartam... *Ez egyáltalán nem volt tervbe véve, de ha legközelebb valaki rámászik, már tudja, hogyan hatástalanítsa. Hirtelen támadt jó kedve sokat segít idegességén, hiszen nevetése nyomán legalább a gyomra nem görcsöl már; nem mondhatná, hogy lenyugodott, de legalább vidáman csillogó szemekkel néz fel a másikra. Valahogy hirtelen ijesztőnek sem tűnik már a fölémagasodó vándor, hiszen ha valóban egy önző, nagy hatalmú mágusról lenne szó, aki minden áron a saját akaratát akarja érvényesíteni, erre a közjátékra igen feldühödött volna. Ő meg még bocsánatot is kér!
A reflexből rávágott flörtöt sem tudja emiatt komolyan venni, ám mikor újra közel kerül hozzá a másik, befészkeli a tudatába a gondolat, hogy talán mégsem játszik tovább. Azt is meg kell állapítania, hogy közvetlen-közelről még szebbek a szemei, mint azt gondolta volna, s van is néhány másodperce megbámulni őket, mielőtt a másik közelebb hajolna. ~ Hű, semmi gond, maradj józan. ~ Nyüstöli magát, próbál például a sör, számára kellemetlen szagára koncentrálni, de amikor a figyelt száj az övére kerül, valahogy nem tud ilyeneken többé fennakadni.
Két keze egyszerre mozdul a férfi felé, ám balja erőtlenül csuklik vissza az ágyra, hiszen azt fogja a másik. Ezzel szemben jobbja akadálytalanul éri el a célját, viszont a (talán várva-várt) pofon helyett keze a halántékára simul. Ujjai először hajába szántanak, - a fürdő óta igazán sosem felejtette el a tapintását -, majd egy félkörívet leírva tenyerébe fogja arcát, óvatosan, mintha valami drága, törékeny dolgot tartana. Hüvelykujjával megcirógatja a két kifehéredett sebhely körül a bőrt, lopva érintve a szája sarkát is útközben. A csók, amivel megnyújtja a másikét, legalább ilyen könnyed, szinte légies: mintha alig-alig érintené a másik ajkait, mégsem szakad el tőlük túl sokszor. A mágus érezheti, hogy a nő félmosolyra húzta a száját, ennek pedig meg is van az oka - rá kellett jönnie ugyanis, hogy ez férfival csinálva kétségkívül más, de a világért nem hívná rossz élménynek.
Igazából nem is hívná jelenleg semminek, hiszen józan esze előre be nem jelentett vakációt vett ki, ő pedig elfelejtett tőle elbúcsúzni.*
//Taitos//
*Majdnem egy időben rándul össze a férfival és már nyúlna, hogy valahogy bocsánatot kérjen, de az azonnal rároskad. Meglepett nyögéssel fogadja a rajta landoló férfit és óvatosan megfogja a vállait, hogy jól van-e - de rögvest el is engedi.*
- Áá, ne haragudj... *Böki ki, bár egy halvány nevetés így is kiszűrődik a hangjából. Nino melleiből nem sokat érezni egy kis dombon kívül, hiszen azokat - ahogy a mágus is látta a Fürdőházban - még külön le is szorította. Ez az indifferencia fordítva is igaz: a nő sem csinál nagy ügyet belőle. Erejét és figyelmét inkább arra összpontosítja, hogy kacagása ki ne bukjon belőle, de ebben sajnos, mint oly sok mindenben az elmúlt héten, nem jár sikerrel.*
- Bohocsi, nem akartam... *Ez egyáltalán nem volt tervbe véve, de ha legközelebb valaki rámászik, már tudja, hogyan hatástalanítsa. Hirtelen támadt jó kedve sokat segít idegességén, hiszen nevetése nyomán legalább a gyomra nem görcsöl már; nem mondhatná, hogy lenyugodott, de legalább vidáman csillogó szemekkel néz fel a másikra. Valahogy hirtelen ijesztőnek sem tűnik már a fölémagasodó vándor, hiszen ha valóban egy önző, nagy hatalmú mágusról lenne szó, aki minden áron a saját akaratát akarja érvényesíteni, erre a közjátékra igen feldühödött volna. Ő meg még bocsánatot is kér!
A reflexből rávágott flörtöt sem tudja emiatt komolyan venni, ám mikor újra közel kerül hozzá a másik, befészkeli a tudatába a gondolat, hogy talán mégsem játszik tovább. Azt is meg kell állapítania, hogy közvetlen-közelről még szebbek a szemei, mint azt gondolta volna, s van is néhány másodperce megbámulni őket, mielőtt a másik közelebb hajolna. ~ Hű, semmi gond, maradj józan. ~ Nyüstöli magát, próbál például a sör, számára kellemetlen szagára koncentrálni, de amikor a figyelt száj az övére kerül, valahogy nem tud ilyeneken többé fennakadni.
Két keze egyszerre mozdul a férfi felé, ám balja erőtlenül csuklik vissza az ágyra, hiszen azt fogja a másik. Ezzel szemben jobbja akadálytalanul éri el a célját, viszont a (talán várva-várt) pofon helyett keze a halántékára simul. Ujjai először hajába szántanak, - a fürdő óta igazán sosem felejtette el a tapintását -, majd egy félkörívet leírva tenyerébe fogja arcát, óvatosan, mintha valami drága, törékeny dolgot tartana. Hüvelykujjával megcirógatja a két kifehéredett sebhely körül a bőrt, lopva érintve a szája sarkát is útközben. A csók, amivel megnyújtja a másikét, legalább ilyen könnyed, szinte légies: mintha alig-alig érintené a másik ajkait, mégsem szakad el tőlük túl sokszor. A mágus érezheti, hogy a nő félmosolyra húzta a száját, ennek pedig meg is van az oka - rá kellett jönnie ugyanis, hogy ez férfival csinálva kétségkívül más, de a világért nem hívná rossz élménynek.
Igazából nem is hívná jelenleg semminek, hiszen józan esze előre be nem jelentett vakációt vett ki, ő pedig elfelejtett tőle elbúcsúzni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3351-3370